Egy 22 éves olasz fiúnak sikerült elvonni a figyelmet a Giro összetettjéért folyó küzdelemről, ugyanis olyat tett, ami manapság szinte egyedülálló, ráadásul Olaszországban, olaszként, a Giro d’Italia-n!
Andrea Guardini úgy verte meg a 18. etap sprintbefutóján a világbajnok Cavendisht, hogy a brit teljesen ideális pozícióból hajrázhatott, ahonnan gyakorlatilag verhetetlen… A brit ezen finoman szólva meg is lepődött, és a szokatlan történésre adott első reakciója eléggé „gyerekes” volt, ahogy a képekből is kiderül. „Ki a fene ez a srác?”
A Farnese Vini fiatal sprintere az elmúlt két évben főleg az ázsiai Tour de Langkawi viadalon jeleskedett,11 szakaszgyőzelmet szerezve, de a Török Körversenyen és Katarban is tudott nyerni hajrát. Guardini így nyilatkozott sikeréről:
„Kezdettől fogva hittem benne, hogy nyerhetek. Megszenvedtem a hegyeken, négy szakaszon utolsó voltam, utolsó előtti az összetettben, de a mai volt az utolsó lehetőség és valóra vált az álom. Ha ez nem sikerült volna, még egy évet kellett volna várnom. Tudtam, hogy legyőzhetem Cavendisht, tudtam, hogy nekem kell indítanom és így is tettem.
A sprint előtt a Saxo vonatára tettem a kereket, ez volt az egyetlen lehetőségem, és bejött. Miután megláttam a 300 méteres jelzést, megkezdtem a sprintet, hogy mindenkit kikerüljek, és sikerült. Gyerekkorom legnagyobb álmát sikerült megvalósítani.
A különbség egy ilyen sprint megnyerése és egy 250 kilométeres táv után aratott győzelem között a tapasztalat. Néhány éve Cavendish küszködött az emelkedőkkel, majd hihetetlen módon megnyerte a Milánó-SanRemót, amikor ugyanennyi idős volt, mint most én. Úgy gondolom hasonló típusú sprinter vagyok, mint ő, de az én példaképem Robbie McEwen, aki pár napja búcsúzott. Nagy célom nekem is a Milánó-SanRemo, de azért még rengeteget kell dolgozni, hosszú távon.”
Guardinit megkérdezték Cavendish vereségét követő nem túl szép gesztusairól, amire az olasz így válaszolt:
„Nem tudok róla, hogy kritizált volna, de szerintem Mark egy igazi győztes és egy nagy bajnok nem szeret veszíteni. Talán nem örült ma, de csak egyet veszített el a négy sprintje közül, és ez azt hiszem nem olyan nagy baj.”
Amolyan „gyógyetap” volt a Giro d’Italia 18. szakasza, s egyben az utolsó lehetőség a sprintereknek az idei olasz körversenyen, hogy hajrázzanak a győzelemért, ennek megfelelően a leggyorsabbak csapatai nem is hagytak esélyt a szökevényeknek…
A San Vito di Cadore és Vedelago közötti 149 kilométeres táv érdekessége volt még, hogy az itiner alapján végig lejtett az út, persze ez a valóságban nem érzékelhető mértékű lejtő. Mindenesetre jó átlagot hajtott a mezőny, gyorsan ledarálva a mai penzumot, a hajrához közeledve csak Michele Scarponi defektje borzolta kicsit a kedélyeket, de a Lampre csapata visszavitte kapitányát a pelotonra.
Az utolsó kilométereken már Cavendish vonata, a Sky diktált, utolérték a Bak-Delange szökevényduót, majd támadhatatlan iramot mentek, bár a Saxo Banknak sikerült egy időre elvenni a kezdeményezést. Az utolsó 3-400 méterre azonban ismét a britek világbajnoka került kedvező pozícióba, ahonnan ő nem szokott hibázni.
Ma azonban mégsem a szokásos forgatókönyv szerint zajlottak az események, ugyanis a Farnese Vini csapata a legemlékezetesebb szökevénysiker után a leginkább szenzációszámba menő hajrágyőzelmet is megszerezte Andrea Guardini révén, az olasz sprinternek ugyanis sikerült egy az egyben megverni napjaink sprinterkirályát. Az összetettben nem változott az állás, a katalán Joaquim Rodriguez vezet.
