Rendkívül izgalmasan alakult a holland országúti klasszikus, az Amstel Gold Race fináléja, úgy is mondhatnánk, nem az nyert, aki a leggyorsabb volt, hanem aki a legtovább bírta, hogy ne álljon meg látványosan a lába a kegyetlen Cauberg emelkedőn.
A 260 kilométeres verseny nem hozott sok akciót, sokáig tartották magukat egy szökevénycsoport bringásai, tulajdonképpen az utolsó 10 kilométeren kóstolgatták egymást az esélyesek, amikorra már csak egy szűkebb élmezőny maradt elöl a meredek dombokon történt lemorzsolódások következtében.
5 kilométerrel a cél előtt némi meglepetésre a háromszoros világbajnok sprinter, a spanyol Oscar Freire támadott, és 10 másodperc fölötti előnyt szerzett. A mezőnyből csak a holland Niki Terpstra próbált felzárkózni egyedül, a többiek a hajrára, a Cauberg meredek emelkedőjére spekuláltak.
A helyenként több mint 10%-os kaptatóra Freire 10 másodperc előnnyel fordult, a mezőnyből pedig a belga bajnok, Philippe Gilbert indított olyan támadást, amit tavaly 10-ből tízszer sikerre vezetett. A BMC versenyzőjét segítette, hogy a mezőny elején Damiano Cunego bukást okozott. Freirét elöl közben már csak a görcs rángatta, hiába „csak” 100 métert kellett volna hajráznia, egy ilyen emelkedőn nem így működnek a dolgok.
Gilbert lába is látványosan megállt, ezt észre is vette a fiatal generáció egyik legjobbja, a szlovák Peter Sagan, azonban őt is visszakényszerítette a nyeregbe a görcs, 20 méterrel a cél előtt. Így végül az olasz Enrico Gasparotto és az Asztana csapata örülhetett, persze az ő mosolya sem volt teljesen őszinte, amikor lábát fájlalva leszállt a bringáról…
Eredmény:
1. Enrico Gasparotto (Ita) Astana Pro Team 6:32:35
2. Jelle Vanendert (Bel) Lotto Belisol Team
3. Peter Sagan (Svk) Liquigas-Cannondale
4. Oscar Freire Gomez (Spa) Katusha Team
5. Thomas Voeckler (Fra) Team Europcar
6. Philippe Gilbert (Bel) BMC Racing Team
A mountain bike cross country nem is olyan régen legyőzhetetlen királya, a francia Julien Absalon világkupa-győzelmet aratott egyik kedvenc pályáján a belgiumi Houffalize-ben.
A többszörös olimpiai és világbajnok a svájciak fiatalabb kiválósága, a dél-afrikai nyitó vk-fordulón győztes Nino Schurter társaságában lépett meg az élbolytól és az utolsó körig ketten tekertek együtt. Schurter mindig elhúzott a lejtős részeken, így Absalon nem bízta a véletlenre a dolgot, az utolsó kör elején, az emelkedőn támadott és sikerült is leszakítania a Swisspower menőjét.
Az Orbea 32 éves versenyzőjével így athéni és pekingi győzelme után valószínűleg a londoni olimpián is nagyon komolyan kell számolnunk, hiába temették már őt többen a fiatalabb generáció, Schurter és a cseh Jaroslav Kulhavy uralkodása idején.
A verseny magyar indulója, Parti András (EuroOne-Waberer’s Team) a 93. helyen végzett a rendkívül erős mezőnyben. U23 versenyzőink, Benkó Barbara és Juhász Zsolt futamainak összefoglalója IDE KATTINTVA olvasható.
Elit férfi végeredmény:
1. Julien Absalon (Fra) Orbea Racing Team 1:30:22
2. Nino Schurter (Swi) Scott – Swisspower MTB Racing Team 0:00:38
3. Marco Aurelio Fontana (Ita) Cannondale Factory Racing 0:01:03
4. Burry Stander (RSA) Specialized Racing 0:01:20
5. Manuel Fumic (Ger) Cannondale Factory Racing 0:01:34
6. Florian Vogel (Swi) Scott – Swisspower MTB Racing Team 0:02:17
7. Stéphane Tempier (Fra) TX Active Bianchi 0:02:23
…
93. Parti András (Hun) 0:12:06
Olasz országúti presztízsmárka, ráadásul kedvezőbb áron, mint az arctalan tucatkerékpárok? Nos, a Wilier hazai forgalmazója jóvoltából az előbbi ellentmondás feloldódott!
Ha valaki kételkedne, járjon utána, nézze meg a Wilier modelleket a rájuk biggyesztett árcédulákkal személyesen is, és ettől kezdve elfelejtheti akár a markenting meggyőző erejét, akár a szkeptikusok ellenvetéseit, döntsön maga…
Wilier Zero 7
A Wilier csúcs-kerékpárokat az utóbbi években a Lampre profijai alatt láthattuk, Damiano Cunego, Alessandro Petacchi és Michele Scarponi a Cento1 SLR nyergében ért el szép sikereket, tavaly a profi országúti elit, a WorldTour egyetlen magyar versenyzője, Szeghalmi Bálint is ilyeneket hajtott, s igen jó véleménnyel volt a bringákról, pedig Szegáról tudni kell, hogy az átlagos versenyzőknél nagyobb műszaki érdeklődéssel viseltetik az alatta szolgálatot teljesítő technika iránt.
Szeghalmi Bálint a Cento1 SLR-rel a Lampre színeiben 2011-ben
Az évszázados múltra visszatekintő, liliomot formáló logójáról ismert kerékpárok közül a Bikexpress.hu jóvoltából a csúcskategóriától kezdve a játékos fixik között is válogathatunk itthon, ráadásul valóban válogathatunk: a legtöbb Wilier kerékpár raktárról elvihető. Még a hihetetlenül könnyű legújabb csúcsmodell, a Zero7 is, melynek amúgy is filigrán vázát (800 gramm alatt) egyedi középrész megoldással egészítette ki az FSA, így a karbon hajtóművel is kalkulálva további grammokat ver a legtöbb márkatársra, a 6,8 kilogrammos UCI-limitet „átlagos” felső kategóriás felszereléssel is könnyedén alulteljesíti.
Wilier Zero 7
A magyar vásárlók többségét azonban talán nem a kétmillió forintos zászlóshajó érinti leginkább, hanem az, hogy már alig több mint 400 000 Ft-ért hozzájuthat a karbon vázas Wilier Izoard-hoz, Campagnolo Centaur szettel, Fulcrum kerékszettel. Ezt a kerékpárt egyébként nagy megelégedéssel használják versenyeken a KSI legjobb fiatal menői.
Wilier Izoard
Szintén érdekes lehet az egyik belépő modell, amit most az Izoard-hoz hasonlóan akciós áron lehet megvásárolni: a Wilier La Triestina, triple butted alumínium vázzal, karbon villával, Campagnolo Veloce váltórendszerrel, Fulcrum kerekekkel csak 236 000 Ft! Ráadásul a La Triestina ezen a szinten nem mindennapi design-t kínál, az FSA-val együttműködve a fékek és a hajtókar is a vázhoz illő festést kapnak, profi kinézetűvé téve a bringát.
Wilier La Triestina
A Wilier 2012-es kínálatára egyébként jellemző a nagyon vidám színvilág, a kiváló országútik mellett mountain bike-ok és figyelemre méltó városi cirkálók is szerepelnek a palettán.
Sipos János (1951. március 8. - 2012 augusztus 2.)
Sipos János a Magyar Kerékpársportok Szövetségének elnöki tisztségéért nem kíván elindulni ismételten. A követlező nyílt levelet juttatta el az MKSZSZ elnökének, Törzsök Zsoltnak:
Kedves Zsolt, Kedves sporttársak!
A Szakági Szövetségekkel megegyezve új ,és remélhetőleg anyagilag is a sportágunkat támogató elnökjelölt személyéről megegyeztünk, így a soron következő közgyűlésen nem jelöltetem magam az MKSZ elnöki posztjára. Visszalépésemmel megkönnyítem a közgyűlés munkáját.
Sipos János - Fotó: Vanik Zoltán
Köszönöm, hogy az előző közgyűlésre jelöltek, ez nagy megtiszteltetés volt számomra. Természetesen a sportágtól nem szakadok el, és sok sikert kívánok a megválasztandó elnöknek és elnökségnek.
Abban is bízom, hogy a sajtóban ismét elmérgesedett sárdobálás befejeződik, és új utakon indulhat el a kerékpáros sport.
Idén ismét követhetjük a downhill világkupa rider Wyn Masters bolondságait a Wyn TV-n keresztül. Itt a legújabb epizód, amiben most nem a poénos beszólások dominálnak, hanem a kőkemény veretés a pályákon!
Wyn Masters
A Wyn TV-t természetesen a rendhagyó dolgok teszik teljessé, és talán ezért is szeretjük igazán. Van itt nekünk a New World Disorder 1-2-ből ismert Bobby Root féle old school manual rögtön az elején, és hogy keretbe legyen foglalva, a végén láthatjuk őt egy útátugráson, amit flip-flop papucsban teljesít.
A helyszín az ausztrál Queenstown, csodálatos helyeken követhetjük biciklizéseit a barátaival, ami olyannyira hangulatosra sikerült, hogy a videó megnézése után lehet az első dolgod az lesz, hogy kimenj biciklizni. Nekem biztosan.
Nino Schurter világkupa győzelmét a Scott legújabb kerékméretével, a 650B-vel nyerte. Ezzel nagy löketet adott a cégnek, hogy erősítsék ilyen irányú fejlesztéseit.
Nézzük, honnan ered a 650B megnevezés!
Ez egy francia eredetű méretezés, ami a gumi külső átmérőjét jelöli. Régen ez még egyértelmű jelölés volt, mivel minden felnimérethez csak egyféle gumiméret tartozott. A bütykös gumik, az eltérő profilok és a számtalan szélességű abroncs megjelenésével értelmét veszítette, a helyét pedig egy egységes, az European Tyre and Rim Technical Organisation (Európai Abroncs- és Keréktárcsagyártók Technikai Szövetsége) által ajánlott méretezés vette át. Az ETRTO szám a felni peremének átmérőjét – és a gumiabroncs belső átmérőjét – mutatja meg.
Az ETRTO 1964 októberében alakult, azzal a céllal, hogy a különböző gumiabroncs szabványokat összehozza és Európán belül egységesítse azokat. Ezzel segítve a csereszabatosságot és a gyors, egységes információk terjedését.
Az ERTRO a felni peremének átmérőjét jelöli
Anno a 650 mm-es külső átmérőhöz három különböző felni és gumiméret tartozott. Ez a három méret betűkkel lett megkülönböztetve egymástól.
– 650A egy aránylag magas peremű – 590 mm – felni, 30 mm-es gumival (26 x 1 3/8″)
– 650B egy közepesen magas peremű – 584 mm – felni 40 mm-es gumival
– 650C a legkisebb átmérővel – 571 mm – és legballonosabb gumival rendelkezett Ezen kívül még van egy 650-es méretjelölés is, ami 597 mm-es átmérővel rendelkezik, ám időközben minimálisra csökkent a számuk.
A marketingesek egy darabig erőltették, hogy a 650B méretet hívják 1/4-esnek és a 27,5″-os megnevezést is a köztudatba kívánták hozni. A legtisztább az, ha a legmeghatározóbb méretet, az 584 mm-t használjuk!
650B vs. 26"
Milyen kerékméreteket használunk manapság?
A leggyakoribb, a hétköznapi életben is használt kerékméreteink az országútikon a „hétszáz c”, hegyikerékpárokon a „huszonhat collos”, valamint a „huszonkilenc collos”.
– országúti: 700C. Francia mértékegységből származik, a külső átmérőt jelöli. A felni peremének átmérője 622 mm.
– hegyikerékpár: 26″ vagy 29″.
Nem is gondolná az ember, hogy amikor egy 26″-os gumit kérünk a boltban, körülbelül 5 különböző belső átmérőjű abroncsot adhatna az eladó. Mivel a 26″ a gumi külső átmérőjére utal. Tehát jól jegyezze meg mindenki, hogy a klasszikus mtb peremátmérője 559 mm, ezzel kell tovább pontosítanunk, ha szükséges.
A 29″-os kerék egy olyan manőver során keletkezett, hogy az országúti felnire vastag, bütykös gumit húztak. Tehát a peremátmérő itt is 622 mm, akárcsak az országútiknál, viszont a vaskos gumi miatt a gumiátmérő 29″-os.
Balról jobbra: 29" - 650B - 26"
Most pedig nézzük, hogy vélekednek a gyártók a 650B méretről: Adrian Montgomery a Scott marketing igazgatója így nyilatkozott a 27,5″-os kerékméretről:
– Mára elegendő tapasztalatot szereztünk, hogy egyértelművé váljon a nagyobb kerékméret biztosította előny. De ez a nagyobb kerékméret sok fizikai akadályba ütközik, ami az egész kerékpár felépítését illeti: a hosszabb rugóutas vagy úgy általában a kisebb méretű vázaknál jelent problémát a nagy kerékméret. Schurternek méreténél fogva is gondjai akadtak a nagy kerékmérettel, ezért határoztunk úgy, hogy kipróbáljuk a 27,5″-os méretet. Jelenleg a merevfarú és összteleszkópos modelleken is tesztelünk, hogy minél több információt tudjunk összehasonlítani.
– A nagyobb gyártók hamar rákaptak a 29″-es kerékméretre. Vajon a 650B-vel is ez fog történni?
– Nem tudom, hogy a felhasználói piac akarja-e a 650B méretet. De megoldás lehet a kisebb méretű vázaknál – 13-15″ -, amiket általában gyerekek és alacsonyabb termetű felnőttek használnak. Az igazság az, hogy a 29″-es kerékméret nagy segítség az új bringásoknak, mivel ezzel könnyebben veszik az akadályokat és segít lendületet tartani. Viszont a hátulütője az, hogy a 150 mm feletti rugóúttal rendelkező vázakba szinte lehetetlen beépíteni.
– Milyen fejlesztési potenciálok vannak a 650B-nél a 29″ kerékméret után?
– Ahogy nőnek a vázaknál a rugóutak, úgy egyre torzulnak is: magasabbra kerül a középcsapágy, ami súlypont emelkedéssel jár és a láncvilla-hossza is növekszik. A fejcsőnél hasonló a helyzet, a nagyobb kerék miatt túl magasra esik a kormány, amit rövidebb fejcsővel, negatív kormányszárral lehet ellensúlyozni, de ezek egyike sem az igazi. Ezeken segít a 650B kerékméret.
Ezek után mindenkinek magának kell eldönteni, hogy kerékméret a szimpatikus, melyikkel tud a leghatékonyabban haladni. Valószínűleg az idei Eurobike-on már több gyártó is ki fog jönni a 650B méretű bringáival. Ha előbb nem, akkor ott már biztosan ki tudjuk próbálni is őket.
Barbi rajtja remekül sikerült, de közbejött a fránya bukás...
Benkó Barbara (Focus M.I.G.) a hetedik helyen végzett a belgiumi mountain bike olimpiai krossz világkupa futamon, újabb olimpiai kvalifikációs pontokat szerezve eredményével! Juhász Zsolt (EuroOne-Waberer’s Team) ugyancsak a 23 év alatti korosztályban 33. lett.
Barbi rajtja remekül sikerült, de közbejött a fránya bukás...
Houffalize pályáján Barbi remekül kezdett az idén különválasztott (tavaly még együtt indult az U23 és az elit kategória) huszonhárom év alatti hölgyek futamában, de egy bukás után a szűk egy órás verseny végére visszacsúszott, 1:41 percet kapva a győztestől. A futamot az ukrán Jana Belomojna nyerte az orosz Jekatyerina Anosina (+13 mp) és az ausztrál Rebbecca Henderson (+23 mp) előtt.
Barbi így kommentálta eredményét:
„7.hely ma a Világkupán Belgiumban! Szuper start, jó lábak majd egy kollegina kamikaze előzési kísérlete után esés. A kerékpárom és én is szétestem ezt követően. Nem így terveztem, de lesz ez még jobb is!”
Juhasz Zsolt a rajt után szintén még remek pozícióban
Zsolt hasonlóan jó rajtot vett, a kiskör után a 12. helyen tekert, majd 13-ként fordult az első kör után, de később egyre hátrébb csúszott, és a verseny végére 6:08 perc hátránnyal zárt a 33. helyen a cseh Ondrej Cink mögött. A dobogóra az osztrák Alexander Gehbauer (+21 mp) és a német Julian Schelb (+27 mp) állhattak még fel.
A TCR Composite 3 szemrevaló masina, árához képest a vázszett hihetetlen technikai színvonalat nyújt.
A Giant, a világ vezető kerékpárgyártója, 20 éve gyárt karbonvázakat, 2003 óta fokozatosan tökéletesíti a monocoque, azaz illeszték nélküli vázkialakítás gyártástechnológiáját. Ilyen gépeket hajtott régebben a T-Mobil csapat, élén Jan Ullrich-kal és Eric Zabellel, ma pedig a holland Rabobank a legismertebb Giant szponzorált csapat.
Tesztalanyunk, a Giant TCR Composite 3 vázgeometriája egy az egyben megegyezik a Lars Boom és Robert Gesink által hajtott karbon csúcsvázakéval, mindössze annyi különbséggel, hogy a díszkarbon fedőszövet helyett felülete festett, szövetalapanyaga pedig valamivel kisebb szakítószilárdságú, több réteget tartalmaz, tehát 150-200 grammal nehezebb.
A TCR Composite 3 szemrevaló masina, árához képest a vázszett hihetetlen technikai színvonalat nyújt.
A Giant kisebb számjegyekkel illeti magasabb felszereltség szintet, a TCR Composite 3 a versenyorientált karbonvázkínálatban a legkedvezőbb árú. Mit jelent esetünkben a versenygeometria? Csakis jót, de ha ezt el szeretném magyarázni, akkor el kell árulnom egy ‘s mást a menettapasztalatokból. Amíg régebben a Giant irányítását sokan lassúnak érezték, ennek most már nyoma sincs: a TCR-ek irányítása kiköpött olyan, mint amit egy patinás olasz géptől elvárunk. Ez biztos, hogy nem a véletlen műve, hiszen a Giant a Rabobank esetében a Colnagótól vette át a szponzori stafétabotot, és gyanítható, hogy a szerződés (szóbeli) részét képezhette a jól megszokott és megszeretett menettulajdonságok pontos lemásolása. Ezt ötvözte a Giant a sokévnyi munkával és tetemes költséggel általa kifejlesztett karbongyártás-technológiával, illetve a legmagasabb szintű alapanyagokkal. Az eredmény a TCR Advanced sorozat, egyszerűsített kivitelben pedig a most kipróbált TCR Composite család.
A 105-ös fékváltókar rejtett bowdenvezetésű, megfelelően pontos és gyors, bár a "lobogóbowdenes" régebbi modellek teljesítménye kicsit jobb volt.
Amellett, hogy a Composite 3 lebilincselő látványt nyújt, más gyártókhoz azonos árszintű modelljeihez viszonyítva hihetetlen technikai színvonalat képvisel. Úgy tűnik a világ legnagyobb vázgyártója megteheti, hogy már középkategóriában „elszórja” azokat az újításokat, amelyeket mások még csak csúcsszinteken tudnak biztosítani. A fejcső és a villanyak alul-felül terhelés szerint eltérő átmérőjű, a középcsapágy széles, ultramerev BB86-os szabvány szerinti, a nyeregszár csepp-profilos karbon, a láncvilla terhelés szerint aszimmetrikus, a papucs integrált karbon és így tovább. Kíváncsi lennék, hogy hány szabadalom védi ezt a Lajtától nyugatra belépő országúti karbon kategóriába sorolt gépcsodát!
Az aszimmetrikus láncvilla hajtás oldalon függőlegesen lapított, amely ellenáll a hajtóerőnek, másik oldalon pedig oldalirányban merevít.
Talán érdemes megjegyezni, hogy egy a TCR Composite 3-hoz viszonyítva kétszeres értékkel bíró, csúcskategórás karbongépet akasztottam kampóra a jelen tesztalany kipróbálásához. Ennek ellenére a két váz menettulajdonságában nem éreztem jelentős különbséget, bizonyos szempontból az új jövevényt tartom jobbnak. Az eleje megingathatatlan, a túlméretes alsó csapágy érezhető többletstabilitást biztosít. A masszív középrész és az aszimmetrikus hátsó traktus is rendben van: nincs az a bikaerős pilóta, aki meg tudná csavarni a gép ezen részét. Az egyedi nyeregszár nemcsak szép, hanem szerencsére kissé csillapítja is az út rezgéseit. Az irányítás – mint már írtam – kiköpött klasszikus olasz módi, ennyi erővel Colnago felirat is viríthatna az alsócsövön. Másolni így érdemes!
A hátsó sarukiképzés is monocoque karbon, a váltótartó fül rögzítése is átgondolt.
Persze ha maga a vázszett listaára 340.000 körül van, nem várhatjuk el, hogy ennél mindössze 60 ezerrel többért komplett Dura Ace felszereltséggel, karbonkerekekkel jussunk a TCR Composite 3-hoz. Kisebb fajta csodát produkálva a Giant egy gazdaságos Shimano 105/Tiagra mixszel, FSA hajtóművel és Tektro fékekkel, saját márkájú kerékszettel és kiegészítőkkel látta el ezt a modellt, amely meglepő módon kiváló összhangot alkot, és a komplett kerékpár ár/érték aránya így már kiváló, a nagyszerű váz pedig tuningolható. A fékhatás példás (a szokványos Tektro pofákat a Giant saját beszerzésre cserélte!), a hátsó váltás hibátlan, a hajtómű, annak ellenére, hogy tengelye „csak” 19 mm átmérőjű, a szélesen elhelyezett csapágyaknak köszönhetően méltó társa a váz hihetetlenül merev középrészének. A nyereg egy Fizik Arione koppintás, az eredetitől megkülönbözhetetlen, tehát ismét egy tökéletes másolat. A kormány egy az egyben megegyezik az FSA kompakt hajlítású darabjaival, azok minden előnyével és hátrányával. Ismét megjegyzem: ha jó az eredmény, akkor a koppintás ténye az én szememben dicséretes megoldás.
A fejcső elölről is impozáns látványt nyújt, masszív, erős és merev. Sajnos a váltóbowden feszességállítója nem a vázra került, a beiktatott állócsavart nem tudtam menet közben kezelni...
Persze ha egy ilyen kiváló gépet hajt a tesztpilóta, érzékenyebbé válik a legapróbb hiányosságokra. A menetpróba során tapasztalt esetleges nagyobb problémák mellett talán nem tulajdonítottam volna különös jelentőséget a (saját gépemen) megszokottnál lassabb első váltásra, de így, hogy ezen kívül minden klappolt a TCR-en, okának mindenképpen utána kellett járni. A probléma többrétű, és sajnos a megoldás apró fejlesztést igényel. Sokan az alsó kategóriájú Tiagra átdobót okolnák a gyenge teljesítményért, de ennek cseréje semmit nem old meg. Maga a váltótartó konzol a fő ludas: függőlegesen elhelyezett két csavarja nem tartja stabilan az átdobót, a váltás közben sajnos több mm-t(!) csavarodik. Ezt fejeli meg a FSA hajtómű végletekig történő „olcsósítása”, azaz alacsonyabb kategóriájú (RPM) préselt alu lánctányérok behelyettesítése (sajnos nem egy széria FSA Omegát kapunk), illetve a 16 fog ugrás a 34-es és az 50-es tányér között.
A hajtáslánc Shimano 105/Tiagra/FSA egyveleg, amelynek hátsó szegmense példásan működik.
A kézenfekvő megoldás a konzol lecsavarozása, a mögötte lévő festés eltávolítása, majd epokittel való beragasztása lenne, de ez minden bizonnyal érvénytelenítené a vázgaranciát, tehát helyből elvetendő. A másik tippem, amit ki is próbáltam, egy minőségi 48 fogas CNC alutányér behelyettesítése, amely kisebb fogszámugrást eredményez, illetve markáns rámpái sokkal gyorsabban „felrántják” a láncot. Ezt megfejeltem azzal, hogy egy 11 fogas kis hátsó lánckereket tettem a 12-28-as sor elejére, a 28-as „nagyiáttételtől” elbúcsúzva sokkal jobban használható 11-25-ös kombinációval folytattam a tesztet. A konzol így is hajlongott, ellenben a váltás mindkét irányba lényegesen gyorsabb lett. Ezzel a gép számomra a felhasználói kör szempontjából tökéletessé vált, semmilyen más fejlesztést, tuningot nem is javaslok.
A hátsó traktus felülről: a felsőcső merevítő bordája (a hosszanti karbonszál) a támvillán is folytatódik, a nyeregszár csepp-profilját követi a nyeregvázcső, a hátsó kereket magába fogadja, ezzel csökkentve a láncvilla-hosszt, illetve javítva a váz aerodinamikáját. Ellenben az első átdobót rögzítő konzol felfogatása túl rugalmas sikerült, amely rontja a váltásteljesítményt.
De ki is pontosan a TCR Composite 3 által megcélzott kerékpáros? Ugyebár ha a váz „Advanced” változatával, teljes elektronikus Dura Ace-szel, karbonkerékszettel, illetve hatszoros árcédulával lenne dolgunk, akkor a képzeletbeli célszemély a Pro-Tour sorozat valamely élversenyzője. Így hatodáron inkább egy olyan amatőr bicajosról van szó, aki a vázszett tekintetében a profik által igényelt és élvezett teljesítmény 95%-át, az alkatrészek terén közeli hasonlóságot óhajt, édesmindegy számára, hogy a gép nem 6,8 kg-ot, hanem történetesen 8,8 kg-t nyom. Honnan a többlet? A váz és villa ebből mindössze hozzávetőleg 300 grammért felel (a TCR Composite vázszett M-es méretben 1070+495 g), a többi a túlépített (és minden bizonnyal strapabíró, megbízható és tartós) kerékszett, az acéldrótos köpeny, a kormánymű, a nyereg, illetve a takarékos váltószett és hajtáslánc. De a lényeg nem a súly, hanem az élmény: TCR-rel menni csodálatos érzés, azaz egyszerre merev, stabil, kiválóan irányítható, az út rezgéseit pedig egész jól semlegesíti. Ez az élmény még egy megszállott gramm-mániás számára (mint jómagam) is fontosabb, mint a mérleg kijelzőjén szereplő szám!
A középrész egyetlen gigantikus szerkezeti elem, mind magasságában, hosszában és szélességében impozáns. A modern BB86 szabvány ilyen paramétereket is lehetővé tesz.
Felvetődhet még, hogy a TCR versenygeometriája mennyire alkalmas amatőr szintű hobbikerékpározáshoz. Megsúgom: minden a beállítás függvénye, vásárlás után ezen érdemes „tuningolni”, nem a spórolós alkatrészeken. A Giant megtett mindent a kényelmesebb testhelyzet érdekében: a Composite 3-on a szokásosnál 1 cm-rel rövidebb kormányszárat találunk, a kormány maga pedig kompakt hajlítású, azaz alsó fogában kevésbé kell előre hajolni. Számomra a kormánymagasító 3 cm távtartó gyűrű már túlzás volt, az első 100 km-es tesztkör során a kormányt majdnem végig alul fogtam, mivel saját gépemen ehhez hasonló a felsőfogásos testhelyzet. (A rabobankos Lars Boom -10 fokos 140 mm-es stucnit tetetett a versenygépére, távtartó nélkül, direkt a kormánycsapágy porvédőjére ejtve.) Ha pedig valakinek a gyári kormánypozíció túl alacsony lenne, még megfordíthatja a stucnit, ezzel 2 cm-t nyer magasságban, illetve fél centivel rövidül a pilótafülke. Ez nálam már-már a komfortkerékpárrá változtatná a TCR versenytelivért.
Az ívelt felsőcső miatt a bowden kicsit furcsa helyzetben fut, de a láb mozgását nem akadályozza.
Mindent összevetve igen kedvező áron juthatunk egy fantasztikus géphez. Aki velem együtt lassúnak érzi az első váltást, az oldja meg a problémát: szerencsére néhány ezer forint ehhez mindenképpen elegendő. Aki nem lenne maradéktalanul elégedett a tesztgépen szereplő felszereltséggel, annak a TCR Composite vázszett külön megvásárlása helyett azt ajánlom, hogy nézze meg a tavalyi és tavalyelőtti, akciós áron meghirdetett, mérethiányos TCR Advanced vázakat: ezek már tartalmazták az idei Composite technológiáit, kiváló menettulajdonságait. Válogatott alkatrészekkel könnyen UCI súlyhatár alá tornázható az így megépített masina, kielégítve ezzel mind a gramm-, mind az élményorientált kívánalmakat. Egy 2010 utáni Giant TCR-ben szerintem senki sem fog csalódni!
A középcsapágyház szélessége is szembetűnő, viszont az FSA Omega hajtómű 19 mm-es tengelye és karkialakítása nem használja ki teljesen a technológia adta lehetőségeket.
InfoBox:
Forgalmazó: Progress Cycle a.s., Czech Republic
Származási hely: Tajvan
Vázgarancia: 5 év
Vázméretek: XS, S, M, M/L, L (tesztelt), XL
Elérhető színek: fehér/kék/fekete
Alkatrész-garancia: 1 év
Ajánlott fogyasztói ár: 399.900 Ft
Váz: Giant TCR karbon technológia; 1070 g/M-méret
Villa: Advanced-szintű karbon/alumínium, OverDrive, 1 1/8″-1 1/4″ csapágyak; 495 g
Hajtómű: FSA Omega MegaExo Compact; 175 mm; 50/34 fog
Középrész: FSA Omega MegaExo Compact press fit
Lánckeréksor: Shimano Tiagra, 12-28 fog
Lánc: Shimano Tiagra
Fékváltókarok: Shimano 105 ST-5700
Hátsó váltó: Shimano 105 RD-5700
Első átdobó: Shimano Tiagra konzolos
Fékek: Tektro/Giant
Kerékszett: Giant P-R2, Sealed Bearing, 24/28 furat, DT Swiss Competition, 14/15g
Belsők: Giant
Külsők: Giant P-R3, Front and Rear specific, 700×23 mm
Kormány: Giant Connect, 31,8 mm
Kormányszár: Giant Connect, 31,8 mm
Kormánycsapágy: FSA 1 1/8″-1 1/4″ csapágyak
Nyeregcső: Giant Vector karbon
Nyereg: Giant Performance Road
Nyeregcsőbilincs: Giant Vector
Bandázs: Giant
Pedál: –
Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 73,0 fok
Nyeregvázcső-szög: 72,5 fok
Nyeregvázcső-hossz (cső tetejéig mérve): 555 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: (csőközéptől-csőközépig): 585 mm
Felsőcsőhossz: (csőközéptől-csőközépig): 570 mm
Láncvillahossz: 405 mm
Tengelytáv: 1005 mm
Átlépési magasság: 805 mm
Stucnihossz: 110 mm
Fejcsőhossz: 185 mm
Középcsapágy-magasság: 270 mm
Össztömeg: 8,75 kg (pedál nélkül)
Buruczki Szilárdnak keményen indult a szezon, a dél-afrikai világkupa után az első két olimpiai kvótafutó verseny következett, melyeken a Merida Kőbánya TC versenyzője értékes pontokkal járult hozzá a kvalifikációhoz:
Sziasztok!
A következő válogatóversenyre egy héttel a szerb verseny után került sor, Kolozsváron. A pályát már jól ismertük az előző évből, csak a végén volt egy kis változtatás: a sziklakert után, egy félméteres ugratót tettek be a szervezők a pályába. Először mindenkit meglepett, de gond nélkül lehetett teljesíteni. A pályajáráson még por száraz volt a pálya, de éjjel megérkezett az eső, viszont másnap a déli rajtnak és a köves erdélyi talajnak köszönhetően majdnem teljesen száraz pályán versenyezhettünk, így nem kellett nyelni a port. Az egyórás bemelegítés végére egyre jobban éreztem magam, de valahogy nem tudtam ellazulni a rajtnál, merevnek éreztem a lábaimat és feszült voltam.
Buruczki Szilárd blogja az olimpiai válogatókról
Ismét erős nemzetközi mezőny gyűlt össze. Én Parti mellől indulva ismét jól elkaptam a rajtot. Kilőttem a szuper könnyű O.Nine Team-mel, csak Juhász Zsolt tudott elém besorolni. A helyezkedések után a 2. helyen a mentem az első kör feléig. Egy meredek köves emelkedőn támadott a lengyelek ikonja, Marek Galinski. Andris egyből ment utána. Ketten Zsolttal nem sikerült tempót váltanunk és utánuk menni. Túl nehéznek éreztem a lábaimat, hogy magasabb fordulaton menjek. Ketten maradtunk Zsolttal a 6-7. helyen. Nem tudtuk átvenni az elénk kerülő versenyzők ritmusváltását sem. Már csak egymásra figyeltünk, még Blazsó Marci is felért ránk, sőt támadott, próbált leszakítani minket. Nem hagytuk magunkat és átvettük a tempóváltást, mert Marci komoly tempót diktált. A verseny felénél az utolsó meredek emelkedőn hallottam mögöttem egy reccsenő hangot. Marcit nem láttam többet, már csak a célban mesélte el, hogy láncszakadás miatt maradt le. Az utolsó kör elején az első meredek mászásnál támadtam meg Zsoltot és sikeresen leszakítottam egy hirtelen megindulással. A célig megőriztem a 6. helyemet, mögöttem Zsolt futott be, ezzel is hozzájárulva az olimpiai kvótához.
Buruczki Szilárd blogja az olimpiai válogatókról
Jobb helyezésre számítottam, mert nagyon sok munkát fektettem be az edzésekbe a jó verseny teljesítmény érdekében. Sajnos nem sikerült visszavágnom Andrisnak a szerbiai viadal után, pedig úgy éreztem, hogy tudok jobbat menni. A szezon folytatásában, az olimpiai kvalifikációs pontgyűjtés után, célom a Top Maratonokon és az erdélyi, Román maratonokon az elsőség elnyerése.
Nagyon jó érzés volt ismét Erdélyben versenyezni, mintha haza térnék, az erdélyi magyar ajkúak szurkolásának köszönhetően.
Buruczki Szilárd blogja az olimpiai válogatókról
Köszönöm a sok segítséget Gábor barátomnak, RoBikenak, Lacinak és Tibinek. A csúcstechnika ismét hibátlanul működött. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy a legjobb technikát sorakoztatta fel mögöttem, illetve alattam a Bikefun Hungary. 😉 Nagy köszönet érte! Eisi Karcsinak is köszönettel tartozom, hogy a tőle telhető legtöbb támogatást adja a Merida Kőbánya TC!
Hajrá MERIDA, KTC!
Szép napot mindenkinek!
Szilárd az ezt megelőző két versenyről, a Kamptal-Klassik-Trophy-ról és az újvidéki válogatóról így írt korábban:
Dél-Afrika óta két versenyen vettem részt. Az egyik, a régi tavaszi klasszikusok közé tartozó Kamptal-Klassik-Trophy az osztrák sógoréknál, Langenloisban.
Buruczki Szilárd blogja az olimpiai válogatókról
Ezt a versenyt inkább formába hozó edzésnek iktattam be a versenynaptáramba, mert még a válogató versenyek előtt szerettem volna éles bevetésen is kipróbálni az új, pille könnyű Merida O.Nine Superlite Team bringát. Fontosnak éreztem, hogy a 29er gépemmel összehasonlítsam a 26”-os bringát, hogy melyikkel fogok tudni jobban haladni adott pályán.
A verseny napján, kora reggel indultunk a párommal és a barátnőjével Ausztriába. Jó dolgom volt, kiszolgálásban nem volt hiány, nagyon sokat segíttettek a csajok, ügyesek voltak. A versenyen egész jó helyre szólítottak be, a 20. helyről rajtolhattam az erős mezőnyben. A rajt után egy kicsit visszacsúsztam és kb. a 30. hely környékén terheltem az új O.Nine pedálját. Kitartottam és a végére tartalékolt erőmet mozgósítva pár ridert le tudtam még vadászni, ami 27. helyre volt elég. Sajnos nem pontszerző helyezés, de jobb időt mentem, mint tavaly, és a helyezésem is jobb volt.
Buruczki Szilárd blogja az olimpiai válogatókról
A szuper könnyű O.Nine Team-et nagyon megszerettem. Szuper jól ki lehetett gyorsítani a Ritchey SuperLogic Carbon szingós kerekeket. Gyorsabbnak éreztem a meredek mászásoknál, mint a 29’er Big Nine teamet, de a lejtőkön biztosságosabb a 29’er.
Útra keltünk hazafelé, de a kopogó éhségtől csak Bécsig jutottunk el, ahol a Práterben elfogyasztottuk a jól megérdemelt bécsi szeleteket. 🙂
A másik versenyem, a szerb válogató előtt néhány rövid gyorsító edzést végeztünk Ottó bácsival, és Zolival is csak rövid szinten tartásos gyakorlatokat nyomtunk a LiteWellness-ben. A szombati korai indulás és a háromórás várakozás a határon, a török vendégmunkás roham miatt, nem tett valami jót a fittségünknek. A pályajárásra már csak két kört szántam a hosszú út fáradalmai miatt. Szerencsére előzőleg már volt lehetőségem pályát járni a héten. Egy kedves szerbiai magyar ismerősöm megmutatta a pályát, ami már a hét közepén ki volt szalagozva.
Ezután legurultunk Fruska Gora hegyről Novi Sadba, hogy megkeressük a szállásunkat. Nem volt egyszerű történet, mert még a helyiek sem tudták, hogy hol van pontosan a hotelünk. Hosszas kérdezősködések után egy helyi, szerb autós vállalkozott arra, hogy megmutassa, merre is van a hotel, de még neki is kellett némi segítség.
Buruczki Szilárd blogja az olimpiai válogatókról
Másnap reggel kipihenten ébredtem, fittnek éreztem magam. A reggeli után, Barbival és Andrissal kimentünk egy verseny előtti átmozgató edzésre a fagyos szélben. Az éjjeli lehűlés után már csak 4-6 fok volt a hegyen és ráadásul még havas eső is fogadott a pályán. Szerencsére a néha előbukkanó napnak és nagy szélnek köszönhetően délutánra felszáradt a pálya és nem porzott, mint az előző napon. Később úgy döntöttünk, hogy a ciklokrosszos, hideg időjárás miatt, hatékonyabb inkább görgőn végezni a bemelegítést.
Az első sorból, Andris mellett rajtoltam, ahonnan nagyon jól ki tudtam lőni. Az első körben négyen mentünk együtt, rajtunk kívül Lami piszkított bele a házi versenyünkbe. A harmadik körben lógott meg előlünk Parti, amikor az első lejtőn egy kicsit megúsztam mögötte. Ezt kihasználva, a gyors, sík részen, ahol jobban lehetett haladni teljes gázzal próbált leszakítani. Nem bírtam utána menni, most ennyi volt bennem, inkább figyeltem a többiekre, Zsoltra és a szlovák Lamira, akik folyamatosan mögöttem haladtak. Az utolsó kör elején, a sík résznél már senki nem akart elől menni, ezért egy kicsit meghúztam a tempót, hogy ne álljunk meg teljesen. A hosszú emelkedőn Lami támadott hátulról. Próbáltam rá tenni a kereket, de egy kissé leszakadtam. Zsoltot ott hagytuk, de már csak egyenként futottunk be a célba, egymást leszakítva. Így a harmadik helyre volt elég az erőm. A következő hétvégén lesz lehetőségem a visszavágóra.
Buruczki Szilárd blogja az olimpiai válogatókról
Az O.Nine Superlite Team nagyon jól viselkedett, azt csinálta, amit a gazdi parancsolt neki, úgyhogy kijár neki egy kis kényeztetés. 😉
Köszönöm a hétvégi versenyen a segítséget Ottó bácsinak, Benkó Lacinak, Valter Tibinek és az újvidéki szurkolóknak, hogy szorítottak értem, nagyon jó érzés volt hallani! Külön köszönet Eisi Karcsinak, hogy gyorsan hazarepített és közben megismertette velem az RG sportág csínját-bínját, egy RG verseny közbeiktatásával! 🙂
