Járdán vagy úttesten, villogó lámpával vagy állandó fényűvel? Na és mekkora sebességgel? Csak néhány kérdés azok közül, melyekkel könnyen zavarba ejthető még a leggyakorlottabb bringás is. A McDonald’s BringaMánia KRESZ-tesztjén, közel 1000 hazai kerékpáros válaszai alapján kiderült, hogy akadnak értelmezési problémák a szabályokat illetően.
Tekerjünk ki a KRESZ útvesztőjéből!
A McDonald’s BringaMánia program megbízásából, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának Sportmenedzsment és Rekreáció Tanszéke segítségével 2011 decemberében felmérést végzett a Vuelta Sportiroda. A felmérés során utcai megkérdezés illetve internetes kitöltés útján közel ezer fő válaszait gyűjtötték össze és értékelték ki. A McDonald’s BringaMánia KRESZ-teszt felmérése azzal a céllal jött létre, hogy annak eredményeit felhasználva eloszlathassák a „kerékpáros KRESZ” körüli tévhiteket, és így a nyári bringás-szezonra mindenki tisztában legyen a szabályokkal. A felmérés kérdései sorra vették az utak használatával, a sebességkorlátozásokkal, a forgalmi szabályokkal és a biciklis öltözékkel, felszereléssel kapcsolatos problémákat.
Tekerjünk ki a KRESZ útvesztőjéből!
Szabályok és szokások
A felmérés tanulsága szerint az utak megfelelő használata körül továbbra is nagy a zűrzavar. Némely esetben maguk a KRESZ szabályok is ellentmondásosak, máshol tévhitek és rossz berögződések okozzák a problémákat, és teremthetnek veszélyhelyzeteket. A kerékpárutak használatával a többség tisztában van, azonban a járda, a közös gyalog- és kerékpárutak, valamint az autóbusz forgalmi sáv esetében ez már kevésbé mondható el.
Kié a járda?
A KRESZ csak abban az esetben engedi a járdán való kerékpározást, ha az út kerékpáros közlekedésre alkalmatlan vagy tilos rajta biciklizni, talán ezért gondolja úgy a válaszolók 41 százaléka, hogy a járdán egyáltalán nem szabad tekerni. Arról pedig, hogy milyen út számít közlekedésre alkalmatlannak, hosszas vitákat lehetne folytatni.
A közös gyalog- és kerékpárutak esetében a megkérdezettek mindössze 30 százaléka van tisztában azzal, hogy csak abban az esetben kötelező a közös utak használata, ha a gyalogosok forgalma nem akadályozza a kerékpáros haladását. Az autóbusz forgalmi sávban való közlekedéssel kapcsolatban sem sokkal felkészültebbek a válaszadók, hiszen a megkérdezettek csupán 41 százaléka tudja, hogy külön megengedő tábla esetén az is igénybe vehető a kerékpáros forgalom számára. Azt azért hozzá kell tenni, hogy ilyen megengedő táblával szinte még senki sem találkozott.
Tekerjünk ki a KRESZ útvesztőjéből!
Határtalan sebesség
A forgalmi szabályok tekintetében biztatóbb a helyzet, a legtöbb helyes válasz ugyanis ebben a témakörben született. Az egyirányú utcában való közlekedés, illetve a zebrán történő elsőbbségadást illetően megnyugtatónak mondható a bringások felkészültsége (77% illetve 75% tudta a jó választ). A kerékpárosok maximális sebességére vonatkozó kérdéseket a válaszolóknak csupán 48 százaléka válaszolta meg helyesen.
Csillog, villog, visszaver
A láthatóságra vonatkozó kérdések azonban sokakat csőbe húztak, hiszen a válaszadók közel 60 százaléka szerint a villogó piros hátsó fényforrás a szabályos, pedig a KRESZ folyamatos fényt ír elő. A lakott területen kívül, korlátozott látási viszonyok között kötelező fényvisszaverő ruházatot pedig a felmérésben résztvevők 44 százaléka gondolja kötelezőnek lakott területen belül is, vagy akár minden esetben.
Tekerjünk ki a KRESZ útvesztőjéből!
Ahogy a felmérés eredménye is igazolja, általánosnak mondható a bizonytalanság a bringások között, ha a közlekedési szabályokról kell nyilatkozni. Épp ezért ezek a kérdések nem maradhatnak megválaszolatlanok, hiszen az egyértelmű, mindenki számára érthető KRESZ – és ennek ismerete – a biztonságos közlekedés alapja. Az eredeti kérdőív és a helyes válaszok megtekinthetők a BringaMánia oldalán (www.bringamania.hu), ahol folyamatosan újabb információk is olvashatók a témával kapcsolatban.
Galimzjanov szakaszgyőzelme tavaly áprilisban, a De Panne-i Háromnaposon
A fiatal sprinter generáció egyik jeles képviselője, az orosz Katyusa WorldTour-istálló első számú hajráembere, Gyenyisz Galimzjanov EPO használatára utaló mintát produkált versenyen kívüli ellenőrzés során, március 22-én.
Galimzjanov szakaszgyőzelme tavaly áprilisban, a De Panne-i Háromnaposon
A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) a kölni laboratórium által elvégzett teszt eredménye alapján, ami során vizeletmintájából a vérdopping alkalmazását mutatták ki, felfüggesztette a 25 éves sprinter versenyengedélyét. Az oroszok olimpiai reménysége kérheti a B-minta vizsgálatát, aminek pozitív eredménye esetén akár két év eltiltásra is számíthat.
VKE Nelson sajtótájékoztató - Blazsó Márton interjú közben
Megtartotta fennállása első sajtótájékoztatóját a VKE Nelson kerékpáros csapata. A veszprémi hegyikerékpárosok az idei évtől gyakrabban kívánnak hallatni magukról a sajtó felé, hiszen idéntől még több jeles versenyzővel, köztük az összetett mountain bike kupasorozatok győztesével, Blazsó Mártonnal vágnak neki a szezonnak.
VKE Nelson sajtótájékoztató
2005-ben 12 fővel, baráti társaságként létrejött Veszprémi Kerékpáros Egyesület elsődleges célja, hogy a veszprémi és környékbeli bicajosokkal összefogva közös túrákat, edzéseket és mindennapi szabadidős bringázásokat szervezzenek. Az első évek azzal teltek, hogy összegyűjtsék azokat a veszprémi, és környékbeli tehetségeket, akik addig kénytelenek voltak más városok klubjaiban versenyezni.
Már a kezdetekkor világossá vált, hogy versenysportot a mountain bike-ra kell helyezni, mivel szinte minden tag ebben a szakágban jeleskedett. A kezdeti baráti társaság mára közel 80 taggal működik, közülük 20-25 fő versenyszerűen sportol. Büszkén hirdetik, hogy az elmúlt 7 évben csupán néhányan hagyták el az egyesületet, leginkább a sportkarrier befejezése miatt.
Idén újabb tehetséges sportolók csatlakoztak a VKE Nelson csapatához: Albert Katalin, aki tavaly szinte berobbant a magyar női mezőnybe. Eddig 10 versenyen indult, hétszer futamgyőzelemmel zárt, de a dobogóról még egyszer sem csúszott le. Másikuk pedig Blazsó Márton, eredményeivel kapcsolatban elmondták, eddig szinte mindent megnyert, amit Magyarországon lehetett. Marci jelenleg a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség világranglistájának a 185. helyét foglalja el.
VKE Nelson sajtótájékoztató - Blazsó Márton interjú közben
Horváth Marcell révén eddig is remek tájkerékpáros eredményekkel gazdagodott a csapat. Marcell 3-szoros Európa Kupa győztes, szerzett már világbajnoki 6. helyet is és 6 éve a magyar válogatott keret tagja. Elhangzott még Bokros Manassé, Pogány Tamás, Tóth András neve is, akik számos győzelmet arattak az elmúlt években, s további sikerek várnak rájuk az idei esztendőben.
A csapatot képviselő versenyzők: (balról jobbra) Tóth András, Albert Katalin, Blazsó Márton, Horváth Marcell
A veszprémiek a versenysport mellett nagy hangsúlyt fektetnek a túrakerékpározás népszerűsítésére is. Az egyesületen belül működő túraszakosztály minden évben számos könnyű, mindenki számára teljesíthető kerékpártúrát rendez. Mindezek mellett elősegítik segítik a hatékony környezetvédelmet. Évente szemétszedési akciót indítanak, valamint faültetésben is jeleskednek a környékbeli kerékpárutak mentén. Elmondták, hogy kiemelkedően fontosnak tarják a fiatalok egészséges életmódra nevelésének segítését, ezen belül nagy szerepet tulajdonítanak a versenysportnak.
A vezetők elmondása szerint nagy reményekkel vágnak neki az idei szezonnak. Abszolút éremesélyesként indulnak a MTB bajnokságban, a magyar kupa sorozatban, a tájbringa ob-n, valamint a világbajnokságon egyaránt, és ezen kívül folytatják a hobby kerékpározás népszerűsítését.
Kifejezetten BMX/single speed felhasználásra tervezett félszemes lánc, „L-Type” szemkialakítással (védi a láncot a külső sérülésektől, kosztól, illetve növeli annak szakítószilárdságát). A félszemes kialakítás pontos méretre-állítást tesz lehetővé.
A Tashkenti Terrorista, avagy Dzsamolidin Abduzsaparov. Nos, ha valaki – mint ő is – hiányolja az egyéniségeket a mai kerékpársportból, hát Abdunak volt stílusa… Minden idők egyik legjobb országúti sprintere a Central European Tour kapcsán Magyarországon járt, s immár 48 évesen szelídebb oldaláról ismerhettük meg.
Dzsamolidin Abduzsaparov
Talán kevesebben tudják az üzbég, szovjet válogatottból lett profi kerekesről, hogy gyerekkorától kezdve galambászással is foglalkozott, habár ugyanez elmondható Mike Tyson-ról is, mint ahogy a sportban is vonható némi párhuzam a két sztár között…
Abduzsaparov nem ismert félelmet, a mellette sprintelő versenyzőtársak viszont annál inkább, hiszen bármilyen csínybe belement, s nem egyszer okozott hatalmas bukásokat. Mindemellett eredményei önmagukért beszélnek, hiszen Eddy Merckx, Alessandro Petacchi és Laurent Jalabert mellett azon négy versenyző egyike, aki mindhárom nagy körverseny, a Tour, a Giro és a Vuelta legjobb sprinterének járó trikóját is elnyerte, a legértékesebbet, a Tour de France zöld trikóját háromszor, 1991-ben, -93-ban és -94-ben is. Profi pályafutása során félszáznyi győzelmet szerzett.
Jól megérdemelt horgászás a magyarországi látogatás záróakkordjaként
Abduzsaparov jelenleg Olaszországban él a Garda-tó partján, és a magyar UCI-versenyek népszerűsítése céljából szintén Magyarországra látogató Claudio Chiappuccihoz hasonlóan, kerékpáros viadalok promótálásával foglalkozik. A Taskhenti Terroristával folytatott beszélgetésünkben orosz-tolmácsként a Miskolc GP és a Budapest GP főszervezője, Sutkó Mihály volt a segítségünkre:
Bikemag: Korábban is járt már a Central European Tour kapcsán Magyarországon, hogyan került kapcsolatba a versennyel?
Dzsamolidin Abduzsaparov: Régóta ismerem Sutkó Mihályt, a CET főszervezőjét, még a kilencvenes években a magyar női válogatottal jártak Olaszországba versenyezni, én segítettem nekik sok dologban, mivel az orosz nyelven jól működött köztünk a kommunikáció.
Sutkó Mihállyal, a Central European Tour főszervezőjével
Bikemag: Ön is a keleti blokkból származik, ahol a legtöbb utódállamban hasonlóan nehéz helyzetben van a kerékpársport, mint Magyarországon. Mit javasolna a felemelkedés érdekében?
Dzsamolidin Abduzsaparov: A keleti országoknak mindnek nehéz. Teljesen mások a körülmények, mint Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban. Szerintem nincs jó recept, ez a különbség még sokáig megmarad. Ami fontos, minél több versenyt rendezni. Ahogy a sajtótájékoztatón is mondtam, sok embert látok Budapesten kerékpározni, de tudom, hogy nagyon kevés verseny van.
Dr. Gémesi Györggyel, Gödöllő polgármesterével, a verseny egyik védnökével
Bikemag: Taskenti Terorista – a beceneve sokat elárul, hihetetlen agresszív stílusban versenyzett, és bukott is hatalmasakat. sosem érzett félelmet ezután? Lehet buta kérdés, de mit érzett egyáltalán sprint közben?
Dzsamolidin Abduzsaparov: Nem érdekelt a bukás sosem. Mindenképpen nyerni akartam. Minden helyzetből megpróbáltam nyerni, semmi mással nem foglalkoztam.
Bikemag: Melyik volt a legemlékezetesebb győzelme?
Dzsamolidin Abduzsaparov: A Tour de Francon a Champs-Élysées befutók. (1993-94)
Bikemag: És a legemlékezetesebb bukás?
Dzsamolidin Abduzsaparov: Az is a Champs-Élysées befutón történt. (Abdu ezt nevetve mondja, közben eléggé brutális látványt nyújtott 1991-ben, ahogy felakadt a kordonra, elrepült, majd átmentek rajta. Mivel be kellett fejeznie a versenyt ahhoz, hogy hazavihesse a zöld trikót, a bringára ültetve csapattársai támogatták a célba.)
Bikemag: Mi a véleménye a mai sprinter kollégákról? Van kedvenc versenyzője?
Dzsamolidin Abduzsaparov: Nincs. Ez nem sprint, amit most látunk. Csak megy a vonat, nincs sprint. A mi időnkben én magamra voltam utalva, és úgy tudtam nyerni. Jó helyre tenni a kereket, küzdeni. Én nem szeretem, amit most látok.
Nagyszerű ötlet arra, hogy a kedvelt IPhone mindig veled legyen! A praktikus, Topeak IPhone tartót a kormányra szerelheted, így bringázás közben számos IPhone szolgáltatást használhatsz, mint pl. a GPS-t, ami hosszú túrákon főleg külföldön nagyon hasznos tud lenni!
A tokhoz műanyag bilincs tartozik, de F66 rögzítőt is lehet hozzá vásárolni, ami egy alumínium kormányszár kupak. A szivacsos tartó, megfelelő rezgésvédelemmel ellátott, hogy óvja a készüléket. Méretei: 7 x 3.1 x 12.5 cm Természetesen a tok vízálló! A Topeak kihangsúlyozza, hogy a tokban tárolt készüléket a nyári nagy melegben óvjuk és ne hagyjuk kint a tűző napon hosszú ideig.
Vasárnap Ausztriában rendezték az Eisenberg Trophy mountain bike maratont, melyen Dr. Simonyi Ákos is részt vett, aki a februári MKSZ-közgyűlés egyik elnökjelöltjeként az MKSZ teljes megújítását egy merőben új alapszabály és üzleti alapon külső tőke bevonásának keretein belül képzelte el, azonban nem kapott bizalmat a szavazó tagegyesületek kétharmadától.
Február végén az eredménytelen közgyűlést követően az egyetlen magyar profi mountain bike csapat, az EuroOne-Waberer’s egyik alapítója úgy nyilatkozott, miután koncepciója nem kapott teljes bizalmat, nem kívánja újra jelöltetni magát. Azonban ahogy vasárnap is kiderült, továbbra is a kerékpársport aktív résztvevője, Eisenbergben – ahol tucatnyi magyar versenyző is részt vett – éppen csak lemaradt korosztálya dobogójáról.
Munkatársunk, Tóth András, aki szintén indult a versenyen, a pályán történteken kívül a szövetségi közgyűlésen történtekkel kapcsolatban is megkérdezte Dr. Simonyi Ákos véleményét bő három hét távlatából.
Bikemag: Miért választotta ezt az osztrák versenyt és milyen élményei voltak a versenyt illetően?
Dr. Simonyi Ákos: A választás számomra egyszerű volt: Bogár Gábor, az edzőm – az edzéseimet és a versenyeimet is ő állítja össze – ezt egy felkészülési versenynek szánta.
A pálya útvonala nem hagyott mély nyomokat bennem, sokakat meglepett, hogy nagyon sok közel vízszintes szakasz volt, és a komolyabb emelkedők a pálya utolsó harmadában voltak csak. Nekem inkább a sok mezőgazdasági jellegű terület tetszett kevésbé. A szervezés, kijelölés sem volt se jobb, se rosszabb, mint az itthoni maratonok. Elfogadható volt, bár találkoztunk 1-2 félreérthető elágazással. Az mindenképp jó volt, hogy a versenyközpont rendes (meleg) épületben volt, és nem sátorban. Meleg víz viszont itt sem volt, még a 150-200(?) résztvevőre elég sem.
A mezőny az itthoniakhoz képest kicsi volt, de elég erős, „kirándulók” nem nagyon voltak. Legjobb magyarként Blazsó Marci és Búr Zsolt a 4. és 5. helyen végeztek, (abszolútban) ha jól emlékszem. Az én kategóriámban az első két helyen végzett osztrák versenyző a tavalyi Alpentouron is magasan verték a mezőnyt. Sajnos még egy harmadik osztrák versenyző is megelőzött, így lecsúsztam a dobogóról. 🙁
Bikemag: Az aktív kerékpározás mellett esetleg tervezi-e, hogy mégis szerepet vállaljon a sportág vezetésében vagy tartja magát ahhoz, amit a közgyűlésen kijelentett? Megjegyzem, nagyon sokan szívesen látnák, ha a profi MTB klub irányítása mellett ilyen formában is dolgozna a kerékpársportért.
Dr. Simonyi Ákos: A múltkori közgyűlésre, illetve azt megelőzően kidolgoztam, kidolgoztunk egy nagyvonalú sportágfejlesztési programot. (Talán még mindig megkereshető a weben.) A program egyik alapvetése volt, hogy, ahhoz, hogy a kerékpársportba piaci finanszírozást lehessen hozni, eladhatóvá kell tenni (szerintem ma nem az). A sokak által azóta is hangoztatott és reklamált nagyságrendekkel nagyobb állami (MOB) finanszírozási igényt naiv álomnak tartom. Az eladható, vonzó kerékpársport első feltétele pedig az egységes, erős monolit sportági szövetség. Ezt a gondolatot nem sikerült elfogadtatni a Közgyűlés kétharmadával. Ennek három oka lehet: az én (mi) kommunikációs készségünk fogyatékossága, sokak értetlensége, és harmadjára: a kisstílű érdekekhez való ragaszkodás okán kifejezetten rosszindulatú ellenpropaganda. Valószínűleg mindhárom ok fennállt valamilyen mértékben. Mint ismeretes, a jelölést sem én, sem az általam elnökségi tagnak felkért barátaim nem fogadtuk el, azaz neki sem mentünk a választásnak, mert AZT A PROGRAMOT a jelenlegi torz szervezettel nem lehet végrehajtani.
A fentiek alapján talán látszik, hogy semmi sértődöttség, megbántottság nincs se bennem, se az említett barátaimban. Cser Gabi ma azt kérdezte, „feladtam”-e? (Mármint a szövetségi vezetőségért folytatott küzdelmet) Azt mondtam neki is: rossz a kérdés, én igyekeztem bemutatni egy utat, ami szerintem a magyar kerékpársportot magasabb szintre emelheti. Az említett okoknál fogva a kerékpáros grémium ezt nem kérte. Semmi baj nincs ezzel, én nem akartam se akkor, se most, senkivel „harcolni”. Ez a válaszom arra is, hogy kívánok- e szerepet vállalni a jövőben. Ez a rendszer ebben a formájában alkalmatlan arra, hogy felemelje a sportágat. Én pedig arra vagyok alkalmatlan, hogy az ezerfelé húzó érdekeket harmonizáljam, illetve, hogy az eddigieknél jobban elmagyarázzam, hogy ha sütünk egy jóval nagyobb tortát, akkor abból MINDENKI sokkal nagyobbat vehet magának is. Számokban: ma húszegynéhány millió forint MOB támogatáson marakodnak, illetve jobb esetben szerényen nullszaldó feletti versenyeket rendeznek soványka szponzorációval. Én évi 5-600 millió Ft piaci bevételt ígértem 2016-ig. Nem ment át. Én ha valamiben hasznos tudhatok lenni, az az, hogy segítek felépíteni egy ilyen rendszert. Arra, hogy ennek a szükségességét az eddigieknél hosszasabban magyarázzam, apránként (rossz kompromisszumok, hamis ígérgetések mentén) elfogadtassam, nem. Mérnök vagyok, nem politikus. Soha nem volt, és ma sincs szereplési vágyam, vagy igényem bármilyen pozícióra. Szeretek értelmes építő munkát végezni (bármilyen minőségben, pozícióban). Iszapbírkózáshoz, meg kicsinyes primitív vitákhoz már sajna „öreg vagyok”.
És végül még egy gondolatot hadd tegyek hozzá. Ami igazán szerencsétlen volt, az a múltkori közgyűlés vége felé kialakult primitív, alpári stílus. Ezt azért tartom igazán gondnak, mert politikai kurzusok, jönnek is, mennek is. Az is változik, hogy az üzleti életben egyszer ez, egyszer az sikeres. Az ottani alpári stílus viszont politikai, üzleti, világnézeti hovatartozástól függetlenül hosszú időre megfontolás tárgyává fogja tenni sokak számára, hogy a kerékpársport tájára menjenek-e segítő szándékkal. És sajnos, tényleg csak magunk között, az atlétikai szövetségben is átéltem már vagy 4-5 közgyűlést. Hát a kulturális különbség nem kicsi. (Félreértés ne essék, akkor már rég másról ment a vita, mások között, mi a „korábbi jelöltek” már csak nézők voltunk, tehát tényleg nem sértődöttségről van szó.)
Április 22-én folytatódik a februárban félbeszakadt MKSZ közgyűlés, azaz a kerékpársportok ernyőszövetségének gyűlése, melyen mind a majdnem száz, valamely szakág által bejegyezett tag szavazathoz jut. A tét nem kicsi. Nem csak elnököt, elnökséget is választ a közgyűlés, továbbá 2011. évi beszámolót és 2012. évi tervet fogad el. Szerkesztőségünkbe elsőként az Agria KTK jelöltjéről, Madarász Gáborról érkezett székfoglaló.
Agria KTK sajtóközlemény:
Az informatika hozta össze az elnököt és jelölőjét, a Millenáris kerékpárpálya projekt mozgatórugóját és az Agria Kerékpáros és Triatlon Klub szakosztályvezetőjét, azaz Madarász Gábort és Steiner Györgyöt. A történet innen indul, két informatikai cég vezetőjének közös küldetése a kerékpársport. A klub új elnökjelöltet állít Madarász személyében az április 22-re összehívott MKSZ közgyűlés elé, a jelölést pedig úgy tűnik, minden szakág részéről pozitív visszajelzés fogadja.
Madarász Gábor, szenvedélye az időfutam
Bizonyára sokan emlékeznek még Vígh László kormánybiztos tavaly év végi bejelentésére, miszerint a Puskás stadion rekonstrukciós programjának keretein belül, az évtized végéig újjáépül a főváros szívében leledző, 116 éves ódon Millenáris kerékpárpálya. Talán kevesen tudják, hogy Madarász Gábor – a médiafigyelmet kerülve és a háttérben a szakmai munkára koncentrálva – volt az, aki a kormányzati erők figyelmét a pálya felújítására irányította. Segítségére volt két neves építész, az Ybl Miklós-díjas Váncza László és az ”aussie-magyar”, egyben Koós Károly-díjas Anthony Gall is, akik világszínvonalú tervet tettek le a Millenáris kerékpáros pályáról és központról a kormányzat asztalára. Az ötletet és annak megvalósítási tanulmányának elkészítését a sportért felelős miniszterelnöki biztos, az egykori öttusázó olimpiai bajnoki ezüstérmes, Balogh Gábor is támogatta, csakúgy, mint a világ legnagyobb tanácsadó cége, az Ernst&Young.
Az erőforrások egyesítése magában hordozza a terv sikerét, az Agria KTK pedig úgy gondolja, Gábor munkássága megalapozott indok arra, hogy az MKSZ elnöki pozíciójára elsőként jelölje.
Jövő hét végén kerékpáros sportági közgyűlések lesznek, és bár néhányan valószínűleg nagyon készülnek erre a megmérettetésre, a legtöbb egyesületi vezető vagy versenyző keveset tud az egészről. Ezért megkérdeztünk egy mountain bike és egy országúti sportban érdekelt nagy taglétszámú klub vezetőjét, hogy mire számít a gyűléseken, mit szeretne elérni, mit tartana jó iránynak.
Egy hétvégére esik a Magyar Mountain Bike Szakági Szövetség és az ernyőszervezet, vagyis Magyar Kerékpársportok Szövetségének is a közgyűlése és mindkét szervezetben lesz tisztújítás is, ami általában megmozgatja az egyesületeket. Az MKSz-ben teljes tisztújítás lesz, az MMTBSzSz-ben a lemondott elnök és elnökségi tagok helyére választanak újakat.
Cikkünket gondolatébresztőnek is szánjuk az egyesületi vezetők felé, hogy ki-ki egyesülete és a sportág érdekei szerint értékelje a helyzetet, és próbáljon tenni a kerékpározás jövőjének formálásában. Következő, hasonló összeállításunkban két profi szemlélet szerint működő klub, az első magyar UCI-kontinentális csapat utódjaként működő Close2 Carrera GiEsse, valamint az egyetlen UCI Pro MTB Team, az EuroOne-Waberer’s vezetőinek tesszük fel a kérdéseket.
Most egyik klubvezető, akitől kérdezünk, Lévay Örs, a Bringabanda elnöke, a másik pedig Balog Zoltán, a Szegedi Kerékpáros Sport Club vezetője. Előbbi elsősorban a mountain bike-, utóbbi az országúti szakág szemszögéből válaszol kérdéseinkre:
Bikemag: Készülsz a közgyűlésre?
Lévay Örs: Természetesen ott leszek. és készülök is, jónéhány emberrel beszélgettem már arról, hogy mit és hogy kéne tenni.
Balog Zoltán: Először is köszönöm szépen a megkeresést és hogy kíváncsi vagy a véleményemre, a válaszom igen.
Bikemag: El fogsz menni az szombati és a vasárnapi MKSz és a vasárnapi MMTBSzSz közgyűlésre is?
Lévay Örs: Természetesen ott leszek. és készülök is, jónéhány emberrel beszélgettem már arról , hogy mit és hogy kéne tenni.
Balog Zoltán: Ahogy minden egyesületi elnök, aki felelősséggel tartozik az egyesületéért, részt kívánok venni az MKSZ közgyűlésen, hiszen a sportág jövőjéről fogunk dönteni. Mivel egyesületünk érdekelt a mountain bike szakágban is, ezért oda is el kívánok menni.
Bikemag: Hogy látod, mennyiben befolyásolja a klubod életét a Szövetség munkája?
Lévay Örs: A Bringabanda, bár alapvetően montis egyesület, de a valóságban a tagjaink zöme országúton is teker, sőt versenyeznek is jópáran. A szakágak jelenlegi szétválasztását teljesen mesterkéltnek tartom, nem is teljesen értem. Mindenesetre a montis szakági szövetséggel vagyunk szorosabb kapcsolatban.
Balog Zoltán: Egyesületünk legfőbb célkitűzése az utánpótlás nevelés, egészséges életmódra szoktatás, a térség kerékpáros életének szervezése. Fontos számunkra a nagy múltra visszatekintő egyesület értékeinek megőrzése. A Fekete Lajos emlékversennyel és a Misik László emlékversennyel is tiszteletünket fejezzük ki azok iránt, akik már generációkon keresztül erősítik és támogatják a kerékpársportot Szegeden.
Mivel egyesületünk önállóan működik az általunk megteremtett forrásokból, így közvetlenül az ernyőszervezetnek, MKSZ-nek nincs közvetlen befolyása a munkánkra.
Bikemag: Melyik van nagyobb hatással rátok, az MKSz vagy inkább a szakági szövetség működése?
Lévay Örs: Mi önfenntartó módon gazdálkodunk, kis túlzással a szövetség nélkül is elboldogulunk, csak legyen meg a versenynaptár és kapjuk meg a licenceket. De egy jó és egységes vezetés nagyot tudna lendíteni a sportágon.
Balog Zoltán: Többek közt a szakági szövetség feladata az országos bajnokságok szervezése, az amatőr, elit és szenior versenyzőink számára. Szintén a szakági szövetségek feladatkörébe tartozik a válogatott működtetése és versenyeztetése is. Itt már sokkal nagyobb a ráhatás az egyesületek munkájára. Fontos lenne és egyben nagy segítség is, ha az országos bajnokságok színvonala, szervezettsége lényegesen javulna és a helyét megillető rangra emelkedne. Válogatottnak lenni rangot jelentene és nem plusz terheket az egyesületek számára. A szövetségi kapitányok tervezhetően, átgondoltan tudnák végezni a dolgukat.
Lévay Örs: A Simonyi Ákos-féle elképzelés és csapat, ami sajnos nem kapta meg a szükséges 2/3-os többséget, helyes irányba vitte volna a szövetség vezetését. Sokan támadták az elképzelést, hogy a szakmai szempontok nem kaptak benne helyet, de ez egy totális félreértésen alapul. A szövetség vezetőinek nem kerékpáros szaktudással kell rendelkezniük, nem azt kell tudniuk, hogy pl. mennyit és milyen pedálfordulattal kell GA1-ben edzenie egy versenyzőnek, vagy nem kell tudnia fejből felsorolnia Tom Boonen összes győzelmét. Az elnökségi tagoknak az érdekek egyeztetéséhez kell érteniük, a lobbizáshoz, az információszerzéshez, a lehetőségek felismeréséhez és kiaknázásához. A különböző szintű politikai és egyéb döntéshozókkal, cégvezetőkkel, és a média képviselőivel kell tudniuk szót érteni. És ez is szaktudás, ami ma sajnos hiányzik a szövetség(ek) vezetéséből. Nem állítom, hogy kizárólag ilyen külsős emberekből kellene összeállítani az elnökséget, ebben, azt hiszem, Simonyiék hibáztak, de hogy meghatározóan ilyen új emberek kellenek a vezetésbe, ebben teljesen biztos vagyok.
Balog Zoltán: Véleményem szerint egy jól kialakított, átlátható szervezeti felépítés szerint működő szervezet, amelyben meg vannak a konkrét feladatkörökhöz tartozó felelős személyek, következetes és kitartó építő munkával bármilyen célt képes elérni. Valószínű, hogy ilyen értékeket bíró vállalati kultúrákban dolgozó vezetők az MKSZ-ben is tudtak volna sikereket elérni a sportág érdekében.
Bikemag: Mivel olimpia évében vagyunk, így 2012-2013 telén ismét közgyűlni kell, és minden szövetségnél teljes tisztújítás lesz. Vajon a rendelkezésre álló idő alatt mire lesz ideje, lehetősége azoknak, akiket most megválasztanak?
Lévay Örs: Érdemi munkára nemigen lesz idejük, de fontos lenne, hogy megfelelően előkészítsék a terepet a nagy őszi tisztújításra. A szövetségek technikai jellegű egyesítését (közös iroda és személyzet) is megtehetnék. Ezt tudomásom szerint senki nem ellenzi, és ez teljesen független a szövetségek jogi státuszától.
