Huszadik alkalommal rendezik meg 2009. május 23-án, szombaton a Kerékpáros Béke Túrát, melynek útvonala Szlovákián, Ausztrián és Magyarországon keresztül vezet. A Pozsonyból induló Túrán bárki részt vehet, aki műszakilag megfelelő kerékpárral és a határátlépéshez szükséges iratokkal rendelkezik.
Letölthető dokumentumok:
– a rendezvény kiírása
Forrás: MTE Kerékpáros Szakosztály
Kell-e régi dolgokat mutogatni a Bikkmakk hasábjain vagy a honlapon? Kell a retro vagy a veterán? Csepegős nosztalgia vagy tisztelet a hajdan volt szellemi tőke előtt? Ezekre a kérdésekre szeretnék most válaszolni, illetve kételyeimet fejezném ki a technokrata, „múltat végleg eltörölni” szemlélettel kapcsolatban…
Minden bizonnyal feltűnt a tisztelt olvasóknak, hogy az utóbbi években megszaporodtak a retro és a veterán bringák és a kerékpár-történelemmel foglalkozó cikkek, a kerékpáros kiállításokon is ilyen típusú gépekkel díszítettük standunkat. Tettük ezt annak ellenére, hogy az olvasóink körében végzett közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy a magazint lapozgatók döntő többsége nem éppen ezen témák iránt a legfogékonyabb. Miért nem engedelmeskedünk a közakaratnak, miért nem azt adjuk, ami iránt a legnagyobb a kereslet?
Ez valóban nagy dilemma a kiadó és a főszerkesztő számára. Célunk, hogy olvasóink elégedettek legyenek írásainkkal, azt kapják, amire leginkább vágynak, és egyre többen vegyék hónapról hónapra lapunkat. Ennek ellenére szükség van egy bizonyos értékrendre, melyet jobb híján a lap kiadója és a főszerkesztő testesít meg – legalábbis abban az esetben, ha nem akarunk a bulvársajtó vagy a kereskedelmi tévécsatornák csapdájába esni. Ott a profit, az olvasók és nézők számának maximalizálása a fő cél, így morális megfontolás nemigen merül fel a sekélyes, bugyuta témákkal, a venezuelai sorozatokkal, a valóság- és kibeszélőshow-kal, az igénytelenség közvetítésével kapcsolatban. Sok ember fogékony rá, komoly vásárlóerőt képviselnek, felnevelik az újabb generációkat, akik legalább annyira rá lesznek kattanva a hülyeségre, és a kígyó a farkába harap…
Szerencsére a Bikkmakk – legalábbis a már említett közvélemény-kutatás alapján – nem pont eme célközönségnek készül. (Bár mindig van némi átfedés…) Sem kiadó, sem a főszerkesztő nem dél-amerikai sorozatfüggő, és információéhségét sem kifejezetten a bulvársajtóval csillapítja. Ha ez áll, akkor miért ne tegyük meg az első lépést az irányban, hogy együtt (a kiadó és a tisztelt olvasók, akik a lapot eltartják) egy bizonyos értéket hozzunk létre? Mutassuk meg, hogy az élet más szegmenseivel ellentétben a kerékpározás gazdag kultúrával, hagyománnyal bír, melyre egy valóban tartalmas hobbit lehet építeni.
Persze a kerékpáripar sem kerülhette el a világméretű igénytelenség áradatát. Az elmúlt időszak kiállítás-beszámolói jól mutatták, hogy a gagyi határtalan méreteket ölt – a karbonmatricázás, az eladási számok alapján kialakított dizájn rendesen elfekélyesítette szeretett sportunkat. A Lí Csin cápaformájú váz nem más, mint a huánkárloszos sorozat, a victoryshow vagy a cicislányos bulvárlap kerékpárpiaci megtestesítője…
És igen: kell egy tükröt tartani a vásárlóknak, bizonyítva, hogy néhány évtizeddel ezelőtt 20 évig gyártottak egy jól megtervezett, kiforrott konstrukciójú hátsó váltót, melyek akár 40 évesen is kiválóan működik. De hol lesz 20 év múlva egy mai tömegkarbon nyeregszár-modell, vagy lehet-e azt 40 év múlva megelégedéssel használni. Gyanítom, a válasz borítékolható. Évről évre újabb és újabb modellek, típusok, megjegyezhetetlen fantázianevek, 2005 őszén már a 2007-es új alkatrészekről csevegnek az interneten, amikor még a 2006-os sem kapható a boltokban. Kéthavonta valamely gyártótól egy új telómodell, persze már technikai újdonság nélkül, mivel az utóbbi négy világmegváltó ötlet sajna megbukott. De azért az új fantázianév vagy kereskedelmi pozícionálás remélhetően valahogy eladja a terméket…
Szerintem lassítsunk, nézzünk körül, és gondolkozzunk el azon, hogy mi valójában sportunkban, hobbinkban az érték. Ehhez nem árt ismerni annak múltját, történetét, legendás személyiségeit, szellemi produktumait. Egy szóval sem mondom, hogy ne üljünk a lehető legmodernebb technológiával készült gép nyergében, csak ne váljunk a technika rabjaivá, ne a csillogó katalógusok, reklámok és az eladást ösztönző marketingmódszerek jelentség számunkra a kerékpársportot! És próbáljunk értéket létrehozni, azt befogadni, megérteni…
Eredeti cikk: BikeMag, 2006 március
Szerző: Németh Balázs
Strázsahegyi tekerő néven szervez MTB versenyt a Giant-Gyömrő Kerékpáros Szakosztálya, Monor Város Önkormányzata és a Monor Környéki Strázsa Borrend 2009. május 23-án. A viadalon 12 korosztály tagjai két kategóriában állhatnak rajthoz: a „hobby” futamokon bárki elindulhat, míg az igazoltak a „sport” kategóriában mérhetik össze erejüket.
Letölthető dokumentumok:
– részletes versenykiírás
Előnevezés és további információk: www.strazsahegyitekero.hu
Végre elkezdődött az év! Szerencsére nem csak én gondoltam így, és április 19-én vasárnap a különböző kategóriák rajtjainál közel 300 versenyző várta izgatottan, hogy kiderüljön, vajon rendesen sikerült-e a felkészülés…
A PCCC (www.pccc.hu) évek óta nemzetközi bejegyzésű versenyekkel örvendezteti meg a hazai OX közösséget, aminek köszönhetően – az itthoni mezőnyt színesítve – szép számmal érkeznek a szomszédos országokból is bringások. Az OX kupasorozat indítása profi gárdára hárult, és a korábbi évekhez hasonlóan most is magas szinten oldották meg a feladatot. Az interneten az érdeklődők időben értesülhettek a fontosabb információkról.
A pálya nagy része a korábbi évekből már ismerős volt, de apróbb változtatásokkal az amúgy is izgalmas vonalvezetést sikerült még élvezetesebbé tenni. Az időjárás is kegyeibe fogadta az indulókat. Kellemes meleg volt, és az időnként előforduló nagyobb esőfelhők nem áztatták el a pilisszántói hegyoldalt.
Az elit mezőny ezúttal Parti András és Benkó Barbara nélkül rajtolt el. Mindketten a münsingeni Bundesliga futamon indultak, ahol András – az olyan neveket felvonultató mezőnyben, mint Ralph Näf, Julien Absalon, Jose Hermida – az előkelő 22., míg Barbara – többek közt Sabine Spitz és Irina Kalentyeva mögött – a kiváló 9. helyet szerezte meg.
Férfiaknál Melts András három körig tartott lépést a szlovák Lami Michallal. A negyedik körben picit megnőtt a távolság kettejük között, és a verseny végéhez közeledve András még a külsőt is „elhagyta” első kerekéről. Azonban nem adta fel, és végül második helyen ért célba. A dobogó harmadik fokára Szlobodnyik Zsolt állhatott. Nőknél a Szlovákiából érkező Janka Stevkova óriási (18 perces) előnnyel győzött. Másodikként a fáradhatatlan Vajda Márta, harmadikként pedig Deli Anett gurult át a célvonalon.
Letölthető dokumentumok:
– részletes eredménylista
Szöveg: Kovács Botond; Fotó: Kuchta Attila
A kerékpározás a világ megismerésének egyik legjobb módja. Gyorsabb, mint a gyaloglás, de a gépjárművel ellentétben nem szennyezi a környezetet, és közvetlen kapcsolatot biztosít a külvilággal. A túra lehet egynapos vagy akár több hónapos, aszfalton vagy terepen, egy pontból kiinduló csillagtúra, körtúra vagy egyik pontból a másikba irányulhat. Az alábbi cikk sorra veszi a legfontosabb tudnivalókat…
Országúti túrázás
Az országúti túrázásnak számos változata van. Lehet egynapos kirándulás a környék egyik legszebb pontjára, egy hét az ország valamely régiójában, vagy akár egy világ körüli út is. Célszerű pontosan követni az előre eltervezett útvonalat. A hosszabb túrára pedig fel kell készülni, és ehhez a környéken edzeni is kell. Sok kerékpáros az aszfaltos edzőkörök során ismeri meg tágabb értelemben vett környezetét.
Az aszfaltos túrázás egyik legnépszerűbb vállfaja az egynapos túra. Más nem kell hozzá, mint a környék térképe, némi élelem, alapvető szerszámok, tartalék pénz és esetleg egy fényképezőgép. Megtervezhetjük előre az útvonalat, de ha egy másik út érdekesebbnek tűnik, ne riadjunk vissza a változtatásoktól. Mindenképpen használjuk a kevésbé forgalmas, alsóbbrendű utakat. A túra során hajtsunk kis áttételeket, és legyünk tisztában teljesítőképességünk határaival. Rendszeresen együnk és igyunk, ne hagyatkozzunk az éhség- és szomjúságérzetre, ami már túl későn jelentkezik.
Nyáron vigyünk magunkkal naptejet, változékony időjárásban pedig plusz réteg vízhatlan ruházatot. Még a legforróbb napokon is legyen rajtunk felső ruházat, mivel hátunk a menetszél hatására pillanatok alatt leéghet. Nyakunkat, fülünket kenjük be naptejjel, és mindig viseljünk bukósisakot.
A többnapos túrák során lényegesen nagyobb területet járhatunk be és ismerhetünk meg. Ez lehet csillagtúra, amikor felszerelésünk döntő része a szálláson kerül elhelyezésre, míg mi, nap mint nap, a környék egy-egy szegletét járjuk be. Ez lényegében egynapos túrák sorozata, így az ott leírtak szerint kell felkészülni rájuk. A másik változat a vándortúra, ahol minden éjszaka más-más szálláson hajtjuk álomra fejünket, és összes holminkat folyamatosan magunkkal cipeljük. Így járhatunk be hosszabb útvonalat, ismerhetünk meg több tájegységet, viszont kerékpárunkat fel kell készíteni a csomagok szállítására. Egy harmadik lehetőség, ha a holmit egy kísérőautó viszi: ez általában szervezett túrák esetén lehetséges.
Ha külföldre tervezünk túrát, fontos, hogy tájékozottak legyünk, és még figyelmesebben alakítsuk ki az útvonalat. Olvassunk el mindent az országról, kérdezzünk meg olyanokat, akik már kerékpároztak arrafelé. Még indulás előtt szerezzük be a szükséges térképeket. Körültekintően pakoljunk a kerékpáros táskákba, a legnehezebb dolgok mindig alulra kerüljenek, míg a leggyakrabban használtak a tetejére.
Túrázás terepen
A tereptúrán szakadhatunk ki leginkább megszokott civilizációs környezetünkből. Érdemes igénybe venni a népszerű turistaközpontok térségében létesített kijelölt ösvényeket. Az egynapos túrákhoz nem kell sok holmit vinni, és azt is célszerű egy kisebb hátizsákba pakolni, mivel a kerékpár így könnyebben irányítható a nehéz terepen. Vigyünk magunkkal turistatérképet, melyen szerepelnek a kisebb ösvények is. Legyünk tisztában a terület jogi helyzetével: Magyarországon az Erdőtörvény értelmében a terület tulajdonosa határozza meg kerékpározás terén a lehetőségeket.
Többnapos túrák esetén vagy meg kell szervezni a csomag egyik helyről másikra történő szállítását, vagy az előzőekben ismertetett csillagtúrázást ajánljuk. Nem érdemes a terepkerékpárt felmálházni, legfeljebb aszfaltos, sima úton történő haladáshoz. Bármilyen is legyen a túra, célszerű a legkönnyebb felszerelést összeválogatni, beszerezni. Ellenben a ruházaton ne spóroljunk, mivel a vadonban az időjárás is zordabb lehet, a hegyekben gyorsan változik a hőmérséklet. Mindig legyen náluk a szükségesnél is több folyadék és élelem: a civilizációtól távol nem egyszerű beszerezni ezeket.
A hegyikerékpározás alapszabályai:
1. Az ösvényről letérni tilos!
2. Vigyázz a természetre!
3. Felelősséggel biciklizz!
4. A gyalogos forgalom mindig elsőbbséget élvez.
5. Járj csendesen, ne riogasd az állatokat!
6. Megtervezett útvonalon járj!
Az erdőben kerékpározni nemcsak élvezetet, de szemléletet, életfelfogást is jelent. A természet szeretetét, felelősséget a környezetért, garanciát a csendre. Szeretnénk, ha a világon ez mindenkinek ugyanezt jelentené, ezért kérjük Te is eszerint cselekedj!
Hogyan induljunk neki és mi kellhet?
Tervezd meg!
Minden túrát célszerű előre eltervezni: még az egynapos „kirándulás” előtt is tanulmányozzuk a térképet, olvassuk el az útikönyvet. A túra során jó szolgálatot tesznek a GPS készülékek, de az útvonal megtervezéséhez használjuk az útikönyvet, vagy az internetet. A hazai tájakon kerékpározóknak nagyon hasznosak a kerékpáros útikönyvek, melyek a könyvesboltban kaphatók, vagy megrendelhetők a kiadó honlapján keresztül: www.frigoriakiado.hu
Légy kondiban!
Kevés annál kellemetlenebb érzés van, mint amikor az ember azért nem tud végigmenni a tervezett úton, mert féltávnál kiderül, hogy gyenge. Hosszabb kerékpártúra, főként többnapos túra előtt, ha egyébként keveset mozgunk, legalább 5-6 alkalommal iktassunk be intenzívebb mozgást, pl. rövidebb kerékpározásokat, futást, gyalogtúrát, hogy ne ott derüljön ki, minden adott, csak a kondi hiányzik. Válasszunk erőnlétünknek megfelelő távot és terepet, ha nem vagyunk biztosak magunkban, az útvonal mellett legyen vasút, hogy könnyebben hazaérjünk.
Mit vigyünk magunkkal és hová tegyük a csomagot?
Többnapos túrához a kerékpáron kívül csomagtartóra, kerékpáros táskára is szükség lesz. Bármilyen csomagtartórendszert választunk, célszerű a súlyt a kerékpár elején és hátulján egyenlő arányban elosztani, így alig romlik a kerékpár irányítása. Mivel a megpakolt táskák fokozottan terhelik a vázat, a villát és a kerekeket, gyakrabban kell ellenőrizni azok műszaki állapotát. A rögzítő konzolok is potenciális töréshelyek lehetnek.
Bármilyen hosszú a túra, és bármennyi csomagot viszünk magunkkal, érdemes felszerelni egy lecsatolható kormánytáskát, melybe a térképen kívül a gyakran használatos, értékes tárgyainkat tehetjük (pl. szemüveg, mobiltelefon, fényképezőgép). Az ilyen táskák tetején átlátszó fólia található, hogy ez alá csúsztathassuk az éppen bejárt útvonalszakasz térképét. Így a tájékozódáshoz ritkábban kell megállni.
Vannak túrázók, akik szívesebben kötik csomagjaikat a kerékpárhoz egy utánfutóban. Ennek egyik fő előnye, hogy az utánfutó pillanatok alatt lecsatolható, és biztonságos elhelyezését követően gondtalanabbul, egyszerűbben fedezhetjük fel a környéket.
Egynapos, könnyed tempójú túrák esetén ajánljuk a csomagok hátizsákba történő pakolását, A hátizsák lehetővé teszi a csöves ivórendszer elhelyezését is, így a kormány elengedése nélkül tudjuk pótolni az elvesztett folyadékot. A hátizsákot jól kiegészíti a nyereg alá felcsatolható, nehezebb szerszámokat tartalmazó kistáska.
A túrázáshoz bármilyen kerékpáros ruházat megfelel, de könnyed tempójú, nem túl hosszú útra kényelmes túraruházatban is elindulhatunk. Az utóbbi esetben ügyeljünk arra, hogy derekunk mindig fedve legyen. Változékony időjárásban vigyünk magunkkal összehajtható széldzsekit, többnapos túrák esetén gondoskodni kell a váltóruháról és a kerékpározás utáni viseletről is.
Leltár: 15 cucc, ami mindig kellhet túrán:
1. Pumpa, pótbelső, defektjavító készlet
2. Szerszámkészlet, a beállításhoz és javításhoz
3. Esőkabát, évszaknak megfelelő ruha
4. Élelmiszer, elsősorban energiaszelet, müzliszelet, banán
5. Innivaló kulacsban, vagy italtároló zsákban
6. Zsebkendő, WC papír, legjobb a nedves törlőkendő
7. Készpénz, büfére, vonatra, bármire
8. Igazolvány, esetleg kártyák
9. Lakat, zár, hogy ne kelljen egyfolytában a bringát lesni
10. Elsősegély cucc, naptej, fájdalomcsillapító
11. Térkép, útvonalterv
12. Telefon, fényképezőgép (mindkettő feltöltve)
13. Napszemüveg, bringás szemüveg
14. Bukósisak
15. Lámpa előre és hátra.
Hol szálljunk meg?
Az éjszakákat tölthetjük panzióban vagy kempingben. A sátorozáshoz számos kiadvány nyújt útmutatást. A kerékpáros túrázáshoz csak a legalapvetőbb felszerelés szükséges, mivel túl sok mindent úgy sem szeretnénk cipelni. A sátor legyen könnyű, vízálló, de jól szellőző, és jól szigetelő, könnyű hálózsákot válasszunk hozzá. A felgöngyölíthető, vékony matrac (polifoam vagy felfújható derékalj) véd a felfázás ellen, és a kényelmet is fokozza. A főzéshez is a lehető legkisebb és legkönnyebb berendezést válasszuk. Mindig legyen nálunk tartalék élelem, de nem érdemes többnapi ennivalót hurcolni.
Hogyan étkezzünk?
A túra során fogyasszunk sok gyümölcsöt és zöldséget, így kompenzálhatjuk a szervezet fokozott igénybevételét. Emellett naponta vegyünk be sportolóknak gyártott multivitamint, mely biztosítja az ásványi anyagok és nyomelemek pótlását. A túrák előtti nap, többnapos túra esetén naponta érdemes vacsorára tésztát fogyasztani, feltöltendő a szénhidrát raktárakat, amit majd másnap úgyis elégetünk. Túrázás közben a fertőzések elkerülése végett elsősorban palackozott vizet fogyasszunk, forrásokat kutakat csak ott használjunk, ahol biztosak lehetünk a tisztaságban. A folyadékbevitel nagyon fontos, igyunk sokat, egy egész napos túra során a 3-4 liter folyadék egyáltalán nem sok, főleg nyaranta. Az alkohollal azonban vigyázzunk, egyrészt mert ugyanazok a szabályok érvényesek, mint az autónál, másrészt mert eltompíthat. A hideg söröket inkább estére, a túra végére tartogassuk. Legyen mindig nálunk elsősegélycsomag, benne fertőzés elleni gyógyszer, esetleg klórtabletta, ha csak kétes tisztaságú vízhez jutnánk!
Néhány hasznos termék:
Hannah Troll-S sátor
Nagyon könnyű, kétszemélyes sátor 3 évszakra tervezve. A Hannah-tól megszokott kiváló minőségű, strapabíró anyagok és szolid, ugyanakkor praktikus kialakítás jellemzi. Méretéből, súlyából adódóan kerékpártúrákra alkalmas. Anyaga: 100% poliészter, vízállóképessége 3000 mm, súlya: 3000 g, alapterülete: 250 cm × 150 cm + előtér (belső magassága: 115 cm), Összecsomagolt mérete: 15 × 45 cm. Ára: 19.990 Ft
Hannah Biker hálózsák
Kicsi és nagyon könnyű, kényelmes hálózsák nyári kirándulásokhoz. Kerékpártúrákhoz ajánlott. Anyaga: 100% poliészter, súlya: 1000 g, méretek: 175-185 cm / 185-195 cm, összecsomagolt mérete: 17 × 34 cm. Ára: 12.990 Ft
Treksport kerékpáros táska
60 literes, kétoldalas, csomagtartóra szerelhető kerékpáros táska. Anyaga: 100% poliészter. Ára: 12.990 Ft
A cikk eredetileg a Bikemag 2008. tavaszi „Kerékpározz velünk!” különszámában jelent meg.
Az országúti versenyzés és a megmérettetésekre való felkészülés meglehetősen komplex kérdéskör, a végső siker pedig rengeteg előzetes tényezőn múlik. Ezek közül az egyik a sporteszköz, és annak műszaki állapota, amely első hallásra nem tűnik túl fontosnak. Viszont ha jobban belegondolunk, rájöhetünk, hogy hiába a gondos alapozás a tökéletes formaidőzítés, ha a siker végül egy kellő odafigyeléssel biztosan megelőzhető műszaki hiba miatt marad el. A hangsúly itt a megelőzésen lenne, ennek pedig az állandó karbantartás mellett a bringa verseny előtti felkészítése lenne az egyik alappillére. Ez a művelet egyszerre rituálé és szükségszerűség, ez a cikk pedig a hogyanokra szeretné megadni a választ, persze szigorúan amatőr szemszögből…
„Versenyeken csak tiszta kerékpárral állhatnak rajthoz a klubtagok, hiszen bringát pucolni nem csak azért kell, mert felemelőbb érzés versenyezni, ha csillog-villog alattunk, hanem a balesetek elkerülése végett is. Miközben tisztítja az ember, észrevesz egy-egy laza csavart, üvegszilánkot a gumiban vagy egy kiszálasodott fékbowdent.” (Seregély Márta, www.biondobike.hu)
Amit többszörös bajnoknőnk saját klubjának honlapján megfogalmaz, azt valójában azóta művelem, mióta versenyeken veszek részt, csak az a fajta tudatosság hiányzott belőlem, ami a fenti idézetből kiolvasható. A fő indíték nálam inkább a dolog rituális oldala volt, azaz hogy a verseny előtt legyenek visszatérő tevékenységek, meg hát valljuk be őszintén, egy országúti gép legjobb arcát mégis csak tisztán mutatja, a megmérettetések pedig felfoghatóak egyfajta pofavizitként is…
Mindenekelőtt talán egy a közép- és hosszútávfutás világából merített párhuzammal kezdeném, miszerint vadonatúj cipőben nem indulunk neki egy maratonnak, de ennél rövidebb távnak sem. Ez az alapvetés egy az egyben átültethető a kerékpársportra is, azaz előző napon vásárolt kerékpárunkkal lehetőleg ne egy hosszú távú mezőnyversenyen debütáljunk. A jól „berepült” formáció még mindig csak fél siker. Ahhoz, hogy a versenyt megelőző rituális tisztítás és hibakeresés során ne találjunk semmiféle hátborzongatót, célszerű folyamatosan egyfajta „TMK” (Tervszerű Megelőző Karbantartás) jelleggel foglalkozni kerékpárunkkal. Ezt végezhetjük személyesen, vagy betolhatjuk időközönként egy szakműhelybe is a gépet. Az előbbi kétségtelenül gyakorlatot igénylő megoldást nem csak költséghatékonysága miatt javasolnám, hanem azért, mert ahogyan egy ízben magamnak fogalmaztam meg: „Szeretem pontosan tudni, hogy mi van alattam…”. Bármelyik megoldást is választjuk, ahhoz, hogy nagyjából sejthessük, mikor éppen milyen menetrendszerű elhasználódással kell számolnunk, célszerű „gépkönyvet” vezetni. Ez az én esetemben az edzésnapló melléklete, ahová feljegyzem, hogy egy adott alkatrészt mikor építettem be a bringába, így az edzéskilométerek és az élettartam ismeretében kiszámítható, hogy az adott részegység mikor válik csereéretté. Annak eldöntésében, hogy bizonyos alkatrészeknél ez nagyjából mikor következik be, a mellékelt táblázat kíván segítséget adni (Elsősorban a fogyóeszközként ismeretes alkatrészeket listáztam.). A futásadatokat célszerű folyamatosan figyelni, és a cseréket éves versenyprogramunk ismeretében úgy ütemezni, hogy a verseny előtt mindig maradjon 200-400 kilométer a „berepülésre”.
Amennyiben ezeket a dolgokat megszívleljük, a minimálisra csökkentjük annak az esélyét, hogy a versenyt megelőző tisztítás/ellenőrzés során komoly műszaki problémát találjunk. A műveletsort célszerű a verseny előtt pár nappal végezni, hogy amennyiben mégis valami sürgős beavatkozásra okot adó dolgot fedezünk fel, legyen idő intézkedni, illetve cserealkatrészt beszerezni. A továbbiakban röviden felvázolnám, hogy ilyenkor mire kéne figyelni.
A tisztítás során az esetleges repedésekre érdemes figyelni, de erre igazából a szezon során folyamatosan ügyelni kell. A tönkremenetel jellege vázanyagtól függ, de ha a folyamatosan szemmel tartjuk a kulacstartó-szemek-, az első váltókonzol-, a váltókarkonzol- (amennyiben van) a fejcső- és a láncvilla középcsapágyház felőli szakaszának környékét, akkor szerencsés esetben időben kiszúrhatjuk az esetleges hajszálrepedéseket. Sérült vázzal/villával értelemszerűen nem hogy versenyezni, de még edzeni sem szabad.
A legtöbb hibalehetőséget magában hordozó terület, hiszen a versenyeken bekövetkező géphibák hetven százaléka defekt, ezeknek pedig jó része némi odafigyeléssel megelőzhető. Például azzal, hogy előzetesen gondosan átvizsgáljuk a köpeny futófelületét, nehogy időzített bombaként apró üvegszilánkot hurcoljunk benne, amely majd a 20. versenykilométernél vágja át végleg a belsőt. Mérlegeljük azt is, hogy a külső állapota (oldalfal szövete, futófelület kopottsága) lehetővé teszi-e azt, hogy a felütéses defektek minimálisra csökkentése érdekében az intervallum felső határához közelítve állítsuk be a nyomást. A belsőgumik esetében a foltozás teljesen elfogadott tevékenység, mellyel egyszerre kíméljük pénztárcánkat, és a föld energiakészleteit. Azt azonban ne feledjük, hogy minden egyes folt egy ötven százalékos hibalehetőséget rejt magában, azaz esetenként elereszthet a ragasztás és a levegő ilyenkor szabad utat talál magának. Ez bekövetkezhet „lassúdefekt” jelleggel, de akár oly módon, is, hogy fél perc múlva már teljesen lapos gumival zötykölődünk az út szélén. Éppen ezért a többször foltozott belsőinket tartalékoljuk az edzésekre, versenyekre célszerű szűz példányokat beszerelni. Ilyenkor ellenőrizhetjük azt is, hogy a felniszalag a helyén van-e, illetve a felnin a szelepfurat éle kellőképpen takarva van-e ahhoz, hogy ne egye meg menet közben a belsőt.
A meghajtás elemeinek teljes körű tisztítása mindenképpen javasolt. Emellett célszerű felülvizsgálni, hogy az első- illetve a hátsó váltó végállásai valóban helyesen kerültek-e beállításra. Ami edzésen 70-80%-os terhelésnél még jól szuperál, az lehet, hogy 100%-os intenzitásnál túlváltást eredményez. Hatvanas tempónál elég kellemetlen jelenség a hajtókaron kavargó lánc, illetve hegymenetben a küllőkkel hadakozó hátsóváltó. Mindkettőből láthattunk már ízelítőt élőben, utóbbi esetében az árokba hajítás igencsak méltatlan bánásmód volt a védtelen masinával szemben…
Normális esetben erre az ember mindig odafigyel, értelemszerűen csak rendesen működő fékkel közlekedünk. Amire azonban érdemes kiemelten figyelni, hogy a fékpofa milyen kopottsági stádiumban van. Akik a közelmúlt amatőr országúti versenyein részt vettek, azok tudják, hogy újabban az intenzív fékhasználat vált általános trenddé ezeken az eseményeken. Ha elindulunk egy olyan pofagarnitúrával, amely élettartalma vége felé jár – de elvileg még megfelel -, akkor abban az esetben, ha a versenynapra még egy kiadós esőt is kapunk, féltávnál lehet, hogy elfogy a fékpofánk…
Hasonló dolog, mint a fékpofa esetében ismertetett. A műanyag stoplival operáló országúti pedálrendszerek – SPD SL, Look classic, Look Kéo, stb. – használatánál hajlamos arra az ember, hogy a végletekig koptassa a stoplit, hiszen nem olcsó mulatság az ilyesmi. Durván elkopott darabok is képesek rendesen működni, viszont nem célszerű egy élete vége felé járó stoplival nekivágni egy 200 kilométeres emelkedőkkel is gazdagon megtűzdelt versenynek. A fékpofa és külsőgumi cserével ellentétben a stopliknál ha nem tudjuk garantálni, hogy halálpontosan a megszokott pozícióba kerüljön a cseredarab, akkor szánjunk rá a verseny előtt 100-200 kilométert a kipróbálásra. Olykor egészen apró szögeltérések is képesek kellemetlen térdfájdalmat produkálni.
Biztonsági jelleggel ellenőrizni lehet, hogy bizonyos csavarok nem lazultak-e fel esetleg, de ez nem „ráhúzást” jelent, hanem tényleg csupán ellenőrzést. Elég kellemetlen az utolsó pillanatban elnyalódott csavarok és anyák után rohangálni. Amiért ezt mégis megemlítem, az abból adódik, hogy egyes gyártók a csavarok ellenőrzését bizonyos alkatrészeik esetében kifejezetten javasolják – gondolok itt például a Shimano Hollowtech II. rendszerének bal oldali hajtókarján alkalmazott két imbuszcsavarra.
Amennyiben aktuális versenyünk előtt a fenti dolgokat egy kiadós tisztítás részeként leellenőrizzük, a minimálisra csökkenthetjük annak az esélyét, hogy géphiba miatt leszünk kénytelenek feladni a versenyt. Ne feledjük: „Ha létezik sportág, amelyben minden szenvedésnél rosszabb a feladás szégyene, hát ez az… ” (ezt természetesen már megint a Pedálkirályból nyúltam)
alkatrész – biztonságos futamidő – futamidőt befolyásoló tényezők
kormány – egy-két szezon – megtett éves kilométerek, kormány tömege
fékpofa – 10000-20000 km – kerékpározási stílus, időjárás
felni – 30000-50000 km – alapanyag, anyagminőség, tömeg, furatszám
gumiköpeny – 7000-12000 km – alapanyag keménysége
nagytányér (48-53) – 20000-24000 km – meghajtás fokozatszáma, alapanyag
kistányér (42-34) – 17000-19000 km – meghajtás fokozatszáma, alapanyag
lánckeréksor – 7000-15000 km – meghajtás fokozatszáma, alapanyag
lánc – 2500-6000 km – meghajtás fokozatszáma
műanyag stoplik – 5000-7000 km – pedálrendszer típusa
Eredeti cikk: BikeMag 2007 július
Szöveg: HBalage
Képek: HBalage, Vasvári Ferenc
Buruczki Szilárd és Deli Anett győzelmével zárult a május elsejei VII. UNIQA – Schwinn-Csepel Buda Maraton hegyikerékpár-verseny. A hármashatár-hegyi repülőtér térségében megrendezett viadalon 28 kategória, közel 700 hegyikerekese vett részt. A negyven kilométeres hosszútávon Buruczki, Juhász Zsolt és Veres Ferenc; a nőknél Deli, Cseh Veronika és Simon Emese lett az abszolút sorrend.
A maraton indulói a 20- és a 40 kilométeres táv közül választhattak. Az egész napos bringás majálist gyermekversenyek és kiegészítő programok – többek közt monocikli bemutató – színesítették, valamennyi korosztály versenyét figyelembe véve több mint 700 bringás versengett a díjakért. Érdekesség volt, hogy a rajtjelet minden alkalommal egy-egy olimpikon adja, ezúttal a pekingi öttusaversenyek indulója, a világbajnoki váltó-győztes és egyéni 6. helyezett Gyenesei Leila lendítette a rajtzászlót.
„Szezon eleji versenynek, amolyan intenzív edzés gyanánt illesztettem a programomba a mai Buda Maratont. Több külföldi edzőtáborban vettem részt kora tavasszal, most már élesben mehetnek a versenyek. Ez volt az első maratonom idén, jó felvezetése volt az elkövetkező versenyeknek. A rajt után rögtön elöl helyezkedtem, az első emelkedőre már kisebb társasággal értem fel, majd a lejtő végén már egyedül haladtam. Onnantól kezdve a vezető pozíció megtartása és a végső győzelem megszerzése volt a cél.” – nyilatkozta a verseny után Buruczki Szilárd.
„Idén a maratonokon és olimpiai krossz versenyeken akarok diadalmaskodni, a T-Mobile Top maratonokon – melyek összetettjét tavaly megnyertem -, az összes maraton és olimpiai krossz magyar kupa futamon és bajnokságon, a Balaton Bike Fest maraton versenyén, a grazi maraton világbajnokságon, és ha ki tudok jutni, akkor az ausztrál olimpiai krossz vébén szeretnék jól teljesíteni.” – tette hozzá idei céljait illetően a verseny győztese.
„Ez egy családi kerékpáros majális volt, melyen kicsik-nagyok egyaránt megtalálták a maguknak való sportos programot. Több mint 700-an versenyeztek, és külön örülök, hogy egyre több gyermek vesz részt a montis rendezvényeken, látszik, hogy népszerűsödik a sportág, van utánpótlás. Éppen ezért külön figyelmet fordítunk a biztonságos kerékpározáshoz való szoktatásra is. A majális része volt a maraton, melyen külön megtisztel, hogy a nemzetközi mezőny néhány jelentős hazai képviselője is rajthoz állt.” – summázott Harangvölgyi András főszervező.
Eredmények, VII. UNIQA – Schwinn-Csepel Buda Maraton, 40 km, abszolút:
Férfiak:
1. Buruczki Szilárd (PCCC-Magellán-X-iont-Mavic-Soft), ideje 01:32’00”
2. Juhász Zsolt (Cube-Csömör), 1:34’21”
3. Veres Ferenc (PCCC), 1:35’37”
Nők:
1. Deli Anett (Bringavilág SK-Bornsport), 2:12’00”
2. Cseh Veronika (Trek), 2:12’26”
3. Simon Emese (KTM SC), 2:14’53”
Letölthető dokumentumok:
– részletes eredménylista
Fotó: Vasvári Ferenc
Bővebb információ: www.sportaktiv.hu
[vimeo]http://vimeo.com/4435396[/vimeo]
A Fanbike jóvoltából…
…illetve a BringaTV összeállítása:
[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=fZ7rDmWCnM8[/youtube]
Ha női kerékpárt emlegetnek, a legtöbben az egyszerű kerékpárok ejtett felsőcsöves változatára gondolnak, mely lehetővé teszi, hogy a hölgyek szoknyában is elegánsan kerekezzenek. Ezzel szemben manapság a modern, többfokozatú váltórendszerrel rendelkező MTB vagy országúti gépek is készülnek „hölgyspecifikus” változatban. Az ok érthető – a hölgyek testfelépítése eltér a férfiakétól, az igazi kényelemre és teljesítményre vágyók nem elégszenek meg az átlagos férfi kerékpárral járó kompromisszumokkal…
Csak színben kell a hölgyeknek eltérő kerékpár?
Egy hölgyek számára készült igényes kerékpárváz nemcsak színvilágában tér el a férfiaknak szánt modellektől. A hölgyek azonos testmagasság mellett általában lényegesen rövidebb felsőtesttel, karokkal, kisebb kéz- illetve lábfejjel bírnak, míg lábuk hosszabb. Mivel a kerékpárvázakat nyeregvázcső-hossz alapján átlagos termetű férfira méretezik, egy szép, kecses lábszárral, de a férfiakhoz képest rövid felsőtesttel és karokkal megáldott hölgy számára ugyanaz a kerékpár kényelmetlenül hosszú lesz. Szabályosan hasalnia kell a vázon, hogy a kormányt elérje. Ha kisebb vázat választ, annak rövidebb a fejcsöve, így túl mélyen lesz a fogás, a nyeregszár pedig aránytalanul kihúzott állapotban tornyosul a váz felett. A kormányszár és a nyeregszár cseréjével valamelyest javíthatunk a kényelmen, de ez általában megnehezíti a kerékpár irányítását.
Miben más a nőknek tervezett kerékpár?
A megoldás természetesen az, ha a váz tervezése során nem egy átlagos testalkatú férfit, hanem egy hölgyet veszünk alapul. Rendelkezzen a váz rövidebb felsőcsővel, hosszabb homlokcsővel és nyeregvázcsővel. Mivel a legtöbb hölgy kevésbé teljesítmény-centrikus, mint a férfiak, helyezzük a kényelmet előtérbe! Az alkatrészválasztás esetén folytathatjuk a koncepciót, így a keskenyebb vállhoz keskenyebb kormány dukál, a kisebb kézméret pedig a kormányhoz közelebb elhelyezett fékkarokat igényel. A felső és alsó lábszár eltérő aránya miatt általában a rövidebb hajtókarhossz nyújtja a megfelelő kényelmet és hatásfokot. Nem utolsósorban a nyereg terén is van változtatni való: az átlagos hölgy ülőgumói szélesebben helyezkednek el, tehát megtámasztásuk is szélesebben ponton nyújt nagyobb kényelmet, ezt szolgálják a női nyergek.
A mountain bike-ok esetében a felfüggesztést is kisebb testtömegre kell igazítani. Az átlag hölgy 15 kg-mal könnyebb, mint férfi sporttársa, így a „telók” beállítási intervallumának is ennyivel alacsonyabbnak kell lenni. A hölgyek alacsonyabb termetűek, tehát a vázméret is kisebb mérettel indul. Ez számos esetben problémát okozhat a vázgeometria kialakításában, következésképpen a gyártók a 160 cm-nél alacsonyabb hölgyek számára kisebb kerékmérethez készítik a vázat. Az MTB-k esetén ez 24″-os, országúti kerékpároknál a 650C (triatlon) kerékméretet jelent. Így valóban kényelmes, hatékonyan hajtható, jól irányítható, kompromisszummentes kerékpár készülhet a legtöbb nő számára.
Kell-e szebbik nem minden képviselőjének „hölgyspecifikus” kerékpár?
Nem feltétlenül: rövidebb lábhosszal rendelkező, férfiasabb testalkatú hölgyek a hagyományos kerékpár-geometria és méretezés szerint is választhatnak kerékpárt, legfeljebb a kiegészítők terén (kormányszár, nyeregszár, nyereg) szükséges apróbb változtatásokat végezni. Női versenyzők számára pedig külön jól jöhet, ha egy alapbeállítás eleve kis légellenállású, agresszív helyzetbe hozza a felsőtestet. Mindazonáltal kétségtelenül a lányos testalkatú, kényelemre és biztos kerékpár-irányításra vágyók vannak többségben: az ő igényeik kielégítésén fáradoznak a neves gyártók.
Próbálj ki egy valóban nőknek tervezett modellt!
Ha valaki azt mondja a jelenlegi, hosszabb túrák során nem éppen kényelmes kerékpárra, hogy „Majd megszokod!”, „Idővel belejössz!”, nem tesz meg mindent azért, hogy a kerékpározás valóban élvezetes legyen a kerékpáros hölgy számára. Érdemes betérni egy széles kerékpárválasztékot nyújtó kerékpár-kereskedésbe, és kipróbálni egy valóban női anatómiára tervezet modellt. Sokak számára ég és föld különbséget jelent az a pár centi eltérés, a végre rendeltetésszerűen működő felfüggesztés, a könnyen elérhető fékkar és a női altájra szabott nyereg. Ne felejtsük el a hölgyek számára tervezett ruházatot sem: a kényelem és stílus csak így lehet tökéletes!
Csinos kis „rucik”
Ha már, van női kerékpár érdemes utánanézni a hölgyeket leginkább érintő dolgok egyikének: a ruháknak. Szerencsére itthon is egyre komolyabb választékot találunk a nőknek készült kerékpáros ruhadarabokból. Alulról kezdve a kerékpáros cipő az első, melyet érdemes beszerezni, hiszen a patentpedál a hölgyeknek is sokkal profibb megoldás, ha kicsit is komolyabban gondolják. Alsóruházat szerencsére nem szükséges, hiszen a kerékpáros betéttel rendelkező nadrágok alá nem szükséges, és a kerékpáros szoknyák is rendelkeznek önálló kerékpáros belsővel. A női mezek között is széles a választék, a különböző mintásaktól az egyszínű darabokig sokféle szolgálja a kényelmesebb kerékpározást. A kesztyű tekintetében is megtalálják a filigránabb kezek a sajátjukat, és szerencsére a bukósisak gyártók is előálltak a megjelenésre kényesebb hölgyeknek szánt speciális modellekkel.
Sörgyári capriccio
Ha pedig nem a sport, hanem a közlekedés a cél, keressük az alacsony átlépési magasságú, kosárral és szoknyavédővel felszerelt női modelleket, melyek igazi élettel teli megjelenést biztosítanak a hölgyeknek a mindennapi közlekedésben. Keressük az agyváltóval felszerelt kényelmes női nyereggel rendelkező modelleket, melyek több márka palettájában is megtalálhatók.
(A cikk eredetileg a Bikemag 2008. tavaszi „Kerékpározz velünk!” különszámában jelent meg.)
A nőknek tervezett bringa jellemzői:
– váz: rövidebb tengelytáv és felsőcső, hosszabb fejcső
– kormány: hajlított és rövidebb a női kezekhez, puhább markolattal
– kormányszár: rövidebb és meredekebb
– nyereg: szélesebb a női anatómiához igazodó virágmintás
– teleszkóp: puhább beállítás a könnyebb hölgyeknek
A vezető cseh márka az Author, ASL (Author Sport Lady) programját kifejezetten a női kerékpárosok igényei szerint fejlesztette, ügyelve arra, hogy anatómiájában és megjelenésében kedvezzen a szebbik nemnek. A felső képen látható Traction ASL a hobbi versenyzésre is alkalmas kategóriát képviseli. (Ára: 145.000 Ft)
A Csongrád Galéria szervezésében a nemrég megjelent „Magyar Kerékpárok” című könyv szerzőjének – Varsa Endrének – kerékpárgyűjteményéből nyílt ipartörténeti kiállítás Csongrádon. A tárlaton közel két tucat a XX. században gyártott magyar és külföldi kerékpár tekinthető meg.
Részlet a meghívó szövegéből:
„A mai kerékpár összes lényeges elemét már a XIX. Században feltalálták. Talán a múlt század harmincas-negyvenes éveire esik a kerékpárgyártás legszebb korszaka. Világszerte igen sok cég gyártott kerékpárokat, és a későbbi gyártmányokhoz viszonyítva az akkori gyári sorozatgépek is mívesnek tűnnek ma, nem beszélve a kisipari kerékpárokról. A kiállítás ebből és a háború utáni két évtizedből mutat be kerékpárokat, magyarokat és külföldieket, gyári sorozatban gyártott bicikliket és műhelygépeket egyaránt.”
A tárlat megtekinthető május 14-ig hétköznapokon 9-12 és 13-17 óráig. A nagy érdeklődésre való tekintettel valószínűsíthető, hogy a kiállítást nyitva tartását meghosszabbítják május végéig, erről az alábbi telefonszámon kapható bővebb információ.
Helyszín: Csongrád Galéria, 6640 Csongrád, Kossuth tér 9-11.; telefon: 63/481-034; galeria(kukac)csongrad.hu
