Húsz kilométernyi szakaszon újul meg a Balatoni Bringakör. Ennek természetesen örülünk, hiszen a legrosszabb állapotú részek felújítása már régóta indokolt. De miért gondoljuk még mindig, hogy a balatoni kerékpározás fejlesztése elsősorban újabb kerékpárutak építéséről szól? Takács Tamás egy érdekes, sőt első hallásra talán meghökkentő elképzelést vázolt fel a Pedál podcastban. A 7-es és a 71-es főutakat kellene a Balatonhoz méltó minőségűre felújítani, majd megfelelő sebességkorlátozással és kerékpáros nyomokkal a bringások számára is használhatóvá tenni. Erről már beszélgettünk kb másfél hónappal ezelőtt egy balatoni eseményen és szerintem ez egy olyan gondolat, amellyel sokkal többet kellene foglalkoznunk.
A Balatoni Bringakör mintegy 20 kilométeres szakaszának felújítása kétségtelenül jó hír. A beruházás nem egybefüggő szakaszt érint, hanem a tó körüli útvonal több, jelenleg különösen rossz állapotú részét. Ezek között vannak olyanok is, amelyeknél már valóban elengedhetetlenné vált a beavatkozás. A fejlesztésnek köszönhetően az érintett részeken megfelelőbb szélességű, használhatóbb burkolat készülhet.
A Pedál podcastban Takács Tamás és Dankó Bence azonban éppen ebből a hírből kiindulva tett fel egy sokkal fontosabb kérdést. „Vajon tényleg ennyiben kellene kimerülnie a balatoni kerékpáros fejlesztéseknek?”
Takács Tamás szerint nem azzal van probléma, hogy a Bringakör kritikus szakaszait felújítják. Sőt, a rendelkezésre álló forrásokat szakmailag indokolt helyekre fordítják. A hiányérzet inkább abból fakad, hogy nem látni egy átfogó, hosszú távú koncepciót, amely a Balatont valódi aktív turisztikai régióvá tenné.
És ebben szerintem nagyon is igaza van.
A Balaton nem egy 216 kilométeres aszfaltcsík
A balatoni kerékpározást hajlamosak vagyunk azonosítani a nagyjából 216 kilométeres Balatoni Bringakörrel. Mintha a tó körüli kerékpáros infrastruktúra fejlesztése azt jelentené, hogy ezt az útvonalat folyamatosan javítgatjuk, szélesítjük, majd időnként átadunk egy-egy újabb szakaszt.
Csakhogy a Balaton ennél sokkal többet kínálhatna.
A Bringakör kiváló lehetőség azoknak, akik családdal, barátokkal, kényelmes tempóban szeretnék felfedezni a tóparti településeket, eljutni a strandra, egy fagyizóba vagy egyszerűen csak élvezni a balatoni panorámát. Erre továbbra is szükség van, és a meglévő kerékpárút felújítása is fontos.
Más igényei vannak azonban annak, aki sportolási céllal érkezik a Balatonhoz. Aki országúti vagy gravel kerékpárral szeretne egy jót tekerni, esetleg egy hosszabb, teljesítményorientált kört teljesítene, annak egészen más infrastruktúrára van szüksége.
A nyári főszezonban a Balatoni Bringakör bizonyos szakaszai erre egyszerűen alkalmatlanok. A gyalogosok, a strandfelszerelést cipelő turisták, a kutyák és a különböző sebességgel közlekedők miatt a folyamatos haladás sok helyen lehetetlenné válik. Ez nem a nyaralók hibája. Ők ugyanúgy használják az útvonalat, és sok esetben nincs is más lehetőségük arra, hogy biztonságosan eljussanak a szállásukról a vízpartra.
A probléma tehát nem az, hogy túl sokan használják a Bringakört, hanem az, hogy minden kerékpáros igényt ugyanabba az infrastruktúrába próbálunk beszorítani.
Takács Tamás szerint a balatoni kerékpáros lehetőségek fejlesztésénél ezért elsőként a meglévő közúthálózatban, elsősorban a 71-es és a régi 7-es útban kellene gondolkodni.
A 7-es és a 71-es út lehetne a megoldás egyik kulcsa
Az elképzelés lényege, hogy a két főút ne csak az autós közlekedést szolgálja, hanem megfelelő feltételek mellett a kerékpárosok számára is használható legyen.
Ehhez viszont először az utakat kellene rendbe tenni. Nem egyszerű kátyúzást vagy néhány foltszerű javítást kell elképzelni, hanem teljes körű, magas minőségű útfelújítást. Olyan burkolatot, amely méltó a Balatonhoz, az ország egyik legfontosabb turisztikai térségéhez.
Ez nem kizárólag kerékpáros kérdés. A 7-es és a 71-es út állapota a régió egészének megítélését befolyásolja. A Balatonra érkező vendég már az első kilométereken képet alkot arról, hová érkezett. Ha egy nyugat-európai turista egy elhanyagolt, rossz minőségű úthálózattal találkozik, az nem éppen azt az üzenetet közvetíti, hogy egy igényes, fejlett turisztikai régióban jár.
A Balaton ennél többet érdemel. Ha valóban szeretnénk a nyugati turisták számára is vonzó alternatívát kínálni, akkor a közlekedési infrastruktúrának, az utak minőségének és a környezet rendezettségének is ezt kell tükröznie.
És ha már rendelkezésre áll egy jó minőségű, megfelelően felújított közúthálózat, akkor jöhet a következő lépés, a közlekedési szabályozás átalakítása. Takács Tamás a lakott területen kívüli 70 km/órás sebességkorlátozást és legalább a kerékpáros nyomok felfestését tartaná szükségesnek.
Természetesen a pontos szabályozást és az egyes útszakaszok alkalmasságát közlekedésbiztonsági vizsgálatoknak kellene megalapozniuk. A cél azonban egyértelmű: olyan közös közúti környezetet kialakítani, ahol az autósok és a kerékpárosok nem egymás akadályaként jelennek meg.
A Balatonnál ugyanis nem kell száguldozni.
Nem kellene mindenáron sietni
A beszélgetés egyik legérdekesebb gondolata, hogy a Balaton környékén egészen más közlekedési kultúrát kellene kialakítani. Takács Tamás szerint a térség alapvetően egy turisztikai övezet, ahol a nyugalomnak, a kikapcsolódásnak és a táj élvezetének kellene meghatároznia a közlekedés ritmusát.
Aki járt már Mallorcán, vagy kerékpározott a dél-európai tengerparti régiókban, pontosan tudja, miről van szó. Az országúti kerékpárosok természetes módon használják az utakat, az autósok számítanak rájuk, és a forgalom ritmusa úgy alakul, hogy a különböző közlekedési módok megférnek egymás mellett.
Nem az a lényeg, hogy mindenki kerékpározzon, hanem hogy mindenki elfogadja a másikat.
A Balatonnál is hasonló szemléletre lenne szükség. Ha egy autósnak nem kell két település között 100-110 km/órás tempóban haladnia, hanem egy nyugodtabb, 70 km/órás közlekedési környezetben autózik, máris kisebb lesz a sebességkülönbség közte és a kerékpáros között. A forgalom biztonságosabbá és kiszámíthatóbbá válhat.
Ráadásul az autósoknak is előnyös lehet egy ilyen változás. A Balaton környékén sokszor a sietésnek sincs különösebb értelme. Hiába előzünk meg két autót a települések között egy km múlva könnyen ugyanott találjuk magunkat. Közben viszont elveszítjük azt, amiért eredetileg a Balatonhoz érkeztünk, a táj, a panoráma és a nyugalom élvezetét.
A turisztikai régió közlekedése nem feltétlenül ugyanazt a tempót kívánja meg, mint egy tranzitútvonalé.
Mallorca már megmutatta, hogy működhet
A beszélgetében Mallorca is szóba került, és nem véletlenül. A sziget nemzetközileg ismert kerékpáros úti cél, ahová rengetegen kifejezetten azért utaznak, hogy országúti kerékpárral fedezzék fel a környéket.
A siker egyik alapja nem pusztán az úthálózat, hanem az, hogy a kerékpárosok jelenléte természetes része a közlekedési kultúrának. Az autósok elfogadják, hogy az úton kerékpárosok is haladnak, a forgalom pedig megfelelő tempóban működik.
A Balaton adottságai szintén kiválóak lennének egy ilyen modellhez. A tó környéke, a Balaton-felvidék, a tanúhegyek és a környező dombvidék rengeteg lehetőséget kínál országúti és gravel kerékpározásra.
A Balaton Bike 365 program keretében már most is találhatók kijelölt országúti és gravel útvonalak. Ezek azonban sok esetben komoly útvonaltervezést igényelnek. A kerékpárosoknak gyakran kisebb települési utcákon, több kanyarral kell kerülniük, hogy megfelelő minőségű, alacsony forgalmú útvonalat találjanak.
A 71-es és a régi 7-es út bevonása sokkal egyszerűbbé és összefüggőbbé tehetné ezt a hálózatot. Nem kellene minden esetben újabb kerülőket keresni, és a már meglévő útvonalak is könnyebben összekapcsolhatók lennének.
Nemcsak az országúti kerékpárosok nyernének
Fontos, hogy az elképzelés nem kizárólag a teljesítményorientált bringásoknak szól.
A sportolók számára lehetővé válna, hogy akár a 71-es és a régi 7-es út bevonásával teljesítsenek egy komolyabb balatoni kört, anélkül, hogy a főszezonban zsúfolt Bringakörön kellene haladniuk.
A hétvégi bringások, a baráti társaságok és a hobbi-kerékpárosok szintén nyernének az alternatív útvonalakkal. Nem mindenkinek van kedve a legzsúfoltabb kerékpárutakon tekerni, sokan egyszerűen csak szeretnének egy jót országútizni vagy gravel kerékpárral felfedezni a környéket.
A családok számára pedig a biztonságosabb közlekedés jelenthetne előnyt. A kisebb településekről indulva sokszor csak néhány kilométert kellene megtenniük ahhoz, hogy elérjenek egy másik falut vagy csatlakozzanak egy kijelölt családi kerékpáros útvonalhoz.
A meglévő Balatoni Bringakör természetesen továbbra is fontos maradna. Azoknak, akik a strandot, a fagyizót vagy a vízparti panorámát keresik, továbbra is ez lenne az egyik legjobb lehetőség. A fenti utakról ráadásul sok helyen egészen más, gyakran még szebb kilátás nyílik a tóra.
A lényeg tehát nem az, hogy lecseréljük a Bringakört, hanem hogy többféle kerékpáros igénynek megfelelő infrastruktúrát hozzunk létre.
Az aktív turizmus lehet a Balaton jövője
A beszélgetés azonban itt még nem ér véget. Takács Tamás ugyanis nem egyszerűen kerékpáros desztinációként képzeli el a Balatont, hanem aktív turisztikai övezetként. Ez fontos különbség.
A balatoni turizmus hagyományosan a vízparti nyaralásra épül. Strandolás, napozás, vendéglátás, esti szórakozás. Ez a modell természetesen továbbra is fontos, de egyre inkább szükség lenne arra, hogy más lehetőségeket is kínáljunk az ide érkezőknek.
A forró nyári időszakok egyre komolyabb kihívást jelentenek. A klímaváltozás és a Balaton vízháztartásának bizonytalanságai miatt sem lenne szerencsés kizárólag a strandturizmusra építeni a térség jövőjét. Nem arról van szó, hogy a Balaton eltűnésével kellene számolnunk, hanem arról, hogy hosszú távon több lábon kellene állnia a turizmusnak.
A kerékpározás, a futás, a túrázás, a természetjárás és más szabadtéri sportok olyan lehetőségeket kínálnak, amelyek tavasszal és ősszel is vonzóvá tehetik a régiót.
A Balaton, a Balaton-felvidék, a tanúhegyek, a környező borvidékek és a kiváló kerékpáros útvonalak önmagukban is komoly vonzerőt jelenthetnek. Ehhez azonban olyan infrastruktúra és szolgáltatói háttér szükséges, amely egész évben képes kiszolgálni az aktív turistákat.
