Gravel gumi választás: WTB Riddler vs Mitas X-Road

By

-

2021-09-01

Örök graveles téma a gumiválasztás, a többség gyors és széles körben használható gumit keres, de ezekből is van már legalább egy tucat a piacon. Valamelyik olcsóbb, valamelyik drágább, hangzatos technológiák a leírásokban, de mi alapján válasszunk? Nekem sem volt könnyű választani közülük, de sok olvasás után kettőt választottam egy pár Mitas X-Road-ot 38-as méretben és egy pár WTB Riddlert 37-esben. Azért ezt a kettőt, mert az X-Road sok dicséret mellett az árban a legjobb, míg a drágább kategóriát megtestesítő Riddler kiváló értékeléseket kapott külföldi magazinoktól és kíváncsi voltam, hogy vajon mekkora vagy van-e egyáltalán különbség két azonos felhasználásra készített, hasonló jellemzőkkel bíró külső között.

A gravel kerékpárok országúton és mérsékelten terepen is megállják a helyüket, amiben egyértelműen a legnagyobb szerepet a bringákon található gumik játsszák, hiszen a külsők azok, amik elsőként érintkeznek a talajjal, azok gurulnak, tapadnak és még az elsődleges rezgés/ütéscsillapításért is ők felelnek. Persze ott van még a geometria, a fékek, stb, de nulla mintázatú gumival elég nehezen tudnánk köves úton közlekedni, míg 2,5-ös DH gumikkal is szenvedős lenne az aszfalton tekerés. Összefoglalva a gravel gumik közös jellemzője, hogy aszfalton is tudunk velük haladni és könnyebb terepen sem hagynak minket cserben. Az aszfalt-terepező képesség aránya természetesen változhat a mintázattól függően, valamelyik szinte slick, ami elsősorban aszfalt használatra készült, valamelyik pedig már-már mtb mintázatot kapott, ami terepen nyújt jóval nagyobb használhatóságot. Ezenfelül még a külsők szélessége is komoly befolyásolási tényező, már az egész keskeny országúti szerű gumiktól a monti gumikat megszégyenítő szélességűekig mindent lehet kapni, a szélesebb gumi kényelmesebb, de többnyire lomhább. Tehát ahány felhasználó annyi felhasználási igény, amit a gyártók próbálnak kielégíteni (vagy éppen igényt támasztani 🙂 ) és a piacon végül annyi gravel gumival találjuk szembe magunkat, hogy választani sem tudunk.

Nekem is az volt az egyik problémám amikor megvettem az első gravel bringám, hogy milyen gumit tegyek rá. Természetesen a gyárit cserélni akartam, mert az én igényemhez túl mintás volt, meg nem is lehetett belső nélkül használni, így jött a nagy kérdés, hogy mi legyen. Mentem előtte már jó pár (teszt) gravel kerékpárral, amin különböző gumik voltak, így nagyjából tudtam, hogy mit szeretnék. Legyen gyors aszfalton, mivel a távok felét ott fogom megtenni vele, de szeretnék terepen is bringázni, mert számomra a gravel a terepbringa. Nincs szükségem sok mintázatra, mert kevesebbel is meg tudom oldani. Elsőként lett egy nagyon gyors 34-es WTB Exposure, ami a nyáron jól teljesített, – bár a köveket nem szerette a road plus kategóriás defektvédelme (nem is erre tervezték) – viszont az ősz beköszöntével kb azonnal elvérzett, lévén nem volt rajta középen minta és a nedves talajon végtelen lett a féktávom. Kellett a „gravel gumi”, ami ilyenkor is használható.

Mindenképpen egy kicsivel ballonosabbat szerettem volna, amit lehet alacsonyabb nyomáson használni, legyen tubeless, mert számomra anélkül nem élet az élet terepen, a defektvédelme is legyen jó, legalábbis ne szakadjon szét a köveken és legyen rajta több minta, de még mindig legyen kellően gyors aszfalton. Ilyen gravel külsőből azért van bőven a piacon, de sikerült szűkíteni a kört, tudtam jó pár modellről, hogy a technikai leírás ellenére nem biztos, hogy a defektvédelme az igazi lesz vagy tubelessként problémamentesen lehet használni, meg hát sok modell nem érhető el itthon. Két gumin akadt meg a szemem, az egyik a Mitas X-Road, aminek a testvéreit már használtam cyclo-cross versenyeken és az itthon kapható gravel külsők közül a legjobb ár-érték aránnyal kecsegtet, a másik pedig a WTB Riddler, aminél biztos voltam, hogy tubelessként nem lesz vele gond és csupa jó értékelése volt a nemzetközi sajtóban. Végül mindkettőből beszereztem egy párat, az X-Roadból a 38-as szélességűt, míg Riddlerből 37-est, sokkal nagyobb nem is férne el a bringámban (eléri a cipőm orra kanyarban a gumit), de nincs is rá igényem.

Tömegben gyakorlatilag nincs különbség a két külső között, az X-Road mért tömege átlagolva 457 gramm, a Riddleré 471 gramm. Egyébként nem is szoktam nagyon pörögni a gravel bringáknál a súlyadatokon, mert ez a felhasználás az, ahol pár gramm nem számít, inkább ne hagyjon cserben és szívesen elcipelek pluszban akár 100-200 grammot is. Szélességben mindkettő hozza a ráírtat, de ez nagyban függ attól, hogy mekkora felnire és milyen nyomáson használjuk.

Mitas X-Road

Elsőként az X-Road került fel a kerékpáromra, a felszerelése nem volt annyira sima, rá kellett robbantani a felnire és nehezen akarta eltömíteni a folyadék, többször leengedett, még az első használat után is, aztán végül megfogta a folyadék. Menet közben kb azt kaptam, amit vártam tőle, aszfalton gyors volt az alacsony, sűrű nagy mintáknak köszönhetően és terepen is teljesen jól elvoltam vele, nem igényeltem több tapadást. Annyira belelendültem a terepezésbe, hogy még egy közeli monti maratonra is beneveztem, természetesen a gravel bringával. A táv feléig maximálisan elégedett voltam vele, egy másodpercig nem járt a fejemben, hogy bárcsak montival lennék vagy más gumikkal, de aztán éreztem, hogy ereszt a hátsó gumi. „Mindegy, fújok rá, a folyadék majd megfogja.” – gondoltam magamban. Pumpálás közben valóban megfogta, de aztán elindultam és újra eresztett, majd újra megállás, újra pumpálás, újra ereszt és ez a folyamat jó sokáig ismétlődött, aztán csak egy belső oldotta meg a problémát. Nem örültem neki…

