Home Blog Page 1309

A polip gyermekei: Ultegra 6700

By
Bikemag
-

Bizonyára sokan vannak, akik még mindig csak ízlelgetik a 7900-as Dura Ace formavilágát. Nos, számukra itt az újabb emésztenivaló: 2009 júliusától elérhető lesz az új, 6700-as sorozatszámú 2010-es évjáratú Shimano Ultegra szett, a nagytesóhoz hasonló formavilággal. Azt’ könnyű-e? A hivatalos sajtóközleményből ez is kiderül…

A Shimano kommunikációja szerint az új Ultegra szett tervezése során az aerodinamika (feltételezhetően a fékváltókarra gondolnak), a még inkább kifinomult működés és a Dura Ace szetten bemutatott fejlesztések átörökítése volt a legfőbb vezérelv. A gyártó szerint mindennek tetejébe a szett tömege 151 grammal csökkent a korábbi 6600-os normál, míg 41 grammal az Ultegra SL szettel szemben. Bár a cikk végén található táblázat Shimano katalógusokból összegyűjtött tömegadatai egy kicsit más értékeket mutatnak, de a súlycsökkentés ténye elvitathatatlan. A gyártó a polírozott felületek és a selyemfényű szürke máz kontrasztjára dizájnolt szettet a kedvtelésből kerékpározóktól kezdve egészen a keményvonalas országúti versenyzőkig mindenkinek jó szívvel ajánlja. Nézzük, hogy alkatrészenként pontosan mit is kínálnak!

Hajtómű

Amit én csak polipnak nevezek… azt a céges kommunikáció Hollowglide néven emlegeti. A Dura Ace szettnél megcsodált üreges, hátulról rögzíthető lánckerekeket 2010-ben megkapja az Ultegra hajtómű is. Ez a lánckeréktípus nagyobb merevséget nyújt, javítja a váltásteljesítményt és ráadásul könnyebb is. Az előző két állítást a 7900-as szett tesztje igazolta, ám az alacsonyabb súlyt az új Dura Ace hajtómű részegységeinek mérése nem támasztotta alá. A Hollowtech II technológiát felvonultató hajtómű az alábbi verziókban lesz elérhető: normál furatkörös dupla (FC-6700; 53/39 fog, 52/39 fog), normál furatkörös tripla (FC-6703; 52/39/30 fog), illetve kompakt (FC-6750; 50-34 fog). Mindehhez 165, 170, 172,5 és 175 mm-es hajtókar választható.

Fékváltókar

Itt is eltűnt a váltóbowden a bandázs alatt – ahogyan a Dura Ace esetében is. A ST-6700 fékváltókar mindent tud, amit a nagytesó: karbon fékkarokkal rendelkezik és állítható a kartávolság. Emellett a kormányhoz közelebb helyezkedik el a kar, aminek a kisebb kezűek fognak nagyon örülni. Minden hasonlóság ellenére ez a kar közel 70 grammal nehezebb, mint a Dura Ace, illetve nehezebb a régi mechanikás 7800-as Dura Ace fékváltókaroknál is.

Hátsó váltó

A RD-6700 kódszámon futó új Ultegra hátsó váltó két változatban lesz elérhető. Az „SS” rövidkanalas normál verzióban, valamint „GS” hosszúkanalas kiszerelésben. A rövidkanalas verzió elöl 16 fog differenciát tolerál, így normál és kompakt hajtóművekkel egyaránt használható. Ennél a kanálhossznál hátul 28 fog a maximális megengedhető fogszám. A GS változat a tripla hajtóművel párosítandó.


Első váltó

A Shimano két megoldást kínál majd az első átdobók esetében: a FD-6700-as változatot a két lánctányéros normál- és kompakt hajtóművekhez, valamint a 6703-ast, mely a tripla hajtóműhöz készült. Utóbbi megerősített csuklópontokkal készül és újraformált terelőlemezzel rendelkezik. Az új első váltókat a Shimano szerint a könnyebb lefelé váltás és a kisebb váltásra fordítandó erő igény jellemzi majd.

Fékek

Az új kétforgáspontos féktestek a 7900-as Dura Ace-szel megegyező összetételű fékpofákat kaptak, melyek nedves körülmények között kétszer akkora fékteljesítményt nyújtanak, mint az előd, illetve 20%-al jobban teljesítenek száraz körülmények között. A féktest újragondolt geometriája jobban passzol a slooping kialakítású vázak bowdenvezetéséhez, a rugóerő pedig állítható. Ennél az alkatrésznél érhető leginkább tetten az a kényes igyekezet, hogy még véletlenül se sikerüljön a Dura Ace 7800-as szett hasonló alkatrészének tömegadata alá kerülni (lásd táblázat).

Lánc és lánckeréksor

Az új Ultegra Hyperglide 10 sebességes lánckeréksor nagy fogszám-választékban kerül piacra: 11-23, 12-23, 12-25, 11-25 és 11-28. Az új lánc a Dura Ace-hez hasonlóképpen „A” és „B” oldallal rendelkezik, azaz „unidirectional” kialakítású a jobb váltásteljesítmény érdekében. Vigyázni kell ellenben a helyes felszerelésre, ellenkező esetben a tervező jó szándékát alaposan lenullázhatjuk. Az oldallapok itt is áttörtek, ennek köszönhető a lánc alacsony tömege.

Kerékszett, agyak és pedálok

A 6700-as Ultegra szetthez további kiegészítőket is választhatunk. Ilyen a WH-6700-as kerékszett, mely az alkatrészekhez igazodó színvilágú aggyal rendelkezik. A felnik belsőnélküli és belsővel szerelt peremes rendszerekkel egyaránt kompatibilisek. A részegységeket elöl 16, míg hátul 20 darab rozsdamentes kardküllő köti össze. A szabadonfutó teste acélból készül és kompatibilis 8-as, 9-es és 10-es rendszerekkel. A szett tömege 1652 gramm (első: 695 g; hátsó: 957 g). Továbbra is vásárolhatunk külön agyszettet is Ultegra néven a jól bevált kónuszos rendszerrel. A HB-6700 első agy 156 g, míg a FH-6700 hátsó 354 g tömegű (patentzár nélkül). Pedálok terén az Ultegra SPD-SL (PD-6700) jelenti majd a színben passzoló megoldást (317 g/pár).

Az itt közölt tömegadatok mind Shimano gyári adatok. A hajtóművek 53/39 fogszámú 170 mm-es karral rendelkező darabok
Az itt közölt tömegadatok mind Shimano gyári adatok. A hajtóművek 53/39 fogszámú 170 mm-es karral rendelkező darabok

A Shimano Ultegra 6700-as szett két lánctányéros verzióban már 2009 júliusában elérhető, míg az új kerékszett és a tripla hajtóműves változat szeptembertől áll majd rendelkezésre.

Forrás: Shimano sajtóközlemény

Montival a Matterhornnál

By
Bikemag
-

Király! Viktor Emmánuel olasz király a 19. században magán vadászterületévé nyilvánította a Gran Paradiso környékét, és hogy könnyen eljusson a leshelyekre, lovaglóösvényeket építtetett. Ma, amikor ló helyett monti nyergében nyomulsz itt, minduntalan felrikkantasz: Király!

Olaszország észak-nyugati csücske, az Aosta völgy, különleges hely. Északról a Matterhorn, nyugatról a Mont Blanc, délről a Gran Paradiso határolja, csupa négyezer méteres óriás. Autonóm terület, hagyományos nyelve a francia. A királyi vadászterületből időközben nemzeti park lett, ahol háborítatlanul fennmaradt az Alpokban mindenütt máshol rég kipusztult kőszáli kecske. Innen telepítik szét újra, állománya biztatóan gyarapszik. Ne arra a zörgő csontú, idétlenül lötyögő tőgyű állatra gondoljatok, amelyik mifelénk honos, ez derék, masszív jószág, hatalmasan ívelt szarvakkal. Szakasztott olyan, mint kedvencem, az Amstel bak sör címkéjén. Ez önmagában is elegendő ok lett volna a vidék felkeresésére, de még jobban motivált, hogy a német Bike magazinban leírást láttam a Grand Paradiso masszívumot körüljáró háromnapos túráról. Háromezer méter fölötti hágó is van benne, királyi ösvényeken!

