Első jubileumához érkezett a kőbányai pincerendszeren is áthaladó MOFÉM Underworld Kupa, amelyet ötödik alkalommal rendeztek meg a Merkapt SE Sporttelepen.
A különböző futamokba közel 200-an neveztek, és reggeltől kora délutánig tekertek a bringások a körülbelül 2 kilométeres körben, melynek egynegyedét a sötét pincében kijelölt csikicsuki útvonal tette ki, szűk fordulókkal, ajtókkal, folyosókkal.
Szalay Péter, a leggyorsabb a férfiak közt
Szokás szerint a kezdőktől kezdve az XCO-versenyek résztvevőiig mindenki élvezte a különleges pályát, amilyenen ritkán nyílik lehetőség tekerni. Ráadásul a focipályán felállított sátrak között is jó volt a hangulat, a futamokkal a társaság is cserélődött, szokás szerint inkább baráti összejövetelnek éreztük az eseményt, mint tömegrendezvénynek.
Orosz Anita volt a leggyorsabb nő
A pályán a férfiak közül a master1 futamot nyerő Szalay Péter (Focus) volt a leggyorsabb, a legtöbbet viszont a junior Dina Márton (Kross) tekerte, aki saját versenyét és egy kis pihenőt követően beállt a master1-esek közé is egy kis meccsre. A nők között szintén a master1-ben induló Orosz Anita (Trek) tekerte a legjobb időt.
A Tour de France emelkedőin Nibali mellett talán a legjobb teljesítményt nyújtó hegyi trikós, a lengyel Rafal Majka a Movistar kiütésével nyerte hazája WorldTour-versenyét.
Rafal Majka (Fotó: Tinkoff-Saxo)
Majka már a Tour de France-on megérezte a győzelem ízét két szakasz megnyerésével, az augusztus 3. és 9. között zajló Lengyel Körversenyen pedig újfent kettőt nyert, és ezúttal a sárga trikót is sikerült otthon tartani.
A Tinkoff-Saxo fiatal tehetsége az ötödik és a hatodik szakaszon „agyonverte” a Movistar csapatát, a spanyolok hiába dolgozták ki jól a taktikát, a két hegyi befutón egyszerűen nem volt ellenszer a lengyel ellen.
A mai 25 kilométeres időfutamon is a Movistar két menőjét, Benat Intxausti-t és Jom Izaguirre-t tartották a legveszélyesebbnek, végül utóbbi tudta megszorítani Majkát, 14 másodpercet vert rá, de a lengyel így is megőrzött 8 másodpercet az előnyéből, megnyerve a WorldTour-egyhetest.
Lengyel Körverseny – összetett végeredmény:
1
Rafal Majka (Pol) Tinkoff-Saxo
30:16:18
2
Jon Izaguirre Insausti (Spa) Movistar Team
0:00:08
3
Benat Intxausti Elorriaga (Spa) Movistar Team
0:00:22
4
Christophe Riblon (Fra) AG2R La Mondiale
0:00:34
5
Przemyslaw Niemiec (Pol) Lampre-Merida
0:01:20
6
Andrey Amador Bakkazakova (CRc) Movistar Team
0:01:21
7
Philip Deignan (Irl) Team Sky
0:01:24
8
Robert Gesink (Ned) Belkin Pro Cycling Team
0:01:41
9
Dominik Nerz (Ger) BMC Racing Team
0:01:42
10
Petr Vakoc (Cze) Omega Pharma – Quick-Step Cycling Team
A Sziget fesztiválon idén is a Magyar Kerékpárosklub üzemelteti Közép-Európa legnagyobb őrzött és ingyenes kerékpárparkolóját. Az MK önkéntesei 24 órában vigyáznak bringádra, míg te bulizol.
Fotó: Vanik Zoltán
Az elmúlt évek során többezer fesztiválozó kerékpárjára vigyáztak már a civil szervezet önkéntesei, akik idén még több bringával érkezőre számítanak. A szolgáltatás teljesen ingyenes, mert a szervezők fontosnak tartják, hogy kerékpárosbarát, díjmentes szolgáltatások biztosításával támogassák a kerékpárral való megközelítést. A kerékpár használatának népszerűsítésével igyekeznek elérni, hogy a fesztivál környéki forgalmi dugók és a fesztivál környezetterhelése is csökkenjen.
A Kerékpárosklub javaslata a Sziget fesztivál kerékpárral való megközelítésére:
Az Árpád hídnál található „H” hidat az autóforgalom és az elégtelen éjszakai közvilágítás miatt a kerékpárral érkezők nagy körültekintéssel közelítsék meg.
A főbejáratnál található „K” hídon való áthaladáskor a nagy gyalogosforgalomra való tekintettel a kerékpárral érkezők szálljanak le járművükről és tolják át azt.
A kerékpárok a nap 24 órájában biztonságban vannak:
A Kerékpárosklub sátrában rögzítésre kerül a kerékpárral érkező karszalagszáma és a kerékpár adatai (típus, szín, felirat és ismertetőjel). A kerékpár és annak gazdája is kap egy parkolójegyet, majd a kerékpárt mindenki maga rögzíti a kerítéssel védett parkolóállványhoz. Távozáskor az aktivisták szigorúan ellenőrzik a parkolójegyet és a kerékpárról rögzített adatokat is. A megőrző biztonságáról a fesztivál biztonsági személyzete is gondoskodik.
Kerékpárkölcsönző is rendelkezésre áll:
Idén kerékpárkölcsönzőt is üzemeltet a Kerékpárosklub. Így aki nem bringával érkezik a Szigetre, kedvező árakon bérelhet magának biciklit minden nap reggel 9:30 és este 20:30 között a civil szervezet kerékpárparkolója mellett.
Szlovák lapértesülések már a napokban megszellőztették, ma viszont biztossá vált, hogy a szlovák fenegyerek a Tinkoff-Saxo együttesénél folytatja.
