A mountain bike XCO bajnokságról szóló beszámolónkhoz mellékelt nyílt levélre az MMTBSzSz elnöke, Katona Kálmán válaszlevelet fogalmazott meg, amit változatlan formában közlünk:
Katona Kálmán elnök
Tisztelt Rozgonyi Sándor!
Feledékeny vagy Sándor, ez a szövetség volt ennél nagyon sokkal lejjebb, nem is olyan régen, csak néhány évvel kell visszamenned az időben.
Indulatodat megértem, hasonlót éreztem, amikor kiderült, hogy már nincs időnk más gyártóhoz fordulni a bajnoki mezek ügyében. Elismerem, hogy elvettünk valami nagyon fontosat a versenyzőktől, elsősorban a kicsiktől, de nem látom indokoltnak a hangnemet, amit használsz. Természetesen valami méltó megoldást ki fogunk találni a kárpótlásukra.
Szeretném, ha együtt mérlegre tennénk mit adott a szövetség a sportágnak – a teljesség igénye nélkül – ebben az évben:
Tudod, hogyedzőtáborokatbiztosítottunk a kibővített felnőtt és utánpótlás válogatott keretnek? A győztesek többsége a szövetség támogatásán keresztül alapozta meg a szombati győzelmét, nem leértékelve az egyesületek munkáját.
Tudod, hogy a felnőtt és az utánpótlás korúak legjobbjai,versenyről versenyre utaznaka szövetség támogatásának köszönhetően? Idén nem a szülők fizetik az utánpótlás utazásait, a nemzetközi tapasztalatszerzést.
Tudod, hogyhazai utánpótlást-edzőtáborokatszervezünk, szövetségi támogatáson keresztül?
Tudod, hogy az egyesületekműhelytámogatásban részesültek? A jobban teljesítők többet, a gyengébbek kevesebbet kaptak.
Tudod, hogy utánpótlás eszközöket is beszerzett a szövetség? Kerékpárok, oktató eszközök.
Tudod, hogytoborzástvégeztünk az iskolákban, sikeres Diákolimpiát rendeztünk, több mint 250 új versenyző részvételével? Láthatóan nőtt az utánpótlás kategóriában indulók száma.
Tudod, hogy abírókelegánsöltözéketés a tisztességesnapidíjatkapnak a szövetségtől?
Tudod, hogy az XCO és XCMversenyek, készpénz-támogatást kapnak a szövetségtől?
Tudod, hogy a szombati OB-neszközöket, a rajtkaput, a kordonokat, a kordonszalagot, a sátrakat, az eredmény-hirdető falat a dobogót, a zászlókat a szövetségtől kapja, kiszállítással, felállítással együtt, teljesen ingyen? Ezt a támogatást megkapja minden naptárba került MK és OB.
Tudod, hogy az elit kategória bajnokainak adottértékes órákatis a szövetség intézte?
Tudod, hogy a képeiden is jól látható színvonalasarculatota szövetség biztosította?
Tudod, hogy ahonlapunkonmindig van tájékoztatás a versenyekről éstöbb mint száz sajtócímreküldünk információkat a szövetségi eseményekről?
Tudod, hogy a jelentős versenyeinkrőlvideó összefoglalókészül, amit aSport TVtöbbször is lead, de más TV-k is rendszeresen átvesznek?
Tudod, hogy aNemzeti Sportrendszeresen közli a kerékpáros cikkeinket, eredményeinket?
Tudod, hogybíró és edző továbbképzésttartottunk, hogy fizetett vezető edzőnk van, és ha minden jól megy fizetett edzőink is lesznek?
Nyilván nem tudtad, mert ha tudtad volna, nem írtál volna olyan hangnemben, mint amilyenben írtál.
Kérlek, gondolkozz el a fentieken és azután alakítsd ki a szövetséggel kapcsolatos álláspontodat.
Tudjuk, hogy az országúti kerékpársportban rendkívül fontos a hátország, így nem meglepő, hogy az elmúlt években egyik-másik csapat kísérőautó szponzora igyekszik minél jobban kiaknázni az egyre nagyobb figyelemnek örvendő területet. A Jaguar és a Team Sky viszont most olyat gurított, amit nehéz lesz a következőkben felülmúlni…
A brit autógyártó fogta házi sportautóját (Jaguar F-Type R) és teljesen egyedi kísérőautót faragott belőle. Az 5 literes 542 lóerős V8-assal szerelt kupé finoman szólva sem a legalkalmasabb autó a feladatra, így eszközöltek rajta pár módosítást: látványos, egyedi gyártású kerékpártartót kapott a kocsi (a hátsó szélvédő rovására), és természetesen helyt kaptak a jármű belsejében a legfontosabb sportvezetői kellékek: a rádió és a TV egységek is. Az F-Type R kívül belül a csapat színeiben pompázik.
Imádod a gravitációt? A Cube széles kiegészítő és ruházati választékában számos kiváló hátizsák is szerepel, természetesen hamisítatlan Cube dizájnnal, illetve a német cégtől elvárható minőséggel. A lejtmenetben száguldás szerelmeseinek pedig külön modelleket kínálnak, amelyek speciálisan a freeriderek igényei szerint készül, erre a felhasználásra tökéletesítettek. A bemutatóban szereplő FRS Action Team talán a legjobb példa minderre!
Meglepő módon a ruházathoz hasonlóan a Cube a kiegészítők terén is megkülönbözteti a kerékpározási stílus szerinti felhasználást, így külön hátizsákmodell jár az all mountain (AMS) szerelmeseinek, a városi közlekedőknek, a túrázóknak, illetve a kerékpárjukat gyakran szállítóknak. Az adott felhasználáson belül is több méret és színváltozat kapható, ami – valljuk be őszintén – nem szokványos egy kerékpárgyártó részéről.
[divider scroll_text=”Cube FRS Action Team”]
Mint azt jól tudjuk, a ruházat és kiegészítők a termékpalettán történő szerepeltetése a márkahűséget és a Cube imázs erősítését célozza meg, de ebben az esetben rendkívül jól megtervezett termékekkel állunk szemben, amit a Cube dolgozói kipróbáltak, azt a típust választják ki, amelyek a neves német cég márkajelzését kiérdemlik. Kiegészítőik nem kizárólag Cube tulajdonosok, rajongók számára is ajánlhatók, mivel egyszerűen nagyon jó cuccok, és kaphatók alig észrevehetően „cube-os” kivitelben is.
A bemutatóban szereplő FRS 18 modell a legkisebb freeride hátizsákok között, de a legtöbb esetben a hidratációs tartály mellett az összes egynapos freeride kalandhoz szükséges kellék elhelyezhető benne. Az ergonómiai kialakítást számos rendkívül hasznos apró részlet gazdagítja, ilyen a szerszámhoz és a pumpához készült tartó, illetve a puha béléssel rendelkező védett zseb a szemcsi számára. A biztonságot a fényvisszaverő elemek mellett a lámpatartó konzol is fokozza. Az FSR full-face bukó és a teljes védőfelszerelés számára kínál rögzítést, így az utazás vagy felvonókon történő szállítás esetén a sisak elhelyezése is megoldott. Az Action Team dizájn fullos Cube imázzsal rendelkezik, de a modell kevésbé jellegzetes színkombinációkban is elérhető. Ha mégsem lennél elégedett az FSR 18 űrtartalmával, kapható kicsit nagyobb változatban is, amelyben még több cucc pakolható. Az egész napon át kényelmes viseletet számos részletmegoldás biztosítja: a kiválóan párnázott pántok mellett hát szellőzésére is odafigyelt a német kerékpárgyártó. Mivel nem terjedelmes darab, ez a „kisháti” rendkívül stabil, kemény bevetésekre ideális társ.
[divider scroll_text=”Cube FRS Action Team”]
A Cube kerékpárgyárat Marcus Pürner 1993-ban alapította Németországban, egy mindössze 50 m²-es helységben. Mára a termelési terület 20.000 m²-re nőtt, a Cube kerékpárok 34 országban kaphatóak. A dinamikus fejlődés ellenére még mindig a bajor Alpokban fekvő Waldershofban folyik a kerékpárok gyártása, tesztelése illetve összeszerelése. A cég hitvallása szerint közönséges kerékpárokat bármely cég tud gyártani, de ez nem a Cube stílusa. A bringák tervezését az elhivatottság és a versenysportban szerzett tapasztalat motiválja. Törekszenek arra, hogy mindig a felhasználási stílusnak és a felhasználói célcsoportnak leginkább megfelelő geometriát, alkatrészeket, illetve részletmegoldásokat alkalmazzák. A prototípusokat laborban és a gyakorlatban egyaránt kemény próbatételnek vetik alá. A Cube több kerékpáros csapatot is támogat, ezek közül kiemelkedik a fiatal versenyzőkből álló CUBE BIKE Junior Team. Itt nagy hangsúlyt fektetnek a doppingmentes sportszemlélet kialakítására, és az eszerint gondolkodó utánpótlás kinevelésére. A Cube számos versenysorozat és rendezvény támogatója, mint például a CUBE Action Team Enduro World Series. A Cube kerékpárok kiválóan szerepelnek a nemzetközi összehasonlító tesztekben: mind országúti, mint MTB modelljeik több országban megkapták az „Év kerékpárja” díjat. A Cube a sikereket részben a csúcstechnológiát alkalmazó tervezésnek (Frame Save System), a lelkiismeretes összeszerelésnek (minőségbiztosításnak), illetve a rigorózus tesztelésnek (DIN Plus quality and safety controls) tulajdonítja.
Parti András és Benkó Barbara is megvédte cross country bajnoki címét! De hol maradtak a győzteseknek járó mezek? Nyílt levél egy elkeseredett édesapától!
2014. július 19-én, szombaton került megrendezésre a Honda Éles XCO Magyar Bajnokság Pilisvörösvár mellett, a Pilis Cross Country Club szervezésében. A rendezők a különböző korosztályok pályáit tekintve kitettek magukért, a 4,5 km-es elit kör kifejezetten színvonalasra és látványosra sikerült. Letörések, sziklakert és ugrató is szerepelt a nyomvonalban, így téve izgalmassá a kört a szurkolóknak és versenyzőknek egyaránt.
Szatmáry András a sziklakertben
A versenyek 9 órakor kezdődtek az U9-es futamokkal, majd őket az U11-es korosztály követte. Érdekes volt nézni a kicsik futamát. Volt közülük olyan, aki valódi versenylázban, de volt olyan is, aki végig sírva tekerte le a számára előírt távot.
Rozgonyi Ádám U11-es bajnok
9:45-től az U13-as és Fun kategóriák rajtja dördült el. Nem biztos, hogy a legjobb ötlet volt együtt startoltatni ezt a két mezőnyt, mert óriási erőkülönbségek mutatkoztak meg a megmérettetés közben a mindössze 1,3 km hosszú pályán.
Baranyi Dávid Áron U13-as bajnok
Az U15-ös és U17-es korosztály bajnokaspiránsai már a 4,3 km-es körön versengtek, már náluk is megmutatkozott az amúgy egész rendezvényre jellemző csömöri dominancia. A fiúknál mindkét kategória bajnokát a Cube Csömör adta Kádi Tamás Benjámin és Valter Attila személyében. Azért a hazaiak is örülhettek, hiszen a lányoknál U15-ben Buzsáki Virág (PCCC), U17-ben pedig Kertész Csenge (PCCC) diadalmaskodott.
Az ugrató már az U15-ös pályának is része volt
A masterek délben vágtak neki a bajnoki trikóért folyó harcnak. A rajt előtt kisebb kavarodás volt, mert nem sokkal később a juniorok eredményhirdetése zajlott, páran nem igazodtak ki teljesen a programon. A verseny komoly csatát hozott, Medgyes Gábor (KTM Teszt Team) már az első körben az élre állt, őt Horváth Csaba (Focus Team Hungary) próbálta meg követni, de hátránya körről körre apránként nőtt. Medgyes végül fél perc előnnyel nyerte a futamot, a harmadikként záró Bogár Gábor (Waberer’s Areus Cube) már közel 3 percet kapott. Master 2 korosztályban Vörös Ferenc (Mecsek Maraton Team – PSN Zrt.) magabiztosan szerezte meg az első helyet, akárcsak Dr. Simonyi Ákos a master 3-asok között.
Medgyes Gábor volt a legerősebb master
A legnagyobb várakozás természetesen az elit futamokat előzte meg. A kérdés adott volt, vajon képes lesz-e Benkó Barbara (Focus XC Team)és Parti András (Waberer’s Areus Cube MTB Team) megvédeni a bajnoki címet? Nos, a verseny alakulását látva, ezt fel sem kellett volna tenni, mindketten rajt-cél győzelmet arattak.
Parti András útban az újabb bajnoki cím felé
A férfiaknál az egyetlen magyar profi MTB csapat versenyzői uralták a pályát, az első négy helyet kibérelték maguknak Parti, Szatmáry, Vígh, Juhász sorrendben. Szatmáry esett, de az ezüstérmet még így is ő szerezte meg, Juhász betegséggel küszködött, ezért leszorult a dobogóról. A legjobb nem csömöri Blazsó Márton (VKE-Nelson Kross) lett.
Szatmáry András már a bukást követően
U19-ben Kádi József Krisztián nyakába került az aranyérem. Bár egy körrel kevesebbet kellett mennie, de figyelemre méltó, hogy jobb köridőket ment, mint az U23-as bajnok Bányai Domink (PCCC).
Bányai Dominik U23-as bajnok
A nőknél Barbi végig uralta a versenyt, egy kisebb bukás és az azt követő gyorsszerviz a technikai zónában semmi tudták kizökkenteni a ritmusából. A második Dósa Eszter (Vitalitás SE Kross) lett 4 perc 40 másodperc hátránnyal, míg harmadikként Poór Brigitta (Merida Maraton Team CST). Tegyük hozzá, hárman indultak a bajnokságon, és a kis létszám sok korcsoportra, kategóriára jellemző volt (lsd. eredmények).
Benkó Barbara interjút ad a 19. bajnoki cím megszerzése után
U19-es nőként egyetlen induló volt, Megyaszai Lilla (Cube Csömör) személyében. Ilyenkor felmerülhetne a kategóriák összevonása, igen ám, de érdemes tanulmányozni az eredménylistát. Ha összevonták volna a master, elit, U19 és U23-as női kategóriát, akkor is csak 4 induló lett volna. Nem tévedés, összesen a négy kategóriából, hiszen sem master, sem U23-as hölgy nem indult a versenyen. Nem mintha a felnőtt- és U23-as férfiak olyan sokan lettek volna, ők összesen 18-an indultak.
Az eredményhirdetés is családias hangulatban zajlott, csak valami hiányzott. Ja, a bajnoki mezek.
Ezzel kapcsolatban kaptunk egy nyílt levelet, amit a versenyen jelen levő sporttárs, édesapa fogalmazott meg.
„Tisztelt Katona Kálmán Elnök Úr!
Sokak számára feledhetetlen nap volt a szombaton megrendezett 2014.évi XCO OB Pilisvörösváron. Feledhetetlen, hiszen a Szövetség hathatós közreműködésével sikerül tönkre tenni és elvenni a tartalmi lényegét a rendezvénynek.
A szakági szövetség januári elnökségi ülésén elfogadásra majd kihirdetésre került a 2014.-évi versenynaptár. Ebben meghatározásra került az is, hogy az ez évi XCO OB-t a PCCC egyesület rendezi július 3. hétvégéjén.
A rendezők, egyesületek, versenyzők ennek szellemében készültek az év legrangosabb megmérettetésére arra, hogy kiderüljön ebben az évben az adott kategóriában ki lesz az XCO Magyar Bajnok. Mindenki készült, a Szövetséget kivéve. A Szövetség honlapján nincs friss beharangozó hír a rendezvényről. Nem készült írott / elektronikus sajtó részére sajtóközlemény, helyi /regionális rádiók részére reklámszpot az év kiemelkedő versenyéről… A szakportálokon „csak” a rendezők által kiadott hírek szerepeltek.
A rendezvényen elindult összes versenyző tudása legjavát adta ahhoz, hogy a dobogó legmagasabb fokán viselhesse a nemzeti színű bajnoki mezt. A jelen lévők láthatták például a kis Vas Barnabás arcát és kiváló versenyzését az U9 kategóriában aki az utolsó körben a 3. helyről küzdötte fel magát az első helyre, de szinte minden kategóriában láttunk hatalmas csatákat és izgalmakat.
A versenyzők és hozzátartozóik számára az első eredményhirdetéskor derült ki, hogy a győztesek „csak” egy kupát kapnak, mert a Szövetség nem készítette el időre a Magyar Bajnoki mezeket. Óriási csalódás volt MINDENKINEK!
Az Ön által vezetett Szövetség nemtörődöm, hanyag hozzáállással lenullázta azt a lehetőséget, hogy kitartó és szorgalmas munkát végző versenyzők a dobogó legtetején Bajnoki mezben büszkén állhassanak és sportolói karrierjük feledhetetlen (pozitív) élményeként éljék meg ezeket a pillanatokat, énekelhessék a magyar himnuszt.
Érdekes elidőzni a Magyar Bajnoki mezek „evolúcióját” is.
2012-ben ez állt a nemzeti színű mezeken: „Magyarország XCO (kategória) bajnoka 2012”
2013.-ban: „Magyarország XCO Országos bajnokság 2013” Ez a mez akár a rendezvényen bárki által megvásárolható emlék mez is lehetett volna. Méltatlan egy nemzeti bajnokkal szemben!
2014-ben a mezek nem készültek el időre… Fél év kevés volt az elkészítésükhöz. Emlékeim szerint a hazai kerékpár OB-k történetében ilyen szégyenteljes eset még nem fordult elő. A helyszínen Ön azt a tájékoztatást adta, hogy egy hét múlva mindenki megkapja majd a neki járó bajnoki mezt… DE EZ MÁR NEM UGYANAZ!!!
A fentiek szorosan illeszkednek abba a sorba amit a kerékpározást szerető társadalom elképedve tapasztal hosszú idő óta. Február 8.-án Eisenkrammer Károly egy nyílt levelet írt Önhöz, amelyben hosszasan sorolta a Szövetség működésével kapcsolatos aggályait. Március 31.-ig (közel két hónap) kellett várni arra, hogy Ön válaszoljon a feltett kérdésekre. A válaszok tartalmát és színvonalát most nem részletezném… Május 9.-én hasonló tartalmú nyílt levelet fogalmazott meg Tóth Árpád is, de erre – legalább is nyilvánosan – nem született Ön által adott válasz.
Lehet ettől még lejjebb is? Mire számíthatunk? Itt, Abszurdisztánban következmények nélkül mindent lehet?
Köszönet a OB-t rendező PCCC-nek, mert minden kategória tudásának és képességeinek megfelelő pályákat jelöltek ki, kiválóan megszervezték és lebonyolították a rendezvényt.
Sporttársi üdvözlettel:
Rozgonyi Sándor
Eredmények
Elit férfi:
1. PARTI András (Waberer’s Areus Cube MTB Team) 01:31:56
2. SZATMÁRY András (Waberer’s Areus Cube MTB Team) 01:34:11
3. VÍGH Zoltán (Waberer’s Areus Cube MTB Team) 01:34:19
4. JUHÁSZ Zsolt Waberer’s Areus Cube MTB Team) 01:37:18
5. BLAZSÓ Márton (VKE-Nelson Kross) 01:37:31
A felnőtt férfi dobogó: 2. Szatmáry, 1. Parti, 3. Vígh
2014 elit magyar bajnokai: Vas Barnabás, Kiss Emma Lotti, Rozgonyi Ádám, Fekete Zsófia, Baranyi Dávid Áron, Kádár Anna, Kádi Tamás Benjamin, Buzsáki Virág, Valter Attila, Kertész Csenge, Medgyes Gábor, Vörös Ferenc, Dr. Simonyi Ákos, Kádi József Krisztián, Megyaszai Lilla, Bányai Dominik, Parti András, Benkó Barbara
2014 magyar bajnokai bajnoki mez nélkül a szponzorfal előtt, melyen az „mksz” így, kisbetűvel olvasható
Martin Elmiger (IAM) és Jack Bauer (Garmin) egész nap szökésben volt a Tour de France 15. szakaszán, dacolva az esővel, dacolva a mezőnnyel, de végül a legfájóbban alakult számukra a forgatókönyv…
Tallard és Nimes között 222 kilométert kellett ma abszolválni kategorizált emelkedők nélkül, eredetileg mindenki mezőnyhajrára számított, hogy a sprinterek kihasználják a lehetőséget. Amikor Elminger és Bauer 5 kilométer után szöktek, mindenki megnyugodott, hogy nem lesz túl nagy ellenállás a sprinterek elképzelésével szemben.
A szakaszon komoly zivatarokba futottak bele a bringások, de Elmingerék kitartottak elöl, sőt, az utolsó 10 kilométeren már nem is volt olyan egyértelmű, hogy megfogják őket. Aztán 5 kilométeren belül már annyira sem, 2 kilométerre a céltól pedig már valószínűleg milliók drukkoltak a mai nap két hősének. A Lotto és az OPQS azonban könyörtelen volt, a győzelmet nem érdem szerint osztják, s Elmingeréket száz méterrel a cél előtt fogták meg.
A nedves út tudjuk, hogy a norvég Alexander Kristoff felségterülete, aki remekül helyezkedve nem is cáfolt rá erre, a végén még Andre Greipel lepkéjét is kivédte, majd lehajrázta az ausztrál-német Heinrich Hausslert (IAM) és a rosszabb pozícióból induló Peter Sagant (Cannondale). Az összetettben nem történt változás, Vincenzo Nibali (Asztana) őrzi megnyugtató előnyét a dobogó maradék két fokáért küzdő riválisai előtt.
Egy hét múlva rajtol a legnagyobb hazai kerékpárverseny, a Central European Tour. Július 25-27. között három különálló, egynapos, UCI 1.2 kategóriás országúti versenyt rendez a Kerékpársport 2000 SE a Magyar Kerékpáros Szakági Szövetség háttértámogatásával.
Mindhárom napon az első nyolc helyezett az UCI ranglistapontjainak számát gyarapítja, a győztes 40 pontot kap, amely az induló nemzetek számára akár a VB kvalifikáció megszerzését is jelentheti.
18 nemzet képviseletében, korábban soha nem látott méretű és összetételű mezőny, összesen eddig 166 versenyző jelezte indulási szándékát, amely minőségében is felülmúl minden eddigi hazai rendezésű versenyen rajthoz álló mezőnyt. 19 kontinentális profi csapat, 2 nemzeti válogatott, valamint 7 klub illetve mix csapat képviseletében vághat neki a jövő pénteken kezdődő UCI 1.2-es kiemelt kategóriás versenyek sorozatának.
Olaszországból a Friuli Cycling Team érkezik. Ukrajnából kettő, északi szomszédainktól 3 csapat és a szlovák U-23-as nemzeti válogatott jelezte részvételét. A norvég Teamfixit.no együttes is rajthoz áll. Utóbbi azért különösen érdekes számunkra, mert ebben szerepel Lovassy Krisztián londoni olimpikonunk. A magyar csapatokat az Mugenrace Team Prolog és az Utensilnord – hazánk egyetlen kontinentális profi gárdája képviseli, utóbbi Dér Zsolt irányításával, olasz versenyzőkkel megerősítve. Pekingi olimpikonunk, Kusztor Péter új csapatának, az osztrák Amplatz-BMC színeiben rajtol. De érkeznek csapatok Bulgáriából, Csehországból, Dániából, Hollandiából, Lettországból, Szlovéniából és Oroszországból is.
A szervezők naponta nettó egymillió-száztízezer Forint pénzdíjat osztanak szét a leggyorsabbak között, a győztes jutalma naponta közel félmillió Forint.
Az első nap Szlovákiában, Kassán rajtol a mezőny majd a határt átlépve 121 kilométer megtétele után miskolci Hősök terén ér célba. Másnap, szombaton Szerencs és Ibrány között 136 kilométer vár a kerekesekre. Vasárnap Isaszegen lesz a rajt, s 127 kilométer után a Budapesten a Carl Lutz rakparton a Vogue étteremhajónál ér véget a verseny. A rakparton vasárnap délelőtt az amatőrök is nyeregbe szállhatnak, a már klasszikusnak számító Sipos János Emlékversenyen, amely az egyetlen, a főváros belvárosában zajló kerékpárverseny. A férfiak 10, a nők 5 korcsoportban nevezhetnek 6,2 kilométeres távon a Vogue étteremhajó és a Magyar Parlament közötti útszakaszon.
A verseny külön érdekessége, hogy hosszú évek után – a Magyar Kerékpáros Szakági Szövetség a Magyar Suzuki Zrt. személyében olyan támogatóra talált, aki képes biztosítani az UCI (Nemzetközi Kerékpáros Szövetség) szigorú előírásainak mindenben megfelelő kísérő-gépkocsikat.
Óriásit teljesített a lengyel Rafal Majka (Tinkoff-Saxo) a Tour de France 14. szakaszán, szökevénytársait magára hagyva, egyedül felvéve a kesztyűt Nibaliék ellen a hegyi befutón.
Továbbra is az Alpokban
Grenoble és Risoul között 177 kilométer volt a penzum, gyakorlatilag csak felfelé és lefelé közlekedett a mezőny. Egy lankás 34 kilométeres emelkedő, a Col du Lautaret, majd a legendás Izoard a maga 19 kilométeres hegymenetével és 6%-os meredekséggel, végül pedig a Risoul várt a bringásokra 12,6 km hosszan, 6,9%-os meredekséggel.
Purito pöttyösben
Egy nagyobb szökevénycsoport haladt az élen egészen az utolsó emelkedő láváig, melyből a pöttyös trikót viselő Joaquim Rodriguez (Katyusa) a hegyi pontokat vadászta, s el is vitte a kiemelt kategóriás Izoard-t, hogy visszaelőzze Vincenzo Nibalit. Az élbolyban „húzta meg magát” Majka is, aki hegyi befutón Alessandro De Marchi (Cannondale) támadását megkontrázva megkezdte közel 10 kilométeres „da solo” küzdelmét.
Majka
Eközben az összetett menők csoportjában hamar bajba került Richie Porte (Sky), a betegséggel küszködő Rui Costa (Lampre-Merida) és a bukásai nyomait viselő Jurgen Van Den Broeck (Lotto-Belisol) is, utóbbi is végleg elbúcsúzhat a dobogós álmoktól. Lévén saját segítői elfogytak a tempózásban, Nibali ma is támadásra szánta magát, megelőzve, hogy „nyakon lószolgassák”, a Cápával a francia Jean-Christophe Peraud tudott menni.
Valverde ma verve volt
Mögöttük először Alejandro Valverde (Movistar) unta meg a lassabb tempót, de a spanyolra már mindenki mozdult, s megkezdődött az adok kapok, amiből az emelkedő utolsó harmadában pont Valverde jött ki a legrosszabbul. A két fiatal francia, Romain Bardet (Ag2R) és Thibaut Pinot (FDJ), valamint Tejay Van Garderen jártak jól, akik végül fél percet adtak ma a Movistar kapitányának.
JC Peraud
De ne feledkezzünk meg Majkáról, aki eközben stabilan fél perccel maga mögött tartotta Nibalit, s egy perccel az üldözőit, gyakorlatilag élete napját produkálva, s mindenképpen élete legnagyobb győzelmét aratva! Nibali tovább növelte előnyét riválisaival szemben az összetettben, ami már nyomasztónak mondható az Alpok előtt.
A Selle Italia 2010-ben úgy döntött, hogy bő 100 év után ideje megreformálni a kerékpárnyereg hagyományos rögzítését. Ha már az éveknél és a tradíciónál tartunk, megjegyezhetjük, hogy ez valóban testre szabott feladat a Selle Italiának: lévén a Dolomitok lábánál 115 éve alapított cég a világ egyik legrégebbi, legpatinásabb és leginnovatívabb nyereggyártója.
A Monolinknek elkeresztelt rendszer a gyártó megfogalmazásában a következő tulajdonságokkal és előnyökkel rendelkezik: „A Selle Italia forradalmian új nyeregrögzítési rendszere kifejezetten high-end nyergek rögzítéséhez készült, hiszen olyan előnyökkel bír, mint: alacsony tömeg, megnövelt beállítási tartomány, precíziós szögállítás és teljesen formabontó, új megjelenés. A monolink rendszer 50%-al erősebb, biztonságosabb rögzítést nyújt, mint a tradicionális szisztémák, hála a monocoque kialakítású HM K3 karbonból készült sínnek, és a teljesen egyedi mechanikának. A szerkezetből adódóan a beállítás egyszerűbb, gyorsabb és kevesebb szerszámot igényel, mint a hagyományos rögzítési rendszerek. A 31,6 mm-es nyeregcső 300 és 350 mm-es változatban egyaránt kapható, és 300 mm-es hossz melletti 160 grammos minimális tömegével a mezőny egyik legkönnyebbike.”
A jelen bemutatóban szereplő Selle Italia Slr Monolink Team Edition nyereg a rendszer egyik fele (kizárólag a Monolink nyeregszárakkal használható), természetes bőrbevonattal rendelkezik, a vékony szivacsozás alatt karbonszálakkal erősített műanyag vázat találunk. Alapja tehát egy normál SLR, de pálca befogásainak helyére egy monocoque szerkezetű egyedi karbonsín csatlakozik.
A sín egyik legfőbb előnye a tág intervallumban történő állíthatóság: szolgálhat egyaránt időfutam-kerékpáron, vagy bármilyen más gépen, ahol a kerékpáros pozíciója hátrébb van. A sín rögzítésre használható hossza 48 mm. A Monolink rendszer nyeregszárbilincs sokkal biztosabb rögzítést tesz lehetővé, illetve kíméletesebb így tartósabb, mint a hagyományos pálcás rendszeré. A karbon pofákat az előírt maximális 8 Nm-es megfogási nyomaték helyett ennek felével is megszoríthatjuk, elmozdulást így sem fogunk tapasztalni.
[divider scroll_text=”Selle Italia SLR Monolink Team Edition”]
Ahogy egy korábbi tesztünkben megjelent írásban a Monolink rendszerrel kapcsolatban Hbalage találóan megjegyezte: „…abszolút minimalista konstrukció, egy milliméterrel sem nagyobb, egy grammal sem nehezebb, mint ami feltétlenül szükséges. A Monolink rendszer megjelenése letisztult, az oldalról átmenő csavarral rögzíthető rendszerek közül az egyik legbiztonságosabbnak tűnik azok közül, amelyekkel eddig dolgom volt. A szög- és hosszanti állítás módja, szabadságfoka és pontossága valóban felülmúlja a hagyományos rendszerekét, a nyeregcső tömege pedig igencsak meggyőző.”
A Selle Italia SLR nyereg pedig egy élő legenda, amely a 90-es évek végén került a piacra, azóta óriási népszerűségnek örvend, számos Pro-Tour versenyző nagy kedvence. Rendkívül könnyű, ennek ellenére kényelmes, akár 100-200 km észrevétlenül teljesíthető rajta. A titok nyitja a 30% karbonszövetet alkalmazó kompozit nyeregtest, az anatomikus, lapos és széles profil, illetve az üreges titánpálca, amely egész jól csillapítja az út felől érkező rezgéseket. A hab a tortán a valódi bőrből készült borítás, amely – mint az a cipők esetében már bizonyítást nyert – kényelem szempontjából nemigen helyettesíthető más anyagokkal.
[divider scroll_text=”Selle Italia SLR Monolink Team Edition”]
Az SLR-ek rezgéscsillapítása hatékony, habár az EVA alapanyag mindössze 5 grammot nyom a mérlegen: ez kétségtelenül az SLR-tömegminimalizálás egyik kulcsa. Ráadásul a tartósságra sem lehet panasz, mind országúti, mind MTB CC-használatra ajánlott, feltéve ha nem „ütik-vágják”, évekig szolgálhat tulajdonosa alatt.
Összefoglalásképpen a Monolink rendszer jellemzői:
Éppen Chris Froome verekszik Vincenzo Nibalival a vizes kancsóért a ketrecben, és közben Alejandro Valverde sunyiban elrohan a az innivalóval – idáig is eljutunk a mai Tour de France-jegyzetben…
(Fotó: Stefano Sirotti)
Ismét nagyobb fórumot generált a legutóbbi Tour-jegyzet, nagyon örülünk az interaktivitásnak, az alábbiakban elsősorban az olvasói kommentekben felmerültekre reagálnék. Kezdjük egy félreértéssel és azzal a jelenséggel, ami tulajdonképpen érthető: egyszerű képzettársítás, hogy több hozzászóló leragadt a pavés szakasznál. A sáros pavés szakasz után született írásom komoly aktivitást generált, ami jó, mert sokan elgondolkoztak a témával kapcsolatban, olvashattak itt különböző véleményeket is. Talán a sáros pavés szakaszon történtek idézhetők fel legtisztábban bárki számára, és eléggé kiveséztük a múltkor, így adta magát, hogy a legutóbbi jegyzetbe is ezt építsem be példaként, legalább mindenki tudja miről van szó. Nos, aki tele volt indulatokkal már korábban is, annak ez csak olaj volt a tűzre, mások megértették (szerencsére ez a kommentekből is kiderül), hogy sokkal inkább a sorozatterhelésen van a hangsúly egy háromhetesen. A sáros pavés szakasz példáján keresztül pedig jól lehet szemléltetni, hogyan alakul ki egy betegség, hogyan alakulhat ki egy kisebb bukás után újabb kisebb bukás, ami akadályozza a regenerációt és így tovább… Ismétlem, ne ragadjunk tehát le a pavéknál (hozzátéve, hogy én is megadtam az esélyt a félreértésre azzal, hogy az említett jegyzetben nagyobb terjedelemben ezzel példálóztam). Az első 10 napot tárgyaltuk egészében, amiben az ismert körülmények között a sáros pavés szakasz nagy súllyal esett latba. Ezen az útvonalon ugyanígy lehetett volna időjárástól függően a 2. nap is a „bűnbak”, nem ez a lényeg, hanem az, hogyan épül be ez a blokk egy háromhetesbe. Örülök, hogy azok közül, akik értik, hogy miért volt eleve irreális ez a sorozatterhelés és veszélyeztetés az első 10 napban, jelezték is ezt kommentben. Egyébként el kell olvasni a három jegyzetet, és akkor könnyebben értelmezhetőek az összefüggések, hiszen időrendben az első még a verseny előtt, a második egy kritikus pontnál, a harmadik a 10 napos blokk végén íródott.
Felvetődött a kérdés a kommentekben egy hosszú távú koncepció szempontjából, mi lenne, ha az „izgalmas” irányba fejlődne tovább a Tour… Nagy T.-nek már válaszoltam erre röviden közvetlenül a cikk után, de köszönöm M61 hozzászólását is, aki kulturáltan leírja egy olyan néző álláspontját, aki a Tour de France közönségének valóban minimum a 90%-át (ha nem nagyobb hányadát) képviseli. A „nézőnek mindig igaza van” jut eszembe a „vevőnek mindig igaza van” szólás után szabadon. Felvetődik ismét, hogy a néző, akit ki kell szolgálni, „véres izgalmakat” akar látni, és ilyen vonalon képzeli a Tour jövőjét…
Ez egy normális igény, normális vásárlói igény egy videójátéknál. Itt a mezőnyben viszont emberek tekernek, kerékpáros sportolók. OK, vegyük semmibe a kerékpársportban kialakult „játékszabályokat”, mert mi könnyebben értelmezhető izgalmakra vágyunk (elesik vagy nem esik el), de a biológiát nem vehetjük semmibe. Izgalmassá lehet tenni három hetet, de nem így. Így egy hetet lehet izgalmassá tenni, amit meg is tettek. És most mi van? Nem, nem két esélyes hullott el. Nem csak azt kell nézni, ki adta fel az esélyesek közül, hanem azt, hogy hányan veszítették el az esélyt a jó szereplésre, és hányan lettek a sérülések, betegségek miatt önmaguk árnyéka. Elhullott a top 10 esélyesek közül Talansky, tegnap Porte is végleg, Van Garderen hajszálon múlt, Van Den Broeck, Bardet vagy Fuglsang első útja célba érkezés után tegnap is az orvosi szobába vezetett, Rui Costa is beteg, a lengyelek nagy reménysége, Michal Kwiatkowski is „elfogyott”. És ezekhez a nevekhez csapataikat is társíthatjuk, melyek innentől maximum a szakaszgyőzelmekben érdekeltek, vagyis lassan a fél mezőnyről beszélünk.„Izgalmassá” tették a Tour első hetét így, ahogy, innentől pedig nézhetjük az egyébként zseniális Vincenzo Nibali unalmas diadalmenetét Párizsig (OK, annyi izgalom maradt, hogy elesik-e, vagy csúnyán eléhezik-e döntő pillanatban).
Vágyhat a néző arra, hogy a megszokottól eltérően többféle kihívásnak kelljen megfelelni egy GT-menőnek, de a szervezők idei kísérlete ennek kiszolgálására megbukott. Jó vagy rossz szándéktól függetlenül. Nem, nem mi vagyunk itt a Bikemagnál a pápák, de aki kicsit is átlátja a kerékpársportot, az ezt tényként kezeli. Ismétlem, lehet az a koncepció, hogy a többségben lévő avatatlanabb nézőket is lekösse a Tour, de ezt ne orosz rulettre alapozzuk. És figyelembe kell venni, hogy egy olyan komplex sportesemény, aminek megnyerésére minimum 10-15 év alatt építenek fel versenyzőket, ha alapjaiban változik, abból nem sülhet ki szakmailag magas színvonalú verseny. Ha egyesek ennyire radikális változásokat akarnak, ennyi erővel bármit változtathatnának ad-hoc, legyen mondjuk két hetes egy háromhetes (mellesleg ezt pont a nézettség elemzése alapján már fel is vetették korábban), legyen mondjuk minden csapatnak egy stéhermotorja, amit használhat. Vagy mondjuk zárjunk be minden versenyzőt egy nagy ketrecbe a szakasz után és csak kenyeret, vizet adjunk nekik, ráadásul harcoljanak meg azért is egymással a rácsok között. A „vérre éhes szurkoló felem” szívesen nézné, ahogy Chris Froome verekszik Vincenzo Nibalival a vizes kancsóért a ketrecben, és közben Alejandro Valverde sunyiban elrohan a az innivalóval… Szóval hagyjuk már… Igen, úgy gondolom, mi itt vagyunk annyira kompetensek, hogy legalább egy szűrt olvasótábor figyelmét felhívjuk egy szervezői hibára, egyúttal elültessük a magot azokban is, akik szeretnének minél többet érteni a kerékpársport szépségeiből. Ezért is szerkesztjük ezt az oldalt. Ezt megteszik más nemzetközi portálokon is, hasonló hangvételű jegyzetekben a hírek mellett. Ha ezt nem tennénk, tennék, ha senki nem emelné fel a hangját a versenyzők, a hús vér emberek és a sportág legfontosabb játékszabályainak érdekében, akkor tökéletesen legitimálnánk azt, amit az ASO idén alkotott a Tour de France-on. Számukra is nagyon értékesek az ellentétes szakmai vélemények (még ha nem is a sajátunkra gondolok most, ami nyilván kis eséllyel jut el az illetékesekhez).
Az ASO idén kísérletezett és üzleti érdekeket szolgált ki. Az egyszerű néző izgalmas napokra vágyik, nem helikopterzajra az autópályán 3 órán át. A néző olyan izgalmakra vágyik, mint az egynaposokon. Ok, tegyünk egymás mellé egynaposokat, hadd szórakozzanak… A sors fintora, hogy közbeszólt az időjárás is, és így teljesen egyértelműen bebizonyosodott, hogy egy háromhetesen ez nem működik. És még az egyszerű néző is láthatja, hogy hiába akar ő minden nap egynaposokat látni, a második héten már megfizeti az árát… Most pedig nézheti azt, a hétvégén és jövő héten is, amit majd látni fog, Contador nélkül, Froome nélkül, Talansky nélkül, Porte nélkül, versenyképes Kwiatkowski nélkül, Rui Costa és a többiek nélkül, de hátrébb is vannak súlyos kérdőjelek, például hogy Marcel Kittel vajon befejezi-e a mai szakaszt… Szerencsére nem csak a saját véleményemet tolmácsolom azzal, hogy szívesebben néztük volna pár napon át a helikopterzajt a múlt héten, tegnap pedig azt, ahogy Majkáék felrántják a meredeket, majd Contador lószolja Froome-ot, Nibali teszi a kereket, Valverde az élete árán próbál nem leszakadni. Ma a folytatást, a Pireneusokban pedig a javát. Az, hogy ezt nem láthatjuk idén, az nem a vakszerencse következménye, hanem vannak felelősei. Azok, akik az útvonalat alakították. Mi pedig itt az oldalon nem tehetünk mást – lévén semmi közünk a verseny útvonalának kialakításához – csak megpróbáljuk eljuttatni az álláspontunk minél több kerékpársport rajongóhoz, hogy ez így nem jó.
Szinte már csak a tűzés van hátra a GravityHall Downhill és Fourcross Országos Bajnokság átépített pályáin, ami rendjén is van, ugyanis jövő hétvégén (július 25-től 27-ig) már versenyezni fognak rajtuk Magyarország legjobb lejtősei!
A downhillhez hasonlóan a fourcross pálya is komoly átalakuláson ment át az elmúlt évhez képest, rengeteg föld lett megmozgatva és a rajt is arrébb került, így teljesen új felső része van a nyomvonalnak. Még egy rövid dh-s szakasz is helyt kapott, végül pedig a szerpentin néhány kanyarjában lehet még javítani a pozíciókon a célvonalig.
A versenyen bárki elindulhat, akár rendelkezik versenyzői engedéllyel, akár nem. Külön értékelés az Országos Bajnokság, amibe természetesen csak a licenszesek számítanak majd, valamint a magyar válogatott keretbe is kvalifikálhatnak az igazolt sportolók. Előnevezéssel akár már 2.000 Ft, ami a tányéros síliftes felszállítást is tartalmazza! Kedvezményes előnevezés július 23-ig a www.dhracing.hu -n!
További hírek és információk az esemény facebook lapján, illetve a www.dhracing.hu –n érhetőek el, érdemes körbenézni, hiszen a verseny izgalmain és élményén felül változatos nyereményekben, sorsolásokban és egyéb szolgáltatásokban, valamint ajándékokban lesz részük a rendezvényre érkezőknek!
