Vincenzo Nibali-nál továbbra is csak az időjárás erősebb a 96. Giro d’Italia-n, a hóhelyzet miatt a szervezők kénytelenek voltak teljesen átírni a mai, 19. szakasz itinerét, kimaradnak a kultikus hegyóriások, a mezőny nem kapaszkodik fel sem a Gavia, sem a Stelvio hágójára. Az újrarajzolt 19. etap az alábbiak szerint alakul… – írtuk reggel. De csak alakult volna, ugyanis a 19. szakaszt végleg törölték. Ez egy ilyen Giro d’Italia.
Az eredeti 19. szakasz így festett volna:
A módosított 19. szakasz így festett volna:
Kárpótlásul egy mai hír a Giro d’Italia-val kapcsolatban: KATTINTS IDE!
A Cube Peloton Race egy vérbeli országúti gép, amely sehol nem marad észrevétlen: garantáltan utánafordul mind a laikus, mind a szakavatott kerékpárrajongó. A kimagasló figyelmet leginkább sportos, harmonikus megjelenésének, illetve a magas szintű felszereltségének köszönheti.
400.000 forint alatti árszinthez képest fejlett technikai színvonalat képvisel a Peloton Race. Kapunk egy komplett 2013-as Shimano 105-ös alkatrészszettet, fényes zongorafeke kivitelben, illetve egy ultrakönnyű aluvázat és villát 3D kovácsolt papucsokkal, amely a független teszteken kiváló szilárdsági értékeket produkált. A fokozott stabilitás ellenére a Flex Stays támvillák jól csillapítják az út egyenetlenséget, így növelve a komfortérzetet. A kormánycsapágy alul másfél colos, tehát az irányítás a lehető legközvetlenebb, legstabilabb. A villa természetesen karbonszál-szerkezetből készül, a vázhoz passzoló merevséggel, stabilitással.
A geometria is az amatőr kerékpáros igényeire hangolt, következésképpen komfortorientált, ideális a hosszabb távok kellemes teljesítéséhez. Az irányítás egyáltalán nem ideges, pont természetes, kiszámítható, ahogy azt egy lelkes amatőr versenyző szeretné. Az áttételezést is úgy alakították a tervezők, hogy a legmeredekebb, leghosszabb emelkedők is kellemesen teljesíthetők maradjanak.
A hab a tortán az Easton gyári kerékszett, ugyancsak az amerikai gyártó által jegyzett homogén EA30-as kiegészítő család, illetve a profi kerékpárosok által is előszeretettel használt Schwalbe Ultremo ZX köpeny. A belső bowdenvezetés tovább emeli a Peloton Race értékét, profibbá varázsolja az egyébként is dögös megjelenését.
Méretek: 50, 53, 56, 58, 60, 62, 64 cm, semisloping, azaz enyhén ejtett felsőcső
Vázszett: Alu Superlite 6061 AMF Double Butted, RFR-Geometry, belső bowdenvezetés, 3D papucsok, 1 1/8″- 1 1/2″ kormánycsapágy
Szín: fekete, nyomtatott piros dizájn
Alkatrészszett: Shimano 105 RD-5700, kompakt két- vagy három lánctányéros változatban (CUBE Peloton Race Triple)
Úgy tűnik, pár alapvetően száraz szezon után idén sáros éve van Magyarországon a mountain bike maratonozóknak, a vértesi hétvége után a Bakonyban is adódott lehetőség dagasztani, Buruczki Szilárd, a Merida-Kőbánya TC versenyzője is erről ír legfrissebb blogjában:
Sziasztok! A dupla maratonos hétvége (Vértes,Velence) után az első maraton Magyar Kupán a Bakony Marcin mérkőztünk meg Buzsóval és Blazsó Marcival.
A verseny előtti nap este érkeztünk meg Ritával a Bakonybél melletti kis faluba Pénzesgyőrbe, ahol csak felhőszakadások közepette tudtunk kipakolni az autóból.
Mint utólag kiderült, sajnos rossz döntés volt leutazni előbb, hogy egy kis időt megspóroljunk reggel. A szállás nagyon hideg és penészes volt, ezért nem sokat tudtunk aludni éjjel, mivel a pünkösdi hosszú hétvégén korlátozott számban voltak szabad szállások, más lehetőség nem volt.
Éreztem a lábaimon, hogy nem teljesen pihentem ki az előző két versenyt.Már az első Kőris hegyen nem éreztem a kirobbanó erőt, de együtt értünk fel Marcival a csúcsra. Elsőnek kezdtem meg az ereszkedést a technikás köves egynyomos ösvényen, a sáros csúszós talajon óvatosan engedtem a BigNine Teamet. Marci életét kockáztatva bevágott elém és kamikaze módjára ezerrel eresztette a vasat.
Majdnem egy perc előnye volt a lejtő aljában, még Buzsó is feljött rám a lejtőn. Együtt kezdtük meg Marci üldözését, de sajnos Buzsó nem tudott sokat elöl segíteni. A 2. Kőris hegyi mászáson leszakadt rólam és nekem sem ment annyira, hogy felugorjak Marcira. Ráadásul a vége előtt 30 km-nél még egy lassú defekt is hátráltatott. Meg kellett állnom fújni a hátsó kerékbe, hogy a Slime defektgátló betömje a lyukat ami viszonylag hamar megfogta, szerencsére nem kellett belső cserével vacakolni.
Innentől kezdve egyedül mentem a saját tempóban a célig. A defekt után Búzsót láttam mögöttem az utolsó hegy előtti nagy réten, kicsit közelebb került hozzám. Ismét egy nagyon jó, erős, technikás pályát jelöltek ki a szervezők és a pálya jelölés is nagyjából rendben volt. Csak két helyen mentem tovább, mert nem vettem észre a nyilakat a gyors dózer utas lefelében. Ritám is ügyeskedett, ezúttal kategóriájában aranyérmet hozza el és még női abszolútban is harmadik helyen végzett. 🙂
Az edzések a héten már jobban mentek, a motoros stéheres edzés is biztatóan ment! 🙂 Köszönöm a biztatást mindenkinek és köszönet az itatásért Szász Viktornak és a képeket KeZsonak!
Hétvégén egy újabb összecsapás következik a Spezialized Szilvásvárad Maratotnon, ahol még több erős ellenfélre lehet számítani!
Szurkoljatok, nagyon elkél!!! 🙂
Idén nem együtt rajtol az ezernél is több bringás, különválasztották a távokat
Vasárnap 12. alkalommal kerül megrendezésre az egyik klasszikus magyar mountain bike maraton, a Specialized Maraton Szilvásvárad, és több fontos változás is van idén, mind a pályák, mind a lebonyolítás tekintetében.
A készülődés finisében a főszervezőt, Tarnai Csabát kérdeztük, hogy mire számíthatnak a bringások, akik ellátogatnak Szilvásváradra vasárnap, illetve egész hétvégére. Érdemes elutazni a családdal is, mert a gyereknap alkalmából a szokásosnál is több program kínálkozik.
Idén nem együtt rajtol az ezernél is több bringás, különválasztották a távokat
A legfontosabb változás, hogy idén külön rajtol a három táv, a 107 kilométeres hosszútáv versenyzői 9:45-kor indulnak, a 64 kilométeres középtáv startja 10 órakor, a 33 kilométeres rövidtávé pedig 10:15-kor lesz.
Változtak a távok is, a rövidtáv még rövidebb lett, mert az utóbbi években már sokan jönnek, akik csak ismerkednek a mountain bike-ozással, és fontos, hogy számukra is élményt jelentsen a táv teljesítése. A középtáv azért rövidült 64 kilométerre, hogy akik eddig rövid távon indultak, de szívesen ugranának kategóriát, ne legyen annyira éles a váltás.
A bánkúti sípályákig a közép- és hosszútávosoknak is fel kell tekerni
A pályán a rövidítés úgy néz ki, hogy kikerült egy kis hurok mindkét pályából. Nagymezőn, az Őrháznál eddig balra kellett fordulni az aszfaltozott úton a „T“-elágazásnál, ahol a frissítőpont is található, az új pályán most jobbra kell majd kanyarodni, és egy lankás emelkedőt követően becsatlakozik a nyomvonal a már ismerős helyenként köves hosszú lejtőbe, ami levisz a célig.
A hosszútáv 107 kilométerre rövidül, ennek fő oka az volt, hogy kedvezőtlen időjárás esetén nagyon „belassulós“ volt a pálya utolsó szakasza, most kicsit begyorsul a verseny. Idén nem megy le a nyomvonal Szarvaskőre, hanem a Mész-völgybe kanyarog le az útvonal. Innen a Kálmánhegyi út felől Bél-kőre kell felkapaszkodni, majd Kerek rétnél csatlakoznak a hosszútávosok a másik két kategóriával közös nyomvonalra, hogy teljesítsék a hosszú lejtőt a célig (a Katonasírok siratófala kimarad).
Szintrajzok
A talaj állapota kiváló, az elmúlt időszakban nem voltak nagy esőzések, sárra csak kevés helyen kell számítani. A célhoz vezető lejtőn közben van pár rövid szakasz ahol néhány pocsolyában megállt a víz, a hosszútávon pedig a Felsőtárkány előtti lejtő felső részén vannak csúszs szakaszok. Az elmúlt két nap záporai nem változtattak sokat a talajon, amely nagyrészt kemény jellegéből adódóan egyébként is hamar szárad, és akár esőben sem lazul fel, tekerhető.
Alapvetően tehát kimondottan gyors pályára kell számítani, a módosításoknak köszönhetően főleg a hosszútáv utolsó harmada gyorsult fel. Fontos még megemlíteni, hogy a hőmérséklet most kicsit hűvösebb a szokásosnál, ami a Bükkre különösen igaz, ezért a ruházat megválasztásánál ezt mindenki vegye figyelembe!
A köves talajon a víz is hamar elfolyik
A versenyzők kiszolgálása érdekében nem csak a frissítőpontokon (rövidtáv 1, középtáv 3; hosszútáv 6) lesz High5 Zero ital és szilárd táplálék, hanem a rajtcsomaba is kerülnek High5 zselék. A kerékpárról a Motorex-sátorban gondoskodnak, a verseny után pedig magasnyomású bringamosók várják a kerékpárosokat. Kiegészítő programokban sem lesz hiány, a gyerekek kedvéért a természetjáró túrával egyidőben például külön kisvasút indul a Szalajka-völgybe…
További információk a Specialized Szilvásvárad Maraton honlapján: IDE KATTINTVA
Az ergonomikus cipőre érdemes nagyobb figyelmet fordítani, mint a kerékpárvázra vagy alkatrészekre: lévén egy kényelmesebb, hatékonyabb hajtást biztosító cipő jelentősebb teljesítményjavulást eredményez, mint a gépen végrehajtott legtöbb költséges módosítás. A Northwave Typhoon EVO SBS cipőmodell a kényelemre és a jobb ergonómiára helyezi a hangsúlyt, élvezetessé tesz minden bringán megtett kilométert.
Egy kényelmes kerékpáros cipővel a kerékpárral érintkező három kontaktuspont egyikét egyszer is mindenkorra megoldhatjuk: ezután már csak egy megfelelő nyereg és kesztyű, illetve a kerékpározási helyzet helyes beállítása kell a tökéletes harmóniához. Nem véletlen, hogy a profi kerékpárversenyzők csapatváltáskor gyakran szerződésükben rögzítik, hogy milyen márkájú cipőben hajlandóak rajthoz állni. A Northwave az egyik legnépszerűbb cipőgyártó az országúti mezőnyben, az olasz cég által nem szponzorált csapatok tagjain is bőven látunk „NW” monogramos cipőt.
A Typhoon modell a Northwave egyik csúcsmodellje, nyomáscsökkentő S.B.S. csattal, illetve két erős tépőzárral rendelkezik, a puha mikroszálas felsőrésznek köszönhetően pedig tökéletesen illeszkedik a láb formájához, megfelelő tartást biztosítva. További jellegzetessége, hogy a hagyományos olasz kerékpáros cipőkkel ellentétben nem kifejezetten keskeny szabású, így ideális olyan kerékpárosok számára, akik igénylik a szélesebb, tágasabb belső kialakítást. Az Omega Heel sarokrész ugyancsak nagyfokú kényelem mellett biztosítja a kiváló stabilitást.
A talp háromrétegű, rendkívül nagy szilárdságú karbonszál-szerkezetből készül, ennek köszönhetően vékonyabb kialakítást kap, a talp közel marad a pedáltengelyhez. A cipő alacsony tömege, illetve a kényelemre kihegyezett kialakítás mellett az alacsony talpprofil is hozzájárul ahhoz, hogy a lábbeli hosszabb távokon is észrevétlen maradjon. A talpszerkezetben elhelyezett Airflow System légnyílások és -csatornák fokozzák a szellőzést, így a meleg nyári napokon sem „izzik” a láb.
A Biomap technológiának köszönhetően kevesebb varrással készül a felsőrész, így kisebb az esély a kidörzsölés vagy a túlzott nyomáspontok kialakulására. A talpbetét EVA és mikroszálas alapanyagból készült anatomikus formát követő Performance Pro típus, amely biztosítja a kiváló szellőzést is. A Typhoon feles méretekben is kapható, így ezen a téren sem kell kompromisszumot kötni.
Összefoglalva a Typhoon EVO S.B.S. egy kényelem-orientált modell, de eme tulajdonság nem megy sem a hatékonyság, sem a tömeg vagy a kiváló szellőzés rovására.
A Northwave-sikerek történelmi felidézésében immár az 1990-es évek derekán járunk, az extravagáns országúti sprinter, Mario Chippolini tarolása és Gunn-Rita Dahle „felfedezését” követően is van még bőven esemény. Elég ha csak a belga Tom Boonent említjük, aki 2005-ben megnyeri az „észak poklát”, azaz a Párizs-Roubaix tavaszi klasszikus versenyt, majd a Tour de France szakaszgyőzelmei után ősszel világbajnoki címet szerez Northwave Aerator cipőmodellben. És ki ne emlékezne Valverde, Hermida vagy éppen az extrémsport-fenomén cseh Prokop 2006-os sikereire?
A „csontváz” mezdizájn már 2007-ben tarol: minden idők egyik legemlékezetesebb Northwave modellje. Napszemüveg-kollekció, Gore-Tex cipők jelentik a legújabb irányt az olasz gyártó számára, mind nagy közönség-, mind szakmai sikert aratva. Majdan 2010-ben Jose Hermida cross country világbajnoki címet szerez Razer S.B.S. cipőben.
Az utóbbi években Fabian Cancellara, a Schleck testvérek, illetve Philippe Gilbert viszik tovább a Northwave hírnevet a legnagyobb Pro-Tour országúti versenyeken, számos egynapos és körverseny-győzelemmel gazdagítva a már lassan megszámlálhatatlan sikerlajstromot.
A NORTHWAVE ROAD TYPHOON EVO ajánlott fogyasztói ára: 50.890 Ft
A legfrissebb Northwave információk a hazai forgalmazó honlapján: KATTINTS IDE!
Küzdősportos hasonlattal döntő fölénnyel nyerte Vincenzo Nibali rózsaszínű trikóban a 96. Giro d’Italia hegyi időfutamát, megerősítve – tulajdonképpen bebiztosítva – összetett első helyezését.
Mori kerékpáros pályájától 20 kilométert kellett ma megtenni Polsa emelkedőjén, átlag 5%-os meredekségű pályán, helyenként 10%-os részekkel. A bringások ennek megfelelően hagyományos geometriájú kerékpárral, kormánytoldalékkal kiegészítve versenyeztek, de voltak, akik még utóbbit sem tették fel, ez a kronó nem a légellenállás leküzdéséről szólt, sokkal inkább a hegymenetről.
Nibali nagyon haladt ma (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
Ennek ellenére több, inkább időfutammenőnek, mint hegyi menőnek számító versenyző is jól teljesített, sokáig a brit Steve Cummings (BMC) vezetett, majd a holland Stef Clement (Blanco) is bitorolta a „hot seat”-et, aztán következett a formáját a mai napra hegyező spanyol Samuel Sanchez (Euskaltel), aki óriásit hajtott, egészen az időfutam végéig ő vezetett (nem mellesleg belőtte magát az összetett top 10-be).
Evans a nap vesztese (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
Csakhogy a kronó végén – az eleredő esőtől sem zavartatva – egy bombaformában versenyző Nibali érkezett, aki közel egy percet vert a spanyolok olimpiai bajnokára, kétséget sem hagyva, ki a legerősebb az idei Girón. Az összetettért hajtók közül az ausztrál Cadel Evans (BMC) betlizett (nem lenne meglepő, ha őt is utolérte volna a mezőnyt tizedelő légúti fertőzés), hiába három perccel indult az egyenkénti szabályai szerint Nibali előtt, a Cápa majdnem utolérte, kerékpáros nyelven „hátba vágta” a cél előtt.
Betancurnak újra támadni kell a fehér trikóért (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
A legádázabb küzdelem a legjobb fiatalnak járó fehér trikóért zajlott, hiszen a lengyel Rafal Majka (Saxo-Tinkoff) mindössze egy másodperccel volt az összetettben elmaradva kolumbiai Carlos Betancur-tól (Ag2R). Óriásit meccselve a lengyel fiú két másodperccel verte a kolumbiait, így összetettben most nála az előny egy másodperccel. A top10-es versenyzők közül Mauro Santambrogio teljesített gyengébben, s visszacsúszott a 8. helyre, a többiek hozták a tőlük elvárhatót.
Nibali teljesítményére visszatérve most sajnálhatjuk igazán az előzetesen legnagyobb ellenfeleiként számon tartott címvédő, Ryder Hesjedal és a brit Bradley Wiggins megbetegedését és gyengélkedését, mert az olaszok ásza most megmutatta, hogy partiban tudott volna lenni egy csúcsformában lévő Wiggins és a Sky sor ellenében is ezen a Girón. Sajnos a kiélezett csata elmaradt.
Giro d’Italia 18. szakasz eredménye:
1
Vincenzo Nibali (Ita) Astana Pro Team
0:44:29
2
Samuel Sanchez Gonzalez (Spa) Euskaltel-Euskadi
0:00:58
3
Damiano Caruso (Ita) Cannondale Pro Cycling
0:01:20
4
Michele Scarponi (Ita) Lampre-Merida
0:01:21
5
Rafal Majka (Pol) Team Saxo-Tinkoff
0:01:25
6
Rigoberto Uran Uran (Col) Sky Procycling
0:01:26
7
Carlos Alberto Betancur Gomez (Col) AG2R La Mondiale
0:01:32
8
Stef Clement (Ned) Blanco Pro Cycling Team
0:01:36
9
Dario Cataldo (Ita) Sky Procycling
0:01:41
10
Danilo Di Luca (Ita) Vini Fantini-Selle Italia
0:01:52
11
Evgeny Petrov (Rus) Team Saxo-Tinkoff
0:01:54
12
Przemyslaw Niemiec (Pol) Lampre-Merida
0:01:56
13
Fabio Andres Duarte Arevalo (Col) Colombia
0:01:59
14
Wilco Kelderman (Ned) Blanco Pro Cycling Team
15
Domenico Pozzovivo (Ita) AG2R La Mondiale
0:02:11
16
Franco Pellizotti (Ita) Androni Giocattoli
0:02:12
17
Ben Gastauer (Lux) AG2R La Mondiale
0:02:14
18
Francis Mourey (Fra) FDJ
0:02:15
19
José Herrada Lopez (Spa) Movistar Team
0:02:16
20
Thomas Danielson (USA) Garmin-Sharp
0:02:21
Összetett állás:
1
Vincenzo Nibali (Ita) Astana Pro Team
73:55:58
2
Cadel Evans (Aus) BMC Racing Team
0:04:02
3
Rigoberto Uran Uran (Col) Sky Procycling
0:04:12
4
Michele Scarponi (Ita) Lampre-Merida
0:05:14
5
Przemyslaw Niemiec (Pol) Lampre-Merida
0:06:09
6
Rafal Majka (Pol) Team Saxo-Tinkoff
0:06:45
7
Carlos Alberto Betancur Gomez (Col) AG2R La Mondiale
0:06:47
8
Mauro Santambrogio (Ita) Vini Fantini-Selle Italia
Nem az a kérdés, hogy kibírja-e? Hanem az igazi kérdés, hogy valóban mernéd-e nap mint nap használni? Columbus Hinox.
Szeretem az acélt. Gyönyörűen tud csengeni egy vékony falú acél vázcső, amikor megkocogtatom a körmömmel. Imádom ezt a hangot. Viszont eddig ahány acél vázunk volt a családban, annyit evett meg a rozsda néhány év alatt. Ezt utáltam. Mire jó az extra tartós élettartam, és erősség, ha nem lehet kihasználni, mert a kifáradásnál hamarabb eszi meg a csövet a rozsda… Nem csak Kaliforniában bicajoznak az emberek. Feltalálták már az esős évszakot is. Most kattints bele képbe, az új ablakban még egyszer, és nézd meg alaposan a falvastagságokat…
Aztán néhány éve a Colombus előállt a maga rozsdamentes csőszettjével. Amint közelítettem a standjuk felé, lelki szemeim előtt meg lepörgött a Kánaán… Erősebb mint a titán, nem rozsdásodik, és talán kicsit még olcsóbb is lehet. Aztán lefotóztam ezt a képet…
Megdöbbentő, de a Colombus Hinox csőszettben nincs olyan vázcső, aminek ne lenne 1 mm alatt a falvastagsága. A legdurvább Triple Butted csövek középen mindössze 0,4 mm!!! falvastagságúak. Vajon nem szakad el? Kérdezheted. Nem. Tutira kibírja. Űber jó alapanyag, precíz technológia, és agyon van hőkezelve. Garantáltan q-rva erős. Húzásra.
Nem az az igazi kérdés, hogy kibírja-e? Hanem az igazi kérdés, hogy valóban mernéd-e nap mint nap használni? Odakoppan egy oszlophoz a felsőcső amikor ki akarod lakatolni, vagy csak szimplán eldől, és közben megütődik a cső felülete. Vagy esel egyet, és befordul a kormány…
Ez a csőszett már ránézésre is egy ékszer. Nem félnék, hogy megrogyik alattam, de totálisan be lennék parázva, hogy lekoccolom valahol, és meghorpad. Az a fránya 0,4 mm… Pedig ez garantáltan nem is rohad el, és még festék sem kell rá. Te hogy vagy vele? Mernéd naponta nyúzni?
Giovanni Visconti (Movistar) szárnyakat kapott a 96. Giro d’Italia második felében, A Galiber-n aratott győzelme után ma, a 17. szakaszon is próbálkozott, és ismét „da solo” sikerült nyernie.
A Caravaggio és Vicenza közötti 214 kilométeres távon nem a várható forgatókönyv szerint zajlott a küzdelem. 20 kilométerrel a cél előtt egy nem túl nehéz, 360 méter szintkülönbségű emelkedő várta a mezőnyt, ami a „kibírható” kategóriát képviselte a legtöbb sprinter számára, ha csapataiknak sikerül ráerőltetni akaratukat a mezőnyre.
Ilyen sík volt a mai szakasz nagy része (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
Úgy is tűnt, hogy a sprinten esélyesek elképzelései szerint alakulnak a dolgok,Cavendish csapata sokat dolgozott egész nap az üldözésben. A hegyet elérve még tartották magukat a nap szökevényei, Cavendishék elképzelése szerint a mezőny a mászás végére levadászta volna őket, onnan pedig már nem engedtek volna el senkit. A Vini Fantini-sek azonban más taktika szerint versenyeztek, Danilo Di Luca akciózott, ami a mezőnyt is felpaprikázta.
A lejtmenetben nem tudtak közeledni Viscontihoz (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
Cavendish egy ideig bírta a mászást, de megtört, ahogy sokan mások is, rohamosan csökkenni kezdett a főmezőny. Di Luca utolérte az utolsó szökevényt, a kolumbiai Rubiano Chavezt, a mezőnyből pedig Visconti indított nagyon jókor. Felért a Di Luca-Rubiano kettősre, a hegyi hajrára pedig le is dobta magáról „nehezékeit, a többszörös olasz bajnok a lejtmenetet már egyedül az élen kezdhette meg.
Jól okoskodott, hogy a támadás miatt megrántott tempóból sok sprinter leszakad, így nem minden csapat lesz érdekelt az üldözésben, és Nibaliék sem zavartatják majd különösebben magukat. Így is lett, az üldöző mezőnyben nem volt átütő erő, Visconti viszont jól haladt, egészen a célig, ahol sorozatban a Movistar harmadik, összesen negyedik győzelmét szerezte az idei Girón. Az összetett élén nem változott semmi, Nibalin a Maglia Rosa.
Giro d’Italia 17. szakasz eredménye:
1
Giovanni Visconti (Ita) Movistar Team
5:15:34
2
Ramunas Navardauskas (Ltu) Garmin-Sharp
0:00:19
3
Luka Mezgec (Slo) Team Argos-Shimano
4
Filippo Pozzato (Ita) Lampre-Merida
5
Danilo Hondo (Ger) RadioShack Leopard
6
Salvatore Puccio (Ita) Sky Procycling
7
Sacha Modolo (Ita) Bardiani Valvole-CSF Inox
8
Fabio Felline (Ita) Androni Giocattoli
9
Francisco José Ventoso Alberdi (Spa) Movistar Team
10
Cadel Evans (Aus) BMC Racing Team
Összetett állás:
1
Vincenzo Nibali (Ita) Astana Pro Team
73:11:29
2
Cadel Evans (Aus) BMC Racing Team
0:01:26
3
Rigoberto Uran Uran (Col) Sky Procycling
0:02:46
4
Michele Scarponi (Ita) Lampre-Merida
0:03:53
5
Przemyslaw Niemiec (Pol) Lampre-Merida
0:04:13
6
Mauro Santambrogio (Ita) Vini Fantini-Selle Italia
0:04:57
7
Carlos Alberto Betancur Gomez (Col) Ag2R La Mondiale
Amióta követem az országúti kerékpársportot, számomra talán a legrosszabb Giro d’Italia az idei, legalábbis abból a szempontból, hogy kerékpárversenyzést nem sokat láttam. Persze harc van, remek fotók, videók készülnek, továbbra is bővelkedünk az extrémitásokban…
Hozzáállás kérdése, kinek, mi tetszik, mit képes befogadni, mit néz szívesen a képernyők előtt. Van, aki jobban élvezi, hogy látja a hóesésben szenvedni a profi kerékpárosokat, az esős átvezető szakaszokon is szétszakadó mezőnyt, fetrengő favoritokat, mintha taktikailag is magas színvonalú, kiszámíthatóbb kerékpárversenyt látna, amit sokkal inkább jó stratégiával és egy jó felkészülésnek köszönhetően lehet megnyerni, mint egy nagyobb adag szerencsével.
Őszinte leszek, ha nem kellene napról napra beszámolót írni és követni az eseményeket, talán már nem is nézném. Nem okoz örömet, hogy csak szenvedni látom azokat a versenyzőket, akik egyébként sportszakmai szempontok szerint is nagyon izgalmas versenyt tudnának vívni.
Elég csak a tegnapi szakaszra gondolni, amikor kicsit jobb időjárásban rögtön az akciók miatt láthattunk izgalmas végjátékot, nem pedig az volt a kérdés, hogy ki marad állva a csúszós lejtőn.
Nem bántásképpen, de a környezetemben találkozom családtagokkal, barátokkal, akiknek lövésük nincs a kerékpársportról, de nagyon élvezik ezt a Girót, sőt, kimondottan az extrémitások miatt szeretik nézni.
Sajnos mint az élet megannyi területén, itt is a felületesség kerül előtérbe, egyre kevesebben szeretnek elmélyedni annyira egy-egy témában, hogy az okozzon örömöt, ha értve élvezik a történéseket. Úgy tűnik, egy ilyen Giróval több nézőt lehet megfogni, kommentátor sem kell hozzá, aki legalább minimális szinten látja, mi történik a mezőnyben.
Nyilván érdekes, ha ötpercenként elesik a szerencsétlen kerékpáros. Nyilván izgalmas, ha többször kerülnek krízisbe a favoritok. De nem azért, mert az egyikük taktikailag a másik fölé kerekedik, esetleg napról napra tervszerű stratégiával megtöri az ellenfelet.
Nem. Azért mert a fél mezőny beteg, a nyilatkozatok ellenére legfőképpen azzal vannak elfoglalva, hogyan titkolják, ha éppen lázasan versenyeznek, hátha túlélik a következő nehéz szakaszt, s hátha regenerálódnak.
Ha nincs szerencséjük, akkor megbolondult immunrendszerük működése miatt szó szerint bef…nak az emelkedőn (Gesink), kapnak pár percet, másnap pedig drukkolnak, hogy dobogóra esélyes társaik ugyanígy kerüljenek krízisbe. Ja, meg drukkolnak, hogy amikor esnek, ússzák meg enyhébb sérüléssel. Mert bukás nélkül nem lehet megúszni a Girót.
Mindezek semmit nem vonnak le a rózsaszínűs trikós Nibali érdemeiből, hiszen az is óriási versenyzői erény, hogy ő alkalmazkodni tudott ehhez a helyzethez. Egyébként az sem meglepő, hogy a verseny előtt topfavoritok közé nem is sorolt Cadel Evans foglalja el a második helyet. Az ausztrálnak majdnem egész pályafutása az alkalmazkodásról szólt, általában csapat nélkül…
Vagyis lehet úgy is nézni, hogy ez is egy kőkemény verseny, a „férfiasságról”, az elemekkel való küzdelemről, az alkalmazkodásról és hasonlókról szól. Lehet, hogy ha ez nekem nem tetszik, és klasszikus kerékpárversenyt szeretnék inkább látni, az én bajom.
De nem tudok mit tenni, mégis inkább színvonalas GT-t néznék, „túlélési sportfoglalkozással” kapcsolatban olvasok elég hírt mostanában a hegymászókról, itt a Girón jobban érdekelne egy klasszikus háromhetes.
A szervezőknek óriási felelősségük van ebben, hiszen az utóbbi években, ahogy tolódik a tavasz és a nyár, májusban rendre rossz idő van ilyenkor, több eséllyel kell számítani hófalakra, mint korábban, pláne, ha a korábbinál is több 2500-as hegyet teszünk az itinerbe. Abban mi a jó, ha utólag csonkítani kell a szakaszokat? Csak a bizonytalanság növekszik, nem lehet három hétre tervezni briliáns taktikát.
Arról ne is beszéljünk, hogy az esőben a világon a legcsúszósabb, taknyos dél-olasz utakra miért kellett kerékpárversenyt vinni? Ugyanúgy örültek volna a déliek, és imádták volna a mezőnyt, ha hagyományos sprintszakaszokat szerveznek arrafelé, főleg főutakon…
Nyilván a profi versenyzőket óriási tisztelet illeti, hogy részt vesznek ebben, bár már láthattunk kollektív ellenállást, poroszkálást a hegyekben. Nyilván nekik csinálniuk kell, köti őket a szerződés, sőt, sokak előtt megnyílik a lehetőség, hogy hősökké váljanak népük előtt. Mások számára pedig megnő a kockázat, hogy akár az egész szezonjukat kénytelenek legyenek feladni baleset vagy betegség miatt.
Ez a cirkuszról szól, és a cirkusz eladhatóbb, mint a szakmailag magas színvonalú versenysport. Gondolkoztam kicsit, odaírjam a mondat elejére, hogy „sajnos”, de talán még tőlem is álságos lenne. Hiszen én is az extrémitásokat ábrázoló képekre építettem a FotoTour-t. Mondjuk nagyon másra nem tudom…
Ez a 2013-as Giro d’Italia, és következik még egy kemény menet az olasz Alpokban…
Rég járt nálam tesztbicikli, így nagyon örültem a lehetőségnek, főleg, hogy egy igazi „ixtés” Am/Trail bringát kaptunk tesztre, a Ghost AMR 2976ot. A Ghost gépekkel amúgy is erősen szemeztem, amikor el kellett döntenem most télen, hogy milyen endurót vegyek, ugyanis a 650B-s Caguájuk erősen versenyben volt. Most legalább kipróbálhattam, hogy milyen rendszerről maradtam le.
A cég
Itthon még talán nem annyira ismert a márka, holott Németországban hatalmas sikereket értek már el, és sok nagy név használja a termékeiket. A céget egyébként 1993-ban alapította Klaus Möhwald egy társával. Szerény célt tűztek ki maguk elé: „abszolút csúcskategóriás bicikliket építeni”. És, ha azt nézzük, hogy Sabine Spitz Pekingből elhozott egy olimpiai aranyat, nyertek EB-t és VK-t is, míg DH vonalon Markus Klausmann 14-szeres német bajnok lett, míg Guido Tschugg 4X-ban állt rendszeresen a VK dobogón, akkor mondhatjuk, hogy elérték a céljukat, és ez még csak az első húsz év volt.
Ghost AMR 2976 kerékpárteszt
Természetesen a palettájukon nem csak versenygépek találhatóak, hanem országúti, túra, trekking, városi és elektromos gépek is. A 274 oldalas idei katalógusukban kereken 170 különböző modellt számoltam meg, amelyek közül a Bikestore kínálatában bármelyik elérhető, és a cég célként tűzte ki maga elé, hogy itthon is ismertebbé és népszerűbbé tegye ezt a márkát.
A váz
A gép legfontosabb eleme a két egyforma csövet nem nagyon tartalmazó váz. Itt aztán mindent találunk a szögletestől a hajlítottig, a kovácsolttól a hidroformáltig, ami persze nem baj, ha ettől javulnak a menettulajdonságok, vagy csökken a tömeg. Nem tudom mennyi amúgy a váz tömege, de már elég sok német tesztet olvastam a Ghostról, és a tömeg kategóriában mindig alul maradnak. De az látszik, hogy cserében erő és anyag van a vázban, ami az én szememben többet ér. Az első háromszög eleje azonban látszólag is túl van biztosítva: az alapvetően rombusz alakú és finoman hajlított alsó és felső cső 11 centiméter hosszan van egymáshoz hegesztve. Nem is volt gond a fejcső körüli merevséggel. A hátsó részen is vastag hegesztések találhatóak egy formás kis merevítéssel a nyeregcső alatt. A középrész egy kovácsolt nagy elem, amelybe 6,5 centi szélesen kapcsolódik az alsó cső. Egyébként ez az elem tartja a láncvillát is. A kerék mozgása miatt a nyeregvázcső hajlított. A váz legszebb eleme pedig a vízszintes helyzetű himba, amibe tűgörgőkön keresztül csatlakozik a tag. Ez pedig sokkal finomabb megindulást eredményez.
A Fox kar működése kicsit túlbonyolított, és a „kézre szabhatósága” is korlátozott.
A mozgáshoz még fontos adalék a 2:1-es rugózási arány, azaz a tag 1 egységnyi mozgása 2 egységnyi mozgás a keréken, ami egy nagyon jó arány. Ez a gyakorlatban könnyű beállítást és finom mozgást jelent. A hátsó részen még ki kell emelnem a tengely elé helyezett forgáspontot (Horst Link, illetve FSR), ami nagyjából fékfüggetlenné teszi a hátsó kerék mozgását. A Ghost vázak ezeknek az extráknak és a további okos megoldásoknak hála minden tesztben elöl végeznek a kiváló és himbálózás mentes (Anti Squat) mozgás miatt.
Masszív csatlakozási felület a két nagy cső között.
Mozgás
A fenti tényt ezután a teszt után én is csak megerősíteni tudom. Sok általam ismert DH nyomon és komoly emelkedőn végigkergettem Budaörs, Budakeszi, Solymár és Hidegkút között aszfalton és terepen egyaránt, és ülő helyzetben tényleg nem pogózik, legalábbis kevésbé, mint a saját Specializedem. Kiállva tekeréskor már érezhetően, bár inkább csak a villa, így ott jól jön a Fox felfüggesztés 3 állású kapcsolhatósága. A CTD rendszer ugyanis ennyi lehetőséget kínál átmenetek nélkül: Climb, azaz mászás, ez nagyjából egy zárt, alig mozgó állás, Trail, ami egy köztes állás, és vízszintes, hullámzó, sima talajú terepen ideális, illetve Descend, azaz lejtőzés. Ez a teljesen nyílt, a teljes utat szabaddá tevő beállítás. Én az esetek 95%-ban ezt használtam.
Egyszerű, jó és szép, bár nem a legnagyobb a sárférőhely.
A kapcsolhatóságra azonban még érdemes kitérni. A tag ugyanis a tag tetején állítható át a szokásos kis kék karral, míg a villa a kormányról vezérelhető. Az állító karja azonban legfeljebb akkor állhat kézre, ha leszedjük a Shimano váltókar kijelzőjét, bár akkor meg a fék fedelébe akad bele, ha a markolathoz közelebb akarjuk tolni. Szóval nagyjából mindig át kell fogni, ha állítani akarunk a karon, ami nagyon nem jó. Továbbá a visszakapcsolás nem megy egy mozdulattal, mint a zárás, hanem kétszer kell nyomni a „vissza” karon. Tehát az ergonómiában van még fejleszteni való. Itt jegyezném meg, hogy a kerékpáros ipar az agyonállíthatósággal kezd kicsit átesni a ló túloldalára. Láttam olyan gépet, amin a tag és a villa is állítható volt, ami a Fox rendszerével kapásból 4 kar mozgatását jelenti, ehhez van két fékkarunk, és két váltókarunk újabb négy kis karral. És, ha még állítható nyeregcsövünk is van, ami szerintem jóval hasznosabb dolog, mint a rugós rendszer ilyen szintű állíthatósága, akkor már összesen 11 kart kell mozgatnunk. Szóval mire mindent ideálisra állítunk, már akár fel is érhetünk az emelkedőn.
PM fékrögzítés, és Horst Link elv, de sajnos csak hagyományos, gyorszáras tengely.
A két rendszer közül egyébként a tag teljesített jobban, mert a villa az alapvető Fox tüneteket produkálta: nem mozogta ki a teljes útját, bárhogy próbálkoztam (110 helyett 102 mm), illetve fölöslegesen sokat mozgott a döccenőkön, azaz túlságosan beül a nagyobb lelépéseknél. Ezt ráfújással lehet ellensúlyozni, de ez meg elvesz a mozgás finomságából. (Nem véletlen, hogy a versenyzőinek a kritikáját meghallgatva, nemrég új belső rendszerrel jelentkezett a cég, ami jövőre talán már minden modellben elérhető lesz.) Ugyanakkor a hátsó rész alapvetően feszes, így egy kis játszadozással meg lehet találni az ideális kompromisszumot. Ami még feltűnt, hogy a 92 kilós tömegemet és lefelé hajtós stílusomat már nem szerette annyira a 32 mm-s becsúszó és a 15 mm-es tengely a nagy kerékkel, így némileg csavarodott, de ebben a kategóriában elfogadható ennyi rugalmasság.
Masszív középrész
A 29-es rugós élmény
A 110/100 mm a nagy kerékkel párosítva elég vad tempót tett lehetővé. Már a városban érezhető volt, hogy könnyű tartani az alapvetően nagy tempót, de ez terepen vált igazán érezhetővé. Sokan szidják a 29-eseket, mondván, hogy lomhák, főleg, ha még mozognak is. Ez legfeljebb két esetben igaz: akkor, ha hirtelen (kis sebességről vagy álló helyzetből) akarunk gyorsítani, illetve, ha meredek mászáskor nagyon lelassulunk. Ilyenkor ugyanis erősen érezni, hogy nagyobb kereket kell megforgatnunk. A többi esetben csak előnye van a keréknek, ami szerintem erősen a nagyobb kerék felé billenti a mérleg nyelvét. Főleg, ha egy átlag felhasználót veszünk alapul. Egyszerűen nem ugyanúgy kell használni egy nagy kerekű gépet, mint egy 26-ost. Ki kell használni az erősségeit, hogy ellensúlyozzuk a gyengéit. Ezzel a Ghosttal a jó mozgása miatt olyan kanyarokat tudtam átvágni, amit eddig nem nagyon reszkíroztam meg. A nagyobb kerékkel ugyanis vállalható sok rézsűs, gyökeres kanyar is, így el tudtam menni szűkebben is, mint a kijárt nyom. Nagyon nagy tempót lehetett tartani vele hosszú elnyújtott kanyarokban, annak ellenére, hogy a gumik nem tapadás bajnokok. A legjobban viszont az tetszett, hogy csiki-csukis hullámzó terepen pumpálgatva is nagyon tartotta a sebességet. Állandó edzőtársammal egy sokszor bejárt szakaszon oda-vissza haladva mind a kétszer erősen meg tudtam lépni tőle, holott ott mindig azonos tempót szoktunk menni. Az utóbbi időben nagyon keveset ültem biciklin, így az erőnlétemre nem foghatom. Egyszerűen sokkal kisebb erőbefektetéssel tudtam mozogni, és a gyors irányíthatóság (meredek villaszög és alacsony középrész), meg a nagy kerék gördülékenysége gyorsabbá tett. Persze csak addig, amíg száraz volt a talaj. Mert eső után már nagyon kijött a gumik gyenge tapadása.
Okos kábelelevezetés
A tapadási előnyök felfelé is kijöttek. Az már ismert tény, hogy a technikás talajon a nagyobb kerék mindig jobban tapad, ahogy a rugós váz is, hiszen nem mereven megakad az akadályokban, hanem átrugózik rajtuk, azaz folyamatosabb a mozgás, és nekünk inkább a tekerésre kell összpontosítanunk, mint a tereptárgyak kerülgetésére. Ezek az előnyök felfelé és lefelé is azt jelentik, hogy kevesebb energiánkba kerül az adott szakasz leküzdése, azaz nem fáradunk el annyira, ami, mondjuk egy versenyen, értékes időt jelenthet.
Szokatlan, de hatékony megoldás
Továbbfejlesztés
Ritka, hogy sikerül egy olyan gépet vennünk, amin semmit nem kell cserélnünk. Ennél a Ghostnál a pénzünkért elég jó alapot kapunk ahhoz, hogy már csak apró dolgokon kelljen alakítgatnunk. Ha enyém lenne ez a tesztbringa, akkor a legfontosabb csere a lánctányérokat érintené. Már legalább 3 éve csak 2 lánctányért, láncterelőt és idéntől már extra feszítésű váltót használok. Ezen a gépen 3 tányér van minden feszítés nélkül, így az elejétől nagyon zavaró volt a folyamatos csörömpölés. Minden általam eddig a témában olvasott teszt azt mondja, hogy a terelő, meg a váltófeszítés okozta csend akkor tűnik fel igazán, amikor visszaülünk egy hagyományos rendszerű gépre és megszűnik. Nos, igaza van minden ilyen tesztnek. A 42-es tányér szerintem eleve nagyon nagy egy 29-es gépen. Kipróbáltam a Budakeszi úton lefelé, és nagyjából csak ott bírtam kitekerni, de olyan tempónál, hogy ott már nem nagyon mer tekerni az ember. Szóval egy 2 tányéros rendszer egy 36-os nagy tányérral bőven elég lenne, és belülre mehetne egy 22-es a 24-es helyett. Persze versenyzőknek mehet egy bikább áttétel. Az XT fékben pedig hűtőbordás betétet használnék, mert azzal a saját változataim erősebbnek tűntek.
Engem annyira meggyőzött, hogy én biztos, hogy nem veszek többet magamnak 26-os kerekű biciklit.
Akkor most jó ez a gép? Igen, nagyon. Engem annyira meggyőzött, hogy én biztos, hogy nem veszek többet magamnak 26-os kerekű biciklit. Aki hajlandó egy kis kényelemért, meg a nagyon nagy, de biztonságos tempóért egy kis plusz súlyt cipelni, annak szintén csak javasolni tudom ezt a gépet.
Az ergonomikus cipőre érdemes nagyobb figyelmet fordítani, mint a kerékpárvázra vagy alkatrészekre: lévén egy kényelmesebb, hatékonyabb hajtást biztosító cipő jelentősebb teljesítményjavulást eredményez, mint a gépen végrehajtott legtöbb költséges módosítás. A Northwave Typhoon EVO SBS cipőmodell a kényelemre és a jobb ergonómiára helyezi a hangsúlyt, élvezetessé tesz minden bringán megtett kilométert.
A Typhoon modell a Northwave egyik csúcsmodellje, nyomáscsökkentő S.B.S. csattal, illetve két erős tépőzárral rendelkezik, a puha mikroszálas felsőrésznek köszönhetően pedig tökéletesen illeszkedik a láb formájához, megfelelő tartást biztosítva. További jellegzetessége, hogy a hagyományos olasz kerékpáros cipőkkel ellentétben nem kifejezetten keskeny szabású, így ideális olyan kerékpárosok számára, akik igénylik a szélesebb, tágasabb belső kialakítást. Az Omega Heel sarokrész ugyancsak nagyfokú kényelem mellett biztosítja a kiváló stabilitást.
Összefoglalva a Typhoon EVO S.B.S. egy kényelem-orientált modell, de eme tulajdonság nem megy sem a hatékonyság, sem a tömeg vagy a kiváló szellőzés rovására.
A „csontváz” mezdizájn már 2007-ben tarol: minden idők egyik legemlékezetesebb Northwave modellje. Napszemüveg-kollekció, Gore-Tex cipők jelentik a legújabb irányt az olasz gyártó számára, mind nagy közönség-, mind szakmai sikert aratva. Majdan 2010-ben Jose Hermida cross country világbajnoki címet szerez Razer S.B.S. cipőben.
