Home Blog Page 36

ABUS AirBreaker 2.0 sisak teszt: Amikor azt hitted, hogy nincs jobb, de mégis van

Az ABUS idén nyáron mutatta be a legújabb országúti/gravel/XC sisakját az AirBreaker 2.0-t, ami a jól szellőző kerékpáros fejvédők csúcsát jelenti a gyártó kínálatában. Abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a bemutatóval egyidőben az országban elsőként kaptam az új modellből egyet tesztelésre, így nemcsak a kerékpáros közvetítések alatt tudtam nézni az új sisakot a versenyzők fején 🙂 , hanem ki is tudtam próbálni, hogy milyen lett az új top modell. Az ABUS AirBreaker 2.0 tesztje számomra azért is volt különösen érdekes, mert én a fejvédő elődjét, az AirBreakert használom már 4. éve, így nagyon jó összehasonlítási alapon van arra, hogy miben változott az új modell. A teszt megkezdése előtt azért sokat gondolkoztam azon, hogy vajon mit tudott fejleszteni az eddig szinte tökéletes sisakon a gyártó, de el kell árulnom, hogy tudott. 😉 Lássuk!

Az ABUS történetében az AirBreaker egy hatalmas mérföldkő volt, ugyanis ebben a sisakban szerezte meg 2018-ban Alejandro Valverde a márka számára az első országúti világbajnoki címet. Aztán láthattuk rengeteg profi versenyző fején országúti, cyclo-cross és XC versenyeken egyaránt, a Movistar és az Alpecin csapatsisakként használta, és még Mathieu van der Poel fején is gyakran feltűnt a GameChanger mellett. A kerékpárpiac egyik legjobb jól szellőző sisakja lett.

2022-ben én is írtam róla tesztet, akkor engem abszolút meggyőzött, azóta saját sisakként AirBreakert használok. Szerettem, hogy nagyon jól szellőzik, kényelmes és hibátlanul illeszkedik a fejemre. Persze az utóbbi fejforma kérdés is, mert nem biztos, hogy mindenki így lesz vele, hiszen nem vagyunk egyformák. Az aero sisak trend világában én izzadósként kitartottam az AirBreaker mellett, csak hűvös-hideg időben vagy gyors versenyekre vettem az aero sisakot.

A GameChanger 2.0 2 évvel ezelőtti megjelenése után már lehetett sejteni, hogy az AirBreakert is el fogja érni a megújulás szele, hiszen a mai világban nagyon ritka, hogy valamit változtatások nélkül árulnak hosszú évekig legyen az bármennyire jó, mindig jobbat kell csinálni. Az AirBreaker 2.0-t bemutató előadáson is elmondták, hogy a sisak fejlesztésekor a legnagyobb kihívás, hogy hogyan csináljanak a bajnok fejvédőnél jobbat. Ehhez versenyzők segítségét kérték, akik elmondták, hogy még jobban szellőző, illetve jobb aerodinamikájú fejvédőt szeretnének, amivel tudnak még extra wattokat nyerni. A két dolog együtt nem egyszerű, de az ABUS mérnökei nekivágtak a feladatnak.

Mathieu van der Poel az AirBreaker 2.0-ban

Végül június végén érkezett hozzám egy nagy ABUS logós fadoboz, amiben a hozzácsatolt levél szerint az új AirBreaker 2.0 lapult, viszont egy számzáras lakattal zárták le, hogy ne tudjam idő előtt, azaz a bemutató előtt kinyitni, így még várnom kellett egy hetet arra, hogy a kezemben foghassam. Számomra a szépséghiba annyi volt ebben, hogy pont a Mátra Bike Challenge napjára ígérték a kódot, így aznap már nem tudtam kipróbálni, pedig pont jól jött volna arra a túrára/versenyre (utólag el is mondom majd, hogy miért). Végül a verseny után kinyitottam a lakatot, aminek a kódja a VB győzelem éve volt 🙂 , aztán másnap szemrevételeztem, felpróbáltam a sisakot és megcsináltam az unboxing videót.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

János Márkus (@janosmarkus) által megosztott bejegyzés

Az első benyomásom amikor megláttam az új AirBreaker 2.0-t az volt, hogy ez a sisak le sem tagadhatja, hogy az AirBreaker utódja, bőven örökölt a világbajnoki sisak stílusjegyeiből és technológiáiból, arról nem beszélve hogyha jobban megnézzük a részleteket akkor láthatjuk, hogy egy ízig-vérig felsőkategóriás ABUS fejvédőről van szó. A formavilág hasonló mint a régi modellnél, persze kb semmi nem pontosan ugyanolyan rajta, talán az oldalára mondhatjuk, hogy legjobban hasonlít rá. A szellőzőnyílások kb ugyanolyan rendszerben helyezkednek el az új modellen, – kivétel a sisak elején, mert az sokat változott – viszont a méretüket megnövelték a jobb szellőzés miatt. Felülről eltűnt a rácsos szélterelő rész, helyette karbont találunk, ami még több helyen visszaköszön az új modellen. A sisak hátsó részén a 3 ágú csillag is megmaradt, de szögletesebb formát kapott. A fejvédő eleje sem teljes egészében más, mert hasonlóak a szellőzők mint a régi modellen, viszont 2 új szellőzőnyílás is helyet kapott rajta, amitől szemből nézve már nagyon más hatást kelt a két sisak. Illetve kicsit csúcsosabb a sisak eleje, mondhatjuk azt, hogy ez a rész emlékeztet a GameChanger 2.0 csúcsosságára, bár jobban megvizsgálva látszik, hogy az AirBreaker 2.0 még annál is kicsit csúcsosabb. Az EPS habba integrált ActiCage váz is jól látszik az új modellen, ami kiegészítve az extra karbonnal biztosan jó védelmet az AirBreaker 2.0-nak.

A cikk írása közben jutott eszembe, hogy talán legjobban az autómodellekhez hasonlítható a régi és az új sisak közti különbség, ott is amikor megjelenik egy új modell akkor láthatjuk, hogy miben más és miben hasonló mint az előző modell, de mégis szemre tudjuk, hogy mindkét autó melyik modellcsalád más-más generációja.

Abból a szempontból mindenképpen érdekes volt ez a teszt, hogy hamarabb találkoztam az AirBreaker 2.0-val minthogy a technikai paramétereiről olvassak vagy halljak, ezért első körben a tapasztalataimra és a szememre tudtam hagyatkozni. Aztán kb 1 hónap használat után hívtak meg egy bemutatóra, ahol részletesen meséltek az AirBreaker 2.0-ról.

Felvéve nagyon hasonlít érzetre a régi AirBreakerhez, kb ugyanott támaszkodik fel a fejemen, ugyanott rögzül hátul, talán az elejében lehet annyit érezni különbségként, hogy mintha magasabban fogná ott a fejemet. Bár őszintén ha vakon tennék a fejemre akkor szerintem nem tudnám megkülönböztetni a kettőt. Mivel számomra az AirBreaker volt az egyik legkényelmesebb sisak a piacon, ezért a fenti megállapítások mindenképpen jót jelentenek az AirBreaker 2.0-ra nézve is.

 

A szemüveget felvéve jött az első különbség, az AirBreaker 2.0-nál bőven elfér a szemüvegem a sisak alatt és még van helye a levegőnek beáramlani a homlokomhoz, illetve a hosszabb szárú 100% S3 szemüvegem (ilyet használnak a Movistarban is akik ABUS szponzoráltak) szára sem ér bele hátul a sisakba, ami a régi AirBreakernél előfordult. Végre a tervezőknek is feltűnt az a probléma, hogy a mai nagy szemüvegek sokszor beleérnek a sisakokba (lehet mások is panaszkodtak erre, nemcsak én 😉 ) és ennek megfelelően tervezték meg az AirBreaker 2.0-t. De tényleg nagy hely van még a szemüveg felett. Később próbálgattam többet, nézegettem a fotókat és szerintem ebben az is benne van, hogy egy hangyányit hátrébb tolva fekszik fel optimálisan az ember fején, mint a régebbi modell. Egyébként ugyanezt tapasztaltam a GameChanger 2.0-nál, hogy ott is valószínűleg a jobb aerodinamika miatt így tervezték meg a sisakot.

Maradva a napszemüveg témakörnél, az AirBreaker 2.0 egyik igazi extrája a szemüveg port, ami tényleg megtartja a szemüveget. Elöl a két oldalsó szellőzőnyílást teljes mértékben úgy tervezték meg, hogy a szemüveg szárai tökéletesen illeszkedjenek bele és gumírozást is kaptak ezek a nyílások, amik stabilan rögzítik a szemüveget. És tényleg igazak a videók, a sisakba bedugott szemüveggel fel lehet emelni az AirBreaker 2.0-t, annyira tartja a szemüveget. Én is csak néztem amikor először beleszúrtam a szemüveget, hogy a fejem rázására sem mozdult meg a szemüveg, aztán levéve láttam, hogy milyen mérnöki munka van ebben.

A pántok lényegében nem változtak az előző modellhez képest, az új AirBreaker 2.0-nál is összevarrták őket a fül alatt, ezért nem kell semmit sem állítgatni azon a részen, hanem mindössze elég méretre állítani az állszíjat és máris fel lehet venni a sisakot. A pántokban ugyanúgy egy erősített csík található, ami segít megakadályozni a pántok lobogását nagy sebességnél, illetve az izzadtságot is levezetik. 1 hét használat után tűnt fel, hogy a két oldalon nem egyformán vezették el gyárilag a pántot, ezért gyorsan kipattintottam az egyik oldalon (ahol szerintem rosszul futott) és úgy fűztem be, mint ahogy a másik oldalon van. Ezt az egészet kb 1 perc alatt megcsináltam, mert a pántok teljes egészében kivehetőek, na meg moshatóak is. A pánt elvezetése egyébként érdekes kérdés, mert szerintem attól is függ, hogy mi az optimális elvezetés, hogy ki milyen beállítással használja a sisak állítómechanikáját, ezért is jó, hogy minden teljesen személyre szabható az ABUS fejvédők többségében.

