Kamerák kereszttűzében Eger Megyeháza Telekessy-dísztermében mutatkozott be sajtótájékoztatón a város frissen alapított kerékpáros csapata. A prezentáció az elnök, dr. Bátorfi Béla köszöntőjével kezdődött.
Bátorfi-Agria KTK sajtótájékoztató
A fogászati implantátumairól nemzetközi szinten is híres specialista hosszú távra tervez a Bátorfi-Agria Kerékpár és Triatlon Klub életre hívásával, amely – ahogy nevéből is kiderül – a bringásokon kívül triatlonistáknak, s utánpótlás versenyzőknek is teret biztosít majd, célja pedig a túrakerékpározás népszerűsítése is.
A legmagasabb szinten a jó kerékpáros eredményekért elsősorban az országúti időfutam U23-as bajnoki címvédője, Fejes Gábor a felelős, és korábbi magyar bajnokok, Lengyel Gábor valamint Kónya Tamás lesznek ebben segítségére a hazai versenyeken, akik az amatőr sorozatokban is szeretnék megméretni magukat győzelmi reményekkel.
Molnár Zsolt és a Közép Európa Kupa
A Bátorfi-Agria KTK triatlonos szárnyának motorja Molnár Zsolt, aki a csapatbemutatón Czencz Pétertől, a Magyar Triatlon Szövetség főtitkárától átvette a Közép Európa Kupát, amit 40 év fölötti korosztályban nyert el a 2010-es szezonban. A rutinosabb versenyzők a továbbiakban az utánpótlás korú fiatalokat aktívan is segítenék edzéseikben, közös edzéseken, fellendítve Eger környékének kerékpáros és triatlonos életét.
A csapat életében kiemelt hangsúlyt kap egy nagyszabású egri sportesemény szervezése, az Egyetemi Triatlon Bajnokság, melyre egy városi kritérium kerékpárversennyel együtt május 28-án kerül majd sor Egerben, Horváth László kormánymegbízott és Nyitrai Zsolt védnökségével, akik szintén megtisztelte a csapatbemutatót, hasonlóan Rázsi Botond alpolgármesterhez, a csapatot támogató önkormányzat képviseletében.
A Bátorfi-Agria KTK legénysége
A Bátorfi-Agria KTK sora 2011-re:
Fejes Gábor, Kónya Tamás, Lengyel Gábor, Takács Tamás, Király Zoltán, Steiner György, Ördög Krisztián, Balogh Csaba, Szeredi Róbert, Molnár Zsolt, Molnár Ádám, Tóth Norbert, Tóth Kálmán, Bocskai Dániel, Czmorek Zoltán, Hegyes János, Rizsavi István, Kuti Géza, Molnár Pál.
A korábbi cikkben bemutatott Merida BIG.NINE-nal még nem ért véget a Merida új fejlesztéseinek sora. Három további csemegét is tartogat a cég a jövő – illetve a szponzorált versenyzők esetében már az idei – szezonra, van teljesen új modell, találkozhatunk némi ráncfelvarrással is, és természetesen a pénzünkért megkapható minőség és teljesítmény a gyártó szerint továbbra is növekedést mutat. Következzék tehát az O.NINE Carbon Team, a Cyclo Cross Carbon Team Disc és a Reacto Team – a keményebb felhasználástól egészen az aszfaltig végigböngészve a palettát…
O.NINE Carbon Team 2012
A 2010-es szezon legsikeresebb versenygépe kétségkívül az O.NINE Carbon Team merevfarú karbon monti volt. Az immár a világbajnoki csíkozást is teljes joggal magán viselő gép néhány részletében (felszereltség illetve nyeregrögzítési rendszer) teljesen megújul, és a Merida reményei szerint a 2011-es szezon folyamán sem lesz egyszerű a nyergében hajtó ridereket letaszítani a dobogóról.
O.NINE Carbon Team 2012
A gép a 2011-es szezonban teljes egészében a SRAM XX szettjét kapja meg, így az amerikai márka kiemelkedő merevségi mutatókkal rendelkező, négykaros csillaggal bíró XX hajtóműve lesz a felelős ezentúl a hajtáshatékonyságért. A korábbi FSA kiegészítők helyét a Merida-Centurion házi márkájának számító PRC, azaz Procraft alkatrészek veszik át, extra könnyű stucnival és emelés nélküli, egyenes karbon kormánnyal a profik felhasználói igényeinek eleget téve.
O.NINE Carbon Team 2012
A nyeregcső is PRC gyártmány lesz (bár kísértetiesen hasonlít a gyári Selle Italia Monolink csőre), mely karbon alapanyagával a komfortot hivatott elősegíteni, és 27,2 mm-es átmérővel, valamint ehhez társuló kiváló, 150 grammos gyári tömegadattal rendelkezik. A nyeregcső további specialitása, hogy a Multivan Merida Biking Team nyeregszponzorának (Selle Italia) „Monolink” rendszerével kompatibilis.
O.NINE Carbon Team 2012
Összességében azonban az O.NINE nem változik a 2010-es és 2011-es modellekhez képest. Az indoklás a következő: „sose változtass egy győztes versenyparipán”… Magyarán marad a 18”-os vázméret esetén 940 grammos gyári tömegadat és a jól bevált technológiák: Flex Stay támvilla, Nano Matrix szövetstruktúra és Double Chamber csőkeresztmetszetek.
O.NINE Carbon Team 2012
Mielőtt az olvasó teljesen eltévedne a 2010-es, 2011-es, illetve 2012-es évszámok erdejében, tegyük tisztába a helyzetet: a mostani, 2011-es sajtótáborban 2012-es friss fejlesztéseket (BIG.NINE Carbon Team és Cyclo Cross Carbon Team Disc), valamint 2011-es modellek 2012-es változatait (O.NINE Carbon Team és Reacto Team) mutatták be a nagyérdeműnek.
O.NINE Carbon Team 2012
Haladjunk a cross country világából tovább az idősebb szakágak felé! Első körben következzen egy 2012-es fejlesztés, a 2011-ben debütáló Cyclo Cross Carbon Team tárcsafékes változata. A Multivan Merida Biking Team versenyzőinek felkészülése során komoly szerepet játszik a ciklokrossz versenyzés – Hermida immár háromszoros spanyol bajnoka ennek a szakágnak –, így a karbon ciklokrossz gép fejlesztése elengedhetetlen feladatnak számított.
