Minden eddiginél jóval nagyobb érdeklődés mellett került megrendezésre a 2020-as Rad Company Downhill Országos Bajnokság és a hazaiak ezt mintegy meghálálva, fényes diadalmakat arattak!

Messze rekordszámú nevező és néző gyűlt össze augusztus 9-én az eplényi Síarénában, hogy részese legyen az idei lejtős bajnokavatásnak, és ahogy számítani lehetett rá, szinte fel is robbant a hegyoldal a szurkolástól és üdvrivalgásoktól. Egész pontosan 295 kerékpáros regisztrált a versenyen, ami minden várakozást felülmúlt, ráadásul szépen is teljesített a mezőny, hiszen csak kis számban adták fel ideje korán a küzdelmeket. A döntő rajtlistáján több, mint kétszázötvenen szerepeltek!

A magyar bringások mellett több országból is érkeztek neves versenyzők, köztük két gyári csapat is, a Kellys Factory Team és a CTM Racing Team, valamint kiemelendő még a már pár éve az OB-n egy dobogós helyet begyűjtő osztrák Peter Mihalkovits is. Többen fejtegették, hogy már dobogóra is nehéz lesz állnia hazai ridernek, ám végül nagyon nem így lett, amiben biztosan benne van az is, hogy milyen gigantikus mértékű szurkolást kaptak a hétvége folyamán, hát még a döntőben!

A pálya sok helyen átalakult, újjáépült a tavalyihoz képest, illetve egy helyen egy teljesen új szakasz is kialakításra került. A gondos építés nem is volt hiábavaló, hiszen még a jóval nagyobb igénybevétel mellett is tovább húzta a pálya, mint ahogy az lenni szokott. Egészen szombat délutánig gyorsult a nyomvonal, vasárnapra viszont már egyre nagyobb gödrök és poros szakaszok alakultak ki, nem is csoda, hiszen nagyjából 5000 kört kapott a két szalag közötti kerékpáros nyom. Nagyobb koncentrációt és technikai, illetve fizikai felkészültséget igényelt, ezáltal már nem is került megdöntésre az elmúlt két év győztesének, Rastislav Baranek-nek szombat délutáni Pro Run-os 1:51.668-as időeredménye. Ezen a mért edzésen amúgy relatív papírforma szerint alakult a lista, Rasto mögött Ferenczi Marcell, Palotai Gábor, Lenthár Gábor, Keresztes Péter és Muszula Balázs végzett az Elite Férfi kategóriában.

Vasárnap a kánikula se szegte kedvét a versenyzőknek és szurkolóknak, mindenki odatette magát, amiből leírhatatlan hangulat alakult ki a pálya alsó felén. Eddig se volt egyszerű ott egymás szavát megérteni, de idén alig-alig lehetett valami mást is hallani a gázdudákon, kereplőkön, Shimano harangokon és láncfűrészeken kívül.

Az előfutót követően a döntőket nyitó merevvázasok között is már csak tizedek döntöttek, alig több mint 32 századdal dőlt el a kategória győzelem sorsa Nagy Gergely javára, az időmérő első Bánovics Barna ellenében. Harmadik Matisa Zoltán lett.

A legnépesebb kategóriában, azaz az Openben nagyjából 10-15 esélyes is volt a győzelemre, köztük az a Németh Ádám, aki 2012 óta folyamatosan (egyedüliként) az összes eplényi DH OB-n dobogós helyen végzett. Ennek rendje és módja szerint a pálya felső részén kategória legjobb időt biciklizett a döntőben, ám alul sokat kapott és igaz az eredményhirdetésen a kihívott top 5-be befért, de a győzelemről közel két másodperccel lecsúszott.

Ez amúgy a hibáktól függetlenül is megfigyelhető volt az egész hétvége folyamán, hogy egyesek a felső, kanyargósabb, leléptetésekkel tarkított részen voltak jelentősen jobbak, mások pedig az alsó száguldozós és DH bringát inkább igénylő szakaszon remekeltek. A nem túl hosszú pálya ellenére is egész nagy különbségek tudtak kialakulni az előbb említett bontásban.

Az Open legjobb tíz helyezettje között olyan nagy nevek végeztek, mint a korábbi sokszoros fourcross világkupa résztvevő Vígh-Kiss Gábor, alias Csope vagy a korábbi Open győztes, a hazai DH legenda Krizsák János, vagy az előbb említett Németh Ádám, vagy a korábbi dobogósok közül Kovács László, Szőllősi Gábor, Zügn Olivér és 2018 győztesének öccse, Galavits Mátyás is.