Először arra gondoltam, hogy biztos nagy a lyuk és azért nem működik a folyadék, de aztán otthon szétszedve kiderült, hogy talán 2 mm-es sincs a sérülés. Háromféle folyadékkal is próbáltam eltömíteni, de semmi nem fogta meg ezt a lyukat. De miért nem? A válasz a gumiban rejlik. A Mitas X-Road magas szövetsűrűségű (127 TPI) és mellé még kevés gumit is tettek belülre, a gumi belseje nem gumis tapintású, hanem mintha valami csúszós műanyag lenne, pl nejlon, és ezen úgy látszik, hogy nem tapad meg rendesen egyik defekttömítő folyadék sem (azóta más Mitas guminál is tapasztaltam ezt) és ezért eresztett a kezdetekben is a gumi, mert lassan tudja csak eltömíteni a lyukakat a folyadék. Ettől persze nem került a kukába a gumi, hanem kapott egy szép kis foltot belülre (mint amivel a belsőket szoktam foltozni) és használtam belső nélkül tovább. A menet tapasztalatokhoz visszatérve, nagyobb sárban természetesen elvérzik az alacsony sűrű minta miatt, de egy kis eső után bőven használható, mentem már vele esős cross versenyen is (tudom szabálytalan a gumi szélessége) és messze nem volt annyira borzalmas mint amire számítottam, kezelhető maradt a kerékpár.

A kopás, a tartósság sem egy utolsó szempont a gumi választásánál, az aszfalt valamennyire eszi az X-Roadot, látszik rajta a használat, de nem kopik el 1-2000 km után, jelenleg is még használatban van és még egy ideg lesz is.

WTB Riddler

A Riddler felszerelése sokkal egyszerűbben ment, csak feltettem a felnire, elkezdtem pumpálni és már a helyére is pattant. Beletöltöttem a folyadékot, jól összeráztam és már az első éjszaka megtartotta a nyomást. Azt hiszem nem kell magyaráznom ezután, hogy miért bízom a WTB tubeless technológiájában. A WTB egyébként ezt azzal magyarázza, hogy ők nem mindenféle ready, easy, stb laza szabvány szerinte gyártják a gumijaikat, hanem CST (UST) szabvány szerint, ami jóval szigorúbb és emiatt pontosan illeszkedik a gumi a felnire. Ezenfelül még azzal érvelnek, hogy az ő gumijaik azért 60 TPI-sek, mert csak így tudnak megbízható tubeless gumikat gyártani, ugyanis az alacsonyabb szövetsűrűség miatt több gumit használnak a légzárórétegnél. Hogy őszinte legyek, ezt vagy elhiszem vagy nem, de logikát vélek benne felfedezni és a tapasztalatok is mellettük állnak.

A Riddler nem egy lassú gumi, gyorsan lehet vele haladni aszfalton, panaszom nem lehet rá, talán egy picivel lassabb, mint az X-Road. Terepre érve meglepő, hogy ezzel az alacsony mintázattal milyen jól tapad – valószínűleg az anyaga miatt – , ez is az a gumi, ami mellett nem kívánom, hogy bárcsak montin ülnék. Száraz úton érzi magát igazán elemében, meg én is a bringán, kisebb sárban is el lehet vele boldogulni, de gyorsan el tud tömődni a mintázata, ezért korlátozottan használható. Azért hozzá tenném, hogy ezzel a gumival is crossoztam, de csak száraz pályán, szerintem előnyöm volt vele a többiekkel szemben, bár az eredményemen nem látszott 🙂 . A defektvédelme nálam jelesre vizsgázott, egyáltalán nem kíméltem kövesebb terepen sem és nulla defektet kaptam, legalábbis ha kaptam is akkor nem vettem észre, mert azonnal eltömítette a folyadék a lyukat.

A tartósságának az aszfalt annyira nem tesz jót, látszik, hogy puhább alapanyagból van. Ezért ha valaki nagyon sokat megy aszfalton és csak ritkán megy terepre akkor lehet mást választanék, még ennél is minimál mintásabbat. Elkoptatni természetesen nem sikerült nekem, annyit azért nem járok aszfalton gravel kerékpárral.

WTB Riddler vs Mitas X-Road

A két külső nagyon hasonló, de mégis más. A felhasználási területük ugyanaz, gyors aszfalton is használható gravel gumik, amik terepen sem véreznek el, de vannak köztük kisebb-nagyobb különbségek. Pl tubeless technológia terén hatalmas az előnye a Riddlernek, jóval megbízhatóbb külső, míg az X-Roaddal azért lehetnek problémák. Árban egy pár X-Roadot kapunk egy darab Riddler árán, ami azért nem elhanyagolható különbség. Aszfalton az X-Road kicsit gyorsabb, míg száraz terepen a Riddler a jobb, sárban pedig mindkettő gyenge, de az X-Road láthatóan jobban tisztul. Kopásállóságban az X-Road valamennyivel jobb, de egyik gumi sem kopik el pár száz km alatt aszfalton.

Összefoglalva, ha nem belső nélkül szeretnéd használni a gumidat, vagy köves, defektveszélyes terepen keveset bringázol akkor a Mitas X-Road lehet a jó választás. Viszont ha fontos számodra a tubeless külső és hajlandó vagy dupla árat fizetni érte akkor a WTB Riddler lesz a te gumid. (nem kérdés, hogy számomra az utóbbi a nyerő)

	WTB Riddler	Mitas X-Road
Aszfalt	10/7	10/8
Terep száraz időben	10/8	10/7
Terep sárban	10/2	10/4
Belső nélkül	10/10	10/3
Kopásállóság	10/6	10/7
Ár	10/7	10/10
Tömeg	10/7	10/7

Jakobsen születésnapi ajándéka: A 3. szakaszgyőzelmét ünnepelhette az idei Vueltán

By

Márkus János

-

2021-08-31

Fabio Jakobsen ennél talán jobb 25. születésnapi ajándékot nem adhatott volna magának, a Vuelta 16. szakaszán megszerezte a harmadik szakaszgyőzelmét ezen a Vueltán. Az összetettben továbbra is Eiking áll az élen.

A Vuelta 16. szakaszán jött el a sprinterek utolsó lehetősége szakaszgyőzelemre, ezen a napon 180 km és mindössze egy harmadik kategóriás emelkedő várt a versenyzőkre, ezért kicsi volt az esélye egy szökés hazaérésének és az összetett menők csatájára sem lehetett számítani, lévén nem volt nagy hegy az aznapi útvonalban.

A szakasz kezdete után nem sokkal egy bukás történt, amiben Guillaume Martin (Cofidis), Enric Mas (Movistar Team) és Giulio Ciccone (Trek-Segafredo) is érintett volt. Az előbbi kettő gyorsan visszazárkózott, de Ciccone a szakasz során feladni kényszerült a versenyt.

