Vasárnaptól vasárnapig világbajnokság – a csapatidőfutammal kezdődik – előzetes információk

By

-

2012.09.15.

Vasárnaptól vasárnapig, szeptember 16-ától 23-áig tart idén az országúti kerékpáros világbajnokság, aminek a hollandiai Limburg ad majd otthont. Újdonság 2012-ben a csapatidőfutam, ami több korábban már szerepelt a programban.

A 32 kilométeres női versenyt követően, ebéd után, 13:30-kor rajtolnak majd a férfi csapatok, 53 kilométeres távon. Utoljára Olaszország nyert ilyen versenyt 1994-ben, akkor még 100-as csapatversenynek hívták, mert 100 kilométeres távot kellett teljesíteni.

Most nem nemzetek, hanem profi klubok mérkőznek majd hat-hat fővel. Összesen 33 csapat, a 18 WorldTour gárda, ProContinental és kontinentális csapatok az Europe- az America- Asia- és Africa Tour-ból.

A pálya a mezőnyverseny köréhez hasonlóan nem sokkal a cél előtt tartalmazza majd az Amstel Gold Race-ről ismert híres Cauberg emelkedőt, és dimbes-dombos terepen halad majd.

A nagyágyúk közül a Tour de France és a Vuelta a Espana győztesei, a brit Bradley Wiggins és a spanyol Alberto Contador is hiányzik majd, előbbi az egyéni időfutamot is kihagyja és segítői szerepet vállal majd a brit csapatban.

Foghíjasnak tűnik az egyébként topfavoritnak számító Garmin is, hiszen – feltehetően az Armstrong-ügy miatt – a korábbi U.S. Postal versenyzők (Zabriskie, Vande Velde, Danielson) hiányoznak. Nélkülözi legnagyobb sztárjait az Asztana csapata is. És az egyik legnagyobb név, a svájci Fabian Cancellara is hiányzik majd a Radio Shack-ból (a kronókirály idén nem indul több versenyen).

Többen is nyerhetnek aranyérmet (világbajnoki trikót nem osztanak a számban) a BMC, a Katyusa, a Movistar, a Quick Step, a GreenEdge, a Rabobank, a Radio Shack, és a Sky is favoritnak számít, kérdés, melyikük vette komolyabban a felkészülést, a szezonban. Megemlítendő, hogy a prokonti Team Type 1 csapata Bodrogi Lászlót is nevezte a vb-re.

A résztvevő protour-csapatok összeállítása:

Ag2r-La Mondiale
Christophe Riblon, Nicolas Roche, Maxime Bouet, Jean-Christophe Peraud, Matteo Montaguti, Sylvain Georges.

Astana
Tanel Tangert, Andriy Grivko, Dmitriy Gruzdev, Alekxandr Dyachenko, Dmitriy Muravyev, Assan Bazayev.

BMC Racing Team
Alessandro Ballan, Philippe Gilbert, Taylor Phinney, Marco Pinotti, Manuel Quinziato, Tejay van Garderen

Euskaltel-Euskadi
Mikel Astarloza, Gorka Izagirre, Jon Izagirre, Juanjo Oroz, Romain Sicard, Gorka Verdugo.

FDJ-BigMat
David Boucher – fansite, Sandy Casar, Matthieu LADAGNOUS, Anthony Roux Cycling, Jérémy Roy, Geoffrey Soupe

Garmin-Sharp
Bő keret: Jack Bauer, Thomas Dekker, Martijn Maaskant, Daniel Martin, David Millar, Ramunas Navardauskas, Sebastian Rosseler, Andrew Talansky, Johan Van Summeren

Katusha
előzetes névsor: Maxim Belkov, Pavel Brutt, Vladimir Gusev, Mikhail Ignatyev, Aliaksandr Kuchynski, Denis Menchov, Gatis Smukulis, Eduard Vorganov.

Lampre-ISD
Matteo Bono, Davide Cimolai, Adriano Malori, Alessandro Petacchi, Daniele Pietropolli, Davide Viganò.

Liquigas-Cannondale
Vincenzo Nibali, Peter Sagan, Maciej Bodnar, Tiziano Dall’Antonia, Kristijan Koren, Maciej Paterski.

Lotto-Belisol
Lars Bak, Gaëtan Bille, Adam Hansen, Jens Debusschere, Bart De Clercq, Jürgen Roelandts.

Movistar Team
Jonathan Castroviejo, Andrey Amador, Ivan Gutiérrez, Vladimir Karpets, Vasil Kiryienka, Rubén Plaza.

Omega Pharma-Quick Step
Tom Boonen, Sylvain Chavanel, Tony Martin, Niki Terpstra, Kristof Vandewalle, Peter Velits.

Orica-GreenEdge
Sam Bewley, Luke Durbridge, Sebastian Langeveld, Cameron Meyer, Jens Mouris, Svein Tuft.

Rabobank
Lars Boom, Stef Clement, Rick Flens, Robert Gesink, Wilco Kelderman, Luis León Sánchez.

RadioShack-Nissan
Tony Gallopin, Andreas Klöden, Yaroslav Popovych, Jesse Sergent, Jens Voigt, Haimar Zubeldia

Saxo Bank-Tinkoff Bank
Manuele Boaro, David Tanner, Michael Morkov, Luke Roberts, Nicki Sorensen, Matteo Tosatto.

Sky
Edvald Boasson Hagen, Alex Dowsett, Juan Antonio Flecha, Sergio Henao, Ian Stannard, Geraint Thomas.

Vacansoleil-DCM
Thomas De Gendt, Martijn Keizer, Gustav Erik Larsson, Marco Marcato, Tomasz Marczyński, Lieuwe Westra.

Az országúti kerékpáros világbajnokság programja:

Elit női csapatidőfutam 34.2 km Szeptember 16. vasárnap

Elit férfi csapatidőfutam 53.2 km Szeptember 16. vasárnap

Junior férfi időfutam 26.6 km Szeptember 17. hétfő

U23 férfi időfutam 36 km Szeptember 17. hétfő

Junior női időfutam 15.6 km Szeptember 18. kedd

Elit női időfutam 24.1 km Szeptember 18. kedd

Elit férfi időfutam 45.7 km Szeptember 19. szerda

Junior női mezőnyverseny 80.5 km September 21. péntek

U23 férfi mezőnyverseny 177.1 km September 22. szombat

Elit női mezőnyverseny 128.8 km September 22. szombat

Junior férfi mezőnyverseny 128.8 km September 23. vasárnap

Elit férfi mezőnyverseny 261 km September 23. vasárnap

DT Swiss az Eurobike-on: megfontolt és átgondolt fejlesztések 2013-ra

By

Nemeth Balazs

-

2012.09.15.

A DT Swiss márkanévben a D, illetve a T az acélhuzal német és francia kezdőbetűit tartalmazza, a többi pedig ugyebár a gyártó székhelyére utal. Több évtizedes kerékpáralkatrész-termelést tudhat magáénak, kiváló rozsdamentes küllőit a 80-es évek óta etalonként emlegetik.

DT_Swiss_eurobike2012_03 — A DT országúti kerékszettek 2013 mind kompatibilisek a 11-fokozatú rendszerekkel...

Hasonló legenda övezi a svájci precizitással megmunkált DT kerékagyakat, speciális tárcsafogas szabadonfutó-technikával. Innen egyenes út vezetett a kerékszettek gyártásához, ahol a montis vonal volt mindeddig a domináns. Saját márkanév alatt kevesebb darabot adtak el, mint beszállítóként, de jövőre ez az országúti vonalon is megváltozik. Az új marketing-stratégia része, hogy 2013-ban az olasz Aqua-Sapone profi csapat DT Swiss kerékszetteken fog versenyezni.

DT_eurobike2012_tt_003 — A megfizethető árú R1800-as, amelyet számos kerékpárgyártó szerel a 2013 komplett gépeibe...

