Home Blog Page 370

A kétszeres Giro d’Italia győztes Paolo Savoldelli lesz az idei V4 Kerékpárverseny sztárvendége

2019. május 11-én rendezik a Visegrádi Csoport közös kerékpárverseny-sorozatának magyarországi futamát Budapest és Pannonhalma között. A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) által is jegyzett 1.2-es besorolású viadal díszvendége a Giro d’Italia kétszeres győztese az olasz Paolo Savoldelli lesz.

Paolo Savoldelli 1973-ban született a bergamoi Clusoneban. A 2002-es és a 2005-ös Giro d’Italia győztese profi pályafutását a Rosslotto csapatánál kezdte 1996-ban. Később megfordult a Saeco, az Index-Alexia, a Telekom, a Discovery Channel, az Astana valamint az LPR Brakes-Ballan sorainál.

Karrierje során az Giro győzelmek mellett nyert szakaszt a Tour de France-on, kétszer Trentinói Körversenyt és egy alkalommal a Romandiai Kör sárga trikóját is hazavihette.

Az elmélet, miszerint lejtmenetben nem lehet nagy három hetes körversenyt nyerni éppen Savoldelli uralkodása idején dőlt meg. Paolo sohasem félt lefelé, sohasem habozott és nem is igazán voltak zökkenői.

Mindkét Olasz Körverseny megnyerését nagyban köszönhette annak, hogy lefelé a riválisai egyszerűen nem tudták tartani vele a tempót.

2008-as visszavonulását követően egy ideig a Rai televíziós csatorna szakkommentátoraként dolgozott, majd az ingatlan bizniszben helyezkedett el, de országúti kerékpáros maratonokon az egyik neves olasz kerékpárgyár ikonjaként rendre találkozhatni vele, mint ahogyan idén Magyarországon is tiszteletét teszi, sőt elhozza magával Giro trófeáit is, melyek megtekinthetőek lesznek a V4 május 11-i és 12-i hazai futamainak befutója során Pannonhalmán.
A Visegrád 4 Kerékpárverseny nemzetközi mezőnye ezúttal is Budapestről rajtol, majd közel 170 kilométer megtétele után Budakeszi, Telki, Zsámbék, Bicske, Zirc és Csesznek érintésével érkezik meg Pannonhalmára.

A versennyel kapcsolatos további információk, érdekességek a Visegrád 4 kerékpáros-sorozat magyar futamainak hivatalos honlapján találhatók.

ÚJ egyórás világrekord! – Victor Campenaerts

Victor Campenaerts új egyórás világcsúcsot állított fel Mexikóban. Az egy óra végén éppen átlépte az 55 km-t a belga időfutammenő, ezzel búcsúztatva Wiggins eddigi rekordját.

Tavaly a VB után kapott szárnyra a hír, hogy a VB időfutamszámának bronzérmese, Victor Campenaerts új egyórás világcsúcsot szeretne dönteni. Sokáig nem lehetett tudni semmi konkrétumot, de két hónappal ezelőtt februárban bejelentette, hogy április közepén Mexikóban vág neki a világcsúcs-kísérletnek. A körülmények úgy hozták, hogy a tervezett napok közül április 16-ára esett a választás, és közép-európai idő szerint pontban 18 órakor vágott neki a kísérletnek. A 60 perc lejártával Victor Campenaerts éppen átlépte az 55. km-t, pontosan 55,089 métert hajtott, mellyel közel 500 méterrel megdöntötte Bradley Wiggins 2015-ben Londonban felállított 54,526 méteres rekordját.

 

Riese & Müller Load 75 – szegény ember elektromos autója

Specialized Epic Teszt
Specialized Epic Teszt

A Riese & Müller hazai forgalmazója, az EbikeShop.hu keresett meg minket egy különleges kéréssel: le tudnánk-e tesztelni egy olyan járgányt, ami képes három gyermek mozgatására, hatékonyan. Szerencsére a szerkesztőségi tagok közül jómagam rendelkezek a kitételeknek megfelelő három lurkóval, így rám szállt a Riese & Müller Load 75 cargo ebike letesztelésének joga. De ez a „kerékpár”, ha még nevezhetjük így, több mint egy cargo bringa…

Mint gyakorló bringás apuka igen megörültem a jövevénynek, most aztán odacsapunk a benzinfogyasztásnak, gondoltam, ha a gyerekek is élvezni fogják. De nem volt igazán kérdéses, mert a gyerekek egyértelműen és egyöntetűen a bringa mellett szavaztak, vagyis óvodába jövet-menet ezzel kellett közlekedni, hol a saját gyerekeim, hol lízingelt kölykökkel megtöltve a három férőhelyes „poggyászteret”.

Mindenki legnagyobb örömére!


Technika

A német R&M műhelyéből kikerülő összteleszkópos alumínium vázra épített pedelec több változatban és hosszúságban elérhető, rendelhető akár 45 km/h-ig rásegítő Bosch Performance Line Speed rendszerrel is. A nálunk teszten járt Load 75 a hosszított, 2x500Wh akkumulátorral és NuVinci 380 fokozatmentes agyváltóval felszerelt, gyermekcipelős kialakítású modell, mely Bosch Performance Line CX motorjával a normál 25 km/h-ig tartó rásegítést támogatta. Elől 20″, hátul 26″ méretű kerekekkel, illetve személyautós tengelytávjával ragasztja az útra a 38 kilónyi felépítményt. Az elején kissé bátortalanul indul neki az ember, de a gép manőverezhetősége, dönthetősége, kanyarstabilitása az alacsony súlypont miatt kiváló, egyszer sem éreztem, hogy ki akarna törni alólam elöli vagy hátul.

A kormánycsapágy különleges, elfordulást gátló darab, így esélyünk sincs magunk alá fordítani az első kereket. Az irányítást a következő elemek viszik át az első kerékre:

Hátsó kerekét le tudjuk zárni a beépített ABUS kerékbilinccsel, ami kiegészíthető a gyártó ADAPTOR CHAIN nevű láncával, együtt hathatós védelmet tudunk biztosítani kétkerekűnknek.


Komfort

Pilótafülkéje 150 centimétertől egészen 195 centiméterig személyre szabható, mely tartományból a 165 és a 175 centiméteres magassággal való kompatibilitást igazolni tudom. A kormányszára nem csak magasságban, de dőlésszögben is állítható, ezzel biztosítva teret a termetesebb söfőröknek. Menetkomfortját az elől átütőtengellyel merevített teleszkópos villa, míg hátul az állítható visszaútcsillapítással ellátott rugóstag nagyban javítja. Lehet, hogy egy ilyen értékű gépnél már nem nagy figyelmesség, de szintén emeli a kényelemérzetet az Ergon markolata, mely márkának neve szinte egyet jelent az ergonómiával. Nyereg szempontjából egy viszonylag sportos és lapos fazont kapunk a Lookin palettájáról, aminek vékony zselés rétege pont annyi komfortot biztosít, ami épp elég.


Az utasok komfortja

Ebben a formában legfeljebb három 130cm alatti gyermeket tudunk szállítani, de kapunk hozzá egy bepattintható reggelizőtálcát, ha egy gyermek helyét feláldozzuk ennek oltárán. Ha ugyanezt a helyet csomagokkal töltenénk fel, akkor egy fél háztartást magunkkal tudnánk cipelni. Menet közben egyik gyermekünk sem panaszkodott, hogy problémája lenne, de a helykínálat azért nem fejedelmi, csak épp megfelelő. A gyártó kínál egy külön megvásárolható esővédő ponyvát apró utasaink védelme érdekében, így ha igazán környezettudatosak vagyunk, semmi nem állhat az utunkba az oviba vezető úton.