A nap szökése gyorsan elment, amibe ezúttal öten – Stan Dewulf (AG2R-Citroën), Mikel Bizkarra (Euskaltel-Euskadi), Dimitri Claeys (Qhubeka NextHash), Quinn Simmons (Trek-Segafredo), Jetse Bol (Burgos-BH) – tudtak bekerülni. Viszont nagy előnyt nem tudtak kiharcolni, a Team DSM, a Groupama-FDJ és a Deceuninck-Quick Step keményen dolgozott a mezőny élén sprinthajrá reményében, így 2 és fél percnél messzebbre nem jutottak a szökevények.

A nap egyik említésre méltó eseménye a lejtőn történt, ahol a Team UAE szétszakította a mezőnyt és a 25. születésnapját ünneplő Jakobsen is hátul maradt, de nem került bajba, a csapata előre tudta vinni és végül visszazárkóztak. A szökevények közül Dewulf bírta sokáig elöl, de az utolsó 10 km-en belül őt is megfogták.

A hajrán nem volt kérdés, hogy Fabio Jakobsen az idei Vuelta legjobb sprintere, nagy előnnyel verte Meeust és Trentint is.

Az összetettben továbbra is Eiking áll az élen, de lehet már csak holnapig, ahol ismét egy kemény szakasz vár a Vuelta mezőnyére.

A 2021-es Vuelta útvonala – Mi vár ránk a spanyol körversenyen?

Lánc görgők nélkül: TAYA ONZE 117 lánc teszt

By

Márkus János

-

2021-08-31

A TAYA egy új láncfelépítést talált ki, ami kevesebb alkotóelemből épül fel. A gyártási folyamat egyszerűsödésén túl tartósabb kenéssel, jobb váltásteljesítménnyel és alacsonyabb tömeggel érvvel az ONZE 117 névre hallgató lánc mellett a gyártó. Mint hajtásrendszer-mániás az új láncra én is kíváncsi voltam és a kérésemre a gyártó küldött egy prototípust belőle, amit tesztelhettem.

Még télen kaptuk a hírt, hogy egy új lánc jelenik meg a TAYA kínálatában, ami felépítésében merőben más lesz, mint az eddigiek. A jól bevált 4 elemből – külső lap, belső lap, görgő, csap – megoldást egy 3 elemből – külső lap, belső lap, csap – állóra cserélik az ONZE 117 lánctípusnál. Tehát a görgőt elhagyják, amit úgy oldottak meg, hogy a belső lapokra formáztak félgörgő alakokat, amik helyettesítik az eddig használt görgőket. És ezt még azzal tunningolták meg, hogy a félgörgők másik felében egy üreg található, amiben az eddigiekhez képest jelentős kenőanyag fér el, így a külső lapok és a belső lapok találkozása extra kenést kap és persze onnan átmászik a kenőanyag a csap, belső lap érintkezési pontokhoz is, ami súrlódás és kopás szempontjából az abszolút kritikus pontok egy láncnál. A belső és külső lapok kemény felületkezelést kaptak, ezért az extra kenés mellett még ezek is hozzájárulnak a lánc élettartamának megnövelésében a gyártó szerint.

A fentiek mind jól hangoznak, de kérdés, hogy a valóságban, hogyan működik, és csak azért nem nyúltak eddig a lánc klasszikus felépítéséhez a gyártók, mert „lusták” voltak innovatívan gondolkodni vagy a lánchajtásból lényegesen többet nem lehet kihozni? (zárójelben megjegyezném, hogy a láncok tartósságának tekintetében nagy a visszalépés az előző évszázadhoz képest, amit elsősorban nem a sebességek számának növekedése okozott)
Nekem személy szerint az volt a legnagyobb kérdés az új lánccal kapcsolatban, hogy mennyire fogja koptatni a lánckerekeket, illetve mennyire lesz hatékony. Hiszen a görgő nevében már benne van, hogy gördül a lánckerekek fogain, míg az új lánc görgő nélkül csak csúszik, és itt azért lehetnek jelentősebb különbségek súrlódásban és kopásban is. Végül írtam a gyártónak és kb 2 hét után már nálam is volt a lánc a távol-keletről.

A láncot kézbe véve egyből feltűnt, hogy a félgörgők kicsit mások, mint amilyenek a grafikákon voltak, minimálisan szűkülnek befelé, tehát nem egyenes a felületük, ami egyből felvetette azt a kérdést, hogy vajon így mekkora felületen fog feltámaszkodni a fogakon és a láncnyúlásmérő mennyire lesz használható a kopás mérésére.

Egy új rendszer elemeként került fel a lánc, új sor, új első lánckerekek, új lánc. Az első tapasztalatok vegyesek voltak, nagyon jól váltott, bár kicsit hangosabb volt a váltás végbemenetele mint más láncoknál, viszont a futása az finoman szólva is a borzasztó kategóriába tartozott, nagyon zajosan futott a lánc, kattogott, új lánctól még soha nem hallottam ilyet. Jó persze, új, és akkor gyakori a „darálás” és a zajosabb futás amíg nem kopik össze a lánckeréksorral, ezért kapott még sok-sok lehetőséget. Szép lassan kezdett csendesedni és a kattogás is teljesen megszűnt kb 300 km megtétele után, szinte már fel sem tűnt, hogy egy másfajta lánc van fenn (de lehet csak megszoktam a hangját).

A kenés, valóban sokáig bírta egy kenéssel, bár itt érdemes megjegyezni, hogy a kenőanyagtól is ez nagyban függ, a lényeg a lényeg, hogy nem kentem sokat és nem is hallatszott a hangján, hogy többre lenne igénye, ami nem meglepő hiszen a görgő belsejében elég sok kenőanyag fér el. 2000 km körül a váltásteljesítmény is romlott, már nem váltott olyan szépen mint a kezdetekben, de még bőven elfogadható volt. A láncnyúlásmérővel rendszeresen ellenőriztem, de 4000 km-nél sem volt mérhető nyúlás a láncon. Ez vagy azért volt, mert tényleg mindent kibíró láncról van szó vagy csak a félgörgők helyzete miatt nem tudott rendesen belefeküdni rendesen a mérősablon. A lánc kopásán felül viszont fontosabb volt a lánckerekek helyzete, hátul a soron a fogak két szélén, ahol a lánc felfeküdt, már minimálisan látszódott a kopás, a hajtómű alu tányérjain ennél sokkal jobban, ami magyarázatot adott arra, hogy elöl váltás közben néha miért kapja fel a lánckerék a láncot (egyszerűen rászorul). Ezzel kb meg is pecsételődött a lánc sorsa, levettem és kapott a bringám egy szép új láncot. Hangban brutális különbség volt a TAYA ONZE 117 és az új lánc között, egyszerűen elnémult a hajtás pedig azt hittem, hogy a végén már a TAYA is halk volt…

Egy dolgot viszont ne felejtsünk el, ez még csak egy prototípus lánc volt, a véleményem szerint a problémák egy része kiküszöbölhető, pl ha a félgörgők felületét sikerül párhuzamosra megcsinálni és a két szembelévő félhenger között nem marad ekkora űr akkor a lánckerekek fogait nem fogja enni ennyire a lánc, sőt lehet, hogy nem lesz számottevő különbség egy normál lánccal szemben. És az sem kizárt, hogy a zajt is részben a pontatlan felfekvés okozza, ami ezzel szintén kiküszöbölhető lehet. Viszont a normál láncokhoz képest ez a rendszer rugalmatlanabb, pont az eggyel kevesebb alkatrész miatt, ami szintén a nagyobb zaj és a kattogás okozója lehet.