DT_Swiss_eurobike2012_32 — Karbonfelni és az új egyenes küllőkhöz való agyak

A DT Swiss országúti 2013-as modelljei a montis választékhoz hasonlóan a Dicut, Tricon, Spline, illetve Classic típuscsaládokban érhetők el. Ezekből a Spline teljesen új sorozat a kínálatban. Jövőre a típuselnevezésben már az egyes modellek technikai szintje is egyértelműen lesz jelölve, ha a „családnév” után három betű szerepel, az a legfejlettebb modell, a kettő a középszint, az egy pedig az alapkivitel (pl. RRC, RR, R). Az utána következő szám pedig a felni profilmagassága. A felnikivitel lehet szingós, peremes, belső nélküli, vagy hibrid, amely drótperemes, karbonszerkezet, alu fékfelülettel.

A Dicut sorozatban újdonság lesz az 1460 grammos RR21 model, amelyet a Mavic Ksyrium Elite SL vetélytársának szánnak, általános használatra, amatőr versenyzésre készül. A küllők az új vékonyított, egyenes fejű kardtípusok lesznek. Az itt alkalmazott karbonfelnik kiváló hőelvezetést biztosítanak, nem kínai gyártmányok, hanem a Bielben található DT Swiss gyáregységben készülnek.

DT_eurobike2012_34 — És íme az RR21 aszimmetrikus hátsó hiperkönnyű alufelnije...

Ugyancsak újdonság az RRC46H hibrid kerékszett, amely mint a modellnévből most már könnyen kiolvasható, a legmagasabb kategóriát képviseli, drótperemes, 46 mm profilmaggal rendelkezik, strukturális karbonszerkezetű (a karbon nemcsak borítás, hanem szerkezeti elem), a felni alapja alumínium, és peremes köpenyekhez passzol. 20/24 küllővel fűzött, amely manapság elég gyakori. 1605 grammos tömegével könnyűnek számít a peremes 40-50 mm magas kerékszettek között, ráadásul a fékezés is kiszámítható, megbízható.

DT_eurobike2012_37 — A DT könnyű, aero kompozittechnológiával készült kerékszettje....

Aki próbálta, egyöntetűen dicséri: könnyebbnek érezzük, mint valódi tömege, lefele, síkon a magas, aero profil jól szeli a levegőt. A Dicut sorozatban ezen kívül kapható lesz 32, 46 és 66 mm profilmagasságú modell is, mindegyik a legendás 240-es agyszett technikai megoldásait alkalmazza, a küllők pedig forgásmentes kialakítást kapnak, amely megkönnyíti a centrírozást, és fokozza a tartósságot. Természetesen Campa vagy Shimano 11-fokozattal is kompatibilis. Ez utóbbi minden tárcsafogas mechanikás kerékagyra érvényes.

DT_eurobike2012_38 — A DT által készített karbonfelnivel, speciális agykialakítással: az eredmény csakis egy kiválóan működő, lényegében tökéletes kerékszett lehet...

A Tricon sorozat minden egyes modellje két darabból álló kerékaggyal készül, amely finomabb forgást biztosít, és csökkentett csapágyterhelést eredményez. A fűzés vegyesen radiális és keresztezett rendszer, amely ugyebár speciális agyperem-kialakítással párosul. A Spline a kedvezőbb árfekvésű sorozat, 2013-ban kapható lesz 38 mm magas karbonfelnis modell (RC38T) 1300 grammos tömeggel.

DT_eurobike2012_tt_002 — Az XM1550 29"-os csúcsmodell - leszámítva a szingós vesenymodellt...

Montis téren a 29″-os modellek jelentik az újdonságot a DT Swiss 2013-as kínálatában. Kissé lassúnak tűnnek a fejlesztések, ellenben biztosak lehetünk abban, hogy az eredmény makulátlan működés és megbízhatóság. Az idén is kapható M1800-ast jövőre több modell egészíti ki: Tricon 29 XM1550 magas szintű, általános felhasználásra tervezett modell, amíg a másik véglet az XCR 950T szingós versenyspecifikus modell, amellyel a szponzorált profi CC-s versenyzők már számos nagy eredményt értek el.

DT_Swiss_eurobike2012_14 — Leginkább csak versenyzőknek és csakis CC versenyszituációba: ha defektet kapsz, úgyis célszerű feladni...

A Spline sorozatban a 29 XR 1450 1555 grammos tömegével és tárcsafogas mechanikájával, hegesztett felnivel igen vonzó alternatíva a versenyzők számára, akik nem szingós, hanem defekt esetén javítható rendszerben gondolkodnak. 28 küllős, belső nélküli köpennyel is használható, nekünk amatőröknek álomjó megoldás lenne. Az XR 1600 29”-os változat 1770 grammra hízik, erősebb küllőkkel és felnivel rendelkezik, de a mechanikája azonos a versenykerék-szettel. Az X1900-as modell már egyszerűbb felépítésű, nehezebb, de hasonlóan erős és megbízható, mint a „nagytestvérek”. Ez már valóban sok amatőr számára elérhető áron kapható, több kerékpárgyártó ezzel szállítja majd 2013-as montiját.

DT_Swiss_eurobike2012_17 — Kellemes árfekvés jellemzi, főleg a nagyobb számmal és kevesebb betüvel rendelkezőket...

DT_Swiss_eurobike2012_29 — Agyszettek egyenes fejű küllőkhöz - jelen esetben a 240-es széria...

Külön agyszettek és felnik továbbra is kaphatók lesznek, illetve új küllőmodell az egyenes fejű, húzott 2,0-1,8 mm-es Competition, ami eddig nem szerepelt a kínálatban. A legendás agyszettek most már több változatban is elérhetők lesznek: a megfizethető szegmensben a 370SL 50 grammal lesz könnyebb, mint elődje, a másik véglet a kerámiacsapágyas, karbontengelyes 180S természetesen csillagászati áron. (Ne is kérdezd, hogy mennyi az annyi!)

DT_Swiss_eurobike2012_31 — SRAM XD rendszerű kazettáhou Centerlock-os, egyenes fejű küllőkhöz készült darab: a kombinációk és permutációk közel végtelenek, a DT pedig ezek nagy részére kínál megoldást!

A felnik terén a 29″-os modellek jelentik majd az újdonságot (pl. XR 400 29, 450 g), de lesz még három, szélesebb és masszívabb változat is az all-mountain közönségnek.

DT_Swiss_eurobike2012_19 — A 650B méret 2013-ban csakis külön felni formában lesz elérhető...

Az ugyancsak igen népszerű, kiváló rugóstagok terén 2013-as újdonság az Cross X313 maraton/trail modell, amely most már három üzemmóddal rendelkezik, a nyitott és a zárt mellett lesz egy platform-csillapítással rendelkező „Drive” állítás is. A visszaút-csillapítás igen finoman állítható, a működés – mint minden DT Swiss hidraulika esetében – példásan finom. Kapható karbontestű változatban (Carbon Cross X313), illetve hagyományos aluból is (Cross X313).

DT_Swiss_eurobike2012_26 — Karbontest és három üzemmód

A telóvonalban a DT Swiss az ugyancsak legendának számító angol Pace megvásárlásával szállt be a gyártók versenyébe, itt az XMM 100/120 29 jelenti majd a jövő évi újdonságot. Karbonnyakkal és -vállal rendelkezik, 15 mm-es átütőtengelyt fogad, az eredmény merev szerkezet 1632/1647 grammos tömeg mellett. A blokkoló távirányító kemény 11 g-ot nyom és mindössze 6 mm helyet foglal a kormányon. (Minden bizonnyal a világ legkönnyebb telótávirányítója!) Viszont a 650b változat, amellyel a Swisspower csapat idén versenyzett, egyelőre prototípus marad, tehát 2013-ben még nem lesz elérhető. A svájci gyártó nem sieti el a fejlesztéseket: mindennek eljön majd az ideje…

DT_eurobike2012_tt_004 — 2 kerékméret, 3 úthossz, 2-féle nyak, számos változat...

További infó a forgalmazó, illetve a gyártó honlapján olvasható.
x

Buruczki Szilárd blogja: Mátra Kör

By

aszerk

-

2012.09.14.

