Régóta nem traktálom az olvasóközönséget személyes történeteimmel, de most szeretnék mégis egy témába vágó ifjúkorit elsütni. Lehettem vagy 14 éves, abban az időben még nem szívesen piszkáltam hozzá a biciklimhez, inkább feltétlen bizalommal tekintettem a műhelyekben tevékenykedő szakikra. Történt egyszer, hogy a kerekem igencsak kiment a formájából…

Nem történt semmi dráma, csak a folyamatosan halmozódó behatások következtében egyszer csak olyan formát öltött, ami már túlment az ingerküszöbömön. Kiszereltem és elbuszoztam vele az egyik szakszervizbe. Középkorú szaki volt a tulaj, akkor még nem gondoltam, hogy kb. annyi köze lehet a biciklikhez, mint egy felszolgálónak. Négy-öt korombeli – meg kicsit idősebb – kuncsaft sorakozott ott ilyen-olyan okokból. Megkérdezte a szerelő, hogy mi a bánatom, erre én odaadtam neki a beteget. Megforgatta az állványban, majd kijelentette, hogy tojást NEM LEHET kivenni egy kerékből. A többi vevő eközben vígan kacarászott, hogy milyen együgyű vagyok, hiszen még ezt sem tudom. Azon kívül, hogy dolgomat végezetlenül távoztam, akkor még nem feltétlenül határoztam el, hogy megtanulok kereket fűzni és centrírozni. Aztán időközben minden bringaszerelési praktikába beletanultam, alapszinten centrírozni is tudtam már, de a kerékfűzés, illetve az egésznek a műszaki háttere még sokáig fehér folt maradt.

Aztán elhatároztam, hogy elsajátítom ezt is. Kezdetben meglévő kerekeket próbáltam lekoppintani és rengeteget hibáztam. Aztán később elolvastam sok mindent, és kezdtem érteni is azt, hogy mi miért van úgy, ahogyan. Most ezeket a tapasztalatokat adnám közre, hogy aki hasonlóra adja a fejét, annak már valamivel könnyebb dolga legyen. Ez az írás azonban nem csak a fűzésről és a centrírozásról szól – hiszen annak tökéletes elsajátításához inkább gyakorlat szükséges, mint sok-sok magazinoldal -, hanem komoly hangsúlyt kap a hagyományos fűzött kerekek szerkezetének és felépítésének ismertetése is. Aki a fűzésbe önállóan még nem mer belevágni, ellenben az egyedi igények alapján fűzött kerekeket részesíti előnyben, az a következő oldalak alapján pontosan eldöntheti, hogy mit szeretne, és egy szaküzletben megépíttetheti magának. Így talán a kerékpárszerelők sem fognak nagyon haragudni rám…
Miért építsük/építessünk magunknak kereket?

Ugyan ki a fene fűz/fűzet magának manapság kereket, amikor bármikor bemehetünk a boltba és vehetünk egyet készen? Nos, abban az esetben szánjuk rá magunkat, ha úgy érezzük, hogy a piacot domináló gyárilag épített, kompletten megvásárolható kerékszettek nem elégítik ki igényeinket, illetve azok előnyei számunkra nem ellensúlyozzák hátrányaikat. Lássuk melyek lennének ezek:

Előnyök:
– Minden egyes részegységük rendszertervezés keretein belül született meg, így súly és teljesítmény tekintetében konkrét bevetési területekhez jobban idomulnak.
– A rendszertervezés következtében a biztonság kockáztatása nélkül könnyebb konstrukciók hozhatóak létre, mint különböző gyártmányú részegységekből fűzött kerekek esetében.
– Többnyire egységesebb megjelenésűek és sokkal látványosabbak, mint fűzött társaik.
– A legjobb aerodinamikai tulajdonságokkal rendelkező kerekeket ebben a szekcióban találjuk.
– Belső nélküli rendszerekhez is alkalmazhatóak egyes típusaik.
– Megkímélt állapotban használtan piacképesebbek.

Hátrányok:
– Házilag nehezen vagy egyáltalán nem javítható.
– Kevésbé tapasztalt szerelők sem biztos, hogy elvállalják a javítást.
– Küllőszakadás esetén a helyszínen nem javítható, viszont a csekély számú és nagy feszességű küllők miatt a kerék azonnal használhatatlanná válik, tehát nem biztos, hogy haza tudunk menni vele.
– Alkatrészei többnyire nem csereszabatosak más hasonló részegységekkel.
– A gyakori típusváltások miatt lehetséges, hogy egy minimális cserével javítható és még évekig használható kereket azért kell eldobni, mert két év után már nem kapható hozzá pótalkatrész.
– Többnyire drágább, mint egy hasonló színvonalú hagyományos fűzött kerékszett.
– Az olcsóbb darabok gyakran nehezebbek, mint hasonló színvonalú fűzött társaik.

Ezt a témát már előttem néhányan már körbejárták magazinunk hasábjain. Ezúttal „A kerekek felépítéséről és kerékfűzésről mindenkinek” alcím alatt igyekeztem összefoglalni mindazt, amit a küllőkről, a küllőanyákról, a fűzésmintákról, a keréképítésről és a centrírozásról fontosnak tartottam. Mindezt igyekeztem minél több saját méréssel, tapasztalattal kiegészíteni. A külföldi szakirodalommal együtt remélhetőleg ez már sokaknak elegendő lesz ahhoz, hogy a kerékpárjavítás/karbantartás egyik legmisztikusabb területén jártasságot szerezzenek. Mindez magazinunk nemsokára megjelenő 2008. májusi számában olvasható összesen négy oldalpáron…