A Magyar Kerékpáros Körverseny immár 7 éve nem kerül megrendezésre hazánkban, ami egyértelműen bizonyítja, hogy mind az MKSzSz mind pedig az MKSZ nem a sportág érdekeit képviselve működtette a magyarországi országúti versenyrendszert az elmúlt 7 évben. Mint azt számtalan nemzetközi példa mutatja, egy ország nemzeti körversenye kiindulópontja és elengedhetetlen kelléke az adott ország magas színvonalú, nemzetközileg is mértékadó országúti kerékpáros sportéletének.
Tour de Hongrie – több mint 10 éve
Az MKSZ mint országos sportági szakszövetség a sporttörtvényben rá ruházott jogai és kötelességei folytán felelős a magyar kerékpársport versenyrendszerének megszervezéséért. Ennek a feladatának szellemében, illetve a kerékpársport fejlődéséért való elkötelezettség miatt, az MKSZ a Tour de Hongrie Magyar Kerékpáros Körverseny mielőbbi újraélesztése és hosszú távú fejlesztése mellett elkötelezett. Az MKSZ célja, hogy a Tour de Hongrie mielőbb az UCI Europe Tour versenyrendszerbe illeszkedő esemény legyen, melyen keresztül a magyar országúti kerékpározás szervesen bekapcsolódhat a nemzetközi kerékpársportba.
A Tour de Hongrie verseny történelmi hagyománya, illetve annak rendezési joga a Magyar Kerékpársportok Szövetségének (MKSZ) legértékesebb vagyon értékű joga és a szövetség ennek megfelelően hasznosítja is azt. Elfogadhatatlan, hogy egyes szűk érdekcsoportok, vagy magánszemélyek ezt a kiemelkedő közösségi vagyont kisajátítani próbálják, akár mert egyéni érdekeik vezérlik őket, akár mert passzivitásuk révén a versenyt immár 7 éve ellehetetlenítik. Az MKSZ elnökeként mindent megteszek, hogy a Magyar Kerékpáros Körverseny megfelelő rangú, minőségű és a szövetség működése számára anyagi hasznot hajtó formában kerüljön újraindításra.
A 2015-ös, és a jövőben megrendezésre kerülő magyar kerékpáros körversenyek megkülönböztető védjegyei – mind az elnevezés, mind pedig a grafikai megjelenés vonatkozásában – az MKSZ tulajdonában vannak, azok védjegyként való bejegyzése folyamatban van a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál.
Az MKSZ elnökeként, a közösségi tulajdon szem előtt tartása mellett, a verseny szervező Vuelta S.E. / Vuelta Kft. vezetőségének egy olyan feltételrendszer elfogadását tűztem feltételként a 2015-ös Tour de Hongrie megrendezése kapcsán, ami megfelelő anyagi ellentételezést nyújt a szövetség számára a vagyoni értékű jog használatáért, illetve, ami magas minőségi és szakmai feltételek betartását garantálja.
– A verseny szervező semmiféle szövetségi anyagi támogatást a verseny lebonyolításához nem kap! – A Vuelta S.E. / Vuelta Kft. 2015-ben használhatja a Tour de Hongrie védjegyeket, amelyért 5 millió forint + ÁFA védjegy használati díjat fizet az MKSZ-nek. – A Vuelta S.E. / Vuelta Kft. mindenben támogatja az MKSZ által kirendelt verseny és rendezvény auditor működését mind a verseny előkészületi, mind pedig lebonyolítási szakaszában. Az auditor az MKSZ elnöksége illetve a közgyűlés számára jelentést tesz a verseny lebonyolítását követően 15 nappal. – A Vuelta S.E. / Vuelta Kft. a Tour de Hongrie védjegyhasznosítási jogát kizárólag egy évre, próba jelleggel kapja meg, és amennyiben mind pénzügyileg, mind pedig szakmailag minden szempontból kielégítő a 2015-ös együttműködés, nyílik majd meg az út, a verseny további hasznosításáról szóló tárgyalások előtt. – Az MKSZ érdeke azt kívánja, hogy a jövőbeni hasznosítást, nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan az MKSZ tulajdonában lévő gazdasági társaság keretein belül oldjuk meg, ezzel is biztosítva, hogy a közösségi tulajdon a szövetség céljait szolgálhassa hosszú távon.
Mivel a 2015-ös MKSZ költségvetési terv elnökségi megtárgyalásakor, az országúti szakág képviselői az általam javasolt költségvetés irányelveket nem elfogadva, az országúti utánpótlás fejlesztés költségvetését az eredeti javaslat 1/3-ára csökkentették, javasolni fogom az elnökségnek, hogy a Tour de Hongrie hasznosítása során befolyó 5 millió forint + ÁFA összeget az MKSZ az országúti utánpótlás nevelés kizárólagos céljaira különítse el 2015-ben.
Gyerekjáték vagy sem? Ha végigolvasod a cikket, neked is világos lesz!
Alaposan leteszteltük, és kiveséztük a mechanikus Shimano XTR és az XTR Di2 szettet az utóbbi hónapokban. Először kezdjük a mindenki számára kuriózum, és talán inkább érdeklődésre számot tartó váltórendszerrel: az elektromos kivitellel.
Természetesen össze is fogjuk hasonlítani egy másik írásban a mechanikus és elektromos Shimano XTR szettet, de úgy gondoltuk (eredeti terveinkkel ellentétben) a Di2 sokrétűsége, komplikáltsága külön cikket érdemel.
Gyerekjáték vagy sem? Ha végigolvasod a cikket, neked is világos lesz!
Ezt a cikket ketten írtuk, és mondhatni a két végletet képviseljük a „smart” bringás dolgokkal kapcsolatban. Tufi utál mindent ami nem mechanikus, egyszerű, könnyen kezelhető, ellenben maximális teljesítményű, én pedig imádom az árammal működő, bonyolult, de a fejlődés/fejlesztés mellett a tökéletes használhatóságra törekvő irányzatokat. Mondhatni a teljesen elutasító, és a teljesen elfogadó bringás kezei között volt az XTR Di2 szett. Sokat gondolkoztam rajta hogy jó-e ez így vagy kéne valaki aki a középutat képviseli? Aztán arra a megállapításra jutottam hogy ezt a szettet vagy imádni, vagy utálni fogod, tehát rendben vagyunk. (Itt azért hozzátenném, hogy a Di2 Dura Ace/Ultegra elsőre szerelem volt, másrészt viszont igaza van Thommey-nek, mert az elmúlt 10 évben a saját bringáim kormányát még kilométeróra sem rondította soha, nemhogy bonyolultabb kütyü – Tufi, a szerl.)
Nézzük „röviden” milyen részekből áll az elektromos szett, már amiben eltér a mechanikustól:
Váltókarok (SW-M9050)
A Firebolt Shifter kinézetének „szépségén” lehet vitatkozni, meg ez amúgy is szubjektív. Mindenesetre kevés helyet foglal, és teljesen személyre szabható. Mit is jelent ez? Alapból mindkét kar pozíciója állítható attól függően, hogy milyen hosszúak az ujjaid. A bal oldali váltókar elhagyható még dupla vagy tripla tányéros hajtóművel is az automata Syncro Shift mód miatt. A két kar funkciója (lefelé vagy fölfelé váltás) megcserélhető szoftveresen, és az is paraméterezhető, hogy a karok nyomvatartása közben mi történjen, de erről majd később. Súlya 64 gramm, ára 56.000 HUF / db
Vezérlő egység (SC-M9050)
A Di2 szett „agya”, (Junction A) és fokozat kijelzője, illetve néhány beállítást is ezen tehetünk meg a legkönnyebben. Nagyjából bárhová felszerelheted a kormányon, erős napsütésben is könnyen leolvasható, és mindenről informál amire menet közben szükséged lehet. Ilyen az akku töltöttsége, az aktuális hátsó fokozat, a kiválasztott menetprogram, és a teleszkópok állása (a FOX iCD elektromos rugóstagjait is rá lehet kötni). Ebbe csatlakozik bele a rendszer töltő/adatkábele ha számítógéphez szeretnéd kötni. Alján egy gombot találsz. Ezzel tudsz a manuális, és a kétféle Syncro Shift automata üzemmód (S1, S2) között váltani, illetve manuálisan tudod trimmelni a váltók pozícióját ha szükséges, akár menet közben is. Súlya 30 gramm, ára pedig 30.000 HUF.
