Ha lehet így fogalmazni, immár hagyományként idén is kérdésekkel kezdtük az évet. Szerettük volna megtudni, milyennek látták a résztvevők a tavaly debütáló Nyugat Maraton Kupasorozatot és azt is, hogy 2014-ben mivel tudnánk kedveskedni, hogy még jobban érezzék magukat a versenyeinkre ellátogató sporttársak – mondta Simon Gábor, a sorozat kitalálója.
A válaszadók között három db nevezést sorsoltunk ki, a szerencsés nyertesek pedig:
– Kuti Péter
– Seres János
– (visszajelzésre vár)
Nézzük az eredményeket:
Értékes, jobbító szándékunkat érdemben támogató véleményeket kaptunk mind a résztvevőktől, mind a futamokra nem nevező, szórakozási céllal hozzánk látogató közönségtől.
Azt is sikerült leszűrnünk, hogy 97%-a a válaszadóknak részt fog venni valamelyik futamunkon. Ennek nagyon örülünk, mert így személyesen tapasztalhatják majd, hogy folyamatosan fejlesztjük a kupát.
Mivel a herendi verseny nyerte el legkevésbé a tetszéseteket, ezért ezt a helyszínt idén Eplény váltja fel, ami azt is jelenti, hogy ismét új táj és nyomvonal megismerésére lesz lehetőségetek.
A pálya nyomvonala és a frissítő pontok kínálata nyerte el leginkább a tetszéseteket. Tehát idén ezzel kapcsolatban a teendőnk, hogy tartsuk a színvonalat és pár új színfoltot csempésszünk még a kínálatba.
A legnagyobb kritika a pálya kijelölést érte, ezt már tavaly is igyekeztünk versenyről versenyre javítani. Sajnos sok esetben nem a mi hibánkból hiányoztak a pályát jelölő elemek. Sokat gondolkodtunk és sok tanácsot is kaptunk, miként lehet ezt kiküszöbölni. Idén minden eszközt és humán erőt bevetünk, hogy ez a rész is zökkenőmentes legyen.
Igaz, hogy a sorozat kommunikációjával meg voltatok elégedve, de idén több figyelmet fektetünk arra, hogy mindenről időben értesüljetek.
Arra a kérdésre, hogy a teljes hétvégét versenyzésre szánnátok-e ha két megmérettetésre is lehetőségetek lenne egy helyszínen, a válaszadók többsége megmérettetné magát mindegyik versenyszámban. Ebben bíztunk mi is és ezért terveztük úgy, hogy a sorozat első futama egy Eplény Bike Fest eseményen belül kerül lebonyolításra.
Az is kiderült, hogy szeretitek ha jó és technikás részek vannak a pályák nyomvonalában és fontos az újdonság varázsa is. Ennek most is eleget teszünk, hiszen az eplényi nyomvonal teljesen új lesz és a többi pályában is lesznek változások.
A célfrissítés, meleg étel, bringamosó voltak azok a szolgáltatások amiket a legtöbben igénybe vettetek, ezek idén is rendelkezésetekre állnak majd.
Voltak próbálkozásaink, hogy a kerékpáros szövetségnél valamilyen rangot kapjanak a Nyugat Maraton futamai. Arra gondoltunk ez hátha több embernek meghozza a kedvét, hogy kipróbálja a versenyeinket. De a válaszaitokból is kiderült, hogy ez egyáltalán nem befolyásolja a versenyzési kedveteket. Tehát lemondtunk ezekről a terveinkről és maradunk egy független kupasorozat, amit az év végén ismét egy remek hangulatú díjkiosztóval fogunk zárni, ahol kiderül ki lesz a 2014-es Nyugat Maraton Kupa bajnoka.
A május 31-én, Eplényből rajtot vevő Nyugat Maraton Kupasorozatról a verseny honlapján találtok bővebb információkat.
Hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára jelentkeztem, s habár bőven lett volna/van miről mesélni, annyi minden kavargott a fejemben, hogy időre volt szükségem, míg rendezem a gondolataimat, dolgaimat. Most viszont, hogy a langenloisi C1-es XCO versennyel kezdetét vette az újabb szezon, rákapcsolok, előtte azonban még pár fontosabb/érdekesebb pillanatot megosztanék, hogy kerekebb legyen a kép.
Indításul egy gyors egy fejtörő, amit Németh Eszter bringás kolleginám küldött, még Karácsony tájékán:
Gondolkodtam egy ideig, míg rájöttem a megoldásra.
Könnyű lenne azt mondani, hogy a szerencsétlen baleset miatt történt minden (amit egyébként már nem is gondolok annyira szerencsétlennek), bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nagyon megszenvedtem a műtét előtti és utáni heteket. Ugyanis nyissz-nyassz lett a történet vége, ami fizikailag szinte egyáltalán nem, de lelkileg annál inkább megviselt. De nem is csak ez, hanem valahogy kezdtem mindent nagyon sötéten látni, mintha minden elromlott volna körülöttem, s habár voltak nagyszerű napok is, mindig vissza-visszaestem a “gödörbe”. Meg is ijedtem rendesen, mert ez korábban egyáltalán nem volt jellemző rám, s úgy éreztem, ez valaki más, ez nem a Dósa Eszti.
Aggodalomra azonban semmi ok, nem foglak 20 soron át önsajnáltatással untatni Titeket, legfőképp azért nem, mert nincs rá szükségem. Nektek meg pláne… Ez a magam kis harca, amit meg kellett-kell harcolnom, de nagyon jó azt érezni, hogy hosszú hetek után végre nyerésre állok.
Pár gondolat a műtétről, s arról, hogyan is kötöttem ki a Sportkórházban. Sajnos hetek múltával sem akart a 20 centi hosszan elterülő duzzanat csökkenni, a vérömleny nem akart felszívódni. Hosszas vacillálás után végül úgy döntöttem, felmegyek Pestre, s megnézetem, nehogy nagyobb baj legyen belőle. Így is elég nagy gond volt, hogy nem tudtam se görgőzni, se futni.
Nem ragozom túl a dolgot, az ultrahangos vizsgálat után (amire magán úton mentem, hogy gyorsan meglegyen) is a “feltárás” volt a szakvélemény. Ajjajj… Valter Tibi és Dobos József Főorvos úr gyors és hathatós közbenjárására fel is gyorsultak az események: a pénteki ultrahangot követően hétfőn reggel sor is került a műtétre.
Altatással történt a lekvár állagú szmötyi eltávolítása. Habár kaptam egy fél szem kék(!) színű gyógyszert a műtős fiútól, ami elvileg nyugtató volt, nagyon nem hatott, mert úgy remegtem, mint a nyárfalevél… Közben persze a kíváncsiság is dolgozott bennem, s igyekeztem jól szétnézni, tényleg olyan-e a műtőszoba, mint a filmekben. Olyan.
Na, habár azt mondtam, nem ragozom túl, mégis sikerült…
Két, inkább három dolgot azért mindenképp megjegyeznék: az orvosokon keresztül a nővéréken át a takarítókig mindenki figyelmes és kedves volt, egy rossz szavam nem lehet, sőt! A nagy döbbenet pedig még a műtét előtt az volt, amikor arról szereztem tudomást, hogy ha a balesetet követő 24 órán belül leszívják a szmötyit (amikor még elég híg), akkor nem került volna sor minderre. Szuper…. Még jó, hogy aznap este a hatvani traumatológián erről tájékoztattak…. Feküdjek, jegeljem. Pont. Ennyi volt kb. a javaslat.
Sebaj, a lényeg, hogy nem lett szövődménye. Így azonban kockázatos lett volna a műtét után másfél héttel bevállalni a két hetes válogatott edzőtábort Tenerifén, ezért lemondtam, viszont a varratszedést követő 3. napon már görgőre ülhettem, s – láss csodát! – nem kezdett el a két kitüremkedés megjelenni a combomon.
Apropó varratszedés: a gyors gyógyulás Dobos Főorvos úr és segítőgárdája, valamit az alábbi “segédeszköz” nélkül nem jöhetett volna létre:
Mintha csak tudták volna, hogy engem kékkel “kell” varrni. Az élet apró örömei…
A kórház utáni első utam pedig régi-új támogatóm, a Rudy Project főhadiszállására vezetett, ahol a piros fotokromatikus lencsés Noyz szemüvegben immár szinte rózsaszínben láthattam a világot.
