Re-load: elkezdjük a 185.80.49.65/teszt-uj-wp/ kettővel ezelőtti változatának tartalmi “visszatöltését” is. Rengeteg, jobbnál-jobb cikk kerül vissza méltó helyére olyanok munkásságából, mint Sheldon Brown, Jobst Brandt, Keith Bontrager – de majd meglátjátok! Akik 2000 környékén már látogatták az oldalt tudják, miről beszélek, a többieknek pedig csak annyit: az írások régebbiek, de nem idejét múltak! Ezek az anyagok akkor is és most is kizárólag nálunk elérhetők magyarul – az eredeti szerzők beleegyezésével.
(Ez a cikk eredetileg a Bike World 1978 szeptemberi számában jelent meg Sheldon Brown jóvoltából. Ahol szükséges, a szerző átdolgozta a szöveget.)
Ha minimális súrlódást és a lehető leghosszabb élettartamot akarjuk a kerékagyainkból kihozni, akkor rendszeresen szét kell szerelni, meg kell tisztítani, újra kell zsírozni, és be kell állítani őket.
Szerszámok és anyagok
Ha egy mód van rá, szerezzünk be két, speciálisan az agykarbantartásra kitalált kónuszkulcsot. Ha olyan kombinációs modellt vásárlunk, amelyen 13, 14, 15 és 16-os méret is van, akkor biztos, hogy minden kerékpárhoz megvan a megfelelő szerszámunk. (Ez alól csak a régi menetes Dura-Ace hátsó agy a kivétel, amelyik 17-es kónuszkulcsot igényel.) Általában csak kerékpárboltokban juthatunk hozzá speciális kónuszkulcsokhoz. A munkához kell még 14, 15 és 17-es villáskulcs, vagy egy jó minőségű állítható villáskulcs.
A tisztításhoz viszont csak egy használt fogkefe, rongydarabok, vagy helyettük esetleg konyhai törlőpapírra van szükség. Az oldószert már minden háztartási boltban, vagy barkácsüzletben beszerezhetjük. Mindig olvassuk el a használati utasítást, mivel minden vegyszer más körülmények között használatos. Szerintem a legjobbak a vízalapú oldószerek, mivel kevésbé szennyezik a környezetet, és kevésbé veszélyesek a használójukra nézve. Ha nem lehet ilyenhez hozzájutni, akkor petróleum, benzin, kerozin, vagy WD-40 is megteszi. A benzinnel vigyáznunk kell, mivel nagyon veszélyes anyag (eszünkbe se jusson szerelés közben rágyújtani!). Ebben az esetben legjobb, ha szabadtérben végezzük a tisztítást.
A kenéshez, egy kis mennyiségű gépzsírra lesz szükségünk. Minden fajta gépzsír megfelel, mivel a kerékpár működése során soha nem lépnek fel olyan körülmények, ami speciális zsírt igényel. Ha sűrűbb zsírt használunk, akkor könnyebb lesz a csapágygolyókat helyükre tenni, tartósabb a kenés, de egy kicsit nagyobb lesz az agy súrlódása. Hígabb zsírok, mint pl. a Campagnolo kiszerelések, inkább versenyzésre valók. Egyes versenycsapatok nem is zsírt, hanem sűrű olajat használnak. Ebben az esetben hetenként el kell végezni ez a karbantartási feladatot. A félreértés elkerülése végett, a gépzsír és az motorolaj nem két különböző anyag, hanem egy anyag különböző sűrűségű változata. Az olaj híg zsír, vagy a zsír sűrű olaj. Ha nincs más otthon, akkor a vazelin is megteszi, de ebben az esetben, legközelebb hamarabb kell elvégeznünk a karbantartást.
Ha egy mód van rá, minden karbantartáskor cseréljük ki a csapágygolyókat. Ez főleg akkor fontos, ha már nem az eredeti gyári darabok vannak az agyban. Óriási különbség van egyes csapágygolyó gyártmányok minősége között. Ha nem akarunk ilyennel vesződni, akkor mindig igazoltan a Campagnolo-tól származó csapágygolyókat használjunk, és ebben az esetben elég minden szökőévben cserélni azokat.
