Péntektől jövő hét vasárnapig a tíz szakaszos Marokkói Körversenyen (UCI Africa Tour 2.2) szerepel az Utensilnord csapata.
Az első Marokkói Körversenyt 1937-ben rendezték, akkor a spanyol Mariano Canardo diadalmaskodott. A későbbi években hol volt verseny hol pedig nem – az aktuális nemzetközi helyzettől függően, mígnem 2009-től el nem nyerte a viadal a jelenlegi formáját. Az előző esztendőben az egykori Ag2r menő Mathieu Perget diadalmaskodott a szlovák Maros Kovac illetve a kazah Andrey Mizourov előtt.
2014-ben öt kontinens húsz csapata áll rajthoz, s habár pontos rajtlistát ez idáig nem kaptunk, de lesz francia, német, orosz, spanyol és svájci gárda is az indulók között számos kontinentális sorral és nemzeti válogatottal kiegészülve.
Szakaszok:
1. szakasz El Jadida › Safi, 156 km
2. szakasz Safi › Essaouira, 140 km
3. szakasz Essaouira › Inezgane, 182 km
4. szakasz Talioune › Ouarzazate, 180 km
5. szakasz Ouarzazate › Tinghir, 170 km
6. szakasz Tinghir › Errachidia, 137 km
7. szakasz Errachidia › Midelt, 126 km
8. szakasz Midelt › Meknčs, 155 km
9. szakasz Meknčs › Rabat, 164 km
10. szakasz Rabat › Casablanca, 120 km
Az első három etap lényegében a tengerpart közelében kerül megrendezésre. A negyedik szakasz ellenben már tartogat némi változatosságot, hisz a karaván a világörökség részeként is nyilvántartott Ouarzazate városába teker az ország szívébe. Városról városra pedálozva pörögnek majd a napok az Atlasz-hegység települései között, mígnem a kilencedik szakasz alkalmával vissza nem térnek a tengerparti részre. Az utolsó napot a casablancai befutó zárja.
Az egyetlen magyar bejegyzésű kontinentális csapat a Bernárd Bendegúz, Dér Zsolt, Kusztor Péter, Gennaro Maddaluno, Alessandro Mazzi és Daniele Scampamorte alkotta hatossal vesz részt az észak-afrikai megmérettetésen. A sportigazgatói feladatokat Stubán Ferenc látja majd el, a szerelő Radonics Máté, míg a gyúró Sarkadi Zsigmond lesz.
„Érdekes verseny elé nézünk. Alessandro Mazzi nagyszerű erőben van, de Dér Zsolt és Kusztor Péter is kezd formába lendülni. Célunk a tisztes helytállás mellett legalább egy szakasz megnyerése, valamint természetesen az UCI pontok gyűjtése,” – mondta Stubán Ferenc sportigazgató.
Kőrösi Gábor, Müllner Zoltán, Szabó Balázs és Takács Tamás kora délután indultak Budaörsről edzésre Budakeszi, majd Telki irányába, és a pátyi elágazástól egy kilométerre következett be a baleset, gyér forgalmú úton, enyhe ívű jobbkanyart követően.
A kerékpárosok egyes oszlopban haladtak az út szélén, amikor hátulról óriási fékcsikorgást hallottak, amit a csattanás követett, s ketten azonnal az árokban találták magukat. Köre, akit egy az egyben letarolt az autó (a lökhárító a rendszámtáblánál nyomódott be) a hátára esett, majd az árokban kötött ki, Balázs, akit oldalról ért az ütközés, törött fejvédővel ugyancsak a bozótban landolt. Az elöl haladó Takács és Müllner megúszta a karambolt.
Az első pillanatokban tragikusnak festett a helyzet, ugyanis a gerincét ért hirtelen ütés hatására Körösi idegsokkot kapott, percekig rángásokkal küszködve, ami a központi idegrendszer súlyos sérülésére is utalhatott. Szabó a zúzódásokon és horzsolásokon kívül „lábon” úszta meg a balesetet, de a fejvédője oldalsó darabja hiányzott, könnyen lehet, hogy komolyabb fejsérüléstől megmentve viselőjét.
A rendőrség és a mentőszolgálat is a helyzet magaslatán volt, hamar érkeztek, a mentők helikopterrel, tekintettel a lehetséges gerincsérülésre. Szerencsére Körösi állapota körülbelül 10 perc alatt stabilizálódott, érezte a végtagjait, tudta mozgatni fájdalom nélkül lábujjait. Ahogy ilyenkor kell, a mentők érkezéséig nem mozdították el, ügyelve a folyamatos mély légzésre.
A körülbelül negyed óra alatt megérkező mentőknek nehéz dolguk volt, hiszen egy avarral teli árokból kellett vákuumágyra helyezni a sérültet, de problémamentesen sikerült megoldani a feladatot. Körösi mellett Szabót is kórházba szállították röntgen-kontroll céljából. A bringások szeretnének köszönetet mondani a mentőszolgálatnak a profi munkáért!
Csodával határos módon – bár az első percekben sokkal súlyosabbnak látszott a baleset – a kórházban egyik kerekesnél sem állapítottak meg súlyos sérülést, törést, de még tartanak a vizsgálatok, Körét benntartották megfigyelés céljából. A kerékpároknak nem volt ilyen szerencséjük, Balázs gépe az autó alá szorult, komolyan amortizálódott, és a másik bringán is minimum az első kerék, kormány, fékváltókar bánta, de a karbonvázak is könnyen használhatatlanná válhattak egy ilyen ütközés után.
