A Fehérvár Cycling Team versenyzői rendszeresen blogolnak magazinunkban, ezúttal Péteri Niké meséli el, hogy milyen volt talpra állni egy rossz szezon után.
Mindenki életében voltak, vannak és lesznek rossz időszakok. Nekem ez az időszak, ami nagyon hosszú ideig tartott és nagyon szenvedősre sikerült, az 2018 volt. Személyes tapasztalatomat szeretném leírni, ahogy megéltem, ahogy edzettem és ahogy kilábaltam a gödörből.
2017-ben elsőéves felnőtt voltam. A szezonomat sikeresnek mondhattam és ahogy lenni szokott, mindig szezon végére lendülök formába. Az előző években az alapozási időszakok rosszul vagy nem éppen megfelelően sikerültek. A 2017/2018-as alapozásom volt az első igazi, teljesített, tökéletes téli edző időszak. Emlékszem, hogy egyetlen edzést SEM hagytam ki, minden edzésmunkát meg tudtam csinálni, még a fáradtság ellenére is. Joggal feltételezhettem, hogy sikeres, sokkal jobb 2018-as szezonra számíthatok magamtól.
Alapozás után a szezonkezdet mindig nehézkesen indul: fel kell vennem a versenyek ritmusát és a sok-sok résztávos edzés kilendít idővel az „alapozó sebességből”. Az előző évekkel ellentétben 2018-ban már szezon elején is tudtam sikereket elérni, ráadásul Szlovákiában. Önbizalomban nem volt hiány és alig vártam Gracia Orlova, első többnapos UCI versenyemet. A második szakaszig tudtam eljutni, ott limitet kaptam. A versenyadatokból kiderült, hogy az egy hónappal ezelőtti formámhoz képest végig kellett volna tudnom menni… Ekkor még nem gyanakodtunk semmire, csak feltettük az edzőmmel magunkban a kérdést, hogy mi lehetett a baj? (Sok-sok hónap után kiderült, hogy egy hormonális probléma volt több dolog okozója) Majd jöttek további versenyek Horvátországban, Szerbiában és Szlovákiában is. Utóbbi verseny volt az, ahol már komoly gondjaim voltak mind mentálisan, mind fizikailag. Kikészültem verseny alatt, be se tudtam fejezni és fejben se voltam a helyzet magaslatán megannyi kudarc után.
Ebben az állapotban és rosszabban telt a 2018-as szezonom a szlovák verseny után és egészem december 31-ig… Mondhatni semmi nem jött össze ebben az évben, egyszer sem állhattam a dobogó tetején, még itthoni versenyen sem! A szezont úgy zártam, hogy alig vártam az alapozást és a motiválatlanság miatt egész hamar abbahagytam a versenyzést is. Az alapozás elején tudtam, hogy ez lesz életem legnehezebb időszaka: újrakezdeni, erőt venni magamon, fejben összeállni és kiszállni, abból a bizonyos gödörből. Nem fogok hazudni… Rengeteg edzés úgy telt, ahol az csengett a fülemben, hogy ezt az egészet nem akarom csinálni, abba akarom hagyni. Sokszor az edzőmmel is összevesztem. És megannyi kudarc után, ha nem lett volna elég az élettől megkaptam a még nagyobb hátba szúrást: elvesztettem szeretett kutyusomat egy betegség miatt december elején.
Azon a télen ismerkedtem meg közelebbről a Star Wars filmekkel. Végig néztem az összes részt, főleg azokat emelném ki, amikben Yoda tanítja Luke-ot. Azokból a jelenetekből és idézetekből én is sokat tanultam – „Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!”. A SW filmek mellett számos másik film segített motivációt nyerni, de a legnagyobb áttörést az edzőmmel való beszélgetések hozták meg. Rengeteget veszekedtünk, és mindegyiknek ugyanaz volt az üzenete: Nem kell magadat sajnálni, fel kell állni és menni, menni tovább! Így tettem én is, legalábbis eleinte próbáltam így tenni, mert sokszor visszahúzott a „Sötét Erő”, de idővel már én győztem le őt. Megtanultam, hogyha valamit nagyon akar az ember, azt igenis elérheti, csak kitartás kell hozzá. Azt, hogy egy reménytelen, helyezés nélküli versenyen is tudjak a végletekig küzdeni. Utóbbi nagyon hiányzott 2018-ból, mert szinte minden versenyt feladtam vagy nem úgy álltam oda a rajthoz, ahogy kellett volna.
Egy bölcs ember, azt mondta nekem, hogy a sportolókat szívesen alkalmazzák munkahelyeken, mivel jobban viselik a kudarcot és tudnak küzdeni. Furán néztem rá, nem hittem el neki, de így utólag belegondolva igaza volt. 2019-ben soha nem éreztem magam, olyan erősnek mint előtte. És itt nem a fizikai erőre gondolok, az másodlagos, hanem mentálisan nem tudott semmi sem megtörni. Még a legrosszabb napjaimon, versenykudarcok után sem akartam feladni, hanem tanulni a hibákból és kijavítani őket. Rájöttem, hogy ahhoz, hogy fejlődhessünk ki kell lépnünk a komfortzónánkból, türelmesnek kell lennünk magunkkal szemben (nem másokhoz hasonlítani magunkat), mert ha ezt nem tesszük, akkor nem jutunk előbbre.
Voltak-e problémáim 2019-ben? Persze! Versenyeken, az életben, az egészségemmel kapcsolatban is! Mégis lassan újévet írunk és még több cx verseny áll előttem, még mindig versenyzek, nem tudtam megunni a kerékpározást életem leghosszabb szezonja után sem és vágyok arra, hogy görgő helyett országútizhassak akár 0 fok körüli hőmérsékletben is!
Motivált vagyok 2020-szal kapcsolatban és utólag visszatekintve élveztem minden percét 2019-nek. Rengeteget tanultam, fejlődtem és bizony ha fáj is, kell az ember életében egy hatalmas pofon, ami örökké nyomot hagy benne és amitől még erősebbé válhat.
A Magyar Kerékpáros Szövetség elnökségi üléseinek jegyzőkönyveinek olvasása közben egy érdekes információra bukkantunk, mely szerint a Magyarországról rajtoló 2020-as Giro d’Italián két magyar versenyző, név szerint Dina Márton és Fetter Erik, is ott lehet az Androni-Giocattoli Team színeiben.
Az MKSZ elnökségi üléseinek jegyzőkönyvei bárki számára elérhetőek a bringasport.hu-n, bár valószínűleg a honlap ezen részét nem túl sokan olvassák, mert a címben szereplő információ már egy hónapos, de még nem járta körbe az országot. Viszont úgy látszik, hogy érdemes olvasni ezeket a többnyire csak a szakmát érdeklő jegyzőkönyveket, mert fontos információkat is megtudhatunk.
A jegyzőkönyv szerint az Androni-Giocattoli Team pro-kontitentális csapat és a Kométa Cycling Team kontinentális csapat Révész Máriusz Aktív Magyarországért felelős kormánybiztosnak egy ajánlatot tettek, mely azt tartalmazza, hogy Dina Mártont és Fetter Eriket az Androni leigazolná és elindítaná a 2020-as Giro d’Italián, ha a csapat szabad kártyát kap a szervezőktől. A Kométa Cycling Teambe pedig két másik magyar versenyző kerülne az említett két versenyző helyére, akik kontinentális szinten tudnának versenyezni.
A képen olvasható a teljes ajánlat, az elnökség válasza pedig az október elsejei jegyzőkönyvben található, amiben az szerepel, hogy a maximumot szeretnék kihozni az ajánlatból és hosszútávon gondolkoznak.
Több dologra derült fény az ajánlat kapcsán, valószínűleg a Kométa Cycling Team jövőre nem fog indulni a Giro d’Italián, viszont az Androni-Giocattoli Team mindenképpen szeretne. Ezenkívül olyan érzése van az embernek, hogy Magyarország és az MKSZ képes befolyásolni, hogy ki kapjon szabad kártyát a Giróra.
Az ajánlat viszont mindenképpen bizakodásra ad okot, remélhetőleg lesznek magyar versenyzők 2020-ban az Olasz Körversenyen!
A szervezők kedden jelentették be, hogy a jövőévben nem rendezik meg a legnagyobb hagyományokkal rendelkező észak-amerikai országúti kerékpárversenyt, a Kaliforniai Körversenyt, de minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a 2021-ben újra vendégül láthassák a profi kerékpárosmezőnyt Kaliforniában.