Sagan nem kevesebb, mint három éves szerződést írt alá az orosz csapattal. A szlovák bajnok idén talán kissé alulmúlta korábbi éveit: legnagyobb győzelmét az E3 Harelbeke versenyen aratta, de nem nyert szakaszt a Francia Körversenyen, viszont a ponttrikót elhódította (ez a bravúr sikerült a Svájci és a Kaliforniai Körversenyen, valamint a Tirreno-Adriatico-n is). A háromszoros Tour de France zöld trikóssal együtt érkezett a csapathoz testvére, Juraj Sagan és Maciej Bodnar is.
További, a csapathoz kötődő hír, hogy újabb egy évig marad támogatója az alakulatnak a dán Saxo bank. Annak ellenére, hogy korábban többször is a szponzoráció megszűnéséről szóltak a pletykák, 2015-ben lesz hetedik éve, hogy a pénzügyi intézet és a kerékpáros csapat együttműködnek.
Glasgowban járva meglátogattuk az egykori tengerjáró-készítő kikötőben létesült közlekedési múzeumot, ahol a környék szülöttje, az egyórás kerékpáros rekordot kétszer is felállító Graeme Obree „Old Faithful” kerékpárja(i) is megcsodálható(ak).
Egy külön kis „szentélyt” kapott az excentrikus skót versenyző által adományozott két igencsak leharcolt „hűséges társnak” elkesztelt bicaj, illetve a világcsúcs-felállítások és olimpiai időfutamok során használt mezek és egyéb kellékek. Magáról a múzeumra, illetve annak nem lebecsülendő méretű kerékpáros részlegéről ősszel még írunk, most viszont a nemrég közzétett Francesco Moser egyórás rekorddal foglalkozó cikk kapcsán aktualitást kapott „Old Faithful” lesz a RetroBlog „hét műtárgya”!
Graeme Obree 1965. szeptember 15-én született, két alkalommal (1993 és 1994-ben) döntött világrekordot saját építésű pályakerékpárral, valamin 1993 és 1995-ben egyéni időfutam-világbajnoki címet nyert. A különleges és szokatlan kerékpáron elfoglalt pozícióiról, illetve az általa épített mosógépalkatrészt tartalmazó biciklijéről ismert versenyző igen változatos és színes karrierrel büszkélkedhet, amelyet a mai napig folytat, aktív résztvevőként járul hozzá a nemzetközi kerékpáros élet eseményeihez.
A különc skót kerékpáros első megmérettetése 16 éves korában egy 16 km-es (azaz tíz mérföldes) időfutam volt, amelyre rövidnadrágban, pulóverben és bakancsban érkezett. Mivel a start és a célvonal ugyanazon a helyen volt, áthaladva a vonalon a pálya kellős közepén nekiállt átöltözni, és csak a bírák felszólítására fejezte be a versenyt a valódi célvonal átlépésével, 100 m-re a startvonaltól. A távot így is fél óra alatt teljesítette!
Súlyos depressziótól és bipolaritástól szenved, tinédzser korában és utána is voltak öngyilkossági kísérletei. Az amatőr szintű versenyzés mellett a középiskola elvégzése után bicikliboltot nyitott, majd amikor a kerékpárkereskedésével csődbe ment, Fransesco Moser, velodromban felállított 51.151 km-es rekordjának megdöntésére kezdett felkészülni. A hivatásos szerelő és a versenyző karrier pedig abban egyesül, hogy Obree fiatal korátol kezdve rendszeresen készít kerékpárokat és hozzájuk alkatrészeket, a rekordkísérletre is egy saját gyártású kerékpárt épít, amivel a rekordot végülis 1993-ban felállítja.
Ez a masina – nevezhetjük gépszörnynek is – jelen bemutatónk tárgya. Az „old faithful” esetében a felsőtest az egyenes kormánynak köszönhetően közelebb helyezkedik el a nyereghez, ezáltal a mellkas alá kerülnek a karok. Egy kiszuperált mosógépből kerültek át a csapágyak a váz középrészébe, bár készült olyan változat is, amelynél a középrész hagyományos típust fogad. A mosógépcsapágyas változat előnye a keskenyebb pedáltávolság, amely aerodinamikai és biomechnikai előnyökkel jár.
Az összezsugorodott, áramvonalas üléspózban és az átgondolt, egyedi, testre szabott kialakítású „Old Faithful’ nevű kerékpárral 1993. július 16-án a Vikingskipet velodromban vágott neki a rekordkísérletnek. Az első alkalommal egy kilométer híján fejezte be a küzdelmet az idővel, de mivel a kerékpáros pályát 24 órára bérelte ki, még egyszer nekivágott az egy órás menetnek. Éjjel szándékosan túlhidratálta magát, óránként felébredt és kinyújtotta magát, hogy levezesse az előző napi fizikai terhelést, kimossa a szervezetében felhalmozódott tejsavat.
Másnap a testi fájdalmak ellenére 51,596 km-es megtett távval új egyórás rekordot állított fel. Obree rekordja nem tartott sokáig: julius 23-án fő riválisa, Chris Boardman, 52,270 km-el Bordeaux-ban megdöntötte a világcsúcsot. A rákövetkező év április 24-én Obree újra a rekordért küzdött, most már Bordeauxban, a cipőit a pedálhoz csavarozta, hogy ne csúszhasson ki a lába belőlük a startnál (mint az korábban megtörtént), és 52,713 km-rel ismét övé lett az áhított egyórás csúcs.
A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) máig nem ismert okoból betiltotta az „Old Faithful”-t és Obree által ezen felvett különleges testpozíciót. Obree ezt csak az olasz világbajnokság kezdete előtt egy órával tudta meg, amiből így kis is zárták. Az esetet igen erős sajtóvisszhang követte, amelyben bírálták a túlzott hivatalias magatartást az UCI részéről.