Az autó vezetője egy idősebb férfi volt, aki érthetetlen módon okozta az ütközést. A féknyomból és egyéb körülményekből ítélve nagy sebességgel jöhetett, és amikor a nagy ívű kanyarból kiérve meglátta a kerékpárosokat, ahelyett, hogy kikerülte volna őket, hatalmasat fékezett, irányíthatatlanná vált az autó. A fékezést a felezőhöz közel haladó szembe jövő jármű sem indokolta, semmi… Az autóval nemhogy balra próbálta volna elkerülni az ütközést, hanem még az árok felé mozgott. Az autóból kiszállva, ugyancsak megrendülve csak annyit tudott mondani, hogy „bocsánat… sajnálom… elnézést”…
Az esetnek több tanulsága van, azon túl, hogy bármikor, bárhol, derült égből villámcsapásként, minden ok nélkül megtörténhet a baj. Egyrészt látszik, hogy sokan még mindig nem tudják értelmezni a közúton, ha edzésüket végző kerékpáros sort látnak, és ez nem is fog sajnos változni, következésképpen hasonló útszakaszokon – kanyar kijárati ívén – nekünk kell vigyázni! Másrészt jól mutatja, hogy bizony tele van az út olyan autóvezetőkkel, akik egy ilyen minimális „válsághelyzettel”, ijedtséggel sem tudnak mit kezdeni, s talán ők nagyobb veszélyt jelentenek számunkra, mint a „keménykedők”…
Végül, de nem utolsó sorban másodperceken vagy métereken múlott, hogy most nem négyen fekszenek súlyos sérülésekkel a kórházban, hanem sikerült megúszni a történetet zúzódásokkal, horzsolásokkal…
A korábbi győztesek közül Vincenzo Nibali nem tervezi az indulást, a spanyol sztárok közül Alberto Contador ott lehet, s persze a díjkiosztókon a képen látható Miguel Indurain is!
A Giro d’Italia és a Tour de France után a spanyol háromhetes körverseny, a Vuelta a Espana szabadkártyáit is kihirdették a szervezők.
A Vuelta rendezői – az Unipublic céget idén márciusban 100%-ban felvásárolta a Tour de France-t is szervező ASO – a 18 WorldTour-istálló mellett 4 másodosztályú, azaz Pro Continental csapatnak küldenek meghívót, melyek a következők: Caja Rural-RGA, IAM Cycling, MTN-Qhubeka és a Cofidis.
A spanyol Caja Rural és a Cofidis meghívása magától értetődő. Előbbi nemzeti identitása és a soraiban tekerő Luis Leon Sanchez, Amets Txurruka valamint David Arroyo miatt, utóbbiban a spanyolok közül David Navarro hajthat jó eredményért, és még nem felejtették el a francia David Moncoutie által megszerzett hegyi trikókat.
Az IAM Cycling a Tour de France szabadkártya után ismét örülhet, és a Giro d’Italia-ról lemaradó afrikai MTN-Qhubeka-nak is jut végül egy GT, a német Gerald Ciolek hegyezheti formáját a sprintbefutókra, a Vuelta mezőnyhajrái kimondottan feküdhetnek számára. A Vueltára augusztus 23. és szeptember 14. között kerül majd sor.
Március utolsó vasárnapján Ausztriában került sor az idei első versenyemre. Nagyon kíváncsi voltam rá, mivel több új dolgot kellett „élesben” is kipróbálnom. Egyelőre kevés reménnyel, inkább kíváncsisággal álltam a rajthoz. Tavaly nem volt lehetőségem indulni külföldi pontszerző versenyeken, így majdnem utolsónak állhattam a rajtba 105-ös rajtszámmal.
Az első, hogy új a bringaszponzorom és kíváncsi voltam, hogy működik a gép versenyen. A másik, hogy teljesítménymérőt raktam fel a gépre és nagyon vártam a valós adatokat a futamról. Elengedhetetlenül fontos nekem, hogy itthoni körülmények közt is pontosan tudjam, milyen terhelésre készüljek. Nem utolsó sorban, azoknak is fontos lesz, akiknek az edzésterveket írom.
fotó: se4a-pictures.at
Kezdésnek rögtön egy maximális terhelésű verseny közepébe csöppentem. A Kamptal Klassik egy első osztályú (Class 1) verseny, ahol Litvániától-Belgiumig felsorakozott Európa montis versenyzőinek színe-java, többek közt a londoni olimpiai bajnok, Jaroslav Kulhavy is.
Szinte már természetes, hogy bukás volt rögtön a rajt után, ami kb. 10 másodpercre feltartott kb. 20-30 versenyzőt hátul (velem együtt). Ezután kezdtem felzárkózni az első emelkedőn és a végére már a középmezőnyben találtam magam. Kicsit javított a helyzeten az is, hogy az első lejtőn el tudtam menni pár ember mellett jobbról a nehezebb, de üres nyomvonalon. Hamar visszaálltam a kijárt vonalba, de az előttem felvert por miatt nem láttam egy éles követ és felütöttem a kereket. A gumi azonnal leeresztett, majd lassú gurulás jött a 2 kilométerre lévő technikai zónáig. Szerencsére kaptam kereket, amit nem könnyen, de végül ki tudtam cserélni. Kb. 5 perccel a mezőny után egyedül indultam.
fotó: bikeboard.at
Az első körön legalább 40-50 nézőt kellett kikerülnöm a pályán, mivel azt hitték már nem jön senki. A nagy sietségben majdnem elnéztem lefele egy kanyart. El is csúsztam és az ülés elfordult. Ezt kézzel visszaütöttem a helyére és szerencsére nem tört el semmi. Ekkor értelmes ember már feladta volna a küzdelmet, de én tovább mentem. Talán csak az motivált, hogy fent van a teljesítménymérő és kellenek az adatok.
