Ebben a cikkben az EPS polisztirol szigetelés zavartalan és hatékony megvalósításához szükséges eszközigényt igyekszünk minél inkább kifejteni. A célunk természetesen az, hogy ezáltal is segíteni tudjuk magát a beszerzést.
Lesz szó homlokzati EPS polisztirol szigetelésről, lépésálló EPS polisztirolról, emellett pedig a zavartalan munkavégzés egyéb kiemelkedően fontos eszközeire is ki fogunk térni.
Minőségi EPS homlokzati polisztirol beszerzése nélkül nem javasolt nekiállni a munkának
Leginkább olyan megoldás beszerzésében célszerű gondolkodni, aminek az anyaga expandált polisztirol. Hogy a gyakrabban használt rövidített elnevezést használjuk, az EPS polisztirol szigetelőanyag beszerzése kulcsfontosságú tényező.
Annál is inkább, mivel ezek a korszerű EPS homlokzati polisztirol termékek nyugodtan alkalmazhatók többek között homlokzati hőszigetelőrendszerek EPS anyagú hőszigeteléseként. Mindezen felül célzottan nedvességtől védett módon, illetve a lábazatvonal felett beépítve is tökéletesen funkcionálnak.
Úgyhogy a javaslatok szerint ez jelenti a biztos kiindulási alapot. Ha megvan a minőségi EPS homlokzati polisztirol beszerzése, akkor mehetünk is tovább az egyéb kulcsfontosságú eszközökkel.
A lépésálló EPS polisztirol alkalmazásával együtt járó előnyök és hozzáadott érték
Szintén expandált polisztirolról, vagyis EPS-ről beszélhetünk, mégpedig lépésálló kivitelben, ami gyakorlatilag normál terhelhetőségű hőszigetelő lemezként hivatott funkcionálni. Nagy előnye, hogy kimondottan sokféle módon és megoldással van lehetőség az alkalmazására.
Merthogy a talajjal érintkező épületszerkezetben, vízszigeteléssel védett módon vagy pedig felfelé hűlő födémen egyaránt bátran használható. A lépésálló EPS polisztirol a belső térben, nagytáblás burkolatként működve szintén hasznos lehet.
Többek között esztrich és aljzatbeton alatt, a talajon fekvő padlóban vagy lefelé hűlő födémen szintén jó szolgálatot tehet. De ugyanúgy szóba jöhet az alkalmazása a nem járható melegtetőben, továbbá az extenzív zöldtetőben is.
Amire az EPS polisztirol szigeteléshez még szükség lehet pluszban
Az EPS polisztirol szigetelés megvalósítása kapcsán az eszközigényt tervezgetve leginkább azt érdemes megfontolni, hogy mit is várunk el pontosan a munka kapcsán. Hogyha élhetünk a gyanúperrel, akkor a precizitás, a pontosság, valamint a biztonságos munkavégzés kiemelkedő fontosságú.
Úgyhogy ezt szem előtt tartva bizony nem árt, hogyha az EPS polisztirol szigetelés precíz vágásához szükséges vágóeszközök folyamatosan rendelkezésre állnak. Ha ezt még sikerül a méréshez elengedhetetlen szalaggal vagy mérőszerszámmal is megfejelni, akkor a feltételek kimondottan kedvezőnek számíthatnak.
2014 nyarán nagy feltűnést keltett, amint a két bahreini herceg, Nasszer és Halid ibn Hamad al Halifa is részt vett a nagy sikerű Ironman 70.3 Budapest versenyén, méghozzá jó néhány – a bulvárlapok szerint ötven – testőr kíséretében. Már akkoriban rebesgették, hogy a Bahreni Királyság egy profi kerékpárcsapat létrehozásán fáradozik, két évvel később pedig már hivatalosan is bejelentették: Bahrain Merida Pro Cycling Team néven világhódító útjára indul a World Tour-csapat.
Fotó: Team Bahrain McLaren / Bettini Photo
Nem bíztak semmit sem a véletlenre, olyan klasszisokkal vágtak neki az első szezonnak, mint Vincenzo Nibali, Giovanni Visconti, Franco Pellizotti vagy Sonny Colbrelli, nem csoda, hogy már a profi klub első szezonjában nagy sikereket értek el, Nibali szakaszt nyert, s az összetettben harmadik lett a Giro d’Italián, ugyancsak etapsikert jegyzett, s az összetettben második lett a Vuelta a Espanán, megnyerte a Horvát Körversenyt és a Lombard Körversenyt, Colbrelli elvitte a Brabantse Pilj, Visconti pedig a Giro dell’Emilia első helyét.
Vincenzo Nibali szakaszgyőzelme a 2019-es Tour de France-on
2018-ban Nibali Milánó–San Remo-győzelemmel kezdte a szezont, s a Tourra összpontosított, ám az Alpe d’Huez-n egy nézővel ütközött, s a tizenharmadik szakaszon – az összetett negyedik helyéről – fel kellett adnia a küzdelmet… Ez rá is nyomta a bélyegét a Bahrain szezonjára, amelybe így is belefért egy rakás diadal, Giro- és Vuelta-szakaszgyőzelmek, összetett siker a Horvát és a Német Körversenyen, spanyol és szlovén országúti bajnoki cím, és így tovább…
Tavaly tavasszal Nibali ismét nagy formában volt, az Olasz Körversenyen második lett, a Tour de France-on – bár szakaszt is nyert – viszont nem tudott beleszólni a legjobbak dolgába. A csapat tizenhat győzelmet – közte két Tour de France-szakaszsikert – jegyzett, vagyis nem zárt rossz évet.
2020-ra alaposan átalakult a klub élete, névadó szponzorként beszállt a Formula–1 világából (is) ismert McLaren, a „nagyok” közül Nibali és Pozzovio is távozott, és tizenkét új versenyző öltözött be a vörös-narancs-fekete felszerelésbe. Köztük olyan nagyágyúk, mint a britek világbajnok szupersztárja, a harmincszoros (!) Tour de France-, tizenötszörös Giro d’Italia- és háromszoros Vuelta a Espana-szakaszgyőztes Mark Cavendish, a nagy körversenyeken rendre remeklő, a Tour de France-on negyedik, a Girón harmadik helyet is jegyző spanyol Mikel Landa vagy a Liege–Bastogne–Liege győztes holland Wout Poels. Van egy régi ismerős is a Bahrain McLaren csapatában: a szlovén Jan Tratnik nyerte a 2015-ös Tour de Hongrie budapesti befutóját, s elvitte a pontverseny legjobbjának járó zöld trikót is.