Ezután Obree kifejlesztett egy új testhelyzetet, az azóta elhíresült „Superman”-t, ami az előre hosszan kinyújtott karokról kapta a nevét. Ezzel 1995-ben megnyerte a világbajnoki címet. A Superman lett az új etalon, minden pályaverseny időfutam számában ilyen pőzban indultak a versenyzők, így nyertek olimpiai és világbajnoki címeket. Mellette – mint később megtudtuk – egyéb sportorvosi segítség is szerepet játszott a világcsúcsok egymás utáni megdöntésében. Obree állítása szerint nem használt sosem teljesítményfokozó szereket, és erre büszke is. Egyszer próbált profi kerékpáros csapatban elhelyezkedni, de mivel a második héten a sportorvos teljeítményfokozókat adott neki, azonnal kilépett a csapatból.
Életrajzi könyve alapján 2006-ban The Flying Scotsman (magyarul: A skót kerékpáros) című filmet is elkészítették, amely talán az egyik legjobban sikerült kerékpáros témájú film. Obree-ról saját honlapján is olvashatunk: http://www.obree.com/
Akkor szóljunk most magáról az Old Faithful masináról. Az egydedileg tervezett és Obree által épített vázon látszik a nem hivatásos kéz munkája, ellenben a részletfotók alapján számos olyan megoldást alkalmazott, amely teljesen új gondolat. A váz különben az amatőr kidolgozás ellenére nagyon precíz munka: milliméter pontos és egyenes. A rajta elfoglalt testhelyzet – mint már irtuk – egyedi és testreszabott. Obree 1987-től kísérletezett egy a szokásostól eltérő vázgeometriával, újabb és újabb ötleteit az amatőr versenyzésben kamatoztatta (miközben a kerékpárkereskedést vezette), brit időfutambajnok is volt az Old Faithful egy korai változatával.
Moser 1994-ben, 42 évesen megkísérelte megdönteni Obree csúcsát, de csak a veterán egyórást sikerült…
Az így létrehozott testhelyzet még számára sem volt kényelmes, de a brit időfutamok 10 illetve 25 mérföldes (16/40 km-es) távjaihoz megfelelt. Más versenyzők soha nem tudták megszokni a furcsa görnyedést, maradandó eredményt nem tudtak az Old Faithful másával elérni. (Lásd Francesco Moser kísérlete 1994-ben, amelyről előző cikkünkben már tettünk említést.) Nemrég az Old Faithful-t szélcsatornában is tesztelték, amely kimutatta, hogy 15%-kal csökkenti a teljes légellenállást. Ez 50 km/órás tempó mellett (mint az egyórás csúcs során), 2 km/órás többletet jelent.
Bár képen látható 2 Old Faithful nem az eredeti mosógépcsapágyas változat (később közel egy tucat változatott épített Obree, az első, amivel az 1993-as csúcs is megdőlt, a skót nemzeti múzeumban látható), a 111 mm-es középcsapágytengely helyett 102-est alkalmaz, így a hajtókarok 4,5 mm-rel közelebb kerülnek a kerékpár középvonalához. Ezt az egyedi láncvilla-kialakítás teszi lehetővé. A térdek is ennyivel keskenyebben helyezkednek el így javítva az aerodinamikát, illetve Obree esetében a biomechanikát. A térdei majdnem összeértek, de mivel az Old Faithfulnak nem volt felsőcsöve, ez nem jelentett problémát.
A „mosógépcsapágyas” változat a keskenyebb csapágyházban oldotta meg a 90 mm-es hajtóműtengely elhelyezését, egy a kerékpárt kipróbáló szakíró szavaival élve „az Old Faithful olyan, mintha egy papírlapot hajtanánk”. Az alig 30 cm-es kormánnyal a kerékpár stabil irányítása a legtöbb halandó számára lehetetlen, amelyben szerepet játszhat a meredek homlokcsőszög is.
Az aerodimikát az egyszárú első villa is fokozza, később ez a megoldás más projektkerékpárokban is visszaköszön, de az UCI versenyeken ilyen kialakítású villával nem lehet elindulni.
Obree Superman testhelyzete újabb rekordok útját nyitotta meg…
Máig nem tisztázott, hogy az UCI milyen (meglévő) szabályra hivatkozva tiltotta be az Old Faithful által biztosított testhelyzetet. A betiltás során került a szabálykönyvbe, hogy a nyereg orrának minimum 50 mm-rel a középcsapágy mögött kell elhelyezkedni. Az indoklásban még szerepelt egy sor, miszerint a „karok és a test nem érhet össze”, bár ez mint szabály soha nem volt korábban írásba foglalva, 1994-ben, a betiltással egy időben került a szabályzatba. Obree fontolgatta is a betiltás elleni jogi lépést, de nem voltak meg hozzá az anyagi források.
Obree 1993-as mérföldköve újabb technikai újításokat hozott, és állítólag ezek között nem szerepelt orvosi innováció, mint másoknál!
Nehéz elvitatni Obree zsenialitását a számos korszakalkotó újítás láttán. Az, hogy emellett amatőr versenyzőként ilyen fantasztikus sportteljesítményre volt képest, egyszerűen lenyűgöző. Ellenben személyisége nem könnyítette meg az innovációk elfogadtatását. Amíg olyan újítások mint a telikerék vagy az időfutamkormány a nagy gyártók felől érkezett, Obree nem a „szolgálati utat” használta, kommunikációs stratégiája sem volt valami kifinomult e téren.
Liszi Attila döntő köre nem csak két nagy hibát tartalmazott, de még a térdvédője is lecsúszott...
A magyar downhillesek válogató csatájában az utolsó előtti versenyhez érkeztünk, ami a Szlovák Kupa negyedik fordulója is volt egyben. A helyszín az Alacsony-Tátra legmagasabb csúcsa, a Chopok alatti Jasna volt!
A hely jó híre és a válogató verseny ténye miatt szép számban jelentek meg magyarok az eseményen, melynek első, pénteki napja kísértetiesen hasonló időjárással indult, mint az egy héttel ezelőtti GravityHall Downhill és Fourcross Országos Bajnokság. Az amúgy is kicsit nedves pálya az edzés kezdetekor kapott egy jókora esőt, majd késő délután már száraz időben lehetett körözni, persze sáros pályán.