Akkumulátor (SM-BTC1)
A szett legcsúnyább része, ezt ki kell mondani. Egy bumszli izé a kulacstartó konzolra felfogatva. Szerencsére az XTR Di2 szett kompatibilis az 500mAh-s SM-BTR1-es akkuval, és a nyeregcsőbe szerelhető SM-BTR2-essel is. Nem mellékesen ez az akku megy bele a BTC1-es házba is! A demo szettet ezzel küldte a Shimano, mivel tutira minden bringára felszerelhető. Az SM-BTC1 súlya 51 gramm + 58 gramm az akkumulátor. Ára 49.000 HUF szettben.
Junction B (SM-JC40, SM-JC41)
Innentől bonyolódik kicsit a dolog. Ahhoz hogy a Shimano E-Tube szoftver kommunikálni tudjon az XTR Di2 szettünkkel, szükséges a Junction B névre keresztelt cucc is. Az alábbi táblázat mutatja meg, hogy melyiket milyen akku+kábelszett esetén kell beépíteni. Pontos típusára szükségünk lesz még a programmal való összekötékor is! Ára 6.000 HUF, súlya 20 gramm körül van.
E-tube kábelezés (EW-SD50)
Kábel bábel
Ha külön vásárolod meg az XTR Di2 szettet (erre kis esélyt látok), akkor szükséged lesz a megfelelő hosszúságú E-tube kábelszettre is. A táblázatban láthatod melyik vázmérethez „elvileg” melyik szett szükséges. Csahogy egy merev váz esetében nem ugyanazok a hosszúságok vannak mint mondjuk egy 160 mm-t mozgó össztelósnál, ezért ezeket célszerű előre pontosan lemérni! Ára hossztól függetlenül 6.990 HUF.
Első váltó (SD-M9070(dupla SD-M9050(tripla) )
Brutál erős egység, ami akár el is hagyható ha csak a Syncro Shift-et használod. Erőssége a hátránya is. A láncot felrakja bármi is történjen. Országúton még ha fáradt vagy sem esik a pedálfordulat 60 alá, montinál azonban emelkedőn akár 50 alatti is előfordulhat. Egyelőre nincsen hosszú távú tapasztalat az első váltó élettartamáról, mindenesetre nem árt odafigyelni erre, mert a motor az tolni fogja a láncot ez az egy biztos. Az Ultegra és Dura Ace Di2-nál már megismert automata trimmelést az XTR is megkapta, imádjuk is érte, mert így szinte sosem zörög a lánc az első váltó terelő lemezén. Ára 90.000 HUF, súlya 112 gramm.
Hátsó váltó (RD-M9050 SGS/GS)
Rövid- és hosszúkanalas kivitelben is készül az elektromos XTR hátsó váltó attól függően, hogy mekkora hátsó lánckereket illetve szimpla/dupla/tripla hajtóművet használunk. Benne van az RD+ kapcsoló, ez segíti a rugó „gyengítésével” a kerék kiszedését, plusz megkapta az új „Adjustable Chain Stabilizer”-t ami nem más mint az imbuszkulccsal állítható rugóerősség. Nem árt ha vigyázol a Di2 szett legdrágább darabjára mivel 150.000 forintot kell leszurkolni a 295 grammos váltóért!
Ebből is látszik tehát, hogy minimum 389.000-et kell kicsengetni a kasszánál és ebben nincsen benne a bal váltókar, a hajtás, és a fékrendszer! Nem olcsó játék, de a csúcstechnika sosem volt az.
Nem lesz sétagalopp, de kis odafigyeléssel otthon is összeszerelhető.
Ha megvannak a cuccok, fel van töltve az akku és összedugtál mindent, még korántsem fog működni a rendszer. Le kell töltened a Shimano oldaláról ( http://e-tubeproject.shimano.com ) az E-tube szoftvert. Itt mindjárt gondba kerültem, mivel OSX operációs rendszerre elfelejtették megírni! Ezt nem is igazán értem, mikor az amerikai piac 3/4-e Mac-et használ, és a világ többi részén sem elenyésző gép fut. Windowsosoknak nem kell félni, van még XP-re is. Szerencsére sok erőforrást nem igényel, elfutott az Atom processzoros régi Asus eePC-men is, ami minden csak nem erőmű. Ellenben könnyű magaddal vinni az erdőbe az első utakra 🙂
Ha összekötötted az USB kábelt a vezérlőegységgel (egy nyomorult 220 V-os átalakító sem fért az árba, de szerencsére mindegyik jó hozzá, persze célszerű az erősebb 2A-est választani-ilyen az iPhone, iPad töltő-mert hamarabb feltölti), akkor első lépésként ki kell választani hogy MTB a szett amit kezelnie kell. Van még országúti és trekking is mivel az Alfine Di2-t is ezzel babrálhatod.
Ha kipipáltad a megfelelő részegységeket (a Junction B pontos típusa itt már lényeges), akkor megvizsgálja minden ok-e. Ha elrontottál valamit akkor sincsen pánik, pirossal jelzi mi nem tetszik neki. Amennyiben minden zöldre vált, kapcsolódva is vagy a Junction A-hoz és kezdetét veheti a pontos paraméterezés. Egy valamit el kell előre mondani: mindent állíthatsz otthon magadnak, de ha például az automata váltástérkép rossz beállítása miatt láncot szakítasz, vagy váltót törsz, akkor nem lesz garanciális a dolog! Nagyjából úgy lehet ezt megfogalmazni, mintha egy új BMW vezérlőelektronikájába belenyúlhatna a végfelhasználó. Arra persze kíváncsi leszek mikorra és hány kerékpárbolt fogja átlátni, kezelni a rendszert, pedig egyre több Di2 fut az utakon. Tehát csak ésszel, megfontoltan! Akárcsak minden firmware-el rendelkező kütyü esetében itt is aranyszabály a mentés. Mielőtt bármit babrálnál, mentsd el az aktuális alapbeállítást, és utána kezdj csak hozzá.
Ahogy már írtam a váltókaroknál a lefelé és fölfelé váltó karok szoftveresen megcserélhetőek. Nekem is az volt a kényelmesebb, hogy a kis kar váltson hátul fel, és a nagyobbik le. Semmi probléma, állítsd át!
Első beállításkor, vagy bármikor később, ha nem tökéletes a váltás, akkor +(-)12 fokozatban tudsz finomhangolni ezen. A legjobb megoldás egy görgőn tesztelni, mert így ott a számítógép is kéznél. Megteheted ugyanezt menet közben, akár az erdőben a vezérlő egységről manuálisan ha mondjuk ütést kap a váltófül és korrigálni kellene.
A „synchronized shift map settings” a Syncro Shift automata első váltó kezelés váltástérképének beállításához szükséges. Tehát elegendő csak a hátsó váltóval váltani, elől az előre beállított lánckerekeknél le-vagy föl teszi a láncot az első váltó. Imádtam ezzel játszani, tényleg pályához, bringázási stílushoz, pedálfordulathoz beállítható a rendszer.
A „multi shift mode setting” menüben a váltás gyorsaságát lehet beállítani. Sajnos alapbeállításban ez a „normal”, de a „slow” és „very slow”-állásra már nem is voltunk kíváncsiak mivel a „very fast” is éppen hogy eléri a mechanikus szett váltásgyorsaságát. Mielőtt mindenki a leggyorsabbra állítaná, meg kell jegyezni, hogy ide bizony pedálfordulat szükséges. Ha lassan tekersz (80-as fordulat alatt), a váltók akkor is felrakják a láncot nem törődve a lánc, a motorok, és az egyéb alkatrészek terhelésével. A program figyelmeztet is hogy a „fast” és „very fast” módban magas pedálfordulatot használj!
Ha mindezeket beállítottad, akkor mentsd el a file-t a számítógépedre, illetve a szoftverben is. Én véletlenül kihúztam a kábelt mentés nélkül, és olyankor se kép, se hang, be sem kapcsol a bringán a cucc! Természetesen a Shimano folyamatosan fejleszti, csiszolja a firmware-eket így néha nem csak magát az E-tube szoftvert hanem a részegységek programját is frissítened kell. Semmi extra, 2 másodperc az egész, de tudj róla.
Belőttük a szettet, irány bringázni! Ahogy Tufi írásában is szó lesz róla, alapbeállításokkal kaptuk meg a cuccot, így első menetben mondhatni nem ájultunk el tőle. Sajnos az XTR Di2 olyan mint egy alkatrészekből összecsavarozott Forma1-es autó. Beindulni be fog, de akkor lehet vele élvezetesen menni, ha a fenti finomhangolás megtörtént.