Videón a hajrá:
A 18. szakasz eredménye:
1. Andrea Guardini (Ita) Farnese Vini – Selle Italia
2. Mark Cavendish (GBr) Sky Procycling
3. Roberto Ferrari (Ita) Androni Giocattoli
4. Robert Hunter (RSA) Garmin – Barracuda
5. Lucas Sebastian Haedo (Arg) Team Saxo Bank
6. Giacomo Nizzolo (Ita) RadioShack-Nissan
7. Alexander Kristoff (Nor) Katusha Team
8. Francesco Chicchi (Ita) Omega Pharma-Quickstep
9. Geoffrey Soupe (Fra) FDJ-Big Mat
10. Dennis Vanendert (Bel) Lotto Belisol Team
Az összetett állás:
1. Joaquim Rodriguez Oliver (Spa) Katusha Team 77:47:38
2. Ryder Hesjedal (Can) Garmin – Barracuda 0:00:30
3. Ivan Basso (Ita) Liquigas-Cannondale 0:01:22
4. Michele Scarponi (Ita) Lampre – ISD 0:01:36
5. Rigoberto Uran Uran (Col) Sky Procycling 0:02:56
6. Benat Intxausti Elorriaga (Spa) Movistar Team 0:03:04
7. Domenico Pozzovivo (Ita) Colnago – CSF Inox 0:03:19
8. Paolo Tiralongo (Ita) Astana Pro Team 0:04:13
9. Thomas De Gendt (Bel) Vacansoleil-DCM Pro Cycling Team 0:04:38
10. Sergio Luis Henao Montoya (Col) Sky Procycling 0:04:42 A 18. szakasz eredménye:
A Giro d’Italia 17. szakasza csak a felvezetése volt annak, ami a hétvégén a mezőnyre vár. Szerencsére az összetettben még semmi nem dőlt el, mi, nézők izgalmas hétvége elébe nézünk. A pénteki és szombati hegyi etapok, valamint a vasárnapi kronó előtt az összetett első négy helyezettjének (Rodriguez, Hesjedal, Basso, Scarponi) nyilatkozatai a hajrá előtt:
Ivan Basso taktikája egyszerűnek tűnik, csapata, a Liquigas végig olyan tempót diktál, hogy az ellenfeleknek ne legyen kedve és lehetősége támadni, egyben kapitányuk számára a legideálisabb ritmusa legyen, így fárasztva az ellenfeleket, és a lehető legideálisabban megalapozni Basso sikerét a végjátékban. „Grande Ivan” magabiztosnak tűnik:
„Remek szakaszon vagyunk túl, ismét megmutattuk, milyen erősek vagyunk, és hogy harcban vagyunk a Maglia Rosa-ért. Amikor a Giau emelkedőjén magamra maradtam, próbáltam fokozni a tempót, hogy leszakadjanak az ellenfelek. Az összetett állás változott, de nem úgy, ahogy szerettem volna. Gratulálok Hesjedalnak és Scarponinak és Rodrigueznek is, aki végig remek formát mutatott. Ez azonban csak az első menet volt. Van még két szakasz pénteken és szombaton, valamint a végső időfutam Milánóban, ami nem lesz sétagalopp. Én nyugodt vagyok és magabiztos, a csapattársaimmal mindent megteszünk majd, hogy miénk legyen a rózsaszínű trikó.”
Joaquim „Purito” Rodriguez helyzete nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik a rózsaszínű trikóban. Purito messze nem olyan jó időfutammenő, mint Hesjedal, és 30 másodperc kevés lesz neki Milánóban, vagyis időt kell még hozni a kanadain, ha nyerni akar. A Katyusa kapitánya így nyilatkozott:
„Különleges nap volt ez számomra. Egy éve hunyt el Xavi Tondo, aki jó barátom volt, gyerekkora óta ismertem. Minden erőmet összeszedtem, hogy nyerni tudjak, és neki ajánlom a győzelmemet. Nagyon nehéz szakasz volt, a Liquigas hihetetlen munkát végzett, és ha pénteken és szombaton is ilyen tempót diktálnak, akkor nem lesz egyszerű sem nekem, sem másnak elöl maradni. Minden nap veszélyes számunkra, a mai ugyanúgy, mint a többi. Görcsöltek a lábaim is, nem hinném, hogy tudjuk tartani ezt a ritmust a következő szakaszokon.”
A negyedik pozícióban lévő „címvédő” Michele Scarponi a 17. szakasz végén örült, hogy ott volt a végén az élbolyban:
„Szakaszt akartam ma nyerni, de a Giau utolsó kilométerén görcsölt a lábam. Amikor az egyikből kiállt, jött a másikban. gyakorlatilag 13 kilométeren keresztül szenvedtem azzal, hogy helyrejöjjek. Nagyjából a lejtő végére sikerült helyrejönni, így képes voltam beérni a legjobbak között. Talán a magasabb hőmérséklettel magyarázható ez a többi naphoz képest, és azzal, hogy nem ittam eleget.”
Az összetettben második kanadai Ryder Hesjedal csak 30 másodpercre van elmaradva Rodrigueztől és egyértelműen ő a legjobb időfutammenő az élen álló négyesben. A 17. szakasz után az SBS csatornának a Garmin kapitánya is kijelentette, hogy immáron a végső győzelemre is esélyes, ami azonban többet mond, legfőbb vetélytársai is nagyon tartanak tőle:
Purito: „Jelenleg úgy gondolom, Hesjedal komoly esélyes. Ma egy másodpercet sem veszített és ha az időkülönbségek így maradnak, képtelenség volna, hogy én, Basso, vagy Scarponi megelőzzük őt a milánói időfutam után. Ezért támadnunk kell őt, megpróbálni leszakítani, mert ha ez nem sikerül, biztos vagyok benne, hogy ő nyer.”
Basso: „Látták milyen könnyedén tette rám a kereket, amikor támadtam? A mai nap bizonyította, hogy Hasjedal van a legjobb helyzetben a Giro megnyerése szempontjából. Ezen a szakaszon sok minden megmutatkozott a pénteki és szombati nehezebb etapok előtt. Változott kicsit az összetett, de nem úgy, ahogy akartam, pont Hesjedal miatt.”
Scarponi: „Hesjedalt tiszteljük és tartunk tőle. Nem sikerült zavarba hozni. Ezek a kemény szakaszok mindenki számára nehezek, de Hesjedal megmutatta, hogy képes túlélni ezeket és most tökéletes pozícióban van, az utolsó időfutam kedvez neki.”
