Félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy a hidraulikus fékrendszerrel kombinált elektronikus váltórendszer nélkül, egy mezei Recorddal szerelve is a Colnago C59 jelenti nálam a csúcsot a legújabb generációs országúti kerékpárok között, azonban idén olyasvalamivel rukkolt elő Ernő bácsi cambiagói műhelye, amivel kifordította a kerékpáros világot a megszokott pályájáról…

Ernesto Colnago híres konzervatív szemléletéről, általában nem ül fel az aktuális trendeknek. A még Olaszországban készülő csúcs vázak muffos illesztéssel készülnek, a csövek egyenesek, a geometria valamiért még mindig utánozhatatlan.

Művész. Vannak jól és kevésbé jól sikerült alkotásai, de a műremekek érzelmeket váltanak ki. Legértékesebb művei pedig megmagyarázhatatlan érzelmeket, s persze ezek a legértékesebbek. Mint Jimi Hendrix a zenészek között. Képtelenség értelmesen megmagyarázni, de végső soron ha egyvalaki, akkor ő a legjobb, és megkérdőjelezhetetlenül. A második helyre pedig lehet akár több tucat pályázó.

Colnago kerékpárt hajtani is ilyen. Sokan vagyunk, akik azóta, hogy először ültünk a „bajnokok bringájára”, nem tudunk leszállni róla. Megfordult már alattam is rengeteg kerékpár, de csak egy Colnagón ülve érzem azt, hogy úgy áll össze az anyag, a geometria, a fényezés, stb., hogy lelke van a bringának.

Zárójelben egy apró adalék: Éppen a Colnago standon futottunk össze a Demo Day-en a velo-főszerk Thommey-val, aki sosem értette, miért vagyok ilyen biztos a No.1-t illetően…  Mondja flegmán (előtte): „Na, kiviszek egy ilyen sima C59-et, megnézem már miért istenítik annyira… És a reakció (utána) fülig érő szájjal kapkodva a levegőt: „Most jól jegyezd meg, mert csak egyszer vallom be így: nem érdekel, hogy olasz, nem érdekel, hogy Campával van szerelve, de ez k…aaaajóóó!” – majd beleesett a „kezdő Colnago-rajongók” hibájába, elkezdte keresni az okokat: valahogy úgy fordul… tényleg versenygép, ahová fordítod a kormányt, agresszívan ott van, halálpontosan, nagyon durva…

Persze ilyenkor azt mondják ránk (persze minket cseppet sem zavar), hogy elfogultak vagyunk, függők, sznobok, esetleg konzervatívak… Konzervatívak? Na ehhez képest idén alapos fricskát kaptak a mindig az innováció kényszerpályán rohanó élharcosai… Nesztek HIDRAULIKA+ELEKTRONIKA, a világon először szériagyártásban. A többiek „marketing-mérnökei” pedig csak éjszakázzanak tovább a billentyűzet fölött, hogy sokadszorra magyarázzák másképpen, miért lesz neked jobb, ha aszimmetrikus a támvilla, vagy még 3 milliméterrel szélesebb a csapágyház.

A Colnago műhely egy honfitárs céggel, a tárcsafékeiről híres Formulával közösen kezdte meg a jövőbe mutató kerékpár fejlesztését. A legnagyobb feladat természetesen a fékek működtetéséhez szükséges hidraulika tartály fékkarba integrálása volt, de a kerekek fejlesztésében is részt vettek a Formula mérnökei, lévén egy magas karbon felnire teljesen más erők hatnak, ha a tárcsa felől, a küllőkön keresztül fékeződik a kerék, mintha abroncsfékkel.

Abroncsféknél ugye a felni peremhez közel eső része van nagyobb igénybevételnek kitéve, ki kell alakítani egy fékezőfelületet, míg a tárcsafékes keréknél a küllőfuratoknál ébrednek nagyobb feszültségek, és magukra a küllőkre is nagy erők hatnak. Súly szempontjából azonban – hiába nehezíti a tárcsafék-felfogatás a kereket – a fékező felület nélkül elméletileg könnyebb felnivel készülhet a kerék, ami a jövőben fontos szempont lehet a tárcsafékes országútik elterjedésénél. (Érdekes ugye, hogy ez a versenysportban számít, ott viszont defekt esetén megnehezíti a kerékcserét a tárcsafék.)

A kerékkel kapcsolatos megoldandó tervezői feladatok azonban elenyészőek a hidraulika tartály integrálásához képest. Ha végiggondoljuk, tulajdonképpen az elektromos fékváltókarok megjelenésével nyílt meg a lehetőség a hidraulika elhelyezésére, hiszen az elektromos kezelőszervek sokkal kevesebb helyet foglalnak, mint a mechanikus alkatrészek. Mellesleg ez azt is jelenti, hogy a jövőben valószínűleg csak ilyen kombinációban vásárolhatunk majd csúcskategóriás tárcsafékes országúti kerékpárt, és ez nem lesz olcsó mulatság (legalábbis az átlagos magyar bringás anyagi helyzetében).

A Formulával közös fejlesztések már egy éve megkezdődtek és már szezon közben is kijött egy prototípus, akkor a Shimano Di2 szettre alapozva, szitakötőre emlékeztető váltókarral. Az Eurobike-ra azonban összeállt a kínálat, a tárcsafékes C59 Shimano vagy Campagnolo elektronikus szettel is elérhető, a Formula fékváltókaron ennek megfelelően alakították ki a váltás kezelőszerveit, tehát két különböző karral szerelik a bringákat.