Már több mint 2 év óta használom a fényre sötétedő piros lencséket, s mint mondjak: nem kell más! Montizáshoz számomra nem találtak ki jobbat, ugyanis nagyszerűen kiemeli a terep kontrasztjait, s pölö az avarban nagyon könnyű észrevenni a köveket és a faágakat. Arról nem is beszélve, hogy szürkületben a kátyúkat is hamarabb meglátom, amiből felénk, sajnos, nincs hiány… Szóval nagyon örülök, hogy idén is támogatásukat élvezhetem, s olyan szemüvegben tekerhetek, amivel kihozhatom magamból a maximumot.
A bringáról, amibe teljesen beleszerelmesedtem, inkább egy későbbi bejegyzésben írnék részletesen, a csapatváltás elmaradásának okáról azonban pár sort még mindenképp szeretnék. Mert ugye szó volt arról, hogy a gyári csapatba igazolok…
A történet lényege annyi, hogy hosszas időhúzás után olyan (nevetséges) ajánlattal álltak elő (ti. kifizetik a szállásköltségem), amit nem fogadtam el. Csupán a presztízs illetve a név miatt, hogy profi csapatban vagyok igazolt versenyző, nem váltok; csapatom, a Vitalitás SE komolyabban tette oda magát szerény lehetőségeihez képest is. Szóval kb. ennyi volt a történet. Így a hazai forgalmazó, a Biking kft. pártfogolása mellett törekszem egyre magasabbra jutni, amit ezúton is köszönök!
De lépjünk tovább, hisz itt volt még a február végi Bringaexpo is, ahol a kellemest a hasznossal összekötve a Kross-standon elvégezhettem az edzéseimet, miközben sok régi és új ismerőssel is találkozhattam. Amikor pedig lehetett, kipróbáltam magam a pumpapályán is. Hát, hogy ez milyen melós egy dolog! Úgy értem, 8-10 körnél többet nem bírtam eltölteni rajta, mert iszonyúan megdolgoztatta a combjaimat, pedig nem vagyok egy őzike lábú leányzó…
Mindenesetre elfogadnék egy ilyen pályát otthonra!
A másik érdekesség, amiről mindenképpen írnék, az egy teszt volt, aminek főszereplője, jobban mondva alanya lehettem a négy nap során. A standunkkal szemben ugyanis arra nyílt lehetőség, hogy a lábamra szabathassak egy Sidas Comform’able talpbetétet, s megtapasztalhassam, mit mutat egy hosszú, több órás edzés során az én lúdtalpas, harántsüllyedéses lábamon. Hogy hiteles legyen a teszt, csak az egyik cipőmbe tettem bele a helyben elkészített betétet, a másikban maradt a megszokott (2 féle is). Lényeg a lényeg, habár elsőre nem sikerült tökéletesre belőni a talpat (megjegyzem, hőre lágyul, így az első edzés után hőlégfúvó segítségével tudtunk módosítani), a végső tapasztalatom egyértelműen pozitív volt: nem mocorgott a lábam a cipőben, nem zsibbadt el, nagyon jó komfortérzetet biztosított 4 óra görgőzés után is.
A Bringaexpo számomra legnagyobb meglepetése azonban mégsem ez volt, sőt még a kiállított csodagépek sem (persze párral szívesen hazagurultam volna), hanem a The Unplugged Faces koncertje a Speci-standon, asszem, péntek este. Különösen, amikor egyik kedvenc zenekarom, a Gotthard régi slágerét véltem meghallani. Nyomban megragadtam Viktor karját, hogy kiderítsük, honnét szól a zene, majd elég gyorsan megtaláltuk az “elkövetőket”:
Közben pedig nevettem nagyokat magamban, hogy milyen rég szerettem volna Gotthard koncertre eljutni, s erre tessék, egy tribute-bandába botlok a Bringaexpón…
Ja igen, az expo előtt pedig sikeres vizsgát tettem olasz nyelvből, ami sajnos azt is jelenti, hogy a szeptemberben indult tanfolyamnak ezzel vége, pedig most kezdtünk csak igazán belemelegedni. Bár nem beszélem még kellő magabiztossággal a nyelvet, mindenképp jót tett az agyamnak egy kis “okosodás”, pláne egy ilyen gyönyörű, dallamos nyelv terén. Már alig várom, hogy folytathassam! Bár a heti kétszeri hajnali fél hetes kezdést nem hiányolom, a társaságot mindenképp!
Az utóbbi hetekben pedig, úgy érzem, kezdtem végre visszatalálni magamhoz, amihez nagyban hozzájárult az is, hogy terepen is edzhetek. Hisz nagy váltás a 26-os össztelós Scott-ról a 27,5-es merevfarú Kross-ra való átnyergelés, nagyon össze kell szoknunk, ugyanis, ha minden jól megy, április közepén már UCI maraton vár ránk Franciaországban!
A combom, szerencsére nem fáj, habár néha azért érzem a sérülés helyét. Ennek ellenére, úgy vélem, szépen haladok, már a kisebb ugratókkal is megbirkózok! A bringa fürge, mint a gyík, már csak nekem kell összekapnom magam fejben, és persze fizikálisan is. A múlt vasárnapi versenyig erős kétségek voltak bennem (magyarul, teljesen be voltam rezelve), hogy a cirka másfél hónapos kihagyás romba dönti az idei szezonom… Viszont az, hogy ilyen hátránnyal, edzőtábor híján is pontszerző helyen tudtam megérkezni a hétvégén, több mint biztató jel. És ez még csak a kezdet!
Az osztrák versenyről viszont inkább egy külön irománnyal fogok jelentkezni, pár nap múlva!
A fotókért köszönet Tóth Donald Lacának és Viktornak!
A 2015-ös Shimano 105-ös szett fejlesztése során a mérnökök felettébb lusták voltak: fogták a 2014-es Ultegrát annak minden technikai vívmányával, és továbbpasszolták a művészeti részlegnek egy felületkezelés-felújításra. Persze a felszabaduló idejükben nemcsak Gót játszottak, hanem megalkották a mechanikus váltással kombinált „hidrós” tárcsafékrendszert!
A felnifékes 105-ös szett
Mit kapunk az idén júniustól megvásárolható új Shimano 105-ös szettben? Természetesen 11-fokozatú mechanikus váltórendszert, a Dura Ace-nél és az Ultegránál már bizonyított fantasztikus új fékváltókar-mechanikát és bowdenvezetést, aszimmetrikus négykaros Hollowtech 2 hajtóművet, a szimmetrikus kérforgáspontos fékszettet plusz féktestvariációkat aerodinamikára optimalizált vázakhoz, könnyed működtetésű első átdobót, minden eddiginél finomabban és csendesebben futó láncot… azaz mindent, ami a versenyeken bizonyított két felső kategóriás szett felvonultat. Mit spóroltak ki a fejlesztők? Semmit. Mi ebből a tanulság? Sznob vagy agyalágyult az, aki jövőre nem a 105-ös szettel szerelt új országútit választja!
Így fest bringára szerelve
A 11-es sornak köszönhetően széles az áttételskála, de a gyakran használt áttételekben egyesével ugrik a fogszám
A SIL-TEC lánc a tökéletes 11 fokozatos rendszer kulcseleme
Nem Hollowtech 2 hajtómű is lesz 11-fokozatos változatban
A 105-ös szett komoly múltat tudhat maga mögött. Voltak legendás sorozatai, mint a 80-as évek végi, 90-es évek eleji „pezsgő” változat, voltak kisebb hullámvölgyei, amikor a fejlesztők technikailag inkább a középkategóriába pozícionálták. Az országúti kerékpárok népszerűségének növekedésével, illetve és teljesítménytúrázás elterjedésével egyre nagyobb az igény a magas technikai szintet képviselő megfizethető árú alkatrészek iránt. A mai kerékpárvásárlók egyre kevésbé sznobok: nem feltétlenül azt keresik, amit a profi versenyzők hajtanak, pragmatikusak, a kerékpározás szeretetét helyezik előtérbe a versenyek iránti rajongás helyett. Nem mellesleg ott az egyre bővülő távol-keleti piac, ahol a profi versenyzés tradíciója csak nyomokban lelhető fel, ellenben a kerékpározás, illetve a technika imádata genetikailag kódolt.
A bombameglepetés: mechanikus szett is lehet hidraulikus tárcsafékes!
A FREEZA megoldja a túlhevülés kérdését…
Volt szerencsénk kipróbálni a prototípust…
Ez bizony nem felnifékes!