Cyclo Cross Carbon Team Disc 2012
A Merida balszerencséje, hogy a kantifékes változat tavalyi premiere utáni őszi időszakban tette lehetővé az UCI a tárcsafék használatát a ciklokrossz szakágban. A fejlesztés tehát nem állhatott meg, a szponzorált versenyzők pedig nem szenvedhetnek hátrányt technikai téren, így a tajvani gyártó is lépett: megalkotta a saját tárcsafékes karbon ciklokrossz gépét. Érdemes tudni azonban, hogy mellette továbbra is elérhető lesz a kantifékes változat is. Ennek oka a következő: sok bringás valószínűleg még egy ideig ezt fogja preferálni, illetve aki versenyzőként komoly, minőségi kerékarzenállal rendelkezik kantifékes vonalon, az nehezebben szánja rá magát a váltásra.
Cyclo Cross Carbon Team Disc 2012
Jürgen Falke, a Merida főmérnöke ismét kihangsúlyozta: nem csak egyszerűen arról volt szó, hogy tárcsafékhez adoptálták a meglévő kantifékes modellt. Nagyon magyarázni ezt nem is kell, hiszen mindenki számára világos: egy tárcsafék teljesen máshogy terheli a villaszárakat, mint egy kanti típus. A helyzetet bonyolítja, hogy a tárcsafék jóvoltából fellépő aszimmetrikus csavaróerők és vibráció kiegyensúlyozása mellett továbbra is fenn kellett tartani a villaszárak nyújtotta rezgéscsillapító hatást, valamint az első villa esetében a kormányzás határozottsága sem szenvedhetett csorbát. A mutatvány szerencsére a gyártó szerint sikerült, így újabb csodafegyverhez juthattak a csapat tagjai.
Cyclo Cross Carbon Team Disc 2012
Lényeges változás, hogy a mechanikus tárcsafék jóvoltából a hátsó sarutávolságot az országúton (és mindeddig a ciklokrossz gépek esetén is) általános 130 milliméteres méretről 135-re növelték, ami egyrészt a féktárcsa miatt elengedhetetlen volt, másrészt viszont nincsen éppen káros hatással a kerék és a hátsó háromszög oldalmerevségére.
Cyclo Cross Carbon Team Disc 2012
Emellett azonban minden, ami erénye volt a kantifékes változatnak az megmaradt, ezeket pedig sorolhatnám hosszasan, de ehelyett inkább beilleszteném a bringa tesztjét a tavalyi sajtótábor terméséből. Természetesen nem maradhatott ki a tárcsás változat menetpróbája sem, így a 2012-es modellel is szereztem tapasztalatokat. Konklúzió: menettulajdonságok tekintetében minden, ami a kantis változatnál pozitívum volt, az maradt, mellé azonban jól adagolható, határozott fékerő társul, és minden amit nem kedvelek a kantifékekben (kábelütközők, nehézkes beállítás, váz síkjából kinyúló karok), az egy csapásra eltűnt. A SRAM Red fékváltókarok nagyon jól dolgoznak együtt az Avid bowdenes tárcsafékeivel, más kérdés, hogy a SRAM fékváltókar rendszere szerintem terephasználatra (és egyre inkább úgy gondolom, hogy országútra is) továbbra is számomra „nemszeretem” megoldás, de ez maradjon az én magánvéleményem.
Cyclo Cross Carbon Team Disc 2012
Következzen végül a szívem csücske – már ami a szakágat illeti –, az országúti versenyzésre szánt Reacto Team. Szűkszavú leszek vele kapcsolatosan, mivel mire elolvad a hó (Melyik is?), felkerül a honlapra a gép részletes tesztje. Sőt, tudjátok mit? Nem is mondok róla semmit, beszéljenek inkább a képek…
Cyclo Cross Carbon Team Disc 2012
Na jó, azért pár szóban… A Reacto a Merida válasza arra az országúti gépek piacán tapasztalható trendre, miszerint mezőnyszámokra fejlesztett vázaknál is egyre inkább előtérbe kerülnek az aerodinamikus megoldások. Ez a csőprofilok aerodinamikai optimalizálásában merül ki, illetve a bowdenek rejtett vezetésében. A geometria és az üléspozíció az országúton megszokott paramétereket követi, ergó ez nem időfutamgép, csupán egy aerodinamizált általános országúti felhasználásra alkalmas bringa.
Reacto Team 2012
A váz, illetve a bringa 2011-ben már elérhető, a Multivan Merida Biking Team versenyzői pedig idei edzőtáboruk országúti kilométereit már a Reacto Team nyergében gyűjtötték be. A képeken a 2012-es változat (dizájn) látható.
Reacto Team 2012
Ennyi volt a 2011-es sajtótábor technikai újdonságainak bemutatója. A Reacto Team tesztje várhatóan március közepén olvasható a Bikemagon, az O.NINE Carbon Team World Champion Edition és a BIG.NINE Carbon Team viszont megtekinthető nemsokára a forgalmazó standján a Bringaexpón.
Mallorcán került sor a Merida Press Camp szombati sajtótájékoztatóján a 2012-es BIG.NINE Carbon Team világpremierjére. A gépet nagy érdeklődés kísérte, majd pedig ez a masina volt a vasárnapi tesztnap egyértelmű sztárja. Lássuk, mit is nyújt a Merida új 29”-os gépe!
Így néz ki a 2012-es BIG.NINE Carbon Team
A 29”-os kerékmérettel rendelkező merevfarú montik már jó ideje piacon vannak, de a valódi áttörésre egészen a 2010-es szezonig kellett várni. A 2010-es Eurobike-on már megfigyelhető volt a trend, miszerint szinte minden gyártó előrukkolt egy-egy nagykerekűvel, mi több, akár karbon vázzal is vásárolhatunk ilyet. A Merida is elérkezettnek látta tehát az időt, hogy megjelenjen ebben a szegmensben, így született meg a BIG.NINE.
29” vs. 26”: geometriai összehasonlítás 19”-os vázméret esetén. A láncvilla mindössze 20 milliméterrel hosszabb, azonos rugóút esetén pedig a nagyobb beépítési magassággal rendelkező villa jóvoltából még rövidebb fejcső alkalmazása esetén is 40 milliméterrel magasabbra kerül a vezetőállás. A középcsapágy magasság a Merida esetében változatlan maradt
A géposztály létjogosultságot leginkább a maratonok világában szerzett, főként két dolog miatt részesítik egyre többen előnyben. Egyrészt a nagyobb átmérőjű kerekek/köpenyek által nyújtott magasabb komfort miatt, másrészt pedig a technikás emelkedőkön hatékonyabban haladni vele, különösen igaz ez az erősen gyökeres és köves szakaszokra.
Jürken Falke Merida főmérnök éppen a Structure Element Carbon koncepció jegyében fogant BIG.NINE láncvilla-középcsapágyház kombóval hadonászik hevesen
Akadnak azonban további előnyök is. A nagyobb kerekeknek köszönhetően sima útszakaszokon kedvezőbb a gördülési ellenállás, laza talajon simább a haladás és gyors kanyarokban biztosabb a talajfogás.
Erősen döntött, enyhén íves felsőcső és lendületes támvilla becsatlakozás
A geometriai különbségekből adódó előnyök sem hanyagolhatók el: a csapágyház és a kerekek tengelyének magasságkülönbsége (csapágyesés) megnő, így mászásnál kevésbé hajlamos a gép eleje a felemelkedésre, illetve meredek lejtmenetekben kevésbé van olyan érzése az embernek, hogy egy-egy óvatlan pillanatban átrepülhet a kormányon.
A hátsó papucs jobb oldalról is elegáns képet mutat
A nagykerekűek előnyei mellett azonban nem szabad megfeledkezni a konstrukció hátrányairól sem, ez pedig a nagyobb kerekekből adódó nagyobb villa beépítési magasság, valamint a hosszabb láncvilla szükségessége a megfelelő sárférőhely és a hajtómű helyigényének biztosítása érdekében.
A kormánymagasság égbe emelkedése ellen alacsony beépítésű magassággal rendelkező fejcsapággyal és rövid fejcsővel védekezik a gyártó. A rövidebb fejcső azonos torzionális merevségének biztosítása nem kis mérnöki feladat elé állította a tervezőket
Azonos vázméret esetén egy 29”-os váz fejcsövét lényegesen rövidebbre kell venni, mint egy 26”-os modell esetében, hacsak nem akarjuk az ideálisnál túlemelni a kormánypozíciót. Ebből következik, hogy a rövidebb fejcső alapvető tervezési követelmény, ami viszont extra odafigyelést igényel, hogy ne menjen a dolog a torziós merevség kárára, és a kormányzás stabilitása ne szenvedjen csorbát.
Flex Stay támvillaszárak itt is megjelennek, a szélességi értelemben filigrán láncvillaszárak pedig a kellő mértékű sárférőhelyért felelősek
A Merida mérnökei a versenyzőkkel közösen láttak neki a fejlesztésnek. Jürgen Falke főmérnök szerint a feladat sokkal több volt, mint egyszerűen csak a José Antonio Hermida által világbajnoki győzelemre vitt O.NINE „felnagyítása.
Hogy minden rendesen elférjen, komolyan meg kellett mozgatni keresztmetszeti értelemben a jobb oldali láncvillaszárat
A Multivan Merida Biking Team tagjai által a 2011-es szezonban már élesben is vizsgázó váz tervezése során a fentiekben vázolt problémák megoldása mellett az alacsony tömeg szem előtt tartása is célként szerepelt, így végül sikerült azt 1100 gramm alatt tartani.
Nemcsak a jobb oldali papucs korrekt darab, de a bal oldalon sem találhatunk hibát
A fejcsőmerevség megtartására végül a Taper X technológia jelentette a megoldást, a vázban továbbá megjelenik a más Merida gépekről is ismert Double Chamber (kétkamrás) karbon csőkeresztmetszet. A középrész tájékát sikerült úgy kialakítani, hogy minden szerkezeti elem rendesen elfér a láncvillaszáraktól, és a sárnak is marad hely. A BB30-as középrésznek köszönhetően mindehhez 156 milliméteres hajtókar Q-faktor járul.
A masszív csapágyház és BB30-as rendszer felelős a hajtáshatékonyságért
A középcsapágy vidékén a Structure Element Carbon technológia (bizonyos váz részegységek egyetlen monocoque darabból készülnek – jelen esetben a láncvillaszárak, a csapágyház és az alsó-, valamint a nyeregvázcső csonkja) továbbfejlesztése jóvoltából sikerült a merevséget az O.NINE-nál mérhetőnél 20%-kal megnövelni.
A Merida csapattagok a tesztnapon szinte kizárólag a BIG.NINE-al mutatkoztak. Itt éppen Gunn-Rita ad interjút vele
A merevség mellett a komfortot is szem előtt tartotta a tervezőcsapat. A kényelemért a 27,2 mm-es karbon nyeregcső és a Flex Stay támvillaszárak a felelősek, utóbbiak Thru12-es, 142 mm-es sarutávval rendelkező papucsokba csatlakoznak.
Käss és Genze ozsonnázik, miközben mellőlük sem hiányozhat a BIG.NINE. Érdemes megszemlélni a pilótafülkét: negatív szögállású stucni az alacsony kormánypozíció érdekében
A BIG.NINE iránt igen nagy volt a kereslet a tesztnapon, így komoly könyökölést kellett végrehajtani annak érdekében, hogy tesztgéphez juthasson az ember. Ez végül szerencsére sikerült, így magam is kipróbálhattam a masinát. Miután alapvetően idegen testként mozgok a terepkerékpározás világában, számomra mindig üdítő dolog, ha találok párhuzamot az országúti szakággal. Ennek köszönhető talán, hogy szeretek terepen országúti kerékméretű ciklokrossz gépekkel közlekedni, pontosan emiatt a BIG.NINE nyergében sem éreztem rosszul magamat. A látvány és az érzés egyaránt érdekes és szokatlan volt, ámde egyáltalán nem kellemetlen. Ha valaha rendszeres montizásra adnám a fejemet, a rokon kerékméretek miatt lehetséges, hogy egy 29”-ossal vágnék bele. Miután egyáltalán nincsenek a 26”-ossal kapcsolatos évtizedes beidegződéseim, ezért ez egyáltalán nem lenne számomra nehéz. Nem gondolom viszont, hogy értek a hegyigépekhez, ezért a tudományos alapon megfogalmazott menettapasztalataimtól megkímélném az olvasót. További szócséplés helyett beszéljenek inkább a fotók, hogy a termék mennyire életképes, azt meg úgyis a piac dönti majd el. Egy biztos: a Merida marketinggépezete dübörög a népszerűsítés érdekében ezerrel…
A 2010-es XCO világbajnok és a BIG.NINE: Kis ember nagy eredményekkel óriáskeréken...
árom világbajnok, balról: Gunn-Rita Dahle Flesja, José Antonio Hermida és Ralph Näf
Sajtótájékoztató keretein belül mutatkozott be a Multivan Merida Biking Team 2011-es versenyzői kerete. A csapat szempontjából kiemelkedően sikeresnek mondható 2010-es versenyszezon után hasonló eredményeket várnak a csapatvezetők és a versenyzők az idei szezontól, ahol kiemelt szerep jut majd a Merida új 29”-os karbon montijának is.