Eddig az elmélet, de azt nyilván eddig is tudtuk, hogy elviekben megvalósítható a történet, sőt „sufnituning megoldások” eddig is láttak már napvilágot. Ami azonban – ahogy feltehetően az olvasót is – a legjobban érdekelt: hogyan működik a rendszer az eddig megszokotthoz képest. A Demo Day az utóbbi években mindig a rohanásról szólt, a lehető legtöbb bringát kipróbálni adott idő alatt, fotózást hozzászámítva el lehet képzelni, mennyire alapos egy ilyen „teszt”, nagyjából arra jó, hogy legyen valami első benyomásunk a gépről.

Miután azonban elköltöttem ebédként szerény virsli menümet, majd birtokba vettem és körbekattintgattam a C59 Disc-et, szakítottam a hagyományokkal. Vettem egy mély levegőt, és spontán tudatosult: elmegyek „biciklizni” a környéken.

A kerékpár, a geometria gyakorlatilag régi jó ismerősöm, az alsó-bajorországi tanyákat összekötő sűrű, dimbes-dombos, jó minőségű szervizút-hálózatnál nehéz elképzelni kellemesebb terepet, úgyhogy hajrá. Szinte meg is feledkeztem a konkrét fékezés- és váltáspróbákról, annyira belemerültem a tájba és az emelkedők-lejtők élvezetes ritmusába…

A fékezéssel kapcsolatban az első, legfontosabb észrevétel, hogy teljesen rosszak voltak a feltételezéseim. Azt hittem, az országúti hidraulikus tárcsafék túl harapós lesz majd, sőt balesetveszélyes, ha hirtelen blokkolja esetleg a kereket, a gumi könnyen elveszítheti tapadását. A kisméretű, 140 mm-es tárcsával kombinálva azonban csutkára behúzva is elegendő a perdülete a keréknek ahhoz, hogy ne tudja a tárcsafék idejekorán blokkolni, nagy sebességnél nem áll elő olyan helyzet, hogy berántjuk a féket és rögtön megcsúszunk.

A harapósabb fékhatás lassabb tempónál illetve a fékút végén jelentkezik, ilyenkor már rövidül a fékút, vagy blokkolhat is a kerék. Esőben, sárban nem sikerült próbálni, de lassabb tempónál szerintem ilyen körülmények között nőne meg drasztikusan a fékhatás.

Azt eddig is tudtuk, hogy cyclocross-ban, sárban ez pozitív, mi a helyzet országúton. Személy szerint így szárazon nagyon hamar megszoktam, tulajdonképpen nem éreztem bringázás közben lényeges különbséget egy patkófékhez képest. Arra pedig csak rááll az ember feje, hogy esőben ne ráncigálja ész nélkül a féket lassú tempónál (amit amúgy patkófékkel sem szabad), és ha így nézzük, akkor nedves úton nagyon is pozitív, ha rendelkezésre áll a fékhatás, csak mi döntjük el, mennyit használunk ki belőle. Nagy kérdés még, hogy egy hosszú, meredek, alpesi lejtőn hogyan viselkedik vajon a kis, 140-es tárcsával? Felforrósodik-e, veszít-e teljesítményéből? MTB-tapasztalatokból kiindulva, minél nagyobb a tempó, annál inkább hátrányba kerülhetünk az abroncsfékhez képest egy ilyen kis tárcsával (azonban ezt csak feltételezem, nem mentem vele 70-80-nal).

Persze felvetődnek olyan kérdések is, menyivel nagyobb terhelésnek vannak így kitéve a küllők, a felni a küllőfuratoknál, hogyan hat ez az alkatrészek élettartamára, stb., stb. És persze a kompatibilitási problémák, hiszen ha elterjednének az ilyen rendszerek, az nagyon jó volna a gyártóknak, ugyanis vehetnénk új vázat, szettet, kereket, a régi cuccokból semmit sem használhatnánk. Bocsánat, talán a régi elektromos hátsó váltónkat.

A váltással kapcsolatban nincs sok mondanivalóm, a halálpontos Di2 Dura Ace teszi a dolgát, Mikusznak sem lenne kifogása ellene, maga a kar ergonómiája és a váltógombok elhelyezése nekem kevésbé jött be, mint mondjuk a normál Dura Ace, de ez megszokás kérdése is. Ami igazán fura volt, hogy hosszú a kar, elfér rajta a teljes tenyér, mégis, középen van egy kényelmetlen kis gödör.

Ha ez az írás egy teszt volna, itt jönne az a rész, hogy kinek ajánljuk a kerékpárt. Az első, ami eszembe jut, hogy úgy éreztem, most, 2012 őszén ennél jobb bringán nem ülhetek (valószínűleg ez árban is megnyilvánul, bár nincs még beárazva, de szerintem közelebb lesz a 3-hoz, mint a 2-höz..). Ezért az érzésért biztosan vannak, akik hajlandóak sokat fizetni. Ráadásul most nekünk, Colnago-fanatikusoknak sem kell rébuszokban beszélni, ha megkérdezik, miért ez a világ legjobb bringája. Tudsz mondani másik kerékpárt hidraulikus tárcsafékkel és elektromos váltóval? Na tessék, ennyi…

Colnago kerékpárok Magyarországon: KATTINTSON IDE!