Fotó: Team Bahrain McLaren / @modcyclingphoto
Jan Tratnik szakaszgyőzelme a 2015-ös Tour de Hongrie-n
A szervezők nagy célt tűztek ki maguk elé: a Magyar Körverseny 2021-ben kerüljön be a Pro Series nevű sorozatba. Ennek komoly feltételei vannak, az egyik az, hogy legalább tizennégy World Tour- vagy ProTeam besorolású együttesnek kell részt vennie az idei Tour de Hongrie-n.
A 41. Tour de Hongrie versenyére 2020. május 13. és 17. között kerül sor, az UCI 2.1-es kategóriájú viadalon a tervek szerint 20 csapat 140 versenyzője áll majd rajthoz.
Az előzetes várakozások ellenére a Dubai Womens Tour utolsó szakaszán is komoly verseny folyt az összetett első helyért. A nagy tempójú sík szakaszon az addig összetett második helyen álló Lucy Van Der Haar időjóváírásokkal megszerezte az első helyet, míg a szakaszt egy pár másodperccel hazaérő szökés nyerte. Ezen a napon a magyar versenyzők is folyamatosan aktívan versenyeztek, de nem sikerült a győztes szökésbe bekerülniük.
Szabó Adrienn, Temela Eszter, Jordán Dorka
A Dubaji Körverseny utolsó szakaszán egy 112 km hosszú, minimális szintkülönbséget tartalmazó városi pálya várt a női mezőnyre, ami az előzetes várakozások szerint túl sok kihívást nem tartogatott a versenyzők számára. Az előző napi szakasz után mindenki arra számított, hogy az összetett első 3 helyezettje fog meccselni a részhajrákon és a véghajrákon az első helyért, hiszen csak 10 mp különbség volt az első és a harmadik helyezett között. A várakozásoknak megfelelően indult a szakasz, óriási tempóban kezdett a női mezőny, ennek ellenére folyamatos szökési kísérletek jellemezték a versenyt, melyből magyar részről a Pannonia Regional Team bringása Jordán Dorka is kivette a részét. De senki nem tudott tartósan megszökni, csak pár másodpercre engedett el mindenkit a mezőny, majd a részhajrák előtt keményen bedarálta őket.
A locsolás már a rajtban elkezdődött
Az összetettben második helyen álló Lucy Van Der Haar nyerte az első két részhajrát, mellyel lefaragta a hátrányát az összetettben vezető Tatsiana Sharakovával szemben és azonos idővel álltak a táblázat élén. A cél előtt 25 km-rel viszont nem várt fordulat történt, a hátszélben egy 6 fős szökés tudott ellépni a mezőnytől, melyből végül 5 fő pár másodperccel haza is ért és ezzel elvitték az időjóváírásokat, melynek eredményeképpen jobb szakaszon elért helyezéseivel Lucy Van Der Haar nyerte az összetettet és a sprinttrikót is.
Szabó Adrienn, Temela Eszter, Jordán Dorka
A Pannonia Regional Team bringásai közül Szabó Adrienn a 49., Jordán Dorka az 57., Temela Eszter a 75. helyen ért célba, míg a Doltcini Van Eyck Sport versenyzője Szabó Zsófia a 27. helyet szerezte meg.
Az utolsó szakaszt a Pannonia Regional Team csapatvezetője így értékelte: „Mivel a versenyzőink az előző nap 4 perc fölötti hátrányba kerültek az összetettben, ezért megpróbáltunk bekerülni egy szökésbe, hátha az összetettben vezetők elengednek minket a nagy hátrány miatt, sőt az összetettben vezető csapatának kifejezetten jól jött volna, ha elvisszük az időjóváírásokat. Az első részhajrá után próbálkoztak a lányok Jordán Dorkával az élen, de nem engedtek el senkit pár másodpercnél messzebbre. A tempó is átlag fölötti volt, féltávnál 43 km/h volt az átlag, ami egy női mezőnytől elég jónak számít, így esélytelen volt elmenni. Kb 25 km-rel a cél előtt az egyik visszafordító után a hátszélben tudott ellépni egy hat fős boly, amiben ketten is ott voltak a norvég csapatból, köztük az összetettben második helyen álló Lucy Van Der Haar is. Nem igazán értettük a helyzetet, hogy a Minszk ezt, hogy tudta így elnézni, mert ez garantált vereséget jelentett számukra. Erről a szökésről sajnos lemaradtunk, de 4 nap után már lehet nem tudtunk volna egyébként sem hozzátenni. Végül a mezőnyben érkeztek meg a versenyzőink pár másodperccel a szökés után. Nagyon büszkék vagyunk rájuk, ha jól tudom ők az első olyan magyar versenyzők, akik UCI többnapos versenyt fejeztek be magyar csapat tagjaként, de nem válogatottként. „
A Dubai Women’s Tour 3. napján hőség, kősivatag, végeláthatatlan emelkedők és meredek befutó várt a versenyzőkre.
Kemény körülmények fogadták a versenyzőket a Dubaji Körverseny 3. napján, a szakasz mindösszesen csak 90 km hosszú volt, de a síkról felköltözött a hegyekbe, így nem kevés szintet kellett legyőzni a bringásoknak a pokoli hőségben. A rajt után egyből meredek emelkedővel kezdődött a szakasz és a mezőny pillanatok alatt atomjaira szakadt. A helyzetet kihasználva a mexikói Marcela Elizabeth Prieto Castaneda lépett el a többiektől és gyakorlatilag majdnem az egész szakaszon szökésben volt. A mezőny az utolsó hegyihajrá előtt fogta meg, így hiába volt egésznap szökésben a mexikói a hegyitrikót mégsem tudta megszerezni. Az utolsó emelkedőn a fehérorosz bajnok, Tatsiana Sharakova indított és senki nem bírta vele a tempót, mellyel megszerezte a szakaszgyőzelmet és az összetettben a vezetést. Az utolsó szakasz sorsdöntő lehet számára, mert csak 4, illetve 11 mp előnye van a 2. és 3. helyezettekkel szemben, ami ledolgozható az utolsó szakaszon a hajrákban. A magyar versenyzők is keményen végigküzdötték a napot, a Pannonia Regional Teamből Szabó Adrienn a 68., Temela Eszter a 69., Jordán Dorka a 71. helyen ért célba, míg a Doltcini Van Eyck csapatából Szabó Zsófia az 56. helyen végzett, sajnos Hideg Nóra nem tudta befejezni a szakaszt.
A királyszakaszról ismét Márkus János, a Pannonia Regional Team csapatvezetője mesélt: „A 3. szakaszról előzetesen is tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, az emelkedőkön a kisebb sebesség miatt alig lesz menetszél, ami hűthetné a bringásokat ebben a sivatagi hőségben. Egyébként a szintrajz alapján nem tűnt durvának a szakasz, Dubajban nincsenek óriási hegyek. Hajnali keléssel és 130 km utazással kezdődött a nap, a reggelinél elég viseltes európai fejekkel találkoztunk, 2 nap alatt sokan nagyon durván leégtek. Gondolom a sok transzfer, a kevés pihenőidő és az időeltolódás is nagy szerepet játszott abban, hogy nem tűntek túl fittnek a versenyzők.
A szakasz 500 méter után egyből egy brutális emelkedővel kezdődött, ahol kb fél perc alatt darabjaira hullott a mezőny. Valószínűleg mindenkit meglepett ez az emelkedő, mert messze nem tűnt ennyire meredeknek a szinttérképen, egyébként ez az egész szakaszra igaz volt, a valóság és az útvonal alapján rajzolt szinttérkép nem igazán fedte egymást, az átlagmeredekségek még stimmeltek, de olyan falak voltak benne helyenként, amit nem igazán tudtunk értelmezni. A lányok nagyon keményen küzdöttek ebben a hőségben (meg hihetetlen mennyiségű vizet locsoltak el), jó volt látni, hogy amikor szétszakadt a mezőny ők dolgoztak a boly élén, hogy összezárjon a sor. A szakasz legnehezebb része a befutó volt, ahol az egész napi szenvedés után egy pár száz méteres közel 20%-os emelkedőn kellett betekerni a célba. A végére mindenki elfáradt, de maximálisan büszke vagyok a versenyzőinkre, hogy ezt teljesíteni tudták. Az utolsó napon már csak egy 112 km-es teljesen sík szakasz vár a mezőnyre, ahol várhatóan a sprintekben szerezhető időjóváírásokért lesz nagy harc, mert az összetett még nem dőlt el.”
Szabó Adrienn, Temela Eszter, Hideg Nóra, Jordán Dorka
A Dubai Women’s Tour 2. napja hazai győzelmet hozott, a sprinthajrán a Team UAE versenyzője Samah Khaled volt a legjobb, mellyel nem csak a szakaszgyőzelmet szerezte meg, hanem az összetettben is az élre került. A magyar Pannonia Regional Team versenyzői időhátrány nélkül teljesítették a szakaszt és a 9. helyről várják a folytatást.
Szabó Adrienn, Temela Eszter, Hideg Nóra, Jordán Dorka
A Dubaji Körverseny 2. szakaszán 106 km és hőség várt a versenyzőkre. Az előző naphoz hasonlóan a teljesen sík pályán tartós szökés nem tudott kialakulni, ezért mezőnyhajrá döntött a szakaszgyőzelem sorsáról, melyet a jordán Samah Khaled nyert, első helyre váltva az előző napi harmadikat, a második helyen Lucy Van Der Haar (Hitec Products – Birk Sports) ért célba, a harmadik helyet pedig Kim De Baat (Team Ciclotel) szerezte meg.
A Pannonia Regional Team versenyzői közül Szabó Adrienn a 38., Temela Eszter a 46., Hideg Nóra a 77., Jordán Dorka a 91. helyen ért célba, míg Doltcini Van Eyck csapatában versenyző Szabó Zsófia a 34. helyet szerezte meg.
Rajt előtti hűtés, jégkockák a nyakba
A Pannonia Regional Team csapatvezetője ismét részletesen beszámolt a történtekről: „Szerencsére a hőmérséklet 1-2 fokkal alacsonyabb volt, mint előző nap, plusz sok jéggel is készültünk, hogy a versenyzők ne melegedjenek túl könnyen, így mindenki többé-kevésbé problémamentesen tudta teljesíteni a szakaszt. Egyedül Jordán Dorkának volt peche, hogy 2,5 km-rel a cél előtt defektet kapott, de mivel az utolsó 3 km-en történt ezért azonos időt kapott a mezőnnyel. Látszott, hogy az előző napi hőség megütötte a mezőny nagy részét, mert nem volt óriási tempó, csak a részhajrákat és a szakasz végét húzták meg a lányok. Gyors sprinter híján mi egyikben sem voltunk érintettek, így mára csak annyi volt a feladat, hogy érkezzenek meg a mezőnnyel, ami sikerült is.
Hideg Nóri
A szerdai szakasz viszont már nehezebb lesz, több emelkedőt meg fog mászni a mezőny és hegyibefutóval fog végződni az etap. Itt már valószínűleg nem azonos idővel fognak érkezni a versenyzők, hanem lesznek különbségek és el fog dőlni az összetett győzelem sorsa. Alapvetően bizakodó vagyok, a versenyzőink többsége többnyire a dombos szakaszokon jó, ezért úgy érzem, hogy jól fog sikerülni a király szakasz. Itt persze nem arra gondolok, hogy meg fogjuk nyerni a szakaszt, de ha nem lesznek problémák akkor akár a csapatösszetettben is előrébb jöhetünk a 9. helyről. „
Zéró karbon, teljes függetlenség és az úton a legautentikusabb arcát mutató környék – nekem megéri ezért a fizikai határaimat súroló megpróbáltatások sorát kiállni, azaz minden métert izomerőből kiizzadni. Bringával utazni több, mint turistáskodás: valódi élmények, valódi emberi találkozások és mély behatolás a tudatalatti legsötétebb bugyraiba, berögzült előítéleteim és félelmeim sorra dőlnek meg és foszlanak szerteszét.
Az otthon megtanult „ne állj szóba idegenekkel”, „jaj hagyjad már csak le akar lejmolni” „maradj csendben, itt a falnak is füle van”, „ne bízz meg senkiben”, „Örülsz? Akkor igyál! Nem örülsz? Akkor is igyál!” eceterá posztkommunista tanítások kinn a valóságban mind-mind a kukában végzik lassan. Az aktív testmozgás során felszabaduló endorfin-, dopamin- és szerotonin láva szintén segítségemre siet belső harcaim megvívásához. Immár három hét pedálozással, és több, mint 900 km-rel a hátam mögött, a marokkóiak lehengerlő kedvességétől és vendégszeretetétől körülölelve az emberiségbe vetett bizalmam szilárdabb, mint valaha. Soha életemben nem éreztem magam ennyire biztonságban, mint életem első útján Európán kívülre.
Temara – Casablanca, özönvíz és létszámredukció
A fővárosba, Rabatba vezető úton hömpölygő forgalom okozta légzési nehézségek végett úgy döntöttünk, kihagyjuk ezt a csemegét, és egy óceánparti kisvárost szemeltünk ki, Temarát. Ebben az is közrejátszott, hogy olyan viharos széllel és folyamatos esőzéssel hadakoztunk napok óta, ami erősen elkezdte előcibálni belőlünk a központi fűtéssel és forró zuhannyal kapcsolatos erotikus jellegű ábrándokat. No és egy kósza Warmshowers vendéglátó is pont Temarában, Rabat mellett lakott. Ujjongtunk örömünkben, mikor visszaigazolta kérésünket, a fiatal marokkói bringás srác ugyanis angolul és franciául is remekül beszélt, így végre kifaggathattunk egy velünk egykorú és egyérdeklődésű cimborát a marokkói mindennapok csínjáról-bínjáról. Két napig havereztünk új barátunknál, együtt főztünk, beszélgettünk, teáztunk, ellátott minket bringás tanácsokkal és finomságokkal tömött minket. Volt gyarmatosító kollégáim már tényleg elsüllyedtek szégyenükben ennyi vendégszeretet és önzetlenség láttán. (Én csak csendben próbáltam túlélni, nekem amúgy is veleszületett bűntudatom van.)
S ami a csúcs, a srácnak még mosógépe is volt. Igaz, hogy három ember kellett hozzá, hogy beindítsa, manuálisan kellett vízzel televödrözni és a program lejártával kézzel kicsavarni a ruhákat, de mindhármunk számára ez most maga volt a luxus, hosszú hónapos nomádkodás és a Sierra Nevada egy eldugott kis ökotanyáján töltött tél után. Amíg én a tiszta ruhákat teregettem és ebből fakadó eufóriától dalolva lelkendeztem, Paul barátunk azzal sokkolt minket, hogy úgy döntött, feladja az apokaliptikus szélvihar nyújtotta exkluzív élményeket, és vagy módosítjuk a terveinket, vagy elhagyja a triót. Azt tervezgette, hogy buszra száll, elmegy Marrakechig, onnan átteker az Atlas hegységen és a Szahara felé veszi az irányt, majd áthajózik Olaszországba és onnan hazapedálozik. Hosszas huzavona és ecpecckimehetsz után végül könnyes búcsút vettünk egymástól – a két srác Lyonból Franciaországon, Spanyolországon és Portugálián át több, mint 4600 km-t tett meg együtt, Marokkóban meg mintegy háromtagú családdá lényegültünk át – szóval én bőgtem, mint az Iguazú vízesés, ők megveregették egymás vállát, oszt’ agyő.
Maradt a belga Sam és én. Meg a rettenthetetlen szembeszél. Meg az áztatós eső, egész héten. De minket nem szorított semmilyen határidő, kalandvágyunk végtelen, Casablanca meg nincs messze, olyan 85 km-re, megyünk oda, ahol süt a nap. Napi 15-20 kilométereket sikerült is megtenni, csavargattuk a vizet a ruhánkból egész nap. Kis robbantottegér útitársam rendíthetetlenül tekert az esőben, de mikor már tényleg egy métert nem lehetett megtenni a szembeszélben, végül ő is bedobta a törülközőt. Bekopogtunk egy magányos házikóba a semmi közepén, hátha meghúzhatjuk magunkat és paripáinkat egy darabig, míg alább nem hagy a gombanövesztő égi áldás.
Na abban a viskóban úgy megmelengettek minket a villanyrezsón, hogy a gyémánt is megolvadt volna, nemhogy a műszálas esődzseki, a gyerekmedence méretű kuszkuszra meg már egyszerűen nincsenek szavaim. Sikerült egy imám házába bekopogni, aki addig nem engedett el minket, amíg a felesége asztalra nem penderítette a fél éléskamrát és ropogósra nem sütötte a zokniainkat. A bácsi csak arabul beszélt, de a fia fordított, főleg arra volt kíváncsi, hogy mi a nádirigó vérvörös micsodáját csinálunk mi ilyenkor kinn, és az én emancipált kalandornő szerepemet kifejezetten kacagtatónak találta a történetben. Eszméletlen aranyosak voltak, gurguláztak a nevetéstől, aztán össze-vissza puszilgattak minket. Amikor kicsit alábbhagyott az eső, megköszöntük a jótettet, szedtük a sátorfánkat és haladtunk tovább Casablanca felé.
A főként az óceánparton kanyargó huszadrangú utakon biztos csuda szórakoztató lehet napsütésben kerékpározni, de csuromvizesen vacogva állni a széllökéseket miközben az esőt próbálom a szememből törölgetni, hát volt már jobb élményem is. „Az isten verje meg az egészet!” – sziszegem a csuromvizes kendőmbe. „Psssszt”– sziszegi a hátsó kerekem huszonöt kilométerre Casablancától. Késő estére sikerült a városba csapzott meztelencsiga módjára bekúsznunk. Casablanca modern nagyváros, ennyi látszik belőle a sötétben, mi egyből Couchsurfinges vendéglátónk otthona felé vánszorogtunk. Ha láttátok a filmet, nos el tudjátok képzelni, milyen élményben volt részünk: pont ugyanolyanban. Éjszakai mulatókban dorbézolás, összeesküvés, ármány és szerelem, élőzene, berber felkelők, rock’n’roll… volt ott minden. Másnap gyors városnézés, és vissza a vadonba, irány Marrakesh, ott már csak jó idő lesz, annyira délen van.