Múlt hét szombaton került sor az egyik legnépszerűbb hazai amatőr országúti kerékpárversenyre, a Mátra Körre, ahol Buruczki Szilárd is tiszteletét tette, az alábbiakban az ő szemszögéből élhetjük át a versenyt:

Sziasztok!
Még mindig nincs vége a mátrai kalandoknak, így ez megér egy újabb blogot, elvégre kis hazánk legmagasabb hegyéhez mindig nagy örömmel utazom, legyen az terep- vagy aszfaltbetyárkodás. Ráadásul itt jöttem össze egy éve a párommal, Ritával, ezért több szempontból kedves hely számomra a Mátra. 🙂

A maraton után egy héttel terveztem, hogy indulok a kanizsai Eliminator sprint versenyen vagy a Mátra körön. Az utóbbira eset a választás, mivel a vállam még gyenge a kemény sprintelésekhez, ugratókhoz és valljuk be, balesetveszélyesebb, mint az országútizás. A dokim is figyelmeztetett, hogy még nincs teljesen összeforrva kulcscsontom, még egy hónap kell a teljes gyógyuláshoz és ilyenkor még könnyen újra lesérülhet a gyenge vállam. Különösebben nem készültem a versenyre, elvárások sem voltak, inkább csak egy jó kemény edzésként indultam.

Ritámmal mentünk Gyöngyös főterére, ahonnan rajtolt a 21. Mátra kör. A bemelegítés miatt én már a 3-as főútnál kiszálltam az autóból és ezúttal az felpattantam az országúti Merida Scultura Evo 906 nyergébe. Addig Rita ügyesen elintézte a nevezésemet. Sok ismerős versenyző indult a Kékest megkerülő dzsemborin és erős rájderekből sem volt hiány a meleg, ragyogó napsütésben. Meglepetésemre az egyik kedves csapattársam, Évi is indult a versenyen.

Az éles rajt után Mátrafüredig még komfortos, bemelegítő tempóban haladtunk, majd kiérve a városból nagyobb sebességfokozatba kapcsoltunk Vigh Zoli jóvoltából. Nem igazán esett jól senkinek a gyors tempómenés, amit Zoli diktált. Sástónál már nekem is kicsit nyúlott a nyakam, itt már csak hatan maradtunk. Én zártam a sort az egyik legjobb triatlonos, Vanek Áki mögött, és nagyon vártuk a mátraházai lejtőzést. Lefelé sem csökkent a gyors tempó a Parádra vezető rossz kátyús úton. Kicsit megúsztunk Ákival és Pelikán Janival a kanyarokban az élen haladó Fejes Gabi, Vigh Zoli, Kiss Geri trió mögött. Parádra leérve leszakadtunk 10mp-re róluk. Próbáltunk felérni rájuk, de csak a távolságot tudtuk tartani, közelebb kerülni nem sikerült.

Sebaj mi hárman is összedolgoztunk, egymást váltva haladtunk tovább a kisnánai dombok felé. Mögöttünk a mezőny több perccel le volt maradva, de azért erős tempóban gyűrtük a kilométereket. Én az emelkedőket nyomtam meg erősen, többiek a lejtőn és síkon diktálták a tempót. Az egyik rövid dombon Áki megadta magát, hirtelen eltűnt mögöttünk. Utólag mondta a célban, hogy csak egy kulaccsal indult és megállt frissíteni. Tovább haladtunk Janival a mátrafüredi cél felé, közben frissítettem magam Nutrixxion XX force géllel és izo itallal, hogy maradjon energiám a hajrára.

Az utolsó emelkedőre terveztem, hogy eldöntsük a 4. hely sorsát. A végső egy km-en próbáltam leszakítani Janit, de nagyon kitartóan küzdött és rajtam maradt. Az utolsó métereken dőlt el Pelikán Jani javára a sprint befutó. Nagy gratula neki, U19-ben nyerte a kategóriáját! Nagyon erős, szívós volt, az utolsó erőtartalékát is mozgósítani tudta. Bennem csak ennyi volt, hiányoztak a gyors edzések, versenyek, de ezért voltam itt… Az Útvonal Biztosítás nagyon jól elterelte a forgalmat és zárta a 75 km-es kört. A verseny rendezésre sem lehet panaszom, bár a díjkiosztón nem maradtam ott, de addig gördülékenyen ment minden…

A verseny után feltekertem lazán Mátraházára levezetés céljából és pótoltam az elveszített kalóriákat a Mátra legjobb palacsintázójában. 🙂 Aztán meghódítottuk Ritámmal a kékesi csúcsot, de ezúttal nem két keréken, hanem két lábon, fel a sípályán. Gyalog még nehezebbnek éreztem a csúcshódítást, mert még le is kell gyalogolni, nem csak gurulni. 😉

A versenyt végül Vígh Zoltán nyerte Fejes Gábor előtt, teljes eredménylista: matra_kor

Köszönöm Tóth Petinek, Merida KTC-s csapattársamnak a fotókat.

Még tervezek néhány levezető monti versenyt, de inkább a cyclo-cross szezonra való felkészülésre koncentrálok, hogy 100%-os legyek a SuperCross versenyekre.

Jó pihit Mindenkinek!
Szilárd
MERIDA Kőbánya TC
facebook.com/buruczki
buruczki.hu

Eurobike 2012: A Merida a ProTourban(!) és 29-esekkel erősít – nyereményjáték

By

Tamás Takács

-

2012.09.13.

A Merida kerékpárokkal kapcsolatban már megszokhattuk, hogy a következő év legérdekesebb újdonságaival már adott év februárjában találkozhatunk, így az Eurobike-on már felkészülten vehetjük szemügyre végleges állapotukban a széria modelleket…

Valamivel azonban tovább csigázza a kedélyeket a gyártó, nevezetesen, melyik ProTour-istállónak lesznek a kerékpár szponzorai jövőre. Ezzel kapcsolatban egy játékra invitáljuk olvasóinkat, részletek alább…

Kezdjük az országúti vonallal, Az új karbon Sculturák közül már a legdrágább és a legkedvezőbb árú változatról is olvashattatok tesztet, azonban a Dura-Ace-szel szerelt csúcsmodellt bordó díszítéssel – talán az eddigi legszebb Merida országúti – most láthattuk először.

Merida_eurobike2012_tt_007 — Eurobike 2012: A Merida a ProTourban(!) erősít - az új Scultura Team SL

A Mavic Ksyrium SLR kerékszett – amellett, hogy az egyik legjobb all-rounder kerék még mindig – remekül illik a sötét vázba, s persze továbbra is azon gondolkozik az ember, vajon melyik ProTour-csapatot szponzorálja majd a Merida bringákkal? Még nekünk sem árulták el titoktartási kötelezettség mellett, de sebaj, a világbajnokságon bejelentik.

Merida_eurobike2012_tt_009 — Eurobike 2012: A Merida a ProTourban(!) erősít

Addig lehet tippelni. Sőt élesben is, ehhez nem kell mást tenni, mint figyeljétek a magyar forgalmazó facebook oldalát http://www.facebook.com/bikefunhungarykft és a megfelelő poszthoz (KATTINTS IDE) kommentben írjátok be tippetek, vagyis egy protour istálló nevét, még a bejelentés előtt. A helyes megfejtők között egy Merida team-thermo mezt sorsolunk ki.

A saját próba alapján, pláne ha ehhez hozzátesszük a Dura-Ace-t, a Merida Sculturát csakis a legjobb országútik között lehet emlegetni, menettulajdonságai meggyőzőek, protour-szinten is bizonyíthatnak majd.

Merida_eurobike2012_tt_011 — Eurobike 2012: A Merida a ProTourban(!) és 29-esekkel erősít - Ride széria új designnal

A standon egyébként egy tömött sornyi különböző országútival találkozhattunk. Immár a túrázós vonal, az adott méretben egyébként sem alacsony homlokcsővel rendelkező Race-hez képest is magasabb építésű Ride szériában is kínálnak karbon modellt, új festésekkel. Jóval több különbség van persze a sportosabb gépekhez képest, a váz hátsó traktusa és a villa is komfortosabb, a specifikációban pedig tripla hajtóművel vagy egyéb „könnyítésekkel” találkozhatunk.