Alapállásban nekem a váltás gyorsasága tényleg a Deore szettel egyenértékű. Lehet vele együttélni, de fél milláért nem ezt vártam. A leggyorsabbra állítva valóban helyreáll a rend, mindaddig amíg a mechanikus XTR-re nem ülsz át. Mivel a lehetőség adott volt, ki is jött a lehelletnyi különbség. Talán nem lövök mellé, ha azt mondom úgy vált a Di2 leggyorsabb állásban mint az előző XTR mechanikus szett.
Ha már be van lőve jól a Syncro Shift, akkor részemről a bal váltókart el is lehetne hagyni. A fő bajom az a szimpla tányéros bringákkal, hogy 28-as, 30-as tányérral tudok hegyre menni, de síkon, enyhe lejtőn 32-34-es kellene. Az XTR Di2-val megoldható, hogy csak hátul váltsak, de meg legyen széles áttétel tartomány.
Az akkumulátor kapacitása az országúti szetteknél megszokott hosszúságú, így több mint egy hónapig üzemelni fog egy feltöltéssel.
Az első váltás minősége a DemoDay-en próbált gépen non plus ultra volt. A tesztbringán sajnos nem. Bárhogyan trimmeltem az első váltót, vagy az alsó kettőn volt tökéletes a váltás vagy a felső kettőn. Nem hittem el hogy a Shimano ekkorát hibázna. És utánajárva igazam is lett. Sajnos az XTR szetthez megfelelő váz is dukál. Amit ehhez a láncvonalhoz terveznek. A teszteléshez összerakott vázon azonban nem jött ki az 50-es láncvonal. A mechanikus szetthez tartozó ugyanilyen váznál nem volt gond, ugyanis a dupla hajtómű 48.8-as láncvonalú, így ott összeállt a kép. A tripla hajtómű viszont túlzottan jobbra került így ahhoz hogy a nagytányérra váltás tökéletes legyen +10-ig el kellett trimmelni az első váltót, ami azt okozta hogy kistányérnál hamar beleért a lánc a terelő lemezekbe. Így ha a szettet vennéd a már meglévő vázadhoz, ezt mindenképpen vedd figyelembe!
Amennyiben mégis kellene egy végszót mondanom, azt mondanám, saját pénzből megvásárolva a mechanikus XTR-t venném, ha állna mögöttem egy csapat, akkor a Di2-t. Én szeretek játszani a sok beállítással, meg az adott terephez igazítani a szettet, de valljuk be egy átlagos (műszaki) tudású bringásnak ettől hamar elmenne a kedve! Brutálisan komoly fejlesztés, nem is tudta eddig a Shimano-n kívül más meglépni, de egyelőre ez inkább a versenyzőknek való. Én megvárom mire kiforrott lesz mondjuk az XT Di2-nál.
Most pedig jöjjön Tufi véleménye:
Horvátországba két XTR-rel szerelt mountain bike-ot vittünk tesztelni, minden ugyanaz, kivéve a váltórendszert: egyiken a mechanikus, másikon az elektromos Di2. Thommey részletesen ismertette a műszaki érdekességeket, tudnivalókat, így erre most nem kellene kitérnem, de bizonyos értelemben mégis, főleg a Di2 verziónál. Próbálom most az átlagos műszaki érdeklődésű felhasználót képviselni, aki inkább bringázni szeret, mint a kerékpárt babrálni.
Nem az első randim volt Horvátországban az elektromos XTR-rel, tavaly az Eurobike Demo Day-en már mentem vele pár kört. Németországban egy duplatányéros hajtóművel szerelt rendszert sikerült tesztelni, a Shimano szervizsátrában gondolom maximálisan ügyeltek rá, hogy a teszterek a lehető legpontosabban beállított váltókkal vihessék ki a bringákat.
Ott számomra meggyőző volt a váltásteljesítmény, sőt, kellemes élményt volt, ahogy zizegtek a kis elektromotorok a fentebb és a linkelt cikkben szintén ismertetett Syncro Shift mód is nagyon tetszett. Akkor csak visszaváltás sebességét említettem negatívumként, de az is csak egy nüansznyi eltérést jelentett a legerősebb rugójú váltókhoz képest. Szó esett a programozhatóságról és az integrációban rejlő lehetőségekről is, amivel kapcsolatban viszont kicsit megváltozott a véleményem…
Biztosan szeretnél ilyennel foglalkozni az erdőben?
Azóta kiderült számomra is, hogyan programozható például csak a váltás sebessége, meg ezer más dolog. Thommey magára vállalta, hogy majd kiképezi magát XTR Di2 vonalon, de ahogy érkeztek tőle másodkézből az információk, egyre kevesebb kedvem volt elraktározni őket… Időrendben amikor erre az álláspontra jutottam már túl voltunk az éles bevetéseken, úgyhogy ugorjunk kicsit vissza a horvát terepre:
Természetesen az egyik legizgalmasabb kerékpár volt a Di2 XTR-rel szerelt gép a tesztflottából, elvileg patentre beállítva kaptuk őket. Az első méterek után „egyszerű bringásként” ennyi jött le: hát bizony nem vált rendesen. Hátul talán még inkább lassú lefelé, mint a Demo Day-en, elöl pedig konkrétan nem akarja feltenni a tripla hajtóművön nagytányérra, ha hátul a felsőbb fogak valamelyikén van a lánc (utóbb kiderült: a Thommey által leírt láncvonal probléma miatt).
Sebaj, elkezdjük állítgatni, illetve inkább Thommey, mert az XTR Di2-t kicsit bonyolultabb programozni, mint az országúti változatot – utóbbival én is meg szoktam birkózni, vagyis nem szükségeltetik hozzá Jedlik Ányoshoz mérhető műszaki véna. Csak néztem, néztem, mit művelünk, de az már nem biztos, hogy reprodukálni is tudtam volna, mindegy – gondoltam magamban – legalább van megoldás a problémára…
A kulacstartós akku elrontja a képet.
Megint felülök, ok, ok, jobb, végül is felteszi a láncot, bár csak akkor, ha hosszabban nyomom a gombot. Elindulunk bringázni, első komolyabb emelkedő, igazi terhelés alatti váltás, középtányérra le, nagytányérra vissza… Shit… Harmadszorra már bővebben fejtettem ki a véleményemet, magyarul és hangosan…
Ragozhatnánk a történetet, de hiába Thommey 20 éves tapasztalata a Shimano mountain bike alkatrészekkel, valamint naprakészsége a különböző programozási metódusokban, ott kint nem akart javulni a helyzet, a Shimano XTR Di2-t nem sikerült eljuttatni olyan szintre, hogy mondjuk egy Deore alkatrészcsalád váltásteljesítményét adja. (A további finomhangolás illetve váltás sebesség beállítás már itthon történt – Thommey.)
Persze ezen a ponton lehet azt mondani, hogy mi vagyunk a buták, meg a szerény képességűek stb. Lehet linkelni a megoldást, valószínűleg Thommey végigolvasta az ott leírt információkat is. Akkora volt a különbség a friedrichshafeni élmény és a horvátországi között, hogy nekem nem volt más ötletem, minthogy a Di2 változat esetleg egyszerűen nem szereti a háromtányéros hajtóművet, talán kevesebbet tesztelték ilyennel. A versenyzők – és ezért az ő majmoló hobbikerékpárosok – már úgyis 1x- vagy 2×11-et hajtanak, nem is értem, mi miért triplákat kaptunk, nem is emlékszem, hogy láttam volna-e már máshol triplatányéros XTR szettel szerelt kerékpárt.
Tripla 2015-ben egy XCO/XCM csúcsgépre?!
