Két, a World Tour-sorozat részét képező szakaszversenyt hozott nekünk március második hete, amelyeken aztán minden (is) megtörtént. Franciaországban tarolt a Jumbo-Visma sora, az Appenninek szerpentinjein pedig Pogačar újból bebizonyította, miért tartják őt a világ egyik legjobbjának. A két szlovén csillag ismét legyőzhetetlennek bizonyult, azonban Peák Barnabás gondoskodott róla, hogy ne csak róluk szóljon heti összefoglalónk.
Két héttel ezelőtt, a Strade Bianche másnapján startolt a Szajna partjáról a Paris-Nice (2.UWT) kerékpárverseny, amely hét „rendes” szakasz mellett egy időfutamot is tartalmazott. Az első etapon rögtön eldőlt, hogy – jó eséllyel – mely csapat fogja dominálni a nyolcnapos összecsapást, ugyanis 160 kilométer megtétele után, Mantes-la-Ville-ben a következőképp alakult a befutó: 1. Christophe Laporte (Jumbo-Visma), 2. Primož Roglič (Jumbo-Visma), 3. Wout van Aert (Jumbo-Visma). A három kerekes az utolsó, átlagban 7%-ot jelentő emelkedőn hagyott hátra mindent és mindenkit is, majd 20 másodperces előnnyel haladtak át a célvonalon. „Ha valaki azt mondta volna, hogy én fogom viselni a sárga trikót az első szakasz után, nem hittem volna neki. Köszönöm a csapatnak!”- szólt Laporte nyilatkozata a befutó után, akinek ez volt az első komolyabb versenye új csapat színeiben.
A Paris-Nice második, szintén sík szakaszára már kezdett éledezni a mezőny a Jumbo kiütése után, és Fabio Jakobsen (Quick-Step Alpha Vinyl Team) lesprintelte van Aertet, az összetett trikó azonban maradt Laportén, miután a francia bejött harmadiknak. Nem volt rossz igazolás! A harmadik szakaszon van Aertet a dobogó harmadik fokára hozta a Jumbo, Laporte a célegyenesben bukott, de befejezte a versenyt. Előnye egy másodpercre olvadt belga csapattársával szemben. A szakaszt Mads Pedersen (Trek-Segafredo) nyerte. De még mielőtt a mezőny felocsúdott volna a vasárnapból, a Jumbo újabb K.O.-t vitt be, vagyis az időfutamon újra kibérelte a dobogót: van Aert és Roglič mellé harmadiknak ezúttal Rohan Dennis csatlakozott, aki mindössze 6 másodperccel ment rosszabb időt, mint a győztes belga sprinter.
A verseny második felére megérkeztek a hegyek, négy egymást követő napon is súlyos kilométereket kellett másznia a versenyzőknek. Az ötödik etapon Brandon McNulty (UAE Team Emirates) átvette szlovén csapattársa stílusát, és egy 40 kilométeres szökést követően behúzta a szakaszt. McNulty élete első szakaszgyőzelmét aratta egy többnaposon, ebben az idényben pedig már háromnál tart, miután korábban két egynaposon sem talált legyőzőre. Nem lesz rossz év ez az emírségekbeli csapatnak sem, a McNulty-Pogačar kettős erősebb oldalát mutatja, mint valaha. A szakasz jelentősen átrendezte az összetett képet, élre állt a közel hatperces hátránnyal célba érő Roglič, csapattársai pedig messze kerültek a dobogótól. Hatodikra Mathieu Burgaudeau-ban (TotalEnergies) maradt a legtöbb szufla egy sprintre a 214 kilométeres, dombos szakasz után, megelőzve Pedersent és van Aertet. A hetedik, királyszakaszon aztán eljött a szlovén napja, és egy váratlanul szoros befutó után győzedelmeskedett a Col de Turinin, tovább növelve előnyét összetettben. Az utolsó szakasz is szép számban tartalmazott emelkedőket, a nice-i befutóban a mindig tűzközelben lévő Simon Yates (Ineos Grenadiers) örülhetett, de ez csak arra volt elég, hogy 29 másodpercre megközelítse az éllovas Rogličot, aki karrierje során először nyerte meg a Paris-Nice-t. A pontversenyben van Aert győzött Roglič előtt, a hegyek koronája Valter Attila csapattársára, Valentin Madouas-ra került, a legjobb fiatal João Almeida (UAE Team Emirates) lett.
