Vasárnap, két olimpiai indulónk részvételével rendezi a Pilis Cross Country Club az idei esztendő olimpiai-krossz országos bajnokságát Pilisvörösváron.
Az olimpia előtt utoljára versenyez hazai pályán a két felnőtt címvédő: Benkó Barbara (Focus MIG Team) és Parti András (EuroOne Waberer’s Cube Pro MTB Team).
A július 22-ei Honda Éles XCO Magyar Bajnokságon az elit férfiak és nők mellett az utánpótlás-korosztályok is rajthoz állhatnak. A gyermekrajtokra reggel tíz órától kerül sor, az elitek futama délután kettőkor kezdődik.
A pálya tekintetében, azt az olimpiaival összehasonlítva, a pilisvörösvári Benkó Barbara elmondta, teljesen más a profiljuk, a londoni hullámos, sok emelkedővel és lejtővel, ez pedig inkább egy hosszú mászás és egy lejtmenet, ami számára nem az erősséget jelenti. „Londonban inkább sziklás és nyílt terep van, döngölt föld, a pilisi pedig erdei talaj. Nyilván az olimpiai pálya sokkal technikásabb is, valamint ott esőre és hidegre kell készülni, itt pedig az remélhetőleg nem lesz!” – tette hozzá az első magyar női kvótás hegyikerekes.
A zárószakasz előtt a Merida Maraton Team CST versenyzői, Kis József és Vas Péter stabilan a top 10-ben tekernek a TransAlpon, tegnapi 7. helyük után ma kilencedikek lettek, s ezzel összetettben is kilencedikek a master versenyzők között. A profi mezőnyt továbbra is a Topeak Ergon csapata vezeti a Centurion-Vaude párosa előtt. Multifunkcionális segítőjük, Holló Tibi, azaz Bibi ezúttal kétnapos beszámolóval jelentkezik:
Ciao, ciao!
Ponte di Legno-ból jelentkezem!
2012.07.19
A mai beszámoló rövid lesz részemről, egyrészt mert említésre méltó esemény csak egy 2652 méteres hegy (igaz ez a Giro történelmének egyik legimpozánsabb tagja a Passo del Gavia) „megmászása” volt, másrészt este még váltót és féket kellett szerelnem, harmadrészt a fiaink akkorát mentek, hogy nem akarom húzni a szót! Eredményük, minden képzeletüket felülmúlva a 7. helyezés lett, amivel immár beléptek a kategória összetett top 10-be, méghozzá a 9. helyen! Dupla Zsírkalácsság!!!
Vas Peti:
Rögtön a rajt után végigtekergettek bennünket Livigno zeg-zugos utcáin, amiről egy nagyon szűk egynyomos meredek emelkedő következett. Itt nagyon ügyesnek kellett lenni, hogy 3-4 km/órás sebességgel tudjunk haladni, de sajnos ez nem tartott sokáig, így toltuk mi is. Szerencsére pár száz méter után kiszélesedett, nyeregbe pattantunk és elkezdődött a hullámvasutazás. Igazi köves, ritmustalan szakasz volt, végig a fennsíkon. Amint elkezdődött a lejtő, még kövesebb lett és lépten-nyomon defektszerelő emberekkel találkoztunk. Szerencsére minket elkerült a balsors! Teljesen jó erőben éreztem magam és talán ennek köszönhető, hogy a sík szakaszon fenn tudtam maradni egy bolyon. Józsi mögöttem kissé lemaradt, de nem féltettem, tudtam előbb-utóbb felér ránk. Kis emelkedő után jött a nap egyik fénypontja: 20 km lejtő, 1600 méter szintkülönbséggel! Nem tartom magam egy dh-ördögnek, de iszonyatosan kentem neki, melynek eredménye, hogy csak egy-két ember tudott elmenni! Frissítőnél megvártam Józsit, hogy olajozzunk a láncon, mert még a táv egy harmada hátravolt és sok helyen volt folyós sár, ami hamar kimos mindent. Rossz is volt később hallgatni az ellenfelek síró, nyikorgó láncait! Ezek után jött számomra a másik fénypont: a Mortirolo-t kellett megmászni, a maga 19 km-ével és 1500 méter szintjével. Nagy élmény volt a Giro útvonalán tekerni…! Itt folyamatosan szedtük le ellenfeleinket, sőt nem csak őket, hanem gyakorlatilag mindenkit, aki akkor arra járt! Csak mi előztünk.Volt egy-két országúti bringás, aki menet közben csatlakozva kérdezősködött a versenyről, majd próbálta tartani velünk a tempót, de ők sem bírták sokáig. Fenomenális volt! Szinte eufórikus állapotban tekertem, mindaddig, amíg lefelé olyan technikás szakasz került utunkba, hogy vagy 1 km-en toltuk….Aztán Józsi felbátorodott és el is távolodott. Eközben nekem sikerült kicsit pályát tévesztenem. Lekerültem egy településre, ahol gyanúsan méregettek, és többszöri kérdésemre, miszerint merre van a TransAlp útvolnala, csak vállat vonogattak. Nemsokára legalább azt megtudtam, merre van Ponte di Legno, így arra vettem az irányt aszfalton. Közben azon okoskodtam, hogy nem lehetek messze, valahol a mellettem levő hegyen kell lenni az útnak. Mindegy 1 km-t tekerve észrevettem pár versenyzőt, ahogy ereszkednek lefelé, így sikerült becsatlakoznom. Ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy Józsi vajon hol lehet? Megbeszéltünk egy taktikát, még az első napon, hogy bármelyikünk veszti el a másikat, addig megy, ameddig egy ellenőrző pontig el nem ér és itt várakozik. Igen, de a cél közelsége miatt itt már ilyen nem volt, úgyhogy mentem, lesz, ami lesz! És Józsi ott termett előttem! Állítása szerint nem várt sokat, így nagy megelégedéssel értünk be a célba. Tudtuk, hogy ma is nagyot mentünk, de ez az eredmény! Ma sikerült nagyon kihajtanom magam, de megérte! Remélem Bibi holnapra embert farag belőlem…
Kis Józsi:
Igen jó erőben éreztem magam! Ma már a lefelékkel sem volt semmi bajom, szépen vettem a legdurvább technikásabb részeket is, mondván egy életem egy halálom!! Érzésem szerint hihetetlen nagyot mentünk, ami a célba érkezéskor realizálódott is! Életem egyik nagy álma teljesült, hogy egy ilyen megmérettetésen bekerülhettem a top 10-be és a világ legjobbjaival együtt mondták az én nevemet is! Holnapi célunk a helyezésünk megtartása, megerősítése.
