Juhász Zsolt kettős győzelmével zárult múlt hétvégén a válogatott olimpiai kvótafutó törökországi megmérettetése, miután a C2-es Salcano Bitlis MTB Cup olimpiai krossz futamot és az azt követő 3 napos S2-es olimpiai krossz futam összetettjét is magabiztos teljesítménnyel nyerte meg. Zsolt ezzel megszerezte a versenyen szerezhető legtöbb, 30+80 UCI pontot.
Elég problémásan indult a versenyre való kiutazása a csapatnak, ugyanis a török szövetség és a szervezők mindössze a hét elején – pár nappal a futamok előtt – tették közzé a verseny honlapján a versenyek részleteit tartalmazó információkat. Így gyakorlatilag az utolsó pillanatban dőlt el, hogy Juhász Zsolt és Vigh Zoltán a Waberer’s Areus MTB csapat válogatottjai mégis részt vesznek a török viadalokon.
„Az elmúlt hetek edzései után elmondhatom, hogy jó erőben érkeztem Törökországba. A C2-es és S2-es győzelmem ezt igazolta utólag. A csütörtöki C2-es futamon egy elég rövid kört jelöltek ki a szervezők. Lényegében két komolyabb emelkedőből állt a pálya. Az első körtől kezdve az élre tudtam állni. Az utolsó körig velem tartott egy luxemburgi versenyző, aki a világranglistán előttem szerepel. Ő a nyolc körből csak a hatodik körben állt előre vezetni, ott láttam, hogy ma verhető lesz. Az utolsó körben támadtam a rövid meredeken, ahol pár méter előnyt sikerült szereznem. A célig vezető emelkedőn sikerült az előnyömet tovább növelnem. Nagyon örülök, hogy hosszú idő után ismét a dobogó legfelső fokára állhattam, plusz különösen jól jött az olimpiai kvalifikáció szempontjából ez a 30 UCI pont.
A c2-es futam után másnap, egy 3 napos S2-es verseny következett. Az első szakaszon egy rövid, kb. 7 perces XCO pályán kellett menni egy időfutamot, ahol 4. lettem. Az időkülönbség nem volt túl sok köztünk, ennek ellenére jobb eredményre számítottam. Egy görög nemzetiségű versenyző teljesítette az első napi futamot a leggyorsabban, így a másnapi XCO-n rá kellett figyelnem a legjobban. A nyomvonal ugyanaz maradt, egy kis plusz emelkedővel. A horvát UCI bíró – aki egyébként ott lesz a hétvégi felsőtárkányi versenyen is – szerette volna, hogy meglegyen a szabály szerinti min. 1,5 órás futam, így 12 körre módosította a verseny távját. A rajt után 3-an elszakadtunk a mezőnytől. Nem kezdtem be annyira, mint csütörtökön, csak vártam a megfelelő pillanatra. Az egyik körben a görög eldefektelt mögöttem, a luxemburgi pedig elesett a lejtmenetben. Ez volt az a pillanat, amikor éreztem, hogy el kell lépnem előlük. A taktikám bejött, sikerült leszakítanom őket. Körönként növeltem az előnyömet, egészen 3 perc fölé és megnyertem a szakaszt.
Az utolsó napi etapot szintén felülbírálta a bíró, mint ahogy a törökök azt eltervezték. 3 kört kellett végül teljesítenünk a 14 km-es körön. A záró forduló egy többnyire dózeres úton haladt, 1680 m-ről 2000 m fölé. A görög versenyző, aki a 3 nap alatt végig a legveszélyesebb ellenfelem volt, nagyon jól ment ezen a napon is. Csak a 3. körben sikerült elszakadnunk a mezőnytől és végül sprint befutón tudtam megverni őt. Ezzel a – C2-es és S2-es – kettős győzelemmel sikerül stabilizálni az olimpiai kvótát és a rajt pozícióm is alakul! A folytatásban is megpróbálom emelni a mércét!” – nyilatkozta Juhász Zsolt.
