Ti szerettek esőben kerékpározni? Én néha igen. A Rose Press Camp kivételes bringás élményeire sokáig emlékezni fogok. Ennek egyenes következménye, hogy számomra a 2015-ös országúti gépek is meggyőzőek voltak.
2015-ben megjelennek a színek!
A helyszín a tiroli Kitzbühel és környéke, a bázis Kirchberg, ahonnan – hasonlóan a híresebb síközponthoz – felvonó is vezet a hegycsúcsra, s természetesen nyáron is működik a bringások, túrázók kedvéért. Három nap, az előzetes előrejelzések szerint túlnyomórészt borult, esős idő. Első nap délután nem is iparkodtunk kötelező jelleggel részt venni mountain bike-kal a zivatar ride-ban, inkább a sátrak alatt vettük szemügyre a 2015-ös kerékpárokat. kezdjük is a vasakkal, először az országútikkal.
Igényesebb megmunkálás a kábelvezetés terén is 2015-re, Di2 vagy mechanikus szetthez
ROSE 2015 országút
Egy nagyon könnyű és nagyon jó áron kínált csúcs versenygép, az X-Lite Team, egy nem kerékpárversenyzőknek, hanem igazán igényes hobbisportolóknak készülő minden szempontból átgondold technikai remekmű, a XEON CDX és egy kihagyhatatlan vétel, az új Shimano 105-össel szerelt alumíniumvázas országúti, a XEON RS, amivel én simán versenyeznék is. Szerintem ez a három gép a leginkább figyelemre méltó újdonság, persze vannak konkrét modellektől független új irányelvek is a ROSE-nál…
X Lite Team
Új stílusjegy a nyeregszár rögzítő
Ami messziről szembeszökő, a színek megjelenése, az eddig megszokott visszafogott designt az élénk festések dominanciája váltotta egyes modelleknél, persze maradtak „allblackeverything”, matt fekete-szürke kreációk is. Mondjuk ki, szebbek lettek a ROSE gépek. Megjelentek apró stílusjegyek is, például egységesítették a nyeregszár rögzítést egy tetszetős és funkcionális bilinccsel, de a legtöbb bringán közös például a Rose márkajelzéssel ellátott átdobó-konzol, vagy a középrészen a hasonló kábelvezető elem. Általában elmondható a bowdenek, vezetékek elvezetéséről is, hogy igényesebb lett a kialakításuk.
Új ROSE karbonvilla
Változtak a vázaknál használt anyagok, a ROSE nagy hangsúlyt fektetett erre idén, jobb minőségű karbonnal, és alumíniummal dolgoztatnak és az eddigieknél is szigorúbban ellenőrzik a gyártást. A prezentáción elmesélték az új 315 grammos ROSE karbonvilla történetét, melyet még könnyebbre, 270 grammosra terveztek eredetileg. A prototípusok elkészülte után azonban szigorú tűréssel ellenőrizték a gyártásból kikerülő darabokat is, és a 100%-os biztonság kedvéért inkább megerősítették, ahol kellett.
A tömegadatok is önmagukért beszélnek, a karbon X-Lite váz például 800 grammos, de az X-Lite CRS is 1000 gramm alatt marad. Szerintem az igazán szenzációs modell a kínálatban mégis az alumínium XEON RS, súlya alig lépi túl az 1 kilogrammot, és 49 cm-től 66-cm-ig 9 méretben kapható. (A karbon X-Lite hat méretben rendelhető 50-től 62 cm-ig.) Az előbb említett új karbonvillát egyébként nem csak a karbon csúcsmodell, de a legjobb alumínium gépek is megkapják. Nem meglepő (illetve de), hogy a legjobb alumínium ROSE XEON RS, Ultegra szettel, pedál nélkül 6,9 kg-os adattal büszkélkedik!
XEON RS alumínium
Kicsit bővebben az alumínium XEON RS-ről: Egy megfizethető árú versenygépről van szó, a Xeon RS váz 6066-os alumínium ötvözetből készül, és tömege mérettől függően 1000 gramm környékén alakul. Az új alapanyagnak köszönhetően extra vékony falvastagságra volt csak szükség, még a kritikusnak számító hegesztések környezetében is. A Tapered fejcső (1-1/8″-1,5″) és a vázon belül vezetett kábelek jelzik, hogy a fejlesztés követte a manapság már alapvetőnek számító technikai trendeket. A korábbi modellhez képest nagyobb a felsőcső esése, így rövidebb a nyeregvázcső, aminek köszönhetően jobban ki lehet használni a nyeregcső hajlongásából adódó kényelmet. Az aszimmetrikus láncvillák a hajtáshatékonyságot, míg a filigrán támvillák a kényelmet próbálják növelni. A villa megegyezik a cég legkomolyabb karbon országúti kerékpárjaiban is használt típussal, amit különböző német magazinok az év villájának választottak.