Az állítómechanika az előző modellben megszokott rendszer továbbfejlesztett változata, ami 3 dimenzióban állítható tökéletesen működő darab, ami ezúttal is a nők örömére lófarok kompatibilis, de picit kisebb helyet hagy mint az előző modellben lévő rendszer, pont úgy mint a GameChanger vs GameChanger 2.0-nál volt, viszont ettől még a nők 99%-nak át fog férni rajta a haja, csak az extrémen dús hajjal rendelkezőknek lehet vele problémája. Nekem a beállítás nagyon gyorsan ment, már rutinból tudom, hogy hol kell mennie hátul a fejkörméret-állítónak, nem tartott fél percbe sem beállítani.

A szivacsokat szintén jól ismerem az előző modellből, persze a formájuk már más hiszen nem teljesen egyforma a két sisak. Én nagyon szeretem őket, mert azon ritka szivacsok közé tartozik, amik nem okoznak számomra allergiát (idővel nem oldódik ki belőlük a festékanyag mint sok más gyártónál és nem marja szét a szememet), illetve gyorsan száradnak és nagyon sokáig használhatóak. Van itthon „pár” ABUS fejvédő, de a top modellek szivacsai extrémen tartósak. Egy ilyen kategóriás sisaknál gondolom említenem sem kellene, hogy kivehetőek és moshatóak a szivacsok, de azért leírom, mert tényleg nem árt ha az ember időnként kimossa őket. 🙂

A szivacsozásnál maradva, a homloknál található szivacsban olvashatjuk az AirBreaker 2.0-t is Olaszországban gyártják, akárcsak az elődöt és a magasabb kategóriás ABUS országúti sisakokat. Itt fontosnak tartom kiemelni, hogy az összes ABUS sisakot és zárat Európában tervezik és gyártják (saját tervezés és saját gyártás), tehát a gyártás SEM távol-keleti, így sokkal gyorsabban tudnak reagálni a vásárlói igényekre, nem kell végighajóztatni a termékeket a fél világon, na meg persze a minőségre is jótékony hatással tud lenni ha nem valahol a világvégén bérgyártásban készülnek a sisakok.

A sisak tömege sem egy elhanyagolható szempont, bár őszintén én 50 gramm különbséget sem szoktam megérezni a nyakamon több óra bringázás alatt, viszont ha minden tized másodperc számít felfelé akkor jó ha könnyű a sisak. Az AirBreaker 2.0 (M-es méret) alatt a mérleg 217 grammot mutat, ami 3 grammos növekedés az előző modellhez képest. Én ez alapján azt mondanám, hogy egy súlyban vannak, viszont az újabb modellben több karbon erősítés található, aminek köszönhetően nagyobb védelmet nyújt az AirBreaker 2.0.

Menet közben

A teszt alatt szerencsére nem kellett megvédenie a fejemet, ezért a védelemről nem tudok beszélni, de számomra az ABUS név abszolút biztonságot jelent ha kerékpározásról van szó. Július eleje óta mindössze egyszer bringáztam másik sisakban, szóval került kilométer bőven az AirBreaker 2.0-ba.

Az első versenybevetése a Salzkammergut Trophy gravel távján volt, ami után már nem volt kérdés, hogy ez lesz az én sisakom. Erről a versenyről tudni kell, hogy sokat mászunk meredeken felfelé, jellemzően párás időben, aztán gyors lejtőkön leszáguldunk, utána pedig megismételjük újra ezt. Nekem izzadósként ilyen helyzetben az a problémám, hogy szétizzadom felfelé a napszemüvegemet, aztán lefelé nem látok a sok rajta lévő izzadtság, por miatt. Ezt úgy tudom elkerülni, hogy felfelé leveszem a szemüvegemet és betűzöm a sisakba, aztán a lejtőkön pedig felveszem. A probléma az szokott lenni, hogy a sisakok többsége nem tartja rendesen a szemüveget és ha mondjuk nem veszem fel lejtőn akkor kieshet a sisakból, vagy akár mászás közben is el tudom veszíteni. Na, ez most az AirBreaker 2.0-nál úgy volt, hogy betűztem a sisakba és utána meg se moccant. A felhős, helyenként esős idő és a hosszú emelkedők miatt kb a verseny 80 %-ában a sisakban volt és egyszer sem kellett igazítanom rajta, mert ki akart volna csúszni belőle. Arról nem beszélve, hogy a fejemet sem nyomta így a sisak, sem a szemüveg szára. Természetesen végig kényelmes volt és nagyon jól szellőzött, bár az utóbbi éppen akkor nem volt kulcs kérdés, mert végig hűvös idő volt.

Utána sokat használtam hosszú gravel bringázások alatt, ahol szintén volt, hogy a szemüveg csak akadály volt ezért a sisakban pihent. És nem baj ha az ember biztonságban tudhatja a sisak árával közel megegyező árú szemüvegét… Ebben az AirBreaker 2.0 profi szintet képvisel. Ami még fontos, hogy nem bonyolult betűzni és könnyű kivenni belőle a szemüveget. Itt gyorsan visszatérnék a cikk elején említett Mátra Bike Challenge-re. Ott azért lett volna jó ha már az új AirBreaker 2.0 van a fejemen, mert akkor nem kellett volna pár percenként visszatologatni a fejvédőbe a szemüveget a táv második felében, amikor már nem láttam át a koszos lencsén (a rázós lefeléken nem volt élmény mindig felnyúlni).

A meleg nyári napokon is az AirBreaker 2.0 igazi maximalista kényelemben, nagyon jól szellőzik, a homloknál érezhetően több levegő jön be, mint az AirBreakernél pedig az is egy brutálisan jól szellőző sisak. Egész nap képes vagyok viselni, gyakorlatilag észre sem veszem, hogy a fejemen van. Egyébként az előd is ilyen kényelemi képességgel bírt, ezért az új modellnél nem lepődök meg ezen. Csak mivel a 2.0 nem koccan össze a szemüveggel véletlenül sem, így tényleg elfelejtem, hogy a fejemen van.

Összefoglalás

Az AirBreaker 2.0 felülmúlja az eddig közel tökéletesnek hitt elődjét, nagyon jól szellőzik, minden elemében kényelmes és tele van extrákkal (szivacs, pántok, méretállítás, szemüveg port). Fontos kiemelni, hogy kompatibilis a nagy lencsés szemüvegekkel is, amik mellett a homloknál még marad hely a szellőzésre, ezáltal az egyik legszellősebb sisak, amit viseltem eddig, illetve a tökéletesített szemüveg portnak köszönhetően rendkívül stabilan tartja meg a fejvédőbe tűzött szemüveget. Ajánlom. 😉

További információk kattints ide.

Október 4-én Cserehát Ring!

Már nevezhettek a Ring sorozat 11. állomására, a Cserehát Ringre, ahol a két klasszikus, 89 km-es és 47 km-es, táv mellett családi távval is várják a kicsiket és nagyokat!

A rendezvény a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség (MAKETUSZ) és a Szendrő Városi Sport és Szabadidő Klub Egyesület szervezésében, az Aktív Magyarország Program támogatásával valósul meg.

Újdonság, hogy idén nem csak egyéni, hanem 3-5 fős munkahelyi (céges) csapatok nevezését is várják! Céges csapatok a rövid és hosszú távon érmes és érem nélküli kategóriában indulhatnak, számukra külön nevezési kategóriákat hoztak létre!
A csapatok az érmes kategóriákban korlátozott számban (max. 3-3 csapat) jelentkezhetnek legfeljebb 2025. szeptember 27-ig!

Távok:
Hosszú táv: 89 km, 560 m szintemelkedés
Frissítés: két frissítőpont (izo, víz, gyümölcs, sós és édes rágcsálnivaló, zsíros kenyér lilahagymával)
– Perkupa 25. km
– Hidvégardó 51. km
illetve a célban 1 adag étel (húsos és húsmentes).

Rövid táv: 47 km, 330 m szintemelkedés
Frissítőpont: a 25. kilométernél (izo, víz, gyümölcs, sós és édes rágcsálnivaló, zsíros kenyér lilahagymával), illetve a célban 1 adag étel (húsos és húsmentes).

Családi táv: 27 km, 270 m szintemelkedés

A frissítés során saját kulacsot szükséges használni, műanyag poharat a szervezők nem tudnak biztosítani!!!
Az útvonalon útzár nem lesz! A rendezvényen bukósisak viselése mindenki számára kötelező!
Az útvonalak végig szilárd burkolatúak, de az aszfalt helyenként töredezett, kátyús. Indulni bármilyen típusú (országúti, mountain bike, trekking, cross, e-bike, stb.) kerékpárral lehet. Országúti kerékpár használata esetén javasoljuk a szélesebb gumi használatát!

Nevezés: https://sportnaptar.hu/cserehat-ring_70C78D0606517940

Rajt/cél központ: Szendrő, Fő utca 19.
Rajt/cél központ nyitása: 2025. október 4. 8:30 óra
Rendezvény vége: 2025. október 4. 17 óra

A rajt időpontja:
hosszú távon: 2025. október 4. 10:00 óra
rövid távon: 2025. október 4. 10:05 óra
családi távon: 2025. október 4. 10:10 óra

További információ a https://ringsorozat.hu/esemenyek/cserehat-ring/ weboldalon és https://sportnaptar.hu/cserehat-ring_70C78D0606517940 weboldalon!”