A három különböző gumikeverékből, ergonómiai szempontok alapján kifejlesztett Natural Fit markolat a német gyártó prémium kerékpáros kiegészítő kollekciójában szerepel. A sorozathoz tartozó kiváló termékek nem Távol-Keletről berendelt alkatrészek, hanem a Cube mérnökei által tervezett, más márkáknál nem elérhető darabok. Mint az köztudott, a testtel érintkező kerékpáralkatrészek kiválasztása minden esetben fokozott figyelmet igényel: a kerékpározás élményére gyakorolt hatásuk döntő lehet.
A Cube fejlesztői nem kevés munkát fektettek a Natural Fit markolatok kifejlesztésébe. Mivel a kerékpárosok kézmérete és -formája nagy szórást mutat, továbbá a pontos felhasználás típusa is eltérő, a német mérnökök tervezőasztalán nem is egyetlen markolatmodell született, hanem egy egész modellcsalád. A felhasználás alapján három lehetőséget vettek figyelembe: teljesítmény- vagy kényelem-orientált kerékpározás, illetve túrázás (Race, Comfort és Tour). Az utóbbi kettő esetében az integrált szarv opcióként szerepel, továbbá a kézméret alapján minden egyes változat kaphat „S” és „L” méretben. Az előbbi 8-as vagy kisebb kesztyűmérethez, az utóbbiak 9-esnél nagyobbhoz ajánlott. A Natural Fit keresztmetszete ovális, de emellett igen bonyolult forma – azaz a fejlesztők mindent megtettek a nagy felületen történő pontos illeszkedés érdekében, tehát a fő cél a nyomáspontok megszüntetése.
A „Comfort” változat integrált szarvval kiegészítve
A méret- és formaparaméterek után nézzük a beépített technológiát! Mint már említettem, az alapanyag háromféle sűrűségű gumikeverék: a megfelelő területen puhább, tapadósabb, illetve jobban tartó VibraX, vagy stabilitást nyújtó keményebb, illetve tartósabb Kraton. A legpuhább gumikeverék a magas frekvenciás rezgések csillapítására hangolt. A markolat felülete is változatos: a mintázat elősegíti a jobb tapadást, a biztosabb irányítást, illetve a kényelmet.
A „Race” változat nagyobb szabadságot tesz lehetővé a csukló elhelyezésével kapcsolatban, valamelyest kisebb kontaktfelületet biztosítva…
Azt tanácsolom, hogy ne becsüljük le a markolatokon elérhető kényelmi és biztonsági fejlesztés jelentőségét. A Cube szakembereinek sikerült tökéletesíteni az általános és túrakerékpárok esetében alkalmazott markolat kényelmét és fogásbiztoságát, így lehetővé téve az egész napos kerékpározás élményét csukló- vagy tenyérzsibbadás nélkül. A Natural Fit ergonomikus markolatok kiválóan oszlatják el a terhelést a tenyéren, kímélve a bennük futó fő idegszálakat, ideális pozícióba helyezve a csuklót és az alkart. A legtöbb kerékpáralkatrészhez, egy jó nyereghez vagy cipőhöz képest a markolat nem számít nagy kiadásnak, ennek ellenére a biztos irányítás és a kerékpáron élvezett kényelem jelentős részben ezen a „szürke eminenciásnak” számító kiegészítőn múlik.
Háromféle gumiösszetétel biztosítja az legergonomikusabb funkcionalitást és maximális kényelmet…
Bilinccsel rögzül a kormányhoz, kidolgozása rendkívül magas szintű!
Jellemzők:
CUBE Natural Fit speciális ergonomikus kialakítás
háromféle sűrűségű gumikeverék alapanyag
lehető legnagyobb felületen történő történő illeszkedés
VibraX alapanyag a rezgéscsillapítás érdekében, Kraton és polipropilén gumikeverékkel kiegészítve
ovális keresztmetszet
gondosan megtervezett felületi mintázat
integrált rögzítőbilincs
kétféle kézmérethez
fekete/fehér színben
tömeg: 145 g – 257 g
Ajánlott fogyasztói ár mind a Race, a Tour és a Comfort változat esetében
Cube Natural Fit „szarv” nélküli változat: 7.990 Ft.