Én azt mondanám, hogy nem feltétlenül kell elvetni ezt az ötletet, még kell rajta dolgozni és ha nem is váltja meg a világot akkor is sok tapasztalatot szerez vele a világ egyik legnagyobb láncgyártója.

A fonyódi hegy újraéled

By

Bikemag

-

2021-08-30

Sok év után szeptember 5-én országúti mezőnyversenyre kerül sor Fonyódon, a Garmin Trail Zone Fonyód kupáért taposhatják majd a pedált a versenyzők.

A rendezvény napján három távon mérhetik össze tudásukat majd a kerekesek, 19km a legrövidebb táv, 69km a középtáv és 103km a hosszútáv, illetve a gyerekek 2km-es pályán szelhetik a köröket, így mindenki talál saját korcsoportjának és edzettségi szintjének megfelelő távot.

Már most nagy az érdeklődés az eseményre szépen jönnek az egyéni nevezések és sok csapat jelezte indulási szándékát. Itt lesz az Epronex, az MKB, a Lotus, a Fillari, a Zengő, a Tipográfia, a Szingó, a Teker, a kaposvári K3SE, de még a miskolci MRCC bringásai is érkeznek.

A támogatók jóvoltából értékes díjak kerülnek majd átadásra a helyezettek között, külön értékelik majd az amatőr és az elit abszolút sorrendet, valamint értékes ajándékcsomagokat, kerékpáros kiegészítőket sorsolnak a szervezők az indulók között.

A nevezés augusztus 31-ig nyitva áll, nevezni a www.trailzone.hu oldalon lehet.

Flexcom kerékpár nyomkövető teszt: Riaszt, ha lopnák a bringád!

By

Laczkó András

-

2021-08-30

Ha gyakran kell őrizetlenül hagynod a kerékpárodat, mindig benned a félsz, hogy ott találod-e a biciklit, ahol hagytad, bármilyen komoly lakattal zárod is le. A Flexcom kerékpár nyomkövetőt felszerelve a telefonod mindig tudja, hol van éppen a kerékpárod és azonnal riaszt, ha bárki megmozdítja.

Bevallom szkeptikus voltam a hazai fejlesztésű kerékpár nyomkövetővel kapcsolatban, mivel az elmúlt 20 évben legalább 10 „remek próbálkozást” láttam már a bringa nyomkövetés témában.
A zseniális startuptól a kínai másolatig sokan zsonglőrködtek a műfajban, de az évek alatt mindegyik valahol elvérzett, vagy nem ért el igazi áttörést.

Flexcom kerékpár GPS: a fekete dobozt nem kell elrejteni — Flexcom kerékpár GPS: a feketedobozt nem kell elrejteni

Amikor megkerestek a Flexcom Kommunikációs Kft.-től, hogy próbáljuk ki az új fejlesztésű kerékpár nyomkövetőjüket, elsőre óvatos voltam és azzal kezdtem, hogy csekkoltam a weboldalukat.
Látva, hogy a klasszikus gépjármű nyomkövetésen túl munkagép, hajó, sőt méhkaptár nyomkövetéssel is foglalkoznak több mint 10 éve, megnyugodtam, hogy talán megjött az a cég, aki átvágja a gordiuszi csomót és végre előrukkol egy valóban használható bringás nyomkövetővel, amely saját szabadalmuk és közel 3 év fejlesztő munkájának eredménye.

Látni vagy látszani?

A bringás nyomkövetés megoldásának legkritikusabb pontja, hogy hova helyezzük el a jeladót a kerékpáron, úgy, hogy a GPS „kilásson”, de a nyomkövető ne látsszon vagy ne legyen észrevehető.
Remek rejtekhely lenne a nyeregvázcsőben, nyeregcsőben, a kormányszárban vagy a középcsapágynál, a probléma az, hogy az elterjedt és elérhető nyomkövető rendszereknél a műholdakra rálátást ezek a szerkezeti egységek annyira leárnyékolják, hogy a nyomkövetésükhöz nem elegendő, ezért a „csempész” megoldásokat egyelőre el kell felejteni.

A rejtett megoldások másik problémája a töltés, ugyanis minden jeladónak szüksége van energiára, a töltés pedig a rejtett helyeken eléggé macerás lenne, kivétel az elektromos bringák, amelyeknél adott az akkumulátor, így a gyártáskor vagy utólag beépíthető és táplálható lehet a rejtett jeladó, ami így már csak nem „látna ki”…

Nem gond, hogy látszik?

A Flexcom FB222 névre keresztelt nyomkövető készüléke ezt a kérdést egy huszárvágással megoldja, ugyanis nem rejtik el a készüléket, így az egyszerre „lát” és látszik.
Nem probléma, hogy az eszköz látható, mert a Flexcom készüléke nem csak nyomkövető, hanem riasztó is: azonnali riasztás értesítést kapunk, ha a kerékpárt megmozdítják, ezért hiába próbálja a tolvaj a készüléket levágni vagy lebarmolni, addigra már régen megkaptuk a riasztást a telefonunkra, hogy bántják a bringánkat.
Ez a beépített mozgásérzékelő és vele az azonnali vészjelzés, ami igazán különlegessé és hatékonnyá teszi a készüléket és egyedülállóvá a szolgáltatást, amit a nyomkövető nyújt.

A kompakt kis „feketedobozt” felszereljük a kulacstartó helyére vagy alá, ami így kívülről is látható, ám nehezen eltávolítható, mivel csak egyedi biztonsági csavarral és a hozzá járó megfelelő csavarkulccsal szerelhető fel-le.
Egyszerű ám zseniális megoldás, mivel kulacstartó furat a kerékpárok többségén van így a készülék kompatibilis nagyjából minden kerékpárral.