Szombaton (a magyar OB-val szintén megegyezően) nagyon szép időben mentek le az edzések, végül a pálya is felszáradt, így míg sokáig a legkülönbözőbb gumikombinációkat próbálgatta a mezőny a pályára, a nap végére már mindenki száraz gumin volt.
Liszi Attila döntő köre nem csak két nagy hibát tartalmazott, de még a térdvédője is lecsúszott…
Hasonló körülmények között indult a vasárnap is, egészen a Junior időmérők feléig. Így az U15-ösök még szárazban jöhettek le, ahol Muszula Balázs a második helyen kvalifikálta magát úgy, hogy két előtte rajtolót is utolért. A második előzésre csak a cél után kerülhetett volna sor, de nagyon eltérően húztak rá a fékre, aminek egy nagyobb összeütközés lett az eredménye. Szerencsére ijedtségen és egy rövidebb fetrengésen kívül semmi komolyabb nem történt, horzsolásokkal megúszták az esetet.
A junior mezőny eleje is még az eső előtt ért célba, ettől persze valamennyire fel is borult a papírforma, de a legjobbak még a sárban is legjobbaknak bizonyultak. Magyarok közül Nagy Márton végzett legelőrébb, a 8. helyen, mögötte szorosan az újdonsült Junior Magyar Bajnok Németh Ádám a tízediken.
Az Elite-ek rajtjáig pont elállt a röpke eső, de még túl friss volt ahhoz, hogy száraz legyen a talaj. Többen átgumiztak, újra elkezdődött a kombinálás.
Liszi Attila épp csak egy hete tért vissza a sérüléséből és egyből meg is védte bajnoki címét, igaz közel sem akkora fölénnyel, mint az elmúlt években. Ezúttal már a különbség is újra megnőtt, ismét bőven a többi magyar előtt járt, ám még a nemzetközi versenyképessége nem a korábbi. Pár hét és az is rendben lesz, az időmérős hatodik helyével sincs semmi szégyenkezni valója, sőt! Mögötte Palotai Gábor 13., Keresztes Péter 14., Kántor Miklós 16., Gács Péter 21., Káposzta Dávid 25., Edőcs Tamás 26. volt.
A döntőre újra teljesen felszáradt a pálya, szokás szerint az U15-ösök kezdtek, ahol Muszula Balázs nagy csatát vívott a szlovák Oliver Gombala-val. Az időmérőn 4 mp-vel volt mögötte, amiből kicsit tudott faragni Balázs, de elkapni nem tudta. Így ismét a második helyet szerezte meg, egyhuzamban már harmadszor. Az előző fordulóban 14 másodpercre volt ellenfelétől, most már csak háromra, ráadásul továbbra is második az összetettben is.
A junioroknál is fontos volt a magyarok közti küzdelem, ugyanis kőkemény válogató pontokért harcolnak a srácok. A helyzet azonban az, hogy a legjobb junior magyar Tóth Péter lett, aki még túl fiatal a válogatottsághoz, így pontot sem szerezhet, de ami késik, nem múlik és egész biztosan láthatjuk majd hamarosan trikolóros mezben! A 17-18 évesek között Nagy Márton volt a leggyorsabb, legnagyobb ellenfele Németh Ádám igaz nagyon szépen ment a felső részen, de sajnos ledefektelt, ettől még a pontszerző 20%-ból is kiesett. A többiek Tóth Erik, Décsi Zoltán, Mészégető Bence sorrendben végeztek.
Eközben az időjárás is borzolta az idegeket, sötét egybefüggő felhőréteg alakult ki, majd enyhe csöpögés mellett mindenki azt nézegette, hogy mikor kap az Elite Férfi mezőny egy óriási záport. Idén már többször volt hasonló helyzet, hogy mégis milyen gumi fog kelleni, de ennyire eldönthetetlen még nem. Két hónapja a második fordulóban az utolsó pillanatban váltottunk sárgumikra, ami akkor be is vált, de most mindenféle döntés született. A teljes sárgumiktól a száraz kombókig minden. Az eső végül elmaradt, megvárta az eredményhirdetést, így a legjobb választás a Muddy Mary volt. Egyedül Keresztes Péter nyúlt kicsit mellé, elől fent hagyta a sárgumit. Az idején így is nagyot javított, de a helyezésén nem tudott, a 14. helyen végzett, ami persze nagyon szép, de talán több is benne volt. Palotai Gábor eggyel feljebb ugrott, a tizenkettedikre, ami messze eddigi legjobb eredménye a Szlovák Kupában. Szépen és gyorsan ment egész hétvégén, így szoros küzdelemben, de ezúttal elkapta Keresztes Petit a válogató csatában. Ám van egy visszatérő Liszi Attilánk, aki a döntő futamban két nagy hiba ellenére is (amitől kerülnie kellett két ugratót) tíz másodpercet javított, ami egészen a harmadik helyig repítette őt, mindössze két mp-re a győzelemtől. A legutóbbi két alkalommal Attila nyert Jasnán, most „be kellett érje” a harmadikkal, ami visszatérésből több, mint tökéletes! Negyedik magyar Kántor Miklós lett, mögötte Gács Péter, Edőcs Tamás és Káposzta Dávid. Attila idejét fémjelzi, hogy Dávid már kicsúszott a 20%-os pontszerző sávból.
A downhill válogató állása négy forduló után
A válogatott keret erőteljesen körvonalazódik, a felnőtt férfiak első három helye már matematikailag fix, legfeljebb egymás közt ugrálgathatnak, aminek a világbajnokság szempontjából már lényege nincsen. A kevésbé költségtérített helyeken még lehet kis változás, ám ott is kizárólag nagy meglepetések és sok csillag együttállása esetén. Kántor Miklós negyedik helye is csak akkor változhat, ha Jelenszky Bálint nyerni tud a hosszúhetényi versenyen és Miki negyedik vagy annál hátrébb végez. A Freeriderzes srácok egyike még becsúszhatnak az ötödik helyre, azonban ez is csak akkor jöhet létre, ha a szűk élmezőnyben végeznek, Bálint pedig jóval hátrébb vagy nem is szerez pontot. A junioroknál még nyitottabb az állás, szinte bármi lehet.