A versenyt 1985 óta a legkevesebb kerékpáros, mindössze 59 fejezte be, ez a versenyzők alig negyede (27%-a). Többek között az alább látható esemény is hozzájárult ehhez, amikor a Gourpama-FDJ kerékpárosára, Kevin Geniets-re rádől egy, a szponzorok logóit tartalmazó tábla. A holland versenyző ugyan rajthoz állt a szombati etapon, de néhány kilométer után feladta a versenyt.
Franciaország délkeleti szomszédjában is a kerékpárosoké volt a főszerep a héten: hétfőtől vasárnapig tartották a Tirreno-Adriaticót (2.UWT), vagyis az Appennini-félszigetet átszelő versenyt. Az már korábban eldőlt, hogy magyar indulót nem köszönthetünk a versenyzők között, miután Valter Attila csapatával konzultálva nem állt rajthoz, pedig a Bianchén elért negyedik helye után megnéztük volna, mire képes Ati az Appenninek lankái közt. A verseny egy időfutammal kezdődött, az Ineos regnáló világbajnoka, Filippo Ganna a várakozásoknak megfelelően be is húzta a 14 km-es távot. A második és harmadik szakasz egyaránt sprintbefutót hozott, előbbit Tim Merlier (Alpecin-Fenix) nyerte, maga mögé utasítva Peter Sagant (TotalEnergies), és a tavalyi magyar körverseny pontversenyének a győztesét, Phil Bauhaust (Bahrain Victorious). Utóbbiból Caleb Ewan (Lotto Soudal) került ki győztesen. Mindkét alkalommal ott volt a dobogón Olav Kooij (Jumbo-Visma), így a holland csapat itt sem maradt el a szép eredményekkel. A következő szakaszok egyaránt emelkedővel zárultak, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, a mezőny sűrűjéből érkezett Tadej Pogačar, és egy szoros hajrát követően megnyerte a negyedik etapot, illetve átvette az összetett legjobbjának járó kék trikót is. Az ötödik napon a pro-csapatok is megmutatták foguk fehérjét, Warren Barguil (Team Arkéa Samsic) egy szólót követően tíz másodpercet vert a mezőnyre a 155 km-es szakasz végén. Szombaton jött megint Pogačar, hogy megerősítse vezető pozícióját üldözőivel szemben: egy 16 km-es szólót követően először ért Carpegnába, miután a hasonló nevű, kiemelt hegy megmászása során faképnél hagyta társait. A mezőny egyébként e ponton áthaladt a Marco Pantani tiszteletére kialakított kanyaron, az olaszok legendás kerékpárosa ugyanis itt csiszolta tökéletesre technikáját, mielőtt nekivágott volna a háromheteseknek. Pogačar előnye közel kétpercnyire nőtt, és ezt az utolsó szakaszon sem változott: Bauhaus ugyan megnyerte a sprintet, de az egész mezőny szinte együtt érkezett a célba, ami a szlovén titán számára nemcsak az összetett győztesének járó kék, hanem a legjobb fiatalnak járó fehér, és a pontverseny győztesének járó ciklámen trikót is jelentett. A zöld mezt Quinn Simons (Trek Segafredo) húzhatta magára, miután a hegyeken 10 ponttal többet gyűjtött, mint a második Pogačar.
A hét egyetlen vonatkozású magyar eseménye is tegnap történt: Peák Barnabás (Intermarché – Wanty – Gobert Matériaux) az Albert Achterhes Profronde van Drenthe (1.1) egynaposán a második helyen ért célba Dries van Gestel (TotalEnergies) mögött, öt másodperces hátránnyal. A gyakorlatilag teljesen sík szakaszon a belga versenyző 3,3 kilométerrel a cél előtt otthagyta a többieket, és egyedül fejezte be a versenyt. A második helyért folytatott sprintet Peák húzta be, ami 85 UCI-pontot jelentett honfitársunk számára.