Marrakech, Atlas, színpompás táj, Couchsurfing vs. Warmshowers
Ahogy haladtunk dél felé, úgy tisztult az ég, melegedett a levegő, a táj elképesztő színekben pompázott és a marokkóiak továbbra is töretlen lelkesedéssel osztogatták a narancsot és a cukros édességeket a kerékpározóknak. Ennek a kerékpározók felettébb örültek, és hálájukat arab szókincsük bővítésével – kicsit kínos volt már, hogy csak a „nem, köszi”, „ ha Allah is úgy akarja” és az erőspaprika szavakat ismételgettem kedvesen mosolyogva – és saját készítésű kézműves termékek bőkezű osztogatásával fejezték ki. Még Chefchauenben beszereztem három gombolyag fonalat, abból csomóztuk a díszes karkötőket ajándékba, elég happyflower hippi megoldás tudom, de útközben kosarat fonni, csipkét verni vagy tűzzománcot égetni nem igen volt módom, és így mégis ki tudtam fejezni valahogy végtelen hálám vendéglátóinknak. Ugyanis pár eset kivételével, amikor a neten találtunk szállást (a Couchsurfingen vagy a Warmshoversen) szinte mindig az út során megismert helyiek spontán meghívásai által leltünk fekhelyre, ilyen megelőlegezett bizalommal eddig csak Andalúziában és egyszer a Balaton parton találkoztam csapatos kerékpártúra folyamán. Városokban viszont biztosabb a hostel vagy a kanapészörfölés, amúgy sokan csak ily módon tudnak külföldiekkel barátkozni, az átlag turista egyszerűen keresztülnéz a barátkozni próbáló marokkóiakon.
A Couchsurfinges megállapodásnak része, hogy az utazó a vendéglátásért cserébe bemutat saját kultúrájából is valamit, egy otthon készített vacsora, egy dal, egy szuvenír formájában, de mióta Paul elhagyott minket a gitárjával együtt, maradt a főzés és a karkötő gyártás. Néha a capella népdaléneklés. Zárójelben itt megjegyezném, hogy a Couchsurfing közösség indulásakor egy nagyon jó, megbízható kezdeményezés volt, rengeteg barátot szereztem így, utazóként és vendéglátóként is, de ahogy az évek során hígult, úgy alakult át alkalmi szexpartner kereső felületté. Ezért javaslom, mindig tisztázzátok ki miért utazik és mire kell neki az a kanapé. Én is és több barátom is futottunk már bele olyan szituációba, hogy majdnem sírás lett a vége, de akadt olyan kanapé tulajdonos is, aki már előre leszögezte, hogy nagyon szívesen vendégül lát minket, erotik show-ért cserébe, (ami egy korrekt, őszinte, egyenes ajánlat, ki vagyok én, hogy ítélkezzek.) Hát nem tudom ti hogy vagytok vele, de egy egész napos pedálozás és ezerkétszáz méteres szintkülönbség áthidalása után én olyan erotikus vagyok, mint a nyolcvankét éves Mari néni krumplikapálás közben. Meg amúgy sincs időm kivárni, hogy az illető fél éves udvarlása gyümölcsöző lesz-e, és beadom-e a derekam végül, úgyhogy meginterjúvoltam belga kollégámat, vállalja-e ő az erotik showt, de ő sem volt lelkes, nem is értem miért. Szerencsére azért a többség olyan CS vendéglátó, akinek szexuális frusztrációja nem kavar be a kultúrák közötti jó kapcsolat kialakításába, az esetleges ilyen jellegű ügyeit a megfelelő platformokon intézi el. A Warmshovers-szel meg most kezdtem ismerkedni, egy kifejezetten bringásokból álló közösség, eddig még nem csalódtam benne, összetartó, szolidáris, maximálisan korrekt társaság.
Settat és Ben Guerir városában is szuper CS vendéglátónk volt, új barátságok köttettek, a telefonunk pedálozás közben folyton csörgött, érdeklődtek, hogy vagyunk, merre vagyunk, szükségünk van-e valamire. Egyre hosszabb távokat tudtunk naponta megtenni, s végre alkalmunk nyílt az esős napok után újra a kempingtűzhelyünkön főzögetni, fűben sziesztázni, szinte kivétel nélkül mindig marokkói fickók vidám társaságában. Ez a folyamatos kedves érdeklődés igen szívet melengető, különösen, mikor biológiai szükségleteid végzése közben is felbukkan egy fej a bokor mögül és kiáradó szeretettel üdvözöl: „Bonjour, welcome!”
A jó idő, a csodálatos táj, a fantasztikus ételek és a befogadó közeg újra visszahozták életkedvünket, hát még a pillanat, mikor felbukkantak az Atlasz hegység hófödte csúcsai, majd a híres vörös város, Marrakesh.
