Március 15. és 22. között Dél-Afrikában rendezett mountain bike megamaraton, a Cape Epic az immár ötszörös győztes, Christoph Sauser és olimpiai bajnok párja, Jaroslav Kulhavy összetett győzelmével ért véget.
Rudi Van Houts
A nyolc napos Cape Epic azonban messze nem csak a versenypályán töltött kilométerekről szól a kétfős csapatok számára. A megamaratonra a Multivan Merida Biking Team-től kapott beszámolón keresztül tekintünk vissza, a neonzöld csapat tagjai megjárták a mennyet és a poklot is az elmúlt héten:
Természetesen már maga a napról napra terepen teljesítendő mountain bike maratonok is emberfeletti igénybevételt jelentenek, de más szempontból is tartogat kihívásokat Dél-Afrika. Nagyon könnyű összeszedni például egy gyomorrontást, így volt ezzel a korábbi XCO-világbajnok spanyol Jose Hermida is.
vadregényes tájakon
Hermida párjával, a holland Rudi van Houts-szal ígéretesen kezdett, ötödikek lettek a prológon, majd harmadikok az első szakaszon, amit megismételtek a második etapon is. A következő napon egy negyedik hellyel folytatták, és az ellenfelek problémái következtében összetettben feljöttek dobogós pozícióba, a harmadik helyre, 3 és fél perc előnnyel a negyedik helyezetthez képest.
masszázssátor
A bajok a negyedik szakaszon kezdődtek, amikor Hermida és VanHouts nem tudták tartani a lépést a leggyorsabb csapatokkal és a hatodik helyen értek célba. Ekkor még megőrizték összetett harmadik helyüket, ami nagyon szép két cross-country specialistától a maraton-menőkkel szemben. Az ok egy gyomorfertőzés volt, amit a spanyol szedett össze és az ötödik etapon már percről percre nőtt a hátrány, a célban 14 percet mutatott a futóóra, és elbúcsúzhattak az összetett dobogós pozíciótól.
második hely a végére
Az utolsó előtti napon sem reménykedhettek jó eredményben, és még a 71 kilométeres, 2000 szintet tartalmazó 6. szakaszon is szenvedtek, több mint 20 percet veszítve. Öröm az ürümben, hogy összetettben nem csúsztak a negyedik helynél hátrébb. A szépségtapaszt végül a hetedik, záróetap jelentette, ahol Hermida felépülve a gyomorrontásból igencsak odatette magát és a 91 kilométeres távon másodikok lettek, végig a győzelemért csatázva. Végül három és fél óra versenyzés után csak 5 másodperccel maradtak le a szakaszsikerről, összetettben a 4 helyen zárták a Cape Epic-et.
Gunn-Rita Dahle és Kathrin Stirnemann
A Multivan Merida csapatát erősítő mountain bike ikon, Gunn-Rita Dahle Flesjå számára még rosszabbul alakult az idei Cape Epic. A norvég hölgy egy jótékonysági kezdeményezés keretében fiatal svájci párjával Kathrin Stirnemannal vett részt, de a svájci lány már a rajt előtt ételmérgezést kapott, és legyengülve állt a startvonalhoz. Ennek megfelelően eleve lassabban kezdtek, de a második szakaszon már 5. helyen, a következő napon pedig dobogón, második pozícióban végeztek. A tendencia azonban nem folytatódott, Kathrin a negyedik etapon teljesen kimerült és fel kellett adnia a versenyt. Gunn-Rita – versenyen kívül – a további szakaszok teljesítése mellett döntött.
főszereplők a háttérben: a szerelők
Érdemes szólni a technikai háttérről is, hiszen amíg a versenyzők szervezete nem működött tökéletesen, addig a bringák igen, a Multivan Merida csapatának semmilyen technikai problémája nem volt nyolc napnyi versenyzés során, ami a szerelők kiváló munkáját dicséri, Hermidáék napról napra tökéletesen felkészített kerékpárokkal állhattak rajthoz.
Összetett végeredmény:
Christoph Sauser / Jaroslav Kulhavy, SUI/CZE, 31:00.57
Kristian Hynek / Alban Lakata, CZE/AUT, + 10.42
Karl Platt / Urs Huber, GER/SUI, + 34.25
José Hermida / Rudi van Houts, ESP/NED, MULTIVAN MERIDA BIKING TEAM, + 46.50
A város honlapján is olvasható, hogy az önkormányzat elégedetlen a kivitelező munkájával, ezért az újraaszfaltozást tartja az egyetlen megoldásnak.
