UMF Hardy 2

By

-

2008-10-20

Nem is emlékszem pontosan, mikor teszteltem az első UMF-et, de a mai napig visszautasíthatatlannak tartom őket. Persze valami „véletlen” folytán csak a felső kategóriás gépek találnak meg. Most sincs ez másként, lássuk hát a verdát!

Gyorsan a kötelezőek… A vázgeometria semmit sem változott. Nagyon profi, könnyen kezelhető és kiforrott. A bowdenek kényszerűségből oldalt futnak, a yoke kovácsolt alu, alul hatalmas üreggel. A papucs jellegzetes „Meridaságot” sugall a vékony és íves vonalaival. Rövid felsőcsöve kompakt jelleget kölcsönöz a gépnek. A váz egyébként önmagában is megvásárolható 34.900 forintos áron, illetve a gép elérhető a tesztelten kívül bézs színben is.

Futómű terén egy szimpla tekercsrugós, olajcsillapításosnak csúfolt Marzo DJ3-assal futunk össze. Egy négyes imbuszkulccsal állítható az előfeszítés és annyi. A csillapítást már a legpuhább rugóállásban is keveselltem, de mivel kívülről nem állítható így nem szenvedtem vele. Viszont nyolcvan milliméteres mozgása pont elég, sőt a geometria így sokkal jobb, mint a hosszú rugóutas darabokkal.

Kerekek terén pont ott tart a gép, mint néhány éve. Ezekkel a ballonos és alacsony mintázatú gumikkal egész biztosan nem utálnak ki minket egyetlen dirt/street parkból sem. Igazán jól ellenáll minden padkának, peremnek. Felni, agy és küllők együtt erős és nem túl könnyű triót alkotnak. Utóbbi tulajdonságon azért lehetne még javítani.

A váltás nincs elaprózva, igaz láncvezetőt nem kapott a bringa, de egy Deore átdobó helyet kapott a nyeregvázcsövön. Külön meglepő, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben nem lötyög, nem kotyog és pontosan vált. Hátul is jól működik a testvére – csakúgy, mint a váltókarok.

Ezek után következzen a gyakorlat. Egy már igazán jól megszokott bringára ülhettem, és nem is csalódtam, igazi kezes bárány. Ha akarok, elegykerekezhetek vele akár a világ végéig is. Nagyon könnyen irányítható. A hajtásrendszere nem csattog, zörög, ezért sokkal jobban átvihető az energia. Furcsa volt viszont a fékek nyikorgása. Megálláskor egy Ikarus 230-as fékhangja rémlett fel bennem. Fékhatásban természetesen messze felülmúlta a fent említett járműét. Ezek a kétdugattyús fékek krosszmotorokat megszégyenítő karral rendelkeznek, így mindig a kezem ügyében volt, néha zavart is.

Az ugribugri része a dolgoknak igazán jól ment – tényleg mint egy régi ismerős. Nem is túlzok, mert a legutóbbi tesztelt Hardyba be is ruháztam az asszonynak, bár azóta csak néha-néha mertem lenyúlni, hogy igazán összeporoljam. Gyakorlatilag ez annyival jobb, hogy alacsonyabban van a nózija, így nyilván kicsit nehezebb kihúzni kerékre, de ugyanakkor stabilabb a levegőben. Valahogy nekem így arányosabb az egész, emellett pedig könnyebben le tudtam róla ugrani, amikor épp úgy alakult a helyzet. Aszfaltbetyárkodásra is tökéletesen jó volt. Nagyon élveztem, amikor a városban kellett rohangálni vele. Jól kanyarodik, jól tapad, elnyeli a nagy úthibákat is, a lépcsősorokat pedig kiegyenesítette. Igaz, ilyenkor a villa a kelleténél nagyobbakat koppant. Ennek ellenére úgy gondolom, teljesen korrekt kis gépet állítottak idén is hadirendbe Meridáék, csak az összeg azon a fránya árcetlin nem akar lejjebb menni. Ennek ellenére ár/érték arányban szerintem még így is bőven a megfelelő szintet üti meg.
[poll id=”71″]
Eredetileg megjelent a Bikemag 2008. júniusi lapszámában.

Forgalmazó: BikeFun Hungary Kft.
Származási hely: Tajvan
Vázgarancia: 3 év
Alkatrész-garancia: 1 év
Vázméretek: 14,5”; 16”; 18”
Ajánlott fogyasztói ár: 199.900 Ft

Vázanyag: alumínium
Villa: Marzocchi DJ 3; 80 mm út
Hajtómű: TruVativ Ruktion; 22/32 fog
Középrész: TruVativ Howitzer
Lánckeréksor: Shimano HG50-9; 11-32 fog
Lánc: Shimano HG73
Első váltó: Shimano Deore
Hátsó váltó: Shimano Deore
Váltókar: Shimano Deore Rapidfire
Fék: Tektro Auriga Comp; 180 mm-es tárcsák
Első agy: Shimano M475; tárcsafékes
Hátsó agy: Joytech D041; tárcsafékes
Felnik: Alex DM24; fekete; 36 furat
Küllők: 2,0 mm; fekete
Külsők: Maxxis Holly Roller; 26 x 2,4
Kormány: TruVativ Hussefelt Riser; 670 mm
Kormányszár: TruVativ Hussefelt; 31,8 mm / 40 mm
Kormánycsapágy: TH NO.10
Markolat: Csavaros
Nyeregcső: UMF Double clamp; 31,8 mm / 350 mm
Nyereg: UMF Jump
Pedál: VP Platform alu

Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 73,0 fok
Nyeregvázcső-szög: 70,0 fok
Tengelytáv: 1105 mm
Láncvillahossz: 415 mm
Felsőcsőhossz: 565 mm
Vízszintes felsőcső-hossz: 590 mm
Fejcsőhossz: 130 mm
Tömeg: 15,97 kg

MKSZSZ közgyűlés és közlemény

By

Horváth Balázs

-

2008-10-16

2008. október 12-én Vasárnap tartotta tisztújító közgyűlését a Magyar Kerékpáros Szakági Szövetség. A BVSC Sporttelepen tartott összejövetelen megtartotta beszámolóját a leköszönő elnökség, valamint Somogyi Miklós szakmai igazgató beszámolt az olimpiai szereplésről. Ezután került sor a tisztújításra, amely végül teljes garnitúraváltást hozott. Az új elnök Törzsök Zsolt lett, aki közleményt juttatott el a sportsajtó képviselőihez.

A közgyűlésen az MKSZSZ 31 szavazásra jogosult tagszervezetéből 27 vett részt. Érdemes megemlíteni, hogy a kerékpársport klasszikus szakágait tömörítő szakszövetség tagszervezetei összesen kb.100 olyan igazolt versenyzővel rendelkeznek, akik ténylegesen rajthoz állnak az országúti és pályaversenyeken.

A program a leköszönő elnökség beszámolójával kezdődött, amelynek keretein belül Krizsanits János elnök ismertette az elnökség munkájának legfontosabb eredményeit. Az elnök beszámolója szerint konkrétan három fő kérdésben sikerült előrelépni az elmúlt két évben: rendezték a szakági szövetség hazai jogi státuszát, sikerült mindezt kommunikálni az UCI (Nemzetközi Kerékpáros Szövetség) felé, valamint felmérték a szakági szövetség adósságállományát, és sikerült ezt mintegy 40%-al csökkenteni. Ezután a szakmai igazgató beszámolója következett, melyben az olimpiai felkészülésről, a források elosztásáról és a szereplés értékeléséről esett szó. Somogyi Miklós elmondta, hogy az olimpia csapaton belül a magyar kerékpáros delegáció megítélése igen kedvező volt, köszönhetően Kusztor Péter és Parti András helytállásának és eredményeinek. A beszámolókat a tagszervezetek küldöttei elfogadták.

A tisztújításra a közgyűlés második felében került sor. A leköszönő elnökség tagjai a következők voltak:

Elnök: Krizsanits János
Alelnökök: Tarapcsák Péter, Törzsök Zsolt
Elnökségi tagok: Herke Szabolcs, Kis György, Somogyi Miklós, Tóth István
Felügyelő Bizottság: Kesjár Attila (elnök), Glasz Miklós, Sutkó Mihály

A szavazásra jogosult tagszervezetek a következő olimpiai ciklusra az alábbi tisztségviselőket választották meg:

Elnök: Törzsök Zsolt
Alelnökök: Tóth István, Kovalóczy Áron
Elnökségi tagok: Gyapjas András, Gyurján János, Fülöp Tibor, Szórádi Balázs
Felügyelő Bizottság: Sulyok Zsolt (elnök), Sutkó Mihály, Hegymegi István

A frissen megválasztott elnök a kerékpáros szaksajtó képviselőihez eljuttatott közleményében megköszönte az MKSZSZ bizottságaiban eddig helyet foglaló tagok és megbízottak munkálkodását és fáradozásait, amelyeket a kerékpársportért végeztek. Mint az a közleményből kiderült, nevezettek megbízatása a korábbi elnökség mandátumához kapcsolódott, így a tisztújítást követően lejárt. A 2008. október 12-i MKSZSZ közgyűlésén megválasztott elnökség személyi kérdésekről később foglal állást, addig a folyó ügyek rendezése elnöki hatáskörben történik meg.

Forrás: MKSZSZ

További információk: www.mksz.com

Specialized FSR S-Works Syncros

By

Bikemag

-

2008-10-16

Tesztünk jelenlegi alanya egy kissé rendhagyó gépezet, ugyanis ilyen formában kereskedelmi forgalomban nem létezik. Sőt, szemfüles és főként technokrata olvasóink a képekből könnyen rájöhetnek, hogy vázszettként sem vásárolható meg, hiszen ez egy 2006-os váz, amelynek már a 2007-es változata sem igazán elérhető. Ez a gép a hazai Syncros termékeket forgalmazó cég – a Boneshaker – tulajdonosának, Bíró Zsoltnak az egyedileg, részben promóciós célra épített maraton bringája. Tesztünkben épp ezért rendhagyó módon, inkább az alkatrészek bemutatására fogunk koncentrálni.

A gépet annyira a fekete és a fehér színjátékra hegyezték ki, hogy az már feltűnő. Ez így nagyon rendben is van, letisztult, ugyanakkor mégis elegáns. A váz – mint már említettem – egy régebbi 120 mm-t mozgó FSR rendszerű modell, hogy mennyire bevált konstrukció, azt jól mutatja, hogy az idei változaton is csak csekély eltéréseket eszközöltek hozzá képest -ilyen például a más alakú link.