Menettapasztalatok

S a teszt érdemi része, a nálunk tölött hetet mindenki élvezte, kicsik és nagyok, apa és anya egyaránt. Egy teljes hétre elfelejtettük, hogy van ovijáratra rendszeresített autónk. A gép mozgatása megkíván némi kondíciót, cserébe menet közben a bivalyerős Bosch motor kárpótol. Ésszel használva a Dual Battery rendszer egy feltöltéssel megközelítőleg 150 kilométert biztosít, rakomány nélkül ez jócskán feltornázható. Irányíthatósága elsőre szokatlan, bár én IFA-ban nőttem fel, így nem okozott gondot hamar ráérezni, s néhány alkalom után már bátran döntöttem a kanyarokban, ami a srácoknak vidámparki élményt nyújtott. A bringa megindításásban hatalmas segítség a motor, ám az utazótempója síkon, erőnléttől függően valahol 25-30km/h között van, ami már kívül esik a rásegítés tartományán, ezért csúnyán bele lehet esni abba a hibába, hogy a technika becsap minket,  végső soron mégis mi hajtjuk a villanykordét. Ami biztos, hogy közúton és megállva is mi leszünk a figyelem középpontjában, az emberek ismeretlenül is mosolyogva fognak integetni nekünk. Tőlünk nyugatabbra bevett gyakorlat ilyen módon transzportálni gyermekeinket, ám nálunk kicsit sem mindennapi látvány.


Komfortzónán kívül

A jármű legalább három alkalommal képes rá, hogy az állad leessen tőle: mikor meglátod, mikor kipróbálod, majd mikor meglátod az árcédulát. Bizony ez a konfiguráció, mert hogy elég rugalmasan konfigurálható, közelíti egy használt hibrid autó árát. Természetesen az összehasonlítás csak úgy jogos, ha almát almával hasonlítunk, tehát egy ÚJ, teljesen elektromos hajtású autó biztosan 10+ milliós kategóriába sorolható, ez a pedelec pedig „csak” a negyedét-ötödét kéri a családi kasszából.

 

A R&M Load 75 cargo pedelec-et az EbikeShop.hu jóvoltából teszteltük, ahol meg is vásárolhatod.

Az első sajtótájékoztató: valóság a Giro d’Italia rajtja Budapesten!

Fabio Aru és Vincenzo Nibali jövőre már egymás ellen versenyez

Budapest ma vendégül látta az olasz RCS szervezőiroda képviselőit és az élőben közvetített sajtótájékoztatón bejelentették: 2020-ban Magyarország fővárosa adhat otthont a Grande Partenza-nak, azaz a Giro d’Italia rajtjának!

Dr. Szabó Tünde és Paolo Bellino aláírták a megállapodást

A sajtótájékoztatóra az Olasz Intézetben került sor, az RCS Sport képviselőinek részvételével, Mauro Vegni, a Giro d’Italia versenyigazgatója és Paolo Bellino, a Giro d’Italia-t szervező RCS Sport igazgatója látogatott hazánkba, utóbbi aláírta a szerződést is a 2020-as Grande Partenza rendezéséről, amit a magyar kormány részéről Dr. Szabó Tünde, sportért felelős államtitkár szignózott.

A budapesti rajtról elsőként az RCS szervezőiroda kerékpáros szakágának vezetője, a Giro versenyigazgatója, Mauro Vegni beszélt:

A jeruzsálemi rajt után már tudtam, hogy 2020-ban külföldi rajtot szeretnénk, de nagy szükség volt rá, hogy visszahozzuk Európába a Girót. Szerettünk volna egy fontos fővárost választani, Magyarország hagyományai, történelme, kultúrája pedig hasonló Olaszországéhoz, és ez Budapest mellett szólt (például Marseille-jel szemben). Szintén számított, hogy az önök hazája, kormánya, fővárosa egységet, széles összefogást mutatott. Fontos szempont az is, hogy népszerűsítsük a világon a kerékpársportot, főleg olyan országban, mint Magyarország, ahol meg lehetne gyökereztetni ezt a sportágat. A budapesti rajt mellett 2 szakaszt tervezünk Magyarországon, de a részletekkel kapcsolatban csak június végén tudunk majd többet mondani.

Mauro Vegni, a Giro d’Italia versenyigazgatója

Nyilván mindenkit a dátumok és a rajt-cél városok érdekelnek legjobban, de erről egyelőre valóban nem döntöttek még a szervezők. Két lehetőség van. Ha a 2020-as Giro délről észak felé halad, akkor valószínűleg Budapesthez közel maradnak a magyarországi szakaszok és átrepül a mezőny Szicíliába. Ha viszont északról délre, akkor elképzelhető, hogy megcélozza a karaván a délnyugati határt. Erről azonban még korai beszélni.

Magyar részről Révész Máriusz, Aktív Magyarországért felelős kormánybiztos vezeti az egyeztetéseket, aki nagyszabású eseményről beszélt:

A Giro d’Italia-t tavaly 198 ország közvetítette és a rajtra is nagy tömegeket, több 10 000 embert várunk. A kormány 7,8 milliárd forintot különít el a rendezvényre, amiben már a több mint 100 előkészítő esemény is benne van. A tapasztalat azonban az, hogy minden elköltött euro 2 másikat fial a rendező nemzetnek.

A Főváros részéről Dr. Szalay-Bobrovniczky Alexandra, Budapest főpolgármester-helyettese biztosított mindenkit, hogy Budapest teljes mértékben elkötelezett a Grande Partenza rendezése mellett:

Kiemelt eseményként kezeljük a Giro d’Italia rajtját a helyszín biztosítása, a kötelező engedélyek megadása és az esemény népszerűsítése szempontjából is. Emellett fokozott ütemben szeretnénk folytatni a kerékpáros infrastruktúra fejlesztését is, a kerékpáros közlekedés terén is.

A megállapodást aláíró Dr. Szabó Tünde, sportért felelős államtitkár így foglalta össze a teendőket és a lehetőségeket:

Feladatunk elsősorban kiszolgálni a szervezőket a három szakasz alatt. Nem szabad azonban megfeledkezni a turisztikai lehetőségekről sem, egy ilyen esemény hosszú távon is pályára állíthatja a sportturizmust. TV nézők millióinak mutathatjuk be Magyarországot. Óriási lehetőség a kerékpársportban az utánpótlás számára is, hiszen a sportág legjobbjai jönnek ide majd, akik példaképek, fegyelmezettséget, tűrőképességet, céltudatosságot tanulhatnak tőlük a fiatalok.

Nyilván érdekli olvasóinkat a történet, hogyan rendezheti Budapest egy háromhetes körverseny rajtját, mik voltak az előzmények. Az ezredforduló környékéig visszanyúló sztoriról Szilasi László a Tour de Hongrie versenyigazgatója tájékoztatott, aki akkor és most is részt vesz a Magyar Körverseny szervezésében. A Tour de Hongrie rendező stábja minden bizonnyal segíti majd az RCS Sport szervezőirodát a magyarországi szakasz(ok) lebonyolításában. Szilasi a következőket mondta a Grande Partenzát megelőző tárgyalásokról:

A történet egészen a 2000-es évek elejéig nyúlik vissza, amikor Budapest főpolgármestere (akkor még Demszky Gábor) és az ASO részéről Budapestre látogató Tour de France versenyigazgató, a Tour de Hongrie vendége, Jean Marie Leblanc egyeztetett arról, hogy milyen módon kerülhet sor külföldön a Grand Depart-ra, azaz a Tour de France rajtjára. Itt hosszú, több mint 10 éves szünet következik, majd egy turisztikai fórumon az Aktív Magyarországért (ezen belül kerékpározásért) felelős kormánybiztos, Révész Máriusz fejébe szöget ütött az egyik téma: milyen módon profitál egy ország/város ha otthont adhat egy háromhetes kerékpárverseny rajtjának. Miután a 2017-es Girót már a helyszínen tekintette meg, a gondolat tettekben is megnyilvánult. A tavalyi év során született egy kormányhatározat, ami szerint a háromhetes körverseny rajtja szerepelhet az államilag támogatott kiemelt sportesemények listáján.

