Nino Schurter 9. világbajnoki győzelmét aratta - @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool
Augusztus utolsó hétvégéjén az olaszországi Val di Sole adott otthont a 2021-es MTB világbajnokságnak. A felnőttek mezőnyében a nőknél, Evie Richards személyében, új bajnokot avattak, míg a férfiaknál Nino Schurter 9. alkalommal szerezte meg a szivárványszínű trikót.
Val di Sole jól ismert helyszín az XCO versenynaptárban, a Trentino tartományban található völgy télen a síelők, míg nyáron a hegyikerékpárosok közkedvelt úti céljának számít.
A mountain bike versenyek szerdán a csapatváltóval kezdődtek, amit Franciaország nyert. Csütörtökön a junior XCO versenyek mellett rendezték a Short Track futamokat is. A férfiaknál Ondrej Cink (Csehország) diktálta sokáig a tempót, majd Maximilian Brandl (Németország) próbálkozott elszakadni a mezőnytől, az utolsó körre közel 10 másodperc előnnyel fordult. A kör végére Christopher Blevins (USA) és Henrique Avancini (Brazília) is beérte, végül az amerikai nyerte a sprintet Avancini előtt, Brandl a bronzérmet érő harmadik helyet szerezte meg.
Férfi Short Track dobogó : 2. Avancini, 1. Blevins, 3. Brandl – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool
A nőknél az újdonsült olimpiai bajnok Jolanda Neff (Svájc) kezdett a leggyorsabban, de hamar összeért a mezőny. A végső sprinten Sina Frei (Svájc) és Evie Richards (Egyesült Királyság) között dőlt el a győzelem, egy minimális előnnyel a svájci versenyző nyakába került az aranyérem. A harmadik helyen Pauline Ferrand-Prevot ért célba.
Női Short Track dobogó: 2. Richards, 1. Frei, 3. Ferrand-Prevot – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool
Vas Kata Blanka pénteken az E-MTB kategóriában is indult, ahol 9. lett, de fő versenyére szombaton került sor. Az U23-as nőknél nem indult Loana Lecomte (Franciaország), aki a felnőtt mezőnyt is többször leiskolázta idén, de így is nagyon erős mezőny gyűlt össze. A versenyt végül az osztrákok dominálták, Mona Mitterwallner (Ausztria) nyert honfitársa, a világkupákon szintén felnőtt kategóriában versenyző Laura Stigger (Ausztria) előtt. Harmadik Caroline Bohé (Dánia) lett, Blanka 5. helyen ért célba. A család sportban gazdag hetet tudhat maga mögött, hiszen édesapja Vas Péter kerékpárral ment Olaszországba a versenyre.
Az U23-as férfiaknál dél-amerikai bajnokot avattak, Martin Vidaurre Kossmann (Chile) zárt az élen, Juri Zanotti (Olaszország) és Joel Roth (Svájc) előtt.
A felnőtt férfiak XCO versenyében Thomas Pidcock (Egyesült Királyság) nem állt rajthoz, így talán a legnagyobb esélyesként Matthias Flückiger (Svájc) várhatta a futamot. A svájci nem is vallott szégyent, viszont volt egy honfitársa Nino Schurter (Svájc) személyében, aki egész nap tartani tudta vele a tempót. Ők ketten már a második körben elszakadtak, az egész futamot együtt tették meg, a verseny vége felé többször megpróbálták betámadni egymást, de nem igazán volt különbség köztük. Az utolsó lejtőre Flückiger fordulhatott az élről, Schurter már a sziklakertnél egy rizikós levágással megpróbált elé kerülni, de úgy tűnt marad a sorrend.
Nino Schurter 9. világbajnoki győzelmét aratta – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool
Egészen a célterület felé vezető hídig tartotta Matthias az első helyet, ahol a hidat követő bal kanyarra szélesen fordult rá, hogy megtartsa a lendületét a sprintre, de Nino minden tapasztalatát kihasználva beszúrt mellé belső íven és megelőzte, majd a sprintet az vezető pozícióból megnyerte, megszerezve 9. világbajnoki címét. Flückiger ismét második helyet szerzett egy világversenyen, míg harmadik Victor Koretzky (Franciaország) lett. Ondrej Cink (Csehország) ezúttal is balszerencsés volt, a dobogóra is reális esélye volt, mikor az utolsó előtti körben tönkrement a váltója, amivel a pályán és a szervizterületen is perceket bukott el. Palumby Zsombor (Magyarország) a 71. helyet szerezte meg.
Férfi dobogó: 2. M. Flückiger, 1. Schurter, 3. Koretzky – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool
A nőknél az Európa-bajnok Ferrand-Prevot kezdett a legjobban, előnye volt, hogy megközelítette a fél percet. A második körre felért a brit Evie Richards, aki hamarosan le is szakította francia ellenfelét. Richards innentől kezdve egyedül rótta köreit az élen, hiba nélküli versenyzéssel, biztonságos előnnyel szerezte meg első felnőtt sikerét világbajnokságon. A mögötte jövő üldözőboly a verseny előrehaladtával szétszakadt, Anne Terpstra (Hollandia) ért be másodikként, míg a bronzérem két svájci között dőlt el sprintben. Ezúttal Sina Frei örülhetett, aki minimális különbséggel verte Jolanda Neff-et.
Evie Richards – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool
Említést érdemel még Maja Wloszczowska (Lengyelország) aki egy hosszú és szép karrier végére tett pontot kiváló 5. helyével. Ha az utolsó körben nem esik, talán még a dobogóért is sprintelhetett volna. Benkó Barbara (Magyarország) nagyot bukott 1,5 körrel a verseny vége előtt, így 35. lett.
Női dobogó: 2. Terpstra, 1. Richards, 3.Frei – @Bartek Wolinski/RedBull Content Pool
Eredmények
Junior nők
1. Line Burquier (Franciaország)
2. Olivia Onesti (Franciaország)
3. Sara Cortinovis (Olaszország)
…
46. Bokros Csenge Anna (Magyarország)
Junior férfiak
1. Adrien Boichis (Franciaország)
2. Camilo Andres Gomez Gomez (Kolumbia)
3. Nils Aebersold (Svájc)
U23 nők
1. Mona Mitterwallner (Ausztria)
2. Laura Stigger (Ausztria)
3. Caroline Bohé (Dánia)
…
5. Vas Kata Blanka (Magyarország)
19. Buzsáki Virág (Magyarország)
36. Schmidel Regina (Magyarország)
U23 férfiak
1. Martin Vidaurre Kossmann (Chile)
2. Juri Zanotti (Olaszország)
3. Joel Roth (Svájc)
…
93. Sylvester Balázs (Magyarország)
Felnőtt nők
1. Evie Richards (Egyesült Királyság)
2. Anne Terpstra (Hollandia)
3. Sina Frei (Svájc)
…
35. Benkó Barbara (Magyarország)
A Vuelta 14. szakaszán a szökevények közül Romain Bardet ért fel leggyorsabban az utolsó hegyre, mellyel a szakaszt is megnyerte. Az összetett menők között a támadásával Lopez hozott 4 másodpercet a többieken. Egy félelmetes bukás is történt ezen a napon, aminek az elszenvedője Jay Vine végül a 3. helyen végzett.