A feketedoboz, ami lehet piros vagy rózsaszín is

Maga a készülék nem nagy, 85 x 41 x 22 mm méretével, mint egy keskenyebb cigarettás doboz, masszív burkolata víz és ütésálló, alumíniumból és műanyagból készül, 130 g tömege gramm-mániások számára is tolerálható.

Tölteni a készülék oldalán egy micro USB csatlakozón keresztül tudjuk, melyet gumidugó véd a fröccsenő víztől és szennyeződéstől, a csatlakozó mellett pedig pici LED izzók mutatják a töltést és a töltöttséget a 2 000 mAh kapacitású akkumulátorban.
Logikus, hogy a készüléket nem lehet be-ki kapcsolni, (hiszen a tolvaj is a kikapcsolással kezdené…) ezért állandó bekapcsolt állapotban 30 nap készenléti időt biztosít. Az alacsony töltöttségről időben értesítést küldd a készülék, így elkerülhető, hogy teljesen lemerüljön. Ha mégis lemerülne, már a töltőre csatlakoztatásakor automatikusan újra bekapcsol. A töltő tartozéka a csomagnak, ahogyan a biztonsági csavarok és az egyedi csavarkulcs is, ami bitfej.

A készülék többféle színben kapható a fekete, szürke, ezüst, zöld, piros, kék, rózsaszín variációból mindenki kiválaszthatja a szívének kedveset, illetve választhatjuk a dupla akkus (4 000 mAh) változatot, ami kb. 1 centivel magasabb, cserébe kétszeres kapacitású akksival így 60 nap készenléti idővel rendelkezik.

Ha kicsavarozzuk és leszereljük a kulacstartót, a nyomkövetőt könnyű felszerelni, úgy mintha egy vastagabb alátétet szerelnénk a kulacstartó alá, a biztonsági csavar elég hosszú, hogy átérje a kulacstartót és a készüléket is. Egyes váztípusoknál, különösen az össztelósoknál nem biztos, hogy elfér ez a kombináció, ezért a montim helyett, én a tandemre szereltem fel, ahol több kulacstartó szem is választható.

Minden 10 másodpercben megmondja, hol a bringád

A nyomkövető a mobilkommunikáció alapelvén működik, mini SIM kártya van a készülékben, ami közel száz országban használható, nehéz lesz olyan bringatúrát tenni vele, ahol nem tudna követni, beleértve a Saint Vincent és Grenadine-szigeteket is…

A SIM kártya 850/900/1800/1900MHz GSM frekvenciákon és 56 GPS csatornán keresztül kommunikál a műholdakkal, így a legnagyobb lefedettséget biztosító pozícióadatok továbbítását tudja a központi szervernek. A készülék 10 másodpercenként frissíti a pozícióját, amit sebességgel, útvonallal és távolság kiegészítve rögtön láthatsz a mobil applikáción, vagy az online felületen, böngészőn keresztül. A GPS pontossága 5 méter és rögzíti a tengerszint feletti magasságot is, így nem csak biztonsági, hanem a teljes körű helymeghatározási, térképes nyomon követési funkciókat szolgáltat.

A nyomkövetési rendszer másik legfontosabb eleme a készülék mellett a szoftver, amiben a Flexcom rendszere ugyancsak kiváló, akár a számítógépes, böngészős felületet akár az IOS-re és Androidra is letölthető mobil applikációt nézzük.

A kézenfekvő megoldás a rendszer kezelésére a mobil applikáció, ami letisztult, egyértelmű és könnyen kezelhető, mutatja a készülékünk legfontosabb adatait, az akkumulátor állapotát és leolvashatjuk rajta a riasztásokat is.

A riasztási értesítéseket jelenleg csak e-mailben küldi a rendszer, ezt hamarosan kiegészít majd az applikációban beállítható rezgő és/vagy hang, illetve akár SMS alapú riasztási értesítés is.
Az e-mailes elmozdulás értesítést azonnal megkapjuk, ha a kerékpár megmozdul, az értesítés tartalmazza az időt és a készülék helyét, GPS koordinátákkal és Google cím adattal, így ha ellopnák a bringát az e-mailt továbbítva pontosan megadható a kerékpár helye a rendőrség számára is.

Hab a tortán, hogy a GPS és magasságmérés kínálja a tracking funkciókat, mellyel nyomon követhetjük akár egy túránkat így utólag láthatjuk merre jártunk, látjuk a távolságot és a magasságot így a készülék a normál GPS készülékek ezen funkcióit is kiválthatja, az applikáció fejlesztésének következő lépése lesz, hogy GPX formátumban is kiexportálható lesz a nyomvonal, ami univerzálisan használható más alkalmazásokban is.

A készülék beépítve tartalmazza a SIM kártyát, a vételárban benne van a SIM kártya 1 éves előfizetési díja, valamint a szoftver és a maga a nyomkövetési szolgáltatás.
Az első év letelte után, a SIM-kártya és a szoftver előfizetési díja az első év letelte után 15.000 Ft/készülék/év).

A nyomkövető közvetlenül a gyártó Flexcom-től vásárolható meg, aki a teszt megjelenését támogatta.

Technikai paraméterek:

Termék mérete: 85 x 41 x 22,3 mm
Tömege: 130 g
Burkolat: Alumínium és műanyag
Akkumulátor: 2.000 mAh
AGPS: Igen
BeiDou: Igen
WiFi chip: MT5931
GPRS: Class12
GPS csatornák: 56 csatorna
GPS érzékenység: -143dBm – 159dBm
Áramfelvétel aktív állapotban: 40 mAh
Működési hőmérséklet: -20～+70
SIM-kártya: Micro
Vízállóság: IP65
LBS: Igen
GSM chip: MT2503
GSM Frekvencia: 850/900/1800/1900MHz
GPS jel: L1,1575.42MHz C/A code
Fix GPS pozició AGPS-el: 35 másodperc alatt
GPS pontosság: 5m
Áramfelvétel nyugalmi állapotban: 2.5 mAh
USB: Micro
Készenléti idő: 30 nap
Tengerszint feletti magasság mérés: Igen

Majka hősies győzelme a Vuelta 15. szakaszán

By

Márkus János

-

2021-08-29

Közel 80 km egyedül a hegyek között, ez kellett Rafal Majka sikeréhez a Vuelta 15. szakaszán. Az összetettben nagy meglepetésre Eiking megvédte az első helyét, így ő viselheti a piros trikót az utolsó hét kezdetén.

Nem könnyű nap várt a mezőnyre a Vuelta 15. szakaszán, 197 km alatt közel 3600 méter szintkülönbséget kellett legyőzni a kerékpárosoknak két első, egy második és egy harmadik kategóriás hegy formájában. A szokásos hegyi szakasz forgatókönyvre lehetett számítani, egy szökevények közti versenyre és a harcért a piros trikóért, sőt ezen a szakaszon külön érdekesség volt, hogy az előzetesen esélytelennek számító Eiking meg tudja-e a tartani az első helyét.