Amikor hazaérkeztünk, Thommey rögtön elzarándokolt Vargányához és felkötötték a laptopra a versenygépet. Hááát… elmondása alapján nem volt egyszerű. Az első kérdés, ami felmerült bennem, mi van, ha én egyszerű vásárlóként veszek egy Di2 XTR-rel szerelt bringát, és mondjuk hasonlóan működik, mint a teszten? Hová viszem? Írok a hazai forgalmazónak, vagy a Bikemagnak, vagy akárkinek és próbálok egyeztetni pár találkozót, hogy hátha sikerül beállítani?! (A hazai forgalmazótól kaptuk a cikk publikálása óta a hírt, hogy már folyik a kiemelt kereskedők oktatása Di2 ügyben)
Közben kiderült, hogyha otthon önhatalmúlag különböző programokkal belemászok a Di2 XTR lelkébe, akkor ugorhat a gari, vagyis tényleg nem feltétlenül érdemes órákat, napokat fordítani arra, hogy kiműveljem magam a témában. Thommey elmondása szerint szinte bonyolultabb az XTR Di2-t beállítani, mint egy versenyautó computerét. Az újabb próbálkozások után én már nem teszteltem a rendszert, de kiderültek apróságok, mint például az, hogy a leggyorsabbra kellett állítani hátul a váltást, hogy versenyszetthez méltó teljesítményt nyújtson, de ebben az „állásban” a gyártó már messze nem garantálja ugyanazt az üzemidőt. Vagy kiderült, hogy ezzel egyidőben nem feltétlenül kell terhelés alatt, alacsony fordulaton váltogatni a lánctányérokat és így tovább…
Ezen a ponton kicsit átértékelem azt is, amit télen írtam, hogy milyen fantasztikus lehetőségek vannak az rendszerintegrációban, továbbgondolva a villa működését, watt- vagy egyéb teljesítménymérő, GPS stb. alkalmazását egy platformon. Persze, csak – ha folytatjuk a sci-fit – a jövőben lehet el kell majd végezni hozzá egy tanfolyamot is, vagy 500 kilométerenként vihetjük be a boltba kontrollra a kerékpárt.
Csak néztük, fényképeztük a „Gurut” és próbáltuk érteni…
Leszállva a földre pedig az a kérdés inkább, hány olyan kerékpárbolt van ma Magyarországon, akik tudnak majd segíteni probléma esetén, ha az említett két szakértőnek is többször össze kell futni, hogy előre mozdítsák a megoldást? A válasz röviden annyi, hogy per pillanat – legalábbis adott kereteink között – nem tartom életszerűnek, hogy Di2 XTR váltórendszerrel szerelt mountain bike-om legyen, miközben az országúti Di2-t továbbra is favorizálom.
A mechanikus XTR alkatrészekkel oldanám fel az előbbiekben felsorolt negatívumokat, mert a Shimano mountain bike csúcsszettjében számomra minden más alkatrész a tökéletesség szinonimája. Még a fék is, amit sokszor szoktak kritizálni az XT-vel szemben, de lehet, hogy keveset járok igazán durva lejtőkön, vagy kevesebbet fékezek, de nem nagyon volt még vele gondom. Itt azért azt is figyelembe kell venni, hogy a versenygépeket sokszor kisebb átmérőjű féktárcsákkal szerelik, azok meg könnyebben forrósodnak fel.
Nálam egyelőre ő a befutó, de bővebben a követkető cikkben lesz szó a mechanikus XTR-ről…
A váltókarok működése semmi máshoz nem hasonlítható a piacon és szerintem nagyon ütős a design is, s mindez elmondható tulajdonképpen a szett többi darabjáról is. A hátsó váltó most már 11-40-es hátsó sort kezel shadow-kialakítással, azaz ami működik és szép is, ráadásként a sérülésektől is jobban védett pozícióban van. Mechanikusan a váltás is perfekt, és kiemelném a hajtókart is, ami nemcsak a váltás minősége és a kinézete miatt jön be, hanem a felületkezelésnek közönhetően sokkal kevésbé sérülékeny, mint mondjuk egy XT, vagy egy másik gyártó karbon modellje.
Adalékként a 3×11 szerintem fölösleges tartomány, az 1×11 és a 2×11 közül pedig a 2×11-et választanám még mindig, szerintem az 1×11 XC versenyzésre vagy gravity vonalra ideális, ha az ember túrázgat is, maratonozik is a mountain bike-jával, akkor jól jön a kicsit szélesebb és kicsit finomabb áttételskála. Ha pedig az elektromos XTR és a mechanikus váltórendszer közül kell választani, a fentiek alapján gondolom egyértelmű a válaszom…
Működhet-e hazai kerékpáros szövetségi rendszer modern, a nemzetközi szövetséggel és az olimpiai mozgalommal is kompatibilis struktúrában az elkövetkezendő években?
Nagyjából ez a tétje a május 29-ei közgyűlésnek, amit megelőzően a Magyar Kerékpársportok Szövetsége nyílt sportági fórumokat szervez. A kezdeményezés Debrecenben, április 24-én indult, majd az első nagyobb létszámú egyeztetésre április 30-án Budapesten került sor, holnap (május 7-én csütörtökön) pedig Pécsen várják a tagegyesületek képviselőit.
A részletekről Polony István MKSZ-elnök levélben értesítette a tagegyesületeket, bővebb információért a battai.bori@bringasport.hu címen lehet érdeklődni. A Szövetség Győrben tervez még egy fórumot, aminek pontos dátumáról és helyszínéről a jövő hét elején adunk tájékoztatást.
Nagy a tét, sorsfordító közgyűlésre készülünk, fontos, hogy mindenki tisztában legyen lehetőségeinkkel, illetve azokkal a következményekkel, amelyekkel számolnunk kell, ha nem fordítunk egy nagyot a kerékpársport szekerén – írja Polony István a tagegyesületeknek küldött levelében.
Tökéletes darab, ártól függetlenül a legjobb szélmellény!
Egy-egy specifikus kerékpáros ruhadarabot nem érdemes kihagyni ruhatárunkból. Akár mindennapos használatra, edzésre, túrázáshoz: az Endura Equipe Race Gilet szélmellény óvja a meghűlésre érzékeny mellkast, pillanatok alatt (akár menet közben is) felölthető vagy levehető, ráadásul egy mezzsebben is simán elfér!
A tapasztalt, egész évben kerékpározók el sem tudnák képzelni életüket néhány meghatározó speciális ruhadarab nélkül, ilyen például a most bemutatott szélmellény. Változó időjárási körülmények közt jól jön a többlet hőszigetelés, illetve a kellemetlen szél és csapadék elleni védelem. Ellenben nem szeretünk saját levünkben párolódni, így legalább ilyen fontos a szélmellény szellőző képessége. A hagyományos „ujjas” széldzsekit sem szereti minden kerékpáros, lévén ez megnehezíti az öltözködést, és minden esetben „lobogósabb” lesz, mint egy passzentos testhez illeszkedő mellény. Továbbá egy mellény esetében egyszerűbb a méretválasztás is – nem kell az ujjhosszt belevenni a számításba!
Az Endura Equipe Race Gilet szélmellény az összes fenti kívánalomnak tökéletesen megfelel, a skót kerékpáros ruházati specialista megannyi kiváló termékei közül is kiemelkedik, amelynek tanúbizonysága a nemzetközi szaksajtóban megjelent számos elismerés, az összehasonlító teszteken megszerzett első helyezés. Az Equipe kollekcióba tartozó modelleket a skót mérnökök eredetileg a British Endura Racing profi kerékpáros csapat számára fejlesztették ki, de idén már a ProTour-ban szereplő spanyol Movistar kerekesi is ebben a ruházati sorozatban hajtanak. Nem sok sport létezik, amelyben a világsztárok hátán a tévében látott ruhadarabok saját használatra relatíve olcsón beszerezhető!
Kétféle színben kapható
Talán legjobb, ha most átadjuk a szót a kollégáknak, nézzük, hogyan vélekedett a brit Cycling Weekly az Equipe Race Gilet modellről!
A skót márka egyre magasabbra emeli a mércét a kerékpáros technikai ruházatok kínálatában, mind az országúti vonalon, mind az MTB szakágakban. A döntően az előbbi felhasználására kifejlesztett Equipe Race Gilet rendkívül jó szolgálatot tesz a változó időjárásban, kiválóan védi a hidegre, meghűlésre érzékeny mellkast. A hátrész fejlett technikát alkalmazó szellőző alapanyaga megakadályozza a befülledést, még intenzív hajtás közben is. Ebben a tekintetben minden konkurens szélmellénynél jobban teljesít. Kiváló testhez állóság jellemzi, köszönhetően a szabásban jól elhelyezett sztreccses alapanyagnak. Tesztgyőztes!
Ez nem egy sima „nejlonmellény”: a hálós anyag a háton biztosítja a szellőzést, a vállrészen lévő elasztán pedig az illeszkedést tökéletesíti!