A Vuelta 14. szakaszán visszatért a mezőny a hegyekbe, ezen a napon 166 km, egy harmadik és két első kategóriás hegy várt a kerékpárosokra, melyek közül az utóbbi hegyi befutó is volt egyben. Az előzetes várakozások szerint két verseny volt várható, egy a szökevények között és egy az összetett menők között, és ha az utóbbiak nem kezdenek komoly harcba akkor Eiking még utoljára megtarthatja a piros trikót.
14. szakasz
A nap szökése gyorsan kialakult, mindössze 9 km megtétele után 18-an tudtak eltávolodni a főmezőnytől, név szerint Clément Champoussin, Nicolas Prodhomme (AG2R-Citroën Team), Jay Vine (Alpecin-Fenix), Jan Tratnik (Bahrain Victorious), Dani Navarro (Burgos-BH), Aritz Bagües (Caja Rural-Seguros RGA), Jesus Herrada (Cofidis), Jens Keukeleire (EF Education Nippo), Xabier Mikel Azparren (Euskaltel-Euskadi), Arnaud Démare, Kevin Geniets (Groupama-FDJ), Tom Pidcock (Ineos Grenadiers), Sep Vanmarcke (Israel Start-Up Nation), Matthew Holmes (Lotto Soudal), Andrey Zeits (Team BikeExchange), Romain Bardet (Team DSM), Dylan Sunderland (Team Qhubeka NextHash) és Ryan Gibbons (UAE Team Emirates). Az összetettre senki nem volt veszélyes közülük, ezért a legjobbak csapatai nem üldözték a szökést, aminek az előnye így folyamatosan nőtt.
Az első két hegyre Romain Bardet ért fel elsőként, mellyel sokat lépett előre a hegyi trikó végleges megszerzése érdekében, a francia bringásnak ez mindenképpen jó vigasz lehet az elúszott összetett helyett. 50 km-rel a cél előtt Prodhomme és Navarro támadtak, de 20 km üldözés után újra összezárt a szökevények csoportja. Prodhomme később újra megindult, mellyel szétszedte a szökevények megmaradt csoportját. Sokáig ő ment az élen, de 6 km-rel a cél előtt Bardet és Zeits érte utol, ekkor Bardet indult meg, akivel senki nem bírta a lépést tartani. A második helyért Herrada és Vine csatáztak, amiből Herrada jött ki jobban, viszont Vine volt a nap hőse, aki egy rossz frissítés után találta magát a földön, pontosabban amikor hátrament az autójához kulacsért összeért az autóval és egy nagyot esett. A csúnya bukás után az ausztrál még folytatni tudta versenyt és végül a szakaszon a 3. helyet szerezte meg. Mi lett volna ha nem esik el…
Az összetett menők csoportjában az utolsó emelkedőn a Movistar vette át a kezdeményezést, az utolsó 3 km-en Lopez támadott, amit Roglic segítői, Steven Kruijswijk és Sepp Kuss menedzselt egész jól. Lopez végül csak 4 másodpercet tudott adni a többieknek, amiért nem biztos, hogy érdemes volt ennyit küzdeni. Eiking is megérkezett az elejével és meg tudta tartani a piros trikót. Vasárnap egy még keményebb hegyi szakasz lesz, amin várhatóan már a piros is gazdát cserél.
A Vuelta 13. szakasza talán az idei verseny egyik legunalmasabb szakasza lett volna, ha nincs az utolsó 10 km, ugyanis a Deceuninck – Quick Step vonata felvezetés közben még a saját sprinterét, a zöld trikós Jakobsent is leszakította, amivel elég nagy káosz alakult ki az utolsó 2 km-re, de végül az utolsó felvezető ember, Florian Senechal megoldotta és megnyerte a hajrát. Az összetett menők közül Bernal járt a legjobban ő pár másodpercet szerzett a többiekkel szemben.
A hegyek között a Vuelta egy sík szakasszal folytatódott, a 13. szakaszon egy darab hegyi hajrá sem várt a mezőnyre, ellenben 204 km-t kellett teljesíteniük a nem túl izgalmas, sík, félsivatagos spanyol terepen. Ez a nap egyértelműen a sprintereknek kedvezett, akiknek minden ilyen lehetőséget meg kell ragadniuk az idei verseny, hiszen, mint általában a Vueltán, kevés nekik fekvő szakaszt választanak a rendezők az útvonalba.
13. szakasz
A rajt után három kerékpáros tudott meglépni a mezőnytől, név szerint Diego Rubio (Burgos-BH), Alvaro Cuadros (Caja Rural-Seguros RGA) és Luis Angel Mate (Euskaltel-Euskadi) alkották a nap szökését. De nem volt sok esélyük a hazaérésre, mivel a sprinterek csapatai gyorsan előreálltak és rövid pórázon tartották a szökevényeket, a szökés legnagyobb előnye a 3 percet sem érte el.
Kb 50 km-rel a cél előtt az oldalszélben egy rövid időre sikerült szétszakítani a mezőnyt, de utána szembeszélre fordultak a kerékpárosok és összezárt a mezőny. A szökevények előnye ekkor fél perc alá csökkent, de a mezőny megtorpanásával újra el tudtak kicsit távolodni. A sprinterek csapatainak sem volt érdeke, hogy túl korán utolérjék a szökést, mert akkor újra lettek volna próbálkozók, amik extra munkát igényeltek volna a csapatoktól.