Ciao!
Madonna di Campiglio a mai helyszín!
2012.07.20.
Fiúk eléggé kivoltak a tegnapi nap után, de Petin jobban látszott. Mint később kiderült sajnos a mozgására is kihatott, de majd ő mesél róla… Rajt már az A1-ből! Nagyon büszke vagyok rájuk, és bízom benne, hogy szerény tevékenységem is hozzájárulhatott eredményükhöz. A mai nap az eredménymegtartás, megerősítés napja volt. Szerencsére minden jól ment, kilenceddikként értek be, ezzel megtartva összetettbeli 9. helyüket is. „Halálos ellenségük”, Marcusék, akik már 10 perc hátrányban voltak velük szemben, ma is kaptak 1-2-őt, így tovább erősödött a hátrányuk. Holnap elvileg már csak végig kell tekerni, de van még emelkedő, amin szerintem lesz még egy kis erődemonstráció, ahogy a fiúkat ismerem…
Kis Józsi:
Mai szakasz újabb hegymászással indult, egy 2100 méteres púpra kellett feltekerni. 10 km, 700 m szint és tömött sorokban kígyózott felfelé a tömeg, szépen egymás mögött libasorban, az egy nyomtávon. A talaj most is köves volt, majd nagyon köves, majd nagyon meredek és nagyon köves. Éljenek a Dolomitok! Ezt követően egy single track-es lefelén, megtréfált egy bucka! Elszenvedtem a verseny első esését! Szerencsére semmi bajom nem esett és gyakorlatilag időt sem vesztettem, de a kerekemből kiszaladt egy kis levegő. Egy patronom bánta. A mai őrült száguldás (15 km, 1300 m szint) mondhatni eseménytelen volt, raktam, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Az időmérő szőnyeg előtt most várnom kellett Petire, akinek nem volt őszinte a mosolya, magyarul fáradt volt, mint a kutya. Ez sajnos már meglátszott a következő hegymenetnél. Kemény volt. Másfél óra ismét 2000 m fölé. Egy kis mosolyt csak az csalt az arcunkra, hogy német ellenfeleinket beértük. Cél előtt 3-4 kilométerrel mocsarat kellett járnunk. Volt, hogy térdig süppedtem a ragacsos iszapba….
Ebben az állapotban értünk be, tudván, hogy pozíciónk stabilabbá vált.
Vas Peti:
Nagyon fáradt voltam. Hiába az előző napi kezelés, amire egyébként nincs panaszom, de nagyon nem ment a tekerés. Szerintem jól reggeliztem, utána még pihentem is egy kicsit, de még a magammal vitt 7 db zselé sem segített. Az utolsó emelkedőn Józsitól voltam kénytelen kérni elemózsiát és még az aktivátorát is elkunyiztam. Akkor rögtön nem éreztem a fizikai hatását, inkább lelkileg segített átvészelni a krízist, de azért később bizonyított. Meg kell mondjam, hogy nagyon örülök, hogy túléltem a szakaszt és nem volt semmi komolyabb probléma. Az utolsó szakaszra azért összeszedem magam, hogy biztosan megtarthassuk ezt a helyezést.
Frank Schleck ma bejelentette, hogy megkapta a Tour de France 13. szakaszán levett doppingmintája B-próbájának eredményét is, ami az első teszthez hasonlóan szintén igazolta a Xipamid (tiltott vízhajtó) jelenlétét.
A Tour de France-ról hazaküldött luxemburgi sztárbringás a következőket nyillatkozta közleményében:
„A B-próba eredménye is pozitív, de ez számomra nem változtat semmin: Én tudom, hogy nem tettem semmi rosszat. Továbbra is próbálnom kell kideríteni, hogyan került a szer a szervezetembe. Jelenleg percről percre vizsgáljuk, pontosan mit csináltam, ettem, ittam a kontroll előtti napokban és július 14-én, kivel találkoztam, milyen táplálékkiegészítőket fogyasztottam.
Az egészségügyi szakma azt állítja, hogy ez a szer extrém körülmények között sportolva – amilyen egy kerékpáros körverseny – nagyon veszélyes, akár halált okozhat. Ezért valóban tisztáznom kell, hogyan jutott a szervezetembe: mivel én nem vettem be, azt kell feltételezzem, hogy valaki más adta, vagy véletlen szennyezés történt, vagy valami más oka van, amit még nem tudunk, mert még több analízis hátra van. Mivel ezek a vizsgálatok még eltartanak pár napig, még jelentkezem a legfrissebb információkkal, ha meglesznek az eredmények.”
A világbajnok Mark Cavendish a Tour de France 18.szakaszán megmutatta, hogy még mindig ő a leggyorsabb lábú sprinter a világon, emlékezetes győzelmet aratva, ahogy gyakorlatilag a célvonal előtt kerülte ki a szökevényeket a Team Sky remek csapatmunkája után.
A Blagnac és Brive-la-Gaillarde közötti 222 kilométeres távon a nap szökevénycsoportját nem engedte messzire a mezőny, a Sky részéről a norvég Edvald Boasson Hagen volt jelen, így nem a sárga trikós csapatának kellett végig vezetnie az üldözést.
Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Cavendish jó lehet a sprintre a végén, sikerül túlélnie a cél előtt 10 kilométerre magasodó emelkedőt, Boasson Hagent visszahívták a szökésből felvezetni a britnek. Az utolsó tíz kilométeren aztán óriási tempót diktált a Sky, a sárga trikós Wiggins is sokat hozzátett, hogy utolérjék a szökevényeket.
