Benkó Barbi blogja: fájó torokkal, de törve nem… elkezdődött a világkupa-szezon
Vasárnap, a németországi Albstadtban az idei első mountain bike cross country világkupa fordulón Benkó Barbara (Focus Elite MTB Team) is rajthoz állt. Barbi nagyon várta ezt a megmérettetést, így még a megfázás sem akadályozta meg, hogy kihajtsa magát, erről olvashatunk legfrissebb blogjában:
Mindig nagy várakozás előzi meg az első Világkupát, ilyenkor kiderül ki, milyen formában van, mit csinált a télen, vagy mit nem csinált. Persze már találkozunk előtte is formába hozó versenyeken, de mindig a Világkupa az, ahonnan senki sem hiányzik, ahol tényleg ott van mindenki a világ elejéből.
Most sem volt ez másképp, bár pár hiányzó azért akadt. Nálunk Sabine Spitz és Julie Bresset, mindkettő kulcscsontját törte, Julie egy hónapja egy Bundesligán, Sabine pedig két nappal a verseny előtt a pályán. Ugyanott, ahol Manuel Fumic is, csak ő egy nappal korábban. Így a németek hazai ászai ki is hullottak, a csapattársam, Markus Schulte-Lünzum kivételével.
Ő viszont jól tudta kezelni a rá nehezedő nyomást és teljesült az álma, hogy hazai közönség előtt bezsebelje élete első Világkupa győzelmét! Nagyon-nagyon megérdemelte! Nem csak azért, mert tudom, mi munka van ez a siker mögött, és aznap tényleg szuverén rajt-cél győzelmet aratott, de mint emberileg, mint csapattársam nagyon tisztelem és szeretem, példa értékű sportoló! A sok dobogós helyezés után most végre a várva várt győzelem is összejött neki!
Ezzel óriási motivációt adott nekem is vasárnapra, nem bántam meg hogy a versenyem előtt végigálltam és üvöltöttem az övét, jó volt látni az örömét és a sikerét! Ezzel most a vezetőnek járó trikót is magára húzhatta és nem titkolt célja, hogy most hétvégén meg is tartsa! Az egész csapat eredményes hétvégét tudhat maga mögött, Helen nyitotta a sort egy 4. hellyel, majd jött Markus győzelme, aztán az én közepes versenyzésem egy 41. hellyel és az elit fiúk is igen jól mentek: Uwe 28., Patrik hosszú kihagyás után pont híján leghátulról rajtolva feljött az 54. helyig, Shlomi sajnos szintén beteg volt és kiállt végül, mert rosszul érezte magát.
Apával és Dina Marcival mentem ki szerdán, ahol csatlakoztam a csapathoz, ők egy másik szálláson laktak a magyar válogatottal. Másnap arra keltem, hogy iszonyatosan fáj a torkom, meg akartam inni egy pohár vizet, ami felért egy öngyilkossági kísérlettel, amikor le akartam nyelni. Ez így jó lesz… De érdekes volt, mert az orrom nem volt bedugulva, a fejem nem fájt, mint egy tipikus megfázásnál, csak a torkom iszonyatosan. Délutánra valamivel jobb lett, bár semmit nem mertem bevenni a dopping ellenőrzések miatt, így maradt a méz meg az aloe vera. Jól is tettem, mert péntek hajnalban több csapatnál is akciózott a WADA, nálunk is voltak.
Kezdtem örülni, hogy egy nap alatt túl is vagyok ezen a nyavalyán, de mégsem, mert péntek esti sprint és a hideg idő valószínű nem tett jót neki, és szombaton ugyan olyan rossz volt. Vasárnapra megint kicsit jobb lett, de valami még nem az igazi, mert a pulzusom nem nagyon akart felmenni maximumig, pedig a pálya alkalmas volt rá… Biztos hogy valami van még a szervezetemben, aminek ott semmi keresnivalója. Még most sem tökéletes, nyelésnél fáj még a torkom. Nem hiszem el, hogy mindig akkor jön valami, amikor fontos verseny van! Pedig a formám jó, a pálya is tetszett, tényleg drasztikus változásokat eszközöltek rajta a Bundesligákhoz képest.
Az emelkedők mondjuk nagyon fájtak, iszonyú meredekek és kemények voltak, a lefeléket meg lehetett oldani simán, bár esőben elég durva volt, helyenként úgy csúszott, mint a jég. Első nap Dina Marcival megbeszéltük, hogy találkozunk a sátrunknál és együtt megyünk a pályára megnézni, bár ő bevallotta, hogy előző nap már ráment mert nem bírt a kíváncsiságával. Markus most nem tudott eljönni velem, mert ő máshogy edzett, mivel egy nappal korábban volt a versenye, de ellátott pár tanáccsal és videón megmutatott néhány részt és azt mondta, hogy semelyik technikai elem előtt ne álljak meg, menjek neki egyből, különben napokig nézegetni fogom és nem megyek le, pedig ismer engem és simán meg tudom csinálni.
Igaza is volt, megfogadtam tanácsát és amikor utólag azért visszasétálgattunk megnézni hátha van jobb ív, nem biztos hogy például az ugratót beadtam volna elsőre ha előtte megnézem. De nem néztem meg, tudtam, hogy hol van és rámentem és megcsináltam. A többit ugyan így! Mentünk pár kört Marcival, a nehezebb részeknél megálltunk, többször megcsináltuk, nézegettünk jobb vonalakat, hasznos volt mindkettőnknek. Másnap nekem sprint volt, nem örültem neki, főleg hogy nem voltam valami jól, de valakinek fel kellett áldozni magát a csapatból, hogy elindul, az U23-asok ugye kiestek, mert másnap verseny, a fiúk tudtam, hogy nem vállalják be, így maradtam én.
A pálya különösebben nem volt nehéz, viszont nagyon gyors volt, az egész a belvárosban volt macskaköveken. Időmérőről azért tovább akartam jutni, de az elődöntőket már nem erőltettem túlságosan és kiestem az elsőben. Levezettem szépen és hazamentem a szállásra. Másnap csak lazán mentem, mert megint bedurrant a torkom és már az orrom is folyt, vasárnap így álltam rajthoz. Kár érte, mert tényleg sokkal több volt ennél a 41. helynél bennem, de ez van, majd most hétvégén Csehországban.
Ez a legjobb pálya a világon, nagyon szeretem! Már csak meg kell gyógyulni 100%-osan és minden rendben lesz. Tegnap átjöttünk a csapattal ide, együtt leszünk a héten. Remélem az időjárás is végre a mi oldalunkra áll és nem jön ide a mindig szutyok, esős, német idő. Mert akkor lesz csak igazán durva ez a pálya! Köszönöm szépen a segítséget Apának és a csapatomnak, just the best! És mindenkinek a szurkolást otthonról! Akit érdekel élőben esetleg a verseny, pénteken a sprint döntőket (18:00) követheti a RedBull TV-n, vasárnap pedig az elit női (11:30) ill. elit férfi futamokat (14:00)! Még nem tudom, hogy indulok-e a sprinten, az egészségemtől meg a kedvemtől függ, most valaki másnak szívesen átadnám ezt a feladatot a csapatból, vasárnap viszont fullgas!
