A 96. Giro d’Italia előtt a cymvédő Ryder Hesjedal legfőbb kihívóiként Bradley Wiggins és Vincenzo Nibali neve merült fel, s bár születtek különböző elméletek, abban a legtöbben egyetértettek, hogy a Tour de France brit címvédője a hosszú időfutamon agyonveri a mezőnyt, és a 2013-as Giro második vasárnapján ő vág neki rózsaszínű trikóban a távnak. Nem így történt…

A Giro d’Italia első hete igazi „orosz rulett” volt, az időjárás és a kerékpárversenyzés szempontjából iszonyú rossz dél-olasz utak jóvoltából csak a vakszerencsén múlott, hogy ki marad talpon. A főleg hullámos terepen, sokszor harmadrendű utakon kijelölt pálya folyamatosan szedte az áldozatokat a favoritok közül is, picit hamis látszatát keltve az erőviszonyoknak.

Hamis látszatát, mert nem abszolvált még a mezőny klasszikus hegyeket, de a kialakuló időkülönbségek miatt olyan érzése lehetett az embernek, mintha már összecsaptak volna a nagyok. Többen szedtek össze az esélyesek közül félperces, egyperces hátrányokat, a leglátványosabb pechszériát az amúgy is a figyelem középpontjában lévő topfavorit, Wiggins produkálta.

Nagy kérdés, mi zajlik le most Wiggo fejében. Az utóbbi napokban a „mi a fenét keresek én itt” arcát mutatja. Az említett „orosz rulett” kedvezett a bevállalós versenyzőknek, de a másik oldalon az is érthető, ha valaki nem szeretné az életét kockáztatni a csúszós lejtőkön, és nem a szerencsére kívánja bízni a verseny kimenetelét. Mert a nyálkás utakon bizony sokszor több múlik a szerencsén és az őrült hozzáálláson, mint a technikai tudáson.

Wiggins ebbe a játékba nem akart belemenni, de láthattuk a 7. szakaszon, hogy a mezőny legjobb lejtőmenőjének számító Vincenzo Nibali is kétszer lefeküdt az aszfaltra, akár csúnyán rá is fizethetett volna vakmerőségére. Ennek ellenére Nibali volt az, aki a legjobban jött ki az első hét megpróbáltatásaiból, valamint az ausztrál Cadel Evans, aki óriási tapasztalatával nagyon jó extrém körülmények között, és még bónuszmásodperceket is gyűjtögetett.

Mondhatnánk, történt, ami történt, a hosszú időfutam rajtjánál tiszta lappal indulhatott mindenki, kitakaríthatta a fejét. Papíron Wiggins is simán visszahozhatta volna a másfél perces hátrányát, sőt perceket oszthatott volna riválisainak csúcsformájában. Az utóbbi napokat azonban nem tudta kitörölni az agyából. Dekoncentrált volt, becsúszott – ilyenkor szokás szerint – a technikai probléma is, de még ennek ellenére is ő hajtotta a legjobb időt az esélyesek közül.

A 11 másodperc előnyét Nibalival szemben viszont a hajára kenheti, összetettben 1:16 perc a hátránya. Ha elemezzük a teljesítményeket, Nibali a tőle elvárhatót hozta, a tél folyamán végzett munka látszik a pozícióján, nagyon áramvonalas, a technikás részek pedig remekül mentek neki, mint ahogy az emelkedők is. Összeszedett volt, nem térdelt le a végére, az utolsó meredek emelkedőre sem, kiváló formát mutatott.

„Minden kanyarban a lehető legnagyobb sebességet próbáltam elérni, a kigyorsításoknál is, próbáltam előnybe kerülni az első, nehezebb szakaszon. Nem számítottam rá, hogy már ma megszerzem a Maglia Rosa-t, nagyon elégedett vagyok” – nyilatkozta a Cápa a Gazzettának. Lehet is, mert innentől kezdve az ellenfeleknek kell támadni, s bár nagy hegyeken még nem láttuk, ki, mire képes, a papírforma szerint Nibali pont ott a legerősebb, egy brutálisan erős csapattal a háta mögött.

Menjünk végig az összetett lista szerint az ellenfeleken… Cadel Evans, 29 másodperc hátránnyal. Pár éve egyértelmű lett volna, hogy az ausztrál Nibali legfőbb ellenfele az összetettben, és most sem szabad leírni Cadelt. Hihetetlen küzdő, s talán megérezte a vér szagát is, hogy egy ilyen orosz rulett játékban lehet keresnivalója. A józan ész szerint azonban – és ezt a szemmel is látható enyhe súlyfelesleg is alátámasztja – a nagy hegyeken nem fogja bírni Nibaliék tempóját, kérdés, hogy mennyire lesz képes minimalizálni a veszteséget, esetleg hol tud jóváírással, vagy egyéb módon – például extrém körülmények között – visszahozni valamit.

Robert Gesink, 1:15 másodperc hátránnyal. Szinte a csodák csodája, hogy a holland nem keverdett eddig bukásba, hizsen pont ő szokott az lenni, aki rendre áldozatul esik a GT-ken egy ilyen első hétnek, mint ami mögöttünk áll. A rosszmájúak mondhatnák, hogy ami késik, nem múlik, mindenesetre Gesink „Top 10 contender”-ből dobogóesélyessé lépett elő, amit alátámaszt az is, hogy az egész Blanco Team erősnek tűnik, „nincsenek gondok a reggelivel”. Persze itt is hangsúlyozni kell, nagy hegyen még nem láttuk tekerni.