Az összetett állás:
1. Joaquim Rodriguez Oliver (Spa) Katusha Team 74:46:46
2. Ryder Hesjedal (Can) Garmin – Barracuda 0:00:30
3. Ivan Basso (Ita) Liquigas-Cannondale 0:01:22
4. Michele Scarponi (Ita) Lampre – ISD 0:01:36
5. Rigoberto Uran Uran (Col) Sky Procycling 0:02:56
6. Benat Intxausti Elorriaga (Spa) Movistar Team 0:03:04
7. Domenico Pozzovivo (Ita) Colnago – CSF Inox 0:03:19
8. Paolo Tiralongo (Ita) Astana Pro Team 0:04:13
9. Thomas De Gendt (Bel) Vacansoleil-DCM Pro Cycling Team 0:04:38
10. Sergio Luis Henao Montoya (Col) Sky Procycling 0:04:42
11. Johann Tschopp (Swi) BMC Racing Team 0:04:46
12. John Gadret (Fra) AG2R La Mondiale
13. Daniel Moreno Fernandez (Spa) Katusha Team 0:04:55
14. Dario Cataldo (Ita) Omega Pharma-Quickstep 0:04:59
15. Damiano Cunego (Ita) Lampre – ISD 0:05:07
16. Mikel Nieve Ituralde (Spa) Euskaltel – Euskadi 0:05:42
17. Gianluca Brambilla (Ita) Colnago – CSF Inox 0:06:29
18. Sergio Pardilla Bellon (Spa) Movistar Team 0:06:53
19. Sandy Casar (Fra) FDJ-Big Mat 0:12:25
20. Roman Kreuziger (Cze) Astana Pro Team 0:12:53
Budapest, 2012. május 23. – Hegyikerékpárossal bővült a magyar olimpiai csapat. A mai napon biztossá vált, Parti András személyében lesz magyar versenyző augusztus 12-én a londoni olimpia férfi hegyikerékpár futamában.
Waberer Györggyel
Parti András (30), aki jelenleg Magyarország egyetlen profi hegyikerékpáros csapatában, az Euro One Waberer’s Cube Pro MTB Team-ben versenyez, Peking utána Londonban is bizonyíthat a legjobbak között. A német SRM Stevenstől 2011-ben hazaigazolt magyar tehetség elmondta; sikeréhez nagyban hozzájárul az Euro One Waberer’s Cube csapat professzionális szakértelme, amely tökéletes felkészülési hátteret biztosított számára a kvótaszerző időszakban.
„Kivételes tehetségekkel, ambiciózus versenyzőkkel és professzionális menedzsmenttel dolgozok együtt nap-mint nap Bogár Gábor csapatában, ami számomra is nagy motivációt ad a felkészülések során. Nagyszerű a légkör a csapaton belül; az olimpiai kvótaszerzés természetesen a nemzet, de a csapat érdeme is egyben. Szeretném különösen kiemelni csapattársam, Juhász Zsolt munkáját. Zsolt nagyszerűen teljesített az idén is, az előkelő U23-as világkupa helyezéseiért kapott kvalifikációs pontok nagyon sokat lendítettek a férfiak kvótaszerzésén. A csapat támogatói háttere is kivételes. A Euro One Számítástechnikai Zrt. kezdetek óta tartó folyamatos bizalma, valamint a Waberer’s elkötelezettsége sportágunk mellett példaértékű, ez a siker nélkülük sokkal nehezebben, vagy talán nem is jöhetett volna létre. Az olimpiáig még világkupa futamok és több felkészülési verseny vár rám, aztán augusztus elején irány London, ahol az új 29-es CUBE Elite Super HPC SLT versenygépemmel, egyenlő eséllyel veszem majd fel a versenyt a világ legjobbjaival szemben” – mondta Parti András.
A londoni olimpia egyetlen magyar férfi versenyzőjét adó Euro One Waberer’s Cube Pro MTB Team története példaértékű, nem csak a kerékpársportban: folyamatos, céltudatos munkával el lehet érni olyan sportágban is komoly eredményt, amiben egyelőre nem tartozunk a világ élvonalába.
Kucska Árpáddal (az Euro One vezérigazgatójával) és Bogdán Csabával (a Cube magyarországi forgalmazójával)
„A csapat megalakulásakor fantáziát és profi hozzáállást tapasztaltunk a csapatot menedzselő sport marketing ügynökségtől, a Sport Vision & Solutions-től, ezért vágtunk bele 2010-ben a közös munkába, akkor még négy versenyzővel. A most már két éve tartó töretlen bizalom gyümölcse az olimpiai kvóta megszerzése, ami természetesen óriási büszkeséggel tölt el engem és munkatársaimat is. Nagyon szurkolok Andrásnak, hogy alázatos munkájához méltó, kitűnő eredménnyel szerepeljen Londonban.” – mondta Nánási Sándor az Euro One Számítástechnikai Zrt. elnöke.
Wáberer György a Waberer’s International tulajdonosa így vélekedett – „Vállalkozásom, a Waberer’s International 2012-ben vált névadó fokozatú támogatóvá a csapatnál. A csapat sikereit látván döntöttem úgy, hogy támogatom ezt a nagyszerű kezdeményezést, magam is lelkes kerékpáros lévén. Mindentéren elkötelezett vagyok Magyarország fejlődéséért, ezért büszke vagyok rá, hogy hozzájárulhattam Parti András hazaigazolásához. Szívből gratulálok az olimpiai kvóta megszerzéséhez és sok szerencsét kívánok neki a „nagy napra” is! Hajrá Euro One Waberer’s Cube, hajrá Magyarország!”
A következő két hétvégén kettőn is kiemelt rangú downhill-es esemény lesz a környékünkön, amelyeken magyar indulók is szép számban rajthoz állnak. Az első most hétvégén Leogangban, Ausztriában, ami az Európa Kupa második fordulója lesz, majd onnan egyenes út vezet (amennyire az Alpokban ez lehetséges) az olaszországi világkupára, Val di Sole-be.
