A hétvégén fiataljaink a horvátoknál és az osztrákoknál is megmérették magukat, ahol a Halicanum Trophy C2-es cross country futamon és a Kirschlag-i Youngster Cup-on gyűjtötték a versenytapasztalatukat és öregbítették a hírnevünket. A mérleg kedvező értéket mutat, hiszen a kettő futamról összesen 22 magyar induló 6 aranyérmet hozott haza.
A horváth verseny már szerepelt a junior válogatott versenynaptárában és néhány felnőtt versenyző is csatlakozott hozzájuk. A pálya hasonló volt a tavalyihoz, de az eső miatt több helyen nedves volt a talaj. A versenyzők dolgát nehezítette a párás idő és 28-30°C-os hőmérséklet. Szerencsére a futamok a júniusi csömöri versenyhez hasonlóan késő délutánra kerültek és akkor már a hőmérséklet is kellemesebb lett.
A szlovén, szlovák és horvát bajnokokkal tűzdelt horvát futamról Palumby Zsombor, az U19-es futamban legjobban szereplő magyar versenyző számol be:
„Szombaton Benkó Lacival, Barbival, Dósa Eszterrel, Megyaszai Lillával, Csielka Márkkal, Dina Danival, Erdélyi Atkóval, Borsos Bencével, Csonka Olivérrel, Kádi Pepivel és Józsival, és D. Kovács Dáviddal indultunk a horvát Sveti Martin na Muri-ba (Muraszentmárton).
Kalandosan, de végül meg is érkeztünk (kicsit kevesebben). Laci benevezett minket, azután elindultunk bejárni a pályát. Délelőtt még elég saras volt a nyomvonal, de a versenyre sokat száradt. Kemény, folyamatos ritmusváltásokat igénylő, így csúszósan sok helyen technikás pályát jelöltek ki. A rajtunk délután fél 6-kor volt, egy perccel az elit felnőttek után.
Első körben szlovák és szlovén srácokkal meg Atkóval vonatoztunk. Elég gyorsan utolértük az Elit-U23 mezőny végét így nagy volt a keveredés. Elég jól haladtunk, csak kevés hely volt előzésre. A 2. kör elején beálltam Atkó elé, kérdeztem, hogy hányadikak lehetünk és mondtam, hogy húzzuk egymást. A szivatós sóderes mászás tetején hátranéztem, de nem volt sehol. Innentől folyamatosan vadásztam le az embereket, nem nagyon tudtam, hogy hol tartok helyezésben, de érzésre jól haladtam.
Nagyon ráéreztem a rengeteg csúszós gyökéren való közlekedésre, így élvezetes volt. Benkó Laci ösztönző szavai pedig mindig új löketet adtak. Négy körünk volt, de így is negyed órával hosszabb versenyidőnk volt, mint itthon szokott. Végül 6. helyen értem célba, amivel dobogóra is szólítottak. Egyre jobban kezd haladni a bringa, úgy érzem versenyről versenyre mindig előrébb tudok lépni, kell is, mert egy hónap múlva VB Norvégiában!
Szép hétvégét zárt a kis különítményünk! Köszönet Benkó Lacinak a segítségért, aki profin megoldotta egy futamban a 10 ember itatását!! Gratulálok mindenkinek!”
A dobogó legfelsőbb fokáig menetelő Benkó Barbi ilyennek látta a futamot:
„Edzésként és némi világranglista pont reményében utaztam le mielőtt edzőtáborba mennék. Jól éreztem magam a versenyen, a pálya is tetszett, igazi xco volt, meredek felfelékkel és a sár, valamint a csúszós talaj miatt még izgalmasabb lefelékkel! Lényegében a rajttól kezdve elmentem és egyre növeltem az előnyöm! Örülök, hogy jól ment és most még nagyobb motivációval utaztam Livignoba edzeni a világbajnokság felkészülés jegyében! Innen egyenesen továbbmegyek majd Meribelbe az utolsó vilagkupára, majd a világbajnokságra szeptember első hétvégéjén.”
A betegségéből felépülú Csielka Márk így mesél a futamról:
„Végre jön vissza az erőm. A junior válogatottal együtt utaztam le, reggel mentünk és este jöttünk is haza. Szerencsére már ismertem a pályát, így elég volt egy kör a délelőtti bejáráson. A rajt 17:30-kor volt, aminek kivételesen örültem, mert nem kellett 30°C feletti hőmérsékletben versenyezni, ami sosem volt az erősségem. Az első pillanattól kezdve igyekeztem a saját tempómban versenyezni. Az volt a célom, hogy egyenletesen menjek végig. Ez sikerült is, az utolsó körben majdnem utol is értem a 10. helyezettet, ami már pontot érő pozíció lett volna. Végül nem tudtam megelőzni, így a 11. helyen futottam be. Örülök az állapotomnak kb. 6 hét edzés után kifejezetten jónak mondható és nincs megállás.”
Eredmények:
Elit felnőtt férfi:
Csielka Márk – 11. hely
Csonka Olivér – 18. hely
Elit felnőtt nő:
Benkó Barbara – 1. hely
Dósa Eszter – 2. hely
Junior férfi:
Palumby Zsombor – 6. hely
Erdélyi Attila – 9. hely
Dina Dániel – 10. hely
D.Kovács Dávid – 13. hely
Junior nő:
Megyaszai Lilla – 1. hely
A szomszédos Ausztriában a cross country rendszer megkülönbözteti a felnőtteknek és gyerekeknek (U7-U17) szóló versenyeket. Az utánpótlásnak Youngster Cup néven rendeznek – idén 10 futamból álló – sorozatot. A sorozat grazi és a hétvégén rendezett nyolcadik állomása, a kirschlagi verseny a távolság, vagyis a közelség miatt népszerű a hazai körökben is. A fiataloknak igen hasznos részt venni ezeken a nyugati versenyeken, hiszen a hazai mezőnyben megszokottól eltérő inger éri őket.
Gerely Gábor, a Crosskovácsi Bike School vezetője az alábbiakban foglalta össze a versenyt:
„Az utánpótlás válogatottunk 13 tagja a hétvégén az ausztriai Kirschlag-ban versenyzett, a Schlossbert cross country versenyen. A kombinált versenyen (ügyességi pálya + cross country) izmos ügyességi feladatok voltak (hibátlan teljesítés talán nem is volt). A pálya a kirschlagi motocross pályára volt felépítve, ami széles, sok előzési lehetőséggel, szívatós felfelékkel tarkított nyomvonalat jelentett.
A mieink öt kategóriában képviselték magukat, amiből négynél miénk lett az arany! A győzteseink: Buzsáki Virág (U15), Baranyi Dávid Áron (U13), Kádi Tamás (U15), Valter Attila (U17). Valter Atti szavaival (az utolsó felfelében örömében kikiabálta): „Megmutatjuk nekik hogy mi a Magyarok Istene” 🙂
… tehát nem véletlenül festették a közeli Szent Benedek-rendi melki apátság freskóira, hogy „a magyarok nyilaitól ments meg uram minket.”
A legendás Barum gyökerein a 90-es években sarjadt cseh Rubena kiváló MTB köpenyeivel számos világversenyt nyertek, minőségben és teljesítményben bizonyítottan a legjobb gumigyártók között tartják számon. Jelen bemutatónkban az egyik népszerű modelljüket, a Kratost mutatjuk be, amely a durva, nehéz és törmelékes talajviszonyokhoz tökéletes választás. Mélyebb és agresszívabb mintázata kiváló tapadást és kerékpár feletti tökéletes uralmat biztosít. Igen hatékony köpeny Enduro és köves XC pályákra: a kétkomponenses kivitel még jobb tapadást és megbízhatóságot kínál akár erőltetett kanyarokban is.