Magyar vonatkozásból egyértelművé vált a múltheti hírünk, hogy Sagan miért lesz itt jövőre a Girón, ő biztos hamarabb tudott már róla, hogy 2020-ban nem lesz Kaliforniai Körverseny és nem kell majd ott a szponzorkötelességeit teljesíteni, tehát valószínűleg nem a Szlovákiához közeli rajt játszotta ebben a főszerepet.
A 2020-as Kaliforniai Körverseny elmaradása nem vet jó fényt az amerikai profi országúti kerékpárversenyek helyzetére, főleg, mint megtudhattuk gazdasági okok állnak a háttérben. 2006-ban rendezték meg először a Kaliforniai Körversenyt, ami egyben Észak-Amerika első UCI versenye is volt, ekkor még februárban zajlott a verseny, majd később átették májusra a Giróval egy időpontra és mégis számtalan világsztár látogatott el erre a versenyre. 2020 lesz az első év amikor elmarad.
A bejelentés után Jonathan Vaughters, az EF Education First csapatvezetője szólalt meg, aki elmondta, hogy valóban nagyon nehéz helyzetben vannak az USA UCI versenyszervezői, mert az a modell, ami a világban máshol működik az az USA-ban nem. Ugyanis a törvények nem engedik, hogy akkora állami pénzek kerüljenek be egy-egy verseny rendezésébe, mint Európában (például Magyarországon sem lenne a jelenlegi formájában Tour de Hongrie az állam nagyon hathatós segítsége nélkül), így gyakorlatilag a versenyszférából kell szponzorokat találniuk, ami nem könnyű feladat, mert például egy Kaliforniai Körverseny hasonló költségvetéssel rendelkezik, mint egy Tour de France. Ezenkívül Kaliforniát természeti katasztrófák is sújtják, ami rengeteg erőforrást von el a városoktól és azoktól, akik a verseny rendezését támogatnák. Fel van adva a lecke a versenyszervezőknek, egy új, működő modellt kell kitalálniuk.
Mire való egy összehajtható kerékpár? Az egyik alapvető funkciója megkönnyíteni a járműveken történő közlekedést – legyen az gépkocsi, városi tömegközlekedés vagy vasút -, másrészt megoldást kínál a kerékpár tárolására a lakásban vagy a munkahelyen. Ebből következik, hogy az „összehajtós” hasznos lehet a munkába járáshoz, a közlekedés kiegészítéséhez, főképp az utazás első és utolsó néhány kilométerének megtételéhez. Ahogy az alábbi tesztből kirajzolódik, az összehajtósok fegyvertárában bőségesen van muníció: útitársunk lehet rövidebb vagy hosszabb kerékpártúrák során, mindenhova elkísérhet, és az sem elhanyagolható szempont, hogy használata többé-kevésbé testméret-semleges, tehát a család több tagja egyaránt használhatja.
Tern Link A7
Lehetőségünk nyílt kipróbálni az összehajtós kerékpárok neves specialistájának, a Tern márkának két modelljét. A gyártót és üzletfilozófiáját egy korábbi írásban már bemutattuk, illetve szó volt arról, hogy különböző kerékpározási igényekhez közel három tucat mobilitást elősegítő összehajtós modellt kínál. A paletta bontható hagyományos összehajtós és elektromos rásegítéses vonalra, illetve tovább tagolható városi, országúti és túra felhasználásra, a kerékméret alapján pedig 20”, 22”, 24”, 26”, 27,5” típusokra.
Tern Verge D9 (a képeken opcionális felszereltség is szerepel)Ideális eszköz városi közlekedéshez, munkába járáshoz, vagy annak kiegészítéséhez…
A tesztben szereplő két Tern bicaj egyike a Link A7, amely a márka belépő szintű városi modellje. Közel másfélszázezer forintért alapfelszereltséggel érkezik, mindazonáltal számos olyan technológiával lett felruházva, amely kiemeli az összehajtós kerékpárok piaci kínálatából.
A Link A7 árának dupláját kóstálja a Verge D9, amely a Tern belépő szintű összehajtós „országútija”. A Verge sorozat egészen más vonalat képvisel, sportos, teljesítmény-orientált, és különleges 22”-os (451-méretű) keskeny slick gumikon suhan. A filigrán konstrukciónak, a hosszabb tengelytávnak és az állítható kormánypozíciónak köszönhetően a Verge képletesen szólva az országúti fitnesz bringák „whippetje”. Mindazonáltal ugyanúgy 10 mp alatt kis csomaggá „origamizható”, ahogy azt a 20”-os kerékmérettel rendelkező városi Link-sorozat modelljeinél megszokhattuk.
Mindkét bicaj váza fejlett, erős hidroform 7005 aluötvözetből készül, elöl egy lánckerékkel, amely egyszerűsíti mind a felépítést, mind a használatot. Bizony a két tesztmodell közti hasonlóság itt véget is ér – nemcsoda, hiszen eltérő felhasználásra készültek, és a kétszeres árszorzó nem éppen elhanyagolható tényező…
Technológia:
Habár a tesztalanyok egyszerű kerékpárnak tűnhetnek – hisz aluvázas modellek, alsó-középkategóriás felszereltséggel -, a képlet nem ilyen egyszerű. Ezek távolról sem „tucatkarékpárok”, a technológia nem a vázanyagban és a csilli-villi alkatrészekben, hanem az összehajtó mechanikában, a váz- és a kormányoszlop-kialakításában, illetve egyéb – a funkcionalitást elősegítő – megoldásban keresendő.
A Verge D9 esetében a 451-es kerékméret és a T-Tuned vázgeometria együttes alkalmazása a gyártó leírása szerint a hagyományos „nagykerekű” bicajok élményét nyújtja. Az N-FOLD összecsukás-technológiának, az OCL vázkapcsolódásnak és a Magnetix 2.0 Clip System mágneses záródásnak köszönhetően pedig pillanatok alatt „kezelhető” méretre hajtható. A precíziós, rugós és csapágyazott zsanérkialakítás a lehető legnagyobb kontaktfelületet nyújtja, így fokozva a vázstabilitást és a tartósságot. Nem mellesleg – a konkurens összehajtósokkal szemben – ezt a mechanikát élmény működtetni. A PHYSIS 3D kormányrúd és a SYNTACE VRO kormányszár ugyancsak a stabilitást fokozza, emellett a kormány helyzete is állítható. Végezetül a DOUBLETRUSS 3D vázkialakítás segít a torziós erők csökkentésében, így a kerékpár kevésbé hajlik, a jobb erőátadást pedig segíti a pedáltól a hátsó kerékre. Ezek mind szabadalmaztatott Tern technológiák, amelyet hiába keresünk konkurens összehajtósokon!
A kormány lehajtását szolgáló gyorskioldó biztonsági „kampóval”
A Link A7 technikai leírása nem egy litánia, de a legfontosabbak azért itt is megtalálhatók. Az OCL vázkapcsolódás régebbi változatát, az FBL kapta, amely ugyancsak csapágyazott, könnyű működtetni és bizonyítottan tartós. A Link vázkialakítása csak néhány részletlében különbözik a Verge-től (a geometria viszont komfortosabb), a szerkezet itt is DOUBLETRUSS 3D, amely könnyű és rendkívül merev. Nem utolsósorban a teleszkópos kormányrúd által még kormánypozíció-állítást is kapunk.
Nem N-fold rendszerű az A7 összehajtása, ennek ellenére jól működik, csak egy lépéssel többet igényel…
Menettulajdonságok:
Talán érdemes megemlíteni, hogy régebben az összehajtós kategóriából más modelleket már használtam, melyekhez képest a két Tern a szilárdság szobra. Irányításuk bámulatosan stabil és kiszámítható, a hajtáserő érzetre a hátsó kerék forgatásába megy – nem a váz és a kormány ide-oda hajlítgatásába.
Célállomáshoz megérkezve…
Következésképpen a Verge D9 esetében reális stratégia a nyeregből kiállva lendületet venni a zöldre váltó lámpánál. Pillanatok alatt elérhetjük a 30-as tempót, ami akár hosszabb távon is tartható. Egy ilyen „akció” a legtöbb összehajtós esetében tapasztalatot és vakmerőséget feltételez. A Link A7 nem egy sporteszköz, a ballonos gumi, a komfortos testhelyzet miatt a sprintélmény kevésbé erőteljes, de a stabilitásra ettől függetlenül nem lesz panasz.