Majd 1 kilométerrel a cél előtt következett még Boasson Hagen, aki már majdnem utolérte az elmenésből még mindig elöl küzdő Nicolas Roche-t és Luis Leon Sanchezt. Miután a norvég kiállt előle, Cavendish gyorsan kapcsolt, hogy egyedül kell megoldania a feladatot, s hatalmasat robbantva úgy kerülte ki Sanchezéket, hogy Goss és Sagan még szélárnyékot sem tudott fogni neki, időkülönbséggel verte őket a hajrán. Az összetettben nem változott semmi, Wiggins vezet.
A 18. szakasz eredménye:
1. Mark Cavendish (GBr) Sky Procycling 4:54:12
2. Matthew Harley Goss (Aus) Orica GreenEdge Cycling Team
3. Peter Sagan (Svk) Liquigas-Cannondale
4. Luis Leon Sanchez Gil (Spa) Rabobank Cycling Team
5. Nicolas Roche (Irl) AG2R La Mondiale
6. Tyler Farrar (USA) Garmin – Sharp
7. Borut Bozic (Slo) Astana Pro Team
8. Sébastien Hinault (Fra) AG2R La Mondiale
9. Daryl Impey (RSA) Orica GreenEdge Cycling Team
10. Samuel Dumoulin (Fra) Cofidis, Le Credit En Ligne
Az összetett állás:
1. Bradley Wiggins (GBr) Sky Procycling 83:22:18
2. Christopher Froome (GBr) Sky Procycling 0:02:05
3. Vincenzo Nibali (Ita) Liquigas-Cannondale 0:02:41
4. Jurgen Van Den Broeck (Bel) Lotto Belisol Team 0:05:53
5. Tejay Van Garderen (USA) BMC Racing Team 0:08:30
6. Cadel Evans (Aus) BMC Racing Team 0:09:57
7. Haimar Zubeldia Agirre (Spa) RadioShack-Nissan 0:10:11
8. Pierre Rolland (Fra) Team Europcar 0:10:17
9. Janez Brajkovic (Slo) Astana Pro Team 0:11:00
10. Thibaut Pinot (Fra) FDJ-Big Mat 0:11:46
Egy ismerős a tv-ből: Focus Izalco Chrono Walser kerékpárteszt
Nap, mint nap látjuk a Tour de France közvetítés reklámjában, sokan szívesen kipróbálnánk… A múlt hónapban ebben a szerencsében lehetett részem, a Focus Izalco Chrono Walser időfutambringát tesztelhettem.
Egy ismerős a tv-ből: Focus Izalco Chrono Walser kerékpárteszt
Bár az alapváltozat, a Focus Izalco Chrono 3.0 került hozzám, az élmény lényegében ugyanaz, mint a közel kétmillió Forint értékű 1.0 csúcsmodellel, lévén a váz megegyezik: az Andreas Walser által fejlesztett aerodinamikus karbon remekmű. (A különbséget a 3T villa és a drágább felszerelés jelenti, továbbá létezik egy 2.0 verzió is, ami lényegében nem sokkal jobb a 3.0-nál.)
Egy ismerős a tv-ből: Focus Izalco Chrono Walser kerékpárteszt
Időfutam kerékpároknál fontos kérdés, hogy inkább országúti kronóra, vagy triatlonra lőtték be őket. Nos mindjárt az elején le kell szögeznem, utóbbi sportághoz nem sok közöm van, így ezzel kapcsolatos következtetéseim csak józan parasztiból pattantak ki, inkább hagyományos időfutamra készültem a bringával.
Egy ismerős a tv-ből: Focus Izalco Chrono Walser kerékpárteszt
Mindenekelőtt azonban ejtsünk pár szót a designról, ami első ránézésre is csúcs, minden „cső” szárny-szerűen lapított, s élben végződik, minimális turbulenciát keltve. Más kérdés, hogy ezt a nagyvonalúan szabott bowdenek (birtokolva a kerékpárt a probléma orvosolható) és a behelyezett kulacs agyoncsapják kicsit, de a feeling ennek ellenére biztosan sokat hozzátesz a teljesítményhez. A hátsó kerék gyakorlatilag beleolvad a középrész és a támvilla csatlakozása által meghatározott ívbe, telekerékkel itt gyakorlatilag sehol nem törhet meg a légáramlás. A fékek hagyományos elrendezésűek, a hátsó papucs és a nyergcső viszont korántsem, de utóbbiakról kicsit később…
Egy ismerős a tv-ből: Focus Izalco Chrono Walser kerékpárteszt
Időfutamon úgyis inkább a versenyző pozíciója határozza meg az aerodinamikát, mint a vázcsövek profilja, ebből a szempontból pedig nekem remekül sikerült belőni az Izalco Chrono-t. A rövid, 100 mm-es homlokcső (ami a nagyobb, L-es méretben is ugyanekkora) lehetővé teszi az alacsony leültetést. Érdekes játék ez, mert meg kell találni a kompromisszumot, hogy minél alacsonyabbra kerüljön a fejünk, ugyanakkor a pozitúra még ne szorítsa össze túlságosan a tüdőt, s ne menjen a leadható erő rovására se. S etalon recept persze nincs, mert a kerékpáros alkatától, izomzata lazaságától és egyéb tényezőktől függ a dolog. Sokismeretlenes az egyenlet, nem véletlenül külön tudomány az időfutam…
Egy ismerős a tv-ből: Focus Izalco Chrono Walser kerékpárteszt
Felülve a vázra rögtön feltűnik, hogy iszonyatosan merev, talán nem is ültem még hasonlóan kőkemény bringán. A geometria kiváló alappal szolgál, hogy kialakítsunk egy tökéletes országúti időfutam pozíciót, a legfőbb különbség ugyebár – a már említett rövid fejcsőn kívül – a meredek ülőcső-szögben és a nagyobb tengelytávban rejlik, de a vázkialakítás jóvoltából a láncvilla-hossz is extrém rövid, remek az árőátvitel, ami szintén érezhető.
Egy ismerős a tv-ből: Focus Izalco Chrono Walser kerékpárteszt
Emlékszem, korábban mennyit „szórakoztunk”, amikor országúti bringánkra szereltünk időfutam kormányt, nem hátrahajló nyeregcsövet, próbáltuk közelíteni a leghatékonyabb pozíciót… A Focus egész más volt ebből a szempontból. A stucni és a hézagolók helyzetén változtattam kb. kétszer, közben a nyeregmagasságot is sikerült belőni (itt az eltérő ülőcsőszög és a 175-ös hajtókar miatt kellett kicsit játszani – a beállításokat érzésre oldottam meg), gyakorlatilag két rövid bringázás alatt sikerült megközelíteni az optimumot (a maradék 5%-hoz biztos szükség lenne vagy öt évre…).
Egy ismerős a tv-ből: Focus Izalco Chrono Walser kerékpárteszt
A beállítás tehát a kívánt értékek meghatározása szempontjából könnyen ment, ellenben a „hogyan”-nal kicsit meggyűlt a bajom. Az ok, hogy a nyeregcsövet vágni kell, és ha belőttük mondjuk 180 cm-es magassághoz, akkor 185 centihez felhúzva már neccesen rövid az ülőcsőbe betolt rész. A gond inkább a nyereg befogásánál jelentkezett, máig sem tudom, miért maradt bent fixen a nyereg a legutóbbi meghúzást követően, ugyanis előtte maximálisan meghúzva is az első döccenőn kilazult. Lehet én nem csináltam valamit rendeltetésszerűen (a profi szerelők mindig kiveszik a kezemből a szerszámot, ha meglátnak a bringám körbnyékén), de ha ez így van, másnál is megvan rá az esély.
Egy ismerős a tv-ből: Focus Izalco Chrono Walser kerékpárteszt
A könyöklőnél ellenkező előjelű a beállítási probléma, ugyanis a toldalék hossza nemes egyszerűséggel fix, nem változtatható, maximum stucnicserével, vagy vágással. Gyári állapotában viszont vastagon túlnyúlik az UCI által engedélyezett maximum 15 cm-en, szerencsére – ahogy azt előre sejtettem – a magyar időfutam bajnokságon nem került sor gépátvételre. A toldalékok helyzete a kormányon és a könyöktámaszok szélessége (és magassága) állítható.
Egy ismerős a tv-ből: Focus Izalco Chrono Walser kerékpárteszt
Utóbbi „hiányosság” egyébként arra utal, hogy a 3.0 verziót inkább triatlonra lőtték be, és a hosszabb távon használatos, magasabb kormánypozíció is könnyedén elérhető a stucni és a hézagolók variálásával. Kíváncsi voltam, milyen lehet hosszabb távon egy ilyen bringa, elvittem két négyórás tekerésre is, én arra jutottam, hogy hosszabb triatlon-távokat is az alacsony pozícióban tekerném le a jobb légellenállás miatt, derék-, hát-, karfájdalom nem alakult ki (de ezt csak zárójelben, nem releváns a véleményem ebben a szakágban).
Egy ismerős a tv-ből: Focus Izalco Chrono Walser kerékpárteszt
A felszereltség szempontjából egy időfutam kerékpáron legfontosabb a kerék, ezzel kapcsolatban pedig gondban vagyok, mit is írjak a tesztben. A bringában ugyanis nem a gyári kerekek voltak, és a bajnokságon például a kapott Ritchey Pro szett is kikerült belőle, s versenykerekeket tettünk be… Egy fontos dolgot azonban megemlítenék, a hátsó papucs kialakítása elsőre nem tetszett. Azaz formatervezés szempontjából igen, vagányul mutatnak hátul a pengeélek, viszont a kerékcsere nem fél perc, köszönhetően annak, hogy az ejtőpapucsok a váltófül mögé nyílnak. Ennyi erővel már lehetett volna nem gyorskioldós is a rendszer, ahogy az sok időfutamgépen szokás az aerodinamikus ülőcső miatt.
Egy ismerős a tv-ből: Focus Izalco Chrono Walser kerékpárteszt
A váltószett az elérhető ár miatt Shimano 105, amivel nincs is semmi probléma, működik, persze nehezebb egy Dura Ace-nél. A váltókar versenykörülmények között nekem kicsit nehezen mozgott, hirtelen mozdulattal pedig könnyen félreváltottam vele, de ezt biztosan meg lehet szokni, nem kell mindjárt elektromosra cserélni a rendszert. Tény, hogy halálpontosan kell beállítani a váltókat, mert nem igazán toleráns, menet közben nem olyan egyszerű „rásegíteni”, mint egy fékváltókarral. A – szintén a kedvező ár miatt választott – „Concept” márkajelzésű fékrendszer működik, időfutambringára pont jó, persze nem hiperkönnyű.
Egy ismerős a tv-ből: Focus Izalco Chrono Walser kerékpárteszt
Összefoglalva:
„Rálépve a gázra”, felvéve az időfutam pozíciót hatalmas az élmény, ahogy elkezd haladni a bringa. Egyre gyorsabban haladva semmihez nem hasonlítható az a hang sem, ahogy az aerodinamikus váz vágja a levegőt, ha pedig benne van a telekerék vagy a magasperemesek, pláne… Csak a könnyedén tartható nagy sebesség jut róla eszembe, pillanatra sem éreztem például a súlyát, ami nem kevés. Én nagyon örülök, hogy ha csak egy versenyre való pár napos felkészülés keretében is, de eljátszadozhattam vele, és nagyon szívesen használnám máskor is. Fontos még egyszer megjegyezni, hogy pénzünkért a csúcs vázat kapjuk, amit aztán WorldTour-szintig tuningolhatunk, s akár vb-t nyerhetünk a nyergében…
InfoBox:
Forgalmazó: Borneo Apparel Kft.
Focus Kerékpárbolt 1139 Bp. Váci út 168. (Reno udvar)
A kerékpár a hazai forgalmazó oldalán IDE KATTINTVA tekinthető meg.
A kerékpár a gyártó oldalán IDE KATTINTVA tekinthető meg.