Tavaly még természetesen a Tour de France rajtjának Magyarországra hozatala volt a cél, erről volt is kint egyeztetni egy magyar delegáció tavaly a 2019-es Tour de France útvonalának prezentációján. A Tour de France rajtjának elnyeréséhez azonban nem elég letenni egy összeget, kell mögé egy sztori is, vagy egy ok, amiért adott évben külföldre viszik a franciák a Grand Depart-t. Itt elakadhatna a sztori, azonban januárban Olaszországból érkezett a lehetőség, hogy a 2020-as Giro külföldi rajtjának rendezése még nyitott. Hamar célegyenesbe fordultak az egyeztetések és most itt vagyunk a jó hír bejelentésének sajtótájékoztatóján.

A következő fontos állomás tehát június, amikor az idei Giro lebonyolítása után tovább dolgoznak a szervezők a 2020-as útvonalon, és fejlemények várhatóak majd a magyarországi szakaszokkal kapcsolatban is. A lényeg: lesz Giro d’Italia Magyarországon, ilyen rangos kerékpáros esemény pedig hosszú ideje (talán soha) nem volt, és talán jó ideig nem is lesz hazánkban. Érdemes kihasználnunk a sportág fejlődése érdekében!

Pedelec Parádé!

Meghalt a király, éljen a király! Ezzel a francia szállóigével lehetne jelemezni az idei érdeklődést a ma is tartó Pedelec Parádéval kapcsolatban. Aki nem hiszi, járjon utána, mert egészen 17:00-ig eljöhet Törökbálintra és egyben tekinthet meg 400 e-kerékpárt, melynek túlnyomó részét ki is próbálhatja.


A technológia megállíthatatlan, a gyártók java ebben az irányban fejleszt hangsúlyosan. Tény, hogy komoly vérfrissítés ez a megközelítőleg 100 éve változatlan formában gyártott kerékpárok számára. Immáron nem csak a nyugati trendek mutatják ezt, hanem jól észrevehető tényezővé vált a hazai piacon is.

 

Tény az is, hogy hazai pénztárcával mérve nem tekinthető kifejezetten olcsónak a műfaj, ám az ellenérték azt gondolom, bőven ellensúlyozza a befektetett pénzmagot.

 

Egy kis ínycsiklandozás:

 

Továbbra is áll az ajánlat, hogy személyesen győződj meg az új trend megállíthatalan terjedéséről, s ha kíváncsívá tettelek gyere el ma ide:

 

Scope Cycling Scope O2 kerékszett teszt

Manapság – kis túlzással – hetente jelenik meg egy újabb kerékgyártó márka a nemzetközi piacon. Habár a Scope Cycling távolról sem egy „nevenincs” cég, a 2013-as piacra lépés mindenesetre megkérdőjelezi a márka tapasztalatát, szaktudását a keréképítés terén.

Másrészről nem kell feltétlenül előítéletesnek lenni egy mostanában szárnyait bontogató kerékpáripari márka iránt. Lehetőségem nyílt hosszasan elbeszélgetni a holland illetőségű Scope Cycling egyik alapítójával, Rik Kusters úrral. A mélyreható eszmecsere során a szakma számos vetületét érintettük, kiváltképp a márka alapításának történetét, illetve a kerékgyártási tapasztalatot, szemléletet, amire a Scope piaci stratégiáját építi.

 

Talán meglepően hangzik, hogy a Scope immár több mint 350 versenyen volt jelen szponzorként. Ez rámutat a márka egyik fő célkitűzésére, a versenysport iránti elkötelezettségre, illetve az ahhoz elengedhetetlen magas technikai színvonal elérésére. A Scope többnyire teljesítmény-centrikus kerékpározáshoz, ezen belül versenyhasználathoz kínál különböző kerékszetteket: az országúti versenysporttól a MTB XC és maraton felhasználáson át a cyclocross és gravel bike világáig. Rik Kusters lelkesedése, a kerékpársport iránti szenvedélye minden mondatát átsüti, látszik, hogy az alapítók egyben versenyzők, a cégben tevékenykedő munkatársakat is ebben a szellemben választották ki.

 

Le kell szögezni, hogy hatalmas szakadék tátong egy kiváló üzleti stratégiával, érzékkel működő kerékpáros vállalkozás, illetve egy a mély szakmai tudással rendelkező talán kevésbé marketing-orientált bicajos cég közt. Szerencsés esetben a kettő találkozik, de vásárlóként én személy szerint szívesebben vásárolok olyan gyártótól, amely szerény módon kínál magas színvonalú, innovatív alkatrészt, mint egy másiktól, amely jól kommunikálva értékesít. A Scope Cycling egyértelműen az előbbit helyezi előtérbe. Csapatukban sokkal több a fejlesztőmérnök, mint a marketing szakember. Saját fejlesztésű kerékszetteket kínálnak, amelyek a piaci szegmens csúcsát képezik. Persze minden kerékgyártó az előbb leírtakat próbálja kommunikálni, de a hangzatos állítások mögött gyakorta hiányzik a valós „tartalom”. Sajnos a kerékpárpiac eme szegmensére jellemző a komoly hátteret nélkülöző márkák hada, amely rendszerint Távol-Keletről beszerzett termékeket értékesít – ráadásul komoly szaktudás, tapasztalat és tesztprotokoll nélkül. Nem véletlenül voltam eleinte én is szkeptikus a Scope Cycling viszonylag rövid múltja láttán!

 

A Scope jelmondata a „NO EXCUSE”, azaz „nincs kifogás”. Mivel a márka mindkét alapítója versenyszerűen kerékpározott, beléjük ivódott a teljesítményközpontú szellem. Ahogy Rik fogalmaz: „A győzteseknek tervük volt, a veszteseknek kifogásuk!” Ezt a mentalitást vitték át kerékgyártó vállalkozásukba, amelyben soha nem hozakodnak elő kifogásokkal. Érdemes még megemlíteni, hogy a Scope Cycling a tervezés egy részét nem helyben végzi, hanem az Eindhoven Egyetem Research & Development központjában. Hollandiában hagyomány a műszaki vállalkozások és az egyetemek közti összefogás, és mivel mindkét alapító az eindhoveni egyetemen végzett mérnökember, az ottani kapcsolatokat és felhalmozott szaktudást is felhasználhatják a kutatás-fejlesztés terén. Ez nagymértékben növeli a lehetőségeket, illetve az alkalmazott technológiák színvonalát.

A Scope abban is különbözik a legtöbb konkurenstől, hogy termékeit az adott piaci szegmens legmagasabb szintjére pozicionálja, folyamatos innovációval kiegészítve. Nem másolják a más gyártók által alkalmazott technológiákat, hanem maguk dolgozzák ki azokat. Ahogy Rik mondja: „csakis így lehet folyamatosan az élvonalban maradni.” Ehhez egyben komoly szaktudás szükséges, kiegészítve a kerékpársport iránti szenvedéllyel és elhívatottsággal. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a Scope a kereket komplett rendszerként fejleszti, nem csupán az adott komponenseket próbálja egybe építeni valami használhatóvá

 

Kezdjük végre a tesztet!

Mint ahogy már említettem, a Scope Cycling a kerékpározás legtöbb szakágához fejleszt kerékszettet. Ebben a tesztben a holland márka O2 kerékszettjét veszem górcső alá, amely során közel egy komplett versenyszezon tapasztalatait szeretném megosztani. Pont ezért az írás a szokásosnál kissé hosszabb, de remélem az olvasó számára a sok esemény, tapasztalat többlet információt biztosít.

Az O2 egyszerre MTB és CX kerékszett, de akár a manapság népszerű gravel versenyzéshez is kiváló választás lehet. A 25 mm belső szélességű „hookless” kialakítás adja magát a tömlő nélküli (tubeless) használathoz. Nem túl széles cyclocross felhasználáshoz, viszont biztos fekvést biztosít a mai MTB XCO gumiköpenyeknek. Az O2-t maga a gyártó is többcélú modellként aposztrofálja.