Ahová a király is gyalog jár…

Na azért ne képzelj mindjárt koronát a fejedre, mert hamar leesik róla! A háromezres hágó felső részét eleve gyaloglósnak írják le, de vannak benne másutt is tolni való szakaszok, sőt egy helyen autóbuszt javasolnak, mert az országút meredek, kanyaros alagútjai életveszélyesek, a régi, megkerülő szakaszokat meg elvitte egy árvíz. Na, buszozni aztán nem fogunk, inkább lemondunk a körtúráról, bevackolunk Aosta városában, és napi túrákat teszünk. Az Interneten talált kétcsillagos Albergo Mancuso (csak nehogy mankózó legyen a vége, fohászkodtunk) lett egyszerű, de tökéletesen megfelelő tanyánk, ahonnan kocsival jártunk ki az aktuális rajthelyre, ezúttal a Valsavarenche völgybe, amelynek a hajnali sötétben könnyen elnézhető Eau Rousse pontjánál (1666 m) kezdődik a túra. Tolással. Az eleje ugyanis olyan brutálisan sziklás, hogy szóba sem jön más. Később, a fenyvesben, szerpentinként kanyarog az ösvény, nagyon szűk hajtűkkel, éles kövekből tenyérnyi magasan kiálló vízvetőkkel, elég húzós emelkedéssel. Hát, nem könnyű, sűrűn le kell ugrálni, lefele viszont nagyszerű móka. A Col de Lauson (3295 m) előtti utolsó szakasz eleve csak gyalog járható, így lent is hagytuk a bicókat a középső katlanban. Három német menő-manó felcipelte a hátán a magáét, ők a körtúrán voltak. Kérdeztem, mennyit jöttek nyeregben az alsóbb szakaszokon, hát úgy hatvan százalékra saccolták. Hiába no, van, ahová a király is gyalog jár!

Királyi vad

Kerékpártúrának így csak félsikeres lett ez a nap, de a kecskeles, az bejött! Nem kell Tell Vilmos szeme vagy Winnetou rejtőzködő képessége, hogy megpillantsd őket, elég, ha leülsz az ösvényre. Majdhogy rád nem lépnek. Ha túl közel dugod a fényképezőgépet a pofájához, akkor kissé méltatlankodva odább megy. Némelyik miniatűr rádióadót visel a nyakában, azzal figyelik a mozgásukat, és mindnek van műanyagbiléta a fülében, mint a szarvasmarhának. A faj fennmaradásának, kérem, ára van. Ez azonban nem rontja le az összhatást, csodás dolog a méltóságteljes mozgású, pompás szarvú, igazán királyi vadak között nézelődni. Zergék is nagy csapatokban járják a völgyet, egyáltalán nem olyan félénkek, mint például a Magas Tátrában. Ha pedig nagy arccal azt hiszed, hogy nincs nálad gyorsabb felfelé, majd ők megmutatják.

Alattvalóként a királynál

A Matterhorn, olasz nevén Cervino (4478 m) olyan, amilyennek gyerekkorodban elképzelted a hegyet: önállóan mered ki környezetéből, uralja az egész völgyet, hatalmas sziklafalakból és égbetörő gerincekből épül fel. A hegyek királya! Tragédiával végződő első megmászásának drámai története adott lendületet a modern alpinizmus megszületésének. 1979-ben a Mont Blanc csoportba indultunk hegyet mászni Pongrác cimborámmal, de útközben felkanyarodtunk a Val Tournenche völgybe, hogy vessünk egy pillantást a Cervinóra. Annyira a hatása alá kerültünk, hogy ott maradtunk, rákészültünk, és a gyönyörű Lion sziklagerincen át, háromnapos túrával megmásztuk. Utána leültünk egy sörre a faluban, néztük a fölénk tornyosuló csúcsot, és szavak nélkül is tudtuk, hogy ez volt az utolsó nagy mászás. Más korszak jött, a kenutúráké, a maratoni futásé és a hágóbringázásé. Most, 24 évvel később, megint itt szállunk ki a kocsiból, és megint ugyanaz az érzés fog el: óriásiak ezek a hegyek, nagyon parányi vagyok én, és fel akarok állni a vállukra, hogy nagyobb legyek! Csak most nem kötéllel, hanem bringával, partnerként Manóval. Különben minden ugyanaz.

A bringás a király!

A hegy tövéből, Cerviniából, kötélpályák szállítják fel a nyári sízőket a gleccserekre, a gyalogos turistákat a magasabb régiókba. Mi pedálozva indulunk neki, és ezzel királynak számítunk az erre járók között. Kijár egy-egy elismerő pillantás, biztató szó. Nem is árt, mert a dózerút helyenként meredek, mint egy sípálya – hiszen telente az is! Egy percig se hidd, hogy a te kedvedért építették, a sífelvonók karbantartására szolgál, ennek megfelelően felkanyarog a legfelső fordítóig. Amely pedig 3101 méter magasan található, a hegygerinc Passo del Plateau Rosa nevű pontján. Nem valami sűrű a levegő, karórám szerint 678 millibar a nyomás, kétharmada a tengerszintinek, az oxigént meg mintha kilopták volna belőle. Szerencsére lélegzetelállító a látvány, végig ott a Matterhorn mellettünk, így fotózás és mutogatás ürügyén lehet egyet-egyet szippantani. Odanézz, Manó, ott a gerincen a kis Carell menedékkunyhó, abban aludtunk. Ott, az utolsó falon fényképeztek minket egy helikopterből, megjegyeztük az azonosító számát, írtunk nekik egy lapot, és küldtek egy csomó diát. Ott ültünk a csúcson egy szál ingben, mert ugyanolyan szélcsendes, napos, ragyogó idő volt, mint ma!

A végén a Mont Blanc is kibukkan a gerincek mögül, nyolcvan kilométerről úgy tűnik, mintha itt volna a szomszédban. ’76-ban jutottunk fel rá, de nem ám a normál, könnyű hótaposással, hanem komolyabb, többnapos útvonalon, majdnem ott is hagytuk a fogunkat egy villámlós zivatarban. Azóta is vannak hegymászós rémálmaim. Ám most nem ez számít, csak az, hogy megint itt lehetünk, szinte olyan, mintha sikerült volna megállítani az időt. Gondoljátok csak el, 1976… Montreali olimpia, Mao Ce-tung halála, Carter első elnöksége, Százhalombattán november 7. tiszteletére átadják az erőművet. Egy másik világ, egy másik élet. És a hegyeken mi változott? Ugyanúgy uralkodnak, ugyanúgy befogadnak. Alig akarok lefelé indulni, pedig óriási lejtőzés vár ránk, bő ezer méter szintkülönbséggel. De hát, muszáj lejönni, hiszen másképp hogyan mehetnénk fel újra meg újra?

Adatok

Résztvevők:

Kovács András István „Manó” (1965) újságíró. Merevvázas Kona Pahoehoe, Marzocchi Bomber Z2 Light teleszkóp,  Shimano Deore XT V-fék.

Karlovitz Kristóf „Pupu” (1943) autós újságíró. Merevvázas Mongoose NX 7-3, SID teleszkóp, Shimano Deore XT  V-fék.

Peugeot Partner kétszemélyes, haszonjármű változat.

Túrák:

2003. 08. 19. Val de Rhémes Notre Dame (1723 m) – Rif. Benevolo (2285 m) és vissza, murvás úton. Utána Val Grisenche Chez Charral (1680 m) – Alp di Maison Forte (erődrom) (2365 m) murvás úton és vissza. 32,4 km, 3 óra 20 perc.

2003. 08. 20. Chatelair (1450 m) – Col Anselmin (2070 m) – By (2000 m) – Alp Thoulen (2378 m) és vissza, aszfalt, murvás út, keréknyom. 45,9 km, 3 óra 44 perc.

2003. 08. 21. Valsavarenche Eau Rousse (1666 m) – Leviona (2310 m) vadászösvényen – gyalog ösvényen, omladékon Col Lauson (3295 m) – és vissza. 13,1 km, 2 óra 30 perc a kerékpáros rész. Az egész túra öt óra.

2003. 08. 22. Val de Cogne, Lillaz (1650 m) – Rif. Sogno Fortuna (2526 m) aszfalt és murvás út, ugyanott vissza. 27,8 km, 2 óra 59 perc.

2003. 08. 23. Breuil-Cervinia (2006 m) – Passo del Plateau Rosa (3105 m) dóterúton, és vissza. 18,6 km, 2 óra 52 perc.

2003. 08. 24. Punt (1660 m) – Col de Nivolet (2610 m) ösvényeken és vissza. 20,9 km, 3 óra 20 perc.

Összesen 158,7 km, 18 óra 46 perc, 6033 m szintemelkedés.

Forrásmunka:

Bike Magazin 2002/8, kidolgozott túraleírás, Valle di Aosta in Mountain Bike (olasz nyelvű, a helyszínen kapható), Internet-böngészés. Térkép: Kompass 86, 88, Carta dei Sentieri e dei Rifugi 3, 5, 9, mind 1:50 000.

Teljesített hágók:
mellékelt táblázatban!

Karlovitz Kristóf
Fotó: Karlovitz Kristóf

Eredeti cikk: BikeMag, 2004 január/február

Ismét edzőverseny a Millenárison

By
Bikemag
-

Az április 5-ei versenyhez hasonló pályaversenynek ad majd ismét helyett a Millenáris 2009. április 18-án szombaton. A verseny célja a pálya szakág népszerűsítése és versenyzési lehetőség az Országos Bajnokság előtt.


A 10 órától kezdődő látványos profi futamok mellett megint lesznek a bárki számára nyitott amatőr futamok is – 200 és 412 méteres időfutam, rendre 10:50 és 12:10-es kezdéssel-, melyekre a helyszínen is benevezhetnek a magukat megmérettetni szándékozók, ha hoznak magukkal egy bukósisakot. Újdonság viszont a bringapóló bajnokság, ahol a Blue Scorpions csapata fog nem hivatalosan visszavágni az április 4-én Bajon elszenvedett ob vereségért a BVSC csapatának. Előreláthatólag nagyon izgalmas és véres küzdelem fog zajlani, érdemes megnézni.

A bringapólót a versenyt követően bárki kipróbálhatja majd. Nem kell hozzá semmi egyéb, csak egy működőképes kerékpár, ütőt a rendezők a helyszínen biztosítanak. A verseny fővédnöke Krizsanits János, a Kerékpáros Magyarországért Szövetség elnöke. Az elit futamokra április 16-áig lehet nevezni az MKSzSz irodában vagy a bvscsuli(kukac)t-online.hu e-mail címen a versenyző UCI kódjának megjelölésével. Szóval, ha már nem bírod ki tömény bringa nélkül a Critical Mass-ig, akkor gyere ki a Millire, és „Rag’ meg!”

A helyszín még mindig: Budapest, XIV. Szabó József utca 3.


A Millenáris Sporttelepről:

A Millenáris Velodrom az egyetlen komoly versenyek rendezésére alkalmas hazai kerékpárpálya és egyben egész Európa legrégebbi ilyen létesítménye. 1897-ben itt rendezték az első nyilvános hazai futballmérkőzést, 1928-ban pedig a kerékpáros világbajnokságnak adott otthont. A 112 éves, Hajós Alfréd tervei alapján a húszas években átépített pálya szerdán 15 és 20, szombaton 10 és 15 óra között nyitva áll bárki előtt, a belépés ingyenes. Bár az épület kerületi védettséget élvez, korábban a Nemzeti Sporthivatal elbonthatóként, területét magánbefektetőknek átadhatóként, hasznosíthatóként jelölte meg. Ez a magyar sport bölcsőjének pusztulásával fenyeget.

További információk: http://velodrom.hu
Szöveg és fotó: Gajdov Géza

José Hermida nyerte az első XCO világkupa-futamot Dél-Afrikában

By
Bikemag
-

A spanyol José Hermida (Multivan Merida Team) nyerte a hegyikerékpáros XCO világkupa-sorozat nyitó fordulóját, melyre a dél-afrikai Pietermaritzburgban került sor. Hermidának izgalmas versenyen sikerült legyőznie az olimpiai bajnok, francia Julien Absalont és a helyi hőst, a dél-afrikai Burry Standert, miután az ötödik körben indítva a végső támadást, faképnél hagyta őket.

„Hosszú ideje – két éve – nem sikerült világkupa-győzelmet aratnom, de most visszatértem a csúcsra és ez nagyon jó érzés” – kommentálta győzelmét a spanyolok sztárja. A futam közben Hermida jó érzékkel vette észre, hogy ellenfelei nem tudnak újítani. Többször is ritmust váltott, majd mikor látta, hogy képes megszökni egyedül, ott is hagyta Absalont és Standert. Tapasztalt versenyző lévén, sikerült győzelmet szereznie, ami a negyedik világkupa sikere és egyben a huszadik dobogós helyezése volt eddigi karrierje során. Hermida csapattársa, a német Moritz Milatz rögtön a start után bukásba keveredett, így jelentős pozícióhátrányba került és át kellett verekednie magát a komplett mezőnyön. Végül is a tizenötödik helyig sikerült visszakapaszkodnia, ami jó formáról tanúskodik, normális körülmények között ott a helye a top tízben. A szintén Multivan Merida színekben versenyző holland Rudi van Houts a 18. a német Jochen Kass pedig közvetlenül mögötte, a 19. helyen érkezett, így a Multivan Merida Team a csapat rangsorolásnál is az élen végzett.

A csapatvezető, Andreas Rottler is elégedett volt: „a mai verseny mérlege örömmel és büszkeséggel tölt el. Sikerült megvalósítani a céljainkat, egyéb jelek pedig azt mutatják, hogy a következő futamokon még erősebbek lehetünk.” Rottlernek igaza lehet, hiszen a világkupa nyitó fordulóján csapata úgy érte el ez a sikert, hogy két meghatározó embere is távol maradt. A korábbi maraton világbajnok Ralph Naef egy gyomorfertőzés miatt hagyta ki a dél-afrikai versenyt, a sokszoros világ- és olimpiai bajnoknő, a norvég Gunn Rita Dahle pedig nemrég adott életet kisfiának, így csak a szezon második felében tervezi a visszatérést a versenypályára.

A technikai hátteret tekintve Hermida a vadonatúj Merida O.Nine merevfarú kerékpárral érte el negyedik világkupa győzelmét, melyet először használt világkupa-futamon. A kerékpárt még az előzetesen tervezettnél is könnyebbre sikerült összerakni és természetesen technikailag az egyik legfejlettebb bringa a mezőnyben.

Eredmények, mountain bike XCO világkupa Pietermaritzburg, férfiak:

1. José Hermida (ESP), 1:55’03”
2. Julien Absalon (FRA), 1:55’35”
3. Burry Stander (RSA), 1:55’55”
4. Christoph Sauser (SUI), 1:56’20”
5. Wolfram Kurschat (GER), 1:56’23”
6. Nino Schurter (SUI), 1:57’04”
7. Jean-Christophe Peraud (FRA), 1:58’43”
8. Lukas Flückiger (SUI), 1:58’59”
9. Roel Paulissen (BEL), 1:59’22”
10. Mathias Flückiger (SUI), 1:59’33”
11. Stéphane Tempier (FRA), 1:59’38”
12. Florian Vogel (SUI), 1:59’46”
13. Martin Gujan (SUI), 1:59’52”
14. Jaroslav Kulhavy (CZE), 2:00’10”
15. Moritz Milatz (GER), 2:00’17”

Szöveg és fotók forrása: Multivan Merida Team sajtóközlemény
Bővebb információk: www.team-multivan-merida.com

Kerékpár-karbantartási alapismeretek

By
Bikemag
-

I. Ellenőrzés

Rendkívül fontos, hogy minden kerékpározás előtt gépünk működését ellenőrizzük, legalább havonta vagy 500 km után tüzetes ellenőrzésnek vessük alá. Ezzel elkerülhetjük, hogy út közben jelentkezzen a meghibásodás, amelynek megoldása komoly nehézségekbe ütközhet, testi épségünkre is veszélyes lehet. Egy indulás előtti gyorsellenőrzés során a következőket kell ellenőrizni:

  • a patentszárak szorossága
  • a fékpofák állapota (kopás, rögzítőcsavarok)
  • a féktestek, -karok működése (erősen húzzuk meg a karokat, csavarjuk meg a féktesteket, hogy nem lazult-e ki a rögzítőcsavarok)
  • a váz állapotának vizsgálata, esetleges sérülések, repedések felismerése, főképp a az alsócső alján a kormánycsapágyhoz közel vagy a láncvillákon a középcsapágy mellett (lásd illusztrációs kép!)
  • a kerék megpörgetése, centrírozottság, a gumi egyenletes futása, állapota, esetleges repedések, vágások, kopás felmérése, beékelődött szilánkok eltávolítása
  • guminyomás (gyakoroljuk be a helyes nyomás érzését gumiösszenyomással)
  • a kormány és kormányszár csavarjainak szorossága, a kormányszár párhuzamossága a váz síkjával
  • a hajtókar megforgatása mellett próbáljuk végig az áttételeket, főképpen a végletek (legszélső lánckerekek) esetében, semmi esetben ne legyen túlváltás
  • a lánc finom járása, egyetlen láncszem sem ugorhat, nem lehet rozsdás, havonta ellenőrizzük a kopás mértékét – az aszfalton használt láncok 2000-4000 km-t bírnak, míg a terepen használtak ennek felét-kétharmadát
  • az első fék behúzása mellett toljuk előre-hátra a kerékpárt, így ellenőrizzük a kormánycsapágy „játékát”
  • markoljuk meg a hajtóművet, és húzzuk ellentétes irányba, így ellenőrizzük a középcsapágy „játékát”
  • markoljuk meg a kereket, majd mozgassuk oldalirányba, így ellenőrizzük a kerékcsapágy „játékát”

Ha a kerékpár az ellenőrzések bármelyikén „megbukik”, ne keljünk útra, javítsuk vagy javíttassuk meg a hibát!

II. Kerekek kiszerelése és visszahelyezése

Ezen felül számos olyan mindennapos szerelési művelet van a kerékpáron, melyet minden kerékpárosnak ismernie kell. Ilyen a kerekek kiszerelése, visszahelyezése, mely elengedhetetlen a defektszereléshez, a kerékpár gépjárműben való szállításához. A lépések a következők:

  • a fék kioldása: az országúti kerékpárok patkófékeit vagy a féktesten, vagy a fékkarnál lehet szélesebbre nyitni, míg a mountain bike-ok V-fékei esetében a „pipát” kell kiakasztani, a tárcsafékeknél nincs szükség kioldásra. (A hátsó kerék kiszedéséhez váltsunk a legkisebb hátsó lánckerékre!)
  • a patentzár kioldása: kioldáshoz a kart (szerszám használata nélkül) fordítsuk kifele, majd eső kerék esetében a másik oldalon található rögzítőanyát is ki kell hajtani, hogy a patentzár ki tudja kerülni a villasaru „nyelveit”
  • a kerekek kivétele: az első kerék a patentszár rögzítőanyájának kihajtása után általában a kormány megemelésével kiesik a villából, ha mégsem, üssük meg finoman. A hátsó kerék esetében a rögzítőanyán ne állítsunk, viszont a váltókanalat hátra kell húzni, hogy a lánckeréksor ki tudja kerülni a felső bowdenvezető görgőt
  • a kerekek visszaszerelésekor ellenőrzzük, hogy a tengely pontosan üljön a saruban, érdemes a patentszár megszorítása előtt ránehezedni a kerékpárra. A hátsó kerék esetében behelyezéskor a lánc a legkisebb lánckeréken legyen, ismét húzzuk kissé hátra a váltó kanalát, mellyel megkönnyítjük a saruba való bevezetést.
  • a patentzár megszorítása: a kart nem forgatni kell, hanem befordítani, előtte viszont a rögzítőanyát be kell hajtani, majd addig állítani negyed fordulatokkal, míg a kar befordítása határozott kézerőt igényel (nyoma markunkban marad), de ehhez szerszám használata nem szükséges (a karnak a végállásig el kell fordulni!)
  • a fék gyorskioldóját vissza kell állítani, majd húzzuk meg a kart és ellenőrizzük a kerék helyzetét: a fékpofák egyenlő távolságra legyenek az abroncstól.

III. Tisztítás, kenés, pumpálás

A harmadik alapművelet a kerékpár megtisztítása, a lánc kenése, a külső gumi ideális nyomásának biztosítása:

  • a kerékpár általános megtisztítása esetén használjunk mosogatószeres vizet, esetleg autósampont, kefét és szivacsot
  • kerüljük a magasnyomású tisztító használatát, mivel a csapágyak tömítéseit nem ilyen hatásokra tervezték, a tisztítószeres víz behatolhat és tönkreteheti a csapágyakat
  • érdemes a kerékpárt szerelőállványra helyezni vagy a plafonról lógatni, esetleg feje tetejére fordítani, nyerge és kormánya alá rongyot, szőnyegdarabot helyezni
  • a kerekeket szereljük ki, mivel így könnyebb mind azokat, mind a vázat és az alkatrészeket megtisztítani
  • közepesen kemény sörtéjű kefével mossuk végig a kerékpár, beleértve az összes alkatrészét és a kerekeket
  • mossuk le a habot kis nyomású tömlővel, vagy egyszerűen töröljük le szivaccsal ronggyal
  • a maghajtás elemein lerakódik a szennyezett kenőanyag, melyet hatékonyan csak zsíroldóval tudunk eltávolítani: fújjunk környezetben lebomló zsíroldószert (citrus oldószert) a láncra, a lánckeréksorra, az első lánckerekekre, illetve az első és hátsó váltóra, majd ronggyal töröljük tisztára az alkatrészeket (tökéletes tisztítást sajnos csak az alkatrészek leszerelésével érhetünk el, de a kosz 80%-os eltávolítása is már érezhető javulást okoz a hajtásban. (A láncot egy műanyag rúddal feszítsük a támvillák mögé, és a hajtókart forgatva töröljük. A lánckerekeket egy speciális kefe segítségével, vagy egy rongy becsúsztatásával tudjuk mindenhol megtisztítani.)
  • ha a lánc erősen szennyezett, ki kell mosni, melyet elvégezhetünk egy lánctisztító szerkezet segítségével, vagy a kerékpárról leszerelve áztatással (utóbbi esetben praktikus a patentszemmel rendelkező lánc, így nem kell minden alkalommal láncbontással, összeszereléssel vesződni, így gyengíteni a lánc szerkezetét). Az áztatásos tisztításhoz legcélszerűbb a láncot egy műanyag (üdítős) palackba helyezni, harmadáig feltölteni oldószerrel, majd néhány percig erősen felrázni. A láncot halásszuk ki, akasszuk fel száradni, majd szereljük vissza a kerékpárra. Az oldószert hagyjuk állni, majd a tiszta részét használjuk újra!
  • a lánc olajozását szemről szemre végezzük – mindegyikre egy-egy csepp láncolajat juttassunk, hajtsuk körbe a láncot párszor, majd töröljük le a felületéről az olajat. Rendszeres tisztítással és kenéssel az áztatásos módszerre ritkábban lesz szükség.

