Dósa Eszter blogja: Szívás Maraton

By

-

2013.05.28.

Dósa Eszternek (Vitalitás SE-Scott-Nutrixxion) is – mint mindenkinek – meggyűlt a baja a hideggel és az utolsó lejtőn rá váró „arcpakolással” a Specialized Szilvásvárad Maratonon, erről ír legfrissebb blogjában:

Ez kemény volt. Nagyon! A verseny, ami átment a túlélésért való küzdelembe…

A célban az első gondolatom éppen ezért nem is a győzelem, hanem a Csillagok Háborúja egyik klasszikus mondatának analógiájára a következő volt: Dósa Eszter, túlélte.

Volt pár pillanat, amikor erős kétségeim támadtak, hogy ezt magamról is elmondhatom majd…

Bár már az előzmények sem voltak ideálisak. Kezdve azzal, hogy a Bakony Maratont követően “levett a lábamról” egy nyavalya: sajnos több mint szimpla megfázás. Egy ideig (újfent) nem akartam tudomást venni róla, amikor pedig igen, akkorra már nyakig benne voltam (vagyok) a slamasztikában…

Azonban nem dőltem kardomba, igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy vasárnapra “használható” állapotban legyek. Az otthonmaradás nagyobb büntetés lett volna, mint a jégverés, mert hát jég is volt…

Szóval vasárnapra egy szerényebb menet volt betervezve, hiszen csütörtökön jön-jön-jön(!!!) a várva várt négynapos Beskidy MTB Trophy! Úgy várom, mint egy kisgyerkőc a Karácsonyt!

A verseny napján nagyon jól ébredtem, s bár a héten túl sok km-t nem tudtam a lábaimba tenni, de bizakodó voltam. Az időjárást tekintve pedig határozottan optimista. Vagy csak azzal sem akartam foglalkozni…

Az okos “atyai” tanácsra hallgatva azonban nem restelltem a szél+esődzsekimet magammal vinni, a tüdőmnek egyébként sem árt majd Bánkútról lefelé… A tervezettel ellentétben a “cuki” kis rózsaszín ivópúpom végül az autóban pihentettem, ugyanis a bringabandás banda és Dínó is segédkezet, pontosabban kulacsot nyújtott a frissítőpontokon, nagyon köszönöm!

A rajt előtti teendők elintézésével már csak perceim voltak a beszólításig, így a bemelegítést az “empsomám” végezte, illetve az első pár km… Ennél azonban egy sokkal nagyobb bakit sikerült elkövetnem, ami, hála az égnek, mégsem okozta vesztem: a guminyomást elfelejtettem ellenőrizni az autónál. Az igazat megvallva drága Szász Viktorom szokta ezt megtenni, ám ő most tereptriatlonos mókán vett részt Bánkon (határozottan kellemesebb időjárási viszonyok közepette). Ez teljesen elfelejtődött, fene azt az elkényeztetett fejemet…

Szóval nagy vígan ácsingózok az RQmax-ot eszegetve, amikor bevillan a felismerés: basszuskulcs, a kerekek! Ijedtemben még a rágótabletta is kiesett a számból… Most mi legyen? Rányúlok ez első kerékre: gáz van. Nyelek egyet, majd ellenőrzöm a hátsót is: huh, ott jobb a helyzet. Közben hallom: 3 perc a rajtig. Most mi legyen??? Az agyam zakatol, körbenézek, mit is lehetne tenni…

Végül, botor dolog vagy sem, kockáztatunk. Ha nagy a gáz, Bánkúton csak lesz valakinél nagy pumpa… a kicsit pedig bármikor előkaphatom, végül is…

Hát nyeltem egy nagyot, s már pattantam is a nyeregbe, a legjobbakban reménykedve az elkövetkezendő 64 km-t illetően.

Azt hiszem, ez az a nap, amikor egy életre megjegyzem: latex belsőnél MINDIG ellenőrizzük a nyomást indulás előtt!

Az aszfalton éreztem is, hogy kissé “folyós” a kerék, terepen azonban a hátrány inkább előnnyé változott: felfelé és lejtmenetben egyaránt. Nem mondom, az első két lejtőzésnél volt, ahol jobbnak láttam a nyúlcipő használatát, azonban egyre inkább kellemes csalódás volt érezni, milyen szépen harap a sárba, így kezdtem felbátorodni a km-ek múlásával.

Közben pedig igyekeztem meggyőzni magam: óvatos lejtőzéssel nem lesz baj, elég lesz ez a nyomás is, nem fogom sem felütni, sem szétvágni a gumikat. Sőt, ha az emlékezetem nem csal, Andreas Kugler nyilatkozta anno éppen ezen a szilvásváradi pályán, hogy 1,8 bar nyomással tekerte végig. Heves fejszámolást követően így megerősítettem magamban a tudatot, hogy jó lesz ez így, s csak végszükség esetén lesz megállás.

Akkor még nem sejtettem, hogy nem csak az önmagamnak okozott stressz lesz nagy kihívás a mai versenyen. Hiszen, mint várni lehetett, leszakadt az ég.

A remény, hogy lesz még relatíve száraz szakasz, szerte is foszlott, az Ördögoldalt elhagyva már olyan gondolataim támadtak, hogy vajon nem fogják-e lefújni a versenyt, hiszen nagyon cudar az idő. A “hab” – jobban mondva jég – pedig még csak ezután következett.

A sípályás emelkedőig az első kulacsomat igyekeztem kiinni, mert ha hideg van, ha meleg, inni kell, mert esőben, hidegben is ki lehet ám száradni. Ami pedig a szilárdabb halmazállapotú étket illeti, a verseny előtt egy órával most nem a jól bevált mogyorós szeletemet, hanem az új, zabos-mazsolás “cuccot” próbáltam ki, s meglepetésemre sokkal később éreztem szükségét az első gél elfogyasztásának.

Ami ezután következett, azt nem kívánom senkinek.

Jég, hideg, méghozzá olyan, hogy majd’ leesel a bringáról, a szemüvegben szinte semmit nem látsz, anélkül viszont öngyilkosság a lejtmenet. Ha valamit, ez utóbbit egy életre megjegyeztem, hiszen pár évvel ezelőtt, éppen ugyanitt majd’ megvakultam, annyira telementek sárral a szemeim. Egy életem, egy halálom, a szemüveg minden körülmények között marad! A célban így a “sminkversenyt” nem én nyertem, de legalább a szemeim jól funkcionáltak.

Ekkor elért a mélypont. Kis önsajnáltatás, közben “gyök kettővel” gurulás lefelé. Drága bringás kollégák közben sorra kérdik, minden oké-e… Végül is, még élek… De azért jól esett a meleg szó a pici fagyos lelkemnek.

Igazából a lejtőzés befejeztével, amint újra forogni kezdtek a lábaim, tért vissza belém az élet, illetve az életkedv maga is. Apropó lejtőzés. A nyomvonalak nagy részével semmi gond nem volt tekerhetőség szempontjából, a jobbára köves erdészeti utakon a fiatalok sem koptatták nagyon a fékpofákat/fékbetéteket. Szóval igazi, klasszikus dagonyázás a középtávon számomra nem volt. Már csak az hiányzott volna a repertoárból…

Lejtmenet közben átgondoltam a lehetséges opciókat a továbbiakat illetően, s mivel fogalmam sem volt, hol is vagyok, illetve hogyan juthatnék leggyorsabban vissza, illetve a fele távot már megtettem, sőt, jelölt pályán tekerhetek, ahol lényeges lejtőzés (és szétfagyás) már csak a cél előtt várható, ráadásul ahogy Orosz Anitát és Cseh Ronit ismerem, ők biztos nem ilyen dolgokon agonizálnak, hanem keményen nyomják, hát elkezdtem arra gondolni, hogy nekem tulajdonképpen mi is a bajom? Ha mozgok, nem fázok, ha pedig még nagyobb erőbedobással mozgok, akkor még akár jól is érezhetem magam. (Bocsánat a körmondatért, de kb. így villant át az agyamon…)

Szóval hamvaiból, vagy legalábbis mélyrepüléséből újra felreppent, ha nem is főnixmadár, “csak” egy ázott kis veréb. Sőt, még a nap is kisütött, a jó gondolatokat megerősítendő. Közben hol csendesedett, hol újra rájött az eső, de ekkor már nem volt zavaró. A hegymeneteket pedig még élveztem is. A mérleg nyelve kezdett végre egált mutatni…

Az ezt követő szakaszokon igyekeztem újra felvenni egy hőtermelő tempót, s menni, menni, menni. Az utolsó meglepetés egy gyanús pici copf formájában ért, illetve a copf tulajdonosában. De hát ő lány! Rákapcsolok, megelőzöm, a rajtszámán az áll, hogy K, mint középtáv. Nagyot néztem! Eddig azzal biztattak a pálya szélén szurkolók, hogy én vagyok az első lány, de ezek szerint mégsem. Akkor asszem, félretájékoztattak, úgyhogy rá kell kapcsolni, de nagyon! Pláne, hogy vár még ránk egy hosszú lejtőzés, ahol nagyon oda kell figyelnem, nem defektelhetek el.