…és nem feledkeztek ez az egyenes kormányos 11-fokozatos változatról sem!
Az új 105 technikai jellemzőit nem is kell részleteznem: elég ha belinkelem az idei Ultegra leírását kiegészítve az aktuális áttételválasztékkal: a hajtómű esetében 34, 36, 39, 50, 52 és 53 fog bármilyen kombinációban, illetve hátul 12-25, 11-28 vagy 11-32-es sor. A féktestben elfér a 28 mm-es külső is, a lánc pedig az új SIL-TEC bevonatot kapja. Ismétlem, a szett 2014 júniusában már kapható!
Kipróbáltuk, szerintünk nagyon ütős lesz, és jó a teljes koncepció…
Az új első átdobó is rendkívül finom működést tesz lehetővé…
A felniféles fékváltókar – Durával és Ultegrával azonos forma…
A „hidrós-mechanikus” fékváltókar Ultegrára volt szerelve, de ugyanúgy megy majd 105-össel is…
Felületkezelésben lesz csak különbség az Ultegra és a 105-ös között…
Fékvariációk 105-ösre aerodinamikus vázakhoz…
…konzolos felfogatással, amely technikailag mindenképpen jobb, mint a hagyományos egycsavaros!
Akkor pedig lépjünk tovább egy vadiúj technikai megoldás ismertetéséhez, amely valóban fontos mérföldkő a Shimano-fejlesztések idővonalán. Tavaly a japán gyártó bemutatta az országúti használatra szánt hidraulikus tárcsafékrendszerét, amely a Di2/Ui2 szettekhez volt elérhető. A fékváltókar tartalmazza a hidraulikus dugattyút, illetve az elektronikus váltásvezérlést. Emellett több éve a palettán szerepel az országúti használatra optimalizált mechanikus tárcsafék, amelyet a mechanikus váltórendszerrel használhatunk. Mint a fenti bemutatóból látható, a 105-ös 2015-ben nem lesz elektronikus változatban kapható, de a fejlesztők nem akarták ezzel elvenni a hidraulikus fékezés lehetőségét. Épp ezért kapható lesz egy új fékváltókar ST-RS685 kódszámmal, amely hidraulikus dugattyút, illetve mechanikus váltásvezérlést tartalmaz. Ez a modell kompatibilis lesz bármelyik 11-fokozatú szettel, így megduplázva a tárcsafékes bicajok felszereltségének lehetőségeit.
A hidraulikus tárcsafékek országúti alkalmazása még alig indult útnak, de már látható, hogy egyértelműen ilyen irányba mozdul a kerékpározás eme szegmense is. Bármilyen időjárásban vagy útviszonyok közt azonos, kiszámítható, jól modulálható fékhatást élvezhetünk, a kerékabroncsokat végre nem a fékezés szempontjait figyelembe véve kell megtervezni, ezek lényegesen könnyebbek lehetnek. Végre eljött a karbonszálszerkezet tömeges alkalmazásának ideje az abroncsok terén is. A féktárcsák hűtésének kérdést a FREEZA-technológiával a Shimano egyszer és mindenkorra megoldotta, 140 mm-es méretben sem lehet az olajat felforralni a dugattyúban. Az alábbi táblázat szemlélteti az országúti szettek és a tárcsafékrendszerek kompatibilitását.
Vízszintes sorokban a 2 elektronikus majd a mechanikus szett, 2 oszlop a fékrendszer, 3. pedig a váltórendszer: természetesen ez nemcsak az Ultegrára, hanem a Dura Ace-re is áll, illetve a 3. sorba beilleszthető az új 105-ös szett is.
Mindkét prototípuskerékpár kipróbáltuk: a mechanikus 105-ös nagyon tetszett, egyetlen részletébe se lehet belekötni, még a tömegébe sem, mivel az mindössze néhány grammal több, mint az idei Ultegra. A hidraulikus-mechanikus rendszer is tökéletes összhangban van, a fékhatásnál már csak adagolhatósága lenyűgözőbb. Az új ST-RS685 fékváltók 2014 szeptemberétől elérhetők, szerintünk fontos fejlesztés, minden bizonnyal népszerű modell lesz. További információ a forgalmazó honlapján várható.
Gianni Piva a 80-as évek elején kezdett el lábbelik készítésével foglalkozni a cipőgyártásáról nevezetes észak-olasz Montebellunában. 1993-ban elkészült az első Northwave MTB kerékpáros cipő, majd a kétezres évek elejére Piva cége már teljes kerékpáros lábbelikínálatot tudhatott magáénak. A készülő új modelleket világszerte élvonalbeli bringás versenyzőkkel karöltve tesztelik, majd a versenyzők visszajelzéseit figyelembe véve viszik sorozatgyártásba.
A 2014-ben bemutatkozó Nirvana modell a Northwave Striker helyére lép, Adapt-a-Fit rendszerrel, SLW 2 tárcsával és tépőzáras rögzítéssel rendelkezik: azaz valódi csúcskategóriás darab, tömve a versenyzők által használt technikai vívmányokkal. A felsőrész jó védelmet és a hálós alapanyagnak köszönhetően kellő szellőzést biztosít.
A technikai jellemzők között csemegézve megtalálható a BioMap Technology, amely minden lábfejforma esetén optimális tartást és kényelmet biztosít, fokozva a hajtáshatékonyságot is. A Speedlight Carbon 3D talpszerkezet karbonmerevített nejlon alapanyag, amelynek alsó felületéhez hőpréseléssel rögzül a TPU gumírozott járófelület (Thermowelded konstrukció). A gumibakok kellő tapadást biztosítanak, a cipő tömege pedig alacsony marad. Az S.L.W. 2 csatrendszer (Speed Lace Winch) a rögzítéstechnológia csúcsát képviseli. Mind a megszorítás, mind a kioldás pontos, finom lépésekben történik, ellenben a reteszmechanika kioldható, így a fel-és levétel is pillanatok műve. Az S.L.W. 2 csatrendszer pillekönnyű, és alig áll ki a cipőfelsőrész síkjából. Kezelése gyors, praktikus és ergonomikus. A mozgatáshoz használt damil pedig a vitorlázás területén már bizonyított alapanyag.
A már említett Super Shield Protection stratégiailag elhelyezett megerősítései biztosítják a Nirvana strapabíróságát: a Nirvana egy igazi MTB versenymodellel, amely a legextrémebb terep kihívásainak is megfelel. Végezetül az cipő integrált sarokcsészéje biztosítja a tökéletes tartást és a hajtáshatékonyságot – természetesen a lehető legcsekélyebb tömeg mellett. Ráadásképpen egy Performance Pro minőségi EVA talpbetétet is kapunk, így nem kell néhány használat után kicserélni a gyártó által adott „szivacsszövet” betétet.
Csütörtöktől vasárnapig Olaszországban versenyzett hazánk egyetlen kontinentális csapata az Utensilnord.
A magyar-olasz sor (Bernárd Bendegúz, Dér Zsolt, Holló Botond, Kusztor Péter, Alessandro Mazzi, Gennaro Maddaluno és Daniele Scampamorte) a kőkemény Settimana Internazionale Coppi e Bartali szakaszversenyen szerepelt.
Előzetesen is tisztában lehettünk azzal, hogy ez a verseny nem egy egyszerű gyaloggalopp…
Az első nap első félszakasza egy közel 100 kilométeres penzumot tartogatott, két komolyabb mászással. Sajnos elég pechesre sikeredett ez a délelőtt, hisz Holló Botond bukásba keveredett és sajnálatos módon a kulcscsontját törte, Bernárd Bendegúznak folyamatosan mechanikai problémái voltak és Daniele Scampamorte számára is idejekorán befejeződött a viadal. Dér Zsolt és Kusztor Péter ellenben sikeresen megérkezett a második csoporttal.
Délután egy 13 kilométeres csapatidőfutam következett, amelynek során kettéosztották a sorokat. Bernárd Bendegúz és Dér Zsolt kettőse mindössze 1 perc 6 másodpercet kapva abszolválta a távot a győztes Sky sor mögött.
Másnap a verseny királyszakasza várt fiainkra, amely ötször tartalmazta a Ville do Monte Tifti kaptatóját. Az etapot több World Tour istálló kerekese is úgy jellemezte, hogy jóval nehezebb volt, mint egy-két kiemelt egynapos. Ennek megfelelően természetesen darabjaira hullott a mezőny, a legjobb helyen, a 24. pozícióban Alessandro Mazzi érkezett meg.