Merida_eurobike2012_tt_003 — Eurobike 2012: A Merida a ProTourban(!) és 29-esekkel erősít, de a hétköznapi bringák is megújulnak

Külcsín szempontjából előnyükre változtak az átgondolt felszereltséggel rendelkező és kedvező árú túrabringák, a hazánkban is népszerű Crossway kerékpárok. Az „X” avagy cross visszaköszön a felsőcsövön, sportosabbá varászolva a 2013-ban általánosan tárcsafékkel szerelt gépeket.

Merida_eurobike2012_tt_016 — Eurobike 2012: A Merida a ProTourban(!) és 29-esekkel erősít - Jose olimpiai Big Nine-ja

Mountain bike vonalon abszolút előtérbe kerültek a 29-esek, nem véletlen, hogy az olimpián és a világbajnokságon is ezekkel nyomultak a Multivan Merida Biking Team versenyzői. Ralph Naef még az elméletileg inkább „26-os barát” kanyargós eliminator-pályán is 29-essel nyert világbajnokságot, így már nehéz belekötni…

Merida_eurobike2012_tt_018 — Eurobike 2012: A Merida a ProTourban(!) és 29-esekkel erősít

Kiállították a spanyol José Hermida olimpiai Big Nine gépét is (Naef és Van Houts bringájával egyetemben), amin detektálhattuk a profi mezőnyre egyébként is jellemző apró változtatásokat a szériagépekhez képest. Érdekesség például, hogy a legtöbb versenyző a strapabíróbb, erősebb rugóval rendelkező X0 váltót használja, pedig a megvásárolható Team bringára a XX-t szerelik. Az egytányéros hajtómű az olimpiai pályán többségben volt, legtöbben még az 1×10-es változatot hajtották, azonban az 1×11-hez tartozó speciális lánctányérral, melynek fogazása miatt kisebb a láncleesés veszélye.

Merida_eurobike2012_tt_017 — Eurobike 2012: A Merida a ProTourban(!) és 29-esekkel erősít

Volt aki tett fel láncleesés gátlót, például Ralph, volt aki nem, például Jose. A spanyol gépén megfigyelhető az is, hogy a nem éppen magas versenyzők továbbra is küzdenek a 29-es bringák kormánypozíciójával. Jose száműzte a headlock-ot és erősen negatív szögű stucnit használt. (S persze felragasztotta a spanyol bikát is.)

Merida_eurobike2012_tt_019 — Eurobike 2012: A Merida a ProTourban(!) és 29-esekkel erősít

A széria 29-esek között az össztelós Big Ninety Nine sorozat volt az igazi újdonság, széles palettával. A maraton versenyzésre is alkalmas karbon-alu váz nagyjából a Mallorcán is megismert X0 vagy XT (kétféle Shimano) felszereltséggel érhető el. A Sram verzió team színekben, a Fox-XT mixes fekete-fehérben (fehér villa és hátsó traktus).

Merida_eurobike2012_tt_023 — Eurobike 2012: A Merida a ProTourban(!) és 29-esekkel erősít

Az alumínium Big Ninety-Nine szerencsére elérhetőbb áron kapható, nem élversenyzésre, de hobbi-maratonozásra, élménybringázásra kiváló, megbízható alkatrészekkel (XT illetve közel XT szinten). Egy ilyen bringával azonban hihetetlen jó érzés túrázni kemény terepen, kezdőbb montisoknak nehéz is lenne jobbat ajánlani, ha fesztelenül akarják élvezni a bringázást, ráadásul a nagy kerék és a rugóút sok necces helyzetet megoldhat helyettük. Jó hír a kisebb növésű rájdereknek, hogy lesz 15-ös vázakkal is.

Merida_eurobike2012_tt_024 — Eurobike 2012: A Merida a ProTourban(!) és 29-esekkel erősít - alumínium Big Ninety Nine

Valószínűleg a 100 mm-t rugózó 29-es fullyk a One-Twenty modellektől is teret hódítanak majd, nekünk is az a tapasztalatunk, hogy általánosságban jobb montizni egy 100 mm-t mozgó 29errel, mint egy 120-at mozgó 26-ossal.

Merida_eurobike2012_tt_025 — Eurobike 2012: A Merida a ProTourban(!) és 29-esekkel erősít - állítható kormányszár

Örömmel konstatáltuk, hogy a legolcsóbb Big Ninety Nine esetében is figyeltek a részletekre a tervezők, például szakítottak a 26-osokra korábban jellemző „hézagolóheggyel”, és alacsony kormánycsapágy fedéllel, hézagoló nélkül szerelték fel a stucnit, hogy ne a mellénél fogja a rider a kormányt. Ráadásul állítható szögű stucnik is felbukkantak, a merev 29-esekre pedig erősen negatív szögűek.

Merida_eurobike2012_tt_013 — Eurobike 2012: A Merida a ProTourban(!) és 29-esekkel erősít - One Twenty félmillió alatt

Ennek ellenére rendelkezésre áll még a One-Twenty paletta, s talán nem is a teteje, hanem az alja lehet érdekes, ha valaki elérhető áron akar vásárolni valamirevaló fully-t. 29-es össztelóst nem gyártanak olcsóbb alkatrészekkel, így aki 500 Ft alatt keres ebben a kategóriában, esetleg túl alacsony egy 29-eshez, annak még mindig a 120 mm-es 26-os fully a megfelelő választás. Nagyobb rugóutas bringákat is kínál a Merida, a 140 mm-es One-Fortyt, és a 160 mm-es One-Sixty-t, amit már szintén tesztelhettünk idén, úgyhogy most nem is szaporítanánk vele a szót.

Merida_eurobike2012_tt_002 — Eurobike 2012: Az UMF betűszóként már nem is jelenik meg

A 180 mm-es tartományról (Freddy) és az extrém vonalról viszont mindenképpen szólnunk kell, hiszen az UMF gépek (talán van, aki már nem is emlékszik, hogy az UMF az United Merida Freeriders-t takarta valamikor) ismét a Merida égisze alatt futnak. A Hardy alumínium és acél gépeken 2013-ban már csak egy alig látható sor emlékeztet az UMF brandre, nemsokára talán már ez is elmarad.

Merida_eurobike2012_tt_014 — Eurobike 2012: A Merida a ProTourban(!) és 29-esekkel erősít - Thomas Genon alu Hardy-ja

A standon Thomas Genon Pro Team Replica gépét övezte a legnagyobb érdeklődés, az 1,9 kg-os dirt váz kimondottan könnyűnek számít kategóriájában, ami fontos, mert lassan ezt a szakágat is hatalmába keríti a gramm-mánia.

Merida_eurobike2012_tt_004 — Eurobike 2012: A Merida a ProTourban(!) és 29-esekkel erősít - Julietek 2013-ra

Érdemes még szót ejtenünk a Juliet női kerékpárokról. A bevált koncepció maradt a régi, vagyis hölgyek számára ideálisabb vázgeometria, alacsonyabb átlépéssel, rövidebb vázzal, anatómiai szempontok szerint kiválasztott nyereggel, keskenyebb kormánnyal, stb. A design viszont megújult, sportosabb és egységesebb lett, elmaradoztak a lila virágminták…

Merida kerékpárok Magyarországon: KATTINTS IDE!

(x)

Blazsó Márton, a „tartalék tartalékja” a világbajnokságon

By

aszerk

-

2012.09.12.

A mountain bike világbajnokság elit férfi XCO-futamán Blazsó Márton képviselte hazánkat, ahogy ő fogalmaz alábbi blogbejegyzésében, a „tartalék tartalékjaként”. Ehhez képest a lehető legtöbbet hozta ki magából a futamon…

„Az XCO VB előtt 2 héttel, telefonált Valter Tibi, hogy szeretné ha utaznék én is a válogatott kerettel, mivel Szilárd és Andris is elesett és lábadoznak. Igent mondtam, mert még így is megtiszteltetés, hogy indulhatok a szezon legnehezebb versenyén!

Rögtön a Mátra Maraton után hazautaztam Szegedre, és másnap már indultam is Bp.-re, mert kedd kora reggel indulás, onnan még 600km-t kellett megtenni Saalfeldenbe, a verseny helyszínére. Mondanom sem kell, hogy egy Mátra hosszú táv, sok vezetés és utazás után milyen állapotban voltak a lábaim. Kedden már rá is mentünk a pályára, de nagyon óvatosan mentem, mert igazából pihennem is kellett volna, amellett, hogy minél jobban megismerjem a helyszínt. Egész héten azon voltam, hogy hogyan hozzam össze a pihenést és a pályabejárást.