A taktika jónak bizonyult, s ha csupán hangyányi előnyt bírtam is megtartani, elég volt az abszolút győzelemhez – Albert Kati és Orosz Anita előtt (felnőttben Cséri Szilvi érkezett bronzérmes helyre).

Az elit fiúknál is keserves körülmények uralkodtak a számukra kiírt 107 km-en, a szülinapos Blazsó Marci Szilárd és Búr Zsolti előtt tudott győzedelmeskedni. Gratula!

Ami a mieinket illeti, ma a lányok vitték a prímet: Vanesszánk élete első maratonján bronzérmes lett, Panna nyakába ezüst került, Buzásné Magdi pedig új bringájával debütálva a dobogó 3. fokáig kerekezett fel. Éljenek a csajok!

A fiúk esetében sajnos a fél gárdánk feladni kényszerült a versenyt, azonban az U17-es Goni gyönyörű versenyzéssel kategóriája 13. helyén érkezett, míg masterjeink közül Gombi a hosszú-, Medgyesi Tibi és Budenszki Peti pedig a középtávot teljesítette sikeresen. Minden elismerésem!

Eredménylista

A frissítést a “bringabandásoknak” ill. Balázs Beának, valamint Dínónak, a verseny utáni segédkezet Goninak, az 5 liternyi jó meleg vizet pedig Fenyvesi Tominak köszönöm – életmentő volt!

A fotókért Tirszin Janinak, Fenyvesi Tominak, illetve Zudor Iminek köszönet!

Csütörtöktől pedig kezdetét veszi az, amire a Szilvásvárad Maraton csak a ráhangolódás volt: majd’ 300km és 11 000 m szint a négy nap során. Tiszteletet parancsoló…

Egy kis Szilvás Maraton Cser Gabitól: „lazán összepisálhattam magamat a szenvedéstől…”

By

aszerk

-

2013.05.28.

Cser Gábor (Alpinbike Team-Giant-Endura-CsontiCar), a magyar mountain bike sport meghatározó alakja hosszú pályafutását tekintve is élete egyik legkeményebb versenyén van túl az idei Specialized Szilvásvárad Maraton teljesítésével. A küzdelmes – kategória 2. helyet érő – menetről mesél nekünk az alábbiakban:

Az előző heti betlihez képest szerettem volna jobban végezni (ami egyébként nem nehéz, hiszen a DNF-nél nem nehezebb jobban teljesíteni), azt is tudtam, hogy mi volt az ok, ahogy mondani szokás: tudtam, de nem sejtettem. Így változtattam, azon amin kellett, így abban a reményben álltam rajthoz, hogy jól fogok tudni teljesíteni. Bakonyán szálltunk meg, szállás király volt, de nem mondom meg pontosan hol laktunk, mert jövőre is ide szeretnénk menni és nem szeretném, ha valaki lefoglalná…

Vasárnap reggel szerencsére nem esett, így Buzsóval közösen el tudunk gurulni Szilvásváradra, ami 14 km bemelegítést jelentett számunkra, plusz egy remek mentális feltöltődést, azt hiszem mindketten pozitív hatással vagyunk egymásra. Kiértünk és gyakorlatilag már állhatunk is fel a startvonalhoz, tudtam, hogy jó időnk lesz, tudtam, hogy hosszú lesz, tudtam, hogy fájni fog, viszont azt nem tudtam, hogy ennyire…

Rajt, aszfalton gyors szelekció, mire feleszméltem addigra kb. 10-en maradtunk, újabb szelekció, már csak ketten Zorán és én, előttünk néhány 10 méterrel Hocsa és Süle Robi, előttük pedig kb. 7-en. Én diktáltam a tempót, mert Hocsára szerettem volna felérni, hiszen egy kategóriában versenyzünk. Lefelé fel is értünk, majd az Ördögoldalig gyakorlatilag együtt gurultunk, ott már esett néha, nem volt jó érzés. Ördögoldalon Zorán leszakadt rólam, én pedig Hocsáról. Innen pedig órákon keresztül egyedül kerékpároztam, hol az esőben, hol a napsütésben, de nem esett jól, maximum néha az eső, de legalább nem kellett megállni pisilni, mert így lazán összepisálhattam magamat a szenvedéstől…

Felsőtártkány után megláttam Horváth Attit, gondoltam felugrom rá, ez sikerült is mondjuk ez az ugrás elég erős túlzás, inkább úgy fogalmaznék, hogy kb. 0,5km/h-val tudtam gyorsabban haladni, aminek következtében utol is értem uszkve 30 perc alatt, nem beszéltünk, nem szóltunk semmit, csak mentünk tovább egykedvűen. Elértem a következő frissítőt ahol Gászner Robi kedvese, Kriszti segített némi lelket önteni belém a mosolyával, jó csajod van Robi! Majd szépen ismét elkezdett esni. Hurrá, kis gurulás majd ismét mászás, jó hosszú, én fejben kezdtem feladni a versenyt, csak be akartam érni minél előbb, ami annak következtében, hogy eléheztem egyre távolibbnak tűnt, hiszen azon az emelkedőn, ahol 25 km/h-val haladtam eddig, visszaesett a tempóm 8-ra…

Ismét frissítő zóna, ahol már Robit is láttam, mert sajnos kiállt. Itt rákérdeztem mennyi van még a hegyből, 5 km – mondtak, én pedig a könnyeimmel küszködtem, mert konkrétan olyan tempóban haladtam, hogyha a nagymamámat beültetem egy kerekesszékbe és megkérem, hogy lökdösse fel magát, előbb ért volna fel, mint én… Tehát erő semmi, gélt már hiába toltam, eléheztem teljesen… Így az abszolút 6. helyem szépen lassan megfogyatkozott, mert elment mellettem Reznik Sanyi, majd Zorán, Kiss Józsi és végül Vas Peti, de ő már lefelé, én már nem láttam semmit, nem éreztem semmit, csak fáztam és fájt…

Nagyon köszönöm Tasinak az itatást, Gászner Robinak a biztatást, Krisztinek a mosolyt és itatást, Biró Ádámnak és Fejes Mikinek a szpíkelést, Pálmai Zsoltnak segítséget a célba érkezés után, kicsit meg kellett látogatni a kis mentős lányokat!

Fotók: Bíró Ádám, Káldi Tamás, Tirszin János

Utánpótlás: Dina Marci a csehországi mountain bike XCO-világkupáról

By

aszerk

-

2013.05.28.

Az UCI Mountain Bike XCO Világkupa második futamán is helytálltak junior versenyzőink, a csehországi Nove Mesto-ban rendezett versenyről Dina Márton (PCCC-BMC) számol be:

Alig telt el 3 nap az albstadti világkupa óta, csütörtökön reggel már indultunk is Nove Mesto-ba. A kocsit ismét Benkó Laci vezette, csak most Palumby Zsombor jött még velünk (Bányai Dominik Albstadtban kulcscsontját törte). Az előzőnél lényegesen kevesebb, négy óra alatt ki is értünk.

Szállás átvétel, öltözés és irány is a pálya. Videón már sokat láttam, és meg kell mondjam, ott sokkal lankásabbnak tűnt a kör, mint élőben. A nyomvonal végig fenyőerdőben haladt, ennek köszönhetően rengeteg sok gyökér volt mind fölfelé, mind lefelé. És hogy még izgalmasabb legyen, tele rakták épített elemekkel. Volt, hogy ugratókat építettek, de a jellemző inkább az volt, hogy leraktak hatalmas nagy sziklákat egymás mellé, ami azért persze meg volt építve, hogy ne mozduljanak el. Nagyon sokan dicsérik ezt a pályát, mind versenyzői, mind nézői szempontból is. Nekem is nagyon tetszett.