Elképesztő egy hely. Nem vagyok városrajongó, sőt, általában messzire elkerülöm a forgalmas, zajos, büdös, rohanó elidegenedett tömeget, de Marrakecht tényleg érdemes megnézni. Lélegzetelállító eklektika, illatos kavalkád, csinnadratta, kígyóbűvölő világtalálkozó, nyúzott kecskefej kiállítás, körhinta, bazári forgatag, azt se tudtam hirtelen hányfelé szakadjak. Természetesen a velejáró pop-up hiénákkal, szerelmes lánykérőkkel, erőszakos önjelölt idegenvezetőkkel, ahogy mindenhol, ahol a tömegturizmus felüti a fejét. Egy youth hostel tetőteraszán szálltunk meg éjszakára a medinában, felejthetetlen élmény volt. A bringákra is ráfért némi pofozás, a hátsó külsőm már cafatokban lógott és öt méterenként produkáltam a defekteket, Marrakeshben ezt is pikk-pakk megoldottuk. Ám két nap városi dekadencia után ismét feltört bennünk a kalandvágy, úgyhogy még délebbre, és ismét ki nyugatra, az óceánpartra terveztük a következő szakaszt, Essaouira híres művészvárosa irányába. A következő részben elmesélem a vukik földjét, meg hogy miért olyan a férfi, mint a pálmafa, addig is pár praktikus információ:
Szállás Marokkóban
Mint ahogy azt már az útleírásban részletezem, szűk büdzsénknek de annál szélesebb látókörünknek hála, mi mindig igyekeztünk a szállásunkat a lehető legminimálisabb költséggel megoldani, ennek pedig legjobb módjai a következők:
Vadkemping – Jó, ha az ember előre tájékozódik, hogy az adott országban engedélyezett-e az önkényes sátorverés, mert vannak olyan országok, ahol ez kifejezetten illegális. Marokkóban viszont annyira természetes, hogy az ember a szabad levegőn azt csinál, amit akar, hogy nemhogy a vadkempingezés, de a tűzrakás is engedélyezett, hiszen az átlag lakosok is napközben bárhol összedobnak egy tajint vagy alágyújtanak egy teának, ha megpihennének nyájterelgetés vagy egyéb mindennapos elfoglaltságuk közben.
Szállásadó-kereső netes közösségek – Az Európában már régóta nagyszerűen működő Couchsurfing és Warmshowers Marokkóban is kezd beindulni, ha szeretnétek új barátok társaságában elmerülni a helyi kultúrában és egy pénzforgalom-mentes, de korrekt adok-kapok tranzakcióban résztvenni, adott a lehetőség bárki számára. Airbnb is van bőven, nyugati árakon.
Hostelek, panziók, szállodák – Ha utad során fáradságos munkával megkeresett vagyonodat a fenntartható turizmus fejlesztésébe invesztálnád, javaslom, érdeklődj a helyieknél a helyszínen, melyik szálláshelyet érdemes felkeresned. Elképesztően alacsony áron (5-10€/éj ) vannak igen csinos szobácskák, családias hangulatú hostelek, és a helyi gazdaságot is támogathatod. Viszont ha a nemzetközi szállodaláncok luxusát élveznéd inkább, a nagyvárosokban azt is megteheted, de hogy abból nem sok marokkói család fog ételt tenni az asztalára, az tuti.
Önkéntesség – Napi pár óra érdekes munka fejében szállásod és étkezésed tudod biztosítani, ha több ideig maradnál egy helyen, teljesen ingyen meg tudod oldani a vakációdat és még tanulhatsz is egy rakás új dolgot. Egy másik bringatúrám során például így oldottam meg egy heti pihenést a hegyekben.
Étel – ital
Most részletezhetném, hogy a tajin meg a kuszkusz, ami tényleg isteni és minden étlapon megtalálható, de azért lássuk be, egy kerékpártúra alkalmával többször fogyasztunk az útszéli kisboltban vásárolt élelmiszerekből, mint az éttermek kínálatából.
Nyitva az ABC. Ha az ajtóban keresztbe fektetve egy partvis, akkor zárva.
Vásárlás – A nagyobb városokban találkozni bizonyos nemzetközi szupermarket-láncok bizalomgerjesztő egyedeivel, de én inkább javaslom a helyi kisboltokat – ellentétben az otthon megszokottal, ezek olcsóbban kínálják a portékát és helyi termesztésű -készítésű, házias termékekhez juthatunk hozzá. Mondjuk az árakat soha sehol nem írják ki, abszolút pofára árazás megy. Arab- vagy franciatudás, alkudozási tapasztalat, kedves mosoly előny.
Ivóvíz – Bár a nyugati turistákat műanyag palackos vízzel a kezükben láttam járni-kelni, én ha nem muszáj, nem szívesen szemetelem tele a helyet, ahova utazom, ha a helyieknek jó a csapvíz, (nyugi, informálódtam előtte, tényleg jó) akkor nekem is megfelel.
Különlegességek – A marokkóiak, mivel alkoholt nem isznak, alkoholmentes italaik tárháza végtelen, a frissen készített gyümölcskoktéloktól a teakülönlegességeken át az üdítőkig minden kapható, személyes kedvencem a mandulás – avokádós ivójoghurt. Ha nagyon nem bírod ki egy doboz sör nélkül, persze a városokban minden van, az is. Ezen kívül imádják az édességeket. Mindegyiket. 1-2 dirhamért (10-20 eurocent) be lehet tárazni az útra szénhidrát utánpótlásból, az utcai árusok saját készítésű amlou (darált mandulapaszta mézzel és argánolajjal) kréme marokkói kenyérrel meg maga a mennyország. A nyúzott birkafejek és hasonló ínyencségek mondjuk engem nem fogtak meg, de biztos van pár honfitársam, aki szívesen belekóstolna a piacok húspultjainak kínálatába is.
Jó étvágyat, jó pedálozást, a következő fejezetben folytatjuk!
A magyar résztvevőkkel zajló Dubai Women’s Tour első szakaszán mezőnyhajrá döntött a győzelem sorsáról, a sivatagi hőségben a brit Lucy Van Der Haar volt a leggyorsabb.
Túl sok izgalmat nem tartogatott a Dubaji Körverseny első szakasza, egyedül a kanyargós, fekvőrendőrökkel teli városi kör vitt egy kis színt a versenybe. A gyakorlatilag teljesen sík pályán senki nem tudott tartósan ellépni a többiektől, így végül együtt érkezett a mezőny a célhoz, ahol a Hitec Products – Birk Sports versenyzője Lucy Van Der Haar haladt át leghamarabb a célvonalon, megelőzve a fehérorosz Tatsiana Sharakovát és a Team UAE kerékpárosát Samah Khaledet.
A magyar színeket képviselő Pannonia Regional Team csapatvezetője Márkus János (aki egyben a magazinunk egyik szerkesztője is) ismét elmesélte, hogy mi történt a szakaszon:
„A vasárnap délelőtti edzésen már sejtettük, hogy melegebb lesz, mint amit az időjárás előrejelzés ígér, a dubaji tél a magyar nyárhoz hasonlít hőmérsékletben és abból is inkább a legmelegebb napokra, így kiemelten fontos, hogy a lányoknál legyen elég frissítő verseny közben.