árom világbajnok, balról: Gunn-Rita Dahle Flesja, José Antonio Hermida és Ralph Näf
Mintegy húsz ország több mint 100 újságírója előtt zajlott a Multivan Merida Biking Team csapatbemutatója 2011. február 19-én Mallorcán. A versenyzők már napokkal a sajtótájékoztató előtt a szigetre érkeztek, hiszen a reprezentáción túl számukra ez az időszak egyben a szokásos év eleji edzőtáborozás ideje is. A sajtótábort megnyitó péntek esti állófogadás után szombat délelőtt a szokásos koreográfia szerint zajlott a meridások sajtótájékoztatója: Andreas Rottler csapatmenedzser felvezetője után a csapat sajtófőnöke, Thomas Giger egyenként beszélgetett a versenyzőkkel, majd a prezentációt Jürgen Falke technikai jellegű prezentációja zárta.
Hermida a sajtósok gyűrűjében
Nem mindennapi versenyzői kerettel vág neki a szezonnak a csapat, hiszen három világbajnok tapossa a pedált a társaságban: Gunn-Rita Dahle Flesja, José Antonio Hermida és Ralph Näf. A Multivan Merida Biking Team a 2010-es évben kiérdemelte a világ legjobb MTB csapata címet, hiszen az UCI cross country világkupa-sorozatában, illetve az UCI maraton világranglistáján egyaránt a legjobb csapatként zártak, valamint Hermida jóvoltából náluk teker a 2010-es XCO világbajnok is. Emellett Ralph Näf maraton Európa-bajnok lett, Gunn-Rita ugyanitt ezüstöt, míg Andreas Kugler bronzérmet szerzett. Emellé jön még Hermida világkupa győzelme, valamint három nemzeti bajnoki cím is (Moritz Milatz /német/; Jochen Käss /német/ és Andreas Kugler /svájci/). A csapat tagjai tavaly összesen 32 profi győzelmet arattak.
Gunn-Rita Dahle Flesja
A világbajnoki címért járó szivárványszínű mez viselőjeként pillanatnyilag a legnagyobb sztár a csapatban kétségtelenül Hermida, aki 2011-ben címvédésre készül, illetve nem is olyan távoli célként az olimpiai sikeres részvétel is a tervei között szerepel. José egyébiránt a szomszéd szobában lakik, és most éppen fennhangon telefonál a teraszon, mindjárt ki is szólok neki, hogy kicsit csendesedjen el, mert dolgozom : ) Természetesen ezt nem fogom megtenni, bár a jókedélyű spanyol bizonyára nem venné zokon. Még mindig ő amúgy a csapat fő mókamestere, a sajtótájékoztató estéjén rendezett díszvacsorán is hozta a szokásos közvetlen formáját, minduntalan spontán poháremelésre felbújtva az egybegyűlt sajtósokat. Fontos adalék, hogy Hermida világbajnoki címe a 11. volt abban a sorban, amit a Merida csapat versenyzői szereztek.
Hannes Genze mérnökként is aktív szerepet vállal az új modellek fejlesztésében
Gunn-Rita Dahle Flesja nem tagadta, hogy egyre nehezebb dolga van a női mezőnyben, hiszen sok a fiatal, tehetséges konkurens. Ennek ellenére szeretné felvenni a kesztyűt a fiatalabb generációval, továbbá célja, hogy a londoni olimpián is a versenyzők soraiban legyen. Ehhez azonban sikeres kvalifikációra is szükség lesz, ezért is küzdeni fog a jövőben. A norvég montilegenda egyébiránt továbbra is egy világbajnok eleganciájával és közvetlenségével tölti be a „csapat háziasszonya” szerepkörét, Hermida mellett ő a legnépszerűbb az újságírók körében.
Jochen Käss, a 2010-es német maratonbajnok
Bár Ralph Näf a maraton szakágban szerzett világbajnoki címet 2006-ban, a jövőben a cross countryra koncentrál majd, célja, hogy a 2012-es olimpián tagja lehessen a Londonba utazó háromfős svájci kontingensnek. Ehhez jó előjelnek bizonyulhat, hogy a svájci 2010-ben összesen három alkalommal állt dobogón az XCO világkupa-sorozat futamain.
Andreas Kugler, a 2010-es svájci maratonbajnok
Az idei versenyzői keretet Hannes Genze, Jochen Käss és Andreas Kugler teszi teljessé, a Multivan Merida Biking Team tehát 2011-ben hat versenyzővel veszi ostrom alá a cross country és maraton viadalok dobogóit. A csapat versenynaptárában XCO és XCM világ- és Európa-bajnoki futamok, a világkupa-sorozat, nemzeti bajnokságok, a német Bundesliga futamai, valamit néhány különleges erőpróba – a Cape Epic és a Trans Germany többnapos – szerepel ebben az évben.
Az új csodafegyver: a Merida BIG.NINE Carbon
A versenyzőket a sikerben ezentúl már a Merida új 29”-os karbon montija, a BIG.NINE is segíti majd, még a nem éppen magas növésű (172 cm) Hermida fegyvertárába is bekerült egy ilyen modell. A csapatmenedzser és a Merida főmérnöke azonban hangsúlyozta, a versenyzők továbbra is szabadon választhatják meg, milyen géppel vágnak neki a viadaloknak, így a BIG.NINE, az O.NINE és a 96 közül mindenki azt választja, amelyik szerinte az adott pályára a legideálisabb.
Merida O.NINE Carbon Team Hermida special edition – nemsokára limitált szériában kereskedelmi forgalomba is kerül
Hogy ezek a gépek mit is tudnak élőben, azt az újságírók is megtapasztalhatják, hiszen a sajtó- és teszttábor harmadik napján a 2012-es modellek (O.NINE Carbon Team, BIG.NINE Carbon Team, Cyclo Cross Carbon Team Disc, Reacto Team) tesztelésére nyílik lehetőség. Az itt szerzett tapasztalatokról, valamint a 2012-es újdonságok prezentációjáról a későbbiekben számolok be.
Ezt látjuk, ha hátat fordítunk a minden útikönyvből jól ismert nagyvázsonyi Kinizsi-várnak
Régóta tervezem a mostani edzés abszolválását, mármint hogy a Balaton-felvidékben rejlő korlátlan lehetőségek közül bejárok, illetve bemutatok egyet. A kiindulási pont tekintetében voltak bizonytalanságok. Eredetileg a Balaton partjáról szerettem volna startolni, de ez ellen szólt, hogy vonattal odajutni időigényes és ehhez képest drága. Aztán a nagy fejtörés közepette Veszprém ugrott be, mely egyike kedvenc hazai városaimnak, és emellett vasúton aránylag gyorsan és egyszerűen elérhető. Több sem kellett, így egy jó idővel kecsegtető pénteki hajnal ismét a Déli pályaudvar jegypénztáránál talált…
Veszprém: innen indul a történet
A vonatút a fővárosból kiindulva nem tartott egészen két óra hosszat, így nyolc óra előtt pár perccel már a vasútállomás melletti „Bakter” névre hallgató vendéglátóipari egységben fogyasztottam el egy lórúgás jellegű feketét, természetesen szigorúan szovjet üvegpohárból. Ezután a vasútállomásról induló Jutasi úton haladtam át a városon, majd a József Attila úton hagytam magam mögött a városhatárt jelző táblát. Egész pontosan 5,2 kilométernél tartottam ekkor, a tényleges útvonalbemérést azonban csak a városhatárt jelző táblánál kezdtem el.