Visszatérve a csütörtökhöz, első körben mindent jól kigyakoroltam, és mentem egy gyorsabb második kört. Nagyon jól éreztem magam a biciklin, mindent pont úgy, olyan sebességgel meg tudtam csinálni, ahogy azt szerettem volna. A következő körben viszont épp ellenkezőleg. Az új sziklás részen sikerült igen komolyan átrepülnöm a kormányon, és beesnem a sziklák közé. Atkó (Erdélyi Attila) jött mögöttem és látván az esésemet megijedt, és ő is elesett, de szerencsére mindketten megúsztuk komolyabb sérülés nélkül.

Az időjárás egyébként ismét a megszokott kora nyárias volt. 7-8 fok és sok rövid eső. Pénteken reggel még kimentem két körre nagyon lazába, de már csak tökéletesíteni próbáltam a nehezebb elemeken való átjutást. Este a szállásról megnéztük a sprint versenyt, mert a cseh nemzeti sport televízió élőben közvetítette.

A mi versenyünk ezúttal szombat délután, fél kettőkor volt. A rajtom most nem sikerült valami jól, annak ellenére, hogy előrébbről rajtolhattam, mint múltkor. Az első két körben nem tudom mi volt velem, a 79. helyen haladtam, aztán az utolsó kettőben „találtam” valamit, és egyre jobban haladtam. Az 59. helyig sikerült előre verekednem magam, és ebben a pozícióban is értem be. Atkó nagyon jól ment, csak sajnos elesett. Ennek következtében hátrébb esett, és közvetlen előttem az 58. pozícióban ért be. Zsombi is kiválóan teljesített, csak sajnos ő is elesett, és onnan már ő sem tudta megmutatni, hogy mit tud. Berci a 65. lett.

Kint maradtunk vasárnapra is segíteni a felnőtteknek. Barbi sajnos kiállni kényszerült betegség miatt. Parti András nagyon jól ment és a 43. helyen ért célba, Juhász Zsolti 76. lett. Laci és Tibi ismét nagyon sokat segítettek, köszönöm nekik! Nagyon örültem, hogy sok magyar kilátogatott a helyszínre. Jó volt hallani a szurkolást. Erre a versenyre érdemes kimenni. Ez a legközelebbi világkupa és nagy élmény testközelből látni a nagy sztárokat küzdeni egymással és az elemekkel.

FotoTour: főszerepben a Giro d’Italia legjobbjai

By

aszerk

-

2013.05.27.

Következzenek a 96. Giro d’Italia legnagyobb sztárjairól készült legjobb képek, és az olasz körverseny végén elhangzott nyilatkozatok. Összeállításunkban összetett első három helyezettje, Vincenzo Nibali, Rigoberto Uran, Cadel Evans, valamint az öt szakaszt nyerő Mark Cavendish:

Nibali jelenleg egy „új kerékpársport” jelképe Olaszországban, fel is emelte a hangját a Giro közben Danilo Di Luca „őrültségével” kapcsolatban, és kiemelte, hogy a következő nemzedékben is sok fiatal képvisel komoly etikai értékeket, amire büszkének kell lenni.

Bresciában méltán ünnepeltek a Tifosik, amire Nibali is utal nyilatkozatában: „Azt hiszem, különleges élményekkel ajándékoztuk meg a szurkolókat ezen a Girón, különösen az utolsó havas szakaszokon, a Tre Cime di Lavaredo-n és a Galibier-n. Az emberek szeretnek heroikus küzdelmeket látni, ezért jönnek ki az út mellé drukkolni.”

„Martinelli volt az egyetlen, aki igazán akarta, hogy az Asztana csapatába igazoljak. Ő mindig nyugodtan tervezi a versenyeket, nem helyez nyomás alá. Nem vagyok a metódusok rabja. Rögzítem az edzések adatait, de nem analizálok mindent. Úgy gondolom, jól dolgoztam napról napra, és amikor nem éreztem jól magam, kevesebbet edzettem. A Girón is napról-napra haladtam.”

„Kicsit az allergiával küszködtem az első szakaszokon, és a harmadik etapon nem a legjobban éreztem magam, annak ellenére, hogy elöl jöttem meg. De a csapatom támogatásának köszönhetően egy pillanatra sem kerültem igazi krízisbe a verseny alatt.”

A királyt ünneplő tifosik tömege — Szemben a királyt ünneplő tifosik tömegével

„Ahogy az első naptól kezdve mondom, azért jöttem a Giro d'Italia-ra, hogy pótoljam a hiányzó versenykilométereket, amit betegség és egyéb okok miatt elvesztegettem tavaly. Újra a legjobb formámba akarok lendülni, és tegnap már közel voltam ehhez. Ha a hosszú távú célok szerint nézzük, igazán sikeres volt ez a verseny. Persze, jobb lett volna másodiknak lenni, mint harmadiknak, de ha azt nézzük, hogy végül is egy „edzőversenyen” dobogóra állhattam, az nem akármi.” — Az ausztrál Cadel Evans máshogy, de hasonlóan kiemelkedő teljesítményt nyújtott, mint az olasz, amiről így beszélt: „Ahogy az első naptól kezdve mondom, azért jöttem a Giro d’Italia-ra, hogy pótoljam a hiányzó versenykilométereket, amit betegség és egyéb okok miatt elvesztegettem tavaly. Újra a legjobb formámba akarok lendülni, és tegnap már közel voltam ehhez. Ha a hosszú távú célok szerint nézzük, igazán sikeres volt ez a verseny. Persze, jobb lett volna másodiknak lenni, mint harmadiknak, de ha azt nézzük, hogy végül is egy „edzőversenyen” dobogóra állhattam, az nem akármi.”

giro_d_Italia_2013_09 — „Iszonyú nehéz Giro volt, minden nap, amikor azt hiszed, hogy egyszerű szakasz következik, máshogy alakulnak a dolgok az oldalszél, a vihar vagy más miatt. De nagyon érdekes volt megélnem, mire képes egy tapasztalt versenyző megfelelő felkészülés hiányában. A célom az volt, hogy a maximumot nyújtsam, és így is tettem. Elkövettem pár apró hibát és voltak dolgok, amire nem számítottam, de ez benne van. Júliusra előre tekintve, amikor Giro-Tour duplát csinálsz, kevesebb idő van pihenésre is és formába lendülésre is, de pihenni kell. 2010-ben nagyon rosszul sült el egy betegség, ami sokba került. Most az első feladat a regenerálódás lesz, és csak azután jön az edzés, de sokat nem kell dolgozni, mert az a munka, amit itt végeztem, überelhetetlen.” – tette hozzá.

giro_d_Italia_2013_10 — Három elégedett versenyző a dobogón… A kolumbiai Rigoberto Uran igazán boldognak tűnt a második helyével, hozzátéve, hogy Bresciában állhatott a Giro D’Italia dobogójára, ahol profi pályafutását kezdte a Tenax csapatában, 19 évesen.

giro_d_Italia_2013_11 — „Nagyon örülünk az elért eredménynek, számomra és a Team Sky-nak is nagyon fontos a második helyem. Nibali tökéletes formában jött a Giróra, és megérdemelte a győzelmet. Azok után, ami Braddel (Wiggins) történt, megváltoztak a dolgok, de az egész csapat beállt mögém és segítettek, szerintem jól teljesítettünk.” – mondta Uran.

giro_d_Italia_2013_12 — Cavendish olyan nagyságok táborába lépett a Girón, mint Eddy Merckx, Laurent Jalabert, Djamolidine Abdoujaparov és Alessandro Petacchi, akik mindhárom nagy körversenyen meg tudták nyerni a ponttrikót…

giro_d_Italia_2013_13 — „Tavaly nem sikerült megszereznem a piros trikót, egy ponton múlott. A Girón a legnehezebb megnyerni a pontversenyt, azon egszerű oknál fogva, hogy kevesebb a sprint-szakasz és több a hegyi befutó. – nyilatkozta a brit. Most az enyém. Sosem egyszerű megnyerni a pontversenyt, de behúztunk minden szakaszt, amit akartunk, és a trikót is hazavittük. A csapat hihetetlen munkát végzett, nélkülük nem ment volna. Segítettek a sprinteken és a hegyekben is, mindig ott voltak velem. Nehéz egy ilyen csapattal nem nyerni.” – nyilatkozta a sprinterkirály.