Az utolsó 10 km-en már óriási tempóval közlekedett a mezőny, mind a sprinterek csapatai, mind az összetett menők csapatai azon dolgoztak, hogy a legjobbjaikat elöl tartsák. A szakasz vége egészen érdekesen alakult, több kanyar várt a mezőnyre, ahol a Deceuninck – Quick Step csapata fordult folyamatosan elöl, viszont Fabio Jakobsennek ezen a napon gondjai támadtak és egyszerűen nem tudott a vonata mögött maradni. A konkurens sprinterrel, Trentinnel még egyszer vissza tudott zárkózni, de aztán megadta magát. Közben a mezőny eleje több részre szakadt, az összetett menők is lemaradtak, egyedül Bernal volt elég szemfüles, aki a második bolyban tudott maradni. A Deceuninck – Quick Step bringásai csak az utolsó 2 km-re érve vették észre, hogy nincs ott a sprinterük, sőt a vonat mögött Trentin utazik, viszont ezen a napon is megmutatták, hogy miért övék a legjobb a vonat. Senechal, aki az utolsó felvezető ember szerepét szokta magára vállalni, állt be sprinternek és legyőzte Trentint, mellyel megnyerte a Vuelta 13. szakaszát. Hihetetlen, hogy mit tudnak a hajrában a Deceuninck – Quick Step emberei.
Az összetett menők közül Bernal 5 mp-et faragott a hátrányából a többiekkel szemben, ezenfelül más változás az összetett elejében nem történt.
Holnap újra egy kemény hegyi szakasz vár a Vuelta mezőnyére.
A gyárlátogatás mellett idén is élőben láthattuk a Cube 2022-es újdonságait, amiket most bemutatunk nektek. Elsőként az össztelós montikról, gravel és cyclo-cross kerékpárokról fogunk mesélni, na meg arról, hogy a covid milyen problémákat okoz a gyártásban.
Ezen a nyáron is meghívást kaptunk Waldershofba, a Cube központjába, ahol az európai összeszerelés is történik. Idén azért nagyon más volt, mint a covid előtti években, a kereskedők számára szervezett jövő évi modellek bemutatása teljes egészében elmaradt és csak a sajtó munkatársai kaptak meghívást erre az eseményre. Sőt eseménynek is túlzás nevezni, mert konkrétan egyesével vagy nagyon kis csoportokban fogadták az újságírókat, engem is egy francia újságíró társaságában kalauzoltak végig a csökkentett méretű bemutató teremben.
Rengeteg információt kaptunk kint a magyar piacért felelős menedzsertől, nincs könnyű helyzetben a gyár, a durván megnövekedett kereslet mellett komoly gondok vannak az alkatrész beszállítókkal, nem az a probléma, hogy a Cube összeszerelő sorának nincs elég kapacitása, hanem az, hogy egyszerűen nem jön meg minden alkatrész. Rengeteg kerékpár van, amihez csak egy-egy alkatrész hiányzik, de anélkül nem lehet eladni, így kénytelenek félkészen raktározni. A raktár brutálisan néz ki az előző évekhez képest, minden plafonig pakolva alkatrészekkel, egy logisztikus rémálma az egész. Emiatt jelentősen meg kellett növelniük a raktárkapacitásokat, ami extra költségekkel jár. Végigjárhattuk a gyártósorokat és a raktárakat is, de képeket nem készíthettünk sajnos.
Na, de nézzük, hogy milyen újdonságok lesznek 2022-ben!
Az új össztelósok közül a véleményem szerint a megújult AMS a legnagyobb dobás. A Cube XC fullyját teljes egészében újratervezték és jelentős tömeget spóroltak az elődhöz képest, a gyár állítása szerint 300-500 grammal könnyebb, mint a régi verzió. Emellett két kategóriára bontották, egy XC verseny vonalra, ami a Zero 99 nevet kapta, és egy trailesebb, lejtőzősebb, agresszívabb családra, ami One 11 névre hallgat. Emlékezhetünk rá, hogy a Reaction-nél is készített trailesebb változatot a Cube az XC versenygép mellé, most pont ugyanez történt az XC fullyknál is. Már a nevek is beszédesek az AMS Zero 99 hátul 99 mm-t mozog míg elöl egy 100 mm-s teló dolgozik, az AMS One 11 váza pedig 11 cm rugóúttal rendelkezik és 120-as telókkal párosítják.
Valójában a Zero 99 és One 11 váza majdnem megegyezik, mindössze csak a láncvilla más, és a láncvilla cseréjével akár az egyik modellből építhetünk másikat, bár elég furcsán nézett ránk a hagyományos bringák felelőse, amikor erre rákérdeztünk a Cube-nál. A Zero 99 láncvillája 437 mm, míg a One 11-é 444 mm, így a Zero 99 2,25-ös, a One 11 pedig 2,4-es gumikkal kompatibilis, ami a lejtőzési élmény szempontjából nem utolsó dolog. A nagyobb villa laposabb fejcsőszöget eredményez a One 11-nél, de ezen még tudunk változtatni, mert az Acros kormánycsapágyának köszönhetően 0,6 fokot tudunk csökkenti a One 11 modellek fejcsőszögén. Összefoglalva a Zero 99 fejcsőszöge fixen 68 fok, míg a One 11-é 66,3 fok, ami még csökkenthető. A One 11 menetélményét még a dropper nyeregcső is javítja, amivel már tényleg egy igazi könnyű, lejtőkön is kellően stabil rövidutas trail fully (mondjuk én élménybringának nevezném).
Az új modellek megjelenése sem utolsó, gyönyörű festést kaptak mind a Zero 99, mind a One 11 modellek, a személyes kedvencem a Zero 99 Race változata, ami különleges bordó színben csillog, sajnos nehezen volt fotózható, de remélhetőleg látszik a képeken a színváltós dizájn. Felszereltségben a Shimano és a Sram kedvelői is megtalálják a számításukat, persze kérdés, hogy a nagy váltórendszer gyártók tudnak-e majd szállítani a Cube-nak. Érdekesség még, hogy a csúcsmodelleket ultra könnyű Schwalbe Aerothan belsőkkel szerelik, amik biztosan jól fognak tartalék belsőként szolgálni miután átalakítottuk tubeless-szé a kerekeket.
A Cube főként a nagyobb rugóutas fullykról lett híres, a Stereo vonalat sokan kedvelik és most sem maradt el a fejlesztés ezen a fronton. Új a 170-es modell, ami progresszívebb rugózást kapott, kapható levegős és rugós rugóstaggal is és akárcsak a fent említett One 11-nél állítható a kormánycsapággyal a fejcsőszöge.
Stereo-ból jövőre is lesz 120-as, 140-es, 150-es, 170-es modell, ráadásul mindegyik többféle felszereltséggel, ezenfelül lesznek alu és karbon vázas modellek is, ami egy érdekes kérdést vet fel. Van ennyiféle változatra szükség? Én azt mondanám, hogy nem, de a Cube szerint úgy látszik, hogy igen, gyakorlatilag nincs olyan hosszabb utas össztelós igény, amit ők nem tudnak teljesíteni.
