SHIMANO GRX RX827 Di2 teszt – A gravel váltó, ami a montis tereptől sem ijed meg

Amikor tavaly a Shimano bemutatta a GRX RX827-et, kíváncsi voltam, mit tud a gyakorlatban az új, teljesen vezeték nélküli gravel Di2. Az Ultegra Di2-t nagyon szerettem, ezért magasra került a léc. A GRX ráadásul nem finomkodásra készült, 1×12-es hajtás, 10–51-es MTB lánckeréksor, hatalmas hátsó váltó és komoly terephasználatra tervezett láncfeszítés. Több mint 2000 kilométer után már van válasz arra, hogy sikerült-e a Shimanónak gravelben is megismételnie a Di2 élményt.

Amikor a Shimano bemutatta a GRX RX827 1×12 Di2 rendszert, az igazi újdonság egyértelműen az volt, hogy a japán gyártó a korábbi, részben vezetékes Di2-rendszerekkel szemben itt már teljesen vezeték nélküli megoldást kínál. A rendszer központi eleme az RD-RX827 hátsó váltó, amelybe került az akkumulátor, és vezeték nélkül kommunikál a fékváltókarokkal. A konstrukció több ponton az MTB-vonal technológiáira épít, miközben a koskormányos GRX ergonómiáját kapjuk.

A teljes GRX RX827 rendszer műszaki részleteit és a működését már bemutattuk korábbi cikkünkben, ezért itt nem szeretném újra végigvenni az összes specifikációt. Aki kíváncsi arra, pontosan hogyan épül fel a GRX RX827, annak érdemes elolvasnia a bemutatót:

SHIMANO GRX 1×12 Di2 – Vezeték nélküli váltás gravel bringákra is!

 

ULTEGRA után GRX?

Azért is vártam ezt a tesztet, mert az országúti Shimano Di2 rendszereket nagyon szeretem. Az Ultegra Di2 nálam kifejezetten bevált az országútimon, gyors, pontos, egyszerűen működik, és hamar hozzászokik az ember. Ezért különösen érdekelt, hogy mit tud az új, vezeték nélküli GRX.

A kérdés számomra nem az volt, hogy működik-e. Az nyilvánvaló volt, hogy működni fog, hiszen Shimano Di2. Sokkal inkább az, hogy egy alapvetően montis technikára épülő, 1×12-es gravel rendszer mennyire tudja azt a kifinomultságot, amit az országúti Di2-től megszoktam.

A rövid válasz: jól. De azért nem teljesen ugyanúgy.

A szerelés valóban egyszerű

Az egyedileg épített Yoeleo Altera G21 gravel kerékpáromra került a Shimano GRX RX827 szett. Nincs váltóbovden, nincs elektromos vezeték a vázban, nincs szükség arra, hogy a váltórendszer miatt kábeleket vezessünk végig a vázon és akkumulátort szereljünk a nyeregcsőbe. A vázban csak a fékcsöveket kell a helyükre tenni, rároppantani a csatlakozót a féktestnél és kész.

Egy gravel bringa építésénél ez szerintem nagyon komoly előny.

Főleg akkor, ha valaki saját maga építi a kerékpárt, vagy gyakran cserél alkatrészeket. Az elektronikát nem kell a váz belsejében végigvezetni, egy kábelcserénél nem kell a középcsapágyat kiszedni vagy atomjaira szedni a vázat. A teljesen vezeték nélküli rendszernek itt tényleg van gyakorlati értelme, nem csak marketingértéke.

Tömeg adatok

A külső akku nekem külön plusz

A GRX RX827-es szettnél az akkumulátor a hátsó váltóban van, de kivehető. A gyakorlatban ez szerintem sokkal jobb megoldás, mint amilyennek elsőre gondolnánk. Egyszerűen kiveszem az akkumulátort, feltöltöm, visszateszem, és kész. Nem kell a bringát a töltő közelébe vinni, nem kell a kerékpárra felmászó töltőkábellel ügyeskedni, és nem kell azon gondolkodni, hogy pontosan hol is van a töltőcsatlakozó. És mindezt saját tapasztalatból írom, az Ultegránál rendszeresen küzdök azért, hogy elérje a töltőkábel a hátsóváltót.

A Shimano a használati körülményektől függően 700–1000 kilométer körüli hatótávot ad meg, én pedig a saját használatomban egy töltéssel nagyjából 700–800 kilométert tudok megtenni.

Nekem ez bőven elegendő, de aki ennél többet akar menni egyben egyszerre annak egy tartalék akkumulátor lehet a megoldás, aminek a kicserélése maximum fél perc, helyet meg kb semmit sem foglal.

A fékváltókarok kényelmesek

A GRX fékváltókarok ergonómiája már az előző generációknál is tetszett, az RX827-nél pedig ugyanez az alap maradt, csak a felső ív változott meg egy kicsit.

A fékváltókarok kézre állnak, jól simulnak a tenyerembe, a felületük pedig nagyon jól tapad. Ez nekem azért is fontos, mert általában nem használok kesztyűt, és szeretem ha minden körülmény között tapad a fékváltókar gumija, legyen szó köves, rázós útról vagy szakadó esőről. A gumikon a Shimano erős bordázást használ, ami nem engedi lecsúszni róla a kezünket.

A hátsó váltó elsőre óriási és másodikra is

Ezt nem lehet megkerülni. Az RX827 hátsó váltó nagy. Nagyon nagy.

Első ránézésre szinte furcsa egy gravel bringán, különösen annak, aki az országúti Di2 váltókhoz szokott. Ennek azonban egyszerű oka van, ez lényegében egy olyan gravel hátsó váltó, amelyben nagyon komoly MTB-technika dolgozik. Akár mondhatnánk azt is, hogy ez egy MTB váltó GRX felirattal és akkor sem tévednénk semmit.

A váltóban találjuk az akkumulátort, a vezeték nélküli elektronikát, a hosszú kanalat és a láncfeszítő rendszert is. A Shimano SHADOW ES kialakítása ráadásul kifejezetten a durvább terephasználatot célozza meg, a lánc stabilitására pedig új, dupla rugós megoldást alkalmaznak.

Én nem kímélem ezt a rendszert. Nem csak döngölt utakon használom, hanem olyan terepen is, ahol egy gravel bringával már bőven MTB-s körülmények között közlekedünk.

Lánclesésem nem volt.

Ez számomra az egyik legfontosabb tapasztalat. A láncfeszítés nagyon jól működik, és úgy tűnik, hogy az új rendszer valóban megteszi azt, amit a Shimano ígér, stabilan tartja a láncot akkor is, amikor a terep folyamatosan rázza a bringát.

Kicsit lassabb, mint az országúti Di2

Ha az Ultegra Di2 villámgyors váltásához hasonlítom, akkor az RX827 lassabb. Bár szerintem itt szoftveres lassításról lehet szó.

Az országúti Di2-nél egyértelműen érezhető, hogy a rendszer nagyon gyorsan vált, az RX827-nél pedig van egy kis plusz idő a váltásban. Ez szerintem teljesen elfogadható, hiszen itt egy MTB-s lánckeréksorral és egy sokkal szélesebb áttételtartománnyal dolgozunk.

A lényeg az, hogy amikor megnyomom a gombot, akkor vált. És mindig vált.

10–51 hátul, 40-es elöl – kell ennél több?

Az én bringámon 40-es ovális első lánctányér és 10–51-es hátsó sor dolgozik.

A gyakorlatban nekem ez mindenhová elég.

A 40×51 már olyan könnyű áttétel, amivel nagyon meredek emelkedőkön is fel lehet menni – kisebb áttételem van vele, mint anno a montimon volt -, miközben a 40×10 síkon és lejtőn is megfelelő sebességet biztosít.

Egyetlen dologra kell figyelni, a fogaskoszorú elején, a 10 és 12 fogas lánckerekek között van egy nagyobb lépcső. Ezt érezni lehet, különösen akkor, amikor síkabb szakaszon szeretnénk nagyon finoman megtalálni az optimális áttételt. Viszont ez egy 1×12-es rendszer velejárója.

Cserébe nincs első váltó, nincs első lánctányérváltás, és terepen nem kell azon gondolkodnom, hogy melyik első-hátsó kombinációt válasszam.

Rengeteg gomb – de mindegyiknek van értelme?

A GRX fékváltókarok egyik érdekessége, hogy nagyon sokféleképpen programozhatók.

A Shimano egyenként három Di2 gombot helyezett a fékváltókarokra, a fel-le váltó gombok mellett a harmadik a kar belső oldalán található. Ezekhez különböző funkciókat lehet rendelni, akár váltást, akár kompatibilis kerékpáros komputer vezérlését. Ez papíron fantasztikus. A gyakorlatban viszont 1×12-es hajtásnál felmerül egy érdekes probléma.

Túl sok gombunk van. 🙂

A két fékváltókaron összesen négy alapvető váltógomb áll rendelkezésre, miközben egyetlen hátsó váltót kell vezérelnünk.

Ez azt jelenti, hogy egy csomó funkciót egyszerűen nincs értelme váltásra használni. Én ezért sokkal inkább olyan funkciókat rendelnék hozzájuk, amelyekkel a kerékpáros komputert, lámpát vagy más kompatibilis eszközt lehet kezelni.

És itt jön a rendszer egyik jelenlegi korlátja.

Olyan komputer kell hozzá, amelyik ezt valóban ki is tudja használni.

Ha a komputer nem tud mit kezdeni a plusz gombokkal, akkor a testreszabhatóság egy része egyszerűen kihasználatlan marad. Én ezért mindkét fékváltókarra beprogramoztam a váltást, így legalább bármelyik kézzel ihatok és tudok közben váltani. 🙂

A fékek hozzák, amit kell

A fékek teljesítményével elégedett vagyok. Jól fognak, megfelelően adagolhatók, és terepen is elegendő fékerőt biztosítanak. Ugyanakkor nem mondanám, hogy valami extrém teljesítményt kapunk.

Egyszerűen hozzák azt a szintet, amit elvárunk egy modern gravel féktől.

Viszont ezt még nem tekintem lezárt kérdésnek, mert szeretném kipróbálni őket fémes fékbetéttel is. Az a tapasztalatom, hogy ezzel még harapósabbá lehet tenni a rendszert, különösen hosszabb lejtőkön és komolyabb terephasználatnál. Erről külön is érdemes lesz beszámolni, amikor meglesznek az új betéttel szerzett tapasztalatok.

A tartósságról egyelőre nehéz beszélni

A lánc és a hajtás kopásáról nem szeretnék messzemenő következtetéseket levonni.

Ennek egyszerű oka van, speciális kenőanyagot használok, amellyel a lánc kopása a tapasztalataim szerint minimális. Ezért nálam nem lenne korrekt azt mondani, hogy X ezer kilométer után ennyit vagy annyit kopott a rendszer.

Ami viszont a használat közben egyértelműen látszik, hogy a hátsó váltó és a láncfeszítő rendszer jól bírja a durva terepet. Porban, esőben, sárban is használtam, és a váltás megbízhatóságával nem volt problémám.

A hátsó váltó akkumulátorának zárt kialakítása pedig pontosan erre a használatra készült, a Shimano is kiemeli, hogy az akkumulátor védetten helyezkedik el a váltóban, és a rendszer kifejezetten a nehéz terepviszonyokra készült.

Az idei giga poros időben is az akkumulátor csatlakozói tiszták maradtak. Esőben ugyanez a helyzet.

Amit nagyon szerettem benne

A teszt során számomra egyre inkább az vált a rendszer legnagyobb előnyévé, hogy egyszerűen nem kell vele foglalkozni.

  • Megnyomom a fékváltókaron a gombot és vált.
  • Nincs bovden, amit állítani vagy cserélni kellene.
  • Nincs váltóvezeték, amit a vázban kellene elvezetni.
  • Nincs lánclesés.
  • Az akkumulátor sok száz kilométert kibír.
  • A fékváltókar kényelmes.
  • A hátsó váltó pedig akkor is működik, amikor a gravel bringa már olyan terepen jár, ahol sok országúti kerékpár biztosan nem érezné jól magát.

Összegzés

A Shimano GRX RX827 1×12 Di2 számomra pontosan azt hozza, amit egy modern gravel váltórendszertől várnék.

Az áttétel gyakorlatilag mindenre elég. A 40-es első lánctányér és a széles MTB lánckeréksor miatt az igazán meredek emelkedők sem jelentenek problémát, miközben síkon és lejtőn is marad megfelelő sebességtartomány.

A fékváltókar ergonómiája nagyon jó, a tapadása pedig rázós terepen különösen értékelhető. A váltás nem olyan villámgyors, mint az Ultegra Di2 esetében, de terepen ennek nem érzem hátrányát. A lényeg az, hogy mindig vált, amikor kell.

A vezeték nélküli kialakítás pedig nem egyszerűen egy látványos technikai újdonság. A szerelésnél és a mindennapi használatban is érezhető az előnye.

A külsőleg kivehető akkumulátor különösen praktikus, a 700–800 kilométeres valós hatótáv pedig számomra bőven elegendő.

A hátsó váltó ugyan elsőre óriásinak tűnik, de néhány kilométer után már nem ezzel foglalkozunk. Inkább azzal, hogy mennyire stabilan tartja a láncot még akkor is, amikor a bringa alattunk folyamatosan kapja az ütéseket.

Gravelre ez egy nagyon jó szett. Különösen annak, aki nem csak aszfalton vagy murván gurulgat, hanem montis terepre is rendszeresen letér.

Jó ergonómia, széles áttételtartomány, megbízható váltás, vezeték nélküli kapcsolat, kivehető akkumulátor és olyan lánctartás, amivel még kemény terepen sem sikerült ledobnom a láncot.

Kell ennél több?

TOVÁBBI CIKKEK
- Hirdetés -