A Cycling Plus kerékpáros szaklap ugyancsak tesztelte az Endura most bemutatott modelljét:
A Movistar profi kerekesei is megerősítik, hogy a skót kerékpáros ruházati specialista világszínvonalú termékeket állít elő, az Equipe Race Gilet gyakran látható Valverdéék meze felett, amikor az időjárás cudarra fordul. Ötven font alatti fogyasztói árával messze olcsóbb, mint a nagynevű európai gyártók által kínált szélmellények, ellenben szabása azoknál mind jobb. Hőtartása bőven megfelelő, a széltől kiválóan véd, a sztreccses alapanyag alkalmazásának köszönhetően nem lobog, valóban a legtöbb testalkaton úgy viselkedik, mint egy hagyományos mez. Ez részben a kiváló alsó szilikoncsíknak is köszönhető. Tetszett a fényvisszaverőelemek alkalmazása, illetve a hátrész fokozott szellőzőképessége. A cipzáras hátsó zseb és a minimális méretre való összehajthatóság már csak hab a tortán. Tökéletes darab, ártól függetlenül a legjobb szélmellény!
Testhez álló szabás: egész biztosan nem „lobog” menet közben!
És hogy ne vádolhassuk a brit kerékpáros magazinokat részrehajlással, íme a szlovák Cyklistika (SK) tesztje!
A brit Endura márka magasabb fokozatba kapcsol: mint a Movistar World Tour csapat hivatalos támogatója 2015-ben, a szigetországi pragmatikus, a tökéletességre és a minőségre törekvő szemlélet tükröződik a termékeiben. Az Endura Equipe Race Gilet szélmellény testhez állóan szűk, segít benntartani a meleget és ellenáll a szél által okozott kellemetlenségeknek. Az alsó perem belső oldalán lévő a szilikon nyomat stabilan tartja a dzsekit, míg a váll rugalmas panelje biztosítja a kellő rugalmasságot. A fényvisszaverő elemek garantálják a jobb láthatóságot a sötét utakon. Külön figyelmet érdemel, hogy ezt a tökéletes kerékpáros ruhadarabot egyszerűen be lehet hajtani egy mez zsebébe!
Ezen felül a német RoadBIKE, és a mindenki által ismert Tour Magazine is tesztelte ezt az Endura modellt: alig meglepő módon mindkettő „Sehr Gut” minősítéssel jutalmazta az Equipe Race Gilet-t.
Elite Férfi dobogó: 1. Liszi Attila, 2. Rastislav Baranek, 3. Jozef Ondic, 4. Lubos Stano, 5. Samuel Pivko
Liszi Attila nyerte a 2015-ös downhill Szlovák Kupasorozat első fordulóját a tavalyi összetett győztes Rastislav Baranek előtt, a harmadik helyezett a juniorból fellépő Jozef Ondic lett. Az elképesztő abszolút győzelmen felül további remek magyar helyezések születtek, így összesen három kupát hozhattunk haza a hétvégén!
Már-már hagyományszerűen Mraznica síhelyén rendezik a Szlovák Kupasorozat első fordulóját, ahol elindul az éves versengés a szlovák és a cseh mezőny között. Mostanra már a számos magyar indulónak és a szép eredményeinknek köszönhetően egyre inkább velünk, magyarokkal is számolni kell. Egyértelműen a környező országok legerősebb és legjobban összerakott kupasorozatává vált az elmúlt években, nagyon sűrű és népes nemzetközi mezőny, ahol a legkisebb hibától is sok helyet lehet visszacsúszni.
Elite Férfi dobogó: 1. Liszi Attila, 2. Rastislav Baranek, 3. Jozef Ondic, 4. Lubos Stano, 5. Samuel Pivko
Közel húsz magyar versenyző állt rajthoz a szezonnyitón, Elite Férfi, Junior és Masters kategóriában. Szinte mindenki alatt új bicikli, nagyobb kerékméret, így tehát nem volt véletlen a fokozott kíváncsiság. A LiMiT Racing Team-ben négy év után cserélődött a kerékpármárka egy egészen más rendszerű vázra és bármennyire is jól sikerült a srácok tesztelése és edzése az új Lapierre bringákkal, az első éles versenyhelyzetre mostanáig várni kellett. Úgy gondolom sok mindenre választ kaptunk!
Ahogy az Mraznica-n lenni szokott, az időjárás kicsit megbolondította a dolgokat. Pénteken hatalmas porban zajlott a szabadedzés, majd szombaton egy szinte egész napos szitáló eső következett. A több szakaszon is gyökeres pálya el is kezdte szedni az áldozatait, főleg az első ugrató érkezője. Néhány puklin átrombolva, egy kisebb eldobóról egy jobbos kanyarba kellett ugrani. Az érkező tele volt gyökerekkel, külső íven pedig egy méretes fa tartott egy szivacsot. Liszi Attila a saras-esős edzés közben ennyit mondott róla: „Ugorjátok, de ne nézzétek meg, attól csak rosszabb lesz!” Ritka ilyet hallani, de igaza volt.
Máshol viszont sajnos pórul járt… Attiláról tudni kell, hogy tavaly ugyanezen a versenyen a pálya alsó részén lévő gyökeres, technikás részen külső bokaszalag szakadást szenvedett a pénteki edzésnapon, azaz a legelső versenyhétvége, legelső napján. Ettől sajnos kimaradt neki a fél 2014-es évad és csak az Országos Bajnokságon tudott indulni először, amit mondhatni így egyből megnyert és szerezte meg negyedik bajnoki címét. Szóval fájó emlékek fűzik a Szlovák Paradicsom síhelyéhez, ami szombat délután újra felrémlett. Mindössze néhány méterrel feljebb a tavalyi sérülés helyszínétől, jobb térddel esett egy fának, amitől nagy fájdalmai voltak, jó ideig rá se tudott állni. Úgy tűnt nagy a baj, és ez az edzések végét is jelentette számára, azonban vasárnapra, a döntő napjára ébredve már hatottak a csodakrémek és persze az idő. Nagyon bíztunk benne, hogy rajthoz tud állni és szerencsére a reggeli kötelező edzésen kiderült, hogy ha fájdalmakkal is és nem is százszázalékosan, de ott lesz az időmérőn, hogy néhány pontot azért gyűjtsön az összetettben.
Többeknek viszont ideje korán véget ért a versengés, köztük a szlovákok kiválóságának, Martin Knapecnek, a magyarok közül pedig Kántor Miklósnak. Miki megúszta néhány sebbel, de Knapec útja sajnos a kórházba vezetett, ahonnan begipszelt kézzel érkezett vissza, reméljük minél hamarabb újra nyeregben lesz. Mindketten a korábban említett első ugrató érkezőjében estek.
Rastislav Baranek tavaly az összetettet megnyerte, idén az első fordulóban Liszi Attila mögött a második helyen végzett. Fotó: Marian Vejcik
Hét hónap szünet után érkezett hát a szezon első mért futama. Liszi Attila is tűkön ült már: „Izgatottan vártam, hogy végre versenykörülmények között próbáljam ki az új Lapierre bringámat, valamint, hogy újra lássam külföldi ellenfeleim és megküzdhessek velük. A várakozásoknak megfelelően a bicaj tökéletesen működött az egész hétvége folyamán. A pénteki napon még csak kóstolgattam a pályát, a szombati nap vége fele pedig már a határokat is nagyjából tudtam. Ekkor sajnos egy esés következtében a jobb térdem csúnyán megrándult, mindez csupán egy kanyarral feljebb, mint ahol tavaly elszakadt a bokaszalagom. Másnapra kiderült, hogy hála Istennek olcsón megúsztam és csak bicegésre voltam ítélve. Ezek után az időmérős eredményemen nagyon meg voltam lepődve, az ötödik helyet sikerült megszereznem.” Nála már csak mi lepődtünk meg jobban, ilyen állapotban mindössze három másodpercet kapott az első helyezett Martin Mikulenka-tól, 2011 összetett győztesétől.
A többiek is kiválóan szerepeltek, Szabó Endre Masters kategóriában második helyen kvalifikált, a döntőben pedig a harmadik helyen végzett. Így az első érmet már egész hamar magunkénak tudhattuk! Tóth Péter a Junioroknál az ötödik helyről három mp javítással igaz visszacsúszott a hatodikra, de így is kiváló eredmény, főleg, hogy még jövőre is a fiatalok mezőnyében verseng majd! Az idei szezon pedig csak éppen elkezdődött! Elite Férfiaknál Zámbó Dávid a 14. helyen, Keresztes Péter eggyel mögötte szerepelt az időmérőn, majd szépen sorban a többiek. Közöttük ott volt Lukács Rajmund is, 2012 Downhill Magyar Bajnoka, akit két kihagyott szezon után láthattunk újra rajtszámos DH bringán!