Szeptember 28-án rendezik a Pilis Kupa hegyi időfutam 2. fordulóját

Szeptember 28-án 18. alkalommal kerül megrendezésre Esztergomban a rövidtávú, de annál több szinttel rendelkező Pilis Kupa kerékpáros országúti hegyi egyéni időfutam. A versenyen 6 km „sík”, majd 7 km emelkedő várja az indulókat. Kezdetben 4-6 %-os emelkedés az utolsó 300 m-en 12%-os emelkedőbe megy át, ami rendes kihívás az indulóknak. A verseny mellett a túrázókat a Tour de Esztergom teljesítmény túrával várják, ahol 16, 32 és 41 km-es távokon próbálhatják ki magukat a bringások.

XVIII. Pilis Kupa – II. forduló
Kerékpáros Hegyi Egyéni Időfutam Bajnokság

Időpont: 2025. szeptember 28. (vasárnap)

Rajt: 10:00 órától, 1 perces indításokkal

Táv: 13,1 km
6 km sík szakasz
7 km emelkedő

Előnevezni szeptember 25. éjfélig lehetséges az alábbi oldalon:
https://sportorigo.com/HU/4/Nevezes/422/XVIII-Pilis-Kupa-hegyi-idofutam-bajnoksag-II-fordulo

A részletes versenykiírás itt érhető el:
https://kulloszaggatok.hu/rendezvenyek/xviii-pilis-kupa-ii/

Tour de Esztergom – kerékpártúra

A túra időpontja:

2025. szeptember 28.

Rajt: 8:00-11:00 óra között folyamatosan (nincs tömegrajt)

Távok: 16 km, 32 km, 41 km

Nevezni ide kattintva tudtok.

Bővebb információkat ide kattintva találtok:
https://kulloszaggatok.hu/rendezvenyek/tour-de-esztergom-kerekpartura/

Újabb 172 kilométerrel bővült a Horizont kalandbringás túraútvonal

Szeptember közepétől már 628 kilométeren keresztül tekerhetünk Keszthelytől Nagyorosziig

Újabb mérföldkőhöz érkezett a Horizont, Magyarország legújabb kerékpáros kalandja: szeptember 15-én ünnepélyesen átadták a túraútvonal újabb szakaszait, amely további 172 kilométerrel és 19 új pecsételőhellyel teszi még izgalmasabbá az útvonalat. A Horizont így már összesen 628 kilométeren át, 8885 méter szintemelkedéssel várja a két keréken túrázókat Keszthelytől egészen Nagyorosziig.

A Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség (MAKETUSZ) és a KLND közreműködésével, valamint az Aktív Magyarország támogatásával megvalósuló Horizont célja, hogy közösségi élményt és különleges kihívást kínáljon minden bringás számára. Az eddigi lelkesedés is alátámasztja a projekt sikerét: április óta már több mint 7600-an csatlakoztak a Horizont applikációhoz, akik összesen több mint 168 ezer kilométert tekertek végig, miközben közel 15 000 pecsétet gyűjtöttek. Az ünnepélyes átadón a résztvevőkre nemcsak a friss szakaszok, hanem Horizont sörök is vártak.

„Nagyon régi vágya volt a hazai kerékpárosoknak, hogy legyen valamilyen hasonló kihívás, mint a Kéktúra. Évente nagyjából 500-1000 ember teljesíti annak a teljes távját. Ezt szeretnénk a Horizonttal is elérni egy pár éven belül” – mondta Petényi Mirkó, az Aktív Magyarország Fejlesztési Központ ügyvezetője.

A Balaton-felvidék és a Bakony új arcai

Az újonnan átadott szakaszok a Bakony vadregényes erdein és hegyi legelőin vezetnek keresztül, majd a Séd hangulatos völgyében érkeznek meg Veszprémhez. Innen a kerékpárosokat a Balaton-felvidék sokszínű világa várja: a tükörsima aszfaltos kerékpárúton való könnyed gurulástól kezdve a köves ösvények kihívásáig mindenféle terep tartogat izgalmakat az arra tekerőknek. Útközben békésen legelésző birkanyájak mellett haladhatnak el, hol a szőlőhegyek kanyarulatai, hol apró romtemplomok idézik meg a vidék hangulatát. A panoráma újra és újra feltárul a Balaton felé, a Badacsony és a Szent György-hegy impozáns vonulatai pedig valódi ikonként magasodnak az út mentén. A kihívásokkal teli kaptatók után a Keszthelyi-hegység árnyas erdei ösvényei kínálnak hűsítő felüdülést a bringásoknak.

„A Bakonynak szerintem a legfenségesebb erdein haladunk át Bakonybéltől, és a Balaton-felvidéknek is olyan részein megyünk, amit szerintem nagyon sokan nem ismernek” – emelte ki Pénzes Erzsébet, Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség elnöke.

Egy új pecsételőpont: a Könyvtár Bisztró, Szentbékkálla

Az új szakasz egyik pecsételőpontja a nemrég megnyílt, önkormányzati fenntartású Könyvtár Bisztró Szentbékkállán, amelyet a helyi közösség közös erővel hozott létre. A télen-nyáron nyitva tartó hely barátságos közösségi térként működik, ahol sütemények, kávé és helyi termékek várják a betérőket. A bisztró a kerékpárosok számára is ideális pihenőhely: a Horizont útvonala biztonságos, jól kitáblázott alternatívát kínál a főút helyett, és összeköti a települést a környező falvakkal.

„Úgy gondolom, hogy nemcsak az országon belül, hanem a határokon túl is lehet kereslet erre az útvonalra. Olyan helyeket, településeket, vállalkozásokat tesz fel a turizmus térképére, akik ebből tudnak majd profitálni, hiszen a kerékpáros turizmus erről is szól: hogy ne csak pár pontot fejlesszünk, hanem olyan helyeket is, amik ma bizonyos szempontból elfeledettek. A vállalkozásoknak és családoknak munkát biztosítanak, a kerékpárosoknak pedig hatalmas élményt, hogy valóban megismerhetik Magyarországot, nemcsak azt a pár helyet, ahol már kiépített a bringás infrastruktúra” – tette hozzá Petényi Mirkó.

Egyre népesebb Horizont közösség

A Horizont körül egyre nagyobb kerékpáros közösség formálódik. Már közel nyolcezren regisztráltak az applikációban, közülük több mint másfél ezren megszerezték az első pecsétet, és eddig csaknem 15 000 pecsételést rögzítettek. A legnépszerűbb szakasz a Nagyoroszi és Diósjenő közötti rész, amelyet már 476-an teljesítettek, míg a legtöbb pecsétet a Széll Kálmán téren szerezték, ahol 951 bringás igazolta áthaladását. A lelkesedés csúcsát május 1-jén érte el a közösség, amikor egyetlen nap alatt 415 pecsételés történt. Az igazán kitartók közé tartozik az a 42 bringás, akik már teljesítették az eddig átadott, 456 kilométer hosszú útvonalat, és megszerezték az eddigi összes, 35 elérhető pecsétet.

Kilátás 2027-ig

A Horizont teljes útvonalának kijelölése folyamatosan zajlik, és várhatóan 2027 tavaszára készül el, amikor már Tokajtól egészen Szentgotthárdig lehet végigtekerni a teljes, 1500 kilométeres útvonalat. A közeljövőben további két átadásra is sor kerül: a nyugati szakaszt novemberben, míg a Salgótarján–Nagyoroszi közötti részt 2026 márciusában adják át.

A legújabb szakaszokkal és útvonallal kapcsolatban további információ a Horizont hivatalos honlapján, Facebook és Instagram közösségi média csatornáin található.

Nedjalkov Balázs teljesítette a Dupla Everesting kihívást – első magyarként, világszinten az 5. legjobb idővel

Balázs – akinek a nevéhez számos ultramaratoni távú futóverseny fűződik – történelmi sportteljesítményt ért el: sikeresen teljesítette a rendkívül embert próbáló Dupla Everesting kihívást, ezzel ő lett a világon mindössze a 24. ember, és az első magyar, akinek ez sikerült — ráadásul a valaha elért 5. legjobb időeredménnyel.

 

A kihívás során a futó 126,6 km-t tett meg a Pécsi sípályán, 17752 méter szintemelkedést leküzdve, 42 óra 6 perc 44 másodpercen át volt mozgásban. A tiszta menetidő 31 óra 42 perc volt mindössze egy 30 perces alvás-szünettel.
Az Everesting kihívás lényege, hogy kerékpárral vagy futva addig kell ismételten megmászni egy hegyet vagy dombot ugyanazon az útvonalon, amíg össze nem jön a Mount Everest 8848 méteres szintemelkedése. A „dupla” változat ezt kétszer egymás után teljesíti — megállás nélkül, egyetlen útvonalon, GPS-szel rögzítve.

A teljesítményt rögzítő hivatalos Strava-aktivitás itt érhető el: https://www.strava.com/activities/15806715221

Jótékonysági cél motiválta

Balázs nem csupán saját határait feszegette: teljesítményét jótékony célnak is szentelte. A pécsi TÁMASZ Alapítvány számára szeretne támogatást gyűjteni, akik egy zuhanyzóval ellátott, 4–5 férőhelyes kríziskonténert szeretnének beszerezni, hogy a téli időszakban elkülöníthessék a fertőző betegeket.
Adományozás és további információ: https://everest.tamaszalapitvany.hu/

Számlaszám: MBH Bank – 50400209-16319785

Ahogy Balázs számára minden egyes apró lépés hozzájárult a cél eléréséhez, úgy minden apró forint adomány közelebb visz a kríziskonténer beszerzéséhez — legyen az magánszemélyek mikroadománya vagy vállalkozásoktól érkező egyszeri támogatás.