A cyclo-cross bringák terén is megjelenik egy új modell, találóan Cross Race C:68X névvel, amit profi versenyzők alatt is hamarosan látni fogunk. Részleteket nem árultak el a szponzorált versenyzőkről, sem a csapatról, de legkésőbb az első világkupákon biztos fény derül mindenre. Mindent integráltak az új cross csúcsmodellen, integrált nyeregcső, integrált kormány, integrált bovdenezés, teljesen letisztult kinézetet kapott, bár a szerelőket én megkérdezném, hogy ők is ennyire örülnek annak, hogy minden integrálva van a kerékpárokon. A kerék még egy érdekesség, amibe szándékosan belekérdeztem, ugyanis egy 38 mm magas, peremes karbon felnis országúti kereket tettek a csúcsmodellbe, amivel biztosan nem fognak menni a profik, hiszen ők szingót fognak használni. A felelős menedzser elmondta, hogy a szingó felragasztás kényes kérdés a gyártásban, ezért inkább maradnak a peremes kerekeknél a széria kerékpároknál.
A gravel bringákról is érdemes pár szót ejteni. Tavaly már megújult a Nuroad széria, jövőre viszont még pár modellel kiegészül ez az eleve népes család. Lesz például kedvező áru, sárvédős, csomagtartós, Claris-szal szerelt modell, ami igazi cube-os remekül fotózható fekete festést kapott 🙂 , a csúcsmodell pedig megkapja az új Sram Force XPLR eTap AXS szettet, amiből ott még nem tudtak mutatni nekünk. Gyakorlatilag gravel bringából sem lesz olyan összeállítás a szetteket illetően, amit nem lehet a Cube-nál megvenni.
Még nincs vége, lesz még jó pár újdonság a Cube 2022-es kínálatában, de meg kell várnunk a képek megmutatásával az embargók lejártát (már csak egy hét 😉 ).
A túra kategóriás e-bike-ok mindig is egy érdekes szegmense voltak a pedelec kerékpároknak, hiszen a többnyire aszfalton használt kerékpárok egy edzettebb kerékpáros alatt már a rásegítési határ fölötti átlagot is tudnak, ami megkérdőjelezheti a motor és a hozzákapcsolódó rendszer értelmét. Én is elsőre furcsán néztem ezekre a kerékpárokra, de aztán nézőpontot váltottam és egy átlag kerékpáros szemével vizsgáltam meg a kérdést (amihez segítségem is volt), ami sokban változtatott a véleményemen, na meg a tesztelt Stevens E-4X Tour is nagyban befolyásolt, hogy másképp gondoljak egy ilyen pedelecekre.
Az elektromos rásegítéses kerékpárok tömeges megjelenése egyértelműen a mountain bike-ok piacát forradalmasította, ami valószínűleg nem véletlen, hiszen a hegyekben, terepen használt kerékpároknál tud legtöbbet segíteni a motor és általában ennél a felhasználási területnél a legalacsonyabb az átlagsebesség, tehát a 25 km/h-s rásegítési határtól itt van a legmesszebb, így többet dolgozik alattunk a rendszer . Mi is többnyire az mtb pedelecekre fókuszálunk lévén mtb gyökerekkel rendelkezik a magazinunk még akkor is ha mostanában az országút került a középpontba. De ezenfelül léteznek még a hobbi kerékpározás egyik legnépszerűbb ágának – túra vagy más néven trekking – is pedelec változatai, amik nem kapnak túl sok nyilvánosságot, pedig talán az egyik legsokrétűbben használható elektromos rásegítéses kerékpárok ezek. A Stevens hazai forgalmazójától éppen egy ilyet kaptunk tesztelésre az E-4X Tour személyében, ami tökéletesen alkalmas arra, hogy bemutassuk, miért is jó egy túra e-bike.
Stevens E-4X Tour
Elsőre soknak tűnhet az 1 millió forintos vételár, de a pedeleceknél ez éppen az a szint amiért már minőségi kerékpárt tudunk vásárolni és nem kell nagyobb kompromisszumot kötnünk az alkatrészeknél, hanem már minden megbízhatóan fog működni. Érdemes emlékeznünk a pedelec vásárlási támogatásra, ahol problémát jelentett, hogy a 900 ezres limitbe már alig fért be normális e-bike, és azok akik rendes pedelecet szerettek volna vásárolni csak támogatáson kívül tudták megtenni. Tehát csúcstechnikát nem érdemes várni ezért az árért, viszont megbízható, korrekt működést és igényesen összeválogatott felszereltséget igen.
A váz formavilága egyszerű, a félintegrált akkumulátor praktikus (erről még később), a színe pedig telitalálat. A csillámos színek most divatba jöttek és ezzel a metálzöld festéssel nagyon jól mutat. A teleszkóp egy egyszerűbb típus, de mivel nem terepre szánták ezt a kerékpárt, így bőven elég lehet a rázósabb utakon, és az ütések tompításában a ballonos gumik is nagy szerepet tudnak vállalni.
A rásegítést a Stevens a Bosch G3 Active Line Plus rendszerére bízta, ami 50 Nm-t tud, nem a legerősebb motor a piacon, de ehhez a felhasználáshoz bőven elegendő. 4 rásegítési fokozat közül választhatunk menet közben, meg persze le is kapcsolhatjuk a rendszert úgy is használható, és ezenfelül ott van a séta mód is ha tolnunk kellene a kerékpárt. Egy 500 Wh-s akkut párosítottak a rendszerhez, ami elég sokáig tud energiát biztosítani, ha éppen nem egy brutál hegyen akarunk felmenni maximális rásegítéssel. A kezelése félelmetesen egyszerű, gyakorlatilag bárki meg tudja tanulni fél perc alatt, csak a kijelző melletti gombokat kell nyomogatni és mindegyikre egyértelműen ráírták, hogy mire való.
A váltás/hajtás kissé szerényebb alkatrészekből épül fel – bár a pedelec felhasználók többség pont nem arról híres, hogy túl sokat váltogatnának és a megfelelő fokozatban használnák a váltót, ezért nem is biztos, hogy csúcstechnikát érdemes alátenniük – 1×9-es Shimano Alivio-Acera mix dolgozik a E-4X Touron, ami magabiztosan tologatja a láncot az egyik fokozatból a másikba.
A fékekre sem lehet panaszunk, a Shimano MT200-as sorozatból származó tárcsafékeit szerelték a kerékpárra, amit a japánok a belépő kategóriába sorolnak, de ennek ellenére nagyon jól fognak, egyszerűbb kerékpárról átülőknek talán elsőre túl jól is.
