Enduro kerékpárteszt a jövőből: Merida One-Sixty 2013
Manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek az enduró kerékpárok. Egyre több gyártó jön ki 12-15 kg közötti 160 mm körül mozgó, jól tekerhető, mégis DH-s lejtőző képességgel megáldott montival. Szerencsére a Merida ebben a kategóriában is bizonyítani szeretne, így 2013-ra egy új modell lesz a palettán, One-Sixty néven.
Még 2011 kora ősszel, a 2012-es Merida kerékpárok bemutatásakor említést tettek az új enduro fegyverről, amely azonnal felcsigázott. Sajnos akkor még képet nem mutattak róla, de szerencsére már az Eurobike kiállításon kint díszelgett teljes valójában. Már akkor nagyon vonzó kerékpárnak tűnt, jó részletmegoldásokkal.
Kerékpárteszt a jövőből: Merida One-Sixty 2013
Idén a mallorcai teszt táborban már ki is lehetett próbálni, a szintén új fejlesztésű Big.Ninety.Nine-nal egyetemben. Sajnos nem voltam ott, de hála a forgalmazónak, a BikeFun-nak, elhozták a bringát kis hazánkba, hogy a Bringaexpón mindenki megcsodálhassa. A kiállításon egyébként nemcsak megnézni, hanem ki is lehetett próbálni a kerékpárt. Ott ért a nagy hír, miszerint elvihetem a bicót tesztelni. Mondanom sem kell, hogy fülig ért a szám, így az expó utolsó napján zárás előtt nem sokkal, birtokba vehettem a Meridát. Bő egy hetet tölthettem el az One-Sixty társaságában és nagyon pozitív vélemény alakult ki bennem a bringáról. Tökéletesen helyt állt a Mátra köves lejtőin. Nehéz szívvel adtam vissza, de sajnos vissza kellett utaznia Németországba.
Kerékpárteszt a jövőből: Merida One-Sixty 2013 - in action
A V.P.P. rugózási rendszer egyébként jövőre a One-Fourty, One-Sixty és One-Eighty vázakban lesz elérhető. Véleményem szerint ez az újítás jól jön a Meridának, hogy a nagyobb rugó utas kategóriában is megmutassa, milyen jó kerékpárokat készít.
A váz
A kategória követelményeinek megfelelően jól tekerhető, könnyű, és fékezés közben is aktív rugózással kell rendelkeznie egy enduró váznak. Persze a csőszögek és a középcsapágyház magassága sem elhanyagolható szempont. Szakítva az eddigi négy forgáspontos rendszerrel, a Merida megvette az Intense és Santa Cruz gyárak által szabadalmaztatott V.P.P. felfüggesztés rendszert. Azonban nem egy az egyben vették át a felfüggesztést, ugyanis a német mérnökök finom módosításokkal még tökéletesebbé tették a V.P.P.-t. Így a pedálozhatóság nagyban javult, az érzékenység megtartása mellett. A fékezés sem befolyásolja a hátsó kerék mozgását.
V.P.P. linkek közelebbről
A hátsó traktus 12×142 mm-es tengelyt használ, amely merevebbé teszi a szerkezetet. Egyben a kerék ki és beszerelése is egyszerűsödött, hiszen a 12 mm-es „vastag gyorszárat” kivéve, a kerék ugyan abban a pozícióban marad, a kis vállaknak köszönhetően.
Belül futnak a bowdenek és a nyeregcső hidraulika vezetéke
A középrész 73mm széles ISCG rögzítéssel rendelkezik. A fejcső természetesen taper rendszerű. A váz csövei hydroforming eljárással készültek Pro Lite 66 Triple Butted alumíniumból, smooth welding hegesztési eljárással. Még amit fontos megjegyezni, hogy a váltóbowdenek a vázon belül futnak és szintén a vázba van építve a Rock Shox Reverb Stealth kormányról állítható nyeregcső. Ez is egy olyan részlet, amely komfortosabbá teszi a tekerést és apró figyelmesség a gyártótól.
alulról nézve a középrész környéke
Rugózás
Virtual Pivot Point, azaz virtuális forgáspont. 160 mm utat biztosít a kerékpárosnak. Mindezt úgy, hogy hihetetlenül jó tekerni a rendszert és fékezés közben is aktív a rugózás. Egy Fox Float RP23 Adaptive Logic Kashima Coat tag mozog a vázban, amelyen vagy kikapcsoljuk, vagy 2 pedálozást segítő állásban használhatjuk a Propedal-t.
