Pelikán János eseménydús, és ami még ennél is fontosabb, eredményes hétvégét zárt. A Felix Promotion sportmenedzser-irodával együttműködő bringás szombaton másodikként végzett a 130 kilométeres, Velencei-tó körüli versenyen, majd vasárnap megnyerte az Esztergom és Dobogókő között megtartott Kínok Kínja elnevezésű országúti viadalt.
Pelikán János a Kínok Kínján
Az első hegyen (Esztergomból felfelé, Dobogókőre) még nem volt túl nagy a tempó, Pelikán nem is akciózott, de egy idő után Kiss Gergő megindult, a Cube-Balaton Team versenyzője meg vele tartott, és nem hagyta magát leszakítani. Ezek után volt még néhány sikertelen szökési kísérlet, utóbb azonban Kiss Gergő egy szlovák versenyző társaságában meglépett.
„Néhányszor próbáltam utolérni az elöl haladó kettőst, és néhány sikertelen próbálkozás után össze is jött. Jó tempót mentem a teljes ellenszélben, úgyhogy felértem Kiss Gergőékre. Előreálltam a pilisszántói meredeken, a szlovák versenyző leszakadt, és egy idő után Kiss Gergő is, de a hegy tetejére már együtt érkeztünk. Lejtmenet Pilisszentkeresztig, aztán balra, Dobogókő felé – megint emelkedőn. Egy-két perc telt el, amikor szökevénytársam feladta a próbálkozást, hogy ott maradjon velem. Tudtam, a maximumot kell nyújtanom, hogy hazaérjek, hiszen huszonhat kilométer volt még hátra. Az emelkedőn jó volt a tempóm, aztán lefelé, a ködben, a vizes úton életre-halálra hajtottam, mert tisztában voltam vele, hogy az üldözők elég jól mennek lefelé. Ennek az lett az eredménye, hogy kétszer is mellém került a hátsó kerék, vagyis közel voltam az eséshez. Szerencsére megúsztam, és a tempót is tartani tudtam, úgyhogy a végén 2 perc 14 másodperces előnnyel értem haza.” – mondta a versenyt megnyerő Pelikán János, aki szombaton már Solighettóban versenyez.
A Kuota név hallatán a nagy körversenyek követőinek az AG2R profi országúti csapat jut az eszébe. A francia gárda idén váltott Focus kerékpárokra, de John Gadret és társai sokáig használták az olasz gyártó, a Kuota, Kom típusú országútijait. Kíváncsian vártam milyen a cég tavaly piacra lépő vázszettje, a K-Uno, a Shimano elektronikus váltórendszerével.
Kuota K-Uno Ultegra Di2
A vázszett bemutatása:
A K-Uno váz a gyártó leírása szerint kevésbé versenyzésre optimalizált geometriával rendelkezik, mint a profik által használt Kom, mégis bátran ki merem jelenteni, hogy akár a legkomolyabb szinteken is megállná a helyét úgy, hogy semmilyen téren nem kell kompromisszumot kötnie használójának.
olasz vonalak
A sloping geometria nekem kifejezetten kedvezett, 54 cm-es vízszintes felsőcsőhöz 51 cm hosszú nyeregvázcső párosult (csőközéptől-csőközépig). A 73,5°-os fejcsőszög megszokottnak mondható, míg a 402 mm rövid láncvillák a sprinteknél jönnek jól. A váz tömege mérettől függően 900 gramm körül alakul, míg a villa 360 grammot nyom a mérlegen.
brutálisan merev középrész
A váz carbon monocoque első háromszöggel készül, láthatóan aerodinamikai szempontokat is figyelembe vettek a formák kialakításánál. A bowdenek belül futnak és Di2 rendszer fogadására is alkalmas. Itt jegyezném meg, hogy nagyon jó ötletnek tartom, hogy a Di2 akkumulátor a nem hajtás oldali láncvilla aljára került. Minél lejjebb kerül ugyanis, annál lejjebb van a kerékpár súlypontja.
akkumulátor a bal láncvilla alján
Lehet, hogy az a 71 gramm nem befolyásolja kardinálisan a viselkedést menet közben, de az elv dicséretes. Ami még szembetűnő a vázon, a középcsapágy tájékán igen komoly átmérők vannak, nyilván a hajtási merevséget hivatottak növelni. Az egyenes villa tapered (1-1/8″ – 1-1/4″) nyakcsővel rendelkezik.
nyeregcső-befogás: kétoldali bevágással
A vázszett bemutatása során, olasz termékről lévén szó, nem véletlen hagytam a végére a dizájnt. Mind a képeken, mind pedig valóságban elegáns és gyönyörű a matt fekete fényezés fehér és ezüst feliratokkal. Komoly birtoklási vágyat képes kelteni az érdeklődőben anélkül, hogy akár egy métert is megtett volna vele. Autós analógiát véve, egy matt fekete Lamborghini Aventadorhoz tudnám hasonlítani a Kuota K-Uno-t.