A kiegészítőket érdemes még megemlíteni, a kitámasztó egy igazán stabil darab, a funkcióját maximálisan ellátja, ugyanez igaz a csomagtartóra és a sárvédőre is, mindegyik atom biztosan a helyén marad kerékpározás közben és van egy olyan megérzésem, hogy a csomagtartó bőven súlyhatár fölötti csomagokat is elbír. A lámpákat sem aprózta el a Stevens, Trelock lámpákat szereltek az E-4X Tourra, amik a kormányról, pontosabban a Bosch kijelzőjéről vezérelhetők. És nem csak dísznek vannak a bringán, hanem látni is lehet velük.
Menettapasztalatok
Elsőként, amit fontosnak tartok kiemelni, hogy amikor megkaptam a teszt kerékpárt a házunk előtt, komolyan elgondolkodtam azon, hogy hogyan fogom ezt felcipelni a másodikra lift híján. Nem volt egyszerű… ezért azt mondom, hogyha nincs garázsod, tárolód vagy olyan helyed, ahol lépcsőzés nélkül biztonságban hagyhatod a bringát akkor sokat fogsz vele szenvedni (kivéve ha súlyemelő vagy 🙂 ). Szerencsére többször nem kellett felvinnem, mert később volt hol hagyni a kerékpárt, de másodszor biztos nem cipeltem volna fel.
Ha már a tárolás szóba került akkor a töltést is fontosnak tartom megemlíteni, ugyanis nem mindenhol van konnektor, ahol a kerékpárt tartani szoktuk, ezért gondolhatnánk, hogy a töltése is okozhatna problémát, de nincs így, hiszen az akkut könnyedén ki tudjuk venni (max fél perc kivenni) és be tudjuk vinni a lakásba, ahol fel tudjuk tenni a töltőre. Egyébként ez télen is fontos ha hideg helyiségben tartjuk a bringát, mert az akkumulátorok általában nincsenek jó barátságban a hideggel.
Sajnos vagy szerencsére gyorsan kiderült, hogy én rossz alanya vagyok egy túra pedelec tesztelésének, mert rásegítés nélkül is gyorsan átlépem a 25 km/h-s határt, onnantól meg viszlát rásegítés. Ebben szerintem nagy szerepe van a gyors Continental gumiknak, amikkel tényleg tempósan lehet haladni (ellenben egy e-mtb DH gumijaival amiket rásegítés nélkül egy rémálom hajtani), a nagyobb súlyt és a nagyobb stabilitást leszámítva rásegítés nélkül majdnem olyan menni vele mint egy normál kerékpárral. A bringa egyébként eléggé rendben van, működik rajta minden, semmi nem csattog, zörög, minden teszi a dolgát, a nagyobb súly miatt pedig jó ötlet, hogy ballonosabb gumikkal szerelték, és a fékekkel is könnyedén meg tudtam állni. Igazából nem volt olyan, amibe bele tudtam volna kötni. A rásegítés fokozatok között azért érezhető volt a különbség, az ECO-ban minimálisan tolt (40%-os rásegítési arány a gyári adatok szerint), TOUR módban már 100%-ot tett hozzá, SPORT-ban 180%-ot, míg a TURBO 270%-ot, az utóbbi már elég durván érezhető gyorsításkor, mondjuk szerencsére nem annyira, hogy kiugorjon az ember alól a bringa 🙂
Viszont kellett valaki, aki tud róla rásegítéses menettapasztalatokat mondani és a fél életét nem kerékpáron töltötte vagy legalábbis a fizikuma közelebb van egy átlag tókerülőhöz mint nekem. Ekkor jött a képbe barátnőm anyukája, aki egyébként rendszeresen szokott kerékpározni, meg amúgy is az ő garázsában tartottam a bringát, hogy mi lenne ha ő is menne vele. Ő azért jóval lassabb és sokkal közelebb áll a célcsoporthoz mint én, ráadásul még soha nem ment pedeleckel.
Nem volt nehéz neki elmagyarázni a pedelec működését, tényleg pofonegyszerűen használható a Bosch, elsőre megértette. A váz kicsit (nagyon) nagy volt neki, de simán tudta használni, ilyenkor látszik, hogy az átlag bringás mennyire rugalmas tud lenni a méretekben (én meg mennyire tudok hisztizni már 1 cm miatt is… )
Az első túra után mutatta a Strava adatokat, azt hogy milyen átlagot ment, és a bringa áráról kezdett érdeklődni. A második után pedig lelkesen mesélte, hogy hova tudott feltekerni vele, meg azt, hogy mennyivel többet lehet menni egy ilyen pedeleckel, mint egy normál kerékpárral. És a mosolyt sem szabad elfelejteni az arcán amikor mesélt a bringázásról. 🙂 Ezután már nem volt kérdés, hogy más szemszögből nézve mekkora élményt jelenthet egy túra pedelec.
140 kg a max terhelhetősége
5 ok, hogy miért vegyünk túra pedelecet
1. A távok lecsökkenek, akár a Balatont is megkerülheted vele
A rásegítésnek köszönhetően kevesebb energiát kell beletenned a tekerésbe és a sebességed is nagyobb lesz, így kevésbé fáradsz el miközben nagyobb távokat teszel meg. Gazdaságosan használva egy ilyen kerékpárral egy Balaton-kör egyben letekerve is beleférhet.
2. A legjobb túra társ, szinte mindenhol elvisz
Aszfaltról letérve földutakon is használható a kissé mintás gumijainak és teleszkópjának köszönhetően. És persze a rásegítés miatt nem azt fogod érezni tapadósabb talajon, hogy szinte megálltál, hanem normális tempóban fogsz tudni vele haladni. Az emelkedők sem jelentek majd problémát, hiszen itt jelenti a legtöbbet a rásegítés.
3. Tökéletes városi közlekedési eszköz, munkába járni első osztályú
Mindennel fel van szerelve, ami a városi közlekedéshez kellhet, lámpák, sárvédő, csomagtartó, akár egy kisebb bevásárlást is elintézhetsz vele. Nem kell a dugóban állnod vagy a tömegközlekedésre várnod, a városi forgalomban tempósan tudsz vele haladni anélkül hogy megizzadnál, ezenfelül az emelkedők sem jelentenek problémát a rásegítés miatt. Hegyes városban akár futárbringának is jó lehet.