Fox Float RP23 Adaptive Logic állítóka
A tag mozgása eleinte elég szoros volt, de miután bejáratódott, nagyon megtetszett. Szépen finoman mozgott, segítségével jól lekövette a hátsó kerék a gyors-köves szakaszokat. Az ugrások utáni leérkezésekkor egyszer sem koppant össze, végtelennek tűnő rugó utat biztosítva.
V.P.P. igényes tag befogatás
Hajtás
Nos, ilyen jól tekerhető enduró bringához még nem volt szerencsém. A felfüggesztés ülve tekerés közben meg sem moccan, még akkor sem, ha a propedal kar a nyitott állásban van. Kiállva-tekerve is megfelelő a pedálozhatóság, bár ekkor már érdemes bekapcsolni a propedal-t. A technikásabb mászások sem okoznak gondot a bringának, maximum a 160-at mozgó villa miatt vagyunk kénytelenek a nagyon meredek emelkedőkön tolni, de Kékestetőre gond nélkül, kényelmesen fel lehet tekerni vele Mátrafüredről. Mivel nagyrészt ülve mászik felfelé az ember és mivel ülve tekerésnél nem mozog a váz, hihetetlenül jó vele mászni a kategóriájához képest. Majdnem merev váz érzését kelti, persze a talaj felől érkező talajegyenetlenségekre azért reagál a rendszer. Amit még érezhető, hogy hajtás közben a lánc kirugózott állapotba próbálja kényszeríteni a hátsó „háromszöget”. Ezzel is javítva a tekerhetőséget. DH-zás közben jól gyorsítható, mégis aktív a mozgás.
Sram X0 2x10 hajtómű
Ebben a kategóriában manapság az 1x vagy 2×10-es hajtás-váltás rendszerek a legelterjedtebbek. A tesztbringán 2×10-es Sram X0 szett díszelgett, elől 26-38, hátul 11-36os kiosztással. Véleményem szerint ideális választás, mivel felfelé szinte bárhol felmászhatunk és a lefelékre is marad elegendő áttétel. A váltás pontossága pedig abszolút felső kategória. Sárban és havas körülmények között is tökéletesen működött a rendszer.
Hátsó papucs fék oldal
Fékezés
Hála a hátsó felfüggesztésnek, a legdurvább lejtőkön is aktív marad a mozgás, még állóra fékezett kerék esetében is. Igazából ez volt az a dolog, ami csak akkor tűnt fel, amikor leérve az ösvényen visszagondoltam arra, hogy nem rázta le a lábamat a pedálról, ott ahol más rendszerű bringával már patentpedál kellene. Az Avid X0 fékek elől 200-as, hátul 180-as tárcsával kiegészítve pont megfelelő fékerőt biztosítanak a bringához, csak a nedves körülményeket nem szeretik, ilyenkor kellemetlen hanggal, de nem romló fékerővel kell együtt gurulnunk.
szép rend a kormányon, éljen a rendszer integráció
Irányítás
Mivel a telókon kívül minden a Sram terméke, ezért a kormány-stucni kombó természetesen Truvativ márkájú. Kormányból egy 740mm széles 25mm emelésű Boobar, stucniból egy 60mm hosszú Aka található a bringán. A kellemesen széles kormány segítségével nagytempónál is stabil az irányítás, és a kövek is nehezen tudják kivenni a kormányt a kezünkből. A stucni pont jó hosszúságú, merev darab. Mind kanyarodni, mind rángatni” (ugra-bugra, manuál, stb.…) jól lehet a kerékpárt. Igazi kezes bárány.
Rock Shox Reverb Stealth
Nyeregcső
Gondolom, nem kell nagyon ecsetelnem az út-állítós nyeregcsövek előnyét, viszont aki kormányról állíthatót használ, annak most itt a tökéletes megoldás. Hiába ugyanis a kormányról állíthatás lehetősége, letolt állapotban a bowdenház ott kunkorodik a nyereg alatt, arra várva, hogy mibe akadjon be… de ennek vége, mivel a Rock Shox megoldotta, hogy a Reverb nyeregcsövet a vázban elvezetett hidraulika csővel lehessen vezérelni, anélkül, hogy a vezeték bármibe beleakadjon. Hátránya, hogy macerás kivenni a nyeregcsövet, ha tisztítani akarjuk a vázat egy-egy nagyobb sarazás után, illetve csak bizonyos gyártók vázaiba építhető be.