Évek óta ostromolják már az Openesek a 2 perces lélektani határt, de idén sem sikerült bemenniük 120 mp alá, úgyhogy továbbra is az ezúttal csak nézőként jelenlévő Zacsik Ádám marad az utolsó, aki anno mintegy 11 ezredmásodperccel törte át az áhított 2 minutumot, még 2017-ben. Ettől függetlenül ádáz versengés folyt a legjobb helyekért, de a győzelmet nem lehetett már elvenni a döntőre 5 másodpercet javító Zügn Olivértől. Második a sokszoros OB dobogós és győztes Krizsák János lett, míg a bronzérmet a már több éve pódiumot ostromló Vanczák Róbert nyakába akasztották.

Az első bajnoki kategória szokás szerint a 30 pluszos Mastereké volt, ahol Nemes Dániel lehengerlő teljesítménnyel szerezte meg a címet, a hétvége mindhárom futamán jelentős előnnyel, egyedüliként mindig 2 perc alatti idővel végzett az első helyen. Legfőbb kihívója, az elmúlt két év Masters bajnoka, Cser Máté a döntőben már nem állt rajthoz. Teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy Nagy Dani idén óriási fejlődésen megy át és nem csak gyorsul, hanem úgy látszik mérnöki precizitással stabil is, hiszen elképesztő módon, mindhárom futamot fél másodpercen belüli idővel teljesítette, ráadásul ezzel a második helyet szerezte meg. Mögötte bronzérmesként Sebestyén Krisztián végzett.

Junioroknál már nem volt ennyire egyértelmű a helyzet, még ha az eredmények felületes átnézése még azt is mutatná. Sokesélyes küzdelemre lehetett számítani, de hamar kiderült, hogy a Cserjési Patrik – Cseh Martin – Kamil Fábry trióból kerül majd ki a győztes és az előbbi kettő közül a bajnok. Patrik konkrétan remekelt a pálya felső felében, senki se tudott ott hozzá közel kerülni egyik futamban sem. Három futam, háromszor más-más tűnt fel a második helyen, de ne szaladjunk ennyire előre. A trióból elsőként Martin állt a rajtvonalhoz a döntőben, de nagyon hamar elszálltak az esélyei az azonnali láncszakadása miatt. Utána egyből a tavalyi győztes, a szlovák Kamil Fábry következett és már a részidőnél vezetett, majd ezt megőrizve be is jött az aktuális első helyre. A Füzesi tesók voltak porondon, egymás után közvetlenül. Sok év csapongás után idén igencsak stabil köröket futottak, a gyönyörű stílusuk pedig tovább fejlődött. Mindhárom futamban mindig mindketten az első ötben végeztek, a döntőben a dobogót érő 4. és 5. helyet szerezték meg. Az ügyet pedig az teszi pikánssá, hogy éles versenyben talán most először tudott a fiatalabbik, azaz Dániel a bátyja, Mátyás elé kerülni, sokat fognak ők még egymás ellen is menni. A kategóriában egyedül két perc alatti időket produkáló Cserjési Patrik zárta a sort, és szenzációs teljesítménnyel be is húzta a bajnoki címet, bő két másodperces előnnyel. A felső szakaszának köszönheti előnyének legnagyobb részét, ám azt is érdemes megjegyezni, hogy Martin úgy lett harmadik, hogy teljes pályát jött lánc nélkül, ráadásul annak alsó felét korosztályának legjobb idejével teljesítette, még Patriknál is 1 mp-vel gyorsabban. Ám mit sem von ez le Cserjési Patrik győzelméből, teljesen megérdemelten viselheti mostantól egy évig a nemzeti színű bajnoki mezt!

A szebbik nem képviselőinél egy nagyon erős öt fős alakulat állt össze, a négyszeres bajnokként érkező Megyaszai Lilla, a két egyszeres bajnok Vincze Erzsébet és Seffer Judit, a nagyon fiatal és rendkívül tehetséges, ráadásul tavaly már dobogós Tóth-Almási Borbála, valamint a CTM Racing Team szlovák versenyzője, Vilma Gombalova. Ahányan beneveztek, annyian szépen teljesítették is a hétvégét. Lilla várakozások szerint nyerte a kategóriát és lett ötödjére országos bajnok. A két jóbarát, Vilma és Vincze Lizi közül előbbi volt a gyorsabb, de Lizi is nagyon boldogan vette át az érmét, hiszen az elmúlt években több okból egyszer sem jött neki össze a dobogó, de most megtörte a jeget.

Maradt tehát a végére a csúcskategória, az Elite Férfi mezőnye. Ahogy sajnos az elmúlt két évben is, idén is korábban kiszállt a küzdelmekből a kétszeres bajnok Zámbó Dávid, ezúttal egy szombati esés következményeként.

