Bouwman ma mindent megnyert, amit szeretett volna - a hegyi hajrákon kívül a szakaszt is elvitte. Fotó: Tim de Waele
Úgy kellett ez a siker a Jumbónak, mint egy falat kenyér: Koen Bouwman győzelmével végződött a Giro d’Italia 7. szakasza, miután a holland versenyző volt a leggyorsabb abból a négyesből, akik elszöktek a főmezőnytől. Honfitársaink közül Valter Attila (Groupama-FDJ) legjobb eddigi helyezését szerezte a maga 15. helyével, míg Fetter Erik (Eolo-Kometa) a 125., Peák Barnabás (Intermarché-Wanty-Gobert Maériaux) pedig a 129. pozícióban végzett. Összetettben továbbra is Juan Pedro López (Trek-Segafredo) vezet.
Előzetesen az egyik legizgalmasabb napnak ígérkezett a pénteki, hiszen az elmúlt napok „unalma” után végre egy mozgalmas szakasznak néztünk elébe, tele emelkedővel: a Dimante és Potenza közötti 192 kilométer egy első és harmadik, illetve két második kategóriás emelkedőt tartalmazott. Az etapra két gyorsasági részhajrát is beiktattak a sprintereknek, akiknek egyedül akkor lett volna ma esélyük, ha a peloton nem engedi el messzire a szökést. Nem így lett. Diamantéban borús idő fogadta a kilátogatókat, s legyünk őszinték, a szemerkélő eső a lehető legrosszabb lett volna a versenyzők szempontjából. Az ég azonban kegyes volt, és ma is napsütéssel támogatta meg a kerekeseket, akik létszáma 171-re olvadt, miután Michael Mørkøv (Quick-Step Alpha Vinyl) nem állt rajthoz. A dán versenyzőt az egyik legjobb felvezető embernek tartják, kiválása így nagyon nem jön jól Mark Cavendish-nek.
A verseny elején folymatosak voltak a szökési kísérletek, az egyetlen komolyabbat a Passo Colla emelkedőjén sikerült befogni. A hegy túloldalán azonban már engedett a főmezőny: előbb négy, majd rájuk felugorva három versenyző került elmenésbe, így összesen az alábbi hét versenyző alakított ki egyperces előnyt a pelotonnal szemben 120-al a vége előtt: Wout Poels (Bahrain Victorious), Davide Formolo (UAE Team Emirates), Koen Bouwman (Jumbo-Visma), Davide Villella (Cofidis), Diego Camargo (EF Education-EasyPost), Tom Dumoulin (JUmbo-Visma), Bauke Mollema (Trek-Segafredo). Mint később kiderült, ez győztes taktikának bizonyult. Bouwman ráment a kék trikóra, és meg is szerezte, miután az első kategóriás Monte Sirinóra elsőként kaptatott fel. A hegy után 100 km volt vissza, a szökevénycsoport előnye pedig 5 perc környékére redukálódott a maximális nyolcról. Itt már látszott az akarat a pelotonban, amelyet az Ineos, a DSM, az UAE, a Bora és a Trek emberei felváltva húztak. Erre válaszul Dumoulin kapcsolt extra fokozatba az elöl lévők közül, amelyet Pouls már nem bírt, és Camargo, illetve Villella is vért izzadott, hogy tudja tartani a tempót. Bouwman közben a harmadik hegyet is elvitte, a csoport előnye pedig beesett 5 perc alá, majd 30-al a vége előtt már csak 4 perc volt a rés. A főmezőnyt a tempóváltás rendesen szétszaggatta, gyakorlatilag az összes nagyobb sprinter, Cavendish-től kezdve Fernando Gavirián (UAE Emirates) át Caleb Ewanig (Lotto-Soudal) a második csoportba került, melynek hátránya 22 percre nőtt. Jó hír volt, hogy Valter Ati végig ott tudott maradni az élbolyban, fontos másodperceket gyűjtve ezzel.
A szökevénycsoport hatalmasat küzdött, nem feleslegesen – a Jumbo vezetésével négyen is hazaértek. Fotó: Michael Steele
Az első hatos csoportból Camargo és Villella lábai feladták a küzdelmet, így négyen maradtak, köztük a két Jumbós, akik immáron jó eséllyel pályáztak a győzelemre. Az Ineos vezetésével az első üldözőcsoport 3 perc környékére nyomta le a rést, miközben Bouwman kötelességének érezte, hogy az utolsó hegyet, a La Sellatát is elvigye. Elöl egymást érték a támadások, hol Formolo, hol Dumoulin támadott. 7 km-rel a vége előtt az egyszeres bajnok holland leszakadt (a váltója rakoncátlankodott), de Bouwman lassította addig a tempót, míg társa fel nem zárkózott. Az utolsó kilométeren aztán Dumoulin visszaadta társának azt amit kapott, és felvezette Bouwmant, akinek sikerült is elhoznia a szakaszt. Nagy siker ez a Jumbónak, hiszen a holland csapatnak nagyon nem úgy jött ki eddig a lépés, ahogy szerették volna. 28 éves holland kerékpáros első szakaszgyőzelmét aratta ötödik Giróján, karrierje során pedig a másodikat – korábban a Dauphinén nyert szakaszt 2017-ben, akkor a legjobb hegyimenőnek járó trikó is az övé lett. Másodiknak Mollema, harmadiknak Formolo gurult be – az a Formolo, aki néhány hónapja teljesen abszurd rekordot állított fel. A győztes idő 5 óra lett, ami 37,6 km/h-s átlagot jelent a távon.
Bouwman ma mindent megnyert, amit szeretett volna – a hegyi hajrákon kívül a szakaszt is elvitte. Fotó: Tim de Waele
Honfitársaink közül Valter Attila az első nagyobb csoporttal érkezett meg a 15. helyen, mindössze 3 percet kapva. Fetter Erik és Peák Barnabás a sprinterek csoportjával, 42 perc hátránnyal szelte át a célvonalat, ebből is látszik, hogy mekkora tempót mentek ma elöl a többiek. Összetettben és a fiatalok versenyében továbbra is Juan Pedro López vezet, aki ma csak 3 percet kapott, a ciklámen trikó Aranud Démare (Groupama-FDJ) vállain pihen, míg a ma valamennyi hegyre elsőként felérő Bouwman átveszi Lennard Kämnától (Bora-Hansgrohe) a maglia azzurát. Ati mai teljesítményével 16 helyet javítva már 48. összetettben, míg Erik a 108., Barna a 133. helyre csúszott vissza. Holnap Nápolyban tesznek egy kört a versenyzők egy kiemelt heggyel, a szakasz profilja merőben hasonlít majd a visegrádihoz. Érdemes lesz a Mathieu van der Poel-Biniam Girmay-Pello Bilbao hármasra figyelni…
Ritkán fordul elő, hogy egy Worldtour csapat sajtótájékoztatójára vagyunk hivatalosak, és az sem túl gyakori, hogy a világ legnagyobb kerékpárgyártójának gyárába hívnak meg minket. Jelen helyzetben ez most egyszerre történt meg, ráadásul el sem kellett hagynunk hozzá az országot, ugyanis a Giant gyöngyösi gyárát néztük meg a márka által szponzorált profi kerékpáros csapattal, a Team BikeExchange-Jaycoval, akik az éppen zajló Tour de Hongrie-ra érkeztek. A gyárlátogatást egy sajtótájékoztatóval és egy kisebb kerékpár-bemutatóval kapcsolták össze, ahol megnézhettük a versenyzők bringáit is.
2018 júliusában jelentették be, hogy a világ legnagyobb kerékpárgyártója, a Giant Magyarországon épít gyártóüzemet, mellyel a hollandiai üzem mellett megnyitja a második európai gyárát. Ezután túl sok információt nem lehetett hallani a gyártóüzem építésének állapotáról, amiben a koronavírus-járvány is komoly szerepet játszott, de végül kisebb csúszással elkészült a gyár és elkezdődött a termelés.
A történet másik szálán, 2021 év végén publikussá vált, hogy a Giant egy év kihagyás után visszatér a Worldtour világába és az ausztrál bejegyzésű Team BikeExchange-Jaycot fogják támogatni, akik történetesen elfogadták a Tour de Hongrie szervezők meghívását és 2022-ben részt vesznek a Magyar Körversenyen. Innentől már adott volt minden ahhoz, hogy a csapatot és a gyártóüzemet egy időben, egy helyre összehozzák. Érdekesség, hogy a Giro d’Italián rajthoz álló csapat kapcsán is felmerült a gyárlátogatás ötlete, de a verseny szigorú covid-protokollja ezt nem tette lehetővé.