Mavic Mavic-kal
Felszereltség:
Számomra ez volt az első alkalom, hogy elektromos váltószettel szerelt kerékpárt tesztelhettem. Az Ultegra Di2 alkatrészek működésére semmi panaszom nem lehetett. A fékváltókaron alsó-és felsőfogásból is jól elérhetőek a váltógombok, pár perc megszokási idő után élmény használni. Nincs melléváltás, nincs „gondolkodás” két fokozat között, csak precíz, finom kapcsolások. Ha nagyon bele akarok kötni, talán az első váltó működése tűnt nekem kicsit lassúnak, a hagyományos mechanikus átdobókéhoz képest.
full Ultegra
A legfőbb hátrány a rendszer tömege, de egy ilyen mértékű újítás esetén szerintem szemet lehet hunyni a pár plusz gramm felett, főleg úgy, hogy egy mechanikus szettel az UCI limitet (6.8kg) közelítené a bringa. Az Ultegra szett többi eleme is nevéhez méltóan, hiba nélkül tette a dolgát, a kompakt áttételezést (50-34) én hagyományosra cserélném, lejtmenetben többször elforgott az 50-11.
Kompakt áttételezés
A tesztkerékpár Mavic Cosmic Carbone SLE kerekekkel és Mavic Yksion gumikkal volt szerelve. Sajnos a teszt napján erős szél nehezítette dolgunkat, így ezek a magas peremes kerekek nem voltak ideálisak a körülményekhez. Ettől függetlenül Ausztria útjain valószínűleg én is bevállalnék egy ilyen jellegű kerékszettet, egyrészt, mert nagyon jól illik a vázszetthez, másrészt, mert 35 km/h fölött érezhetően elkezd „működni” az aerodinamika.
funkcionálisan és szépen ívelt támvillák
Ha itthon használnám a bringát, Ksyriumra esne a választásom, az utak állapota miatt. A Mavic gumik hihetetlen jól tapadtak, köszönhetően anyaguknak és a teljesen slick futófelületnek. A kiegészítők igényes darabok, a nyeregcső a vázzal harmonizáló dizájnnal, valamint egy csavaros nyeregrögzítéssel rendelkezik. A Selle Italia SLR nyereg nekem telitalálat. A Deda kormány és kormányszár minőségi alkatrészek, kényelmesek és szépek.
belül vezetett kábelek
Menet közben:
Minden rajta és vele töltött perc élmény. Az emelkedőkön könnyedén haladhatunk, biztosak lehetünk benne, hogy minden általunk leadott watt az előrehaladást szolgálja. Sprinteknél nagyon könnyen megindítható, nem éreztem hajlongást se a középcsapágy, se a villa felől. Ami kifejezetten meglepett, hogy lefele mennyire stabil. Két év után először ültem országúti bringán, és amúgy sem vagyok tapasztalt ebben a szakágban, de pár kanyar után gyakorlatilag vakon megbíztam a bringában a hajtűkanyarokkal tűzdelt szerpentinen.
Hamar meg lehet szokni…
Az irányítás tökéletesen precíz, pontosan arra ment, amerre szerettem volna, a kanyarba való bedöntésekre is teljesen úgy reagált, ahogy számítottam. Gyakorlatilag pár kanyar után tapasztalt és magabiztos lettem a bringán, olyan szituációkat be mertem vállalni, az igen erős oldalszél ellenére, ami elég komolyan lökdöste a magas peremes kerekeket, amiket előtte országútival soha. Úgy gondolom, mindent elmond, hogy jobban élveztem az országúti bringázást e napon, mint a montizást előtte nap, szintén egy csúcs kategóriás géppel, pedig 7 éve versenyzem mtb-vel.
Selle Italia SLR nyereg
Kinek ajánlanám?
Mindenkinek, aki egy szép, egyedi és kiváló kerékpárt szeretne, amivel nem csak menni, de ránézni is öröm. Hobbi versenyzőknek, akik megengedhetik maguknak ezt a luxust kiváló választás lehet a kényelmes, mégis merev váz a szinte karbantartásmentes szettel. A top versenyzők a kompakt hajtókar cseréjével tehetik még élesebb fegyverré a K-Uno-t. Szerencsére a felszereltség viszonylag rugalmasan változtatható Michi Knopf kerékpárüzletében, így a leendő vásárló biztosan megtalálja számítását.
A Dedánál nehéz jobb kiegészítőket választani, a Zero 100 kormány hajlítása is kiváló!