A harmadik szakasz inkább a sprintereknek kedvezett, így ennek megfelelően zajlottak az események. A nap elmenésébe Gennaro Maddaluno is beverekedte magát majd a sprinten Dér Zsolt és Kusztor Péter is viszonylag előkelő helyen érkezett.
A záró egyenkénti időfutam Alessandro Mazzi-ról szólt, aki remekül teljesítve az előkelő hetedik helyen zárt. Összességében Alessandro Mazzi a 33., Dér Zsolt a 74., Kusztor Péter a 94, míg Bernárd Bendegúz a 143. helyen zárta a viadalt.
Átlagosan négy versenynappal a lábbakban tisztességesen helyt állt a csapat. A viadal megfelelő felkészülést nyújtott a pénteken kezdődő Marokkói Körverseny előtt.
Katona Kálmán, a Magyar Kerékpársportok Szövetségének elnöke válaszol a 17+1 kérdésre:
– Első kérdésem (amely kapcsán – mivel többszöri felszólításra sem érkezett semmilyen érdemi válasz – kénytelen voltam az ügyészséghez fordulni), hogy mi az oka annak, hogy ígérete ellenére az MKSz elnöksége nem hívott össze közgyűlést sem a 2013. év nyarán érkezett 60 millió Ft, sem a 2013. II félévi több mint 100 milliós támogatás kapcsán? Az elnökség egy 7-8 millió Ft-os jóváhagyott költségvetés helyett 150-190 millió Ft elköltését vezényelte le – előzetes közgyűlési felhatalmazás nélkül.
Kérem az MKSz elnökségi tagokat, hogy mindannyian nyilatkozzanak arról, hogy helyénvalónak tartják-e ezt a helyzetet, és hogy mi volt az oka annak, hogy elmaradt a beígért, és egyébként is szükséges közgyűlés!
Kérek a fentiekkel kapcsolatban írásos tájékoztatást!
Katona Kálmán: Tekintettel arra, hogy a 60 millió a versenyidény után érkezett, 30 napos elszámolással, nem tudtuk technikailag egy rendkívüli közgyűlés elé vinni. A 2013. II. félévi szerződést 2013. december 30-án írtam alá, a pénzt pedig 2014. februárjában kaptuk meg, nem volt más lehetőségünk, mint a rendes közgyűlés összehívása.
2.
– A 2013. évi „versenyrendszer támogatással” kapcsolatban teljes körű írásos tájékoztatást kérek, amely áttekinthető táblázatban tartalmazza, hogy mely sportszervezet mely eseményre milyen tevékenységre kapott közvetett támogatást. A támogatást milyen vállalkozásokon keresztül, mi módon nyújtotta az MKSz? Az MKSz mely cégekkel, szervezetekkel kötött megállapodást, és ezen megállapodások megfeleltek-e az állami támogatások felhasználásáról szóló szabályoknak (pl. árajánlatok kérése)?
Katona Kálmán: A honlapunkon fent van, hogy melyik verseny mennyi támogatást kapott, valamint az is, hogy milyen szolgáltatókkal tudtunk megállapodni abban, hogy kedvező áron, féléves késedelemmel fogunk fizetni. Természetesen lehetett, szabadon mással szerződni, de akkor azt a versenyrendezőnek kellett előfinanszírozni. A szinte megoldhatatlan30 napos elszámolás mellett is betartottuk a pályáztatási szabályokat, örömmel tájékozatom, hogy az elszámolásunkat, már el is fogadta a MOB.
3.
– A 2013. évi II. félévi támogatás felhasználásáról szóló tájékoztató (amely talán elnökségi előterjesztés is volt?) „Eszközállomány, raktározás, szállítás” fejezete minden konkrétumot nélkülöz (A 7,1 millió Ft-ból 5 millió Ft „eszközük” beszerzésére, de hogy milyen eszköz az nem derül ki az anyagból). Kérdésem, hogy az érintett versenyszervezőket bevonták-e az előkészítés folyamatába? Hol és mi módon lehetett (volna) jelentkezni, hogy a felmerült igényeket egyeztessük? Ha döntés született a konkrét eszközbeszerzésről vagy gyártásról, azt mely elnökségi ülésen ki tárgyalta és ki hagyta jóvá? Született-e ebben konkrét megrendelés, és ha igen, mely cégtől? Ezen megállapodások megfeleltek-e az állami támogatások felhasználásáról szóló szabályoknak (pl. árajánlatok kérése)? Kérdésem még, hogy ki a project vezetője? Hol tart a project? Ki veszi fel / vette fel ennek a projectnek vezetésért az a betervezett több, mint 900.000 Ft bért? Kérek ezzel kapcsolatban írásos tájékoztatást!
Katona Kálmán: Az eszközbeszerzés jól halad, sok versenyrendezővel konzultáltunk, az eszközök beszerzése, gyártása most is folyik. Az elnökségi tagok folyamatosan tájékoztatva vannak. Három ajánlat, szerződés, teljesíts- igazolás, kontírozott számla megléte nélkül nincs kifizetés. A versenyidény kezdetére minden eszköz rendelkezésre fog állni. Az itt betervezett bér több projekthez kapcsolódik.
4.
– A 2013. évi II. félévi támogatás felhasználásáról szóló tájékoztató „BMX” fejezetében (támogatás 3 millió Ft) az összeg egyharmada (1 millió jelenik meg edzői bérként. Kérdésem, hogy mely egyesület mely versenyzőjének az edzői bérét jelöli ez az összeg? Vagy ha több edző is kapott, akkor mely klubok ezek? Kérek ezzel kapcsolatban írásos tájékoztatást!
Katona Kálmán: A szakágak önállóan döntenek a keretük felhasználásáról, a BMX Szakági Szövetség elnöksége, határozatban döntött az edzői bér kifizetéséről.
5.
– A 2013. évi II. félévi támogatás felhasználásáról szóló tájékoztató „Válogatott felkészítése és versenyeztetése” (9,0 millió Ft) esetében 1 millió Ft a szövetségi megbízott díja, Kérdésem, hogy ki a szövetségi megbízott? Kik az MKSz-ben (vagy a szakágakban) a kinevezett szakmai felelősök (pl. szövetségi kapitányok)? Kérek ezzel kapcsolatban írásos tájékoztatást!
Katona Kálmán: A kérdést nem tudom értelmezni.
6.
– Kérek írásos tájékoztatást arról, hogy a 2013. évi II. félévi állami támogatás felhasználásakor a „Bíróképzésre” tervezett 3,3 millió Ft-t hogyan sikerült felhasználni? Hány új bíró képzésére került sor? Hányan tettek sikeres vizsgát? Mennyire volt hatékony a pénz felhasználása?
Katona Kálmán: Rendkívül sikeresek voltak a szakáganként bonyolított bíró továbbképzési és képzési programok. Pontos számokról a program befejezését követően tudok beszámolni.
7.
– Ezúton szeretném megkérdezni, hogy a 2013. évi II. félévi állami támogatás felhasználására írt „Edzőképzés és továbbképzési program” első része „A képzésben a Szövetség a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának partnere kíván lenni, mely megfelelő helye lehetne a magas színvonalú képzésnek” hogyan egyeztethető össze az anyag második felében található résszel, miszerint „a képzés 2×2 hétvégét vesz igénybe (elméleti képzés és vizsga majd gyakorlati képzés és vizsga)”?
Ki volt a felelőse ennek az „edzőképzésnek” nevezett hétvégi sportági találkozónak, amely során lelkes bringások kaptak „edzői képesítést”? Az elnökség mely határozatában és milyen szavazatokkal hagyta jóvá ezt a képzési modellt? Hogyan értékeli az MKSz elnöksége, hogy az erre a célra elköltött 3,7 millió Ft mennyire volt hatékony? Kérek ezzel kapcsolatban írásos tájékoztatást!
Katona Kálmán: A kérdés a program tudatos félremagyarázása. A gödi hétvége a várakozásnál is nagyobb érdeklődés mellett, rendkívül sikeres volt, természetesen nem kaptak edzői képesítést két nap alatt. Értékelni a program végén fogunk, de már most látszik, hogy hatékonyan kerül a pénz felhasználásra.
8.
