Kis József és Vas Péter többször is teljesítettek már többnapos mountain bike maratonokat, a hétvégén pedig az egyik legismertebb klasszikusnak, a TransAlpnak vágnak neki. A Merida Maraton Team CST bringásaival az indulás előtt készítettünk interjút a július 14. és 21. között tartó versennyel kapcsolatban, amiről folyamatosan tudósítunk majd a Bikemagon.
Bikemag: Hogyan foglalnátok össze valakinek, aki nem hallott még róla, mi az a TransAlp?
Vas Peti: A legkeményebb, legtechnikásabb, legtöbb szintet tartalmazó, majdnem leghosszabb (Crocodile Trophy hosszabb, de sík) többnapos mountain bike maraton.
Kis Józsi: Keresztül az Alpokon 8 napon át, több mint 650 km és 20 000 m feletti szinttel.
Bikemag: Mennyi tapasztalattal rendelkeztek többnapos versenyeken, milyen hasonlókon indultatok már?
Vas Peti: Trans Germany, Trans Hungária
Kis Józsi: Én már részt vettem 3 Trans Germany-n, az első még 2009-ben 7 napos volt, utána 4-4 naposak, illetve tavaly indultam a Trans Hungárián is, de ezeket igazán nem lehet a TransAlppal összehasonlítani.
Vas Peti
Bikemag: Miben különbözik leginkább egy többnapos mtb-maraton egy egynapostól?
Vas Peti: Nem hajthatom széjjel magam első nap (sőt, a többin sem), mert nem marad erő a többire. Nagyon fontos a verseny utáni regenerálás biztosítása (kaja, pihenés, legyúrás). És ne felejtsük el, hogy a TransAlp egy páros, tehát csapatverseny, tehát egy normál egynapos maratonnal szemben itt együtt kell teljesíteni a távot, összedolgozni a csapattárssal, aki még a legideálisabb esetben sem pont ugyanúgy teker, mint a másik, tehát egész más taktikára van szükség, mintha csak egyedül vagyunk.
Kis Józsi: Sokkal jobban oda kell figyelni az erőbeosztásra, nem szabad az első napokban kiütni magunkat, és mindig enni és enni és inni és inni kell!!! Közben és főleg a verseny után is.
Bikemag: Miért csináljátok, Mi okozza a legnagyobb örömet, mi a célotok egy ilyen versennyel?
Vas Peti: Legyőzni saját magam (évről évre, versenyről versenyre), érezni az erőt (amikor a verseny nem szenvedés és elkap a ’flow’ érzés – úszom a versennyel), engem egy extrém meredek és extrém hosszú emelkedő tud leginkább lázba hozni…
Kis Józsi
Kis Józsi: A cél a verseny teljesítése, a legnagyobb öröm számomra – mivel a mesés keleten lakom (Nyíregyháza) – a mesebeli táj lesz.
Bikemag: Mi a legnehezebb egy ilyen versenyen?
Vas Peti: Számomra biztos, hogy a csapatban tekerés, hogy megtaláljam az összhangot Józsival (mivel ilyen típusú versenyen nem indultam még), illetve, hogy megőrizzem a formám 8 versenynapon keresztül.
Kis Józsi: A legnehezebb szerintem kibírni majd az időjárás viszontagságait, ami igen szeszélyes lesz, tavaly szakaszt is rövidítettek a hóesés miatt július közepén!!!
Bikemag: Mi az, ami először eszetekbe jut egy többnaposról?
Vas Peti: A szakaszok utáni örömmámor a célban (együtt ünnepel a csapat), buli a lakóbuszban (közös kajálások, heccelődések, beszélgetések a verseny után).
Kis Józsi: Unokáimnak biztos el fogom mondani, hogy mennyi öregúrral találkoztam a versenyen, akik hihetetlen erőben vannak még 60 év felett is.
Bikemag: Hogy áll össze egy ilyen verseny mezőnye, milyen arcokkal találkoztok?
Vas Peti: Szuper profik (akik az XC világkupákon is indulnak, ők a pénzdíjas helyekért mennek), komoly amatőr sportolók (ezek lennénk mi is, akik próbálnak minél jobb eredményt elérni) és a lelkes amatőrök, akiknek a teljesítés a cél. A 3 csoport, 3 teljesen különböző mentalitás, hamar kiderül a beszélgetés során, hogy ki, hova tartozik.
Kis Józsi: A mezőnyben ott lesznek a világ legjobb maratonistái, többszörös világ és Európa bajnokok.
Bikemag: Mekkora a különbség a mezőny eleje és a vége között?
Vas Peti: A mezőny vége simán dupla idővel ér be az elejéhez képest egy nehezebb szakaszon. Ez az átlagsebességre is vonatkozik. Tehát az eleje mondjuk 22-24 km/h-val fogja még a legkeményebb szakaszt is teljesíteni, osszuk ezt el kettővel!