A kerékpáros turizmus nem ér véget az aszfaltnál
A beszélgetésben a szezonon kívüli szolgáltatások problémája is előkerült. Hiába van egy kiváló útvonal, ha a kerékpáros nem talál nyitva tartó mosdót, kávézót vagy éttermet. Hiába szeretne valaki többnapos túrát tervezni, ha nehéz egyetlen éjszakára szállást foglalnia az útvonal mentén.
Ez különösen ősszel és tavasszal jelent problémát, pedig ezek az időszakok ideálisak lennének a balatoni kerékpározásra. Nincs elviselhetetlen hőség, a Bringakör kevésbé zsúfolt, a táj pedig egészen más arcát mutatja.
A BalatonBike365 és a VisitBalaton365 programok ezen a területen már komoly munkát végeznek. A szolgáltatók ösztönzése és a szezonon kívüli turizmus népszerűsítése fontos lépés, de a feladat még korántsem teljes.
Nem elég a bringatároló – elindult a Balaton Bike Hotel, kifejezetten kerékpárosoknak
Egy aktív turista sokszor csak egy éjszakát szeretne eltölteni egy településen, másnap pedig már továbbindul. Szüksége van étkezési lehetőségre, kerékpártárolásra, mosdóra, esetleg szervizre. Ha ezek nem állnak rendelkezésre, a legszebb útvonal sem lesz elegendő ahhoz, hogy visszatérő vendégeket vonzzon.
Ez ráadásul nem kizárólag a Balaton problémája. Takács Tamás az Őrséget, a zalai dombságot, a Mura vidékét és a Zemplént is említette, mint olyan térségeket, ahol komoly lehetőségek vannak az aktív turizmus fejlesztésére. Sok helyen már az úthálózat is adott, a szolgáltatások nyitvatartása és a megfelelő turisztikai szemlélet azonban még fejlesztésre szorul.
Nem újabb kilométerekre, hanem koncepcióra van szükség
A húsz kilométernyi Balatoni Bringakör-felújításnak örülünk. Szükség van rá, és jó, hogy végre a legkritikusabb szakaszok is megújulhatnak.
De ideje lenne túllépni azon a gondolkodáson, hogy a balatoni kerékpározás egyet jelent a tó körüli kerékpárúttal.
A 7-es és a 71-es út teljes körű, a Balatonhoz méltó felújítása, a megfelelő sebességkorlátozás, a kerékpáros nyomok kijelölése és a meglévő útvonalak összekapcsolása olyan lehetőséget jelentene, amely az egész térség turizmusát új szintre emelhetné.
Ehhez persze közlekedésbiztonsági vizsgálatokra, önkormányzati és állami együttműködésre, valamint hosszú távú tervezésre lenne szükség. Nem egyik napról a másikra megvalósítható elképzelésről beszélünk. De attól még érdemes lenne komolyan venni.
A Balaton nem versenypálya, és nem is kell annak lennie. Olyan turisztikai régióvá kellene válnia, ahol az autós, a kerékpáros, a futó és a kiránduló egyaránt jól érzi magát. Ahol nem az a legfontosabb, hogy minél gyorsabban átjussunk egyik településről a másikra, hanem hogy élvezzük azt a környezetet, ahová kikapcsolódni érkeztünk.
A legfontosabb pedig talán az, hogy a Balaton ne csak júliusban és augusztusban legyen vonzó úti cél. Legyen olyan hely, ahová tavasszal országúti kerékpározni, ősszel gravel túrázni, télen kirándulni, nyáron pedig a strandolás mellett aktívan kikapcsolódni is érdemes eljönni.
Ehhez nem feltétlenül újabb száz kilométer kerékpárutat kell építeni. Először talán azt kellene felismerni, hogy a Balaton sokkal több egy tó körüli kerékpárútnál.
Takács Tamás felvetése erről szól. És szerintem itt az ideje, hogy erről ne csak egy podcastban, hanem a balatoni turizmus fejlesztéséről szóló szakmai és társadalmi vitában is beszéljünk.
A podcast itt nézhető meg:








