A szezon elejétől kezdve zajlik a Speedplay Zero országúti pedálok tartós tesztje, melyek – bár 20 éves múltra tekintenek vissza – a megszokotthoz képest fordított dokkoló rendszer miatt mégis kakukktojásnak számítanak a kerékpáros patentpedálok palettáján.
A Speedplay egy amerikai családi vállalkozásként indult, a különleges dokkoló rendszert 1989-ben barkácsolta Richard Bryne. A speedplay lényegét röviden úgy fogalmazhatnánk meg, hogy nem a stopli csatlakozik a pedálba, hanem a pedál a stopliba. A nagyobb gyártók szkeptikusak voltak Bryne ötletével szemben, így Richard, felesége, Sharon tanácsára saját manufaktúrában kezdte termelni pedáljait. Függetlenül a pedálok minőségétől nyilván nagyon nehéz volt teret nyerni így a piacon…
Nehéz volt szponzori szerződést kötni, először 1997-ben, a Colorado Cyclist csapatával jött össze, az igazi áttörést pedig a Tyler Hamiltonnal, majd a CSC profi csapattal létrejött együttműködés jelentette, szélesebb körben ettől kezdve ismerték meg a Speedplay pedálokat szerte a világon. Azóta Fabian Cancellara, Thor Hushovd és Cadel Evans is a márka arcai lettek (mindhárman világbajnokok és főszerepet játszottak a Tour de France-on is az elmúlt évtizedben), valamint számtalan profi országúti kerékpáros választja magától is ezeket a pedálokat, és triatlonos körökben is népszerűek.
Az aktuális modell, a Zero már egy kiforrott konstrukció, olyan jellemzőket is felvonultatva, melyekkel nem tudnak versenyezni a hagyományos rendszerek. Legfőbb jellegzetességéből adódóan – ugye itt a stopli tartalmazza a dokkoló mechanizmust – alacsony tömeg mellett kétoldali belépést biztosít, felépítésének köszönhetően extra közel kerülhet talpunk a pedáltengelyhez, valamint masszívabb a kapcsolat a pedál és a stopli között, mint a legtöbb konkurens esetében. Az új Speedplay további előnye, hogy a legfinomabb beállítási lehetőséget kínálja a pedál oldalirányú holtjátéka terén.
Felépítését tekintve kis mérete ellenére a csapágyazás mondhatni tökéletes, egy tűgörgős csapágy és két ipari csapágy gondoskodik a finom mozgásról, ami két hónap használat után is „zsírúj” érzést ad. A gyártó a dobozon is felhívja azonban a figyelmet a 3000 kilométerenként kötelező „kisszervizre”, amit egy – a korábbi Campa Record agyakat és az agyváltókat idéző – zsírzónyíláson keresztül tehetünk meg. Masszív kis alkatrész, azt pedig nem kell ecsetelni, hogy a fém stopli tartósság tekintetében más kategóriát képvisel, mint a műanyag alkatrészek.
A fentieket azonban nagyjából egy katalógusból is bemásolhattam volna, nézzük inkább, mi csapódik le a fentiekből a gyakorlatban:
Érdekes, hogy ami legelőször eszembe jut a Speedplay pedálról, az nem a leghangzatosabb címkék közül való, hanem a masszív pedál-stopli kapcsolatra gondolok. Közel két évtizede használok patentpedált, volt Look, Shimano SPD SL és Time is, az évek során az utóbbi mellett tettem le a voksot. A Time-ot a Speedplay-nél is említett kis tengely-talp távolság, és a stopli-pedál kontaktus érzése miatt szeretem a legjobban, valamint az elhasználódással párhuzamosan nem kopik olyan mértékben a stopli – és ezzel nem romlik úgy a stopli-pedál kapcsolat érzése – mint például a Looknál.
A Speedplay Zero-ra ránézve, mérete miatt arra gondoltam először, hogy ez biztosan nem lesz olyan stabil, mint a megszokott pedálom, nos, ebben alaposan tévedtem. A fém a fémmel nagyon pontosan találkozik, mégsem szorul. Csak oldalirányban, szinte egyetlen síkon fordul csak el, pontosan annyit, amennyire beállítottuk a stoplin található két kis csavarral (0-tól 15 fokig). Semmi billegés, kotyogás, amit egyetlen más patentpedál rendszerhez sem lehet hasonlítani. És az idő előre haladásával ez semmit sem változott, vagyis nem kezdett kotyogósodni, mint a műanyag stoplis modellek.