A várost elhagyásának alaphangulatát a lila szín határozza meg
A 84-es, 8-as, 71-es (Balaton északi partja) és 73-as számú főutak meglehetősen nagy területet fognak közre, ebben a zónában található a Bakony hegyvonulata, illetve a Balaton-felvidéki Nemzeti Park teljes területe. A zónán belül számozás nélküli főútvonalak kavarognak, melyek nem túl szélesek, és olykor meglehetősen forgalmasak.
Érdemes nyitott szemmel járni, sok a míves parasztház
Ilyen jellegű a Veszprémet Tapolcával összekötő útvonal is, melyen körünk első szakasza halad. Ezt az útvonalat a „Kerékpártúrák Magyarországon” című kiadvány túraútvonalnak javasolja. Talán nem véletlenül, hiszen vonalvezetése, fekvése meglehetősen festői, a tökéletes képet csak a szokatlanmód lökésszerű forgalom rombolja némileg, na meg a járművek összetétele is érdekes képet mutat.
Várkedvelőknek Nagyvázsonyt ajánljuk
A gépjárművek fele kavicsszállító teherautó vagy kamion, vagy egyéb teherautó, melyek „bolyozva” haladnak, azaz olykor percekig mehetünk úgy, hogy semmi sem jön, aztán meg egy percig folyamatosan előzik az embert. Ennek ellenére mindenképpen javasolt ezt az útvonalat választani, mert a dolog összességében elviselhető, közben pedig jobbról végig a Bakony hegyvonulataiban gyönyörködhetünk.
Eleinknek volt némi humorérzéke – bástyaarc a nagyvázsonyi várból
A finoman hullámzó út első komolyabb állomása Nagyvázsony, ahol a Kinizsi-várat balos kitérővel látogathatják meg azok, akik az edzést szeretik kultúrprogrammal vegyíteni. Ha valaki így dönt, az a központon keresztülhaladva is elérheti a következő állomást Vigántpetendet, ahonnan Kapolcson és Monostorapátin keresztül haladunk tovább Tapolca felé. Aki nem kíváncsi a várra, az továbbmehet egyenesen Pula irányába, amely helységnév azt jelenti románul, hogy… akit érdekel, esetleg nézzen utána.
Ezt látjuk, ha hátat fordítunk a minden útikönyvből jól ismert nagyvázsonyi Kinizsi-várnak
Tapolca sziluettjét a kor építészeti csúcstechnológiáját jelképező Y-alaprajzú házak adják, melyek jól illeszkednek abba a hetvenes évekbeli városfejlesztési gondolkodásmódba, amely toronyházat emelt még Veszprém óvárosának szívébe is. Tapolca központja helyett azonban csak az első körforgalomig megyünk, és itt a Badacsonytomaj-Gyulakeszi kijáraton hagyjuk el a város peremét. Ezen a szakaszon a forgalom is jelentősen enyhül, bár néha a legmeglepőbb falusi összekötő-utakon is belefuthatunk egy-egy bázikus méretű kamionba. A következő leágazás Gyulakeszi után lesz, ahol balra Zánkának tartva folytatjuk az utunkat.
Kenyérlángos és szőlőhegy: Veszprémből a Balaton-felvidékre
Jelentősebb emelkedő nélküli kellemesen hullámos pályán haladtunk eddig is, és ez így is marad végig. Az ember észre sem veszi, és úgy gyűjt be közel 800 méter szintet, hogy szinte meg sem érzi. Közben a díszletek lenyűgözőek: útszéli Krisztusok tömkelege, eredeti állapotba visszaállított, vagy pusztulásukban is gyönyörű falusi házak, a Káli-medence felbukkanó teljes panorámája, szinte vétek meg nem állni nézelődni. Viszont ha minden érdekeset megnéznénk, akkor meg nem lenne edzésjellege a dolognak ugye…
Kenyérlángos és szőlőhegy: Veszprémből a Balaton-felvidékre
A kékkúti leágazás utáni szakasz egyben a Balaton Kerékpáros Körút része, amely itt néhány tájékoztató táblában merül ki, külön bringaút nincsen. Valójában nem is kell, hiszen a forgalom ezt nem is indokolja. Az útszéli feszületek talán legrégebbi és legszebb példánya a Mindszentkálla felé vezető leágazás mellett található és „Bazsalygó Krisztus” néven említi a népnyelv a szobor arckifejezése okán.
Y-házak, Tapolca
Ha pihenőt szeretnénk tartani, talán itt érdemes, hiszen nagyjából félúton járunk, a szobor mellől pedig feltárul a Káli-medence, a hátteret pedig a szentbékkállai Fekete-hegy adja. Ezen a ponton bizonytalanok el végleg, hogy ezt a kört valóban edzésnek kell-e ajánlani, avagy eseménydús túraútvonalnak. Mert például ha kitérőt teszünk Szentbékkállára, és felmászunk a hegytetőre, némelyik XVIII. századi présház mellől rálátni a Balatonra is, a látvány pedig… na jó, hagyjuk.
A kerékpáros Balaton-körút a Káli-medencével
Továbbhaladva a következő válaszút Zánka lesz, ahol balra a Nagyvázsony táblát követve kell haladni. Megemlítendő, hogy körünk ezen a ponton közelíti meg leginkább a Balatont, ezért aki látni akarja a nagy vizet – netalántán áztatni is szeretne benne –, az tegyen egy kitérőt Zánka felé.
A „Bazsalygó Krisztus” Mindszentkállán
Kisebb-nagyobb települések sorjáznak egymás után, a domborzat ha lehet kicsit intenzívebb hullámzásba kezd, majd furcsa hiányérzete támad a kerékpárosnak. Az okok között megint a forgalom hiányát találjuk, mely Mencshely után Vöröstó felé kanyarodva egyre inkább zérus felé konvergál. A Tapolca-Nagyvázsony-Veszprém tengelyre Tótvázsony után térünk újra rá, és Veszprémbe visszaérkezvén egy kerek százast jegyezhetünk edzésnaplónkba.
Kápolna Vöröstón – azt hiszem ezt a környezetet szokás mediterránnak
Számos ismerősöm nagy szerelme a Balaton-felvidék, de most már azt is értem, hogy miért. Megér akár egy hosszabb tartózkodást is a környék, a dolgot talán érdemes összekötni egy kapolcsi kultúrhétvégével a népszerű „Művészetek Völgye” rendezvénysorozat idején.