Rasto Baranek a Pro Runon, egy elmondása szerint lazább körrel meg is futotta a hétvége abszolút idejét, ekkor még a tavalyi bajnok Ferenczi Marcell relatív nagy lemaradásban volt tőle. Azonban nem csak kettejük csatájára lehetett számítani, hiszen míg ezidáig csak két kategóriában, és ott is csak 1-1 versenyző tudott 2 perc alatti futamot teljesíteni, addig az Elite Férfiaknál ez 11 ridernek is sikerült!

A Pro Run lazább körei, vetítései és puskapor tartogatásai után, az időmérőn már többen bontogatták a szárnyaikat, Marci is, aki meg is nyerte azt, második lett az elmúlt két év abszolút győztese, Rasto Baranek, harmadik a sokat javító Lenthár Gábor, mögötte az osztrák Peter Mihalkovits, majd ötödiken a tavalyi szlovák bajnok Denis Kohut. Utóbbi az abszolút győzelemre is esélyes lehetett volna, de azt mondják sokat ment az utóbbi időben enduro biciklivel és nem volt elég ideje visszaszokni a DH-ra.

A döntőben sokáig a 2017-es utolsó kanyaros megfekvő, ezzel a bajnoki címet is bukó Keresztes Péter vezetett, majd Vikker Marcell pirított oda és 1:57-es idővel átvette az aktuális első helyet. Az idősebbik Kohut, Radomir és a kolozsvári Istvándi Ákos csak mögéjük tudott beérkezni, de mindketten két perc alatt. A háromszoros junior bajnok Muszula Balázs már Marcell és Kero közé furakodott, majd Palotai Gábor mindenki elé, az élre hozta be piros kerékpárját. Összesen egy perce volt csak ott, hiszen Denis Kohut a döntőben elsőként 1:56 alatti időt ment. Innentől kezdve egymásra licitáltak a legjobbak, azonban a helyzet nem volt ennyire egyszerű. Valaki felül, valaki alul volt gyorsabb, ezáltal sose lehetett tudni, hogy valójában hova is fog beérkezni az aktuális versenyző, Lenti például bő 1 másodperces hátrányt dolgozott le az alsó részen. Az igen erős dirtös múlttal rendelkező már Master korú bringás nagyon összerakta magát és futamait vasárnapra, hiszen ekkor már úgy vezetett, hogy csak Baranek és Ferenczi Marcell volt a hegyen és közülük csak Marci veheti el tőle a már látótérben lévő bajnoki címet. Az Európa Kupa győztes Baranek nem is viccelt, Lentinél 2.6 másodperccel gyorsabb felső részt teljesített, de alul már nem jött ki ilyen jól minden, csak 1 tizedet tudott hozzátenni előnyéhez, azon a részen, ahol a tavalyi országos bajnok a legerősebbnek tűnt. Marci utolsóként érkezett, a splitnél 1.1 mp volt a hátránya, majd leírhatatlan szurkolás következett a pálya alsó felében, amilyet csak és kizárólag világkupán vagy világbajnokságon lehet tapasztalni. Az ajkai srác be is gyújtotta a rakétákat és a célig a hátrányát ledolgozva, nem csak a bajnoki címet, hanem elképesztő módon az abszolút győzelmet is megszerezte! Az alsó szakaszon 1.8 másodperccel volt gyorsabb, mint a második, hihetetlen mit ment a címvédő! Óriási mámor és ünneplés vette kezdetét, érdemes megnézni Marci döntő futamát, emberfeletti.

Ez azt is jelenti, hogy a misztikus sorminta sem szakadt meg, azaz egy címvédés után változik csak a bajnok kiléte, így 2013-14 Liszi Attila, 2015-16 Zámbó Dávid, 2017-18 Palotai Gábor, 2019-20 Ferenczi Marcell. Jelenleg nehéz elképzelni, hogy bárki is megverheti jövőre Marcit, de bármi megtörténhet és még az is lehet, hogy pár évig még ez a rendszer folytatódik. Az viszont már most biztos, hogy a jövő évi DH OB programja jelentősen megváltozik, szerencsére kinőtte ezt a fajta lebonyolítási rendet és sok olyan újdonságra lehet majd számítani, ami ekkora vagy még nagyobb létszám mellett is teljesen komfortossá és gördülékennyé teszi majd a hétvégét.

A célba érkezők közötti nyereménysorsolással lezárult az idei Rad Company Downhill Országos Bajnokság, ahol rengeteg olyan emléket szerezhettünk, ami felejthetetlen marad és rengeteg olyat, ami már tüzeli a jövő évi versengést. Amennyiben az is Eplényben kerül majd megrendezésre, akkor az a jubileumi 10. Országos Bajnokság lesz a bakonyi völgyben, és ez alkalomból biztosan lehet majd számítani néhány igen komoly meglepetésre!

Eredmények: http://dhracing.hu/eredmenyek

Videó:

Ferenczi Marcell győztes, döntő futama: