Lance Armstrong története valószínűleg sokáig sláger lesz még a médiában és a filmiparban, sokan, sokféleképpen ítélik meg pályafutását, de egy biztos, senkit nem hagy hidegen. A hamarosan látható Program című filmmel kapcsolatban sem marad éhen a bulvársajtó…
A Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon volt a Program premierje, ahol egy interjúban a Lance armstrong-ot alakító Ben Foster elismerte, hogy orvosi felügyelet mellett kipróbálta a kerékpárosok által is használt doppingszereket, hogy még hitelesebben bújhasson a texasi szerepébe.
Minél többet kutattam, minél inkább elmélyedtem a témában, annál többet akartam tudni. Ez egy nagyon bonyolult történet, nagyon komplex világ. A dopping nem magyarázat arra, miért nyert Armstrong, de formálta a saját közegét, s természetesen ez a közeg is formálta őt magát, én pedig szerettem volna minden szinten megérteni őt – mondta többek között Forster ellentmondásos tettével kapcsolatban.
Az olasz Wilier-Triestina 2016-ra átrendezte modellpalettáját, a mottó olyasmi lehetne, hogy nem feltétlenül kell kifizetni brutális összegeket, egy magas minőséget képviselő, vérbeli olasz designnal készülő bringáért, aminek ráadásul a neve is jó cseng bárhol a világon.
Wilier Triestina stand az Eurobike-on
A versenysportban is használatos csúcsmodelleket a Wilier Cento1 SR-t vagy a Cento1 Air-t persze továbbra sem vásárolhatjuk meg egy katalógusmárka legjobb kerékpárjainak áráért, de ezek külön kasztot képviselnek, ha ebből a kategóriából választunk, azért is fizetünk, hogy mindenki lássa, milyen értékű bringa van alattunk.
Wilier Cento1 Air
A Cento1 szérián nem is változtattak sokat 2016-ra, ugyanabból a Mitsubishi 60TON UD karbonszövetből készül a váz, aszimmetrikus láncvillákkal, kiegészítve 46TON UD szövettel azokon a pontokon, ahol a flexibilitás és a tartósság az elsődleges szempont. A Cento1 SR a legkönnyebb, a Cento1 Air az aerodinamikus változat, de az SR is megállja a helyét a szélcsatornában. Mindkét bringából új, csodaszép színváltozatokat kínál a Wilier a következő szezonra.
Wilier Cento1 SR
A modellpaletta átrendezésének fókuszában jövőre nem a csúcsmodell, hanem a GTR széria lesz. A GTR – mint Granturismo – eddig egy felső középkategóriás karbon országúti volt, amatőr versenyzőknek, igényes hobbikerékpárosoknak ajánlva. Most azonban GTR néven többféle országútit választhatunk, többféle karbon vázra építve.
Wilier GTR széria
A GTR SL-t a Bikemagon is teszteltük, ez a bringa egyrészt a Zero.9 utódja, másrészt sokkal több. A teszt alapján szerintem az a modell, aminél használati érték szempontjából nem nagyon létezik lényegesen jobb kerékpár, a drágább gépek nem adnak többet még akkor sem, ha pár grammal könnyebbek, vagy más módon különböznek. Ráülsz és érzed, hogy megérkeztél.
és teljes pompájában a Wilier GTR SLWilier GTR SL Ultegrával
A GTR SL a karbonváz anyagát tekintve egyébként ugyanabból a 60TON/46TON UD karbonszövetből készül, ZnO Nanoparticle gyantával, mint a Cento1 széria, ennél ma nehéz találni jobb alapanyagot. A GTR SL-nek lesz egy komfortosabb geometriát kínáló változata is, azoknak, akik a csúcsminőség mellett kényelmesebb tekerésekre vágynak. Ezt GTR SL Endurance néven érdemes majd keresni a hivatalos forgalmazónál, hasonlóan jó felszereltséggel.
Wilier GTR Team 46TON UD/30TON UD karbonból
A maga minőségi szintjén a GTR SL is kedvező árú, de akik mégsem engedhetik maguknak meg ezt a szintet, választhatják a GTR Team modellt, ami ugyanazzal a geometriával és külsővel kecsegtet, csak a karbonszövet más, Mitsubishi 46TON/30TON UD szövet. A GTR Team-re is igaz, ami a GTR SL esetében, hogy a különböző méretekhez külön gondolták át a vázgeometriát.
A forma megegyezik a drágább GTR modellel
A Wilier GTR Team-nek két testvére is lesz, egyrészt ez a bringa is rendelhető majd komfort geometriával, Wilier GTR Team Endurance néven. Valamint egy tárcsafékes verziót is kihoznak majd az olaszok, GTR Team Disc jelöléssel. A GTR Team megjelenésével egyúttal végleg búcsút vehetünk a Wilier hazánkban egyik legnépszerűbb modelljétől, az Izoard XP-től.
A Wilier Montrgrappa marad, és lesz tárcsafékes változat is
Továbbra is választhatunk alumínium vázas Wilier kerékpárt, a Montegrappa modellnek ráadásul tárcsafékes verziója is lesz, Montegrappa Disc néven. Az olaszok az egyenes kormány lehetőséget is felkínálják, ez a bringa remek választás azoknak a földi halandóknak, akik csak kacérkodnak az országútizással, vagy csak idegenkednek még a koskormánytól.
A felsőbb régiókban marad a Wilier Zero.7 is, új színekkel és most óriási akcióban!
A váz természetesen ballonos gumikat is fogad, hogy kevésbé legyen rázós a tekerés, a felszerelt Sora vagy Tiagra szettek pedig lehetővé teszik, hogy korrekt váltás és fékteljesítmény mellett kedvező árat állapíthassanak meg a kereskedők a Wilier Montegrappára.
A felsőcső tetején minden, amit a vázról tudni érdemes
Triatlonosok számára is kínál érdekes kerékpárt a Wilier, méghozzá a profi időfutammenők alatt is bizonyító Twin Blade „egyszerűbb” változatát, a Blade-et. A vázanyag itt a 60TON UD karbonszövet helyett a nehezebb 46TON UD/30TON UD, de az aerodinamikus formák hasonlóak, tulajdonképpen rácsodálkozunk közelebb lépve, hogy Shimano 105 szettel is megvásárolhatjuk.