A harmadik kör tájékán már egyre több versenyzőt kezdtem beérni. Minden kört úgy nyomtam, mintha az utolsó volna. A taktika nem vált be, végig kellett nyomjam az összes kört, mert az eleje így sem ért utol, nem szólítottak ki. Az utolsó körön, már nem tudtam sokat újítani, örültem, hogy vége. Ez így a 62. helyre volt elég. Mindezek ellenére megérte levezetni az 1000 kilométert a hétvégén, mert fontos adatok vannak a birtokomban a versenyről, pontosítani tudom az edzéseket és a bringán a beállításokat.
Az ominózus sprint a De Panne-i Háromnapos első szakaszán
Biztosan olvasóink közül is sokan belegondoltak már, milyen problémákat szül az ellentmondás, hogy tudjuk, a kerékpársport csapatsport, mégis minden rendszerben egyéni sportágban szerepel…
A hétvégén véget érő Cape Epic-hez is érkezett egy olvasói komment, miért is adják át csak úgy a kerékpársportban a győzelmet? Tulajdonképpen jogos a kérdés, hiszen a fociban vagy a Formula 1-ben az ilyet keményen büntetik, illetve bundának nevezik.
Az ominózus sprint a De Panne-i Háromnapos első szakaszán
Tegnap a belgiumi kockaköves versenyek közé tartozó De Panne-i Háromnapos első szakaszán is több mint érdekes befutót láthattunk, ami egy kis blamázzsal ért véget, ugyanis a hétvégi Harelbekét nyerő Peter Sagan bár szerette volna, nem tudta átadni a győzelmet csapattársának, Oscar Gatto-nak. Ahogy a mellékelt képen is látszik, Sagan még a féket is húzza a célvonal előtt, de nem sikerült a helycsere. Úgy tűnik, a tavalyi fenékcsipkedés után a szlovák sztár ismét egy érdekes bulvársztorival kerülhet be a mainstream médiába.
A kerékpárosok, kerékpársport-rajongók nyilván nem akadnak fent ezeken a történeteken, tulajdonképpen megszokott, hogy segítőknek, sprint-felvezetőknek alkalomadtán átadják a sztárok a győzelmet, meghálálva a sok segítséget, amit a csapattársaktól kapnak. Kerékpársport-rajongóknak természetes, hogy a sikerek általában nem jöhetnek létre a csapat nélkül, és ha van rá lehetőség, a segítők is megérdemlik, hogy győzelmekkel növeljék saját „piaci értéküket”. Egyértelmű, hogy a kerékpársport csapatsport.
A De Panne-i verseny első szakaszának végjátéka videón:
Igen ám, de a fogadólapokon – márpedig a belga klasszikusokra, jelentősebb versenyekre sok fogadóirodánál lehet fogadni – egyéni versenyzők nevei szerepelnek, nem Cannondale, vagy Quick Step, Lotto, vagy Sky… El kell ismernünk, hogy a győzelem átadását „sportszerűtlenségnek” megbélyegzők felháborodása bizonyos szempontból jogos. Képzeljük csak el: felteszünk 100 eurót Peter Sagan tegnapi győzelmére, Sagannak kicsit jobban rátapad az ujja a fékre, és Gatto nyer. Ebben az esetben hogyan látnánk a kérdést?
És sorolhatnánk a példákat, mondjuk 2012-ben valaki megtette biztosan durván magas odds-szal Chris Froome győzelmét, Froome volt a legerősebb, mégis Wiggins nyert, hiszen a kerékpársport csapatsport. Biztosan értette a szituációt, de biztosan nem örvendezett… Érdekes lenne eljátszani a gondolattal, mi lenne akkor, ha a versenyrendszerekben és a fogadóirodáknál is csapatsportként kezelnék a kerékpársportot. És tényleg Sky-ra, Movistarra, Tinkoffra fogadhatnánk…
leszögezném, nem tudok semmilyen hasonló kezdeményezésről hivatalosan, csak továbbgondolásra írtam a fenti jegyzetet, tudván, hogy a kerékpársport-rajongók közül is sokan fogadnak kedvenceikre, még izgalmasabbá téve kedvenc sportjukat. Szerencsére úgy tűnik, eseménydús, jó versenyekben fogadások nélkül sem leszünk híján, hiszen Sagan, Degenkolb, Stybar és Kristoff generációja nagyon úgy tűnik, hogy hatalomátvételre készül Cancellarával, Boonennel és az idősebbekkel szemben…
Hvar szigetén fejeződött be a Waberer’s Areus Cube profi MTB csapat 2014-es felkészülése. Portugália, Tenerife, majd Mallorca után ezúttal már hegyikerékpárra ülve gyűrték a km-eket a Waberer’s Areus Cube profijai.
Elkezdődött!
Az edzésmunka elvégzése és a formába hozó versenyek kiemelt szerepet játszanak abban, hogy a szezon legfontosabb versenyein igazán kijöjjön a forma. A 2014-es versenyszezon első megmérettetésére a hétvégén Langenloisban került sor, egyből egy C1-es kategóriájú versenyen, ahová a világ élmezőnyének versenyzői is szép számmal jöttek el.