Balról jobbra kékben: Hideg Nóra, Jordán Dorka, Sebők Aida
A rajt után egyből megindult a mezőny, és a városból kivezető körforgalmakkal teli úton a kigyorsításokkor többször megnyúlt a mezőny. Sajnos az egyik ilyen helyen veszítette el a mezőnnyel a kapcsolatot a túl sok tapasztalattal még nem rendelkező ifi versenyzőnk Sebők Aida, aki ezután nem már nem tudott visszaérni a mezőnybe és kénytelen volt kiszállni a versenyből. A város után gyakorlatilag 2-3-4 sávos autópályán haladt a verseny, ahol egyszer-egyszer próbált valaki megszökni, de sokáig nem jutott a nyílegyenes úton. A sivatagba kiérve komoly hőség fogadta a versenyzőket, volt is emiatt egy kis káosz a frissítéseknél, ugyanis csak autóból lehet frissíteni ezen a versenyen, ami nem volt egyszerű az átlagnál jóval magasabb számú tv-s jármű miatt. A forróságot nehezen viselte csapatunkból Péteri Niké, aki a szakasz két-harmada után kiszállt a versenyből egy kisebb napszúrás kíséretében. Másik fiatal versenyzőnk, Hideg Nóri is problémákkal küszködött, neki a gyomrával nem volt minden rendben, de szerencsére csak pár percet kapott az elsőtől és azóta jobban van. A többiek mind a mezőnnyel érkeztek célba, közülük Szabó Adrienn a 31., Temela Eszter az 56., Jordán Dorka a 72. helyen végzett. Rajtunk kívül még Szabó Zsófi volt ott magyarként a mezőnyben, aki a 46. helyen gurult át a célvonalon.
Holnap a maihoz hasonló szakasz következik, ahol valószínűleg szintén a frissítés és a meleg lesz a legnagyobb kihívás.”
A generátor meghibásodása esetén két lehetőség vetődik fel a probléma orvoslására: a felújítás és a cseredarab.
Melyik a jobb választás?
Kétségkívül a felújítás a költséghatékonyabb, ez tízből kilencszer kevesebb pénzbe kerül, illetve a gyári minőség is ezzel a megoldással biztosítható. A cseredarabos generátoroknál a felújítással megegyező áron a legtöbbször csak utángyártott alkatrészekből felújított generátort tud vásárolni. Magasabb áron már elérhető a minőségi, gyári cseredarabos alkatrész is.
Általában akkor kerül szóba az új alkatrész, ha sérült/ törött termékről van szó. Ilyenkor cseredarabként ezt nem tudja leadni, és emellett a felújítása sem lenne gazdaságos.
Az is megeshet, hogy az adott alkatrész javítása azért nem kivitelezhető, mert egész egyszerűen nem rendelhető hozzá alkatrész, ilyenkor cseredarabos ( már felújított) alkatrészt ajánl fel a műhely.
A másik fontos tényező az idő. Ha az ügyfél 2-3 napig tudja nélkülözni az autót akkor a felújítás a legjobb megoldás, viszont ha a dolog sietős, akkor a várakozási időt csak cseredarabbal lehet drasztikusan lecsökkenteni.
Generátor bevizsgálás lépésről lépésre
Ha szakembere bízza a generátor felújítását, akkor a következőkre számíthat. Egy futár házhoz megy, hogy magával vigye az alkatrészeket. Érdemes alaposan körülnézni, hiszen vannak, akik ezt ingyen vállalják, míg mások ezért költséget számítanak fel.
Ezt követően megkezdődik a szakemberek munkája a bevizsgálással. Ha ez megtörtént, valamilyen úton felkeresik, hogy elmondják, milyen eredménnyel zárult a vizsgálat. Ha kiderül, hogy a generátornak kutya baja, akkor értelemszerűen sem felújíttatásra, sem cseredarabra nincs szükség, ám a bevizsgálás díját ki kell fizetni.
Ha kiderül, hogy a generátor nem látja el megfelelően a funkcióját, akkor választani kell három lehetőség közül. Vagy felújítják, vagy cseredarabot küldenek, vagy pedig teljesen újat küldenek.
Hogyan zajlik maga a generátor felújítása?
Először is a szakik teljesen szétszerelik a generátort. Ezt alapos tisztítás követi, az elkopott, hibás alkatrészeket kicserélik. Itt a csapágyakra, szimeringre, O gyűrűre, csúszógyűrűre és a szénkefe keferugóra kell gondolni.
Ha ez a folyamat rendben lezajlott, nem marad más hátra, mint a precíz összeszerelés. Itt azonban nem ér véget még minden, hiszen a felújítás után próbapadi teszt következik, csak ezt követően tekinthető a munka befejezettnek.
Mire érdemes odafigyelni felújító cég kiválasztásakor?
Az első és legfontosabb az, hogy milyen márkájú alkatrészekkel történik a felújítás. A gyári alkatrészek mindig tartósabbak, mint a silány minőségű utángyártottak.
Lényeges szempont az is, hogy az adott cég vállal-e garanciát a munkára? Ehhez mindenképpen szükség lesz számlára is, hiszen ennek hiányában csak a cég jóindulatában bízhat csupán az ember.
Az ár szintén kulcskérdés. Lényeges, hogy az ár előre egyeztetésre kerüljön, beleértve azt, hogy tartalmazza-e az ÁFÁ-t vagy sem, így elkerülhetők a félreértések és a kellemetlen meglepetések.
2020-tól nem csak férfiaknak, hanem nőknek is rendeznek UCI kategóriás kerékpárversenyt Dubajban, melyre egy magyar csapatot is meghívtak, név szerint a Pannonia Regional Team képviseli hazánkat a február 17. és 20. között zajló Dubaji Körversenyen.
A dubaji kerékpársport a nők irányában is nyit, és a nagy sikerű férfi versenyek után 2020-ban már számukra is rendez többnapos kerékpárversenyt. A történelmi versenyre február 17. és 20. között kerül sor, melyen egy magyar csapat is ott lesz a rajtnál. Valószínűleg senki számára nem lesz ismerős a csapat neve – Pannonia Regional Team -, mert egy első versenyén induló regionális csapatról van szó, ami több magyar egyesület versenyzőiből áll, ezen az eseményen Hideg Nóra, Jordán Dorka, Péteri Niké, Sebők Aida, Szabó Adrienn, Temela Eszter hatosa fog rajthoz állni.
