Még ki sem utaztunk a 2013-as bringák hivatalos biennáléjára, az Eurobike-ra, már a második 2013-as Merida országúti kerékpárt tesztelhettük itthon: a Merida Scultura Comp Carbon modellt, Shimano 105 szettel szerelve.
A teszt kapcsán természetesen adja magát az összehasonlítás, hiszen tavasszal a Scultutra Carbon Team-et, a csúcsmodellt hajthattam, az ezúttal tesztelt Comp pedig a gazdaságos karbon vonalat képviseli, ami messziről ugyanúgy fest, mint a háromszor drágább változat.
Persze csak úgy fest, hiszen még a leginkább hasonlító Scultura karbonváz tekintetében is észrevehetünk fontos különbségeket. Ami természetes, hiszen már nem az a felállás a Meridánál sem, hogy van „a karbonváz”, amire a drágább modellek épülnek, és van az alumínium váz, az olcsóbb, hanem markánsan eltérő jellemzőkkel bír egy felső és egy középkategóriás karbonváz, az alumínium pedig megragadt az alsó középkategóriában. Milyen karbonszövetből készül a váz, milyen technológiával készül, illesztések, megmunkálás, és mennyire fejlett a gyártási folyamat, milyen minőségi követelményeknek kell megfelelni és mennyire hatékony a minőségellenőrzés – ezekből a faktorokból adódik az eltérés.
A különbségek: A Comp váz nehezebb (nagyságrendileg 150 grammal, de még így is egy kg körül áll meg mérettől függően), más a vázkialakítás, falvastagság, az SL-nél alkalmazott Ultra High Modulus karbonszövet, a Team SL középrészénél belső merevítéseket is alkalmaztak a nagyobb merevség érdekében, asszimetrikusak a láncvillák, ugyanitt alakítottak ki helyet a Di2 akkumulátornak. A Team SL-nél az átdobó konzolos, a Comp-nál bilincses, és a geometria is eltér. A karbon villa önmagában is nagyjából 100 gramm különbséget jelent, a Comp-nál belső keresztmerevítések nélkül.
Amúgy a design, a belül vezetett bowdenek, a tapered fejcső, a felsőcső ívéből folytatódó FlexStay támvilla tekintetében megegyeznek a különböző Sculturák (mielőtt elfelejteném, a Comp és az SL között kínál a Merida még egy Ultegra szintű Pro változatot is).
A geometriában a legfőbb különbségek: A profi versenygépnél extrém rövid a láncvillahossz (400 mm), ami már azt jelenti, hogy egyes 25-ös gumik szinte hozzáérnek a vázhoz, ellenben iszonyú robbanékony a bringa, extrém hatékony az erőátvitel is. A Comp-nál 408 mm-es a láncvilla, ami egy átlagos érték. A homlokcsőszög a Team SL-nél agresszívabb, a tesztelt M/L méretnél 73,5 fok, ugyanez a Comp-nál 73 fok, ami “chopperesebbé”, a műkedvelők számára biztonságosabbá teszi az irányítást, és feltételezhetően nem a kritériumpályák bajnokai, hanem a hosszabb távú országúti maratonok résztvevői választják a Compot.
Ezzel tulajdonképpen elérkeztünk a menettulajdonságok tárgyalásához, amiben a rövidebb láncvillán kívül az egy centivel magasabb homlokcsőnek van még markánsabb szerepe. személy szerint a magasabb orrnak nem örülök, de az átlagos beállítottságú amatőr versenyző kényelmesebb pozíció miatt nyilván pont ezt értékeli majd pozitívan. Sőt, a Scultura Comp vásárlói közül sokkal többen lesznek, akik a komfortot részesítik majd előnyben egy versenygépnél is. Mindenkinek adott a választás lehetősége, korábban a Merida alumínuim modelljeit már megosztotta sportosabb és kényelmesebb (Road/Ride) típusokra, a karbon térhódításával a középkategóriában megtették ezt a Scultura bringáknál is. (Tegyük hozzá, hogy 2013-ban a kimondottan kényelemre kihegyezett Ride geometriát a Ride Carbon modellek képviselik majd a szénszálas bringák között – szintén kedvező árfekvésben.)
Menet közben talán a súlykülönbséget érezni legkevésbé, ilyenkor vetődik fel bennem, hogy mi, lelkes amatőrök miért is költünk 7 kilós bringákra (na jó, persze, tudjuk, de ez most nem a teszt témája). Ha valakinek mondjuk a Scultura Comp lesz az első komoly karbongépe, és Őt szokja meg, szerintem nyugodtan tuningolhatja, fejlesztheti, hobbi sportolás szempontjából nem jut eszembe olyan fontos hiányossága a váznak és a villának, amit említhetnék a tesztben.
Alapjában véve a felszereltséggel nincs gond, megfelel egy 500 000 Ft alá beférő karbon országútinak. Ami a legfontosabb, a Shimano 105 váltórendszer tökéletesen működik. Megjegyezném, hogy megfordult a korábbi trend, régebben sokkal jobban szerettem a Campa középkategóriát, egy Veloce, Centaur vagy Chorus verte a 105-öst és az Ulegrát, szerintem ez 2012-ben fordítva van a felhasznált anyagok, kidolgozás, pontosság szempontjából.
A kéttengelyes fékek – ahogy ebben a kategóriában egyre általánosabb – saját rendelésű Merida feliratos, talán Tektro termékek, nem olyan harapósak, mint egy csúcsmodell, de végül is megállítják a bringát, semmi zavaró. Az egyetlen, ami igazán zavart a specifikációban, a kompakt áttételezés, de lassan ezt már minden kompakt hajtókarral szerelt bringa tesztjénél elmondom, rendszeres olvasóinknak talán unalmas.
Nem is az 50-34-gyel van baj elöl, alapvetően nem butaság a kompakt, de hátul a 12-28-as sorral már idegesítően nagyok az ugrások váltásnál. Főleg, amikor síkon tekerve egy-egy fognyi áttétel módosítás esne jól. Borzalom, amikor például 50-15-ről 50-17-re (vagy fordítva) váltunk, és nincs 16-os fog. Szóval egy 12-25-tel vagy izmosabbaknak 12-23-mal sokkal használhatóbb lenne. (Nekem az áttételezés kemény vége tulajdonképpen nem hiányzik bringázás közben, versenyen nyilván adódnak olyan szituációk, amikor ez nem így van, de egyébként az 50-12-nél nem kell keményebb áttétel egy hobbikerékpárosnak.)
A kerekek stimmelnek, a Mavic Aksium hozza a szokásos Mavic tulajdonságokat: kiváló merevség, agresszivitás, gyorsíthatóság, a negatív oldalon mindig az agyak jelentkeznek a francia gyárnál, esetünkben is hamar lógni kezdett kicsit az első agy. Hegyről lefelé nagy sebességnél hallatott is valami fura enyhén csikorgó hangot is, nem olyat, mint amikor eső után behal hátul a rotor, annál sokkal halkabb volt. Kotyogás persze hamar orvosolható, de azért nem örültem neki.
Érdekes megoldás a kormánycsapágyat összeszorító dió, ugyanis 5-ös imbusszal állíthatjuk a kormánycsapágy szorosságát, 6-ossal pedig lazíthatjuk a kupakot. Ennek az apróságnak örültem szerelés közben, hiszen egyszerűsíti az állítgatást. Kormány, stucni, nyeregcső a szokásos „minél olcsóbban válasszunk valami tisztességes alkatrészt” vezérelv alapján került a bringára, ami rendben is van. Egyedül a nyeregnél bújt ki a szög a zsákból, nagyon hamar nagyon látványosan lekopott a kék festék.
Mindent összevetve én elsősorban a váz miatt ajánlom megvételre a bringát, annak ellenére, hogy a Comp a gazdaságos verzió, átgondolt tervezést, hobbi sportolóknak ideális geometriát, és kiváló minőséget kínál. A 105-ös szett is jól működik, a nagy ugrásokat az áttételezésben pedig egy sorcserével orvosolhatjuk, ha elkopik az eredeti.
Pozitívumok:
+ váz minőség, komfort
+ összkép
Negatívumok:
– országútihoz képest tág áttételezés
– nyereg silány felületkezelése
InfoBox:
Forgalmazó: BikFun Hungary Kft. (bikefun.hu)
A kerékpár a forgalmazó honlapján IDE KATTINTVA érhető el.
Származási hely: Tajvan
Vázgarancia: 5 év
Vázméretek: XS(47), S(50), M/S(52), M/L(54), L(56), XL(59)
Tesztelt gép mérete: M/L(54)
Ajánlott fogyasztói ár: 499 000 Ft
Műszaki adatok:
Váz: Scultura comp
Villa: karbon 1,1/8-1,5
Fékek: Merida Road PRO
Lánc: KMC X10 10s
Hajtómű: Shimano R565 50-34
Középrész: Shimano
Váltó E: Shimano 105 D
Váltó H: Shimano 105 SS
Fogaskoszorú: Shimano CS-4600-10 12-28
Betekerő: Merida Road Pro 3D
Kormány: Controltech ONE Road
Kormányszár: MERIDA pro E OS -7
Kerekek: Mavic Aksium
Nyereg: Selle Italia X1
Nyeregszár: MERIDA carbon K SB19 27.2
Váltó E: Shimano 105
Váltó H: Shimano 105
Gumik: Vittoria Rubino Slick 23 60 KV
Geometriai adatok:
Vázméret (mm): 47 50 52 54 56 59
Ülőcsőhossz (mm): 475 500 520 540 560 590
Vízszintes felsőcsőhossz (mm): 518 530 545 560 575 590
Láncvillahossz (mm): 408 408 408 408 408 408
Fejcsőszög: 72 73 73 73 73 73.5
Ülőcsőszög: 74 74 74 73.5 73 73
Középrész esés (mm): 66 66 66 66 66 66
Fejcső hossz (mm): 130 140 150 170 190 215
Írta: Takács Tamás, Fotók: Vanik Zoltán