Ezen a vázon a Specialized mérnökei minden csőgyártási és alakítási technikájukat bemutatták, hiszen vannak itt normál kör keresztmetszetű csövek, vannak lapítottabbak, de akadnak kovácsolt, hydroformingolt és monocoque eljárással készült elemek is. Ezek – kiegészülve a tökéletes hegesztési varratokkal – biztosítják az S-Works birtokosok arcán azt a jól ismert felsőbbrendű mosolyt. A viccet félretéve, itt tényleg minden alaknak, formának azért van éppen olyan kialakítása, mert a váz adott részére az a lehető legtökéletesebb megoldás.

A kiegészítőkkel remekül harmonizál a „felirattalanított” fehér Manitou villa, amelyen csillapítást és rugóutat állíthatunk, illetve a kormányról akár le is zárhatjuk mászáskor. A vázba tökéletesen passzol ez a rugóút-tartomány.

És akkor lássuk az igazi tesztalanyokat: a legfeltűnőbb a stucni a maga kirívó fehér színével. (A Syncros termékek egyébként fehér és fekete színben egyaránt kaphatóak). A kilencvenes évek hajnalán a Syncros volt az egyik csúcs stucni- és nyeregcsőgyártó a piacon. Az itthon csak a plakátokon csodált YETI A.R.C.-től kezdve minden komoly gépen az ő klasszikus fekete stucnijuk virított. Aztán a nagy globalizációs versengésben később eléggé eltűnt a kis kanadai cég.

Az utóbbi években megint magukra találtak, bár már nem annyira a luxuskategóriába tartoznak, hanem inkább szép és igényes, de mindenekelőtt rendkívül megbízható termékeket gyártanak. Azt azért ne feledjétek, hogy a kormány meg a stucni tartósságán az arcotok épsége múlhat. Akinek törött már le kormánya menet közben, az tudja, hogy ezeknél az alkatrészeknél nem érdemes mindenáron a tíz-húsz grammal könnyebbet megvenni.

Ebbe a Syncros FL stucniba közel 20 év gyártási tapasztalatot sűrítettek bele: kezdve a CNC megmunkálástól, a bi-ovális kialakításon át a hidegen kovácsolásig. Ezek mind-mind egyetlen célt szolgálnak: a tartósságot. A 6 fokos stucni egyébként 70-120 mm-ig (10 milliméterenkénti lépesekben) hatféle méretben érhető el. Négycsavaros bilincse meglehetősen nagy felületen fogja a kormányt, amellyel együtt még 90 kilóm alatt is meglehetősen merev egységet alkotott. A gyártó kifejezetten karbon kormányokhoz ajánlja.

Kormányaiknál okos megoldás, hogy a markolat alatti rész sima felületű, így a markolat garantáltan nem forog el. Tesztpéldányunk nem tartozik a legkönnyebb egyenes kormányok közé, bár ez a túlméretes befogórész és az 580 mm-es hossz miatt (kapható 600 mm-es változatban is) eleve nem lehetett szempont. Cserébe viszont minden elfér rajta és évekig szolgál majd.

A cég másik nagy klasszikusa a Micro Adjust nyeregcső. A mai nyeregcsövek legtöbbjén ehhez hasonló bilincsrendszer van, azt viszont kevesen tudják, hogy ez az eredeti, amelyet annak idején a Syncros nem védetett le, ellentétben néhány szemfülesebb konkurenssel. A cég erről nemes egyszerűséggel úgy vélekedik, hogy az csak jó lehet, amit mindenki másol. Tulajdonképpen itt sem találunk semmi különlegeset: mindössze egy könnyű alumínium csövet melynek tetejébe kétcsavaros bilincset húztak. Egyszerű, erős és szép.

A nyerget a többi termékhez hasonló módon kimondottan kemény maraton célra találták ki. Ezért az FL modellhez képest több habot tettek a bevonat alá, emellett pedig Cr-Mo sínt kap a kényesebbik felünk. Természetesen a megfelelő anatómiai kiképzésre is ügyeltek, így középen mélyített, a szélek felé haladva pedig az ülőcsontok alatt keményített a szerkezet. Az oldalsó részeken aramid hivatott megóvni a nyerget a külső behatásoktól. Nagyon okos dolog, hogy a nyereg első felét az átlagnál vastagabbra és párnázottabbra vették, hiszen mászásnál a kényesebb részeinket pont erre a területre toljuk előre.

Röviden érdemes még a felnire is kitérni, no nem a 440 g-os tömege miatt, hanem az ügyes illesztési eljárás végett. A felniknek általában ugyanis ez a leggyengébb pontja. Tesztalanyunknál viszont erre a pontra belülről egy hosszan felfekvő közdarabot tettek, így valószínűleg ez lett a legerősebb része, úgyhogy a tartóssággal itt sem lesz gond.

A bevezetőben írtam már, hogy a gépen a vizuális összkép tökéletes. A minőségi is, hiszen az alkatrészek legutolsó darabjait is strapabírásra tervezték, így egy még megfelelő tömegű, de mégis nagyon erős egységet kapunk a végén, amely a terepen kiválóan dolgozik. A villán könnyedén állíthatjuk a mászó- illetve a lejtőző rugóút hosszát. A tag már kissé melósabb dolog, mert jóval tágabb határok közt lehet vele játszani, de érdemes rászánni az időt, mert jó beállítás esetén gyönyörűen dolgoznak együtt.

