Ma 1 hete született meg az American Arbitration Association döntése Johan Bruyneel ügyében, amelyben a U.S. Postal, a Discovery Channel, majd az Astana és a Radio Shack csapat menedzserét minden sporttevékenységtől 10 évre eltiltotta. Az indoklás szerint Lance Armstrong győzelmeinek kovácsa, koordinátora, összedolgozva Michele Ferrarival és egyéb orvosokkal, minden idők legnagyobb szabású sportcsalását irányította. A csapatok által folytatott tiltott tevékenységek között szerepel a doppingszerek használata (EPO, tesztoszteron, HGH és kortizol), illetve a vértranszfúzió számos formája. Az ítélet szerint Bruyneel a versenyzőket megismertette, rábeszélte a tiltott szerek és eljárások használatára, segédkezett azok beszerzésébe, rejtegetésébe és csempészetébe, egyes esetekben versenyzőit megzsarolta, amikor azok a rendszerből ki szerettek volna lépni.
Armstronggal a 4. Tour-győzelem után…
Bruyneel blogjában nem vitatja a döntés indoklását, karrierje számos mozzanatát „legszívesebb kitörölné”. Ellenben vitatja az AAA, illetve az Armstrongot elítélő USADA hatáskörét a döntés meghozatalában. Még nem döntött arról, hogy jogorvoslatért folyamodik-e a Nemzetközi Sportbírósághoz (CAS).
Az utóbbi egy hét alatt sok vélemény látott napvilágot a döntéssel kapcsolatban. Először is sokan kifogásolták, hogy ha Lance „életfogytiglani” büntetést kapott, illetve mind a hét Tour győzelmét elvették, akkor a „nagyfőnök” miért úszta meg 10-éves eltiltással. Az USADA-t vezető Travis T. Tygart szerint „nincs mentség arra, hogy visszaélésre sarkallta a rá bízott versenyzőket, akiket csapatvezetői munkaköre alapján védelmeznie kellett volna.”
Az érem másik oldalán a csalásokban és visszaélésekben részt vevők eltérő bánásmódja szerepel. Lance Armstrongnak bizonyos tekintetben igaza van abban, hogy az említett csapatokban a többi versenyző is ugyanazokat a praktikákat folytatta, mint ő, nekik az USADA vádalkut ajánlott fel, és vallomásaikért cserében mindössze féléves versenyszezonon kívüli eltiltást kaptak. Ma közülük többen versenyszervezőként, csapatvezetőként tevékenykednek, amíg Lance számára mindenféle sporttal kapcsolatos tevékenység örökre tiltott. Ellenben az is az igazsághoz tartozik, hogy Lance a U.S. Postalban és a Discovery Teamben egyfajta „társfőnökként” tevékenykedett, Bruyneellel együtt hozta a döntéseket, ő is zsarolt, illetve megfélemlített versenyzőket.
Welcome to Astana, Lance, én majd mindent elrendezek!
Johan Bruyneellel kapcsolatban pedig ott Bjarne Riis példája, aki 2007-ben bevallotta, hogy doppingszerek segítségével versenyzett, az általa irányított CSC csapat ugyancsak bizonyítottan a U.S. Postal és Discovery Teamhez hasonló vétségeket követett el. Mindezek ellenére nem indult ellene eljárás, és jelenleg a Tinkoff-Saxo csapatfőnöke. Mi a különbség Bruyneel és Riis között – kérdezhetnénk? Legfeljebb az, hogy Riis vallomásával őszintébb volt a nyilvánosság felé, mint Bruyneel vagy éppen Armstrong, akik az utolsó pillanatig tagadták vétségeiket.
Hasonlóan Lance Armstrong büntetéséhez, a múltheti döntés ugyancsak fontos morális kérdéseket vet fel. Az erkölcsi rend helyreállításhoz, illetve az igazságossághoz az összes érintett beismerő vallomására szükség lenne. Meg kellene tudni a több ezer versenyzőről, az őket segítő csapatvezetőkről és orvosokról, hogy milyen mértékben vettek részt a doppingvisszaélésekben, azok megszervezésében, a csalások véghezvitelében. Kárt pedig nemcsak a szponzorok, versenyszervezők szenvedtek el, hanem például azok a versenyzők, akik nem voltak hajlandóak doppingszereket szedni, így megfosztva magukat az esetleges győzelmektől, illetve egy sportkarrier anyagi hasznaitól.
Sokan gondolják, hogy a kerékpáros kesztyűk világában nincsenek csodák: télen legyen hosszú ujjas és meleg, nyáron pedig rövid és jól szellőző. Az alapgondolat helyénvaló, de az ördög ugyebár a részletekben rejlik! A kesztyű a kerékpárral érintkező három érintkezési pontunk egyike, így kényelmünk, biztonságunk szempontjából meghatározó kellék. Természetesen nem mindegy, hogy a kesztyű milyen alapanyagból készül, milyen vastag, a tenyérrész mennyire tapadós, milyen a szabása, mennyi időt vesz igénybe a felhúzás és levétel, illetve nem utolsósorban, fokozza-e a biztonságunkat…
A NORTHWAVE PRO technikai nyári kesztyűmodell sportos szabással és hosszú csuklórésszel. Szerintünk szabása eleve egy sokakat zavaró problémát old meg: a csuklórész nem ideális hely a tépőzáras rögzítéshez: lehet kissé kényelmetlen, de zavarhat is a kerékpár irányításában is. A varrás nélküli, szilikonos csuklórész egy csapásra megoldja a kérdést, a levételt segítő gyűrűk mindemellett praktikus kezelést tesznek lehetővé. És az sem elhanyagolható tényező, hogy a NORTHWAVE PRO aerodinamikusabb kialakítású, mint a hagyományos szabású típusok.
Ezután vegyük sorra, hogy a NORTHWAVE PRO milyen választ ad a bevezetőben szereplő kérdésekre! A kesztyű külseje fejlett, könnyű hálós alapanyagot alkalmaz, a tenyérrész pedig ideális tulajdonságokkal rendelkező szintetikus Clarino® szilikon rátétekkel, amely biztos fogást és megfelelő tapadást tesz lehetővé, ellenben nem növeli jelentősen a vastagságot, így a közvetlen érzés a tenyér és a markolat között megmarad. A Northwave a fent említett szabással párosítva ezt a technológiát „Biomap”-nek hívja. A hagyományos szivacspárnázás helyett a NORTHWAVE PRO rázkódáselnyelő HD szivacsbetéteket kap, amely kiváló kényelmet biztosít a tenyérrész túlzott megvastagítása nélkül. A HD betétek további előnyös tulajdonsága a gyors száradás: akár az izzadság elvezetése, akár a mosás után használat szempontjából praktikus.
Biztonságunk fokozása is fontos szempont a kerékpáros ruházat kiválasztásában, válaszképpen a „Be visible, be safe” kampány keretében a Northwave megalkotott egy új kollekciót, amelynek része a most bemutatott kesztyűmodell. A NORTHWAVE PRO-t egyedi tulajdonsága a figyelemfelkeltő grafika, illetve a biztonságot fokozó fényvisszaverő hátoldali logó, így ideális viselet a forgalmas városi közlekedésben. Nehéz nem észrevenni az ilyen kesztyűt viselő kerékpárost – akár nappal, akár szürkület után.
Új termékvonallal bővül a Thule kerékpáros kínálata. A céget alapító Thulin család mindig is elkötelezett volt a szabadidős tevékenységek iránt, ezt kívánja erősíteni ez az új portfólió, mely támogatást nyújt a családoknak, hogy aktív életükből a legkisebbek se maradjanak ki. A már bevezetett Thule Chariot gyermekszállítók után az idei évben büszkén mutatjuk be új Thule RideAlong biciklis gyermeküléseket.
A Thule a gyermekülések tekintetében is ragaszkodik a tőle megszokott kiváló minőséghez. Fejlesztései során három szempontot tart szem előtt: kényelem, könnyű kezelés és a biztonság. Ezek érdekében számos technikai újdonság jelent meg a RideAlong modelljeinél.
Az állítható és párnázott övek a gyermek méretéhez igazodva biztosítanak tökéletes védelmet anélkül, hogy zavarnának az utazás közben. A DualBeam felfüggesztés rugalmas kivitelezése elnyeli a rázkódást az út során, emellett folyamatos ringatózást biztosít, ami az akár 20 fokig dönthető ülésben könnyedén álomra szenderíti a kicsiket.
Haladás közben segítségül szolgálhat az állítható magasságú és védőburkolattal ellátott lábtartó, így a kerékpáros sarka nem akad be az ülésbe, és a gyermek lába is védett a küllőktől. Ha pedig megállnak egy rövid szünetre, az egy kézzel kioldható csatolás segítség nélkül is lehetővé teszi a gyermek kiemelését. Ha mégis előbb letámasztaná a kerékpárt, a fogantyú alatti védőszárnyak megóvják a kicsik kezét a beszorulástól. A gyermekülés a kerékpárhoz zárható, az ülések szivacsbetétei cserélhetők, külön is kaphatóak. TÜV minősítéssel, 5 év garanciával.
A RideAlong ülések felszerelhetőek a legtöbb 26”-29” közötti kerékmérettel és kör vagy ovális profilú vázkialakítással rendelkező biciklire. Az alábbi linken a típuskompatibilitásról tájékozódhatnak:
Keresse a három különböző színben kapható RideAlong gyermeküléseket, hogy a család együtt élhesse át a kalandokat!
[divider scroll_text=”Thule RideAlong”]
Tulajdonságok:
párnázott ülőfelület
20 fokban dönthető támla
egy kézzel állítható lábtartó
egy mozdulattal elvégezhető a biztonsági öv magasságállítása
univerzális gyorsrögzítő, amelynek segítségével a fel-és leszerelés egyetlen mozdulat
gyermekbarát biztonsági öv
egyedülálló gyermekkézvédő „szárny”
két színű ülőbetét, mely mosogépben mosható
beépített fényvisszaverő
zárható, zárbetét és kulcs mellékelve (kompatibilis Thule egy kulcsos zárrendszerével)
9 hónapos kortól egészen 6 éves korig (vagy max. 22 kg-ig) használható
Általánosságban elmondható, hogy a nőknek fontosabb a divat, mint a férfiaknak. Ez tény, ezzel kár is vitatkozni, elég csak otthon összehasonlítani párunk és saját szekrényünk tartalmát…
Ahogy a kerékpározás a hétköznapokban, úgy a divat is egyre nagyobb teret hódít a kerékpáros ruházatban. Nem volt ez mindig így! A kilencvenes években közel sem volt ekkora ruhakínálati bőség, mint most. Akkor még örülhettünk annak is, ha bringás ruhákat találtunk a boltokban, nemhogy külön női kollekció legyen.
Mára viszont teljesen más a helyzet, a kerékpározás akkora népszerűségnek örvend, hogy a női bringások számának emelkedésével érdemes komolyan foglalkozni az igényeikkel. A legegyszerűbb dizájnok esetében egy kis rózsaszín vagy néhány virágocska kerül a ruhára és már kész is a csajos ruha.
Viszont sok gyártó ennél továbbment és már nem csak a külcsínt, hanem a belsőt is fontosnak tartották. A női anatómiához igazodva készítik el ruháikat, hogy ne csak jól nézzen ki, hanem kényelmes és praktikus is legyen az adott ruhadarab.
A ruhákban a mezeknél a fazonban van jelentős különbség, ugye a női modellek karcsúsítottak, követik a test vonalait és a méretpaletta is eltolódik a kisebbek felé. A kiegészítők terén (bukósisak, kesztyű, kar- és lábmelegítő stb.) jobbára csak a színekkel és méretekkel dobogtatják meg a női szíveket.
Szándékosan hagytam ki, illetve a felsorolás végére a nadrágokat. Itt találhatjuk a legtöbb újítást a férfi ruhákhoz képest. A legfontosabbak a betétek. Itt a forma a női altáj anatómiáját követi, mert azért akad némi eltérés a férfiakéhoz képest. Nem biztos, hogy minden nadrág unisexként használható és ugyanolyan kényelmes mindkét nem számára. A női nadrágokban kicsivel szélesebb betét van és a helyzete is más.
Egy rést létrehoztak, egyet betömtek: az elsőt a nadrágon, a másodikat pedig a piacon. Ez egy nagy okosság, ami elég praktikus lehet hosszabb bringázások alkalmával. Ugye lányoknál mindig nagy dilemma volt, hogy inkább viseljék a kényelmetlenebb kantár nélküli nadrágot vagy kantárost viselve, a felsőruházatból magukat kihámozva menjenek pisilni. Ezt egy huszáros vágással megoldották, amikor a betétbe egy cipzárt helyeztek el.
Említettem a kantár kérdést. Itt a női melleknek lehet kényelmetlen a nem megfelelő kantár. Egy kézenfekvő és egy látványos megoldással rukkoltak elő a gyártók. Az első esetben a kantárok egymástól távolabb kerültek, így kívülről ölelve és kevésbé zavarva a melleket. A másik megoldás kissé szokatlan, de a célja ugyanaz: minimálisan legyen csak zavaró a viselése. Elöl a kantár kettő szára helyett csupán egy fut végig a mellkason, majd a vállaknál újra kettéágazva tartja helyén a nadrágot.
Ha nem csak a sportoláshoz akarunk praktikus ruhadarabokat használni, hanem a hétköznapokon is, akkor kicsivel nehezebb dolgunk akad. Egyelőre kevés gyártó kínál hétköznapi ruhákat. Vagy normál ruhában baktatunk munkába vagy „cicanaciban“…
Szerencsére léteznek kisebb manufaktúrák, ahol egyedi, praktikus ruhák készülnek kifezejetten nőknek. Ezek előnye, hogy direkt a hétköznapi ruhákra utaznak. Teszik ezt rutinból, hiszen akár egy egyedi vázépítő, ők is jobbára kerékpárosok, így tapasztalatból tudják az elvárásokat és a tesztelést is könnyen megoldják. Legfontosabb a ruházat anyaga, hiszen csakúgy, mint általában a bringás cuccoknál, más párologtatási, hőmegtartó, szél- és vízálló tulajdonságoknak kell megfelelni, mint a hétköznapi, utcai, vagy akár túraöltözetnek. Ezután lehet a divattal szórakozni…
Ezek közül mazsolázgatva bukkantam rá egy pratikus softshell anyagú lábszárvédőre, ami a hűvösebb időkben nyújt védelmet a lábszárnak a hideg elől és a nadrág szárának is növeli az élettartamát, hiszen leszorítja azt, így nehezebben csévélhető fel tekerés közben a hajtókarra. Hogy a díszítés tetszik-e vagy sem a kedves olvasónak, azt döntse el maga…
Aki nem akar ezzel a lábszárvédővel kitűnni reggel a munkába igyekvők mezőnyéből, annak a szintén softshell anyagú kabátra azért érdemes lesz egy pillantást vetni. A zsebek kívülről és belülről is átjárhatóak, tehát a zsebrevágott mp3 lejátszó vagy telefon zsinórját könnyedén elvezethetjük a kabát alatt a fülünkhöz. Városban kevésbé megszokott az, ha valaki bringázás közben, focista módjára fújja ki az orrát. Pláne igaz ez akkor, ha az illető egy hölgy. Nekik jön jól a kabát ujján lévő zsebecske, amibe pont belefér néhány zsepi és könnyedén ki is lehet onnan venni.
Elégedettek lehetnek a kerékpársport rajongói, hiszen a várakozásoknak megfelelően izgalmas versenyt hozott az év negyedik monumentuma, a 100. jubileumát ünneplő Liege-Bastogne-Liege.
Az ardenneki monumentum kezdetben Pirimin Lang (IAM Cycling), Michel Koch (Cannondale), Jaco Venter (MTN-Qhubeka), Matteo Bono (Lampre-Merida), Pieter Jakobs (Topsport Vlaanderen) és Marco Minnaard (Wanty Groupe Gobert) szökéséről szólt, no meg a kieső favoritokról. Chris Froome és Carlos Betancur betegség miatt már rajthoz sem állt, Joaquim Rodriguez meg a táv közben gondolta úgy, hogy ma nem érzi jól magát és kiállt.
A legöregebb belga klasszikus 263 kilométeres rengeteg dombbal tarkított útvonalába idén visszakerült a 20 kilométerrel a cél előtt vízválasztó Roche-aux-Faucons másfél kilométeres meredek mászása. A mezőny a szökevények levadászása után tulajdonképpen itt szakadt darabokra, elkezdődött a verseny is, a Giro d’Italia-ra nagyon készülő Domenico Pozzovivo (Ag2R)és a kolumbiai tehetség, Julian Arredondo (Trek) lépett el kicsit.
Elsősorban Samuel Sanchez (BMC), a Movistar és az Orica GreenEdge munkájának köszönhetően azonban az utolsó előtti rövidebb dombra, a Saint-Nicolasra már együtt érkezett a szűk főmezőny, és az olasz Giampaolo Caruso (Katyusa) támadására ismét Pozzovivo tudott reagálni. A lejtmenet és a célhoz vezető emelkedő során az Oricából a holland Weening rengeteget dolgozott Gerransnak, de Vincenzo Nibali (Asztana) és Lars Petter Nordhaug is rángatták a sort, az elöl lévők pár másodpercnyi előnye elfogyni látszott.
Videón a végjáték:
Az esélyesek közül a címvédő Dan Martin (Garmin) türelme fogyott el legelőször és robbantott, hogy utolérje Carusóékat, majd a Flechét nyerő Alejandro Valverde (Movistar) is reagált, Gerrans-szal és Kwiatkowskival a kerekén. Martin nagyon szerencsétlenül elesett az utolsó kanyarban, Valverdének saját zsírján kellett csökkenteni a távolságot az olaszokkal szemben az utolsó 200 méteren, így végül az ausztrál bajnok lehajrázta.
Tulajdonképpen ma talán pont annyi döntött Gerrans javára, hogy a Saint Nicolas-ra Valverde emberei már elfogytak, és kétszer is a spanyolnak kellett váltani a támadásokra, Gerrans pedig csak egyszer robbantott, a sprinten. Érdekes, hogy a mezőny két „leghidegvérűbb gyilkosa” csapott össze, és versenyzési stílusukat igazolandó, az nyert kettejük közül, akinek a legkevesebbet kellett vezetni vagy akciózni.
Eredmény:
1
Simon Gerrans (Aus) Orica Greenedge
6:37:43
2
Alejandro Valverde Belmonte (Spa) Movistar Team
3
Michal Kwiatkowski (Pol) Omega Pharma – Quick-Step Cycling Team
Ha a minimális tömeg a cél, akkor nem lehet a Giro Prolight sisakot figyelmen kívül hagyni. 180 grammjával világrekorder, tömege fele-kétharmada a legnépszerűbb csúcskategóriás sisakoknak, mindemellett CPSC-tanusítvánnyal rendelkezik. Alberto Contador azonnal a Prolight mellett döntött!
Mondhatnánk erre azt, hogy 100 gramm nem olyan sok, de nem mindegy, hogy az a tíz deka hol található. Ha a bicajon van, és nem a kerék peremén, akkor tényleg nem sokat vizet zavar, minden bizonnyal észrevehetetlen, illetve gyakorlatban kizárólag a leghosszabb, legmeredekebb emelkedőkön lehetne kimutatni időmegtakarítást. Ellenben a fej tetején elhelyezett 100 gramm, vagy annak hiánya azonnal észrevehető: elvére ezt a tömeget a nyaknak kell megtartani, ráadásul nem függőlegesen, hanem 45 fokban.
Ha felveszünk egy Giro Prolightot, első reakciónk egyfajta hiányérzet, A pántot becsatoljuk, érezzük, hogy a fejünkkel valami finoman érintkezik, de súlyát nem érzékeljük, mivel lényegében nincs neki. Rázhatjuk a fejünket, és semmi mozgást nem tapasztalunk, mert nincs annyi tehetetlensége, hogy megmozduljon. Bicajozás közben ugyanez az érzés a jellemző: tudatában vagyunk annak, hogy sisakot viselünk, de az nem párosul a szokásos érzéssel.
A Giro Prolight tényleg egy különleges modell, a tömegcsökkentést innovatív technológiák, fejlettebb alapanyagok alkalmazásával érte el a 30 éves múltra visszatekintő amerikai fejvédő-specialista. Maga a szerkezet sem hasonlít a hagyományos bukókra: nincs belső merevítőrendszer, maga a hab alkotja a szerkezetet. A nyílások valamivel kisebbek, a hab vastagabb, a légáramlatot pedig a fejjel érintkező részen kialakított csatornákban vezeti végig a gyártó. Szerencsére ez a kialakítás legalább, olyan hatékonyan hűti a fej felületét, mint a svájci sajtra emlékeztető modellek. Nem mellesleg a kevesebb szellőzőnyílás aerodinamikai előnyökkel is jár: a Prolight légellenállása valahol félúton van a hagyományos, illetve a kis légellenállásra kihegyezett típusok közt.
A ventiláció területén tehát nem kell kompromisszumot kötnünk a súlycsökkentés oltárán. Természetesen a kényelem is sarkalatos pont volt a tervezés során: a híres Roc Loc rögzítésrendszert megtartotta a Giro, de azért itt-ott faragott is a tömegből, így létrehozva a Roc Loc SL megoldást. Kiválóan sikerült a „diéta”, a kényelem a legendás Giro Ionos és Atmos szintjén marad, a sisak biztosan áll a fejen, nyomáspontokat nem érzékelünk. A anti-bakteriális „X-Static” szivacsozás pedig nemcsak könnyebb, mint a többi sisakon, de puhább is. Ami talán hiányzik, az a kézzel menet közben is állítható fejkörátmérő: ezt csak a sisak levételével tudjuk szabályozni. Viszont ha egyszer „belőttük” a megfelelő beállítást, legfeljebb télen, a fejmelegítő réteggel történő használat során kell az állítást újra elvégezni. És ne ijedjünk meg a szokásos fül alatti csat hiányától: ezt az állítást ugyancsak belül végezhetjük el.
A Giro Prolight kényelmes, jól szellőzik és hihetetlenül könnyű. Minden gramm-mániás bicajos kívánságlistáján ott a helye!
2. Mathias Flückiger; 1. Julien Absalon; 3. Maxime Marotte
Benkó Barbi remek versenyzéssel 18! A nőknél Eva Lechner diadalmaskodott, a férfiaknál Absalon defekt után, heroikus küzdelemben szerezte meg az első helyet.
A pénteki, XCE versenyen látott körülményekhez képest barátságosabb arcát mutatta ma a cairnsi esőerdő. A talaj csaknem teljesen felszáradt, így a versenyzők szervezetét a nagy meleg és a magas páratartalom tette próbára. A nyomvonal klasszikus cross country pályának tekinthető, a technikás részeket főként a természet alkotta kövek és gyökerek jelentették.
Az U23-as lányoknál Barbi csapattársa, Helen Grobert (Focus XC Team) szerezte meg a győzelmet, a svéd Jenny Rissveds (Scott ODLO MTB Racing) előtt. A fiúknál dupla francia siker született, Victor Koretzky (BH Suntour KMC), Jordan Sarrou sorrendben.
Helen Grobert első világkupa győzelmét aratta
A felnőtt nők mezőnyében az egyedüli nagy hiányzó Gunn-Rita Dahle (Multivan Merida) volt, aki otthonában készül a szezon többi versenyére. Rajt előtt legnagyobb esélyesnek a két hete magabiztosan nyerő Jolanda Neff (LIV Pro XC) számított, de komoly csatára volt kilátás. A startot követően a svájci lány egyből az élre tört, nagy tempót kezdett el diktálni, amit csak Eva Lechner (Colnago Südtirol) tudott tartani. Mint kiderült, Lechner dél-afrikai gyengébb szereplésének betegség (megfázás) volt az oka, így nem meglepő, hogy egészségesen egyből az elsőségért harcolt. Neff nagyon bekezdett, gyakorlatilag kicsinálta magát az első körben és onnantól kezdve fokozatosan csúszott hátra, egészen a 9. helyig. Az olasz hölgy viszont nem vesztett lendületéből, senkitől sem zavartatva, tökéletes versenyt teljesítve győzött.
Eva Lechner ma tökéletes napot fogott ki
A további dobogós helyekért hatalmas csata alakult ki Emily Batty (Trek Factory Racing), Irina Kalentieva (Oroszország) és Sabine Spitz (Haibike) között. Érdekes volt figyelni, hogy utóbbi bár irdatlan erős, végig nagy áttételt hajtva közlekedett, de a lejtőkön a biztonságosabb és lassabb nyomvonalat választotta és a technikás részeken rendre rengeteg időt vesztett. Óvatossága ellenére defektet kapott, ezért végül a negyedik helyen zárt. Harmadik az egyre jobb formát mutató Irina Kalentieva, második sokak kedvence, a kanadai szépség, Emily Batty lett. Szemfülesek észrevehették, hogy az ötödikként célba érő Tanja Zakelj (Unior Tools) már az új, fordított kialakítású Rock Shox villát használta. A futamon legrosszabbul az XCE verseny győztese Alexandra Engen járt, aki a technikai zónától félórányi gyaloglásra kapott defektet, de Julie Bresset (BH Suntour KMC) is pórul járt, neki a teleszkópja mondta fel a szolgálatot.
2. Emily Batty; 1. Eva Lechner; 3. Irina Kalentieva
El sem hiszem, azt hittem nagyobb csoport lesz az élmezőnyben. Szinte végig egyedül vezettem a versenyen, ami nagyon meglepett. A második körben hátranéztem és alig hittem el, hogy mekkora előnyöm van. Általában nem szeretem az ilyen körülményeket, a magas páratartalmat és a hőséget, jobban teljesítek, mikor hűvös és eső van. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen időben is sikerült nyernem – lelkendezett a győztes, Eva Lechner.
Benkó Barbarát szerencsére elkerülték a gondok, 18. helyen fejezte be a cairnsi világkupát.
Barbi az első körben
A férfiaknál Nino Schurter országúti kitérőt tesz, távollétében a legenda, Julien Absalon tűnt top favoritnak. A francia ikon meg is szerezte 28. világkupa győzelmét, de nem volt egyszerű dolga. A start a mezőny középső régióiban nagy bukást hozott. A kedélyek csillapodását követően Thomas Litscher (Multivan Merida) állt az élre és defektjéig vezette is a versenyt. Problémája után az első helyet honfitársa, Matthias Flückiger (Stöckli Pro Team) örökölte.
Szurkolókból nem volt hiány a pálya szélén
Absalon alig mögötte, jó tempóban haladt, biztosnak tűnt az újabb győzelem, egészen addig, míg egy első defekt legalább 40 másodperc hátrányt eredményezett. Innentől kezdve nem volt taktika, a kétszeres olimpiai bajnok nyélen nyomta, hogy összejöjjön a siker. Maxime Marotte (BH Suntour KMC) kicsit besegített neki az üldözésben, de amikor Absalon elindult, esélye sem volt menni vele.
Absalon a „szokásos vasárnapi bringázás” végén
A BMC versenyzője az utolsó körben érte utol az addig éllovas Flückigert és kétséget kizáróan előzte meg az addigra fáradni látszó, de élete első világkupa győzelme felé minden erejével haladó fiatal svájcit, akinek végül meg kellett elégednie a második hellyel. Harmadik Maxime Marotte lett. A sérüléséből visszatérő Jaroslav Kulhavy a 10. pozíciót szerezte meg, egy kisebb esés ellenére.
2. Mathias Flückiger; 1. Julien Absalon; 3. Maxime Marotte
Defektet kaptam a második körben a mászás tetején, de fontos volt, hogy nyugodt maradjak és minimalizáljam a veszteségeket a lejtőn, elérjem a technikai zónát. Feküdt nekem a pálya, tudtam, hogy itt jól szerepelhetek. Fontos volt a megfelelő folyadékbevitel, mert rendkívül meleg volt. Jól kezdtem a szezont két győzelemmel, bízom a sikeres folytatásban Európában – nyilatkozta Absalon.
Eredmények
Férfiak:
1. Julien Absalon (BMC MTB RACING TEAM) 1:38:22
2. Mathias Flückiger (Stöckli Pro Team) +16
3. Maxime Marotte (BH Suntour KMC) +24
4. Daniel McConnell (Trek Factory Racing) +28
5. José Antonio Hermida Ramos (Multivan Merida Biking Team) +32
6. Sergio Mantecon Gutierrez (Trek Factory Racing) +1:02
7. Thomas Litscher (Multivan Merida Biking Team) +2:16
8. Ondrej Cink (Multivan Merida Biking Team) +2:43
9. Stéphane Tempier (BH Suntour KMC) +2:56
10.Jaroslav Kulhavy (Specialized Racing) +3:20
A korábban bemutatott EVOC FR TOUR és FR ENDURO gerincvédelemmel ellátott hátizsákmodellek után most a köztes méretről olvashattok. Az ENDURO 16-literes kapacitása kétségtelenül csak a legszükségesebb tartozékok szállítására alkalmas, a TOUR modell óriási belterében a fél háztartást magaddal viheted, de ha éppen a kettő között szeretnél egy kiváló „hátit”, az EVOC-nak arra is van válasza: íme az FR TRAIL!
Az EVOC a különböző sportfelhasználásra tervezett táskák specialistája, számos úttörőnek számító funkciót, illetve biztonságot fokozó megoldást szabadalmaztattak és kínálnak a szabadtéri sportok szerelmeseinek. Az extrém kerékpározáshoz tervezett meglepően széles választékukban például a legtöbb modell méretfüggő integrált gerincvédővel rendelkezik, így egyesítve a funkcionalitás a biztonság fokozásával.
Az FR TRAIL modell 20 literes, extrém MTB-specikus modell, innovatív ITS-hátsó szellőztető rendszerrel, amely valóban a freeride és az enduró kerékpározás tempója és testhelyzetében nyújtja az optimális hűtést. A korábban bemutatott 16- és 32-literes modellekkel szemben az FR TRAIL kétségtelen előnye, hogy nem olyan terjedelmes, ami már a kerékpár irányítását is befolyásolhatja, ellenben egynapos túrákra bőven elegendő tárolókapacitással rendelkezik. Ezen felül megkapjuk az összes funkciót, amely az EVOC FR-sorozatot a tökéletes freeride/enduro hátizsákjává avatja: a már említett CE-szabványnak maradéktalanul megfelelő beépített gerincvédelem, az ellenálló 210/D nejlon, Ripstop, PU-bevonatos N150/D, N600/D alapanyag, a gyors protektorfelcsatolási lehetőség, a kényelmes pakolás, az integrált esővédelem, az ivótartály-elhelyezés lehetőség mind tökéletes megoldások a táskát igénybe vevő extrémkerékpáros felhasználásra. És még nem is említettem a vészsípot, így azt sem felejted otthon!
Az FR TRAIL tehát egy teljes értékű gerincvédős hátizsák, kellő biztonságot nyújt az emlékezetes egynapos kalandozásokhoz, de súlyával mégsem fogyasztja fölöslegesen az energiát, minden helyzet megőrzi a kerékpár feletti uralmat. Jelentős tárolókapacitása ellenére mozgássemleges terhelést tesz lehetővé, akár huzamosabb időn keresztül, sok cuccal is stabil marad. A hátizsákot a szoros illeszkedés jellemzi, mindemellett kényelmes viselet, köszönhetően a teljesen átszellőző rendszernek, amely megakadályozza a hő felhalmozódását. Az új 2014-es modell áttervezett, ergonómikus derékövet és a már említett légáteresztő rendszert alkalmazza.
Érdemes megjegyezni, hogy az EVOC nemzetközi díjak tucatjait gyűjtötte be különböző felhasználásra szánt megannyi hátizsákjával és minőségi kiegészítőjével, a minőség és funkcionalitás tehát garantált!
Rachel Atherton, egy láb lent nőknél és férfiaknál is gyakran láthattunk ilyet, a legjobbaktól is
Egy egészen hihetetlen esemény szakította félbe a világkupa sorozat ausztrál, cairns-i fordulóját, melyet végül az újraindítás után Gee Atherton nyert meg, a nőknél pedig húga, Rachel óriási előnnyel diadalmaskodott.
1996-ban ezen a helyszínen rendezték a világbajnokságot, ami arról maradt igazán emlékezetes, hogy akkortájt a világ élmezőnyébe berobbanó Shaun Palmer (több extrémsportban is nagy sikereket aratott) mindössze 15 századdal maradt le az első helyről (Nicolas Vouilloz nyert, 3. Bas de Beever, 4, Eric Carter). Karrierje legjobb eredményét érte el, de ő rettenetesen dühös volt, földhöz vágta szemüvegét a célterületen.
Rachel Atherton, egy láb lent… Nőknél és férfiaknál is gyakran láthattunk ilyet, a legjobbaktól is.
A legendás helyszínre 18 év után tért vissza a világ élmezőnye, azonban ez már egy teljesen másik társaság, két induló kivételével. Az egyik Sean McCarroll (AUS), a másik Steve Peat (GBR). Az ausztrál stílusosan meg is ünnepelte, hogy ő újra a résztvevők között van, ugyanis az első edzéseken a 96-os sisakját és ruháját viselte. Peat ezt sajnos nem tehette meg, mivel hátfájdalmai miatt nem tudott biciklire ülni, az időmérő előtt mindössze két edzőkört teljesített és elmondása szerint akkor jött először egyben át a sziklakerten. Így lett az időmérésen 24., mit tesz az évek és a rutin…
A pályán laposabb tekerős részek és technikás szakaszok váltogatták egymást, sok mandínerrel, volt egy közel 360 fokot fordító dugóhúzó, sőt még egy motocrossos mosódeszka is, amit a versenyzők együttes kérésére az első edzések után kicsit alacsonyabbra faragtak. A döntőkig lehullott rengeteg eső miatt különösen technikássá vált a nyomvonal a rézsűs, sziklás, gyökeres helyeken és mivel a dzsungelben néhol csak egy nagyon keskeny nyomot vágtak, a nézők és a fotósók, videósok gyakran veszélyben voltak a pályáról kieső, kiszáguldó versenyzők miatt. Az időmérőn Markus Pekoll szántott a szalag mellett állók közé, de szerencsére semmi komoly nem történt. A másik nagy kihívás természetesen erőnléti volt, a lapos részeken rendhagyó volt szenvedni látni a világ élmezőnyét, ahogy gyalogtempóban, rollerezve próbálnak botorkálni. Amint eljutottak az alsó harmadhoz, egy utolsó lejtőn kellett még lendületet szerezniük és jöhetett egy végtelennek tűnő tekerés a célig. Egyesek szerint – így az időjárás által – a leginkább igénybevevő pálya lett, ahol valaha versenyeztek.
Aaron Gwin nyert Pietermaritzburgban, illetve második lett Cairnsben az időmérőn, de a döntőben meg kellett elégednie a negyedik hellyel.
Mindenki próbált alkalmazkodni a viszontagságos körülményekhez, sárvédők mindenhol, lyukak, rések letömítve, szemüveg nyakba vagy fel se viszik. Ezek ellenére nem sokan használtak teljes sárgumit, általában vágottal mentek, sőt az élmezőnyből többen is száraz gumi mellett döntöttek. A sok láblevétel miatt szinte az egész mezőny taposópedálra váltott, ami nagyon rendhagyó, ugyanis általában csak egy-két rider megy vele. Legutóbbi hasonló esethez öt évet kell visszamennünk az időben, az első Champéry világkupáig.
Greg Minnaar azon kevesek közé tartozott, akik fent hagyták a patentpedált és 26”-os kerekű V10-ével harmadik helyen kvalifikálta magát. A kerékméretek továbbra is vegyesek, Dél-Afrika után még mindig a legtöbb a 27,5”, de akad 29”-es enduro gép is szimplavállas villával (Mitch Ropelato) és van pár 26”-os. Ropelaton kívül a Specialized csapat többi tagja továbbra is az enduroból átépített géppel ment, furcsa, hogy az első két világkupa úgy zajlott le, hogy a gyáriaknál nem igazán láttunk Demot. Sokan arra számítanak, hogy amint „rendes” downhill pályára tér a világkupa, a többség újra 26-tal fog menni… egyelőre… és valószínűleg érkezik az új 27,5”-os Demo vagy valami utóda is.
Az időmérőkre visszatérve, az eddigi egyszeres világkupa futam győztes Sam Blenkinsop végzett az élen, Aaron Gwin és az imént említett Greg Minnaar előtt. Őket egy meglepetésember követette, Eddie Masters, a WynTV-s Wyn Masters testvére.
A döntőkre már kisütött a nap és folyamatosan száradó, gyurmásodó pályán kezdhették meg futamaikat az indulók. Ahogy azt várni lehetett, sokan hibáztak, estek, eldefekteltek, de ezekből mind kimaradt Rachel Atherton és míg az első fordulóban betegsége még nagyban hátráltatta, most már minden rendben volt. Így a nőknél hatalmas fölénnyel nyert a Dél-Afrikában diadalmaskodó Manon Carpenter és Myriam Nicole előtt.
Női eredmények
A Junioroknál hasonló különbséggel nyert a francia Lapierre-es Loris Vergier az ausztrál Aiden Varley és a brit Neil Stewart előtt.
Loris Vergier nyert a Junioroknál
Gyarapítva a rendhagyó tényezők sorát, ezúttal nagyon kevés induló volt, idézve a régi amerikai fordulókat. A férfiaknál 98-an harcoltak a 80-as döntőbe jutásért, így a megszokotthoz képest sokkal nagyobb különbségek is alakultak ki. Ám a keménymagot nem kell félteni, a legjobbak közül mindig mindenki ott van, hacsak nincs komolyabb sérülés.
Ahogy a nőknél is, sok volt a hiba, így aki elkapott egy jó kört, az sokáig élvezhette a hotseat fa tuskóinak kényelmét. Ezzel különösen így volt a helyi Jack Moir, ugyanis éppen ő volt az élen, amikor Adam Brayton elesett a futamában és megsérült. Piros zászló, senki más nincs feljebb a pályán. Egy baleset még elő szokott fordulni, de ami utána volt az az egészen hihetetlen kategória. Levitték a pályáról Adam Braytont, újraindulhatott a verseny, és már neki is kezdett futamának Steve Peat. A sziklakertben rontott egy komolyabbat, így a jó helyezés lehetősége elszállt. Azonban itt jött az irrealitás. Újabb piros zászló, Peat-et megállították. Egy néző úgy gondolta, hogy leviszi a sérült Adam Brayton bringáját… a pályán… és ez még semmi! Mindezt bukó nélkül gurulva tette, és az ördög nem alszik, el is esett úgy hogy ő is összetörte magát.
Az eset videón:
[youtube height=”315″ width=”560″]http://www.youtube.com/watch?v=e7YzA0B2-7M[/youtube]
Hordágy, elsősegély újra elő, és mivel csak a verseny szűk nyomvonala van a dzsungelben, ezért sokáig is tart a mentés, ezáltal a kényszerszünet is. Természetesen Peat kapott új rajtidőt és egy esélyt is arra, hogy kijavítsa a sziklakertes hibáját. Élt is a lehetőséggel és a kiváló hetedik helyen végzett az idén negyven (!) éves legenda. Nyilván az új kör nélkül sokkal hátrébb lett volna a rontott futammal, de visszakapta az élettől a hátfájás miatt kihagyott edzést. Le a kalappal, megcsinálta!
Csapattársa, Josh Bryceland volt az élen sokáig, egészen a második helyig menetelt, amivel ismét beállította eddig legjobb eredményét. Általában, ha valaki világkupán elesik vagy kimegy a pályáról, akkor elfelejtheti a sok pontot érő helyeket. Ezúttal annyi hibázás volt és olyan hosszú volt a pálya, hogy a top10-be hárman is eséssel kerültek be. Minnaar a gyökeres rézsűben ment ki a szalagon kívülre és lett 10. Sam Dale a sziklakertben esett el és jött be 8.-nak, és figyelem, az élete első dobogóját szerző Neko Mullaly ugyanott, ugyanúgy a pálya végi tekerős szakasz előtt esett el, ahol és ahogy a pont előtte induló Loic Bruni is. Hihetetlen módon így lett harmadik! Mögötte negyedik a dél-afrikában mindent vivő Aaron Gwin lett, míg az ötödik helyre Sam Hill futott be, hatodik pedig az időmérő legjobbja, Sam Blenkinsop lett.
Greg Minnaar a rézsűs, sziklás, gyökeres szakaszon. A döntőben néhány méterrel lejjebb ment ki a pályáról.