A szentendrei büntetéses sztori után újabb fronton tanúsítottak méltatlan bánásmódot kerékpáros sportolóval szemben. Az U23-as magyar bajnok Simon Péternek a Volánbusszal gyűlt meg a baja, ahogy a történetből kiderül, a társaság sofőrje meglehetősen gerinctelen magatartást tanúsított.
Simon Péter (Fotó: Vanik Zoltán)
Az Utensilnord 22 éves kerékpárversenyzője nevét vállalva osztotta meg a vele történteket közösségi oldalán, és szeretné, ha rajtunk keresztül is minél többen elolvasnák. Petinél kevés békésebb és jólneveltebb kerékpárost ismerünk, így 100%-osan biztosak vagyunk a leírtak hitelességében, fórumot adva aggályainak:
Meg szeretnék osztani veletek egy „kedves” kis történetet a Volán Zrt.vel kapcsolatban. 2013. 05. 12-én 12:00-kor utaztam Budapestről Nagykanizsára a fent említett remek cég járatával. Elővételi jegyem is volt, hogy már a busznál ne kelljen várakoznom. Országúti kerékpározok, épp egy szerbiai versenyről hazatérve utaztam Nagykanizsára.
Amint meglátott a szimpatikus sofőr (aki már „ismert” is valójában) a vállamon a kerékpártartó táskámmal (jelzem a táskában a kerékpár szétszerelt állapotban van, a váz mellett a két kerékkel) egyből egy roppant értelmes kérdést tett fel: „Ez meg mi uram?!” Azt a meglepő választ kapta, hogy „egy csomag, amit fel szeretnék rakni a buszra” (emellett még azt is megjegyeztem, hogy múltkor se volt semmi probléma ezzel, más sofőr még nem szólt a mérete miatt).
Az úriember ezután csak a többi utassal foglalkozott, akik hozzám hasonlóan elővételes jeggyel rendelkeztek. Kicsit kezdtem türelmetlen lenni és még egyszer megkértem, hogy legyen szíves felrakni a buszra a csomagomat… Erre azt a flegma választ kaptam, hogy „jól van, várjál mindjárt berakom hátra…” Emberünk azt várta, hogy a másik oldalon a kegyes szívességért majd én pénzt fogok adni neki, de ilyen viselkedés után szerintem egy fillért se érdemel az ilyen ember…
A fent említett úriemberrel már volt pár hete is egy incidensem, amikor még nem rendelkeztem ezzel a kerékpártartó táskával. Egyik nap egy délutáni időpontban utaztam fel Pestre, és a kerékpáromat szétszedve (két kereket kivéve) próbáltam felrakni a buszra. A „szimpatikus” sofőr ahogy meglátott, közölte velem, hogy ez nem kamion… Nagyon vicces kedvében lehetett, a reakcióm csak annyi volt, hogy jól látom.
Megkértem már akkor is, hogy szíveskedjék felrakni a kerékpárt. Hátrahívott és persze 1000 Ft fejében szó nélkül berakta a kerékpárt. Egyből hangnemet váltott és kezes bárányként viselkedett. Itt jelezném, hogy már a diákigazolványomra se volt kíváncsi, amivel persze szabályt szegett… Ő tegnap is azt hitte, hogy majd adni fogok neki pénzt, de pont az ilyen korrupt, gerinctelen emberek miatt tart itt ez az ország ahol tart…
Ezt azért írom le nektek, hogy ti is tisztában legyetek azzal, hogy mi folyik ebben az országban. Azóta ma már az 1000. megadott Volánbusz Zrt-s telefonszámot hívom, amit persze senki nem vesz fel. Nem akarom ennyiben hagyni az egészet, hivatalos panaszt is írok ennek a csodálatos cégnek.
Az oldalsó magas mintázatnak köszönhetően a kerékpár kanyarokban kiválóan dönthető, élvezi a technikás terepviszonyokat: idén már Tubeless kivitelben is elérhető.
A WTB Bronson több kerékméretben, szélességben, peremanyaggal és most már TCS, azaz belső nélküli rendszerben is elérhető. A Bronson tömege 600 és 810 gramm között van a fenti változatok függvényében, természetesen a 26″-os 2.1″-os hajtogatható változat a legkönnyebb. A TCS rendszerű modellek UST-kompatibilis felniken az előírt tömítőfolyadékkal megbízható belső nélküli megoldást biztosíanakt, alacsonyabb gördülési ellenállás és nagyobb fokú kényelem mellett. Ugyanakkor a TCS köpenyek a legtöbb hagyományos felnitípuson is könnyedén átalakíthatóak tömlő nélküli rendszerré a WTB erre a célra kifejlesztett felniszalagjával és tömítőfolyadékával.