Kenyérlángos és szőlőhegy: Veszprémből a Balaton-felvidékre
A település központi fekvése lehetővé teszi, hogy pár nap alatt több variációt is bejárjunk, és akkor talán a Vigántpetend melletti kenyérlángos-sütöde kínálata sem marad ki az étrendből úgy, mint nekem. Langalló mangalicatepertővel – természetesen szigorúan a korszerű sporttáplálkozás jegyében…
Kenyérlángos és szőlőhegy: Veszprémből a Balaton-felvidékre
Hosszú kihagyás után ismét egy Manitou villa került hozzám, ráadásul most az egyik csúcsmodell. És ez látszik is rajta – a visszafogott fekete szín ellenére. Bezzeg a rejtett rész, mint mondjuk a nyak, már jóval rikítóbb kék színt kapott, ami egyből kivillan, ha kellőképpen hasított bilincses stucnit használunk…
Nagyon szép felületű még az üreges váll is, ami bizalom gerjesztően nagy felületen öleli körül a becsúszókat. Hasonlóan dicséretes, hogy a felfelé egyre vékonyodó nyak is kellőképpen vastag a komoly terhelésnek kitett alsó részen.
Manitou R7 MRD 100 Absolute+ villateszt
A hátul lévő hálós szerkezetű fékhíd régi védjegye a villáiknak, ami megfelelő merevséget biztosít. Ugyanígy régi ismerős a Post Mount fékfelfüggesztés is. Nagyon tetszett továbbá, hogy a fékkábelt nem nekünk kell tetszőleges helyre kötegelőznünk, hanem a villa hátoldalán külön kis vezetőszembe fűzhetjük.
Manitou R7 MRD 100 Absolute+ villateszt
Ez lenne hát a remek küllem, aminél azért fontosabb a műszaki tartalom és maga a működés. A Manitou-k TPC rendszerét mindig is szerettük. Itt most más az elnevezés, de lényegében csak apróbb módosításokat eszközöltek rajta: például megváltoztatták kicsit a szelepezést, hogy az áramlási sebességen javítsanak, és egy manapság divatos zárt egységbe helyezték. Mert így könnyebb, ugyebár. Ez található a jobb szárban, ahol a lock out egység is helyet kapott. Ez kívül a piros tekerentyű, amely a Milo egységgel a kormányról vezérelhető.
Hogy a fékkábel esztétikusan legyen elvezetve
Maga a távirányító egység olyan, mint egy kis maroklőfegyver, amit ki lehet biztosítani (zárás), majd el lehet sütni a műanyag gombbal (nyitás). Nagyon jól kézre áll, és jól is működik – még nagyon nagy hidegben is. Az egyedüli gond, hogy a kábel a villán tulajdonképpen körbeéri az egész gyűrűt, így a vége hajlamos saját magában megakadni, ami a visszaállást lassíthatja. Szóval a felszereléskor, és a kábel méretre vágásakor érdemes jól kitalálni, hogy az merre tekeredjen, esetleg kicsit meghajlítgatni valamelyik irányba.
Ahol kell, ott bőven van anyag
Elindulás előtt még a levegőt kell belőni a testsúlyunkhoz, és már indulhatunk is. Kiállva tekeréskor nem tűnik túl merevnek a rendszer, de ha zárjuk a villát, akkor egyből érezhető, hogy inkább a bólogatása volt zavaró, nem pedig az oldalirányú rugalmassága. Kicsit tartottam attól, hogy ez egyértelműen versenyfelhasználásra készült alkatrész, amely várhatóan spártai kényelemmel fog csak ellátni. Ezzel szemben viszont nagyon érzékenyen és finoman indult meg, mely nagyban köszönhető a Manitou bevált rendszereinek, mint a Semi-Bath fél-nyíltfürdős kenés; az Evil Genius becsúszó tömítések és a felső csúszópersely fölé helyezett, olajjal jól átitatott szivacsgyűrű.
A kábel szép és akadásmentes elvezetése nem egyszerű
A rugóút-tartományon viszont elég hamar végigszaladt a nagyobb erők hatására, és a végén hirtelen erősen felkoppant. Hasonlót éreztem pár éve az első TPC-s duplavállas villájuk tesztjekor is. A csillapítást sem volt egyszerű belőni, mert az utolsó centin a visszaútnál egyszerűen nem hatott elég erővel, így mindig maradt egy kis kirúgás. Ezért nagyon fontos rászánni az időt a megfelelő nyomás és csillapítás megtalálására, melyek kis változtatásra is élénken reagálnak. Az Absolute+ rendszer pedig nagyon olajszint érzékeny, így arra oda kell figyelni, a feltöltést nem érdemes otthon végezni. Itt jegyzendő meg az is, hogy a hosszútávú tökéletes működés záloga a rendszeres szervizelés, amelynek esedékességét ennél a modellnél 100 órában határozza meg a gyártó.
Mini pisztoly a kormányon
Összegezve: a villa nagy előnye a könnyűsége és az első szakaszon, azaz a kis döccenőkön mutatott puha mozgása. A nagyobb ütésekről viszont erős visszajelzést ad, ami hosszú távon fárasztó. Versenyzőknek – a fent említett megoldási lehetőségeken kívül – az is segítség lehet, ha nagyobb nyomással használják, bár akkor veszítenek az érzékenységből. Ha ez sem javít a helyzeten, akkor mindenképpen érdemes játszani az olaj sűrűségével is.
A „Reverse Arch” elnevezésű fékhíd elengedhetetlen Manitou stílusjegy
Mi a tesztre csak a Milo egységet kaptuk a villánkhoz, de kérhető a villa tetején lévő fokozatos állítást lehetővé tevő kupakkal is. Azzal köztes állásokba is tehetjük a kompressziót, ami valószínűleg megoldja az általam kifogásolt túlzottan lineáris mozgást. Főleg, hogy ez az új rendszerük pont a régi TPC-s villák túl gyenge kompresszióját hivatott kijavítani. Tudom, hogy versenyzőknek fontos a kormányról állíthatóság, de nekünk, akik nem időre hajtunk, a jobb működés biztos, hogy megéri azt az egy másodpercet, amíg el kell engednünk a kormányt. Ráadásul pszichésen segíthet az a tudat is, hogy megspóroltuk a Milo egység pár grammját.