A csúcs tárcsafékes XEON CDX új Mavic kerekekkel
-
- Mavic Ksyrium Disc – a kerékgyártók nem akarnak lemaradni!
Fontos még kiemelni az országútik közül a tárcsafékes gépeket, melyek 2015-re már külön életet élnek. A komfort CGF-szériára alapozva az új tárcsafékes CDX karbonbringákat alapvetően műkedvelőknek tervezték, de olyan hobbibringásoknak, akik a legújabb technikai vívmányokat szeretnék viszontlátni a kerékpárjukon. Teljesen más réteget céloznak, mint akik olyan kerékpárt szeretnének, mint amilyennel Nibali vagy Kittel teker.
XEON DX alumínium
A tárcsafékes országúti palettát eleve hobbikerékpározásra tervezik, és a tulajdonos számára ez sokszor használhatóbb eszközt jelent. A kényelmes geometria, az úthibák jobb csillapítása és a jobb modulációval és nagyobb fékerővel rendelkező tárcsafék, valamint a ballonosabb gumi mind az előnyére válik egy hobbisportónak, a plusz fél kilóból pedig semmit nem fog érezni. Ráadásul kevésbé műértő ismerősök előtt a hidraulikus tárcsafék vagy az elektromos váltó presztízse is magasabb, mint egy kerékpáros körökben kultikus felirat.
cserélhető papucs, hagyományos, vagy átmenőtengelyhez
a jövő hidraulikus fékváltókarja a DX-en
A tárcsafékes bringákat szerencsére egyre jobb tárcsafékekkel szerelik, az egyik tesztgépen új Shimano hidraulikus fékváltókarral is találkoztunk. Szintén a jövőbe mutat a féknyergek rögzítési pontja is, melyeket már a 2016-tól hivatalos új flat-mount szabványhoz tervezték, addig adapterrel rögzítik a jelenleg használt tárcsaféket (egy év átmeneti időszakról van szó). Elöl 15 mm-es, hátul 135/10 mm-es átmenőtengelyt találunk, a hátsó papucs átalakítható hagyományos tengely fogadására is. (A 2015-ös Mavic Ksyrium tárcsafékes kerekek például hagyományos tengelyesek, a DT 10 mm-es átmenővel rendelkezik.)
Az idei hidraulikus fékváltókar a CDX-en
Kimondottan tetszett a stucni alatti hézagolás is a ROSE XEON DX bringákon. Arról van szó, hogy a homlokcsőbe tekerhetünk plusz hézagolót (akár 40 milliméternyit), majd ebbe kell helyezni a kormánycsapágyat. Így kevésbé ronda és merevebb is a bringa eleje, mint a hagyományos spacerekkel. Természetesen vásárláskor mindenki eldöntheti, hány hézagolót szeretne a kiválasztott mérethez és így érkezik a bringa a dobozban.
A ROSE megoldása hézagolásra
Szintén általános a bringákat szemlélve az adott árkategóriához képest kiváló minőségű, márkás kiegészítők (Easton, Ritchey, stb.) felszerelése. Ha komplett kerékpárban gondolkozunk, érdemes figyelembe venni, hogy egy kultmárka sokkal drágább váza és egy ROSE váz között lényegi különbségek nincsenek, viszont a ROSE kerékpár összképe és a teljes kerékpár minősége a jobb felszereltség miatt megnyerőbb lehet…
15 mm-es átmenőtengely
És még egy dolog kiderült a sajtótáborban, ami elsőre talán kicsit ellentmondásosan hangzik. Annak ellenére, hogy a ROSE termékeket interneten (szokás mondani, személytelenül) rendelhetjük, számtalan nagy márkánál mégis fejlettebb a közvetlen kommunikáció. A korrektséget már itthon is megszokhattuk és azt, hogy gyakorlatilag azonnal foglalkoznak bármilyen problémával, és segítenek megtalálni a lehető legjobb megoldást az ügyfélnek. A Press Camp-en is ezt éreztük, például az országúti konstruktőrrel Jürgennel sokat beszélgettünk, és nem a „begyakorolt” marketing dumát erőltette, hanem valóban kíváncsi volt a véleményünkre. Például a téli cyclocross-tesztelésünk tapasztalatait figyelembe vették az új modellek tervezésénél, változtatva vázanyagon és csőprofilokon…
Már a flat-mount tárcsafék szabványokban gondolkoznak…
Élesben a ROSE XEON CDX (Takács Tamástól):
A ROSE Press Camp harmadik napján teszteltük az országútikat. A napsütésre délig kellett várni, de azért valamit sejtettem, és egy elektronikus váltós, hidraulikus tárcsafékes Ultegrával szerelt XEON CDX-re esett a választásom, a cél a Kitzbühel Horn támadása volt. A Kitzbühel Horn Európa egyik leghíresebb emelkedője, 7,1 kilométer hosszan 865 méter szinttel, közel 13%-os átlagmeredekségű, helyenként 22%-os rámpákat is tartalmaz a szerpentin. Érdekesség, hogy a lábánál cetlit szakíthatnak a bringások, amit a tetőn be kell tenni egy gépbe, majd regisztrálhatjuk a teljesített időnket is.