A versenyen sajnos nem sikerült a pontszerzés, de a cél sokkal inkább a formába hozás, a verseny szituáció szokása volt. A csapatkapitány, Bogár Gábor elmondta, a kimagasló eredmények nem azonnal jönnek:
Véget ért a 2014-es szezon felkészülési időszaka. Január eleje óta négy edzőtáborban vettek részt a versenyzők. Minden edzőtáborban a felkészülési időszaknak megfelelő munka zajlott. A táborok nehézsége, terep viszonyai is e szerint lettek megválasztva. Az utolsó edzőtáborunkban Hvaron már mountain bike-os edzéseket végeztek a versenyzők. A sziget kiválóan alkalmas, mint időjárásában, mint pedig terep viszonylatban is az ilyen jellegű edzésekre.
Mindenkinél egyéni forma időzítés történik. Van, akitől már a szezon elején jó eredményeket várok, van viszont olyan versenyzőnk is, aki csak a nyár eleji versenyekre éri el a jó formáját. A versenyszezon elejére a Langenloisihoz hasonló, több formába hozó versenyt terveztem be, ami nagyon fontos, mert a verenyszituációt az edzőtáborokban nem lehet gyakorolni. Annak ellenére, hogy a hétvégén nem sikerült a pontszerzés az amúgy nagyon erős mezőnyben, az eddigi teszt eredmények bíztatóak az előttünk álló szezonra nézve. Mindenki fejlődött az egy évvel korábbi azonos időszakához képest. Rendkívül bizakodó vagyok, jó eredményeket várok az egész szezonban.
edzőtáborban
Juhász Zsolt:
Úgy gondolom ez volt a 2014-es szezonra való felkészülés leghasznosabb edzőtábora. Nagyon keményen készültünk, rengeteg kemény résztávos edzéssel. Ez már az igazi, ,,formába hozós” tábor volt. Nagy szükség volt erre. Szerencsére úgy, ahogy itthon is, ott is kiváló tavaszias idő volt, 20 fok körüli végig napsütésben és szélcsendben. Ez jobb hangulatot is adott az edzéseknek.
Juhász Zsolt
Parti András:
A felkészülés utolsó edzőtáborát, a szokásos hvari Adriatiq Resort Fontana luxus apartmanjaiban töltöttük, ahol két hetünk volt a végső forma kihegyezésére az első versenyek előtt. Számomra ez a tábor, kicsivel nehézkesebben indult, ugyanis kicsit fáradtabban sikerült megérkeznem. Nem volt semmi különösebb gond, minden előírt edzést meg tudtam csinálni, de az első pár napon nem „haladt úgy a bringa” alattam. Mindezt azonban feledtette velem az eddig még soha nem tapasztalt jó idő így márciusban. Két héten keresztül minden nap 20 fok körüli hőmérséklet volt és felhőt se sokat láttunk. Így elég gyorsan kipihentem magam, még a fárasztó edzések között is. Ez már a negyedik edzőtáborunk volt az idén, azt hiszem ennél többet nem is lehettünk volna edzőtáborban. Úgy érzem elég jól sikerült a felkészülésem, a wattok azt mutatják, hogy előrébb vagyok, mint tavaly ilyenkor.
Szatmáry András Langenloisban
Csielka Márk:
„Visszaszoktam” a terepen való bringázásra, ami merőben más, mint aszfalton való tekerés. A résztávos edzéseket is terepen végeztem. Összességében kiválóan sikerült, az idei felkészülés, több dologban is átütő fejlődést értem el az eddigi évekhez képest. Betegség nem gyötört, csak egy-két kisebb gyomorbántalom, így nem kellett kihagynom jelentős edzést egyszer sem.
A versenyszezon a hétvégén már folytatódik is, hiszen Horvátországban állnak rajthoz a profi csapat versenyzői.
A hétvégén Langenloisban (Ausztria) rendezett Kamptal Klassik Trophy sok magyar cross-country versenyző számára jelentette az év első versenyét, a történtekről a PCCC-Kross junior válogatottja, Dina Márton küldött beszámolót:
Végre elkezdődött a szezon, új bicóval. Apropó új bicó: Idén egy Kross Level B11 29er kerékpárral versenyzem majd. Miután megjött be is vittem a BikePontba ahol Zsé gyorsan összerakta és beállította nekem, amit nagyon köszönök neki, jó munkát végzett, mert másnap már el is indultam vele Monoron, a Toyota Trek Kupán, ahol Parti Andris mögött második tudtam lenni.
Szalay Petivel végig kb. 15-20 másodperc volt közöttünk, de végül meg tudtam tartani az előnyt. Azóta azért eltelt egy kis idő, és a bicóval is rendesen összeszoktunk. Nagyon gyors, robbanékony, és merev. Ami a legjobban tetszik benne az a kanyarodás. Nagyobb tempónál jóval gyorsabban, és élesen be tudok vele kanyarodni, szinte akármilyen terep adottságok között, mint az eddigi bicóimmal.
Na de Langenlois! Szombat reggel indultunk Megyasszai Lilla, Benkó Laci, Erdélyi Attila, Dina Dani, Borsos Bence és én – felállásban. A pálya ugyanaz volt, mint tavaly, csak jobban porolt. Két meredek emelkedő, és két sima, eresztős lefelé. Pályajárás után megnéztük az U17 és U15 versenyt. U17-ben Valter Ati nem minden napi ride-ot mutatott be. Rajtkörről első helyen érkezve kereket kellett cserélni neki, mert akkora nyolcast csinált bele az egyik letörésen, hogy nem forgott el a kerék. Kb. a 20. helyről mehetett a többiek után, de még így is sikerült megnyernie a versenyt!!! Le a kalappal előtte.