A Syncros alkatrészek közül csak a nyeregről és a gumikról tudok érdemben írni, mert hát valljuk be, mérőműszerek hiányában puszta kézzel, nem sok különbséget lehet tenni hasonló kategóriájú kormányok, stucnik, esetleg nyeregcsövek közt, így marad az esztétika, az anyagiak és a katalógusadatok alapján történő döntés. A nyereg meg ugye meglehetősen szubjektív dolog, tehát itt sem mondhatunk ki megfellebbezhetetlen igazságokat, csak annyit, hogy hosszabb túrákon is megfelelően kényelmes volt, elég hosszú és széles ahhoz, hogy jól lehessen rajta helyezkedni.

A gumikról csak jót mondhatok, mert bár nagyon ballonosak, mégis nagyon jól lehet tekerni őket, és mindenféle körülmények közt megállják a helyüket. Igazi mindenesek. A középső keményebb bütyköknek hála viszonylag tartósak is, míg az oldalsó puhábbak jól fognak a kanyarokban.

Hogy kinek ajánlanám a bemutatott Syncros kiegészítőket? Elsősorban olyanoknak, akik hosszabb távra terveznek beruházni elegáns kiegészítőkbe, szeretik, ha komoly technológia rejlik az alkatrészek gyártása és tervezése mögött, és a súly-erősség kettőséből fontosabb nekik az erősség.
[poll id=”70″]
Eredetileg megjelent a Bikemag 2008. júniusi lapszámában.

Forgalmazó: Velotrade Kft.
Származási hely: Tajvan
Vázméret: S, M (tesztelt), L, XL

Fejcsőszög: 69-71 fok
Nyeregvázcső-szög: 72-74 fok
Felsőcsőhossz: 562 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 587 mm
Nyeregvázcső-hossz: 445 mm
Középcsapágy-magasság: 326-338 mm
Tengelytáv: 1082 mm
Láncvilla-hossz: 424 mm

Alkatrészlista:
Váz: Specialized M5 alu; FSR rendszer; 120 mm rugóút (2860 g)
Rugóstag: Fox Float R Brain; 190 mm
Villa: Manitou Relic 9-120 mm; állítható csillapítás, rugóút; kormányról zárható (1955 g)
Hátsó váltó: Sram X7 (269 g)
Első váltó: Shimano Deore (166 g)
Váltókar: Sram X.O GripShift (192 g/pár)
Lánc: Sram PG 971 (277 g)
Lánckeréksor: Shimano XT; 11-34 fog (391 g)
Hajtókar: Aerozine; 22/32/44 fog (691 g)
Középcsapágy: Aerozine (94 g)
Fékek: Hayes Stroker Trail (e.: 268 g, h.: 286 g); 160 mm-s tárcsák; 2 x 116 g
Első agy: Novatec; 6 csavaros tárcsarögzítés; 32 furat (218 g)
Hátsó agy: Novatec; 6 csavaros tárcsarögzítés; 32 furat (352 g)
Felnik: Syncros FLR DS23 alu; 32 furat (433 g)
Küllők: B+; 2 mm (6 g/db)
Gumik: Syncros FLT Factory L3R Pro comp; 120 tpi; 26x 2,35 (713 g)
Kormány: Syncros Fixed; 31,8 mm / 580 mm (186 g)
Kormányszarv: Ritchey WCS (105 g/pár)
Kormányszár: Syncros FL; 100 mm / 31,8 mm (143 g)
Kormánycsapágy: Syncros FL, 1 1/8”
Nyereg: Syncros AM (309 g)
Nyeregcső: Syncros Micro Adjust; 7075 alu; 340 mm / 30,9 mm (241 g)
Markolat: Syncros Relif (80 g)
Pedál: Ritchey (275 g/pár)

Terepverseny Kecskeméten

By

Horváth Balázs

-

2008-10-14

Az országúti versenyszezon végeztével lassan elkezdődik a ciklokrossz szezon. Ennek apropójából terepkerékpár versenyt rendez 2008. november 16-án a Guriga Bringa Kerekegyháza Kerékpáros Egyesület a kecskeméti Csalánosi Parkerdőben. A verseny jellegét tekintve nyílt, azon bármilyen a célra alkalmas kerékpárral részt lehet venni.

Letölthető dokumentumok:
– Versenykiírás

Forrás: Guriga Bringa Kerekegyháza Kerékpáros Egyesület

Csomor Erika 4. a hawaii Ironman világbajnokságon

By

Horváth Balázs

-

2008-10-13

1731 induló, igazi konai időjárás, az év leginkább várt Ironman eseménye – a legendás hawaii versenyen ismét szerepeltek magyarok is a legjobbak között, megdőlt több pályacsúcs, született jó néhány meglepetés.

A jubileumi 30. Ironman Világbajnokságon a férfiaknál az ausztrál Craig Alexander, a hölgyeknél a brit Chrissie Wellington nyakába akaszthatták az aranyérmet és ők lettek a nap első hősei. A brit hölgy annak ellenére érte el ezt a káprázatos győzelmet, hogy a úszás után még szerelni kellett a kerékpárját. A 30. mérföldnél érte utol a mezőny elejét és onnan már ő diktálta a tempót, mindenkit maga mögé utasítva. Majd megszerezte a női maraton szakaszgyőzelmet is, új pályacsúccsal.