A hét elején a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség bejelentette, hogy a jövő év augusztus 3-13. között megrendezésre kerülő kerékpáros világbajnokság időfutamának a skóciai Striling városa ad majd otthont. A tíznapos esemény minden versenyszámát Skóciában, pontosabban a legnagyobb városban, Glasgow-ban és annak környékén rendezik. Stirling a második, Glasgow-on kívüli település, korábban Dumfries & Galloway-t jelentették be, mint a parakerekpárosok országúti versenyének színhelyét.
Az orosz-ukrán háború miatt tiltólistára helyezett – az összes, UCI égisze alá tartozó versenysorozatból kizárt – orosz pro-csapat, a Gazprom-RusVelo új szponzort keres magának – jelentette be Renat Kamidulin, a csapat menedzsere, aki egyúttal értetlenül áll az UCI határozata előtt. Mint a csapatvezető elmondta, az egyesület fő szponzora a Gazprom Germania (tehát a Gazprom német leányvállalata), míg az ún. „paying agent” a svájci PROvelo AG, a csapat székhelye pedig Olaszországban van. „Nem tudtunk tárgyalni az UCI-val, egy kész döntést kaptunk kézhez. Még azt sem engedték, hogy semleges színekben, a békére utaló üzenettel a mezünkön versenyezzünk”- nyilatkozta Kamidulin. A történtek ellenére az UCI valószínűleg azért döntött az azonnali kizárás mellett – még az adatok fényében is -, mert a főszponzor német vállalat többségi tulajdonosa az orosz Gazprom, amelyet egyes nyugati országok szintén kemény szankciókkal sújtanak az ukrajnai invázió okán. Kamidulin azt is elmondta, hogy a szponzorok már a 2022-es pénzügyi évre vonatkozólag egy adag támogatást fizettek a csapatnak, azonban további 4 millió euróra lenne szükségük, hogy be tudják fejezni a szezont. Ellenkező esetben a csapat 100 alkalmazotta válhat munkanélkülivé. Kamidulin rendkívül büszke rá, hogy még a koronavírus-járvány alatti időkben is ki tudta gazdálkodni az egyesület a pénzeket, senkit sem kellett elbocsátani, és senkinek a fizetését sem kellett csökkenteni (ellenben sok más csapattal). A határidő március 27-e, így fel van adva a lecke a vezetőségnek, hogy találjon egy teljesen orosz- és fehéroroszmentes szponzort, illetve megfeleljen az UCI által támasztott kritériumoknak, ami alapján új bankgaranciára is szüksége lesz a csapatnak. A rendkívüli helyzetre való tekintettel egyébként az átigazolási piacot újra megnyitották, így szabadon távozhatnak az orosz és fehérorosz zászló alatt futó csapatok versenyzői harmadik országbeli csapatokba. Azonban, ahogy Alex Carera transzferügynök elmondta, ez rendkívül nehéz feladat, mivel a csapatok 99%-a már tele van, és nem tud több kerekest fogadni. „Akiknél van hely, ők sem biztos, hogy rendelkeznek plusz anyagi kerettel”- mondta a spanyol, aki hat kerékpárost képvisel a RusVelóban. Mindenesetre Kamidulin reméli, hogy a helyzet a következő két hétben rendeződik, és a csapat teljes sorával tudja folytatni a szezont, amely még éppcsak elkezdődött. A 2022-es idényben egyébként a Gazprom-RusVelo már két szakaszgyőzelmet is gyűjtött: Matteo Malucelli a Tour of Antalya (2.1) első szakaszát, a mindössze 19 éves Mathias Vacek pedig az UAE Tour (2.UWT) hatodik etapját húzta be. A következő hetekben eldől, mi lesz a csapat sorsa.