– A 2013. évi II. félévi állami támogatás felhasználásáról szóló anyagban az MTB edzőtáborok (7,3 millió Ft) kapcsán kérdezem, hogy ki, és milyen felhatalmazás alapján jelölte ki az utazó keretet, kereteket? Milyen szakmai indokok alapján került sor az egyik edzőtáborra épp Szilveszterkor? Kérek tájokoztatást az út részletes költségeiről (utazás, szállás egyéb költségek). Kik és mióta a felelősei az egyes szakági válogatott kereteknek? Mi az oka annak, hogy sem az előterjesztésben sem az edzőtáborba utazáskor nem vették figyelembe, hogy van egy világranglista élvonalába (Hegedűs László, EB, VK 5. helyezett) tartozó trial versenyzője hazánknak?
Katona Kálmán: A kérdés nem az MKSZ közgyűlés hatáskörébe tartozik.
– A klubokat ki és mi módon értesíti értesítette a válogatott versenyzőikkel kapcsolatban? A KTC tagja a sokszoros MTB bajnok Buruczki Szilárd, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett az elmúlt három olimpiai kvalifikáció kiharcolásáért – ennek ellenére még csak értesítést sem kaptunk egy éve a Szövetségtől hogy számít-e rá a válogatott vagy sem. Kérek ezzel kapcsolatban írásos tájékoztatást!
Katona Kálmán: Nem az MKSZ közgyűlés hatáskörébe tartozik.
9.
– A 2013. II félévi állami támogatásból a „Kommunikációra” tervezett (fordított?) 2,8 millió Ft esetében kérdésem, hogy milyen kommunikációs célok elérését tudja az MKSz felmutatni? Tudomásom szerint az elmúlt időszakban a kerékpáros sajtó sem kapott rendszeres tájékoztatást a Szövetség működésével kapcsolatban. (Valójában egyetlen érdemi tájékoztatás sem érkezett egész szezonban). Konkrétan mire, milyen szolgáltatásokra ment el akkor ez a 2,8 millió Ft? Kérek ezzel kapcsolatban írásos tájékoztatást!
Katona Kálmán: Létrehoztunk és működtetünk egy színvonalas honlapot, ahol minden információt megtalálható, többek között a kérdésekre a válaszok. Megterveztettük a szövetség új arculatát, amit folyamatosan fejlesztünk, dobogó, eredményhirdető fal, zászlók, jelvények. Néhány versenyről videó anyagot készíttettünk, amit a Sport TV sokszor, más TV-k egyszer-kétszer leadtak. Szponzori ajánlatokat készítettünk. Előkészítünk egy kerékpáros magazin műsort stb.
10.
– Kérek írásos tájékoztatást arról, hogy a 2013. II félévi állami támogatásból a „Fogyatékkal élők sportágba integrálása” tervezett 2 millió Ft esetében sikerült-e hatékonyan felhasználni az erre szánt összeget. (Ezzel kapcsolatban jegyzem meg, hogy én magam láttam annak jelét, hogy egyre több hallássérült sportoló jelenik meg a kerékpáros versenyeken.)
Katona Kálmán: A felhasználás folyamatosan történik, szakági hatáskörben.
11.
– Kérek írásos tájékoztatást arról, hogy a 2013. II félévi állami támogatásból az „Egyetemisták és főiskolások bevonására a sportágba” tervezett 0,9 millió Ft esetében sikerült-e hatékonyan felhasználni az erre szánt összeget.
Katona Kálmán: Igen, sikerült.
12.
– Kérek írásos tájékoztatást arról, hogy a 2013. II félévi állami támogatásból az „Diákolimpiára” tervezett 1 millió Ft-ot sikerült-e hatékonyan felhasználni a meghatározott célokra.
Katona Kálmán: Igen, sikerült.
13.
– A 2013. II félévi állami támogatásból az „utánpótlás nevelés” project (15 millió Ft) mint utólag számomra kiderült a Magyar Kerékpáros Utánpótlás Alapítvány által kidolgozott programra épült. Kérdésem, hogy mi az oka annak, hogy ez az információ nem volt eddig nyilvános (pl. nem szerepel a project anyagában sem). Hol és mikor tette közé az MKSz, hogy mi módon lehet csatlakozni a programhoz? Milyen kritériumok alapján lettek kiválasztva a programban résztvevő egyesületek, és ezek a kritériumok hol és mikor lettek közé téve? Ki a program felelős vezetője és ki hagyja jóvá a program működését, költségvetését? Van-e fizetett „alkalmazottja” a projectnek, aki ezért a munkáért bért is vesz fel? Ha igen, mennyit? Kérek a fentiekről írásos tájékoztatást!
Katona Kálmán: A projektek megvalósításáért a szakágak önállóan felelnek, a három szakág más-más módszerrel választotta ki az arra alkalmas egyesületeket, projektvezetőket.
14.
– Kérek írásos tájékoztatást arról, hogy a 2013. II félévi állami támogatásból az „utánpótlás eszközbeszerzés” project (12 millió Ft) részeként pontosan milyen eszközök beszerzésére került sor? Ezek az eszközök hogyan és mi módon hasznosulhatnak a sportág egyesületeiben? Az eszközök hol vannak most, ki a felelősük? Milyen feltételrendszer szerint lehet ezekhez hozzáférni?
Katona Kálmán: A szakágak döntöttek a beszerzésekről, ők döntenek a felhasználásról is.
15.
– Korábban elnöki tájékoztatók során elhangzott, hogy a versenyek támogatása ebben a programban beépül a műhelytámogatásba (Teljes MKSz műhelytámogatás keret 17,5 millió). Mivel az „alaptámogatás” részeként a klubok várhatóan 8-10 millió Ft-ot lehívnak, így maximum 8-10 millió marad a teljes kerékpáros versenyrendszer támogatására.
Szeretném ezúton is felhívni a sportág vezetőinek a figyelmét arra, hogy a hazai kerékpársport (különösen a mountain bike szakág) a láthatóságát és elismertségét nagymértékben a 20 éve sikeresen egyben tartott versenyrendszerének köszönheti. A versenyek szervezése a legtöbb esetben veszteségeket okoz a szervező egyesületeknek, de a nagyobb rendezvények (maratonok) pénzügyi háttere is bizonytalan (az, hogy a versenyszervezés jó üzlet, csupán egy városi legenda, és valójában a sportág iránt elkötelezett sportemberek tartják életben az eseményeket – de csak addig, amíg megbecsülve érzik magukat).
Abban a helyzetben, amikor a sportágba éves szinten több mint százmillió Ft érkezik, aránytévesztésnek tartom, hogy a versenyrendszer önálló sorként még csak meg sem jelenik a támogatandó projectek között. A 2013. évi egyszeri támogatás mellett szükséges lenne, hogy a 2014. évben is megjelenjen, szabad szemmel is látható mértékben, a versenyek támogatása. Javaslom, hogy a 2014. évi költségvetés tervezeteket ennek figyelembevételével készítsék el és terjesszék a közgyűlés elé.
Ide kívánkozik az a véleményem is, hogy a Szövetség egyik kiemelt célja, a tömegbázis növelése is az eseményeken, versenyeken keresztül valósítható meg. Az erre a célara 2013-ban szánt 100.000 Ft nevetségesen alacsony volt, de egy okos és végiggondolt koncepció mentén – a versenyszervezők bevonásával – 2014-ben valóan meg lehetne többszörözni a licenszes versenyzők számát. Ez azonban csak úgy működik, ha a Szövetség elnöksége – az eddigiekkel szemben – partnerként kezeli a versenyszervezőket.
Katona Kálmán: Nem tudom kihámozni a kérdést, a véleményt figyelemre méltónak tartom.
16.
– Kérem, adják meg a teljes és végleges támogatási összegeket (a már aláírt szerződések esetében)! Mivel a közzé tett adatok nem minden esetben egyeznek az egyes elnökségi üléseken szereplő számokkal, szükséges ezek tisztázása. Az 5-10 milliós eltérések jelentősnek mondhatók.
Az MKSz által kiadott táblázatok tartalmazzák az összesítő sorokat is! Ezeket bárki össze tudja otthon adni, de egyszerűbb, és szebb, ha eleve így kerülnek ki.
Katona Kálmán: Így a vége felé mintha elfáradt volna kérdező, nem értem mit is szeretne kérdezni, így válaszolni sem tudok.
17.
– Kérek írásos tájékoztatást arról. hogy a 2013. II félévi állami támogatással kapcsolatos tájékoztatásokból, (sőt, tudtommal az elnökségi ülésekről is), miért maradt el a „Létesítményfejlesztési támogatás” (melynek összege a 2013. II félévre tudtommal meghaladja a 35 millió Ft-ot).