Kilátás a Kitzbühel Horn-ról
Már a síkon a Horn felé örültem a választásnak, lévén nem versenyzünk, jól esett a magasabb homlokcsőnek köszönhető felegyenesedettebb testtartás, a hidraulikus fékek pedig már akkor is éreztették, hogy komoly fegyver van a kezemben. Az elektromos Ultegra váltórendszer teljesítményéről sok újat nem lehet mondani, tökéletes. Érdekesség, hogy az 57-es méret sokszor nagy nekem (179 cm-hez), de itt a rövidebbre tervezett felsőcső miatt pont ideális volt. A hátsó traktus valóban sokat csillapít, eleinte volt, hogy néztem a gumit, nem kaptam-e defektet, annyi mozgása van a támvilláknak. Sajnos Tirol üdülőövezetében teszteléshez passzoló rossz utat nem találtunk.
Amikor elkezdődött a mászás, örültünk is, hogy tükörsima az aszfalt, minden energiára szükség volt. A 7 kilométeren tulajdonképpen csak egy 2-300 méteres szakasz volt, ahol 10% alá esett a meredekség… A magas kormánypozíciónak köszönhetően a levegővételt nem akadályozta a testtartás, szép nyugodt, turistás ritmust sikerült találni először, persze ehhez kellett a 36-os kistányér is elöl, hátul pedig a 27-es pöri. Aztán féltávot követően egyre nehezebb volt, jött a 14-, a 17-, a 19-, majd a 22%-os rész. Kiállva nekem kicsit magasan volt a kormány, viszont amikor visszaültem, nagyon jó volt ez a magasabb pozíció, teljes mellkasszélességben dolgozhatott a tüdő.
A tesztalany, a XEON CDX
Fent süti, kávé, majd fotóztuk volna a bringákat, de felülről egy csepp, két csepp, öt csepp, tíz… jobbról pedig sötétség. Ez esni fog. Nagyon. Na, ilyenkor én önző vagyok. Minél kevesebbet szeretnék ázni, ezért sietek. Amikor az első kanyarokban eszembe jutott, hogy persze, hát a teszt, hidraulikus tárcsafék nedves úton – akkor elvigyorodtam. (Nem elmosolyodtam, elvigyorodtam.) Eleinte azért még motoszkált a fejemben, hogy figyelni kell, nehogy nagyot rántsak rajta, mert akkor elveszíti a tapadást és ilyen körülmények között az fekte…
Aztán egyre jobban feltűnt, hogy mennyire finom, lineáris a fékhatás, mégis iszonyú erős. Elkezdtem a kanyarok előtt egyre rövidebb fékutakat használni. Megtartom, megtartom, tökéletesen érzem a csúszáshatárt, nagyon jó… Ekkor amúgy már szakadt, pedig csak egy kilit jöttem. Van egy különös viszonyom az esőhöz. Amíg nem esik, addig gyűlölöm, és eszem ágában sincs esőben biciklizni. Viszont amikor már szakad, akkor elveszítem a realitásérzékem és űzött vadnak képzelem magam, aki ráadásul élvezi. Egyre jobban…
megázva és boldogan
Amikor a vízfüggönyön keresztül rikító esőkabátokban megláttam az út szélére parkoló bringás kollégákat, tovább motivált, hogy kicsit becsúsztassam a kanyarba, csak hogy lássák… A fék még mindig tökéletes. Kezdtem megbolondulni, annyira jó. FLOW-üzemmódba kapcsoltam, néha hö-hö-hö-höö… meg há-há-há-háá… szavakat hallattam, és egyre biztosabb volt az irányítás, iszonyú jól esett a sűrű esőben maxsebességre gyorsulni, iszonyú jól esett, hogy úgy szurkáltak már az esőcseppek, mintha jég esne. Az arcomon akkor már ördögi vigyor volt…
Minden másodpercet próbáltam kiélvezni, de sajnos hamar eltelt a 7 kilométer. Alig győztem várni Bencét, hogy kiabálhassak valakihez, milyen jó volt. Hát neki a patkófékkel nem volt ilyen élvezetes a menet. Meg fázott, meg elgémberedett a keze a fékezéstől. Nem is értette, miért kurjongatok az örömtől. Fura, de még a Kirchbergbe visszavezető út összes méterét is élveztem, pedig akkor már inkább folyóra hasonlított az aszfaltút. Nem is lehet más a végkövetkeztetés, minthogy nagyon megkedveltem a XEON CGF-et!