Bradley Wiggins 1:16 hátránnyal. Egy összeszedett Wiggins még innentől kezdve is a legfőbb ellenfele lenne Nibalinak, pláne két lőtávolon belül lévő kiváló hegyi segítővel, mint Uran és Henao. Érdekes kérdés az is, hogyan alakul a Sky taktikája, mert ebben a helyzetben támadniuk kell, nem nyomasztó tempójukkal védekezni. Nos, van Wigginsen kívül két emberük (Henao 2:11, Uran 2:49 perc hátránnyal), akik akciózhatnak, és akiket nem engedhet majd el Nibali csapata, mert akár a rózsaszínű trikót is veszélyeztethetik.

Talán az utóbbi a Sky egyetlen reménysugara, mert a megszokott fokozott tempóból Nibalit nem valószínű hogy le tudják szakítani, ritmusváltással Wiggins meg pláne nem. Érdekes azonban látni, hogy mennyire Wigginsre van kiélezve minden, a 7. szakaszon például Urannak csak be kellett volna gurulni, és ő veheti fel a rózsaszínű trikót, ennek ellenére hátrarendelték Wiggóhoz. A csapatfőnök, Brailsford nyilatkozata szerint a brit az abszolút kedvezményezett, és ez magától értetődő döntés volt.

Ennek ellenére ha nem kap komolyabb szerepet Henao és Uran, könnyen előfordulhat, hogy Wiggins – még ha fejben össze is szedi magát – megérkezve végig Nibalival, Bresciában befut az összetett második helyen. Azt láthattuk tegnap, hogy fizikailag nincs gond a brittel, de mentálisan annyira bizonytalan, hogy a másik végletet a verseny idő előtti feladása is jelentheti, aminek Chris Froome nem nagyon fog örülni, tovább gondolva a Tour de France-terveket…

Michele Scarponi 1:24 perc hátránnyal. A Giro előtt is mondtam, hogy Scarponit méltatlanul kevés szó esik, pedig egy hét teljesítményét elnézve akár győzelmi esélyei lehetnek. Nibalihoz hasonlóan a papírforma szerint a hegyekben nyújtott kiegyensúlyozott forma a legnagyobb erőssége, ráadásul támadó szellemű versenyző, rutinos öreg róka, aki meg fogja látni, és könyörtelenül kihasználja majd, ha Nibali esetleg gyengélkedik. Múltjára alapozva a Lampre-Merida kapitánya Nibali legfőbb ellenfele, ráadásul csapata eddig pihent, de szükség esetén erős támogatást adhat, hátvédként a 2:44 perc hátránnyal a 9. helyen tanyázó lengyel Przemyslaw Niemiec-cel.

Ryder Hesjedal 2:05 perc hátránnyal. Kérdés, hogy a címvédő egy rossz napot fogott-e ki az időfutamon, vagy ennyi van benne? A tegnapi produkciója után nehéz elhinni, hogy feltámad a hegyeken, ráadásul, bár utólagos okoskodás, de talán nem véletlenül törte magát másodpercekért az első héten, lehet, hogy tudta, ennyi van benne, és csak arra hajtott, hogy felhúzhassa a Maglia Rosa-t. Aztán könnyedén rám cáfolhat az igazi emelkedőkön, ahol ha formába lendül, egy-két komolyabb támadással visszahozhatja hátrányát. Per pillanat azonban inkább a hátrány növekedése tűnik valószínűbbnek.

Mauro Santambrogio 2:43 hátránnyal. A Vini Fantini összetett menője hiába nyilatkozta, hogy a szakaszsikerről álmodnak, és nem az összetett jó szereplés a célja, erre abszolút rácáfolt a versenyen, mert egyértelműen úgy kerékpároztak napról napra, hogy a vak is látta: a minél jobb végső eredményre hajt, ráadásul önmagához képest a kronón is jól ment, kihajtotta magát. A Vini Fantini kapitánya az időfutammal abszolválta a verseny számára legkevésbé kedvező szakaszát is, innentől kezdve teljes értékű ellenfele Nibaliéknak. Csapata a hegyekben nagyon erős, rá is igaz, mint Scarponira, hogy ha Nibali gyengélkedik, vagy hibázik, azt könyörtelenül kihasználja majd, az emelkedőkön pedig könnyen megszállhatja az ihlet, ami a végén dobogót is érhet…

Nagyon sok van még tehát hátra, mégis minden elemzéstől azt várja az olvasó, hogy tippeljünk, ami – különösen egy ilyen, rengeteg bizonytalansági faktort tartalmazó Girón – nagyon nem egyszerű. Mégis, Nibali annak ellenére számomra abszolút topfavoritnak  – a biztos pontnak – tűnik, hogy még nem láttuk a mezőnyt klasszikus emelkedőkön. Wiggins a legbizonytalanabb pont tippek szempontjából, az sem lepne meg, ha feladná idő előtt a Girót. Nibali legfőbb ellenfeleként a rózsaszínű trikót illetően az öreg Scarponit nevezném meg, dobogóra esélyesként pedig Santambrogiót, Gesinket, esetleg Wiggins egyik kolumbiai segítőjét, ha úgy alakul a verseny. Egy szökéssel könnyen a legjobbak közé lőheti valaki az Androniból, vagy más kisebb csapatból, a top 10 pedig nagyjából azokból alakul majd ki, akik már most is ott vannak az első húszban. A neveken túl, ami jó, hogy szoros, pulzáló versenyre számíthatunk, s talán minden a 20. szakaszon dől majd el, Lavaredo emelkedőjén.