Kérem, tájékoztassanak arról, hogy ki és milyen feltételek mentén osztotta el a támogatást és kik között? Hol és hogyan lett meghirdetve ez a program, hol és mi módon lehetett erre jelentkezni? A nyertes fejlesztési programok milyen módon szolgálják a többi project megvalósítását (pl. utánpótlás program). Ki ennek a projectnek a felelőse, és milyen szalmai szempontok alapján választották ki a támogatandó fejlesztéseket?
Ez ügyben külön kérem az elnökségi tagok tájékoztatását, hogy ők személyesen tudnak-e egyáltalán arról, hogy a sportágban ilyen célra milyen módon kerül(t) támogatás. Ezt a kérdést azért vagyok kénytelen feltenni, mert négyszemközti egyeztetések alkalmával többször kiderült, hogy az MKSz elnökségének tagjai semmivel sem tudnak többet egyes ügyekről, mint a kívülállók.
Ez a téma engem azért is érint közelről, mert 5-6 éve folyamatosan dolgozunk azon, hogy a jelenlegi tarthatatlan helyzettel szemben Budapesten létrejöjjön egy olyan BringaPark, ahol egyszerre több szakág is edzhet, versenyezhet, de most, amikor pont ilyen célra címzett pénz érkezik a Szövetséghez, még csak információkhoz sem jutunk. (Ennek ellenére, saját erőből próbáljuk megvalósítani a kőbányai BringaParkot, ahol tavaly egy pumpa pálya is megépült, és idén már három CX és MTB versenyt is szerveztünk).
Katona Kálmán: Az NSK koordinálja a sportlétesítmény fejlesztéseket. A stratégiában volt egy bringapark program fejezet, amiben számos lehetőséget soroltunk fel, Bókai kert, Balatonkenese, Újpest, Sopron, Pécs, erdei bringa utak kijelölése. Ebből választott az NSK olyanokat, a szövetséggel egyeztetve, ahol az önkormányzat a támogatás nagyságrendjével azonos hozzájárulást ad. Sajnos a projektek nem haladtak elég gyorsan, egy sem készült el a tervezett határidőre. Ezeket nagyon lelassította a 30 napos elszámolás és a késedelmes fizetés.
17+1
– A 2013. márciusi közgyűlés hitelesített jegyzőkönyve nem található meg a honlapon. Ez a közgyűlés fő napirendi pontja az alapszabály módosítsa volt. Az előzetes tájékoztatás alapján erre a közgyűlésre csupán azért volt szükség, hogy a törvények változása miatti módosításokat elvégezzék. Ezzel szemben jelentős, tartalmi módosítások is történtek. A jelenlevők tájékoztatása alapján (én külföldi edzőtábor miatt nem voltam jelen) úgy tudom, hogy a tagság nem tételesen hagyta jóvá a módosításokat. Így fordulhatott elő például az is, hogy lényegében a tagság tudta nélkül került a közgyűlés helyett elnökségi hatáskörbe az állami támogatások felosztása.
Ezzel kapcsolatban kérem, hogy a 2013. márciusi közgyűlés hitelesített jegyzőkönyvét a honlapon tegyék hozzáférhetővé!
Katona Kálmán: Az alapszabály-módosítás tervezetét egy hónapig lehetett véleményezni, módosító indítványokat beadni, ezeket a közgyűlésen megvitattuk. Az állami támogatások felosztását az operatív munkát végző elnökség végzi el és erről beszámol a közgyűlésnek. A jegyzőkönyvet feltesszük a honlapra.
VIDEÓ! A Topeak-Ergon versenyzői az utolsó szakaszon megtartották előnyüket. A 7. etapot a dél-afrikai Scott Factory Racing nyerte, Schurterék segítségével.
Az utolsó nap sem csak az ünneplésről szólt a dél-afrikai maraton mezőnyének. 69 km és 1800 m szint maradt hátra a múlt vasárnap óta tartó versenyből. A szakasz elején még eső riogatta a bringásokat, de a célban már mindenki napsütésben ünnepelhette teljesítményét.
A hetedik szakasz szinttérképe
Ha fogadni kellett volna, a szakaszgyőzelmet tekintve ma is a SCOTT – Odlo csapat egyre jobb formába jövő párosára, Nino Schurterre és Philip Buysra tettem volna a tippem. Harmadik szakaszgyőzelmüket viszont beáldozták barátaik, a dél-afrikai Scott Factory Racing javára. Így Matthys Beukes és Gert Heyns életük első Epic sikerét ünnepelhették hazai közönség előtt, a világ leghíresebb többnapos versenyén. A négy kerékpáros végig együtt haladt, egymást segítették a szakasz során. A munka oroszlánrészét természetesen a cross country világbajnok Nino Schurter vállalta magára, embertelen tempót diktálva. A többiek volt, hogy megúsztak, de a valószínűsíthetően megtervezett forgatókönyv működött.
Ma rendesen zúztunk! Igazán büszke vagyok a csapat teljesítményére. Első és második hely a mountain bike Champs Élysées-n – örvendezett Schurter.
Scott dominancia az utolsó szakaszon
A nap drámája a Torpado csapat nevéhez fűződik. A Roel Paulissen-Riccardo Chiarini páros sokáig a Scott négyes fogattal együtt távolodott a mezőny többi tagjától, de valami miatt leszakadtak. Kiderült, hogy Chiarini külsőjébe 30 km-rel a cél előtt egy hatalmas tüske szúródott bele, de valahogy még épp megtartotta a levegőt a kerék.
Az első frissítőnél Paulissen még a Scott versenyzőivel
Ez még mind semmi, kevesebb, mint 1 perc volt a hátrányuk, amikor nem sokkal a cél előtt nem vettek észre egy leágazást. A motoros visszafordította őket, de közel 2 percet vesztettek az eltévedéssel. A célban Roel tajtékzott, hiszen ha nincs balszerencséjük, lehet meglett volna az összetett 3. hely. Így meg kellett elégedniük a negyedikkel, sőt annak is örülhettek, hogy az végül 5. Schurter-Buys duó nem előzte meg őket.
Chiarini gumija csoda, hogy kibírta a célig
Az összetett élén álló párosok között úgy tűnik „gentleman’s agreement” született, mert gyakorlatilag támadás nélkül egymás társaságában fejezték be az utolsó szakaszt a Topeak-Ergon és a Specialized versenyzői. Ez azt jelentette, hogy az idei Cape Epic győztese a Robert Mennen-Kristian Hynek páros lett, megelőzve Christoph Sausert és Frantisek Rabont.
Az összetett első és második párosa együtt érkezett
Mennen a verseny előtt viccesen még azt nyilatkozta, hogy idénre a fő cél, eljutni a második etapig, tudniillik tavaly az antiloppal történő ütközés után már a második napon a kórházból figyelhette a versenyt. Társa, Hynek is élete legnagyobb sikerét érte el. Félig-meddig beugróként került a csapatba Alban Lakata síbalesete miatt, de bőven túlteljesítette a tőle vártakat. Sikerük legfőbb titka a kiegyensúlyozottság, nem volt egy rossz napjuk sem, amikor gyengébben teljesítettek volna. Megérdemelték a sikert, de jönnek eggyel a Centurion-Vaude versenyzőinek az 5. és 6. szakaszon nyújtott segítségükért!
Azt gondolom a siker kulcsa az egyensúly volt, az volt a legfontosabb. Hátráltattak hibák, de a Centurion-Vaude versenyzői önfeláldozó módon segítettek. Anélkül kérdéses lett volna a verseny kimenetele, hatalmas hálával tartozunk nekik – nyilatkozott az újdonsült győztes Hynek.
Mennen és Hynek megérdemelték a győzelmet
Videón a Centurion-Vaude csapat segítségnyújtása:
A Specialized csapat idénre valahogy nem állt össze. Sauser magához képest rengeteget hibázott, Rabonnak pedig szoknia kell még az MTB versenyek ritmusát. Ezen felül rengeteg technikai gond merült fel, tulajdonképpen boldogok lehetnek a 2. hellyel.
Másodikak lettünk a Cape Epic-en. Azért jöttünk, hogy nyerjünk, de végül második legjobbak lettünk. Ez is nagyon jó, de jövőre biztosan megpróbálunk győzni… – mondta Sauser.