A Bronson sokoldalú MTB köpeny, erdőben, kemény, kissé köves talajon kiváló tapadást biztosít, így ideális választás a legtöbb hazai terepösvényre. Nem jön zavarba, ha a talaj nedves. Technikásabb terepre való, mivel lassabb tempó mellett nyújt tökéletes az irányítást, a féktelen száguldás nem annyira a Bronson világa. Az általános vélemény, hogy a magas, éles oldalsó mintázatnak köszönhetően a kanyarokban kiválóan dönthető, de magas bütykei miatt kissé hajlamos a sodródásra. Gördülési ellenállása közepes, tömege is félúton van az All Mountain és a Cross Country-specifikus modellek között.
A Comp jelzésű köpenyek acél drótperemmel készülnek, a Race modellek kevlárperemes, hajtogatható kivitelűek. A TCS (Tubeless Compatible System) gumiköpenyek ötvözik az UST-s gumik kiváló menettulajdonságait a nem UST-s rendszerű külsők súlyának töredékével. Ez a sokoldalú rendszer kombinálja a WTB pillekönnyű Race gumiburkolatát a tömlő nélküli, UST-s köpenyperemmel. Emellett az All Mountain TCS köpenyek sokkal keményebb burkolattal készülnek. A TCS köpenyek bármikor könnyen átalakíthatóak tömlő nélküli rendszerré a WTB erre a célra kifejlesztett felniszalagjával és tömítőfolyadékával.
Elérhető méretek, ajánlott fogyasztói árak:
Bronson 2.1 TCS 26″ 13 700 Ft
Bronson 2.1 Race 26″ 10 800 Ft
Bronson 2.1 Comp 26″ 7 200 Ft
Bronson 2.3 AM TCS 26″ 14 400 Ft
Bronson 2.3 Race 26″ 11 500 Ft
Bronson 2.2 29″ Comp 8 000 Ft
Bronson 2.2 29″ Race 12 100 Ft
Bronson 2.2 29″ TCS 15 800 Ft
A Tatanka Racing Team szervezésében hegyi időfutamra kerül sor aszfalton és terepen is a Bakonyban, a cél mindkét szakág képviselői számára a Kőris-hegy meghódítása. További információk a rendezőktől:
Kedves Sporttársak,
Idén egyesületünk a Tatanka Racing Team SE a Bakonyerdő Maraton társrendezvényeként hegyi időfutam versenyt rendez 2013. május 19-én. A rajt Bakonybélben a Hotel Bakonynál, a cél pedig a Kőris-hegy csúcsán. A verseny különlegessége, hogy mountain bike-osok számára a pálya egy része terepen halad.
A pálya ősszel
Az országúti kerékpárosok természetesen végig aszfalton teszik meg a felfelé vezető utat. A Kőris-hegy a Bakony legmagasabb pontja 709 méterrel a tengerszint felett. Azok számára, akik indultak már a Bakonyerdő Maratonon, ismerős lesz a pálya, ami végig emelkedik. Itt tényleg kiderül, hogy ki a Bakony Királya. Gyertek és küzdjetek meg a címért.
A verseny plakátja
A versenyen chipes időmérés lesz.
A korcsoportonkénti első három helyezett iparművész által készített egyedi díjakat kap. Az országúti és mtb kategóriát külön értékeljük.
A rendezvény végén ajándéksorsolás lesz.
Várunk mindenkit versenyünkre!
Sporttársi üdvözlettel:
TATANKA Racing Team SE
A Tatanka csapat már régóta készül…
Versenyinformációk és nevezés: http://www.tatankaracingteam.hu/
Fontos tájékoztató azok számára, akik már neveztek a Bakonyerdő Maratonra az ODIN rendszeren keresztül, hogy számukra ingyenes a nevezés az időfutamunkra. Részvételi szándékukat jelezzék e-mailben az info@pannonmaraton.hu címre.
A Giro d’Italia befutóin gyakran láthatjuk mostanában a legendás Oroszlánkirály, Mario Cipollni neve által fémjelzett kerékpárokat, melyek nevükhöz méltóan több szempontból is a leg-leg-leg-et képviselik a mezőnyben.
„Üde sötét folt” a mezőnyben
Eredmények szempontjából kiválóan muzsikálnak, hiszen A Bardiani bringásai közül Enrico Battaglin megnyerte a 4. szakaszt, Pirazzi hegyi trikóban, és ha valaki veszi a fáradtságot, hogy végigkeresgélje, megláthatja, milyen gyakran szerepeltek elöl a hajrákon a két olasz proconti csapat, a Bardiani vagy a Vini Fantini kerekesei, akik mindnyájan Cipollini kerékpárokat használnak.
Bardiani-géppark
A Giro d’Italia-n két típust is bevet a Bardiani gárdája, ezeket mutatjuk most be. A Vini Fantini rikító neonsárga Cipollini kerékpárjaival ellentétben ezek visszafogott, matt fekete designt kaptak, és Campagnolo támogatott csapatról lévén szó, megkapták az olasz alkatrészgyártó 80. évfordulós szettjét.