Származási hely: Németország
Vázgarancia: 5 év
Alkatrész-garancia: 1 év
Fogyasztói ár: 669 000 Ft
Specifikáció:
Váz: Izalco Chrono Walser
Méretek: S; M (tesztelt); L;– 48-52-52 cm
Villa: Izalco Chrono karbon 1,1/8
Hajtómű: FSA Gossamer 53-42 (175 mm)
Fogaskeréksor: Shimano 105, 12-25
Hátsó váltó: Shimano 105
Átdobó: Shimano 105
Fékek: Concept CEX
Fékkar: Concept CEX
Váltókar: Shimano Ultegra
Kormány: FSA Vision Base Bar Aero RO B250
Kormányszár: FSA Vision alu 110 mm
Nyeregcső: Izalco Crono Walser Aero carbon
Nyereg: Fi’zi:k Ardea
Kerekek: Concept SL (gyári), Ritchey Pro (tesztelt)
Külsők: Continental Ultra Sport
Geometriai adatok:
Méret: M
Ülőcső: 522 mm
Felsőcső: 550 mm
Fejcsőszög: 72,3
Ülőcsőszög: 76,4
Láncvillahossz: 398,3 mm
Középrész esés: 71 mm
Fejcső: 100 mm
Tengelytáv: 1002 mm
Szöveg: Takács Tamás; Fotók: Kusztor Péter, Takács Tamás
Kis József és Vas Péter a nyolcnapos mountain bike maraton, a TransAlp királyetapján érték el legjobb helyezésüket, hetedikek lettek a master kategóriában, s ezzel összetettben is feljöttek a top 10-be, a kilencedik helyen állnak két szakasszal a vége előtt!
A pénteki, Livigno és Ponte di Legno (Olaszország) közötti 109 kilométeres etapon a profik között is a meridások örülhettek, Hannes Genze és Andreas Kugler nyert, összetettben a Topeak-Ergon csapata vezet a Centurion-Vaude előtt.
Ma egy 72 kilométeres szakasz vár a srácokra Ponte di Legno és Madonna di Campiglio között, majd szombaton a jutalomjáték, innentől kezdve reális, hogy a Merida Maraton Team CST versenyzői megőrizzék top10-es helyezésüket. Bibi beszámolója hamarosan…
A Tour de France finisével egyidőben a magyar kerékpár sport rajongóknak is lehetősége nyílik UCI-kategóriás nemzetközi kerékpárverseny megtekintésére hazánkban, ugyanis a Kerékpársport 2000 alapítvány szombaton és vasárnap rendezi a Central European Tourt, július 21-én a Miskolc GP-re, míg 22-én a Budapest GP-re kerül majd sor.
Feltétlenül érdemes kilátogatni a befutó helyszínekre, Miskolcon az Erzsébet térre, Budapesten pedig az Újpesti alsórakpartra, a Margit híd közelében lévő Vouge étteremhajóhoz, hiszen idén Magyarországon csak ez a két verseny tartozik az Europe Tour-sorozatba, ahol a magyar versenyzők is gyűjthetnek ranglista-pontokat.
Az UCI kontinentális csapatok közül a jelenleg legjobb, orosz Itera Katyusa, és az Europe Tour ranglistáján harmadik legjobb kontinentális gárda, a szlovén Adria Mobil is itt lesz, és további nyolc UCI-continental csapat erősíti majd a mezőnyt. A versenyen a bulgár, cseh, lett, lengyel, moldáv, olasz, orosz, osztrák, román, szlovák, szlovén, ukrán gárdák mellett ott lesznek a legjobb magyar csapatok is, valamint a csíkszeredai Tusnad Cycling Team színeiben a Londoni Olimpiára készülő Lovassy Krisztián, aki jó eséllyel végezhet dobogón a hétvégén.
Central-European Tour Miskolc GP UCI 1.2
Július 21-én a profi versenyzők hazánk egyetlen UCI 1.2 minősítésű verseny-sorozatán Szerencsről Miskolcra tekerve a Miskolc Nagydíjért hajtanak majd, miküzben az amatőr versenyzők Miskolc Belvárosában a Kovács Károly Emlékverseny elnevezésű kritériumon tehetik próbára erejüket és ügyességüket.
Július 22-én Isaszegről indulva Dunakeszi érintésével a Pesti alsó rakpartra tart a mezőny, az ugyancsak UCI 1.2 kategóriás Budapest Nagydíjért vívott küzdelemben. A cél a Pesti Alsórakparton, a Dráva utcához közel kerül kialakításra, ahol a befutót megelőzően az AKESZ amatőr bajnokságának soron következő állomása kerül lebonyolításra (Az útvonal a tavalyi nagysikerű Erste Tour Budapest rövidebb változata).
Rajt: 13:00-, várható befutó: 17:00 óra
Útvonal:
Isaszeg – Dányszentlászló – Dány – Dányszentegyed – Kóka – Tóalmás – Zsámbok – Vácszentlászló – Valkó – Gödöllő – Aszód – Galgamácsa – Vácegres – Erdőkertes – Veresegyház – Csomád – Fót – Dunakeszi – Budapest – Népfürdő u – Pesti Alsórakpart – Parlament (fordító) – Pesti Alsórakpart (Népfürdő u – Dráva u. felhajtó előtt 500m)
A kerékpározás végtelen szabadságot ad használójának, hiszen a segítségével elhagyhatjuk a városok forgatagát, a lakott területeket, de még a járt utakat is. Némelyek még ezt is tovább fokozzák, hiszen a földfelszínt hátrahagyva a föld mélyére is bringával szálnak alá.
Kezdjük a legőrültebbekkel és időben a legtávolabbi eseménnyel. Tíz évvel ezelőtt, 2003 februárjában került megrendezésre a németországi Sondershausen (Türingia) melletti „Glückauf” sóbányában a Red Bull Race Down to the Middle of the Earth, (verseny a föld középpontja felé) elnevezésű mountain bike verseny.
A területen a föld alól 1893-tól kezdve hozták felszínre a „fehér aranyat” egészen 1991-ig, amikor bezárt a sóbánya. A bányatevékenység 50 millió köbméternyi barlangot és 400 km-nyi alagutat eredményezett, amelyben gond nélkül elfér egy kisváros.
A különleges helyszínhez különleges versenyzők is dukáltak, így a szervezők a világ legjobb bringásait hívták meg a viadalra. A verseny -700 méterről indult, ahova bányaliftekkel jutottak le a résztvevők és azok a szerencsések, akik tanúi lehettek ennek a nem mindennapi eseménynek. Az 1000 méteres pályán párosával rajtoltak a bringások és kieséses rendszerben rostálták a mezőnyt, hogy végül a döntő futamban, ahol a riderek 80 km/h-s sebességgel száguldottak a föld középpontja felé, az amerikai Brian Lopez bizonyuljon a legjobbnak és nyerje az örök trófeát, hiszen a verseny egyszeri alkalom volt és nem került megismétlésre.