4. Szinte bárhova feltekerhetsz vele, ahova eddig nem tudtál (a Kékes is megvan vele egy órán belül)
A hegyek, emelkedők jelentik a legnagyobb kihívást a bringások számára. Gyenge erőnléttel viszont nehéz feljutni bizonyos helyekre vagy legalábbis sokat kell hozzá szenvedni, egy túra pedeleckel viszont jóval könnyebben fel tudsz tekerni bárhova legyen az az ország legnagyobb hegye vagy csak egy meredek gát.
5. Mosolyogni fogsz az első alkalom után
Ha eddig nem voltál szélvész akkor egy túra pedelec nyergében az lehetsz, síkon könnyedén fogod tartani a 25 km/h-t és az emelkedőkön sem lesz gondod a feljutással (akár az országútisok mellett is eltekerhetsz), az átlagod erősen nőni fog és nincs más dolgod tekerés közben csak mosolyogni.
Természetesen nem csak előnyei, hanem hátrányai is vannak egy ilyen kerékpárnak. Nézzük!
1. Tárolás
Komoly súlya van egy ilyen kerékpárnak, egy hagyományosnak akár a duplája is lehet, így ha nincs garázsod, tárolód vagy olyan helyiséged, amit lépcsőzés nélkül meg tudsz közelíteni akkor problémáid lesznek, nem fogsz tudni vele csak úgy felfutni a lépcsőn. Ugyanez a probléma előjöhet vonatozásnál is.
2. Tölteni kell
Mivel árammal működik ezért időnként fel kell tölteni. Szerencsére a felhasználás típusa miatt elég nagy a hatótávja, de ha lemerül akkor sok-sok kg-ot kell pluszban cipelnünk rásegítés nélkül, ami emelkedőkön elég kellemetlen lehet.
3. Az ára
Jóval többe kerül, mint egy azonos kategóriájú normál kerékpár, akár a két-háromszorosát is elérheti árban, ami azért valljuk be nem kevés.
4. Ha erős vagy akkor nem segít
Ha magadtól is könnyedén tudsz 25 km/h feletti tempóval kerékpározni és a hegyek sem jelentenek problémát akkor neked nem fog segíteni egy túra pedelec. De úgy is fogalmazhatnánk, hogy nincs szükséged rá.
A Stevens E-4X specifikációja:
Súly: 22,3 kg
Méretek: 48, 52, 55, 58, 61 cm
Színek: Moonlight Blue, Glazed Green
Terhelhetőség: 140 kg
Váz: Aluminium 6061 TB
Első villa: SR Suntour NCX-D LO
Kormánycsapágy: STEVENS AH Taper 1 1/8″-1 1/2″
Hátsó váltó: Shimano Alivio Shadow
Váltókar: Shimano Acera
Fék: Shimano BR-MT200
Fékkar: Shimano BL-MT200
Kazetta: Shimano CS-HG400-9
Lánc: Shimano CN-HG53
Motor: Bosch G3 Active Line Plus Cruise
Hajtómű: Oxygen E-Scorpo
Akkumlátor: Bosch PowerPack 500
Fokozatok: 4 fajta üzemmód tolósegéddel
Limit: Rásegítés a következő sebességig: 25 km/h
Kijelző: Bosch Purion
Hatótávolság: https://www.bosch-ebike.com/en/service/range-assistant/
Pedál: ATB Alu Comp Reflex
Kormány: Oxygen E-Scorpo
Kormányszár: Oxygen E-Scorpo
Nyereg: Oxygen Havoc
Nyeregcső: Oxygen E-Scorpo
Felni: Oxygen PRO-D A19
Agyak: Shimano TX505
Gumiabroncs: Schwalbe Smart Sam Performance
Világítás: Trelock I Veo 50 Lux | Duo Flat
Kiegészítők: Racktime RTA csomagtartó | SKS sárvédő | Pletscher Comp kitámasztó | STEVENS D85 csengő
Ezen a héten ismét egy nem túl boldog hírt olvashattunk, úgy tűnik, hogy az egykori nagy maratonok közül a Mátra Maratont sem fogják már jövőre megrendezni, annyira lecsökkent a nevezők létszáma. Viszont érdekes helyzetben vagyunk, mert a nagyok haldoklása mellett egy új mtb sorozat nő ki, a Superior MTB és terepfutó Challenge, aminek a hirdetéseibe személy szerint én folyamatosan belefutok. Úgy látszik, hogy a versenyzők számának erős csökkenése mellett az mtb rendezvény piac átrendeződése is zajlik. Ennek kapcsán a fent említett sorozat szervezőjét, Sós Sándort kérdeztük, hogy mi az új mtb sorozat sikerességének titka.
Bikemag:A covid idején indítottátok az új sorozatot, ami kicsit őrültségnek tűnik, de a kommunikációtokból és az eredménylistákból úgy tűnik, hogy mégis sikeresnek bizonyult. Hogyan csináljátok, hogy egy csökkenő montis bázis mellett fel tudjátok építeni miközben a nagyobb rendezvények az életben maradásért küzdenek?
Sós Sándor: Mi is kényszerpályán mozgunk és igyekszünk előre menekülni. Nehezíti a helyzetünket, hogy nekünk a versenyszervezésből keletkező bevételeink nagyban az egyesület létét biztosítja és az utánpótlás nevelését is finanszírozza.
Éppen ezért időben kell, kellett felismernünk milyen irányba mozduljunk. Csak ismételni tudom magam, nálunk akár az utánpótlás építés a versenyek szervezése is teljesen más alapokra épül mint általában idehaza!
Mivel 350 fős tagsággal rendelkezünk, melyből 300 fő az utánpótlás korosztály, pontosan tudjuk milyen igényeket kell szem előtt tartani, hogy a fejlődés minden szegmensben garantált legyen. Akár meg is kövezhetnek, de ki merem jelenteni, hogy semmilyen versenyt nem lehet megrendezni gazdaságosan szponzor, pontosabban anyagi támogató nélkül.
Az igények ma egészen mások mint akár 5 évvel ezelőtt voltak, egy közös dolog azért van a korábbiakkal, amit nem szabad elfelejteni egy szervezőnek sem, mégpedig azt, hogy nekünk szolgáltatni kell és nem „kiszolgáltatni”…
Nagyon figyelünk arra mit szeretnének a versenyeinket látogatók és igyekszünk a soron következő rendezvényen már ennek megfelelni. Szponzorainkat partnerként kezeljük és igyekszünk minél inkább a támogatásukat a saját eszközeinkkel viszonozni, a hosszú távú együttműködésnek ez nagyon fontos eleme, pláne a mai viszonyok között.
Bikemag:Úgy tudom, hogy idén még nem zárult le sorozat. Tudnál mesélni arról, hogy milyen versenyek voltak idén és mik lesznek még a következő időszakban?