A válogató kvalifikáció utolsó állomása Hosszúhetény, néhány nap múlva, augusztus második hétvégéjén.
A kanadai Mont Sainte Anne világkupa után, már az egyesült államokbeli Windham városában készül a Waberer’s Areus Cube két olimpiai kvótafutója, Juhász Zsolt és Parti András.
Zsolt és András a múlt hét elején utaztak el a tengerentúlra, hogy részt vegyenek a kanadai és az amerikai világkupán, amit mindössze egy hét különbséggel rendeznek. A kanadai versenyen Zsolt 74., míg András az 54. helyen zárt.
„Az elmúlt időszakot tekintve most egy nagy visszaesésből kell újból felkapaszkodnom. Az OB előtti rosszulléteket már kihevertem, a formám is szerencsére kezd visszajönni. A kanadai VK-ra sokat és keményen készültem, még ha az állapotom, illetve a felkészülésem nem is volt teljesen zökkenőmentes. Általában optimistán állok minden verseny előtt a rajthoz, ez most sem volt másképp. Ha értékelni kellene magamat, a közepesnél gyengébben teljesítettem, ellenben annak örülök, hogy a pozíciómban stabilan haladtam és a verseny közben nem csúsztam vissza. Már megérkeztünk Andrissal Windhambe, a következő VK helyszínére. Bízom benne, hogy javítani tudok a kanadai teljesítményemen. Célom az első hatvanba kerülés, de ha sikerül elkapnom a fonalat, sokkal jobban is kijöhet a lépés. Jellegében teljesen más lesz ez a pálya. Mont Sainte Anne-ben egy közönségbarát újabb pályát hoztak össze, amely igen intenzívre sikerült, kevés pihenési lehetőséggel. Itt Amerikában szokásos egy-emelkedős, kisebb megtörésekkel tűzdelt pályát jelöltek ki, úgy gondolom kissé át fog rendeződni a mezőny.” – mondta Zsolt a hétvégi amerikai világkupa felvezetőjeként.
2014. augusztus 4-5. között került megrendezésre a Millenáris Kerékpárpálya régi betonteknőjében a 2014. évi Felnőtt és Utánpótlás Pálya Bajnokság, ami az öreg velodróm elbontása előtt minden bizonnyal az utolsó verseny volt.
A verseny – az építésének idén 118. évét ünneplő Velodromban utolsóként került lebonyolításra, lévén, hogy a Puskás Stadion rekonstrukciós program keretében jövő év első felében megkezdik bontását, hogy helyet adjon egy minden igényt kielégítő – nemzetközi standardok szerint épülő – új fedett fa borítású 250 méteres kerékpárpályának (az építkezés várhatóan 2017. végére fejeződik majd be).A matuzsálemi kort megért beton pályán 2 új országos csúcs is született. BORISSZA Johanna Kitti (BVSC-Zugló, edzője PATAKI Ibolya) az ifjúsági nők 500 méteres állórajtos időfutamversenyében állított fel új országos rekordot 39,47 másodperccel (régi csúcsot PATAKI Ibolya futotta 1993-ban 40,03-mal).
A felnőtt-női olimpiai sprint csapatversenyben ANTAL Zsuzsanna és szintén BORISSZA Johanna Kitti (BVSC-Zugló, edzőjük PATAKI Ibolya) alkottak maradandót és 1:03,17-es időt futva adták a múltnak a BVSC csapatának 2009-es rekordját (régi csúcsot HAZAI Boglárka és BÁLINT Kata futotta 1:06,43-val).
Kiemelkedő teljesítményt nyújtott FILUTÁS Viktor a KSI-Csepel SE (edzője: SOMOGYI Miklós) ifjú tehetsége, aki az 1000 méteres állórajtos időfutamversenyen és a 3000 méteres üldöző időfutamversenyen győzött, mindkét esetben megközelítve az országos csúcsot.
A Riói Olimpiai Játékokra készülő SZALONTAY Sándor, FTC (edzője KISS István és HÓBOR Lajos) pedig 4 számban is diadalmaskodott, hozva a papírformát.
A 29-es fullykról inkább a kötetlen mountain bike-ozás, szabadság, biztonság jut eszembe elsőre. A Lapierre XR 529 kicsit más. Olyan össztelós nagykerekű, ami nehéz pályán szerintem versenyen is rendkívül hatékony.
Lapierre XR 529
Ha felmegyünk a Lapierre gyári oldalára, enduró, all-mountain, mountain trail és XC race fully-kat találunk a mountain bike-ok között. Aki sok katalógust átlapozott már, és sok bringát is kipróbált, szkeptikus, amikor egy 29er fully mellett azt olvassa, hogy XC-versenygép. A másik oldalon hitelt érdemel a profi csapatokat szponzoráló Lapierre márka, és az a tény, hogy kizárólag össztelós gépeket találunk a palettán (nincs merev XC-rakéta a kínálatban). Nos, nem kell csalódni, nem trail bike-kal, nem „élménybringával” vagy valami hasonlóval van dolgunk, amire rábiggyesztették a katalógusban az XC címkét… A franciáktól egy „ready to race” cross-country fully-t kapunk, kivételes minőségben.
a felfüggesztés
Hirtelen nehéz lenne mondanom olyan céget, ahol hasonló szintű bringa az alapmodell a kínálatban, pedig a Lapierre XR 529 esetében erről van szó. Egy olyan karbonvázra épül a gép, melynek a legutolsó részletét is gondosan megtervezték, az ívek, forgáspontok, papucsok, de még a rejtett kábelvezető nyílások is mestermunkát sugároznak, a festés úgyszintén, ez a váz a mai mountain bike gyártás legmagasabb szintjét képviseli. Maga a felfüggesztés, a himbarendszer egy olyan koncepció mentén lett kialakítva, ami két pillérre épül, egyrészt az intelligens elektromos rugóstag, a Rock Shox e:i shock használatára, másrészt a minél alacsonyabb tömeg elérésére.