A fehér Rubena feliratokon és a jellegzetes orrszarvús logón felül éleiknél kékes-szürke csíkozással látták el, de a sávok nem a látványért vannak, hanem az SE-Dual Extreme Light Compound (SDX) technológiát takarják. Lényege a két eltérő tulajdonságú alapanyag különleges kombinációja: puha, kiválóan tapadó anyag a futófelület szélein, középen magas erősebb, fokozott kopásállósággal, kitűnő tapadással és alacsony gördülési ellenállással. A két alapanyag kombinációjának köszönhetően a Kratos külső akár versenyzési célra is alkalmas, hiszen egyszerre biztosít alacsony tömeget és gördülési ellenállást biztosabb kanyarvételek mellett.
A Kratos Aramid peremes „hajtogatós” kialakítású, a kétkomponenses és a „sima” változat a meglepően ballonos 29×2,25” méret mellett egyaránt 660 gramm. A nagyobbacska bütykök agresszívabb használathoz is alkalmasak, az íves keresztmetszetének köszönhetően a futófelület nem túl szélesen érintkezik az úttal, így nem igényel nagyobb erőt szilárd burkolaton sem. Oldalfala kellően megerősített, amely tovább fokozza a durvább felhasználás lehetőségeit, nagyobb sebességet enged a technikásabb ösvényeken, jobban ellenáll a felütéseknek. Méretéből eredően a mintázat fogakként harap az ösvénybe, amíg a puhább összetételű élek az élesebb kanyarokban, köveken vagy ágakon extra biztonságot szolgáltatnak. A kanyarban szerepet kapó bütykein bevágás is található, így jobban tud igazodni a terep adottságaihoz.
További érdekesség, hogy 2014-ben a Rubena tervezett gyártási darabszámai a csehországi üzemekben 6 millió db külső gumi és 10 millió db tömlő! A Rubena ma tulajdonképpen az egyetlen kizárólag Európában gyártó kerékpárgumi márka, ami különösen vonzóvá teszi számunkra, közép-európai lokálpatriótáknak.
[divider scroll_text=”Rubena Kratos”]
Csúnyán összebalhézott a július 30. és augusztus 10- között zajló portugál körverseny 6. szakaszának végén Vicente de Mateos és Asbjorn Kragh…
A két bringás a sprint után szólalkozott össze, ahol egyébként a 3. és 4. helyen végeztek. A balhéba a versenyzőtársaknak is be kellett avatkozni gyorsan, ahogy a videóból is kiderül:
1. A verseny győztese az a versenyző, aki a legtöbb pontot gyűjti.
2. A versenykiírásban előre meghatározott körönként, a részhajrákon, a célvonalon áthaladó első
négy sportoló pontokat kap (5-3-2-1 pontot).
3. Az utolsó körben (véghajrá) dupla pontot lehet szerezni (10-6-4-2 pont).
4. A körelőny minden pontozást felülmúl. Körelőnynek számít az, mikor egy vagy több versenyző a
főmezőnyt éri utol.
5. Az Elit futamban az első 20 percben elszenvedett körhátrány esetén a zsűri kiállítja versenyzőt.
20 perc után a körhátrányt kapott versenyzőket nem állítja ki a zsűri, ők – a verseny zavarása nélkül – visszaállhatnak a mezőnybe.
6. Azonos pontszámok esetén a több jobb helyezés (pl. több hajrágyőzelem) dönt. Ha ez is azonos,
akkor a később szerzett jobb helyezés dönt.
7. Bukás vagy géphiba (defekt, kerékpáralkatrész törése) estén, a zsűri engedélyével, a kijelölt
depó területen a versenyző két körön belül visszaállhat az eredeti pozíciójába. A visszaállást
követően a versenyző nem vehet részt a következő részhajrában.
Egyéb szabályok:
1. A versenyen az MKSz / UCI általános szabályai érvényesek.
2. A versenyen fejvédő használta minden kategóriában kötelező.
3. A szervezők a nem megfelelő felszereléssel indulókat nem engedik rajthoz állni.
4. Az eseményen minden résztvevő saját felelősségére vesz részt. Az eseménnyel összefüggő
bármilyen egészségügyi károsodásért illetve balesetért, anyagi kárért, a rendező felelőséget nem vállal, kártérítésre nem kötelezhető. A verseny zárt pályán zajlik, de bemelegítés során és
minden más esetben a közlekedési szabályok betartása mindenki számára kötelező.
5. Minden résztvevő a rajtszám átvételével hozzájárul, hogy az eseményen készült film-, és
képanyagokban valamint azok reklámcélú felhasználásban szerepelhet, és ezért
ellenszolgáltatást nem kér.
6. A rajtszám átvételével minden résztvevő elismeri, hogy a versenykiírást ismeri, és a szabályokat
betartja.
További információk:
• Szedres megközelítése: Szekszárdtól Székesfehérvár irányába a 63-as úton 15 km.
Ha augusztus, akkor átigazolási időszak az országúti kerékpársport legmagasabb osztályában, a World Tourban. Lássuk, mik az eddigi nagyobb nevek…
Astana
A Touron a kockaköves szakaszt megnyerő Lars Boom az egyik nagyobb érkező, valamint sokak meglepetésére Vinokourovék bizalmat szavaztak a Belkin (és jogelődjei) által (az Operación Puerto ügyben való állítólagos érintettsége miatt) többször is felfüggesztett Luis León Sáncheznek.
BMC
A svájci-amerikai csapatnál egyelőre nincs nagy mozgás. Az egyetlen érdekesség Rohan Dennis igazolása, aki már a Vueltán is a csapat színeiben fog versenyezni. Cadel Evans a Vueltán való szereplése után dönt jövőjéről.
(Fotó: Stefano Sirotti)
FDJ.fr
A Giro ponttrikóját megszerző Nacer Bouhanni a másodosztályú Cofidisba szerződött.
Omega Pharma – Quick-Step
A World-Tour egyik legsikeresebb csapatánál egyelőre nincsen komoly versenyzői mozgás. Főszponzorrá lépett viszont elő az Etixx, táplálékkiegészítőket gyártó cég, így a csapat jövője 2017 végéig biztosított Etixx – Quick-Step néven.
Lotto Belisol
Hasonló a helyzet mint a másik belga alakulatnál. Jövőre Lotto Soudal név alatt keressük Greipeléket. A ragasztókat és tömítőanyagokat gyártó cég a kerékpársportban egyedülállónak számító hat évre vállalta a szponzorációt a belga nemzeti lottóvállalattal egyetemben.
Team Sky
Érdekesen alakíthatja az átigazolási piacot a Sky, hiszen több nagy nevük is távozhat (Wiggins, Stannard, Swift), Boasson Hagen pedig már biztos, hogy máshol folytatja, csak kérdés, merre.
Tinkoff-Saxo
A csapat egyelőre a Touron pöttyös trikós és két szakaszt megnyerő Rafal Majkával hosszabbított. A további bejelentéseket hetedikén és kilencedikén tervezik.