Lukács Rajmund, Val di Sole világkupa 2011
Haladjunk az időbeli sorrend alapján. Leogang évek óta az egyik legkedveltebb állomása az Európa Kupának, ám idén ez még annyival meg van fejelve, hogy itt rendezik a világbajnokságot is szeptember első napjaiban. Ezek azt eredményezték, hogy 450 induló áll rajthoz a versenyen (ráadásul csak a létszám stop miatt ennyi, hiszen a jelentkezők száma még ennél is jóval több), valamint nagyon erős élmezőny lesz jelen, olyannyira, hogy „kis-világkupának” sem lehet már hívni, ez több annál. Emiatt felesleges is belekezdeni az érkező világklasszis riderek felsorolásába, szinte érdemesebb már azt, hogy ki nem jön, többen sajnos sérülés miatt. Láthatunk majd világbajnokokat, világkupa összetett győzteseket és még sok arcot, akik odaérhetnek az elejébe. „Nem babra megy a játék”, hiszen aki itt most nyer, az a világbajnokságra nézve már egy komoly lélektani előnyt tudhat magáénak a többiekkel szemben.
Egyetlen hétre rá, június első hétvégéjén pedig már az olaszországi világkupára koncentrál minden érdeklődő, hiszen Champéry idei hanyagolásával már minden résztvevő szerint a naptár legkeményebb pályáján mérik össze tudásukat a világ legjobb downhillesei.
És ha ez még nem lenne elég, akkor jöjjön a már korábban említett egyik legfontosabb elem, mégpedig a számos magyar induló, ami downhill világkupán egészen egyedülálló. Ráadásul mondhatni a komplett krém, hiszen köztük van a tavalyi országos bajnokság Elite Férfi teljes dobogója, valamint a Junior Magyar Bajnok is.
Leogangi indulóink:
Liszi Attila (LiMiT Racing Team)
Lukács Rajmund (LiMiT Racing Team)
Szabó Endre (LiMiT Racing Team)
Gács Péter (LiMiT Racing Team)
Kántor Miklós (2GP LiMiT Team)
Ettingshausen Máté (2GP LiMiT Team)
A Val di Sole világkupára már „csak” öt főre fogyatkozik a hazai résztvevők száma, így azonban annál nagyobb support-tal állhatnak rajthoz. Nagyon örömteli, hogy ennyi HUN felirat lesz egy dh világkupa listáján, és itt nem a minőség rovására megy a mennyiség, hiszen a srácok ténylegesen megérdemlik hazánk képviseletét. Hajrá magyarok!
Csütörtök reggel veszi kezdetét a „túránk”, ami közel két hét távollétet jelent, mivel a két esemény között nem jövünk haza, inkább kicsit ki- és rápihenünk a világkupára, és még 1-2 aktívabb program is bele fog férni. Meg hát ott van az olasz tengerpart is, ami mellett tavaly sem tudtunk csak úgy elmenni 🙂
Természetesen folyamatosan adunk majd helyzetjelentéseket a versenyekről és a történésekről, illetve videókkal sem szeretnénk spórolni!
Kedvcsinálóként pedig az ezen helyszíneken készített tavalyi videóinkkal tudunk szolgálni:
Az U19-es kategória éllovasainak a helyiek között csak „Pittyes gödörnek” nevezett szekciónál (Fotó: Verebélyi Zsolt)
Az elmúlt vasárnap rendezte a Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesület és a Nógrád Megyei Kerékpáros Szövetség hegyikerékpár sportágban a 2011/2012-es tanév diákolimpiájának országos döntőjét. A salgótarjáni SBTC-pálya környékén kialakított, „klasszikus” nyomvonalon mintegy száz utánpótlás-korú fiatal rótta a köröket, a versenyzők jellemzően a nagyobb hazai egyesületek tagjai voltak.
Verőfényes napsütés fogadta a nógrádi megyeszékhelyre érkezőket, a pontos helyszín megtalálásához útbaigazítást szinte senkinek nem kellett már adni. A helyszínen felül sem a nyomvonal, sem a rendező egyesület nem ismeretlen a diákolimpiák kapcsán (vagy egyéb más kerékpáros események viszonylatában), hiszen 2007-ben rendezett már diákolimpiát a Salgótarjáni HKE a „legendás” gedőczi körön. A fiatalok – U9-től U19-ig – olyan nyomvonalon kerekezhettek, melyen a sportág első hazai Országos Bajnoki futamát is rendezték, még 1993-ban.
Az U19-es kategória éllovasainak a helyiek között csak „Pittyes gödörnek” nevezett szekciónál (Fotó: Verebélyi Zsolt)
Az országos döntőn a nagyobb utánpótlás-bázissal rendelkező egyesületek közül szinte mindenki képviseltette magát, a legtöbb versenyzőt a Cube Csömör, a Vitalitás SE, a Pilis CCC, a Lavina SE, a Gyöngyösi RSE, a Fillari Team Budaörs és a Salgótarjáni HKE állította ki.
A versenynap az U9-esek futamával indult, ahol Petrovics Patrik (egyesület: Vitalitás SE, iskola helye: Balassagyarmat) és Bukovácz Anna (Cube Csömör, Gödöllő) voltak a leggyorsabbak. Az U11-es korosztály még szintén egy kisebb körön mérte össze tudását, ezen esetben Pataki Barnabás (Pilis CCC, Budapest) és Lőrinc Vera (Veresegyházi VSK, Veresegyház) lettek a bajnokok.
A rajt-cél területre levezető lejtő sokak tetszését elnyerte (Fotó: Verebélyi Zsolt)
U13-tól felfelé már a nagyobbik, 2,3 kilométer hosszú, 73 méter szintkülönbségű körön versenyeztek a fiatalok. Az igen népes, több mint húsz fős U13-as fiú mezőnyben már éles versenyt láthatott a közönség, melyből végül Fetter Erik (Pilis CCC, Pilisvörösvár) került ki győztesen három kör után, míg a hölgyeknél Buzsáki Virág (Pilis CCC, Pilisvörösvár) lett az országos döntő legjobbja két kör alatt. U15-ben a versenynap talán legmagabiztosabb győzelmét láthattuk Valter Attilától (Cube Csömör, Csömör), aki bő egy perces előnnyel ért célba a második, míg közel három perccel a harmadik helyezett előtt. A lányoknál csapattársa, Bukovácz Kata (Cube Csömör, Gödöllő) lett a győztes három kör alatt. U17-ben is folytatódott a Cube Csömör uralom, Megyaszai Lilla (Cegléd) és Erdélyi Attila (Budapest) lettek a győztesek.