Szétszerelés
Azt javaslom, hogy az első aggyal kezdjük a munkát. Ez sokkal egyszerűbb feladat, mivel nem kell a szabadonfutó oldali problémákkal megküzdenünk. Szedjük ki a kereket és távolítsuk el a kerékrögzítő anyákat vagy a gyorsrögzítő szerkezetet. Mielőtt még hozzákezdenénk a szétszereléshez, nézzük meg, hogy egyenes-e a tengely. Ha forgatásakor a tengelyvég valamelyik oldalon imbolyog, akkor összeszereléskor helyette egy újat kell beszerelnünk. Két megfelelő méretű villáskulccsal, vagy állítható típussal fordítsuk egymástól el a két kónuszrögzítő anyát. Teljesen mindegy, hogy melyik oldalon kezd kicsavarodni, folytassuk a csavarást, míg le nem jön a tengelyről. Szedjük le a távtartó alátéteket és tegyük ugyanoda, ahova a rögzítőanyát tettük. Most a kónuszt is hajtsuk le. A tengely másik oldalán lévő alkatrészeket csak akkor szedjük le, ha a tengely görbe, de a kónusz még viszonylag új és épp. A feladat nehezebb, mint gondolnánk, és valószínűleg satura is szükségünk lesz. Máskülönben minden ugyanúgy megy vissza, ahogy leszedtük. Az agy testről próbáljuk meg leszedni a porvédő sapkákat (ami a kónusz körül van). Ha nem megy kézzel, akkor hagyjuk ott, mivel szerszámmal való feszegetés valószínűleg csak tönkretenné azokat. Ebben az esetben egy kicsit nehezebb lesz az agy megtisztítása.
Tisztítás
Talán a legfontosabb része az egész karbantartási munkának az alkatrészek teljes megtisztítása. Meg kell tisztítani a kerékagy testének belsejét és el kell távolítani onnan az összes régi zsírt. Ugyanezt kell tenni a tengellyel, a kónuszokkal és a csapágygolyókkal (ha megtartjuk őket). Ehhez oldószert használunk, amit aztán megint csak el kell távolítani, mivel különben megtörténhet, hogy az új zsírt is megtámadja és egy pár hónap múlva megint kezdhetjük az egész műveletet elölről. A csapágygolyókat kiváltképp nagyon alaposan tisztítsuk meg, és az oldószert is lelkiismeretesen tisztítsuk le.
Most, hogy már minden csillog-villog a tisztaságtól, jöhet az alkatrészek kopásellenőrzése. A kónuszokon egy vékony csíknak kell lenni a konkáv futófelületén. Itt érintkeznek a csapágygolyók a kónusszal. Ha a körpályán berágódások is vannak, vagy ha a kopásvonal szélesebb, mint egy milliméter, akkor a kónuszt cserélnünk kell. Ha nem tudjuk eldönteni, hogy mekkora a kopás mértéke, akkor használjunk nagyítót. Akármilyen kicsi is a berágódás, le kell cserélni az alkatrészt. Végezzük el ugyanezt a csészékkel is. Ezt a futófelületet csak néhány nagyon drága modellnél lehet cserélni, tehát csúnya kopás esetén az egész kerékagy cseréjét ajánlom. Szerencsére jó néhány kónuszt kiszolgál egy csésze, feltéve, ha rendszeresen karbantartottuk, és pontosan beállítottuk az agyat.
Ha vissza akarjuk tenni a régi csapágygolyókat, akkor vizsgáljuk meg őket tüzetesen. A felületnek teljesen egyenletesnek és fényesnek kell lenni. Sajnos ehhez tényleg nagyító és tapasztalat szükséges. Egyszerűen nem tudható, hogy minden oldalát megvizsgáltuk-e az adott golyónak. Ezért én inkább a rendszeres csere híve vagyok. A legjobb minőségű golyókat se érdemes tovább bent tartani, mint amíg a kónusz kitart. A műhelyben ezres kiszerelésben, egy dobozban tartom, és ha leejtek egyet, le se hajolok érte, mivel ezzel csak piszkot vinnék az agy belsejébe. Semmi esetbe ne keverjük a régi és új golyókat. A méretük, a kopás miatt, már nem egyforma, tehát a terhelést csak a nagyobb méretű golyók viszik majd. Ez az összes alkatrészt pillanatok alatt tönkreteheti. Egy ezres doboz mind egy gyártásfázisból való, tehát méretük garantáltan egyforma. A leghíresebb gyártó, a Campagnolo, is csak egyes fázisokban garantálja a 1/100.000 mm pontosságot. A fázisok között akár 1/10.000 mm különbség is lehet. Az olcsóbb alkatrészek esetében gondolom még ennél is sokkal nagyobbak a különbségek. Az első agyba általában 10 db 3/16-od coll méretű golyót kell használni, míg a hátsó agyaknál a 9 db 1/4-ed collos elrendezés a legelterjedtebb.
