Szünidei szubjektív leg-leg-leg-sorozatunkban most következzen az a technikai újítás 2015-re, amely legelőször eszembe jutott, amikor sorba akartam venni, miről is írjak az újdonságok közül: a Shimano XTR Di2 (M9050) elektromos váltórendszer, amit egy azóta világbajnok bringán próbálhattam…
Az XTR Di2 szett egy BMC hardtail-en, kicsit Absalonnak képzelhettem magam…
Hosszú fejlesztőmunka eredményeképpen idén végre mountain bike vonalon is bemutatták az XTR Di2 szettet, amit az Eurobike Demo Day-en volt szerencsém kipróbálni. A műszaki paraméterekről már írtunk, koncentráljunk most arra, hogyan válhat be a gyakorlatban az elektromos váltás hegyikerékpárokon.
Azok közé tartozom, akiket országúton meggyőzött a Di2, annak, hogy a saját bringámon nem ilyen szett díszeleg pusztán anyagi okai vannak. Egy Di2 nem csak vásárláskor tud fájni, hanem bukás esetén is, itthon még macerásabb az alkatrészek pótlása, szerelés stb. is. Talán ha hobbiversenyzőként nem lenne ott a bukások fokozott kockázata, országúton már váltottam volna elektromosra, egyelőre még marad a mechanikus, de ami késik, nem múlik.
masterpiece
Mountain bike használatnál a bukásveszély és a sérülésveszély fokozottan igaz, ebben a szakágban többször esünk kisebbet, így első körben eszünkbe juthat ez, ha elektromosra szeretnénk váltani. Mégis azt mondom, nem kell annyira megijedni ebből a szempontból az XTR Di2-től. A kormányon a kezelőgombok például olyan helyzetbe kerültek, hogy kisebb az esélye, hogy „letérdeljük” őket adott szituációban.
A „shadow”, vagyis tengelyszélességhez képest kevésbé túlnyúló hátsóváltóval nekem szintén jók a tapasztalataim, a saját mechanikus XT-m még nem sérült soha bukáskor sem. Ami pedig az elektromos XTR mellett szólhat, hogy a kis motor mozgatja a váltót mindkét irányban, tehát sárban nem fordulhat elő, hogy a hordalék megakasztja a rugót. Mondjuk az is igaz, hogy ha nem váltunk sokáig egy tartományt és megszárad a sár, kérdéses lesz, hogyan birkózik meg az elektromotor a nagyobb ellenállással.
elektromos szetthez elektromos vezérlésű villa dukál
A fentiek csak fikció, a Demo Day-en szemerkélő esőben, de nem sárban próbáltam a 2×11-es szettet, egy BMC karbon 29-es hardtail-en, Fox elektromos lockouttal szerelt villával. Azért írom rögtön a villát is, mert úgy gondolom, az elektromos szett jövője igazából az integráció miatt megkérdőjelezhetetlen. Már most, a váltórendszer kis konzolja is agyonprogramozható, több saját programmal, összeköthető például okostelefon applikációval. Utóbbi lehetőséget a helyszínen nem próbáltam, de például a váltást kizárólag a jobb oldali gombokkal működtető program meggyőző.
Beállíthatjuk, hogy fogszám-kiosztástól függően az áttételi arány emelkedése alapján váltsa végig a sort, amiben benne van az is, hogy előbb teszi át kisebb a láncot, minthogy végigváltsunk nagytányérról. De a lehetőség fordítva is adott, prioritást adhatunk annak, hogy mindenképpen váltsuk végig a nagytányért és csak utána használjuk a kicsit. Személyre szabható, hogy hosszabb nyomásra hány fokozatot ugorjunk, aminek mountain bike XCO versenyeken nagy hasznát lehet venni, hiszen sokszor előfordul, hogy egy meredek lejtőt meredek emelkedő követ, ahol egyszerre kell letenni kistányérra és felváltani pörgősebbre.
egyelőre külön konzolon a villa és a váltó kezelőszervei, a jövőben ez tuti változik még…
Az utóbbi szituációban versenyen jól tud jönni, ha nem nekünk kell számolgatni, hogy hányat, merre váltsunk, hanem a gép végzi a feladatot. Mondhatja erre a tapasztalt versenyző, hogy ok, de az elöl-hátul egyszerre váltásban ott a hibalehetőség, láncleesés nagyobb esélye stb. Ez igaz, ezért direkt próbáltam zavarba hozni a váltórendszert, bukkanókkal teli pumptracken is serényen váltogatva összevissza, de „sajnos” nem sikerült. Persze ez nem jelent semmit, hiszen pár szál sáros fűcsomó rögtön megváltoztathatja a leányzó fekvését.
