Crocodile Trophy: Ivan Rybarik vezet, Blazsó 8. az első napon (Marci beszámolójával)

2014.10.18.

A magyar versenyző beszámol az első etapról, a küzdelmes utazás és az utolsó éjjel megoldott technikai malőr részleteiről. Az első napot Ivan Rybarik nyerte.

Október 18-án, szombaton vette kezdetét az Ausztráliában megrendezésre kerülő 9. Crocodile Trophy. Az UCI S1 minősítésű verseny első szakaszán egy cross country pálya várt az indulókra, 5 kört kellett megtenniük a 40 fokos hőségben.

Rajtol a 2014-es Crocodile Trophy

A 22 elit és közel 100 amatőr induló közül ma a leggyorsabbnak a korábbi győztes, Ivan Rybarik (Way2live Quantum Racing) bizonyult. Második a spanyol Milton Ramos (Intense-TowCar), míg harmadik a norvég Greg Saw (iHus-Spiuk Norge) lett. A negyedik pozícióban Ramses Bekkenek (Koga KMC), a holland „beach race” versenyek egyik sztárja zárt.

Ivan Rybarik a rajtot követően, a háttérben Blazsó Márton

Blazsó Márton (Kross Hungary VKE Nelson) bíztatóan kezdett, egyből a legjobb tíz között végzett. A nagy esélyesnek számító portugál, David Rosa (Liberty Seguros/Movefree) technikai problémákkal küzdött, így 12 km futás után a mezőny végéről várja a folytatást.

Jól éreztem ma magam, az elmúlt két évben nagyon sok minden megváltozott körülöttem. Feleségem van, két kisgyermekem, így nem tudtam olyan alaposan felkészülni, mint 2012-ben. Holnap kezdődik csak az igazi verseny, közel 100 km és 2200 m szint leküzdése vár ránk – összegzett az első szakasz győztese Ivan Rybarik.

Ivan Rybarik az első szakaszon

Blazsó Márton beszámolója az előkészületekről és az első szakaszról:

Szeptemberben felhívott Tufi, hogy lenne egy szabad jegy a Crocodil Trophy több napos, montiversenyre és gondolták, hogy jó lenne, ha én mennék. A többes szám azért áll itt, mert, ha jól tudom Braun Sanyi (alias Gergő) kapcsolatai révén nyílt ez a lehetőség. Rögtön igent mondtam, bár fogalmam nem volt, hogy is tudom megszervezni én ez egyedül. Kísérő kizárva. Még nem megy olyan jól. Igazából a repülőjegyre is kölcsön kellett volna kérnem egy keveset, de szerencsére mellém állt a (úgy látom már csak volt) montis vezetés és beszálltak a jegy megvételébe. Amit nagyon köszönök az illetékeseknek!

Az utolsó pillanatban sikerült a vízumot, jegyet és szállást leszerveznem. És már indult is a gép. Tokyoi átszállással mentem, de mikor leszálltam Tokyoban, akkor tudatosodott bennem, hogy valószínűleg az utolsó járatra, azért nem adtak beszállót, mert egy másik reptéren egy másik japán városban kell újra “becsekkolnom”. Irány Narita! Előtte persze gyorsan ki kellett töltenem ott is egy beutazási engedélyt, Újra magamhoz kellett vegyem a bringám és személyesen átszállítani. Végül kiderítettem, hogy van közvetlen busz is Naritába 3100 Jen ért. Innen már ment minden rendben. Japán egy más kultúra, de erről csak személyesen…

A közel 2 nap utazás teljesen kiütött az első szabad nap nem is bringáztam csak össze-vissza aludtam, amikor épp rám jött. Másnap felpattantam a bicóra és irány a 15km-re lévő XC pálya. Voltam én már sokat Cypruson is, de ezt a balos közlekedést állandóan újra tanulni kell! Az első szakasz egy XC pálya, kevés szinttel, de rengeteg, többnyire döntött kanyarral. A rázós részen kicsit ugrált a lánc, de gondoltam majd bekopik, mert épp eljövetelkor cseréltem újra. Gyanús volt, hogy nem úgy ugrott, mint néha előfordul láncserénél. Baljós jelek igaznak bizonyultak. Elöl ugrott. Van egy Power2max wattmérős hajtókarom és azon B.O.R.-zasztó lánctányérok vannak Több, mint 20 éve montizok, de ekkora rakás s=/%!+”+!%/= alkatrészem még nem volt. Azt tudtam, ha elöl el kezd ugrani, akkor szó szerint órák múlva használhatatlan lesz a bringa. Gyárilag is alacsonyak a fogak, de legalább szarul vált. (pedig német technológia)

Csere! Az 5.-dik bringás boltban volt végre egy Sram kompatibilis tányér, de kívül ezen van bemarás, ami persze nem passzol a remek hajtókarhoz. A szerelőknek fel volt adva a lecke! Ha simán rárakod és meghúzod, olyan hullámot hajítasz bele, hogy használhatatlan. A szerelők valami gagyi fékbetéthez való alátétből köszörültek egy toldatot, meg egy másik nagyobból is köré, hogy ne hajoljon el az alkatrész. Végre sikerült! Túlcsúsztunk a zárási időn. Előkerült pár üveg sör. Engem is megkínáltak! Nem fogadtam el, mert mondtam, hogy így is borzasztóan hálás vagyok nekik …és csak a lánckereket kellett kifizetni! Másnap verseny!

Az első szakasz rendkívül poros és meleg XCO volt. Napon mutatott az óra 38-39 fokot, persze nem volt ennyi, de itt elég ütős a nap. Közelebb van a hely az egyenlítőhöz, mint pl. Kanári szigetek! Nem volt rajthoz szólítás először, csak úgy ömlesztve. Kicsit túl óvatos voltam a rajtnál és nagy mennyiségű port nyeltem, míg kikeveredtem a lassabbak mögül. Pár emberkét leszedtem még a nagy körözgetésben és lassan a szédülésem is kezdett múlni,, ami erősen bennem volt még az időeltolódás miatt. Végére még élveztem is a brutálisan kanyargós pályát! Nem tudtam hol értem be, de hamarosan közölték,hogy 8. vagyok. Aminek örültem, mert van itt pár “erős egyéniség” kanadai, portugál, japán… maraton bajnok… és még sokan mások. Ráadásul, most először kapott a verseny UCI besorolást, elég komoly S1 -et, ami hirtelen sokkal magasabbra emelte a színvonalat és a nehézséget.

Ja Ikeda Yuki-val van egy kisebb stáb a Japán TV-től, akik mindent felvesznek! Rólam is van már kb. félórányi nyersanyag, csak úgy… Most eléggé kezd felhősödni az idő, remélem holnap nem fog sokat esni. Folyt köv.

Yuki Ikeda és a TV stáb (forrás: Facebook)

Az 1. szakasz eredménye, egyben az összetett állása:

1. Ivan Rybarik (Way2live Quantum Racing) 1h36:11.54
2. Milton Ramos (Intense-TowCar) +42.33
3. Greg Saw (iHus-Spiuk Norge) +1:21.52
4. Ramses Bekkenk (Koga KMC) +1:39.99
5. Yuki Ikeda (Topeak Ergon Canyon) +2:11.77
6. Ondrej Slezak (Way2live Quantum Racing) +2:22.51
7. Cory Walace (KONA Factory Racing) +5:19.38
8. Márton Blazsó (Kross Hungary VKE Nelson) +5:41.28
9. Jiri Krivanek (Prestige Hotel) +6:14.31
10. Max Leli (Italian Cistyc Fibrosis Foundation) +9:33.39