Csomagosan
Kanyarokban, a forgalomban lavírozva mindkét bicaj természetesen viselkedik: e tekintetben a Verge egy hagyományos fitnesz, a Link pedig egy városi bringára hajaz. A kis kerékméret sokat emlegetett hátrányait viszont nemigen tapasztaltam. Az irányítás egy hangyányit gyorsabb, idegesebb a „nagykerekű” bringákhoz képest, ennek ellenére semmivel sem ráznak jobban normális aszfalton: valószínűleg a hosszú nyeregszár és kormányoszlop segít a rezgések csillapításában. Ha már a nyeregnél tartunk, kiemelendő, hogy a Verge-en lévő Tern Porter lehetővé teszi, hogy a párnázott nyeregorrt a vállra téve kényelmesen tudjuk vinni a menetkész kerékpárt – jellemzően lépcsőkön.
Alulról(!) párnázott nyereg!
Mindkét „origami-bringával” nagyjából úgy közlekedtem a kaotikus pesti forgalomban, ahogy patinás acélvázas városi rombolómon megszoktam. Kocsisorok között lavíroztam, fel és le padkáztam, mindezt gyorsan és hatékonyan. A két tesztgép közül a Verge a dinamikusabb, köszönhetően a jófajta keskeny slick gumiknak, a sportos testhelyzetnek és az agilis vázgeometriának. A Link A7 ellenben kényelmesebb, hála a ballonos gumiknak és a bőségesen párnázott nyeregnek. A Tern tudja, hogy kinek mi kell, pontosan ezért van ennyiféle spéci bicaj a kínálatukban. Az eredmény: mindenki megtalálja a saját igényeinek leginkább megfelelő összehajtóst!
Vasúton
Az áttételezés a Verge D9-en lényegesen szélesebb, de ez csak az eszeveszett száguldozások során és meredek kaptatókon kerül előtérbe, a pesti forgalomban a Link A7 hajtása épp megfelelő. A lassítás mindkettőnél abroncsfék-rendszerű: ebből következik, hogy aki „hidrós” tárcsafékhez van szokva, annak lesz némi hiányérzete. Aki viszont egy régebbi bicajról ül át az itt szereplő összehajtósokra, az semmi kivetnivalót nem fog találni a fékezés terén! A Tern kínálatban persze találunk számos hidraulikus tárcsafékkel felszerelt modellt, de nem ezen az árszinten. Csak zárójelben: a Verge D9 váz fogad tárcsaféket, de a villa sajnos nem, így a későbbi átalakítás sem kézenfekvő.
Autóval kombinálva
Jó hír viszont, hogy csomaggal megpakolva sem romlik a menetdinamika. A számos kiegészítő közül mi a Kanga első csomagtartót és a kormányszárra szerelhető „kistáskát” próbáltuk. Ha itt sem tapasztaltunk problémát, az alacsonyan elhelyezett hátsó táskák nemigen fogják bolygatni az irányítást. Közel két tucat Tern táska- és kosártípus áll rendelkezésre, de ezek letesztelése nyilvánvalóan túlmutat a mostani összehasonlító teszt keretein…
Miben különbözik a Tern az áruházi összehajtóstól? (Igen, lehet a Tern-nél olcsóbban is összehajtható bicajt venni! Az más kérdés, hogy érdemes-e…)
A kurrens összehajtós kínálatot elemezve megállapítható, hogy azonos kerékméret esetén a „origamicsomag” kiterjedése, illetve az össze- és kihajtáshoz szükséges idő árszinttől függetlenül többé-kevésbé azonos. Következésképpen a többlet tudás nem az összehajtás-technológiában van, hanem a kezelhetőségben, az ergonómiában, a tartósságban, a megbízhatóságban – és nem utolsósorban – a minőségi megoldás nyújtotta élményben.
A legújabb Tern OCL……illetve a Tern FBL záró mechanika
A Tern az OCL vázkapcsolódás lényege a precíziós, rugós, csapágyazott mechanikával ellátott, egy szóval „agyonfinomított” zsanérkialakítás, amelynek működtetése tényleg élményszámba megy. Emellett a lehető legnagyobb kontaktfelületet nyújtja, így fokozva a vázstabilitást és a pontos irányítást. Ezzel szemben a legtöbb összehajtós bicajokon a zsanér körülményesen működik, megszorítás nagyobb erőt igényel, továbbá a vázmerevségről sem fogunk ódákat zengeni.
Az összehajtósok alfáját és omegáját jelentő igényes vázkapcsolódás-rendszer jelentősen megdrágítja a tesztben szereplő gépeket (főként a Verge-et!), mindazonáltal a minőség iránti elkötelezettség és az átgondolt tervezés a kerékpár működésének majd’ minden részletében megmutatkozik. Mert nem mindegy, hogy a töredék áron beszerzett bicajon a hajtókar az első megázás után minden pedálfordulatra fájdalmasan felvisít, heti szinten meglazul, a nyeregbilincs nyikorog, a kormány pedig nemcsak nyeklik-nyaklik, hanem kattog is. Továbbá az áruházi „nevenincs” összehajtósokon a gumikülső sok esetben alig tapad a nedves úton, a fék leginkább csak lassító, a nyereg pedig csak látszatra nyújt kényelmet, néhány kilométer után a spanyol inkvizíciót juttatja eszünkbe. A Tern esetében a kerékpártervezők maguk is bicajosok, fontos számukra, hogy a vásárló maximálisan elégedett legyen a termékekkel, így a fent említett problémák garantáltan ki lesznek küszöbölve. Summa summarum, ezért ennyi az annyi, meg ott a 10 év vázgarancia, amit más gyártó nem kínál!
Állítható kormánypozíció a Verge-en…magasságállítás a Link-en
Egy kaptafára?
Az összehajtós bicajok velejárója az „egyenvázméret”. A Tern sem kínál több vázméretet (kivétel azért van!), ellenben a megannyi típus többféle kerékmérettel, az állítható kormánypozíció (Andros és Syntace VRO kormánybilincs és a teleszkópos kormányoszlop) segít megtalálni a testmérethez és a kerékpározási stílushoz való optimális beállítást. Ellenben amit elvesztünk a vámon, azt visszanyerjük a réven: az egyenméret lehetővé teszi, hogy az adott kerékpárt a család több tagja – a kamasztól a nagyszülőkig – használhassa, azaz nem kell feltétlenül mindenkinek saját bicajt venni, az összehajtóst bárki elviheti egy körre! Persze a testmagasság-végletek esetében (150 cm alatt és 190 cm felett) a kerékpáron elfoglalt testhelyzet már nem lesz ideális, több-kevesebb kompromisszumot igényel. A hagyományos kerékpárok esetében az XS és az XL szolgálja ki ezt a felhasználói réteget. Viszont ennek tükrében is meglepő, milyen széles körben használható a tesztben szereplő két Tern.
Mit kapunk még?
A Tern specialista gyártó, amely a mobilitást elősegítő kerékpárokra építi a márka arculatát. Egy Tern bicaj megvásárlásával egyben kiterjedt eszközrendszert is kapunk, így is segítve a praktikus használatot. A vázakat úgy tervezték, hogy moduláris módon különféle kiegészítőket, csomagokat fogadjanak, a bevásárláshoz kerülhet kosár előre-hátulra, munkába járáshoz laptoptartó, túrázáshoz pedig vízhatlan táska. Mindegyik ugyanarra az első vagy hátsó konzolra rögzül. Továbbá az összes Tern fogad sárvédőt, így időjárás sem jelent feltétlen akadályt a kerékpáros közlekedéshez.
Ajánlás:
Ha döntően városi felhasználásra keresünk összehajtós bringát, a Link modellcsalád 20”-os kerékméretével ideális megoldást jelent. Az alap felszereltségtől a prémium kategóriáig számos változat kapható: a belépő szintű A7 pont azt nyújtja, amire minimálisan szükségünk lesz. Egy jól megtervezett, megbízható társ a mindennapokban. A kérdés már csak az, hogy kapunk-e dupla pénzért dupla élményt a Verge D9 esetében? Nehéz kérdés, mivel az A7 tényleg nagyon jól eltalált modell. Véleményem az „épphogy” és a „talán” között lebeg. Mindamellett vegyük figyelembe, hogy teljesítménycentrikus vagyok, aki igényli a Tern Verge agilitását, dinamikáját, illetve az általa biztosított sportosabb testhelyzetet. Ezzel nem mindenki van így, a legtöbben szimplán a kerékpáron közlekedni szeretnének: kényelmesen, biztonságosan, praktikusan. Érdemes tehát ellátogatni Tern hazai márkakereskedésébe, ahogy segítenek kiválasztani a megfelelő modellt az adott igényekhez és felhasználáshoz!