A csapat egyik vezetője, Márkus János mesélt a Pannonia Regional Team létrehozásáról és a Dubaji Körversenyről: „A 2019-es szezon végén a Lotus Cycling Team edzőjével és csapatvezetőjével, Horváth Zoltánnal beszélgettünk arról, hogy mi lenne ha közös csapatként indulna a Fehérvár Cycling Team és a Lotus UCI kategóriás versenyeken, és mivel az akkori szabályok a másodéves ifi lányokat nem engedték MIX csapatban rajthoz állni ezeken a versenyeken, ezért egy regionális csapat létrehozása mellett döntöttünk, így alakult meg a Pannonia Regional Team. Valójában ez a csapat csak pár versenyre szólt eredetileg, a többit a saját klubjaink (Fehérvár Cycling Team és Lotus Cycling Team) színeiben szerettük volna versenyezni. A Dubaji Körversenyről már a tavasszal hallottunk, elküldtük a nevezésünket, amit a szervezők elfogadtak. Azt hinné az ember, hogy sorban állnak a csapatok, hogy Dubajban versenyezhessenek, de nem így van, senki nem szeret a saját eszközeit hátrahagyva repülni és tisztán csak a szervezőkre bízni magát, valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy a szervezők örültek a nevezésünknek.
Azért nem volt teljesen problémamentes a nevezés, ugyanis a verseny előtt 10 nappal írtak, hogy a két ifi versenyzőnk mégsem állhat rajthoz, mert január elsejétől változtak a szabályok és innentől fogva ifi női versenyzők nem indulhatnak felnőtt UCI versenyeken. Szerencsére az ügy megoldódott, az UCI engedélyezte erre a versenyre a másodéves ifi lányok szereplését, így teljes csapattal vágtunk neki az útnak.
A mezőny erősségéről és a szakaszok nehézségéről még nehéz nyilatkozni, mert éppen most kaptuk meg a rajtlistát, az itiner pedig nem túl részletes. Előzetesen azt mondanám, hogyha nem lesz nagy szél akkor az első, második, negyedik szakaszok a szintgörbék és a dubaji utak szélessége miatt nem tűnnek nehéznek, míg a harmadik szakasz az emelkedőivel lesz a mindent eldöntő király etap versenyen. A versenyzőinken abszolút nincs nyomás, alapvetően nem nyerni jöttünk ide, hanem szokni az UCI versenyek légkörét és megnézni jelenleg hol tartunk a többi csapathoz képest.
Egyébként nem csak mi vagyunk magyarok a Dubaji Körversenyen, hanem Szabó Zsófi a Doltcini Van Eyck Sport csapatával is itt van, ezenkívül az időmérést is magyarok végzik.”
Az első szakasz hétfőn helyi idő szerint 9.30-kor kezdődik, amint tudunk az eredményekről beszámolunk.
Biztosan sokan láttatok már a boltok polcain különböző mintázatú vászonképeket. A jó hír, hogy ezeket nem csak a bolti sablonképekkel vásárolhatod meg, hanem saját fénykép alapján is elkészíttethetőek. A legideálisabb, ha a választott digitális felvétel nagy felbontású. De ha mégsem, akkor se ijedj meg, egy kisebb méretű vászonfotóhoz biztosan megfelelő lesz a fotód.
Első lépések
Legelőször ki kell választanod a számodra kedves fotót vagy fotókat. Igen, akár többet is, mivel a modern technológiának köszönhetően lehetőséged van egy vásznon több fénykép megjelenítésére is. Ezek az úgynevezett montázsok vagy kollázsok. Ezeknek köszönhetően egy felületen akár képek százai is megjeleníthetőek.
Első körben fel kell keresned a vászonképkészítő műhelyet. A vaszonkep.hu weboldalon keresztül közvetlen lehetőséged van a képeket a nyomdához juttatni. Ha szeretnéd, akár effektezheted is a képeidet. Természetesen ezt ők manuálisan ellenőrizni fogják, javítanak rajta, ha szükséges, így a terhet leveszik a válladról.
Szerkesztés
A cég csapata a fényképeken megvizsgálja a felbontás mellett annak a minőségét is. Megfigyelik a kép készítésekor uralkodó fényeket, hogy a kép szemcsés-e esetleg. Optimalizálják a képet, majd annak eredményével e-mailben megkeresnek. Ilyenkor egy nézőképet is kapsz, amelyen a jövőbeni vászonképed látványtervét láthatod.
Természetesen, ha bármi nem tetszik, vagy hibát találsz, jelzed feléjük. Az általad kért változtatások alapján újraszerkesztik neked, és elküldik az új verziót. Ha mindent rendben találsz, akkor indulhat az utolsó fázis.
A nyomtatás
A gyártás során egy speciális plotter nyomtató segítségével viszik fel a vászonra a képedet. A nyomtatás befejezése után megvárják, amíg a festék megszárad és az fixálódik a felületen. Majd azt egy speciális latexbevonattal kezelik le.
A vászonlenyomat végül egy keretet kap. Ez az úgynevezett vakráma, ez az, aminek köszönhetően a sima lenyomat falra kész dekorációs elemmé válik. A latexbevonatnak köszönhetően az elkészült vászonképed vízálló és karcálló is lesz. Ez biztosítja a fali képed biztonságát a háztartási balesetekkel szemben, és időtállóvá teszi az idő vasfogával szemben.
A kész vászonképedre már csak a csomagolás és szállítás vár. Te is hazaviheted, de természetesen futárszolgálat segítségét is kérheted ebben. Ez a cég 100 százalékos garanciát nyújt. Tehát a felelősséget ők vállalják nyomdai hibák, valamint a szállításból adódó sérülések esetén is. Sőt, ha neked nem nyeri el a tetszésed a termék, abból sem csinálnak nagy ügyet. Szívesen nyomtatnak egy újat neked, akár egy másik fénykép alapján is. Nézz be hozzájuk, megéri!