Szintén meghívásos verseny volt, hasonló lebonyolítási rendszerben a Metro Ride, amely 2007 szeptemberében kerül megrendezésre a budapesti Deák tér alatt összefutó aluljáró rendszerben. A föld alatti downhill verseny során a bringások mozgólépcsőkön száguldottak alá, hogy metrókocsikon és az aluljárók csúszós kövezetén át tekerve jussanak az ugratókkal és rámpákkal nehezített pályán a célba.
De mi van akkor, ha mi is szeretnénk a föld alatt bringázni?
Ha nagy utazók vagyunk, akkor indulhatunk az Egyesült Államok északi részére, a Michigan államban található Adventure Mine felé, ahol minden jelentős településtől távol egy hegy sötét gyomrában rendezik meg évről-évre, immáron negyedik alkalommal a Miner’s Revenge (a bányász bosszúja) névre keresztelt föld alatti viadalt, ahol bárki rajthoz állhat, aki vállalja, hogy bemerészkedik a sötét járatokba. Az száz éve bezárt rézbányán átvezető verseny során a korom sötét alagutakban csak magunkra, illetve a magunkkal vitt lámpákra hagyatkozhatunk, ugyanis semmilyen egyéb világítás nem lesz segítségünkre.
Ha nem szeretnénk ilyen messzire utazni, akkor megoldás lehet Szlovénia is, ahol a Karavankák-hegységben, a Peca-hegy gyomrában vár ránk egy több mint 6 km hosszú kiépített alagút, amely az egykori ólombányán vezet keresztül minket. A lámpára itt is szükség lesz, de szerencsére itt tágas járatokban és viszonylag sík útvonalon teljesíthetjük a távot. Másik előnye, hogy nem kell egy rendezvényre várnunk, hiszen bármikor felkereshetjük a bányát.
Azok számára is van megoldás, akik még közelebb keresnék a kalandot, hiszen az országot, de még Budapestet sem kell elhagynunk, ha szeretnénk kipróbálni milyen is a föld alatt bringázni. Az Underworld Kupa elnevezésű verseny keretei között idén augusztus 11-én harmadik alkalommal nyílik meg kőbánya titokzatos pincerendszere a kerekesek előtt, amely több mint másfél évszázada alakult ki. Az 1834-es árvízben elpusztult pesti épületek újjáépítéséhez innen termelték ki a mészkövet, de a Lánchíd, az Akadémia és az Országház építéséhez is innen vittek a puha, könnyen faragható kőből. Az elhordott nyersanyag helyén hatalmas, közel 35 km hosszú, 300 ezer négyzetméter alapterületű, fésűs elrendezésű járatrendszer maradt.
A MOFÉM Underworld Kupa során a föld alatti alagútrendszer egy részén kerül kialakításra a pálya nyomvonala, amely egyedülálló élményt jelent az indulók és a nézők számára is. Mivel a résztvevők száma limitált, így nem árt gyorsnak lenni a nevezésnél annak, aki ki akarja próbálni magát az évszázados járatokban rendezett kerékpáros viadalon, ahol juniorok és nők, profik és hobbi bringások külön-külön futamokban versenyeznek majd.
Az eltiltása után idén visszatérő spanyol Alejandro Valverde az összetettben nem játszott szerepet a Tour de France-on, de végül az utolsó hegyi szakaszon megmutatta magát, emlékezetes győzelmet aratva.
A 17. szakaszon Bagnères-de-Luchon és Peyragudes között 143 kilométert kellett teljesíteni, három nagyobb hegyet, a végén hegyi befutóval. Már az első 1. kategóriás emelkedőn, a col de Menté-n kialakult egy szökevénycsoport, Valverdével, Rui Costával a Movistarból, továbbá Thomas Voeckler (Europcar), Egoi Martinez (Euskaltel), Sandy Casar (FdJ), Fredrik Kessiakoff (Asztana) és Jean-Christophe Peraud (AG2R) tartott velük.
Az esőtől nedves lejtőn felugrott rájuk az összetettben harmadik Vincenzo Nibali, de a szökevények hamar értésére adták, hogy nincs itt a helye, vele nem fogja a Sky elengedni az elmenést. Nibali vissza is maradt – Valverde megköszönte megértését – ettől kezdve elkezdhették építeni előnyüket. A mezőnyből ezután újabb csoport vált ki: Laurens Ten Dam (Rabobank), Johnny Hoogerland (Vacansoleil), Biel Kadri (AG2R), Alexandre Vinokurov (Asztana), Gorka Izagirre (Euskaltel), Jorge Azana (Euskaltel), Peter Weening (Orica-GreenEdge), Levi Leipheimer (OPQS), Simone Stortoni (Lampre), Chris Anker Sorensen (Saxo Bank-Tinkoff Bank) és Ruben Plaza (Movistar).
Nagy előnyre nem tettek szert, de a Movistar részéről erős kontingens dolgozott Valverdének. A kiemelt kategóriás hegy, a Port de Bales elején Ruben Plaza Molina rángatta szét a szökevénycsoportot, majd Rui Costa készített elő Valverdének, kicsit meglépve a többiektől. Miután így megdolgozták a többieket, Valverde még a Bales-n megindult egyedül, bevállalva a hosszú szökést, egy lejtő és az 1. kategóriás hegyi befutó várt rá.
A mezőny két és fél perc hátrányban érkezett Valverde mögött a Liquigas vezetésével, a hegyen azonban Basso tempója – mint később kiderült – nem Wigginst, hanem inkább Nibalit fárasztotta el. Az utolsó 5 kilométert egy két kilométeres lejtő törte meg, ami előtt a belga lottósok, Vanendert és Van Den Broeck akcióztak, a címvédő Cadel Evans ma is leszakadt, és közel egy percre megközelítették Valverdét.
A végső három kilométeres mászást megkezdve Nibali is gyengélkedett, erre megindultak a Sky menői is, Chris Froome iszonyú erősnek tűnt, de a sárga trikós Wiggins nem engedte el egyedül, össze kellett dolgozniuk a csapategység szellemében, hogy mindketten verjenek másodperceket Nibalira.