A Tern Verge D9 fogyasztói ára 299.000 Ft, a Link A7 147.000 Ft. További információ a modellnevekre kattintva!
November 3-án Kazincbarcikán folytatódnak a Cyclo-cross Magyar Kupa küzdelmei.
Az egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező cyclo-cross verseny a KolorCross, amit mi sem bizonyít jobban, hogy az idei már a 10. rendezés lesz a verseny történetében. A verseny szervezői – a Kerékpár Klub Kazincbarcika, azaz a team3K – idén is remek hangulattal és izgalmas, kihívásokkal teli pályával várják az indulókat.
Várhatóan az időjárás sem fog kegyelmezni a versenyzőknek, és nem nyári körülmények között kell majd megküzdeniük egymással és a pályával, hanem a szakágra jellemző őszi-téli idő és ennek megfelelően nedves pálya teszi majd látványossá a versenyt, igazi crossos idő lesz!
Vasárnap reggel 10 órakor a hobbi futam rajtjával fog kezdődni a KolorCross, ahol nem feltétel a cyclo-cross kerékpár megléte, sőt külön kategória is van a mtb-kal indulók számára. Az utánpótlás kategóriákban is U17-es korosztályig lehetőség van mtb bringával rajthoz állni, tehát bátran indulhatnak azok is, akiknek nincs cyclo-cross kerékpárja.
Az előnevezés október 30-án zárul, utána pedig már csak a helyszínen a verseny reggelén lesz lehetőség a nevezésre.
Október 27-én Miskolcra látogattak el hazánk cyclo-cross versenyzői, hogy megmérettessék magukat a III. Decathlon Borsodcrosson. Az elmúlt évekhez hasonlóan a kihívásokkal teli pályán látványos versenyt láthattunk, a férfiaknál Búr Zsolt nyert utcahosszal, míg a nőknél Péteri Niké végzett az élen.
A CrosSzekszárd után egy héttel már Miskolcon, a III. Decathlon Borsodcrosson folytatódtak a Cyclo-cross Magyar Kupa küzdelmei. A szervezők a januári országos bajnokság pályáján lényegében nem változtattak, viszont ezúttal a fotósok bánatára a csapadék elmaradt, így többnyire száraz pályán versenyezhettek a crossosok. A gyorsnak tűnő pálya azért bőven tartogatott meglepetéseket, lépcső, palánk, egy trükkös kanyar, ahol a mezőny többsége minden körben leszállni kényszerült, meg persze a kanyarok is sokat lassítottak a versenyzők tempóján.
A reggel érkezőket még ködös idő fogadta Miskolcon, de ahogy az előrejelzés ígérte a köd felszállt és a nap gyorsan felmelegítette a levegőt, így ismét az őszi nyárban versenyezhettek a bringások. 10 órakor a hobbi futam rajtjával vette kezdetét a III. Decathlon Borsodcross, ahol a montival indulók taroltak, a férfiaknál Molnár Péter nyert, aki még a köridői alapján az eliteknél is indulhatott volna, míg a nőknél Cséri Szilvia volt a leggyorsabb.
A következő futamban az U15, U17 fiúk-lányok és a Master3 férfiak csaptak össze. Itt Takács-Valent Márk (PCCC) nagyon megküzdött az abszolút és az U17-es első helyért, Fésüs „Kefe” László ismét könnyedén nyerte a Master3-sok viadalát, U15-ben pedig Takács Zsombor Tamás (Superior MTB Team) volt a leggyorsabb. A lányok is odatették magukat, WU17-ben 7 induló volt, ahol Tóth Réka (Kis-Galya KSE) állhatott fel a dobogó legfelső fokára.
Master2-ben ismét rengeteg induló volt, nagyon népszerű ez a szakág a 40év feletti férfiak körében. Ők mint mindig, most is együtt rajtoltak a maroknyi U19-es „mezőnnyel”. A múltheti szekszárdi győzelmet egy kicsit más formában, de sikerült megismételni Adame Árminnak és Adame Lászlónak (Merida Maraton Team-CST), azzal a különbséggel, hogy most nem együtt értek be a célba, de Ármin nyerte az U19-et, míg László a Master2-t.
A Magyar Kupa legfiatalabb kategóriáinak versenyét (U11-U13 fiúk, lányok) mindig óriási élmény nézni, ahogy a jövő kanyarog a cyclo-cross pályán és néha felnőtteket megszégyenítőmódon küzdenek meg az akadályokkal. Az ő versenyük is mindig igazi ki-ki meccseket hoz, de most még a szokottnál is nagyobb csata volt a „kicsik” között. U13-ban az első három 2 másodpercen belül ért be, Péter Nándor (Salgótarjáni HKE) haladt át elsőként a célvonalon, U11-ben Szigyártó Roland (Nomad Merida CST) szintén csak egy másodperccel győzött, WU13-ban már nagyobb különbséggel nyert Szávai Petra (Bike Zone Gödöllő), akit a csapattársa, a még csak WU11-es korú Hegedűs Heléna követett.
13 órakor a női futam (WU19, WU23, WElit, WMaster) részvevői rajtoltak el, ahol már fél kör után látható volt, hogy ismét Szekeres Viktória (KTM Teszt Team) és Péteri Niké (Fehérvár Cycling Team) között fog eldőlni az abszolút első hely. Végül nem tudott megszabadulni egymástól a két versenyző és sprint döntött a végeredményről, ahol Niké volt egy hajszállal gyorsabb, így ő ezzel a WU23 mellett az abszolútat is nyerte, míg Szekeres Viktória a WMasterben végzett az élen.
Az utolsó futamban a legjobb férfiak (U23, Elit, Master1) versenyére került sor. Búr Zsolt (Vialand Racing Team) nem taktikázott, az első körben felvette az utazótempóját és 9 gyakorlatilag egyforma időt hajtott, a szekszárdi győztes Buruczki Szilárd (Cube-Csömör) sem bírta vele a tempót, így végül „könnyedén” nyerte a futamot közel két és fél perc előnnyel. A harmadik helyen sokáig Fejes Gábor haladt, ő esélyes lett volna még megszorítani a második pozícióban bringázó Buruczkit, de végül technikai problémák miatt feladni kényszerült a versenyt. U23-ban Sylvester Balázs Tibor (ZKSE) nyert, míg a Mastereknél a „Bakter”, Szabó András Balázs volt a leggyorsabb.
Jövőhéten pár kilométerrel arrébb, Kazincbarcikán folytatódik a Cyclo-cross Magyar Kupa!
Október elején adták át Győrújbaráton a Tatanka BikeParkot, ahol hazai szinten egy igazi különlegesség található, aszfaltozott pumpapályán bringázhatnak a fiatalok. A bikepark nem mindennapi építésének történetét Török József Bálint, a park megálmodója mesélte el, alább az ő írását olvashatjátok.
Párom (de hívjuk Mókusnak, mert azt szereti.. :D) javasolta, hogy osszam meg a sztorit, hátha mások is kedvet kapnak hozzá, hiszen minden nagyobb városba elkelne egy ilyen!
Többen kérdezték, “de miért épp pump-track?”
Jó kérdés.. én alapvetően montis vagyok, nem is olyan régen kezdtem, kb. 12 éve. Igaz, bár egész kis koromtól bringázok – akkor még csak a Csepel BMX-hez lehetett hozzájutni – de nem csináltam versenyszerűen és amikor kinőttem, nem is folytattam a bringás pályafutásomat, helyette teniszeztem és karatéztam, ez utóbbit azóta is űzöm.
Még 2008 körül mentem el Tüske Gábor barátommal és néhány sráccal egy bakonyi túrára, asszem akkor fertőződtem meg..
Túristák a Bakonyban.. 😀
Sajnos Gabi azóta már nem teker, én meg nem akartam csak egyedül bringázni, így csatlakoztam Mészáros Ákos csapatához, a Tatanka Racing Team-hez. (Ákos kezei alatt a régió meghatározó mountain bike-os csapatává vált a klub, így nem volt kérdés a választás!)
Egyébként ezen a túrán volt az az azóta is sokat emlegetett sztori, hogy beértünk a fiúkkal – 30-as pasik – Bakonybélbe, és az egyik srác lazán odaköszönt a járdán sétáló csajokhoz:
-Hello Lányok! – Mire Ők megszeppenve:
– Ööööö csókolom! – :D:D:D Na itt azért elgondolkodtunk…
De egy kicsit eltértem a tárgytól.. szóval a Tatankával elkezdtem montis maratonversenyekre járni, de azt láttam, hogy míg 2010-ben majd 1500-an indultak egy-egy országos megmérettetésen, ez a szám évről-évre egyre csak fogyatkozott. Ma már 1000 alatti a részvétel, ráadásul a legerősebb korosztály a Master 2, tehát a 40+-os versenyzők!! Ez nem jó irány, valamit tenni kell, hogy a fiatalok újra elkezdjenek bringázni!