A döntőben néhányaknak becsúszott pár hiba és esés, Muszula Balázs ezzel együtt is a nagyon jónak mondható 18. helyen végzett a 15-18 évesek alkotta Junior kategóriában, első évesként. Tavaly még U15-ben szerzett összetett második helyet, úgyhogy neki még bőven van ideje a dobogós helyeket ostromolni!
Muszula Balázs közelít a cél felé a vasárnap reggeli kötelező edzésen.
A hétvége fő attrakciója, azaz az Elite Férfiak döntője zárta a háromnapos rendezvényt. Négy magyar is a legjobb 20-ban zárt, azonban annál sokkal izgalmasabb volt, mintsem így átugorjunk az eseményeken. Az időmérő fordított sorrendjében érkező versenyzők kisebb-nagyobb kihagyásokkal cserélgették egymást az aktuális éllovasnak járó „hot-seat”-ben. A top15 csatáit Keresztes Péter indította meg, aki 3,5 mp-t tudott javítani, ezzel beleülhetett a piros fotelbe. Nem is kellett hamar felállnia, egészen a 10. helyig jutott, így egy újabb top10-es helyezést szerzett a Szlovák Kupában. Zámbó Dávid közel két másodperccel jött jobbat időmérős futamánál, amivel megtartotta 14. pozícióját.
A legjobb öthöz és Liszi Attilához érkezve, az a Jozef Ondic vezetett, aki tavaly a Junioroknál az összetett második helyen végzett. Attila azonban egészen hamar megjelent az utolsó nyílt szakaszon az előtte rajtoló cseh Lukas Splichal után (2013 összetett győztese). Nagy-nagy örömünkre át is vette az első helyet és az igazi meglepetés az volt, hogy négy másodpercet javított! Óriási izgulás következett, szurkoljuk ki azt az első helyet! A cseh Srnensky rontott néhány tizedet, bőven Attila mögé jött. Lubos „Bajusz” Stano az ő szép stílusában közeledett a cél felé és bár javított, de aktuális harmadik lett vele. A tavalyi összetett győztes és talán a legnagyobb ellenfél Rastislav Baranek pattanásig feszült helyzetet teremtett, mikor mindössze 3 tizeddel ért be Attila mögé, de ami fontos, hogy mögé! Ekkor már biztos volt, hogy nem hazai rider nyeri az első fordulót, ugyanis már csak a cseh Martin Mikulenka volt hátra. Ő szinte pontosan két másodperc plusszal a hatodik helyen ért célba, amitől hatalmas üdvrivalgásba kezdett a magyar különítmény. Mekkora teljesítmény, mekkora öröm ez! Ilyen éles versenyen a dobogó tetején, egyből az első versenyen, le a kalappal Liszi Attila előtt!
Elite Férfi top20
„A döntőre fejben nagyon összeszedtem magam, tudtam, hogy tudok az időmérős futamomnál jobbat is, és végül négy mp-vel gyorsabb időt jöttem. Ezzel sikerült megnyernem a versenyt, ami hatalmas öröm volt számomra és a csapatnak is. Remélem, idén még sokszor fogok a Szlovák Kupa fordulóinak dobogóján állni. Ha már ilyen jól indultak a dolgok, merjünk nagyot álmodni!” – mondta nagyon bizakodóan Attila. Erre minden oka meg is van, úgy látszik nem a levegőbe beszélt, mikor legutóbb azt ecsetelte, hogy bár nem a legideálisabban sikerült a téli felkészülése, de jó formában van!
Attila abszolút győzelme és a további szép eredményeink a harmadik helyre repítették a LiMiT Racing Team-et a csapat értékelésben, így három kupával térhettünk haza az idei első versenyhétvégénkről!
A LiMiT Racing Team a csapatok versenyében a harmadik helyen végzett, így összesen három kupa került a srácokhoz. Balról: Soronics Olivér, Zámbó Dávid, Szabó Endre (Masters 3.), Keresztes Péter, Gács Péter, Liszi Attila (Elite Férfi 1.), Muszula Balázs.
A verseny összefoglaló videójában további részleteknek lehetünk szem- és fültanúi, hamarosan érkezik!
Májusban még két verseny vár a srácokra, a következő Kranjska Gora-n, ahol Európa Kupa lesz, ami magyar válogató versenynek is számít. Majd a hónap végén érkezik a Szlovák Kupa második fordulója!
Megérkezett az Echowell kerékpáros komputerek új szériája, a 2015-ös modellek kedvező áron kínálnak számos hasznos funkciót, egyszerű, praktikus használatot. Most három típuscsaládot mutatunk be: a BRI, az „U” és az EON szériát.
Több, mint 30 éve a kerékpárkomputerek specialistája!
A kedvező áron beszerezhető kerékpáros sebességmérő komputer több szempontból is hasznos lehet. Az aktuális és az átlagsebesség kijelzése például többletmotivációt adhat a gyorsabb haladáshoz, amíg a megtett távolság mérése a túrázók számára nyújt hasznos információt. Mivel a legtöbb modell az időt is jelzi, nincs szükség karóra viselésére sem. Ezen felül a fejlettebb típusok vezeték nélküli jelátvitelt biztosítanak, és kiszámítják az kerékpározás során elégetett kalóriamennyiséget.
Hasznos eszköz a Echo Pad programozó
Az Echowell BRI, U és EON kerékpáros komputercsalád összes modellje kijelzi az átlagkerékpáros számára fontos információkat, az „adatgyűjtők” pedig minden bizonnyal elégedettek lesznek a két felső kategóriás modellek által biztosított funkciókkal. Kerékpártúra során a nap végén minden adat bekerülhet az útinaplóba, illetve amatőr edzésekhez is bőven nyújt segítséget, támpontot.
A hazánkban elérhető Echowell típusok szerencsére annyira nem „profik”, hogy kezelésük technikus képzettséget feltételezzen, felszerelésük gyerekjáték, kezelésüket sok esetben az EcoPad kézi programozóegység valóban pofonegyszerűvé varázsolja – ezt a szolgáltatást számos Echowell-t kínáló kerékpár-kereskedés elvégzi számunkra.
A BRI-sorozat többféle színben is elérhető…
Az automatikus indítás és megállítás funkció segít a pontos adatrögzítésben, az automatikus kikapcsolás pedig energiatakarékos, a nagy kapacitású elemnek köszönhetően így a „kütyü” akár évekig üzemel. A modellek vízálló kivitellel rendelkeznek, különösebb odafigyelést nem igényelnek. Felszerelésük is rendkívül egyszerű, akár a stucnira is rögzíthetők így takarítva meg helyet a kormányon. Mindehhez az egész széria esetében rendkívül kedvező ár párosul, tehát még ez sem lehet akadály a beszerzéshez.
Az 1982-ben alapított Echowell tajvani márka, a világ egyik legnagyobb pulzusmérő és kerékpárkomputer-specialistája. Tucatnyi különböző „tudású” modellje méltán népszerű nemcsak itt Közép-Európában, hanem a világ olyan távoli szegleteiben, mint például Ausztrália. Akkor nézzük sorjában a rendelkezésre álló Echowell BRI modelleket, kezdve a legfejlettebb BRI-12W-vel!
Echowell BRI-12W
Funkciók:
aktuális sebesség
átlagsebesség
aktuális megtett út
összes megtett út
maximális sebesség
aktuális edzésidő
óra (12/24)
automata léptetés
kalóriafelhasználás
összes edzés idő
sebességösszehasonlítás
összes kalória felhasználás
Jellemzők:
kétféle színben (fekete és ezüst)
vezeték nélküli jelátvitel
elemmerülésére figyelmeztet
automatikus indítás/leállítás
Echo Pad kompatibilis
gyors, praktikus felszerelhetőség – akár a stucnira is
gyors, praktikus felszerelhetőség – akár a stucnira is
Fogyasztói ára: 2.990.-Ft
[divider scroll_text=”Echowell EON-sorozat”]
Az EON-sorozatban két modell szerepel, mindkettő vezeték nélküli jelátvitellel és háttérvilágítással, hőmérséklet-kijelzéssel rendelkező, prémiumkategóriás kerékpárkomputer:
Echowell EON-13W
Funkciók:
aktuális sebesség
átlagsebesség
aktuális megtett út
összes megtett út
maximális sebesség
aktuális edzésidő
óra (12/24)
automata léptetés
kalóriafelhasználás
összes edzés idő
sebesség-összehasonlítás
háttérvilágítás
hőmérséklet-kijelzés
két kerékméretre való kalibrálás
Fogyasztói ára: 11.490.-
Az Echowell EON-11W esetében a két kerékméretre való kalibrálást, és az összes edzésidő funkciót kell nélkülöznünk, ellenben fogyasztói ára mindössze 9.590.-Ft.