Abban a megtiszteltetésben lehetett részünk, hogy a csapattal járhattuk körbe a gyárat. Közvetlenül a bejáratnál három kerékpárt nézhettünk meg, köztük a piros az igazán lényeges, ami azért fontos az üzem életében, mert ez az első Giant kerékpár, ami a gyárban elkészült.
Elsőként a festőüzemet mutatták meg nekünk, amiről elmondták, hogy még csak próbaüzemben működik ez az egység, mert a covid miatt eddig nehézségekbe ütközött a távol-keleti szakemberek ideutazása és az üzem elindítása. Azt is megtudtuk, hogy modern, környezetbarát festéket használnak a festés során és a festőrobotok működése is elég mély benyomást tett ránk.
Külön érdekesség még, hogy az üzembe érkező nyers vázak fejcsövébe érkezéskor egy csipet helyeznek, ami tartalmaz minden a gyártáshoz fontos információt, például hány és milyen folyamaton keresztül kell végigmennie a váznak, milyen színűre kell festeni és milyen utat kell bejárnia a gyárban, és persze minden teljesen automatizáltan működik. Így gyakorlatilag minden vázat nyomon tudnak követni, egy folyamat sem fog kimaradni és ezenfelül jóval könnyebben át tudnak állni, ha például más színű, felszereltségű kerékpárokat kell gyártani.
A raktáron áthaladva tömött polcokkal szembesültünk, a Giant is minden alkatrészből rendel, ami elérhető, nehogy a későbbiekben éppen ezekből az alkatrészekből legyen hiány, amikor szükség lenne rá. A raktárkapacitás ezért folyamatosan a maximum környékén mozog.
Az összeszerelő csarnokban már több soron rakják össze a kerékpárokat, külön soron a hagyományosokat és külön soron az elektromosokat, de a legjobban a kerékfűző sorok pörögnek, itt már több műszakban megy a munka és hamarosan további sorokat fognak üzembe helyezni. A versenyzők is ezen sorok iránt érdeklődtek a legjobban, a kerékfűzés elég látványos folyamat, ahogy a gépek egy kis emberi segítséggel pikk-pakk összeraknak egy kereket.
A versenyzők és a csapatvezetők ki is próbálhatták a frissen elkészült pedeleceket. Az addig kissé komor arcot vágó (valószínűleg már a másnapi sprinten jártak a gondolatai) Dylan Groenewegen is elmosolyodott, amikor a bringa nyergébe pattant.
Ésik Róbert és Jeffrey Chin
Az üzem megtekintése után következett a sajtótájékoztató, amit a gyöngyösi Giant gyár vezetője, Jeffrey Chin beszéde nyitott meg. Ezután Gyöngyös polgármestere Hiesz György köszönte meg, hogy itt létesített gyártóüzemet a Giant, ami város számára mindenképpen nagy szó. A projekt egyik magyarországi kulcsszereplője, Ésik Róbert, aki a Külgazdasági és Külügyminisztérium irányítása alatt működő, befektetésösztönzéssel foglalkozó menedzsment-tanácsadó ügynökség (HIPA) elnöke, gratulált a gyárhoz, és reményét fejezte ki, hogy az állam és a cég közti együttműködés a jövőben is folytatódni fog.
Ezután a versenyzők meséltek a Tour de Hongrie-val és a továbbiakkal kapcsolatos céljaikról. A csapat Groenewegen vezérletével a 4 sík szakaszon szeretne minél jobb eredményeket elérni, egy hosszabb kihagyás után a Tour de France-ra kezdi meg a felkészülést a sprintvonat, melynek az első állomása a Tour de Hongrie. Szóba került még Simon Yates győzelme a Giro d’Italia 2. szakaszán, ahol elmondták, hogy már október óta dolgoztak a Gianttel közösen a brit versenyző új időfutam-pozícióján, mely hozzájárult a budapesti időfutam megnyeréséhez.
Innentől Gyöngyös történelmének részévé válik a Giant, melyet jól példáz, hogy a versenyzők által aláírt csapatmezt a város múzeumába kerül.
Nem csak a versenyzők látogattak el a gyárba, hanem a kerékpárjaik is, így jobban szemügyre vehettük, hogy mivel mennek a profik. Groenewegen Giant Propel kerékpárján a legnagyobb különlegesség, hogy szinte semmilyen speciális alkatrészt nem használ a holland bringás. Mindenhol gyári Giant alkatrészek, Shimano Dura-ace szett, Cadex kerekek, gyakorlatilag bárki vehet magának ilyen kerékpárt. A mai minél nagyobb gumi trendben mindenképpen említést érdemel, hogy 26-os szingókon gurul a sprinter. Egy dolog még feltűnik az aero országúti kerékpáron, a brutálisan hosszú kormányszár. Ilyet biztosan nem fogunk egykönnyen beszerezni halandó bringásként, de valószínűleg nem is lenne túl kényelmes egy hobbi kerékpáros számára. 🙂 Egyébként nem csak Groenewegen használ az átlagnál jóval hosszabb stucnit, hanem szinte mindenki a csapatból, Jack Bauer TCR-jén is egy 140-es stucni található.
Szerencsére busszal és csapatautókkal érkezett a Team BikeExchange-Jayco, amik közül az utóbbiakat kívülről sikerült megnézni. Főleg a tetőtartó érdekelt jobban, simán „feldobták” az olasz szerelők a 6 kerékpárt a tetőre és volt még kettőnek hely. Na, meg egy szép antenna is kilógott az első számú kísérőkocsi tetőjéből.
A Giant gyárban egy show room-ot is berendeztek, ahol a márka jó pár modellje megtekinthető. Ha már bejutottunk a kapun akkor ezeket is mindenképpen érdemes megnézni, élőben ilyen választékban kevés helyen tudjuk megnézni ezeket a kerékpárokat.
Így kell felrakni a láncra, de a használatija is szépen leírja.
Szerintem nincsen olyan kerékpáros, aki szeretné a lánc takarításával járó koszt és macerát. Ez alól egyedül a szíjhajtással rendelkezők tudnak mentesülni, ez a tábor viszont elég szűk, így marad a trükközés. Az egyik legtisztább, és leggyorsabb módja a lánctisztításnak a láncmosó doboz használata. Mi most a Lidl-ben is kaphatót teszteltük le, de ugyanezt a terméket kapod Barbieri márkanéven a Bikepro webshopból.
A láncmosó dobozok előnye, hogy viszonylag zárt rendszeren belül mossák a láncot, így nem lesz minden koszos a folyamat alatt. Persze bringázás utáni nagynyomású mosóban is le lehet takarítani, de annak azért bőven vannak hátrányai, hiszen a 100 bar körüli nyomás belenyomja a koszt a lánc görgői közé, ami onnan soha nem kerül már ki, ellenben gyorsan koptatja a szerkezetét. A másik megoldás, hogy szétbontod a láncot, és utána valamilyen tálkában szépen tisztára mosod. Ha van patentszem, akkor egészen könnyű végrehajtani, de ha nincsen, akkor a láncbontás nem is annyira egyszerű és olcsó folyamata következik. Persze leszedés nélkül is lehet láncot takarítani lánctisztító spray segítségével, de olyankor mindenfelé fröcsköl a olajos kosz és vigyázni kell, nehogy a fékfelületre kerüljön.
Így kell felrakni a láncra, de a használatija is szépen leírja.
A legegyszerűbb megoldás tehát a láncmosó doboz használata. A csomagolásban két kis flakkont találunk a doboz mellett. Az egyikben a mosófolyadék található, a másik pedig láncolaj. Fel kell tenni a láncra a dobozt, feltölteni a jelölésig a mosófolyadékkal, ráteni a tetejét, és kezdődhet a tisztítás. A hajtóművet visszafelé forgatva célszerű kb egy percig hajtani, lehetőleg kis fordulattal, hogy a kefének legyen ideje lehúzni a felesleget a láncról. A mosófolyadék kétszeri használatra elég ha átlagosan szennyezett országútin használt lánccal van dolgunk.
Előtte…
Utána…
Hegyikerékpár láncának tisztítására két adagot kell elhasználni, akkor lesz szép tiszta. Persze ha valaki elhanyagolja a láncot, és az tiszta olajsár, akkor a láncmosó doboz sem lesz megváltás. Szerencsére nagyon kevés mosófolyadékot húz magával a lánc, de ha lakásban végzed a takarítást, akkor mindenképpen legyen rongy, vagy újságpapír a bringa alatt, mert pár csepp lesz alatta.
A lánc szép tiszta lett, már csak át kell törölni
Aztán jöhet az olajozás
Használat után féktisztító spray-vel vagy csak simán vízzel érdemes kitisztítani az egész láncmosó dobozt, főleg a keféket, hogy ne maradjon benne szennyeződés. Szerencsére egy egyszerű jól működő cucc, sokáig ki fog szolgálni, egyébként a Barbieri gyártja a Lidl-nek, aki megbízható termékeket gyárt. Ahogy az eddig tesztelt termékek, ez is nagyon kedvező árú (1690 Ft), nem nagyon van mit gondolkozni rajta. Egyetlen hátránya, hogy a mosófolyadék 1-2 láncmosásra elég (a mellé adott láncolaj viszont nagyon sokáig), és a Lidl-ben nem kapsz utántöltőt hozzá, viszont a Bikepro webshopban kapható a Barbieri lánctisztítóhoz.
Viszont könnyen beszerezhető bármelyik bringaboltból a Motorex, vagy Weldtite láncmosó folyadék, amit bátran beleönthetsz. Kisebb fricska a „lidliző” kommentelőknek, hogy pontosan ugyanezt veheted meg Barbieri lánctisztítóként eredeti márkanéven is 3 540 Ft-ért 😀
A holland Fabio Jakobsen szerezte meg a győzelmet a Tour de Hongrie második szakaszán. A Karcag és Hajdúszoboszló közötti 192 kilométeres etapot az erős szél izgalmassá tette, a befutó előtt közvetlenül pedig egy nagy bukás okozott riadalmat. Az összetettben a belga Jens Reynders vette át a vezetést.
Fotó: Tdh.hu/Vanik Zoltán
Verőfényes napsütésben, már-már nyári hőségben indult útjára Karcagról a Tour de Hongrie második etapja. A mezőnyben ott volt a magyar bajnok Filutás Viktor is, aki szerdán Székesfehérvár közelében bukásba keveredett, és alaposan megütötte magát.
Az Adria Mobil magyar légiósát a befutó után kórházba szállították. A kivizsgálás megállapította, hogy törés nem történt, de az orvosok nem javasolták, hogy folytassa a küzdelmet. Filutás Viktort azonban nem olyan fából faragták, csütörtökön is versenyre jelentkezett.
Fotó: Tdh.hu/Vanik Zoltán
A bringásoknak a hőség mellett egy másik természeti elemmel, a széllel is meg kellett küzdeniük a sík terepen. Az első szökési kísérletekre nem kellett sokáig várni, de a mezőny ezúttal nem volt olyan „engedékeny”, mint egy nappal korábban, csak a sokadik próbálkozás járt sikerrel:
Nyolc fős szökevénycsapat formálódott, amelyben helyet követelt magának a Team Novo Nordisk olimpikonja, a harminchét esztendős Kusztor Péter is. A rutinos magyar versenyző mellett négy olasz, egy szlovén, egy portugál és egy belga kerékpáros alkotta ezt a csoportot – utóbbi, az összetettben második helyen álló Jens Reynders a gyorsasági pontverseny legjobbját illető zöld mezt viselte. Nem alanyi jogon, hiszen ebben a versenyszámban ugyanúgy Olav Kooij vezetett, mint az összetettben, de a Jumbo-Visma hollandja nem húzhatott egyszerre két megkülönböztető mezt.
Fotó: Tdh.hu/Vanik Zoltán
Reynders élt a lehetőséggel, a tiszafüredi és a tiszaújvárosi gyorsasági hajrát is megnyerte, az ott szerzett időjóváírásokkal pedig virtuálisan átvette a vezetést az összetettben. Persze, sok volt még hátra…
A szökést ötven kilométerre a céltól befogták az üldözők, ezekben a percekben az erős oldalszél miatt sokan kerültek nehéz helyzetbe. A mezőny több részre szakadt, az első nagyobb boly élén pedig nagyon erős tempót diktáltak a nagycsapatok.
Fotó: Tdh.hu/Vanik Zoltán
Az első bolyban négy magyar versenyző tudott megkapaszkodni, Dina Márton, Karl Ádám, Solymosi Márton és D. Kovács Dávid, a nap első felében remeklő belga Reynders viszont a leszakadók közé került.
A balmazújvárosi részhajrát az olimpiai bajnok Viviani gyűjtötte be, aki a három másodperces időjóváírásnak köszönhetően egyetlen másodpercre megközelítette az összetettben a sárga mezes Olav Kooijt.
Fotó: Tdh.hu/Vanik Zoltán
Az utolsó kilométerekre vissza tudtak zárkózni a leszakadók, így szinte a teljes mezőny együtt indult harcba a hajdúszoboszlói szakaszgyőzelemért. A mezőny hatalmas tempóval érkezett a fürdővárosba, egy kilométerre a céltól az utolsó éles kanyart is biztonsággal vették, de az egyenesben egy összeakadás miatt óriási bukás történt.
Az élen a farkasok diktálták a tempót, és kitűnő sprinterük, a holland Fabio Jakobsen megszerezte a szakaszgyőzelmet a francia Rudy Barbier és a belga Sasha Weemaes előtt. „Néha nyersz, néha veszítesz… Az elmúlt hetekben nem igazán versenyeztem, meg kellett találnom a formámat. Ez a nap egy igazi csapatmunka volt, amelynek végére a csapattársaim nagyon jó helyzetbe hoztak” – összegezte Jakobsen, aki tavaly megnyerte a Vuelta a Espana gyorsasági pontversenyét, ebben az esztendőben pedig már a hetedik győzelmét aratta.
Fotó: Tdh.hu/Vanik Zoltán
Az összetett versenyben a nap szökésében remeklő belga Jens Reynders átvette a vezetést, de nem lesz könnyű dolga, hogy ezt pénteken meg tudja védeni. A Tour de Hongrie harmadik napján Sárospatakról rajtol a Magyar körverseny mezőnye, a bringások 154 kilométert tesznek majd meg a Nyíregyházán kijelölt befutóig.
Fotó: Tdh.hu/Vanik Zoltán
„Nehéz és stresszes nap” – foglalta össze a Tour de Hongrie Karcag és Hajdúszoboszló közötti 2. etapját Dina Márton, az EOLO-KOMETA Cycling Team kerékpárosa, aki tegnap szinte végig szökésben volt. Márton most az összetett verseny 9. helyén áll, a tegnap szerzett fehér mezt továbbra is őrzi. „50 km-rel a vége előtt egy óriási szelezésben az egész csapat leszakadt, a Team BikeExchange-Jayco és a mi csapatunk óriásit dolgozott, így az utolsó 4 km-en kaptuk el a mezőnyt. Sajnos nem jött össze a sprint, ugyan a csapatból többen ott voltak nagyon jó vonatokon, de kevesebb mint 1 km-rel a vége előtt elestek” – mondta az EOLO-KOMETA bringása.
Holnap kezdetben dombos, majd teljesen sík szakasz során két gyorsasági és egy hegyi hajrá vár a versenyzőkre a Sárospatak és Nyíregyháza közti 154 km-en.
Fotó: Tdh.hu/Vanik Zoltán
EREDMÉNYEK
43. Tour de Hongrie 2. szakasz, Karcag-Hajdúszoboszló (192 km):
1. Fabio Jakobsen (Quick-Step Alpha Vinyl) 3:59:20
2. Rudy Barbier (francia, Israel-Premier Tech) a. i.
3. Sasha Weemaes (belga, Sport Vlaanderen-Baloise) a. i.
4. Itamar Einhorn (izraeli, Israel-Premier Tech) a. i.
5. Max Kanter (Movistar Team) a. i.
6. Matteo Moschetti (olasz, Trek-Segafredo) a. i.
13. Karl Ádám (magyar válogatott) a. i.
Az összetett versenyben:
1. (sárga mezben az Aktív Magyarország díjáért) Jens Reynerds (belga, Sport Vlaanderen-Baloise) 8:33:52
2. Fabio Jakobsen (Quick-Step Alpha Vinyl) 4 mp h.
3. Olav Kooij (holland, Jumbo-Visma) a. i.
4. Elia Viviani (olasz, INEOS Grenadiers) 5 mp h.
5. Rudy Barbier (francia, Israel-Premier Tech) 10 mp h.
6. Sasha Weemaes (belga, Sport Vlaanderen-Baloise) a. i.
9. Dina Márton (magyar, EOLO-Kometa) a. i.
A gyorsasági pontversenyben (zöld mezben a Skoda és az Europcar díjáért):
1. Jens Reynerds (belga, Sport Vlaanderen-Baloise) A hegyi pontversenyben (piros mezben a Cofidis díjáért):
1. Aaron Van Poucke (belga, Sport Vlaanderen-Baloise) A legjobb magyar versenyző (fehér mezben a Magyar Közút Zrt. és a Bringasport díjáért)
1. Dina Márton (magyar, EOLO-Kometa)
A kulcspillanat - Démare második szakaszát nyeri az idei Girón. Fotó: Michael Steele
Arnaud Démare (Groupama-FDJ) sorozatban második szakaszát nyerte a 105. Giro d’Italián, miután milliméterekkel meglőzte Caleb Ewant (Lotto-Soudal). Ebben nagy szerepe volt Valter Attilának is, aki egyben a legjobb magyarként is zárt Fetter Erik (Eolo-Kometa) és Peák Barnabás (Intermarché-Wanty-Gobert Matériaux) előtt. Összetettben továbbra is Juan Pedro López (Trek-Segafredo) vezet.
Csütörtökön a Palmi és Scalea közötti 192 kilométeres etappal folytatta útját a mezőny, immáron az Appennini-félszigeten. A szakasz két gyorsasági részhajrát és egy negyedik kategóriás hegyet tartalmazott a táv legelején, így a tegnapival ellentétben ma nem lehetett arra számítani, hogy több csoportban érkezzen be a peloton a célba. Szikrázó napsütésben gördült ki a 172 versenyben lévő kerekes Palmiból. A mezőnyből nem igazán mutatkozott hajlandóság a szökésre, legalábbis azok, akikben mégis felcsillant az elmenés sugara, hamar meg lettek fogva. Végül 170 km-rel a vége a előtt egy magányos lovas, Diego Rosa (Eolo-Kometa) azért csak elindult, mint később kiderült, négyórás magánútjára. A peloton nem igen foglalkozott vele, Fetter Erik csapattársának az előnye 3 és 4 perc között ingadozott. A rész- és hegyihajrák során a Drone Hopper – Androni Giocattoli csapata indult meg, de kizárólag a pontokért és időjóváírásokért. A korábbi szakaszokon már megismert Filippo Tagliani újabb skalpokat gyűjtött, mivel Rosa mögött valamennyi alkalommal másodikként haladt át a kapukon.
Diego Rosa jó kis reklámot csinált a szponzoroknak – az olasz kerekes 140 km-t töltött szökésben. Fotó: Tim de Waele
A peloton unalmasan csorgott Rosa után, akit 30 km-rel a vége előtt sikerült megfogni, innen kezdődhetett a helyezkedés, ki-ki megpróbálta saját sprinterét a lehető legjobb helyzetbe hozni. Ennél jobb környezetet (nyílegyenes, széles utak) keresve sem lehetett volna találni egy izgalmas mezőnyhajrára. Ha már a szakaszon gyakorlatilag semmi nem történt, az utolsó kilométer tartogatott izgalmakat. A győzelemre esélyesek, Caleb Ewan, Arnaud Démare, Mark Cavendish (Quick-Step Alpha Vinyl), Biniam Girmay (Intermarché), Giacomo Nizzolo (Israel-Premier Tech) mind a saját vonataikon utaztak, egyedül Fernando Gaviria volt az, aki elmúlt napokban látott parádés teljesítményét ma nem tudta megismételni. A kolumbiai versenyző majd felrobbant az idegességtől, miután tegnap mechanikai problémák hátráltatták (a célban el is mondta mindennek több millió forintos kerékpárját), ma pedig a DSM versenyzőivel ütközött, miközben próbált pozíciót fogni. A hajrában Cavendish indított először, de a veterán sprinternek ezúttal nem sikerült hazaérnie: Ewan és Démare is lehajrázta, az ausztrál és a francia között pedig célfotó döntött – utóbbi javára. Démare ezzel második szakaszgyőzelmét aratta idén (a Girók történetében a hetediket), miután tegnap szintén ő vitte el a szakaszt Messzénában. Másodiknak Ewan, harmadikként Cavendish érkezett meg.
A kulcspillanat – Démare második szakaszát nyeri az idei Girón. Fotó: Michael Steele
Honfitársaink közül Valter Attila büszke lehet magára, hiszen Démare győzelméért megint sokat tett, s ezúttal ő maga is jóval előrébb, a 30. pozícióban zárt, azonos idővel. Fetter Erik a 38. helyen jött meg, míg Peák Barna a 148. lett. A mai szakaszra jellemző, hogy az előzetes útiterv a 42, 44 és 46-os átlagokkal számolt, ehhez képest sikerült egy 38-asat produkálni, ötórás szintidővel. Összehasonlításképp: a Tour de Hongrie mai, Karcag és Hajdúszoboszló közötti szakaszán egy kilométerre is azonos távon 48 km/h-ás győztes időt repesztett Fabio Jakobsen. Kell egy is pihenés, na…
Nem sokon múlott, maradjunk annyiban… Fotó: Tissot
Összetettben nincs változás a mai szakaszt követően: Juan Pedro López biztosan őrzi a maglia rosát és a biancát is, Démare pedig csak megerősítette vezető helyét a ciklámen trikóért folytatott küzdelemben. Mivel komolyabb emelkedő ma nem volt, így holnap is Lennad Kämnát (Bora-Hansgrohe) láthatjuk majd kékben. Valter a 64., Fetter egy hellyel mögötte a 65., míg Peák a 130. helyen tanyázik összetettben. A mai nap lazasága után holnap felülünk a hullámvasútra: a Diamante és Potenza közötti 196 km négy kategorizált emelkedőt is tartalmaz. Valószínűleg erre tartogatták lábaikat főszereplőink a mai etap során… Mindenesetre jó lesz felkészülni, a holnapi hegyek jelentős változást hozhatnak az összetettben, és még akár a szökevények is hazaérhetnek.
A Jumbo-Visma húszesztendős üstököse, Olav Kooij két olimpiai bajnokot lehajrázva nyerte meg a Tour de Hongrie első szakaszát Székesfehérváron. Az első etap után Kooij viselheti a sárga mezt, a nap során több mint 190 kilométeren át szökésben lévő Dina Márton az ötödik, a két részhajrát is megnyerő Filutás Viktor pedig a hatodik helyről folytathatja.
Fotó: Tdh.hu/Pertorini Márió
Elia Viviani, Fabio Jakobsen, Patrik Konrad, Dylan Groenewegen – a Tour de France-ról (is) ismert csillagok integettek a nézőknek a csákvári csapatbemutatón. A Fejér megyei kisvárosból indult útjára az idei magyar kerékpáros körverseny, a Tour de Hongrie 131 fős nemzetközi mezőnye.
Fotó: Tdh.hu/Vanik Zoltán
Ragyogó időben, szikrázó napsütésben kezdte meg 198 kilométeres útját a karaván, s az első szökésre nem kellett sokat várni: az első kilométereken egy öt fős szökevénycsapat körvonalai rajzolódtak ki. A szökevények között volt a Sport Vlaanderen-Baloise két versenyzője, a belga Jens Reynerds és Aaron Van Poucke, az amerikai bajnok Joseph Rosskopf (Human Powered Healths), valamint két magyar bringás, a bajnoki mezt viselő Filutás Viktor (Adria Mobil) és az EOLO-Kometa légiósa, Dina Márton is.
Fotó: Tdh.hu/Vanik Zoltán
A magyar bajnok „elvitte a show-t” a háromból az első etyeki körben, megnyerte a viadal első két hajráját, a Korda Stúdiónál a hegyi, majd Bicskén a gyorsasági hajrá pontjaiból is Filutás Viktor kapta a legtöbbet. A második körre négyen maradtak a szökevények, ekkor már a belgák vitték a prímet, de sejthető volt, hogy a sztársprinterek erős csapatai csak jól belátható távolságra engedik őket.
Húsz kilométerre a befutótól ismét Filutás Viktort mutatta a kamera, az üldözőboly végén a magyar bajnok – négy társával együtt – bukásba keveredett fájdalmas arccal ugyan, de a mezőny után tudott indulni, és végül sikerült is felzárkóznia.
Fotó: Tdh.hu/Vanik Zoltán
Amikor már a szakaszgyőzelem volt a tét, jóval magasabb sebességi fokozatra kapcsoltak, és az utolsó két kilométeren befogták a rengeteget dolgozó, több mint 190 kilométert szökésben töltő Dina Mártonékat.
A hajrát már a nagycsapatok irányították, az óriási száguldás végén a holland Olav Kooij és az olaszok pályás olimpiai bajnoka, Elia Viviani csatázott az elsőségért, s végül – néhány centiméterrel – a Jumbo-Visma húszesztendős üstököse, Olav Kooij szerezte meg a győzelmet. A riói olimpiai bajnok Elia Viviani (INEOS Grenadiers) mögött egy másik olimpiai aranyérmes, Tokió bajnoka, a brit Matthew Walls (BORA-hansgrohe) fért még fel a képzeletbeli dobogóra, a mieink közül a magyar válogatott Karl Ádám volt a sprintben a legügyesebb, a 16. helyen futott be.
Fotó: Tdh.hu/Pertorini Márió
Az első szakaszgyőztes természetesen az összetett legjobbjának járó sárga mezt is magára ölthette, s kifizetődő volt a szakasz során jeleskedő két magyar bringás nagy erőfeszítése, hiszen az összetettben Dina Márton az ötödik helyről folytathatja csütörtökön a küzdelmet. Filutás Viktor is nagyon jól áll, a hatodik helyen jegyezték, de információink szerint a bukás során szerzett sérülései miatt sajnos nem tudja folytatni a küzdelmet.
Fotó: Tdh.hu/Pertorini Márió
Az egész napot szökésben töltő Dina Márton, aki megszerezte a legjobb magyar versenyzőnek járó fehér trikót, a szakasz után így nyilatkozott: „Elég rosszul éreztem magam a szakasz elején, szóval nagyon örülök, hogy sikerült bekerülnöm az elmenésbe. Kb. két óra után viszont már nagyon élveztem a versenyt. Edzéseken is ezeken az utakon megyek, nagyon jó érzés volt, hogy most közben még rengetegen szurkoltak is nekem”. Elmondta még, hogy megpróbálta leszedni a hegyi trikót, kétszer második, egyszer pedig harmadik lett, viszont a sprintben is kétszer második lett, így UCI pontokat gyűjtött, és őt illeti a legjobb magyar versenyzőnek járó fehér mez. A szökést kb. 500 méterrel a vége előtt kapták el, de a 26 éves versenyző abban bízik, hogy legközelebb sikerül hazaérnie.
A Tour de Hongrie második, teljesen sík szakaszon 192 kilométert tesz majd meg a mezőny Karcag és Hajdúszoboszló között.
Fotó: Tdh.hu/Pertorini Márió
EREDMÉNYEK 43. Tour de Hongrie 1. szakasz, Csákvár-Székesfehérvár (192 km):
1. Olav Kooij (holland, Jumbo-Visma) 4:34:49
2. Elia Viviani (olasz, INEOS Grenadiers) azonos idővel
3. Matthew Walls (brit, BORA-hansgrohe) a. i.
4. Rudy Barbier (francia, Israel-Premier Tech) a. i.
5. Matteo Moschetti (olasz, Trek-Segafredo) a. i.
6. Max Kanter (német, Movistar Team) a. i.
16. Karl Ádám (magyar válogatott) a. i.
Az összetett versenyben: 1. (sárga mezben az Aktív Magyarország díjáért):
1. Olav Kooij (holland, Jumbo-Visma) 4:34:36
2. Jens Reynerds (belga, Sport Vlaanderen-Baloise) 2 mp h.
3. Elia Viviani (olasz, INEOS Grenadiers) 4 mp h.
4. Matthew Walls (brit, BORA-hansgrohe) 6 mp h.
5. Dina Márton (magyar, EOLO-Kometa) a. i.
6. Filutás Viktor (magyar, Adria Mobil) 7 mp h.
A gyorsasági pontversenyben: 1. (zöld mezben a Skoda és az Europcar díjáért)
Olav Kooij (holland, Jumbo-Visma) A hegyi pontversenyben: 1. (piros mezben a Cofidis díjáért)
Aaron Van Poucke (belga, Sport Vlaanderen-Baloise) A legjobb magyar versenyző: 1. (fehér mezben a Magyar Közút Zrt. és a Bringasport díjáért)
Dina Márton (magyar, EOLO-Kometa)
Démare sokat köszönhet Valternek, amiért hozzásegítette idei első szakaszgyőzelméhez. Fotó: Tim de Waele
Arnaud Démare (Groupama-FDJ) győzelmével végződött a Giro d’Italia ötödik szakasza, miután csapattársaitól, közte Valter Attilától parádés felvezetést kapott. Honfitársaink közül ezúttal Peák Barnabás (Intermarché-Wanty-Gobert Matériaux) érte el a legjobb eredményt a maga 104. helyével, Fetter Erik (Eolo-Kometa) a 127., míg Valter Ati a 145. helyen futott be. A rózsaszín trikó továbbra is Juan Pedro López (Trek-Segafredo) tulajdona, míg meglepetésre Mathieu van der Poel (Alpecin-Fenix) kiesett a legjobb tízből.
Kezdjük egy fontos hírrel: Vincenzo Nibali, a kétszeres Giro d’Italia-, egyszeres Tour de France- és egyszeres Vuelta a Espana-győztes legenda az etap után bejelentette visszavonulását az idei idény végén, stílszerűen szülővárosában, Messzénában. Az olasz legenda bejelentése mellett ma igazi kerékpáros napra ébredtünk, hiszen a Giro d’Italia mellett kezdetét veszi a Tour de Hongrie (2.1) is, a Csákvár és Székesfehérvár közötti etappal. Magyarország egy hét alatt két igazán nagy kerékpáros eseménynek is házigazdája lehetett, amely egyfajta elismerés is az országnak, hát még az, hogy a televízió felvételeit közel egymilliárd ember láthatja a világon! De kanyarodjunk vissza Olaszországba, ahol a Corsa Rosa 105. kiírásának második, és egyben utolsó szicíliai szakaszát rendezték meg a mai nap folyamán. A 173 versenyben lévő kerékpárosra (Jakub Mareczko sem fejezete be a tegnapi szakaszt Miguel Ángel López mellett) a Catania és Messzéna közötti 174 kilométer várt, előzetesen pedig mezőnyhajrára volt kilátás – Kämna tegnapi győzelme után ma újra a sprintereké lehetett a főszerep. A szakaszon két gyorsasági részhajrá mellett egy második kategóriás emelkedő, a Portella Mandrazzi ékeskedett, amely ugyan a táv felénél volt, de megszórhatta a mezőnyt rendesen.
Az időre ezúttal sem lehetett panasz, de Szicíliában miért is lenne… Az éles rajtot követően rögtön öt kerékpáros ugrott le a mezőnyről. Filippo Tagliani és Mattia Bais (mindketten Drone Hopper-Androni Giocattoli) nevét már megjegyezhették a nézők a három magyarországi szakaszt követően, melléjük ezúttal csatlakozott Jaakko Hänninen (AG2R Citroën), Alessandro Tonelli (Bardiani-CSF) és Mirco Maestri (Eolo-Kometa) is. A szökevények előnye csúcsidőben elérte a 4 és fél percet. Az első gyorsasági részhajrát Tagliani vitte el, és az öt szökevény kezdhette meg elsőként a mászást az átlagban 4%-os emelkedő Mandrazzira, amely tehát inkább volt hosszú (20 km) és lapos, mintsem rövid és kegyetlen emelkedő. Már akinek… A pelotont az Alpecin csapata vezette, és sikerült is a rést két perc környékére redukálni. Ez viszont azzal járt, hogy a szakaszgyőzelemre is esélyes három sprinter, Caleb Ewan (Lotto-Soudal), Mark Cavendish (Quick-Step Alpha Vinyl) és Arnaud Démare is leszakadt a főmezőnyről. Jó két-három perc is volt köztük és a peloton között, emiatt a három csapat segítői, Valter Attilával együtt hátramentek, hogy kapitányukat támogassák, és megpróbálják felzárkóztatni őket a mezőnyre. Ewan fogta ki hármójuk közül a legrosszabb napot – ebben vélhetően benne volt a Visegrádon történt bukása is -, miután az ausztrál kerekes még a Cavendish-féle csoportról is leszakadt.
A belga csapat nagyot dolgozott bajnokáért, aki teljesen elkészült az emelkedőn – Ewannal egyetemben. Fotó: Michael Steele
A Mandrazzira felérve egy perc alá csökkent a szökevények előnye, míg Ewan és Cavendish még jobban hátramaradt. A Groupama nagyot küzdött Démare-ért, és sikerült is felhozni a franciát a mezőnybe. 66-al a vége előtt a peloton beérte a szökevényeket, akik jó 100 kilométert töltöttek az élen. Innen már mindenki a sprintbefutóra hangolódott – a két legfontosabb sprinter nélkül. Ahogy telt az idő, úgy kristályosodott ki, hogy ezt a sprintet bizony Ewan és Cavendish hiányában rendezik majd meg. Félreértés ne essék, a főmezőnyben így is hatalmas nevek voltak: az UAE hozta Fernando Gaviriát, Peák Barnáék Girmay-ért tempóztak, de Vincenzo Nibali (Astana Qazaqstan), Mathieu van der Poel (Alpecin-Fenix), Giacomo Nizzolo (Israel-Premier Tech) és Magnus Cort (EF Education-EasyPost) is ott leselkedett segítőik árnyékában. Messzénában a célegyenes előtt egy derékszögű kanyar is nehezítette a versenyzők dolgát, néhány vonat szét is szakadt ötszázzal a vége előtt. A legtöbb embere Démare-nak maradt, aki ennek köszönhetően be is húzta a szakaszt, másodiknak Gaviria, harmadiknak Nizzolo futott be. A 30 éves versenyzőnek ez volt a hatodik szakaszgyőzelme a Girón, de korábban nyert már szakaszt a Touron és a Valenciai Körversenyen is. Idén ez volt a francia kerekes első győzelme, aki közel 4 óra alatt, 43 km/h-s átlaggal szelte át Szicíliát.
Démare sokat köszönhet Valternek, aki hozzásegítette őt idei első szakaszgyőzelméhez. Fotó: Tim de Waele
Honfitársaink a mai szakaszon is a segítők szerepébe léptek. Valter Attila egy darabig húzta a pelotont, végül a 145. helyen érkezett meg. Fetter Erik tegnap benne volt a nap szökésében, amely vélhetően sokat kivett a fiatal kerékpárosból; Erik ma a 127. lett. Legjobb magyarként ezúttal Peák Barnabás teljesített, aki a 107. helyen végzett, egy perc hátránnyal. A mezőny végén Ewanék beérték a Quick-Step csoportját, így ők együtt, 12 perc hátránnyal gördültek át a célvonalon, ami azért egy-két versenyzőnek (főleg a segítők között azoknak, akik bírták volna a tempót) igen csak fájó lehet. A rózsaszín és fehér trikót holnap is Juan Pedro López öltheti magára, míg a ma csak a 78. helyen végző van der Poeltól Démare vállaira kerül majd a maglia ciclamino. A legjobb hegyimenő továbbra is Lennard Kämna (Bora-Hansgrohe). Holnap a Palmi és Scalea közötti 192 kilométeres, hasonló profilú szakasz vár a versenyzőkre, akik a ma finis után kerékpárjaikkal már egyből a komphoz gurultak, hogy áttérjenek az olasz csizma orrára.
Közreműködő partnerek: Cedric Gracia, Richie Schley és Gabriel Wibmer
Izgalmas ösvények, sziklakert, ugratók, adrenalin… ha ezeket szereted akkor mindenképpen nézd meg az ABUS MTB fejvédő kínálatát!
A német gyártó a kényelmet és biztonságot helyezte középpontba a sisakok tervezésekor, melyek egy rossz esés közben az életedet is megmenthetik.
Az ABUSt 1924-ben alapították és a mai napig 100%-ban az alapító család kezében van a német vállalat, ami az igazat megvallva már nem túl gyakori dolog napjainkban. Az ABUS neve és a biztonság fogalma az elmúlt egy évszázadban teljesen összeforrtak, nagyon kevés olyan kerékpáros van, akinek nem az ABUS neve ugrik be, ha egy kerékpárzár márkát kell mondania. gyakorlatilag mindenféle zárat – a lakatoktól kezdve, a motorzárakon át, az ajtózárakig – gyárt a legmagasabb minőségben. 1995 óta gyártanak fejvédőket és az elmúlt pár évben a zárakon túl a sisakok is középpontba kerültek az ABUSnál a kerékpáros szegmensben, számos új modellt fejlesztettek profi sportolók segítségével és mára már eljutottak arra szintre, hogy a fejvédőiket ugyanazon a szinten emlegetik mint az évszázados múlttal rendelkező záraikat. Jelenleg a Top3 márka között tartják őket számon.
Komoly sisakgyártóhoz széles paletta dukál, ami az ABUSnál is így van, szinte minden kerékpáros szakághoz gyártanak fejvédőt, jellemzően több modellt is, és fontos megemlíteni, hogy nincs kompromisszum a német márkánál, mindegyik fejvédőjük magas minőséget képvisel. A mostani cikkünkben az MTB sisakokra fókuszálunk és azok közül is a kissé extrémebb felhasználásra készültek nézzük meg.
ABUS Moventor 2.0
Szeretsz lefelé és felfelé is menni terepen? Az emelkedőkön nyomod neki és fontos számodra a sisak szellőzése is? Ha a válaszod igen akkor neked találták ki a Moventor 2.0-t, az ABUS trail, all mountain sisakját.
Az ABUS Moventor 2.0 kategóriájában egy igazán jól eltalált fejvédő, nemcsak a formavilága lett igazán „trail-es”, hanem a német gyártó a felhasználásnak megfelelően több olyan technológiát használt fel, mellyel nagyobb biztonságban kerékpározhatunk. A Moventor 2.0 In-Mold technológiával készült, viszont a fejvédő tartósságát szem előtt tartva alulról is kapott a sisak egy héjat, így nem fog benyomódni szállítás vagy egy óvatlan mozdulat közben a fejvédő peremén található hab.
A védelem egyik legfontosabb eleme a megfelelő rögzítés, hiszen ha esés közben elfordul a fejünkön a sisak akkor már nem biztos, hogy el tudja látni a funkcióját. Ezért az ABUS Zoom Ace MTB állítórendszert épített a sisakba, mely 3 dimenzióban állítható és a legtöbb fejformával kompatibilissá teszi a fejvédőt, e mellé a pántok hosszát is be tudjuk állítani a TriVider pántrendszernek köszönhetően. Még fontos megemlíteni, hogy a Moventor 2.0 copfkompatibilis, így hosszú hajú férfiak és nők is bátran választhatják, mert az állítórendszeren ki tudják húzni a copfjukat.
Mivel trail sisakról van szó, amiben jelentős mennyiséget tekerünk felfelé, ezért a szellőzés is kiemelten fontos, emiatt 10 légbevezető és 9 légkivezető nyílás biztosítja a bringás fejének megfelelő hűtését a Moventor 2.0-ban. A tömege is kifejezetten baráti, M-es méretben mindössze 305 grammot nyom a mérlegen.
Természetesen egy trail fejvédőre egy állítható sild is dukál, ami nemcsak a napfénytől, ágaktól véd meg (a stílusos megjelenésen felül), hanem feltolt állapotban lehetővé teszi, hogy az MX szemüvegünket feltegyük alá ha nem éppen a szemünkön van.
A védelem terén nem szabad kihagyni, hogy elérhető MIPS (egy belső héj, ami becsapódáskor segít csökkenteni a rotációs erőket) és QUIN, QUIN ready verziókban is.
A QUIN egy biztonsági rendszer, aminek az érzékelője a fejvédőben található és egy ingyenesen letölthető alkalmazáson keresztül a telefonunkhoz kapcsolódik. A szenzor egy nagyobb lassulás (ütés) hatására jelez az alkalmazásnak, ami értesítés küld az általunk előre megadott személynek. Azt is be tudjuk állítani, hogy mennyi időnk legyen leállítani a riasztást, abban az esetben ha mégsem lenne bajunk az esés következtében. Az alkalmazás lényegi funkciója ingyenes, de előfizetésért cserébe kaphatunk még hozzá pár extrát. A QUIN ready fejvédők utólag bővíthetők az érzékelővel, mindössze annyit kell hozzá tennünk, hogy megvesszük az érzékelőt és a sisak hátulján található műanyag dugó helyére betesszük. A QUIN rendszert már teszteljük, melyről hamarosan olvashattok tesztet a magazinunkban.
Ha imádod a nehéz, technikás lejtőket és felfelé csak azért tekersz, hogy újra lejöhess, akkor a MoDrop lehet a jó választás számodra az ABUS fejvédő kínálatából. A MoDrop egy enduro, all mountain sisak, ami védelem tekintetében mindent tud, viszont a felhasználásnak megfelelően kissé zártabb, mint a Moventor, ezért kevésbé jó a szellőzése, 6 légbevezető és 8 levegőkivezető nyíláson áramló levegő hűti a fejünket. A bogarak nem jutnak be a fejvédőbe, mert egy bogárháló véd minket a nem kívánt szárnyas ízeltlábúaktól.
Technikai paramétereiben nagyon hasonló, mint a fent említett Moventor 2.0, ugyanúgy In-Mold technológiával készült és alul is található egy héjréteg a tartósság jegyében. A Zoom Ace rögzítőrendszernek és a TriVider pántrendszernek köszönhetően a sisak mérete teljesen személyre állítható, így biztosítva a stabil és zárt illeszkedést, ami a megfelelő védelem egy fontos eleme. A sisak tervezésekor egyértelműen gondoltak a nőkre is, a MoDrop állítórendszere szintén copfkompatibilis és nőies színekben is kapható.
Egy jó enduro bringás sisaknak megfelelően állítható silddel rendelkezik a MoDrop, ami az alapfunkcióján felül lehetőséget biztosít az MX szemüvegek tárolásához ha éppen pihennénk.
Elérhető MIPS és QUIN verziókban is, és fontos, hogy mindegyik fejvédő QUIN kompatibilis, tehát utólag bővíthetjük a fejvédőnket ezzel a hasznos technológiával.
A MoTrip a belépő az mtb világába az ABUS palettáján. Belépő modell ellenére mindenképpen érdemes ránézni a MoTrip árcímkéjére, hogy ezért az árért mennyi mindent kapunk. A Zoom Ace MTB állítórendszer ebben a modellben is megtalálható, mint a nagytestvér MoDropban, ugyanúgy copfkompatibilis és a sildje állíthatósága is lehetővé teszi, hogy egyrészt szabályozzuk mennyi fényt szeretnénk éppen, másrészt az MX szemüvegünket is fel tudjuk rá tenni. A szellőzés tekintetében sem lehet rá panasz, hiszen 6 légbevezető és 8 levegőkivezető nyílás található rajta. Akárcsak a nagytestvér a MoTrip is 3 méretben elérhető, 51-61cm között nagy eséllyel mindenki megtalálja a számára megfelelő méretet. A MIPS és a QUIN technológiákról viszont le kell mondanunk ha a MoTripet választjuk.
A csúcs enduro sisak az ABUStól (várhatóan augusztustól lesz kapható). Nincs az a tulajdonság, ami hiányozna az ABUS Cliffhangerből, mindent tud, amit egy top enduro fejvédőnek tudnia kell. Nem mellesleg a Cliffhangert használja Cedric Gracia és Richie Schley is, és mindketten részt vettek a fejlesztésében. Az In-Mold kialakításon és az extra alsó héjon felül egy ActiCage névre hallgató merevítést építettek a habba, melytől a fejvédő stabilabb és erősebb lesz, ezt a technológiát az ABUS top kategóriás sisakjaiban találjuk meg. A többi modellhez hasonlóan az adott fejvédő modellhez szabott Zoom Ace MTB állítórendszerrel és a TriVider pántrendszerrel tudjuk a fejünkre szabni a sisakot, így garantáltan jól fog illeszkedni és ellátja a biztonsági funkcióját.
A gyártó állítása szerint a biztonság és a szellőzés egyesül az ABUS Cliffhangerben, ami valószínűleg így is van, mert a 8 nagyméretű légbevezetőn és 6 légkivezetőn biztosan sok levegő éri a fejünket.
Az állítható sildet és az MX szemüveg kompatibilitást már említenünk sem kellene, hiszen ezt az összes ABUS MTB fejvédő tudja.
A Cliffhanger elérhető MIPS és QUIN verziókban, sőt amelyikben nincs gyárilag QUIN az később bővíthető ezzel a funkcióval.
Fullface sisak a legdurvább ridereknek (várhatóan decembertől kapható)! Az ABUS AirDrop egy innovatív sisak, amiben az ABUS ismét megmutatta, hogy hogyan kell fejvédőt tervezni. A Cliffhangernél megismert EPS habba integrált ActiCage merevítés teszi igazán erőssé az AirDropot is. Az állítórendszer hasonló a már megismert többi fejvédőhöz, de az AirDropba a Zoom Ace rendszert fullface fejvédőhöz optimalizálták.
Az AirDrop egyik különlegessége, hogy a füleknél nyílást találunk, melynek a legnagyobb meglepetésre az a funkciója, hogy halljunk 🙂 , ugyanis a fülünk és a hallásunk fontos szerepet játszik az egyensúlyozásban. A másik említendő tulajdonság a kulcscsontvédő élek az állvédőn, mert gyakran előforduló probléma, hogy a fejvédő üti meg a kulcscsontunkat (rosszabb esetben eltöri) eséskor, viszont az AirDropnál megoldották, hogy ez az ütés tompább legyen. Az állszíj dupla D-gyűrűs csattal rögzül, ami több extrém sportban, pl a Moto GP-ben, is az elfogadott rögzítési mód.
Fullface fejvédő viselésekor nem feltétlenül muszáj, hogy belerohadjon a fejünk a sisakba, az AirDrop-nál a szellőzésre is odafigyelt az ABUS, 11 légbevezető és 6 levegőkivezető található az AirDropon és az arcpárnák légáteresztő szivacsból vannak.
A szponzorált versenyzők fején már egy ideje láthatjuk az AirDropot, Cedric Gracia és Gabriel Wibmer keményen tesztelik és az ő visszajelzéseik alapján nyerte el a végleges formáját.
Mindegyik modell gyárilag MIPS-es és elérhető belőle QUIN verzió is, és amelyikben gyárilag nincs benne a QUIN az később bővíthető vele.
Ha fenti fotókon látható ABUS MX szemüveggel szeretnéd használni az ABUS sisakodhoz akkor erre is van lehetőséged, mert a gyártó kínálatában megtalálható a Buteo, ami páramentes dupla lencsés és több színben elérhető. Bővebb információkat ide kattintva találsz róla.
Gondolj a biztonságra, gondolj a sisakodra! Most itt a lehetőség a vásárlástól számított 2 éven belül a megtört ABUS sisakod cseréjére! A részletekért és a feltételekért keresd fel a szakkereskedőt, ahol a sisakodat vásároltad!
a 2021-es modellévtől számolva minden Abus sisakra vonatkozik
érvényes: 2021. 01.01-től
a vásárlástól számított 2 éven belül, érvényes blokkal együtt bemutatva
Kämna nyert már szakaszt a Touron, most a Girón is összejött neki. Fotó: Michael Steele
Lennard Kämna (Bora-Hansgrohe) nyerte a Giro d’Italia negyedik szakaszát, miután egy kisebb sprintet követően megverte vetélytársát, Juan Pedro Lópezt (Trek-Segafredo). Fetter Erik (Eolo-Kometa) a táv jelentős részét szökésben töltötte, végül a 65. helyen zárt, míg Valter Attila (Groupama-FDJ) a 70., Peák Barnabás (Intermsarché-Wanty-Gobert Matériaux) a 107. lett. Az Etna komoly kihívást jelentett még a legnagyobb neveknek is,a rózsaszín trikós Mathieu van der Poel (Alpecin-Fenix) idejekorán leszakadt, de nem bírta az emelkedőt Vincenzo Nibali (Astana Qazaqstan) és Tom Dumoulin (Jumbo-Visma) sem. Összetettben López állt az élre.
A három magyarországi Giro-szakasz ugyan még élénken él az emlékünkben, a verseny azonban már Olaszországban jár: a mai nap az első igazán komoly, Avola és Etna közötti 172 kilométer várt a versenyzőkre. A szakasz két gyorsasági részhajrát tartalmazott az Etna lábánál, míg maga a vulkán egy első kategóriás hegynek felelt meg. Szicíliában gyönyörű napsütés fogadta a mezőnyt, amely 175 kerékpárost számlált, miután vasárnap Jan Tratnik (Bahrain-Victorious) kézfájdalmai miatt feladta a versenyt. A magyar szakaszokon látott nyugalom kiveszett a versenyből, ahogy a szenvedélyes Dél-Olaszországba érkeztünk: a mezőny elején rögtön öt kerékpáros szökött, majd két igen csúnya bukás is tarkította az eseményeket. A szökésben Natnael Tesfatsion (Drone Hopper-Androni Giocattoli), Nico Denz (Team DSM), Jonathan Caicedo (EF Education-EasyPost), Matt Holmes és Thomas De Gendt (mindketten Lotto-Soudal) kerültek be, de próbálkozásuk rövid életű volt. Ezt követően már rögtön az elején történt egy csúnya bukás egy útszűkületnél, amelybe több kerékpáros is érintett volt. Néhány kilométerrel később pedig következett az, amit nem lehet kiszámítani: a kísérőmotoros az út szélének ütközött, és több a dominó-elv szerint kerékpárost is magával rántott. Közülük szerencsére mindenki folytatni tudta a versenyt, nem úgy a Giro egyik titkos esélyese, Miguel Ángel López (Astana Qazaqstan), aki már idejekorán hátrament csapatautójához, majd csípőfájdalmakra panaszkodva feladta a versenyt. A kolumbiainak ez volt a negyedik Girója, és a második, melyet feladni kényszerült. A kazah csapatból ezzel kiszállt a legjobb hegyi menő, ez viszont teret nyithat más versenyzőknek.
Ahogy a mezőny végén, úgy az elején is folytak az események: egy 14 kerekesből álló csoport ugrott le a mezőnyről, melyben ott volt Fetter Erik is! A szökésbe a legtöbb csapat adott egy-egy kerekest. A szökevényeket úgy látszik, megint nem vették komolyan, és egészen 11 percre hízott az előnyük, 130-al a vége előtt kezdett el először csökkenni a rés. Közben Simon Yates (BikeExchange-Jayco) ment hátra több ízben is a csapatautójához, és a térdére kért ápolást – a budapesti időfutam győztese tudta folytatni a versenyt. A pelotonban időközben az Ineos, a Bahrain és a Movistar segítői húzták, segítségükkel szépen el is kezdett csökkenni a rés – 70-el a vége előtt még hét és fél perc volt a szökevények előnye.
A szökevénycsoport – világoskék mezben Fetter Erikkel. Fotó: Tim de Waele
A mezőny szép lassan megérkezett az Etna lábához. A teljes emelkedő hossza jó 22 km, ezalatt közel 1400-as szintet kellett leküzdeniük a versenyzőknek, ami 6%-os átlagot jelent. Ahogy az várható volt, a gyorsasági részhajrák még kevésbé, maga az Etna annál inkább lázba hozta a mezőnyt: az Ineos mindent megtett kapitányárt, Richard Carapazért, aki arany színű kerékpárját egy fekete Pinarellóra cserélte – sisakján azonban meghagyott egy arany színű csíkot. A brit csapat hatalmasat ment, azonban egyre jobban körvonalazódott, hogy ez a hal bizony elúszott. A szökevények is megrázták magukat, sajnos Erik le is szakadt egy ponton több másik társával együtt. A szökevények között idejekorán indított az Alpecin-Fenix hazai versenyzője, Stefano Oldani, aki 40 másodperces előnyre tett szert. Próbálkozását nem nézték jó szemmel, és egy hatfős csoport vette őt üldözőbe. A csoport tagjai közt volt Lennard Kämna, Sylvain Moniquet (Lotto-Soudal), Rein Taaramäe (Intermarché), Gijs Leemreize (Jumbo-Visma), Mauri Vansevenant (Quick-Step Alpha Vinyl) és Juan Pedro López (Trek-Segafredo) is. A képzeletbeli maglia rosát ekkor Vansevenant érezhette magáénak, lévén, hogy Mathieu van der Poel teljesen elkészült az erejével, és le is szakadt a főmezőnyről. Nem a holland volt az egyetlen nagy név azonban, akinek izmai felmondták a szolgálatot: Tom Dumoulin nyolc (!), Vincezo Nibali négy kilométerrel a vége előtt szállt ki a versengésből, és jó eséllyel az összetettből is. Az Ineos iszonyatos tempót ment elöl, ennek volt köszönhető, hogy teljesen szétzilálódott a mezőny, így gyakorlatilag már nem volt értelme „főmezőnyről”, mint nagyobb csoportosulásról beszélni.
Olaszország legaktívabb vulkánja nem is tudja, mekkora kihívást jelent a Giro mezőnyének
Az élen is fokozódtak az izgalmak: Oldanit egyhamar utolérte az élete első szakaszgyőzelmére hajtó López, majd el is tempózott mellette. Az üldözők is éppen befogták a megfáradt olaszt, amikor Kämna gondolt egyet, és López nyomába eredt. Na ezt már tartósan senkinek sem sikerült átvennie, egy darabig Vansevenant és Moniquet próbált menni a némettel, esélytelenül. A Quick-Step és a Lotto versenyzője már elkezdte leosztani egymás közt a harmadik helyet, amikor az észt Taaramäe elhúzott mellettük – ekkor még jó három kilométer volt hátra. Az élen Kämna beérte Lópezt, és az utolsó két kilométert már együtt tették meg. Az biztos volt, hogy López viszi majd a rózsaszínt, az Etnát azonban nem szerette volna elengedni a spanyol versenyző. Ennek fényében bújt meg Kämna mögött a szélárnyékban, azonban az utolsó kanyarban hibázott (egész pontosan elfékezte magát), így kénytelen volt végignézni német vetélytársa diadalát. Kämna idén nyert már szakaszt az Alpesi Körversenyen is, így mai győzelme nem számít akkora meglepetésnek. Taaramäénak arra már nem volt esélye, hogy az éllovasokat befogja, harmadik helyre azonban elég volt mai teljesítménye. A győztes idő 4 és fél óra lett, ami 38 km/h-s átlagot jelent. Nem semmi!
Kämna nyert már szakaszt a Touron, most a Girón is összejött neki. Fotó: Michael Steele
A Ineos őrült tempója ellenére sem sikerült beérni a szökevényeket, így Richard Carapaz bejött végül hetediknek, 2.37-es hátránnyal. Honfitársaink közül mai újfent Erik teljesített a legjobban, ő végül 12 és fél perccel a 65., míg Ati egy perccel rosszabb idővel a 70., Barna pedig a 107. helyen futott be. A rózsaszín és a fehér trikó López vállára simul majd, akinek ez élete első Girója, így a Trek fiatalja nagy sikerként könyvelheti el eddigi szereplését. Kämna értelemszerűen megszerezte a kéket, míg a maglia ciclamino továbbra is van der Poel tulajdonában áll. Izgalmakban nem volt hiány a mai szakaszon, jó hír, hogy mindhárom honfitársunk épségben megérkezett, és a bukásoknak sem voltak részesei. Holnap nyugodtabb vizekre evezünk, Catania és Messzéna között 174 km vár a mezőnyre, egy második kategóriás heggyel.
Fetter Erik ma benne volt a nap szökésében, a befutót követően pedig megosztotta velünk gondolatait. „Az volt a cél, hogy szökésbe kerüljek, mert valószínűsítettük, hogy a szökés hazaér, és a vége feküdhet nekem. A taktikánk jónak bizonyult, hiszen a mi szökésünkből került ki a győztes, de sajnos én az emelkedő aljában leszakadtam, így nem tudtam harcolni a győzelemért. Az emelkedőn eléggé rosszul éreztem magam, messze voltam a legjobb formámtól, és emiatt kicsit csalódott vagyok, mert ma minimum egy top10-es eredményt is el lehetett volna érni” – osztotta meg Erik, majd hozzátette, hogy mivel jó pár szakasz hátravan, bízik abban, hogy lesz még ehhez hasonló lehetősége.
Előzetesen már beszámoltunk a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumának új időszaki kiállításáról – Budapest Saluta il Giro – amely szeptember 11-éig tekinthető meg a Budai Várban. Mi is ott voltunk a megnyitón, és szinte leesett az állunk, mindenképpen ajánljuk a megtekintését!
Gyakorlatilag mindenki megtalálja majd a számítását, az is, akit a technika, és az is, akit az emberi oldal érdekel. Ráadásul a Giróra fókuszáló kiállításon jelentős hangsúlyt kap a magyar kerékpársport története is.
A kiállítást a kurátorok, a Kiscelli Múzeum történészei, Dr Perényi Roland igazgató és Dr. Balla Loránd muzeológus nyitotta meg, akik már a korábbra tervezett Grande Partenza előtt álmodták meg ezt a projektet.
Fotó: Keppel Ákos
A legtöbb bringa és egyéb tárgy a háromszoros Giro-győztes Fiorenzo Magni nevével fémjelzett olasz Museo del Ciclismo gyűjteményéből származik. Ennek megfelelően tényleg valódi csemegéket láthatunk, olyan váltórendszereket és egyéb alkatrészeket, melyekkel a múlt század elején, közepén, vagy éppen a nyolcvanas években hajtottak a top-versenyzők.
A teljesség igénye nélkül Eddy Merckx, Marco Pantani, vagy Gilberto Simoni bringáit is megnézhetjük, híres dedikált rózsaszínű trikók és egyéb ikonikus csapatmezek színesítik a falakat több száz négyzetméteren.
Egyéni keretet ad a kiállításnak a Giro-trófea mintájára kanyargó vonal a padlón, melyen az eddigi győztesek nevei olvashatók. Az olasz múzeum tárgyait pedig jól sikerült kiegészíteni hazai gyűjteményekből, az élmény abszolút komplett.
Kapott egy termet a magyar kerékpársport is, ahol a Millenáris történetét követhetjük nyomon a pályasporton keresztül, megnézhetjük a korábbi Bécs-Budapest versenyek, vagy a Béke-versenyek ereklyéit, vagy éppen a Tour de Hongrie történetébe kapunk betekintést.
További kurátori tárlatvezetésekre május 15-én, valamint május 26-án kerül sor, illetve a kiállítás kapcsán a továbbiakban többféle érdekes előadással készülnek a Vármúzeum látogatói számára, többek között lesz például szubjektív tárlatvezetés, sport pszichológia előadás, kommentátori beszélgetés és sport dietetikai előadás. Ezenkívül a Múzeumok Éjszakáján is érdemes ellátogatni a múzeumba, mert rengeteg érdekes programmal fogják várni a nézőközönséget.