Mivel ez a kerékpárút az ország egyik legszebb táján vezet, ezért fogtuk magunkat és saját szemünkkel akartunk meggyőződni a problémáról. Egy szóval lehet összefoglalni a tapasztaltakat. Botrányos! Az aszfalt szinte mindenhol egyenetlen, a veseköves bringásoknak viszont egy kánaán. Az aszfalt két széle murvával van leszórva, aminek egy része már most a kerékpárúton van, ezzel gyílkolva a gumikat. Ráadásul ezek a kövek elég nagyok és emiatt balesetveszélyesek is. Több száz méteren át a padka magasabban helyezkedik el, mint az aszfalt, ezáltal a csapadékvíz elvezetése lehetetlen. A burkolat számos helyen porlad, kátyúsodik.
Aztán találkoztunk egy éjszaka kivilágítatlan és beazonosíthatatlan objektummal is a kerékpárúton. Garantáltan balesetveszélyes. Felvettük Nagymaros Önkormányzatával a kapcsolatot és igazi partnerre leltünk bennük. Felajánlottuk szakmai segítségünket, amit örömmel elfogadtak és forró drótot létesítettünk. 🙂
Mariusz Bryja és Tomek Debiec bringázásait követi le Lengyelországban, Romániában, Bosznia Hercegovinában és Horvátországban a videó. Végre egy alkotás amiben nem a svájci Alpok, vagy az elérhetetlenül távoli spotok dominálnak hanem a környező országok hegyei!
A kiváló zárairól és egyéb biztonságtechnikai termékeiről széles körben ismert német ABUS kerékpár-specifikus kínálata is maga megtölt egy 230 oldalas katalógust, amelyben visszaköszön számos szeretett és bevált, sok esetben díjnyertes termék. 2015-re számos új fejlesztés is napvilágot látott: eme bemutatónkban a BORDO zárcsalád fejlesztéseivel foglalkozunk.
A zár praktikus használata is fontos tényező: az ABUS mérnökei néhány évvel ezelőtt egy innovatív, számos szakmai díjat kiérdemlő innovatív hajtogatós modellel álltak elő, amely Bordo név alatt került forgalomba. A típuscsalád fő előnye a kis helyigény (akár egy táska mélyén vagy zsebben is elfér), a praktikus használat, amely ötvözi a spirálzár tulajdonságait az U-lakatok biztonságával. A tavaly bemutatott uGrip Bordo többek közt a RedDot Design díjat is kiérdemelte.
Az ABUS Bordo zárcsalád egyre több színvariációban elérhető: az uGRIP Bordo például lime árnyalatban is!
Az ABUS 2015-re természetesen a sikertől megmámorosodva nem hagyott fel a fejlesztésekkel, idén már számos tagot számlál a Bordo zárcsalád az egyik legnagyobb biztonsági besorolással rendelkező Bordo X Plus-tól, a több színben elérhető klasszikus Bordón keresztül a rendkívül könnyű és kis méretre összehajtható Bordo Lite-ig. A nemcsak színvilágban de funkcionalitásban is színes Bordo modellek között mindenki megtalálja az igényeinek és pénztárcájának megfelelőt.
Kétségtelenül az egyik legnépszerűbb Bordo-változat a 6000-es típus, amely most már „duplaszettben” is elérhető, amely két azonos zárat, illetve 4 db azonos kulcsot tartalmaz. Ebben a kiszerelésben nemcsak a valamelyest kedvezőbb ár a vonzó, hanem az összekapcsolhatóság, amely révén a 90 cm-es helyett egyetlen 180 cm-es zárral is rendelkezünk, továbbá az egyforma kulcsok és zárak által nyújtotta – a kerékpáros életét igencsak megkönnyítő – lehetőség. Gondoljunk bele: soha nem kell azon gondolkodni, hogy a családban éppen ki melyik zárat viszi el melyik kulccsal!
Praktikus a dupla, és nemcsak az árkedvezmény miatt!