Videó a Specialized csapat utolsó napjáról:
Nem kerek a kép az összetett dobogót tekintve a „bikák” nélkül. A Team Bulls 2 végül nagy harcban, de felért a pódium legalsó fokára, a Tim Böhme-Simon Stiebjahn duó megvédte a mundér becsületét.
A nők versenye majdhogynem unalomba fulladt, annyira kiemelkedett az Ariane Kleinhans-Annika Langvad (RECM 2) páros a mezőnyből. Ma is több mint 10 perccel verték a Sally Bigham-Esther Süss duót, összetettben több mint fél óra fölé tornázva előnyüket.
A pezsgő enyhíti az elmúlt egy hét fájdalmait
A masterek versenyéről nem ejtettünk szót, de a győztes páros nevére érdemes egy pillantást vetni. Igen, Bart Brentjens (BETCH.nl Superior) még mindig aktív, nem is akárhogy. Pablo Azevedo társaként összetettben is a 14. helyen végeztek.
Kevesebb, mint egy héttel a Tirreno-Adriatico után spanyol földön folytatódott a küzdelem a World Tour sorozatban. A Katalán Körversenyről ezúttal Christopher Froome sem hiányzott.
A hét napos viadal közel 1200 kilométeres útvonala elsősorban természetesen a hegyimenőknek kedvezett. A 100. Tourt nyerő kenyai-brit (sérülése után) először mérhette össze erejét Contadorral, de ott volt a mezőnyben a robbanékony Rodriguez, a Giróra készülő Quintana, az immáron a BMC színeiben tekerő Samuel Sanchez, a friss Nizza győztes Betancur és a tavalyi, 93. kiírást nyerő Daniel Martin valamint csapattársa Hesjedal is – hogy csak pár nevet említsünk.
1-2. szakasz
A leggyakrabban említett sprinterek távollétében nyílt sisakosak voltak a Katalán Kör hajrái, akik közül kiemelkedett a 25 éves szlovén Luka Mezgec (Giant-Shimano), akit az első szakaszon majdnem felkentek a kordonokra, végül ő húzhatta magára először az összetetten vezetőnek járó trikót, amelyet a következő szakaszon egy újabb győzelemmel erősített meg.
A hegyekben már a hideg és az összetettre pályázók domináltak: a harmadik etapon Chris Froome támadott először a nagyok közül, amelyre Rodriguez könyörtelenül reagált, megnyerte a szakaszt és végül az összetettben is átvette a vezetést. A helyi sztár így nyilatkozott a győzelméről:
„Amikor Froome támadott, láttam, hogy nem elég erős ahhoz, hogy nyerjen így amikor visszaült a nyeregbe, akkor indítottam. Az utolsó kilométer csodálatos volt.” – értékelt a tavalyi Tour 3. helyezettje, akinek az idei Francia Körversenyre jó előjel lehet az ezen a héten nyújtott teljesítménye.
Alberto Contador ezt a képet rakta ki a szakasz után Facebook oldalára, ezzel az üzenettel: „10 évet öregedtem tegnaphoz képest.”
Másnap folytatódott a cudar időjárás a hegyekben, az esélyesek pedig leginkább egymással voltak elfoglalva, amit a tehetséges amerikai Van Garderen (BMC) használt ki, ezzel megszerezve első World Tour sikerét:
„Úgy gondolom, egy kicsit szerencsém volt a hideggel. Könnyebben megbirkóztam vele, mint azok a srácok, akik hatvan kilót nyomnak.” – mondta az egyébként 69 kilós Van Garderen.
Contador harmadikként ért célba időkülönbséggel, így már csak 4 másodperc volt a lemaradása Rodriguezzel szemben.
A folytatásban könnyebb etapok következtek és egy újabb Mezgec siker, ezúttal azonban a legnagyobb meglepetés Contador volt, aki bónuszmásodpercek reményében szintén sprintelt a győzelemért, de végül csak hatodik lett.
Az utolsó előtti szakaszon aztán végre hazaért egy szökés is. A többek között Pierre Rollandot (Europcar), Jens Voigtot (Trek) magában foglaló csoport közel egy perces előnnyel ért célba, a győzelmet pedig az a Stef Clement (Belkin) szerezte meg, aki az emlékezetes 2007-es időfutam világbajnokságon harmadik lett Bodrogi Laci mögött.
A záró napon ismét esett, 70 kilométer után 6 barcelonai kör várt a mezőnyre, mindegyikben egy kisebb emelkedővel. A mezőnyben Contador támadott az utolsó mászás során, de nem sikerült előnyre szert tennie, így a döntés az utolsó méterre maradt, ahol bár a Tinkoff versenyzője lesprintelte Rodriguezt, de azonos idővel értek célba, így az összetett nem változott, a Katusha versenyzője nyerte a Katalán Körversenyt. Tejay Van Garderen lett a harmadik, Froome viszont bukott, komolyabb baja nem lett, de az összetett első 10-ből kiesett. A záró szakaszt a szökevény Lieuwe Westra nyerte (Astana).
Bravúr a magyar kontinentális csapattól a közel ProTour-szintű mezőnyben! A Coppi e Bartali negyedik napján a hetedik helyen érkezett a legjobb Utensilnord-versenyző az időfutamon.
Az UCI 2.1 kategóriás Coppi e Bartali négynapos viadal kerékpársport a javából, és az eredménylistát olvasva: Cataldo, Rabottini, Rosa, Caruso, Foliforov, Pellizotti… olyan nevek után, akik már a Giro d’Italia-n is játszottak főszerepet, Alessandro Mazzi szerepel, az Utensilnord olasz versenyzője!
A végső helyezések sorrendjéről ma egy rövid hegyi időfutam volt hivatott dönteni, Pavullo és Castello di Montecuccolo között, 10 kilométeren. A „változatosság kedvéért” újabb Sky-siker született, Dario Cataldo révén, aki 16:28 perccel 36,4-es átlagot hajtott felfelé.
Az Utensilnordból Mazzi – aki a legnehezebb szakaszon is a legjobb volt a csapatból – 29 másodpercet kapott Cataldótól , a magyarok közül Kusztor Péter 1:34 perc hátránnyal a 65., Dér Zsolt 2:09 perc hátránnyal a 103., míg Bernárd Bendegúz 2:20 perc hátránnyal a 113. helyen végzett.
Hasznos tudni, hogy bár a KTM kerékpárrészlege már jó pár éve kínai tulajdonos kezében van, szerencsére a filozófia semmit sem változott. KTM név alatt továbbra is kiváló osztrák tervezésű bringákat kapunk. A Lycan 3.0 túra/all mountain kategóriába sorolt gépe pedig nagyon sokat tud. Gyakorlatilag a teljes Alpokat leküzdhetjük, bekirándulhatjuk vele. Magyarországon pedig pláne nem akad olyan terep, ahol ne éreznénk jól magunkat a nyergében.
KTM Lycan 3.0 kerékpárteszt: alpesi játékszer
A 120 mm-es rugóútjaival telibe lövik az „all mountain” kategóriát. Ennél jobban ne is menjünk most bele, hogy 1-1 centi plusz-mínusz merre tologatja a határokat. Igazi mindenesként várhatóan kellemes lesz lefelé- és felfelé egyaránt haladni vele.
A KTM jóindulatúan még túrázásnak hívja a köves, trükkös lejtőkön való csapatást. Tény, hogy az ottani (osztrák) körülmények között a hegyi utakon a legtöbbünknek egy ilyen bringa lenne az ideális. Nem véletlen, hogy csak a Lycan típusból 6 különböző felszereltség érhető el, a 3.0 pedig a harmadik legalacsonyabban felszerelt, ami elnézve az alkatrészlistát igencsak meglepő. Amíg egyes márkáknál csúcsgépnek is elmenne, addig itt az XT és Fox cuccok csak a középkategóriára bizonyulnak elegendőnek. Nyálelválasztás serkentőnek ott van a másfél milliónál is drágább Lycan Prestige, karbon vázzal, XTR-nél is XTR-ebb motyókkal. De nincs oka szégyenkezni az 5.0-nak sem, a legolcsóbb Lycan is Deore, XT felszereltséget, Rock Shox Recon villát és Airo tagot kapott.