Csomor Erika egyre javuló teljesítménnyel a versenyen ismét bebizonyította, hogy ebben a sportágban is (mint szinte minden hosszútávú sportban – duatlon, maraton futás, hegyikerékpár) a világ legjobbjai között van. A 3. legjobb futóidővel és a számára legnagyobb fejlődést jelentő kiváló úszással tette le névjegyét a mezőnyben – ezen a versenyen már közvetlenül a legjobbak nyomában lépett partra.

Craig Alexander a féltáv világbajnoki címével és a tavalyi 2. helyezésével a tarsolyában vágott neki a versenynek. Végig az élmezőnyben volt, de okosan nem kezdett be túl gyorsan, fokozatosan erősített és káprázatos futással szerezte meg a nagyon nívós mezőnyben az elsőséget. Nyomában szorosan a régóta az élmezőnyben lévő – és korábban XTERRA világbajnoki címet is szerzett – spanyol Eneko Llanos ért célba, harmadikként pedig a meglepetésember, a belga Rutger Beke. Az Ironman legnagyobb nevei közül többen is meglepően rosszul szerepeltek, sok esélyes az első 10-be sem fért be (Al-Sultan, Stadler, Lieto, Vabrousek – de az utóbbi évek győztesei közül szinte mindenki ott volt a versenyen). A magyar bajnok, Major József a 36. helyen ért célba, de futásával ismét elkápráztatta a nézőket és a versenyzőtársait.

Eredmények:

Nők:
1. Chrissie Wellington GBR 9:06’23”
2. Yvonne Van Vlerken NLD 9:21’20”
3. Sandra Wallenhorst DEU 9:22’52”
4. Erika Csomor HUN 9:24’49”

Férfiak:
1. Craig Alexander AUS 8:17’45”
2. Eneko Burguera Llanos ESP 8:20’50”
3. Rutger Beke BEL 8:21’23”
…
36. Major József HUN 9:08’12”

Forrás: www.3x2s.hu

További részletek: www.ironman.com

Kona Hei Hei 2008

By

Bikemag

-

2008-10-13

Hej, mivel is van dolgunk?! Első pillantásra nem egyértelmű, hogy milyen gép is a Hei Hei. A Race Face kiegészítőkön és az FSA kerekeken jól olvasható XC felirat, a Maxxis Crossmark külsők valamit sejtetnek, de a hajlított felsőcső, a masszív nyereg és a ránézésre is széles, magasan elhelyezett kormány elbizonytalaníthat…

Első ránézésre

A korábbi modellhez képest a váz hajlított felsőcsövet és sokkal szebb festést kapott. Az alapanyag idén is Kona Race Light Scandium. A hegesztési varratok folyamatosak, az alsócső-homlokcső találkozásánál ízléses, de igen rövidre szabott felülhegesztést találunk, ami inkább szép, mint jó. A forgáspontok csapágyai elég masszívnak tűnnek, a rugóstag a nyeregvázcső előtt helyezkedik el, így nehezebben koszolódik, de a második kulacstartót az alsócső aljára száműzi. A bowdenek a felsőcső alatt – sártól védett helyen – futnak. Apró negatívum a felsőcső nyeregvázcső felöli végén elhelyezett csavaros, valamint a támvillán található plusz bowdenhüvely rögzítés.

Az alkatrészekben is történt változás: a tavalyi SID helyett most egy masszívabb, 5 milliméterrel többet mozgó REBA vasalja simára az ösvényeket, és a vadonatúj HAYES Strokerek lassítanak. A többiek a múlt évben felszereltek idei megfelelői.

Készülődés

A korábban már említett magas kormánypozícióból a hézagolók átpakolásával valamennyit faragtam. A nyereg helyzetét a Race Face nyeregcső rögzítésének köszönhetően pillanatok alatt nagyon könnyen beállítottam. A Stroker fékkarok nem csak tetszetősek, hanem szerszám nélkül egyszerűen beállíthatóak. Akinek már meggyűlt a baja az aprócska, alig hozzáférhető imbuszcsavarokkal, annak nagyon tetszeni fog majd, hogy egy könnyen működő „tekerentyűvel” állíthatja be, honnan fogjon a fék. Nagyon bosszant, ha a tekerést a féktárcsák felől érkező nyöszörgés zavarja, de a Hayes-eket könnyű volt elhallgattatni.

Tekerés

A bevezetőben említettem, hogy elsőre nem teljesen egyértelmű, hogy mire is szánták a gépet. A bizonytalansághoz talán a KONA márkanév is hozzájárul, amihez − vélhetően a marketingkörítés miatt − legtöbben itthon az extrémebb, gravitációorientált műfajokat társítják. Persze külföldön ez nincs feltétlenül így, hiszen a Kona nemzetközi szinten több kiemelkedő XC versenyzőt is támogat (mint pl. Ryan Trebon) valamint pálya és ciklokrossz vonalon is jeleskednek. A kétségek némileg enyhülnek, ha az ember megemeli a bringát. A könnyű váz és villa, a jól válogatott alkatrészek a mérlegen is látszanak. Pedállal és kulacstartóval a 12 kilós súly jónak mondható.

Na de induljunk végre! Az üléspozíció elsőre szokatlan. Nagyon egyenesen ülök, és szélesen fogom a kormányt. Aszfalton kezdtem az első utam. Lockout be és nyomás! Sem ülve, sem állva tekerésnél nincs bólogatás, hintázás, de a picit rázósabb szakaszokon még blokkolt állapotban is van némi tartaléka a rugózó elemeknek. A váz-hajtókar kombinációja merev egységet képez, ami hatékony tekerést eredményez.