Csütörtökig borzasztóan fáradtnak éreztem a lábaim, de a hét második felére mintha lett volna egy kis javulás, így beiktattam csütörtökön pár sorozat sprintelgetést, „szuperkompenzációs” célzattal, hogy ráhangoljam az izmokat a szombati terhelésre. Pénteken már kicsit jobbnak éreztem a formát, de még mindig nem volt 100%-os. Az U23 futamok után mentem egy kört, hogy megnézzem milyenek szétfékezve az ösvények.

Olasz válogatottak után indultam, akikkel jó tempót mentünk, de a legmeredekebb résznél össze-vissza csúszkáltak előttem. Én meg a saras gyökereken nem tudtam lefékezni a semislick gumikkal, így nyomtam egy hátonpörgést, hogy nekik ne menjek. Csokitól a segítőnktől kaptam egy pár bütykösebb gumit, hogy ne legyen gáz, másnap a meredek részeken.

Szombat reggel a verseny napján megnéztem neten élőben a nők futamát, hogy lássam, hol lehet előzni, és hol dugulhat be a mezőny. Ezután hosszú bemelegítésre indultam, mert tudtam, hogy nem vagyok robbanékony az idei 12 maratonfutam után. A rajtom jól sikerült annak ellenére, hogy nehezen álltam át az XCO terhelésre. Jól bejött a taktikám. Rájöttem, hogy itt a rajtnál a bal oldalon volt érdemes venni szinte az összes kanyart, mert ott kevésbé dugult be. A kb. 100 indulóból 80.-nak szólítottak be és a rajtkör után már kb. 70. helyre jöttem előre, még így is volt. kb. 1-1,5percnyi fennakadás az első 20-hoz képest!

Fokozatosan kezdtem ráérezni a terep ritmusára és a negyedik körömben már13:30 alatt mentem, kb. fél perccel jobban, mint az első háromban, de sajnos kikaptak a versenyből, mert már volt annyi hátrányom, ami megfelelt a legjobb köridő 80%-ának. Ilyen rövid köridőknél ez hamar előfordul. Úgy számoltam, hogy ha 6 körösre tervezik a versenyt, akkor körhátrány nélkül végig tudok versenyezni, ami jó lett volna abból a szempontból is, hogy a körülöttem lévő versenyzőknél kevésbé fáradtam.

Végül 69. helyen fejeztem be a versenyt, ami nagy előre lépes a 82-es rajtszámomhoz képest. 🙂 És szerintem nem gáz Parti Andris tavalyi VB 53. helyéhez képest sem, mivel én a tartalék tartalékjaként és „maraton specialistaként” indultam. Nagyon biztatónak láttam azt, hogy a maratonhoz képest, kevés ráhangolódással is nagyon közel kerültem a pontszerző helyhez és technikailag sem okozott gondot a pálya. A lejtőkben is tudtam előzni. Szívesen versenyeznék szoros mezőnyben, ilyen technikás terepeken is!”

Őszi programajánló terepen – X2S családi és sportprogramok a Pilisben

By

sajtóközlemény

-

2012.09.12.

Találkozz olimpikonokkal és a sport legendás alakjaival Piliscsabán! Vegyél részt a színes családi programokban. A szendvicskrém versenyben indulhatsz, de zsűriző kóstoló is lehetsz!

Előzetes program

Kriksz-cross terepfutó verseny a Solymári Vár melletti motocross pályán szeptember 16.-án. Kicsiknek, nagyoknak, hobbi futóknak és komoly kihívásokat keresőknek is különleges lehetőség.
http://www.cross-triathlon.com/x2s/kriksz-cross-terepfutas

ÉLETFA családi és sport nap Piliscsabán, szeptember 23.-án. A család minden tagjának színes és érdekes programok az egészséges és a sportos életmód jegyében!

Londoni olimpikonjaink, legendás sportolóink is meghívott vendégek, a szendvicskrém versenyben pedig mindenki nevezhet, indulhat és nyerhet – akár csak azzal, hogy kóstolóként vesz részt a játékban!

A nap házigazdái: Pindroch Csaba, Száraz Dénes és Verebes Linda.

Közösségi programok
– outdoor játékok, vetélkedők, kvíz játék
– slack line
– futó cipő és kerékpár szaktanácsadás
– Olimpikonok, különleges sportolók – beszélgetés, élménybeszámolók
– különleges autó- és motor bemutató
– sportszerek és egyéb holmik kedvezményes vásárlási lehetősége
– TRX
– Előadás: „Tévhitek a zsírégetés és izomépítés témaköréből”
– masszázs
– BIO sütemények, fagylaltok, ételkülönlegességek
(folyamatosan bővülnek a lehetőségek)

Sportprogramok
– futás
– Nordic Walking
– kerékpár
– duatlon
– gyerekeknek is!
– nagyszerű váltó lehetőségek, azaz ha valaki futni szeretne, más pedig bicajozni, akkor jobb, ha együtt indulnak, így izgalmasabb és színesebb a program
– chi-kung

Meghívott VIP vendégek

Monspart Sarolta (tájfutó)
Bitter Sándor (extrém gyorsasági motorversenyző)
Hajós Gyula (hosszútávúszó, edző)
Kropkó Péter (Ironman)

Benkó Barbara (MTB London)
Erdélyi Zsófia (maraton London)
Kovács Zsófia (triatlon London)
Risztov Éva (hosszútávúszás London)
Parti András (MTB London)

Verebes Linda (színész, celeb)
Pindroch Csaba (színész, celeb)
Száraz Dénes (színész, celeb, Ironman, XTERRA versenyző)

Helyszín:
Piliscsaba, Egyetem utca 1 (Pázmány Péter Egyetem)
Időpont:
2012 szeptember 23, 10-17

http://www.cross-triathlon.com/x2s/5-x2s-multisport/73-aktualis-eletfa-terepfesztival

Prájczer Péter volt a leggyorsabb a Volksbank Kanizsa Nagydíjon! – videóval frissítve

By

Tóth András

-

2012.09.12.

A T-Systems Elimina Tour harmadik állomásán Prájczer Péter győzelmével zárult a Volksbank Kanizsa Nagydíj. A favoritnak számító Csielka Márk ezúttal is a második helyen zárta a futamot, ezzel átvette az összetettbeli vezetést is.

Ahogy a verseny beharangozójában is olvashattuk, a kanizsai pálya sprintelősebb volt, mint a szentendrei és technikásabb, mint a váci. Ez azt jelentette, hogy jelentős tempóban lehetett haladni, a lendületet pedig a hirtelen érkező akadályok törték meg. Egy hosszabb lépcső, egy kis letörés, egy újabb lépcső majd utána 180°-os visszafordító egy finom kavicsos talajon, egy 80 cm körüli letörés, egy kis sikátor a kávézónál végül egy farönkökből épített akadály jellemezte a pályát.

A nagy letörésnek és a farönk akadálynak is volt kerülőútja, amolyan „chicken way” (van ennek magyar megfelelője? szerk.). Ezek persze hosszabbak voltak, így nagyjából 2-3 másodpercet veszített az, aki ezt választotta. És ugye nem kell mondanom senkinek, hogy ennyi idő itt akár 3 helyezést is jelenthetett…

Videó összefoglaló:

A futamok ismét tartogattak izgalmakat és esésekben sem volt hiány, aminek talán a versenyzők kevésbé örültek, nem úgy, mint a helyszínen szurkoló nézők. A futamot ezúttal is élőben követhették több kerékpáros portálon is azok, akik nem tudtak kilátogatni az eseményre.

A döntőben két magyar és két szlovén versenyző került össze és bár többen az esélyesebb Csielka Márkra fogadtak volna, Prájczer Péter nagyszerű taktikázással és remek versenyzéssel szerezte meg a bajnoki címet és zsebelte be a győztesnek járó 1000 Eurót. Péter ezzel feljött az összetett harmadik helyére.