Cipollini, idén „M” nélkül
Kicsit módosították Cipolliniék a designt, idénre eltűnt az M betű a logóból (a homlokcsövön viszont maradt a monogram), és az RB1000 valamint RB800 modelleket RB1K-ra illetve RB0.8K-ra frissítették (K, mint kilo, azaz 1000). Ezt a két kerékpárt használják a profik, előbbi egy alacsonyabb és áramvonalasabb építésű versenygép, utóbbi egy picit magasabb homlokrésszel és kevésbé áramvonalas vázzal, cserébe kisebb tömeggel rendelkezik.
Cipollini RB1K – Battaglin szakaszgyőztes gépe
A Cipollini kerékpárokat egyébként szigorúan Olaszországban, kis szériában, kézzel készítik, A monocoque váz gyártásához háromféle karbonszövetet is használnak. Már a név és a gyártási eljárás is predesztinálná, hogy a bringák a „mezőny legdrágább” címet is elhódítanák a legek közül, de ha mindehhez hozzátesszük a 80. évfordulós Super Record szettet, akkor tuti befutók ebből a szempontból.
Cipollini RB0.8K
A karbonvázak merevségét és viselkedését illetően mit írhatnánk mi pór magyar szerkesztők, ha a kerékpárt maga az Oroszlánkirály reklámozza, és úgy véli, pályafutása során számtalan helyezés győzelem lehetett volna, ha egy ilyen fegyver van a feneke alatt…
A csapat időfutamra is az RB114 vázakat használja
A tömegadatok már objektívebbek, M-es méretben natúr festéssel az RB1K 1050 grammot, az RB0.8K 970 grammot nyom, ami figyelembe véve, hogy integrált nyeregcsővel készül a váz, remek érték. Ha már méretet említettünk, az RB1K hét, az RB0.8K hat méretben kapható, a közepes vázaknál nagyjából csak egy centi különbség van a felsőcsőhosszok között, ami manapság dicséretes.
Cipollini RB0.814 a bal oldalról
További különlegessége a váznak az 1”1/5 – 1”1/4 kormánycsapágy, csak hogy ne lehessen hozzá gagyit beszerezni… Persze ezeket a kerékpárokat nem az „innovatív” kormánycsapágy-megoldás miatt fogjuk szeretni, hanem körülbelül azért, amiért „Hagymácskát”, vagy amiért drukkolunk a Vini Fantini vagy a Bardiani menőinek…
Deda kiegészítők, a versenyzők megoszlanak az új 35 milliméteres szabvány használatát illetően
Ha valaki beleszeretett a Cipollini kerékpárokba, érdeklődjön további részletekről a hazai forgalmazónál: KATTINTSON IDE!
Kormos Veronika a belga Sengers CT színeiben a hétvégén két országúti futamon is indult, pénteken Begijnendijk-ben, vasárnap Dinant-ban a Foy Notre Dames elnevezésű versenyen. Ezekről számol be az alábbiakban.
Begijnendijk egy sík 7 km-es körpályán zajlott, amelyen 14 kört kellett megtennünk. Csapatunk végig a sprinterünknek kedvező mezőnybefutóért dolgozott. Kontrolláltuk, hogy ne legyen Sengers versenyző nélküli életképes elmenés. Nagy szél, néha eleredő eső nehezítette a versenyt (és számomra még az, hogy mindig csak flamandul beszélt a verseny kommentátora a mikrofonba, pl. hogy mennyi előnye van az aktuális elmenésnek, nehéz volt megértenem…). Végül litván sprinterünk a 3. helyet szerezte meg, a versenyt a német Fennel Esther nyerte. Én a mezőnnyel 34. helyen érkeztem.
Eredmény:
1. FENNEL Esther (német) 2H29´26″
2. DE VOCHT Liesbet (belga) +00´50″
3. JANKUTE Gabriele (litván) a. i.
4. KULLNER Lisa (német) a. i.
5. ZWICK Martina (német) a. i.
6. ARYS Evelyn (belga) a. i.
…
34. KORMOS Veronika (magyar) a. i.
Vasárnap egy számomra tökéletes pálya következett, hisz sík része nem igazán volt. Belgium déli részén rendezték a Foy Notre Dames elnevezésű versenyt. Mindössze 10 fok, barátságtalan, esős idő, hatalmas szél várt minket Vallóniában. Sajnos én nem tudtam kihozni magamból a maximumot, az egész verseny alatt hasgörcsökkel küszködtem. Nem volt szerencsés az sem, hogy előző nap 2 óra „recovery” edzésként 2 órát mentünk csapattársammal és más férfiversenyzőkkel lazán, szakadó esőben, 9 fokban.