 

Az O2 esetében alkalmazott technológia döntő részt az országúti versenysport számára tervezett kerékszettekből érkezik. Egyértelműen alacsony tömegre lett kihelyezve, megfelelő stabilitással, kényelemmel és tartóssággal párosítva. A technológia implementációjához a Scope a német Schwalbe gumigyártó közreműködését is igénybe vette, ami a „hookless” peremkialakítás mellett 23 mm abroncsprofilt (-magasságot) 25/31mm belső/külső szélességet eredményezett. A Schwalbe meg is adta az O2-re az AAA minősítést, így optimális belső nélküli rendszerre hitelesített.

Az országúti abroncshoz képest az O2 alacsony profillal rendelkezik, ami CX versenyek esetében manapság kissé szokatlan. A legtöbb cyclocross versenyző magas felniprofilt használ, főleg a mély homokban megrendezett futamok esetében. Ennyi kompromisszumot mindenképpen kötnünk kell, ha egy ilyen széleskörű felhasználást igénylünk egy karbon kerékszettől.

 

A kerékszett tömege 1380 gramm, amely jól mutatja, hogy a tömeg optimalizálása mellett a tartósság és megbízhatóság is a fejlesztési koncepció részét képezte. Emellett a Scope még egy technológiát bevetett a stapabíróság érdekében. A Local Reinforcement Technology (LRT) a küllőcsatlakozásnál speciális karbon kialakítást alkalmaz, kissé megnövelt falvastagsággal párosítva. A teljes abroncsot nézve a megerősítés 10%-os tömegcsökkentést jelent, lévén a falvastagságot más területeken nem kell a küllőfeszítésterheléséhez igazítani, a szerkezet vékonyabb lehet.

A Centerlock rendszerű tárcsafelfogatással rendelkező kerékagyak ugyancsak Scope-fejlesztés, egymástól szélesebben elhelyezett peremkialakítással, ami elsődlegesen a kiegyenlített küllőfeszességet szolgálja. A másik oldalról nézve a karbon abroncs aszimmetrikus (3mm offset) kialakítása is hozzájárul a küllők optimális terheléséhez, a kerék kiváló stabilitásához és tartósságához. Alapból SKF csapágyakkal szállítják a kereket, de lehetőség van opcionálisan az iparban etalonnak tekintett CeramicSpeed kerámiacsapágyakkal megrendelni az O2-t. A számos tengelycsatlakozás-változatot immár SRAM XD kazettatest és Boost opció egészíti ki. Így az O2 bármilyen kurrens vagy régebbi gyártású kerékpárba beszerelhető.

Véleményem szerint a kerékszettnek a legnagyobb erénye a sokrétű felhasználás, e tekintetben egyértelműen kimagaslik mezőnyből. A közel egy év alatt mindhárom szakág versenyein lehetőségem nyílt próbára tenni. Mivel kora tavasszal érkezett hozzám, az utolsó CX versenyeken már a Scope O2-n gurult a cyclocross gép. Természetesen első dolgom volt, hogy belső nélküli gumit szereljek rá, majd következő három hétvégén ezzel a felállással indultam a versenyeken. Az időjárás mindhárom alkalommal borzasztó volt, eső, sár, hideg és szél nehezítette a versenyzést. Olyannyira el voltam foglalva a viszontagságokkal, hogy egyetlen pillanatra sem gondoltam az új kerekekre, amelyek annak rendje és módja szerint tették dolgukat. Tehát nem agyaltam azon, hogy bírják-e a mostoha körülményeket – máson járt az eszem, a túlélésen.

 

Papírforma szerint különben sem CX versenyzés során jönnek elő az esetleges tartóssági problémák, hanem a technikásabb, ugratókkal tűzdelt XCO megmérettetéseken, vagy hosszútávú versenyeken. Ezért jó, ha egy kerékszettet nagyobb igénybevételt jelentő felhasználásra optimalizálnak, és nem egy országúti kerékszettből próbálnánk „kifacsarni” kis többletet, amit a tervezők a nehezebb kerékpárosok miatt remélhetően beépítettek. Mellesleg a magasabb abroncsprofilt sem igazán hiányoltam a versenyeken, a 23mm profil az alacsony tömeg mellett kellő stabilitást biztosított.

Szerencsére a sár nem hatotta meg a kerekeket: legalábbis látható-érezhető-hallható kárt nem okozott a háromszor egy óra kemény dagonyázás. Verseny közben és után nagynyomású mosóval dolgoztunk a rendbetételen, ami ugyancsak nem a hosszú „kerékélet” záloga. Az SKF csapágyak tökéletesen tömítettek, egyszerűen karbantarthatók.

 

Mihelyst a cyclocross versenysorozat lezárult, a kerékszett azonnal átkerült az Trek Top Fuel XC montiba. Gumicsere tömlő nélküli montisra, pontosan úgy, ahogy az előző szezonban használtam a versenygépet. Az első megmérettetés Olaszországban volt, egy XCO futam, majd többnapos szakaszverseny következett. Tapasztalatom szerint ez utóbbinál szoktak előjönni az esetleges kerékpártechnikai hiányosságok, gyengeségek. A táv lényegesen hosszabb, illetve a terepviszony is változatosabb, mint az XCO versenyeken. Sokat lehet tanulni egy kerékszett viselkedéséről egy többnapos során, amikor kevesebb idő áll rendelkezésre a karbantartásra. A külső gumit a gyorsaság alapján választottam (Michelin JET XCR), amely tényleg repül, ellenben igen érzékeny az irányítási hibákra, és a defekt-, illetve abroncsvédelme sem éppen kimagasló. 18/20 Psi nyomáson használtam a kerekeket, majd a kevésbé köves szakaszokon 17/16 Psi értékre csökkentettem a nyomást. 58 kg testtömeghez ez menetdinamika, tapadás és kényelem szempontjából ideális, viszont csak reménykedni lehet, hogy a szokásosnál több felütés, odaverődés sem a gumit, sem az abroncsot nem teszi tönkre. Örömmel számolhatok be arról, hogy mindkettő túlélte a szakaszversenyt: nem kellett gumit cserélni szakadás miatt, illetve az abroncs pereme is sértetlen maradt.

A Scope O2 remekül vizsgázott ezen a kiélezett versenyen is. A következő többnaposra már Schwalbe Rocket Ron-t szereltem fel, viszont hasonló nyomásértékek mellett sajnos több felütést kapott a kerék. A második szakasz különösen keménynek bizonyult: ha előre tudom mi vár rám és a bicajra, kissé megemelem a nyomást. Volt 10 közepes erejű koppanás, és két ijesztően nagy, amikor úgy éreztem, hogy a kerék menten szétesik. Szerencsére katasztrófa nem történt, a célban ellenőrizve a kereket sérülést nem észleltem. Utólag szánom-bánom, amiért ilyen felelőtlen voltam a kerékkel kapcsolatban, mindazonáltal további tapasztalatot szereztem azok erősségével és ellenállóságával kapcsolatban. A szakasz után már biztos voltam, hogy a Scope O2 nem fog váratlanul cserben hagyni, tényleg bírja a „kiképzést”. Mellesleg a számos felütés nem okozott nyomásvesztést sem, a tömítő folyadék sem szivárgott a perem mentén. Látszólag a Schwalbe-besorolásnak is van értelme, az optimalizált illeszkedés valóban fokozza a megbízhatóságot!

Miközben a kerékszett és a külső gumi határait feszegetve szerencsésen elkerülve a meghibásodást, kétszer is megadta magát a fék. A komplett rendszer cserére szorult. Áldottam a Scope fejlesztők döntését, hogy a Centerlock rögzítést választották, mivel így legalább a tárcsacsere nem tartott sokáig.

 

És hogy ne csak az én véleményem szerepeljen a tesztben – illetve ne csak a nem éppen átlagos 58 kg-os terhelés alatt vizsgázzon a Scope O2 -, a kerékszettet kölcsönadtam egy csapattáramnak, aki bő 20 kilóval nehezebb – és sokkal erősebb – nálam. Ő elsősorban a fenomenális gyorsulást méltatta, emellett a kerékszett szerinte kiválóan tartja a sebességet. Nála természetesen a guminyomás nagyobb volt, amire nemcsak a többlet súly miatt volt szükség, hanem az agresszívabb montis stílus miatt is. Ilyen, amikor egy DH-s „arcból” lesz MTB-maratonista!