Terepre érve aktiválom a villát és a rugóstagot, a kapcsolók finoman, mégis határozottan működnek, de picit messze vannak. Kezdetben bekapcsolt állapotban jobban mocorgott a Hei Hei hátulja, de miután egy kevés időt szántam a beállításra, ez is megszűnt. A ROCK SHOX villákon található táblázatot alapul véve a Rebát elsőre sikerült személyre szabni. Az első hosszabb, sunyi emelkedőn így erőpazarlás nélkül, lendületesen haladtam, de a korábban már említett üléspozíció nem volt előnyős. Meredek mászásoknál is jól viselkedett, a hátsó kerék a hátsó felfüggesztésnek köszönhetően még sziklás, gyökeres részeken is biztosan fogta a talajt. Az első kereket picit nehezebb volt földön tartani, ami nem a vázgeometria, hanem a magasan elhelyezkedő kormány hibája. Az XT váltó még komoly terhelés mellett is gyorsan és pontosan dolgozott, így akár a meredekek közepén is válthatunk. Az új Shadow technológiának köszönhetően kb. 1,5 centiméterrel csökken az esély, hogy váltónkat sziklának csapjuk. Lejtőkhöz érve élvezhetjük igazán a teljes rugózást. A hajlított felsőcső rengeteg helyet hagy a térdnek, a bringa ennek köszönhetően ereszkedéskor könnyen irányítható. Az úttartásban segít még a váz és a villa merev egysége, ami kiálláskor, a meglehetősen nagy erőkart adó széles kormány tépése közben sem nyeklik-nyaklik. Az ember a rövidebb telóút ellenére is könnyen túlvállalhatja magát, annyira jó menni vele. Ilyenkor segítenek a Sroker fékek, amelyek kényelmes fogásuk mellett bivalyerősek és finoman adagolhatóak. Az emelkedőkön negatívumként jelentkező kormányszélesség és magasság ilyenkor kifejezetten előnyös, hacsak nem szűk ösvényről van szó – néha közel kerültek a fatörzsek.

Kanyargós, gyorsítós-lassítós részekre érve a cikk elején említett könnyű kerekek és külsők előnyét élvezhetjük, pillanatok alatt belendíthetők és a Maxxis külsők gördülési ellenállása a középső, közel folytonos mintának hála alacsony. A Crossmarkok igazi XC gumik, amelyek azonban a kanyarokban szintén nagyon jól tartják a kívánt nyomot, és fékezéskor is megfognak minket. Száraz körülmények között mindenféle talajon jól működnek, és bár nem sárgumik, kisebb dagonyában is viszonylag kiszámíthatóak.

Az elején feltett kérdésre visszatérve a Hei Hei alapvetően XC/MX bringa, pár túrázós kiegészítővel. Ha hosszú órák elteltével is kényelmesen szeretnénk érezni magunkat a nyeregben, gyönyörködni a tájban, és nem érdekes, hogy a nap végén mennyit mutat a stopper, viszont nem akarunk túl sok felesleges súlyt cipelni felfelé, akkor ez a KONA eredeti összeállításban is jó útitársunk lesz. Ebben az esetben csak egy ívózsákra kell még költenünk, mert bár két kulacstartónak van hely, az alsócső alján elhelyezett csak szükségmegoldás lehet, míg a tetején lévőben könnyen kivehetően csak öt decis kulacs fér el.

Kisebb változtatásokkal versenygéppé is alakíthatjuk. A széles, hajlított kormány egyenesre cserélésével sokkal sportosabb, emelkedőkön kedvezőbb üléspozíciót és valamivel alacsonyabb súlyt kapunk. A nyereg bár kényelmes, de a maga 355 grammos tömegével versenyzéshez túl nehéz. A FOX rugóstag propedal kapcsolója megszünteti a pedálozáskor fellépő himbálózást, de sajnos csak a tagon kapcsolható, míg a Reba Race-hez „távirányítót” is vásárolhatunk. Ez versenyeken jó szolgálatot tehet, mert a kormány elengedése nélkül állíthatunk a villán. A gumik nagyon jól működnek, de ha valaki nem túl nagy anyagi ráfordítással szeretne még tovább könnyíteni, itt megteheti. A kulacstartó problematikáját a már korábban említett megoldással, vagy a pálya szélén ránk frissítővel váró segítőkkel oldhatjuk meg.
[poll id=”69″]
Eredetileg megjelent a Bikemag 2008. júniusi lapszámában.

Forgalmazó: X-Factor
Származási hely: Tajvan
Ajánlott fogyasztói ár: 699.900 Ft
Vázgarancia: 4 + 2 év (felár ellenében hosszabbítható)
Alkatrész-garancia: 1 év
Vázméretek: 14″, 16″, 17″, 18″(tesztelt), 19″, 20″, 22″