A szervezetem eléggé ki volt merülve és az immunrendszerem már nem bírta ezt a strapát, fagyoskodást… miután másnap verseny volt, nem is mentünk tempót. Nekem nem olyan természetes a hidegben, esőben való edzés, mint az itt élő versenyzőknek. Másnap reggelre jelentkeztek is a nátha tünetei. Az elmúlt hét egyébként is elég kemény volt, mert a Sinaai verseny után a csapatvezetőmtől kértem edzéstervet, és hétfő-kedd-szerda 3-3-3 órát mondott, intervallos edzéseket. Szerdán tudtam meg, hogy csütörtökön Valkenburg körzetében (ahol tavaly a vb volt) fogunk 4 órát edzeni a csapat egy részével. Jó dombos Limburg és környéke, a felfeléket pedig eléggé megnyomtuk, de nagyon jó társaság jött össze az edzésre, élvezetes volt. Begijnendijk-ben másnap egyébként nem is éreztem a lábamban az előző napi 4 órát egyáltalán.
Vasárnap Dinantban azonban kezdődő náthával, hasgörcsökkel és elég fáradt lábakkal álltam rajthoz. 7Db 10,7 km-es kör volt a táv. Már a 2. körben éreztem, hogy komoly gondjaim lesznek aznap, és nem fogok tudni megfelelni az elvárásoknak sajnos. 3. körben csapattársam elszökött, a mezőny hagyta is egyedül elmenni. A következő körben litván csapattársamnak leesett a lánca és meg kellett állnia egy pillanatra, miután tudtam, hogy aznap én úgysem leszek esélyes jó helyezésre, hátramaradtam és visszavittem őt a mezőnyre. Ez sokat kivett belőlem, hisz hatalmas szél volt. A következő körben meg is úsztam az akkorra már nagyjából 10 főre fogyatkozó „főmezőnyből”, ahol 2 másik belga UCI csapat versenyzői teljes erőbedobással üldözték csapattársam.
Engem utolért a következő grupetto, velük fejeztem be a versenyt, végül 18. helyen. Sajnos szökésben lévő csapattársamat is megfogta 2 körrel a vége előtt a 8 fős élboly, és végül 7. lett. A versenyt Mayuko Hagiwara, a Wiggle Honda versenyzője nyerte.
Benkó Barbara, a Focus Elite MTB Team versenyzője nem sokáig tartotta magát a tervéhez, amiben nem szerepelt idén több országúti kerékpárverseny. Hogy miért? Kiderül legfrissebb blogbejegyzéséből:
Ismét programváltozás történt a versenynaptáramban. Egyáltalán nem terveztem ezt az országúti versenyt, sőt, idén már egyet sem terveztem, de hét elején konzultáltam a csapatfőnökömmel és azt mondta, hogy mégse menjek az olasz C2-esre, mert messze van és a lehető legkevesebbet kéne utaznom Világkupa előtt, mert most megint egy sok utazásos versenyblokk jön.
Kínok Kínja (Fotó: Fodor Jenő)
A versenyterhelés viszont kellett, így úgy határoztunk, hogy majdnem hazai pályán, szinte semennyi utazással elindulok Esztergomban. Jó döntésnek bizonyult, de nem csak azért mert sikerült nyernem, hanem mert tényleg jó verseny volt, jó volt az útbiztosítás, nekem feküdt a nyomvonal, hogy ilyen dombos volt, pilisvörösvári lévén hazai pálya is volt valamilyen szinten, csak az esztergomi részeket nem ismertem. Egész jók voltak a lábaim ahhoz képest, hogy különösebben nem pihentem rá, mert még ez a hét is a VK-felkészülés jegyében telt.
Edzések mellett azért vizsgáztam is egyet, de sajnos az eredményét még mindig nem tudom, illetve én is megkezdtem a tevékenységem a Bajnokok Útja Alapítványban. Még télen keresett meg Olimpiai Bajnok kajakosunk, Fazekas-Zur Kriszta, hogy lenne-e kedvem csatlakozni az alapítványához, amely kisiskolás gyerekek figyelmét kívánja felhívni a sportolásra, mozgásra, egészséges életmódra és példaképeket kíván a kicsik elé állítani, hogy ha küzdenek, igen is elérhetik az álmaikat.
Örömmel mondtam igent, mert nemes kezdeményezésnek tartom a dolgot, főleg úgy, hogy ez egy kicsit másképp működik, mint az ehhez hasonló alapítványok. Itt én választottam ki egy iskolát, ahová majd többször is ellátogatok, főleg az ötödikes évfolyammal lesznek programjaim egy éven át, de most is voltam más osztályoknál is. Azt gondolom, hogy ha már csak egy gyerek is elkezd ennek hatására sportolni, nem csináltam hiába. De miután a program már korábban indult, így több gyerek is elkezdett sportolni, hárman már bringás edzésre is járnak, van, aki úszni egy szervezett csoporttal heti háromszor, mások tornázni kezdtek.