Történt-e valami szörnyűség a kerékkel a kemény „csapatások” során? – kérdezhetné az olvasó. Bevallom őszintén én kissé aggódtam, de az 1380 grammos karbon kerékszett ezt a próbát gond nélkül kiállta. Az abroncs nem sérült, bár a Rocket Ron-okat sajnos kukázni kellett… Lényeg a lényeg, a Scope O2 nemcsak a magamfajta madárcsontú és nem kifejezetten „csapatós” riderek számára készük, hanem keményebb arcok is nyugodtan bevállalhatják!

 

Majd jött egy újabb próbatétel a kerékszett számára, bár ez nem tervezett kísérlet volt, hanem a sors hozta. Egy másik csapattársam MTB enduro versenyre nevezett be, én pedig segítőként elkísértem a csodálatos helyszínre. A második szakaszon a srác nagyot bukott, és az enduro-specifikus, masszív kereke széttört. Kissé nehéz szívvel adtam kölcsön a montimban lévő Scope O2-t, ráadásul gumit is kellett cserélni rajta… na mindegy, ez volt az egyetlen megoldás arra, hogy folytathassa a versenyt. Orosz rulett a javából, egyetlen vigasz, hogy a maradék két szakasz valamivel könnyebbnek ígérkezett, legalábbis a technikás ereszkedéseket illetően. Ettől még rendes profi enduro versenyről beszélünk, méteres letörésekkel, sziklás tereppel, kegyetlen ösvényekkel.

Izgultam, aggódtam, és nem elsősorban csapattársam miatt, hanem a Scope kerékszettem épségéért. De a végén fellélegezhettem: az O2 sérülés nélkül túlélte a kalandot. Ráadásul az utolsó két nap időeredményei is nagyon jók lettek, köszönhetően a gyorsabb mászásoknak. Igen, egy könnyű kerékszett csodákat tud művelni a felfeléken, még ha egy relatíve nehéz enduro masinába szereljük is! A verseny után csapattársam úgy vélekedett, hogy ha tudja, milyen erős a kerék, jobban nyomta volna a lejtmenetben is. Habár nem erre a felhasználásra gondolt a Scope, látszólag még az enduro versenyzés is a kerék képességein belül van… mondjuk épphogy, és a ridernek is bízni kell benne.

 

Ezután már csak én használtam a Scope O2 kerékszettet. A nyár maradék részében főleg 24-órás versenyeken, egyéniben indulva. Oda is szükséges némi bizalom a felszereléssel kapcsolatban: csakis olyan alkatrészeket szeretek használni, amelyek bizonyítottan bírják a strapát, és biztosan nem okoznak csalódást. Elég arra koncentrálni, hogyan bírom az utolsó órákat, nemhogy még a felszerelés állapotával is foglalkozzak!

Az egyik ilyen megmérettetés „monster cross” jellegű volt, tehát „koskormányos”, merevvillás csakis bicajjal lehetett indulni. Lényegében egy gravel bike verseny volt XC futamokra – vagy inkább montis maratonokra – jellemző terepviszonyokkal párosítva. 2,1”-os köpenyek kerültek a Scope kerekekre, ami még pont elfér a gravel bringámba. Sárférőhely nem volt, de szerencsére sár sem. A kerékszett itt is kiválóan teljesített, hozzájárulva a szokatlan versenyforma élvezetéhez.

 

Lényegében a múlt szezonban mindent versenyformát kipróbáltam a Scope O2-vel, emellett mások alatt nagyobb megpróbáltatások is ki lettek pipálva. Elégedett voltam a kerékszett teljesítményével, stabilitásával, menettulajdonságaival, és természetesen a megbízhatóságával. Folyamatos üzemben volt. Most télen megvizsgálva lényegében sérülésmentes, mindössze karcolás látható rajta. A csapágyazás és a szabadonfutó-mechanika olyan, mint újkorában. Centrírozni sem kellett, ami igen ritka egy szezon kemény versenyhasználat esetében. Jövőre a teszt folytatódik, amit egy későbbi beszámolóban olvashattok.

Mit mond a gyártó?

A Scope O2 XC/gravel felhasználásra tervezett többfunkciós kerékszett. Ezen belül semmilyen korlátozást nem tartalmaz, a garancia versenyzésre is vonatkozik. Tömege 1380 gramm, ami mellé fokozott stabilitás, kényelem és tartósság párosul. A karbonabroncs tubeless külsőkhöz optimalizált, tehát így célszerű használni. A hátsó kerék fűzése az egymástól távolabb elhelyezett agyperemnek köszönhetően szimmetrikus, a két oldal küllőfeszessége lényegében azonos.

Jellemzők:

  • Könnyű
  • Tartós
  • Merev
  • Csillapítja a rezgéseket.

 

Teljesítményre fejlesztve:

A Scope kerékszettek fejlesztése rendszerszinten történik. Az agytestek a szokásosnál szélesebben elhelyezett peremkialakítást kapnak, ami segíti a szimmetrikus küllőfeszesség elérését. A szélesebb kialakítású teljes egészében karbon alapanyagból készült és fejlett szerkezeti felépítést alkalmazó abronccsal karöltve a végletekig fokoztuk a merevséget, stabilitást minimális tömeg mellett. A Scope kerekek páratlan hatékonyságot és kiszámítható viselkedést garantálnak.

Az Scope O2 kerékszett esetében az abroncs Local Reinforcement Technology eljárással készül, ahol a küllőfuratok speciális formai kialakítást kapnak, megnövelt falvastagsággal. Ez lehetővé teszi a kevésbé terhelt részeken a falvastagság csökkentését, így a megerősített küllőrögzítés ellenére az abroncstömeg 10%-kal alacsonyabb, mind a hagyományos kialakítás esetében. A köpeny felfekvését szolgáló perem ú.n. “hookless” rendszerű, a német Schwalbe gumigyártóval közösen kifejlesztett méretparamétereket alkalmazva. Tökéletes tömlő nélküli használatot élvezhetünk, ráadásul minden körülmények közt, többféle szélességű “tubeless-kompatibilis” gumikülsővel, széleskörű nyomásértéken. Emellett a felszerelés folyamata is lényeges egyszerűsödik. A saját fejlesztésű agyszettjeink többféle tengelyrendszerrel kompatibilisek. A Scope kerekek majd’ minden kerékpár-típusban alkalmazhatók, legyen az a legmodernebb technikai rendszerű, vagy egy régebbi modell.

 

Technikai adatok:

Abroncs magasság: 23 mm

Külső szélesség: 31 mm

Belső szélesség: 25 mm

Tömeg (Boost): 618/762 gramm

Tömeg (hagyományos): 609/751 gramm

Agyszett: Scope

Küllőszám: 24/28

Tengelyrendszer (Boost): TA 110 x 15 mm, TA 148 x 12 mm

Tengelyrendszer (hagyományos): TA 100 x 15 mm, TA 142 x 12 mm

Tovább információk a gyártó honlapján: https://www.scopecycling.com/product/o2/?radius=495

Shimano 105 szett teszt – Ár-értékben a legjobb

A Shimano 105 szettje az idei évre teljesen megújult, az új váltók mellet a hidraulikus fékváltókar is megkapta a felsőkategóriából már megszokott letisztult formavilágot és a működésükre sem lehet panasz. Az új R7000 egyértelműen minden idők legjobb 105 szettje.

Pont egy évvel ezelőtt látott napvilágot a hír, hogy a 105-ös szett megújul. Várható volt, hogy a Shimano a középkategóriás országúti szettjét továbbfejleszti, hiszen mindig az a sorrend, hogy elsőként a Dura-ace, aztán következő évben az Ultegra és rá egy évre pedig egy új 105-ös szett kerül piacra. Jelen helyzetben nem ráncfelvarrásról volt szó, hanem egy teljesen új szettet alkottak a japán óriás mérnökei, mely formavilágban és felvonultatott technológiákban erősen hajaz a nagytestvérekre. Tavaly nyáron az Eurobike-on már élőben megnézhettük, megtapogathattuk az új szettet, melyről a cikket itt olvashatjátok.