Sós Sándor: 2019 őszén írtuk ki először a 4 futamos sorozatunkat. Már akkor látszott a nevezők számából, hogy sikeres fogadtatásban lesz része. 2020-ban a Covid okozta korlátozások miatt nem tudtuk megrendezni a 4 futamot, de azoknak akik versenyzésre vágytak zártpályás keretek között megszerveztünk Törökbálinton 4 maratont. Hálásak vagyunk a Challenge versenyzőknek, hiszen a 300-400 előnevezőből csupán 1 tucat volt az, aki visszakérte és kapta a nevezési díját, mindenki más bizalmat szavazott az új sorozatnak és nevezésüket idén használták fel.
A 2021-re meghirdetett 4 futamos Challenge (Vértesboglár, Etyek, Visegrád,Lábatlan) egy ötödikkel is bővül, hiszen szeptember 26-án Törökbálinton a főváros közvetlen szomszédságában kerül megrendezésre egy kuriózumnak is számító futam. Mivel az összetett eredmények számításába a négy legjobb futam számít majd bele, így az ötödik futam sokaknak mentőöv lehet, hiszen a Covid okozta verseny torlódások miatt sokan hagytak ki futamokat!
Bikemag:A jövőre nézve mik a terveitek, bővülni fog még a sorozat más versenyekkel?
Sós Sándor: Október második felében már szeretnék kijönni a 2022-es MTB és terepfutó Challenge kiírásával nevezési felületével. 6 futamosra fogjuk bővíteni a sorozatot, a Börzsöny (Diósjenő) bekapcsolásával. Terveink szerint áprilistól-szeptemberig minden hónapban egy adott szombaton lenne egy futam. Az hogy melyik mikor ez még képlékeny rengeteg körülményt kell figyelembe vegyünk. , hogy mindenki megelégedésére szervezhessük a futamot.
Vértesboglár (Vértes)
Etyek (Budapest szőlőskertje)
Visegrád (Pilis)
Lábatlan ( Gerecse)
Diósjenő (Börzsöny)
Törökbálint (Budai-hegység)
Ezenfelül szeretnénk elérni, hogy a MTB Challenge indulói az ősz beálltával ne álljanak le a versenyzéssel, hanem „nyergeljenek” át a Cyclo-Cross világába a Cyclo-Cross Challenge sorozatba. Kifejezetten a MTB kedvelőknek lett kitalálva a hobby futam (MTB-kal), hogy ott kipróbálva magukat ismerkedjenek a Cross magával ragadó világával.
Primoz Roglic győzelmével zárult a Vuelta 11. szakasza, a Jumbo-Visma csapatkapitánya a Enric Mas-szal hagyta ott a többieket az utolsó métereken, de végül a szlovén könnyedén lesprintelte a spanyol bringást.
Nagy hegyek nélkül folytatódott a Vuelta, a 11. szakaszon mindössze 134 km és egy második kategóriás hegy várt a versenyzőkre. Ennek ellenére nem ígérkezett könnyű szakasznak, mert folyamatosan felfelé vagy lefelé vezetett az útvonal és az utolsó 20 km-en egy második kategóriás emelkedőt kellett teljesíteni a mezőnynek, melyet közvetlenül a cél egy rövid fal követett, ami nagy különbségek kialakítására nem alkalmas, de pár másodpercet lehet rajta szerezni.
11. szakasz
A nap szökése nehezen alakult ki ezen a szakaszon, a Jumbo-Visma és a BikeExchange csapatai kontrollálták a mezőnyt. Végül öten tudtak megszökni – Edward Planckaert (Alpecin-Fenix), Jonathan Lastra (Caja Rural-Seguros RGA), Magnus Cort Nielsen (EF Education Nippo), Joan Bou (Euskaltel-Euskadi), Harm Vanhoucke (Lotto Soudal) – de az előnyük nem nőtt gyorsan a már említett két csapatnak köszönhetően. A szökés maximális előnye alig haladta meg a 2 percet, ami nem kecsegtetett jó előjellel a szökevények számára. Ennek ellenére Magnus Cort hagyta ott a szökevénytársait és próbált meg hazaérni. Az előnye sokáig fél perc körül mozgott, sőt nagyon úgy nézett ki, hogy még haza is érhet a dán. Az utolsó kilométerre érve is még volt 20 másodperce, de Sepp Kuss húzta meg a főmezőnyt, amit Enric Mas kontrázott meg. A spanyollal csak Roglic tudott menni, és már ott voltak Cort nyakán, de megtorpantak egy pillanatra, ekkor azt lehetett hinni, hogy Cort még hazaérhet, de aztán Roglic indított, akivel Mas sem bírt menni és bedarálták a dánt,aki végül csak a 25. lett a szakaszon.
A szakaszt Primoz Roglic nyerte 3 másodperccel Enric Mas előtt. A szlovénnak ismét minden vetélytársával szemben nőtt az előnye, de Eiking és G. Martin is csak pár másodperccel érkeztek utána, így Eiking megtartotta a piros trikót.
Michael Storer szökevénysikerével zárult a Vuelta 10. szakasza, az összetettben a szintén szökevény Eiking vette át a vezetést, Primoz Roglic bukott, de az előnye tovább nőtt az Ineos versenyzőivel szemben.
A Vuelta 10. szakaszának útvonala ismét amolyan spanyolosra sikeredett, egy hosszú sík szakasz végén egy második kategóriás emelkedő várt a versenyzőkre, ahonnan még le kellett gurulni a célba. A szakasz előtt egy másodpercig sem volt kérdés, hogy lesznek páran, akik megpróbálnak megszökni és akár nagy szökevénycsoport is kialakulhat, míg az összetett menők egy bollyal hátrébb ismét csatáznak egy kicsit.
10. szakasz
A nap szökése nagyon nehezen tudott elmenni a 10. szakaszon, több mint egy óra próbálkozás után végül egy 31 fős csoport tudott nagyobb előnyre szert tenni. Az összetettre komoly esélyes versenyzők nem voltak ebben a csoportban, ezért a Jumbo-Visma hagyta őket eltávolodni. A szökés előnye folyamatosan nőtt és amikor 10 perc fölé ment a különbség akkor már veszélyben volt Roglic piros trikója, hiszen Guillaume Martin és Eiking is virtuálisan megközelítették a szlovént az összetettben, de nagyon úgy tűnt, hogy Roglicot ez nem zavarja és meg akar szabadulni a pirostól, amit érthető is, mert amíg nem náluk van addig a csapattársainak kevesebbet kell dolgozni a mezőny élén.