Összeszerelés
Ha kiszedtük a porvédő sapkákat, akkor első lépésként pontosan illesszük vissza. Ezt leginkább egy gumikalapáccsal érdemes csinálni, finoman körbe-körbe ütögetve, míg az eredeti helyére vissza nem állt. Most már készen állhatunk arra, hogy megtöltsük a csészéket zsírral. Szerencsére nem lehet túl sokat beletenni, mivel az előbb, vagy utóbb úgyis kijön. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, használjunk annyit, amennyi elfér a csészében. A csapágygolyók berakásához jobb, ha függőleges irányba állítjuk az agyat és úgy tesszük bele egyenként a golyókat. A tengelyt, az egyik oldalon rögzített kónusszal (azt ugye nem szereltük le) ugyanígy, függőleges állásban helyezzük bele az agyba. A hátsó keréknél ügyeljünk arra, hogy ugyanarra az oldalra kerüljön a rögzített kónusz, mint ahonnan kiszedtük, különben a kerék nem középre kerül a hátsó villában és a szabadonfutó sem fér el a jobb oldalon. Fordítsuk meg a kereket, úgy, hogy alul lévő kónusz felfeküdjön a csapágygolyókra, miközben rászorítjuk, nehogy a golyók kiessenek. Ha már lent van, akkor a kerék súlya már nem engedi, hogy a golyók elmozduljanak. Ekkor jöhet a másik csésze golyókkal való megtöltése, majd a kónusz rácsavarása. Ha kézzel megszorítjuk a kónuszt és így csavarjuk rá a rögzítő gyűrűt, akkor a golyók kiesésével nem kell többet számolnunk. Most már készen állunk a kónuszok szorosságának beállítására.
Kónuszbeállítás
A kerékpáron található golyóscsapágyak beállítása nem egy túl nehéz feladat, de ha még soha nem csináltunk ilyet, akkor türelem és elég sok idő szükségeltetik. Ne siessük el a munkát!
A kónuszbeállítás alatt azt értjük, hogy a két kónusz milyen távolságban van egymástól. Ha a kónuszokat túlságosan szorosra tekerjük be, akkor túl nagy terhelést adnak át az acélgolyóknak, és rajtuk keresztül a csészéknek. A kerék nem fordul olyan könnyen, ahogy kellene, és ezen felül, jóval hamarabb elkopnak az alkatrészek. Ha túl lazára hagyjuk a kónuszt, akkor a csapágynak “játéka” lesz, ami azt jelenti, hogy a felni már észrevehetően oldalirányban el tud mozdulni. Ez menet közben is érzékelhető, és súlyos esetben akár az irányítás rovására is mehet. A beállítást annyira finoman kell végezni, hogy 1/10-ed kónusz-fordulatnál kevesebb kell a pontos végrehajtáshoz.
A legtöbb golyóscsapágyon rögzítőanyát találunk, amely segít abban, hogy a kónuszok ne mozduljanak el menet közben. A kónuszt és az anyát egymás ellen kell megszorítani, és a kettő közé általában alátétet kell rakni. A hagyományos tengelyrögzítés esetén, ahol anyával rögzítették a tengelyt a vázhoz, pontosan olyan beállítás szükséges, mint amilyet menet közben szeretnénk. Ez azt jelenti, hogy a felninek nem szabad érezhetően “kotyogni” (oldalra ide-oda mozogni), de simán és finoman kell a tengely körül gördülni. A gyorsrögzítős tengelyek esetében már a helyzet sokkal bonyolultabb.