Igényesen csapágyazott link a „sárfogó” merevítéssel
A tesztelt 3.0 váza 6061-es aluból készül, klasszikus négyforgáspontos szerkezet. A hátsó forgáspont Horst-link-szerűen a láncvillán helyezkedik el, ezáltal némileg függetlenítve a fékezést a rugózástól. Minden forgáspontot tömített csapággyal szereltek. A láncvilla ezen kívül – ahogy az illik – aszimmetrikus, a lánc oldalán ejtett. A papucsok nagyon szépen kikönnyítettek, a tárcsafék oldalán hatásos és szép erősítést találunk. Az első háromszög csövei a terhelés irányában optimalizáltak, hegesztéseik szépen csiszoltak. A kovácsolt, majd hegesztett himbakar szép, kecses darab, bár kicsit túlzás a vaskos sárgyűjtő keresztmerevítő. Talán a 3.0 dizájnja a legszebb, klasszikus KTM színekből alkotott egyveleg. A fényezés minősége természetesen hibátlan.
Geometriája egy hagyományos merevgépéhez áll közel, nincsen égbe emelt középcsapágy, teljes értékű a nyeregvázcső, a tengelytáv is XC-sen rövid. Nagyon könnyű megszokni hagyományos gépről átülve.
Szépen formált első háromszög
A Fox villákra nagyjából igaz, ami a KTM-re: nem igazán találunk gyenge darabot a kínálatban. A drágább példányok leginkább szolgáltatásaikban, extrákban különböznek, minőségre, mozgásra bármelyik Rókával elégedettek lehetünk. A 120 mm-t mozgó F32 RL 2011-ben már egy ilyen egyszerűbb darabnak számít. Levegővel szabályozható előfeszítésén kívül a visszaút gyorsaságát állíthatjuk, valamint a jobb láb tetején blokkolhatjuk a mozgását. Kár lenne, mert az a mozgás hibátlan, finom, érzékeny, pont kellemesen progresszív.
Ez szintén elmondható a rugóstagról, azon ProPedal kapcsoló segítségével állítható a lock out, kicsit szintén feleslegesen. Szintén nagyon kifinomult mozgású, mégsem himbálódzik túlságosan. Szolgáltatásokkal elkényeztettek tehát rendesen, egyáltalán nem lehet hiányérzetünk a rugózó elemekkel kapcsolatban, még ha a Terralogic- vagy Boostvalve-szerű csúcstechnológiákat nem is kapjuk meg.
Kiválóan összeállított gépről van szó, érdemes böngészni a finomságokkal teli alkatrészlistát. DT felnik, Schwalbe külsők, csupa nyalánkság. A drágább Lycanek is legfeljebb még extrább kerékszettekben, egy-egy könnyebb alkatrészben tudják überelni. Így – és persze a karbon vázzal – lehet a 12,6 kg-os 3.0-ból még 1,6 kg-t lefaragni a 11,0 kg-os Prestige-ig. Tetszett, hogy KTM-ék az egész kategóriában 180 mm-es tárcsákat alkalmaznak.
A tesztelés során felmerült a kérdés, hogy egyáltalán miért gyártanak az XT hajtókaron kívül mást? Mára annyira kiforrott, nagyjából tökéletes. Leszámítva talán a széles Q-faktort, ez lehet, nem mindenkinek jön be. Megfizethető, esztétikus, könnyen szerelhető és merev, mint egy tégla…
Szuper szexi és könnyű papucsmegoldás
Pattanjunk a nyeregbe és irány a Hármashatár-hegy rejtett, technikásabb ösvényei, amelyek leginkább hasonlítanak egy élménydús külföldi bringázáshoz, csak kissé rövidebbek annál. Persze nem kell külhon felé kacsingatni, tele az ország jobbnál jobb, felfedezésre váró ösvényekkel. Új útvonalak meghódításához pedig kevés jobb gépet választhatunk a KTM-nél. Kezdésként könnyedén eljuthatunk akár aszfalton is kedvenc hegyünkhöz. Ilyenkor a vaskos gumik jelentik a legnagyobb hátrányt, hangosan surrogva, lassítva adják tudtunkra, hogy nem érzik jól magukat a műúton. A rugózás viszont ilyenkor is alánk dolgozik, felesleges himbálódzások helyett a remek útjaink hibáit nyelik rendületlenül. A monoton aszfaltozás közben jobban feltűnik a 10-es rendszer finom fokozatkiosztása, így mire a terepre érünk, már érezzük, hogy tetszeni fog a szinte „félfogankénti” finomsága.
Tetszik is, úgy érezzük, hogy ilyenkor minden a lábunk alá dolgozik, a bringa minden alkatrésze azért van, hogy minél kisebb erőfeszítéssel, minél gyorsabban haladhassunk. Természetes talajon más képüket mutatják a Rocket Ronok is: kiváló mintázata most alacsony gördülési ellenállással és nagyon jó tapadással feledteti az aszfalton szerzett első benyomásokat.
ProPedalos Fox tag
Ahogy említettem is, feleslegesnek érzem a lock out kapcsolók túlzott használatát: amennyiben már egy kicsit is egyenetlen a talaj – márpedig miért ne lenne az, hiszen azért jöttünk ide –, akkor jobb, ha hagyjuk, hogy kimozogja a köveket, gyökereket. Mászáskor jól jön a „hagyományosabb” XC-s geometria, a nagyobb rugóút ellenére sem emelgeti az orrát, a széles kormánnyal könnyebb kiválasztanunk az ideális nyomot.
Pláne lefelé, ahol jelentősen gyorsabban haladhatunk egy merevgépnél. Nagyon finom a hátsó rugózás, egyes 15 centit mozgó gépek sem kínálnak ilyen komfortérzetet. Precízen kezelhető, rakosgatható a gép, élvezettel lehet egyik ívből a másikra fordulni vele. Alacsony súlypontja, merev hátsó része miatt élvezetes a kanyarvétel.
Ami kevésbé fekszik neki, és geometriájának, az a nagyon meredek, technikás lejtők. Itt az alacsony középcsapágy- és kormánymagasság kifejezett hátrány. A trükközés, ugrálgatás is távol áll tőle, ez a 120 mm nem abból a fajtából való. Az SLX fékek a 180-as tárcsa ellenére is gyengécskének tűntek, különösen az első, pedig a bekoptatási időszakon már túl volt a bringa. A villa rugalmassága nem volt vészes, talán betétcserével lehetne javítani a fék közepesnek nevezhető teljesítményén.
Széles irányítópult, remek villa
Már ebben az (ár)kategóriában is erős a küzdelem, elég csak megnézni az közelmúlt hasonló tesztjeit. A maga nemében minden bringa kiváló, persze ezen a szinten ez el is várható. A Lycan kiegyensúlyozottságával száll a legnagyobb eséllyel a ringbe, leendő vásárlói a tehetősebb, izgalmasabb terepen zajló, hegyi túrákat komolyabban gondoló rétegből kerülhetnek ki. Ezen kívül a KTM régi hírnevére tud alapozni, amit ezzel a géppel méltán sikerült megőriznie.
Gyönyörű, könnyű, de kicsit túl sportos nyereg
Tetszett:
+ igazi KTM minőség
+ kiváló mozgás a Foxoknak hála
+ nagyon jó „vezetési élmény”
Kevésbé tetszett:
– gyenge fékerő elöl
– túl sportos nyereg
InfoBox:
Forgalmazó: KTM Fahrrad GmbH; www.ktm-bikes.hu
Vázgarancia: 5 év
Alkatrész-garancia: 2 év
Tesztelt gép mérete: 48 cm
Ajánlott fogyasztói ár: 669.000 Ft
Pár gondolat a műtétről, s arról, hogyan is kötöttem ki a Sportkórházban. Sajnos hetek múltával sem akart a 20 centi hosszan elterülő duzzanat csökkenni, a vérömleny nem akart felszívódni. Hosszas vacillálás után végül úgy döntöttem, felmegyek Pestre, s megnézetem, nehogy nagyobb baj legyen belőle. Így is elég nagy gond volt, hogy nem tudtam se görgőzni, se futni.
Már több mint 2 év óta használom a fényre sötétedő piros lencséket, s mint mondjak: nem kell más! Montizáshoz számomra nem találtak ki jobbat, ugyanis nagyszerűen kiemeli a terep kontrasztjait, s pölö az avarban nagyon könnyű észrevenni a köveket és a faágakat. Arról nem is beszélve, hogy szürkületben a kátyúkat is hamarabb meglátom, amiből felénk, sajnos, nincs hiány… Szóval nagyon örülök, hogy idén is támogatásukat élvezhetem, s olyan szemüvegben tekerhetek, amivel kihozhatom magamból a maximumot.