Wilier Blade
Pedig így van, ráadásul a Wilier Blade 105-össel olyan kedvező áron kapható, mint sok hasonlóan neves gyártó vázszettje. Ráadásul jobban belegondolva ez a szett triatlonra nem rossz alap, hiszen a váltók jól működnek, a 105-ös fékváltókar helyett pedig a speciális triatlonos kiegészítők találhatók rajta, melyek ízlés szerint tuningolhatóak. Az alap Mavic Cosmic kerékszett pedig, jó edzésre, versenyre pedig betehetjük a karbon gurigákat…
Wilier 101X merevfarú versenygép
Mountain bike fronton is kínál már jó ideje világszínvonalú modelleket a Wilier (a 2015-ös 101XN-t teszteltük), a 101X merevfarú csúcsmodellnél a támvillák és az ülő- valamint felsőcső találkozását oldották meg most egyedi módon, de ami fontosabb, az a vázhoz használt karbonszövet, természetesen a Mitsubishi 60TON UD-t kombinálták a 46TON UD-val, az eredmény: nagyon könnyű alap egy világkupa szintű XC versenygéphez.
elég egyedi?
Érdekesség a Wilier mountain bike-ok méretezésénél, hogy alapvetően 29”-es kerékméretű mountain bike a 101X is, de a legkisebb méretben 27,5”-es kerekekkel kínálják, ne kelljen egy pici lánynak felfelé kapaszkodnia, hogy elérje a kormányt egy XCO-versenypályán. Ez a filozófia érvényesül az alacsonyabb kategóriában is, például a Wilier 503XN alumínium merevfarúnál.
Wilier 101X Shimano XT-vel
S nem csak a merevfarú kategóriában alkottak maradandót az olaszok, ugyanis egy igényes kialakítású karbon enduró modell, a 901 TRB is szerepel a palettán, 27,5-es kerekekkel, 150 mm úttal, virtuális forgáspontú felfüggesztéssel és a választható legjobb ár/érték arányú alkatrészcsaláddal, a Shimano XT-vel.
Wilier 901 TRB enduró
További információ Wilier kerékpárokról a magyar forgalmazónál, a Biondo Bike kerékpárüzletben: http://wilier-kerekpar.biondobike.hu/ A fentebbi képen is látható Zero.7 most óriási akcióban kapható!
Szeptember 10-én Szalontay Sándor (Bátorfy-Agria KTK) új magyar csúcsot ért el felnőtt férfi fedett pályás 200 méteres repülő rajtos időfutamon (10,039”), majd a sprintversenyben is győzedelmeskedett Grenchenben, Svájcban. Gratulálunk!
Sándor az ország jelenleg legsikeresebb sprinter versenyzője, aki előkelő helyen áll a világranglistán és olimpiai reménységünk. Rövid kihagyás után szeptember 1-től ismét a World Cycling Center-ben (WCC), az UCI edzőközpontjában készül a versenyekre, ami magába foglalja Sándor teljes speciális felkészítését, a szükséges eszközöket és minden feltételt ami ahhoz kell, hogy olimpiai kvótát szerezhessen. A WCC-ben biztosított infrastrukturális háttér korábban is kimagasló előrelépést hozott a versenyző pályafutásában, mind technikai, mind fizikai téren hatalmasat fejlődött, és a most elért eredmények azt mutatják, hogy Sándor jó úton halad a riói olimpia felé.
Egy hónap múlva, október 14. és 19. között szintén Grenchen-ben, ugyanezen a pályán kerül megrendezésre a Pálya Európa Bajnokság, ahol Sanyi ismét megméretteti magát sprint, keirin és 1000 m versenyszámokban.
A CUBE elég komoly sorcseréket hajtott végre a palettáján, nem csak a monti, hanem országúti fronton is. Új karbon vázak, meghökkentő modellek, forradalmi DH gép, gyönyörű tárcsás országúti és még sok egyéb érdekesség!
CUBE Agree C:62 SLT Disc
Kezdjük először az országúti sorral és onnan is a legérdekesebbel, az Agree C:62 SLT Disc modellel, mely teljesen megváltozott. A karbon Agree eddig nagyon közel állt a csúcs Litening szériához a geometriáját tekintve, de nem a kényelemre volt kihegyezve. Az új gép a ma trendi aero stílusban készül, de komfortosabb fejcső magassággal. Elöl hátul X12-es átütőtengellyel látták el, hogy minél merevebb legyen, és a tárcsafék csavaróereje se legyen érzékelhető.
Az új CLS EVO karbon villa már az új Flat Mount fékfelfogatással rendelkezik, és a rezgéselnyelő képessége is 40%-kal javult. A csúcsmodell teljes Shimano Dura Ace szettel érkezik, melynek kábelei a vázon belül futnak, és az Advanced Twin Mold technológiával készülő karbon váz is 10%-kal lett könnyebb. A gyors gördülésről a Fulcrum Racing Quattro Carbon Disc kerekek gondoskodnak, melyek szintén aero kialakításúak. Ez az új kerékszett mindössze 1600 grammot nyom, ami nagyban elősegíti hogy a komplett gép 7.7 kiló legyen hidraulikus tárcsafékekkel. Persze az új aero bringa nem csak kétféle tárcsás, hanem kétféle patkófékes kivitelben is kapható lesz.
CUBE Litening C:68 SLT
Csúcsok csúcsát jelenti a CUBE kínálatában a legmodernebb C:68 karbon technológiával készülő Litening. Az Advanced Twin Mold technológia segítségével sikerült a váz súlyát 850 grammra szűkíteni, és ehhez igazodik a slim formájú monocoque karbon villa. Ez volt az a bringa amivel a Vanity-Grobe csapat a Paris-Roubaix klasszikuson rajthoz állt. A C:68 nem véletlen elnevezés! Ez mutatja, hogy a váz összetételének hány százaléka karbon szál. Ha most meglepődnél, hogy „csak ennyi?” akkor jobb ha tudod, az átlag bőven ez alatt van. Hiszen sokan az üvegszállal trükköznek, és bizony gyantára is szükség lesz ahhoz, hogy az egész összesüljön.