U19-es hölgyek a dobogón (Fotó: Verebélyi Zsolt)
Az U19-eseknél a hölgyek esetében Juhász Fanni (Gyöngyösi RSE, Gyöngyös) magabiztos, több perces előnnyel végzett az élen, a fiúknál viszont már igazi viadal zajlott a fiatalok között. Szalontay Bence (Merida Maraton Team – CST, Budapest) minimális előnnyel szerezte meg a győzelmet Bányai Dominik (Pilis CCC, Budapest) előtt, köridőik átlaga pedig jól jellemzi az összecsapás mértékét. A mintegy egy hónapja, ugyanezen körön rendezett 18. Hegyikerékpáros Városi Bajnokság Sorozat nyitó eseményén (mely az egyesület 69. ilyen kategóriájú megrendezett versenye volt), ha nem is azonos, de közel megegyező időjárási és egyéb körülmények között, az élboly fél perccel rosszabb körátlagot produkált, mint most az U19-es fiúk.
Az U19-es fiú kategória első hat helyezettje (Fotó: Verebélyi Zsolt)
A csapatversenyben – melyben három, előre megnevezett versenyző eredménye számított, pontozásos rendszer alapján – a gödöllői Hajós Alfréd Általános Iskola (Bucsányi Henrietta – Bukovácz Kata – Bukovácz Anna) végzett az élen, a második helyen a pilisborosjenői Német Nemzetiségi Általános Iskola (Kádi József – Kádi Tamás – Hetényi Gergely), míg a harmadikon a balassagyarmati Kiss Árpád Általános Iskola Dózsa György Tagiskolája (Petrovics Patrik – Nagy Vanessza – Perlaky Erik) végzett.
A délutáni eredményhirdetésen a verseny fő támogatója, Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata nevében Fenyvesi Gábor alpolgármester, valamint a rendező Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesület képviseletében Melihercsik János elnök adták át a díjakat. Az eseményről minden további információ megtalálható a www.salgotarjanihke.hu/diakolimpia honlapon.
Másfél hónappal a londoni olimpia előtt, június 3-án Veszprémben, a McDonald’s BringaMánia Magyar Nagydíjon mérkőznek meg a mountain bike sportág magyar sztárjai külföldi ellenfelekkel. Hazai pályán szurkolhatunk olimpiai résztvevőnknek, a nemzetközi szinten is kiváló eredményeket elérő Parti Andrásnak.
A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) versenynaptárában is szereplő versenyre több országból, többek között Lengyelországból, Ausztriából, Szlovákiából és Németországból is érkeztek nevezések – így az értékes világranglista pontok megszerzése mellett az Olimpiára való felkészülésre is kiváló alkalma nyílik majd a résztvevőknek.
A férfiak mezőnyében igazán izgalmas párharcra számíthatunk a tavalyi győztes, lengyel Piotr Brzozka, és a múlt évi második helyezett, olimpiai reménységünk, Parti András között. A profik futamára vasárnap délután 15 órakor kerül sor, de előttük, a nézők ráhangolását is segítendő, rajthoz állnak a hazai utánpótlás és az idősebb korosztályok legjobbjai is – és remélhetőleg a lelkes nézőknek köszönhetően karneváli hangulatban teljesítik a látványos, és izgalmas pályaszakaszokat.
Igazán különleges helyen tekernek majd a bringások, hiszen a táv egy részét a veszprémi vár területén kell megtenniük. Ezt követően, a vár lépcsősorán ereszkednek alá egészen a Séd patakig, amelyen át is vezet a pálya nyomvonala – ez a vizes szakasz a fotósok kedvence volt a tavalyi versenyen. Természetesen az útvonal klasszikus terepszakaszokat is tartalmaz, hiszen Veszprémben csupán néhány száz méter választja el egymástól a több száz éves óvárost és a sziklás, erdei ösvényeket. Az erdei táv nyomvonala a Jutasi úti Kiserdőn vezet keresztül. A McDonald’s BringaMánia Magyar Nagydíj igazi kuriózumnak számít, mert ez az egyetlen olyan olimpiai cross verseny hazánkban, amely belvárosban zajlik. A verseny szervezői ezúton is köszönik a lakosok hozzájárulását, hiszen a belvárosi szakasz részben magántulajdonban levő telkeken halad keresztül.
„Veszprém híres a sportszeretetéről, és a nemzetközi kerékpáros mezőnyt is sokan várják. A kerékpározás egyre nagyobb népszerűségnek örvend városunkban, ezért örülünk, hogy egy ilyen színvonalas versenynek otthont adhatunk.” – mondta a Némedi Lajos, Veszprém város alpolgármestere, az esemény apropóján szervezett sajtótájékoztatón.
Veszprém várja a McDonald’s BringaMánia Magyar Nagydíjra a szurkolókat! A lelkesítésnek minden kerékpáros örül, de a magyarok különösképpen. További információ a www.bringamania.hu oldalon, nevezés a www.kerekparinfo-hu-n .
A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) május 23-án hivatalosan közzétette a londoni olimpiára hegyikerékpározásban kvalifikációt szerző nemzeteket. A felsorolás alapján Magyarország a férfiak mezőnyében indíthat versenyzőt; az már korábban kiderült, kvóta esetén Parti András (EuroOne-Waberer’s Cube Pro MTB Team) utazik Londonba.