Beni első “versenye”, 1 és 3/4 évesen
Közben született egy fiunk, Benedek, aki már 1 éves korától imád bringázni. Sokat jártunk tekerni Győrújbarátról Csanakra a futópályára, de mindig nagyon figyelni kellett, mert kerékpárút hiányában a járdán tudtunk csak közlekedni.
Nagyjából ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy kellene csinálni egy olyan bringaparkot, ahol meg lehet tanítani a srácokat bringázni, biztonságos körülmények között, akár 2-3 éves kortól.
Készítettem egy kb. 20 oldalas tanulmányt, hogy Magyarországon milyen bringaparkok vannak, milyen infrastruktúrával rendelkeznek. Elég lehangoló lett az eredmény, kb. négy említésre érdemeset találtam, Kőbányán, Balatonkenesén, Pesten és Zánkán, sőt valamelyik csak terveken létezett..
Hazai pályák: Balatonkenese, Budakeszi, Hermina, Kőbánya
Azt is megvizsgáltam, hogy a bringasportban erős nemzeteknél mi a módszer, hol oktatják a gyerekeket. Így jött képbe a pumpapálya, a pump-track… Ausztriában egyre több ilyen aszfaltos pálya épül, aminek a főbb előnyei a hazai néhány murvás pályához képest, hogy nem erodálódik, rossz idő esetén is jobban használható, gyorsabban szárad, nagyobb rajta a tempó, jobban tapad a kanyarban, stb.
Velosolution pump-track pálya
Nos.. Lássuk, hány ilyen pálya van nálunk? Nulla! Egy sem! Zéró! :O
Na itt elkezdett érdekelni a dolog, szeretem a kihívásokat!
Miért nincs? Drága? Hááát.. eléggé! Van egy cég, aki a legkomolyabb pályákat építi, melynek neve: Velosolution. Kellene hozzájuk valami kontakt! Felhívtam four crossos barátom, Jakó (Jakesz) Andrást, hátha tud valakit aki már látott olyat aki ült egy ilyen Velosolutionös mellett a buszon. Ő egyből mondott egy nevet: Tarr Tamás, aki dolgozott velük, de már saját cége van (a másik tapasztalt bringás arc az Éles (Yeti) Gergő, de róla később..) Ők ketten építettek anno 4X pályát Győrújbaráton, amit azóta már sajnos elbontottak. Adott hozzá számot is, így felhívtam.
Tamás egyből le is lombozott, elmondta hogy ezek a pályák úgy kb. 200 EUR/m2 áron épülnek veloszolúsönéknál. Rövid fejszámolást követően, egy kb. 40x25m2 alapterületű pumpa pálya az 1000m2, azaz 200.000 EUR, több mint 60 M Ft!! :O Na ennyit biztos hogy nem tudunk összelapátolni… egy normális ember itt valószínű dobja is a projektet, de mint írtam az elején, szeretem a kihívásokat..! 🙂
Tamás azt is elmondta, hogy ki lehet ezt hozni olcsóbban is magyar munkásokkal, magyar óradíjakkal, csak nincs tapasztalata még senkinek, már ami az aszfaltozást illeti. Merthogy az egésznek a lelke az aszfalt, az a módszer, ahogyan az íveket, a döntött kanyarokat leaszfaltozzák!
Na mindegy, ugorjunk bele. Kinéztem Győrújbaráton egy területet a pályának, első körben ez a Gyermektábor előtti erdős rész volt. Ideális helyszín, van hely, közel a tábor infrastuktúrája is. Befotóztam és beírtam a tanulmányba.
Itt jött az első, egyben sorsdöntő lépés is: 2018 ősz, kértem időpontot a Polgármesteri hivatalba, Szalóki Géza Polgármester Úrhoz. (Nem, nem a Jenő Úrhoz.. :D) Prezentáltam a terveimet, és abszolút pozitív volt a fogadtatás: – Józsi, jó helyen kopogtatsz! Rácz Gyuri bácsival (a helyi általános iskola igazgatója) már régóta szeretnénk egy biciklis parkot a településre! Emlékszel azokra a srácokra, akik a COOP bolttal szemben az árokban ugratgattak?
Persze, Pápai Dani, Györgyfi Andris és még néhányan!
Győrújbaráti riderek
Igen! Amikor láttuk őket ott bringázni, már akkor megfogalmazódott bennünk, hogy jó lenne egy bringapálya nekik!
Szóval nem sokat kellett győzködni a település első emberét, már csak a költségvetés és a helyszín volt a kérdés. A tábori placcot nem javasolta, mert ott sok a lakos, ekkor jött a Csordahajtó úti volt homokbánya ötlete. Beültünk a kocsiba és ki is mentünk a helyszínre! Hmmm.. nem rossz! Sőt, egész jó! Távol a lakosságtól a temető mellett, max. a szellemeket fogjuk felrázni. Átbeszéltük az ütemezést, ill. tartottam egy prezentációt a soron következő testületi ülésen, ahol szintén üdvözölték a projektötletet. Kaptunk keretet a kiviteli tervek elkészítésére, szóval sínen volt a dolog. Már csak azt kellett kitalálni, hogyan tudunk egy használható méretű aszfaltos pályát kivitelezni az osztrák ár kevesebb mint tizedéből… :O
A megvalósíthatósági tanulmányomban volt egy név: Mátyási Zoltán, Sy-Metric Kft. Őt találtam, mint aki már tervezett hasonlót Magyarországon, így felvettem vele a kapcsolatot.
Egy fiatal srác, eléggé elvont figura, bringás (triálos) múlttal, aki imádja a kütyüket, az informatikát, otthon van a 3D-s tervezésben, és nem a megélhetés miatt csinálja, hanem hobbiból. Bírom az ilyen arcokat, több ilyen nagyon jó barátom is van, akire részben vagy teljesen illik a leírás (pl. Arn, Koki, Karesz), meg asszem bennem is van ebből.. Szóval elmondtam neki mit szeretnék. Nem hiszem hogy normálisnak tartott, de belevágtunk. Pár hét múlva olyan látványtervet küldött egy youtube videón, hogy lehidaltam… A google maps-os területre rámodellezte a pump-track pályát, a dirt pályát, trial parkot, ill. egy épületet is.
Ezzel be is mentem a hivatalba hogy prezentáljam. Szép volt, jó volt, csak lett egy bibi.. Közben a településfejlesztésen kitalálták, hogy azt a területet, amire ráterveztük a parkot, kinevezték Rendezvénytérnek… ááááá!
De ne keseredj el Józsi, ott az út másik oldala, az a tietek lehet! – Nyugtatott meg Géza bá.
Ez egy jóval kisebb terület, ráadásul nagy lejtés is van benne, mint később kiderült, 40m-en 3m szint!
Félve hívtam fel Zolit, hogy bocs… át kellene tervezni a parkot a másik oldalra!
Itt szeretném megköszönni Zolinak a hozzáállását, el is küldhetett volna a francba, hiszen így dobnia kellett a teljes tervet és újra nulláról elkezdenie.
Most nem bízta a véletlenre. Eljött Pestről és egy drónnal felvette az egész terepet. Hamarosan küldte az új terveket, ez egy kisebb, kompaktabb pálya lett, a helyszíni adottságokhoz mérten. Mint utólag kiderült, jobb is így, mert a nagyobbik tuti nem fért volna bele a büdzsébe.
Már csak kivitelezőt kell találni!
A tenderen befutó cég – nevezzük XY Kft-nek- vezetője, sajnos több hónapi egyeztetést követően sem kezdte el a pályát, és a kivitelezési határidő vészesen fogyott.. a végén pedig ki is jelentette, hogy neki ez a projekt nem annyira fontos, keressünk új kivitelezőt… nem értettem a dolgot, hiszen korábban mindig számíthattunk rájuk. Valószínű túlvállalták magukat és csúsztak az egyéb projektjeikkel is… ezt egyébként képtelen vagyok megértetni, miért így működik az építőiparban.. ha tudja az illető hogy full le van terhelve a következő 3 hónapra, akkor miért nem közli?