.

ATom blog: Long Bow – mire jó az íj design?

By

Atom

-

2013.05.27.

A neve alapján akár felnőtt filmek sztárja is lehetne, a Winnetou tripla X-es verziójából, de most nem erről van szó. Ér ez valamit, vagy csak markec fakítás az egész?

Aki ott volt 1995-ben a Csillebérci világ kupán, az bizonyára nem felejti el a Corratec Bow váz dizájnját, mellyel bizony – akkoriban – VK futamot lehetett nyerni. De vajon van értelme, vagy csak ügyes marketing trükk? Hát úgy, ahogy a Corratec csinálta, úgy nincs. Ennek ellenére ők ebből az ominózus VK-első helyből még évekig nagyon jól megéltek. De ezt már megszokhattuk tőlük. Náluk mindig is fontosabb volt a csicsa, és másság, mint az értelmes fejlesztések. Az íj dizájn alapgondolat abból indul ki, hogy egy már eleve hajlított cső sokkal jobban csillapítja az őt érő ütéseket, mint egy full egyenes.

És ez alapvetően igaz is. De a Corratec az íj hajlított részét nagy átmérőjű alu csőből csinálta, ráadásul úgy, hogy a csövek oldalról voltak lapítva, hogy kevésbé hajoljanak, és merevebbek legyenek… ééééérted! Nem? Nem csoda. Nem kicsi önellentmondás ez. Ráadásul a felsőcső is ilyen, mármint hajlított, dupla csöves, és oldalról lapított. Konkrétan a két felsőcsőben több az anyag, mint az alsócsőben, pedig kb. fele akkor terhelés éri. Tetézzük a bajt még valami giga-size kályhacső átmérőkkel bíró nyeregvázcsővel, csak hogy tuti kényelmetlen legyen ez is, és voálá: már kész is a kényelmetlen, de legalább nehéz váz, ami nem mellesleg még drága is. Sajna az új verziója sem jobb.

Pedig az ötlet alapvetően nem rossz, csak kicsit szofisztikáltabban kell kivitelezni. Pont, mint ahogy pl. a Volagi csinálja. Ha már ennyire hajlított a cső, akkor alap, hogy acél, vagy titán. Ezek kisebb csőátmérők mellett is kellően erősek, ráadásul nagyságrendekkel jobban bírják a hajlítgatást, mint az alu, és nem fáradnak ki olyan hamar tőle. A kis cső átmérő alapból rugalmasabb, mint a debella, lapított alu. Annak ellenére, hogy ez tulajdonképpen egy klasszikus országúti gép is lehetne, itt minden a kényelemről szól, de úgy, hogy közben megkapunk minden modern kori finomságot, és értelmes fejlesztést is.

BB366-os középrész, Taper fejcső, és mivel acél, ezért természetesen integrált csapágyazással, Direct PM-es tárcsafék konzolok elől hátul, akár 42 mm-es gumi fogadására is alkalmas villa és váz kialakítás, és természetesen szigorúan a 27,2-esnél nem vastagabb nyeregcső. Mindent a kényelemért. Így már van értelme támvillákat hajlítgatni.

És hogy mit nyersz vele? Acél váz esetében akár 5-6 mm „rugóutat” is, ami nem elhanyagolható mértékben képes fokozni egy váz kényelmét. Ha ehhez hozzáadod a 27,2-es nyeregcső plusz 3-4 mm rugalmasságát egy 34,9-eshez képest, plusz a méretesebb külsőkben is van további 10 mm, akkor nem kétséges, hogy igenis van értelme az íj dizájnnak, ha a kényelemről van szó, csak jól kell csinálni.

Szerző és fotók: Ardó Tamás

A cikk eredetileg itt jelent meg: https://bikepro.hu/atom_blog

WTB TCS tömlő nélküli (tubeless) gumirendszer

By

Nemeth Balazs

-

2013.05.27.

wtb_tcs_rendszer_3 — A teljes TCS rendszer

A WTB TCS tömlő nélküli gumirendszer három elemből áll: a félliteres kiszerelésű TCS tömítőfolyadék, a TCS felniszalag, amely 5 kerékre alkalmazható csomagban kapható, illetve a kereskedelemben kapható legtöbb UST abroncstípushoz egyaránt alkalmazható a TCS presta (szingó-) szelep. Segítségükkel bármely WTB TCS-kompatibilis köpeny tömlő nélkül használható, alacsonyabb nyomást, jobb tapadást és fokozott kényelmet lehetővé téve, nem beszélve a a majdnem teljes defektmentességről.

A TCS tömítőfolyadékot nem meglepő módon a tömlő nélküli gumirendszer specialistája, a piacvezető Stan’s No Tubes gyártja a WTB számára, így egy jól működő, megbízható, minden szempontból bevált terméket kapunk. A WTB által tervezett abroncsszalag három szélességben kapható. A TCS felszerelése és alkalmazása egyszerű, és mivel komplett, egységes, bevált rendszerről van szó, a hibalehetőség is minimális.

Ha már ilyen sok kiváló WTB kiegészítő kapható a hazai piacon, íme egy kis múltidéző a legendás amerikai gyártó történetéből! A WTB a californiai Marin megyében alakult 1982-ben, melyet a tartós és megbízható mountain bike specifikus alkatrészek iránti szükségletek tápláltak. Akkoriban a mountain bike-ozás egy új és virágzó sportág volt, a mountain bike-ok pedig nem voltak sokkal többek, mint sok furcsa alkatrésszel felszerelt kerékpárok.

„1987 Durango, Colorado állami vereny: Steve Potts / Joe Shirado / Carmen Rivers / Joey Peterson / Mark Slate / Jeff McWhinney / Roy Rivers / David Rivers / Todd Deangeu”

Az eredeti WTB-csapatot rabul ejtette a terepkerekpározás, így nekiláttak tartósabb és funkcionálisabb alkatrészeket tervezésének, illetve saját bringák készítésének. Ebből a lelkesedésből csapott át tevékenységük végül egy sikeres multinacionális vállalkozásba, majd megalakult a WTB cég.

Mára a WTB már egy globális méretű vállalkozás. Alkatrészeinket használják terepkerékpározásra, közlekedésre, kikapcsolódásra és elit versenyzésre világszerte. 26 év alatt egy kissé megváltoztak a dolgok, a kis garázsból többszintes iroda lett. Ami azonban semmit sem változott, az a szenvedély és elkötelezettség a kerékpározás iránt. Ennek köszönhetően ma sok amatőr, hobbi és profi kerékpáros használja a WTB alkatrészeket a világ szinte összes pontján

WTB TCS tubeless adatok:

TCS folyadék 500ml, ár: 6200 Ft.
TCS abroncsszalag, 5 kerékre elegendő, három változatban (24 mm x 10 m belső átmérő 19 mm, 26 mm x 10 m belső átmérő 21 mm, 28 mm x 10 m belső átmérő 23 mm), mindegyik ára: 4300 Ft
TCS presta (szingó-) szelep 34 mm, ár: 1700 Ft.

További információ: www.wtb-bike.hu

A felniszalag 5 kerék tömlőnélküli átalakítására elegendő…

A WTB TCS abroncsok speciális profilt kapnak…

Szülinapra szívás, illetve Szilvás – a győztes Blazsó Márton beszámolójával

By

aszerk

-

2013.05.26.

Néhány napsütéses év után ismét a zordabb arcát mutatta a Szilvás, a Specialized Szilvásvárad Maraton, esővel, sárral, néhol jégesővel küszködő mountain bike-osokkal. Érdekesség, hogy a Jóisten a hosszú- és a középtáv győztesét is születésnapjára lepte meg mindeme jóval, amire az ünnepeltek győzelemmel köszönték meg az ajándékot…

A körülmények tehát nem voltak éppen kerékpáros sporttevékenységhez ideálisak, ennek ellenére sokan megjelentek a szilvásváradi lovas stadionban a rajtnál, ahonnan ezúttal távokra (33-, 64-, 107 km) bontva startoltak az indulók. Bár versenytempóban a szilvási pálya egy-egy százméteres szakasztól eltekintve sáros állapotában is gyors, vasárnap azért nagyon sokan „belassultak” és nem csak a 107 kilométert teljesítők közül.

