Röviden: a mai naptól kezdve módosul a KRESZ, nem büntethetőek a kerékpárosok alkoholfogyasztásért, amennyiben az nem befolyásolja a kerékpár biztonságos irányítását…
Bővebben az MTI közleménye:
Szombattól a főutakon is lehet kerékpározni alkoholfogyasztás után, amennyiben a biciklista biztonságos vezetésére képes állapotban van – derül ki a KRESZ-t módosító rendeletből, amely a pénteki Magyar Közlönyben jelent meg. A kerékpárosokat ezután nem lehet megbírságolni alkoholfogyasztás miatt, főúton és mellékúton sem.
A közúti közlekedésről szóló rendelet eddig úgy szólt, hogy járművet csak az vezethet, aki a vezetési képességére hátrányosan ható szer befolyása alatt nem áll, és a szervezetében nincs szeszes ital fogyasztásából származó alkohol. Viszont ha az illető kerékpáros, és a jármű biztonságos vezetésére képes állapotban van, csak a főúton nem ülhetett nyeregbe.
A módosítás szerint viszont ha a kerékpáros a jármű biztonságos vezetésére képes állapotban van, akkor lehet a szervezetében szeszesital fogyasztásából származó alkohol. Módosult a közúti közlekedéshez kapcsolódó egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságokról szóló rendelet is.
Ez eddig a nem gépi meghajtású járművek vezetőinél 0,50 gramm/liter véralkohol-, illetve 0,25 milligramm/liter levegőalkohol-koncentrációnál szabta meg a bírságolási határt (amennyiben a kerékpáros tette nem minősült bűncselekménynek). Akinek a szervezetében ennél több volt az alkohol, az főútvonalon közlekedve 30 ezer, míg mellékúton 10 ezer forintot fizetett. A mostani módosítás a nem gépi meghajtású járművek sorából törli a kerékpárt.
Vincenzo Nibali sárga trikóban aratott szakaszgyőzelmet a Tour de France első magashegyi szakaszán, ahol alaposan átrendeződött az összetett állás…
Vincenzo Nibali
Saint Etienne és a Chamrousse hegyi befutója között 197,5 kilométer várt a mezőnyre, ismét hőségben, ami többek szerint a spanyol Alejandro Valverde esélyeit növelte. Csapata, a Movistar sokat is dolgozott, már a hegyi befutó előtti emelkedőn is feltűntek elöl, az utolsó mászás elején pedig hamar bedobták a gereblyét a mezőnybe.
Valverde és Pinot
Szökevényeknek így sanszuk sem maradt a győzelemre, a hosszú és meredek Chamrousse első kilométerein John Gadret diktált komoly tempót a főmezőny elején, mindössze 15-en maradtak, gyakorlatilag a legjobbak. Gadret tempója Richie Porte-nak (Sky) esett a legrosszabbul, miután a francia kiállt, Froome „helyettese” is leszakadt, s 10 percnyi hátrányt szedett össze a célig.
Laurens Ten Dam
Ezután Leopold König (Netapp-Endura) és Rafal Majka (Tinkoff-Saxo) léptek meg, Nibali hagyta őket, hiszen tetemes hátrányban voltak hozzá képest. Valverde és Pinot támadására azonban már ugrott a Cápa, és hárman el is távolodtak a többi top10-esélyes csoportjától, üldözőbe véve Königéket.
Jean-Christophe Peraud
Valverde és Pinot tempója lanyhulni kezdett, Nibali ezt jól megérezve betámadta őket, és ledolgozta Majkával és Königgel szemben a tizenegy-két másodpercet. Ugyanez Valverdééknek nem sikerült, egymást kezdték lószolni, de nőtt a távolság Nibaliék mögött. Szerencséjükre a mögöttük érkező ellenfelek nem tudtak lényegesen közeledni.
Nibali immár pöttyösben is
A Cápa a hajrához közeledve Königéket is magára hagyta, s harmadik győzelmét szerezte az idei Tour de France-on, életében először sárga trikóban! És nem csak a lídertrkót húzhatta fel a dobogón, hanem „mellesleg” a hegyi pontversenyben is átvette a vezetést, így holnap Joaquim Rodrigueznek (Katyusa)igyekeznie kell a pontgyűjtésben…
A kerékpár egyik legfontosabb tartozéka… – jöjjön egy kis hatásszünet – szerintünk a pofonegyszerű kulacs. Semmi hi-tech, fröccsöntött polietilén, de a hidratáció, amit biztosít, mind a teljesítményben, mind a közérzetben, mind a regenerálódásban döntő szerepet játszik.
A kerékpáros teljesítményfejlődésének egyik lehetséges és talán leghatékonyabb módja a tudatosabb táplálkozás, melynek jelentős részét az edzések közbeni hidratálás és energia-bevitel képezi. Minden 1 óránál hosszabb edzés vagy verseny tudatos táplálkozást, folyadék és energia-bevitelt igényel. Az ún. sportitalok mindkettőben segítséget nyújtanak, a sima csapvíz pedig a hidratálás költséghatékony és elengedhetetlen módja.
Tehát a mostani forróságban legyen a kerékpáron 2 kulacstartó, benne pedig két nagyméretű kulacs, mint például a mostani bemutatóban szereplő Cube Icon 0,75. (Mellesleg a Cube kiváló kulacstartókat is kínál.) Az Icon Európában készült minőségi termék, hosszan tartó anyagból, csutorája puha anyagból készül, nagy, csavaros kupakja egyszerű töltést tesz lehetővé. Mondhatni minden szempontból tökéletes, hibátlan. 5 áttetsző színben elérhető (utána cikkszám, ha rendelnéd), zöld: 13041, piros: 13038, fekete: 13040, kék: 13037, illetve fehér: 13039. Tömege 63 g.
Eddig talán kevesen tudták, hogy a kiváló kerékpárjairól nevezetes német Cube cég rendkívül széles ruházati és kiegészítő termékkínálattal rendelkezik. Természetesen fő céljuk a márkahűség és a Cube imázs erősítése, de ebben az esetben jól megtervezett termékekkel állunk szemben, amit a Cube árubeszerzői kipróbálnak, így választják ki azokat, amelyek a neves német cég márkajelzését kiérdemlik. Kiegészítőik nem kizárólag Cube tulajdonosok, rajongók számára is ajánlhatók, mivel egyszerűen jók.
[divider scroll_text=”Cube Icon 0,7″]
A nagyméretű kupak lehetővé teszi a jégkockák betöltését, a fejlett alapanyagnak köszönhetően a forró italt is károsodás nélkül fogadja…
A Cube kerékpárgyárat Marcus Pürner 1993-ban alapította Németországban, egy mindössze 50 m²-es helységben. Mára a termelési terület 20.000 m²-re nőtt, a Cube kerékpárok 34 országban kaphatóak. A dinamikus fejlődés ellenére még mindig a bajor Alpokban fekvő Waldershofban folyik a kerékpárok gyártása, tesztelése illetve összeszerelése. A cég hitvallása szerint közönséges kerékpárokat bármely cég tud gyártani, de ez nem a Cube stílusa. A bringák tervezését az elhivatottság és a versenysportban szerzett tapasztalat motiválja. Törekszenek arra, hogy mindig a felhasználási stílusnak és a felhasználói célcsoportnak leginkább megfelelő geometriát, alkatrészeket, illetve részletmegoldásokat alkalmazzák. A prototípusokat laborban és a gyakorlatban egyaránt kemény próbatételnek vetik alá. A Cube több kerékpáros csapatot is támogat, ezek közül kiemelkedik a fiatal versenyzőkből álló CUBE BIKE Junior Team. Itt nagy hangsúlyt fektetnek a doppingmentes sportszemlélet kialakítására, és az eszerint gondolkodó utánpótlás kinevelésére. A Cube számos versenysorozat és rendezvény támogatója, mint például a CUBE Action Team Enduro World Series. A Cube kerékpárok kiválóan szerepelnek a nemzetközi összehasonlító tesztekben: mind országúti, mint MTB modelljeik több országban megkapták az „Év kerékpárja” díjat. A Cube a sikereket részben a csúcstechnológiát alkalmazó tervezésnek (Frame Save System), a lelkiismeretes összeszerelésnek (minőségbiztosításnak), illetve a rigorózus tesztelésnek (DIN Plus quality and safety controls) tulajdonítja.
Nem is tudom, hogyan kezdjem. Ilyen gép, mint a Cannondale Bad Boy még talán nem is volt alattam. Röviden: extravagáns. Mindig mindenhol megcsodálják, néha megállítanak, kérdeznek róla. Egyfolytában kiselőadást kellett tartanom a villáról, meg az integrált lámpáról.
Cannondale Bad Boy 5 stílus és minőség
Olyan ez, mint egy luxuskabrióban suhanni az utcákon begyűjtve az irigykedő és egyben kíváncsi pillantásokat. A kiváltságosok életformáját idézi. Belekóstolhatsz, milyen érzés menőnek lenni. Nagymenőnek. Amikor a minőség és megjelenés a tiéd lehet. Nem is tudom kellően érzékletesen leírni. Milyen szavak hagyták el az emberek száját, akik meglátták? „Ez egy Maserati!”, „Mint egy Ferrari”, „Jobb, mint a Porsche!”, „egy ilyen kell!”… Nos, elöljáróban annyit, hogy meglehetősen nehezemre esett visszaadni…
Kíváncsi lennék, hogyan csinálják ezeket a különleges feliratokat…
A váz látványát, kidolgozását illetően elmondható, hogy ez egy igazi Cannondale. A cég anno ugyanis az alumínium megmunkálás színvonaláról, és gépeik egyedi megjelenéséről vált híressé. Bár csak részben elcsiszoltak a hegesztések, de amúgy nagyon véggondolt és elegáns részletmegoldások jellemzik: logikus és szép papucskialakítás, szép formájú 1,5”-os fejcső, S.A.V.E. kialakítás a hátsó háromszögben, nagyon érdekes exkluzív feliratok, és semmi felesleges sallang.
Cannondales stílusú fejcső és rejtett váltóbowden vezetés
A S.A.V.E. egyébként nem más, mint a hátsó háromszög olyan kialakítása, mely megnövelt függőleges rugalmasságot biztosít, hogy csillapítsa az út felől érkező rezgést miközben a csövek és a váz egészének oldalirányú, illetve torzionális merevsége megmarad. Lényegében erősen lapítják a támvillákat oldalirányban, így érve el a két tulajdonságot egyszerre. Ezúttal is megtaláljuk a csomagtartószemeket is, így akár csomagos túrát is tehetünk a géppel. A hosszabb tekerésekre természetesen ott a 2 kulacsrögzítő hely is.
Az a bizonyos Solo villa gyönyörű kidolgozással
Nos, a feliratok! Apróság, de engem mégis egyből megfogott. Nagyon érdekesek ezek a feliratok, ugyanis olyanok, mintha belemarták volna őket a festékrétegbe, de nem bemélyednek, hanem inkább kiemelkednek a felületből. Alapból nem túl feltűnőek, sőt kifejezetten szolidak, de ha bizonyos szögből esik rá a fény, vagy rávakuzunk, akkor ezüstösen csillognak. Nagyon igényes megoldás, cseppet sem hivalkodó, inkább amolyan exkluzív profi részletmegoldás ez is.
SI, mint System Integration
A feliratok között több helyen is szerepel az SI, azaz System Integration. Ez a Cannondale egyik fő tervezési irányelve, melyet a felsőbb kategóriás bringáin lépten-nyomon tetten érhetünk. Ez egyszerűen annyit takar, hogy a cég mérnökei ahol érdemesnek találták a funkció teljesebb megvalósítása érdekében, összevontak, integráltak alkatrészeket, együtt tervezték őket nemegyszer új szabványt alkotva vele. Anno így indult náluk a mára elterjedt BB30 középrész-szabvány is, az 1,5 colos fejcső, ami ezen a gépen is látható, és számos más megoldás, melyekkel lentebb még szó fog esni.
Cannondale Lefty első agy
Lépjünk tovább a bringa kétség kívül leglátványosabb részére, a villára. Ez az, ami miatt a legtöbben felkapják a fejüket, hogy „Jé, csak az egyik oldala van meg!” Igen, a Solo – így hívják -, a már régóta ismert Lefty teleszkópvilla merev megfelelője. Nagyon merev. Az az egy szára, ami van, az nagyon vaskos. A féloldalas kialakítás miatt ugyanis elég masszívra kellett tervezni, mert ha bármerre hajlana, akkor az a kerék nem kívánt elfordulásával is együtt járna.
Deore váltó a szép formájú papucson
A teszt alatt sikerült sajnos pár kátyúba is belecsattanni vele, deformációnak nyoma sincs. Nekem kicsit túlépítettnek is tűnik egyébként. Előnye, hogy defektszereléshez nem kell kivenni a kereket. Na és mi van, ha valamiért mégis ki kell venni a kereket? Nos, nem bonyolult a dolog: az ember kilazítja a féktestet rögzítő két csavart (enélkül nem lehet jobbra kihúzni a kereket a tárcsa miatt), a hátrafelé nyitott konzolból kihúzza a féktestet, majd az agy jobb oldalán elhelyezett önlehúzó csavarral leszedhető a kerék. Visszafelé ugyanez fordítva.
Cannondale integrált kormány-kormányszár
A fékek terén a szokásos, jól bevált Shimano 395-ös darabokat találjuk, melyek igen jól adagolhatóan működnek, így városi felhasználásra is tökéletesek.
Irányítópult közelebbről: Altus váltókar, 395-ös Shimano fékek és a szuperdizájnos Cannondale bőr markolat
Ezen a gépen is négyszögtengelyes hajtókart találunk, de a városi felhasználásnál – lássuk be – szinte mindegy is, egy színvonalas négyszögtengelyessel sincs semmi gond. A váltószett – bár mondhatnánk, hogy ennyi pénzért lehetne drágább is – tökéletesen megfelelt a városi rohangálásra, ennél igazán több felesleges is lenne, mint ahogy szerintem a 27 sebességfokozat is az, hacsak nem kifejezetten hegyen lakik az ember, vagy nem fogja a gépet hétvégén komolyabb túrázásra is. Mindenesetre a gyártó erre is meghagyja a lehetőséget. A Bad Boy szériában számos féle változata megtalálható ennek a gépnek, egysebességestől a különböző lánc- vagy agyváltóval szerelt változatokig, merev vagy teleszkóp villával. Szóval, aki egysebességes Bad Boy-ra vágyik, az is van.
Érdekes elgondolás a pedál is…
A trendeknek megfelelően terjedő saját márkás alkatrészek terjedése megállíthatatlannak tűnik, ezúttal azonban különösen elégedett voltam velük, mivel hűen folytatták a váz koncepciójában megfogalmazott tervezési elveket, sőt igazából nem is önálló alkatrész némelyik, hanem talán a vázszett részének kell tekintenünk, mely mind műszakilag, mind pedig stílusában, tervezési filozófiájában maximálisan passzol a géphez.
A dupla nyeregcsőbilincs is erősíti a összképet
Ilyen pl. az integrált kormányszár és kormány, a beleintegrált lámpával. Utóbbit egyébként a két kis csavarral szedhetjük ki, és ott egy mikro USB csatlakozón keresztül tölthetjük. Csak azt sajnáltam, hogy nem volt neki párja hátul. A kormány átmérőjénél egyébként nem a divatos nagyobb átmérőket vették alapul, hanem a hagyományos colos körüli átmérőt követték, ami jobb menetkényelmet biztosít. Elsőre elgondolkodtatja az embert, hogy mennyire erős ez így, főleg, hogy az egyik legterheltebb részen még a lámpának is kivágtak egy jókora nyílást, de a lámpát kibontva látható, hogy van ott bent anyag bőven, elég komoly a falvastagság. Az akkumulátor egyébként egész nagy, bőven benyúlik a stucniba is, a teszt alatt nem sikerült lemerítenem.
Négyszögtengelyes Acera szintű hajtókar
Hasonlóan érdekes tervezésű a pedál is, mely messze nem a hagyományos tervezési elveket követi (pedáltest + keret), hanem egy érdekes nyúlványokkal rendelkező konstrukció. Az gyorsan feltűnt, hogy nagyon tapad rá mindegyik cipő talpa akár vizesen is, úgyhogy hirtelen induláskor láblecsúszás kizárva.
Az önmagában is design remekmű Cannondale Urban nyereg
És ha túljutottunk a bringa megjelenése jelentette ámulaton, és végre nyeregbe szállunk, akkor milyen érzés? Ami menet közben elsőre feltűnt, az a nagyon sportos menettulajdonságok. Ez bizony nem egy kényelmes cruiser, hanem egy hatékony célgép. Érezhetően jó minőségű utakra tervezték, a kockakő nem az ő világa, bár a bringástól függ, mennyit visel el. Na és persze lehet rá tenni jóval ballonosabb külsőket is, hiszen simán elférnek. Nagyon jól megy, sima aszfalton nagyon lehet vele zúzni, szinte országúti érzést nyújt (néha el is fogott az a perverz álomkép, hogy egy ultradögös országútit is lehetne építeni erre az alapra).
A WTB Freedom Thickslick külső a Cannondale felnin
És nem csak menni, de – ahogy az városi forgalomban időnként szükséges – hirtelen fékezni is nagyon lehet vele. Miért emelem ki ezt a látszólag triviális dolgot? Akik a tempós haladásra szavaznak városban is, azok általában országúti jellegű bringákat hajtanak, legyenek azok többsebességes vagy egysebis gépek, netán fixik, melyek jellemzően országútis 23-as, 25-ös méretű külsőkön gurulnak. Na most ezeknél elég kicsi a gumi kontaktfelülete, így hiába az erős fék, hirtelen vészfékezésnél a blokkolt kerék hajlamos csúszni tovább, főleg ha a tartósság kedvéért valami jó kis kemény gumikeverékes külsőt választunk.
Gyönyörű részletek: Cannondale markolatvég
Jómagam egyszer egy autó elejét bontottam le így, noha teljes erővel fékeztem az országútival vagy 10 méteren keresztül, de a blokkolt kerekekkel alig lassulva csapódtam a kocsinak. Hát a BadBoy-nál jobb, ha kapaszkodik rendesen, aki berántja a féket, mert akár le is hagyhatja a saját kerékpárját! A 28-as puha anyagú WTB Freedom gumik – melyekkel eddig még nem találkoztam – elképesztően tapadnak az aszfalton. Először azt gondoltam, ez csak addig lesz így, míg nagyon koszos nem lesz a futófelülete, de a jelenség később sem változott. A hidraulikus fékek erejével nem lesz gond, az egészen biztos, és a gumik is tapadnak, így nagyon penge fékutakat produkált a gép. Ennek pozitív hatása, hogy ettől aztán jobban is mer vele menni az ember.
…és egy másik: ízléses, CNC-zett A-head kupak
Mit hiányoltam a gépen, mit cserélnék? Alapvetően semmit, ami esetleg mégis szóba jöhet, azt is csak azért, mert túlzottan félteném a hétköznapok igénybevételétől. Ez így már túl jó. Félteném, mint az utcán hagyott kabrió Porschét. Ha viszont megoldható a biztonságos tárolása, akkor akár mindennapos munkába járásra is ajánlom így ahogy van. Összefoglalni úgy tudnám a gép jelentette benyomásokat, hogy extravagáns, extra funkcionális és minőségi. Aki ezeket igényli, az valószínűleg nem is fog az árcédulán szereplő számmal hosszasan bíbelődni. Nem fillérekért osztogatják, de nem is mondanám nagyon drágának. Ennyi pénzért milyen más járművet tudnánk venni, mely stílusában, minőségében hozza ezt a szintet, és hasonló hatást vált ki másokból? Na ugye.
Váz: Cannondale Optimized 6061 alu Save
Villa: Cannondale Solo Rigid 1,5”
Első váltó: Shimano Altus
Hátsó váltó: Shimano Deore
Váltókar: Shimano Altus 3×9 sebesség
Fékek: Shimano BR-M395 (hidraulikus)
Féktárcsák: 160/160 mm
Hajtómű: Shimano M391 42/32/22T
Középcsapágy: Tange cartridge négyszögtengelyes
Lánc: KMC Z99
Lánckeréksor: Sunrace CSM 969 11-32T, 9 seb.
Első agy: Cannondale Lefty SLC3 Bad Boy Disc, kónuszos, gyorszáras, 32 lyuk
Hátsó agy: Formula DC22
Felnik: Cannondale C3 Bad Boy 6061/T6, 622×21 mm, alu duplafalú disc 32 lyuk
Küllők: 2 mm rozsdamentes fekete
Külsők: WTB Freedom Thickslick 700×28
Kormány/Kormányszár: Cannondale Si Urban integrated OPI, 7° alu, 600 mm
Kormánycsapágy: Tange Seiki custom Semi-Integrated 1,5”
Nyeregcső: Cannondale C4 350/27.2 mm, alu, 2 csavaros fej
Nyereg: Cannondale Bad Boy Urban
Markolat: Cannondale Lock-on
Pedál: Cannondale Urban 6point3 composite (platform műanyag)
Geometriai adatok:
Tesztelt kerékpár mérete: M (18” – 46 cm)
Fejcsőszög: 71,0 fok
Nyeregvázcső-szög: 73,5 fok
Nyeregvázcső-hossz: 460 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 575 mm
Tengelytáv: 1058 mm
Láncvillahossz: 435 mm
Kormányszár-hossz: 90 mm
Középcsapágy-magasság: 303 mm
Fejcső-hossz: 160 mm
Összsúly: 11,80 kg pedállal
A norvég Alexander Kristoff a Milano-San Remo után újabb nagy győzelmet szerzett, megnyerve a Tour de France 12. szakaszát.
A Bourg-en-Bresse és Saint-Étienne közötti 185,5 kilométeres távot a hőség határozta meg, ennek ellenére ma végre kicsit pihenhettek az összetett menők, nem hajtott a mezőny nagyon gyors átlagot.
A Gregory Rast (Trek Factory Racing), Simon Clarke (Orica-GreenEdge), Florian Vachon (Bretagne-Seche Environment) Sebastian Langeveld (Garmin), David de la Cruz (NetApp-Endrua) összetételű szökevénycsoport már a szakasz elején kialakult, 100 kilométernél sajnos De La Cruz első kereke kicsúszott egy kanyarban és a spanyol kulcscsontját törte.
Az etap végét lankás hegyek tarkították, biztosnak látszott, hogy a Giant-Shimano vezette mezőny utoléri a szökevényeket. Elöl Clarke tartott ki a legtovább, de még a mezőnyből felugró két Europcar-versenyzővel sem volt esélye, hogy az utolsó 20 kilométeren megmaradjon valami az egyperces előnyből.
Az emelkedőn a legjobb sprinterek közül Marcel Kittel (Giant Shimano) szakadt le, de a cél előtt 4-5 kilométerrel honfitársa, Andre Greipel (Lotto) is bukásba keveredett. Maradt többek között Degenkolb, Kristoff, Sagan, Demare és Trentin a hajrára, ezúttal Sagan csapata, a Cannondale is tudott dolgozni kapitányáért, ahogy Paolini is nagyot ment Kristoffért.
Az utolsó 500 méteren belül Trentin és Degenkolb között volt egy kis adok-kapok, ezzel ők ki is szálltak a szakaszsikerért folyó csatából, és Kristoff került a legjobb pozícióba, akit Sagan és Demare próbáltak kikerülni. A norvég azonban egyértelműen a legerősebb volt ma, pályafutása egyik legnagyobb sikerét aratva. Az összetettben Vincenzo Nibali (Asztana) megőrizte a vezetést, a tegnapi szakaszgyőztes, Tony Gallopin sorolt hátrébb a top10-ből.
A 2013-as új Specialized Echelon II számos újítást tartalmaz, alacsonyabb profiljával kisebb légellenállást kelt, emellett fokozott szellőzést biztosít. Az illeszkedés, illetve a felcsatolás és levétel a régebbi modell esetében jól bevált Headset SL tartkóállító és Tri-Fix pántrendszerét alkalmazza, ezen – legalábbis a középkategóriás fejvédők korlátain belül – javítani már nemigen lehet. A kaliforniai kerékpárgyártó a kényelem és a praktikus kezelés terén köztudottan nem köt kompromisszumot.
Az Echelon II országúti modell, amely nemcsak abban különbözik az MTB-re tervezett társaitól, hogy nincs sildje, azaz napellenzője. Mint tudjuk aszfalton fokozottabb a tempó, veszélyesebb a közlekedés, más a fejtartás, így egy országúti használatra optimalizált modell mind a biztonság, mind a szellőzés terén eltérő technológiai megoldásokat igényel. A Specialized más gyártókkal ellentétben nemcsak a sild esztétikus lecsatolását oldotta meg: elég ha annyit mondunk, hogy az Echelon szélcsatornában tesztelt, és ezzel még távolról sem ér véget a fejlett technológiák alkalmazása…
Valljuk be őszintén, hogy a prémium kategóriás sisakokat inkább az imidzs kedvéért veszik a kerékpárosok: jó érzés abban a modellben tekerni, amelyet kedvenc versenyzőink is viselnek. Lehet, hogy a felső kategóriás modellek esetében még egy kicsit lehet fokozni szellőzés hatékonyságán, faragni a fejvédő tömegén, már ha a többletköltség nem akadály. Ellenben a biztonság terén nincsenek különbségek: minden Specialized országúti és MTB bukó rendelkezik a legnagyobb tesztközpontok szabványminősítéseivel (CPSC, SNELL B90A, CE, illetve AS/NZS). A Specialized Echelon II meglepően alacsony árszinten biztosítja mindezeket, a legendás Specialized Body Geometry által inspirált kényelmmel és praktikussággal karöltve.
A Specialized Echelon II finom lépésekben állítható „tekerentyűje” akár menet közben is működtethető, így ha a nagy melegben a kelleténél szorosabbnak érezzük a rögzítést, vagy éppen túl billegősnek, azonnal orvosolhatjuk a problémát. A „kompozitmatrix” szerkezet fokozza a szellőzést a biztonság bárminemű csökkenése nélkül. Ezt nevezi a Specialized „4-dimenziós szellőzésnek”, ahol a fej minden pontja kellemesen hűtött. A Specialized Echelon II természetesen egybeöntött In-mold konstrukciót alkalmaz, így az egyszerűbb, ragasztott típusokkal szemben tartós, nem hőérzékeny és nagyobb fokú biztonságot nyújt. Újdonság idén, hogy a Specialized mérnökei szélcsatornában is tesztelték az Echelon II-t, így finomítva a formát, hogy a lehető legkisebb légellenállást keltse.
Jellemzők:
-elsősorban országúti használatra tervezett sisak az egyszerű megoldások kedvelőinek
-Headset SL fejméretállító rendszer
-Tri-Fix pántrendszer a biztonságos és egyszerű beállításért
-4-dimenziós szellőztetés
-InMold héjszerkezet
-szélcsatornában tesztelt kialakítás
-sild nélkül
-CPSC, SNELL B90A, (USA); CE (európai) és AS/NZS (ausztrál) biztonsági szabványoknak egyaránt megfelel
-jelenleg itthon fekete, piros és „safety ion” láthatósági sárga színben kapható, de nemsokára a fehér változat is elérhető lesz
-javasolt fogyasztó ár: 20.800 Ft.
Túl vagyunk a 101. Tour de France első pihenőnapján és félidején, de a tegnapi szakasz is megmutatta, hogy az első 10 nap hányattatásai gyakorlatilag kifilézték az összetett menők csoportját.
Vincenzo Nibali (Fotó: Stefano Sirotti)
Az esélyesek közül kevesebben maradtak állva még az Alpok elérése előtt, mint ahányan elveszítették sanszukat a sárga trikóra. És ebben a mezőnyt nyolc napon át kísérő eső mellett komoly felelősségük van a szervezőknek is, akik így rajzolták meg egy háromhetes útvonalát, ahogy.
Az utóbbi években a Tour de France-on nem volt divat az „orosz rulett”, általában egy Grand Tour írott és íratlan szabályainak megfelelően alakították az útvonalat. Inkább a Giro d’Italia-ra voltak jellemzőek az extremitások, ahol tavaly és tavalyelőtt is bebizonyosodott, hogy mire következett volna a verseny szakmai szempontok szerint legérdekesebb része, addigra gyakorlatilag már eldőlt az összetett.
Az idei Tour esetében sajnos szakítottak az elmúlt időszak bevett gyakorlatával, és olyan helyzetbe kényszerítették a háromhetes körverseny mezőnyét, amilyenre egyrészt esélytelen lett volna felkészülni az indulóknak, másrészt megengedhetetlen mértékűre növelték a balesetveszélyt. A versenyen a sáros pavés szakasz ékesen bizonyította ezt, az pedig óriási szerencséje a mezőnynek, hogy a Yorkshire szűk, kőfalakkal szegélyezett útjain nem esett az eső, pedig ott igazán sanszos a borús idő.
A sáros pavés szakasz után már írtam róla, hogy jelen pillanatban, ismerve a mezőny összetételét miért összeegyeztethetetlen a modern kerékpársportban egy ilyen „kihívás” a háromhetes versenyekkel. Azóta pedig a gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy óriási hiba volt a kerékpársportot felületesen szemlélő vérre éhes mainstream kedvéért kockáztatni a hátralévő verseny színvonalát.
A probléma kettős, az extrém szakasz, valamint a háromhetes verseny egésze szempontjából. Az egynapos klasszikusokon erre specializálódott versenyzők indulnak, akik rutinosabban kezelik még az extrém körülmények között is a kerékpárt. Egy klasszikuson szűk csoport marad a végjátékra, a „gladiátorok”. Aki hibázik, leszakad, a segítők leszakadnak, tehetik, hiszen egynapos versenyről van szó, aki másfél perc hátrányba kerül, annak már mindegy. A végén kevesen küzdenek a dobogóért, nekik pedig nem annyira szűk a pálya.
Ha viszont egy háromhetes verseny útvonalába tesznek bele nem illő szakaszokat, akkor azok a GT-menők is kénytelen brusztolni, hogy ott maradjanak az élbolyban, akiknek képességeik alapján nem lenne ott a helyük, de nem veszíthetnek időt, mert háromhetesről van szó. Hatványozódik a balesetveszély, és be is bizonyosodott, hogy a GT-menők többsége bukott, és azóta is nyögi a bukás következményeit. Ismétlem, hatalmas szerencse, hogy csak a pavés szakasz volt sáros, Yorkshire-ben megúszta a mezőny az esőt.
Sajnos az eleve extrém veszélyes szakaszok mellé a mezőny rengeteg csapadékot is kapott a nyakába az első tíz nap során, amire viszont kell számítani, ez benne van a pakliban. Az első két nap kivételével a 10. etapig gyakorlatilag minden nap esett. Az első nagy kieső a címvédő Chris Froome már meg sem kockáztatta, hogy átkeljen a pavékon, sérült csuklójával az ötödik szakaszon feladta a Tourt. A többiek kálváriája azonban csak ekkor kezdődött, tekintsük végig a folyamatot…
A pavékon bukott Talansky, Van Garderen, Van Den Broeck, Kwiatkowski, Valverde – csak hogy a legnagyobb neveket említsük. Ezek a bukások kisebb nagyobb sérülések formájában nyomot hagynak, melyek hiába nem súlyosak, nehéz jól aludni, ha sebek borítják az ember testét, nehezebb a regeneráció. Ráadásul ha valaki nem szokott hozzá, annak a rázatók is extrém módon terhelik a szervezetét, nem véletlen, hogy még a klasszikus-specialisták is napokig pihennek ki egy Roubaix-t, fáj mindenük, akkor is, ha nem buktak. Plusz a benyelt sár a rengeteg baktériummal, amitől sokan fertőződtek meg, mutattak gyomorrontásos tüneteket.
Amit látni kell, hogy az ötödik naptól sok versenyző került olyan helyzetbe, ami nem jellemző napjaink háromhetes versenyeire. Lehet, hogy a múlt század derekának hősei ilyen körülmények között vívták a csatát, de azt is látni kell, hogy a 21. században ez nem így megy, és nem lehet egy csapásra mindent megváltoztatni. A lényeg, hogy sokaknak kínszenvedés volt a Tour az ötödik szakasztól kezdve. Ráadásul az első blokk most 10 napot jelentett pihenőnap nélkül, és nem volt olyan szakasz, időfutam, vagy „gyógyetap”, mely során kicsit ki lehetett volna engedni az esélyeseknek, ahogy egy háromhetesen ezt megszokták.
Sérülések, nem alvás, nem megfelelő regeneráció… Csökken a koncentráció a következő napokon… Ráadásul az időjárással sem volt szerencséjük, még öt napig esett. Figyeltem az arcokat a szakaszok után készült képeken, a bringások 10-15 évet öregedtek, rosszabbul néztek ki, mint máskor a 20. szakasz környékén… A körülmények és a dekoncentráltság egyenes következménye volt, hogy jöttek az újabb bukások, betegségek.
Tejay Van Garderenről például már kijelenthetjük, hogy remek formában érkezett, de a pavés etap után jött az újabb bukás, az újabb szenvedés. Andrew Talansky újra és újra elesett, tegnap pedig kiderült, hogy teljesen megrogyott, fájt a háta, nem sokat pihenhetett normálisan az elmúlt napokban (ma már nem állt rajthoz). A világbajnok Rui Costa megbetegedett, bár nem sok időt veszített, de őt is kihúzhatjuk a dobogóra esélyesek közül. A lengyel Kwiatkowski is napról napra csak szenvedett, próbálkozott, de nem maradt erő. A bajba kerülő favoritok közül Alberto Contador az egyetlen, akire nem mondhatjuk, hogy az előbb levezetett negatív spirál mélypontján bukott és esett ki a versenyből, ő a példa a véletlen balszerencsére, ami benne van a pakliban.
Félidőhöz közeledve tehát „lefogyott” az esélyesek csoportja, van, aki feladta, van, akinek csak elszálltak a dobogós esélyei. Következnek az alpesi szakaszok, majd a Pireneusok emelkedői, de már nincs meccsben a sárga trikóért Froome, Contador, Talansky, tetemes hátrányban van Van Garderen, Rui Costa, Van Den Broeck, Kwiatkowski, Rui Costa…
Ilyenkor félidőben rendszerint arról szólnak a jegyzetek a Touron, hogy nagyjából már látható, ki milyen erőben van az összetett menők közül, mik a további esélyek. Most gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy Nibalinak bajba kell kerülni ahhoz, hogy izgalmas versenyt láthassunk legalább a maradék nevekkel – Contador és Froome nélkül. Lehetne elemezni, hogy talán Alejandro Valverde, aki híresen jól bírja a hőséget, odapörköl a Pireneusokban, vagy majd esetleg Richie Porte a hosszabb hegyeken, ha meg úgy alakul, akkor Van Garderen visszahozhat valamit a hosszú időfutamon…
Így azonban a Tour már nem ugyanaz, mint a legjobb, erejük teljében lévő bringásokkal. Hozzátéve, hogy mindez semmit nem von le Vincenzo Nibali teljesítményéből, aki azt bizonyította mindezidáig a Tour de France-on, hogy fantasztikus versenyző, aki a legsokoldalúbb bringás a GT-menők közül.
44 ország közel 4300 bringása állt rajthoz idén Ausztria legismertebb MTB versenyén. A Hallstatti-tó partjáról rajtoló távokon magyarok is szép számmal indultak.
A Trophy minden bringás életében legalább egyszer felmerül, mint leküzdendő kihívás. A verseny hírneve, a gyönyörű környék és az, hogy egy nemzetközi kerékpáros fesztivál forgatagában tölthetünk el több napot, igazán csábító. Az hősök persze az A táv, a 211 km hosszú és 7049 m szintet tartalmazó brutális tortúra teljesítői lesznek, de mindenkinek megvan a lehetősége, hogy erőnlétének megfelelő pályán mérettesse meg magát. Ha a Man-szigeti TT fenegyereke, Guy Martin is élete legkeményebb napjának nevezte 2011-es részvételét, gondolhatjuk, hogy nem egyszerű hétvégi gurulgatásról van szó.
Daniel Federspiel nyerte az XCE versenyt
Az események már pénteken elkezdődtek, a nevezési csomagért ellátogató indulók nemcsak a gyors és kedves kiszolgálásnak, hanem a kísérőprogramoknak is örülhettek. A rajt-cél területen kialakított expo árusainál igen kedvező áron lehetett hozzájutni különböző kihagyhatatlan és kevésbé létfontosságú bringás kiegészítőkhöz és ruhákhoz, továbbá izgalmakban sem volt hiány köszönhetően az XCE versenynek. A győztes, papírforma szerint az Európa-bajnok osztrák, Daneil Federspiel (Ötztal Scott Racing) lett. A magyarok közül Prájczer Péter (KTM Teszt-Team) szerepelt legjobban, 7. helyen zárt.
Az A táv startja hajnalban
Szombaton az eső kopogására ébredtek a maraton indulói. Amikor hajnali 5 órakor az A táv versenyzői elrajtoltak, már jócskán zuhogott, viszont még sötét volt Bad Goisern főterén. A 119 km hosszú B táv szintén cudar időben startolt, igen népes mezőnnyel, hiszen a Masters Európa-bajnokság férfi kategóriájának versenye is itt zajlott.
Ewige Wand – az A táv győztese halad át éppen
A master EB-n szerencsét próbáló nőkre 76 kilométer és 2446 m szintkülönbség leküzdése várt a C jelű pályán. Indulásukat követően fél órával vágott neki a többi C távos, köztük én is, a hegyeknek. A rajtterület helye nem igazán volt jelezve sehol, abból az irányból, ahonnan jöttünk, de végül könnyen meglett. Már a rajt után kiderült, hogy a sógorok nem a kerékpár kezelési képességeikről lesznek híresek, viszont síkon és a murvás részeken iszonyatosan erős tempóra képesek. A hírhedt sóbányás, salzbergi mászás előtt a teljesen sík, bár vizes aszfalton olyan esésnek lehettem szemtanúja, amit eddig csak TV-ben láttam. Gyakorlatilag a komplett előttem menő boly fejezte be a küzdelmet egy szerencsétlen helyezkedési próbálkozásnak köszönhetően. Nem nagyon tudtam ezt mire vélni a 150. hely környékén, de később bebizonyosodott, hogy itt még ilyen pozíciókért is sokszor vérre megy a játék. A szerpentinen kacskaringózó emelkedő könnyebb volt, mint vártam, sőt még a Hallstatti-tó lenyűgöző látványára is jutott idő kipillantani menet közben. Aztán következett a fekete leves, a meredek aszfalt. Szerintem életemben nem toltam még betonos emelkedőn biciklit, most kénytelen voltam. Mondták útitársaim, hogy szinte tekerhetetlen, de nem akartam elhinni. Küzdöttem is becsülettel, éreztem, hogy meredek, de hogy ilyen hosszú, azt nem sejtettem.
Néha a sárral is kellett küzdeni
Sebaj, a lejtőn majd kihasználom a Rose Thrill Hill tesztbringa képességeit és könnyedén hagyom ott az osztrák sporttársakat, gondoltam. Aha, mire ez végigfutott az agyamban már kezdődött is a következő órákig tartó murvás emelkedő. A „svédasztalos” frissítőpontnál felvett izotóniás ital és banán legalább nem volt hiábavaló, nyugtáztam magamban. Aztán csak nem akart vége lenni a hegynek. Nagy nehezen felértem, majd a szintén murvás lejtőn elkezdtem előzgetni az előttem haladókat. Vártam a singletrack ösvényeket, de hiába, közben az járt a fejemben, bárcsak az enduro, azaz D távot választottam volna. A lejtőt követő sík-és hullámos részeken ismét beindultak a tempómenő kollégák, de ekkor sem igazán értettem hova sietnek. A cél előtt nem sokkal sikerült még egy tömegbukást szemtanúként átélni, teljesen vétlen szituációban fakadó összeakadásból.
A célban már kellemes időjárás, sőt minden jóval ellátott frissítőpont várta a megfáradt teljesítőket. A kerékpármosónál kígyózó sor viszont elég sokkoló volt, inkább a pataknál volt érdemes letisztítani a bringát.
Stauffer Hansueli öröme 211 km után
Időközben szépen szállingóztak a különböző távok teljesítői a célba, majd fél 4 tájékán hatalmas üdvrivalgással megérkezett az A táv győztese Stauffer Hansueli (Wheeler-iXS Pro Team) is, megközelítőleg 10 óra 25 perces idővel. Az extrém távot 12 honfitársunk fejezte be, legjobb magyarként 49. pozícióban Nedjalkov Balázs (Mecsek Marathon Team) zárt.
A Masters EB mezőnyében is szép eredményekkel büszkélkedhetnek hazánk fiai, Horváth Csaba (Focus Team Hungary) abszolút 14., kategória 7. helyezett lett, Vámosi Gergő (KTM Sopron) 35. (kategória 9.), Vas Péter (Merida Maraton Team CST) 42. (kategória 13.), míg Kis József(Merida Maraton Team CST) 49. (kategória 16.). A nőknél Cseh Veronika (Alpinbike Team Giant Endura) volt a leggyorsabb, összetettben 10., master 2 korosztályban 5.-ként zárt.
Záray László (kép: Sportograf)
Említést érdemel még Hernáth Kornél (Agro Alfa Team) abszolút 8. helye a 37,9 km-es F távon, továbbá Záray László (Merida Maraton Team CST) kategória első, összetett második pozíciója a 22,1 km hosszú G távról.
Az eredményhirdetések után tombola és buli várt a megfáradt teljesítőkre, akik a különböző színű „finisher” pólókban lepték el a rendezvénysátrat.
A Hagan Lodge faházak hangulatos szálláshelynek bizonyultak
Mi azonban az Altaussee partjától pár percre levő szállásunk felé vettük az irányt. A Hagan Lodge tökéletesen berendezett faházaiban könnyedén kipihentük a verseny fáradalmait, így másnap alkalom adódott még egy igazi „flow” ösvény teljesítésére is.
Vasárnap a háttérben levő hegy megmászása volt a program. Lefelé igen élvezetes ösvényt találtunk
Ha már valaki ellátogat a versenyre ajánlott több napra jönni, a környék megér legalább egy hosszú hétvégét. Márpedig ha egyszer valakit elkap az MTB maratonok teljesítésének élménye, előbb-utóbb úgyis megfordul a fejében, hogy elindul a Salzkammergut Trophy-n. Aki kedveli a végtelen emelkedőket és a murvás szakaszokon száguldást, nem fogja megbánni.
A Bikefun Chief az egyik legkedvezőbb áron kapható sportszemüveg a kerékpár-kereskedésekben, amely fejlett, könnyű és törhetetlen Grilamid TR90 kerettel, illetve állítható helyzetű és szögű orrtámasszal rendelkezik, kétféle színben és ugyancsak kétféle lencsével érhető el.
A tesztben szereplő változat a száron „almazöld” dizájnt kap, az illeszkedést a középen elhelyezett hosszú kivágás teszi rugalmassá, a lencse pedig 3-as szűrőfaktorral rendelkező, 100% UV-védelmet biztosító „Silver Mirror” típus. A kedvező ár ellenére minőségi kemény védőtok és mikroszálas törlőkendőként is funkcionáló „szemüvegtasak” jár a Bikefun „nagyfőnökhöz”. Ha elkezdünk számolni, a „fullextrás” tok és a kendő maga jelentős értéket képvisel, a felhasznált alapanyagok magas szintűek, a keret mind megjelenésre, mind tapintásra tényleg elsőrangú. Tehát papíron elképesztően jó vételnek tűnik a Chief, a valóságban a kép ennél árnyaltabb.
A keretnél maradva az elgondolás jó: a széles oldalelemeknek köszönhető a szerkezet merev, stabil, a szárak viszont a kivágás révén komoly mozgásszabadságot engednek. Az orrtámasz tetszőleges helyzetbe hozható, puha tapadós, kissé még recézett is, tehát funkcióját példásan ellátja. Idáig minden klappol, talán a Chief kidolgozása lehet kicsit pontosabb. A gond ott kezdődik, hogy a szárgumírozás nem a szár külsejére, hanem a belső nyílásba került, azaz a fejbőrrel döntő részt a kemény Grilamid alapanyag érintkezik. A rugalmas szárak esetében különösen fontos, hogy a tapadás nagy felületen történjen, a Chief esetében ez sajnos elmarad.
A stabilitással kapcsolatos tapasztalat így sajnos nem túl pozitív: a keskeny „szabás” miatt még a hosszúkás arcon is nyomáspontok jelentkeznek, mindemellett a szemüveg a fejen hajlamos elmozdulni. Bicajozás közben ez gyakori jelenségnek bizonyult, oly annyira, hogy terepen ki sem mertem próbálni. Végül a fejvédő pántjai mögé helyeztem a szárat, hogy azok jobban a fejre „tapasszák” a kemény érzetű szárakat. A „nagyfőnököt” szélesebb fejformával rendelkező tesztalanyon is kipróbáltuk, ott a stabilitás lényegesen javult, viszont a szárvégek a fül mögött kissé szorítottak.
A divatos megjelenésű, nem cserélhető lencse kellően széles, kiválóan véd, emellett megfelelően szellőzik. A szűrőfaktor szubjektív megítélés alapján inkább 2-es értékű, mint a definíció szerinti 8-18% áteresztést biztosító hármas besorolás. Tónusa neutrális, ellenben kontrasztja igen csekély, a színeket pedig fakóvá teszi. Döntően a csúcsfényekre van hatással, szürke leplet húzva a „világra”. Az ellenfény kissé zavaró tükröződést eredményez, ilyenkor a kontraszt a szürke fátyol mögött majdnem teljesen eltűnik. A lencse torzítása a látómezőben csekély, illetve lefele sem jelentős. Sem a sötét keret, sem a világosabb orrnyergek nem zavarnak a képbe, szerencsére a feleslegesnek tűnő felirat a lencse jobb alsó sarkába került, a forgalomban balra hátrapillantva a periféria teljesen szabad marad.
A Bikefun Chief dizájnja szerintünk jól sikerült, akár sport, akár utcai használatra tetszetős viselet. A keret divatosan széles, a zöld gumírozott elemmel kiegészítve érdekes, a lencse pedig kívülről kétségtelenül „dögös” megjelenésű. Az összetevők tehát stimmelnek, ezekből egy igen jó modell sikeredhetett volna – főleg a vételár tükrében. Sajnos mind a keret illeszkedése, mind a lencse optikai tulajdonsága hagyott kívánni valót maga után, így a Chief kerékpáros használhatósága szerintünk korlátozott. Utcai sportos szemüvegként azért beválhat.
Kontinentális csapatunk, az Utensilnord részvételével rajtol holnap, július 17-én a Szebeni Kör, Kelet-Közép-Európa egyik legnagyobb presztízsű versenye.
Habár még csak a negyedik kiírásánál tart, mégis régiónk egyik leginkább várt szakaszversenye a Szebeni Körverseny. A Szlovén Kör ugyan a résztvevő csapatok szempontjából jóval nívósabb, az útvonal tekintetében ellenben már keleti szomszédunk sincs sokkal elmaradva.
A viadal első két kiírását a bolgár Vladimir Koev illetve a spanyol Victor De La Parte kettőse nyerte. A tavalyi esztendőben ellenben már 2.1-es besorolással Pro-Kontinentális csapatok részvételével rajtolt a megmérettetés, amelynek trónját végül a közismert Davide Rebellin (CCC Polsat Polkowice) hódította el. Hazánk kiválósága Kusztor Péter pedig az előkelő negyedik helyen zárt.
Mondhatni a szokásos keretek között zajlik majd a július 17. és 20. között megrendezendő verseny is.
Szakaszok:
Prológ: Nagyszeben 2,3 km
1. szakasz: Nagyszeben – Bilea-tó 162,5 km
2. szakasz: Nagyszeben – Szebenjuharos 160 km
3/a. szakasz: Nagyszeben – Nagyszeben 17 km csapatidőfutam
3/b. szakasz: Nagyszeben – Nagyszeben 158,7 km
Egyértelmű, hogy az első és a második szakasz lesz a legnehezebb, amelyek közül konkrét királyetapot talán még választani sem lehet. A meseszép Bilea-tó felé vezető úton három kategorizált emelkedő várja a mezőnyt, melyek közül az utolsó a Bilea-tó kaptatója 22,6 kilométer hosszú, átlagban 6,1 %-os, helyenként viszont 12 %-os meredekséggel bír. A második szakasz négy emelkedője közül szintúgy a hegyi befutó tűnik előzetesen a legkeményebbnek, hisz a Szebenjuharos meredeke 14,8 kilométer hosszú átlagban 5,5 %-os, helyenként pedig 9 %-os meredekséggel bír. Habár az ezt megelőző Dobra-Jina átlag 8,6 %-os fala sem lesz piskóta.
A szervezők előzetesen 22 csapatot hívtak meg, akik között idén is ott lesz a Pro-Kontinentális Androni Giocattoli-Venezuela illetve a CCC Polsat Polkowice kettőse.
További kiemelt kontinentális sorok: Adria Mobil (szlovén), Amplatz-BMC (osztrák), Christina Watches-Kuma (dán), LKT Team Brandenburg (német), MG Kvis-Trevigiani (olasz), SP Tableware (görög), Synergy Baku (azeri), Verandas Willems (belga).
A viadalon az Utensilnord csapata és Kusztor Péter (Amplatz-BMC) képviseli majd hazánkat. Az Utensilnord kerete: Dér Zsolt, Lengyel Zoltán, Gennaro Maddaluno, Alessandro Mazzi, Pelikán János, Rózsa Balázs és Daniele Scampamorte.
Ami az esélyeket illeti, az előzetes rajtlista alapján a tavalyi dobogósok közül senki sem lesz ott a rajtnál. A lengyel CCC Polsat csapatánál a cseh Josef Cerny-t jelölték meg kapitánynak, míg az Androni háza táján az Antonio Parrinello, Diego Rosa, Emanuele Sella alkotta trióra lesz érdemes figyelni. További kiemelendő nevek: Sigurd Nesset (Froy-Bianchi), Niels Vandyck (Verandas Willems), Mattia Frapporti (MG Kvis-Trevigiani), Stefan Schumacher (Christina Watches-Kuma) és természetesen Kusztor Péter (Amplatz-BMC).
Remek versenyre van kilátásunk, bízzunk a minél jobb magyar szereplésben.
A közúti közlekedésről szóló rendelet eddig úgy szólt, hogy járművet csak az vezethet, aki a vezetési képességére hátrányosan ható szer befolyása alatt nem áll, és a szervezetében nincs szeszes ital fogyasztásából származó alkohol. Viszont ha az illető kerékpáros, és a jármű biztonságos vezetésére képes állapotban van, csak a főúton nem ülhetett nyeregbe.