Érdekesen kezdődött a verseny, egy 25 fős boly lépett el a főmezőnytől, amiben nagy nevek is voltak, mint például Sepp Kuss, aki hiába segítő, még az összetettre is van esélye. A mezőny maradék része ennek a szökésnek nem örült és üldözni kezdték a szökevényeket és végül az első hegy kezdetére megfogták őket.

Ezután Rafal Majka (UAE Team Emirates), Fabio Aru (Team Qhubeka NextHash) és Maxim Van Gils (Lotto Soudal) próbálkozott sikeresen a hegyen, őket pedig egy 21 fős üldöző csoport követett, amihez később Van Gils visszacsúszott technikai probléma miatt. Aru és Majka együtt értek fel a csúcsra, közel másfél perc előnnyel az üldözők előtt és 3 perccel a főmezőny előtt.

A második hegyen Majka indult meg és hagyta ott Arut 87 km-rel a cél előtt… a lengyel igazán hosszút vállalt, de úgy tűnt, hogy bejön neki, mert az előnye stabil volt az üldözőkkel szemben. Végül magabiztosan ért haza a Team UAE bringása és 4 év után újra szakaszt nyert a Vueltán. A második helyen Steven Kruijswijk ért a célba, akit Chris Hamilton követett.

Az összetett menők között nem maradt el a csata, ezúttal Adam Yates próbálkozott és 15 másodpercet adott minden ellenfelének a célban. Eiking jól bírta a hegyeket, Roglic és a többi esélyes csoportjával ért célba és megőrizte a piros trikót.

Hétfőn pihenőnappal folytatódik a Vuelta.

A 2021-es Vuelta útvonala – Mi vár ránk a spanyol körversenyen?

A bűnmegelőzésért kerékpároztak Székesfehérváron

By

Bikemag

-

2021-08-29

(Székesfehérvár) – Augusztus 28-án rendezték a „Legyen a sport a szenvedélyed!” kerékpáros eseményt, ahol a fiatalok figyelmét a sportolás előnyeire hívták fel. A pumpapálya helyes használatának megtanulásán és ügyességi feladatokon felül, még egy rövid túrán is részt vehettek az eseményre ellátogatók.

Augusztus utolsó hétvégéjén a hűvös időjárás ellenére is rengeteg gyerekkel lehetett találkozni az új bringaparkban, ami éppen a „Legyen a sport a szenvedélyed!” rendezvénynek adott otthont. A legkisebbek között még sokan bizonytalanul mozogtak az ügyességi pályán, az idősebbek viszont már magabiztosan használták a pumpapályát, sőt még egy-két ugratást is láthattunk. A nagy gyerekzajban a szervezők próbálták elmagyarázni a kevésbé ügyeseknek, hogy hogyan kell a testsúlyukat áthelyezve haladni a pályán anélkül, hogy pedáloznának.

Az esemény főszervezőjétől, Márkus Jánostól a Fehérvár Cycling Team vezetőjétől megtudtuk, hogy a rendezvény célja a sportolás, ezenbelül a kerékpározás népszerűsítése a gyerekek körében.

A sport azonkívül, hogy egy nagyon jó szórakozás a gyerekek számára, egy kiváló nevelő eszköz is. Sportolás közben vannak szabályok, – akárcsak a felnőtt életben – amiket be kell tartani, a sport formál, megtanítja a gyerekek számára, hogy fontos betartani a szabályokat és ezáltal nagyobb eséllyel válnak normakövető felnőttekké és kisebb eséllyel lesznek bűnözők. Lényegében szórakozás közben tanulják meg betartani a szabályokat. – mesélte nekünk Márkus János. Elég csak körülnézni itt, minden gyereken látszik, hogy élvezi a kerékpározást, a feladatokat és megpróbál minél jobb lenni, ők bele sem gondolnak abba, hogy eközben megtanulják betartani az általunk felállított szabályokat és egy lépéssel közelebb kerülnek ahhoz, hogy szabálykövető felnőttekké váljanak.

Reggel egy túra keretén belül kitekertünk Iszkaszentgyörgyre a kastélyhoz és vissza, de sajnos a hűvös, esős időjárás miatt kevesen csatlakoztak hozzánk, pedig szinte végig kerékpárút vezet innen odáig, ezért bátran ki lehet vinni a gyerekeket, mi is rendszeresen arra szoktunk edzeni. Viszont jó hír, hogy az ottani bringapályát még át sem adták, de a helyi gyerekek már használatba vették, most is voltak rajta jó páran, a jövőben biztosan fogunk ott is kerékpáros rendezvényt szervezni. – mondta Péteri Niké a Fehérvár Cycling Team versenyzője.

MTB világbajnokság Val di Sole 2021: Schurter visszavág, Vas Kata Blanka 5. U23-ban.

By

Bence Kuntár

-

2021-08-29

Nino Schurter 9. világbajnoki győzelmét aratta - @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

Augusztus utolsó hétvégéjén az olaszországi Val di Sole adott otthont a 2021-es MTB világbajnokságnak. A felnőttek mezőnyében a nőknél, Evie Richards személyében, új bajnokot avattak, míg a férfiaknál Nino Schurter 9. alkalommal szerezte meg a szivárványszínű trikót.

Val di Sole jól ismert helyszín az XCO versenynaptárban, a Trentino tartományban található völgy télen a síelők, míg nyáron a hegyikerékpárosok közkedvelt úti céljának számít.

A mountain bike versenyek szerdán a csapatváltóval kezdődtek, amit Franciaország nyert. Csütörtökön a junior XCO versenyek mellett rendezték a Short Track futamokat is. A férfiaknál Ondrej Cink (Csehország) diktálta sokáig a tempót, majd Maximilian Brandl (Németország) próbálkozott elszakadni a mezőnytől, az utolsó körre közel 10 másodperc előnnyel fordult. A kör végére Christopher Blevins (USA) és Henrique Avancini (Brazília) is beérte, végül az amerikai nyerte a sprintet Avancini előtt, Brandl a bronzérmet érő harmadik helyet szerezte meg.

Férfi Short Track dobogó : 2. Avancini, 1. Blevins, 3. Brandl – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

A nőknél az újdonsült olimpiai bajnok Jolanda Neff (Svájc) kezdett a leggyorsabban, de hamar összeért a mezőny. A végső sprinten Sina Frei (Svájc) és Evie Richards (Egyesült Királyság) között dőlt el a győzelem, egy minimális előnnyel a svájci versenyző nyakába került az aranyérem. A harmadik helyen Pauline Ferrand-Prevot ért célba.