Bikemag: Milyen felkészülés szükséges egy ilyen maraton előtt?
Vas Peti: Ezt azért a célok is meghatározzák. De feltétlen szükséges a rendszeres, tervszerű edzés, a megfelelő téli alapozás, többéves hosszú távú maraton versenytapasztalat. Tökéletes műszaki állapotban lévő bringa kell. Azt mondanám, hogyha elindulsz a hazai hosszú távú maratonokon és az esős versenyek után sem hullik szét a géped (főleg nem verseny közben), akkor az megfelelően van felkészítve. Fontos az ellátmány, én versenyen kizárólag gélből megyek, illetve izotóniás italt fogyasztok. Verseny előtt és után semmi speciális. Előtte szénhidrátdús, utána fehérjedús táplálék. Nagyon fontos elmondani, hogy segítők nélkül félkezűek, féllábúak vagyunk. Képtelenség jó teljesítményt nyújtani nélkülük! És az anyagiak: sajnos saját erőből egy külföldi többnapos maraton szinte megfizethetetlen egy magyar sportoló részére. Ezért eddig mindig a csapat szponzorált minket, vagy maga a rendező biztosított kedvezményes vagy ingyenes részvételt a többnapos maratonokon. Most is ez a helyzet. Az addicionális költségek (benzin, lakóautóbérlés, vagy szállásköltség, kaja) így is nagy terhet ró a résztvevőkre.
Kis Józsi: Sok hosszú alapozó edzés kell egy ilyen versenyhez, sok-sok szinttel. Nekem a Zemplén jelenti a felkészülési helyet, ahol 2-3 napot egymás után is kimegyek tekerni. Nem árt, ha összegyűlik az ember lábában több tízezer kilométer az évek során, és minél több hosszú távú maraton, hazai és külföldi is. Technikailag top kerékpár kell, értem ezt úgy, hogy mindennek rendben kell lennie. Nem biztos, hogy ha a legdrágább és új kerékpárral indulnék el, nem rosszalkodna a technika. Sok apró alkatrész kell pluszba, ami hasznos lehet. Én rengeteg kaját fogok vinni, energiaszelet, zselé, izotóniás ital. A segítőknek is hatalmas szerepük van, hiszen mikor véget ér a versenyünk aznap, nekik akkor kezdődik a meló, bringamosás, gyúrás, stb. Szerencsére ebben az évben is ott lesz velünk Holló Tibi (Bibi), aranykezű gyúrónk, aki a lábainkat lesz hivatott rendbe rakni, azt viszont sajnálom, hogy Mikusz nem lesz ott, hiszen többéves tapasztalattal rendelkezik az ilyen versenyeket illetően. Anyagilag nagyon drága a verseny, ha szponzoraink nem segítenének, nem tudnánk elindulni az biztos, de úgy érzem ez minden montis álma, hogy egyszer részt vegyen egy ilyenen. A táj és a feeling mindenért kárpótol majd és megszépíti a sok szenvedést is.
Bikemag: Mi az elvárás önmagatokkal szemben a TransAlpon?
Vas Peti: Egy kis számolgatás után nem tartom lehetetlennek a saját kategóriánkban (Master – tehát a két induló együttes életkora meghaladja a 80 évet) a 15-20. közötti helyek egyikének megszerzését. De legfőbb cél a tisztes helytállás.
Kis Józsi: Elvárás egyértelműen a célba érés. Ha valami hatalmas gond nem adódik és nincs komoly sérülés, a 3. nap után már okosabbak leszünk, hiszen szerintem a 2-3. nap akár királyetapnak is nevezhető majd. Az 5. nap is komoly lesz, hiszen több mint 50 km-t kell majd 2000m-es magasságban tekerni, illetve fölötte, nem tudni, hogy reagál majd a szervezetünk. Számszerű helyezést nem jósolok, legbelül kigondoltam mi lenne a jó, de ezt csak verseny után mondom el.
Bikemag: „Végszó” indulás előtt?
Vas Peti: Életem nagy kihívása ez. Úgy érzem, ebben a sportban ez a verseny a legnagyobb kihívás. Számomra a 600+ km és a 20 000+ m szint mágikus jelentőséggel bírnak. És még ha hozzáveszem, hogy majdnem 3000 m-re megyünk fel és keresztbe átszeljük az Alpokat a legmagasabb hágókon keresztül – óriási élmény lesz.
Kis Józsi: Hatalmas köszönet azoknak, akik segítettek, hogy elindulhatunk egyáltalán ezen a versenyen. Én nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy a két legjobb magyar master2-es versenyző fogja képviselni a Merida Team csapatát, illetve Magyarországot. Szurkoljatok, buzdítsatok minket majd, hiszen egy-egy sms, üzenet is hatalmas lelki pluszt jelent majd, főleg a holtpontoknál, mert biztos, hogy lesz ilyen is.