Augusztus utolsó hetében így újra ki kellett írni a projektet. Ekkor már csak egy cég adott be ajánlatot a kivitelezésre, a Makadám Kft. Mint utólag kiderült, nagyon jó hogy így alakult, más nem biztos hogy ilyen minőségben tudta volna abszolválni a feladatot! Szuper, újra sínen a projekt, már csak el kell kezdeni!
Közben a nyáron kinn voltunk Tirolban, a Wilder Kaiser tövében, Ellmauban. Innét nem messze van a leogangi bringás paradicsom, így adott volt kilátogatni Benivel. Július végén adták át az új Velosolution pump-track pályát, ami nagyon komoly lett! A külső kör egy dirt-jump pálya, azon belül egy nagyobb pumpapályát, és azon belül pedig egy kisebb pumpapályát építettek ki. Amíg Beni tesztelte azt, én körbefotóztam az egészet, minden apró részletét.
Augusztus utolsó hétvégéjén, a pálya építése előtti hétvégén kivonultunk a Tatankacsapat leglelkesebb tagjaival (respect Nekik!) a területre és nekiestünk a dzsindzsás résznek. Volt mit csinálni… 🙂
2019.09.23, hétfő – Elérkezett a pálya építésének kezdő napja, legalábbis ezt a dátumot ígérte meg a Makadám Kft!
Kicsit félve mentem ki a korábbi tapasztalataim miatt a helyszínre, hogy vajon tényleg jön-e a kivitelező.. Meg is lepődtem, hogy már dolgozott is a munkagép!
A projektvezető – Komódi Attila – épp a terveket nézegette és csóválta a fejét… ajaj, ez nem túl jó!
– Hát, lehet hogy le kell mondanunk a projektet! Ezt így biztos hogy nem tudjuk kivitelezni! Ezeket a döntött kanyarokat felépíteni még hagyján, de leaszfaltozni biztos hogy nem tudjuk!
Eléggé leizzadtam, de sikerült megnyugtatni Attilát, hogy segítünk neki, nem is olyan magasak azok a kanyarok, stb.. ill. mutattam neki videókat, hogyan épít a Velosolution. A probléma tényleg adott volt, az osztrák cég munkatársai egy teljes negyedkört épít fel földből, murvából vagy bazaltból, és aszfaltvastagságot nem spórolva, tolják-húzzák fel kézzel a lapvibrátorokat az íveken.
Az első napon a munkát egyébként nem is a Makadám kezdte, a Lang-Szolg Kft. nagy munkagépe csinált egy sík terepet, támogatóként. Ez követően Attiláékkal kimértük és felrajzoltuk a pálya nyomvonalát, és kb. 10 cm vastagságban feltöltöttük földdel.
Másnap reggel az egyenes rész hullámaival, majd az alsó kanyarral folytattuk a munkát.
Megállt a pálya mellett egy bringás, Nagy Róbert / Pa-Ro Kerékpár. Érdeklődött, hogy mit csinálunk, mivel Ő és a fia is BMX-eznek, és nagyon boldog volt hogy hamarosan nem kell 100km-t autózniuk, ha szeretnének pályán edzeni. Felajánlotta a segítségét és felhívott egy nagy BMX múlttal rendelkező ridert – Vincze Gergelyt, aki Gencsapátin kb. 50 gyerek BMX edzésével foglalkozik, és a helyi pályát is Ő építette, hátha segít nekünk is. Végül rábeszélte Gerit, hogy jöjjön el hozzánk, pontosabban elment érte és délutánra már itt is voltak!
Sőt, a következő két napot is itt töltötte és együtt építettük a pályát!
Ha már a segítségeknél tartunk: A másik nagy és önzetlen segítséget Éles Gergelytől, alias Yetitől kaptam! Yeti részt vett a pálya teljes építésén, együtt lapátoltuk a földet, múrvát, aszfaltot! Velük hármasban jópár változtatást is tettünk kissé eltérve a tervtől, a pálya adottságaihoz mérten szükség volt néhol magasabbra vinni az íveket, vagy több dombot építeni. Közben Ők ketten folyamatosan teszteltek is és aszerint módosítottunk, hogy azt úgy adja ki, ahogy kell!
Több nehézséggel is szembe találtuk magunkat. Az egyik ilyen, hogy rengeteg plusz olyan földet kellett szerezni, ami jól tömöríthető. Győrújbaráton ilyet elég nehéz volt találni, mert itt alapvetően homokos a talaj.. Összesen kb. 300 m3 földet hozattunk.
Kollégáimmal gyártattam egy sablont OSB lapból, ami nagyban megkönnyítette a kanyarívek kirakását.
Elég jól haladtunk, három nap alatt már az indító kivételével felépítettük az összes kanyar és hullám 1.0-ás verzióját, sőt, le is murváztuk. A Makadám Kft. kollégái ekkorra már annyira belejöttek, hogy nekünk csak azt kellett megadni, hogy hova és mit szeretnénk. Sőt, volt olyan kolléga is, aki innét kezdve csak ilyen pályákat építene a legszívesebben.. 😀
A negyedik napon meglátogatott minket Gulyás Mihály, aki az egyik legnagyobb név a hazai pályaépítők körében. Sok hasznos tanáccsal látott el minket, sőt Ő is részt vett a munkában, finomította az íveket, kanyarokat lapáttal és gereblyével! 🙂 Mi több, le is tesztelte a pályát! 🙂
Yetivel és Gulyás Misivel
Közben, napról-napra egyre több gyerek jött és lesték, ahogy épül a pálya.. szeptember 26-án felengedtünk néhányat közülük. 🙂
Az ötödik napon elkészült a szikkasztó, ill. az alsó kanyar előtti utolsó hullámot szétszedtük…
Szegény Attila már oda sem mert nézni, amikor Yeti még egy plusz hullámot épített bele az indító melletti kanyarba, meg is kaptuk a magunkét… 😀 De végül a tervezett 100m pályahosszot egy méterrel sem léptük túl!
Szombaton a Tatanka Racing Team lelkes tagjaival terepet rendeztünk, főleg a pálya környezetét alakítottuk, ill. az oldalait töltöttük földdel. Óriási segítséget kaptunk Alexovics Ádámtól, aki a Bobcatjével a földek nagy részét szépen eldolgozta. Nélküle még mindig ott lapátolhatnánk.. Ádám azóta is többször segített a gépével! Felesége, Fanni pedig sajtos sütikkel lepett meg minket!
Egy ilyen projektben van, amiből sosem elég, ez pedig a jól tömöríthető föld! Kellett még néhány teherautónyi, szerencsére találtunk rá támogatókat Hartl József és Illés Krisztián – SIH System Kft. személyében.
Összesítve, egy hét alatt elkészült a pálya, már csak az aszfaltozás van hátra! Na itt ugrik a majom a vízbe! Ha nem sikerül az aszfaltot az ívekre rádolgozni, akkor adtunk a sz..nak egy pofont!
Először az úthengerrel próbálkoztunk oldalról a kanyarívet meghengerelni, de nem vált be, mert nagyon lelapította az aszfaltot az ív aljában. Jöhet a lapvibrátor!
Attila fő félelme az volt, hogy a lapvibrátor a meredek íven feltolva leáll, mivel van bennük egy érzékelő, ami figyeli az olajszintet. Szerencsére sikerült egy olyan gépet hoznia, ami bírta az igát. Egy ember tolta, egy pedig húzta felülről, így különösebb gond nélkül meg tudtuk tömöríteni az aszfaltot az íveken is! Persze nehezebb dolgunk lett volna, ha a Velosolutionos pálya negyedköríveit kellett volna elkészíteni… nekünk azért jóval lájtosabbak lettek a döntött kanyarjaink. Majd a következő pálya már olyan lesz! 😀
Az utolsó kanyar amit aszfaltoztunk, a felső volt, ahol az indító is van. Na ez lett a legprofibb, a legmagasabb. Ennél már volt olyan rutinjuk a srácoknak, hogy gond nélkül leaszfaltozták, pedig majd kétszer magasabb lett, mint az alsó kanyar. Aminél egyébként el is kell követnünk valamit, mert a pálya lejtése miatt ott a legnagyobb a tempó. Már meg is született a megoldás, építünk oda egy wall-rideot!
Amit a pálya negatívumához lehet írni, az a 0.8m szint, ami benne maradt. Sajnos nem volt tökéletes a pálya előkészítése, ill. nem sikerült kiszedni teljesen a 40m hosszon a 3m lejtést.. De minden rosszban van valami jó: a srácok így erősödni fognak, mert amíg nincs meg a technika és nem tudják végigpumpálni a pályát, az utolsó negyedben tekerniük kell.. 🙂
Az aszfaltozást két nap alatt végezte el a Makadám Kft, így az Ő feladatuk pipa lett!