Menet közben
Bringára pattantam, majd Mátrafüredről Kékestetőre vettem az irányt. Először kacérkodtam a buszos felszállítással, de aztán mégis a pedálozás mellett döntöttem. Gondoltam, ha már egy enduró bringát tesztelek, legalább kiderül milyen vele feljutni a hegyre. Már az első pár méteren meglepődtem. Először is, mert nagyon kényelmes a bringa, másrészt, mert nem éreztem, hogy himbálózna alattam a rendszer. Lenéztem a tagra és láttam, hogy még mindig a nyitott állásban áll a propedal kar, mégsem mozog a váz feleslegesen. Kicsit kiálltam a nyeregből, hogy megnézzem, akkor mit csinál. Természetesen mozgott, de nem úgy, mint egy átlagos össztelós. Kiállva-tekerve kicsit pogózik, de sprintelés, vagy kigyorsítás közben alig mozdul meg a rendszer. Ha a propedal-t bekapcsoljuk, akkor kiállva is szinte végig merev váz érzését kelti, amíg terepre nem érünk.
Akcióban
Nos, ilyen bringával felfegyverkezve, már nem tűnt olyan elvetemült gondolatnak Kékesre feltekerni. A szokásos utamon indultam el először Sástóra a Rákóczi forrás érintésével, majd onnan Mátraháza felé vettem az irányt egészen a Görgőbikki útig. Mivel még a Mátrában tél van, nagyjából itt húzódik a hóhatár, így az aszfalton folyattam tovább az utamat a Tetves rétig. Útközben csak azon lepődtem meg, hogy nem vagyok fáradt. Saját enduró bringámmal rendszerint megállok pihenni, de a Meridával eszembe sem jutott, csak egyszerűen pedáloztam. Mindegy volt, hogy terepen mászok, vagy aszfalton koptatom a gumikat, kényelmesen lehetett haladni az One-Sixty nyergében. A nagyon meredek emelkedőkön azért hiányzik a villából az út-állítás lehetősége, de még így is összeül annyit, hogy kiállva fel lehessen jutni lendületes tekerés mellett egy komolyabb kapaszkodón is.
A váltása precíz, minden esetben, még terhelés alatt is. Szerintem az áttételválasztás is ideális a kerékpáron. A meredekebb kaptatókon a 26-os lánckerékkel küzdöttem fölfelé, a laposabb részeken pedig a 38-asra váltottam. A hátsó soron pedig gyönyörűen fut a lánc, ott is pillanatok töredéke alatt végbemegy a váltás, ezzel is segítve a teljesítményünket. Miközben próbálgattam a bringát, lassan felértem Kékesre. Na, nem verseny tempóban, mert ugye nem a feljutás sebességén van a hangsúly.
DT Tricon FX1950 első agy
Mivel már eleget szenvedtem, gondoltam valami hosszú utat válaszok, ahol végre kiélvezhetem a bringát úgy igazán. Van is egy jó hosszú út Mátrafüredre, pár tekerős szakasszal, pont ideális a bringa stílusához. Egy dolgot felejtettem csak el, hogy még hó van! Így, míg eljutottam a turistaút kezdetéhez, át kellett verekednem magam egy kis lefagyott 20-40cm havon és némi kidőlt/kivágott fán. Igazi „élmény” volt, és ezúton köszönöm a favágóknak a rögtönzött akadály pályát. No de végre elkezdett lejteni és belecsapott a menetszél az arcomba. A bringával minden rendben volt, a láncfeszítőn hasznosnak bizonyult a taco, sokat segített a kövek között és a kidőlt fákon való átjutásban. A nyeregcsövet meg kifejezetten ajánlom minden hasonló érdeklődésű bringásnak. Lefelé letoltam, majd amint jött egy kis tekerősebb szakasz, megnyomtam a kart és már is kényelmesen ülve tekerhettem. Majd amint újra jött a gurulás, „lifteztem” egy kicsit lefelé és máris elegendő hely volt a nyereg és köztem.
A rugózó elemek szépen tették a dolgukat, főleg miután bejáratódtak. A tag észrevehetetlenül dolgozik. Mindenféle szörcsögés, szuszogás nélkül teszi a dolgát, szinte végtelennek tűnő rugóút érzését kelti. Ellenben a villával nem voltam teljesen kibékülve. Eleinte nagyon szorosan mozgott, majd miután bekopott a rendszer, kicsit javult a mozgás finomsága, mégsem tudtam 15cm-nél többet elővarázsolni a villából. Igazából azt sem értem, hogy miért van egy 160mm-t mozgó telón lockout. Inkább maradt volna a kis-nagysebességű kompresszió állítás, amelyet a Fox 36-os sorozatból csak a 180mm-t mozgó verziókban hagyott meg a gyártó 2012-ben.