A XEON RS-re az új Shimano 105 fék jutott
Élesben a ROSE XEON RS 105 (Kuntár Bencétől):
Próbakörre a 2015-ben bemutatkozó 5800-as Shimano 105-ös szettel szerelt XEON RS példányt sikerült kivinni. Azt a modellt, ami valószínűleg a leginkább népszerű lesz. Miért is? A vázszett tömege nincs 1500 gramm, így egy szinten van a nagy amerikai gyártók alumínium csúcsmodelljeivel, sőt pár gazdaságos karbon modellel is felveszi a versenyt. Amellett, hogy könnyű, kellően merev is, de nem a sprintek királya, inkább a dombokon érzi otthon magát rajta az ember. Kényelem szempontjából nem tudtuk részletesen letesztelni, az osztrák utak állapota miatt, de összességében nem érződött fájdalmasan ridegnek. Nyilván az alumínium anyagából adódóan soha nem lesz olyan kényelmes mint egy karbon váz, de a tervezőknek itt nem is az volt a fő célja, hanem egy versenyképes országúti, megfizethető áron (105-össel 1200 EUR- Ultegrával 1600 EUR körül lesz kapható).
A 2015-ös alkatrészcsaládnál a jelenlegi 105-ös szetthez képest hatalmas az előrelépés, de ne higgyük azt, hogy Ultegra szintű alkatrészeink lesznek fillérekért. Az azért érezhetően más kategória, nagyobb a különbség még mindig a 105 és az Ultegra, mint utóbbi és a Dura Ace között. Amatőr versenyzésre a tesztelt gép tökéletesen megfelel, a ROSE kerekekkel, melyek szintén a “best buy” kategóriába esnek az ipari csapágyas agyakkal és 1500 gramm alatti tömegükkel. Ultegra felszereltséggel és például egy Mavic Ksyrium kerékszettel akár komoly versenyzésre is alkalmas lehet, kevesebb pénzért, mint egy nagynevű gyártónál a vázszett ára. Nem ultra aero, nem integrált nyeregcsöves, nem extravagáns, viszont egy jó kerékpár. Sőt, ami még fontos, a dizájn is sokat fejlődött jövőre.
Az egyetlen akciókép, mielőtt leszakadt az ég…
Hogyan teljesít a Xeon RS Európa egyik legkeményebb emelkedőjén? Az új alumínium csúcsmodellt a Kitzbühel Horn meredélyein próbáltam és összességében jól vizsgázott. Az odavezető út sík, még nyálkás a nemrég elállt esőtől. A bringa halad, bár az érzés nem olyan, mint egy csúcs karbon géppel. Nem suhognak a magas peremes kerekek, nem zizzen az elektromos váltó, de ennyiért ez nem is lehet elvárás. Lényeges, hogy az üléspozíció megfelelő, a váz nem üt fájdalmasan a pár kósza úthibán és csatornafedélen, az új villa tényleg jól sikerült. Kezdődik a mászás, itt bizony jól jön a kompakt áttétel és az alacsony össztömeg. Tudniillik a kerékpár szemtelenül könnyű a riválisok hasonló modelljeihez képest, köszönhetően az 1000 grammos váznak, a 330 gramm körüli villának és a már említett ROSE kerekeknek.
Az új 105-ös szett érezhetően fejlődött, csukott szemmel a fékváltókar formájáról nem tudnám megmondani, hogy 105, Ultegra- vagy Dura Ace-e, de működés közben előjönnek a különbségek. Felfelé sokat nem kell váltani, néha a legkönnyebb áttétel is keménynek tűnik, de a bringa elviseli az alacsony fordulaton történő kiállva gyötrést is. Lefelé jól indul a móka, bele merem tenni a kanyarokba, száguldunk a szerpentinen. Aztán az eső szakadni kezd, egy darabig próbálom követni a jóval tapasztaltabb, tárcsafékes országútin hasító főszerkesztőt, de nem akarom feszegetni a határokat. Ahogy őt a „flow” élmény keríti hatalmába, úgy lesz úrra rajtam a félelem, és a reszketés a jéghideg esőtől.
Hamarosan jelentkezünk a mountain bike palettával is…
A ROSE magyarországi weboldala: http://www.rosebikes.hu/
.