A pálya vonala így 7 munkanap alatt készült el, persze ezen kívül még sok munkát kellett/kell majd beletenni. Főleg a környezet kialakítása fontos, az oldalak feltöltése, füvesítés-parkostás. A Török Gépipari Kft. kollégái elkészítették a pályát az úttól elválasztó biztonsági kerítést is, támogatásként.
A pálya nem hivatalos megnyitója 2019.10.02. Szerda, 15.30 volt, jópár srác eljött az eső ellenére is!
Az első szép napsütéses idő két nap múlva, pénteken volt, hirtelen több tucat gyerek jött ki és gurult önfeledten a pályán! Őket nézve, megérte az elmúlt két évnyi előkészítő munka, és az a két hét alvás nélkül, amíg az utolsó aszfaltdarab is a helyére nem került!
Összefoglaló videó a pálya építéséről:
A pályának hamar híre ment, Győrből, Veszprémből, Székesfehérvárról is voltak már itt riderek. Délutánonként, hétvégéken 50-60 gyerek van egyidejűleg a parkban, egy szombati napon akár száz feletti a pályára kilátogatók száma!
Nem csak bringával élvezetes a pálya, gördeszkával, görkorival és rollerrel is rendszeresen csapatnak rajta a fiúk/lányok.
Hamarosan gyerekcsapatokat szervezünk és edzéseket tartunk a pályán, Vincze Bálint BMX edző irányításával. Bízunk benne, hogy újra sikerül életet lehelni a hazai kerékpársportba, és sok tehetség fog kikerülni a srácaink közül is!
Köszönöm Mókusnak, hogy elviselte a hiányomat, de nem csak a két hét pályaépítés alatt, hiszen azóta is gyakran tűnök el otthonról a pálya miatt.. illetve, vele együtt közösen ötleteltük ki azokat a dolgokat, amiket most már valójában is meg tudjátok tekinteni/kipróbálni/használni a parkban!
Köszönjük a támogatóinknak, hogy hozzájárultak a projekt sikeréhez, és azoknak a magánszemélyeknek is, akik az önfeledten sportoló gyerekek látványa miatt váltak azóta a támogatóinkká!
Továbbra is kövessétek nyomon a Tatanka BikePark Győrújbarát oldalait, még sok tervünk van, ami megvalósításra vár!
Végszónak:
Az elsőre lehetetlennek tűnő feladatot, hogy létrehozzuk az ország első aszfaltos pump-track pályáját a nyugati ár töredékéért, de mégis a kivitelező szempontjából is rentábilisan, meg lehet valósítani! Nem kell hozzá más, mint egy ügyes tervező, egy komfortzónából kilépni hajlandó kivitelező, egy partner Önkormányzat, támogató helyi vállalkozások/magánszemélyek és néhány lelkes szervező, aki hajlandó időt és energiát rászánni, hogy aztán fiatalok/idősek százai tudják kedvenc időtöltésüket, a bringázást nyugati színvonalon művelni!
Óriási érdeklődés mellett zajlott a Giro d’Italia 2020 Nagy Rajtját váró esemény Székesfehérváron, délelőtt 355-en bringáztak együtt a verseny útvonalán, délután és este pedig kerékpáros bemutatók és koncert szórakoztatta a közönséget. A rendezvényen mi is részt vettünk és testközelből tapasztalhattuk meg, hogy a Giro mire képes.
Október 19-én Székesfehérvár egy különleges rendezvénynek volt házigazdája, a Giro d’Italia 2020-as magyarországi rajtja alkalmából kerékpáros eseményeket szerveztek a városban, és az egész napos program este egy Punnany Massif koncerttel zárult.
9 órakor Székesfehérvár egyik legnevezetesebb helyén, az Országalmánál már elkezdtek gyülekezni a bringások, hogy 10 órakor több kerékpáros híresség társaságában bringázhassanak a jövőévi Giro d’Italia útvonalán. A közösségi kerékpározást a Nemzeti Sportügynökség és Székesfehérvár Megyei Jogú Városa mellett a helyi kerékpáros egyesületek szervezték, mozgósítva a város nem csak sportcélú bringásait, hanem mindenkit, aki szeret kerékpározni. 9 óra 40 perckor már óriási biciklis tömeg volt Székesfehérvár főterén, megérkeztek a hírességek is, mint például a kétszeres Giro győztes Ivan Basso, akivel mindenki egy közös képet szeretett volna csinálni, de a hazai válogatott versenyzők, Dina Márton, Fetter Erik, Valter Attila, Karl Ádám és Parti András is nagy népszerűségnek örvendtek.
10 órakor Mészáros Attila a város alpolgármestere egy rövid beszéddel köszöntette a kerékpárosokat, majd tőle Ivan Basso vette át a szót, aki kiemelte, hogy a Giro d’Italia nem csak a versenyzésről szól, hanem magáról a kerékpározásról, az örömről, a szórakozásról és rólunk kerékpárosokról, és ez a verseny óriási lökést adhat a hazai kerékpározásnak. Révész Máriusz aktív Magyarországért felelős kormánybiztos is üdvözölte az összegyűlt tömeget, majd visszaállt a kerékpárosok közé, ugyanis ő is letekerte a 75 km-es távot.
Végül 10 óra után pár perccel rendőri biztosítás mellett elindult az óriási kerékpáros tömeg kifelé a városból érintve a nemrég felújított Sóstói Stadiont, majd a városhatár után két csoportra váltak a bringások, azokra akik a hosszabb, 75 km-es távot választották és azokra, akik a rövidebb 40 km-es útvonalon tekertek.
Kora délután érkeztek vissza a közösségi kerékpárosok a Magyar Király Szálló elé, ahol a résztvevők Giro Hungary 2020 pólókat kaptak ajándékba. A délutáni programok 16 órakor kezdődtek, így a maradék időben lehetőség volt hazamenni átöltözni, de sokan kihasználva a szokatlan jóidőt a baráti társaságot és a sörözést választották.
A délutáni programokat a Hegeshow nyitotta, Hegedűs László és barátai triál bemutatója már nem csak a kerékpáros közönségnek szólt, hanem mindenkinek leesett az álla aki végignézte a show műsort, Hegéék helyből hihetetlen magasságokba ugráltak és a közönséget is bevonták a különböző feladatokba. A bemutató előtt és után különböző a Giróval kapcsolatos kvízjátékok voltak a színpadon, ahol szintén pólókat lehetett nyerni.
A Giro Roadshow egyik legnépszerűbb eleme a Giro sátor volt, ahol görgőbe befogott kerékpárokon tekerve VR szemüvegeken át lehetett megnézni a 2020-as Giro magyarországi útvonalát, folyamatosan hosszú sorok álltak a sátor előtt, hogy kipróbálhassák ezt az eszközt. Azt érdemes tudni, hogy ezt nem az olasz szervezők találták ki, hanem magyar ötlet, amivel már Olaszországban is reklámoztuk a magyar szakaszokat.
A másik látványos show-t Gizmo és csapata biztosította, akik különféle trükköket mutattak be a kilátogatóknak, és ők is bátran használták a nézőket, például Révész Máriusz is vállalta, hogy a srácok átugorjanak felette. A lemenő nap fényében, háttérben az óriáskerék megvilágításával hihetetlen látványt nyújtott a show. Remélhetőleg sokakat megnyert a jelenleg még nem kerékpározó nézők közül.
A napot a Punnany Massif koncert zárta, de előtte még Révész Máriusszal, akinek fontos szerepe volt abban, hogy a Giro d'Italia Magyarországra látogasson, és Kamuti Balázzsal a Giro Hungary 2020 projekt vezetőjével beszélgettünk.
185.80.49.65/teszt-uj-wp/: A regisztrációs ív szerint 355-en vettek részt a délelőtti közösségi kerékpározáson, köztük Ön is ott volt. Milyen érzés volt ennyi kerékpáros között tekerni?