Trek Factory Racing
Jens Voigt a jelenleg is zajló USA Pro Challenge után végleg visszavonul, feltéve ha valakinek a sérülése/betegsége miatt nem kéri a csapat, hogy elinduljon máshol is. Egyre valószínűbb, hogy a Schleck testvéreknek kiadják az útját, kérdés viszont, hogy hova tovább. A Trek mindenesetre két évre leigazolta az elmúlt két Touron top10-es Bauke Mollemát…
Az U19 korosztályban versenyző Borsos Benedek sűrű hétvégén van túl, egy horvátországi C2-es XCO-futam és a Bükk Maraton szerepelt a programban, utóbbit remek eredménnyel sikerült abszolválni, az alábbi blogbejegyzésben erről olvashatunk:
A hétvégi program a következő volt: horvátországi C2-es XCO verseny (Halicanum Trophy) szombaton, Bükk maraton vasárnap. Sűrűnek sűrű, de kezdem a péntekkel. Ugyanis ezen a napon tudatosult bennem, hogy elég jó formában vagyok.
A hét közbeni edzések nem mentek valami jól, mondjuk ezek az 1-2 perces sprintek nem is nagyon szoktak. Bálintnak mondtam is, hogy egy kicsit rövidítsünk az edzéseken, mert így semmi nem fog belőlem maradni a hétvégére. De a péntek az kiválóan ment, igaz csak átmozgattam, de mégis nagy tempóban tudtam közlekedni. Habár ennek lehet, hogy egy kis technikai oka is volt, mivel az edzéseken még mindig a Giant gyári kerekét szoktam használni, ami az A2Z-hez képest kő nehéz. Ezt fölfelé, és lefelé is érzem. A fölfelé nem meglepő, mivel több súlyt kell cipelni az edzőkerékkel, bár ez egy edzésen lehet, hogy nem is baj, mert legalább jobban erősödöm. De lefelé számomra meglepő volt, hogy mennyivel könnyebb a kisebb súlyú kerékkel menni. Attól, hogy kisebb a súlya a keréknek,a komplett bringának is az lesz, így sokkal könnyebb mozgatni. Technikás, szűk részeken ez nagyon nagy előny. Mondjuk mind fölfelé, mind lefelé annak is nagy előnye van, hogy a Pacific Cycles támogatásával Continental tubeless rendszert használhatok. Ez nem csak könnyebb, mint egy sima belsős rendszer, hanem sokkal ballonosabb, és alacsonyabb nyomáson is tudom használni. Én konkrétan 1.7-1.8 bar nyomással szoktam versenyezni.
Szombaton reggel utaztunk a válogatottal, amit többnyire mi, U19-esek tettünk ki. A következő volt a magyar különítmény: Benkó Barbi, Megyaszai Lilla, Dósa Eszti, D Kovács Dávid, Dina Dani, Erdélyi Atkó, Kádi Pepi, Palumby Zsombi, Csielka Márk, Csonka Olivér, és jómagam. Sajnos Pepi már a határon hazafordult, mert otthon hagyta a személyiét. Így csak 10-en maradtunk versenyzők. Leértünk, pálya járás, fülledt meleg, néhol enyhe sár. A pálya egész jó volt, nagyon sok volt benne a gyökér, és sok kis pár másodperces emelkedő volt benne. Ritmus az szinte semmi.
17:30-kor volt a rajt, ami elég késői, de most ezt dobta a gép. Második sorból rajtoltam, amit egész jól elkaptam volna, ha egy szlovák kolléga nem akart volna felrakni, de szerencsére sikerült kimanőverezni. A rajt után hárman, magyar fiúk rázódtunk össze. Danival és Dáviddal tempóztunk. Az első kisebb emelkedőn a srácok hibáztak egy kicsit, meg erősnek is éreztem magamat, ezért gyorsan előre álltam, és elkezdtem eltávolodni a srácoktól. Ez így is maradt a kör feléig, ahol egy kis emelkedőn sikerült elszakítani a láncomat. Shit happens. Mivel a pálya felénél voltam, a depó így 2-3 kilométerre volt tőlem. Ezt mérlegelve sajnos fel kellett adjam a versenyt. Utána a többiek itatásában segítettem Lacinak, majd 9 körül hazaindultunk. Fél2-kor sikerült ágyba kerülni. 4 óra alvással vártam a vasárnapi maratont…
Esztiékkel utaztam le, szerencsére a kocsiban is sikerült még aludni egy picit. Hamar leértünk, gyorsan átvettem Janiéktól a Nutrixxion géleket, lánc felrak, olajoz, Zoli odaadta a rajtszámot, és ezek után már mehettem is melegíteni. Táncos Sanyival beszélgettünk egy jót. A beszólítási boxban pedig Pelikán Jani lepett meg a jelenlétével, de persze csak mint néző jött ki. A rajt után rögtön próbáltam előre helyezkedni, ami jól ment.
A első emelkedő tetején még elég sokan maradtunk együtt, talán 20-an voltunk. Majd az első frissítőhöz vezető köves emelkedőn kezdődött meg az első nagyobb szelektálódás. Ide már csak heten értünk fel, Naszódi Zsolt, Hernáth Kornél, Táncos Sanyi, Fenyvesi Peti, Veingartner Balázs, egy szegedi srác, és én. A következő emelkedőn Tánci rántott egyet, erre már csak 4-en maradtunk, bár én kicsit lemaradva, mert a szegedi srác hibázott előttem. De nem bántam, mert tudtam, hogy lefelé fel fogok érni rájuk. Ez majdnem be is jött, csak egy darázs megcsípte az ajkamat, így ezzel bíbelődtem egy kicsit. Majdnem pingpong labda nagyságúra dagadt. A síkon sikerült felérnem a többiekre.
Így kezdtük meg a 2. kört. Egy meredek emelkedő volt az első. Ezen én elég gyengének éreztem magamat, de valahogy mégis sikerült a többiekkel maradnom, ebben valószínűleg nagy szerepe volt az új A2Z kerékszettnek, amit a Bikelogistics jóvoltából használhatok. Itt Kornél ellépett 10 mp-re, őt követtem én, majd tőlem lemaradva jött Zsolt, és Tánci. Az emelkedőn viszont elmentek mind a ketten, én Táncit követtem 10-30 mp-re lemaradva. Itt én fejben nem voltam annyira toppon, kicsit kavarogtak a gondolataim, de sikerült összekapnom magamat. Fel is értem Sanyira, viszont hátulról érkezett Nagy Szabolcs. Szabival sikerült leráznunk Táncit, így együtt mentünk. Letoltam egy gélt, és megindultam, mert azt gondoltam, hogy mindjárt itt a vége, le is tudtam szakítani Szabit 10-20 mp-re, de sajnos eltájoltam magamat, mert még csak most jött a 10 kilométeres tábla, nekem meg kezdtek enyhe görcseim lenni. A nagy melegben ez mondjuk várható volt. Úgyhogy visszavettem, és pörgettem egy kicsit. Szabi meg is próbált elmenni, egy ideig még tettem rá a kereket, de aztán megint egy kis görcs, így beletörődtem az összetett 4. helyembe, és már csak azt figyeltem, hogy Tánci ne érjen fel rám, már nem mentem nagy tempót. Beérve a faluba elég magabiztos előnyöm volt, mert hátra nézve nem láttam senkit. Ezek után jött a dráma. A cél előtt láttam Kornél ahogy tolja a bicikliét, sajnos defektet kapott.
Így végül megnyertem a kategóriát, abszolútban pedig 3. lettem. Nagyon szoros verseny volt. Gratulálok mindenkinek, főleg Kornélnak, mert nagyon nagyot ment!
Köszönöm a versenyzési lehetőséget a Mesterbike team-nek, a Bikelogistics-nek a kerekeket, a Pacific Cycles-nek a Continental gumikat, a BBB Select szemüveget, és az Airzone kesztyűt, ami nagyon jól szuperált a melegben. Alig éreztem, hogy a kezemen van, mégse csúszott az izzadságtól (ilyen egy jó kesztyű). Meg a Nutrixxion-nak a géleket, és az új cappuccinós szeletet, ami nagyon király. Köszönöm!