rugóstag elhelyezés
Egy rémegyszerű, 100 mm-t mozgó egyforgáspontos rendszerrel van dolgunk, ahol a rugóstag elhelyezése egyrészt könnyű építést tesz lehetővé, másrészt kimondottan jól védi a tagot bármilyen sérüléstől, ugyanakkor könnyen hozzáférhető, ha állítani szeretnénk. Tegyük hozzá, ezt a kerékpárt a rugóstaghoz tervezték, az intelligens rugóstaghoz. Ez azért fontos, mert itt nem elsősorban a lengőkarok és a forgáspontok egymáshoz való viszonya határozza meg a mozgást, vagy csökkenti a pogózást. A mozgás minőségéről itt a rugóstag gondoskodik, minden attól függ, hogyan állítja be az intelligens rendszer a csillapítást.
karbon hátsó háromszög átmenőtengellyel
Nos, a tesztelt XR 529 pont nem az a modell, amelyet az e:i shock-kal szereltek (pedig a Lapierre honlap szerint e:i shock-kal is választhatjuk), ez a legkedvezőbb árú változat, meg kell elégednünk a háromállású FOX CTD taggal. Ennek a hátrányát leginkább akkor érezzük, ha azt szeretnénk, hogy ne pogózzon tekerésnél a felfüggesztés, ugyanakkor mozogja is ki terepen a gyökereket. Ha ki szeretnénk használni a fully által kínált kényelmet, akkor bizony pedálozás közben rendesen hintázni fog a gép, „Trail” állásban is. Jó lenne kipróbálni az intelligens rugóstagos változatot, vagy mondjuk egy XR 729-est is, mert ismerve a terepviszonyokhoz és a tekerés intenzitásához a másodperc tört része alatt alkalmazkodó Rock Shox e:i shock-ot, úgy sejtem, hogy a tökéletes XC-fully címért lehet versenyben a Lapierre.
a bowdenvezetésnél is feltűnik a precíz gyátrás
Egyébként minden más szempontból fantasztikus a váz. A geometriát nagyon jól sikerült eltalálni, 29er fully létére nagyon jó mászógép, amit a rugózás tovább erősít, a Hármashatár-hegy kövesén kijelenthetem, hogy a leghatékonyabb bringa volt felfelé, amire egyáltalán emlékszem. Technikás és meredek emelkedőkön gyakorlatilag nincs párja, bőven kompenzálja itt azt a súlytöbbletet, amivel mondjuk egy merev XC-géphez képest rendelkezik. Csodák nincsenek, lejtmenetben nem annyira agilis, mint egy trail-fully, és az alacsonyabb homlokrész miatt kevésbé érezzük páholyban magunk, de a nagy kerekekkel és elöl-hátul 100 mm rugóúttal még így is tökéletes biztonsággal és gyorsan kezelhetőek az olyan típusú lejtők, amilyenek egy maratonon, XC-pályán vagy szokványos montizás során előfordulhatnak.
alulnézet
Az biztos, hogy egy ilyen bringa nyergében jóval később fárad el a testünk, hosszú távú maratonozásra szerintem kimondottan ideális. Nekem 179 cm-es magassághoz az M-es vagy az L-es méret közül érdemes választani. Ha gyorsabb szeretnék lenni versenyen, én a nagyobbat választanám, az L-essel rögtön összebarátkoztunk. A 620 mm-es felsőcső elsőre hosszúnak hangzik, de a 90 mm-es stucnival pont kiadja az elnyújtott testhelyzetet, amiben hatékonyabban abszolválom az emelkedőket. A 70 fokos homlokcsőszöggel, ahogy már említettem, nem annyira „szalajtós” lefelé, mint a 29-es trail-fullyknál alkalmazott 69 (esetleg 68) fokos fejcsővel, de összességében pont ezért kapunk egy harmonikus XC/maraton fullyt.
Rock Shox Reba
Ami a FOX CTD rugóstaghoz hasonlóan nem a csúcsminőséget erősíti a tesztbringában, az a 100 mm-t mozgó Rock Shox Reba teló, korábbi tapasztalatokból kiindulva kicsit többet vártam. Nem vettem a fáradtságot, hogy műhelyben szétszereljük, de olyan érzésem volt, mintha teljesen száraz lenne belül, ebben lehet szerepe annak is, hogy a tesztbringa nem zsírúj darab, hanem az Alpinbike tesztflottájában teljesít szolgálatot. Legalább tudjuk, hogy a 29er Solo Air Reba igényli a gondoskodást, mert eléggé szorosan mozgott már a bringában, a megindulás is nehézkesebb volt a szokásosnál. A merevsége viszont lenyűgöző, a 15 mm-es tengellyel tökéletes irányíthatóságot ad, semmi bizonytalanság. (Ugyanez elmondható a hátsó traktusra is, ami nem is csoda, hiszen a hátsó háromszög egy egységet képez, és a papucsokban ott is átmenőtengely (12 mm) figyel.)