[divider scroll_text=”Echowell U-sorozat”]
Echowell U-széria hazánkban három modellt számlál, az rendkívül népszerű, tetszetős megjelenésű, egyszerű kezelést igénylő U-4 vezetékes és vezeték nélküli változatban kapható, illetve elérhető még a fullextrás, funkcióhegyekkel – például CO2-megtakarítás számítással ellátott, többsoros kijelzős, kedvező árú vezetékes U-12.
[divider scroll_text=”Echowell U-4/U-4W”] Echowell U-4/U-4W
Funkciók:
aktuális sebesség
aktuális megtett út
összes megtett út
Jellemzők:
U-4W – vezeték nélküli jelátvitel
elemmerülésére figyelmeztet
automatikus indítás/leállítás
Echo Pad kompatibilis
Fogyasztói ára: 2.690.-, illetve 5.990 Ft.
[divider scroll_text=”Echowell U-12″] Echowell U-12
Rekord számú résztvevővel zajlott a hétvégi McDonald’s BringaMánia Tour de Balaton, a Nyitott Balaton program és a szezon legnagyobb kerékpáros tókerülő túrája. Május 2-án, a balatonföldvári kikötőből rajtoló túrák érdekessége, hogy egyéni tempóban és vezetett csoportokban egyaránt tekerhettek a bringások a Balaton körül 206, 146, 86, 32 vagy 6 kilométeres távokon.
Rajt
A változékony időjárásnak köszönhetően a korai rajtok még szitáló esőben indultak, de délután már napsütésben és kellemes melegben értek célba. A Tour de Balaton újítása, hogy az öt távon összesen huszonöt túravezetőhöz csatlakozhattak azok, akik felvezetést igényeltek, de egyéni tempóban is bárki útnak indulhatott. A legtöbb résztvevő kihasználta az egyéni haladás adta lehetőségeket. Ehhez nyújtott segítséget a Balaton körüli, összesen hét frissítőpont, hosszú nyitva tartási idővel és bőséges kínálattal.
A leghosszabb távok, a Balaton_206 és a Balaton_146 összesen 902 túrázóval, reggel 6 órakor rajtolt Balatonföldvárról, majd Tihanyig azonos útvonalon rótták a kilométereket. A 146 kilométeres táv ezután kompozással tarkított útvonalon ért vissza a célterületre – a leggyorsabbak már délután 11 órakor. Utánuk érkezett be a 206 kilométeres túra egyéni tempójú élbolya is, akik már 13 órakor a célban voltak. A vezetet túrázók első bolya fél 6-kor érkezett be, majd ezt követően, nagyjából fél órás időközökkel, csoportosan gurultak célba a túrázók, egészen este 9-ig.
Komp átkelés a Balaton 86-on
Akiknek az egész napos túra még túl nagy kihívást jelentett, azok a legnépszerűbb távon, közel ezer bringás társaságában, a 10 órakor induló a Balaton_86 túrával kerülhették meg a Balaton keleti medencéjét. Az útvonalnak számukra is része volt egy komp átkelés, azonban ők Szántódról utaztak Tihanyba. A népes mezőny három teljes kompot töltött meg bringákkal és bringásokkal. Ez a túra is kisebb csoportokban érkezett a célterületre délután 14-17 óra között.
Népszerű volt a kisebb, 32 kilométeres túra is, amelyet kifejezetten a családoknak szántak a szervezők. A kényelmes tempójú túrát fél ezren választották, néhányan család egészen kicsi gyerekekkel indult útnak. Féltávnál a frissítés mellett még egy rövid csacsi-simogatásra is jutott idő Rádpusztán. A legrövidebb, 6 kilométeres táv a legkisebbek igényeihez szabottan Balatonföldváron belüli útvonalon vezetett végig közel száz csöppséget.
Élmény
A Balaton_86-on elindult a frissen az A-csoportba feljutott jégkorong válogatott csatára, Benk András is. „A biciklizés jó levezetés volt a krakkói világbajnokság után,” mondta András. „Az pedig külön jó pont, hogy végre a családdal tölthetünk el egy sportos napot. A balatoni tájakon való kerekezést szerintem legalább egyszer minden bringásnak ki kell próbálnia.
Ebben az évben jótékonysági bringás követek is feltűntek az indulók között, akik piros fehér „Tekerek, segítek” feliratú pólóban a Ronald McDonald Gyermeksegély Alapítvány javára gyűjtöttek adományokat. Az így befolyt összeget az Alapítvány a Pécsi Gyermekklinika területén létesülő két családi szoba berendezésére fordítja, ahol a szülők komfortos körülmények között lehetnek együtt a gyermekükkel a kezelések ideje alatt.
A Lapierre döntően kiváló, a nemzetközi szaksajtóban rendre tesztgyőztes össztelós mountain bike-jairól ismert, mindamellett a Prorace sorozattal feladják a leckét a „merevfarúakra” specializáló konkurenseknek is. És nemcsak a francia ipar termékei iránt rajongók figyelmébe ajánljuk a most bemutatott modellt: a ProRace – mint a többi Lapierre – a Tisza mentén látta meg a napvilágot, saját nemzetünk büszkeségét is kifejezhetjük, ha egy Lapierre nyergében szeljük a csodás hazai ösvényeket!
A Lapierre ProRace 329 egy rendkívül jól eltalált „nagykerekű” a gyártó széles MTB palettáján. Nem szükséges feltétlenül karbon vázban gondolkodni a kiváló teljesítmény érdekében: a többszörösen húzott csövekből készült könnyű aluvázra és a kiváló, levegős-olajcsillapításos RockShox Recon Gold villára az árkategóriához viszonyítva meglepően magas szintű felszereltség kerül. Jobban járunk, mintha bármely gyártó belépő szintű karbonvázas „merevfarúját” választanánk a magas alapár miatti költségtakarékosabb felszereltséggel. A ProRace 329 össztömege minden bizonnyal alacsonyabb azoknál, az alkatrészek megbízhatóbbak, tartósabbak – elvégre a Shimano XT-Deore mix már a felső kategória felé kacsintgat.
Az MTB-k által nyújtott teljesítmény szempontjából egyik legfontosabb tényezőn, azaz a villán sem spórolt a francia márka: a RockShox Recon Gold messze felülmúlja a „kőkorszaki” csillapítás nélküli rugós típusok felejthető „élményét”. A kerékszettre sem lehet panasz: a Schwalbe Rapid Rob Performance változata gyors, kiváló tapadást biztosít, a hajtogatós kivitelnek köszönhetően ráadásul könnyű is. Már itt megtakarítunk annyi súlyt, amely egy középkategóriás karbonvázzal járna!
A hátsó felfüggesztés hiánya a 29-er kerékméretnek köszönhetően nem lesz olyan szembetűnő – még technikás terepen sem -, a ProRace 329 csekély tömege, illetve a hátsó traktus stabilitása pedig kétségtelen előnyt jelent, amikor rendesen odalépünk a merev Shimano Hollowtech hajtóműnek. A legtöbb kerékpáros örül majd a Lapierre „hardtail” megbízhatóságának, karbantartásmentességének, az összetlósokhoz viszonyított alacsony fenntartási költségeknek. A megtakarított pénzen táplálkozzunk tudatosabban, kérjünk segítséget az edzés terén, és garantáltan gyorsabbak leszünk, nagyobb távokat tudunk teljesíteni, mint „lekvár” állapotban bármilyen drágább monti nyergében!
Lapierre Prorace 527 kerékpárteszt
A ProRace 329 középső kerékmérettel rendelkező, ellenben majdnem azonos felszereltségű modelltársáról nemrég megjelent tesztünkben a következőket írtunk:
„A Prorace […] nyergében töltött kilométerek során hamar kiderült, hogy több munka van benne a fejlesztők részéről, mint sok más cég tucatnyi hasonló kerékpárt tartalmazó armadája megtervezésében.”
„A RockShox Recon Gold az egyik legjobb ár-érték arányú villa a piacon, gyakorlatilag a solo air Rebával egyenértékű. Mozgása már kellően finom ahhoz, hogy a komolyabb szinten bringázó ridereknek is megfeleljen. Tulajdonképpen valahol itt kezdődik egy sportolásra alkalmas villa, csillapítása is normális értékek között állítható. Ráadásul nekem az a tapasztalatom a RockShox ilyen szintű villáival, hogy a legkevésbé karbantartás-igényesek a legismertebb konkurens márkákhoz képest.”
„A Deore fékek kiválóan működnek, az XT váltóval megspékelt váltórendszer is hibátlan.”
Műszaki adatok:
Váz: Prorace 29″ ötvözött alu 6061 „multibutted” – többszörösen változó csőfalvastagsággal
Villa: Rockshox Recon Gold 29″ Solo Air 100mm 15QR, Tapered
Fejcsapágy: FSA Orbit 1.5ZS SC NO 57SC + 8.2 mm
Középrész: Shimano Pressfit
Hajtómű: Shimano Deore
Kormányszár: Easton EA50 8°, 31.8 mm átmérő, 75 mm hossz
Nyeregszár: Easton EA50, 350 mm hossz, 27,2 mm átmérő
Kormány: Lapierre Comp Flat Alloy (HB-FB21L) 720 mm hossz, 31,8 mm átmérő
Első váltó: Shimano Deore
Hátsó váltó: Shimano XT (M781GSL) 10-fokozat
Váltókar: Shimano Deore ISpec 2×10-fokazat
Fék: Shimano Hydraulic Deore (BRM506) + J-KIT
Nyereg: Lapierre VL-1353 PRORACE
Felnik: MACH1 Neo Disc 32 furat
Agyak: Formula DC51 15QR 32 furat – FORMULA DHT142 32 furat 12x142mm + LAQR-12-E Thru tengely
Veszprémből rajtol vasárnap a több mint két évtizedes múltra visszatekintő Bakony 200 elnevezésű országúti kerékpáros teljesítménytúra. A 22. alkalommal meghirdetett Balaton-felvidéki szabadidősport-esemény hét távján a szervezők 150-200 résztvevőre számítanak.
fotó: Kenyeres Zsolt
A Balaton-felvidék és a Bakony útjain 30 és 200 kilométer közötti távokon lehet rajthoz állni, a résztvevőknek ellenőrzőpontokon kell majd bejelentkezniük. A szervezők a hét távon meghatároznak szintidőt, azonban a túrajelleg miatt győztest nem hirdetnek. A túraverseny érdekessége, hogy a folklór és a hagyományőrzés jegyében rendezik a szervezők.
„A nevezések alapján az előző évekhez képest várhatóan több résztvevője lesz az eseménynek, 150-200 kerékpárosra számítok, ami országúti kerékpáros rendezvény tekintetében népes mezőnyt jelent. Mind a hét távnak megvan a specialitása: a rövidtáv a családosoké, ahol túravezetőhöz is lehet csatlakozni, a 60 kilométer a sportolóknak, míg a 100 és 200 kilométeres távok inkább a hobbiversenyzőknek szólnak. A túra történetében nagyon sokan megfordultak már itt, sok a helyi bringás, de több élsportoló neve is bekerült a teljesítők névsorába”
– emelte ki Tóth András főszervező, aki 2014-től a Veszprémi Kerékpáros Egyesület keretein belül szervezi a túrát.
A főszervező azt is elmondta, a Bakony 200 teljesítése közben a bringások a Kab-hegyről tekinthetnek le a Művészetek Völgyére vagy épp pogácsát ehetnek a kapolcsi ellenőrzőponton a Falumalomban.
„A leghosszabb távot választók már nem csak a nagyvázsonyi Kinizsi, de a Sümegi várat és a Tapolcai-medence tanúhegyeit is megcsodálhatják. A résztvevők kitűzőt, a szintidőn belül teljesítők egyedi érmet vihetnek haza; aki célba érkezik, nem marad éhes”
– tette hozzá Tóth András.
A rajtokat a veszprémi Pannon Egyetem „N” épületénél (Veszprém, Wartha Vince u. 1.), félórás blokkokban, reggel fél nyolctól „lövik el”.
Nevezni még a túra rajtjánál a helyszínen lehet, bővebb információk pedig a www.bakony200.hu oldalon olvashatók.
A nagyméretű kupak lehetővé teszi a jégkockák betöltését, a fejlett alapanyagnak köszönhetően a forró italt is károsodás nélkül fogadja.
Akár hűvös időjárásban, akár perzselő forróságban indulunk útra, fontos, hogy magunkkal vitt folyadék kellemesen fogyasztható legyen. A hőszigetelő kulacs a kerékpáros felszerelés elengedhetetlen kelléke, a Cube által kínált kiváló modellnél pedig nehéz lenne jobbat ajánlani.
A megfelelő hidratáció a teljesítmény-orientált, hosszú távú kerékpározás kulcsfontosságú eleme, a kellemes hőmérsékletű „nedűből” szívesen fogyasztunk. A Cube Thermo kulacs egy kiválóan szigetelt modell, így akár 2 órán keresztül optimális hőmérsékleten tartja az innivalót – legyen az jéghideg vagy forró, sima víz vagy kalóriát és ásványi anyagokat is tartalmazó energiaital.
600 ml-es kapacitása ellenére a német kerékpármárka hasznos kiegészítője nem sokkal nagyobb, mint egy hagyományos kulacs. A titok nyitja a dupla falú konstrukció, az alumínium fóliaréteg tovább fokozza a hőmegtartást. A kis sűrűségű polietilén hőszigetelésnek köszönhetően a Cube Thermo nem különösebben súlyos darab: amennyivel nagyobb a tömege egy hagyományos kulacshoz képest, azt bőven kárpótolja a kellemes hőmérsékletű innivaló jótékony hatása.
A nagyméretű kupak lehetővé teszi a jégkockák betöltését, a fejlett alapanyagnak köszönhetően a forró italt is károsodás nélkül fogadja. Csutora minőségi, puha anyagból készül, kellemes érzést biztosít, és nem utolsósorban porvédő kupak védi a szennyeződések ellen.
A Cube Európa egyik legnagyobb kerékpárgyártó márkája, a német specialista több éve kínál a nemzetközi szaksajtóban rendkívül jól szereplő, a vásárlók körében igen népszerű bicajok mellé hasznos kiegészítőket. Természetesen a fő cél a márkahűség és márkaimidzs erősítése, de a Thermo kulacs esetében a technikai tartalom is elsőrangú, így nem Cube tulajdonosok számára is melegen (vagy hidegen!) ajánlható. A kiegészítők a Cube mérnökei által gondosan megtervezett prémium kerékpáros termékek, melyektől ugyanolyan magas teljesítményszintet várhatunk el, mint a messze földön híres kerékpároktól!
[divider scroll_text=”Cube Thermo”]
Jellemzők:
Európában készült kulacs minőségi, tartós anyagból
nagyméretű, csavaros kupak
bármilyen időjárás esetén hasznos: a hideg vagy meleg italt 2 órán keresztül optimális hőmérsékleten tartja
További információ a Cube kerékpárok és kiegészítők forgalmazója honlapján
[divider scroll_text=”Cube Thermo”] Mit kell tudni a Cube márkáról?
A Cube kerékpárgyárat Marcus Pürner 1993-ban alapította Németországban, egy mindössze 50 m²-es helységben. Mára a termelési terület 20.000 m²-re nőtt, a Cube kerékpárok 34 országban kaphatóak. A dinamikus fejlődés ellenére még mindig a bajor Alpokban fekvő Waldershofban folyik a kerékpárok gyártása, tesztelése illetve összeszerelése. A cég hitvallása szerint közönséges kerékpárokat bármely cég tud gyártani, de ez nem a Cube stílusa. A bringák tervezését az elhivatottság és a versenysportban szerzett tapasztalat motiválja. Törekszenek arra, hogy mindig a felhasználási stílusnak és a felhasználói célcsoportnak leginkább megfelelő geometriát, alkatrészeket, illetve részletmegoldásokat alkalmazzák. A Cube 2015-ös kínálatában 171 különböző modell szerepel, összteleszkópos és merevfarú MTB, országúti, túra, női (WLS) és gyermek vonalat megkülönböztetve. Emellett egyre bővebb választék áll rendelkezésre kiegészítőkből, illetve ruházati termékekből.