Még egy nem hivatalos információ, hogy kiszámoltam a maraton kupafutam összetettjét, és azt is sikerült megnyernem. 🙂
Cikkünkben igyekszünk minden fontos és hasznos tudnivalót megosztani a budapesti föld alatti bringaversennyel, az augusztus 9-i MOFÉM Underworld Kupával kapcsolatban, valamint megválaszolunk néhány gyakran felmerülő kérdést is!
Kezdjük a lényeggel: a MOFÉM Underworld Kupa egy részben a föld alatt zajló mountain bike verseny, amely a kőbánya alatti pincerendszerben kerül megrendezésre. A verseny nyílt, azaz bárki részt vehet rajta, aki rendelkezik némi kerékpáros rutinnal és van egy hadra fogható mountain bike bringája.
A helyszín: A verseny helyszínéül a Maglódi úton található Merkapt Maraton Sportközpont szolgál (régen Dreher Sporttelep), amely infrastruktúrájával ideális helyszíne különböző sporteseményeknek. Többek között itt kerül megrendezésre évről-évre a Budapesti Nagy Sportágválasztó rendezvény is, amely során a sportközpont alkalmanként tízezres tömeget is vendégül lát.
A pálya: A MOFÉM Underworld Kupa rajt-cél területe a sporttelep füves labdarúgópályáján kerül kialakításra, itt kapnak helyet a nevezési és csapatsátrak, a kiállítók, a büfé és innen rajtolnak a futamok is.
A verseny nyomvonala a sportközpont területén, a szomszédos ipartelep egy részén és a föld alatti pincerendszerben kerül kialakításra kb. 2 km hosszban, jelentős szintkülönbség nélkül. A pálya végig tekerhető, komoly nehézséget nem jelentő, „szórakoztató” nyomvonalú. Nehézségként a pincebejárathoz vezető 6 méteres rámpát említhetjük, amely némi bringás rutint azért igényel. A versenypálya talaja vegyes összetételű: füves, kavicsos, aszfaltos, salakos, macskaköves és föld utak, a föld alatt helyenként csúszós beton és némi nedves föld.
A pincerendszer: Az Underworld Kupa nyomvonalát képező föld alatti szakaszon a pince belmagassága változó, átlagban 2-2,5 méter, de egy ponton kb. 160 cm körülire csökken, itt fokozott körültekintéssel kell haladni, erre tábla és villogó fények is figyelmeztetnek. A járatok szélessége 3 és 8 méter között változik, egy szakaszon viszont ettől szűkebb, kb. másfél méter szélességű, amely rész végén egy vasajtón is át kell haladni, amely kb. 80 cm széles.
A lebonyolítás módja: A nap folyamán 5 futam kerül megrendezésre. Külön versenyeznek a próbafutam résztvevői, a második menet a junior korú indulóké és a nőké, továbbá 3 külön futamban, életkori felosztás alapján, versengenek a férfiindulók. A próbafutam 30, a női 60, a férfiak futamai 70 percig tartanak.
A díjazás módja: Az előzetes tervek szerint 9 kategóriában kerülnek értékelésre az indulók (ez csak abban az esetben változhat, ha egy-egy kategóriában nem lesz legalább 4 induló).
1. U19 férfi, 15-18 évesek (1999-1999)
2. U19 nő, 15-18 évesek (1999-1996)
3. Felnőtt férfi, 19-29 évesek – licensztől függetlenül – (1995-1985)
4. Felnőtt nő, 19-29 évesek – licensztől függetlenül – (1995-1985)
5. Master1, férfi 30-39 évesek (1984-1975)
6. Master1, nő 30-39 évesek (1984-1975)
7. Master2, férfi 40-49 évesek (1974-1965)
8. Master2, nő 40 évesek és 40 év felettiek (1974-)
9. Master3, férfi 50 évesek és 50 év felettiek (1964-)
Mi az a próbafutam? A próbafutamot a nem versenyorientált bringásoknak, a verseny hangulatába belülről belekóstolni vágyóknak ajánlunk. A próbafutam résztvevőire 30 perc tekerés vár, ahol hozzájuk hasonló, a mountain bike sporttal még csak ismerkedő „versenytársakra” lehet számítani. Az indulók idejét mérjük, az eredménylistában szerepeltetjük, de dobogós díjazásra, eredményhirdetésre ebben a futamban nem kerül sor. Mivel a pincéhez vezető rámpa nem veszélytelen, a teljesen amatőr, minimális hegyikerékpáros rutinnal sem rendelkezőknek a részvételt nem ajánljuk.
A próbafutamra is kell nevezni? Mivel a próbafutam résztvevői is ugyanazt a szolgáltatás-csomagot kapják, mint bármely más futam indulói, így mindenki számára szükséges a nevezés és a nevezési díj megfizetése.
Milyen a megfelelő bringa? A jól felkészített mountain bike kerékpár elengedhetetlen, ám általánosságban kijelenthető, hogy nem a bringán múlik a dolog, azaz egy a kétkerekűjét és önmagát ismerő bringásnak nem lehet problémája a pályán.
Mire figyeljek? Tekintettel a föld alatti szakaszban lévő éles kanyarokra, beszűkülő járatokra, sötétebb részekre, csúszós talajra, a pincerendszerben fokozott óvatossággal közlekedjetek a résztvevők. Mivel a föld alatt néhány 10 méteres szakasztól eltekintve előzési lehetőség nincs, így azt ne erőltesd, mert balesetveszélyes! Ha gyorsabb vagy, akkor a pincéből felvezető mászáson, illetve a pálya föld feletti részein fogsz tudni előzni. A lassabb és tapasztalatlanabb bringások ne csak előre, de hátra is figyeljenek és az őket leköröző gyorsabb versenytársak haladását igyekezzenek elősegíteni.
Mennyi a nevezési díj és mit kapok érte? A nevezési díj 2014. augusztus 7-ig 4500 Ft. A nevezési díj fejében indulási jogot kapsz a MOFÉM Underworld Kupára, valamint rajtcsomagot, amely tartalmazza a rajtszámod az időmérő chippel, egy pár egyedi kivitelű MOOSE kerékpáros zoknit, HIGH5 gélt, MOFÉM ajándékot, ebédjegyet stb. Emellett minden induló számára egészségügyi felügyeletet, kulturált öltözőt, zuhanyzási lehetőséget, bringamosót biztosítanak a szervezők.
Mikor lesz pályabejárás? A versenyt megelőző napokban pályabejárásra nincs lehetőség, mivel csak a verseny előtti napon kerül végleges kijelölésre a nyomvonal, de a verseny napján 8 és 9 óra között – az első futam előtt -, lehetősége nyílik mindenkinek, hogy a pályával megismerkedjen.
Mikor kell átvennem a nevezésem?
A nevezési csomagok átvételére egész nap lehetőség van, azaz a 14.40-kor rajtoló futam résztvevőinek, nem kell délelőtt felvenniük azt. Ettől függetlenül mindenkit arra buzdítunk, hogy jöjjön ki minél korábban, minél hosszabb időre, hiszen egy jó hangulatú napnak nézünk elébe, amelyet hasonló gondolkozású bringások körében töltehetünk el.
Hol tudok parkolni? A gépjárművel érkezők a Merkapt Maraton Sportközpont előtt található betonozott területen tudnak parkolni, valamint lehetőség nyílik erre a Maglódi útból nyíló Algyógyi utcában is, ahol a sporttelep teherbejárata is található. A sportközpont területére a versenyzők nem állhatnak be!
Hol tudok nevezni? Nevezni a rendezvény honlapján a www.underworldkupa.hu címen lehet, ahol nyomon követhetők a beérkezett és a jóváhagyott nevezések is.
Vasárnap kerül megrendezésre a Nyugat Maraton Kupa második futama a Bakonyban. Az elmúlt két hétben bejártuk a pályákat, hogy felmérjük, milyen állapotban vannak és meggyőződtünk róla, hogy a csapadékos nyár ellenére minden rendben lesz.
Kedvcsinálóként készült pár videó is, amikből kiderül, milyen remek helyeken kalandozhat majd a mezőny. A videókat a Facebook oldalunkon nézhetitek meg, ahova pár képet is feltöltöttünk a bejárásról.
Játssz velünk a nyereményekért!
Egy újabb nyereményjátékot is hirdetünk. Az alábbi három kérdésre helyesen válaszolók között a Furgon City és a Haibike által felajánlott ajándékcsomagot sorsoljuk ki a zirci futam napján. A válaszok beküldési határideje tehát 2014.08.09. 18:00 óra. A nyertest emailben értesítjük és ajándékát vasárnap át is veheti a futamon.
Nevezni már csak a helyszínen lehetséges, szombaton 16 – 20 óra között, vasárnap pedig reggel 7 órától.
Várunk mindenkit szerettel!
Az országúti „flow” élménynek voltak előzményei is. Egy egész napon keresztül zúztuk a szinte teljesen megújult MTB palettát a Kirchberg környéki ösvényeken.
Érkezésünket követően az időjárás osztotta a lapokat. Hol szakadt, hol csöpörgött az eső, de jellemzően mindenki a fedett helyek alatt próbált menedéket keresni. Még a bemutató után is zuhogott, pedig igen lelkesek voltunk, nem is csoda, hiszen rengeteg újdonság várt ránk.
Kirchberg
ROSE MTB 2015
A 2015-ös modellévre nem kevesebb, mint 11 új, vagy jelentősen átdolgozott mountain bike várja a vevőket a bocholti cég kínálatában. A jövőben, Németországban nem kizárólag online vásárlókra épít a ROSE, Bocholt mellett szeptembertől Münchenben is concept store nyílik, különböző kivetítőkkel, tabletekkel és nem utolsó sorban élőben tapogatható bringákkal.
baráti hangulat
Kezdjük a sort a merevfarú karbon gépekkel, hiszen ezeknek gyakorlatilag semmi közük nincs az azonos néven futó elődeikhez, teljesen új fejlesztés eredményeképp kerültek a jövő évi modellek közé.
A Psycho Path 2015-ben már 27,5”-es kerekekhez kitalált, versenyzésre optimalizált geometriával készül. Minden lényeges paraméterrel rendelkezik, ami manapság egy csúcs XC géptől elvárható. Rövid, kúpos kialakítású fejcső az alacsony kormánypozícióért és megfelelő merevségért, vázon belül vezetett kábelek a letisztult kinézetért, 142X12 mm-es átmenőtengelyes hátsó papucs a bombabiztos kerékrögzítésért. Utóbbi szintén megújult, a menetes részek teljes egészében alumíniumból készülnek és cserélhetőek, így nem kell kukázni vázat, ha esetleg az átmenőtengely anyája elnyalódna, vagy egyéb sérülést szenvedne.
ROSE Psycho Path
A váz formáját nézve látható, hogy a felsőcső és a támvillák egy ívet alkotnak, a nyeregvázcső pedig túlnyúlik rajtuk. Mindez 27,2 mm-es nyeregcsővel kombinálva kényelmesebbé teszi a bringát rázós talajon. A váz kompatibilis a Shimano Di2 XTR szettjével, az akkumulátor elfér a nyeregcsőben, míg a csatlakozók a vázban, középcsapágy előtt kaphatnak helyet.
kupaktanács a ROSE Mr. Big váz körül
A Mr. Big tulajdonságait tekintve nagyon hasonló a Psycho Path modellhez, nevéből könnyen kikövetkeztethető a különbség. A 29”-es merev csúcsgép is sportosabb geometriával készül jövőre. Itt különösen nagy jelentősége van a rövid fejcsőnek, a tavalyi változat nekem például a magas kormánypozíció miatt nem volt a kedvencem. Még csak vázként nézegethettük a bemutató alatt, de bíztatónak tűnik, tömege 1200 gramm körül alakul majd.
ROSE Thrill Hill 2015-ben színesebben
A nemrégiben tesztelt Thrill Hill marad változatlan, viszont az alumínium összteleszkópos kerékpárok komoly fejlődésen mentek keresztül.
Jövőre egy komplett új platform kerül bevezetésre, ami tulajdonságait tekintve az eddig használt felfüggesztési rendszer egy továbbfejlesztett változata. Az alapot ehhez az új ötvözetű, hydroform eljárással alakított alumínium csövek adják. A rugózás továbbra is négyforgáspontos, Horst Link típusú, viszont az eddig a felsőcsövön lévő forgáspont a nyeregvázcsőre került. Ezzel egyrészt súlyt spóroltak meg, másrészt kevésbé mozog be feleslegesen a váz tekerés közben, harmadrészt pedig lehetőség nyílt rövid felsőcsövű, kisméretű össztelós vázak gyártására is.
új felfüggesztések
A 2015-ös fullyk, a ROSE-tól megszokottan, egyaránt belső kábelvezetéssel rendelkeznek, a könnyebb szerelhetőség érdekében a középcsapágy előtt lettek kivezetve a vezetékek. A 142X12-es papucs szintén átalakításon ment keresztül, a kékre anódizált szín pedig a jobb használhatóság mellett menőbbé is teszi, akárcsak a nyeregvázcső forgáspontjának csavarját.
ROSE Dr. Z.
A 100 mm-t mozgó maraton fully, a DR. Z. jövőre sportosabb geometriával készül. Az új felfüggesztési rendszer mellett jelentősen rövidül a homlokcső, továbbá nő a középcsapágyra – és a fejcső felső középpontjára vetített függőleges egyenesek távolsága (reach), így alkalmasabbá válik versenyzéshez.
27,5”-es kerekek és 130 mm rugóút jellemzik a Ground Control típust, ami ideális választás lehet egész napos all-mountain kalandokhoz, vagy technikásabb túrázáshoz. XS méretben is készül, így akár gyerekeknek, vagy kistermetű hölgyeknek is jó választás lehet.
ROSE Root Miller
A nagyfiúk játékszere úgyis a Root Miller marad. Ugyancsak 130 mm-t mozog hátul, viszont 29”-es kereken gurul, így keményebb terepeken is simán kisimítja a köveket és gyökereket. A 2015-ös gép nem holmi továbbfejlesztgetett változat, szinte minden eltér a korábbitól. A rövidebb fejcső, a laposabb fejcsőszög és a meredekebb nyeregvázcső-szög teljesen más karaktert adnak a bringának. Sokkal fürgébb, jobban manőverezhető, agilisabb, mint elődje. Sőt, úgy tűnik lesz Supertrail verzió is 140 mm-t mozgó első teleszkóppal.
ROSE Root Miller Supertrail
A Granite Chief valójában a Ground Control nagytestvére, 150 mm rugóúttal. Tavaly úttörőnek számított, hiszen 650B kerekekhez tervezték, most tovább finomítottak rajta.
Az Uncle Jimbo csak 10 mm-rel mozog többet, mégis egy egészen más dimenzió. Mondhatni, az igazi enduro bike, lapos szögekkel. Az élményekkel teli lejtőkre találták ki, nem akarsz majd leszállni róla.