A dél-angliai tavasz 1981-ben igen csapadékos volt, aminek így bő 30 év távlatában tényleg örülhetünk, hiszen ott vette kezdetét az időjárással dacoló táskák kifejlesztése, amelyet az egész világon az Ortlieb márkanévvel azonosítunk.
Ahogy minden kezdődött…
A dél-angliai tavasz 1981-ben szerencsénkre elég csapadékos volt, aminek mi több mint 30 év múltán örülünk, hiszen ott dőlt el minden. Ott állt a szakadó esőben egy fiatal, életerős kerékpáros teljesen megrakott túra kerékpárral, de mégsem volt maradéktalanul boldog. Ott állt és várta az eső csendesedését, hogy úton lehessen vagy tudjon valahol nyugodtan aludni, de belátta, hogy az átázott hálózsák és ruhák nem ígérnek túl nagy komfortot. Sok órányi várakozás után egyetlen kamion ment csak el, viszont szöget ütött a túrázónk fejébe, hogy a kamion ponyvával védekezik az eső ellen, így a drága árut biztonságosan, szárazon tudják célba juttatni. Itt dőlt el az első Ortlieb túratáska születése. A göndör hajú fiatal kerékpáros túrázót Hartmut Ortliebnek hívták. Ő szerette volna ezt a kényelmetlen frusztrációt kreativitással felváltani.
Miután hazaért, anyja varrógépével neki is állt a piros teherautó ponyvának. A táska fedelét egy darab hevederrel rögzítette, boltban vásárolt kampókkal tette a táskát a kerékpáros csomagtartóra. Az első saját zsákokat hamarosan újabb táskák követték és kezdetét vette egy nem is sejtett, azóta is tartó töretlen fejlődés. Barátok és kollégák érdeklődése nyomán egyre többen rendeltek tőle táskát. Kézen fekvő volt a kerékpáros kereskedőket is megkérdeznie Hartmutnak. Amint összeállt az értékesítési stratégia máris tudott a kínálat bővítésére koncentrálni, így megérkezett az első táska kollekció. Az anyuka varrógépe beköltözött a kerti garázsba és Hartmut céget alapított.
A hátsó csomagtartó táskák kaptak egy fület a könnyebb mozgatás érdekében. A kereslet olyan magas lett, hogy egy személy már nem volt elegendő az ellátásukhoz, így a család tagokon túl barátok is kötélnek álltak. 1982-ben az Ortlieb cég elkezdett épülni. Az első prospektusok és a kis kínálat bemutatkozott az expón egy sötét zugban a mozgólépcső alatt, de a szóbeli reklám elegendő volt az akkoriban még kicsi szabadtéri iparban. Az eredmény minden várakozáson felüli volt.
Szerencsénkre az elfoglalt feltaláló nem nyugodott a kellemetlen nedves emlékek kapcsán a hálózsákban. Úgy érezte a varrott kapcsolat a ponyva anyagon nem eléggé szoros és vízálló. Így elkezdődtek az első kísérletei a ponyvák hegesztett kapcsolódására. A varázsszó végül a magas frekvencia lett. Sikerült a hegesztési kísérleteket rövid időn belül a sorozat gyártás szintjére fejleszteni.
Innentől minden Ortlieb táska 100%-osan vízálló, ez az első nagyon komoly mérföldkő.
Ezt követte a következő mérföldkő: a feltekerhető száj a táska záródásához, ami vízmentes, egyszerű és nem tud elromlani. Olyannyira vízmentes, hogy a táskák könnyen töltve lebegnek a víz felszínén is akár.
A bolti táskarögzítő kampók már nem bírták el a megnövekedett igényeket, terheléseket, ezért újabb megoldás után kellett nézni. Így autodidakta feltalálónk megoldotta a rejtvényt az önzáró táskarögzítő kampók kapcsán és megszületett a piacon első önzáró rögzítő rendszer “QL1” néven.
A társaság folyamatosan növekedett így a dolgozók száma elérte a 20 főt, sőt az édesanya is belépett a munkába.