Bringásbarát szálláshely Sopronban: Erhardt Étterem és Panzió

Az Erhardt Étterem és Panzió, valamint a kézműves pékség utcafrontja a soproni Balfi utcában

Kerékpáros tekintetben soproniként rendkívül szerencsésnek érzem magam, mert az osztrák határ közelsége lehetőséget ad számomra, hogy nyugati minőségű úthálózaton róhatom a kilométereket. Sopronból indulva hét ponton szelhetjük át a határt kerékpárral a városközpont 10-15 km-es távolságában, ami rengeteg minőségi opciót és variációt ad jobbnál jobb túrák megvalósítására. Elindulhatunk a Fertő tó irányába egy relatív síkvidéki tókerülésre, bevehetjük közép-Burgenland gyönyörű szőlőskertekkel tűzdelt dombos vidékeit, vagy mehetünk a fraknói vár és a Rozália hegység irányába, ami a karnyújtásnyira lévő komolyabb hegyvidéknek az előszobája. Ha pedig komolyabb hegyekre vágyunk, akkor alig egy órányi autóút után igazi alpesi kihívások várnak minket, 10%-ot meghaladó emelkedőkkel 1000 m feletti részeken. És akkor a Soproni-hegység montis lehetőségeit nem is említettem…

Ahhoz, hogy ezeket a lehetőségeket valaki ki tudja élvezni érdemes Sopront több napra felkeresni. Ehhez elengedhetetlen egy jó szálláshely, mely biztosítja számunkra a mozgás utáni kellemes pihenést és megadja az új nap lendületét egy tartalmas reggelivel, amellett, hogy kerékpárjaink biztos helyen éjszakáznak. Erhardt Zolit és feleségét, Zsuzsit régóta ismerem, és figyelemmel kísérem példaértékű munkásságukat, melyet nagy szorgalom és kitartás, a folyamatos fejlődésre és a magas minőségre való törekvés övez. Ennek eredményeképpen két évtized alatt létrehozták országos hírű éttermüket, majd panziójukat, pár éve pedig megnyitották kézműves pékségüket is. Az éttermet és a pékséget jól ismerve úgy gondolom, hogy a panzió is kiváló – melyről az is tanúskodik, hogy a közelmúltban bekerültek a Stílusos Vidéki Szállodák közösségébe, így jó szívvel ajánlom őket minden ide látogató sporttársamnak.

Szállás Sopron gazdanegyedében, egy lépésre a Tűztoronytól

Ha valaki Sopronban szeretne szállást foglalni, akkor a két legjobb választás egyértelműen a Lövérek, valamint a belváros és annak közvetlen szomszédsága. Erhardték rezidenciája az utóbbi helyen, a Balfi utcában található, amely arról ismert, hogy évszázadokon keresztül itt, és a környező utcákban éltek és készítették boraikat Sopron német ajkú borosgazdái, a Poncichterek.

Itt található az étterem és a pékség, melyek felett 15 különböző méretű és kialakítású szoba található. Ezek közül 5 szoba frissen felújított, ezek a Delux kategóriát képviselik, de úgy vélem, hogy a 10 standard szobára sem lehet panasz. Továbbá kettő perc sétára, a Halász utcában található további három Superior szoba. A 18 szoba közül 5 családi, mely gyerekekkel érkezve is kényelmes megoldást nyújt az ide látogató vendégek számára. A mai világban már nem feltétlen extra, hogy a szobák klimatizáltak, az viszont, hogy lifttel van felszerelve a panzió és a szobák akadálymentesített módon megközelíthetőek, megnyitja annak a lehetőségét is, hogy soproni kirándulásunkra velünk jöhessenek idősebb vagy mozgássérült rokonaink, barátaink.

Aki járatos Európa szűk, történelmi belvárosaiban, az pontosan tudja, hogy mekkora érték a parkolási lehetőség, de itt erre is gondoltak. A Halász utcában egy nagy, zárt, kamerákkal felszerelt udvarban parkolhatunk autónkkal. Gyakori, hogy a kerékpárral érkezők gyakran a kerékpárszállítón hagyják pihenni a kerékpárjaikat, de ha valaki fedett, zárt részen szeretné tudni a kétkerekűeket, akkor természetesen ez is biztosítva van.

Belépve az étterem udvarára már az első percben átérezhető a hely hangulata, mely a stíluson túl azon alapszik, hogy minden igényesen rendben van tartva. Az udvaron lévő, üvegpanelekkel körbevett fedett terasz aktuálisan a kedvenc részem, mely kívülről fákkal és növényekkel van körül határolva. Az udvaron található a lift, és innen lehet felmenni az étteremben található recepcióhoz, onnan pedig a szobákhoz.

Mitől lesz kerékpárosbarát egy szálláshely?

Például attól, hogy a tulajdonos maga is kerékpáros, így zsigerből tudja, hogy mire van szüksége annak, aki bringázni látogat el valahová. Zolit bátran kérdezhetjük arról, hogy merre induljunk, tuti tippeket fog nekünk adni mindenféle verzióra, legyen szó családi túráról, országútis vagy gravel útvonalról, és éppúgy otthon van a montizás kérdéskörében is a Soproni hegység parkerdejét illetően. Ezen kívül nem fog ránk csúnyán nézni, hogy ha komfortérzetünkhöz arra van szükség, hogy a milliós értékű kerékpárunkat felvigyük magunkkal a szobába. Ez egy szemléletmódbeli különbség, amely abból adódik, hogy a szállásadó nem csupán elfogadja a kerékpáros vendéget, hanem tudatosan készül is rá.

Előfordulhat, hogy a kerékpárhoz hozzá kell nyúlni valami miatt, így praktikusan pumpa és alapvető szerszámok is rendelkezésre állnak. Természetesen az e-bike-kal érkezőkre is gondoltak, így elérhető töltési lehetőség erre a célra. Ha pedig nagyobb a baj, a MangoBike Shimano Service Centere kerékpárral és gyalogosan is mindösszesen pár perc alatt elérhető.

Minőségi napindítás és kiemelkedő gasztronómiai élmény vár

Egy tartalmas, jó reggeli kimondottan fontos abban az esetben, hogy ha a napunkat sportolásra szánjuk. Korábban említettem, hogy Erhardték egy saját, kézműves pékséget is visznek, amiből természetesen következik, hogy a változatos, magas színvonalú reggeli mellé a saját készítésű pékáruikat kínálják, melyek frissességükkel és csábító illatukkal teszik magukat vonzóvá, így minden adott ahhoz, hogy tápláló, minőségi élelmiszerrel alapozzuk meg a bringán töltött kilométereink energiaszükségletét. A reggeli mellé természetesen egy jó kávé is dukál merthogy a kávézás is összekapcsolódik a kerékpáros kultúrával.

Ha délelőtt kerékpárra ülünk, és elindulunk a környéket felfedezni, akkor az ebédidő valószínűleg valahol útközben ér minket. Lélekben viszont készülhetünk arra, hogy a kijelölt penzumot teljesítvén visszaérkezve szállásunkra megjutalmazzuk magunkat. Ennek sorát kezdhetjük például egy pohár kitűnő Proseccoval vagy egy korsó sörrel, de a házi készítésű szörpökből készült limonádék is kitűnő opciót jelentenek, ha valaki nem élne az alkoholfogyasztással.

Folytatva a sort a vacsora következik, melynek keretein belül érdemes figyelmet szentelni a regionális, gyakran kistermelői alapanyagokból készült szezonális ajánlatnak. A helyhez mérten legautentikusabb fogás azonban a marhapörkölt köreteként felszolgált babsterc, mely a soproni borosgazdák jellemző és közkedvelt étke volt az évszázadok során. Ehhez pedig a Soproni borvidék ikonikus fajtája dukál, mégpedig egy pohár bio soproni Kékfrankos Weninger Franzi pincéjéből, de ha más ételt választanánk, kérjük bátran a sommelier segítségét az ahhoz passzoló bor kiválasztásánál.

Ha valaki esetleg a Soproni borvidék kitűnő borait vagy az étterem nyújtotta kulináris finomságokat félrevonulva szeretné élvezni természetesen erre is van mód. Ez esetben igénybe vehetjük a szobaszervizt, a személyzet pedig mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy jól érezzük magunkat.

A környék, mely kerékpáros lehetőségek széles tárházát nyújtja

A bevezetőben már röviden felvázoltam, hogy Sopron környéke mennyi lehetőséget tartogat az azt kerékpárral felfedezni kívánók számára. Az első dolog, ami ilyenkor eszembe jut az természetesen a Fertő tó kerülés, melyről nem rég volt alkalmam írni egy tartalmas beszámolót. Én elsősorban az országútis lehetőségekkel vagyok tisztában, mely annak is köszönhető, hogy a közeli határ túloldalán szinte minden felé megadatik az ehhez szükséges, jó állapotú aszfaltos út, ami hazánkban a legtöbb felé hiányzik ahhoz, hogy igazából ki tudjuk élvezni a szakág nyújtotta lehetőségeket.

Indulhatunk például az országot Harkánál elhagyva közép-Burgenlandba, mely szőlőkkel és más mezőgazdasági területekkel behálózott dombos vidék, melyek nagyrészt aszfaltos dűlő- és mezőgazdasági útjai elsőrangúak a változatos terepviszonyok között történő kellemes és biztonságos kerékpározáshoz. Innen nyugatabbra található a Bucklige Welt, mely magyarul úgy fogalmazható meg, hogy hepehupás világ vagy ezer domb vidéke, ami 400km kerékpárúttal várja a sportolni vágyókat, és a lehetőségek tárháza nem csak a túrakerékpárosok és országútisok számára nyitott, hanem igazi MTB paradicsom is.

Az országot Ágfalva – Schattendorf vonalon elhagyva található a Rozália-régió részét képző Kogelberg, mely ugyancsak gyönyörködteti az ott guruló bringást, ezen átszelve Mattersburgból pedig Forchtenstein vagyis Fraknó felé vehetjük az irányt, ahol az Eszterházyak egykori vára mellett az első komoly, szerpentines mászást nyújtó hegy található, ahol a település 300m-es kezdő magasságáról egészen 746m magasra vezet fel az út a Rozália kápolnáig, ahonnan keleti irányba az egész környéket beláthatjuk.

Ha Fertőrákos vagy a Páneurópai piknik színhelyéül szolgáló határátkelő irányába indulunk el, akkor barangolhatunk a Fertő tó nyugati partvidékén, és ellátogathatunk például a gólyáiról is híres Rustra, mely egy különleges szépségű kisváros, de Burgenland tartományi székhelye, Eisenstadt vagyis Kismarton is egy karnyújtásnyira található, onnan pedig a Lajta-hegység kezdődik, mely a 484 méteres legmagasabb pontjával barátságos hegyvidéki terepet és gyönyörű panorámát kínál számunkra.

A montisok számára is kiváló lehetőségek adottak itt, hiszen nem véletlen, hogy az elmúlt három évtizedben erős MTB-os sportélet fejlődött ki a városban. A Lövér MTB Tanösvény egy olyan különlegesség, melyre itthon nem sok példa van, és ahol mintegy 10km hosszan 330m szintemelkedés mellett, kijelölt ösvényen kerékpározhatunk az erdőben. Emellett ott vannak a Soproni hegység ikonikus csúcsai, mint a Muck, az Asztalfő vagy más néven Urak asztala, vagy a Magas-bérc, mely 557-es magasságával a Soproni-hegység legmagasabb pontja határainkon innen – ezek érintésével megannyi lehetőség nyílik arra, hogy élvezzük az erdőt és a kerékpározást akár egy MTB, akár egy gravel kerékpár nyergében. Ezen kívül az extrémebb műfajok kedvelőinek is nyitottak a lehetőségek, ugyanis az erdőben található egy downhill pálya is.

Séta Sopron belvárosában

Ha elsődlegesen kerékpározás céljából is érkezünk Sopronba, akkor is érdemes úgy tervezni, hogy néhány órát szánjunk arra, hogy a város szépségeit felfedezhessük, hangulatát magunkba szívhassuk. Ehhez ideális helyen van az Erhardt Étterem és Panzió, ugyanis kettő percnyi séta után a Várkerületre érkezünk, mely Sopron belvárosát körbe öleli. A Várkerületre kilépve a Mária-szobor mellett állva a város jelképével, a Tűztoronnyal találjuk szembe magunkat, mely mindösszesen 200 méterre található a szállásunktól.

A belváros megannyi látnivalót rejt magában. A Tűztoronyba 119 lépcső vezet fel, innen pedig az egész környéket beláthatjuk a Lövérektől a Bécsi-dombig vagy a Kurucdombig. A Fő téren található a nemrégiben megújult múzeumnegyed, melynek részét képzi a Storno-ház, a Tábornok-ház, a Fabricius-ház, valamint a Tűztorony is, de a múzeumnegyed látnivalói mellett meg kell említsem a szintén a Fő téren álló Kecske-templomot és a Gambrinus-házat is. Az innen két irányba elinduló Várfalsétány titokzatos barangolást nyújt Sopron szívében, ahogy a belváros kis utcái és régi házai, templomai is mind-mind a látnivalók sorát gazdagítják.

A belvároson át kiérünk a Széchenyi térre, itt található Széchenyi István, a legnagyobb magyar szobra, a szomszédságában, a Petőfi téren a színház előtt pedig egy zenélő szökőkút található. A Várkerület, az Ógabona tér vagy a Színház utca irányába indulva pedig könnyedén visszatalálhatunk Erhardtékhoz a Balfi utcába.

És végeredményben miért ajánlom az Erhardtot? Mindig szeretek ide betérni akár csak egy hétköznapi ebédmenüre, mert úgy érzem, hogy itt mindig kapok valami pluszt. Zoli, valamint Barnabás, a Sommelier mindig régi ismerősként, melegen üdvözöl, és mindig érzek egyfajta extra figyelmet és odaadást a személyzet munkáján, amit napjainkban máshol egyre kevésbé tapasztalok, pedig hiszem azt, hogy ez a minőségi vendéglátás egyik alapköve, és úgy hiszem, hogy ugyanezt az odafigyelést az itt megszálló vendégek is megkapják.

Idén is megrendezik a Kunkarika Kerékpáros Teljesítménytúrát!

2025. szeptember 28-án a Bringabarátok Sportegyesület és a Bringabarát kerékpárbolt és speciality kávézó, valamint a Kiskunfélegyházi Tourinform iroda immár másodszor rendezi meg a Kiskunság szívében a Kunkarika elnevezésű teljesítménytúrát. A 16 km-es ingyenes kincskereső barangolástól 33 km-es és 75 km-es távokon át a 120km-es teljesítménytúráig mindenki megtalálja a magának való távot és kihívást.

A Kunkarika szervezőinek felhívását alább olvashatjátok:

Egy családias hangulatú, Kiskunfélegyházáról induló kerékpáros teljesítménytúrára invitálunk Titeket! A tavalyi évben először életre hívott Kunkarika Kerékpáros Teljesítménytúra, idén új köntösbe bújva várja a kerékpározás és a kerékpártúrázás szerelmeseit.

2025-ben a Kunkarikán négyféle távból válogathattok: kisgyermekes családoknak és sport kihívásokat keresőknek is lesz megfelelő útvonal! A Nagykarika távot azoknak ajánljuk, akik embert próbáló feladatot szeretnének teljesíteni, a Kiskarika távot a haladó, de még a 100 km-es határt át nem lépő bicósoknak terveztük. A Kunkorika távunk a mozgékony családoknak és a rövid távokat kedvelő túrázóknak lesz ideális. Újdonság lesz idén a Kincskereső biciklitúra, ahol érdekes játékot követve haladhatnak végig a résztvevő kisgyermekes családok és Félegyházát megismerni vágyó felnőttek.

Az útvonalakon kijelölt frissítő pontokon a kerékpárosok ingyenesen fogyaszthatnak frissítő italokat és ételeket a szervezők és az eseményt támogató helyi önkormányzatok, vállalkozások jóvoltából.

A Kunkarika esemény központjának a Városi Sportcsarnok parkolója ad helyet. A központban rendezvénysátorban lesz lehetőség ételt és italt fogyasztani térítés ellenében, illetve mosdó és öltöző áll rendelkezésre a sportcsarnokban.

A túrára nevezettek ingyenesen vehetnek részt a parkolóban kialakított kísérő programokon: légvár és foglalkoztató sátor a gyerekeknek, komplex kerékpár ügyességi pálya, ami kihívást és jó időtöltést nyújt kicsiknek és nagyoknak egyaránt, csak, hogy a legérdekesebbeket említsük.

A Kunkarika útvonalak javarészt aszfalton haladnak, közlekedés a KRESZ szabályainak megfelelően! A rendezvényen a bukósisak használata kötelező!

Várunk mindenkit nagyon sok szeretettel !

Esemény szervezői:

Bringabarátok Sportegyesület
Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata
Bringabarát Kerékpárbolt, szerviz és speciality kávézó

Kapcsolat: Simon Szabolcs – egyesület elnöke; Tel.: 06306434134

Esemény időpontja: 2025.09.28. 10:00 – 18:00

Eseményközpont helyszíne: Kiskunfélegyháza Városi Sportcsarnok

Előnevezés: https://sportnaptar.hu/kunkarika-2025_9191F693DD519302

Előnevezési határidő: 2025.09.22. 24:00 (Helyszíni nevezést nem tudunk biztosítani!)

Az útvonalak feltöltve a nevezési felületen érhetőek el.

Távok:
Nagykarika 120 km
Kiskarika 75 km
Kunkorika 33 km
Kincskereső családi 16 km

A Kincskereső bicikli túra célja a kerékpározás megszerettetése a legfiatalabb korosztályokkal és családokkal, miközben Kiskunfélegyházát is felfedezik. Kiemelt cél még a közlekedésbiztonsági szemléletformálás. Ennek megfelelően a rendezvény központban lehetőség lesz kerékpáros kvíz játékban részt venni, kresz-tesztet tölteni és egyéb műszaki és közlekedésbiztonsági kérdésekről tájékozódni, beszélgetni a Bringabarátok Sportegyesület és a Kiskunfélegyházi Rendőrkapitányság jóvoltából.

Fontos információ: A Kunkorika és Kincskereső távon 12. életévét be nem töltött nevező csak szülői felügyelettel indulhat! A Nagykarika és Kiskarika távokon 12. életévét be nem töltött nevező még szülői felügyelettel sem indulhat!

Nevezési díjak:

Nagykarika: 10.000 Ft
Kiskarika: 8.000 Ft
Kunkorika: 5.000 Ft
Kincskereső családi biciklitúra: ingyenes

Díjazás: Minden előnevezett résztvevő frissítőt kap a rajtcsomag átvételekor. Minden nevezési díjas útvonalat teljesítő egyedi, színes, fém emlékérmet vihet haza, egy ajándék kulacsot, illetve szponzorok által felajánlott kis ajándék termékeket, melyet a célvonalon áthaladva vehet át a kijelölt sátornál. Minden Kincskereső távot teljesítő, aki a helyes megfejtéssel érkezik be a célba, egyedi fa emlékérmet kap, valamint ajándék édességet az esemény központban.

Tombola: Az eseményen rajtszámok alapján értékes tombola termékeket sorsolunk ki a résztvevők között.