ROSE Granite Chief
A korábban Soul Fire néven debütáló freeride masina Sky Fire-ként kapható már egy ideje. Radikális változásra nem kell számítani, de a fejlesztőmérnök Max Sistenich maximalista, így pár dolog finomításra került. Kicsit máshová került a rugóstag bekötési pontja, ezzel progresszívebbé vált a rugózási karakterisztika. A tag egyébként a tavalyi modellhez képest fordítva, a túlfolyótartállyal felfelé kerül beszerelésre, így elvileg finomodott a mozgás. A kompromisszummentes DH romboló, az Unchained apróságokon kívül azonos maradt az idei modellel.
ROSE Soul Fire
Persze nem lehet elmenni csukott szemmel a trendek mellett, szükség volt valami meghökkentőre is. A The Tusker fatbike igencsak megdöbbentőre sikerült. Brutális alumínium váz, okosan kitalált vízszintes csúszópapuccsal. Gond nélkül egysebességessé alakítható, de a 14-15 kg-os tömeg még úgy is optimistán hangzik. Az XX1 cuccokkal szerelt váltós esetében 18 fölé kúszott a mérleg mutatója.
ROSE The Tusker
Ha dirt volnalon mozogsz érdemes egy pillantást vetni az új The Bruce típusra.
ROSE The Bruce
A dizájn is változott 2015-re. Az eddigi sötét, szürke, fekete uralta témát színes motívumokkal dobták fel. Bár nekem bejöttek a natúr alumínium prototípus változatok is.
és még mindig szakad…
Menetpróbák
Az első nap, a sajtótájékoztató után is csak reménytelenül néztük a szakadó esőt, viszont a második nap már fényesebben indult. Gyors reggeli után már a felvonón ülve vártuk, hogyan teljesítenek az új ROSE gépek. A tesztpálya a közel 1000 m szintnyi lejtőt tartalmazó Fleckalm Trail volt, mondhatni ideális terep összteleszkópos montik próbájához.
A Root Millerrel, véresen, sárosan
ROSE Root Miller
Nem véletlenül esett erre a választásom elsőként. A tavalyi modell valahogy nem nyerte el tetszésemet, kis termetemhez mérten nagynak és lomhának éreztem. De most sokat változott, elméletben úgy tűnt előnyére, így kíváncsi voltam mire képes. Felért a felvonó, kis fotózkodás a csúcson, majd neki is indultunk a lejtőnek. Nemsokára megálltunk, vissza kellett pár métert mászni, mert elsőre irányt tévesztettünk. Végre nekilódultunk a helyes úton, aztán egy kanyar után úgy elrepültem, hogy pár pillanatig azt sem tudtam hol vagyok. Nem tudtam miben estem el, utólag derült ki, hogy valószínűleg a vizes kőre festett osztrák turistajelzés csúszott kegyetlen módon, és amint rámentem egyből kicsúszott az első kerék. Az első sokk után felmértem a helyzetet, lehet csapatni tovább. Amint rákanyarodtunk az egynyomos részekre egyből lehetett érezni a fejlődést a Root Miller esetében. A 29er érzés megvan, de sokkal kezesebb, könnyen kezelhető, játékosabb a kormányzás, mint az előd esetében. Érzésre hátul a rugózás is finomabb lett, a Fox tag és villa kombinációval az összhang is megvolt a bringa eleje és hátulja között. A tesztgép az új SRAM Guide fékekkel volt szerelve, legnagyobb előnyük, hogy nagyon finoman adagolhatóak és könnyen beállíthatóak a rider kezéhez. Az esésen kívül egyedül a Hans Dampf gumik csökkentették a magabiztosságom, valamiért néha irtózatosan csúsztak a vizes köveken, füvön és gyökereken.
A felvonónál még a bringát is besegítették, ha nem ment elsőre
ROSE Psycho Path
A lejtő alján elbúcsúztam a többiektől, míg ők mentek a következő körre, nekem le kellett ápolni a térdemen éktelenkedő vágást. Gyors beavatkozás után már újra bringás ruhában nézegettem a gépeket, majd lecsaptam az éppen szabadon álló Psycho Path modellre. Több dolog miatt is érdekes volt, ugyanis ott a vadonatúj kialakítású váz, a 2015-ös 1X11-es XTR szett és nem mellékesen a szintén 2015-ös Mavic Crossmax kerekek. A váz érezhetően versenyzésre született, a hajtásirányú merevség első osztályú. Mondjuk, ha ránézünk a középcsapágy környékére láthatjuk, hogy nem spóroltak az anyaggal. A szintén bestiálisan merev Mavic kerekek csak fokozzák az élményt, megindulásoknál igazi rakéta a gép. Alapvetően kerekek terén DT párti vagyok, de ehhez a bringához jobban illik a Mavic érzés. A sprintelgetések után hosszabb mászás következett, néhol pörgetés közben ülve, olykor alacsony fordulaton kiállva próbáltam zavarba hozni az új mechanikus XTR szettet. Mondanom sem kell, nem sikerült. Kis kattintás a váltókaron és már meg is történt a finom, hangtalan váltás. Amiben felül tudja múlni az XX1 szettet, az a lánckeréksor fogkiosztása. A 11-40 soron nem túl nagyok az ugrások, egyenletesen jól sikerült eloszlatni a fokozatokat. Bár elvileg az új XTR tányérról sem esne le a lánc a Psycho Path esetében biztosra mentek és felkerült egy e*thirteen láncterelő. Lefelé jött elő az egyetlen negatívum, mégpedig, hogy erős fékezés során a hátsó fék felől igen fura hangok jöttek, és nem a betétek miatt. Hogy a post mount felfogatásba került valami kosz, nem voltak eléggé meghúzva a csavarok, nem tudom, mindenestre a fékerő nem csökkent. A Psycho Path azóta már világkupa szinten is bizonyított, hiszen Simon Gegenheimer (ROSE UltraSports) megnyerte az XCE futamot Mount-Saint-Anne-ben.
ROSE Uncle Jimbo
ROSE Uncle Jimbo
Részletesen Tamás tud beszámolni róla, de egy kör erejéig nekem is ki kellett próbálni. A Psycho Path visszavitele után azért motoszkált bennem a gondolat, hogy csak meg kéne nézni még egyszer a Fleckalm Trail egynyomos ösvényeit. Az Uncle Jimbo már tavaly is tetszett, tudtam, hogy nagyon nem lőhetek mellé vele, így nekivágtam. A felvonóban ülve aztán láttam, hogy elered az eső, de akkor már nem volt visszaút. A teszttábor legizgalmasabb 30 perce várt rám. Az Uncle Jimbo azért teljesen más kategória, mint a Root Miller, ha utóbbi kb. 40% felfele, 60% lefele felhasználáshoz ajánlható, akkor előbbinél ezek az arányok mondjuk 80%-ban a lejtőzés fele tolódnak. Hozzáteszem, hogy a 27,5”-es enduro gépen Mavic Crossmax Enduro kerekek voltak elöl Crossmax Charge, míg hátul Crossmax Roam gumikkal és ezekben vakon meg lehetett bízni még a csúszós talajon is. Agresszíven be lehetett dobni a kanyarba a bringát, a többit pedig megoldotta a 160 mm rugóút, ha kellően összpontosítottunk.
felvonóra várva
Menettapasztalatok – ROSE Uncle Jimbo (Takács Tamás):
Testközelből számomra újdonságot jelentettek a ROSE nagyobb rugóutas bringái, pedig barátoktól, ismerősöktől sokat hallottam már róluk. Ritkán jutok el „babettázni” is, azaz fullykkal gurulni lefelé, így a teszt teljesen hasonló volt, mintha olvasóink közül befizettek volna egy szerencsést pár menetre a felvonóra, az élményen volt a hangsúly. A mountain bike tesztnap reggelén megkértem a ROSE hazai képviselőjét, aki jól ismer, hogy ajánljon egy bringát a ránk váró csapatáshoz, és az Uncle Jimbo-ra esett a választás.