A tv közvetítés most is remekül működött, szinte a teljes verseny végigkövethették az internetes közvetítést választók. A nézők egy része a pálya hátsó szekciójában levő tv-s autó monitorján kísérte figyelemmel a futamot, majd amikor odaért a mezőny a pálya széléhez rohantak, utána pedig ismét vissza a monitorhoz – ők a félvirtuális közvetítést választották.

A fesztiváli hangulathoz most is minden adott volt. A pálya széli kávézók megteltek és a Nagykanizsai Bor és Dödölle Fesztivál, mint társrendezvénnyel minden nézői igényt kielégítve fértek meg egymás mellett.

Folytatás szeptember 22-én, szombaton, Budapesten, amikor is az V. kerületben található Szabadság téren köröznek majd a versenyzők, a T-Systems Elimina Tour utolsó, egyben záró futamán. Budapesten kiderül, ki viszi haza az összetett győztesnek járó 1000 Eurót és szerzi meg az első T-Systems Elimina Tour bajnoka címet.

Eredmények:

1	Prájczer Péter	KTM Sportklub Sopron
2	Csielka Márk	EuroOne-Waberers-Cube
3	Vrbnjak Blaz	KD Hrastnik
4	Hribovsek Bostjan	Calcit Bike Team GT

Teljes eredménylista itt érhető el

A futam után az osztrák Andreas Fuchs-szal, a Team Protek UCI Pro MTB
Team versenyzőjével beszélgettünk. Ő volt az első osztrák versenyző
a három futam alatt, ezért kíváncsiak voltunk, hogy mi teheti vonzóvá az
osztrákok számára is a versenyt.
Andi amúgy a 8. helyen végzett, amibe több technikai probléma is bejátszott.

Bikemag: Kérlek röviden mutatkozz be!
Andreas: Andreas Fuchs vagyok, 19 éves és a szép Stájerországból, pontosabban Gleisdorfból érkeztem. Egy grázi sportiskolába járok, ahol minden lehetőséget megkapok, hogy a legmagasabb szinten űzhessem a sportot. A 2012-es az első U23-as évem és az első évem egy profi UCI csapatban is. Az eddigi legjobb eredményeim közt szerepel számos ausztria kupa győzelem, néhány nemzetközi dobogó és a maraton EB 15. helyezésem.

Bikemag: Láttam, hogy részt veszel cross country és maraton (több napos maratonon is) versenyeken is. Mi valójában a fő sportágad?
Andreas: A cross country versenyzéssel kezdtem, jelenleg is az a fő és a jövőben is ezt szeretném építeni. A versenyeim 90%-a cross country veseny. Az Alpentour Trophyn azért vettem részt, mert a csapatunknak világranglista pontot gyűjtöttünk. Egy ilyen fiatal versenyzőnek, mint én, minden pont jól jön. A maraton EB-n azért vettem részt, mert épp nem volt XCO verseny és jó
lehetőség volt jó helyezést szerezni.

Bikemag: Hogy tetszett a Volksbank Kanizsa Nagydíj?
Andreas: Szimpatikus versenyforma az XCE, mert így középpontba kerül a mountain bike sport. Ugye a verseny a városban kerül megrendezésre és ez sokkal több nézőt is vonzz magával. Sok akció volt a futam közben, amitől igazán izgalmassá vált.
A finálé előtti futamban eltört a jobb oldali pedálom, így nem volt esélyem a sprintben. A kisdöntőben pedig egy esés nehezítette a futamomat. Sajnálom, mert szerintem jó pénzdíj lett volna. Apropó pénzdíj! Ez is egy nagyon jó motiváció!

Bikemag: Korábban már versenyeztél sprintversenyen?
Andreas: Nem, nekem ez volt az első. A cross country versenyeimmel nem tudtam összeegyeztetni, de optimistán vágtam neki a futamnak és rögtön a 4. legjobb idővel kvalifikáltam magam.

Bikemag: Mit gondolsz, min kellene javítani a szervezőknek? Mit tudnának még jobban csinálni?
Andreas: Eddig még csak világkupa futamokon voltam, ezért csak azzal tudom összehasonlítani, amit az UCI szervezett.
Az Elimina Tour engem pozitív meglepetésként ért, nagyon professzionális! Az, hogy a startrámpa egy teherautóról indul különösen tetszett, akárcsak a technikai elemek a pályában.
Tehát nem tudom mit lehetne jobban csinálni, nagyszerű szervezőgárda!

Bikemag: Hol hallottál erről a sorozatról?
Andreas: Egy szlovén versenyző mesélt nekem a sorozatról és a magas pénzdíjakról. Ezután néztem meg a verseny honlapján a videókat és a képeket. Rögtön tudtam, hogy indulnom kell!

Bikemag: Ausztriában is vannak ilyen versenyek?
Andreas: Kaprunban voltunk csak, de az lényegesen kisebb verseny, nem lehet ehhez a sorozathoz hasonlítani.

Bikemag: Rajthoz állsz az utolsó futamon is, Budapesten?
Andreas: Nagyon szeretnék részt venni, de a csapatommal egy cross country versenyre kell mennem. De jövőre mindenképp jövök!

Köszönjük a riportot, további sportsikereket kívánunk!

Benkó Barbi blogja a mountain bike világbajnokságról

By

aszerk

-

2012.09.12.

A 2012-es Világbajnokság is már csak történelem. Pár sorban most csak a versenyt fogom összefoglalni, később azonban készülök egy „background” beszámolóval is, hogy mégis mi történt a versenyen kívül a Magyar Válogatott háza táján, mert megér egy mesét!

Egész pontosan nem is a versenyzőkkel, vagy kísérőkkel volt a baj, hanem a Szövetség munkájával, vagyis nemtörődömségével, aminek mi ittuk meg a levét a helyszínen. Szerencsére nem működött a blogger szervere múlt héten, így nem tudtam jelentkezni a helyszínről, ami így utólag talán nem is baj, mert kicsit indulatos voltam és lehet, hogy durván fogalmaztam volna, de most már lenyugodtam, és mint említettem már, lecsengett a VB, tehát a háttérről majd később, addig is összeszedem a gondolataimat és megpróbálom valamikor a hetekben papírra vetni.

A múlt hét: VB előtti hétvégén Bundesliga volt Albstadban, ahol ismét bebizonyosodott, hogy nincs BL eső és sár nélkül, iszonyatos körülmények között kellett versenyeznünk. Csak szombaton indultam a short race-en, ami annyit jelentett, hogy a tömegrajtot követően egy 700 méteres körön kellett köröznünk és hasonlóan a pályaversenyekhez, az utolsó versenyző kiesett. Itt az 5. helyet sikerült megszereznem, amivel mondhatjuk, hogy elégedett voltam.

Utólag visszagondolva mindig okos az ember, de azt gondolom, hogy ezt az egész hétvégét ki kellett volna hagynom és a csapatközpontban edzeni inkább, mivel a vasárnapi XCO versenyt amúgy is kihagytam volna, az időjárást és a pályát elnézve ez a lehető legjobb döntésnek bizonyult, főleg, hogy az U23-as VB-ig csak 5 nap volt. Hideg, eső, sár jellemezte a vasárnapot is, mindenki leamortizálta a technikát és magát is, volt, akinek egy esés a VB szereplésébe került, tehát túlzottan nem bántam, hogy már reggel továbbindultunk Apuékkal Ausztriába a VB helyszínre.

Ja, igen, Apu és az utánpótlás delegáció kijött ide versenyezni és itt találkoztam velük, innen a csapatruhát átváltottam válogatott mezre a következő hétre. Sok köszönet nem volt benne, de mint említettem nem az emberek miatt, hanem a „vezetőség” okozott egy-két kellemetlen pillanatot mindenkinek. A magyar csapatban alapvetően nagyon jó és vidám hangulat uralkodott, és itt megragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem Apunak és Tibinek a sok intézkedést és segítséget, amit értünk tettek, nem lehetett egyszerű dolguk!