Nem így a hosszú táv abszolút győztese, Blazsó Márton (VKE-Nelson Specialized), aki a múlt heti Bakonyerdő Maratonhoz hasonlóan nagyon meggyőző volt, pedig ahogy megtudhatjuk tőle, az előzmények nem voltak túl biztatók, és a finis sem sikerült élvezetesre:

„Még hétfőn megbetegedtem, így a héten nem tudtam edzeni, egyszer mentem csak bringázni, ami jól ment, de ebből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Ráadásul szombatra ismét rosszabb lett kicsit, kedvetlen voltam, aggódtam is, mi lesz. Szerencsére mára jobban éreztem magam, csak a hidegtől tartottam. Ilyenkor jobban kell figyelni a táplálkozásra, és az öltözékre is, nem mindegy, hogy végig esik, vagy kisüt-e a nap, ha esik, a hosszú csak rosszabb, mert átvizesedik teljesen, a rövid jobban szárad, nem könnyű eltalálni. Már a szombat nagyon fontos a szénhidrát feltöltés miatt, és a versenyen is direkt többet kajáltam, nyolc gél, és két nagy kulacs fogyott (a hideg miatt inni nem kellett sokat). A pályától, a sártól nem paráztam, a Szilváson lehet menni ilyenkor is.

A rajt jól ment, az aszfaltot Vígh Zoli és Fejes Gabi rángatták, de a terepen már figyeltem, hogy ne legyen előttem ex-országútis, a kis meredeken előre álltam. Itt meghúztam kicsit, szét is szakadtunk, mögöttem Szatmáry Andris és Szilárd, a fennsíkos részen pedig láttam, hogy Szatmáry Andris egyedül próbál feljönni és mindenki külön megy, az én szempontomból jó volt, hogy nem álltak össze. Az Ördögoldalon is láttam Andrist vagy fél percre mögöttem, itt meghúztam, és a Bánkúton, a sípályán már volt egy percem. A következő „etap” is jól sikerült, Felsőtárkánynál három percre nőtt az előny, és a lankás felfelén éreztem, hogy jól halad a bringa.

Az új részen óvatosan mentem, és 85-90 km-nél inogott a léc az energia szempontjából. Van egy „műcsöcsöm”, amibe a zselét töltöm, és egyszerre vagy fél decit szívtam belőle, ami helyrerakott. Az utolsó lejtő volt kritikus, telement a szemem mindennel, próbálkoztam, szemüveg le-fel, átnézni fölötte, alatta, hunyorogva, de sehogy nem volt jó, a kontaktlencse alá ment a trutyi. Több embert láttam hasonló problémával küzdeni, ez volt a legkellemetlenebb.”

A 64 kilométeresre rövidült középtávon is szülinapos győztest avathattunk, a 19 éves Szalontay Bence (Merida Maraton Team CST Team) személyében. Bence hasonló taktikával kezdett mint Marci:

„Az aszfaltos részen nem voltak nagy rángatások, de a terepen előre mentem, itt szét is húzódott a sor. Szalay Petivel és Bacsek Zolival mentünk együtt egy darabon, majd Szalay Petivel kettesben sokáig. Volt jégeső, tolós rész, de mivel nyomtuk, a hideg engem annyira nem fogott meg. Szalay Peti az utolsó lejtőn maradt le, amikor utolértünk rövidtávosokat, valószínű, beragadt valaki mögé. A végén iszonyúan csapta a szemünkbe a sarat a kerék, pedig mi sárvédőt is felszereltünk a vázra.”

A hölgyek között, középtávon Dósa Eszter (Vitalitás SE-Scott-Nutrixxion) volt a leggyorsabb, a vele történtekről hamarosan blogjában olvashatunk, mint ahogy Buruczki Szilárd (Merida-Köbánya TC) is beszámol még az emlékezetes Szí(l)vásról.

Nutrixxion fotógaléria, ahol megtalálod magad: http://foto.nutrixxion.hu/2013/MTB/0526-SzilvasMaraton/index.html

Eredmények:

Férfiak 107 km abszolút:

1	H1	BLAZSÓ Márton	VKE-NELSON	04:47:53	00:00:00	04:47:50
2	H102	BURUCZKI Szilárd	Merida Kőbánya TC	04:57:02	00:09:09	04:56:59
3	H57	BÚR Zsolt	Alpinbike Team Giant Endura CsontiCar	04:58:33	00:10:39	04:58:30

Nők 64 km abszolút:

1	K402	DÓSA Eszter	Vitalitas SE	03:55:55	00:00:00	03:55:52
2	K242	ALBERT Katalin	VKE-NELSON	03:56:34	00:00:39	03:56:29
3	K422	OROSZ Anita	Trek SE	03:56:35	00:00:40	03:56:31

Teljes eredménylista: http://temposport.hu/?menu=eredmenyek

Fotók: Zudor Imre, Takács Tamás

Mark Cavendish a Giro d’Italia ásza, Vincenzo Nibali a királya – videó

By

aszerk

-

2013.05.26.

Zaklatott három héten van túl a 96. Giro d’Italia mezőnye, de a Brescia városában véget érő 21. szakasz után végre kijelenthetjük, a versenyen az olasz Vincenzo Nibali volt idén a legjobb, a sprinteken pedig a brit Mark Cavendish 100%-osan teljesített.

Idén nem időfutammal zárult az olasz körverseny, hanem a Tour de France-hoz hasonlóan gálaetappal, amely sprintbefutót ígért, persze a 197 kilométeres szakasz első felében bőven volt idő elkészíteni a rengeteg fotót a megkülönböztetett trikókat viselő versenyzőkkel.

Sőt, egy nemes gesztusra is sor került, miután a peloton beért a Bresciában kijelölt 4,6 kilométeres körbe, ugyanis „szökésbe” engedték egyedül a 40 évesen búcsúzó 2000-es győztes és hétszeres szakaszgyőztes olasz Stefano Garzellit, akit megünnepeltek a tifosik.

Mark Cavendish közben ráment a kijelölt részhajrára is, és 11 pontról 3 pontra csökkentette hátrányát Nibalival szemben a pontversenyben, így tulajdonképpen más csak „jó helyen” kellett érkeznie a sprinten, hogy hazavihesse a piros trikót.

Persze a Manxi Rakéta nem elégedett meg a trikóval, meg akarta nyerni a zárószakaszt, amiben leginkább most is a Cannondale csapata, Elia Viviani vonata próbálta megakadályozni. Az olaszoknak azonban nem sikerült felülkerekedni, még a jókor robbantó Sacha Modolo (Bardiani) sem bírt a brittel.

Repülős nyelven szólva Cavendish lett a Giro „ásza”, ötödik győzelmét behúzva, némi éllel azt is mondhatnánk, Viviani-arcképeket pingálva a vázára. Az összetett állás ma már nem változott, mint ahogy a hegyi pontverseny állása és a legjobb fiatalok összevetése sem (lásd alább).