A gyorsrögzítős rendszer nagyon hasznos a kerékcsere és a tengelyélettartam tekintetében, de gondot jelent a kónusz beállításnál. Ha a kerék golyóscsapágyát pontosan állítjuk be, amikor a kerék még nincs a vázhoz rögzítve, akkor megfigyelhetjük, hogy a gyorsrögzítő összeszorító ereje megszorítja a kónuszokat. Ennek mértéke több tényezőtől is függ, de minden esetben van olyan jelentős, hogy a beállítást mindig ennek figyelembe vételével végezzük. A kerék behelyezése előtt a felninek egy kis mértékű játékot kell hagyni, és a kerékrögzítés után újból ellenőrizni és újraállítani kell a kónuszt. Ha valaki ezt a problémát még nem tapasztalta, az biztos, hogy nem szorítja meg eléggé a gyorsrögzítőt. FIGYELEM!!! A gyorsrögzítőt MINIMUM annyira meg kell szorítani, amit puszta kézi erővel el tudunk érni. Ez biztosítja azt, hogy a kerék a helyén maradjon és a tengelyt is megóvja az esetleges töréstől. Ha csak éppen ráfordítjuk a kart (mint a budi ajtaját), akkor a kerék elmozdulhat, vagy akár ki is eshet. Az új kerékpároknál éppen ezért raknak peremet az első villa sarújára, de ez csak a kerékkiesés problémáját oldja meg. Ettől még mozoghat a kerék, és a tengelytörés lehetősége is fennáll.
Pendulumteszt
A végső beállításhoz végezzük el a következő kísérletet:
Először helyezzük be a kereket és a gyorsrögzítőt csak finoman hajtsuk rá a kart (ami a kész kerékpárnál tilos!!!). Ha a hátsó kerékről van szó, akkor úgy helyezzük be a kereket, hogy nincs a fogaskerekeken a lánc.
Ha most oldalirányban mozgatjuk a felnit, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy van még egy kis mozgása. Helyezzük úgy a kereket, hogy a szelep 3:00 vagy 9:00-ás helyzetben van. Engedjük el a kereket. A keréknek magától el kell indulni és ingaként kell mozogni, ha a felni legnehezebb része elérte a legalacsonyabb pontot.
Most szorítsuk meg a gyorsrögzítőt, ahogy az fent leírtam. Ha az eredeti beállítás jó volt, akkor a csapágy játéka eltűnik, de a pendulumtesztet még mindig kiállja. A legjobb felniket úgy alakítják ki, hogy a szeleppel szembeni illeszték pontosan olyan nehéz, mint maga a szelep. Ebben az esetben egy műanyag ruhacsipeszt kell a szelepre csippenteni. Ugyan ez a helyzet a modern MTB esetében, ahol a csapágy külsején lévő gumi védőgyűrű nagyobb súrlódást jelent, mint, amit a szelep súlya le tudna küzdeni.
Csak a legjobb agyak esetében tudjuk elérni azt az állapotot, amikor a megfelelő beállítás mellett a súrlódás nem nagyobb, mint amikor a kónuszbeállítás túl laza. Ha már használt a tengely vagy a kónuszok, akkor bizonyos kompromisszumra van szükségünk. Inkább egy picit laza legyen a beállítás, mint hogy a fokozott súrlódás miatt kis idő múlva az egészet selejtezni kellene.
Végső beállítás
Úgy kezdem a műveletet, hogy az egyik oldalon (ha hátsó, akkor a meghajtott oldalon) a megfelelő hosszúságú tengelyvéget meghagyva egymáshoz szorítom a kónuszt, a rögzítő anyát és megfelelő szélességű alátétet. A másik oldalon rátekerem a tengelyre a kónuszt és amikor már csak egy kicsit laza, akkor ott is összeszorítom a kónuszt, a rögzítőt és az alátétet. Végezetül, két 15, vagy 17-es hagyományos villáskulccsal egymáshoz szorítom a két rögzítő anyát. Szerintem ez a módszer a leggyorsabb, mivel soha nem kell újra meglazítani a csapágyat a beállítás során, így nincs szükség második kónusz kulcsra. Első próbálkozásra lehet, hogy túlszorítjuk. Ebben az esetben jól jön két kónusz kulcs, amivel meg lehet lazítani a csapágybeállítást.
Hátul annyival nehezebb a feladat, hogy ott a meghajtott oldalhoz csak akkor lehet hozzáférni, ha eltávolítottuk a fogaskerekeket. Ebben az esetben ugyanúgy a fenti módszert lehet használni, de vigyázni kell arra, nehogy túlszorítsuk, mivel ebben az esetben elölről lehet kezdeni az egészet. Ismét meg kell lazítani a nem hajtott oldalt, kicsavarni a kónuszt, majd rászorítani a rögzítő anyát, és 17-es kulccsal egymáshoz szorítani a rögzítő anyákat.