Kis csapattal érkeztünk Saalfeldenbe, összesen 8 versenyző alkotta a Magyar Válogatottat. Csütörtök volt az első versenynap, de mi nem voltunk érdekeltek a csapatversenyben, azt gondolom ez így volt helyes, nem tudtunk volna ütőképes csapatot összeállítani és Zsoltinak és nekem is másnap versenynap volt. A csapatverseny mindig nagyon izgalmas és látványos, ez most különösen az volt, sprintbefutóval az olaszok nyertek a franciák és a németek előtt!

A csapatom számára nem kezdődött rosszul a VB, Markus volt a nyitóember a német válogatottban, 3. leggyorsabb körideje elég tiszteletre méltó, csak Fontana és Kabush ment nála jobbat, és mint már említettem, meglett az első bronzérmünk! Meglett a böjtje a gyors körének és másnap időbe tellett mire összeszedte magát a versenyen, gyengén kezdett, de végül így is a remek 8. helyre jött be és neki még van egy éve U23-ban! Szatmáry Andris kiállt, Meggyesi Gergőt kiszedték 2 körrel a vége előtt, Juhász Zsolti a 23. helyen zárt, nagyon szépen ment ő is!

Rólam ez már nem mondható el, gyengén kezdtem, majd erősen visszaestem, nem túl jó párosítás. 13. hely lett a vége, ami lássuk be, nagyon rossz hozzám képest. Nem tudom, mi van velem ebben a szezonban, önmagam árnyéka vagyok, év eleje nagyon jól ment, de sokat kivett belőlem a kvalifikációs időszak és valahogy ezt azóta nem tudtam kipihenni. Egy baj van, hogy ez volt az utolsó U23-as évem, innen csak keményedni fog a helyzet! Reméltem azért egy sikeres VB szereplést, motivált voltam, de sajnos nem jött össze!

Az igazat megvallva rendkívül fáradt vagyok és ma eljutottam oda, hogy reggel, amikor felkeltem, nem örültem mikor megpillantottam a biciklimet és semmi kedvem nem volt ráülni. A lábaim állapotát nem is részletezném… De már csak egy verseny, most szombat-vasárnap utolsó Bundesliga és mehetek haza, alig várom! Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet fogok mondani, de most még az egyetemet is várom, hogy egy kicsit kikapcsoljak és mással foglalkozzak. Köszi Anyu, hogy beiratkoztál és intézkedtél még nem voltam otthon! 🙂

Kéri Zsófi volt még a mi kategóriánkban, őt körhátránnyal kiszedték. Péntek délután még a junior lányok versenyeztek, de itt nem volt magyar érdekeltség. Szombaton következtek reggel a junior fiúk két magyar versenyzővel: Bányai Dominik és Horváth Ádám! Van még mit tanulni a srácoknak, de nagyon szépen helytálltak, mindkettőjük még csak első éves és gyűjtik a tapasztalatot, jövőre biztosan jobb lesz!

Délután az eliteken volt a sor, a nőknél nem voltunk érdekeltek, a fiúknál Blazsó Marci indult magyar színekben és nagyon szépen ment, de mivel hátsó rajszáma volt UCI pontok híján és a gyors kör miatt számítani lehetett rá, hogy hamarabb kiszedik, de azt gondolom bebizonyította, hogy nem csak maratont tud menni!

Vasárnap debütált az XCE, azaz a sprint szám! Ketten indultunk magyarok Juhász Zsoltival. Saalfelden központjában jelöltek ki egy 600 méteres kört, melyet 3 lépcsősorral, egy ugratóval és pár hajtűkanyarral nehezítettek. A fiúk közel 140-en, mi 70-en indultunk. Ebből a két körös időmérő után 32 ember jutott tovább. Zsolti sajnos kiesett, én azonban továbbjutottam, de elrontottam a rajtot az előfutamban és bár szorosan sprintre jöttünk, de harmadik helyen lemaradtan a továbbjutásról. Én most indultam először ilyen versenyen, ahhoz képest nem ment rosszul, jövőre a csapat szeretné, ha a Világkupákon is rajthoz állnék sprintben és vállaltam, nem rossz buli és nem is megy rosszul, csak még tapasztalatot kell gyűjtenem!

Rengeteg magyar volt kint szurkolni, iszonyú jól esett, minden pontjáról a pályának hallottam magyar hangokat kiabálni, szuper érzés volt, nagyon-nagyon szépen köszönjük nektek! Apunak és Tibinek szintén köszönöm az itatást, szerelést, mindent és a csapatomnak is, nagy könnyebbség volt, hogy kijöttek! Ismét a csapatközpontban vagyok Németországban, hétvégén Bundesliga finálé, majd jövő héten megyek haza végre, alig várom!

Dósa Eszter blogja: Most aztán megtanultam, mi a „móres”!

By

aszerk

-

2012.09.12.

…S habár vasárnap nem tudtam maradandót alkotni, nagyon jó tapasztalatszerzés volt, az biztos! Dósa Eszter, a Vitalitás SE-Scott-Nutrixxion mountain bike versenyzője az olaszországi Val di Fassa Bike maratonról számol be legfrissebb blogjában:

Szóval újra a Dolomitok, egy újabb UCI Series futam. Ezúttal Moena városa adott otthont a kétnapos rendezvénynek. Szombaton a gyerkőcök mérték össze tudásukat és erejüket, majd vasárnap mi kaptunk lehetőséget, hogy kipróbálhassuk a bringa összes áttételét. 2km-nél több sík szakaszhoz nem is volt szerencsénk…

Bátyámmal péntek éjszaka érkeztünk meg a Trento provincia területén található síparadicsomba. Kényelmes kis apartmanban kaptunk szállást, amin német kolleginámmal, Katrin Schwinggel és csapattársával osztoztunk. Fura látvány volt reggel, ahogyan az ablakon kitekintve csak hatalmas hegyeket láttál magad körül…

Szombaton a nevezési teendők végeztével megnéztük a pálya első és utolsó szakaszát, majd este hivatalos jelenésünk volt a sajtótájékoztatón, az előző két állomás győzteseiként. 9-kor pedig lámpaoltás, hisz másnap 9-kor minden energiára szükség lesz: 1000m szintemelkedés bő 7km-en, csak úgy ráhangolódásként…

Habár pihenten ébredtem, pontosan reggeliztem, valahogy mégsem volt minden rendben. A gyomrom, csakúgy, mint a Mátra maratonon, nem volt az igazi. Valamit mostanában nagyon nem jól csinálhatok… Ehhez persze még hozzájött egy kis reggeli izgalom is, plusz a bizonytalanság, hogy vajon 2200m magasan fázok-e majd rövid ujjú mezben: kell-e az a kartyű vagy sem… Végül úgy döntöttem, hogy felfelé biztosan nem kell, lefelé meg majd sietek.

Segítőm nem lévén nem volt más választásom, mint a frissítőkön újratölteni. Persze szigorúan a „hazai” Nutrixxion izómmal, hiszen nem a versenyen ismerkedünk az újdonságokkal! Így zsebre raktam 3 koffeines és 3 „agydurrantó” gélt, 4 tasak izót, a gps-t, a szerszámot, és persze a kulacsot. Bakker, a KULACS! Mégsem raktam be! Benn maradt a kocsiban! Negyed óra volt még a rajtig, én a rajtboxban, Marci a sajátjában valahol.

Az UCI bíró bácsitól gyorsan kikéredzkedek 2 betűre, amire gyorsan, holt komolyan rávágja a nem-et, de ugyanabban a pillanatban már mosolyra is szalad a szája. Jajj, ne humorizáljon itt velem! Mivel a kocsiig már nem tudtam volna eljutni, marad a gyors ismeretség szerzése: ez első kulaccsal mászkáló, nem versenyző embert kedvesen „letámadom”. Először nemet mond, majd egy perc múlva meggondolja magát, s odaadja. Gyors „gráciasz” után sprint vissza a boxba, s jön a Hamupipőke-teszt: vajon befér-e a kulacstartóba. Hurrá, tökéletes! Így csak egyszer kell majd bajlódom a zsebbe pakolással.