A sorrendet a két kvalifikációs időszakban megszerzett összpontok alapján számolták. A férfiaknál az első 24, nőknél 18 ország zárt kvalifikációt érő helyen; a magyar férfiak 20. (2011-ben 20. hely, 2012-ben 22. hely), a nők 19. (2011-ben 14., 2012-ben 19.) helyen zártak, így utóbbiak éppen lecsúsztak az ötkarikás játékokról.
Férfiaknál Svájc, Franciaország, Csehország, nőknél Kanada, Svájc, Franciaország lett a tabella éllovas nemzete. A lista szerint férfiak esetében 50, a hölgyeknél 30 kerekes alkotja majd az olimpiai mezőnyt.
Parti András
A magyar szövetség korábban három olimpiai válogatóversenyt írt ki, ezekben a férfiak közt Parti András szerepelt a legjobban, így az korábban eldőlt, hogy kvóta esetén ő utazhat az ötkarikás játékokra.
„Nagyon boldog vagyok. Már vártuk a végleges kiírást, mely hivatalosan igazolja, hogy megvan a kvóta, mehetek Londonba. Most rövid ideig pihenek, majd itthon versenyzek, közben edzőmmel, Szöllőssy Istvánnal és csapatommal kialakítjuk az olimpiáig szóló programot, melyben edzőtábor és verseny is fog szerepelni” – nyilatkozta a hír hallatán Parti András, aki már a pekingi olimpián is képviselte Magyarországot.
Nagyon kemény etapon van túl a Giro d’Italia mezőnye és tovább szűkült az összetett győzelemre esélyesek névsora. Az élen azonban nem változott a helyzet, a katalán Joaquim Rodriguez nemhogy megőrizte a rózsaszínű trikót, de a szakaszt is megnyerte a befutóra együtt maradt hatfős élbolyból.
Ma Falzes-ből indulva négy nagyon kemény emelkedő, sorrendben a 2. kategóriás Passo Valparola, az 1. kategóriás Passo Duran, a 2. kategóriás Forcella Staulanza és az 1. kategóriás Passo Giau várta a kerekeseket, majd a Giau után egy lejtmenetet követően érték el a célt 186 kilométer megtétele után Cortina d’Ampezzo városában.
A nap szökevénycsoportját Matteo Rabottini (Farnese-Vini), Branyiszlav Szamojlov (Movistar), Kevin Seeldraeyers (Asztana), Matteo Montaguti (Ag2r-La Mondiale), és Jose Serpa (Androni) alkották, akik közül Montaguti volt az első leszakadó 66 kilométerrel a cél előtt. A kék (hegyi) trikóban tekerő, emlékezetes szakaszgyőzelmet arató Rabottini tovább növelte előnyét a hegyi pontversenyben, az első kategóriás Duran csúcsára még ő ért fel elsőként.
Eközben a mezőnyt szokás szerint Ivan BAsso csapata, a Liquigas kontrollálta, a Duranon egyedül a baszk csapat kapitánya, Mikel Nieve próbálkozott támadással csapattársa, Amets Txurruka segítségével, és a Duranon sikerült is egy perc előnyt szereznie a mezőnnyel szemben, majd a lejtmenetben felért az elmenésre. Sokra azonban nem ment vele, Basso csapata a Staulanzán anulálta az elmenést és a kb. 30 főre fogyó mezőny együtt ért fel a hegycsúcsra.
Az utolsó emelkedőt, a Giau-t megkezdése után kis porszem csúszott a Liquigas gépezetbe, Basso legfontosabb segítője és tempómenője, a lengyel Sylvester Szmyd egyszer csak kiborított a sorból, így a „Mosolygós Gyilkos” magára maradt, illetve még öten, Rodriguez, Michele Scarponi, Ryder Hesjedal, Domenico Pozzovivo és Rigoberto Uran bírták a tempóját.
Közvetlenül a Duran csúcsa előtt Scarponi görcsölt be és Uran is megúszott kicsit, de a lejtmenet végére mindketten visszazárkóztak az élbolyra, és hatan érkeztek az utolsó kilométeren kockaköves úton emelkedő hajrára. A jó erőben lévő Basso megpróbált szakaszt nyerni, de a Liquigas kapitánya nem a gyorsaságáról híres, így a rózsaszínű trikós Purito ki tudta kerülni a cél előtt, megnyerve a szakaszt és megőrizve az előnyét az összetettben (időjóváírás ma nem járt a győzelemért).