A 90’-es évek közepén az Ortlieb piacra dobja az első anatómiailag formált, vízálló hátizsákot “Pack-Man” néven. A gyártás Nürnbergben a hegesztett varratok és a kevés helyiség miatt elérte a kapacitása csúcsát így a már 60 fős cég a külvárosba költözik Heilsbronnba. Az Ortlieb napjainkban Ma az ORTLIEB a szinonimája a vízálló kerékpáros csomagtartó táskáknak. Rengeteg kerékpáros, túrázó, szponzorált világkerülő hordozza a márka megbízható üzenetét szerte a világban nap mint nap. Nem csoda hiszen több mint 30 év valós tapasztalatai és tesztjei, tudása áll a technológia és az Ortlieb mögött. Tipikus példa a tartós tesztre és terhelésre a kerékpáros futárok köre, akik a mai napig világszerte az Ortlieb legjobb guruló reklámozói hiszen náluk erősebb, mindennapos igénybevételt nehéz elképzelni.
Az alapítók a kerékpáros és outdoor ipar látnokai voltak ami ma kézenfekvő az akkor komfort nélkül megoldandó volt. Napjainkra a kerékpár bebizonyította, hogy univerzális közlekedési eszköz közúton, terepen egyaránt, sőt tökéletes sport eszköz is. Az Ortlieb vásárlók, felhasználók folyamatosan bizonyítják az alapító látomásait a napjaink valóságában.
Mivel az Ortlieb 30 éve a szabadtéri piac legnagyobb hajtóereje, így a funkcionalitás és a szabványok mind a nevükhöz köthetőek. A kínálat ma már több mint 500 db egyedi termék. Egy dolog nem változott azonban a cél: a lehető legjobb termékeket fejleszteni, gyártani azoknak akik a szabad idejüket a szabadban aktívan töltik a befolyásolhatatlan időjárástól függetlenül is.
Összefoglalva az Evobike a gyár egyetlen hivatalos magyarországi importőreként pontosan ezt a küldetést viszi tovább a túrázókért immár 8 éve. Az Ortlieb ma a kategória csúcsát képviseli a 100% vízállóságával, 5 év garanciájával és a belépő modellek esetén megfizethető árával, miközben minden termék a mai napig Németországban készül.
Azóta a rögzítési rendszerek is fejlődtek: QL1, QL2, QL2.2, QL3 a termékek felhasználása szerint. Ma már a kínálat kiterjed a kerékpározáson túl a túrázás, motorozás, vizi sportok, alpinizmus, fotózás, expedíció, lovaglás területére is. Ne feledjük a német Ortlieb nem a legolcsóbb termékeket gyártja, de a legtartósabb mindig a legolcsóbb hosszú távon vizsgálva. A minőségi kiszolgálás, garancia érdekében keresd az Evobike-ot illetve az általuk kijelölt viszonteladókat.
A hazai piacon az Evobike az Ortlieb egyetlen hivatalos importőre, üzletfilozófiája a márka küldetését tükrözi immár 8 éve. A minőségi kiszolgálás, illetve az Ortlieb garancia érdekében keresd fel az Evobike-ot, illetve az általuk kijelölt viszonteladókat!
http://evobike.hu/
(x)
[divider scroll_text=”Ortlieb: a vízhatlanság szinonimája”]
Mintegy 250 fő részvételével rendezte május 10-én a Veszprémi Kerékpáros Egyesület a XXII. Bakony 200 országúti teljesítménytúrát. A Balaton-felvidéki szabadidősport-eseményen hét távra lehetett nevezni, a résztvevőknek ellenőrzőpontokon kellett bejelentkezniük.
fotó: Kiss Tamás
A szeszélyes időjárás kíméletes volt a kerékpárosokkal, a korábban jelzett vihar elkerülte a mezőnyt, szélből jutott azonban bőségesen, így lényegesen több idő kellett a teljesítéshez, mint az előző években.