Forrás: BikeMag
Képek: Zinn alapján BikeMag

Kerékpártúra az erdélyi Szigethegységben

By
Bikemag
-

A BikeMag nem titkolt célja, hogy fokozatosan betekintést nyújtson a határon túli magyar bringás élet világába. Nem kell nagy földrajztudósnak lenni ahhoz, hogy valaki ránézzen az ember a Kárpát-medence térképére és megállapítsa, hogy a mai Magyarország felszíne igencsak hegyekben szegény. Bizony-bizony, a nagy CC és DH pályákkal a közeli Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján és Ausztriában találkozhat a hazai kerós. A most következő írásban – egy három napos túra apropóján – az erdélyi Bihar hegység vidékére kalauzollak benneteket…

Nagyvárad – Biharfüred

Augusztus végén határoztuk el Lóránt barátommal, hogy végre beváltjuk álmunkat: Belényes városa felöl feltekerünk Biharfüredre. Sürgetett az idő, vészesen közelgett a tanévkezdés, úgyhogy nem sokat teketóriáztunk. Elég a városi tekerésből! Csapjunk a küllők közé! Irány Dél!

Biharfüred (románul Stana de Vale) 1102 méteren fekszik a Bihar-hegységben, és egy régebbi túránkon már egyszer érintettük. Akkor a Királyhágó felől indultunk és a Lesi víztározó mellett, a Jád patak csodás, vízesésekkel tarkított völgyében kerekeztünk fel a településig. Ez a túra valamivel könnyebb volt, mint a mostani, mert a leghúzósabb emelkedő az 500 m magas Királyhágó volt, és onnan nem is olyan vészes Füredig mászni. Láthatjátok, errefele könnyen dobálózhatunk a méterekkel. Azért választottuk tekergésünk helyszínéül ezt a vidéket, mert számos turistaút indul innen, és a levegőt a szó szoros értelmében harapni lehet. 1600 méteres csúcsok veszik körül a völgyet, na meg ott a 20 kilométeres biharfüredi szerpentin.

Augusztus utolsó szombatján pattantunk nyeregbe. Már jó néhány napja készültünk az útra, épp ezért a borongós idő sem tántorított el az indulástól. Váradot a Félix termálfürdő felé hagytuk el, Belényes irányába, ahol felkanyarodunk a hegyeknek. A Várad és Belényes (Beius) közti 60 km-es szakasz nem egy megerőltető vállalkozás. Van néhány bemelegítő lejtő és az aszfalt is jó állapotban található. Általában 200-300 méter magasságban tekertünk.

Komótosan, húszas átlaggal döngettünk négy órán át a Fekete-Körös völgyében fekvő Belényesig. (A magyarországi kerékpáros ne lepődjön meg, ha útközben nem hall magyar szót, mert idáig szinte csak román többségű falvak húzódnak. Az emberek viszont kedvesek, és úgy néznek a bukósokra, mint az ufókra.) Aki nem szándékozik a Nagyvárad-Biharfüred távot egy nap alatt lenyomni, annak pihenő gyanánt ajánlom a közeli Köröstárkány falut (További infó: korostarkany.go.ro). E színmagyar településen már javában működik a faluturizmus. Sőt, a közeli Fenes falu határában fel lehet keresni az Árpád-kori Béla várat is, melyet egy finom, 700 m mászással lehet meghódítani. A romoktól az egész Belényesi-medencére pazar a kilátás.

Négy órát tekertünk, míg Belényestől felértünk az 1100 méter magasan fekvő célpontig. A térképünk szerint Belényes utáni Bondoraszó (Budureasa) község csak 12,5 km-re volt az úti célunktól. A biztonság kedvéért a falubelieket is megkérdeztük, akik először 17-et, majd 20-at mondtak. Sajnos az utóbbi változat volt az igazi. 20 kilométer 10-12%-os emelkedőkkel. Szeretjük a hillclimb-ot, de ilyen hosszan? (Mazochisták előnyben!) Azt is hozzá kell tenni, hogy Bondoraszótól Biharfüredig nincs egyetlen település. Ez volt egyetlen panaszunk, de hát a tekerés már csak ilyen. Nem fogunk szégyenszemre felkéredzkedni egy kocsira a megpakolt batárokkal. Viszont az út felfelé sem volt unalmas. Bondoraszónál hirtelen emelkednek a hegyek, mely grandiózus térbeli hatást kelt. A falu után, a hegyi patak mellett vezető úton ragadozó madarak szálldosnak méterekkel az ember feje fölött. A táv első 10-12 kilométerén nem is szálltunk le a nyeregből, csak utána voltunk kénytelenek tolni a gépeket. Nem tagadjuk, lélekölő volt felcammogni a 6-8 km-es óránkénti sebességgel, de a rázós pillanatokban mindig eszünkbe jutott, hogy ugyanitt fogunk majd lejönni. Az út háromnegyedénél már vészesen fogyóban volt az ital, és a Powerbar is elment a háztól. A csúcstól közel három kilométerre találtunk végre egy forrást, mely a hetek óta tartó hőség miatt alig csordogált, de életmentő és ezerszer jobb minőségű volt, mint bármely városi csapvíz. Itt hívom fel mindenki figyelmét, hogy a faluban előre tankoljanak be levekből, mert ez az emelkedő tényleg nem gyerekjáték.

Gaudeamus. Ez a csúcson fekvő katonai üdülő neve, melyet épp sötétedés után értünk el. Innen már csak egy mennyei másfél kilométeres lejtő választott el a céltól. Győőőzelem! Taknyunk, nyálunk, könnyünk összefolyt.

Utolsó produkciónak már csak a sátor felállítása maradt. Az Erőss Zsolt-féle RP-t három perc alatt felvertük, amivel aznapi energiakészletünket ki is végeztük. A dicsőség kedvéért – tábortűz hiányában – végül meggyújtottunk két fáklyát. Közben újból rá kellett jöjjünk – mint minden hegyi túrán -, hogy itt még az éjszakák is varázslatosak. Nincs motorzaj, és látni lehet a Tejutat, naprendszerünk millió csillagával.

Biharfüred – Drágán völgye

Másnap eső kopogására ébredtünk, ami hamar el is állt. Gyors mosdás a „vajúnál”, reggeli, a kerók lecsekkolása. Estére egy másik sátor vízálló huzatával takartuk le őket, ami tökéletesen állta a sarat. Az aznapi túra útvonala még nem körvonalazódott ki, mert számtalan erdőgazdasági út ágazott szét a szélrózsa minden irányába. A Bihar és a Vlegyásza/Vigyázó hegység természeti látnivalói, a Bihari Karszt Nemzeti Park csodái sem voltak messze légvonalban. Addig tanakodtunk, míg feleszméltünk, hogy fogyóban van a kenyérkészletünk. A Jadolina szállodában 300 forintot kértek egy fél kilóért, amennyit nem voltunk hajlandóak kifizetni. Ekkor futottunk össze a környék ügyeletes hegyimentőjével, Paul-lal, aki többek között profi barlangász. Felajánlotta, hogy megdob minket egy jókora cipóval. Pont kapóra jött, mert az üzlet megkötése után legalább kikérhettük a tanácsát túraügyben is. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a tegnapi mászókához mérten lábainknak doszt elég lesz a Drágán patak völgyének és esetleg a hozzá közeli Ördögmalom vízesésnek a meglátogatása. Ekkor tudtuk meg tőle, hogy a hegyimentő szállás, az egykori „Bihari Turista Club” menedékháza, egyben panzióként is üzemel, és épp magyarországi vendégei vannak. Az 5-8 ágyas szobák tiszták és olcsók.