Használat közben ez a pedál-stopli kapcsolat az erőátvitel szempontjából fantasztikus, kiállva lószolva, sprintelve, a pedált izomból felhúzva sem merül fel, hogy ebből egyáltalán ki lehetne rántani a lábat, nem is sikerült. A rendszer felépítése miatt egyébként nem rugóerő-függő a kioldás, tehát nem gyengül a tartása használat során. A kisméretű pedállal kapcsolatos előítéletem is alaptalanak bizonyult, nem érezni, hogy összességében kisebb területen kapcsolódik a stopli a pedálhoz. Hajtáshatékonyság szempontjából tehát tökéletes A Zero pedál, a feszes kapcsolatnak egy hátrányát véltem felfedezni, de ezt nem írhatom egyértelműen a Speedplay számlájára. Hosszabb távon ugyanis pont azt éreztem kicsit zavarónak, hogy nincs az a bizonyos minimális billegés sem, csak a szigorúan egy sík mentén való elfordulás. Úgy éreztem hosszabb tekerések alkalmával, hogy ez is közrejátszik a lábfejem elgémberedésében.
A pedál állítási lehetőségei kiválóak. Kezdve a felszereléssel: többféle hézagoló, adapter található a csomagban, melyekkel Speedplay-kompatibilis és háromcsavaros cipőtalpakra is könnyen rögzíthetjük a pedált. A gyártó szerint Speedplay-kompatibilis – 4 csavaros – cipőtalppal az elérhető legalacsonyabb tengely-talp távolságot adja: 8,5 millimétert. A három csavaros cipőkhöz járó 3 milliméteres adapterrel sem kell szégyenkeznie, én ezzel szereltem fel, és nem éreztem szükségét állítani a nyergen a Time pedálomat lecserélve (pedig a Time is kiváló paraméterrel rendelkezik ebből a szempontból). Az ék-szerű hézagolókkal a talp ívéhez idomíthatjuk a stoplit, itt fontos, hogy a megfelelőt használjuk. Ha felhasználjuk az adaptert, kicsit sok a csavar, velem az első felszerelés után előfordult, hogy a bal cipőn lelazult a stopli, de lehet, hogy a fotózgatás közepette elfelejtettem koncentrálni a meghúzásra, ez már nem derül ki sose, mindenesetre az újbóli rögzítés óta nincs semmi probléma.
A stoplit természetesen két tengely mentén is precízen állíthatjuk, a csavarok meghúzásával azonban vigyázni kell, lévén csillagcsavarhúzóval könnyen okozhatunk deformálódást. Így azonban nehezen okozhatunk kárt a karbontalpú cipőben, ami talán fontosabb szempont. A stopli szélén lévő két kis csavarral az oldalirányú játékot állíthatjuk, külön-külön befelé és kifelé is. Ez nagyon jó, mert kapásból határolni tudjuk befelé, hogy a cipő ne karistolhassa a hajtókart, kifelé pedig ahogy jól esik, összességében 0-15 fokig van mozgásterünk.
Majdnem megfeledkeztem a gyártó által kiemelt előnyről, a kétoldali belépésről. Őszintén nálam ez nem jelentett előnyt, de nyilván megszokás kérdése. A Time-ba mindig pontosan beletalálok, még mtb-versenyen is használtam, amikor egyáltalán nem kellett lábletételre számítani. A Speedplay-jel két hónapos használat után néha még előfordul, hogy a bal lábammal nem találok bele. Nem úgy kell elképzelni tehát, mint a montis Eggbeatert, ami még a cipőt hátranyomva is dokkol, minden körülmények között.
A sok valódi előny mellett a súlyadatokat kicsit parasztvakításnak érzem, hiszen jól hangzik a 108 grammos tömeg (216 g/pár, a titántengelyes Zero 166 g/pár, a rozsdamentes 206 g/pár), de igazából rendszerben kell nézni a stoplival, ami viszont nehezebb a műanyag konkurenseknél: ha adapterezünk, akkor párban 118 grammot nyomnak. Természetesen még ezzel együtt is a könnyebb alternatívák közé tartozik a Zero. A negatívumok között a stopli árát említeném még, ha valaki több cipőt használ, ez probléma, viszont gyorsan hozzáteszem, egy ilyen fém stopli élettartama várhatóan sokkal hosszabb egy műanyagnál. A CrMo acéltengelyes Zero ára 39 900 Ft.
További információk Speedplay pedálokról a hazai forgalmazó oldalán: http://www.prime-bikes.hu/hu/alkatreszek/speedplay/
A Topeak Ergon XC csapat minden egyes versenyzőjének zsebében egy Mini 20 lapul: nemcsak az edzések során, hanem a versenyeken is. Könnyű, mindössze 150 grammal terheli a kerékpárost, egy esetleges műszaki hiba esetén gyors, hatékony segítséget nyújt. Ráadásul egy praktikus, puha tokot is kapunk hozzá, így meg sem érezzük jelenlétét!