U15-ben Kádi Tomi is hatalmasat ment. Az első körtől kezdve vezette a versenyt, de végül sajnos sprinten alul maradt. Azért a többiekről se felejtkezzünk el, mert ők is nagyon jól mentek: U17: Kovács Dániel 7., Hajba Gergő 34., Zoboki Péter 36., Bukovácz Kata 7. U15: Fetter Erik 8., Biró Dávid 13.
A versenyek után elmentünk a szállásra, ami alig 3 km-re volt a pályától. Kerékpárok átnézése, kajálás, majd pihenés volt a program. Szépen lassan az összes felnőtt versenyzővel összefutottunk. A hangulatra nem volt panasz, mondjuk egy kicsit hiányos volt a válogatott, de azért elvoltunk. Az óraállítás miatt hamarabb lefeküdtünk, de engem nem kellett altatni. Reggel egy közös kiadós reggeli, majd öltözés és mentünk is ki a versenyre. A tavalyi -7 fokos idő helyett idén szerencsére kellemes 15-17 fok volt, ami az eliteknek 20 fölé ment a tűző nap miatt.
A rajtba 3. helyen szólítottak be, ami stabil első sort jelentett. A rajt is jól sikerült, Atkóval első két helyen jöttünk ki a rajtból. Az első emelkedő jó hosszú volt, és jól megrostálta a mezőnyt. Végig a 7-10. hely között mentem. Az első két kör valamivel nehezebben ment, de a harmadikban magamra találtam és még az utolsó emelkedőn egy erősebb megindulással be is tudtam biztosítani a 7. helyet. Nem vagyok maximálisan elégedett, szerintem még van bennem, ráadásul az előttem beérkező 2 srác is fél percen belül volt. Első versenynek nem rossz, de szeretnék jobbat. Atkó sajnos már a rajtkörön kiállt fékproblémák miatt. Bence a 20., Dani a 23., Palumby Zsombor a 26. helyen fejezte be a versenyt. Ebben a rajtban ment Dósa Eszter 13., Poor Brigi 20., és Lilla is, aki szintén a 7. helyen ért be. Gratula, mindegyikőjüknek!
Verseny után a többiek visszamentek a szállásra, mi meg Lillával megvártuk az eredményhirdetést, majd mentünk segíteni a felnőtteknek. Kellett is mit sajnos, mert Blazsó Marci rögtön a rajtkörben kapott egy defektet. Teljesen utolsó helyen gurult be a technikai zónába, ahol kicseréltük neki a kereket. Kb. 3 perccel a mezőny végéhez képest tudott újra neki indulni. Ezek után viszont hatalmasat ment. Parti Andris lett a legjobb magyar, 17. helyen ért célba. Zsolti és Szatmáry Andris kb. végig együtt mentek, végül Zsolti 20., Andris 27. lett. Zoli egy hátsó defekttel az 50. helyen gurult be. Márk 60. Blazsó Marci végül 62. lett. Domi a 88. helyen ért be első éves underként az elit mezőnyben. Mindegyikőjüknek hatalmas Gartula! Ilyen durva mezőnyben ezek elég szép eredmények. Olyan nagy nevek voltak a mezőnyben, mint az Olimpiai Bajnok Jaroslav Kulhavy, a Pekingi Olimpia 6. helyezettje Christoph Soukup, vagy az idei Ciprusi Sunshine Cup-on brillírozó Ondrej Cink, és Jan Skarnitzl.
A mezőny elején egyébként a Cink, Soukup, Skarnitzl. trió szakadt el a mezőnytől. Két körrel a vége előtt az U23as világbajnok Cinknek problémái támadtak gyomor tájékon, és visszacsúszott a 16. helyre. Az első helyért folytatott küzdelem végül az utolsó emelkedőn dőlt el, ahol a Skarnitzl 10 másodpercre elszakadt Soukuptól és ezt az előnyt a célig meg is tudta tartani. A harmadik helyre Jiri Novak ért be.
A lányoknál Blaza Klemencic nyert, a Krossos Anna Szafraniec, és a Specis Tereza Hurikova előtt.
Köszönöm az itatást, szállítást Benkó Lacinak, sokat segített!
Most pénteken egy kisebb különítménnyel megyünk Olaszországba, Nalsba, ahol az első UCI Junior-Series lesz. Tulajdonképp világkupa mezőnnyel. Szeretnék minél jobban menni.
A kerékpározáshoz beszerezhető alkatrészek között egy marokszerszám ár/érték arányát nehéz felülmúlni. A GPD esetében alig ötezer forint ráfordítással beszerezhetjük a hőkezelt, nikkelezett alapanyagból igényesen előállított marokszerszám-csúcsmodellt, amely a legtöbb útközben felmerülő kerékpárszerelési feladattal könnyedén megbirkózik. Kistestvére, a miniszerszám pedig meglepően könnyű és kompaktos, a kulcsok anyagminősége viszont ugyancsak elsőrangú.
Ha terepen kerékpározol, akkor elengedhetetlen egy zsebben lapuló láncbontó, a tárcsafékekhez pedig szükséges a Torx-kulcs is: a GPD multifunkciós modell természetesen ezekkel is rendelkezik. A marokszerszám láncbontója jól használható, ami ritka az ilyen multiszerszámok esetében! Ezenkívül megtalálod még benne a 2/2,5/3/4/5/6/8 mm-es imbuszt, T25 torx-ot, a lapos, illetve keresztfejű csavarhúzót. Ehhez képest a tömege sem vészes: versenyeken, maratonokon is a ott lapulhat a zseb mélyén.
A „kistestvér” láncbontó nélkül biztosítja a leggyakrabban szükséges kerékpárszerszámokat: a 4/5/6 mm-es imbuszt, a T25 torx-ot, továbbá lapos, illetve kereszt fejű csavarhúzót. Szerintünk ez a modell is telitalálat: országúti kerékpárokhoz, aszfaltos egynapos kirándulásokhoz ideális választás.