Videó összefoglaló:

Giro d’Italia 21. szakasz eredménye:

1	Mark Cavendish (GBr) Omega Pharma-Quick Step	5:30:09
2	Sacha Modolo (Ita) Bardiani Valvole-CSF Inox
3	Elia Viviani (Ita) Cannondale Pro Cycling
4	Giacomo Nizzolo (Ita) RadioShack Leopard
5	Luka Mezgec (Slo) Team Argos-Shimano
6	Roberto Ferrari (Ita) Lampre-Merida
7	Kenny Dehaes (Bel) Lotto Belisol
8	Manuel Belletti (Ita) Ag2R La Mondiale
9	Giovanni Visconti (Ita) Movistar Team
10	Luca Paolini (Ita) Katusha

Összetett végeredmény:

1	Vincenzo Nibali (Ita) Astana Pro Team	84:53:28
2	Rigoberto Uran Uran (Col) Sky Procycling	0:04:43
3	Cadel Evans (Aus) BMC Racing Team	0:05:52
4	Michele Scarponi (Ita) Lampre-Merida	0:06:48
5	Carlos Alberto Betancur Gomez (Col) Ag2R La Mondiale	0:07:28
6	Przemyslaw Niemiec (Pol) Lampre-Merida	0:07:43
7	Rafal Majka (Pol) Team Saxo-Tinkoff	0:08:09
8	Benat Intxausti Elorriaga (Spa) Movistar Team	0:10:26
9	Mauro Santambrogio (Ita) Vini Fantini-Selle Italia	0:10:32
10	Domenico Pozzovivo (Ita) Ag2R La Mondiale	0:10:59

Pontverseny (piros trikó) végeredménye:

1	Mark Cavendish (GBr) Omega Pharma-Quick Step	158	pts
2	Vincenzo Nibali (Ita) Astana Pro Team	128
3	Cadel Evans (Aus) BMC Racing Team	111
4	Carlos Alberto Betancur Gomez (Col) Ag2R La Mondiale	108
5	Giovanni Visconti (Ita) Movistar Team	105
6	Rigoberto Uran Uran (Col) Sky Procycling	102
7	Mauro Santambrogio (Ita) Vini Fantini-Selle Italia	89
8	Elia Viviani (Ita) Cannondale Pro Cycling	88
9	Giacomo Nizzolo (Ita) RadioShack Leopard	75
10	Ramunas Navardauskas (Ltu) Garmin-Sharp	65

Hegyi pontverseny (kék trikó) végeredménye:

1	Stefano Pirazzi (Ita) Bardiani Valvole-CSF Inox	82	pts
2	Giovanni Visconti (Ita) Movistar Team	45
3	Vincenzo Nibali (Ita) Astana Pro Team	45
4	Jackson Rodriguez (Ven) Androni Giocattoli	41
5	Carlos Alberto Betancur Gomez (Col) Ag2R La Mondiale	37
6	Robinson Eduardo Chalapud Gomez (Col) Colombia	31
7	Rigoberto Uran Uran (Col) Sky Procycling	26
8	Mauro Santambrogio (Ita) Vini Fantini-Selle Italia	18
9	Fabio Andres Duarte Arevalo (Col) Colombia	17
10	Pieter Weening (Ned) Orica-GreenEdge	14

Legjobb fiatal versenyzők – fehér trikó – összevetése:

1	Carlos Alberto Betancur Gomez (Col) Ag2R La Mondiale	85:00:56
2	Rafal Majka (Pol) Team Saxo-Tinkoff	0:00:41
3	Wilco Kelderman (Ned) Blanco Pro Cycling Team	0:12:50
4	Darwin Atapuma Hurtado (Col) Colombia	0:21:28
5	Diego Rosa (Ita) Androni Giocattoli	0:32:55
6	Fabio Aru (Ita) Astana Pro Team	1:17:25
7	Fabio Felline (Ita) Androni Giocattoli	1:23:31
8	Jarlinson Pantano (Col) Colombia	1:28:09
9	Thomas Damuseau (Fra) Team Argos-Shimano	1:35:26
10	Francesco Manuel Bongiorno (Ita) Bardiani Valvole-CSF Inox	2:04:36

.

Giro d’Italia 20. szakasz

Giro d’Italia 19. szakasz

Giro d’Italia 18. szakasz

Giro d’Italia 17. szakasz

Giro d’Italia 16. szakasz

Giro d’Italia 15. szakasz

Giro d’Italia 14. szakasz

Giro d’Italia 13. szakasz

Giro d’Italia 12. szakasz

Giro d’Italia 11. szakasz

Giro d’Italia 10. szakasz

Giro d’Italia 9. szakasz

Giro d’Italia 8. szakasz

Giro d’Italia 7. szakasz

Giro d’Italia 6. szakasz

Giro d’Italia 5. szakasz

Giro d’Italia 4. szakasz

Giro d’Italia 3. szakasz

Giro d’Italia 2. szakasz

Giro d’Italia 1. szakasz

.

MTB Világkupa 2. forduló – Absalon és Schurter küzdelme Csehországban

By

Bence Kuntár

-

2013.05.26.

absalon_schurter — Schurter és Absalon is elégedett lehet mai teljesítményével

A múlt heti megmérettetés után nem sok idejük maradt pihenni és felkészülni a cross country versenyzőknek a szezon talán leghangulatosabb világkupájára, amit 2013. május 24. és 26. között rendeztek meg a csehországi Nove Mesto-ban. A hazai nézők London olimpiai bajnoka, Jaroslav Kulhavy (Specialized) sikeréért szorítottak, aki jó esélyekkel indult a győzelemért.

A pénteki XCE verseny történéseiről itt találhatják az összefoglalót.

Szombaton a Junior és U23 futamokkal folytatódtak a versenyek. Utóbbiak között, az Eliminatort is teljesítő Csielka Márk ( Waberer’s Areus Cube) egy kör hátránnyal a 89. pozícióban zárt. A fiatalok közül ismét Erdélyi Attila (Cube Csömör) szerepelt a legjobban, aki 58. lett. Nem vallottak szégyent a többiek sem, egyből mögötte 59. helyen Dina Márton (BMC-PCCC) érkezett, míg Meggyesi Bercel (Rose-PCCC) is körhátrány nélkül fejezte be a versenyt, 65. lett. Palumby Zsombor (ZKSE) nem ért célba.

Vasárnap előbb a nők mezőnye rajtolt el, ahol Benkó Barbiért (Focus XC Team) szurkolhattunk. Sajnos nem gyógyult meg a múlt heti betegségből, ezért kiállni kényszerült.

Napról napra változott az állapotom, hol jobban lettem, hol betegebb és ma megint lázam is lett! Reggel még jól voltam, de most már nem! 2 kör után kiszedett a csapatfőnök! Igaza volt…
Ez van, sajnálom, mert jó formában voltam erre a két Világkupára…-írta Barbi

Az élmezőnyben a Tanja Zakelj (Unior Tools) , Maja Wloszczowska (Giant) duó bizonyult a legerősebbnek. Az utolsó körre leszakították, az egyébként biztató formát mutató Cathrine Pendrelt (Luna Pro Team) és a múlt heti győztes Eva Lechnert (Colnago Südtirol) is.

A szlovén Zakelj – aki hazánkban is versenyzett már – láthatóan erősebb volt, de több kisebb hibát is vétett, így Maja győzelmi esélyei, ha halványan is, de az utolsó kanyarig megmaradtak. Ott azonban a lengyel versenyzőnő hibázott, nagyon szűken próbálta venni a kanyart, aminek bukás lett a vége. Zakelj végül megérdemelten nyert, első világkupa győzelmét aratva, Wloszczowska a bukás ellenére megőrizte 2. helyét, míg a 3. pozícióba Pendrel érkezett.

A női dobogó: Engen,Wloszczowska,Zakelj,Pendrel,Lechner

A férfiaknál Nino Schurter (Scott Swisspower) és Julien Absalon (BMC) harcolt az első helyért. A svájci végig kemény tempót diktált, de a francia legenda az utolsó körig bírta az iramot. Végül a regnáló világbajnok, Schurter bizonyult erősebbnek, megszerezve ezzel idei első világkupa győzelmét. Absalon láthatóan elégedett volt második helyével, kiadta magából amit tudott, és szerencséjére semmilyen technikai probléma nem hátráltatta. A dobogó legalsó fokára a BMC új sztárigazolása Lukas Flückiger állhatott.

Schurter és Absalon is elégedett lehet mai teljesítményével

Jaroslav Kulhavy rossz napot fogott ki, nem haladt alatta a kerékpár és az egyik sziklás lejtőn bukott is. Becsületére legyen mondva, hogy így is befejezte a versenyt a 26. helyen. Nem a spanyolok napja volt a mai, a múlt heti második Mantecon (Wildwolf Trek) és a Merida csapat ikonja, Hermida is feladta a mai viadalt. A magyarok közül Parti András (Waberer’s Areus Cube) a 43. lett, Juhász Zsolt (Waberer’s Areus Cube) 1 kör hátrányban, a 76. helyen zárta a versenyt.