Időmérés: A Nagykarika, Kiskarika és Kunkorika távokon chipes időmérés (rajtszámos) lesz. A Kincskereső családi távon nincs időmérés.

Rajt folyamata: A Nagykarika, Kiskarika és Kunkorika távokon kb. 5 km lassú rajt rendőri felvezetéssel. A Kincskereső biciklitúra csúsztatott rajttal indul.

Eseményközpont nyitvatartás: 07:00 – 18:00

Rajtszám átvétel:

Nagykarika, Kiskarika, Kunkorika: 07:30-9:30
Kincskereső biciklitúra: 8:30- 10:00

Parkolási lehetőség:

-az eseményközpont melletti parkoló részen (korlátozott időszakokban és férőhellyel)
-az eseményközpont környéki utcákban, parkolókban ingyenes parkolási lehetőség
-az esemény központtól kb. 100 m-re a vasútállomás parkolójában

WC lehetőség: a Városi Sportcsarnok mosdói szabadon használhatóak az esemény ideje alatt.

Kerékpár szerelési, javítási lehetőség:

Bringabarát kerékpárbolt szerviz sátrában az esemény központban.

Vendéglátás (étel, ital):

Az esemény központba kitelepült palacsintás, réteses, kézműves sör verdában és pizzázóban.
Speciality kávézási lehetőség a Bringabarát kerékpárbolt és speciality kávézó standjánál.

További információk a Kunkarika weboldalán és a facebook eseménynél.

Les Gets UCI DH Világkupa 2025 (Fotókkal)

Legkeményebb verseny az évben? Láttunk már sok mindent, de a Downhill Világkupa Les Gets-i futama múlt időbe tette az összes víziónkat a sáros versenyekről. Ritkán látni, hogy a mezőny nagy része már az edzés napon elengedi a versenyt.

Tekintve az időjárás előrejelzésre, csekély esélyét sem láttuk annak, hogy egyáltalán kisüt a nap. Én utolsó pillanatban döntöttem úgy, hogy elmegyek, és fotózok, de hogy őszinte legyek, esőben egy rémálom a pálya szélén csúszkálni a sárban 10 kg kamerás felszereléssel a hátamon és a nyakamban. Meg persze a fotós felszerelés sem vízálló, meg egy pár óra után a vízálló felszerelés sem vízálló tovább. De nem adhattam fel ilyen könnyen, szóval szerda este kocsiba ültem, és 6 óra vezetés után, éjfélkor meg is érkeztem Les Gets-be.

Ami fogadott: hideg, és szakadó eső. Egy tipp azoknak, akik el akarnak látogatni ide, hogy megnézzék a versenyt. Bár mindenhol tábla jelzi, hogy tilos a kemping, a 3-ból kettő parkolóban simán lehet aludni. Ami még extra, hogy WC-k vannak kihelyezve, amikben van konnektor is. Tehát ha valaki ott parkol, akkor viszonylag rendezett körülmények között töltheti az éjszakákat az autójában. Áram és WC, mi kell még? És mindezt ingyen. Egy nap leforgása alatt a higiéniás körülmények némileg megváltoznak a mellékhelyiségekben, de a franciák már csak ilyenek… Érdemes egyébként időben érkezni, mert már az edzés napon is sokan vannak. A kvali napján többen vannak, mint máshol a verseny napon, és a verseny napján meg lehetetlen bárhol is parkolni.

Csütörtök reggel, korán kelés. 7-kor már készülődni kell, hogy 8-ra valahogy felkeveredjek a hegyre. Túl voltunk egy egész estés szakadó esőn, ami reggelre sem akart csillapodni. Szerencsére 15 perc sétára van a kemping hely a felvonótól, amibe egyébként nem kellene belehalni, de annyira esett az eső, hogy hiába az esernyő, a cipőm és a nadrágom máris csurom víz volt. De ezzel legalább nem voltam egyedül. Ezért úgy döntöttem, hogy csak fél pályáig megyek fel, mert addig van gondola. 20 perc chairlift-et nem bírok ki a tetejéig. A pálya pikk-pakk tönkre ment. A sár csúszott, mint a jég. A versenyzők szenvedtek, a média staff szenvedett. Nem tudtunk egyszerre mindenre figyelni, valami mindig ázott. Nem egy, igencsak nagy értékű kamera ment tönkre ezen a napon, és az objektívek folyamatosan párásodtak kívül-belül.

A sarat nem győztem törölni a szememből és a felszerelésről. Valahogy sikerült mindig a haláltusát vívó versenyzők, és a sár kereszttüzébe kerülnöm. De egy jó kép érdekében mindent meg kell tenni. Nem igaz? Viszont meglepően kevés volt az esés. Végül is gyorsan senki sem ment. Már nap végén jól látszódtak azok a nyomvonalak, amikbe mindenki belecsúszott. Ezek biztosítottak némi support-ot, de a gyors nyomok nem ezek voltak.

Péntek, a kvali napja. Persze hogy egész este szakadt az eső, vihar haladt át a térségen. Aludni nehezen lehetett az autóban, annyira hangos volt az eső cseppek miatt. Reggel viszont kisütött a nap. Nem is akartam hinni a szememnek. A pálya szörnyen festett, és sajnos nem csak úgy festett, de olyan is volt. Akik valaha bringáztak sárban azok tudják miről beszélek. Csúszós takony, 30 cm mély nyomvonalakkal, amiket szétmosott az eső. Egy igazi lápi mocsár. Már az első kanyar sem ment mindenkinek. Az ugratókat konkrétan nem lehetett beugrani. Vagyis a junior és a női mezőny szinte mindent került.

 

Tegyük hozzá, hogy vannak elég méretes letörések és gapek. Tanácstalan nyomvonal keresés. Sárba ragadás. Ezekkel tudnám jellemezni a pénteket. A kvali egy fajta orosz rulett volt. Aki nem esik el, az bekerül alapon. A mezőny fele esett, de mindenki hibázott. Képtelenség volt végig becsatolva teljesíteni az egész pályát. Ezért jó páran váltottak flat pedálra. Ez elég ritka, de itt most előnyt jelentett, hogy nem kellett a ki- és becsatolással szenvedni. Kvali 1 futam. Nagy nevek nem kerültek be, mint például Goldtsone, Vergier, Cabirou, Newkirk, Myriam Nicole, Luca Shaw, Daprela, Brosnan, Hatton, Gwin, Danny Hart, Illes, Zwar. Ők mind elestek. Sokan köztük egy ominózus helyen, pont ahol én álltam.

Viszont a kvali 2 futamra száradt valamennyit a pálya, így egy fokkal elfogadhatóbbak voltak a körülmények. A top 10-be be is került mindenki, akitől ez elvárható volt. Az időkből jól látszik hogy a kvali 1 top három versenyzőjéhez képest a második futamon mennyivel jobb időt mentek a versenyzők. Első körben Rémi Thirion lett a leggyorsabb 3 perc 58 mp-vel. Míg a második körben Max Hartenstern lett az első 3 perc 49 mp-el. 9 mp a különbség. Az rengeteg. Thirion ideje, csak a 4. helyre lett volna elég ha nem jut be első körben. Ennyit számít pár óra napsütés.

Kvali eredményeket itt tudjátok megnézni:
https://www.pinkbike.com/news/2025-les-gets-dh-world-cup-elite-qualifying-results-from-q1-and-q2.html

A verseny napján a helyzet változatlanul reménytelen. Egész estés esőzés, ami nem maradt abba reggel sem. Itt már nem csak a versenyzők, a fotósok és videósok is csúsztak – másztak. Meg persze a nézők is. Délutánra napos időt írtak, így a mindenféle motoros fűrésszel felvértezett tömeg hirtelen nagyon megszaporodott. Tavaly is sokkal nagyobb tömeg gyűlt össze Les Gets-ben, mint bárhol máshol a rossz idő ellenére is. Én jómagam, még ennyi embert MTB versenyen sosem láttam. A tömeg látványának magasztossága mellet, némi félelem is körbe lebegett minket. Bár a tavalyi incidensből tanulva, idén dupla kordon fal védett minket és a versenyzőket. Roham rendőrség, lovas osztag ismét felvonult.

A junior és a női kategória versenyzői nagyot nem tudtak alakítani, igyekeztek nem elesni. Addig a közönség jól elszórakoztatta magát olyan egyéb tevékenységekkel, mint például: sárban fetrengés, francia himnusz éneklés végtelenített verzióban, láncfűrész bőgetés verseny, stb. Mathilde Bernard kezdte a sort, Sacha Earnest nem állt rajthoz, Marine Cabirou 24,5 mp-t adott az előtte beérkező Anna Newkirknek, Monika Hrastnik nagyot hibázott, Jess Blewitt elesett, majd Gracey Hemstreet olyan időt ment, amit az utána induló Vali Höll-nek sem sikerült überelnie.

És láss csodát, kisütött a nap, és máris a férfi mezőny versenyzőire vártunk. És valahol a bajok is itt kezdődtek el. Kontrollálatlan tömeg, ami a versenyzők előtt rohangáltak a pályán. A munkájuk elvégzésében teljesen inkompetens pályabírók, káosz, fel- alá rohangáló UCI bírók. Ezek kicsit el is vitték a fókuszt a versenyről. Illegális tűzijáték dobálás, ami a fejünkre perget vissza, petárda robbantgatás, annyi füstgyertya egyidejű égetése, hogy a pályát nem lehetett látni. Ezek talán azok a dolgok, amiket az élő közvetítésen nem is lehet észlelni, pedig ez adja meg igazán ennek a versenynek a pikantériáját.