A csúcsmodell meglepő módon Campagnolo Super Record Carbon szettel készül, ami nem megszokott manapság, főleg a német gyártók esetében. A komplett gép súlya a Mavic Ksyrium Pro Carbone SL kerekekkel már az UCI súlyhatár alatt van, mivel 6.5 kg-ot mutatott a mérleg. Ezen kívül még kétféle felszereltség érkezik, de a „belépő” modell is Dura Ace szettes.
CUBE Attain GTC SL Disc
A hazai utakra talán a legjobb választás a kifejezetten komfortra kihegyezett Attain GTC, ami tárcsafékekkel is fel van szerelve. A Comfort Flex karbon váz X12-es tengellyel rendelkezik, az Aero Flex Stay támvillák pedig a kényelmet biztosítják. A Press Fit középrészt, és a tapered fejcsövet ma már nem érdemes leírni sem, annyira alapnak tekinthető a minőségi vázak esetében. Ideális választás lehet országúti maratonokra, rossz utakra, és azoknak akik a grammoknál többre értékelik a kényelmet. Kétféle felszereltségű tárcsás modell érkezik hamarosan, és lesz hagyományos fékes kivitel is. Az Ultegrás SL Disc 8.85 kilót nyom a mérlegen.
CUBE Cross Race SL
Kezdődik a cyclocross szezon, még akkor is, ha itthon az új adminisztráció ellenére sincsen se híre se hamva a versenynaptárnak, de ami késik az jön. Külföldön, mondjuk nem kell messzire menni, a szlovák szomszédainknál nem ilyen mostoha a helyzet, így ideje beszerezned az új gépedet. Ami akár ez is lehet. Szerencsére a CUBE nem ment el a túrázás irányába, hanem mind geometriájában, mind felszereltségében vérbeli cx gépet kínál. Az alumínium váz nagyon könnyű lett, bár adatokat nem kaptunk, de a geometrián is változtattak, hogy még versenyképesebb legyen. A Mavic Aksium kerekes, hidrós tácsafékes csúcsmodell 9.9 kilót nyom, amiből egy kilót még könnyedén le tudsz faragni, ha a dobogó a célod.
CUBE Two 15
Térjünk át a montikra, mert itt is sok újdonságot láttunk. Volt szerencsénk már tesztelni is a teljesen újratervezett downhill bringát, ami mindössze 15 kilót nyom alu vázzal. Ez a konkurenseknek eléggé feladta a leckét és nem mellékesen egy baromi jó gépről van szó, álom futóművel, amiben persze nagy része van az új FOX DHX2-es tagnak és az RC2 Fit cartridges FOX 40 villának is.
CUBE Stereo 160 27.5
A CUBE Action Team is szép eredményeket hozott idén az EWS futamokról, de mi is imádtuk a tesztbringát. Amit már frissítettek is. Úgy látszik, az enduro piac nagyon felfutott, mert azért nem megszokott az ilyen gyors modellváltás. A váz alapanyaga C:68 karbon, ami nagyon könnyű súlyt biztosít, és az újratervezett csöveknek köszönhetően 8%-kal merevebb lett a tapered fejcső, a középrésznél pedig 10%-os növekedést mutatnak a műszerek. A tervezési folyamatba Nicolas Lau, és az új enduro sztár Greg Callaghan is beleszólhatott.
Valószínűleg ezért csökkent az átlépési magasság és került fel egy karbon láncterelő is a dupla első váltó helyett a csúcsmodellre. A hátsórész az új Boost 148 szabványnak megfelelően készül, ami merevebb vázat, erősebb kereket, és nagyobb sárférőhelyet biztosít. Finomítottak kicsit az ETC és ATG lengőkar kinematikáján, hogy még érzékenyebb legyen. A Stereo Action Team kivitele 650B-s kerekekkel, és XTR szettel 12.25 kilót nyom, ami fantasztikus eredmény, főleg alu kerekekkel!
CUBE Stereo 140 SLT
Itthonra talán több mint elegendő ez a 140 mm-t mozgó 29-es kerekeken guruló C:68-as karbon vázzal rendelkező össztelós gép. 2013-ban mutatták be ezt a modellt, de már itt is az utód. Teljesen új lett a váz, amihez a 68% karbonszál alapanyagú C:68 technológiát alkalmazták ETC (Efficient Trail Control) felfüggesztés mellett. Ide is megérkezett a Boost 148 szabvány, amiről már a Stereo-nál írtunk. Belső kábelvezetést kapott a Stereo 140, illetve Direct Mount elsőváltó konzollal látták el. Nem csak 29”-os, hanem 650B-s kerekekkel is kapható lesz. A csúcs SLT kivitel 11,7 kilós, amit jó néhány 29-es merev bringa is megirigyelhetne, nem még az össztelósok…
CUBE Elite C:68 SLT 29
Nem olyan régen teszteltük ezt a gépet, amit máris tavalyinak titulálhatunk, hiszen itt a még könnyebb, mindössze 944 grammos vázzal érkező utód. Az előző SHPC technológiához képest a C:68 20%-os gyanta csökkenést eredményezett, ami nagyban hozzájárult ehhez a súlyhoz. A hátsó tengely X12 lett, a fék átkerült a láncvillára és a kényelem érdekében 27.2-es nyeregcsővel kompatibilis. Természetesen a belső kábelezés Di2 madzagokat is fogad, amire szükség is van, hiszen a 9.35 kilós top bringa ezzel lesz kapható, no meg a mai napig nyálcsorgatós Rock Shox RS-1 telóval.