Házi készítésű beállító szakszerszám
Készítettem egy olyan speciális szerszámot, mely gyorsrögzítős tengelyeken, összeszorított állapotban lehetővé teszi, hogy beállítsuk a kónuszokat. Ezt akkor célszerű használni, ha készítünk egy (pót)kereket, amit akármikor betehetünk a már meglévő helyett, anélkül, hogy a kónuszt utána kellene állítani. A kerékpárbolt 100%-ig kész kerekeket fűzhet ezzel a szerszámmal. Olyan, mintha mindig rendelkezésre állna egy kerékpár, amibe belepróbáljuk a kereket.
A szerkezet nagyon egyszerű. Egy régi kónuszba beleszorítottam egy üreges tengelyből levágott rövid darabot. A kónusz és benne lévő tengelydarab pontosan olyan széles, mint a két hátsó sarú együttvéve. Ha ezt beleteszem a gyorsrögzítő szerkezetbe, és összeszorítom, akkor ugyanazt érem el, mintha a vázba szorítottam volna meg. Jól működik továbbá olyan centrírozó gépekben, melyek nem szorítják össze a tengelyt (pl. Park).
Hagyományos tengelyrögzítés
Ugyanúgy kell eljárni, mint a gyorsrögzítős tengelyeknél, de nem fontos a kerékpáron utánállítani a kónuszt. A rögzítés itt sokkal kisebb erővel nyomja össze a kónuszokat, így a beállítás lényegében nem változik, amikor a vázba betesszük a kereket. Ha betetettük, akkor érdemes a fent említett pendulumtesztet elvégezni. Az első keréken ez egyértelmű, a hátsónál a szabadonfutó rugóerősségétől függ, hogy mennyire leng ide-oda a kerék. Ha még egy kicsit sem mozdul visszafelé a kerék, akkor valószínűleg túl szoros a kónusz, de lehet, hogy a fékpofák érnek hozzá a felnihez. Azt is ellenőrizzük.
Az ilyen tengelyrögzítés általában menetes szabadonfutóval párosul. A szabadonfutót nem kell mindenképpen levenni a karbantartáshoz, de ha rajta marad az agyon, az sajnos megnehezíti a tisztítást és a csapágygolyók behelyezését. Szerencsére ezen az oldalon kevesebb a piszok, mivel a szabadonfutó hatékonyan megvédi ezt az oldalt. Amikor tisztítjuk, vigyázzunk arra, hogy ne kerüljön oldószer a szabadonfutó belsejébe, mert ott is csapágyak vannak és azok is gyors kopásnak indulhatnak, ha nincs bennük elég kenőanyag.
Tengelyhosszúság
Ha kicseréltük a tengelyt, akkor az valószínűleg túl hosszú lesz mind az anyás kerékrögzítés, mind a gyorsrögzítős megoldásnál. Ha lehet, egyik esetben se a beszerelés előtt vágjuk le a megfelelő méretre. Sokkal egyszerűbb, ha a kész, összeszerelt agyon módosítjuk a tengelyhosszat.
Milyen gyakran végezzük a karbantartást?
Mindenképpen rendszeresen végezzük ezt a nem kevés türelmet igénylő karbantartást. A gyakoriasságot a használat fajtája, az időjárás és az agy típusa határozza meg. Ha egy MTB szettből való duplán szigetelt agyat csak napos, száraz időben használunk, akkor évekig elkerekezhetünk vele, anélkül, hogy a benn lévő zsír bepiszkolódna, vagy a kónuszok különösebben megkopnának (a piszok jobban koptat, mint a megtett kilométerek). Ha gyakran hajtunk esőben, poros, homokos területen élünk, és hagyományos országúti agyakat használunk, akkor lehet, hogy kéthavonta el kell végezni az itt leírt karbantartást. Ajánlom, hogy időnként ellenőrizzük a kerékagy súrlódását. Vegyük le a kereket, és kézzel forgassuk a tengelyt. Ha valami kis akadást tapasztalunk, akkor álljunk neki a karbantartásnak. Semmi képen ne legyintsünk rá azzal, hogy ennyit többletsúrlódást simán el tudok viselni. Amit a tengely forgatásával érzünk, az a terhelés nélküli ellenállás. A terheléssel lineárisan nő a súrlódás. Ezt már biztosan megérezzük. Nem beszélve arról, hogy az agy alkatrészei ezzel a megnövelt ellenállással koptatják egymást.
Sheldon Brown
CaptBike@sheldonbrown.com