Ami eközben a versenyen történt: Troy Brosnan a 100. Világkupa versenyét fejezte be, igencsak szép idővel, majd ezt meg is ünnepelte egy hosszas hot seat-en csücsüléssel, a franciák nem hozták a várt eredményeket, Vergier majdnem 2 mp-vel maradt el Brosnantól, Amaury Pierron nagyot esett, a testvére, Antonie sem fért fel a dobogóra. Bruni is hibázott. Az osztrák Andreas Kolb tudott gyorsabb időt produkálni az ausztrálnál. Majd belga Martin Maes, és az ír Ronan Dunne tudtak csak jobb időt menni. Így a dobogó, az eddigiektől szokatlanul, francia versenyző nélkül állt fel. A tömeget ez nem igazán hatotta meg, majd az utolsóként a célba érkező Rémi Thirion után átszakítva az összes kordont, leigáztak mindent és mindenkit, aki az útjukba került.

A részletes eredményeket a linkre kattintva találjátok:

https://www.pinkbike.com/news/2025-les-gets-dh-world-cup-final-results.html

Szintet léptek a decathlonos országútik: Van Rysel RCR Rival teszt

Az elmúlt 2 évben a Decathlon ismét betört a profi országúti kerékpársportba, World Tour versenyzők alatt láthatjuk a csúcs kategóriás Van Rysel kerékpárokat és különböző kiegészítőket. Természetesen nem csak a profi versenyzők élvezhetik ezeket a bringákat, hanem a hétköznapi emberek számára is elérhetőek a csúcs modellek, de akár egy szerényebb felszereltségű, kedvezőbb árú modellt is választhatunk, ami megörökölte a top bringák technológiáit. Jelen tesztünk alanya, a Van Rysel RCR Rival, az utóbbi kategóriából került ki, ami kifejezetten pozitív benyomást keltett a teszt során.

Utoljára 2018-ban teszteltem decathlonos országútit, az akkor még Btwin márkanév alatt futó Ultra 900 CF-et, ami egy évvel később már a frissen bemutatott Van Rysel márka egyik első országútija lett. Az a kerékpár volt az előszele annak, hogy valamire készül a Decathlon, újra megjelent egy karbonvázas országúti modellel, ami a nagy márkák hasonló kategóriás bringáival probléma nélkül felvette a versenyt. Ha teljesítményt nézzük akkor nekem például az egyik kedvenc kerékpárom volt a tesztbringák közül azon a tavasszal.

1 évvel később 2019-ben jártam kint Franciaországban a Decathlonnál, ahol már komoly tervek voltak a kerékpárokat és kiegészítőket illetően, de egyértelműen kijelentették, hogy nem terveznek beszállni a profi kerékpársportba. Aztán változott a helyzet és 2023 év végén bejelentették, hogy 2024-től az AG2R World Tour csapata Van Rysel kerékpárokkal fog versenyezni. Ezután már nem volt kérdés, hogy a Decathlon a Van Rysel márkával a legmagasabb szintekre tör és teljesen kilép az áruházi márka kategóriából, ugyanis a World Tourba kerüléshez nem elég a pénz, hanem komoly teljesítményre is szükség van, és az AG2R csapata biztos nem kötött volna velük szerződést ha erre nem láttak volna garanciát. Azóta lassan lement 2 versenyszezon és panaszkodni nem hallottunk senkit a kerékpárokról, sőt olyan pletykákat is hallani, hogy a mezőnyben a legjobb bringák között vannak a Van Ryselek.

Természetesen mindig a top kerékpárok vannak a rivaldafényben, de az eladások nagy része nem ezekből a modellekből származik, hanem a kedvezőbb árú és a vásárlók igényeit jobban kielégítő kerékpárokból, hiszen a többségnek nem egy minden elemében versenyzésre kihegyezett kerékpárra van szüksége. Éppen ezért örültem, amikor az idei utolsó decathlonos tesztnek a Van Rysel RCR országútit javasolták Sram Rival felszereltséggel, ami árában még az emészthető kategóriába tartozik, de teljesítményt tekintve mindent tud egy átlag országútis számára.

A Van Rysel RCR országútikat úgy tervezték, hogy igazi mindenes/allrounder/semi-aero kerékpárok legyenek, azaz az alacsony tömegüknek köszönhetően a hegyekben is jól teljesítsenek, de az aerodinamikára is fontos szempont volt a tervezéskor, hogy síkon is lehessen velük gyorsan haladni. Pl az AG2R versenyzői előszeretettel használják ennek a modellnek a Pro változatát. Ezzel kapcsolatban lényeges megemlíteni, hogy az RCR váz az RCR Pro kistestvére, az utóbbival mennek a közvetítésekben látható profi versenyzők, viszont a két váz csak a felhasznált karbon szövetben különbözik. Az RCR Pro néhány grammal könnyebb, illetve kapott pár erősítést, hogy merevebb/hatékonyabb legyen, viszont geometriára a két váz megegyezik, irányításra, aerodinamikára, elfoglalt pozícióra egyformák. Meg merem kockáztatni, hogy egy „halandó” országútis számára egy RCR még jobb lehet a váz komfortossága miatt.

Az RCR név a RACER rövidítése, ami gyorsan egyértelműsíti, hogy egy bizony egy kőkemény verseny váz, már ha abból nem lett volna világos, hogy a profi versenyzők is ilyet használnak 🙂 . A geometriája a gyors haladást szolgálja síkon és hegyen egyaránt, ezért azok fogják szeretni, akik gyorsan szeretnek bringázni, bírják a mély, előrenyúló testhelyzetet és nem egy túra országútira vágynak. A geometria táblázatot megnézve láthatjuk, hogy szerencsére a Decathlon nem találta fel újra az országúti kerékpárt, hanem a jól bevált szögeket és hosszokat használja ennél a bringánál. A gyári adatok szerint a váz M-es méretben 830 grammot, míg a villa 380 grammot nyom, ami elég barátságos adat.

A Van Rysel RCR abszolút a modern trendeknek megfelelően készült, minden elemében láthatjuk, hogy a lehető legkisebb légellenállás elérése a cél, a fékcsövek a kormányszárba belépve végig a vázban futnak, integrált a nyeregcsőbilincs, aero profilú a nyeregcső és természetesen tárcsafékes, átmenőtengelyes a váz. A támvillák is a mai formavilágnak megfelelően alacsonyan kapcsolódnak a nyeregvázcsőhöz, míg a nyeregvázcső  követi a hátsó kerék formáját. A gyártói ajánlás szerint maximum 33 mm-es gumikkal kompatibilis a váz, szóval egész széles gumikkal is tudjuk használni az RCR-t.

A modell nevében is megtalálható, hogy a kerékpárt egy teljes Sram Rival AXS szettel szerelték. A Rival egy kedvező árú szett, ami segít a kerékpár árát alacsonyan tartani, viszont teljesítményben nem sokat vesztünk a felsőkategóriás szettekhez képest. A Rival AXS 2×12 sebességet, vezeték nélküli elektromos váltást és természetesen tárcsaféket kínál a felhasználók számára. Ezenfelül ezt a modellt wattmérős hajtóművel árulják, tehát még azt sem kell vennünk pluszban ehhez a bringához. Az áttételeket úgy választották erre az RCR-re, hogy az átlag országútis igényeit is kiszolgálja, elöl  48-35 lánckereket, hátul pedig egy 10-36-os sort találunk, amivel a meredek hegyeken is fel lehet tekerni.

A kerekekhez érve pozitív meglepetésben lehet részünk, mert a Decathlon nem spórolta ki a jó kerekeket az RCR-ből, hanem Van Rysel VR 35 karbon kerékszettel szereli ezt a modellt. A nevéből adódóan 35 mm magasak a felnik, amik az alacsony tömegüknek köszönhetően a hegyekben nyújtanak előnyt. A kerékszett tubeless kompatibilis, amit a Decathlon megfejelt egy pár Continental GP 5000S TR szintén tubeless kompatibilis külsővel, ennek ellenére gyárilag belsősként rakják össze a kerekeket, de kapunk hozzájuk tubeless szelepet és folyadékot is, így otthon át tudjuk szerelni őket. Gyárilag valószínűleg azért érkezik belsősként, mert a dobozban hónapokat állhat a kerékpár és a folyadék addig beleszáradhat, illetve leereszthet a kerék, kifolyhat a folyadék, stb, melyek közül egyik sem szerencsés, egyszerűbb a vásárlás után átalakíta(t)ni.

Az irányítópultból a kormányszár egy integrált kábeles darab, ami Van Rysel Superbox EVO névre hallgat, a gyártó szerint az erősségéhez mérten könnyű alkatrész, ami igaz lehet, mert ránézésre is kecses és nem úgy néz ki mint pár más gyártónál látott fél téglára emlékeztető stucni. Kormányból a Deda Superero RS modelljét választották ebbe a kerékpárba, ez egy alapvetően aero kormány kényelmes felsőfogással, láthatóan ezen sem spóroltak a tervezők. A nyereg saját márkás, Decathlon Road Light típusú, modern formavilágú, rövid orr és 145 mm-es szélesség jellemzi.

Menet közben

Budaörsön vettem át a Van Rysel RCR-t menetkészre szerelve, két dolog tűnt fel elsőre amikor megkaptam, az egyik hogy nagyon könnyű a bringa, nem ehhez vagyok szokva ebben az árkategóriában, a másik dolog, hogy nagyon fekete és hol fogom lefotózni ebben az erős fényben, hogy látsszon is belőle valami. Az indulás előtt a pedálokat még kicseréltem a sajátjaimra, felraktam a komputert, beállítottam a fékváltókarokat és a nyerget, aztán nekivágtam az országútnak.