Eddig méltánytalanul kevés szó esett Gee Athertonról, de akkor lássuk. A világkupa első fordulójában „csak” 10. lett, nem megszokott módon nem ő volt a legjobb brit (Sam Dale), így kimondottan is kicsit frusztrálva érkezett Cairns-be. Gee a többséggel együtt taposóra váltott az edzések során és hatodik helyen kvalifikálta magát. A döntőben nagyon jó kört teljesített, és ugyan volt egy-két hibája, de bő négy másodperccel nyerni tudott az ausztrál világkupán! Az első helyet meg ugye nem kell megmagyarázni (a többit meg nem lehet).
Nagy tehát az ünneplés az Atherton famíliában, nyertek a nőknél és a férfiaknál is, sőt a britek is virulhatnak, ugyanis ahogy az teljesen egyértelmű, ők kifejezetten jók sárban és ez meg is mutatkozott. A nőknél és a férfiaknál is az első 2-2 helyet szerezték meg és a top 10-ben is egyaránt 4-4 versenyzőjük végzett.
Férfi eredmények
Az összetettet továbbra is Aaron Gwin vezeti, de Gee Atherton már ott van a második helyen. Folytatás a skóciai Fort Williamben, ahol a 99%-nál már mindenképp patentpedált láthatunk újra és remélhetőleg az enduro gépek is kikopnak a downhill világkupáról. Semmi probléma az enduroval, sőt kifejezetten szeretjük, de minden bringát a maga helyén kéne látni, ezért sokan hangot is adtak nemtetszésüknek az első két világkupa kapcsán. Kérjük vissza a naptárba a Schladming, Val di Sole, Champéry féléket, ahol eddig csak a mauritius-i válogatottat láttam (bérelt) kisebb bringákkal, és nem árulok el nagy titkot, hogy mosolyogva, azonban nagy tisztelettel néztek rájuk.
Némileg meglepetésre Cadel Evans nyerte a nemrégiben megrendezett Giro del Trentino-t, amely az egyik legfontosabb négy napos felkészülési verseny az Olasz Körverseny előtt. Az ausztrált a Cyclingnews kérdezte a saját gondolatairól a Giro d’Italia-t megelőzően.
Fotó: Stefano Sirotti / sirotti.it
A versenyt nyitó csapatidőfutamot meggyőző fölénnyel nyerte alakulata, a BMC, amit a veterán ausztrál egy szakaszgyőzelemmel hálált meg a hegyi befutós harmadik etapon, a már szintén nem is olyan fiatal Pozzovivót, Scarponit és Antont megelőzve. A sikert követően így nyilatkozott:
„Nem volt túl élvezetes, de jó dolog nyerni. A következő szakasz még nehezebb, a dolgok változhatnak, de nagyon boldog vagyok a dolgok jelenlegi állásával kapcsolatban és ahogy a csapat értem dolgozott.”
Fotó: Stefano Sirotti / sirotti.it
A negyedik szakaszon taktikus versenyzéssel, tovább növelve előnyét az összetettben, megnyerte a Trentinót. A Girón ő maga szerint is előnyt tud kovácsolni a korából:
A motivációmat abból merítem, hogy az emberek azt mondják: egy évvel idősebb vagyok – viccelt az egykori világbajnok. – A kor csak egy szám, ami alapján meg szoktak ítélni, de az emberek szerintem látják, hogy még mindig motivált vagyok. Még mindig szeretem a sportot, ugyanazzal a vággyal és szenvedéllyel tekerek, mint 25 éves koromban. Most talán a tapasztalat segít majd nekem. A korral nem tudok semmit kezdeni, az mindenkinek növekszik az idő előrehaladtával. Egyszerűen nem foglalkozom vele, még akkor sem, ha 40 évesen már nem leszek ugyanezen a szinten.”
A korábbi Tour győztes nem örült annak, hogy csapata idén nem viszi a Francia Körversenyre, de a véleménye már megváltozott:
Örülök, hogy mindent a Giróra tettem fel. Talán szomorú leszek, amikor a tévéből kell néznem a Tourt, de tíz évig csak akörül forgott az életem. Ahhoz, hogy azt a versenyt megnyerd, mindenkinek a támogatása kell: magadé, a csapaté, a szponzoroké és mindenkié, aki mögötted áll. Ha ez nincs meg, akkor szinte időpocsékolás az egész.
(…)
Rájöttem, hogy ezzel a döntéssel nagy terhet vettek le a vállamról. Tíz év sok idő és szerencsére az alatt nyertem egy Tourt, szóval elégedettnek kell lennem.”
Fotó: Stefano Sirotti / sirotti.it
Evans ritkán válaszol a magánéletét és a doppingot érintő kérdésekre, de ezúttal kivételt tett:
Igazság szerint, nem szoktam barátságos lenni azokkal az emberekkel, akik nem barátságosak velem. Nem vagyok nyugodt, vagy toleráns, de ilyen az élet…
(…)
Az én személyes nyugalmamnak jót tett a Tour de France vagy a világbajnokság megnyerése. A mi világunkban, ha kétszer második vagy a Touron, akkor rögtön kritizálnak, ami frusztráló, de amikor végül nyersz, az egy hatalmas megkönnyebbülés.
(…)
’94-ben vettem részt az első világbajnokságomon és ezüstérmet szereztem (mountain bike XCO – a szerk.). Hét-nyolc érmem volt már otthon mire 16 év után végre megszereztem a szivárványszínű trikót. Talán a sikertelenség motivált, hogy folytassam.
A doppingbotrányokról nagyjából hasonló volt a véleménye, mint a legtöbb kerekesnek:
Úgy gondolom, hogy a kerékpár megmutatta, hogy mit tett a doppingellenes harc érdekében. Szerintem sokat tettünk azért, hogy a sötét múlttól ellépjünk, úgyhogy itt az ideje, hogy a jövőre tekintsünk. Szerintem más sportoknak is követnie kellene a mi példánkat, például a biológiai útlevéllel kapcsolatban.