A Bordo 6000-es modell jellemzői:
5 mm-es edzett acél „lamellák”
speciális kialakítású edzett acél szegecsek
magas minőségi szintet képviselő edzett acél zárszerkezet
puha, 3-rétegű gumírozás a kerékpár védelme érdekében
rendkívül kis méretre összehajtható szerkezet
75, illetve 90 cm-es kihajtható hossz
1030-1220 grammos tömeg
10-es biztonsági besorolása
védőtok is jár hozzá
3-féle színben (fekete, piros és fehér)
[divider scroll_text=”ABUS Bordo kerékpárzárak”]
A Bordo X-Plus Granit (6500-as) modell a veszélyeztetett környékeken való lezárást célozza meg, biztonsági besorolása 15-ös, azaz a már az ABUS szigorú skáláján is legmagasabb szintűnek számít. Újdonság az idei évre, hogy a zár „háza” megújult, dizájnos, illetve hatásosabb védelmet nyújtó szilikon alapanyagból készül. A 6000-es modellhez képest az edzett acél lamellák a 6500-ösnél vastagabbak (5,5 mm), a szegecsek fűrészelhetetlenek, a zárszerkezet pedig még nagyobb védelmet nyújt a „manupulációval” szemben. A kulcs utánrendelése kizárólag az ABUS kódkártyán lévő szériaszámmal lehetséges, különben másolásmentes, egyedi kialakítású. Praktikus részletmegoldás, hogy az egyik mellékelt kulcs LED-világítással rendelkezik. A zár és a „szilikonház” is 3-féle színben kapható. Ez a lakattípus is rendelhető „kétféle lakat egy kulccsal nyitható” verzióban, így több lakatot lehet használni egy kulccsal, illetve kulcskóddal.
Új szilikontok a 6500-as csúcsmodell számára!
Mind 6000-es mind a 6500 modell számtalan nemzetközi díjat zsebelt be, felsorolni sem lenne könnyű az összeset, emellett a legtöbb biztosító cég a legmagasabb védelmi szintű kategóriába sorolja, azaz ha ezek egyikével zárjuk le (a náluk biztosított) kerékpárunk, számíthatunk a kártérítésre!
ABUS-történet dióhéjban:
August Bremicker 1924-ben alapította a vállalkozást, rendhagyó módon a cég azóta is a család tulajdonában van, modernizálva de egyben megtartva a kijelölt irányt, amelyet az alapító így foglalt össze: „A biztonság a minőségből fakad.” Tehát ha azt szeretnéd, hogy felügyelet nélkül lezárt kerékpárod akkor is ott legyen, amikor érte mész, a német székhelyű gyártó modelljei biztos választásnak számítanak. A zárakhoz felhasznált alapanyag Svájcból érkezik: a legjobb minőségben kizárólag az alpesi országban képesek speciális acél ötvözeteket előállítani. Ezek az ABUS gyáregységében különleges kezeléseken mennek át, az eljárás 100%-ban üzleti titkot képez.
Az Eurobike-on megbizonyosodhattunk arról, hogy a Bordo zárcsalád nemcsak praktikus, de tetszetős is!
A horvátországi Bikemag Megateszt nem véletlenül kezdődik a KTM Ultra 1964 LTD 29 mountain bike-kal. Személy szerint nem ezt a bringát hoztam volna haza ha választanom kell, viszont ha az árcédulát is nézem, akkor ki merem jelenteni, hogy ez a kerékpár a „best buy”…
KTM Ultra 1964 LTD 29 kerékpárteszt
Az LTD kód limitált szériára utal, és a KTM Ultra 1964 LTD 29 valóban különlegesség az osztrák gyártó palettáján. Ernst Kronreif és Hans Trunkenpolz Mattinghofenben működő üzeme 1964-ben kezdett a motorkerékpárok mellett bringákat is összeszerelni, innen a modellnévben szereplő évszám. Tavaly fennállása 50. évfordulóján a KTM „száműzte” sport/XC/maraton mountain bike modellválasztékából a 26-os kerékméretű bringákat, így a 650b kerekekkel szerelt Ultra 1964 LTD egyszerre jelképezte a dicső múltat és a jövőt.
A KTM Ultra 1964 LTD 29 sportolásra…
A merevfarú sport/XC/maraton kategóriában az Ultra széria alumínium vázakra épül, melyek közül a legjobbak – így az 1964 LTD is – triplán húzott 6061-es csőszettből épülnek, kiváló minőséget képviselve, kiváló súlyban. 2015-ben 29-es kerékmérettel is elérhető az Ultra 1964 LTD, Rock Shox Reba RL villával, XT hátsó váltóval – ezt a bringát vihettük ki a horvát tengerparton fekvő ideiglenes tesztbázisunkra, Turanjba. A kimondottan stílusos kerékpárral már az első naptól kezdve szemeztem, de még a vonzó külső ellenére sem gondoltam, hogy bringázni is rendkívül pozitív élmény lesz vele.
…és túrázásra is alkalmas
Váz:
A KTM Ultra 1964 LTD 29 alumínium vázát már most nyugodtan kinevezhetjük klasszikusnak. A triplán húzott könnyű csőszett mellett tökéletes kidolgozás, szétrobbanthatatlan hegesztések, jó minőségű 3D papucsok, divatos tapered fejcső, postmount tárcsafék felfogatás jellemzik. Látszik, hogy ez a KTM nem egy-két évig szolgálja majd gazdáját, hanem sokkal tovább marad majd a hűséges társ. Külön kiemelendő, hogy a vázat alkalmassá tették túrafelszerelések fogadására is, vagyis amellett, hogy sportolásra alkalmas, csomagos kerékpártúrákban is gondolkozhatunk ha őt választjuk.
1964 után 50 évvel 2014-ben új klasszikus született
A KTM-mel kapcsolatban mindenképpen meg kell említeni, hogy a tervezés, a festés és az összeszerelés még mindig az ausztriai Mattinghofenben zajlik, és az ULTRA 1964 LTD esetében ki is tett magáért az „iparművész tagozat”. Pedig valójában „csak” egy matt fekete vázzal van dolgunk némi KTM-narancs díszítéssel. A KTM-logó mellett többször visszaköszön az 1964-es évszám, kicsit retro stílust kölcsönözve a bringáknak. Néhány narancssárga kiegészítő hozzáadásával pedig kimondottan feltűnő „műalkotás” született, és itt hangsúlyoznám ismét az árat, ami 400 000 Ft alatt marad.
nagyobb teherbírású csomagtartó is felszerelhető
Felszereltség:
Persze a 395 000 Ft-os vételár csak akkor lehet vonzó, ha az extravagáns designhoz megfelelő minőségű alkatrészek társulnak. Nos, ezen a téren sem lehet belekötni a bringába. A soloair Rock Shox Reba RL villa ezen a szinten tökéletes, egyben költséghatékony választás. Nem annyira finom a mozgása, mint egy csúcsvillának, de ez csak annak tűnik fel, aki sokat közlekedett már két-háromszor drágább bringákon. A csillapítás viszont tökéletesen terepre és személyre szabható a szár alján található kis tekerentyűvel, műszaki analfabéták is hamar megszokhatják, megszerethetik. A bringa természetesen a mozgást lezáró lockout karral kapható, amely ergonomikus, könnyen kezelhető a kormányról.
Rock Shox Reba villa
A hajtás- és váltórendszer alapja a Shimano Deore szett az XT hátsó váltóval megbolondítva, utóbbi a láncvillák vonala mögé simuló shadow kialakítás és a pontosság előnyét kínálja pluszban. A Deore hajtáslánc meglepően jól működik, tökéletesen beállítható és terhelés alatt is megfelelően vált, egyedül a lánctányérok váltásánál nem adja ugyanazt a gyorsaságot, mint mondjuk egy duplatányéros XT, de nem bosszantó a relatív késlekedés. (Az Ultra szériában egyébként van hasonló vázra épülő full XT-s Fox villás modell, mint ahogy szimplafalú csövekből hegesztett vázra épített Alivio/Altus felszereltségű bringa is.)
Háromtányéros Shimano Deore hajtómű – szükség van rá!
A háromtányéros hajtóművel kapcsolatban megemlíteném, hogy szerintem szükséges egy ilyen bringára a legszélesebb áttételtartomány. Egy közeli sziget közepesen meredek dózerútjain is nagyjából középtányér-pörin hajtottunk túratempóban, igazán meredek, technikásabb emelkedőn pedig egy átlagos hobbibringásnak kelleni fog a legkönnyebb áttétel (22-36). Ha pedig túrázik valaki ezzel a kerékpárral, lankás, aszfaltos vagy sotteres lejtőkön a 40-11 is jól jöhet.
A Shimano alap hidraulikus tárcsaféke is kiváló
A fékrendszerről szuperlatívuszokban lehet csak nyilatkozni, az „alap” Shimano M396 hidraulikus tárcsafék fékerőre, adagolhatóságra gyakorlatilag ugyanazt hozza, mint a japán gyártó drágább termékei (sőt, az agyonkönnyített XTR-nél talán még jobb is). Továbbra is igaz a tétel: ha tárcsafék, akkor Shimano. Persze az M396 nyilván lényegesen nehezebb egy XT-nél, de annyival olcsóbb is.
Shimano Deore agyak: örök élet és egy nap
A Deore agyak-Ambrosio felnik összeállítású kerékszettnél is nehéz lenne jobbat kitalálni ehhez a bringához ezen az árszinten. A Shimano agyak egyben garanciát nyújtanak a tartós használatra és az egyszerűen megoldható karbantartásra is. Ráadásul a narancs küllővel és a KTM logókkal megbolondítva még pofásak is a kerekek. A Racing Ralph gumik a Schwalbe univerzálisan használható mountain bike köpenyei, ezen a ponton sem tudnék jobbat kitalálni.