CUBE Nutrail
A fatbike lázból a CUBE sem maradhatott ki! HPA alumínium vázra épül, a szerintünk felesleges Bluto villával, és hátul 197 mm-es tengellyel. 4.5”-osig fogadja a gumikat, ami azért valljuk be több mint elégséges a hazai sivatagos, vagy éppen szűzhavas viszonyok tekintetében 🙂 2×11-es XT szettel, DT kerekekkel, és Schwalbe Jumbo Jim gumikkal 14.5 kilós, ami azért nem kevés.
Kiegészítőkből, ruhákból, cipőkből sem lesz hiány 2016-ban!
A CUBE kerékpárokat és kiegészítőket keresd a forgalmazó partnerboltjaiban!
Cseh Veronika és Vígh Zoltán (Fotó: archív - Vanik Zoltán)
Miközben mountain bike versenyzőink többsége Nagykanizsán állt rajthoz UCI C2-es XCO futamon, addig Cseh Veronika és Vígh Zoltán a Törökországban rendezett Salcano Cappadocia BikeFest UCI S2-es versenyen gyűjtötte a ranglista-pontokat szeptember 11. és 13. között.
Cseh Veronika és Vígh Zoltán (Fotó: archív – Vanik Zoltán)
A háromnapos esemény rövid prológból, „point to point” versenyből és körpályás XCO futamból állt, a mieink kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtva pontszerző helyeken végeztek. Cseh Veronika negyedik helyével 55 UCI-pontot szerzett, ami többet ér az UCI-ranglistán, mint egy C2-es győzelem, és Vígh Zoltán 10. helyéért járó 25 pont is beleszámít majd az olimpiai kvótafutásba.
A 2016-os ROSE újdonságok java részét már bemutattuk nektek a sajtótáborról készült cikkekben. ITT találod az országútis részleget, ITT pedig a montisat. Ettől függetlenül érdemes volt benézni a németek standjára idén is, ami a concept store boltok mintájára lett felépítve csak kicsiben. Akárcsak a müncheni Biketown-ban, minden bringa előtt egy iPad-et találsz, amin az élőben is látható gépet tudod az egyéni igényeidnek megfelelően konfigurálni!
A legfeltűnőbb bringa címére biztosan pályázhat a standon az X-Lite CW Disc, ami a cég új aero országútja. A Zipp kerekes SRAM Red szettes, hidrós tárcsás bringát bemutattuk már, de lehet van aki kihagyta azt a cikket. Elöl hátul átütőtengelyes a vázszett, a kerekeket teljesen belehúzták a nyeregvázcsőbe, és akár 28 mm-es gumival is tudod használni.
Az Aeroflyer népszerű lehet a triatlonosok körében, mert sok világmárka vázszettjét nem kapod meg annyiért, mint amennyiért a ROSE áruházból egy Zipp kerekes, Dura Ace Di2-s bringát tudsz venni. Minden a légellenállás csökkentésének lett alárendelve, halandók talán az alsó fogást sosem fogják elérni, de nem is nekik készült, hanem profi sportolóknak.
A realitás talaján maradva, itthonra ez a legjobb választás: Az új Xeon Team CGF, aminek létezik GF néven alu vázas kivitele is, de a képen a karbon látható. Már 500 000 Forint körül tudsz belőle 11 sebességes 105-ös szettel szerelt bringát venni, amiben DT kerekek vannak, és mi is meg voltunk vele elégedve! A bringa oldalirányban 10%-kal lett merevebb és a kényelem érdekében változtattak a támvillák hajlításán is.
Persze ha a legkönnyebbet keresed, akkor egyrészt felejtsd el az ötkilót (legalábbis árban), másrészt az UCI súlyhatárt, ugyanis a képen látható X-Lite pont egy kilóval múlja azt alul. 5.8 kilót mutat a mérleg alatta, amihez egy 795 grammos T40/60 H.O.C. vázra van szükség, egy SRAM RED szettre, valamint Mavic R-Sys kerékre. Vinnéd?
Végül, de nem utolsó sorban ejtsünk szót az új cyclocross/gravel bike-ról a Team DX Cross-ról, ami a multifunkciós gép szerepét tölti be a kínálatban. Egyrészt indulhatsz vele cyclocross versenyeken, másrészt használható gravel bike-ként a rossz utakon, földutakon, de sárvédővel+csomagtartóval ellátva túrázni, munkába járni, téli bringának is ideális választás. Az integrált nyeregbilincs, és a CGF-hez hasonló támvillák sokkal filigránabb kinézetet adnak neki mint az ideinek, és a hagyományos kör keresztmetszet helyett hydroforming csöveket használnak már.
Ugyan a kiállításon még nem sejtették, de rá egy hétre Simon Gegenheimer a Psycho Path nyergében Eliminator versenyszámban világbajnoki bronzérmes lett! Ennek a 29-es verziója, a Mr.Big volt kiállítva méghozá „beast mode” kinézettel és felszereltségben! Alapvetően rajongok a színekért és a színes dolgokért, de ez a gép így matt feketében, gyakorlatilag láthatatlan matricázással mindent vitt nálam. Persze a teljes XTR Di2 váltórendszer, a ROSE saját gyártású DT agyas karbon felnis kerekei, és a Tune kiegészítők sokat dobtak az összképen, meg a várhatóan 5000 EUR körüli vételáron. Ilyennel megy a hazai profi SVS Pro Team is, csak más felszereltséggel! Hamarosan jön a teszt erről a bringáról is!
Lesz egy új elektromos bringája a ROSE-nak amit a Continental céggel közösen fejlesztettek ki, és E-MTB névre hallgat. Jelenleg még csak nyomtatott működő prototípus állapotban láthattuk, de rögtön két standon, hiszen a Conti is kiállított a maga standján. 50 db Li-Ion cella került az alsócsőbe, és 50Nm-es nyomatékkal tud majd hajtani a gép, de akár 90-et is ki lehetne hozni belőle! Nagyon nagy volt a tömeg a bringa körül folyamatosan, nem csodálkoznék ha chiptuning is lenne hozzá hamarosan, akárcsak a Bosch rendszerekhez.