A hegyen a szökevény csoport szétesett és a Team DSM-ből Michael Storer tudta otthagyni a többieket, az ausztrál magabiztosan megőrizte az előnyét a lejtőn is és végül megnyerte a szakaszt, ami már a második győzelme ezen a Vueltán. A szakasz másik nagy nyertese a norvég Odd Christian Eiking, aki az összetettben átvette a vezetést, a második helyre pedig G. Martin jött fel.
De vissza az összetett menőkhöz. Az Ineos próbálkozását Roglic törte meg, könnyedén otthagyott mindenkit, sőt Yatesnek és Bernalnak is komoly problémái akadtak a hegyen, a Roglicot üldöző bollyal sem bírták a tempót. A hegytetőn közel fél perc előnnyel bukott át Roglic, de az egyik kanyarban elesett így éppen utolérték őt Masék. Ez a csoport együtt ért be a célba és végül kicsivel több, mint fél percet adtak az Ineos kapitányainak.
Érdekesen alakul az összetett, úgy tűnik, hogy Rogliccsal csak a Movistar bringásai tudnak menni valamennyire, őket követi Haig és Bernal, de a kolumbiai nyakán már ott van a szlovén segítője Sepp Kuss.
Fetter Erik (EOLO-Kometa) a Tour du Limousin szakaszgyőzelme után 3 nappal ismét francia körversenyen bizonyíthat.
A Tour de Hongrie-hoz és a Giro d’Italia-hoz hasonlóan megkértük, hogy mindennap ossza meg velünk élményeit. Most az előzetes várakozásai következnek, hiszen a verseny ma 12:05-kor indul egy 197,3 km hosszú szakasszal.
Fetter Erik, az EOLO-Kometa Cycling Team 21 éves kerékpárosa augusztus 20-án megnyerte a Tour du Limousin 4 napos francia körverseny 169,7 kilométeres záróetapját, ami az első UCI elsőosztályú szakaszgyőzelme. Most pedig 1 hónapon belül már a 3. francia körverseny vár rá.
Augusztus 24-én startol a 35. Tour Poitou – Charentes en Nouvelle Aquitaine, ahol 4 nap alatt 4 szakaszt és 1 időfutamot teljesítenek a versenyzők. „A szakaszgyőzelem óta volt 3 laza napom, kipihentem magam, megújult erővel várom a folytatást” – mondta Fetter Erik. „Ez inkább sprinter verseny lesz, és várhatóan a 3. napon az időfutam fogja eldönteni az összetettet. A csapat az időfutamnál John Archibaldra és rám számít nagyon, én is jó időt várok magamtól.”
Etapok és távok:
augusztus 24.: Pons – Parthenay (197,3 km)
augusztus 25.: Parthenay – Ruffec (191,6 km)
augusztus 26.: Moncontour – Loudun (109,6 km)
augusztus 26.: Contre-la-montre Monts-sur-Guesnes – Loudun (23,5 km)
A Vuelta 9. szakasza Damiano Caruso sikerét hozta, a veterán olasz kerékpáros a szökevény társait otthagyva egyedüliként hazaért a kemény hegyi befutóval végződő etapon. Az összetett menők között sem maradt el a csata, Primoz Roglic tovább növelte az előnyét, akivel egyedül Enric Mas bírta a tempót. Bernalnak gondjai voltak, lassan Yates veszi át tőle a csapatkapitány szerepét.
A Vuelta 9. napján egy kemény szakasz várt a spanyol körverseny mezőnyére, a 188 km-es etapon közel 4500 méter szintkülönbséget kellett legyűrni a bringásoknak, amit egy második, egy első, egy harmadik és egy kiemelt kategóriás hegy bontásában kellett teljesíteni. Ráadásul a kiemelt kategóriás végén zárult a szakasz, ami előrevetítette, hogy az összetettben érdekeltek várhatóan megpróbálnak időelőnyt szerezni a többiekkel szemben.
9. szakasz
A nap szökése nehezen alakult ki ezen a szakaszon, mindenki szökni akart a nagy hegyek előtt, de senkit nem akartak elengedni. Végül közel 90 km versenyzés után Lilian Calmejane (AG2R-Citroën Team), Damiano Caruso (Bahrain Victorious), Angel Madrazo (Burgos-BH), Julen Amezqueta (Caja Rural-Seguros RGA), Olivier Le Gac, Rudy Molard (Groupama-FDJ), Robert Stannard (Team BikeExchange), Romain Bardet, Martijn Tusveld (Team DSM), Kenny Elissonde (Trek-Segafredo) és Rafal Majka (UAE Team Emirates) tudott nagyobb előnyt kialakítani, 100 km megtétele után az előnyük a 3 percet elérte.
Az első kategóriás hegyen (amikor még több mint 70 km volt a célig), 13 km-rel a csúcs előtt Damiano Caruso gondolt egy merészet és otthagyta a szökevénytársait, megpróbálva egyedül hazaérni. A csúcson már másfél perc körül volt az olasz előnye, ami utána is csak tovább nőtt. A mezőnyt a Jumbo-Visma vezette, akik nem tettek bele mindent annak érdekében, hogy utolérjék Carusot, így a szökevény tőlük is távolodott.
Az utolsó hegy lábánál 5 perc fölé kúszott a veterán olasz előnye a főmezőnnyel szemben, míg a többi szökésben lévő előtt is több mint 3 perccel vezetett. Látszott, hogyha nem „szabadul el a pokol” az összetett menők között akkor Caruso haza fog érni. Az Ineos vette át a vezetést az utolsó hegyen, előkészítve Yates támadását, ami darabokra szedte az összetett menők csoportját. Lopez ugrott Yatesre azonnal és Roglic is könnyedén vette át a brit támadását, majd újra összezárt a csoport. Yates nem hagyta annyiban, újra megpróbálta, de megkontrázták és végül Mas és Roglic kerültek az élre, akik összedolgozva távolodtak a többiektől. Yates próbált utánuk menni, de Bernalnak komoly gondjai voltak, így várnia kellett az Ineos első számú emberére. Haig elindult Roglic és Mas után, amire viszont már Yatesnek is menni kellett, ezzel lassan ő veszi át Bernal szerepét.
A szakaszt Caruso nyerte, mellyel idén már a második háromhetesén nyert szakaszt, 1 perccel később őt követte Roglic és Mas kettőse, ahol a szlovén lesprintelte a spanyolt. 39 másodperccel később Haig, Lopez és Yates triója ért célba, amivel lassan kiderül, hogy kikkel lehet számolni az idei Vueltán az összetettben. Roglic egyelőre sebezhetetlennek tűnik.