Amiben tudok segítek a gyerekeknek, ez elég interaktív, mert ha ott vagyok nem kiállok és osztom az észt, hanem bármit kérdezhetnek és szerencsére elég aktívak és érdeklődők, majd a nyári táborba is megyek hozzájuk, illetve ősszel folytatjuk. Meg persze facebook elkerülhetetlen, ott is megtaláltak, elég sok email-el bombáznak a kicsik, de ez a generáció az interneté, próbálok ott is segíteni nekik. Ez azért jó, mert folyamatos a kapcsolat és érzik a törődést, nem csak az van, hogy egyszer elmegyek és kész, másnap már senki nem emlékszik rá, hogy meg kéne mozdulni.
Az én iskolám a pilisvörösvári Német Nemzetiségi Általános Iskola. Több okból is választottam ezt, egyrészt én is ide jártam anno és itt tanultam meg írni-olvasni, a mai napig szívesen térek vissza bármikor, közel áll a szívemhez és úgy éreztem, hogy valamivel meg kell hálálnom ezeket a felhőtlen fiatal éveimet, hogy akár úsztam, akár kerékpároztam, mindig támogattak. Még a Dicsőség Táblára is kikerültem! 🙂 Télen kezdte meg a működését az alapítvány, azóta már volt pár találkozónk a tagokkal és örülök, hogy ilyen neves sportolók és Olimpiai Bajnokok mellett engem is megkerestek.
Visszatérve a versenyre az volt a tervem, hogy ameddig tudok, az élbollyal megyek és hát várható volt, hogy meg fogok úszni valamelyik dombon. Mondjuk arra nem gondoltam, hogy mindjárt az első dobogókői mászásnál…:) Mentek a szökési kísérletek és az egyiknek én is áldozata lettem a hegy felénél kb., de aztán lefelé beértem egy sráccal egy nagyobb csoportot, aki kiszakadtak az főmezőnyből és velük mentem végig. A második dobogókői felfelé már jobban esett, ott utolértünk még egy nagyobb csoportot és végül velük mentünk Esztergomig.
A vaskapui emelkedőn aztán én már nem stresszeltem mert tudtam, hogy elöl vagyok, úgyhogy a saját tempómban felgurultam és sikerült nyernem! Meglepődtem én is! 2. Kenyó Anita lett, 3. Jurenka Kriszti. A fiúknál abszolútban a még csak U19-es Pelikán Jani nyert. Respect! Nem is tudtam, hogy ez egyben Budapest Bajnokság is volt, így Budapest Bajnok is lettem, fiúknál természetesen Janié lett ez a cím! Köszönöm szépen Apának a kísérést és a perfekt segítséget, Krisztiánnak pedig az itatást!
Jövő héten első Világkupa Németországban, Albstadt! Bundesligákról már ismerem a pályát, minden évben volt ott, szörnyű rossz, legalábbis nekem. De szerencsére drasztikus változásokon ment keresztül, átépítették, Markus már volt rajta, azt mondta tetszeni fog, így legyen! Pénteken a csapat indít engem sprinten is, vasárnap pedig XCO! Akit érdekel, Red Bull TV-n követheti majd élőben is az eseményeket! De a sima szurkolás is mindig jól jön! 🙂
Mai szakaszgyőztes 1: Maxim Belkov (Fotó: Stefano Sirotti - sirotti.it)
A változatosság kedvéért újabb esős, hegyes szakaszon van túl a Giro d’Italia mezőnye, orosz szökevénysikert ünnepelhetett a firenzei közönség, Wiggins pedig továbbra sem kockáztat a nedves utakon…
Sansepolcro és Firenze között 170 kilométer várt a pelotonra, változó domborzaton, borús időben. Tökéletes körülmények a szökevénysikerhez, ennek megfelelően tucatnyi kerekes lépett meg már a verseny korai szakaszában, a többek között a hegyi pontokat vadászó Pirazzival és Viscontival.
Wiggónak a mai nap sem esett jól… (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
Az eső egyre jobban zuhogott, és elöl a szökevények is szétszakadtak az emelkedőkön-lejtőkön, de ugyanez történt a mezőnyben is. Wiggins nem kockáztatott lefelé, ismét lemaradt, de csapata, a Sky kihúzta a csávából, sikerült visszazárkóznia Nibaliékra, akik amúgy elöl úgy húzták a sort, hogy kis híján az egész sort lefektették a kanyarban.
Nibali és Scarponi mindent meg is tett azért, hogy a Sky-nak ne legyen sétagalopp a mai nap (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
Scarponi csapata, a Lampre-Merida is dolgozott Wiggins ellen az összetett pozícióért, de az erő ismét megvolt a Sky-ban, megoldották a nehéz helyzetet. A címvédő Ryder Hesjedal (Garmin) viszont tegnaphoz hasonlóan gyenge formát mutatott, ő az emelkedőn szakadt le, s gyűjtött egy percet Nibalival szemben.