Az XCO-ban egyre inkább elterjedt 1×11 a fenti problémákat küszöböli ki, de vannak, akiknek kevés ez az áttételtartomány, 2×11-ben pedig rögtön kijönnek szerintem az XTR Di2 előnyei. A Shimano standon beszélgettünk a cég képviselőivel arról, hogy rendben, egy Schurternek a vk-n elég az 1×11, de a hobbibringásoknak gyakorlatilag lehetetlen kompromisszumok nélkül összeállítani egy kényelmes áttételtartományt egy tányérral. (Lehet, hogy én pl. gyenge vagyok, meg háklis a finomabb átmenetekre a fokozatok között, de tuti nem gondolkodnék 1×11-ben, kivéve az enduro kategóriát, ahol nem az emelkedőkön van a hangsúly.)
A váltógombok más perspektívából
Továbbgondolva az integrációt, az első és hátsó csillapítást is ugyanabban a programban kezelhetjük majd a jövőben. Nem csak automatikus – intelligens – monitor rendszer működtetheti majd a rugóstag és a villa mozgását a terepadottságoktól függően, hanem mi is belepiszkálhatunk, hogy például bizonyos áttételtartományokban, pedálfordulatszámtól vagy akár watt-terheléstől függően hogyan mozogjon vagy ne mozogjon a villa. Ehhez pedig szükséges, hogy a központi egység mindig tisztában legyen az aktuális fokozattal, ami elektromos váltórendszer esetén adott.
A lehetőségek határtalanok, nem akarok sci-fi-be hajlani, de GPS-szel egybekötve a jövőben ugyanazokat a lehetőségeket megvalósíthatjuk egy elektromos váltórendszerrel, mint a virtuális görgőn, tehát például bizonyos traileken végezhetünk olyan edzést, ahol előre beállíthatjuk a használt áttételeket, lekopírozhatjuk ismerősök bringázását, sőt, akár versenyen is matekozhatunk ilyennel. Vagy ha az okosóránkkal hívást fogadunk a zsebünkben lévő telefonról, a váltórendszer automatikusan eggyel könnyebbre vált, a telók pedig puhábbra, csak hogy kényelmesebb legyen a tekerés beszélgetés közben… Na jó, befejezem, hiszen még csak 2015-öt írunk.
A központi monitor
Visszatérve a földre, a Di2 XTR szett kidolgozása hozza az elvárt Shimano csúcsminőséget, minden téren. Az áttételtartomány a 40-es pörivel nekem 1×11 esetén is jobban tetszik, mint a konkurens 42-es, de ahogy említettem, a duplatányéros rendszer pont úgy terelgeti a láncot, hogy hasonlóan nem kell koncentrálni mountain bike-ozás közben a váltásra, mint az egytányéros szetteknél.
Egyetlen negatívumot tudok említeni, ez pedig a visszaváltás sebessége. Bár alapjában véve baromi gyors és elég gyors a Di2 XTR mindkét irányban, nekem érzésre egy nagyon minimális késéssel tette lefelé a fokozatokat az országúti Di2-höz képest, de még egy jó rugós váltóhoz képest is. Hangsúlyozom, ez véletlenül sem lassút, csak lassabbat jelent és szubjektív vélemény.
átdobó izmos kis motorral
Konklúziók? Először is nagyon jó, hogy van, fejlesztik, elérhető. Használat közben bizonyított, Julien Absalon rögtön világkupa-futamot nyert vele. Tulajdonképpen a máris élvezhető pozitívumok mellett a jövőjében rejlő lehetőségek még figyelemreméltóbbak, akár versenygépeken, akár GPS-t és kütyüket előszeretettel használó hobbibringások számára, pedelecekhez társítva stb. Ha mondjuk világkörüli útra indulnék, nem biztos, hogy kockáztatnám, hogy állva hagyjon egy fél Magyarországnyi erdő közepén, de nyilván minden műszaki csodának vannak hátrányai is. Mi pedig sokat fogunk még írni róla és a kapcsolódó kütyükről, tehát szeressük…
Összességében nagyon tetszett, végül is világbajnok bringa…
.