Jellemzők:
Magas minőségi szintet képviselő, rendkívül tartós anyagból készülő szerszámok a legszükségesebb funkciókkal. A 6-funkciós szerszám használatával az alapvető beállításokat tudod elvégezni, illetve a meglazult csavarokat tudod utána húzni, amíg a multifunkciós változattal akár az elszakadt láncodat is megjavíthatod.
A miniszerszám funkciói: 4/5/6 mm-es imbusz, T25 torx, lapos, illetve kereszt fejű csavarhúzó, javasolt fogyasztói ár: 1.990.- Ft
A multiszerszám funkciói: 2/2,5/3/4/5/6/8 mm-es imbusz, T25 torx, lapos, illetve kereszt fejű csavarhúzó, láncbontó, javasolt fogyasztói ár: 4.490.- Ft
A Rose kerékpártesztek végkicsengése általában az szokott lenni, hogy hasonló áron jobb bringát nehéz találni. Annyit elárulhatunk előre, hogy a Rose Xeon CRS 3000 esetében sincs ez másképp…
Rose XEON CRS 3000
A német Rose – ahogy az 2014-ben elvárható – határozottan szegmentálta országúti kerékpárjait, kínálnak aerodinamikus (Cw), komfort (CGF/GF) és „hagyományos” (CRS) versenybringákat is, karbonból, vagy alumíniumból, s tegyük hozzá, hogy aluvázaik kimondottan igényes kidolgozásúak és tetszetősek. Most egy „hagyományos” karbonvázra épült országútiról lesz szó, a Rose CRS 3000-ről.
Azt mondtam otthon, hogy csak gyorsan elugrok a pékségbe…
A CRS 3000 a külsőt nézve több ponton is szakít az aktuális trendekkel, hogy próbáljon igazi egyéniségként harcba szállni az egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó kategóriában. Az Ultegra-felszereltségű gépeket versenyzők is vásárolják, de igényes műkedvelők is választják alkalomszerű országúti sportoláshoz.
R – még mindig ROSE
A manapság divatos matt-fekete/sötét designnal ellentétben a CRS-nél „diszkósra” vették a figurát, a váz csillogó fényt kapott, és a kiegészítőket is csillivilli lakk-fekete alkatrészek közül válogatták össze, aminek tulajdonképpen csak a Shimano Ultegra szett pár matt felülete, és a Mavic Ksyrium kerékszett fehér agyperemei tartanak ellen. Talán egy wet-white Ritchey-kormánnyal/stucnival tökéletes is lenne az egyensúly.
Mavic Ksyrium SLS (az alapkonfigurációban Ksyrium Elite kerékszettel)
A lakk alatt a napfényben érdekesen játszó karbon mintázat sem szokványos az országúti kerékpárok körében. Nem szabályos szálszerkezetet láthatunk a lakk alatt, vagy teljes festést, hanem a karbonrétegek natúr valóságukban csillognak, ahogy éppen kiadta a sors, illetve a gyártó üzem. Ezt a felületet helyenként csillogó sötétszürke festés egészíti ki. Az összképp tulajdonképpen a matt „allblackeverything” újraértelmezése fényes verzióban.
Mavic felni – Mavic gumi – nyerő
A geometria a CRS esetében az arany középút, 55-ös vázhoz 55-ös felsőcső (a tesztbringán a számomra ideálisnál egy centivel rövidebb 100-as stucnival), 73 fokos fejcsőszög, 74 fokos ülőcsőszög. Mondhatnánk semmi extra, de itt ez nem negatív kifejezés, hanem örülünk neki, az ideális országúti geót nehéz lenne újra kitalálni. Ami szintén jó hír a leendő vásárlóknak, hogy 8 méret közül választhatnak 2 cm-enként, 49 cm és 63 cm között. 2014-ben, az „XS-S-M-L-XL-korszakban” ez figyelemre méltó!
Alváz – középrész
A váz egyébként a Rose által használt jobbik karbonszövetből, a High Modulus Aerospace T30/40–ből épül, masszív középrésszel (pressfit) és homlokcsővel (1,1/8-1,1/2” villa), de a lánc- és támvillák is karakteresen merevek, nem a komfortot helyezték előtérbe a tervezésnél. Ha valaki csillapítást szeretne, erre csak a 27,2-es nyeregszár átmérő ad lehetőséget, mondjuk egy felxibilis fejű nyeregcsövet választva. A váz alkalmas Di2 elektronikus váltórendszer fogadására is, a támvilla alá csavarozható az akkumulátor.
Rose T30/T40 Carbon
A gyakorlatban a koncepciózusan merev váz nekem tetszett, harmonikus az egész. A CRS egy versenybringa akar lenni, aminek ha odalépünk, akkor durván megindul, nem csavarodik sehol, stabil, egyben van. Emlékszem a Rose Cw aerodinamikus bringa tesztjére, azzal pont az volt kicsit a bajom, hogy a váz első háromszöge nagyon merev volt, a támvillák rugalmassága pedig nem illett ehhez. A Rose CRS-nél viszont nagyon jó az egész kerékpár karakterisztikája, amatőr versenyzésre szerintem tökéletes.
Ultegra 52-36
A váz súlya nincs a csúcs országútik szintjén, valamivel 1 kg alatt van gyári adat szerint, szemben a 800 gramm körüli high-end gépekkel, de ebben szerepe van a használt karbonnak, a már említett robusztus építésnek is, valamint nyilván törekedtek arra a Rose-nál, hogy minél kevesebb garanciális problémát kelljen kezelni a jövőben.