Vázanyag: Kona Race Light Scandium Butted (rugóút: 63,5 mm)
Rugóstag: Fox Float RP 2 (139,7 mm szemtáv)
Villa: Rock Shox Reba Race; 85 mm
Kormánycsapágy: FSA Orbit DL
Hajtómű: Race Face Evolve XC X-Type; 175 mm; 22/32/44 fog
Középrész: Race Face Evolve XC X-Type
Lánckeréksor: Shimano LX; 11-32 fog
Lánc: Shimano HG53
Hátsó váltó: Shimano XT Shadow
Első átdobó: Shimano XT
Váltókar: Shimano XT
Fék: Hayes Stroker Carbon V6; elöl-hátul 160 mm tárcsa
Fékkar: Hayes Stroker Carbon
Első agy: FSA XC-300
Hátsó agy: FSA XC-300
Felnik: FSA XC-300 (24 furat)
Küllők: FSA XC-300
Külsők: Maxxis CrossMark; 26 x 2,1 Kevlar
Kormány: RaceFace Evolve Low Riser XC; 660 mm
Kormányszár: RaceFace Evolve XC; 100 mm / 31,8 mm
Markolat: Kona Race Light
Nyeregcső: RaceFace EVOLVE XC; 350 mm / 27,2 mm
Nyereg: WTB Rocket V Race Carbon
Pedál: –

Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 69,7 fok
Nyeregvázcső-szög: 73,2 fok
Tengelytáv: 1080 mm
Láncvillahossz: 430 mm
Nyeregvázcső-hossz: 457 mm
Felsőcsőhossz: 555 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 580 mm
Kormányszárhossz: 100 mm
Középcsapágy-magasság: 330 mm
Súly: 11,5 kg (pedál nélkül)

Árvai győzelemmel búcsúzott a Hungaroringen

By

Horváth Balázs

-

2008-10-11

A Hungaroringen megrendezett Go Fast! Kerékpáros Nagydíjon az aktív versenyzői pályafutásától búcsúzó Árvai Attila (P-NÍVÓ-Betonexpressz 2000-Corratec SE) bizonyult a leggyorsabbnak. A szezonzáró rövid, ám gyors verseny alkalmával két kategóriában összesen 232 kerekes állt rajthoz.

Remek október eleji idő, na és száguldó versenyautók robaja fogadta a Hungaroringre kiérkezőket október 11-én. A pályán már a ’80-as évek második felében rendeztek kerékpárversenyt, ezúttal két autóverseny-futam között, déli 12-től vehették birtokukba a bringások a számtalan világsztár által is bejárt aszfaltot. A 4384,08 méteres köröket bő fél órán keresztül rótták a kerekesek, a mezőnyben összesen 232-en helyezkedtek, közülük 53 elit versenyző. A viadalt több rövidebb akció kísérte, az utolsó kör alkalmával végül bő 2 kilométeres elmenés után Árvai Attila nyert Ivanics Gergely és a nem sokkal később célba érkező Ábrok Norbert előtt. Árvai ezzel – saját elmondása szerint – befejezte több mint 20 esztendős versenyzői pályafutását, melynek során többek közt megannyi bajnoki címet szerzett, köztük pályán „B” világbajnokságot nyert.

Árvai Attila, első helyezett (P-NÍVÓ-Betonexpressz 2000-Corratec SE):
„Ez volt a harmadik versenyem a Hungaroringen, de ekkora mezőnyben itt még nem versenyeztem, ez Magyarországon is ritkaságnak számít országúton. Néha volt is tülekedés, ami már a felvezető körben megkezdődött, de próbáltam elöl helyezkedni. Az éles rajt után az első emelkedő aztán „helyre tette” a mezőnyt, a másodiktól már kisebb-nagyobb csoportok alakultak ki. Az utolsó körben egy közel 30 fős élbolytól elment az Ivanics Geri és a Kiss Gergő, a dombra még Ivanics erősített, ekkor indultam meg én is, utolértem, majd bő 2 kilométer után együtt fordultunk a célegyenesre, ahol átengedte az elsőséget, így 34 évesen, az utolsó szezonom alkalmával, győzelemmel búcsúzhattam a versenyzéstől…”

Horváth Zoltán (Go Fast!), főszervező:
„Örülök, hogy ilyen környezetben, lezárt versenypályán, a Hungaroringen szervezhettünk kerékpárversenyt. Köszönöm az egyéni indulóknak és a csapatoknak, hogy eljöttek! A több mint 230 fős mezőnyt igen komoly létszámnak értékelem. A rajtnál egyedülálló látványosságot jelentett, hogy Eric Scott a 800 lóerős Jet-Packkal, a bringásoknal irányt mutatva repült néhány száz méteren keresztül a célegyenesben, a rajtvonalnál felszállva…”

Go Fast! Nagydíj, Hungaroring, október 11, eredmények:

Elitek:
1. Árvai Attila (P-NÍVÓ-Betonexpressz 2000-Corratec SE)
2. Ivanics Gergely (P-NÍVÓ-Betonexpressz 2000-Corratec SE)
3. Ábrok Norbert (Go Fast!-Bikeexpress)

Amatőrök:
1. Pál Zsolt (Biondo Bike)
2. Vörös Ferenc (Fit-Boys)
3. Bohács Roland (Giant Gyömrő)

[flv]http://www.bringatv.hu/videos/gofast2008.flv[/flv]

Mindez belülről – szubjektív beszámoló

Nem ez az első alkalom, hogy bringaversenyt rendeznek a Hungaroringen, ennek ellenére most volt szerencsém először kipróbálni a pályát. Őszintén szólva eddig még sohasem jártam itt, konkrétan amiatt, mert egyáltalán nem érdekel az autó/motorsport. Szóval nulla elvárással kíváncsiságból és buliból érkeztem, így nagyot nem is csalódhattam. Na jó, azért a lekörözés réme (mely számításaim szerint a közel 4,4 kilométeres körpályán 6-7 perces időhátrányt jelent) azért ott lebegett a fejem felett, tehát ezt mindenképpen szerettem volna elkerülni. A nevezésnél felsorakozott versenyzők száma meglepett, aztán kiderült, hogy nem csak engem, hanem a szervezőket is. Túlzás nélkül állítható, hogy valóban itt volt a versenyeket rendszeresen látogató amatőrök és igazoltak közül szinte mindenki. Talán emiatt is eshetett meg, hogy kicsit tovább tartott a nevezés procedúrája a tervezettnél, ezért a pályára való beléptetésre is a kívánatosnál később kerülhetett csak sor. Miután a verseny az Autós Gyorsasági Magyar Bajnokság futamainak szünetében bonyolódott, ezért csúszás esetén plusz idő nem állt rendelkezésre.