Videón a végjáték:
A 17. szakasz eredménye:
1. Joaquim Rodriguez Oliver (Spa) Katusha Team 5:24:41
2. Ivan Basso (Ita) Liquigas-Cannondale
3. Ryder Hesjedal (Can) Garmin – Barracuda
4. Rigoberto Uran Uran (Col) Sky Procycling
5. Michele Scarponi (Ita) Lampre – ISD
6. Domenico Pozzovivo (Ita) Colnago – CSF Inox 0:00:02
7. Benat Intxausti Elorriaga (Spa) Movistar Team 0:01:22
8. Daniel Moreno Fernandez (Spa) Katusha Team
9. Thomas De Gendt (Bel) Vacansoleil-DCM Pro Cycling Team
10. Johann Tschopp (Swi) BMC Racing Team
11. John Gadret (Fra) AG2R La Mondiale
12. Mikel Nieve Ituralde (Spa) Euskaltel – Euskadi
13. Damiano Cunego (Ita) Lampre – ISD
14. Sergio Pardilla Bellon (Spa) Movistar Team
15. Gianluca Brambilla (Ita) Colnago – CSF Inox 0:01:44
16. Marzio Bruseghin (Ita) Movistar Team 0:02:13
17. Paolo Tiralongo (Ita) Astana Pro Team 0:02:47
18. Sergio Luis Henao Montoya (Col) Sky Procycling
19. Dario Cataldo (Ita) Omega Pharma-Quickstep
20. Francesco Failli (Ita) Farnese Vini – Selle Italia 0:02:51
Az összetett állás:
1. Joaquim Rodriguez Oliver (Spa) Katusha Team 74:46:46
2. Ryder Hesjedal (Can) Garmin – Barracuda 0:00:30
3. Ivan Basso (Ita) Liquigas-Cannondale 0:01:22
4. Michele Scarponi (Ita) Lampre – ISD 0:01:36
5. Rigoberto Uran Uran (Col) Sky Procycling 0:02:56
6. Benat Intxausti Elorriaga (Spa) Movistar Team 0:03:04
7. Domenico Pozzovivo (Ita) Colnago – CSF Inox 0:03:19
8. Paolo Tiralongo (Ita) Astana Pro Team 0:04:13
9. Thomas De Gendt (Bel) Vacansoleil-DCM Pro Cycling Team 0:04:38
10. Sergio Luis Henao Montoya (Col) Sky Procycling 0:04:42
11. Johann Tschopp (Swi) BMC Racing Team 0:04:46
12. John Gadret (Fra) AG2R La Mondiale
13. Daniel Moreno Fernandez (Spa) Katusha Team 0:04:55
14. Dario Cataldo (Ita) Omega Pharma-Quickstep 0:04:59
15. Damiano Cunego (Ita) Lampre – ISD 0:05:07
16. Mikel Nieve Ituralde (Spa) Euskaltel – Euskadi 0:05:42
17. Gianluca Brambilla (Ita) Colnago – CSF Inox 0:06:29
18. Sergio Pardilla Bellon (Spa) Movistar Team 0:06:53
19. Sandy Casar (Fra) FDJ-Big Mat 0:12:25
20. Roman Kreuziger (Cze) Astana Pro Team 0:12:53
Szombaton fagyos reggellel majd izzasztó napsütéssel várt a Bakony legnyugisabb, a legjobb kirándulások kiindulópontjául szolgáló falva, Bakonybél. De nem csak emiatt érdekes a település, hanem attól is, hogy idén ismét 400 bringás lepte el a környéket az idei év első maraton magyar kupafutama, a Kellys Bakonyerdő Maraton alkalmából.
A bringások arra vállalkoztak, hogy edzettségük, kedvük szerint tegyék meg a 98, 69 vagy 33 kilométer hosszúságú távokat a Bakonyban. A közép és hosszú táv is kétszer járhatott a Bakony legmagasabb pontján, a Kőris-hegyen. Bár verseny közben nem valószínű, hogy sokaknak nyílt lehetősége megcsodálni a kilátást a Vajda Péter kilátóból, mert azért mégiscsak versenyen voltak.
Zavartalanul, lendületesen futottunk végig a nevezésnél, ahol ismét praktikus csomagot kaptunk a kezünkbe: egy kulacsot a maraton logójával és benne három darab High5 zselét. A Motorex sátor alatt BiZsó nemcsak beolajozta, de kisebb javításokat is eszközölt a bringákon. A hangulatot pedig a jó öreg Bíró Ádám folyamatos hülyeségei és Gizmó és Társai ugráló showja tette teljessé.
Bakony Maraton - fotó: Kezso
A maraton magyar kupafutam első állomásán negyed órás csúsztatásokkal indultak a hosszú, közép és rövid távos versenyzők.
A faluban motoros felvezetés vezette a mezőnyt, hogy megóvja a helyieket a 40-nel száguldozó bringásoktól. A mezőnyt aztán a Kőris-hegyre felvezető aszfalton engedték szabadjára, ahol az emelkedő meredeksége miatt már nem volt akkora tempó.
Mindhárom táv felkígyózott a Kőris-hegyen – egyedül a rövid táv kanyarodott vissza, mielőtt a csúcsra ért volna -, majd a egy kis kitérővel vissza is ért Bakonybélbe.
A közép- és hosszútávosok már komolyabb kört mentek: Borzavár után végiggurultak a Cuha-patak völgyében. Kedvelt kirándulóhely lévén rengeteg ember túrázott, akik örömmel fogadták a bringásokat és élvezettel nézték azok patakátkelési technikájukat vagy épp félreugrottak, hogy ne legyenek nyakig vizesek.
A pályán gyorsan lehetett haladni és máris a második Kőris-hegy mászásnál találta magát a mezőny, ami után már „csak” egy tizenpár kilométeres lankás mászás várt a középtávosokra. Ennek a hosszú távosok nem örülhettek, nekik még egy Hajag-mászást is beraktak a 80. kilométer környékére. Na, ez volt az a rész, ami senkinek nem hiányzott: meredek mászás, ahol szinte csak rugdosni lehetett a pedált és mindehhez tűző nap vagy a fák közti fülledt meleg társult. De ha ezt valaki túlélte, már csak be kellett gurulni a 12 kilométerre levő célba, ahol frissítő és gulyásleves és kerékpármosó várta a megfáradt versenyzőket.
Női felnőtt dobogó: Poór Brigitta-Dósa Eszter-Módos Gabriella - fotó: Kezso
Az eredménylistákat böngészve azt láthatjuk, hogy bizony megöregedtünk. A közép és hosszú távról is elfogytak a felnőttek. Blazsó Marci és Búr Zsolt is csak az elit kategória miatt nevezett át a felnőttek közé, de ugyanez látható a középtávon is. A master 1 és még a master 2 korcsoport versenyzőiből is szinte több van az első 10-15 helyezett közt, mint a 19-29-es korosztályból.