Mivel már két cikk is született az R7000-ről, melyben részleteztük, hogy pontosan miben is újult meg a 105-ös szett, ezért most ezt nem tennénk meg újra, hanem inkább a gyakorlati oldalról közelítjük meg az új alkatrészcsaládot (végül is ez egy teszt – szerk.).

Röviden összefoglalva, hogy miben változott az R7000 az 5800-as szetthez képest:
-Új Shadow RD felépítésű hátsó váltó, ami már SS változatban 30-as, GS változatban 34-es lánckerékkel kompatibilis.
-Teljesen újratervezett első váltó beépített bovdenfeszítő csavarral, ami mellett a szélesebb gumik is elférnek.
-Új, letisztult formájú hidraulikus fékváltókarok
-Nagyobb gumimérettel kompatibilis felnifékek
-Az Ultegrához hasonló megjelenésű hajtómű
-11/30-as és 11/34-es lánckeréksorok

A tesztelésre kapott kerékpár a hidraulikus fékes R7020 szettel érkezett, így a valódi újdonságot jelentő tárcsafékes fékváltókaros változatot tudtam tesztelni, ami abból a szempontból jó volt, hogy előző évben az ugyanilyen Ultegra szettet teszteltem és így könnyebb volt összehasonlítani a két alkatrészcsaládot.

2019-től semmi szégyelnivalója nincs a hidraulikus 105-ös szettnek, az új fékváltókar kifejezetten szép formavilágú, és még azt sem tudnám megmondani ránézésre, hogy hidraulikus, ha nap, mint nap nem ennek a régebbi mechanikus változatát használnám, olyan szépen megoldotta a Shimano a túlfolyótartály elhelyezését. Az R7020 fékváltókarok nagyon kényelmesek, stabil fogást biztosítanak a bringásnak, ráadásul többféleképpen lehet őket fogni, ami hosszú kerékpározások során kifejezetten jól tud jönni. Személy szerint én nagyon szerettem őket, pedig többnyire a mechanikusokért vagyok oda, de ezek most nagyon bejöttek. Kiállva jól megmarkolva is tökéletesen a kezembe illeszkedtek és amit még nagyon kedveltem bennük, hogy amikor lekönyököltem a fékváltókart fogva akkor is stabil volt a fogás. Számomra ez azért fontos, mert szeretek lekönyökölni, viszont ilyenkor rossz úton hamar ki tudja verni a kezemből a kormányt egy úthiba, de ezeknél a fékváltókaroknál az új kialakításnak köszönhetően is meg tudom tartani a kormányt.

Tavaly az Ultegránál az volt az egyik legnagyobb meglepetés, hogy milyen rövid úton jár a váltókar, a 105-ösnél is pont ugyanezt tapasztaltam, kicsit hozzáérek és már vált is, egyértelműen gyorsabb, mint az előző generáció, hihetetlen. Őszintén megmondom, szerintem gyorsabb, mint egy elektromos, hátul mindenképpen. Ráadásul hatalmas erővel sem kell megnyomni a kart, elég könnyedén jár, persze ez már függ a bovdenezéstől is.

A tárcsafékek jól fognak, bár a teszt kb 1000 km-e alatt egyszer sem használtam őket esőben, így nem jött ki az igazi előnyük, viszont a nagy fékezések után mindig hallottam a ciccegést amíg a tárcsák vissza nem hűltek. Volt ebből bőven, mert végig komoly szinteket tartalmazó úton teszteltem a bringát. Jó időben részben ezért is vagyok híve a felnifékes változatnak, mert az hangtalan, persze esőben vitathatatlan a tárcsafékek előnye.

Az első váltó nagyon sokban hasonlít az Ultegrára, mondjuk azt, hogy erős rokonságban van, igazából különbséget alig tudok tenni köztük a dizájnelemeken kívül. Az új kialakításnak köszönhetően agyonállítható és messze nem kell vele annyit szenvedni, mint az 5800-as szériához tartozóval. A beépített bovdenfeszítő csavar pedig óriási találmány. Váltásban egyébként nem éreztem különbséget a régihez képest, mert gyakorlatilag már az is tökéletesen váltott, ha rendesen be volt állítva.

A Shadow RD hátsó váltó egy érdekes dolog, valójában a váltók sérülékenysége hívta életre ezt a konstrukciót, alig lógnak ki a váz síkjából, így ha eldől a bringa akkor kevésbé sérül a váltó és hajlik el a váltófül. Anno még a Shimano olasz marketingese úgy magyarázta nekem az Ultegránál, hogy erre a hobbi bringások miatt volt szükség, ez a fejlesztés nekik készült. Ebben egyetértek vele és tényleg egy működő dolog, bár nekem már sikerült megkarcolni ilyen felépítésű váltót (miért ne sikerült volna, hiszen ez is kilóg egy kicsit), viszont tényleg nem hajlott el a váltófül, ami nagyon nem utolsó szempont. Azt nem tudom eldönteni, hogy jobban vagy rosszabbul vált-e, mint az előző verzió, mert különböző fékváltókarokkal használtam őket, de az biztos, hogy az új fékváltókarral piszokgyors a rendszer.


A váltással kapcsolatban azt még megjegyezném, hogy idén tavasszal 4 bringát is teszteltem, ami az új 105-össel volt szerelve és nem váltottak egyformán, ami nem azt jelenti, hogy különböző minőségben gyártja a Shimano ezeket az alkatrészeket, hanem azt, hogy nagyon sokat számít a bovdenek elvezetése. Konkrétan ne várjuk el a váltástól, hogy tökéletes lesz, ha egy nyakatekert rejtett bovdenes vázra szereljük fel, ott bizony már lehetnek problémák, míg jól tervezett váznál, ahol a bovdenekre figyeltek, olyan lesz, mint az álom. (A tesztre kapott bemutatóbringán sem volt tökéletes a bovdenezés, ha valaki éppen ezt próbálná itthon akkor tudnia kell, hogy ennél még sokkal többre is képes ez a szett).

Folytassuk a hajtással. A hajtómű ránézésre csak dizájnban változott, ami többé-kevésbé így is van, egyedül a lánckerekek távolságán variáltak egy kicsit, hogy kompatibilis legyen az új tárcsafékes vázakkal. Túl sok mindent nem lehet róla mondani, szép és hegyes terepre tökéletesen bevált nekem az 50/34, amit az átlag országútisok is szeretni fognak.

A hajtás másik eleme a lánckeréksor viszont igazi újítással büszkélkedhet, a 11/30-as és a 11/34-es kiosztással, melyek közül a 11/30-cal szerelték a tesztbringát. Ez az a sor, ami szinte mindenhova jó, széles az átfogása, viszont a nagyobb lánckerekekig pont úgy lépked, mint a régi 11/28, ezért nem fogunk nagy ugrásokat észrevenni a sorban. Összefoglalva, síkon és hegyen egyaránt jó.

Összességben elmondható, hogy az R7000 szett sok újdonságot hozott, mellyel tényleg a legjobb 105-ös szett lett a Shimano történetében. Pár évvel ezelőtt gondolni sem mertem volna, hogy a középkategóriában valaha lesz ilyen jó országúti szett. Őszintén megmondom, hogyha valakit nem érdekelnek a grammok akkor bátran használhatja akár versenyezni is, olyan jól működik.

További információk a gyártó honlapján.

Hétfőn lesz hivatalos: Budapesten rajtolhat jövőre a Giro d’Italia!

Ha a trikók mesélni tudnának...

Bár csak hétfőn kerül sor majd Budapesten nagyszabású sajtótájékoztatóra – melyre mi is hivatalosak vagyunk – a CyclingWeekly már kész tényként kezeli, hogy a 2020-as Giro d’Italia, azaz az olasz kerékpáros körverseny Budapesten rajtol majd.