A férfi dobogó: Litscher, Absalon, Schurter, Flückiger,Plaxton

Schurter és csapata stílusosan ünnepelt:

Eredmények:

Férfiak:

1.Nino Schurter (Swi) Scott Swisspower MTB Racing Team 1:39:33
2.Julien Absalon (Fra) BMC Mountainbike Racing Team 0:00:03
3.Lukas Flückiger (Swi) BMC Mountainbike Racing Team 0:00:45
4.Thomas Litscher (Swi) Multivan Merida Biking Team 0:01:02
5.Max Plaxton (Can) 0:02:02
6.Ondrej Cink (Cze) Multivan Merida Biking Team 0:02:11
7.Geoff Kabush (Can) Scott-3Roxracing 0:02:12
8.Mathias Flückiger (Swi) Stöckli Pro Team 0:02:36
9.Marco Aurelio Fontana (Ita) Cannondale Factory Racing 0:03:00
10.Maxime Marotte (Fra) BH – SR Suntour – KMC 0:03:05
…
43.Parti András (Hun) Waberer’s Areus Cube 0:09:01
76.Juhász Zsolt (Hun) Waberer’s Areus Cube 1 kör hátrány

Nők:

1.Tanja Zakelj (Slo) Unior Tools Team 1:25:50
2.Maja Wloszczowska (Pol) Giant Pro XC Team 0:00:19
3.Catharine Pendrel (Can) Luna Pro Team 0:01:21
4.Alexandra Engen (Swe) Ghost Factory Racing Team 0:02:07
5.Eva Lechner (Ita) Team Colnago Sudtirol 0:02:19
6.Irina Kalentieva (Rus) Topeak Ergon Racing Team 0:02:32
7.Katerina Nash (Cze) Luna Pro Team 0:03:24
8.Lea Davison (USA) Specialized Racing Xc 0:03:29
9.Emily Batty (Can) Trek Factory Racing 0:03:46
10.Gunn-Rita Dahle Flesjaa (Nor) Multivan Merida Biking Team 0:03:57
…
DNF Benkó Barbara (Hun) Focus XC Team

Cannondale RZ 120 XLR 1 kerékpárteszt: unaloműző…

By

Bence Kuntár

-

2013.05.26.

Ha egy mtb-t választhatnának milyen lenne az? Alapvető követelmény, hogy tetszetős legyen. Az esztétikum egyrészt szubjektív, másrészt nem javítja a bringa menettulajdonságait, de nyilván nagyobb kedvvel ülünk fel egy olyan gépre, ami igényes és szép. Ha nem kizárólag versenyzésre kívánjuk használni, jól jön a kényelem is, ilyen szempontból nyerő egy fully váz. Igen ám, de minél gyorsabban fel is szeretnék jutni kedvenc emelkedőinken, esetleg pár maratonon is rajthoz állnánk, összességében jó lenne, ha könnyű lenne. Ha technikázni támad kedvünk, vagy kicsit keményebb terepre érünk, ne a bringa jelentse a határt. Végül, de nem utolsó sorban élmény legyen a használata.

Valahogy így körvonalazódik bennem a 120mm-t mozgó „könnyű all-mountain” kategória lényege. Vajon megfelel ezeknek a követelményeknek a Cannondale RZ, a manapság nem túl divatos 26”-os kerékmérettel is?

Az amerikai gyártó mindig is az innovatív technológiájáról, jövőbe mutató fejlesztéseiről volt híres. Az új technika kipróbálásra a legjobb lehetőségek versenykörülmények között adódnak, ezért nem véletlen, hogy a Cannondale – mtb fronton – gyári csapattal van jelen a világkupákon. A német fenegyerek Manuel Fumic és a londoni olimpia bronzérmese, az olasz Marco Fontana segítségével zajlik a kerékpárok tökéletesítése.

Az RZ 120 a palettán a versenyzésre optimalizált, egyedi, forgáspont nélküli kialakítással rendelkező fully – a Scalpel- és az „Overmountain” gépek (Jekyll, Claymore) között helyezkedik el. Az RZ 120 tehát egy igazi mindenes. Nem kell megijednünk, ha keményebb lejtők szerepelnek terveink között, de a meredek emelkedőkön is könnyedén feljuthatunk vele.

A tesztelt példányra fordítva a szót, rögtön szembetűnő, a csúcsmodell igazán menő fekete-fehér-piros színösszeállítása. Nem az a klasszikus szépség, mint a szintén Michi Knopf boltjában tesztelt Kuota országúti, de egyszerűen nem tudja róla levenni az ember a szemét. Már távolról nézve is megjött a kedvem a kipróbálásához, de közelebbről megtekintve szembesültem csak bizonyos csemegékkel.

A váz alumíniumból készült, Smartforming eljárással. Ez a Cannondale által tökélyre fejlesztett hydroforming eljárások kombinációja, aminek segítségével minden cső formája és átmérője a terhelésnek megfelelően alakítható. Jól látható az alkalmazása az aszimmetrikus láncvilláknál, illetve hallható a csöveket megkocogtatva. Kiemelkedő a hegesztési varratok eldolgozása és a fényezés minősége is. A váz Cannondale hagyományokhoz híven BB30 középcsapágyat fogad, valamint 1,5” átmérőjű fejcsővel rendelkezik. Működési elvet tekintve négyforgáspontos, nem Horst Linkes rendszerrel van dolgunk. A forgáspontok csavarjait, sőt még a váltópapucsot is a váz színével harmonizálóan pirosra anodizáltak, tökéletessé téve a színkombinációt.

A geometriát nézve látható, hogy nem egy hagyományos cross country versenyváz (fejcsőszög 71° nyeregvázcső szög 73°), hanem a laposabb, 69°-os fejcsőszöggel a jó lejtőzési képességekre is hangsúlyt fektettek a tervezők. Az általam próbált M-es méret hosszra nekem pont ideális volt, vízszintes felsőcső hosszt tekintve majdnem megegyezik a kifejezetten kompetitív felhasználásra szánt Scalpellel és a merev Flashsel. Egyedüli kifogásolnivalóm a vázzal kapcsolatban a bowdenek elvezetése, főként esztétikai szempontból.

Ha valamit ki kell emelnem az alkatrészek közül, akkor az az új, 2013-as Lefty villa. A Cannondale tovább tökéletesítette az eddig is remek teleszkópjait. Az XLR 120 nevéhez méltóan, duplavállas, egy lábas alumínium kialakítással rendelkezik, 120 mm rugóúttal. A 1,5”-es nyakcső és a vastag tengelyes (15mm kúpos) egyedi kerékrögzítés megfelelő merevséget nyújt a használat során, annak ellenére, hogy a villa tömege mindössze 1400 gramm körül mozog. 2013-ra az amerikai gyártó kicsit átdolgozta a tűgörgős csapágyazást és a becsúszókat, valamint egy plusz porvédő szimering gátolja meg a kosz villába jutását.

Összességében így már nincs szükség az eddig megszokott gumiharmonika külső borításra, ami a korábbi Leftyk védjegyévé vált, elég egy – a motorozás világából átvett – műanyag védőelem. Gramm-mániások utóbbit akár el is hagyhatják, láttam már erre példát. A csillapítóegység a Rock Shoxszal együtt kifejlesztett Solo Air rendszerű, az XLR hidraulikus, X Loc karral blokkolható. Aki RZ 120 vásárlásán gondolkodik szerintem mindenképp érdemes ilyen villával szerelt változatot választania, egyrészt a legjobban mozgó teleszkóp amivel valaha találkoztam, másrészt az alacsonyabb árfekvésű modellek 9 mm-es gyorszáras kerékrögzítésű villákat kaptak, ami köztudottan nem a legmerevebb kerék-villa kapcsolatot biztosítja. Az RZ 120 váz szerintem a 120-as Leftyvel válik teljes egésszé.

Csúcsmodellről lévén szó a felszereltség kompromisszumoktól mentes. Az összes alkatrész Sram eredetű, a kerékpár (a pedálon kívül) Shimano cuccoktól mentes. A váltást egy 10 sebességes, X0 váltókarokból, első váltóból, sorból, valamint XX hátsó váltóból álló szett végzi. A működésre semmi panasz nem lehet, tökéletesen pontos, halk, a karok könnyen mozognak és jól kézre esnek. Nálam piros pont jár a trigger váltókarokért is, jobban kedvelem mint az amerikai gyártó védjegyévé vált markolatváltót.