„KTM-Ambrosio” felnik, Schwalbe Racing Ralph gumik
A többi kiegészítőt tekintve látszik, hogy ezzel a négyszázezer forintos bringával többet foglalkoztak a designerek, mint a legtöbb milliós csúcsgéppel… Egyszerűen minden a helyén van, díszítések, feliratok, fényezések, akár a nyeregre, kormányra, stucnira, markolatra, kormánycsapágyra, nyeregszárbilincsre, bárhová pillantunk, olyan érzés tölt el, hogy egy stílusos, minőségi bringán ülünk. Emellett az alumínium kormány, stucni és a nyeregszár jól teljesítek funkciójukat, nem is túl nehezek, és még a nyereg is kényelmes.
Kényelmes KTM nyereg
Menet közben:
Menet közben én remekül éreztem magam a nyergében laza montizás közben. Többször mondtam a többieknek a dózerúton haladva, hogy tulajdonképpen minek ennél jobb bringa ilyen célra… Ráadásul még a meredek köves „tesztösvényen” is gond nélkül jöttem le vele, még ha kicsit jobban is rázott egy fullynál, vagy karbonvázas XC-gépnél. Terepen egyébként olyan „feltartóztathatatlanul átmegy mindenen” 29er érzést ad, merev a váz, a széles kormány és a stucni is, kimondottan jó vele kiállva tekerni emelkedőn (12,2 kg-os tömege is teljesen vállalható). Simán használnám maratonversenyeken is, de szerintem hosszabb túrákon, vagy akár mindennapi közlekedésben is megállja a helyét.
Tetszett!
Összefoglalva a teszt tapasztalatait, konkrétan nem ismerek olyan kerékpárt, amit jobb szívvel ajánlanék „első komoly mountain bike-nak”. Vannak hasonló áron (vagy akár olcsóbban) hasonló műszaki tartalmat kínáló bringák, de bátran kijelentem, hogy ezek közül egynek sincs hasonlóan markáns stílusa. Két szóval: best buy!
További részletfotók:
InfoBox:
Forgalmazó: KTM Fahrrad Gmbh.
Elérhetőség: www.ktm-bikes.at, www.ktmteam.hu
Származási hely: Ausztria
Vázgarancia: 5 év
Alkatrész-garancia: 1 év
Vázméretek: 17″ (43 cm)-19″ (48 cm)-21″ (53 cm)- 22,5″ (57 cm)
Ajánlott fogyasztói ár: 395 000 Ft
Műszaki adatok:
Váz: KTM Ultra 6061 triplán húzott alumínium
Villa: RockShox Reba RL 29 SoloAir, 100 mm, tapered, PopLoc lockout
Első váltó: Shimano Deore
Hátsó váltó: Shimano Deore XT Shadow 10-seb.
Váltókar: Shimano Deore 3×10 seb.
Fékek: Shimano M396 (hidraulikus) 180 mm tárcsák
Hajtómű: Shimano Deore 40-30-22 (175 mm)
Középcsapágy: Shimano BB51
Fogaskoszorú: Shimano Deore CS-HG50-10 11-36T, 10 seb.
Első agy: Shimano Deore M615 – 100/5 QR CL, 32 lyuk
Hátsó agy: Shimano Deore M615 – 135/5 QR CL, 32 lyuk
Felnik: KTM Line 29 Ambrosio/Deore Cross Disc 622×21, 32 lyuk
Külsők: Schwalbe Racing Ralf Perf. 29×2.25 57-622, hajtogatós
Kormány: KTM Line 2X flat, 700
Kormányszár: KTM Line 7°
Kormánycsapágy: KTM Team drop-in, tapered 1,1/8”-1,5”
Nyeregcső: KTM Line 2D forged head, 2bolt clamp, 400/27.2
Nyeregcső-bilincs: KTM gyorszáras alumínium
Nyereg: KTM VL-1489
Markolat: KTM
Tömeg: 12,2 kg
A Mountain Bike Diákolimpia® idei éve kiemelkedő fontosságú lehet a mountain bike történetében. A 7 területi döntőből álló válogató versenyek a teljes országot lefedik, ezzel biztosítanak versenyzési és felvételi többletpont szerzési lehetőséget az általános és középiskolásoknak.
Fotó: Takács Tamás
Az idei Mountain Bike Diákolimpia® több szempontból is különlegesnek mondható, hiszen a Magyar Kerékpársportok Szövetsége által létrehozott rendszer mindamellett, hogy lefedi a teljes országot, még fejleszthető, strukturált és bővíthető is. Az április 11-12-én Nagykovácsiban, Szegeden és Veszprémben kezdődő első Mountain Bike Diákolimpia® Területi Döntők azonos ügyességi feladatokkal várják a résztvevőket.
„Tetszik, hogy létrejött egy ilyen teljes országot lefedő rendszer, az pedig különösen jó, hogy ez rögtön kombinációs verseny, vagyis ügyességi és erőnléti részből áll. Úgy gondolom, hogy aki részt vesz egy ilyen megmérettetésen, az megtanul bringázni. Így nem csak közlekedni tud majd a gyerek, hanem valóban tudja kezelni a bringát” – mondta Benkó László, a mountain bike utánpótlás válogatott szövetségi kapitánya. „Az először Ausztriában bevezetett ügyességi feladatok kötelező teljesítése, vagyis a kombinált rendszer nagyon fontos, közzététele pedig hasznos, mert így mindenki előtt tisztán látszik, hogy a mountain bike-ozás nem egyenlő a klasszikus bringázással. Nem arról szól, hogy felülsz, váltasz, mész és fékezel. Az egységesség pedig az esélyegyenlőség miatt kell, így mindenki ugyanúgy tud rá készülni, és mindenkinek lesz már technikai tudása függetlenül attól, hogy milyen eredménnyel szerepel a diákolimpián. Azt remélem, hogy ez a mostani diákolimpia valaminek az eleje és nem a vége. Távolabbi tervekben ezt tovább kellene bontani megyei vagy járási szintekre is, hogy minél több gyereket lehessen elérni. Ez segítené a válogatott kibővülését is, szélesebb bázist adva a sportágnak.”
egy létező, "doppingszerként" is alkalmazható alkatrész
A vasárnap John Degenkolb győzelmével véget érő Milano-Sanremo klasszikust követően nem éppen klasszikus doppingellenőrzés kezdődött, ami a dobogósokat és még 33 versenyzőt, illetve versenykerékpárt érintett…
egy létező, „doppingszerként” is alkalmazható alkatrész
A cyclingnews.com információi szerint 36 kerékpárt vizsgáltak át, a 3 dobogósét, valamint a Trek, a Quick Step és a Tinkoff-Saxo 11-11 gépét, közvetlenül azután, hogy a versenyzők leszálltak róla, illetve a kísérőkocsikon lévő bringákat is leszedték. A Gazzetta dello Sport az Astana Team kerékpárjainak vizsgálatáról is beszámolt, de ezt a cyclingnewsnak már nem erősítették meg.
Idén már a Párizs-Nizzán is átnéztek hat csapattól 2-2 kerékpárt, de ahogy a Milano-Sanremo után, úgy Franciaországban sem találtak semmit, ahogy eddig még sehol, ilyen jellegű csalással nem bukott meg senki. A vizsgálat során vasárnap kivetették a szerelőkkel a nyeregcsövet és a középrészt, majd mikrokamerákkal nézték át a vázakat belül, szokatlan alkatrészek után kutatva, eredménytelenül.
A ma legdivatosabb kerékmérettel rendelkező Riddle H1.7: 149900.- Ft
Az erdélyi kerékpárgyártás dinamikus fejlődést mutat köszönhetően olyan világhírű márkáknak, mint a Campagnolo, a Mavic, a Sidi, illetve a Casco, amelyek közel teljes termelésüket keleti szomszédunkhoz telepítették. Egyértelműen bíznak az ottani jól képzett munkaerő teljesítményében, precizitásában. Ezek után alig meglepő, hogy ezt a tendenciát most már a feltörekvő erdélyi kerékpárgyártók is erősítik, a trend zászlóshajója pedig egyértelműen Déva vára mellett létesült Devron márka.
A Devron Romániában jelentős forgalmazói hálózatot tudhat magáénak, az eladási számok egy bő húszmillió lakosú országnak megfelelő volumennel dicsekedhetnek. Mivel a gyáregység közelebb van Budapesthez, mint Bukaresthez, logikus lépés, hogy a magyar vásárlók számára is elérhető legyen a Devron kínálata. Jelen bemutatónk tárgya a cég Riddle H1.7 nevű modellje, amely többek között egy német szakmai weboldal tesztjén is fényesen szerepelt. Lássuk mit tud a Riddle H1.7, majd a bemutató végén eláruljuk a slusszpoént, az ajánlott fogyasztói árat!
A Devron Riddle modellcsalád mindhárom ma kurrens kerékméretet kiszolgálja, a belépő árszinten kapható Riddle H1.9 29-er kerekeken gördül, a Riddle H1.7 ugyanazt a színvonalat képviselő 650B-s, a Riddle H1.6 pedig ezen kategória hagyományos 26”-os változata. Mindhárom változatnak megvan a maga varázsa, felhasználói rétege, a vázak pedig annak rendje és módja szerint a kerékméret adta geometriát és terhelési igényeket követik. Az 1700 grammos váz hegesztései makulátlanok, az esztétikai megjelenés kétségtelenül trendi, szakértő szemmel is „vérprofi”, nem mellesleg a legjobb aluötvözetekből, változó falvastagságú csőszettekből pontosan lecsiszolt hegesztéssel rendelkező darabokról van szó.
A felszereltségre sem lehet panasz: a belépő árkategóriában szereplő Riddle H1.7 esetében is már Tektro Auriga hidraulikus fékrendszert kapunk, a köpenyek a Continental Race-King hajtogatós változatai, az alkatrészszett pedig Shimano Altus/Alivio mix. Kell ennél több egy kellemes hétvégi terepezéshez, kiruccanáshoz?
RetroBlog rovatunkban már nem egy kerékpár szerepelt, amely Ernesto Colnago üzemében látta meg a napvilágot, ellenben mountain bike-ot még nem mutattunk a legendás olasz gyártótól. Most ezt a hiányosságot orvosoljuk a nyomtatott BikeMag-ben megjelent egykori kerékpár-bemutatóval. A szó Tóth Zoltáné…
A cikk megírásához szükséges adatgyűjtés során némi nehézségbe ütköztem. Meglepő volt, hogy a hivatalos honlapon sem találok szinte semmit az egyik legpatinásabb olasz vázgyártó mountain bike modelljeiről – eltekintve a Ferrarival közös limitált szériáról. A kerékpáros szakmán belül otthonosan mozgó „szakik” is visszakérdeztek: ”Miért, volt valaha Colnago monti?”
Igen, volt, sőt jelenleg is van. Sorozatunk e havi sztárja 1991-ből származik, vagyis a hegyigépek fénykorából. Ekkortájt – azaz az 1987-től 1994-ig tartó pezsgő években – még egy országúti vázgyártással már-már vallásos elhivatottsággal foglalkozó műhely, mint a Colnago, két különböző típust is gyártott párhuzamosan. Ilyenek voltak az igények, a kor lelkesedése a kuriózumszámba menő MTB „csodamasinák” iránt. A topmodellt a Campagnolo megboldogult OR (Off Road) szettjével szerelték. Sajnos a későn ébredő olasz alkatrészgyártó képtelen volt lépést tartani az MTB dinamikus fejlődésével és az akkori konkurenciával, így az OR család fejlesztése és gyártása a 90-es évek közepére megszűnt. A cikkünkben szereplő „sportmodellt” viszont Shimano XT-vel szerelték. Ez akkoriban egy Colnago rajongó számára körülbelül szentségtörést jelentett; főképp egy talján számára, mint amilyen például Federico Fellini filmrendező, aki számtalan a Colnagót gyűjtő prominens személyiségek közül.
Ernesto Colnago
Az 1932-es születésű legendás mester 14 évesen versenyezni kezd, hogy aztán röpke öt évvel később, az 1951-es Milano-Busseto Classic közben egy bal láb töréssel végződő szerencsétlen esés versenyzői pályafutásának abbahagyására kényszerítse. 1953-ban indítja önálló vállalkozását, egy évvel később már saját kerékpárüzlete van Cambiago-ban. Másfél évtizeddel később, 1969-ben jelenik meg először a Colnago vázakon a védjeggyé vált díszes, a logót is magába foglaló öntött muff-dizájn (microfusion casting). 1986 kiemelkedő dátum a cég életében – mármint a technológia fejlődését tekintve: ekkor kezdődik egy, a későbbiekben egyre szorosabbá váló együttműködés az „autóipar Colnagójával”, a Ferrari-val. A rá következő évben jelenik meg a teljesen egyenes Precisa villa, a márka másik legmarkánsabb „védjegye”. Vázgyártásuk egyik ékköve, az 1993-ban bemutatott Bititan modell, egy újabb egyedi megoldással: dupla alsócsővel. 1994-ben Tony Rominger újabb sporttörténeti eseménnyel gazdagítja a cég sikertörténetét: megdönti az egyórás rekordot egy Colnago nyergében – 55,291 kilométerrel.
[divider scroll_text=”Colnago MTB, 1991″]
BLU PERLA
A mi kis gyöngyszemünk igazából egy versenykerékpár-technikával épített mountain bike. A váz forrasztással készült, kidolgozásában az utolsó részletig igazi Colnago minőség. Az ITM speciális stucniját kizárólag e cég számára gyártotta, amely a kerékpár elejét díszíti. Műtárgynak sem utolsó, bár a kis „sarkantyút”, mely a kerékpáros felé néz később elhagyták. Gondolom gyorsan rájöttek: szép, szép, de kissé balesetveszélyes konstrukció… Tanulságos olvasmány a kormány felülete. Manapság hány gyártó merné ráírni, valóban miből mennyi is található az adott alkatrészben, például mennyi rezet tartalmaz. Aztán itt van a szögegyenes villa, ami egyszerűen bámulatos és szemet gyönyörködtető. Manapság is léteznek egyenes lábú merev villát gyártó cégek, de itt valami egész másról szól a dolog: ez itt esztétikum! A hátsó támvilla összekötője is teljes egészében a Colnago országúti vázainak megoldását alkalmazza: két apró rombusz alakú „talppal” rögzítették a csövekhez. S hogy mennyire lokálpatrióta a gyár, újabb bizonyíték a középcsapágy – bár itt inkább hajtómű-tengelyről kell beszélni.
Véletlenül sem monoblokkot találunk, hagyományos 122,5 mm-es olasz tengelyen pihen a 46-36-26-os fogszámú XT hajtómű. Figyelemre méltó a hátsó fék is, amelybő túl sok nem szaladgál az utakon: a Shimano U-fékről van szó. Olyasmi volt a japánok számára, mint a Campának a legendás Delta fékei. Mint alkatrészek meglehetősen felemás teljesítményt nyújtottak ám mint gyűjtők drága kincsei kétségtelenül beváltak… Itt egyébként egy újabb szépséges részletmegoldást találunk: mivel minden bowden alul vezetett, így a középrész alján 3 bowdennek kellett sima utat biztosítani. Az apró kis felülforrasztott terelő finom kis részlet; olyasmi, mint a megboldogult Ibis ökölbe szoruló kezet mintázó hátsó bovdenvezető szeme némely modelljük támvilláján.
Nem csak az egyenes villa miatt speciális ez a modell. Mint azt előbb már írtam, ez egy országúti technológiával épített monti. A teljes hátsórész, tám- és láncvilla egyenes, semmiféle „esbend” vagy hasonló. Borzasztóan filigrán – és montihoz mérten igen rugalmas. Hasonlóan kecses, de nagyon sérülékeny a váltótartó fül: gondolom Colnagóék nem sokat időztek egy másfajta papucs tervezésével és gyártásával. Valljuk be őszintén: gyaníthatóan nem vártak komoly babérokat a hegyikerékpárjaiktól, sokkal inkább adaléknak szánhatták a világméretű Colnago-mítosz alkotóelemeihez…
Sajnos nem készült fotó az eredeti állapotról. Mindenesetre a restaurátor az utolsó csavarig lebontotta, szakszerűen felújította, a váz újrafényezve, a kerekek újrafűzve: igazi gyöngyszem az MTB-k történetében!
A szezon első hazai országúti kerékpáros megmérettetéséről, a Félsziget Kupáról a győztes, az Utensilnord színeiben induló Pelikán János számol be.
Pelikán János
A tihanyi félszigeten kijelölt szokásos körben zajló 84,6 kilométeres nyílt országúti versenyen a kerekesek megúszták az előzetesen jósolt borús időt, tulajdonképpen kellemes márciusi idő fogadta a mezőnyt a 11 órai rajtnál. Tavalyhoz hasonlóan ismét szökevénysiker született, Pelikán János így foglalta össze az eseményeket:
A lassú rajtot követően azonnal megindultak az akciók. Próbáltuk kontrollálni a mezőnyt, ami egész szépen sikerült is. Több olyan elmenés is kialakult, ami jó lett volna nekünk, de felhúzták rájuk a sort. Emellett az emelkedők nem elég hosszúak ezen a pályán ahhoz, hogy igazán nagy különbséget ki lehessen rajtuk alakítani.
A harmadik körben Pályi Csaba ment el egyedül a mezőnytől. A negyedik körben lendületből érkeztem a cél előtti kisebb emelkedőre, ebből tovább is mentem. Felértem Csabira, majd innen gyakorlatilag egyedül mentem a célig, mert Csabi nem tudott vezetni, illetve az utolsó körben leszakadt rólam a meredeken. Miután elmentem, a csapat végig fogta a mezőnyt, ezért nagy köszönet! Gönczy Gergőnek is, aki a második körben elesett és kulcscsontját törte, ezúton jobbulást kívánok!