Útban az Uncle Jimbo-val 1000 méterrel magasabbra
A 160 mm-t mozgó enduró-gép nálam abszolút a határ, amit még úgy tudok mozgatni, mint egy „kerékpárt”. Az ennél nagyobb rugóutas bringák geometriája már nagyon távol van az általam megszokotthoz képest, a több millimétert meg nem tudom kihasználni, mert nem vállalok be olyan tempót vagy olyan ugrásokat, melyeknél már komoly előnyt jelentene. Vagyis körülbelül a hétköznapi mountain bike-os kapott a keze közé egy megfelelő gépet adott pályához, hogy szórakozzon kicsit…
fő forgáspont
Pár szót a pálya is érdemel, az 1000 métert zuhanó Fleckalm Trail szerintem egy fantasztikus nyomvonal, ugyanis átlagos mountain bike-osok számára is abszolválható, nincsenek benne kezelhetetlen letörések vagy technikai elemek, a gyakorlottabbak viszont hatalmas tempót is elérhetnek rajta, s el is szállhatnak, ha nem óvatoskodnak. Változatos, tele gyökeres, köves szekciókkal, north-shore elemekkel, döntött kanyarokkal, kisebb ugratókkal. Mondjuk azt számomra még mindig nehéz elképzelni, hogy egy igazán technikás gravity-ridernek hol lenne szüksége 180 vagy 200 milliméterre, de tudom, hogy létezik az a tempó.
A bringa vadító…
A tesztelt enduró-gépben számomra az volt a megnyerő, hogy hatalmas méretei ellenére kimondottan könnyűnek és könnyen kezelhetőnek éreztem, még azon a határon belül volt, amit tényleg szívesen megtekerek, akár fölfelé is rövidebb szakaszokon. Amúgy ha megnézzük a felszereltséget, hibátlan ebből a szempontból, kimondottan könnyű Mavic enduró kerekek, SRAM 1×11-es X01 szett, utóbbit kimondottan ehhez a kategóriához találták ki. Itt nem számít, hogy nem finomak az átmenetek a fokozatok közt, viszont nem akadályoz átdobó vagy plusz egy váltókar, a mókuskerékre viszont szükség van néha.
Az új SRAM Guide fék hosszú idő óta az első olyan SRAM tárcsafék, ami engem meggyőzött, ezt azzal érdemelte ki, hogy csak akkor jutott eszembe először, hogy milyen fék volt a bringán, amikor utólag beszélgettünk a menettapasztalatokról. Pedig valószínűleg többet ráncigáltam, mint azok az alpesi arcok, akik általában ezt a pályát használják. Fékerő, moduláció, minden rendben volt, üzemzavar, cicergés zéró, csak a negyedik esős menetben nyivákolt a nedvességtől.
A felfüggesztés csavarodásra merev, nekem ez fontos, nem szeretem, ha idegeskedik emiatt a bringa. A rugóutat megfelelően felfújt taggal jól használja ki, finoman indul, szerencsére a beállításban segítségemre voltak a ROSE-s srácok, utána ezzel nem is kellett foglalkoznom, a FOX Talas 34 CTD villára ugyanez igaz. A pályán lévő tereptárgyakat tökéletesen kezelte, nekem tuti, hogy nem kellene nagyobb rugóút sehová, nem tudnám kihasználni. (Tekerésnél mondjuk bemozog, sokkal inkább, mint mondjuk egy VPP-rendszer.)
A prototípus nyers alu – Alutechre emlékeztető – „finise” nekem nagyon tetszett
Fékezésnél hátul merevedik kissé a rugózás, és ez a sáros, nedves pályán a gyökereken volt kicsit zavaró. Ugyanis a gyökereken nagyon csúszott a középen kevésbé mintás Mavic Roam hátsógumi, ami persze fékezésre ösztönzött… Szerencsére az újabb lejöveteleket követően megnőtt az önbizalom, és harmadszorra már teljesen más sebességtartományban sikerült lejönni, s érezhető volt, hogy ekkor működik jobb hatásfokkal a felfüggesztés. Ráadásul ez nem csak a lejtmenetre igaz, ekkor már olyan gyökeres átvezető részeket sikerült felfelé kitekerni, amiket a saját XC-mountain bike-ommal tuti képtelen lettem volna, és ez a rugóútnak köszönhető.
Egy menetnyi sár (mert amúgy a felvonóba csak lemosott bringát teszünk)
A tekerhetőséghez sokat hozzátesz – a már említett mókuskerék áttételt is kínáló váltórendszeren túl – a kormányról vezérelhető nyeregcső is, amit én rengeteget használtam, szinte ugyanannyit, mint a váltót. Nemcsak akkor jött jól, amikor felengedtem tekeréshez teljes magasságba, de különböző karakterisztikájú lejtőn különböző szintre emeltem, hiszen a szűk, kanyargós részeken sokkal jobban irányítható a bringa, ha van valami a combunk között (nyereg), mintha az a valami nagyon le van engedve.
Búcsúzás, bringamosás…
A 27,5-es kerék is telitalálat, ezen a pályán nem voltak olyan kanyarok, ahol túl hosszú lett volna a tengelytáv, vagy agilisebb bringára lett volna szükség, ugyanakkor a 29-es méret már sokat elvesz a kerékpár játékosságáról, s persze sok grammot hozzátesz a tömegéhez, főleg ahol már 800 grammos vagy 1 kilós gumikról beszélünk. Összességében egy olyan bringát ismertem meg, amivel nagyon könnyen összeszoktunk egy ismeretlen terepen, bár másik tesztbringával nem is mentem aznap, látatlanban fogadom, hogy megtaláltam a megfelelőt. Érdekesség, hogy a márka egyik hazai képviselőjével, amikor már csak ketten maradtunk a lejtőre, arról beszélgettünk, hogy ezen a vidéken két sportbringa is elég lenne a boldogsághoz, egy országúti és egy enduró, kellene a fenének XC-gép vagy bármi a kettő között…
A tengerentúlon folytatódtak a cross country világkupa sorozat futamai. Magyar résztvevőként Parti András és Juhász Zsolt próbáltak szerencsét.
A szokásoknak megfelelően pénteken az XCE versenyekre került sor. Friss hír, hogy jövőre az UCI kivette az eliminator futamokat a világkupa programja közül a kevés induló és kisebb népszerűség miatt. Világbajnokságot továbbra is rendezni fognak, de ez sovány vigasz azok számára, akik az utóbbi években direkt erre a szakágra specializálódtak.
Kathrin Stirnemann szokásához híven elöl
A nőnél Kathrin Stirnemann (Sabine Spitz Haibike) végig uralta a versenyt, a selejtezők és az elődöntők során is magabiztosan verte ellenfeleit. A döntőben is megmaradt lendülte, mondhatni könnyedén nyert Jenny Rissveds (Scott-ODLO MTB Racing Team) előtt.