És ha már a német pedelec rendszer gyártót említettük, akkor íme az Xtra Watt modell, ami egy letisztult trekking, a világhírű Bosch hajtással, bordásszíjjal, és állítható papucsokkal. A ROSE okosan emelt láncvillát alkalmaz, így nem kellett bonthatóra megcsinálni a vázat a szíj cseréjéhez.
Sajnos az új karbon enduro fully a Pikes Peak még mindig prototípus formájában volt csak látható, méghozzá alu vázzal, de az állítható geometriájú gépet nyúztuk már a Fleckalm Trail-en, így ha a fenti linkre kattintasz, akkor minden infót megtudhatsz róla. Nagyon várjuk a végleges verziót, izgalmas modell lesz!
Az új ráncfelvarrott Soul Fire géppel az volt a bajom, hogy benne van az a bumszli Rock Shox rugóstag, ami elrontja a váz lendületes formáját. Amúgy egy nagyon élvezhető gép, ami értelemszerűen túl sok itthonra bikepark hiányában. Most viszont ebben az új sárga színben valami baromi jól néz ki, szerintem csak ezzel érdemes választani.
Ugyan trekking bringát nem sokat látsz nálunk (talán a jövőben ez változni fog), de tőlünk nyugatra teljesen alap, hogy valaki 1600 EUR-ért vesz mondjuk egy ilyen Black Creek-et túrázni, melóba járni. Sőt igazából amennyiért a ROSE adja az még teljesen jó ár is, mert a konkurensek pár száz eurót lehúznak még egy fullos trekking esetében a vevőről. Ha megteheted, érdemes egy rendes trekkinget venni, mert teljesen más vele tekerni még A-B-be is mint egy belépő szintű géppel.
Dupla versenyhétvégét teljesített Benkó Barbara (Focus XC Team) és Juhász Zsolt (Waberer’s Areus Team) is. Miután tegnap mindketten ezüstéremmel jöttek haza egy horvátországi C2-es versenyről, ma már sikerült nyerniük Nagykanizsán, az Elimina Tour – ugyancsak UCI c2-es – mountain bike XCO versenyen!
Az Elimina Tour XCE versenysorozatnak indult pár éve a Sport Vision & Solutions Kft szervezésében látványos városi pályákkal és nagyon színvonalas megvalósítással, de mivel nemzetközi szinten a versenyszám nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így Magyarországon is inkább az olimpiai kvótaszerzéshez szükséges UCI-ranglistapontok gyűjtésére lehetőséget biztosító XCO futamban gondolkoznak a rendezők a jövőre nézve is.
Kijelenthetjük, hogy a nagykanizsai Csónakázó-tó mellett kijelölt pálya szinte valamennyi megkérdezett versenyző véleménye szerint a legjobb volt az idei magyar kupasorozatban, a leginkább megfelelt a modern XCO követelményeinek. Több hosszabb-rövidebb mászás, technikás, ritmusos lejtmenetek épített elemekkel, ugratókkal, sziklakerttel.
Parti András elöl
A remek pályán az elit férfiak izgalmas versenyt vívtak, egy körről-körre változó élbolyt láthattunk sokáig az élen – ahogy a későbbi ezüstérmes Parti András (Waberer’s Areus MTB Team) is mondta – nem volt értelme szétszakítani egymást, mert a kör több részén is számított a szélárnyék. Kezdetben a szlovák Frantisek Lami vezetett sokat, de ő később lemaradt, az élboly fix pontját a Waberer’s-fiúk, Juhász és Parti jelentette.
Dina Márton
A magyarok közül itt tudott ragadni a fiatal tehetség, Dina Márton (Cube-Csömör) is, de ő féltáv környékén egy bukás következtében visszaesett. Ezután a német Maximilian Holz meccselt Juhászékkal, de a magyar srácok az utolsó körben felőrölték, s itthon tartották az első két helyért járó pontokat. A hölgyek között Benkó Barbara sima győzelmet aratott a szlovák Janka Stevkova és Balázs Beáta (Bringabanda) előtt.
Juhász Zsolt
A győztesek nyilatkozatai a versenyt követően:
Juhász Zsolt:
Tegnap is versenyeztünk nem messze Horvátországban, Andrisnak sajnos már rajt előtt volt technikai problémája, úgyhogy ő csak egy kört ment, én viszont nagyon elfáradtam azon a versenyen, mert nagyon nagy meccs volt a dobogós helyezésekért, még talán jobban mint ma. Ott a második helyért küzdöttünk a szlovák Martin Haringgal – aki szintén itt volt ma – végül lefelé sikerült leszakítanom.
A mai futam viszont fölfelé dőlt el, eleinte úgy tűnt, hogy Andrissal ketten kontrolláljuk a versenyt, igazából mentük a saját tempónkat, volt, hogy felértek ránk, volt, hogy leszakadtak. Igazából nem is néztem hátra, mindig csak egy embert hagytam, hogy előttem menjen, max kettőt. Tettem csak a kereket, a tegnapi verseny miatt nem mertem korai akciót kezdeményezni.
Az első körben nem voltam friss, de utána már jól ment, egész jól tudok szerintem több nap egymás után is versenyezni, többnapos maratonokon is kiderült, hogy egyre jobban teljesítek, ha a napok telnek. Ahhoz képest, hogy ezen a pályán főleg rövid félperces megindulásokra van szükség, amihez frissesség kell (és a tegnapi verseny pont ezt rontja le), mégis ott tudtam maradni végig. Az utolsó körben Andris húzta meg az emelkedőt, ami után ketten maradtunk, leszakadt a német srác, aki egy körrel korábban még támadott.
Andris érezte, hogy csak ketten vagyunk, próbált még rátenni, én pedig ekkor támadtam, mert a mozgásából lehetett látni, hogy a határán van. Utána sikerült ezt a 10-20 másodpercet megtartani a célig. Örülök, mert nincs sok győzelmünk egy évben, ezt pedig itthon saját rendezésű versenyen sikerült elérni. Elégedett voltam a tengerentúli világkupa eredménnyel, majd a vb-szerepléssel is, most remélem sikerül ezt a formát kihúzni amíg lehet, gyakorlatilag minden hétvégén versenyünk lesz, Törökország, Velence XCO, majd egy görög S2-es október első hétvégéjén.