Magyarországról még sosem rajtolt háromhetes körverseny, ez az esemény kétségkívül sporttörténelmi jelentőségű és a legtöbb érdeklődő kerékpár-rajongót hozhatja hazánkba a sportág eddigi történetében. Hétfőn Budapestre látogatnak a Girót szervező RCS képviselői is, természetesen a sajtótájékoztatón elhangzottakról bővebb beszámolókkal is jelentkezünk majd!

Addig is szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani egy interjút a Giro d’Italia korábbi főszervezőjével: Angelo Zomegnan már 2013-ban úgy nyilatkozott, hogy a mi fővárosunk egy kincs.

 

DT Swiss CRC 1400 SPLINE db 24 wheelset review

The DT Swiss CRC 1400 SPLINE db 24 wheelset has got a massive task for this test. The wheels needs to cover multiple grounds besides its intended usage determined by DT Swiss.

For one, it should fulfill its prime mission, namely to provide an excellent performance in competitive in cyclocross and gravel races, while being performant in adventurous multi day bike packing endeavors. Certainly, not everybody is keen to race and hunt the best possible times. For them, a snappy, light weight, or maybe aesthetically pleasing appearance is of higher importance. The DT Swiss CRC 1400 SPLINE db 24 meant to satisfy the latter objective with its 1389 grams weight.

 

Given DT Swiss reputation and clear position in higher price segment, it ought to justify its asking price and provide advertised high performance. In addition, I wanted to stretch the scope of its indented use as well.

 

After having received the carbon wheels, I did a brief set up followed by mounting the 140mm discs with the rather handy center lock disc interface. When racing, I always go for 622 mm (29″/700C) diameter. On one hand because of the of the current UCI regulations, on the other hand, in terms of ride dynamics, the 29er has an upper hand compared to the admittedly versatile 650B size. At least in my book it does.

 

The 22 mm inner width matches the designated tires I used for this test quite nicely. All tires were set up as tubeless. They were of varying width, manufactured by Vittoria, Panaracer, Continental and Schwalbe. All of them locked in nicely, meaning no compressor was needed for the installation. Air loss must was non-existent which is a testament to DT’s well-sealed, hookless tubeless design. All in all, the tubeless set up was a pain free process. The 22 mm Inner width let the tire exploit its true volume nicely.

There was no time to spare. So as soon as the wheelset was set up and ready for the first race, we headed over to Holland and Belgium for the first races. The wheels were used in 2 different bikes for the test, a Specialized Sworks Crux and a Ridley X Night SL disc. What stood out from the get-go was the insane acceleration provided by the DT Swiss CRC 1400 SPLINE db 24. There are way lighter wheels out there than its 1389 grams and it can’t be attributed to the placebo phenomenon.

 

The freehubs DT’s 36-point engagement system just adds to this fast picking-up. I nice buzzing sound is a bonus, at least in my books anyway.  The used 12 mm Thru axle system makes the wheels-swap straight forward execution. In a CX race keeping the momentum is not as relevant as in other disciplines. In long gravel races the inertia or the lack thereof plays a more important role. On the other hand, a light steering is a must.

 

For my built [58-59kg] and my mediocre power output, the rigidity of the wheels is more than enough. I was unable to challenge its stiffness to the fullest. My test mate with his 78kg and punchy riding style reported the high level of stiffness as well. That can be partially attributed to the hub design which has been modified with a larger flange and an adjusted angle. DT statement of added 15 percent enhanced stiffness is not an exaggeration.

 

Thankfully the mandated maximum width of 33mm wasn’t exceeded on this setup. But there is a subconscious difference of a 33mm and 33mm width. Somehow, in this case it manages to squeeze out more out of this limited width in a good way. The rough and relentless race conditions were a great opportunity to test the sturdiness of the built in, well proven DT Swiss 240s hubs that are mated with DT ProLock Squorx ProHead alu nipples and DT aero comp® straightpull Spokes in 2-cross (1:1) Spoke pattern. Fortunately there was no spoke/nipple loosening during the whole test instalment to report.

 

During the competition the wheels were jet-washed, and given the time constrains, minimally maintained. But that was on purpose too, as we wanted to see how far they can go with minimal care. The frequency of the races [2x per weekend, from December till February], ridden by different riders under highly varying conditions, like frozen bone-dry tracks all the way up to nasty mud and slush covered surfaces challenged the wheelset significantly. Cleaning was kept to minimum.

 

Thank to its subdued design and graphics [waterslide decals] the dirt wasn’t as evident. The DT Swiss CRC 1400 SPLINE db 24 wheelset is very ‘submissive’ in this department. Nothing outstanding as if its tagline went like: “My inner values lie somewhere else”.  I wish, its grand performance was demonstrated more by way of a tad flashier design. The wheelset can be easily mistaken for a generic, cheapo wheels that are to be had all over place for the fraction of its price. However, taste is very personal matter.

For good measure, wheels were lent to a junior UCI rider as well who unfortunately ran out his spares. This way we gained even more feedback for different [A-racer] perspective. Albeit his own wheels were slightly lighter, he was deeply content with DT’s sturdiness, quick freehub engagement, and keeping the frozen A-line way easier.

 

We didn’t give the DT Swiss CRC 1400 any slack. Just right after the first installment of the test (CX racing) had been concluded, we mounted the wheelset into a SantaCruz Stigmata CX/Gravel racer and headed over to States to challenge the upcoming some early season gravel races. Here, the wheels had a way more taxing job to accomplish. Clearly, a gravel event is a very multifaceted one. But that’s exactly we want to learn firsthand: does it perform equally well despite hugely different surfaces? Thus far, the DT Swiss CRC 1400 lined up for 6 different events, equipped with the following tires:

Vittoria Terreno Mix G

Panaracer GK 38

Challenge Gravel Grinder

 

All of them mated nicely with CRC 1400. Only the Challenge Gravel Grinder caused some hassle when it was being set up as tubeless. The relentless nature of the event beckoned a premature end of the test period due to the negligible maintenance and self-supported manner of the events. Let alone the fact that one of the test members is not exactly tech savvy, meaning, the way he treats its equipment is anything but desired.

Thankfully there was just one outstanding, extreme event where sleet, frozen rain and snow slush our tester had to face. That’s been a rather extraordinary conditions that caused headache whether the hubs will take the beating as well as the rims that were running on deflated Challenge Gravel Grinder tires the last 24 miles. Given the harsh conditions, our tester opted to carry on instead of repairing the damaged tire. Frozen hands and lost feel prevented a quick tire change anyway. Despite slowing down to an almost walking speed at places, it’s been a touch-and-go undertaking. The rough, half-frozen gravel road just elevated the chances of an ultimate damage of the rim.

 

To heighten the disaster – merely 5 miles to go – the front tire had a puncture. The calamity could not be greater! The rider crossed the finish line, half-dead but with the CRC 1400wheels intact. We don’t know how much the supple nature of the deflated Challenge tire contributed to the rim damage limitation, and what has been the part of the CRC 1400’s robustness which made sure that the damage had been kept to a bare minimum. We can’t asses the integrity of the rims, though nor can we inspect the internal structure.

 

Since thus unlucky occasion, the wheels were subjected to another 3 races, and they functioned perfectly. As alluded at the beginning, I wanted to stretch the wheels indented application by subjecting them to more radical testing grounds. Just as gravel races are popping up everywhere, “enduro style” racing is also gaining popularity. At these events only certain stages are timed. On those challenging downhill sections one is better off riding a usual cross-country bike. Sure, you can tackle this part of the course, but way slower, gingerly. The purpose of these events is to push the envelope.

 

To keep up with fellow racers riding on hardtails and full suspended bikes was a great challenge. Sure, it comes down to skills too, no question, truth be told, though, the speed we generated with a gravel bike like the SantaCruz Stigmata equipped with DT Swiss CRC 1400 wheels was stunning. Thanks to the low tire pressure hovering around 20psi in the ballpark, numerous bottoming out was to be expected. And they came in spades. The familiar sound of hitting the rim hard was omnipresent. Since the wheels kept their integrity, the massive abuse non-withstanding, we decided to go for broke, and roll the dice. The wheels didn’t fail!