Formula RX fék
A felszereltség egyrészt gondosan válogatott, másrészt tapintható, hogy a legkedvezőbb árú modellről van szó és ennek is szól a gondosság. Keverve a Shimano, a SRAM és a Formula, szerencsére ésszel. Sok vita nem fér hozzá, hogy a Shimano XT hátsó váltó az SLX váltókarral jól működik. A hajtókar viszont SRAM, és a 36-22 kompakt áttétel illik is erre a gépre. Öreg harcosok erre már meg is kérdezik, hogy miért hívjuk „kompaktnak”, majdnem egy háromtányérosról van szó nagytányér nélkül. Az erdőben viszont jól működik, sokszor leugrik hátul a lánc kónuszra, de végül is nem nagyon hiányoltam keményebb fokozatot. Ha már 36-os nagytányér, jó választás a hozzá illő SRAM X7 átdobó, ami – ugyancsak fontos információ – tökéletesen kapcsolható az SLX váltókarral.
kezelőszervek
A Formula RX fékeket a „tették a dolgukat” kategóriába sorolnám, sajnos a tárcsába már került nyolcas, de említettem, hogy nem nálam kezdte a tesztbringa az ipart. Különösebb gond nem volt velük a teszt során, a fékhatás kielégítő volt hosszabb lejtőzés során is, néha ciceregtek, de még nem idegesítő mértékben, a tökéletesre állításukról egy idő után lemondtam. A kerekek nincsenek XC-versenysúlyban, ellenben agyonstrapálhatóak. A Formula agyakra fűzött Mavic XM319 felnik erősek, és könnyen javíthatóak. A Schwalbe Rocket Ron gumikkal pedig XC-használaton túl is bevethető a bringa, ezek a külsők sárban is jól teljesítenek, kanyarstabilitásuk is nagyon jó szinte mindenféle talajon.
Mavic XM319 felni, Schwalbe Rocket Ron gumi
A kiegészítők közül a 720 mm széles egyenes Lapierre XC-kormányt emelném ki, ami egyrészt cross-country-san alacsonyan tartja a pilótafülkét, ami illik a bringához. Másrészt nekem már túl széles, főleg Magyarországra. A budai hegyekben, de a Pilist-tetőről lefelé is akadnak olyan ösvények, ahol már konkrétan nem férek el vele a fák között. Tudom én, hogy stabil, precíz, kormányzás meg minden, jól is esik adott traileken, ahol viszont nem férek el vele, ott nem férek el… A stucni és a nyeregcső Easton EA50, a nyereg Selle Italia SL. Egy szót még a Lapierre hab-markolatról is, ugyanis kimondottan kényelmes, a sok országútizás között elfelejtettem felvenni a kesztyűt mountain bike-ozáshoz, és még így is jó fogást adott végig.
Könnyedén felfelé
Összefoglalva ezt a bringát bátran ajánlom maratonozáshoz, XC-versenyzéshez. Sőt, aki kevésbé technikás felfelé, lefelé, simán szintet ugorhat a Lapierre-rel, egy merev 26-oshoz képest ez esetben már tényleg múlhat az eredmény a bringán. Természetesen magától értetődik, hogy hobbibringázásra, kikapcsolódásra is kiváló, igaz, ennek az ára is megvan. Mégis azt mondom, ha már valaki megteheti, válassza az intelligens rugóstaggal, biztos vagyok benne, hogy az e:i shock-kal tökéletes játékszert kap!
Infobox: További Lapierre-információk IDE KATTINTVA tekinthetők meg. Hazai forgalmazó: Green Serpentine Kft., a Lapierre bringákat keresd az Alpinebike-ban! Származási hely: Franciaország Vázgarancia: 5 év Vázméretek: S, M, L, XL Alkatrész-garancia: 2 év A tesztelt Lapierre XR 529 ára 929 900 Ft, az e:i modell pedig 1 089 990 Ft
Műszaki adatok:
Váz:
XR 29″ CARBON 100 mm út
Villa:
ROCKSHOX REBA RL 29’’ SOLO AIR 100mm 15QR TAPERED + PUSHLOC
A hétvégén fiataljaink a horvátoknál és az osztrákoknál is megmérették magukat, ahol a Halicanum Trophy C2-es cross country futamon és a Kirschlag-i Youngster Cup-on gyűjtötték a versenytapasztalatukat és öregbítették a hírnevünket. A mérleg kedvező értéket mutat, hiszen a kettő futamról összesen 22 magyar induló 6 aranyérmet hozott haza.
A horváth verseny már szerepelt a junior válogatott versenynaptárában és néhány felnőtt versenyző is csatlakozott hozzájuk. A pálya hasonló volt a tavalyihoz, de az eső miatt több helyen nedves volt a talaj. A versenyzők dolgát nehezítette a párás idő és 28-30°C-os hőmérséklet. Szerencsére a futamok a júniusi csömöri versenyhez hasonlóan késő délutánra kerültek és akkor már a hőmérséklet is kellemesebb lett.
A szlovén, szlovák és horvát bajnokokkal tűzdelt horvát futamról Palumby Zsombor, az U19-es futamban legjobban szereplő magyar versenyző számol be:
„Szombaton Benkó Lacival, Barbival, Dósa Eszterrel, Megyaszai Lillával, Csielka Márkkal, Dina Danival, Erdélyi Atkóval, Borsos Bencével, Csonka Olivérrel, Kádi Pepivel és Józsival, és D. Kovács Dáviddal indultunk a horvát Sveti Martin na Muri-ba (Muraszentmárton).
Kalandosan, de végül meg is érkeztünk (kicsit kevesebben). Laci benevezett minket, azután elindultunk bejárni a pályát. Délelőtt még elég saras volt a nyomvonal, de a versenyre sokat száradt. Kemény, folyamatos ritmusváltásokat igénylő, így csúszósan sok helyen technikás pályát jelöltek ki. A rajtunk délután fél 6-kor volt, egy perccel az elit felnőttek után.
Első körben szlovák és szlovén srácokkal meg Atkóval vonatoztunk. Elég gyorsan utolértük az Elit-U23 mezőny végét így nagy volt a keveredés. Elég jól haladtunk, csak kevés hely volt előzésre. A 2. kör elején beálltam Atkó elé, kérdeztem, hogy hányadikak lehetünk és mondtam, hogy húzzuk egymást. A szivatós sóderes mászás tetején hátranéztem, de nem volt sehol. Innentől folyamatosan vadásztam le az embereket, nem nagyon tudtam, hogy hol tartok helyezésben, de érzésre jól haladtam.