Női Short Track dobogó: 2. Richards, 1. Frei, 3. Ferrand-Prevot – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

Vas Kata Blanka pénteken az E-MTB kategóriában is indult, ahol 9. lett, de fő versenyére szombaton került sor. Az U23-as nőknél nem indult Loana Lecomte (Franciaország), aki a felnőtt mezőnyt is többször leiskolázta idén, de így is nagyon erős mezőny gyűlt össze. A versenyt végül az osztrákok dominálták, Mona Mitterwallner (Ausztria) nyert honfitársa, a világkupákon szintén felnőtt kategóriában versenyző Laura Stigger (Ausztria) előtt. Harmadik Caroline Bohé (Dánia) lett, Blanka 5. helyen ért célba. A család sportban gazdag hetet tudhat maga mögött, hiszen édesapja Vas Péter kerékpárral ment Olaszországba a versenyre.

Az U23-as férfiaknál dél-amerikai bajnokot avattak, Martin Vidaurre Kossmann (Chile) zárt az élen, Juri Zanotti (Olaszország) és Joel Roth (Svájc) előtt.

A felnőtt férfiak XCO versenyében Thomas Pidcock (Egyesült Királyság) nem állt rajthoz, így talán a legnagyobb esélyesként Matthias Flückiger (Svájc) várhatta a futamot. A svájci nem is vallott szégyent, viszont volt egy honfitársa Nino Schurter (Svájc) személyében, aki egész nap tartani tudta vele a tempót. Ők ketten már a második körben elszakadtak, az egész futamot együtt tették meg, a verseny vége felé többször megpróbálták betámadni egymást, de nem igazán volt különbség köztük. Az utolsó lejtőre Flückiger fordulhatott az élről, Schurter már a sziklakertnél egy rizikós levágással megpróbált elé kerülni, de úgy tűnt marad a sorrend.

Nino Schurter 9. világbajnoki győzelmét aratta – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

Egészen a célterület felé vezető hídig tartotta Matthias az első helyet, ahol a hidat követő bal kanyarra szélesen fordult rá, hogy megtartsa a lendületét a sprintre, de Nino minden tapasztalatát kihasználva beszúrt mellé belső íven és megelőzte, majd a sprintet az vezető pozícióból megnyerte, megszerezve 9. világbajnoki címét. Flückiger ismét második helyet szerzett egy világversenyen, míg harmadik Victor Koretzky (Franciaország) lett. Ondrej Cink (Csehország) ezúttal is balszerencsés volt, a dobogóra is reális esélye volt, mikor az utolsó előtti körben tönkrement a váltója, amivel a pályán és a szervizterületen is perceket bukott el. Palumby Zsombor (Magyarország) a 71. helyet szerezte meg.

Férfi dobogó: 2. M. Flückiger, 1. Schurter, 3. Koretzky – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

A nőknél az Európa-bajnok Ferrand-Prevot kezdett a legjobban, előnye volt, hogy megközelítette a fél percet. A második körre felért a brit Evie Richards, aki hamarosan le is szakította francia ellenfelét. Richards innentől kezdve egyedül rótta köreit az élen, hiba nélküli versenyzéssel, biztonságos előnnyel szerezte meg első felnőtt sikerét világbajnokságon. A mögötte jövő üldözőboly a verseny előrehaladtával szétszakadt, Anne Terpstra (Hollandia) ért be másodikként, míg a bronzérem két svájci között dőlt el sprintben. Ezúttal Sina Frei örülhetett, aki minimális különbséggel verte Jolanda Neff-et.

Evie Richards – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

Említést érdemel még Maja Wloszczowska (Lengyelország) aki egy hosszú és szép karrier végére tett pontot kiváló 5. helyével. Ha az utolsó körben nem esik, talán még a dobogóért is sprintelhetett volna. Benkó Barbara (Magyarország) nagyot bukott 1,5 körrel a verseny vége előtt, így 35. lett.

Női dobogó: 2. Terpstra, 1. Richards, 3.Frei – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool

Eredmények

Junior nők

1. Line Burquier (Franciaország)
2. Olivia Onesti (Franciaország)
3. Sara Cortinovis (Olaszország)
…
46. Bokros Csenge Anna (Magyarország)

Junior férfiak

1. Adrien Boichis (Franciaország)
2. Camilo Andres Gomez Gomez (Kolumbia)
3. Nils Aebersold (Svájc)

U23 nők

1. Mona Mitterwallner (Ausztria)
2. Laura Stigger (Ausztria)
3. Caroline Bohé (Dánia)
…
5. Vas Kata Blanka (Magyarország)
19. Buzsáki Virág (Magyarország)
36. Schmidel Regina (Magyarország)

U23 férfiak

1. Martin Vidaurre Kossmann (Chile)
2. Juri Zanotti (Olaszország)
3. Joel Roth (Svájc)
…
93. Sylvester Balázs (Magyarország)

Felnőtt nők

1. Evie Richards (Egyesült Királyság)
2. Anne Terpstra (Hollandia)
3. Sina Frei (Svájc)
…
35. Benkó Barbara (Magyarország)

Felnőtt férfiak

1. Nino Schurter (Svájc)
2. Mathias Flückiger (Svájc)
3. Victor Koretzky (Franciaország)
…
71. Palumby Zsombor (Magyarország)

Short Track nők

1. Sina Frei (Svájc)
2. Evie Richards (Egyesült Királyság)
3. Pauline Ferrand-Prevot (Franciaország)

Short Track férfiak

1. Christopher Blevins (USA)
2. Henrique Avancini (Brazília)
3. Maximilian Brandl (Németország)

Váltóverseny

1. Franciaország
2. USA
3. Németország

Képek:
Red Bull Content Pool – Bartek Wolinski

Bardet nyerte a Vuelta 14. szakaszát, Jay Vine a nap hőse

By

Márkus János

-

2021-08-28

A Vuelta 14. szakaszán a szökevények közül Romain Bardet ért fel leggyorsabban az utolsó hegyre, mellyel a szakaszt is megnyerte. Az összetett menők között a támadásával Lopez hozott 4 másodpercet a többieken. Egy félelmetes bukás is történt ezen a napon, aminek az elszenvedője Jay Vine végül a 3. helyen végzett.

A Vuelta 14. szakaszán visszatért a mezőny a hegyekbe, ezen a napon 166 km, egy harmadik és két első kategóriás hegy várt a kerékpárosokra, melyek közül az utóbbi hegyi befutó is volt egyben. Az előzetes várakozások szerint két verseny volt várható, egy a szökevények között és egy az összetett menők között, és ha az utóbbiak nem kezdenek komoly harcba akkor Eiking még utoljára megtarthatja a piros trikót.