Ultegra 11-25, 11 fokozat
A full karbon villával, az Ultegra szettel, Mavic Ksyrium kerekekkel és Ritchey WCS kiegészítőkkel a komplett kerékpár tömege nagyon is vállalható, újonnan inkább hétszámjegyű összeg szerepel a hasonló súlyú kerékpárok árcéduláján… De ha valaki könnyebbre vágyik, választhatja a hasonló Xeon X Lite vázat, 855 gramm tömeggel, High Modulus Aerospace T40/T60 jelzésű – a Rose által használt legjobb karbonból.
Tökéletes Ultegra fékek
Ezzel el is érkeztünk a Rose-tól megszokott egyik fő erényhez, az árhoz. Bár 1 995 euróért talán már lehet kapni olyan karbon országútit, amire 11-es Ultegra alkatrészeket szereltek, de azokon nem Mavic Ksyrium kerékszett (az alapkonfigurációhoz az Elite verzió tartozik, a tesztbringában látható SLS-sel 2 460 euró a CRS 3000), és nem Ritchey WCS/WCS Carbon kiegészítők díszelegnek. Szóval 600 000 Ft-nak megfelelő összegért egy pedál nélkül 7 kg-os országútit kapunk, „ready to race” konfigurációban. S mint tudjuk a Rose weboldalán a konfigurációt is módosíthatjuk, ha éppen magasperemes karbonkerékre vágyunk.
Monolink nyeregrögzítés
A 11-es Ultegra szett működésére most nem pazarolnék sok szót, ezt már megtettem korábbi tesztekben. Engem lenyűgöz, milyen könnyen mozdítható a fékváltókar, felső kormányfogásban akár még kisujjal, gyűrűsujjal is tudom kapcsolni az átdobót, pontos, jó. A fékek szintén tökéletesek, kellene a fenének tárcsafék országútira… Ami nekem bejött a Rose-n, az 52-36 tányérkiosztás elöl, hiszen az új négyágú Ultegra hajtókarcsillag ezt lehetővé teszi. Így annak is elegendő lesz hátul a finomabb emelkedésű 11-25-ös sor, akinek a 39-hez kellett a 27. Meredekeken jól tud esni az a 36-25, viszont nagy tányér marad a nagytányér is.
Belül futó bowdenek
A Ritchey WCS kiegészítők az abszolút csúcstechnikát képviselik, ezeknél könnyebb alkatrészeket is nehéz találni széria bringákon. A WCS EVO Curve kormány hajlítását sokan kedvelik, én is, különösen kényelmes a fölső fogás más kormányokhoz képest. A Ritchey monolink nyeregrögzítése nálam szintén bevált, eddig ez a legjobb monolink megoldás, amit teszteltem, nagyon pontosan beállítható, stabil és meg se nyikkan. Ha pedig upgrade-elni akarjuk a bringát, a Mavic Ksyrium SLS szettet sokkal ésszerűbb választásnak tartom egy karbonkeréknél, hiszen könnyebbek kedvezőbb áron, és nagyon merevek is. OK, az aerodinamika és a „pornófaktor” hiányzik, de ebben a bringában szerintem jól mutatnak.
Vedd meg, és irány a Rose Challenge!
Összességében egy versenyzésre is tökéletesen alkalmas országútit ismertem meg, aminek van saját karaktere, ez egy merev, robbanékony, kemény bringa, sportos ridereknek. A design is erősíti ezt a jellegét, nagyon sokan megcsodálták, a csillogás vonzza a tekinteteket. A 2000 euró alatti árcédula meg talán a megfontolt vásárlókat vonzza majd…
Infobox:
A Rose kerékpárok forgalmazója: ROSE Bikes Hungary
Web: www.rosebikes.hu, a kerékpár IDE KATTINTVA tekinthető meg.
Származási hely: Németország
Vázgarancia: 10 év váztörésre
Vázméretek: 49 – 63 cm (2 cm-enként)
Alkatrész-garancia: 2 év korlátozás nélküli garancia versenyzésre is
Ajánlott fogyasztói ár: 1.995 EUR
Műszaki adatok:
Váz: ROSE XEON CRS
Villa: ROSE XEON C Modulus fullcarbon
Fékek: Shimano Ultegra 6800
Lánc: Shimano Ultegra 6800 11s
Hajtómű: Shimano Ultegra 6800 52-36
Középrész: Shimano Pressfit
Első váltó: Shimano Ultegra 6800
Hátsó váltó: Shimano Ultegra 6800
Fékváltókar: Shimano Ultegra 6800
Fogaskoszorú: Shimano Ultegra 6800 11s 11-25
Kormány: Ritchey WCS Evo-curve
Kormányszár: Ritchey WCS 4 Axis
Kerekek: Mavic Ksyrium Elite (alapkonfiguráció), tesztkerékpárban Ksyrium SLS
Nyereg: Selle Italia SLS Monolink
Nyeregszár: Ritchey WCS Carbon Monolink Flex Logic
Gumik: Mavic Yksion Pro Griplink 23mm
Kormos Veronika a baszk Bizkaia UCI-csapat színeiben túl van az első megmérettetéseken, a belga klasszikus, a Dwars door Vlaanderen női futamáról, és az olaszországi világkupa-fordulóról, a Trofeo Binda versenyről számol be az alábbiakban:
Úgy alakult, hogy a Bizkaia színeiben március 26-án a GP Waregemmel/Dwars door Vlaanderen volt az első versenyem múlt szerdán, ahol a mezőnnyel értem célba a 73. helyen. Sajnos ez rettentő késői időpont, de ez nem rajtam múlt. Mint minden idénykezdetkor, most is nagyon feszülten álltam rajthoz. Öt jelentős első osztályú csapat képviseltette magát teljes sorral, mégpedig a Giant Shimano, a Hitec Products, a Lotto Belisol, a Topsport-Vlaanderen és a Futurumshop. Mi csupán ketten voltunk a Bizkaiaból, Irene San Sebastian, a kiváló sprinter csapattársam és én. Sík körpálya volt, számomra egyértelmű szerepet adott, igyekeztem végig Irene-ért dolgozni. Viharos hideg szél fújt, személy szerint sajnos nagyon dideregtem már a rajttól kezdve. Verseny közben összességében jól éreztem magam, de azért a versenynapok hiányát nagyon ereztem, hisz olyanokkal küzdöttem, akik már 5-6 versenyen minimum túl voltak az utóbbi hetekben. Ehhez mérten örültem, hogy egy-két elmenés utoléréséből érdemlegesen ki tudtam venni a részem. A mezőnyhajrára azonban már nem is maradt bennem semmi erő, bár értelme sem lett volna, hogy tartalékoljak. Végül csak hazaért egy ötfős elmenés, volt benne versenyző az összes jelentős létszámmal megjelent erős csapatból, amivel el is dőlt a viadal, majd Irene a 16. helyen jött meg a mezőnyhajrában, ami ilyen nagy nevek között remek eredmény.
A világkupáról… Sajnos március 30-án, a Trofeo Binda reggelén torokgyulladással ébredtem. Voltak már előzményei, előző nap éreztem, hogy megfáztam, de abban reménykedtem, hogy egy jó adag vitaminbomba, kiadós alvás és vasárnapra ki is heverem. Sajnos nem így történt, a világkupa reggelén már hangom sem volt, sokat köhögtem, folyamatosan folyt az orrom és a közérzetem sem volt 100%-os, de igyekeztem mindezt ignorálni.
13:30-kor rajtolt el a női világkupa második állomása, az észak-olaszországi cittiglio városából. A nemzetközi mezőny krémje ezt a viadalt választotta a Gent-Wevelgem helyett, így a Trofeo Bindán a peloton nagyjából 90%-át nagy nevek alkották, a belga versenyen a női top ridereknek csak a 10%-a indult, lehetőséghez juttatva a kevésbé ismert versenyzőket UCI pontszerzéshez. Visszatérve a Trofeo Bindára, 13:30-kor igazi olasz „lassú” rajttal indult a viadal. Egy Ferrari volt a felvezető autó, amely padlógázzal 45-tel elindult, és a mezőny élete árán követte a felvezetést a csiki-csuki, szűk hajtűkanyarokkal teli utcákon, míg ki nem értünk a 0. km kapuhoz.
Én szerencsére az első harmincban helyezkedtem a pelotonban, de így is nagyon nehéz volt, és hallottam, hogy mögöttem már a „lassú” rajtnál nagy csattanások vannak. Nem lehetett a tempóbeli különbséget megérezni, amikor a felvezető autó ellőtte az éles rajtot. Az első 50 km-t hullámos, rövid emelkedőkkel teli utakon tettük meg, olyan tempóban, amit egy hazai férfi mezőnyben sem tapasztaltam még, Belgiumban, vagy bármely eddigi francia többnaposon sem. Egyszerűen folyamatos akciózás, és egy pillanatra sem esett 45 alá a tempó, csak a hajtűkanyarokban. Utána ismét 50 körül mentek a lószok, ilyet én még nem tapasztaltam, hogy egy pillanatra sem lassul be a mezőny kifújni magát. Bár a világ elit női élmezőnyének a 90%-a jelen volt a legerősebb csapatokkal a hátuk mögött UCI-pontok begyűjtéséért, így előre borítékolható volt, hogy általam soha eddig nem tapasztalt színvonalú verseny lesz… Továbbá a mezőny legnagyobb részének ez idén a 14-15. versenynapja volt, míg nekem csupán a második, ami óriási hátrány az országúti kerékpársportban.
Ennek ellenére nagyon örültem, hogy 50 kilométerig sikeresen tudtam tartani a pozícióm a mezőny első 30 versenyzője között, de iszonyú nehéz volt, a torkom, orrom folyamatosan tele volt, és egyre nehezebben jutottam oxigénhez. Nagyon sajnálom ezt a hülye megfázást, mert a lábaim kifejezetten jól mozogtak az előző napi sok utazás, repülés ellenére (a legtöbb csapat már legalább 2-3 napja Cittiglióban volt, mi csak Szombaton érkeztünk). Nagyjából 50 km után kezdtem hátracsúszni, és már képtelen voltam rendesen levegőhöz jutni, teljesen elfogytam, feladni kényszerültem a világkupát. Emma Johansson nyert a vk-leadert lesprintelve pár centivel. A 140 indulóból 69 fejezte be értékelhetően a versenyt, tőlünk a legjobb eredmény Dorleta Eskamendi 39. helye volt, rajta kívül két csapattársam ért célba. További eredmények: http://www.trofeobinda.com/index.php?option=com_content&task=view&id=443&Itemid=143
A betegségem miatt kedden hazarepülök Budapestre, a Tour de Flandersen nem állok rajthoz, legközelebbi világkupára a Fleche Wallone szelekciójában vagyok benne.
Péntektől jövő hét vasárnapig a tíz szakaszos Marokkói Körversenyen (UCI Africa Tour 2.2) szerepel az Utensilnord csapata.