Ez volt Valverde szerencséje, akit Froome talán megfogott volna, de nincs volna, a spanyol hasonlóan küzdelmes győzelmet aratott, mint amikor 2005-ben ifjú titánként Lance Armstrongot verte meg egy az egyben a courcheveli hegyi befutón. Az összetettben a mai nap vesztese a spanyol Haimar Zubeldia volt, aki a hetedik helyre csúszott vissza, és Wigginsék további időkülönbségeket osztottak ki. Ha nem éri valami rendkívüli balszerencse, kijelenthetjük, hogy Bradley Wiggins megnyerte az idei Tour de France-t.
Valverde így értékelte győzelmét a befutót követően: „Iszonyúan megszenvedtem ezért a győzelemért. Ez a Tour nagyon nehéz volt nekem és a csapatnak is, de végül összejött a siker, kitűnő csapatmunkával. Nekik ajánlom a győzelmet, valamint Xavi Tondo-nak. Különleges ez a siker, mert nagyon nehéz két éven vagyok túl (az Operación Puerto doppingbotrányban való érintettsége miatt tiltották el Valverdét – a szerk.), de itt vagyunk, dolgozunk, és nyerünk.
Nagyon örülök, mert nagyon nehéz szakasz volt a rajttól kezdve. Nem volt nagy az előnyünk, nem állhattunk le egész a célig. Mindent kiadtam magamból, és hatalmas érzés volt meglátni a célt egy ilyen kemény és fontos etap végén. Nagyon régóta vártam erre a sikerre, elégedett vagyok most ezzel a szakaszsikerrel, az összetettben akkor is nagyon nehéz lett volna megverni Wigginst és Froome-ot, ha nincsenek a bukások az első napokban.”
A 17. szakasz eredménye:
1. Alejandro Valverde Belmonte (Spa) Movistar Team 4:12:11
2. Christopher Froome (GBr) Sky Procycling 0:00:19
3. Bradley Wiggins (GBr) Sky Procycling
4. Thibaut Pinot (Fra) FDJ-Big Mat 0:00:22
5. Pierre Rolland (Fra) Team Europcar 0:00:26
6. Jurgen Van Den Broeck (Bel) Lotto Belisol Team
7. Vincenzo Nibali (Ita) Liquigas-Cannondale 0:00:37
8. Tejay Van Garderen (USA) BMC Racing Team 0:00:54
9. Christopher Horner (USA) RadioShack-Nissan 0:01:02
10. Daniel Martin (Irl) Garmin – Sharp 0:01:11
11. Andreas Klöden (Ger) RadioShack-Nissan 0:01:14
12. Nicolas Roche (Irl) AG2R La Mondiale 0:01:30
13. Jelle Vanendert (Bel) Lotto Belisol Team 0:01:39
14. Richie Porte (Aus) Sky Procycling 0:01:46
15. Denis Menchov (Rus) Katusha Team 0:01:55
16. Christophe Kern (Fra) Team Europcar 0:02:10
17. Janez Brajkovic (Slo) Astana Pro Team
18. Cadel Evans (Aus) BMC Racing Team
19. Michael Rogers (Aus) Sky Procycling
20. Ivan Basso (Ita) Liquigas-Cannondale 0:02:37
Az összetett állás:
1. Bradley Wiggins (GBr) Sky Procycling 78:28:02
2. Christopher Froome (GBr) Sky Procycling 0:02:05
3. Vincenzo Nibali (Ita) Liquigas-Cannondale 0:02:41
4. Jurgen Van Den Broeck (Bel) Lotto Belisol Team 0:05:53
5. Tejay Van Garderen (USA) BMC Racing Team 0:08:30
6. Cadel Evans (Aus) BMC Racing Team 0:09:57
7. Haimar Zubeldia Agirre (Spa) RadioShack-Nissan 0:10:11
8. Pierre Rolland (Fra) Team Europcar 0:10:17
9 Janez Brajkovic (Slo) Astana Pro Team 0:11:00
10. Thibaut Pinot (Fra) FDJ-Big Mat 0:11:46
A londoni olimpia – melyre két éves kvalifikációs időszak után lehetett kvótát szerezni – az első, hogy egy magyar férfi és női hegyikerekes is rajthoz állhat az ötkarikás játékok mezőnyében. Londonban hazánkat Parti András (EuroOne Waberer’s Cube Pro MTB Team) és a még U23-as korú Benkó Barbara (Focus-MIG Team) fogja képviselni.
A hegyikerékpározás (mountain bike) 1996-tól olimpiai sportág. Atlantában nem állt rajthoz magyar versenyző, 2004-ben, Athénban Vinczeffy Zsolt – első magyar indulóként – 43. lett, 2008-ban, Pekingben Parti András a 23. helyen ért célba.
A női mezőnyt augusztus 11-én 30-an, a férfit augusztus 12-én 50-en fogják alkotni. Az olimpiai-krossz (XCO) versenyszámban a kijelölt, közel 5 kilométeres, mintegy 200 méter szintkülönbségű körpályán a versenyidő másfél-két óra lesz.
Július közepén mindkét kerekes a Mátrában edzőtáborozik, majd a július 22-ei országos bajnokságon, Pilisvörösváron címvédőként fognak rajthoz állni; az olimpia előtti utolsó viadaluk a július 28-ai, franciaországi világkupa lesz. Londonba augusztus 4-én utaznak.
Parti, a felkészülésébe heti egy-két alkalommal a „hidegkamrázást” is beiktatta, ami azt jeleni, hogy egy -110 fokos kamrában tölt 5-6 percet, ezzel is gyorsítva a regenerálódást. A sportolók elmondták: a doppingellenőrök otthonukban több alkalommal is felkeresték őket, a külföldi versenyeken pedig szintén előfordult vizsgálat. „Mindig gördülékenyen mentek a dolgok” – jegyezték meg.
Benkó Barbara hegyikerékpáros
Születési idő és hely: Budapest, 1990.01.21.
Magasság/testsúly: 173 cm/61 kg
Anyaegyesület: Pilis Cross Country Club (PCCC)
Jelenlegi egyesülete: Focus-MIG Team (német)
Nevelő edző/edző: Benkó László
Eddigi eredményei: junior világbajnoki ezüstérem (2008), junior Európa-bajnoki ezüstérem (2007), U23-as világbajnoki 6. és 7. hely, U23-as világkupa 1., 2., 3., helyezések, világkupa-összetett 2. hely (2010), 15-szörös magyar bajnok
Hobbi: utazás, olvasás, főzés, túrázás, sí .
„Óriási megtiszteltetésnek érzem, hogy én képviselhetem hazámat Londonban, pláne úgy, hogy ezzel történelmet is írok, hisz magyar női hegyikerékpáros még nem szerepelt soha olimpián! Különösen nagy dolog ez, hogy a mi sportágunk megduplázta a kvótái számát Peking óta, hisz ott csak Andris indult. Én már nagyon várom, és mindent meg fogok tenni, hogy méltóképp viselhessem a nemzeti színű mezt és azt a lehető legelőkelőbb helyre hozzam be! Mountain bike sportágban nehezebb kijutni az olimpiára, mint ott jó eredményt elérni. Csupán 30 női induló lesz, én egy top 20-as helyezéssel maximálisan elégedett lennék, de titkon reménykedem abban, hogy meglepetést tudok okozni a nagyoknak egy ennél még szebb helyezéssel! A mezőny rendkívül kemény, csak a világ legjobbjai lesznek a rajtvonalnál, nem lesz egyszerű dolgom – de hát milyen legyen egy olimpia? Ha esélyt kéne latolgatni, én a nőknél egy francia, lengyel vagy kanadai aranyérmet várnék a Julie Bresset, Maja Wloszczowska, Catharine Pendrel trióból. A fiúknál nem lepődnék meg, ha Julien Absalon megszerezné 3. olimpiai aranyát, de ebbe igen csak bele fog szólni a svájci Nino Schurter illetve a regnáló világbajnok, cseh Jaroslav Kulhavy is. Én azt gondolom, hogy az ausztrálokkal, Dél-Afrikával, Ukrajnával nagy meccsben leszek a minél jobb helyezésért, illetve remélem, hogy én leszek az egyik legjobb fiatal, U23-as az egész mezőnyben, hisz mindössze négyen leszünk a fiatalabb korosztályból. Ilyenre talán még nem is volt példa, hogy ennyi U23-as versenyző induljon olimpián, hisz a mi sportágunkban inkább később van csúcson az ember, de büszke vagyok, hogy ez sikerült és második legfiatalabbként ott lehetek a mezőnyben. Nem gondolom, hogy ez előnyt jelent, hisz tapasztalatlanok vagyunk még, mindannyiunknak az első ötkarikás esemény lesz az életében, de ez nem azt jelenti, hogy ne tudnánk felvenni a versenyt az idősebbekkel, sőt, amint a kvótaszerzés is mutatja, bizonyítottunk mi már az elit mezőnyben, hogy ott a helyünk és számolni kell velünk is! Sajnos pénzhiány miatt nem vettünk részt tavaly a tesztversenyen és idén sem jutottunk ki a hivatalos edzésre, de videókat láttam a pályáról, illetve csapattársaim és külföldi barátaim elmeséléséből úgy tudom – és ez a videón is visszajön –, hogy rendkívül gyors pálya lesz, rövid, de meredek emelkedők és technikás, sok helyen épített, sziklakertes lefelék lesznek, pihenésre szinte semmi idő nem lesz. Az biztos, hogy egy nagyon kemény és intenzív verseny várható. Néző szempontból kiváló a pálya, mert egyrészt gyönyörű helyen fekszik, a Hadleigh Farm-on – igaz, nem túl közel a faluhoz –, másrészt jól belátható és könnyen megközelíthető minden pontja, hogy minél többször lássa az ember a versenyzőket egy körön belül is” – foglalta össze Benkó Barbara.
Parti András hegyikerékpáros
Születési idő és hely: 1982.09.18 Budapest
Magasság/testsúly: 174 cm/66 kg
Anyaegyesület: Trek SE
Jelenlegi egyesület: EuroOne Waberer’s Cube Pro MTB Team
Nevelő edző/edző: Molnár Dénes/Szöllőssy István
Eddigi eredményei: világkupa 30. hely (2012), világranglista 38. hely (2011), olimpiai 23. hely (2008), világbajnoki 47. hely (2008), Európa-bajnoki 24. hely (2011), 12-szeres magyar bajnok
Hobbi: túrázás, korcsolyázás, horgászat
„Úgy gondolom, nagyon nagydolog, hogy a férfi és a női számban is ott leszünk Londonban, mivel egyre nehezebb már csak kvalifikálni is az ötkarikás játékokra. Magyarországon nem számítunk egy „sikersportágnak”, ennek megfelelően jóval kisebb a költségvetésünk, de mégis ketten lehetünk ott Barbival. Ez mindenképp siker! Pekingben 23. voltam, ami akkor óriási siker volt számomra, most az a célom, hogy ezt a helyezést megjavítsam. Célul a top 20-at lőttem be, de ez nagyon nehéz lesz, és kő kemény munkára van szükség ehhez. A top favoritoknak a svájciak, franciák, csehek számítanak. Itt már talán lesz egy kis rutinom, bár ilyen típusú rutint igazából nem lehet szerezni, mivel mégis csak négyévente van olimpia, és ez a világ legnagyobb sporteseménye. Minden sportoló erről álmodik! Itt sokkal nagyobb a feszültség, nem lehet semmihez se hasonlítani. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy Pekingben szinte zizegett a levegő, olyan feszültség volt a rajtnál. Még sajnos nem jártunk a londoni pályán, de én már sok videót, képet néztem róla. Elég technikás, erősen épített pálya. Rengeteg sziklát építettek be a földbe, alapvetően most nem fák között fogunk versenyezni, mint általában, hanem néhány „füves dombon” a jobb közvetíthetőség miatt. Valószínűleg nagyon látványos lesz!” – mondta Parti András.
Az olimpia előtt utoljára versenyez hazai pályán a két felnőtt címvédő: Benkó Barbara (Focus MIG Team) és Parti András (EuroOne Waberer’s Cube Pro MTB Team).