Simon Gegenheimer kis szerencsével második XCE világkupa sikerét aratta
A férfiak döntő futama nem szűkölködött izgalmakban, Daniel Federspeil (Scott Ötztal) a rajt után kisebb előnyre tett szert, majd a visszafordítókkal teli kanyargós lejtő elején elesett, blokkolva ezzel a mögötte haladókat. A kavarodásból Simon Gegenheimer (Rose Ultrasport) és Soto Catriel (Wild Wolf Trek) kovácsoltak előnyt, tudniillik a belga bajnok Fabrice Mels (Salcano) és Federspiel kerékpárjai összeakadtak. A sprintet végül a német XCE specialista Gegenheimer nyerte.
Az U23-as XCO versenyen a lányoknál Yana Belomoyna (Betch.nl Superior Brentjens MTB), míg a fiuknál Michiel Van Der Heijden (Giant Pro XC Team) diadalmaskodott.
Vasárnap aztán a felnőtt cross country versenyek legjobbjai mérték össze erejüket. A nők mezőnyéből országúti verseny miatt hiányzott az idén bámulatos formában tekerő Pauline Ferrand-Prevot (Liv Giant), továbbá a legendás Gunn Rita Dahle (Multivan Merida) betegség miatt el sem utazott a tengerentúlra.
Jolanda Neff
A legnagyobb esélyesnek így a még U23-as korú, de ebben az évben remekelő Jolanda Neff (Liv Giant) számított, aki szokásához híven nem sokat taktikázott a rajt után, egyből az élre tört. A többieknek esélyük sem volt megszorítani őt, előnye végig megnyugtató volt az üldözőkkel szemben, így élete második világkupa sikerét aratta.
Nem akartam ilyen hamar előre menni, de így alakult. Nekiálltam hajtani a saját tempómban, ami úgy tűnik bevált. Nagyon szeretem ezt a pályát, jó verseny volt. Nem kedvelem különösebben a meleg időt, leginkább esőben teljesítek jól, de ma nagy figyelmet fordítottam arra, hogy hűtsem magam – összegzett Neff.
A második hely sorsa is végig egyértelmű volt, a szezon eleji sérülésekből felépülő Cathrine Pendrel (Luna Pro Team) hazai pályán megmutatta, hogy kell még számolni vele az idény hátralevő futamain. Bár Neff tempóját nem tudta átvenni, ő is remek versenyt futott, elégedettnek tűnt az ezüstéremmel. A harmadik helyért hatalmas csata zajlott. A német veterán Sabine Spitz (Haibike) is esélyes lett volna rá, de defektet kapott, míg a sokáig az első három között tekerő Blaza Klemencic (Feenstra Felt Kenda) nyerge vagy nyeregcsöve tört el, így búcsúzhatott el a dobogós reményektől. Az utolsó körre három versenyző fordult szinte együtt a bronz medálért harcolva.
Tanja Zakelj állítható nyeregcsővel nyomta
Végül a legtapasztaltabb, Katherina Nash (Luna Pro Team) leszakította Lea Davidsont (Specialized XC), míg Emily Batty láthatóan elfáradt, neki meg kellett elégednie az ötödik hellyel. A hatodik helyen záró Tanja Zakelj (Unior Tools) kerékpárján egy igazán érdekes alkatrészt szúrhattak ki a szemfüles nézők, a szlovén lány ugyanis kormányról állítható nyeregcsővel versenyzett. A csapatvezető szerint így biztonságosabban érezte magát a lejtőkön.
Absalon apukaként
A férfiak versenyét összességében a címben szereplő kérdés határozta meg. Nem árt tudni viszont, hogy Absalon (BMC) csak pénteken utazott Kanadába fia születése miatt, az időeltolódás pedig közel hat óra, ami egy átlag szervezetnek alapból nagy terhelést jelent. De Absalon profi, amit a versenyen is bizonyított, bár a győzelem nem jött össze ezúttal neki. A rajtnál szokásához hívem kicsit beragadt, viszont legnagyobb ellenfele Nino Schurter (Scott-ODLO MTB Racing) ekkor már egyből az élre állt a Wild Wolf Trek bringásai társaságában. Sok idő aztán nem kellett a francia ikonnak, hogy utolérje svájci riválisát, a második kőrtől kezdve pedig megindult az idegörlő párbaj. Ennek egyik jelentős momentuma volt, mikor a negyedik körben, a hírhedt köves lejtőn Absalon került előre. Schurter egyéni nyomvonalon, a belső íven haladt, míg a kétszeres olimpiai bajnok a külső ívet használta, így kis híján összeütköztek, végül Nino húzta a rövidebbet és átrepült a kormányon.
A bukás előtti pillanat
Pár kanyar múlva viszont sikeresen felzárkózott és az utolsó előtti körben minden erejét mozgósítva támadott. Absalon próbálta követni, de Nino szédületes tempót diktált, megszerezte idei második világkupa sikerét.
Nagyon kemény verseny volt! A mászások, amik a tavalyi pályához képest belekerültek az idei nyomvonalba brutálisak. Boldog vagyok, hogy sikerült itt nyernem. Volt egy esésem, majdnem elkaszáltam Absalont is, bocsánat érte. Az elmúlt években nem volt szerencsém itt, de most nagyon jó érzés, hogy nyertem – nyilatkozott Schurter.
A harmadik helyre itt is, akárcsak a hölgyeknél sokan pályáztak. Egy ideig Fabian Giger (Giant Pro XC) tűnt esélyesnek, de már a második körben defektet kapott, aztán a német fenegyerek, Manuel Fumic (Cannondale) is kiszállt a dobogóért folyó harcból, mikor a célegyenesre ráfordító murvás kanyarban bukott. Végül az állóképesség játszotta a legnagyobb szerepet és az első körben még 21. helyen lévő, de az élen álló duóval nagyságrendileg azonos tempót hajtó Daniel McConnel (Trek Factory XC) lett a harmadik a Flückiger testvérek előtt.
A magyarok közül Parti András 57. lett, míg Juhász Zsolt a 74. pozícióban zárt.
Eredmények
Férfiak:
1. Nino Schurter (Scott-Odlo MTB Racing Team) 1:38:15
2. Julien Absalon (BMC Mountainbike Racing Team) +0:00:16
3. Daniel McConnell (Trek Factory Racing) +0:01:27
4. Lukas Flückiger (BMC Mountainbike Racing Team) +0:01:49
5. Mathias Flückiger (Stöckli Pro Team) +0:02:00
6. Jaroslav Kulhavy (Specialized Racing XC) +0:02:06
7. Sergio Mantecon Gutierrez (Wild Wolf Trek) +0:02:14
8. José Antonio Hermida Ramos (Multivan Merida Biking Team) +0:02:33
9. Thomas Litscher (Multivan Merida Biking Team) +0:03:19
10.Stéphane Tempier (Bh-Suntour-Kmc) +0:03:27
…
57.Parti András (Waberer’s Areus Cube MTB Team)
74.Juhász Zsolt (Waberer’s Areus Cube MTB Team)
Nők:
1. Jolanda Neff (Liv Pro XC Team) 1:43:03
2. Catharine Pendrel (Luna Pro Team) +0:01:03
3. Katerina Nash (Luna Pro Team) +0:01:34
4. Lea Davison (Specialized Racing XC) +0:01:40
5. Emily Batty (Trek Factory Racing) +0:02:00
6. Tanja Zakelj (Unior Tools Team) +0:02:56
7. Blaza Klemencic (Feenstra Felt Pb Kenda Bike Team) +0:04:10
8. Annika Langvad (Specialized Racing XC) +0:04:19
9. Sabine Spitz (Sabine Spitz Haibike Pro Team) +0:05:33
10.Maja Wloszczowska (Liv Pro XC Team) +0:05:47