Rövid szerelgetés után elindultunk egy 30 kilométeres felfedezőútra. A kék kereszttel jelzett utunk a bővizű Csodaforrás mellet vezetett el, ahol kötelező a tankolás, mert a Drágán patak völgyéig nincs más forrás, vagy csermely. Innentől kezdődik az igazi terep: GT-k és Schwinn-nek álma, WTB Velociraptorok eledele. 20-25%-os, hosszú, meredek kaptatón jól megizzadhattunk. Kb. 2 kilométer után értünk ki ez első 1200 méter magas füves platóra, a Kisrét havasra. Ökölnyi és sárgadinnye nagyságú sziklák szerettek volna a KTT-ba küldeni, majd a hirtelen erdei ösvénnyé változott út is vízmosásos lejtőbe torkollott. Néhány helyen hatalmas kettétört fák is nehezítették a haladást. Közben egy hirtelen előbukkanó bocskoros móctól (Román hegyi ember, nem jeti!) tudtuk meg, hogy milyen útra számíthatunk a továbbiakban. Ránézett a bringákra, aztán mosolyogva csak annyit mondott, hogy az Ördögmalom felé nem pazarolná az energiáját, pláne kerékpárral. Sejtettük, hogy ezt fogja mondani, de tisztában is voltunk, hogy eddig vélhetően nem látott sok tekerőt errefelé. A vízmosásos, sziklás terep után újból emelkedő következett, de most már csak fenyők között. Ez már az ő birodalmuk. Földből pimaszul kinyúló gyökerek, ágak szemmagasságban, igazi rengeteg. Rövid tekerés után végre kiértünk a hegyi legelőre, mely a vidék sajátosságának számít. Nem találtunk szavakat. Mintha csak a Gyűrűk ura világába csöppentünk volna. A semmiből hirtelen megjelent két paripa is, aztán még kettő közelített. Gondoltuk, biztos Gandalf lovai. Körös-körül 1500-1600 méteres csúcsok, a Mező- és a Kishavas, sűrű erdők, távoli legelők. Most sem értem miért nem itt forgatták a filmet?

1400 méteren tartottuk ez első pihenőt és az ebédet, ami energiazaba híján konzervgulyás és hegyi levegő volt. A félóra álmélkodás után a Vigyázó hegység felé indultunk. Újból ereszkedés következett, ám sokkal brutálabb és hosszabb, mélyebb vízmosásokkal. Repesztettünk is lefelé, mintha csak Orkok üldöznének. Húsz perc zötykölődés és ugrabugra után találkoztunk Paul vendégeivel, akiknek már messziről fülig ért a szája mintha csak azt mondanák: ha még tudnátok, hogy mennyi van hátra? Mint kiderült, pont ugyanennyi hiányzott a völgy aljáig. A patak moraját meghallva úgy nyulaztunk lefelé,… szóval pont úgy, mint a nyulak. Két farönkből összeillesztett keskeny hídon keltünk át a Drágánon, aztán jött fél óra pihenés.

Öt óra tájban indultunk neki az Ördögmalomnak (Moara Dracului), ahol még eddig sosem jártunk. A patak menti kavicsos út mellett hirtelen jobbra térített el a kék kereszt. Egy újabb patakhoz értünk, de most híd nélkül. Hirtelen meghajtottuk a gépeket, hogy pedálozás nélkül, száraz lábbal érjünk át rajta. Itt vált igazi Kárpát Trophy-vá a dolog! A kék jelzés újból bevezetett az erdőbe, és az út kis keskeny csapássá vadult. Lent kellett hagyjuk a bringákat. Ki lophatná el? Az erdei Shi Manók?

Ha valaki ismeri a Type O Negative October Rust című albumát, akkor elképzelheti milyen hatást keltett a rengeteg, ami itt fogadott bennünket. Mindenütt zöld moha, és az ösvény alig látszik ki a páfrányoktól, moraj. Errefelé az utak legnagyobb hiánya, hogy sehol sincs kiírva, hogy mi milyen messze van. Ellenben a jelzések mindenhol frissen festettek. Aztán csak másztunk és másztunk, de vízesés sehol. Csak az Ördögmalom patakja zúgott. A sűrű lombozat miatt időközben nem láttuk, hogy az ég igencsak beborult. Mire egy hatalmas sziklafolyáshoz értünk, ránk is borult az ég. Mivel a bicajokat nem szívesen hagytuk lent az ösvény elején, jobbnak láttuk visszafordulni. Ebben a pillanatban két srác tűnt fel az ösvényen. Kiderült, hogy ők is az Ördögmalomhoz tartanak. Kérdeztük, hogy nem zavarja őket az eső? – mire csak annyit válaszoltak, hogy nekik már úgy is mindegy, bőrig áztak. A gyors szóváltás után már úgy rohantunk a hegyi zuhéban, mintha maga az ördög kergetett volna. Azóta is csak áldom a Gore Tex-et! Mire a Karakoramot meg a Csepelt letoltuk, újból kisütött. Hát így tréfált meg minket az ördög malma!

A viccet félretéve, ilyen magasságban nyáron gyakoriak a záporok – a hőmérsékletingadozásról nem is beszélve. Frusztráltan, halkan szitkozódva gurultunk vissza a Drágánhoz, de megfogadtuk, hogy jövő évben nem ússza meg ennyivel a molnár! A már említett hídnál gőzölgő ruháinkat szárítottuk, mikor motoros „urukhaiok” verték fel az erdő csendjét. Szerény véleményem, hogy a motocrosszosok maradjanak a benzingőzös pályákon, és ne szokjanak át a természetvédelmi területekre. Punktum.

Szétráztuk karjainkat mire leértünk Biharfüredre. Lóri egy fokkal jobb helyzetben volt, mert elöl piroslott a kis Suntour-ja. Nem egy csúcs darab, de kiválóan teljesített, az összes Alivio-val együtt. Azonban ez a terep a sárga GT otthona volt. Az XTR hátsó váltó, az XT fékek és a többi LX cucc is hiba nélkül működött. Csak az első LX váltó erőlködött alkalom adtán, de ez az alsó bowdenvezetésnek is betudható.

Az aznapi utolsó program egyszerű kis sétafikálás volt. Elcammogtunk a meteorológiai állomásokhoz, és az egykoron szebb időket látott, de mára már romos Excelsior szállóhoz. Kár érte, de az üdülő tulajdonosainak úgy tűnik nem érdeke megmenteni a villámsújtotta patinás épületet. Estefelé újból találkoztunk hegyimentő barátunkkal, aki alig akarta elhinni, hogy bringával is meg lehet hódítani ezeket a helyeket. Remélem bolhát ültettünk a fülébe, és a jövőben a montisokra is gondolnak a turistautak gondozásakor.

Este újabb fantasztikus élményben volt részünk. Épp mielőtt becuccoltunk volna a sátorba, hirtelen arra lettünk figyelmesek, hogy sűrű köd és pára áramlik be félelmetes sebességgel a völgybe. A látványt már nem is tudom melyik film világához hasonlítsam. Perceken belül a látótávolság lecsökkent 5 méterre. Onnantól kezdve reggelig esett az eső. Háromnapos túránkból már csak a hosszú szerpentin volt hátra. Induláskor a Gaudeamus csúcsai már felhőkbe burkolóztak: érződött, hogy hamarosan beköszönt az ősz. Így búcsúzott el tőlünk a Bihar.

61 km/h. Ennyi volt a maximumunk lefelé. Ha nem lettünk volna megpakolva, simán befogjuk a 70-et. Nem sokat fékeztünk, de néhány kilométer után így is vészesen felforrósodtak a felnik. A korábbi 4 óra szerpentinezés helyett 30 perc alatt lesüvítettünk Bondoraszóig. Legszívesebben visszamásztunk volna.

A mai értelemben vett Erdély (Partiummal és Bánsággal együtt) több mint 100.000 km2-en fekszik. Ennek csak egy apró szegletét mutattam be. Rajtatok, kerékpárosokon is múlik, hogy e kiürítetlen varázsdoboz újból kinyíljon.

Információ:

Térképek

http://www.salvamont.org/main/poteci/mapper_ro___id_1475_x_2_y_6.html
http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1997/9750/bihar/bihar.html

Hasznos erdélyi honlapok:

www.transindex.ro „a napos oldal” – a legnagyobb romániai magyar hírportál
katalogus.transindex.ro és transylvania.info – a legnagyobb weblapgyűjtemények

Sport, turizmus, környezetvédelem

transindex.ro/nagyvarad – Nagyváradi honlap
travel.transindex.ro – Erdélyi kerékpárturizmus
mikroweb.hu/~fenykeptar – Erdélyi Fényképtár
korostarkany.go.ro – Köröstárkányi faluturizmus
greenattitude.ngo.ro – Független turista oldal
eke.ngo.ro – Erdélyi Kárpát Egyesület
erdely.web.com – Erdélyi szállásajánló
www.disputa.ro – „voyage, voyage” Fórum – Kerékpárral Erdélyországban topic
www.padis.ro – A pádisi karsztvidék útikalauza
www.dirtragmag.com/articles/list-web.php – Torockói túra a Dirt Rag-ből

Balázs D. Attila
Eredeti cikk: BikeMag, 2004 január/február

Vienna Air King: Martin Söderström a győztes

By
Bikemag
-

Az Egyesült Államok, Ausztrália és Európa legjobb dört versenyzői gyűltek össze 2009. április 4-5-én, hogy eldöntsék, ki lesz a levegő királya – legalábbis Bécs határain belül. A szezon egyik első megmérettetését a 19 éves svéd versenyző, Martin Söderström nyerte, míg a Panasonic-Best-Trick-Competition során az amerikai Paul Basagoitia bizonyult a legjobbnak egy szenzációs 360 tailwhippel.

Április első hétvégéjén ideális körülmények között vághatott neki a mezőny a bécsi pályának. Nem csak a napsütés és a kellemes hőmérséklet segítette a versenyzőket, hanem az Andi Brewi által épített igen jól sikerült pálya is. A Vienna Air Kinget immár negyedszer magába foglaló Argus Bike Festival szervezői jó hétvégét zárhattak, hiszen mintegy 100.000 látogatót vonzott az esemény.

A végső sorrend tekintetében külön öröm, hogy Horváth Ferenc személyében magyar versenyző is bekerült a legjobb 15-be, ahol Horváth Ferenc végül a 11. helyen végzett:

1. Martin Söderström  (SWE)  NS Bikes
2. Amir Kabbani  (GER)  Cannondale
3. Paul Basagoitia  (USA)  Kona
4. Sam Pilgrim  (GBR)  Diamondback
5. Lance McDermott  (GBR)  Scott
6. Thomas Zejda  (CZE)  Horsefeathers
7. Sam Reynolds  (GBR)  DMR
8. Bartosz Obukowicz  (POL)  NS Bikes
9. Andi Wittmann  (GER)  Giant
10. Linus Sjöholm  (SWE)  Scott
11. Ferenc Horváth  (HUN)  Orbea
12. Daniel Madzia  (AUT)
13. Ramon Hunziker  (SUI)  Specialized
14. Philipp Frühwirth  (AUT)
15. Pascal  Breitenstein  (SUI)  Kona

Forrás és további információk a versenyről: http://www.vienna-air-king.at
Fotók: David Ulrich

Háromszáznál is több induló az Amatőr Kupa első futamán

By
Bikemag
-

2009. Április 5-én, vasárnap 190 elő- és 138 helyszíni nevezővel, összesen 328 versenyzővel tartották a Szentendrei szigeten a GreenZone-Békás Időfutam Budapest Bajnokságot, mely egyben a 2009. évi Amatőr Kupasorozat 1. futama is volt.

Az előnevezett versenyzők közül többen nem érkeztek meg, azonban szabálytalanság miatt az idén senkit nem kellett kizárni vagy időhátránnyal büntetni köszönhetően a verseny tisztaságára és biztonságára ügyelő Magyar HONDA CBF Egyesület motorosainak. Érdekességként megemlítendő, hogy az egyesület a Bikemag 2009. január-februári PhotoSokk interjúja – melyben Vanik Zoltán a versenyek kísérésére alkalmas motorosok és motorok nem kellő számáról beszélt – kapcsán jelentkezett, és idén a teljes Amatőr Kupa sorozatban közreműködnek.

A 18 kilométeres távot, amelyet idén is a Szentendrei-sziget északi oldalán Tahitótfalu-Kisoroszi-Tahitótfalu útvonalon jelöltek ki, leggyorsabban, így a Budapest Bajnoka címet kiérdemelve 45,5 km/órás átlaggal Bajcsi Balázs (P-Nívó-CHM) teljesítette, 23 perc 44 másodperc alatt. A női mezőny leggyorsabbja és a női Budapest Bajnok Zelinka Gabriella (FTC-Merida) lett 27 perc 34 másodperces idővel, így tavalyi címét megvédte. A bajnoki cím mellé, a verseny névadó támogatójának, a GreenZone Kerékpárüzlet értékes díjait is megnyerte a két versenyző.

A versenyt eredményesen teljesítő hat férfi és két női korcsoport első három helyezettje az érem és oklevél díjazása mellett az X-IONT izotóniás készítményeit vehették át.

Az idei évben első alkalommal megrendezett Rekumbens versenyen 11 rajthoz állt versenyzőből 10-en fejezték be a futamot. A leggyorsabb Képes Gergely volt 27 perc 35 perces idővel, közel 4 perccel lemaradva a Budapest Bajnoktól.

Részletes eredménylista: www.bvkk.hu

Az amatőr kupa következő futamát április 12-én, vasárnap délelőtt 10-től rendezi a Tatabányai Kerékpáros és Triatlon Klub. A Stop Cukrászda Időfutamon 15 és 30 kilométeres távokon, 13 korcsoportban nevezhetnek az indulók, a rövid távon pedig 4 korcsoportban mountain bike-kal is várják a nevezéseket. A verseny a Tarján külterületén található Tarjáni Nemzetiségi Táborból Héregen át vezet Bajnába, majd vissza Héregen át a táborba. A cél azonos a rajttal.

Nevezni a rajtnál lehet a verseny előtt, a rövid távra 8:30-tól -10:00-ig, a hosszútávra 12:00 óráig. A nevezési díj 1500 forint + 500 forint rajtszám bérleti díj, melyet visszaadnak. Minden célba érkező a Stop Cukrászda által felajánlott süteményből fogyaszthat. A mozgáskorlátozott és a fogyatékkal élő indulók részére a nevezés díjtalan. A verseny végén ajándéksorsolást tartanak. A versenyen fejvédő használata kötelező.

Az idei Amatőr Kupa tíz versenyből áll, a kiírásban szerepelnek mezőnyversenyek és időfutamok is. A legtöbb futamon rövid és hosszú táv közül választhatnak a versenyzők, lesznek tízegynéhány kilométeres távok is, a leghosszabb pedig a Balaton-kerülő júniusi Tour de Pelso 200 kilométere lesz. A kupa futamainak többségén bármilyen kerékpárral lehet indulni, egyes versenyeken a mountain bike-oknak külön kategóriát tartanak fent.

Az Amatőr Kupában minden évben az utolsó futam eredményhirdetését követően az éves teljesítmények alapján korosztályonként Amatőr Bajnokok hirdetésére, az érmek és az oklevelek átadására kerül sor. A kupa versenyein bárki elindulhat, aki betöltötte a 12. életévét (nők a 14-et) a nevezéshez fényképes igazolvány szükséges. Az Amatőr Kupa versenysorozatba a helyszínen is regisztrálhatnak a versenyzők.

További információk az április 12-i futamról: tktk.tade.hu


Amatőr Kerékpáros Egyesületek Szövetsége

Az Amatőr Kerékpáros Egyesületek Szövetsége (AKESZ) az amatőr kerékpáros versenyzőkért és a kerékpársport utánpótlás biztosításáért dolgozó civil szervezet. Kilenc kerékpáros szervezet együttműködését koordinálja, melyek közösen szervezik meg minden évben az Amatőr Kupa versenysorozatot.

További információk az AKESZ-ről: www.akesz.hu

Forrás: BVKK/AKESZ sajtóközlemény
Fotók: evelyn

Critical Mass – New Generation

By
Bikemag
-

Idén a Föld Napja alkalmából Április 19-én a kritikus tömeg vonulás kibővül a városban gyalogosan közlekedő kisgyermekes családokkal, mivel a kerékpárosok évek óta szeretnének partnereket találni a belváros forgalomcsillapítását célzó törekvéseikhez. A kisgyermekes családok gyalogosan, babakocsikkal és hordozókkal haladnak majd a bringások mellett a járdán.

Ők úgy érzik, a város közlekedési infrastruktúrájának hiányos fejlődésével, a közterületek és közintézmények akadálymentesítésének elmaradásával állampolgári jogaik sérülnek. A közlekedésben és ügyintézésben másodrendűvé degradálódnak, a járdán és a parkoló autók között gyakran el sem férnek, az aluljárókat nem használhatják, parkjaik, játszótereik hangosak és szmogosak.

A gyalogosok, kisgyermekesek 15:30-tól gyülekeznek a Kodály köröndön, majd a biciklisták mellett 16:00-kor ők is elindulnak az Andrássy út járdáján, a Hősök terén keresztül a Városligeti parkba.

A demonstrációk többnyire lezárt útszakaszokon, rendőri biztosítással zajlanak.  Gyerekekkel is bátran teljesíthető. A rendezvény esőben sem marad el.

Forrás: Critical Mass sajtóközlemény
További információk: www.criticalmass.hu

Maci Laci és a kedves Parkőr

By
Bikemag
-

Kedves gyermeklelkületű sporttársak, eljött az esti mese ideje! A Jellystone – azaz a Pilisi Parkerdőben hétágra sütött a nap, vidáman csicseregtek a madarak, a kerékpározásba beleszerelmesedett Maci Laci gondolataiban elmélyedve – természetesen a mézes-málnás müzliszeletekre gondolva – éppen nagy sebességgel száguldott az egykori lokátorállomástól lefele a piros, majd a zöld turistaúton…

…amikor szembetalálkozott a Parkőr automobiljával. Honnan tudta, hogy valóban ősellenségével, a park őrével van dolga? Hát, más kocsi ugyebár be nem teheti kerekét a Parkerdő területére, kivéve a fát eltulajdonító Zsukkokat, a véletlenül betévedt mercis turistákat, a vadászházak személyzetének kiterjedt rokonságát és ügyfeleit, illetve éles szemével meglátta, hogy a gépjármű ajtaján ott virított a „Parkerdő Rendészet” felirat. Kicsapódott az ajtó, Maci Laci illedelmesen fékezett, majd stílusosan leszállt csodabringájáról és hamiskás mosoly kíséretében üdvözölte az erdő őrét. Erre a középkorú, pocakosodó rendész a következő kérdést szegezte Maci Lacinak:

„Tudja-e, hogy itt tilos kerékpározni?” Hát igen – ebből is látszik, hogy érdemes bicajozni! A magázásból rögtön kitűnik, hogy kedves medvénk a felismerhetetlenségig lefogyott. (Talán barátai már Girnyó Macinak csúfolják!) Lényeg a lényeg, erre a kellemetlen és kényes kérdésre valahogy meg kellett felelni. Korábban torkosságáról hírhedt, csavaros észjárású bundás állatunk egyszeriben a következőképpen replikázott: „Igen, az 1994-ben az Országgyűlés által elfogadott úgynevezett Erdőtörvény értelmében ezen terület kezelői jogát a Pilisi Parkerdőgazdaság gyakorolja, melynek jogában áll az átjárást korlátozni, vagy akár megtiltani.”

Az erdőben egy pillanatra csend honolt, még az énekesmadarak is elhallgattak, és kíváncsian várták, hogy miként folytatódik ez a szokatlan beszélgetés a ma már kétségtelenül kerékpárbolond Maci Laci és a Parkőr között. A pauzát hosszas gondolkodás után az erdőrendész törte meg: „Nemcsak az Erdőtörvény, hanem a környezetvédelmi szabályzás értelmében is tilos a kerékpározás. A hegyen egy olyan növényfaj honos, mely az országban sehol máshol nem található meg.”

Erre medvénk elővehette volna híres, agyafúrt szemtelenségét, és megkérdezhette volna, hogy ez a bizonyos növény csakis a kitaposott turistautakon vet-e gyökeret… de a békesség és a konstruktív magatartása érdekében nem tette, hanem inkább rákérdezett, hogy melyik ez a nevezetes növény. Így elindult egy baráti beszélgetés, mely néhány mondat után tegezésbe csapott át, majd a Parkőr elsírta, hogy felügyelői munkája során mennyi gonosz krosszmotorossal, paplanernyőssel, szemetelő, ittas turistával, és megátalkodott, a törvényre fittyet hányó kerékpárossal találkozik. Az utóbbiak a figyelmeztetésére sokszor csak legyintenek, elküldik melegebb vidékre (a kongói őserdőkbe?), vagy közlik vele, hogy kapja el őket, ha tudja, majd tovaszáguldanak az ösvényen. Kárt is okoznak: szemetelnek, farolásaikkal talajeróziót idéznek elő, túl gyorsan haladnak és ezzel mind a gyalogos turistákat, mind az erdőben dolgozókat zavarják.

Maci Laci megjegyezte, hogy mint egykori erdőlakó, szívén viseli a természet sorsát, nem szemetel, a gyalogosokkal szemben mindig előzékeny, illedelmes, mivel az utak és az erdei infrastruktúra végtére számukra épült. Továbbá szeretné, ha a járműközlekedésre alkalmas betonutakon az autós (így a Parkőr) hasonlóképpen viseltetne a kerékpáros iránt: elvégre a kétkerekűek voltak ott hamarabb… A Parkőr finoman azzal replikázott, hogy Maci Lacinak is felróható a „túl nagy sebesség”. Ha ezt kerékpáros medvénk által valamely tisztelt montis példakép mondta volna, Maci Laci azonnal elolvad a büszkeségtől… de így védekezésre szorult, és megpróbálta elmagyarázni, hogy a sebesség relatív, a modern, jól modulálható fékrendszerek ismert úton nagyobb tempónál is biztonságosak. Mindenki ismerje képességei határát, és eszerint válassza meg a sebességet.

Ekkor terelődött a szó a kerékpározásra, mely során az erdőrendész elmesélte ifjúságának nagy bicajos kalandjait, illetve megemlítette, hogy fia is folyton-folyvást montiját hajtja. A magas labdát le kellett ütni, így Maci Laci megkérdezte, hogy hol hajt a csemete, amire azt a választ kapta, hogy parkőrünk ezt pontosan nem is tudja. „Szerintem érdemes lenne megtudakolni,” – így a bundás, „és akár el is lehet kísérni őt egy jó kis montis túrára a Parkerdő valamely szép turistaútján.” Hát igen, errefele jókat lehetne bicajozni…” – jegyezte meg a kedves Parkőr, amire Maci Laci csak helyeselni tudott.

A félórás beszélgetés alatt medvénk lábizmai kissé elmerevedtek, de nem bánta, mivel sokat okosodott ezen a délután. Először is megbizonyosodott afelől, hogy egy ilyen helyzetben a legfontosabb elismerni, hogy a törvény értelmében nem a kerékpáron ülőnek van igaza, de a törvények jó része problémás, így a betartatásuknál inkább a józan észre célszerű hallgatni. Ha a kerékpáros nem tesz kárt az erdőben, nem zavar senkit, akkor értelmetlen kitiltani, megbüntetni. Tehát, ha ennek szellemében használjuk az erdőt, nem szemetelünk, zavarunk másokat, az állatokat, nem hajtunk ésszerűtlenül gyorsan és nem fékezzük szét az ösvényeket, illetve a meredek lejtőket, akkor tiszta lelkiismerettel állhatunk a Parkőr elé, aki minden bizonnyal kedves lesz hozzánk, és nem tiltakozik, amikor Maci Laci példáját követve azzal búcsúzunk, hogy „Az útvonal innen a zöld, majd a zöld kereszt a Két-bükkfa nyeregig, onnan ismét a zöld Pilisszentkeresztig, majd jöhet a szurdok.” Még azt fogja mondani, hogy „Jó bicajozást!”

Németh Balázs
Eredeti cikk: BikeMag, 2005 augusztus

1...1 3081 3091 310...1 427Page 1 309 of 1 427