A nap szökése gyorsan kialakult, mindössze 9 km megtétele után 18-an tudtak eltávolodni a főmezőnytől, név szerint Clément Champoussin, Nicolas Prodhomme (AG2R-Citroën Team), Jay Vine (Alpecin-Fenix), Jan Tratnik (Bahrain Victorious), Dani Navarro (Burgos-BH), Aritz Bagües (Caja Rural-Seguros RGA), Jesus Herrada (Cofidis), Jens Keukeleire (EF Education Nippo), Xabier Mikel Azparren (Euskaltel-Euskadi), Arnaud Démare, Kevin Geniets (Groupama-FDJ), Tom Pidcock (Ineos Grenadiers), Sep Vanmarcke (Israel Start-Up Nation), Matthew Holmes (Lotto Soudal), Andrey Zeits (Team BikeExchange), Romain Bardet (Team DSM), Dylan Sunderland (Team Qhubeka NextHash) és Ryan Gibbons (UAE Team Emirates). Az összetettre senki nem volt veszélyes közülük, ezért a legjobbak csapatai nem üldözték a szökést, aminek az előnye így folyamatosan nőtt.

Az első két hegyre Romain Bardet ért fel elsőként, mellyel sokat lépett előre a hegyi trikó végleges megszerzése érdekében, a francia bringásnak ez mindenképpen jó vigasz lehet az elúszott összetett helyett. 50 km-rel a cél előtt Prodhomme és Navarro támadtak, de 20 km üldözés után újra összezárt a szökevények csoportja. Prodhomme később újra megindult, mellyel szétszedte a szökevények megmaradt csoportját. Sokáig ő ment az élen, de 6 km-rel a cél előtt Bardet és Zeits érte utol, ekkor Bardet indult meg, akivel senki nem bírta a lépést tartani. A második helyért Herrada és Vine csatáztak, amiből Herrada jött ki jobban, viszont Vine volt a nap hőse, aki egy rossz frissítés után találta magát a földön, pontosabban amikor hátrament az autójához kulacsért összeért az autóval és egy nagyot esett. A csúnya bukás után az ausztrál még folytatni tudta versenyt és végül a szakaszon a 3. helyet szerezte meg. Mi lett volna ha nem esik el…

Az összetett menők csoportjában az utolsó emelkedőn a Movistar vette át a kezdeményezést, az utolsó 3 km-en Lopez támadott, amit Roglic segítői, Steven Kruijswijk és Sepp Kuss menedzselt egész jól. Lopez végül csak 4 másodpercet tudott adni a többieknek, amiért nem biztos, hogy érdemes volt ennyit küzdeni. Eiking is megérkezett az elejével és meg tudta tartani a piros trikót. Vasárnap egy még keményebb hegyi szakasz lesz, amin várhatóan már a piros is gazdát cserél.

A 2021-es Vuelta útvonala – Mi vár ránk a spanyol körversenyen?

Káosz a sprinten – Senechal nyerte a Vuelta 13. szakaszát

By

Márkus János

-

2021-08-27

A Vuelta 13. szakasza talán az idei verseny egyik legunalmasabb szakasza lett volna, ha nincs az utolsó 10 km, ugyanis a Deceuninck – Quick Step vonata felvezetés közben még a saját sprinterét, a zöld trikós Jakobsent is leszakította, amivel elég nagy káosz alakult ki az utolsó 2 km-re, de végül az utolsó felvezető ember, Florian Senechal megoldotta és megnyerte a hajrát. Az összetett menők közül Bernal járt a legjobban ő pár másodpercet szerzett a többiekkel szemben.

A hegyek között a Vuelta egy sík szakasszal folytatódott, a 13. szakaszon egy darab hegyi hajrá sem várt a mezőnyre, ellenben 204 km-t kellett teljesíteniük a nem túl izgalmas, sík, félsivatagos spanyol terepen. Ez a nap egyértelműen a sprintereknek kedvezett, akiknek minden ilyen lehetőséget meg kell ragadniuk az idei verseny, hiszen, mint általában a Vueltán, kevés nekik fekvő szakaszt választanak a rendezők az útvonalba.

A rajt után három kerékpáros tudott meglépni a mezőnytől, név szerint Diego Rubio (Burgos-BH), Alvaro Cuadros (Caja Rural-Seguros RGA) és Luis Angel Mate (Euskaltel-Euskadi) alkották a nap szökését. De nem volt sok esélyük a hazaérésre, mivel a sprinterek csapatai gyorsan előreálltak és rövid pórázon tartották a szökevényeket, a szökés legnagyobb előnye a 3 percet sem érte el.

Kb 50 km-rel a cél előtt az oldalszélben egy rövid időre sikerült szétszakítani a mezőnyt, de utána szembeszélre fordultak a kerékpárosok és összezárt a mezőny. A szökevények előnye ekkor fél perc alá csökkent, de a mezőny megtorpanásával újra el tudtak kicsit távolodni. A sprinterek csapatainak sem volt érdeke, hogy túl korán utolérjék a szökést, mert akkor újra lettek volna próbálkozók, amik extra munkát igényeltek volna a csapatoktól.

Az utolsó 10 km-en már óriási tempóval közlekedett a mezőny, mind a sprinterek csapatai, mind az összetett menők csapatai azon dolgoztak, hogy a legjobbjaikat elöl tartsák. A szakasz vége egészen érdekesen alakult, több kanyar várt a mezőnyre, ahol a Deceuninck – Quick Step csapata fordult folyamatosan elöl, viszont Fabio Jakobsennek ezen a napon gondjai támadtak és egyszerűen nem tudott a vonata mögött maradni. A konkurens sprinterrel, Trentinnel még egyszer vissza tudott zárkózni, de aztán megadta magát. Közben a mezőny eleje több részre szakadt, az összetett menők is lemaradtak, egyedül Bernal volt elég szemfüles, aki a második bolyban tudott maradni. A Deceuninck – Quick Step bringásai csak az utolsó 2 km-re érve vették észre, hogy nincs ott a sprinterük, sőt a vonat mögött Trentin utazik, viszont ezen a napon is megmutatták, hogy miért övék a legjobb a vonat. Senechal, aki az utolsó felvezető ember szerepét szokta magára vállalni, állt be sprinternek és legyőzte Trentint, mellyel megnyerte a Vuelta 13. szakaszát. Hihetetlen, hogy mit tudnak a hajrában a Deceuninck – Quick Step emberei.

Az összetett menők közül Bernal 5 mp-et faragott a hátrányából a többiekkel szemben, ezenfelül más változás az összetett elejében nem történt.

Holnap újra egy kemény hegyi szakasz vár a Vuelta mezőnyére.

A 2021-es Vuelta útvonala – Mi vár ránk a spanyol körversenyen?