Mai szakaszgyőztes 1: Maxim Belkov (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
Elöl a hegyi pontokért Pirazzi jeleskedett, a kolumbiai Robinson Chalapud-dal karöltve villogtak az emelkedőkön. Az orosz Maxim Belkov (Katyusa) azonban visszazárkózva rájuk őrült tempót bevállalva lefelé, úgy faképnél hagyta őket az egyik lejtőn, hogy onnantól nem is látták.
Mai szakaszgyőztes 2: Carlos Betancur (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
Belkov hazaért, a célban azonban még történt érdekes közjáték. A 40 főre apadó főmezőnyből akciózó kolumbiai Betancur ahogy utolérte a korábbi szökevénycsoportból Ludvigssont és Pantanót, azt hitte nyert, s feltett kezekkel haladt át a vonalon. Az összetettben Nibali megőrizte a vezetést, Hesjedal csúszott ki a top 10-ből. Cadel Evans a mezőnyhajrát nyerve átvette Cavendishtől a ponttrikót.
Videó összefoglaló:
Giro d’Italia 9. szakasz eredménye:
1 Maxim Belkov (Rus) Katusha 4:31:31
2 Carlos Alberto Betancur Gomez (Col) Ag2R La Mondiale 0:00:44
3 Jarlinson Pantano (Col) Colombia 0:00:46
4 Tobias Ludvigsson (Swe) Team Argos-Shimano 0:00:54
5 Cadel Evans (Aus) BMC Racing Team 0:01:03
6 Benat Intxausti Elorriaga (Spa) Movistar Team
7 Danilo Di Luca (Ita) Vini Fantini-Selle Italia
8 Mauro Santambrogio (Ita) Vini Fantini-Selle Italia
9 Damiano Caruso (Ita) Cannondale Pro Cycling
10 Vincenzo Nibali (Ita) Astana Pro Team
Összetett állás:
1 Vincenzo Nibali (Ita) Astana Pro Team 34:19:31
2 Cadel Evans (Aus) BMC Racing Team 0:00:29
3 Robert Gesink (Ned) Blanco Pro Cycling Team 0:01:15
4 Bradley Wiggins (GBr) Sky Procycling 0:01:16
5 Michele Scarponi (Ita) Lampre-Merida 0:01:24
6 Sergio Luis Henao Montoya (Col) Sky Procycling 0:02:11
7 Mauro Santambrogio (Ita) Vini Fantini-Selle Italia 0:02:43
8 Przemyslaw Niemiec (Pol) Lampre-Merida 0:02:44
9 Rigoberto Uran Uran (Col) Sky Procycling 0:02:49
10 Tanel Kangert (Est) Astana Pro Team 0:03:02
A számos nemzetközi díjjal kitüntetett, kiváló úti szerszámairól híres amerikai gyártó egyik „klasszikusát” mutatnánk be, a Topeak Super Chain Tool láncszerszámot. Gondoljuk, nem kell elmagyarázni, hogy egy esetleges láncszakadás esetén milyen nagy problémát képes megoldani egy zsebben paraktikusan hordozható, valóban működőképes láncszerszám.
A zsebszerszámokon található „kiegészítő” láncbontók legfeljebb a bontásban tudnak segíteni, ellenben a Topeak Super Chain Tool tarsolyában a pontos összeszerelés is megvan: a lánc jobb esetben nemcsak átmenetileg lesz rendbehozva! A titok a minőségi alapanyag, a pontos kidolgozás, illetve az ideális formatervezés. A nyomótüske cserélhető, így a szerszám élettartama meghosszabbítható, generációkat kiszolgálhat. Akár otthoni hobbiszerelésre is ideális.
Tartalék láncszegecstartóval, illetve egyéb kerékpárszerelési feladatokhoz nélkülözhetetlen, hagyományos, nyeles 4 és 5 mm-es imbuszkulccsal, amely egyben a láncbontó „hajtókarja” is…Ráadásul még egy láncszerelést segítő kampót is kapunk hozzá, az egyik imbuszkulcsvég pedig a szerszám hajtókarja…
Gyári leírás:
Kompakt méretű, kiváló minőségű láncbontó szerszám minden lánctípushoz, beleértve a 10 sebességes rendszereket is. A Cr-Mo acél alapanyag garancia a hosszú élettartamra, illetve precíz működésre. Az integrált lánc kampónak köszönhetően szerelés közben nem kell a láncot tartani, gyorsan, kényelmesen javítható. A behajtó kar egyben egy 5-ös, illetve 6-os méretű imbusz kulcsként is használható.