 

Similar riding attributes can be attests to those we learned while racing CX. Here, the snappiness of wheelset isn’t an absolute necessity. Steep – albeit short – climbs were littered with gravel, sizable sharp chips and ruts that managed to disrupt a flowy ride. The steering was considerably more agile. We were happy to have a shallow rim height of 24mm. In my eyes, it is a next-to perfect blend of snappiness and a little bit of wind cheating. Admittedly, we had an event where a better aerodynamics would be preferable, meaning 30-40mm rim height, but I wouldn’t trade this lightness for a more aerodynamics as far as gravel racing goes.

Many races already in the books, and plenty to be attempted that are coming up more and more frequently. Chances are good, the wheelset will be tested on a Specialized Sworks Diverge too, just to see how it behaves on different rig.  Also, the DT Swiss CRC 1400 is destined for an extended bike packing endeavor in in southern part of Europe. Here, much chunkier tire will be used to gain more actual and direct experience with fattier tires, but most of all how it performs under heavy load off the beaten track in remote areas sans external support.

 

And with that the first test-installment is concluded, and will be followed up soon with the next part. The race season is extensively long – many test miles are ahead of us. Nevertheless some provisional conclusion can be drawn all the same. Thus far, the DT Swiss CRC 1400 performed well even beyond its intended use. Not only did it have to face grueling conditions and tasks, but also took some major beating along the way. It’s a small wonder that any wheelset could withstand all this and keep its integrity.

 

I am not fond of the “one size fits all” moniker, but if you have to have just one wheelset, it should be something like the DT Swiss CRC 1400! What is even more appreciable, is its serviceability, spare parts availability, adjustability – mainly concerning the axle standards  – and at the bottom line, it’s fantastic reliability. The second installment of the test will soon follow!

 

What the manufacturer says:

A pinnacle of the Cross Road category – the CRC 1400 SPLINE® db 24. A wheelset for everybody who likes to race away from the tarmac, no matter if it is a cyclocross race, a gravel stage-race or the prestigious after-work race with your colleagues through the forest. The high-end full carbon tubeless ready rim is laced to a straight pull 240s based hub, combines maximum reliability for the harsh off-road use with superb performance. Being extremely lightweight and reactive, fast accelerations and jumping over obstacles will be even more fun with the CRC 1400 SPLINE® db 24 mounted on your cyclocross bike.

Equipped with 24 mm high, tubeless ready carbon rims, DT aerolite® and DT aero comp® spokes, Centerlock mounts and 240s based SPLINE db hubs with Ratchet freehub system. For 12/15×100 mm thru axle, 9×100 mm QR at the front and 12×142 mm thru axle, 10×135 mm QR at the rear. End caps for quick release included.

Rim Design

The rim of the CRC 1400 SPLINE is made for the tough offroad useage. CX-tires of 32 mm and even wider gravel rubbers get an ideal support through the 22 mm wide hookless rim. At the same time the rim comes up with only 24 mm of rim depth and an astonishing 390 g on the scale. The hookless rim design allows for an optimized arrangement of the carbon layers and fibre orientation to increase the impact resistance. Last but not least the rim is tubeless ready menacing off-road usability through increased comfort, better rolling resistance and less pinch flat risk.

SPLINE® Technology
With straight pull spokes and the use of specific lacing, superlight hubs as well as high end rims featuring key DT Swiss technology, SPLINE® wheels make for a perfect training and racing partner.

Ratchet System
This patented freewheel system uses precision ratchets, featuring extremely high load capacity and reliability. The no tool concept allows for an easy execution of routine maintenance.

Straightpull Technology
The term Straightpull refers to spokes with no bend at the head. This design allows for an ideal strength to weight ratio when compared to conventional spokes. Due to their more precise alignment and direct trajectory, straight-pull spoke technology creates a stiffer, more responsive wheel.

DT Pro Lock® Technology
A patented liquid injected into the nipple thread allows for extremely durable wheel builds.

Maximum system weight: 120kg.

More information: http://tidd.ly/f31db441

 

KSR, NIU, SurRon, Lambretta, DocGreen – Pedelec Parádé 2019

2017 óta a KSR MOTO Magyarország látja el a KSR MOTO Austria hivatalos magyarországi képviseletét és termékeinek forgalmazását, melyekbe az alábbi márkák tartoznak: KSR MOTO, NIU, Lambretta, Brixton, Malaguti, SUR-RON, Doc Green, A-TO. A Pedelec Parádé egyik újítása, hogy az e-mobilitás többi elemét is bevonja, tehát e-motorokkal, e-rollerekkel erősít. Idéntől tehát a pedelec kerékpárokat nem lehet „lemotorozni”, mindennek meg lesz a maga helye. Nyilván, hogy a fejekben is helyre kerüljön a történet, el kell jönni és ki kell próbálni mindent!

KSR

A családi kézben lévő osztrák KSR Group nemzetközi piacokra fejleszt és forgalmaz termékeket. Az „okos termékek” a szórakozáson túl a funkcionalitást és a megbízhatóságot is képviselik. A KSR Group termékpalettája az élvonalbeli járművektől egészen az elektronikai eszközökig terjed. A csoport a saját szegmensében piacvezetőnek számít Európában, a termékeit a világ több mint 60 országában forgalmazzák.

2008 óta a KSR Group saját motorkerékpár-tesztelő központot üzemeltet, hogy minden terméket szigorú bevizsgálásnak vethessenek alá, fejlesztés szempontjából pedig szintén saját kutatási és fejlesztési részleggel rendelkezik a kremsi székhelyű központban, Ausztriában. Olyan vezető európai formatervező cégekkel dolgozik együtt, mint a KISKA Design, Ázsiában pedig saját formatervező csapata van. A központban lévő grafikusok felelnek a matricák és csomagolások kialakításáért valamint a kézikönyvek és reklámanyagok készítéséért.  A cégcsoport számos nemzeti és nemzetközi márka tulajdonosa, ezek egy része megtalálható kiskereskedők kínálatában, más termékeit ügyfelei márkaneve alatt gyártja.

A forgalmazó 2019-es újdonságai:

Idei évtől elkezdtek forgalmazni néhány új márkát, például a Segway-Ninebot és A-TO elektromos rollereket, SUR-RON elektromos enduro motorkerékpárokat, Doc Green pedelec kerékpárokat és rollereket.  A már meglévő márkáiknál is megjelentek új típusok, melyek között néhány termék valódi kuriózumnak számít: a NIU NGT A1 kategóriás elektromos robogó, vagy a KSR MOTO TR 50 SM és X nagytestű 50 cm3-es enduro/supermoto, melyek 2 ütemük ellenére EURO4-es besorolással rendelkeznek.

NIU:

SurRon:

Lambretta:

 

A Pedelec Parádén a következő cuccokkal találkozhatsz!

KSR-MOTO VIONIS (Próbálható)
KSR MOTO TTX

SUR-RON Firefly (Próbálható)

NIU M+
NIU U(Próbálható)
NIU N-Sport

docGREEN E-montenbike
docGREEN E-Citybike
docGREEN E-kemping

Ninebot By SegWay ES1 Roller(Próbálható)
Ninebot By SegWay ES2 Roller
Ninebot By SegWay W1 Drift

LAmbretta e-bike

 

Weboldaluk elérhetősége: http://ksr.hu/

Facebook oldalaink:
KSR-MOTO Magyarország
NIU Magyarország
Brixton Motorcycles Hungary
Lambretta Magyarország

 

Várunk a Pedelec Parádén, ahova érdemes regisztrálni a kedvezményekért!

Maradjatok velünk és figyeljétek a Pedelec Parádé rovatunkba bekerülő cikkeket, hogy megismerhessétek a kiállítókat, megkapjatok minden információt az eseményről.