A fél nyolckor kezdődő rajtokra már hatalmas tömeg gyűlt össze, ami okozott némi meglepetést a szervezőknek is.
fotó: Krajcsi Richárd
„A reggel megjelent nyolcvan-száz helyszíni nevező nagy meglepetésként ért bennünket, az addig leadott száznyolcvan regisztráció után. Őszintén megmondom, nem számítottunk ennyi résztvevőre. A túra huszonkét éves történetében ennyien még nem álltak rajthoz egyszerre. A nevezésnél és a frissítőpontokon is improvizálnunk kellett és jövőre az útvonaljelölő táblák számát is növelni fogjuk” – emelte ki Tóth András.
fotó: Kiss Tamás
A főszervező azt is elmondta, a kerekesek többségének az volt a véleménye, hogy gyönyörű tájakon haladt az út. Különösen az Alföldről érkezőket fogta meg a Művészetek Völgyének is otthont adó Kapolcs környéki táj. A kultúra jegyében a kapolcsi falumalomba került ellenőrzőponton a régi vízimalom belsejébe is betekinthettek az érdeklődők.
fotó: Kiss Tamás
„A szeles időjárásban sokan próbálkoztak bolyozással, mezőnyben haladással, hogy ezzel spóroljanak az erejükkel. Így többen, húsz-negyvenfős csapatokban indulva vágtak neki a száz vagy kétszáz kilométeres távoknak. Ezzel el is árultuk, hogy a legnépszerűbb a 100+CSÚCS táv volt, de akétszáz kilométeres távok is nagy népszerűségnek örvendtek. Harminc és hatvan kilométeren arányaiban kevesebben vettek részt” – tette hozzá Tóth András.
Pozitív és negatív értelemben is izgalmasan alakult a Giro d’Italia 3. etapja, ugyanis nemcsak az volt a kérdés sokáig, hogy hazaérhetnek-e a szökevények, hanem az egyik dobogóesélyes, Domenico Pozzovivo életéért aggódhattunk…
Matthews rózsaszínben nyert (Fotó: Stefano Sirotti)
Csak 136 kilométeres, de nehéz domborzatú szakasz várt ma a mezőnyre Rapallo és Sestri Levante között, már a starttól kezdve több tipikus észak-olasz emelkedővel, köztük egy második kategóriás heggyel. Ennek megfelelően már a rajttól megkezdődtek a támadások és egy szokatlanul nagy – mintegy 25 fős – szökevénycsoport alakult ki, amiben ahány csapat, annyi taktikai elképzelés feszült egymásnak.
Érdekesség, hogy a belga Philippe Gilbert (BMC) úgy tűnik célba vette idén a ponttrikót, ugyanis a részhajrát is megnyerte, sőt, a célvonalon is megszerezte ma a 3. helyet. De ne szaladjunk ennyire előre. A hegyeken mind az elmenés, mind a mezőny fogyott az emelkedőkön, Andre Greipeltől (Lotto-Soudal) és több sprintertől, a tegnapi etapot nyerő Elia Vivianitól (Sky) is elbúcsúzhattunk, s kezdett izgalmasan alakulni a szokásos kérdés: hazaérhetnek-e a szökevények?
Pozzovivo bukása:
Az utolsó hegyen felgyorsultak az események, az orosz Pavel Kocsetkov (Katyusa) támadott, és egyedül sikerült elszakadnia a szakaszgyőzelem reményében. Lefelé azonban egy időre megfeledkezett mindenki a különbség számolgatásáról, ugyanis a mezőnyt vezető Astana mögött Domenico Pozzovivo (Ag2R) bukott hatalmasat, fejét is csúnyán megütve. Egy ideig mozdulatlan volt, de később biztató hírek érkeztek az állapotáról.
A lejtmenetben és a rövid sík részen Kocsetkov nem tudott nagy előnyt kiharcolni, de becsülettel küzdött a végsőkig, míg be nem darálták őt az Orica-GreenEdge-es srácok által lassított üldözők, majd a megfogyatkozott mezőny. Az utolsó kilométereken tegnaphoz hasonlóan a Tinkoff-Saxo és az Astana Team vigyázta Contadort és Arut, s következhetett a hajrá, ahol Simon Gerrans vezetett fel Michael Matthews-nak. Az ausztrál rózsaszínű trikós egyértelműen a legjobb sprinter volt a megcsappant létszámú pelotonban, nem is okozott csalódást, mondhatni simán nyert, megerősítve helyét az összetett élén is.