A parkolóból kifelé tudtam már, hogy egy jó országúti van alattam, nem kellett vele sokat mennem, hogy ezt érezzem. Könnyedén indult meg, gyors és stabil volt az irányítása és jól haladt. Sok hullámos és kanyargós utcán keresztül jutottam ki a normális útra, volt alkalmam bőven tesztelni, hogy hogyan mozog a bringa. Egyértelműen fordulékony, olyan mint egy versenyzésre tervezett országúti, ami nem meglepő, hiszen az 🙂  és stabil a kanyarokban, a jó geometrián felül persze a gumik is tették a dolgukat kanyarodás közben.

A rövid emelkedőkön próbálgattam, hogy milyen vele kigyorsítani, és abszolút hatékonynak éreztem, ráléptem a pedálra és gyorsult, egyáltalán nem volt lomha érzésem. Emelkedőkön egy igazi haladós, dinamikus országúti kerékpár. Ebben egyébként lehet benne vannak a könnyű karbon kerekek is, bár mostanában sok kutatás azt mondja, hogy nem igazán számít a kerékpár súlya, ami vagy igaz vagy nem. 😉 .

Ami tetszett még nekem az RCR-ben, hogy jól vette fel a rázkódásokat és az ütéseket az út felől, ami jól jött, mert az utak a számomra megszokotthoz képest rosszabb minőségűek voltak a teszt első felében. Egyáltalán nem az az üveg merevségű váz, ami minden egyes ütést átad és az ember gyorsan le akar szállni róla, hanem egyszerűen kényelmes. És a legjobb benne, hogy mindamellett hatékony is a váz. A nyereg mint a komfort egyik fontos tényezője is abszolút rendben volt, egyáltalán nem nyomott, én valószínűleg akkor sem cserélném le ha az enyém lenne.

Mivel előttem nem ment vele senki még, ezért a fékeket kellett egy kicsit koptatni, de újként is elég jól fogtak, meg tudtam velük állni bárhol. A Rival váltás hibátlanul működött, persze a Shimanohoz képest hátul kicsit sramosan lassú volt, de nem arról van szó, hogy nehezen tette odébb a láncot, hanem maga a gombnyomás után a váltás indult meg egy gondolattal később, elöl viszont gyorsan dolgozott a váltó. A váltásról jut eszembe, hogyha valakinek nem tetszik a két kezes első váltás (meg kell nyomni mindkét fékváltókar gombját egyszerre) akkor a Sram AXS alkalmazásban be tudjuk állítani, hogy elöl automatikusan váltson a rendszer. Ellentétben velem sokan szeretik ezt a funkciót, ezért érdemes kipróbálni.

Valahol Biatorbágy környékén jutott eszembe, hogy egy decathlonos kerékpáron ülök éppen és eszembe sem jut a Van Rysel RCR-t az áruházi bringákhoz hasonlítani. Nálam a kerékpárok terén már elérte azt a szintet a Van Rysel, hogy azokkal a márkákkal vessem össze, akik a World Tourban szerepelnek. A facebook kommenteknél is azt figyeltem meg, hogy míg régebben szerették leszólni a decathlonos bringákat addig az elmúlt időszakban a Van Ryselekre nem érkezik tömeges kritika. Valószínűleg sokat számít ebben a változásban az, hogy a profik alatt is láthatjuk ezeket a kerékpárokat, meg biztos vagyok benne, hogy az erőteljes minőségi változás is fontos szerepet játszik ebben.

A fenti gondolatmenetet folytatva fotózáskor néztem meg jobban a részleteket és abszolút rendben volt rajta minden. Engem mindössze két dolog zavart, vagyis velem nem volt teljesen kompatibilis. Az egyik a wattmérős Rival hajtómű kupakja a tengelynél, amihez időnként hozzáért a bokám, az X-lábaim miatt befelé fordul a bokám. A másik pedig a Superzero RS kormány, ahol alsó fogásban sprintelésnél beleért az alkarom a kormány ellapított felső részébe, szerintem ezt a Deda nem hozta össze maximálisan jól.

Összefoglalva

A Van Rysel RCR egy könnyű, gyors országúti kerékpár, amiben erősen érezhetőek a versenyző gének. Bátran ajánlom azoknak, akik egy jó ár-érték arányú semi-aero országútit keresnek, amivel az emelkedőkön és síkon is gyorsan szeretnének haladni. Versenyzésre is tökéletesen alkalmas, nem kell hozzá semmilyen alkatrészt cserélni. A tesztelt modell Sram Rival szettel szerelték, de elérhető belőle többféle felszereltségű változat, vagy akár megvehetjük az RCR Pro modellt is, ami ugyanarra a vázra épült, mint amivel a World Tour versenyzők mennek.

További információkat ide kattintva a Decathlon honlapján találsz

Még több országúti a Decathlonból.

Két magyar és egy szlovén arany a Budapest Track Cup zárónapján

Fotó: Vanik Zoltán - bringasport.hu

Szalontay Sándor keirinben, Nejc Peterlin omniumban győzött a Budapest Track Cup zárónapján a Kőbányai BringArénában. A pálya országos bajnokság fináléja egy csapatsprint pályacsúcsot is tartogatott.

Fotó: Vanik Zoltán – bringasport.hu

A Magyar Kerékpáros Szövetség, a Vuelta Sportiroda és a Nemzeti Sportügynökség szervezésében megvalósuló Kőbányai BringAréna Kupa versenysorozat első állomása a Budapest Track Cup volt. Az esemény amellett, hogy CL2-es besorolást kapott a Nemzetközi Kerékpáros Szövetségtől, a magyar elit országos bajnokságoknak is otthont adott. Szeptember 4-én már csak a férfiaknak rendeztek versenyeket, akik keirinben, csapatsprintben és omniumban küzdhettek az érmekért.

Fotó: Vanik Zoltán – bringasport.hu

Keirinben három magyar és három görög versenyző jutott a fináléba: Csengői Bálint, Lovassy Patrik Rómeó és Szalontay Sándor ellenfelei Konstantinos Livanos, Miltiadis Charovas és Spyridon Teocharis voltak. Szalontay visszavágott a sprintdöntőben elszenvedett vereségéért Livanosnak: 10,954-es idővel győzött kétszeres junior világbajnok riválisa előtt. A harmadik helyet Lovassy Patrik Rómeó szerezte meg.

Fotó: Vanik Zoltán – bringasport.hu

A keirin döntős hatosa játszotta a főszerepet csapatsprintben is: a döntőbe a Csengői, Lovassy, Szalontay és a Teocharis, Charovas, Livanos hármas jutott be. A fináléban a magyar csapat pályacsúcsot futott, 36,699-es idejükre a görögöknek nem volt válaszuk.

Fotó: Vanik Zoltán – bringasport.hu

Omniumban folytatódott a Budapest Track Cup állóképességi versenyeinek szokásos forgatókönyve: Drijver Bertold (TJ Favorit Brno) és Nejc Peterlin (Adria Mobil) harcoltak a végső győzelemért. Scratchben Peterlin-Drijver, tempóversenyben Drijver-Peterlin volt a sorrend, így holtversenyben fordultak az eliminációra. A selejtezőben román Daniel Crista (CSM Resita) bizonyult a legjobbnak, Drijver második helyével pedig kétpontos előnnyel várhatta a pontversenyt. A mindent eldöntő számban azonban ismét Peterlin volt a jobb, így a szlovén a scratch, az elimináció és a pontverseny után az omniumot is megnyerte a Budapest Track Cupon. Drijver Bertold 4 ezüstérme mellett 4 magyar bajnoki trikóval vigasztalódhatott, Daniel Crista pedig négy bronzéremmel térhetett haza.

Fotó: Vanik Zoltán – bringasport.hu

A Kőbányai BringAréna Kupa versenysorozat szeptember 26. és 28. között a Junior Open Hungary versenyeivel folytatódik. Az esemény korosztályos országos bajnokság is egyben, junior futamai pedig CL2-es besorolást kaptak a Nemzetközi Kerékpáros Szövetségtől.

A Budapest Track Cup (UCI CL2) zárónapjának elit győztesei:

  • Férfi keirin: Szalontay Sándor (Kőbányai BringAréna Cycling Team)
  • Férfi csapatsprint: Csengői Bálint, Lovassy Patrik Rómeó, Szalontay Sándor
  • Férfi omnium: Nejc Peterlin (szlovén, Adria Mobil)

A Budapest Track Cup (UCI CL2) korábbi győztesei:

  • Férfi sprint: Konstantinos Livanos (görög válogatott)
  • Női sprint: Kercsó-Magos Zsuzsanna (FTC)
  • Férfi scratch: Nejc Peterlin (szlovén, Adria Mobil)
  • Férfi elimináció: Nejc Peterlin (szlovén, Adria Mobil)
  • Férfi pontverseny: Nejc Peterlin (szlovén, Adria Mobil)

2025 magyar elit pályakerékpáros bajnokai:

  • Férfi keirin: Szalontay Sándor (Kőbányai BringAréna Cycling Team)
  • Férfi sprint: Szalontay Sándor (Kőbányai BringAréna Cycling Team)
  • Férfi 1000 m: Szalontay Sándor (Kőbányai BringAréna Cycling Team)
  • Férfi omnium: Drijver Bertold (TJ Favorit Brno)
  • Férfi scratch: Drijver Bertold (TJ Favorit Brno)
  • Férfi elimináció: Drijver Bertold (TJ Favorit Brno)
  • Férfi pontverseny: Drijver Bertold (TJ Favorit Brno)
  • Férfi 4000 m: Záray László (Team United Shipping Spokes)
  • Női sprint: Kercsó-Magos Zsuzsanna (FTC)
  • Női 1000 m: Kercsó-Magos Zsuzsanna (FTC)
    Női 4000 m: Borissza Johanna (FTC)

Teljes eredménylista: ITT