Benkó Barbara
Benkó Barbara:
Tegnap ugyanígy Jankával (Stefkova) meccseltünk Horvátországban, meglepődtem, hogy lemaradt. Első körben előre állt, hét kört kellett mennünk, akkor még úgy gondoltam, hogy egy minimaraton lesz… Nem akartam ellőni az összes puskaport, tegnap talán pont az volt a hiba, hogy túlságosan megnyomtam az első kört. A lefelében viszont Janka leszakadt, de úgy, hogy nem is láttam többet. Utána beálltam a saját tempómra, utolértem egy-két fiút, de nem álltam be senkinek, nem akartam, hogy a ritmusomból kirántsanak. Apu mondta mindig, hogy egyre nő az előny, meglepődtem, mert tegnap 40 másodperccel megvert. Szerencsére revansot vettem itthon, örülök neki.
Nagyon tetszett a pálya, technikás volt, élvezetes, ritmusos, ha valaki nem találta el a jó nyomokat, nagyon sokat veszíthetett a kanyarokban. Egy ugratót kicsit rosszul építettek, és a hullámnak is rosszul jött ki a ritmusa, de egyébként nagyon jól megcsinálták, szerintem itt lehetne komolyabb versenyt is csinálni.
Miután hazajöttem a vb-ről, napról-napra jobban vagyok, jobban mentek az edzések, úgy gondoljuk, kicsit kitoljuk a szezont október közepéig. A vb-indulás egyértelmű hiba volt, kimentem magaslatra, sérülés után, csak azért, hogy a váltó rajthoz tudjon állni, magamnak viszont így óriási csalódást okoztam, ami nem tett jót mentálisan. Drága lecke volt, de legalább tanultam belőle, hogy legközelebb azt csinálom, amit mondanak az edzőim.
Trónkövetelő fiatalok és sokadik reneszánszukat élő nagyöregek csatája – foglalhatnánk egyetlen frappáns mondatban össze az idei spanyol körversenyt. Az utolsó napra, a vasárnap esti madridi körözésre az utóbbi kategória számára tartogatott még komolyabb izgalmakat a verseny, miközben a mezőnybefutót gyakorlatilag az előzetes elvárásoknak megfelelően John Degenkolb (Giant-Alpecin) nyerte.
Bár az elmúlt hét során joggal számíthattunk arra, hogy az összetett győztes személye majd a legutolsó pillanatig bizonytalan lesz, ráadásul akkor is csak másodperceken fog múlni a verseny, végezetül csupán egyetlen egy trikó sorsa maradt kérdéses: a pontversenyben vezetőt megillető zöld mezé, hiszen Joaquim Rodriguez (Katusha) mindössze két ponttal előzte meg az utolsó szakasz előtt Alejandro Valverdét (Movistar). Ismerve a két kerekes versenyzői attitűdjét, nem volt kétséges: le fogják még meccselni ezt maguk között!
A 45 kilométerrel a szakasz vége előtt beiktatott gyorsasági részhajrát Alejandro Valverde nyerte, közé és Rodriguez közé be tudott még slisszanni két másik Movistaros is, így a kettő pont előny most már Valverdéé volt. A történethez azért hozzátartozik, hogy Rodrigueznek nem sokkal azelőtt technikai problémái voltak, csapattársainak meg kellett dolgoznia azért, hogy visszajusson a mezőnybe. Ők ketten már nem szóltak bele a sprinterek csatájába a véghajrában, így ez maradt a végeredmény is: Valverde zöldült végül végleg be.
A szakasz mindössze 98 kilométer hosszú volt, ebből 59 kilométert adott ki az összesen 10 kör, amit a fővárosban tett meg a mezőny. Elsősorban a Giant-Apecin, a Trek Factory Racing és a Lampre-Merida csapata igyekezett koordinálni a versenyt, ám nagyjából 40 kilométerrel a vége előtt összeállt egy hatfős csoport – Benjamin King (Cannondale-Garmin), Matteo Montaguti (Ag2R),a hegyi király Omar Fraile (Caja Rural-Seguros RGA), Laurent Pichon (FDJ), Carlos Verona (Etixx-Quick Step) és Giovanni Visconti (Movistar) -, akik meglehetősen sokáig tartották magukat.
Végül azonban újra beigazolódott az országúti kerékpározás aranyszabálya: mindenki csak annyira szökhet el, amennyire a mezőny engedi. A szökevények sorra lemorzsolódtak, s a szakaszgyőzelemről sprintbefutó döntött. A Giant-Alpecin John Degenkolb diadalával vigasztalódhatott a tegnap elvesztett piros mez felett. A német sprinter Danny van Poppelt (Trek Factory Racing) és Jean-Pierre Druckert (BMC) előzte meg.
Noha az idei Vuelta a Espana minden idők legerősebb mezőnyét ígérte azok után, hogy mind a Tour de France győztes Christopher Froome (Sky), mind a francia körversenyt hiányérzettel befejezők – elsősorban Nairo Quintana és Alejandro Valverde (mindkettő Movistar), Tejay van Garderen (BMC) valamint Vincenzo Nibali (Astana) – bejelentették részvételüket az eseményen, utólag azonban kevésbé a látványos, tűzijátékszerű küzdelmekről, sokkal inkább a botrányairól – elsősorban a motorkerékpáros balesetekről – marad valószínűleg emlékezetes.
Pedig közben letette névjegyét egy új generáció, a többségében 1990-ben születettek. Nem csupán Fabio Aru (Astana) összetett győzelme, de Tom Dumoulin (Giant-Alpecin) tragikus hős mivolta, valamint az Orica GreenEdge két fiatalja, az összetett menő Esteban Chaves és a sprinter Caleb Ewan teljesítménye is említést érdemel majd a sportkrónikákban. Ráadásul idén is érvényre jutott a Vuelta egyik jellegzetessége: nem kizárólagosan a legnagyobb csapatok versenyzői kerülhetnek középpontba, ez az a három hetes verseny, ahol kisebb teamek is szóhoz juthatnak, és versenyzőik megmutathatják, mennyit is érnek.