Balog Zoltán: Nem lesznek irigylésre méltó helyzetben azok, akiket most megválaszt a közgyűlés, de az új elnökségnek a lehető leghamarabb neki kell látnia a tiszta viszonyok megteremtéséhez. Szembe kell nézni, képbe kell kerülni a jelenlegi helyzettel, akármilyen is az. „Ne a tükröt szidjuk, ha a pofánk görbe!” Aztán a tények ismeretében lehet nekilátni a helyzet kezelésének az Olimpia után. Az Olimpiáig már lényegi változásra nincs mód. A mountain bike szakágnál ebből a szempontból szerencsésebb a helyzet, mert ott az egyesületek, az egyéni támogatók és a szakági szövetség támogatása egyértelműbb.
Bikemag: Milyen célokat tűznél ki a szövetség(ek) elé?
Lévay Örs: A szövetségnek sok feladata lenne, amiket ma nem lát el, vagy legalábbis a mi számunkra nem látható módon végez.
– Lobbizás: montis szempontból a jelenlegi törvényi szabályozás katasztofális, jóformán sehol sem sem űzhetjük szabályosan a kedvenc sportunkat, pedig egy kifejezetten egészséges, könnyen hozzáférhető, igazi tömegsportról van szó, ami ráadásul egyértelműen a környezet szeretetére neveli a művelőit. Ezen változtatni talán a legfontosabb feladat lenne. De az országútisok sem bolyozhatnak szabályosan, a versenybringákkal szabályosan edzeni sem lehet az abszurd előírások miatt.
– Médiajelenlét biztosítása. A sajtóban (minden ágában) nagyon alulreprezentált a bringázás. Ha nem lenne a Tour de France, talán egyáltalán nem is lennénk jelen a képernyőkön. Ez borzasztóan megnehezíti a szponzorok megnyerését. Komoly háttérmunkát igényelne annak a tudatosítása a szerkesztőkben, hogy milyen nagy ennek a sportnak a támogatottsága. A szövetség részéről is szaktudást és sok szervezést igényel a tudósítások, sőt közvetítések feltételeinek kialakítása is, stb. A szponzorok felé ugyanígy hozzáértő és az ő nyelvükön beszélni tudó emberekre van szükség a vezetésben. Ez a tudás a mai elnökségben nincs meg.
– Az utánpótlásnevelés helyzete is siralmas. Ha montizni szeretne a gyerekem szervezett keretek közt, akkor Pilisvörösvárnál közelebb nem ismerek erre lehetőséget. Ez egy 2 milliós, hegyekkel is jól ellátott városban elfogadhatatlan.
De ennél egyszerűbb dolgokban is vannak hiányosságok. Amikor egy – akár amatőr -versenyző megkezdi a felkészülést a szezonra, illene tudnia, hogy hol és mikor lesz pl. a maraton OB. Ennek nem áprilisban kellene kiderülnie.
Balog Zoltán:
– Egyesületek számára is átlátható szervezet létrehozása feladatokkal, hozzá tartozó felelősségi körökkel, számon kérhető módon.
– Országos bajnokságok, Magyar Kupa sorozat, Amatőr Kupa, Tour de Hongrie megszervezése.
– A kerékpársport tömegbázisának létrehozása
– A következő Olimpiára való felkészülés, minél több indulási jog kiharcolása, utánpótlás nevelés, igazolt versenyzők létszámának növelése.
– A kerékpársport „eladhatóságának”, média szereplésének növelése.
– Plusz források bevonása a sportág finanszírozásába
Hirtelen ennyi jutott eszembe a teljesség igénye nélkül.
Bikemag: Hol látod legnagyobb problémát a sportág vezetésében? Mi az, amin elsősorban változtatnál, ha tehetnéd?
Lévay Örs: A véleményem nagyon közel áll a már említett Simonyi-féle elképzeléshez.
Balog Zoltán: Ha viccesen fogalmaznék, akkor azt mondanám a 10 Parancsolat betartása, de beszéljünk komolyan.
A jelenlegi helyzetben az MKSZSZ nem kommunikál az MKSZ-szel és fordítva. Az egyesületek a sajtóból, pletykákból informálódnak. Szinte senki nem lát tisztán ebben a helyzetben csak találgat. Mindenki a saját feje után végzi a munkáját jól vagy rosszul, aztán ha baj van, semminek nincs gazdája, felelőse. Nyilatkozat háborúk stb. Komolytalan és átláthatatlan egy normál halandó egyesületi vezető számára az egész működés. Egy esetleges támogató vagy külső szemlélő számára pedig egy ilyen megítélés, nem túl kecsegtető, és akkor nagyon-nagyon finoman fogalmaztam.
Ez előbb írtak alapján következik, hogy egy átlátható, egyértelmű szervezeti felépítés, amiben kristály tiszta pénzügyi viszonyok vannak a legfontosabb lépés a számomra. Innentől kezdve alakulhat ki bizalom mind az egyesületek felé, mind a leendő támogatók felé – értem ez alatt az állami támogatást is.
Bikemag: Te magad vállalnál szerepet (elnökségi tagság) a megújuló MMTBSzSz-ben vagy az MKSz-ben?
Lévay Örs: Köszönöm nem, vannak erre nálam alkalmasabbak is, remélem, hogy el is vállalják.
Balog Zoltán: Szerettem volna részt venni az újjáépítésben, de nem kaptunk bizalmat. De el tudok képzelni olyan elnökségi összetételt, olyan csapatot, akikkel szívesen együtt dolgoznék a sportágért.
Bikemag: Mit szeretnél még elmondani?