Nagyon ráéreztem a rengeteg csúszós gyökéren való közlekedésre, így élvezetes volt. Benkó Laci ösztönző szavai pedig mindig új löketet adtak. Négy körünk volt, de így is negyed órával hosszabb versenyidőnk volt, mint itthon szokott. Végül 6. helyen értem célba, amivel dobogóra is szólítottak. Egyre jobban kezd haladni a bringa, úgy érzem versenyről versenyre mindig előrébb tudok lépni, kell is, mert egy hónap múlva VB Norvégiában!
Szép hétvégét zárt a kis különítményünk! Köszönet Benkó Lacinak a segítségért, aki profin megoldotta egy futamban a 10 ember itatását!! Gratulálok mindenkinek!”
A dobogó legfelsőbb fokáig menetelő Benkó Barbi ilyennek látta a futamot:
„Edzésként és némi világranglista pont reményében utaztam le mielőtt edzőtáborba mennék. Jól éreztem magam a versenyen, a pálya is tetszett, igazi xco volt, meredek felfelékkel és a sár, valamint a csúszós talaj miatt még izgalmasabb lefelékkel! Lényegében a rajttól kezdve elmentem és egyre növeltem az előnyöm! Örülök, hogy jól ment és most még nagyobb motivációval utaztam Livignoba edzeni a világbajnokság felkészülés jegyében! Innen egyenesen továbbmegyek majd Meribelbe az utolsó vilagkupára, majd a világbajnokságra szeptember első hétvégéjén.”
A betegségéből felépülú Csielka Márk így mesél a futamról:
„Végre jön vissza az erőm. A junior válogatottal együtt utaztam le, reggel mentünk és este jöttünk is haza. Szerencsére már ismertem a pályát, így elég volt egy kör a délelőtti bejáráson. A rajt 17:30-kor volt, aminek kivételesen örültem, mert nem kellett 30°C feletti hőmérsékletben versenyezni, ami sosem volt az erősségem. Az első pillanattól kezdve igyekeztem a saját tempómban versenyezni. Az volt a célom, hogy egyenletesen menjek végig. Ez sikerült is, az utolsó körben majdnem utol is értem a 10. helyezettet, ami már pontot érő pozíció lett volna. Végül nem tudtam megelőzni, így a 11. helyen futottam be. Örülök az állapotomnak kb. 6 hét edzés után kifejezetten jónak mondható és nincs megállás.”
Eredmények:
Elit felnőtt férfi:
Csielka Márk – 11. hely
Csonka Olivér – 18. hely
Elit felnőtt nő:
Benkó Barbara – 1. hely
Dósa Eszter – 2. hely
Junior férfi:
Palumby Zsombor – 6. hely
Erdélyi Attila – 9. hely
Dina Dániel – 10. hely
D.Kovács Dávid – 13. hely
Junior nő:
Megyaszai Lilla – 1. hely
A szomszédos Ausztriában a cross country rendszer megkülönbözteti a felnőtteknek és gyerekeknek (U7-U17) szóló versenyeket. Az utánpótlásnak Youngster Cup néven rendeznek – idén 10 futamból álló – sorozatot. A sorozat grazi és a hétvégén rendezett nyolcadik állomása, a kirschlagi verseny a távolság, vagyis a közelség miatt népszerű a hazai körökben is. A fiataloknak igen hasznos részt venni ezeken a nyugati versenyeken, hiszen a hazai mezőnyben megszokottól eltérő inger éri őket.
Gerely Gábor, a Crosskovácsi Bike School vezetője az alábbiakban foglalta össze a versenyt:
„Az utánpótlás válogatottunk 13 tagja a hétvégén az ausztriai Kirschlag-ban versenyzett, a Schlossbert cross country versenyen. A kombinált versenyen (ügyességi pálya + cross country) izmos ügyességi feladatok voltak (hibátlan teljesítés talán nem is volt). A pálya a kirschlagi motocross pályára volt felépítve, ami széles, sok előzési lehetőséggel, szívatós felfelékkel tarkított nyomvonalat jelentett.
A mieink öt kategóriában képviselték magukat, amiből négynél miénk lett az arany! A győzteseink: Buzsáki Virág (U15), Baranyi Dávid Áron (U13), Kádi Tamás (U15), Valter Attila (U17). Valter Atti szavaival (az utolsó felfelében örömében kikiabálta): „Megmutatjuk nekik hogy mi a Magyarok Istene” 🙂
… tehát nem véletlenül festették a közeli Szent Benedek-rendi melki apátság freskóira, hogy „a magyarok nyilaitól ments meg uram minket.”
Glasgowban járva meglátogattuk az egykori tengerjáró-készítő kikötőben létesült közlekedési múzeumot, ahol a környék szülöttje, az egyórás kerékpáros rekordot kétszer is felállító Graeme Obree „Old Faithful” kerékpárja(i) is megcsodálható(ak). 
A különc skót kerékpáros első megmérettetése 16 éves korában egy 16 km-es (azaz tíz mérföldes) időfutam volt, amelyre rövidnadrágban, pulóverben és bakancsban érkezett. Mivel a start és a célvonal ugyanazon a helyen volt, áthaladva a vonalon a pálya kellős közepén nekiállt átöltözni, és csak a bírák felszólítására fejezte be a versenyt a valódi célvonal átlépésével, 100 m-re a startvonaltól. A távot így is fél óra alatt teljesítette!
Másnap a testi fájdalmak ellenére 51,596 km-es megtett távval új egyórás rekordot állított fel. Obree rekordja nem tartott sokáig: julius 23-án fő riválisa, Chris Boardman, 52,270 km-el Bordeaux-ban megdöntötte a világcsúcsot. A rákövetkező év április 24-én Obree újra a rekordért küzdött, most már Bordeauxban, a cipőit a pedálhoz csavarozta, hogy ne csúszhasson ki a lába belőlük a startnál (mint az korábban megtörtént), és 52,713 km-rel ismét övé lett az áhított egyórás csúcs.