Sok idő nem telt bele, s már útnak is indítottak bennünket. Szabályszerűen konfettiesőben tettük meg az első métereket – hihetetlen, mekkora lelkesedéssel biztattak minket a pálya széléről. És már meg is kezdtük a 2206m-es csúcs meghódítását. Előző nap 1800m-ig másztunk fel, gondoltuk, a maradék pár száz méter könnyebb lesz. Nem volt az. Átlagban 13,4%-os meredekség a csúcsig! De, mindenesetre, élvezetes! Még úgy is, hogy a gyomrom elkezdte a lázadást, csakúgy, mint egy héttel korábban. Bár most lelkileg éltem meg rosszabbul, hisz itt nem lehetett macska-egér játékot űzni. Ha lemaradsz, a vonat bizony elmegy…

Az pedig csak nem várt rám. Közben magyar biztatás (de jó, szóval többen is vagyunk honiak!), majd Matusek Robit is felismerem. Habár a Duna maratonon még vele mentem az első hegyre, most csak a hátát nézhettem, s azt sem sokáig. A következő „meglepetés” a korgó gyomrom volt. Hát ezt már végképp nem értettem, hiszen mindent a bevált módszernek megfelelően tettem. Ráadásul a géleket sem bírtam megemészteni. 2 órával később megpróbáltam az XX-Force-ot, és láss csodát, az beindította a gépezetet! Ekkor, persze, már tudtam, hogy sok babér számomra itt nem terem, azonban igyekeztem a hátralévő három hegyet a környezetemet megszégyenítő tempóban abszolválni. A fiúk pedig csak néztek hitetlenkedve. Volt pár igencsak meredek kaptató, meg kell hagyni.

A hőmérő higanyszála egyébként 15-22 fok között mozgott, napos időnk volt. A terep nagyon kevés aszfaltot tartalmazott, jobbára schotteres utakon haladtunk, a hegyekről lefelé pedig háromszor is jó kis technikás egynyomos ösvényre vittek minket. Itt-ott kis hegyi patakok sarazták a nyomvonalat, de nem volt vészes. A meredek kaptatókon kívül a második lejtmenet tetszett különösen, pláne, amikor a sípályán kellett szlalomoznunk, a zászlócskás karókat kerülgetve. Kacskaringóban és visszafordítóban egyébként nem volt hiány, egy idő után már zúgott is a fejem a folyamatos forgolódástól. Vagy az csak a hirtelen szintesés miatt lehetett?

Az utolsó hegy sok ember számára maga volt a kegyelemdöfés. Meredekségét tekintve inkább az első emelkedőhöz volt hasonlatos – csak ugyebár ekkor már picit fáradtabb voltál. Az utolsó 2-3 km hozott egy kis megkönnyebbülést, a folyó mellett tértünk vissza Moena főterére. A fiúk bődületes tempót mentek, 3:09-es idővel, sprintbefutóval érkezett Amaya Chia, Alexey Medvedev és Mirko Celestino. A sokak által ismert Hannes Genze 9-ként ért célba, 12 perces hátránnyal. Szóval sűrű volt a mezőny.

A lányoknál az orosz Andreeva győzött, őt két olasz, Menapace és Klomp követte. Nekem ma a 11. pozíció jutott. Nem vagyok vele elégedett, különösen azért nem, mert a 4. helyen az a lengyel Ziolkowska érkezett, akinek a Duna maratonon majd 40(!) percet adtam… Ám ennek ellenére sem bánom, hogy itt lehettem, hatalmas élmény, s jó lecke volt!

A lehetőséget a Rendezőségnek, a fotókat Marcinak és a Bike and More csapatának köszönöm!
Ha minden jól megy, hétvégén utunk még feljebb visz: irány a Himalája, egy három napos jótékonysági monti verseny keretében. De azt hiszem, erről inkább hamarosan részletesebben!

Naef világbajnoki aranyat, Gunn-Rita ezüstérmet hozott a gyári Meridának

By

aszerk

-

2012.09.11.

Örömből és ürömből is jutott a Multivan Merida Biking Team mountain bike versenyzői számára az ausztriai világbajnokságon, a norvég Gunn Rita Dahle ezüst- és a svájci Ralph Naef aranyérme azonban önmagáért beszél.

A csapat, és a női hegyikerékpársport ikonja, Gunn Rita Dahle idén beállította az egyetlen hiányzó rekordját is: Julie Furtadóhoz hasonlóan a 28. világkupa-győzelmét is sikerült megszereznie. Ezek után az olimpián sajnos defekt kényszerítette a verseny feladására, de Saalfeldenben javítani tudott az olimpiai-krossz futam alkalmával.

120908-aut-saalfelden-xco-men-dahleflesja-olympians-by-kuestenbrueck — Gunn Rita az olimpiai bajnok kollégákkal is összeállt egy fotóra: Jaroslav Kulhavy, Julien Absalon, Miguel Martinez, Bart Brentjens, Julie Bresset, Sabine Spitz, Gunn Rita Dahle, Paola Pezzo

A versenyt megelőző héten szinte folyamatosan esett az eső, ami embert próbálóvá tette az amúgy is technikás pályát – meredek lejtmenetekkel, s körönként 230 méter szintkülönbségű mászással. Gunn Rita ezúttal a starttól kezdve elöl tekert; a francia Julie Bresset mögött ezüstérmes lett.

„Száz százalékosan képes voltam a versenyre és önmagamra összpontosítani, mintha egyedül lettem volna. A felkészülés, a magaslati edzőtábor nem a tervek szerint alakult, megbetegedtem, így nem tudtam, mire számíthatok. A körülményekhez képest az ezüstérem, s főleg, hogy remek versenyt futottam, nagyszerű” – nyilatkozta a norvég hölgy.

A Multivan Merida Biking Team férfi versenyzőinek ezúttal nem volt okuk ünnepelni, távol álltak az éremszerzéstől az olimpiai-krossz futamon. A legjobb helyezést 11. pozíciójával Ralph Naef szolgáltatta, igaz, a vb előtt ő is gyomorproblémákkal küszködött. Megpróbálta így is a legjobbat kihozni magából, s ennek fényében elégedett volt az eredménnyel. A holland Rudi van Houts saját tempóját hajtva Naef mögött 12. lett, a német Jochen Käß bukástól és technikai gondoktól hátráltatva 32. Az éremesélyes spanyol José Hermida is hasonló okokból adta fel a versenyt, bár a depóból még üldözőbe vette a mezőnyt, de annyira elkészült erejével, hogy végül kiállt.

A világbajnokság utolsó napja azonban a legfényesebbre sikerült a meridásoknak! A vb-k történetében debütáló látványos, kieséses versenyszámban, az eliminator krosszban Naef aranyérmet nyert. A pályát Saalfelden centrumában jelölték ki, szűk utcákon, rengeteg éles kanyarral, lépcsős szekcióval. Az idő alapján kvalifikáló 32 versenyző négyfős csoportokban küzdött egymással az 560 méteres pályán, melyen két kört kellett megtenni. A meridások közül a svájci 28., míg Hermida a 32. idővel kvalifikált, utóbbi a negyeddöntőből nem jutott tovább.

Ralph Naef jól használta ki tapasztalatát az eliminator-ban: néhány éve a szám egyik legerősebb versenyzője volt Svájcban. Gond nélkül menetelt a döntőig, ahol egy nem túl jó start után először úgy tűnt, nem lehet meg a győzelem, majd a második kör elején kiválóan téve a bringát, meg tudta előzni Christian Pfäffle-t és Daniel Federspiel-t, s üldözőbe vette a szlovén Mihal Halzer-t, akit a végén lesprintelt.

„Öt éve még a versenyszám világbajnoki esélyesének tartottam volna magam, de azóta nem sokszor indultam ilyen futamon. Hihetetlen, hogy sikerült nyernem, különösen, hogy hiányzott a kellő robbanékonyság a startnál. A hosszú célegyenes a javamra döntött, álomszerű, hogy megszereztem ezt a vb-címet” – mondta a svájci. Érdekesség, hogy Naef így a hegyikerékpározás legkülönfélébb szakágaiban (sprint, olimpiai-krossz, maraton) is tudott vb- vagy Európa-bajnoki címet szerezni.

Az olimpiai-krosszosok U23as mezőnyében Ondrei Zink, cseh Merida-versenyző nyert, ezzel meghívást kapott a nemzetközi Merida csapatba.