Lévay Örs: Arra biztatnám az előző közgyűlésen igen sok szavazatot kapott radikális megújulási elképzelés kidolgozóit, képviselőit, jelöltjeit, hogy ne húzódjanak vissza sértődötten, hanem legyenek büszkék a nagyarányú támogatottságukra, és tegyenek egy újabb kísérletet a sportág megújítására. Ha nem most, akkor majd ősszel. Egy sportember nem adja fel ilyen könnyen!
Lévay Örs
Lévay Örs rövid portré:
Lévay Örs vagyok, 46 éves sportbarát családapa. Geofizikusként végeztem, jelenleg saját vállalkozásaimat menedzselem, elsősorban az informatika és a közösségi közlekedés területein. Budapesten, Csillaghegyen élek feleségemmel, Rácz Katival – aki szintén BringaBanda színekben versenyez szép eredményekkel, már több éve – és öt lányunkkal, akik közül a legkisebb is BB mezben terheli a pedált.
A sportolás fontos része az életemnek, a mountainbike az egyik kedvenc szabadidős időtöltésem. Időnként versenyeken is indulok, de ez nálam kiegészítő sport az evezés mellett, így nem tartozom korosztályom élmezőnyébe. 2008 óta vagyok a csapat tagja.
Egyesülete, a Bringabanda SC: létszám jelenleg 90 fő, aktív vezetők: Fetzer Róbert, Baros Bálint, Kis-Barcsai Erzsébet, Rácz Katalin. Jelentősebb eredmények: Versenyzőink rengeteg bajnoki címet nyertek már a monti minden szakágában, a csapat pedig minden évben a csapatverseny élbolyában végez.
Balog Zoltán
Balog Zoltán rövid portré:
Nevem Balog Zoltán. 1966 május 1-én születtem Szegeden, iskoláimat is itt végeztem. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán pedagógia, művelődésszervező, média menedzser szakon szereztem diplomát, majd gazdálkodó kereskedelmi menedzser képesítést is szereztem. Az elmúlt 14 évben a kereskedelemben dolgoztam. 2008-óta az olasz San Benedetto tulajdonáben lévő Magyarvíz Kft-nek vagyok a kereskedelmi igazgatója. (www.primaveraviz.hu)
1977 óta kötődöm a kerékpársporthoz. Igyekszem ott lenni a legtöbb számunkra is fontos versenyen, amin az egyesületünk tagjai részt vesznek, ha tehetem indulóként is, hogy a saját bőrömön is megtapasztaljam a versenyek hangulatát (színvonalát), a mountain bike Top Maratonokat is rendszeresen „végigtúrázom”. A kerékpár mellett végig csináltam háromszor a nagyatádi Ironman-t is. Az utóbbi években már inkább azon munkálkodom a barátaimmal, hogy minél több fiatal szeressen bele a kerékpársportba és éljen át hasonló csodálatos élményeket, mint amiket nekem szerzett ez a sport.
2006-óta vállaltam el a Szegedi Kerékpáros Sport Club elnöki pozícióját. ( www.szksc.hu )
Egyesülete, a Szegedi KSC: Minden évben számos országos bajnoki helyezést értünk-érünk el. Az egyesületek rangsorában is az utóbbi években szinte mindig az első 4-6 egyesület között végzünk az értékelések során.
Rendkívül izgalmasan alakult a holland országúti klasszikus, az Amstel Gold Race fináléja, úgy is mondhatnánk, nem az nyert, aki a leggyorsabb volt, hanem aki a legtovább bírta, hogy ne álljon meg látványosan a lába a kegyetlen Cauberg emelkedőn.
A 260 kilométeres verseny nem hozott sok akciót, sokáig tartották magukat egy szökevénycsoport bringásai, tulajdonképpen az utolsó 10 kilométeren kóstolgatták egymást az esélyesek, amikorra már csak egy szűkebb élmezőny maradt elöl a meredek dombokon történt lemorzsolódások következtében.
5 kilométerrel a cél előtt némi meglepetésre a háromszoros világbajnok sprinter, a spanyol Oscar Freire támadott, és 10 másodperc fölötti előnyt szerzett. A mezőnyből csak a holland Niki Terpstra próbált felzárkózni egyedül, a többiek a hajrára, a Cauberg meredek emelkedőjére spekuláltak.
A helyenként több mint 10%-os kaptatóra Freire 10 másodperc előnnyel fordult, a mezőnyből pedig a belga bajnok, Philippe Gilbert indított olyan támadást, amit tavaly 10-ből tízszer sikerre vezetett. A BMC versenyzőjét segítette, hogy a mezőny elején Damiano Cunego bukást okozott. Freirét elöl közben már csak a görcs rángatta, hiába „csak” 100 métert kellett volna hajráznia, egy ilyen emelkedőn nem így működnek a dolgok.
Gilbert lába is látványosan megállt, ezt észre is vette a fiatal generáció egyik legjobbja, a szlovák Peter Sagan, azonban őt is visszakényszerítette a nyeregbe a görcs, 20 méterrel a cél előtt. Így végül az olasz Enrico Gasparotto és az Asztana csapata örülhetett, persze az ő mosolya sem volt teljesen őszinte, amikor lábát fájlalva leszállt a bringáról…
Eredmény:
1. Enrico Gasparotto (Ita) Astana Pro Team 6:32:35
2. Jelle Vanendert (Bel) Lotto Belisol Team
3. Peter Sagan (Svk) Liquigas-Cannondale
4. Oscar Freire Gomez (Spa) Katusha Team
5. Thomas Voeckler (Fra) Team Europcar
6. Philippe Gilbert (Bel) BMC Racing Team