A PM fékrögzítés úttörő volt a maga idejében, és mára már tulajdonképpen minden konkurensük átvette
Termékadatok:
Információ: manitoumrd/kukac/gmail.com
Fogyasztói ár: 142.900 Ft
Műszaki paraméterek:
Láb alapanyaga: magnézium
Nyak alapanyaga: alumínium
Becsúszószárak alapanyaga: alumínium
Rugóút: 100 mm
Csillapítás: Absolute+
Rugózás: levegő; TS Air
Kerékméret: 26”
Állíthatóság: csillapítás; lock out (Milo nélküli változatnál folyamatos kompresszió); előfeszítés
Kenés rendszere: Semi-Bath
Porlehúzó / szimering rendszere: Evil Genius
Manitou R7 MRD 100 Absolute+ villateszt
Részletes tömegadatok:
Nyak + váll + becsúszószárak: 644 g; (alu nyak, üreges extra light alu váll)
Alsó szár: 522 g; (magnézium ötvözet)
Levegő oldali nyomórúd, negatív rugóval: 88 g
Csillapítás felső: 47 g
Csillapítás alul: 59 g
Csillapítás belső cső: 63 g
Olaj: 26 g
Kupakok, csavarok: 31 g
Össztömeg: 1476 g
Manitou R7 MRD 100 Absolute+ villateszt
Geometriai adatok:
Beépítési magasság: 475 mm
Nyak mérete: 1 1/8”
Becsúszószárak átmérője: 30 mm
Becsúszószárak falvastagsága: 1,5 – 2,4 mm
Becsúszószárak széttartása: 0,45 mm
Szivacsgyűrű van, persely 10 mm széles
Az egyszerű és jól működő levegős rendszer elemei a jó tömítés, a simára munkált becsúszó belső fal, a könnyű műanyag nyomórúd. A nagy negatív rugó a könnyű megindulást szolgálja
Merida, Mallorca 2011: nemsokára kezdődik az idei sajtótábor
A Merida 2011-es sajtótáborára idén is – az előző évek gyakorlatának megfelelően – február közepén, azaz 2011. február 19-20-án kerül sor. Ilyenkor több mint 100 újságíró érkezik a világ minden tájáról a kerékpárosok paradicsomának számító Mallorcára.
Merida, Mallorca 2011: ilyen csúnya helyeken játszódnak az események
A sajtótábor célja kettős: egyrészt az újságírók megismerkedhetnek a Multivan Merida Team csapatának 2011-es versenyzői keretével, másrészről a Merida cég legfrissebb fejlesztéseivel, a 2012-es modellekkel. A sajtótáborban természetesen a Bikemag is képviselteti magát, immár tizedik alkalommal.
Merida, Mallorca 2011: a Merida klasszisai és a sajtó képviselői kellemes díszletek között gyűjthetik az országúti kilométereket
Az idei, azaz 2011-es fejlesztésekről már beszámoltunk korábban, itt és itt, Mallorcán azonban már a 2012-es modellek tesztelésére is sor kerül. Kipróbálhatjuk a cég 29”-os montiját a BIG.NINE-t, a 2010-es világbajnok José Antonio Hermida által is használt O.NINE modell 2012-es verzióját, valamint az új tárcsafékes karbon ciklokrossz modellt. A montis beállítottságúak továbbá a One Twenty Carbont és a One Forty Carbont kergethetik meg, míg országúton az új Reacto Team modell várja a tesztelőket.
Merida, Mallorca 2011: ez itt éppen a 2010-es kupac, de sokat ígér a 2011-es tesztbringa felhozatal is
A Multivan Merida Team tagjai már napokkal ezelőtt megérkeztek a szigetre, hiszen nekik egyben egy közös edzőtábort is jelent a rendezvény. A versenyzők a téli pihenő és az egyéni felkészülés után ilyenkor találkoznak a szezon során először egymással, illetve a csapat munkáját versenyről versenyre segítő személyzettel.
Merida, Mallorca 2011: nemsokára kezdődik az idei sajtótábor
A legnagyobb figyelem minden bizonnyal a 2010-es cross country világbajnokra, José Antonio Hermidára irányul majd, aki egy ígéretes terheléses teszt után érkezett Mallorcára. A spanyol versenyző a tavalyi év hasonló eredményeihez képest mindössze 100 gramm súlytöbbletet könyvelhetett el, de mindemellé viszont nagyobb wattban kifejezhető teljesítmény, és alacsonyabb laktátküszöb párosul. Hermida így nyilatkozik a szezonkezdésről: „Úgy érzem magamat, mint ifi versenyző koromban. Úgy tűnik, évről évre egyre jobb formába kerülök, amihez nagyban hozzájárul az is, hogy a téli hónapokban ciklokrossz versenyzéssel próbálom szinten tartani magamat.”
Merida, Mallorca 2011: Gunn-Rita, Hermida és Näf személye garanciát jelent a jó hangulatraMerida
Merida hírek és termékek idehaza: www.bikefun.hu Szöveg és fotó: HBalage
A Turistaház évek óta ad otthon a „Kínok kínja” országúti mezőnyverseny befutójának
Az elmúlt hetekben ács szakemberek dolgoztak azon, hogy a Pilisi Parkerdő Zrt. tulajdonában lévő Vaskapu Turistaház kilátója a tavasz beköszöntére megújult állapotban várja a kerékpáros és gyalogos kirándulókat. Közben az erdőgazdaság több lehetséges partnerrel is tárgyalást folytat, hogy még az idei évben ismét turistaházként üzemelhessen az épület.
Vaskapu Turistaházhoz feltekerni komoly erőpróbát jelent
A február eleji időjárás már a tavaszt idézte, ennek köszönhetően az Esztergom felett magasodó Vaskapu-hegyen található turistaházhoz látogatók száma is jelentősen megnőtt. Ez érthető, hiszen a hegyről elnevezett menedékház kilátójáról tiszta időben lenyűgöző panoráma tárul a kirándulók szeme elé: Esztergom, a város képét uraló bazilikával, a Duna a rajta átívelő Mária Valéria híddal, déli irányban a Kétágú-hegy és Strázsa-hegy.
A Turistaház évek óta ad otthon a „Kínok kínja” országúti mezőnyverseny befutójának
Az elmúlt időszakban a kilátó állapota megromlott, ezért a Pilisi Parkerdő Zrt. Pilismaróti Erdészete elhatározta, hogy a tavasz érkezésére a kilátót megújítja. A munka január közepén kezdődött és három hétig tartott. A kivitelezést végző szakemberek munkáját kezdetben a téli időjárás hátráltatta, mert a havas úton a hegy tetejére épült ház megközelítése nehézségekbe ütközött. Ennek ellenére sikerült tartani a kitűzött határidőt, így a február eleji tavaszias hétvégét kihasználó turisták már a megszépült kilátóról gyönyörködhettek a tájban. A munkálatok során megújult a kilátó padlózata, valamint megerősítettük a tartószerkezetet és a korlátot.