A kellemes közérzet stílusos viselettel párosul a legkiválóbb kerékpáros ruházatot kínáló Endura most bemutatott Tobermory Whisky Jersey mez esetében. A skót márka nem hazudtolta meg önmagát: nemzeti italuk ihlette ezt a Tobermory Whisky-t is szerepeltető speciális kollekciót, amelyben számos legendás whiskyüzem kerül a mezek elejére és hátára. A nedű sajnos nem része a „csomagnak”, de a csomagolás megegyezik az eredeti termékekével!
Whiskey dizájn ide vagy oda, a kerékpáros mezek terén döntő, hogy az anyag elvezesse az izzadságot a bőrfelületről, így a többlet kellemes közérzet mellett csökken a testhőmérséklet is. A szabás pedig legyen testhez álló, de ettől függetlenül kényelmes, illetve a mez rendelkezzen a szükséges praktikumokkal, mint például könnyen a kezelhető cipzár, illetve a tárolásra szolgáló hátsó zsebek. Az Endura összes kerékpáros ruhadarabja messze felülmúlja az előbb felsorolt minimum követelményt: az alapanyag a legmagasabb technikai szintet képviselő, könnyű és gyorsan száradó CoolMax, amelynek többféle tulajdonságú szövetváltozatát alkalmazza a skót gyártó ebben az egy kerékpáros felsőben. Így a Tobermory Whisky Jersey különböző részeire – pl. hát, oldal és hónalj – optimális rugalmasságú, nedvességelvezető képességű, illetve védőfunkciót ellátó panel kerül. A mez szabása egy az egyben megegyezik a prémium kollekcióban szereplő Endura mezekével.
A mez szabása egy az egyben megegyezik a prémium kollekcióban szereplő Endura mezekével…
A Tobermory Whisky Jersey különböző részeire – pl. hát, oldal és hónalj – optimális rugalmasságú, nedvességelvezető képességű, illetve védőfunkciót ellátó panel kerül…
Az apróbb részletek is „klappolnak”: a cipzár hosszú, rejtett, a fül fényvisszaverő bevonatos, amely a hátoldali zsebekre is felkerül. A biztonság tehát kipipálva, és ha már a szükséges holmik elpakolásáról esett szó, hasznos figyelmesség, hogy az egyik zsebnek médialejátszó-kivezetése is van, a másikban pedig integrált mikroszálas szemüvegtörlőt találunk. Na, ilyen ez fullextrás mez!
Jellemzők:
könnyű és gyorsan száradó CoolMaxⓇ anyag
többféle tulajdonságú alapanyag használata a mez különböző részein (hát, oldal, hónalj)
klasszikus három hátsó zseb médialejátszó kivezetéssel
elöl mélyre lenyúló rejtett cipzár
zsebbe integrált mikroszálas szemüvegtörlő
fényvisszaverő elemek
fekete színben
S-XXL méretben
whiskys dobozba csomagolva!
Ajánlott fogyasztói ár: 18.890 Ft.
További információ a forgalmazó honlapján.
[divider scroll_text=”Endura Tobermory Whisky Jersey”]
Sanremóban elstartolt a Giro d’Italia és idén mi is a helyszínen gazdagodhattunk rengeteg élménnyel, fantasztikus volt kerékpársport-rajongónak lenni a bringázás Mekkájában! Képes összeállítás következik „emberközelből”, néhány fotó szó szerint a kulisszák mögül…
A festői Sanremóban több worldtour-gárda külön sajtótájékoztatót tartott, minket az olasz Lampre-Merida hívott meg az eseményre, ami impozáns helyszínen zajlott:
Roberto Ferrarit megtámadják az autogramvadászok:
Két óra múlva már a Sanremo Casino színháztermében követi a csinos hölgyet a csapat a prezentáción…
A különböző WorldTour és Pro Continental gárdákból a legnépszerűbb olaszok általában mikrofon elé állnak:
Eközben a folyosón mindenki vár a sorára:
Felkészült, Mr. Henderson?