Igazi Macskajaj jelent volt mikor az öreg a templom előtt meglátta a két szörnyet :)
Nem mindennapos összehasonlító tesztet készítettünk a Trek sajtótáborban. Megnéztük mennyire életképes az új 29+ kerékszabvány a 26-os fatbike-hoz képest. Az eredmény részben meglepő lett, részben igazolta az elméleti okoskodásunkat. Jöjjön hát a Trek Stache a Farley ellen!
Pózerkedni a kávézónál? Erre mindkettő tökéletes! Fotó: Házi Bernadett
Teszteltünk már fatbike-ot idén és iszonyatosan nagy buli volt menni vele, de azért voltak hátrányai is, melyek azért jelentősek. Van-e olyan ducigumis gép, amit akár egyetlen bringának is elfogadnánk? Mert az eddig próbáltakkal mind úgy voltunk, hogy jöhetne, de csak második bringának. A Trek 2016-os kínálatát már bemutattuk és ebben két érdekes modell is lesz. Az egyik a Stache, ami egy multifunkciós gép, eredetileg 29+ kerékkel, de tehetsz bele 27.5+, és 29”-ost is. A Farley pedig egy nagyon könnyű 26-os kerekű fatbike.
Sikerült nem túlzottan mackósra megcsinálni
Nézzük először a Stache-t! A csúcsmodell alatti 7-es kivitelt tudtuk kipróbálni „felháborítóan szép” lila színben 1×11 sebességes SRAM GX1 szettel, 110 mm-t mozgó Manitou Magnum 34 Comp teleszkóppal, és Bontrager kiegészítőkkel. A kerekek már az új Boost szabványnak felelnek meg, elöl 110 mm-es a papucstávolság, hátul pedig 148-as. Ezekre 29×3.0”-os Bontrager Chupacabra Tubeless Ready gumikat raktak fel, ami azért már elég szép ballonosságot ad.
Csak szimpla tányéros hajtóművel kompatibilis
A GX1 szettel kapcsolatban annyit érdemes megjegyezni, hogy ugyanolyan patent módon működik mint a csúcs XX1, persze úgy lőtték be a mérnökök, hogy pont annyival legyen nagyobb a váltáshoz szükséges erő, hogy vágyjál a komolyabb cuccra. A Manitou villa viszont meglepetés volt. Nagyon szépen mozgott, és nem éreztem feleslegesnek, mint a Rock Shox Bluto-t a fatbike-okban. Ennyi az alkatrészekről elég is, mert nem ezen volt a hangsúly.
A papucs állítható, amire szükség is van a többféle kerékméret miatt
Van egy óriási előnye a Stache-nak. Többféle kerékkel is tudod használni. Nem csak 29+-szal mehetsz, hanem a sima 29-es, és 650B+ is belemegy. A papucs állítható, így még a tengelytávot is tudod változtatni, ami eleve extrém rövid az emelt láncvillának köszönhetően. Elöl viszont csak szimpla tányérral tudod használni, de akár singlespeed-et is építhetsz belőle. Az Alpha Platinum aluvázat előkészítették a dropper post használatához, amit így a kormányról is tudsz vezérelni.
Nem probléma a lépcsőn fölfelé tekerés sem vele! Fotó: Házi Bernadett
A tesztpálya tartalmazott mindent amivel átlagos bringás találkozhat tekerés közben. Sajnos nagyon technikás részek nem voltak, bár az a 200 méter ami benne volt sokaknak feladta a leckét… De az is tény, hogy a Prédikálószék-Dömös útvonalon kevesen is szeretnének lejtőzni. Egy valami érezhető volt elsőre is. A 13 kilós súly itt is elég sok, nem csak az enduro gépek esetében. Persze elsőre ez nagyképűségnek hangozhat, hiszen az átlagos itthon megvásárolt normál méretű 29-es bringák is ekörül vannak, viszont az ellenfele egy kilóval könnyebb volt nála!
Igazi Macskajaj jelent volt mikor az öreg a templom előtt meglátta a két szörnyet 🙂
A fatbike legnagyobb hátránya a nagyon nehéz kerék, és gumi szokott lenni. Ezt nem csak megindítani, hanem nagy tempónál irányítani is nehezebb, mivel elég komoly giroszkópikus ereje van. Ha olyan ösvényen gurulsz, amin nagyon kicsi irányváltoztatásokat kell eszközölni, akkor rendesen küzdeni kell, de nem a kormányzással, hanem a döntögetéssel. A kerekek felállító nyomatéka a sokszor bőven egy kiló fölötti gumikkal elég jelentős. Na ezt nem érzed a Stache esetében. Persze nem olyan mint egy könnyű XC kerékkel, de a fatbike-tól messze áll. Sokkal közelebb áll egy 29-es bringa irányításához, mint a ducigumishoz.
Nem kicsi a méret!
A kerék átmérője viszont gyakorlatilag megegyezik a 26×4.7”-os gumikkal, ami döbbenetes menetteljesítményeket tesz lehetővé lefelé. Lehet, hogy mérhetően lassabb voltam vele a lejtőn mint a Farley-vel, de élményben ugyanaz volt. A köves részeken pont úgy tudsz keresztülvágni mint ha ott sem lenne. Mindenen át és felmegy. A képen látható, hogy egy lépcsősor sem okoz gondot neki. Fölfelé! Igazából egy belépő szintű 29-esnél nem éreztem nehézkesebbnek az irányíthatóságát, de azoknál sokkal-sokkal többet nyújt. A nagy kerék mindent bekebelez, hihetetlen biztonságérzetet nyújt. Viszont ha tehetném akkor a 9-est választanám belőle, ami mindössze 11,8 kilót nyom. Na az még egy univerzumnyival jobb lehet.