A könnyített, KMC X10SL lánc se lóg ki a rendszerből. A hajtómű egy 2 tányéros, karbon darab, 24 – 38-as lánctányérokkal. A célközönségnek ez az áttételtartomány, a 11-36-os fogsorral szerintem telitalálat, nincsenek nagy átfedések a fokozatok között. Ha valaki erős, és komolyabban tervez maratonokon versenyezni a bringával könnyedén lecserélheti a standard lyukkörrel (104/64mm) rendelkező tányérokat. Apró figyelmesség, de nagyon hasznos a használat során a minimalista rockring, ami a lánc leesését hivatott megelőzni.

A Sun Ringlé Black Flag Pro kerekek is jól passzolnak a bringához, viszonylag könnyűek, de van bennük tartalék a durvább szakaszokra is. Ipari csapágyas agyak, kerekenként 24 db húzott küllő és tubeless ready felnik, itt sem a spórolás volt a fő szempont. Nem mellesleg, dizájnban is tökéletesen passzolnak a vázszetthez. A gumik tubeless ready Schwalbe Racing Ralphok, 2,25”-es méretben. Én igazán kedvelem ezt a típust, ilyet használok magam is, könnyűek, kiszámíthatóan csúsznak meg, ha a határon bringázik velük az ember. A fékek Avid Elixir 9 típusúak, ez a sokak által használt Elixir CR utódjának tekinthető. A fékkarok karbonból készültek, szerszám nélkül állítható a fékkartávolság a kormánytól. A 180/160mm-es tárcsákkal jó kombinációt nyújt, remekül adagolható és elegendő a fékerő is.

Igényes kis csemegék, mint például a nyeregcső bilincs

A kiegészítőket tekintve mindenről elmondható, hogy igényes, a felhasználási területet tekintve jól megválasztott darab. Ilyen a karbon Fi’zi:k nyeregcső, amin egy porvédő gátolja meg a kosz nyeregvázcsőbe jutását, a Tundra 2 nyereg, amit mtb versenyzők is szívesen használnak. A Cannondale stucni a Lefty „tartozéka”. A Truvativ kormány hajlítása tökéletes, viszont a 700 mm-es szélességet én már kicsit soknak érzem egy 26”-os bringára, ami nem kifejezetten gravity célokra van kihegyezve.

Menet közben

Ami elsőre feltűnt, hogy mennyire szépen mozog a villa. Nagyon finoman indul meg, alapvetően lineárisan mozog, majd az útja végéhez közeledve szépen keményedik fel. A váz rugózása se vall szégyent, hasonló karakterisztika jellemző arra is. Megvan az összhang az első és a hátsó teleszkópok között, ami egy fully szempontjából kardinális kérdésnek számít. Lefele gyakorlatilag csak a felhasználón múlik, meddig megy el a határok feszegetését illetően. A kerékpár nagyon jól irányítható és nem kell gondolkodni azon, hogyan kerüljük ki az utunkat keresztező köveket és gyökereket, azokat megoldja a fully váz és a szuper villa.

A tesztelés egy avarral gazdagon borított terepen zajlott, amitől én mindig tartok, ugyanis nem látni mi van alatta, mi az, ami esetleg megvezetheti, vagy amin megcsúszhat a kerék. Az RZ 120 nyergében ezek a félelmeim teljesen alaptalannak bizonyultak, és pár perc után magabiztosan és komoly tempóban zúzhattam át a falevelekkel borított szakaszokon. A rugóút, a kiváló mozgás miatt, talán még többnek is érződik, hatalmas élmény vele a lejtőzés. Mivel a váz nem Horst Linkes felmerülhetne a fékfüggetlenség problémája, de ez a próba során nem érződött. Amik a lejtőkön a határt jelenthetik, azok az amúgy kiváló Racing Ralph gumik, ugyanis ezek inkább cross country versenyzésre lettek kitalálva, és nem a fizika törvényeinek átírására olyan helyeken, ahol mások freeride és downhill gépekkel mennek.

Kényelmes és színharmóniát adó Fizik nyereg

Ezek a gumik és az egész bringa viszont kiemelkedően jól teljesítenek mászáskor, főként annak tudatában, hogy egy 120 mm-t mozgó össztelóssal van dolgunk. A komplett gép tömege csak kicsivel több, mint 11 kg, ami középkategóriás merev bringákkal van egy szinten. A könnyű kerekek jól gyorsíthatóak, zárt taggal minimális a bemozgás, bár azt hozzá kell tenni, hogy ~ 65 kg vagyok, súlyosabb emberek alatt ennek a mértéke valószínűleg nő. A viszonylag hosszú felsőcső és a kiváló áttételezés miatt meredek emelkedőkön is jól vizsgázott, köves és gyökeres részeken a fully felépítés még előnyösnek is mondható egy hagyományos hardtaillel szemben.

Milyen lenne a... Cannondale RZ 120 — Milyen lenne a… Cannondale RZ 120

Ami még nagyon tetszett, hogy nagyon agilis, kezes a bringa, szűk kanyarokban is jól manőverezhető. Itt jegyezném meg azt, hogy a manapság divatos 29”-es gépek szerintem kicsit más élményét nyújtanak. Alapvetően magasságom miatt (174cm) jobban érzem magam egy 26”-oson, de ültem már számomra tökéletes geometriájú nagykerekűn is. Pár kivételtől eltekintve, viszont sokszor az volt az érzésem, hogy nekem nincs szükségem a „mindenható” tapadásra, a bolondbiztos kanyarstabilitásra. Jobban élvezem a kis kerék játékosságát, könnyebb kezelhetőségét, jobb gyorsíthatóságát. Félreértés ne essék, nem vitatom a 29”-es bringák előnyeit, azok tények, de ha az élmény faktort nézzük talán pont egy ilyen 26”-es 120-at mozgó fully az optimális választás.

Kinek ajánlanám? Leginkább azoknak, akik magukra ismertek a bevezetőben, akik szeretnek montizni. Akik egy szép, megbízható és innovatív bringa tulajdonosai szeretnének lenni, élvezni a bringázás minden percét, legyen szó egy alpesi túráról, a kedvenc single track ösvényekről, vagy a hétvégi maratonokról. Nem egy versenyzésre kihegyezett célgép, de a maratonokon kiváló eredmények érhetőek el vele, ha gazdája is megfelelően felkészül.

Fejlesztési lehetőség? Egy csúcs Cannondale esetében szerintem erről nem is érdemes szót ejteni, a bringa így jó, ahogy van. Személyre szabhatóságot talán megemlíthetünk, ebben biztosan segítenek a korábbi cikkünkben bemutatott Radwelt Michi Knopf kerékpárboltban.

Infobox:

Gyártó: Cannondale Bicycle Corporation – Bedford,USA
Forgalmazó: Radwelt Michi Knopf -Mattersburg, Ausztria, további információk a www.radwelt.co.at weboldalon és a Facebook page-en
Vázgarancia: Élettartam garancia
Vázméretek: S, M (tesztelt), L, XL
Ajánlott fogyasztói ár: 3699 €
Specifikáció:

Váz: RZ One Twenty 120mm, Smartformed Alloy, BB30, 1,5” Si fejcso
Rugóstag: Rock Shox Monarch RT3
Villa: Cannondale Lefty XLR 120
Hátsó váltó: Sram XX hosszú kanalas 10 sebesség
Elso váltó: Sram X0 34.9 felso bilincses
Váltókar: Sram X0 trigger
Fogaskeréksor: Sram PG 1070 11-36
Hajtókar: Sram S2210 karbon, alu spider, rockring, 24-38 fogszám
Középcsapágy: Sram BB30
Fékek: Avid Elixir 9 karbon 180/160 mm
Kerékszett: Sun Ringlé Black Flag Pro Lefty, 24 küllos
Gumik: Schwalbe Racing Ralph 2.25”, tubeless ready
Kormánycsapágy: Cannondale Headshok Si
Kormányszár: Cannondale OPI állítható +6 fok, 31,8 mm
Kormány: Truvativ Noir T30 Rizer 700 x 25 mm
Markolat: Cannondale bilincses
Nyereg: Fi’zi:k Tundra 2 KM
Nyeregcso: Fi’zi:k Cyrano karbon 31,6 x 400mm
Tömeg: 11,09 kg (pedál nélkül)

Geometria: