Szeptemberi idő fogadta ma Kazincbarcikán az EthicSport-Reneval Kupa részvevőit, a SuperCross-sorozat nyitányán, ahol a belga Wouter Cleppe spéci mountain bike-kal nyerte a versenyt.
Wouter Cleppe
A hölgyek versenyében csak a pálya széléről drukkolt a többszörös sorozat-győztes Dósa Eszter, aki egy hoszabb egészségügyi kényszerpihenőn van túl, de lassan ismét beleveti magát az edzésekbe, biztosan láthatjuk még idén egy-két SC-futamon is. A futamon végül a szlovák Livia Hanesova nyert, Orosz Anita és Cseh Veronika előtt.
Jubileum Park
A férfiak versenyét a „háztartásbeliként” Magyarországon élő Wouter Cleppe nyerte, érdekességképpen egy spéci, 7,7 kg-os 29-es mountain bike-kal, karbon merevvillával, országúti sorral és a markolatokon belül „felszarvazott” kormánnyal. A SuperCross futamain még mindig nincs szabályozva a kerékpár, gyakorlatilag bármivel lehet indulni.
Fejes Gábor itt még Cleppe előtt
Cleppe mögött legjobb magyarként a regnáló bajnok, Fejes Gábor érkezett, és a többi kategóriát is bajnokok dominálták. U23-ban Rózsa Balázs nyert meggyőző fölénnyel, sokáig kerülgetve egymást a master bajnok Szabó Andrással, aki annyira nagy előnyt épített kategóriájában, hogy még egy defektes kerékkel megtett kör is belefért számára.
Ivan Rybarik mindent megtett, hogy az élen maradjon
Az ausztrál kerékpáros szülővárosában ünnepelhetett szakaszgyőzelmet, így két etap után vezeti a versenyt. Blazsó Márton összetettben feljött az 5. helyre.
A Crocodile Trophy 2. napján megközelítőleg 100 km és 2500 m szintkülönbség leküzdése várt az indulókra Cairns és Lake Tinaroo között.
A 2. szakasz szinttérképe
Érzelmekben gazdag befutó szemtanúi lehettek ma a nézők, ugyanis kisebb meglepetésre a leggyorsabb, a Norvégiában élő, de ausztrál, erről a vidékről származó Grer Saw (iHus-Spiuk Norge) lett, akit szülei vártak a célban. A 37 éves, kétgyermekes családapa a honvágy miatt nevezett a versenyre. Győzelmével összetettben is átvette a vezetést.
Nem igazán vártam ezt ma. Bíztam a jó eredményben, jól akartam szerepelni, végül így sikerült, hogy ott győztem, ahol születtem és felnőttem. Nagyon hiányzott már a meleg és alig voltam itthon az elmúlt 10 évben. Amikor megláttam, hogy az Atherton környéki pályák is szerepelnek majd a szakaszok között, eldöntöttem, hogy jövök – nyilatkozta könnyeivel küszködve a boldog győztes.
Greg Saw ünnepli győzelmét
Második a spanyol Milton Ramos (Intense-TowCar) lett, megelőzve az első szakasz győztesét. A napot az élről kezdő Ivan Rybarik pont ugyanott kapott defektet, ahol 2012-ben, így értékes perceket vesztett és a szakaszon elért harmadik helyével visszacsúszott összetettben a 2. pozícióba.
Ivan Rybarik mindent megtett, hogy az élen maradjon
A tavalyi ezüstérmes Cory Wallace (KONA Factory Team) is technikai problémákkal küzdött, 4. lett. Neki a kormánycsapágy lazult fel a bringájában és meg kellett állnia, hogy megszerelje.
A portugálok reménysége, David Rosa (Liberty Seguros/Movefree) ma sem remekelt, térdproblémákra panaszkodott, amit a tegnapi futás hozhatott elő. Érdemes megemlíteni még, hogy a mezőnyben teker az egykori Giro bronzérmes Massimiliano Lelli is, aki korábban 11-szer indult országúti profiként a Tour de France-on.
Massimiliano Lelli ezúttal többnapos MTB versenyen teszi próbára magát
A holnapi szakaszon rövid felvezető rész után igazi ausztrál singletrack pálya várja a versenyzőket.
A nyáron tragikus hirtelenséggel elhunyt Riczu Imre emlékére rendezett versenyen a törökbálinti körpályán összesen 100 kilométer várt a mezőnyre. A napot az Utensilnord versenyzői uralták: az abszolút győztes Dér Zsolt lett Pelikán János és Holló Botond előtt. U23-ban értelemszerűen Pelikán nyert Holló Botond előtt, míg a harmadik helyre Lengyel Zoltán futott be.
Eisenkrammer Károly személyében új elnököt, és elnökséget választott ma a Magyar Mountain Bike Szakági Szövetség közgyűlése, miután visszahívták a korábbi elnököt, Katona Kálmánt.
Nem tévedés, sor került Katona Kálmán visszahívására, annak ellenére, hogy a korábbi elnök üzenetben – és az mksz.sport.hu-n olvasható közlemény szerint – már lemondott az MMTBSzSz-ben és az MKSZ-ben betöltött elnöki tisztéről. A lemondást azonban egyelőre nem erősítette meg hivatalos, aláírt lemondó nyilatkozat, így a közgyűlés az eredeti napirend szerint döntött visszahívásáról – de ne szaladjunk ennyire előre.
az egyhangú szavzás jellemző kép volt a mai közgyűlésen
A közgyűlés a szövetségi kapitányok beszámolóival kezdődött, először Valter Tibor, a felnőtt válogatott kapitánya ismertette az idei munkát. Elmondta, hogy a nagyobb támogatással több lehetőség nyílt a versenyzők számára, beszélt többek között Parti András és Juhász Zsolt nemzetközi szintű eredményeiről, de kiemelte, hogy összesen két-három XCO-versenyzőre nehéz olimpiai kvótaszerzést alapozni, valamint egyelőre nem állunk jól utánpótlás szinten.
Benkó László utánpótlás kapitány hasonlóan elégedett volt a növekvő keretekkel, és az U15-U17 kategóriára hívta fel a figyelmet, ahol jól teljesítünk nemzetközi szinten, ez például az utánpótlás Európa-bajnokságon is mérhető volt, tovább lehet építkezni U19 és magasabb korosztályokban. Schettrer Zsolt a triál szakág helyzetét ismertette, ami jelen pillanatban egy személy, Hegedűs László kiváló eredményeit jelenti, aki a világkupa szezon döntő részét saját költségből fedezte.
A Felügyelő Bizottság elnöki tisztéről korábban lemondó Dr. Princzinger Péter arról számolt be, hogy Katona Kálmán elnöklése alatt elmaradt az – egyébként kötelezően előírt – érdemi szakmai és pénzügyi beszámoló, és a pénzügyi terveket sem terjesztették a közgyűlés elé. Így pusztán annyit lehetett utólag megállapítani, hogy az előző évi mérleg a könyvelés adatai alapján készült. Nyilván felmerült a kérdés, hogy mi a jelenlegi pénzügyi helyzet, amire Princzinger azt válaszolta, hogy az elnöki átadás-átvétel során kell majd mindennek kiderülnie.
Az új elnök, az elnökség és FEB-tagok
A következő napirendi pont Katona Kálmán visszahívása volt, amit a közgyűlés a jelen lévő 22 főből 21 szavazattal, 1 tartózkodással elfogadott. Következett a tisztújítás, elnököt, elnökségi tagokat, felügyelő bizottsági elnököt, és új felügyelő bizottsági tagot választottak. Egyhangú szavazással lett Eisenkrammer Károly MMTBSzSz-elnök, Tóth Árpád alelnök, Molnár Dénes, Révész Máriusz, Szász Viktor és Tóth András elnökségi tagok, valamint Schvarcz Viktória FEB-tag. A FEB-elnöki tisztért Dr. Princzinger Péter 21 szavazattal lett befutó Harangvölgyi András ellenében, aki egy szavazatot kapott.
Az új MMTBSzSz-elnök, Eisenkrammer Károly rövid beszédében első teendői között említette a szakág jelenlegi helyzetének tisztázását, amivel kapcsolatban bőven van tennivaló, és határozottan kiemelte, hogy hosszú távú célja, hogy az MMTBSzSz elnökeként is az egyszövetségi rendszer alapjainak megteremtésén dolgozzon. Ugyanis minden fontos – pénzügyi – kérdésben az ernyőszövetség, az MKSz kezében van a döntés, a szakágak számára a magasabb színvonalú szakmai munka megoldható egyszövetségi rendszeren belül is.
Ivan Rybarik a rajtot követően, a háttérben Blazsó Márton
A magyar versenyző beszámol az első etapról, a küzdelmes utazás és az utolsó éjjel megoldott technikai malőr részleteiről. Az első napot Ivan Rybarik nyerte.
Október 18-án, szombaton vette kezdetét az Ausztráliában megrendezésre kerülő 9. Crocodile Trophy. Az UCI S1 minősítésű verseny első szakaszán egy cross country pálya várt az indulókra, 5 kört kellett megtenniük a 40 fokos hőségben.
Rajtol a 2014-es Crocodile Trophy
A 22 elit és közel 100 amatőr induló közül ma a leggyorsabbnak a korábbi győztes, Ivan Rybarik (Way2live Quantum Racing) bizonyult. Második a spanyol Milton Ramos (Intense-TowCar), míg harmadik a norvég Greg Saw (iHus-Spiuk Norge) lett. A negyedik pozícióban Ramses Bekkenek (Koga KMC), a holland „beach race” versenyek egyik sztárja zárt.
Ivan Rybarik a rajtot követően, a háttérben Blazsó Márton
Blazsó Márton (Kross Hungary VKE Nelson) bíztatóan kezdett, egyből a legjobb tíz között végzett. A nagy esélyesnek számító portugál, David Rosa (Liberty Seguros/Movefree) technikai problémákkal küzdött, így 12 km futás után a mezőny végéről várja a folytatást.
Jól éreztem ma magam, az elmúlt két évben nagyon sok minden megváltozott körülöttem. Feleségem van, két kisgyermekem, így nem tudtam olyan alaposan felkészülni, mint 2012-ben. Holnap kezdődik csak az igazi verseny, közel 100 km és 2200 m szint leküzdése vár ránk – összegzett az első szakasz győztese Ivan Rybarik.
Ivan Rybarik az első szakaszon
Blazsó Márton beszámolója az előkészületekről és az első szakaszról:
Szeptemberben felhívott Tufi, hogy lenne egy szabad jegy a Crocodil Trophy több napos, montiversenyre és gondolták, hogy jó lenne, ha én mennék. A többes szám azért áll itt, mert, ha jól tudom Braun Sanyi (alias Gergő) kapcsolatai révén nyílt ez a lehetőség. Rögtön igent mondtam, bár fogalmam nem volt, hogy is tudom megszervezni én ez egyedül. Kísérő kizárva. Még nem megy olyan jól. Igazából a repülőjegyre is kölcsön kellett volna kérnem egy keveset, de szerencsére mellém állt a (úgy látom már csak volt) montis vezetés és beszálltak a jegy megvételébe. Amit nagyon köszönök az illetékeseknek!
Az utolsó pillanatban sikerült a vízumot, jegyet és szállást leszerveznem. És már indult is a gép. Tokyoi átszállással mentem, de mikor leszálltam Tokyoban, akkor tudatosodott bennem, hogy valószínűleg az utolsó járatra, azért nem adtak beszállót, mert egy másik reptéren egy másik japán városban kell újra „becsekkolnom”. Irány Narita! Előtte persze gyorsan ki kellett töltenem ott is egy beutazási engedélyt, Újra magamhoz kellett vegyem a bringám és személyesen átszállítani. Végül kiderítettem, hogy van közvetlen busz is Naritába 3100 Jen ért. Innen már ment minden rendben. Japán egy más kultúra, de erről csak személyesen…
A közel 2 nap utazás teljesen kiütött az első szabad nap nem is bringáztam csak össze-vissza aludtam, amikor épp rám jött. Másnap felpattantam a bicóra és irány a 15km-re lévő XC pálya. Voltam én már sokat Cypruson is, de ezt a balos közlekedést állandóan újra tanulni kell! Az első szakasz egy XC pálya, kevés szinttel, de rengeteg, többnyire döntött kanyarral. A rázós részen kicsit ugrált a lánc, de gondoltam majd bekopik, mert épp eljövetelkor cseréltem újra. Gyanús volt, hogy nem úgy ugrott, mint néha előfordul láncserénél. Baljós jelek igaznak bizonyultak. Elöl ugrott. Van egy Power2max wattmérős hajtókarom és azon B.O.R.-zasztó lánctányérok vannak Több, mint 20 éve montizok, de ekkora rakás s=/%!+”+!%/= alkatrészem még nem volt. Azt tudtam, ha elöl el kezd ugrani, akkor szó szerint órák múlva használhatatlan lesz a bringa. Gyárilag is alacsonyak a fogak, de legalább szarul vált. (pedig német technológia)
Csere! Az 5.-dik bringás boltban volt végre egy Sram kompatibilis tányér, de kívül ezen van bemarás, ami persze nem passzol a remek hajtókarhoz. A szerelőknek fel volt adva a lecke! Ha simán rárakod és meghúzod, olyan hullámot hajítasz bele, hogy használhatatlan. A szerelők valami gagyi fékbetéthez való alátétből köszörültek egy toldatot, meg egy másik nagyobból is köré, hogy ne hajoljon el az alkatrész. Végre sikerült! Túlcsúsztunk a zárási időn. Előkerült pár üveg sör. Engem is megkínáltak! Nem fogadtam el, mert mondtam, hogy így is borzasztóan hálás vagyok nekik …és csak a lánckereket kellett kifizetni! Másnap verseny!
Az első szakasz rendkívül poros és meleg XCO volt. Napon mutatott az óra 38-39 fokot, persze nem volt ennyi, de itt elég ütős a nap. Közelebb van a hely az egyenlítőhöz, mint pl. Kanári szigetek! Nem volt rajthoz szólítás először, csak úgy ömlesztve. Kicsit túl óvatos voltam a rajtnál és nagy mennyiségű port nyeltem, míg kikeveredtem a lassabbak mögül. Pár emberkét leszedtem még a nagy körözgetésben és lassan a szédülésem is kezdett múlni,, ami erősen bennem volt még az időeltolódás miatt. Végére még élveztem is a brutálisan kanyargós pályát! Nem tudtam hol értem be, de hamarosan közölték,hogy 8. vagyok. Aminek örültem, mert van itt pár „erős egyéniség” kanadai, portugál, japán… maraton bajnok… és még sokan mások. Ráadásul, most először kapott a verseny UCI besorolást, elég komoly S1 -et, ami hirtelen sokkal magasabbra emelte a színvonalat és a nehézséget.
Ja Ikeda Yuki-val van egy kisebb stáb a Japán TV-től, akik mindent felvesznek! Rólam is van már kb. félórányi nyersanyag, csak úgy… Most eléggé kezd felhősödni az idő, remélem holnap nem fog sokat esni. Folyt köv.
Yuki Ikeda és a TV stáb (forrás: Facebook)
Az 1. szakasz eredménye, egyben az összetett állása:
„Germanengineering” – hirdeti mindenhol büszkén magáról az immár 93 éves német cég. Az 1921-ben alakult gyártó főleg pumpáiról és sárvédőiről ismert, de ma már néhány egyéb ötletes és minőségi kiegészítőt is kínálnak.
A dicső múlt érdemei mellett nem kényelmesedett el az SKS. A fejlesztés folyamatos, például 2015-re teljesen megújul a minipumpa-kínálat, a fejlesztőgárda nem kevesebb, mint öt új pumpát alkotott. Ezek különböző felhasználási területre nyújtanak praktikus, mind technikailag, mind ergonómiailag fejlett megoldást. Jövőre a kerékpárosok minden felhasználási területre találnak céljuknak megfelelő modellt az idén is a palettán szereplő, már bőven bizonyított modellek mellett az új fejlesztéseket is a német gyártótól megszokott innovatív technológia és ergonómikus dizájn jellemzi. Nem utolsósorban a pumpák és kiegészítők piacán egyedülálló módon az SKS minden termékre 5 év garanciát vállal!
Kezdjük a bemutatást a legapróbb új jövevénnyel: az SKS Airboy minipumpa-sorozattal, amely 2015-ös új fejlesztés, kétkamrás belső mechanikát kap, így a minden karmozdulatra lényegesen több levegőmennyiség jut a szelepbe, mint az „egyutas” mechanikájú pumpák esetében. Két méretben lesz elérhető: országúti kerékpárok felpumpálásához optimalizált dugattyúval Airboy, illetve MTB kerekekhez „Airboy XL” változatban. Természetesen a „sima” „aszfaltos használatú” Airboy nemcsak kisebb de könnyebb is, továbbá 120 psi, avagy 8 „metrikus” Bar nyomás is elérhető vele.
A 62 grammos „súlybajnok” mellett testesnek tűnik az Airboy XL, de 90 grammos tömege nem fogja megterhelni a mezzsebet, vagy kulacstartó konzolt. Az XL 5 Barnyomásig hitelesített, és még a ballonos köpenyek esetében is hamar biztosítja a megfelelő nyomást. Mindkét változat nagyobb, ergonómikus fogantyút kap, használatuk kényelmesebb, illetve kisebb a kéz becsípésének veszélye.
Az igazán nagy durranás viszont az Airboy CO2, mely egyszerre CO2 patronos és hagyományos pumpa. Le sem kell venni a szelepről, amikor váltunk a kettő között. A patronjával egy 23 mm-es országúti külsőt 7,5 Bar-ra képes „felnyomni”. Jár hozzá egy, a kulacstartó alá rögzíthető praktikus tartókonzol, amely megoldja a pumpa és a patron rögzítését is. Így mindennel együtt is mindössze 140 grammot nyom a mérlegen.
Lesz új fejlesztésű változat a Spareo családban is, ez már kétutas konstrukció, és SpareoDouble Action névre hallgat. De nemcsak a könnyű használatot lehetővé tevő mechanika új, hanem például a markolat lepattintható, majd elfordított (T)-állásban csatlakoztatható a nyomórúdhoz jobb fogást biztosítva főleg az utolsó atmoszféra eléréséhez. A hajlékony tömlőszár pedig tetszőleges karpozíciót tesz lehetővé, továbbá a szelepet is kíméli az esetleges sérüléstől. A Spareo mind országúti, mind montis kerekek nyomás alá helyezésére alkalmas, mivel „se nem kicsi, se nem nagy” dugattyúmérete gyors működést és akár 6 Bar nyomás elérését teszi lehetővé. Mindenféle szeleppel kompatibilis. Igazi „dzsolizsóker” modell, más gyártó nem is kínál kétutas, T-markolatos, hajlékony kivezető tömlős megoldást.
A sikeres SKS Injex pumpacsalád teleszkópos T-markolatos T-Zoom, a sima teleszkópos Lite Zoom és a kis tömegre és árra kihegyezett Lite változat mellé új családtagot kap SKS InjexControl néven. A szelepcsatlakozó fej mögött egy pontos analóg nyomásmérőt találunk, emellett a pumpatest természetesen aluötvözetből készült, teleszkópos konstrukció. A T-markolat kiváló fogást biztosít, a szelepfej univerzálisan használható… mi kell még egy kiválóan használható, tartós, ráadásul pontos nyomásértéket biztosító pumpához? Hol akad ki a mérőműszer? – kérdeznénk. Szuperszonikus 10 Bar-on! A gyártó információi szerint 2015 januárjától lesz a boltokban a kiváló új Injex modell.
Az új Airmenius műhelypumpa az SKS új álló csúcsmodellje, megnövelt dugattyúméretével még gyorsabb működést tesz lehetővé, emellett a fejlesztők erősebb felépítéssel a tartósság tekintetében is javítottak az amúgy sem éppen törékeny konstrukción. Nyomásmérője immár 2 psi lépésekben olvasható, rendkívül pontos, nagyméretű műszer. A markolat testes fogású parafa kivitel, a talpméret növelésével pedig minden eddiginél stabilabban áll az új Airmenius.
Az állópumpáknál további újdonság a Twentyniner típus, amely egy magas minőségű műhelypumpa látványos külsővel, jókora méretű, könnyen leolvasható nyomásmérővel és tisztességes méretű dugattyúval. Utóbbi miatt ajánlják a nagy űrtartalmú 29-es kerekű bringákhoz: innen már csak egy egy kis lépés a gumicsónak-kapacitás! Jár hozzá egy hasonló színű minipumpa is, a Rookie 29er, tehát a kettő együtt szettben kapható. Mindkettő kompatibilis mindenféle szeleppel, ha „nagykerekű” montid van, a praktikus használat végett mindenképpen érdemes erre optimalizált pumpamegoldást beszerezni!
Az SKS 2015-ben új Airbuster CO2 fejet is kínál, amely biztosan megtartja a partont mielőtt még a kilyukasztásra sor kerül. A patront használat előtt kissé kicsavarjuk, amelyre a kis aktiváló kar kifordul, majd ezt lenyomva kell a CO2 patront visszacsavarni. A kar lenyomásával aktiválódik a tű, tehát megkezdődik a kerék nyomás alá helyezése.
Az SKS a messze földön híres sárvédő kínálatán is több fejlesztést végzett. Az X-Tra-Dry XL ballonosabb 29-er kerékméretű köpenyek esetében is kellő védelmet nyújt, 80 mm-rel növelve a takaró felületet. A vele kiváló párost alkotó Shockboard XL első sárvédő 60 mm-es méretnövelés mellett nyújt fokozottabb védelmet a „traktorkereket” használó montisok számára. Ez utóbbi az első teleszkópvillán rögzíthető, a hátsó pedig az üléscsőhöz.
Az SKS széles sárvédőválasztéka itthon is közkedvelt, hiszen gyakorlatilag mindenféle bringához, mindenféle méretben gyártanak típusokat. Az SKS Velosárvédőcsalád számos kerékmérethez kapható többféle szélességben: 20”-ostól 29”-es kerék méretig, 42-től 65 mm-es szélességig. Specialitása, hogy pálcával vagy pálca nélkül is használható. Az eddig ismert műanyag sárvédőkkel szemben kialakításának köszönhetően pálca nélkül is stabil, mégis megőrzi a pálca nélküli sárvédők nagy előnyét, azaz a mobilitást. Így a száraz évszakokban egy mozdulattal le- és felszerelhető, a nedves évszak beköszöntével pedig a pálcával kiegészítve egy maximálisan stabil rendszert élvezhetünk. A Velo integrált „leffentyűt”, azaz alsó meghosszabbítást alkalmaz. Kiváló minőségű alapanyagának köszönhetően a Velo biztosan nem „egyszezonos” megoldás.
Az SKS nyereg- váztáskákat és egyéb praktikus tároló alkalmatosságokat is gyárt, a képen látható Race Bag többféle méretben kapható XS, S és M jelöléssel. A legkisebb 0,5 literes, míg a nagyobbik már 1 literes befogadóképességgel bír. Ötletes az egy mozdulattal oldható rögzítés, amivel gyorsan lepattintható a nyeregsínről, miközben menet közben nagyon erős, lötyögésmentes rögzítést biztosít.
Az SKS Energy Bag nagyobb túrára, de akár hosszú távú triatlon versenyre is praktikus megoldás, amelyet a felső csövön a kormányszár mögé lehet felerősíteni. Beleférnek a menet közben szükséges energiaszeletek és gélek, melyek így mindig kéznél lesznek, de méretezésének köszönhetően elfér benne az okostelefon és az igazolványok is, ha éppen arra van szükség.
Beharangozó a versenyről! Hazánk bringása, a maraton magyar bajnok Blazsó Márton (Kross) is rajthoz áll a világ egyik legkeményebb többnapos MTB maratonján.
Crocodile Trophy rajt tavaly (fotó: Regina Stanger)
A Crocodile Trophy története egészen 1993-ig nyúlik vissza, amikor is a szervező, a többszörös Tour de France résztvevő Gerhard Schonbacher fejében megszületett az ötlet. Célja az volt, hogy a nagy országúti körversenyekhez hasonlóan megrendezze a világ leghosszabb többnapos mountain bike viadalát. Eredetileg ennek Vietnám lett volna a központja, 18 nap alatt 2500 km-t kellett volna teljesíteni a részvevőknek Saigon és Hanoi között. A főszervező előzetesen két hetet töltött a helyszínen, majd miután az ottani körülmények között kivitelezhetetlennek látta a versenyt más megoldást keresett. Korábbi ausztráliai tapasztalatait kamatoztatva, részletes térképek tanulmányozása után végül a Cairns és Darwin közötti szakaszra esett a választása. A döntést követően megkezdődött az útvonalak kijelölése, majd 1995-ben útnak indult az első Crocodile Trophy. Idén 9. alkalommal vágnak neki a versenyzők Queensland erdei útjainak és ösvényeinek.
A 2012-es győztes Ivan Rybarik idén is rajthoz áll2014-es szakaszokat ábrázoló térkép
Ebben az évben az indulóknak 9 nap alatt több mint 700 km-t és 17000 m szintemelkedést kell leküzdeniük. A korábbiakhoz képest több egynyomos és technikás ösvény szerepel majd az útvonalban Cairns és Atherton környékén. Első nap egy 5 körös, cross country jellegű, egyéni indításos verseny vár a rajtolókra a világkupa pályán, majd a második szakaszon már észak felé veszik az irányt az esőerdőkön keresztül. Hét etap során gyakorlatilag hét maraton hosszútávot kell letekerniük a Crocodile Trophy résztvevőinek, majd az utolsó napon egy 30 km-es egyéni időfutam vár még rájuk.
A szakaszok listája:
Smithfield (5 laps) 35 km/900 m
Cairns – Lake Tinaroo 89 km/2500 m
Lake Tinaroo – Atherton 71 km/3000 m
Atherton – Atherton 83 km/2500 m
Atherton – Irvinebank 93 km/1500 m
Irvinebank – Irvinebank 109 km/2400 m
Irvinebank – Skybury Coffee Plantation 131 km/1300 m
Skybury Coffee Plantation – Wetherby Station 94 km/900 m
Wetherby – Port Douglas (Time Trial) 32 km/300 m
A rendezvény a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség figyelmét is felkeltett, így idéntől UCI S1 besorolású versenynek számít a Crocodile Trophy. Ennek eredményeképp a legjobbak világranglista pontokat is gyűjthetnek, amik a 2016-os olimpiára való kvalifikációban is szerepet játszhatnak.
Yuki Ikeda a Topeak Ergon versenyzője
A rajtlistán olyan nevek szerepelnek, mint a 2012-es győztes cseh, Ivan Rybarik (Way2live Quantum Racing), a Kona Factory Racing kanadai versenyzője Cory Wallace vagy a japán maraton specialista Yuki Ikeda (Topeak Ergon/Canyon). Érdemes lesz figyelni a világkupákon rendre jó teljesítményt nyújtó portugál olimpikont, David Rosa-t (Liberty Seguros/Movefree), ő is esélyes az összetett győzelemre.
David Rosa a titkos favorit
Bár először indul az ausztrál versenyen, eredményeit tekintve Blazsó Márton (Kross VKE-Nelson) is a legjobbak közé tartozik, ráadásul idén jót tett neki a csapatváltás. A Mátra maratonon megszerzett magyar bajnoki cím is motivációként szolgálhat a szegedi versenyzőnek. Korábban honfitársaink közül Marton Attila remekelt a kegyetlen ausztrál versenyen, 2006-ban második helyen végzett.
Blazsó Márton élete legkeményebb versenyére készül (fotó: Tirszin János)
Holnaptól összesen 150 versenyző vág neki a versenynek, 20 különböző országból. A szakaszok mellett a hatalmas hőséggel is meg kell küzdeniük, sőt ami még nehézséget jelenthet, hogy a nappali forróságot meglehetősen hűvös időjárás váltja esténként, így a hőmérséklet-ingadozás is komoly terhet ró a szervezetre. Az aktuális szakaszokról minden nap beszámolóval jelentkezünk, remélhetőleg Blazsó Marci beszámolójával, helyszíni tudósításaival. Szurkolunk, hogy jó hírek érkezzenek!
Ez is a verseny része: Bart Brentjens és Urs Huber is indult már a Crocodile Trophy-n
Október 18-án, szombaton, A LAJOS UTCA 74-76. SZÁM ALATTI IRODAHÁZBAN lesz a tisztújítást is napirendjére tűző MMTBSzSz közgyűlés, melynek lebonyolítását tisztázandó az alábbi nyílt levelet fogalmazták meg tagegyesületi vezetők:
N Y Í L T L E V É L
a Magyar Mountain Bike Szakági Szövetség tagjai részére
Kedves Egyesületi Vezető!
A Magyar Mountain Bike Szakági Szövetség a 2014. augusztus 3-i közgyűlésen meghozott döntésnek megfelelően 2014. október 18. napján délelőtt 10 órakor közgyűlést tart a Budapest III. kerületi LAJOS UTCA 74-76. SZÁM ALATTI IRODAHÁZBAN (az eredeti helyszíntől 200 méterre).
1. Elnökségi beszámoló, ami alatt a szakági vezetők beszámolóit értjük
2. FEB jelentése
3. 2014. évi pénzügyi terv elfogadása
4. Lemondott tisztségviselők helyett újak választása
5. Tagszervezeti napirendi javaslat alapján döntés az elnök visszahívásáról, új elnök választásáról
Amennyiben a délelőtt 10 órai időpontra meghirdetett időpontban a közgyűlés nem határozatképes, úgy 11 óra 30 perckor a jelenlévő tagok számától függetlenül a közgyűlés ismételten megtartásra kerül.
Szeretnénk felhívni minden tagszervezet figyelmét arra, hogy a közgyűlés elhalasztására az elnökség nem jogosult, így a szövetségi honlapon jelzett bejegyzéssel szemben a közgyűlés az eredeti időpontban megtartásra kerül.
Mivel az elmúlt időszakban a Szövetség működése a lemondott tisztségviselők hiányában ellehetetlenült, és az elnök személyét illetően is érezhetően megnőtt a bizalmatlanság, kérünk minden tagszervezetet, hogy a közgyűlés munkájában vegyen részt és segítse a működés helyreállítását.
Kérjük, hogy amennyiben tisztségviselők személyére javaslatotok van, azt a jelölő bizottság tagjainak a lenti e-mail címeikre megküldve jelezzétek.
Szalontay Sándor nem sokkal ezelőtt 10,421 másodperccel a 8. helyen teljesítette a kvalifikációt a guadeloupei pályakerékpáros Európa-bajnokságon, amire a svájci UCI-edzőközpontban készült. Az alábbi interjú a viszontagságosan alakult kiutazás előtt készült, elsősorban a World Cycling Centerben tapasztaltakról beszélgettünk, valamint arról, mire lehet képes sprinter tehetségünk az Eb-n, vagy a Riói Olimpia szempontjából.
Szalontay Sándor
Sanyi nemrég döntötte meg egy svájci versenyen a 200 méteres magyar csúcsot, nemzetközi szintű idővel, 10:22 másodperccel. Eközben a szövetség lemondta az Eb-indulását, de – a közfelháborodást követően – végül mégis kifizette az utazást, sajnos nem az eredetileg tervezett módon.
A nyilvánosságot kapó üggyel ezúttal nem szeretnénk foglalkozni, a lényeg, hogy Sanyi kísérőjével, Molnár Györggyel kint van. Felelőtlenségnek éreznénk, hogy a versenyző minősítse saját sportvezetőit, inkább a Svájcban szerzett tapasztalatokról beszélgettünk:
Bikemag: Hatalmas változást jelentett az életedben az elmúlt másfél hónap, hogyan élted meg az átállást?
Szalontay Sándor: Az első két hetem brutálisan kemény volt, új hely, új szállás, új kaja, új bicikli, minden új volt, át kellett állni teljesen. Fájtak az ízületeim, edzések között vissza kellett jönni a szállásra aludni, volt egy „megrogyás” is. Szerencsére én már otthon is más áttételeket használtam, mint a megszokott magyar beidegződés, ami nagyon jó, mert itt is ezeket kell használni, edzésen is, meg olykor, ha versenyszituációt gyakorlunk, akkor sincs ezzel gond. Nagyon sok lemondással is jár ez, szakítottam a barátnőmmel satöbbi, mert tudtam, hogy ennek ez az ára. Ha valaki nem tud meghozni ezért áldozatokat, akkor ne akarjon nagyon komolyat fejlődni.
Bikemag: Többen beszéltük, hogy azt csodáltuk benned leginkább, hogy az itthoni körülmények között hogyan voltál képes motivációt meríteni, hogy évről-évre csináld és folytasd. Svájcban most sikerült meríteni további motivációt? Mik a legfőbb különbségek?
Szalontay Sándor: Itt meg van teremtve a lehetőség, hogy edz, fejlődj, megbeszéled az edződdel, hogy mit szeretnél, hogyan szeretnéd, ő megmondja, hogyan látja, hogy gondolja. Az otthoni helyzetről nem nagyon szeretnék beszélni, mert egy-két emberen kívül senki nincsen képben, én tudtam már régebben is, hogyan készültek külföldön, nem véletlenül mentem az országos csúcsokat.
Azt nem értik meg, hogy ezt az eredményt – számukra bármennyire is nem látszik felépített munkának – én 7 év alatt értem el, és ez felépített munka volt, én tudom. Ez nem úgy működik, hogy húú, forgassuk meg az 54-13-at… Az a baj, hogyha nem tartod be a fokozatosságot, akkor az történik, mint otthon egy csomó emberrel, aki pályára készült: elkezd haladni, elközlekedik a nemzetközi mezőnybe, de egy év múlva abbahagyja. Nem viszik versenyre, nem tud fejlődni, elmegy a kedve stb.
Fontos, hogy itt együtt edzünk, jó közösségben. Otthon amikor lementem a pályára először, az első időkben nem is köszöntek. Ha lemegy egy új ember, kinézik a sorból. Itt általában együtt megyünk országútra is, kondiba és pályára is, mert a közös munka hozza meg a gyümölcsét. Nincs olyan, hogy egyedül csinálod. Persze megvan mindenkinek külön, hogy mikor mit kell csinálni, az edző elküldi egy hétre előre az edzéstervet, pályaedzés előtt ki van rakva, hogy mit kell csinálni mindenkinek.