Révész Máriusz: Fantasztikus élmény volt és nagyon örülünk, hogy ennyien eljöttek. Itt amikor beérkeztünk a célba akkor többen meglapogatták a vállam és azt mondták, hogy nagyon köszönik, mert szerintük Magyarországon még ilyen rendezvény nem volt, hogy a magyar válogatott tagjai, világsztárok és nagyon sok országúti kerékpáros együtt tekerjen. Nagyon sokan mondták, hogy olyan emberekkel találkoztak, akiket évek óta nem láttak, sőt egy idősebb versenyző Siófokról azt is elmesélte, hogy ő abbahagyta a kerékpározást, de úgy úgy érzi, most olyan lendülete van a kerékpározásnak, hogy muszáj volt újra elkezdni, lefogyott jó néhány kilót és újra rendszeresen és lelkesen kerékpározik. És hát igazából ez a cél, a Giróval az egész kerékpározást szeretnénk fellendíteni, nem csak a versenykerékpárosoknak akarunk egy lendületet adni. Nagyon fontos, hogy legyenek ilyen közösségi tekerések, szeretnénk támogatni azokat akik a városokban vállalják, hogy a következő esztendőben 7-8 alkalommal szerveznek hasonló közösségi tekeréseket, ahol legalább 30 embert 50-60 km-es túrára elvisznek. Ugyanis az a célunk, hogy a Giro az a kerékpáros turizmusnak, a mindennapos kerékpáros munkába járásnak, a kerékpáros kultúrának, mindennek adjon egy kis lendületet, ne csak jöjjön, itt legyen 3 napig Magyarországon és utána menjen, hanem hosszútávú hatása legyen a kerékpározás fellendítésére.
185.80.49.65/teszt-uj-wp/: A délutáni bemutatók is nagy sikert arattak, a Gizmoshow-ban Ön is "aktívan" rész vett. Hogyan látja, sikerült ezekkel elérni a programokkal a céljukat?
Révész Máriusz: Az az igazság, hogy aki a Gizmoshow-t vagy a Hegeshow-t megnézi, annak leesik az álla, hogy ilyen trükköket kerékpárral meg lehet csinálni. Én Gizmoékat nagyon régen ismerem, 2010-ben amikor megszerveztük az első KorszakVáltó Határon-Túrát, a frissen elfogadott állampolgárságot jelképesen elvittük 120 biciklissel Erdélybe, akkor a Gizmoshow is folyamatosan jött velünk és mindennap egy erdélyi településen bemutatót tartottak. Hihetetlen volt ezt látni, mindennap meg tudták fogni a közönséget, teljes stabilitással, folyamatosan hiba nélkül végezték a trükköket, soha nem volt semmi gond, és hát mindenütt mindenki elkerekedett szemmel nézte, hogy ezek a fiúk mit tudnak művelni a biciklikkel. Azóta se felejtették el a trükköket és úgy látszik, hogy Székesfehérváron is nagyon működött, hihetetlen mennyiségű fényképet készítettek az itt lévők. A Hegeshow szintén egy rendkívül briliáns kerékpáros show, az ember 150-170 centiket átugrik kerékpárral, meg oszlopok és autók tetején ugrál, ez tényleg mindenki számára lenyűgöző és reméljük, hogy ezzel is tudtunk egy kis kedvet hozni a kerékpározáshoz. Este lesz még egy nagy Punnany Massif koncert, reméljük hogy sikerült fellelkesíteni Székesfehérvárt, és a következő évben amikor május 11-én itt lesz a Giro akkor 20-30ezer ember itt fog lelkesedni Fehérvár utcáin.
185.80.49.65/teszt-uj-wp/: A mai rendezvény a Giro Hungary 2020 projekt rendezésében valósult meg. Tudna mesélni kicsit részletesebben erről a projektről és arról, hogy még milyen rendezvények várhatóak?
Kamuti Balázs: A Giro Hungary 2020 projekt két nagy részből áll össze, az egyik maga a versenynek a megszervezése, megrendezése, amit az olaszokkal közösen csinálunk, de ugyanekkora, ha nem nagyobb feladat számunkra az, hogy a versenyig eltelő 7 hónapban minél több emberrel megismertessük, hogy miről is szól ez a verseny, minél több emberhez eljuttassuk ennek a hírét és rávegyük arra őket, hogy jöjjenek el és szurkoljanak a versenyzőknek, és megmutassuk azt, hogy maga a Giro és az összes ilyen nagy kerékpáros verseny az nem csak egy verseny, hanem egy fesztivál is. Ezért volt most itt Fehérváron ez a közösségi tekerés, ahol neves kerékpárosok vettek részt, és délutáni-esti programokat is ezért szerveztük. Ugyanilyen rendezvényeket fogunk szervezni az összes többi útvonalra eső városban és szerte az országban, hiszen mi nemcsak innen Székesfehérvárról, hanem Debrecenből, Sátoraljaújhelyről és Miskolcról, sőt külföldről is nagyon-nagyon sok szurkolót szeretnénk elhívni erre a fesztiválra.
Tématámogatás. Készült Magyarország Kormánya támogatásával.
A háromszoros világbajnok Peter Sagan megerősítette a hírt, jövőre indul a Giro d’Italián, mely hazánkból rajtol.
Reggel még kérdés volt, hogy korunk egyik leghíresebb országúti kerékpárosa, Peter Sagan indul-e 2020-ban a Giro d’Italián, a választ az útvonal prezentációján megtudtuk, igen, a háromszoros világbajnok részt vesz a jövőévi Girón. Tehát jövőre Sagan Magyarországra látogat, május 9-11. között hazánkban fog versenyezni a Giro d’Italia első három szakaszán. Emiatt természetesen kihagyja a Kaliforniai Körversenyt, mely időben ütközik a legnagyobb olasz versennyel.
Sagan a bejelentéskor elmondta, hogy örül, hogy ennyire közel versenyezhet Szlovákiához és biztosan sokan a eljönnek a hazájából szurkolni neki. Ahogy reggel írtuk, erősen valószínűsíthető, hogy a magyarországi rajt nagy szerepet játszott abban, hogy Sagan és csapata úgy döntött, hogy 2020-ban életében először el fog indulni a Giro d’Italián.
Október 24-én jelentik be a 2020-as Giro d’Italia útvonalát, melyen az ex-világbajnok, Peter Sagan is részt vesz és egy nagyon fontos bejelentésre készül. Vajon arra, hogy ott lesz a hazánkból rajtoló jövőévi Giro d’Italián?
Nehéz elhinni, de Peter Sagan eddig még egyszer sem indult a Giro d’Italián, hiába a sok Tour zöld trikó, a klasszikus győzelmek, az Olasz Körverseny mindig kimaradt az ex-világbajnok szlovák kerékpárosnak. Ennek az egyik oka, hogy a Giróval rendszerint egyidőben rendezik a Kalifornia Körversenyt, és Sagan és csapatának egyik jelentős szponzorának a főhadiszállása az Egyesült Államok ezen részén található, akik joggal várják el, hogy korunk egyik „legendája” részt vegyen ezen a versenyen. A másik ok, hogy a szlovák bringásnak eddig mindig a Tour de France jelentette a főversenyt.
Viszont most lehet, hogy Peter Sagan a Giro d’Italia rajtjánál is ott lesz 2020-ban, hiszen a mai útvonal bemutatón is részt fog venni és egy fontos bejelentést ígért a sztár. Joggal merül fel a kérdés, hogy miért változtatna az eddigi versenynaptárán Sagan, erre a válasz lehet az, hogy mivel jövőre Magyarországról rajtol a Giro, ami nagyon közel van Szlovákiához, és így elég sok szlovák szurkoló láthatná élőben versenyezni Peter Sagant.
Az első napon a munkát egyébként nem is a Makadám kezdte, a Lang-Szolg Kft. nagy munkagépe csinált egy sík terepet, támogatóként. Ez követően Attiláékkal kimértük és felrajzoltuk a pálya nyomvonalát, és kb. 10 cm vastagságban feltöltöttük földdel.
Attila fő félelme az volt, hogy a lapvibrátor a meredek íven feltolva leáll, mivel van bennük egy érzékelő, ami figyeli az olajszintet. Szerencsére sikerült egy olyan gépet hoznia, ami bírta az igát. Egy ember tolta, egy pedig húzta felülről, így különösebb gond nélkül meg tudtuk tömöríteni az aszfaltot az íveken is! Persze nehezebb dolgunk lett volna, ha a Velosolutionos pálya negyedköríveit kellett volna elkészíteni… nekünk azért jóval lájtosabbak lettek a döntött kanyarjaink. Majd a következő pálya már olyan lesz! 😀
Az utolsó kanyar amit aszfaltoztunk, a felső volt, ahol az indító is van. Na ez lett a legprofibb, a legmagasabb. Ennél már volt olyan rutinjuk a srácoknak, hogy gond nélkül leaszfaltozták, pedig majd kétszer magasabb lett, mint az alsó kanyar. Aminél egyébként el is kell követnünk valamit, mert a pálya lejtése miatt ott a legnagyobb a tempó. Már meg is született a megoldás, építünk oda egy wall-rideot!