Az én huszonpár éves fejemnek majdnem ez volt az első igazi hosszú táv. Najó, nem az első, igazából már 4-5 alkalommal, többek közt ezen a pályán is mentem már a leghosszabb távon. Az utóbbi években sokat erősödtem fejben. Úgy érzem, hogy ezeknél a 4 óra és annál hosszabb távoknál már fontos, hogy fejben is ott tudjunk lenni a versenyen.
Az első mászás a Kőris-hegyre - fotó: Kezso
A tavalyi év kihagyása talán jót is tett. Nem érzek magamban kényszert, nem élem meg kudarcként a balul elsült történéseket. Mondok is egy példát: a versenytáv 1/3-ánál összeszedtem az idei év körülbelül 40. defektjét. Először egy 1,5 perces pumpálásra, majd egy 4 perces gumicserére kényszerültem megállni. Szerelés közben sorra hagytak el a versenyzőtársak, talán hatan lehettek a távomon.
Rossz volt látni, de szerencsére kevésbé viselt meg, mint korábban. Talán ez is (és persze a testi adottságok) közrejátszik a mezőny „elöregedő sikereihez”, hogy ők könnyebben vesznek egy nagy levegőt munka után délután 5 órakor és indulnak el edzeni.
Eredmények:
Hosszútáv felnőtt férfi:
1. Blazsó Márton (VKE-Nelson) – 3:46:11
2. Búr Zsolt (Bringabanda SC) – 3:55:05
3. Szécsi Tamás (Bringabanda SC) – 4:01:10
Blazsó Marcitól néhány hasznos verseny utáni gondolatot olvashatunk a blogjában:
Végiggondoltam, hogy mit adhatok át azoknak, akik a későbbiekben maratonokat nyerhetnek. Úgy találtam, hogy a felvezetés, pályabiztosítás, ami érdekes lehet. Aki elöl bringázik annak tulajdonképpen szimbiózisban kell lennie a felvezető motorossal. Ezeknek két típusuk van:
Az egyik, akit rajtnál látsz és utána soha többet. Ezzel nincs mit tenni. Abban könnyíti meg az elöl haladó dolgát, hogy a turisták, kisgyerekek nem fognak kövekkel játszani az ösvény közepén, felkészíti őket, hogy itt bizony közlekedés van. Talán pár kanyarban látszik a nyoma is, ha elbizonytalanodnál.
A másik típus, aki folyamatosan ellenőrzi, hogy jössz-e, láttatja magát, hogy tudd merre megy a pálya. Ez kicsit hasonlít a mezőnyben való bringázásra, jobban fel tudod magad készíteni az emelkedőkre és lejtőkre, mert kicsit jobban előre látsz, annál minthogy 45km/h-nál az utolsó 5 méteren látod meg a nyilat, hogy visszafordul az út, majdnem 180 fokban.
Blazsó Márton - fotó: Kezso
Én személy szerint jobban szeretem az utóbbi típust, bár ennek is lehet hátránya. Nagyon száraz, poros utakon, akár percekig is szállhat a por szélcsendben és ha közel van előtted nagyon beporolhat, ami zavarhatja a légzést és a tereptárgyak észrevételét. Ritkán fel is tarthatnak.
Vegyük azt a szitut, hogy szűk kanyargos ösvényen lankásan mész föl 15-20-szal aztán lassan áthajlik lefelébe ez az út, ahol már 35-40-tel mész. Motoron ezt az áthajlást nehéz észrevenni, mert ugye nem te hajtod. A szűk ösvényen nagyon kemény 100 kg-os gépen manőverezni 80 cm széles kormánnyal. Előfordulhat, hogy lassabb mint bringával. Tehát, ha a motoros ilyen körülmények közt nem hagy kellő távolságot, akkor simán beéred. Ilyenkor rá lehet kurjantani, de nem ajánlatos, mert ösztönösen ad egy kövér gázt és máris aszteroida mezőbe kerültél, mint a csillagok háborújában. A cicanaci nem véd meg, ha csak nincs energiapajzs funkció a bringádon. Telelőhet kővel és ágakkal és közelről a kipufogó gáz is üt. Érdemes kivárni hogy mellégurulsz és mutatod, hogy mehet előbbre. Vagy megpróbálhatod túlordítani a motorzajt és a full face bukóját. De még egyszer hangsúlyozom, hogy ez elég ritka.
Tapasztalatból mondhatom, hogy jó ha van előtted motoros, legalább hangtávolságon belül! Ha egyedül mész elöl, akkor lefele sokkal óvatosabban kell menni, mert nem tudhatod hogy lesz a kanyar íve, meddig tart a lejtő, emelkedő. Itt érdemes egyenletes, nem túl gyors tempót menni. Spórolhatsz az erőddel és a sok túlfékezés, visszaváltás kihagyása sokkal több hátrányt is okozhat, ha maxon mész ismeretlen pályán.
A motorosokra visszatérve, sok különös élményem is volt az elmúlt pár évben. Pl. ott volt Feri a Transhungárián, aki hatalmas arc! Este gondolom fogyott a bor is nagy mennyiségben és már a második etap elején megfektette a vasat egy trükkös részen, de nagyon lelkiismeretes volt és szuperül biztosított.
Néha sokat próbált csevegni egy-két hosszabb, széles emelkedőn, mintha kapnék levegőt… Lehet, kívülről nem tűnt olyan fárasztónak. Legutóbb, meg a Vértesben rosszfelé ment a motoros, de bíztam benne, mert ugyan láttam a nyilakat, de gyakran átfordigatják a “vicces” emberek. Abszolút nem voltam mérges rá, mert csak 2-3 perc kitérés volt és felvezetés nélkül már sokkal többször elkeveredhettem volna.
A brit ezen finoman szólva meg is lepődött, és a szokatlan történésre adott első reakciója eléggé „gyerekes” volt, ahogy a képekből is kiderül. „Ki a fene ez a srác?”