A Farley durvább játkos, és a kinézete is meghökkentőbb az átlagembernek
Na de itt a másik játékos, az azonos színű Farley 7 fatbike, amibe szintén kétféle kereket tudsz tenni. Mi a 26×4.7”-ossal teszteltük, de a kanadai, és amerikai igényeknek megfelelően 5”-ig fér el benne a gumi, ami lehetővé teszi a speciálisan porhóra tervezett kivitelek felrakását is. Ezen felül 27.5×4”-osat is belerakhatsz. A Farley egy érdekes gép. Létezik karbon vázzal is alig 11 kilós súllyal, de azért másfél millát kevesen adnak egy ilyenért, pedig…. A 7-es sem panaszkodhat 12 kilós tömegével, sőt az átlagos ducigumis gépek között kifejezetten könnyűnek számít.
Ezt is 1×11-es rendszerrel próbáltuk
Ugyanúgy SRAM GX1 váltórendszer, és 1×11-es váltás volt ezen is akárcsak a Stache-n, és az elöl 150, hátul 197 mm széles agyak köré épülő kerekek is azonosak, csak más méretben. Ezért is volt jó így összehasonlítani a kettőt, hiszen mondhatni mindenben megegyeznek, kivéve a kerékméreteket. Na jó ez sarkítás, mert a Farley nem tartalmaz teleszkópot. Ez egy érdekes kérdés. Szükség van-e egyáltalán telóra a fatbike orrában? Beszélgettem erről a tervező mérnök sráccal, és ő is megerősítette a véleményemet. A fatbike merev váz/villa kombóval az igazi. A Bluto úgysem mozog szépen (jelenleg is közösen fejlesztik a Rock Shox-szal, hogy rendesen működjön), akkor meg csak plusz egy kiló súlyban.
Csak a méret számít!
A Farley-ben ugyan nem a 9.8 karbon kerekei voltak, de ugyanazok a könnyű gumik, így a fatbike kerekek irányítására eddig igaz dolgok részben megdőltek. Érezhető volt még a giroszkóp hatás, de már közel sem volt annyira zavaró. Főleg úgy, hogy egy kilóval könnyebb bringát kellett terelgetni. A 4.7”-os gumik tényleg mindenen átgázolnak, még annyira sem kell figyelni mint a 29+ esetében. Hóban, és sárban pedig előnyben van ahhoz képest a nagy felfekvő felület miatt. Amit aszfalton azonnal elveszít. De ott nem is járunk vele, mert nincsen értelme.
Minden része masszív
Terepen nagyon élvezetes volt vele tekerni. Mint egy tank amit héliummal töltöttek meg. Egy maraton középtávot simán bevállalnék vele, de még inkább a havas fatbike versenyt Svájcban. A fékek lehetnének erősebbek, de ez nem a tárcsa átmérőkre, mint inkább a DB3-as fékekre vonatkozik.
Túrázni kiváló!
De félre a sok dumával! Melyik a jobb, a 29+ vagy a 26 fat? Gondolom ezt szeretnéd tudni! És nem tudok egyértelmű választ adni. Inkább megvilágítom a pro-t és kontrát. Azt az érzést amit egy 26×4.7”-os vagy netán 5”-os gumikkal haladva érzel, nem tudja egy 29+ adni. Tehát ha a fatbike érzést keresed, akkor fatbike-ot vegyél. Ha viszont egy mindenhol használható multifunkciós bringát keresel, ami mindenen átmegy, és komoly biztonságérzetet nyújt a ballonos gumiknak köszönhetően, akkor jelenleg a Stache-nál jobbat nem tudok mondani. Amikor mókázol, túrázol jó bele a 29×3”-os gumi, maratonozni pedig egy másik kerékszettel felrakod a 2.4”-osat és kész. A 650B+-nak nem látom az értelmét ebben. Ha ducit akarok, akkor ott a gyári méret, és nem költök másra.
Ahogy a kulacson is áll: „Nem puhap***öknek” 🙂
Röviden és tömören: ha csak egy bringára lenne pénzem, akkor Stache, de a 11,8 kilós 9-es kivitelben. Mert az tényleg mindenre jó. Ha megtehetem, hogy második montim is legyen, akkor viszont Farley. Akár pont a tesztben szereplő. Egy karbon kerékszettel 😀 Ahogy a videón is látható, ezekkel semmi sem akadály!
Egy fatbike nyergében nem vagy korlátok közé szorítva. Bevetésen a 2016-os Trek Farley!
Az utóbbi napokban alaposan felkavarta az internetet a RedBull Hardline downhill pálya és annak nehézsége. Maga a pálya építője Dan Atherton is összetörte magát rajta, testvére Gee Atherton pedig olyan kört nyomott, amit megnézve még a monitor előtt is lúdbőrösek lettünk. Milyen verseny lesz ebből? Durva!
Holnap, azaz szeptember 13-án egy nagyon durva downhill verseny fog lezajlani. Ez pedig a RedBull Hardline lesz. A pálya kitalálója, és építője Dan Atherton, aki egykori profi DH versenyző, aki közel sem volt olyan sikeres, mint testvérei Rachel Atherton és Gee Atherton. Ő ezért inkább az enduro vonalat választotta, és az EWS futamokon indul már jó ideje.
Viszont az alábbi videón látható, hogy pályát építeni nagyon tud! A felvételen a kétszeres világbajnok Gee látható, emberfeletti tempóban. Azért amikor ilyen kaliberű embertől háromszor jön elő az „áhhhhh” nem őszinte hangszínnel, azért az kemény! Tavaly is volt már itt verseny, de idénre minden téren szintet léptek.
A pálya építése sem volt egyszerű feladat, a PR-képekkel ellentétben komoly munkagépekkel dolgoztak hetekig a walesi hegyen! A verseny meghívásos lesz, és olyan riderek kaptak indulási jogot mint Remy Thirion, Matt Simmonds, Lacondeguy, Smith és persze az Athertonok. Érdekes lesz! Íme a promó videó!
Úgy látszik edzés közben is akadtak már gondok az egyes szakaszok teljesítésével 🙂
rbhdLes images de la Hardline commencent à arriver… La taille des bosses demande quelques ajustements de trajectoire à certains 😉 .