A lassú rajtra 12:20-kor került sor, időközben kiderült, hogy a versenykiírással ellentétben nem körhátrány, hanem 4 perc időhátrány esetén kerülnek kiállításra a lemaradottak. Ez a gyakorlatban sajnos azt jelentette, hogy az amatőrök között akadt, aki ezt már az első körben begyűjtötte. Nem jött volna rosszul némi bemelegítés sem a pályán, mert sokakat már a felvezető körben annyira meglepett a célegyenes utáni kanyarkombináció, hogy még az élesrajt előtt kisebb bukás alakult ki ezen a szakaszon. Maga a pálya amúgy még bringás szemszögből is igencsak technikásnak tűnt. Érdekes volt viszont kipróbálni, milyen is az, amikor egy versenyen csak egymásra és a pálya vonalvezetésére kell figyelnünk, a kátyúk és a forgalom nem játszanak közre.

Mintegy hét perccel a lassú rajt után aztán repülőrajttal megkezdődött a körözés. Sejthető volt, hogy a nagy erőkkel felvonult P-Nívó mellett itt ma nehéz lesz bárkinek is labdába rúgni, nekünk amatőröknek pedig komoly kihívást jelentett végigmenni a távon anélkül, hogy szintidőn kívül kerüljünk. Amikor 27 perc, azaz négy kör után rácsengettek a bolyomra, őszintén szólva nem igazán tudtam értelmezni. Úgy voltam vele, hogy alig vagyunk túl még a verseny felén, emellett viszont kizártnak tartottam, hogy ennyi idő alatt 4 percnyi hátrányt szedtünk volna össze, hiszen keményen dolgoztunk. Úgy tűnt, a boly többi tagja sem a hajrákör jelzéseként értelmezte a csengőt, így legközelebb a célegyenesbe fordulva többeket meglepetésként ért, amikor leintettek és kitereltek minket. Kicsit kurtán-furcsán ért véget tehát számomra a verseny, hiszen 50 perc Hungaroringezésre neveztem be, ezzel szemben mindössze 33 percet kaptam.

Szomorkodásra azonban különösebb okom nem volt, hiszen nemhogy megnézhettem, hanem még ki is próbálhattam a legendás Hungaroringet. Mindezt ráadásul egy gyorsasági ob idején, így betekintést nyerhettem egy a kerékpárnál elméletileg nagyobb pénzeket mozgató sportág hazai mindennapjaiba. Hát, hogy is mondjam – találtam párhuzamokat. Például a tekintetben, hogy erre az országos bajnokságra arányaiban (a versenyzők és a kiszolgáló személyzet számához viszonyítva) nem voltak sokkal többen kíváncsiak, mint egy pályabringás bajnokságra a Millin.

Remélem, hogy jövőre a szervezők is belátják, hogy az öntapadós rajtszám működésképtelen. Ezúttal ugyanis azok közül, akik elhitték, hogy a rajtszám a mezükön fog maradni, sokan nélküle érkeztek célba. Ezen apró baki és az időbeli csúszások ellenére jó hangulatú versenyben lehetett része résztvevőknek és nézőknek egyaránt a Go Fast! Nagydíj jóvoltából. Ami engem illet, én jövőre is megyek, és a biztosítótűket sem hagyom majd otthon…

Szöveg: sajtóközlemény, HBalage
Fotó: Vasvári Ferenc, evelyn

GoFast! Kerékpáros Nagydíj a Hungaroringen

By

Horváth Balázs

-

2008-10-09

Pénzdíjas országúti mezőnyversenyre kerül sor 2008. október 11-én a Hungaroringen. A 4384,08 méteres körpályán 50 perc + 1 kör erejéig küzdhetnek majd az igazolt és amatőr versenyzők, akik közül az első hat helyezett kerül díjazásra. A nevezés 11 órakor zárul, a mezőny délben rajtol, további részletek a letölthető dokumentumok szekcióban.

Letölthető dokumentumok:
– Versenykiírás

Forrás: www.gofast.hu

Shimano Silent Clutch (FH-R085) hátsó agy

By

Bikemag

-

2008-10-09

sg25_2008aug_k — Shimano Silent Clutch (FH-R085) hátsó agy

Régi-újdonság a Shimanótól, leginkább a triálosok emlékezhetnek rá jó szívvel. Deore LX szintű, Center-Lock kompatibilis tárcsafék rögzítésű kazettás hátsóagy. Zajtalan működésű, nagy teherbírású reteszelő szerkezet, ahol a szabadonfutóban görgők reteszelnek körmök helyett. 8-9-es sorral szerelhető kazettatesttel rendelkezik.