Fox 36 LSC, LOCK-OUT
A fékezésre sem lehetett lefelé panaszom, jól adagolható és bármilyen nagy sebességről könnyen megállít. A rugózás, fékezés közben is aktív maradt, egy helyen sem rázta le a lábam a pedálról. Kanyarodni nagyon jó a bringával, amit a kellemes 66° közeli fejcsőszög és 350mm körüli középcsapágyház magasság segít. Na meg a gumikról is csak jót tudok mondani, mivel mindegy volt, hogy havas, saras, száraz, köves helyeken gurul a kerék, a tapadásra és a fékezhetőségre nem volt panasz. A DT Tricon EX 1950 kerék szett is jól tolerálta a Mátra szikláit, hangtalanul és felütéses defekt nélkül suhantam velük. A racsni mechanika kiváló, az összkép pedig szerintem nagyon dögös. A felniket lehet belsővel, vagy nélküle is használni. A tricon kialakításnak köszönhetően pedig a kerék jobban ellenáll a behatásoknak és kevesebb küllővel ugyan olyan erős, mint nehezebb, normál társai.
Mikor leértem Mátrafüredre, azt éreztem, hogy még a világ végére is eltekernék a bringával. Sokkal kevésbé volt fárasztó ez a kör, mint a saját bringámmal.
Pár nappal később egy DH-s felszállításba csöppentem, ahol többször is próbára tehettem a Merida One-Sixty-t a Kék-kereszt, Kék-háromszög turista utakon Kékestető és Mátrafüred között. Megdöbbentő volt, hogy ugyan azokon a nyomokon tudtam nagyjából azonos sebességgel menni, mint a DH bringámmal. Csak most a lapos tekerős részeken kívánta, hogy sprinteljek és még gyorsabban száguldjon. Sehol sem rázta le a lábam a pedálról és minden ugrás közben stabilan repült. Rejlik a bringában egy DH bicikli is, csak elő kell hozni.
Pozitívumok
+eltalált geometria
+kiváló tekerhetőség
+könnyű irányíthatóság
+vázon belül elvezetett bowdenek
+Reverb nyeregcső
Negatívumok
-a láncvillán alul elvezetett váltóbowden.
Ajánlom minden olyan sebesség megszállott montisnak, aki szeret túrázni, de a lejtőzéseket maximálisan ki szeretné használni és csak egy bringát engedhet meg magának. A DH-s beállítottságúknak akár mini DH bringának, 1×10-es váltással. Véleményem szerint tökéletes példája az egy bringa mindenre szellemiségnek. DH-zni majdnem olyan vele, mint egy nagybringával, mégis szinte úgy mászik, mint egy XC-gép. A magyar adottságokhoz passzoló ideális enduró monti.
Sajnos még nem kapható a bringa, de jövőre már a palettán lesz a One-Sixty. Az eddigi információk alapján három felszereltségi szinttel lesz elérhető, hogy mindenki megtalálja a pénztárcájához valót.
További Merida információk a forgalmazó, a Bikefun Hungary Kft. honlapján, IDE KATTINTVA
Az új One-Sixty 2013 Váz
– Pro Lite 66 Triple Butted alumínium cső szettből készült váz
– smooth welding hegesztési eljárással csatlakoznak a váz csövek egymásba
– váz súlya: 3000g (tag nélkül)
– virtuális forgáspont rendszer
– tapered fejcső 1 1/8“-1 1/2“
– BSA középcsapágyház, -ISCG 03 rögzítéssel
– 31.6mm nyeregcső méret
– vázban vezetett bowdenek (első- hátsó váltó, magasság-állítós nyeregcső)
– magasság-állítós nyeregcsövek számára kábelrögzítési lehetőség kívül elhelyezve a vázon
– 12mm x 142mm E-Thru hátsó tengelyrögzítés
– rugóstag méretei: 216 x 63.5
– Post Mount fékrögzítés 160mm-es tárcsához adapter nélkül
– láncvilla védő
– új csavarok a forgáspontoknál
– max. gumi szélesség: 2,5”
– méretek: 15″ 17″ (tesztelt) 19″ 21″
Geometria 15” /17” /19” /21”
Nyeregcső hossz (mm): 380 /432 /482 /530
Felső cső hossz (mm): 560 /575 /575 /620
Láncvilla (mm): 435 /435 /435 /435
Homlokcső szög (°): 66,5 /66,5 /66,5 /66,5
Nyeregvázcső szög (°) 74,0 /74,0 /74,0 /74,0
Középcsapágy esés (mm) -10 /-10 /-10 /-10
Homlokcső hossz (mm) 110 /120 /135 /145
Első teleszkóp beépítési magasság (mm) 545 /545 /545 /545
Szöveg és fotók: Jurecska Mátyás