Amikor még Cottbusban voltunk kint, akkor is kérdezte a német edző, hogy én kivel edzek, hogyan edzek? Hát, mondtam egyedül. Jézusom… nézett, mintha UFO-k szálltak volna le a pályára… Mondta, hogy egyedül egy sprinternek nem lehet készülni. Mondta, hogy bármilyen szakágra, montira, cyclocrosra, országútra fel lehet készülni, mert az állóképességi zónákat lehet nézni jó esetben a Wattmérőjén, vagy a pulzusmérőjén. De itt amikor nyélen mész, nincs óra a bicikliden, nem nézegetheted hetvennél az órádat, hogy ó, most jó a Watt? Nem? Akkor még rápakolok…
Bikemag: Milyenek az edzésmódszerek?
Szalontay Sándor: Mindenki ugyanazokat a résztávokat csinálja pályán, sprinterek, még lányok is, csak az áttétel más. Ha van egy gyorsulós edzés egyedül beülve, akkor a lányok is 500 métert mennek, a férfiak is, csak nem ugyanazzal az áttétellel. Az edző mindent lemér, lejegyzeteli, lesz egy viszonyítási alap mindenhez, minden résztávon, telekerékkel vagy anélkül, hideg volt a pályán vagy meleg volt – mert ezek is számítanak. Az a baj otthon, hogy annyira be van idegződve a „nyomjuk, nem számít semmi”. Nagyon is számít minden. Már a 10 évvel ezelőttihez képest is rengeteget fejlődött a pályasport, ha megnézed, nem lettek annyival jobbak a biciklik, amennyit javultak az idők, ha megnézed, hol tartanak a világcsúcsok.
Itt az edzéseken nagyon oda kell koncentrálni, amikor fent vagy a pályán, teljes koncentráció, leborítás, állórajt, gyorsuló, ne soroljam. A kondiban volt jó alapom, amikor elérsz egy szintre, 180-190-be guggolsz, jó pár éve csinálod, akkor a konditeremben nem tudnak sok újat mutatni. Olyan erőt hoztam, hogy ez nem okoz problémát. Ott is van egyébként egy százalékos felmérés, aztán az alapján dolgozik mindenki. Vannak itt országútisok is, látom mit csinálnak. Maradjunk annyiban, hogy alapjáraton nincs meg az az erő a magyar országútisokban, hogy egy 20 kilós súlyzórudat normálisan felemeljenek. És itt már megbukott a történet. De itt fejezem be, én nem szeretnék senkinek tanácsokat adni, hiszen nincs működő rendszer, vagy egy válogatott edző, aki ért hozzá, és nem arról szól, hogy hú, legyen egy edzőtábor, adjunk bele mindent, rogyjunk meg és nincs semmi értelme…
Bikemag: Milyen hiányosságaid voltak, miben javultál ilyen rövid idő alatt a legtöbbet?
Szalontay Sándor: Nekem a lendítő részen javítottak sokat. Ezen a rövid pályán már abban a kanyarban kell nyomni 85%-on, ahová le fogsz jönni a következő körben és már mérik a 200 méteredet. És ahogy lejöttél az utolsó előtti kanyarról, nyélen, az utolsó 100 méteren már maxon vagy, ha odáig nem lendítetted meg, akkor ezt a nagy áttételt soha nem fogod belendíteni. Ez volt a fő dolog, amit az edzőm kijavított, valamint a rajtgépes történet. Otthon nincs rajtgép – miért is lenne – és ezeket egyik edző sem tudja és nem is mondta el semelyik pályásnak. Sokat javult a rajtgépből kijövetelem, ami már egy másodpercet biztosan jelent. Még mindig nem az igazi, de az elvét és a technikáját megértettem, gyakorolni kell. Ezek azok az apró dolgok, ami mind előrevisz, segít, elhiszed az edződről, hogy nem mond marhaságokat, nem csak a hasára ütött éppen.
Bikemag: Milyen a személyes viszony az edződdel?
Szalontay Sándor: Nagyon jó viszony alakult ki, bizonyítottam neki annyit, hogy látja rajtam, nem viccből jöttem ide ki, nem akarom az időmet elvesztegetni, kérdezgetett sok mindent az előéletemről, spanyol, így spanyolul tudunk beszélni, ez is jó.
Bikemag: Az a legutóbbi versenyeredményből is látszik, hogy érdemes volt kiutaznod tanulni, de hogyan látod a jövőt, a fejlődést, mi történhet, ha maradhatsz hosszú időn keresztül az edzőközpontban?
Szalontay Sándor: A 10,22-vel úgy érzem bizonyítottam, de mondta az edzőm, hogy nyugodj meg, most mentél 10,2-t, és alig vagy itt pár hete. Mondta az edzőm, hogy ne akarjál mindent rögtön, edzünk tovább, elmész az Eb-re, megcsinálod, amit kell, amit megbeszéltünk, és utána is dolgozunk, nem kell idegeskedni, mert erős vagyok. Amikor megvertem a Levit futamban, akkor iszonyúan elfáradtam. Két futamot elölről, miközben azért a Levi nem egy rutintalan és gyenge gyerek, és már nem is jött az utolsó 50 méteren… Mondta az edzőm, hogy nem kell izgulni: nyomod elöl és erős vagy, nem fognak olyan egyszerűen kikerülni az Eb-n.
Itt sok kis országból készülnek pályások, erre való ez az edzőközpont, hogy felhozzák őket. Jó példa a brazilok, akik itt készülnek hárman, mert tudják, hogy csapatban nagyon jó esélyük van az olimpiai szereplésre. A pánamerikai játékokon dobogóra állhattak, egyedül Kolumbiát és Venezuelát nem tudták megverni. És ezek a gyerekek nem tudnak többet mint én, a leborításnál is mögöttem végeztek. Csapatban egyébként sokkal több esély van kijutni az olimpiára, mint egyéni számokban.
Nekem Idén ugye nem volt elég pontom a világkupa-részvételre, de jövőre azt mondom, hogy tudnék annyi pontot és helyezést gyűjteni, hogy az olimpiára is ki tudjak jutni. És még korántsem vagyok a topon. Ha itt maradok, és tudok rendesen készülni, úgy, ahogy az le van írva, ahogy az edző mondta, és nem lesznek nagyobb fennakadások pénzügyi dolgokkal, akkor jövő ilyenkorra össze lehet hozni egy nagyon komoly alapot. Nem akarok nagyokat mondani, mert miért mondanék nagyokat, de el lehet majd úgy indulni a világkupán, hogy a gyorsabb pályákon 9-es időt tudjak produkálni. Ha 20. körül sikerül produkálni a leborítást, akkor már össze lehet hozni elég pontot a helyezésekkel, nagyon sűrű a mezőny.
Bikemag: Milyen eredményre számíthatunk tőled most az Eb-n?
Szalontay Sándor: Az Eb. most azért nagyon fontos, mert ez is beleszámít már a kvalifikációba. A spanyol edzőm azt mondta, hogy ő nem jós, vagy Messiás, de szerinte a 10. hely elérhető. Nem tudom miért itt van most az Eb. Nyilván politikai vagy egyéb oka van, erről már nem érdemes beszélni. A brit vagy német versenyző nem a betonhoz szokott, ők sem örülnek ennek, nem csak a távolság miatt. Nm hinném, hogy ezen a pályán születne 9-es idő, az egyenes elég lapos, a kanyar eléggé be van döntve, de alacsonyabb, mint a például a Millenárison a karéj. Megkavarhatja a dolgokat a szél, az eső. Az Eb előtt napokig előtt esett az eső (ma reggel is volt egy kis trópusi zápor és a sprint kvalifikációt is esőszünet szakította meg, miután Sanyi már megfutotta a 200 méterét – a szerk.). Ilyen profi szinten mindenki tudja már, hogy milyen áttételeket kell választani. Minden pálya más, ott a helyszínen derül ki. Én is szerettem volna előbb kint lenni és gyakorolni, most így alakult, arra gondolok, hogy kihozzam a maximumot, de még egyszer ezt jó lenne nem eljátszani. Itt lesznek Európa legerősebb versenyzői és attól, hogy nem fapályán lesz a verseny, ők még nagyon erősek.
A verseny eredményéről hamarosan beszámolunk, az időmérőn a 8. hely azt jelenti, hogy Sanyi a kvalifikáló versenyzők első felében végzett, vagyis a továbbjutásért vívott futamra a mezőny második feléből kap ellenfelet. Az időmérő eredménye: Ffi sp kvalifikáció eredményei
Sanyi végül futamában alulmaradt a kvalifikációban nála két tizeddel rosszabbul tejesítő Nils VAN’THOENDERDAAL-lal szemben.
A hideg időjárás és a korai napnyugta valamelyest korlátozza a kerékpáros edzések lehetőségét, ellenben a kinti edzéseket bent a szobában is el tudjuk végezni, ha rendelkezésükre áll egy edzőgörgő. Ezt teszi majd’ minden profi kerékpáros, sokan közülük erre a célra a holland beltéri edzőgép-specialista Tacx kiváló görgős edzőgépeit részesítik előnyben. A Tacx T2200 mágneses elven működő ellenállást alkalmaz, amely a lehető legfejlettebb ma elérhető típus, a valódi kerékpározás élményét nyújtja beltérben.
A kerékpárosok többsége a szobabiciklivel szemben a görgőt választja, mert így saját kerékpárján tud edzeni, nem kell átszoknia egy másik bringára, ugyanazzal a hajtókarhosszal, nyeregmagassággal, kormánybeállítással tud edzeni, mint nyáron. A kerékpárt a hátsókerék gyorszárján keresztül fixen tartó, ú.n. „fixgörgő”a Tacx esetében mágneses elven működők. A levegőben lévő hátsókereket mágnesfékes henger lassítja, a görgőkön az ellenállást az ellenállás erősségének állításával és a kerékpár váltóinak használatával lehet változtatni.
A most bemutatásra kerülő megújult Tacx T2200 a holland cég Flow technológiáját alkalmazza, amely a lehető legjobban szabályozható, legfinomabb, azaz legrealisztikusabb érzést nyújtja. A gép méri a pulzusszámot (egy digitális mellkasövvel párosítva, mint mondjuk a Sigma, amely azonban nem része a csomagnak), a teljesítményt, a sebességet és a csapásszámot, és az adatokat egy kijelzőn jeleníti meg, így az edzéshez és annak finomhangolásához minden adattal rendelkezünk. Az edzés közben a teljesítmény és a meredekség is állítható. A kormányon lévő számítógéppel vezérelhető az elektromágneses fék. A Flow edzőgéphez egy Skyliner elsőkerék támasz is jár. A nagyméretű henger csendes működést tesz lehetővé, kiváló tapadófelületet biztosít. A kerékpár a Flow T2200-ban könnyen rögzíthető, állítgatás nélkül egy-két percen belül az edzés elkezdhető. Összehajtva a görgő rendkívül kis helyen tárolható, vagy éppen versenyre szállítható.
Jellemzők:
Szoftver
kormányra szerelt vezérlés
elktromágneses ellenállás
14 ellenállás-fokozat
lejtőfokozat
990 Watt maximális ellenállás (akár sprinteléshez is alkalmazható)
700 Watt 60 mp-es ellenállás
11,81 kg2 ellenállást
programozható adatkijelző
domborzati szimuláció -6-tól +9 fokig
40-120 kg közötti felhasználóknak
sebességkijelzés
kCal, kJoule kijelzés
Edzésinformáció
sebességfunkciók: aktuális-, átlag-, maximális-, megtett táv, össze megtett táv, stopper
pedálcsapásszám-funkciók: aktuális-, átlag-, maximális-, összes pedálfordulat/edzés, stb.
teljesítményfunkciók: aktuális-, átlag-, maximális-, összteljesítmény/edzés, kalória, stb.
pulzusfunkciók: aktuális-, átlag-, maximális/edzés, stb.