Ezért a kilátásért bizony megéri feljönni
Márciusban tavaszi takarítás lesz a turistaház környékén, amikor az erdészet összegyűjti és elszállítja a kilátó alatti meredek területen a tél folyamán felgyülemlett hulladékot.
Mindeközben a Pilisi Parkerdő Zrt. folyamatos tárgyalásokat folytat a lehetséges partnerekkel, hogy lehetőleg még az idei évben ismét a teljes kiránduló közösség számára elérhető szolgáltatásokat nyújtó turistaházként üzemelhessen a vaskapui épület.
A 2011-es szezonra az X-Fusion nagyon rákapcsolt. Palettájuk nagyjából mindent lefed, FR-től XC-ig bezárólag, mind a villákat, mind pedig a tagokat tekintve. Lássunk egy-két érdekességet a termékválasztékból!
A villák esetében 3 példánnyal és 3 kategóriával állunk szemben, és minden egyszerű, mint a raklap:
Vengeance FR/AM/Enduro:
Két csillapítással, HLR illetve RC. Míg az utóbbi egy normál oda-vissza állítható csillapítású, addig a HLR jelenti a csúcsot, duplakamrás rendszer, így külön szabályozhatjuk az alacsony és a nagy sebességű összenyomódást. Elérhető minden nyakméretben, 20 mm-es átütős lábbal, 36-os becsúszókkal. A rugóút belülről állítható 30 mm-es hézagolókkal (160-130-100 mm). Tömege 2,2 kg!
X-Fusion Vengeance
Velvet XC/Trail:
Az igazi mindenes villa, egyféle csillapítás rendszerrel, lock outtal és csillapítás tekerentyűvel, 80-130 mm úttal és másfél kg körüli tömeggel. Mindenféle nyakkialakítással kapható.
Enix XC/Trail:
A kategória alját képviseli, szintén egyféle csillapítással, lock outtal, 32 mm-es becsúszókkal, de csak 1 1/8”-os nyakkal és gyorszáras lábbal érhető el. Amit még tudni lehet róla: 80-100-120 mm úttal és 1723 gramm tömeggel rendelkezik.
Rugóstagok:
Levegős tagból csak az O2 széria található a palettán, 3-féle csillapítással: RCX / RLX / RL. Ezek csak a pogózás-mentesítésben különböznek: míg a csúcsmodellnek négyállású a kompreszzió feje, addig a RLX-nek csak 3, az RL-nek pedig kettő (Lock on-off). Az RL verzió elérhető kormányról lockolható változatban is.
X-Fusion Vector RC
A Glyde névre hallgató darab az egyszerűbb rugóstag, melyen csak a rugó előfeszítését és a csillapítás mértékét állíthatjuk. Nitrogénnel töltött belső túlfolyós, ezért komoly DH-ra a melegedés miatt nem javasolnám
X-Fusion Vector HLR
A cég csúcs tagja a Vector, mely kétféle változatban lesz kapható: RC illetve RLC. Az RC-n sajnos nem állítható a kamranyomás és a kamraméret, ellenben van kompresszió illetve az elengedhetetlen visszaút-csillapítás. Az RLC tag már jobban megdobogtatja a szívemet, hiszen minden tudást beleraktak, ami manapság elérhető. Kamranyomás, kamraméret, visszaút- illetve, magas- és alacsony sebességű kompresszió. Elérhető 267 mm-es hosszban is!
További okosság a Hilo állítható nyeregcső, mely esetében a finom állíthatóságot hidraulikus belsővel érik el, továbbá 100 mm út és 3-féle méret jellemzi. Elérhető távirányítóval is, de csak matt fekete színben készül. Tömege 620 g körül várható.
Kétezer-tizenegyben hetedik esztendejét kezdi a Top Maraton hegyikerékpárverseny-sorozat. A naptárban idén is négy állomás szerepel, melyek – szeptemberi – végeztével összetettet is hirdetnek a szervezők. A jubileumok és fesztiválok éve lesz 2011. Három verseny a Magyar Kupasorozat részét képezi, egy a magyar bajnokságnak ad otthont.
Top Maraton Mountain Bike sorozat 2011
A 2005-ben indult Top Maraton sorozat idei első – sorrendben 25. – futama Tarnai Csaba főszervezésében – új névadóval – a Specialized Maraton Szilvásvárad. A tizedik alkalommal kiírt maratonra – meg egyben az ország leghosszabb egynapos MTB versenye is – egy nagyszabású, kétnapos outdoor fesztivál keretében, május 29-én kerül sor. A következő állomás a 12. Intersport Duna Maraton, mely szintén többnapos fesztivál alkalmával, július 3-ai dátummal került a versenynaptárba; Visegrádon előző nap tereptriatlon Európa-bajnokságra is sor kerül. A Harangvölgyi András által szervezendő pilisi etap alkalmával egyúttal a maraton szakág magyar bajnokait is díjazzák. A top maratonos fesztiválok az Egeres-völgyi Sport Fesztivállal folytatódnak, melynek fő eseménye az augusztus 7-ei Bükk Maraton lesz, felsőtárkányi központtal. Nagy Ádám és csapata a tizenegyedik maratonjuk kísérőrendezvényei közt, újításként kieséses rendszerű olimpiai krossz viadalt is beilleszt a programok közé.
Top Maraton Mountain Bike sorozat 2011
„A hazai montain bike versenynaptár torlódása miatt az idei Mátra Maratont az eredetileg tervezetthez képest két héttel később, szeptember 11-én szeretnénk megrendezni. Azt gondoljuk, hogy ezzel egyrészt meg tudjuk nyújtani a maraton szezont, másrészt az iskola beindulása után könnyebben és többen tudnak részt venni a versenyünkön. Egyeztetések zajlanak az erdészettel és a zöldhatósággal, és remélhetőleg február végéig be tudjuk jelenteni a végleges időpontot. Mivel még nyolc hónap van hátra a tervezett dátumig, bízom abban, hogy ez a módosítás nem érinti hátrányosan azokat, akik már beneveztek a Top Maraton sorozatra.” – mondta Eisenkrammer Károly, az idén szintén tizedik jubileumát ünneplő, Gyöngyös-Sástóról rajtoló Mátra Maraton főszervezője.
A Top Maraton eseményeknek alkalmanként – a rövid-, közép- és hosszútávon –, mintegy másfélezer nevezője, a kiegészítő rendezvényekkel együtt több ezer résztvevője van. A 2010-es szériát az elitek közt Blazsó Márton és Dósa Eszter nyerte, a szakág bajnoki címvédői Dósa és Parti András.
A Top Maraton sorozat négy futamára együttesen, kedvezményesen, február 28-ig lehet nevezni a www.topmaraton.hu honlapon.