Si Rigoberto! un pasito pa’ delante, un pasito pa’ tras – sosem árt elégszer elismételni a koreográfiát:
Az általában feszült favoritok közül Fabio Aru volt a legfelszabadultabb, ami nagy magabiztosságról is árulkodhat…
Másnap a csapatidőfutamon már Sanremóba érkeznek a sorok 60-nal közlekedve a bringaúton! A fogadásuk előtt egy kis igazítás a „toaletten”:
Érkeznek a csapatok, így fogadnak egy olasz esélyest az első szakasz után Olaszországban:
Melegebb volt, mint amire számítottak, kincset ért a gyors frissítés:
A Katyusa jó közepesen hajtott:
A Sky kapitánya, Richie Porte viszont egyértelműen nem volt elégedett, az interjút is futtában adta, illetve inkább a riporter futott:
A feszültség levezetése:
A mezőny karmestere már kevésbé volt feszült, pláne amikor egy – ha lehet ilyet mondani – még nagyobb karmesterrel találkozott:
Közben a korábbi világbajnok, Philippe Gilbert is befut a BMC-vel, a belgának melege volt:
„Apu! Semmi baj, hogy nem nyertetek ma, de ígérd meg, hogy az egyik szakasz után én is felállhatok a dobogóra!”
Na nézzük csak, kik vannak még hátra…
Például Rigoberto, akinek az arca általában fáradtnak tűnik, de mindig kiderül, hogy tökéletesen elégedett:
Közben a nénire ráparancsolnak a rend őrei, hogy ne a bringaúton sétáltassa a kiskutyát…
Így biztonságosan megérkezhet a belga Lotto csapata is:
A kisebb csapatok kevésbé ismert versenyzői barátnővel, haverokkal, családias hangulatban beszélik meg a történteket:
A legnagyobb sztárok viszont külön karámban fújhatják ki magukat a befutót követően:
Alberto láthatóan nagyon hálás volt a csapattársaknak, volt miért, az előny 6 mp Aruval és még több a többiekkel szemben:
Újra megjelenik a „karmester”, hiába, akiket meg kell dicsérni, azokat meg kell dicsérni:
A pódiumon viszont az Orica-GreenEdge örül:
Simon Gerrans pedig rózsaszínben…
…majd a csapattársakkal és a lurkókkal ünnepelhetett:
Ünnepeljünk mi is együtt, következzen három hétig teljes erőből GIRO!
A 650b kerékméret új lehetőségeket ad a tervezőknek: a 29er kerékpárokhoz képest lényegesen kisebb vázméretek és kompaktosabb „pilótafülke” tervezhető az ideális kompromisszumot biztosító középső kerékméret köré. A most bemutatott Ghost Nila széria az alacsonyabb termetű, rövidebb végtagokkal „megáldott” kerékpárosok számára nyújt jobban illeszkedő vázgeometriát, ezt fejelve meg egy rendkívül fejlett monocoque karbonvázzal, illetve „nyálcsepegtető” felszereltséggel.
Miért kap 650b (avagy 27,5”) kerékméretet a Ghost Nila sorozat? A hagyományos 26”-os kerékméret technológiai kompromisszum volt a montizás hőskorában, de azóta a gyártástechnika rengeteget fejlődött, a hajlékony acélvázak helyett ma már stabilabb de mégis könnyű karboncsodákat hajtunk, a kerékabroncs pedig sokkal nagyobb terhelést elvisel az adott átmérőben. A nagyobb kerékméret mindenképpen előnyösebb: hatékonyabb, könnyebben gördül át a terepakadályokon, illetve nagyobb fokú kényelmet biztosít. Ellenben a 29-er kerékméret alacsonyabb termethez igazított vázméretben geometriai problémákat eredményez, illetve kisebb testsúllyal a 29-er nehézkesen manőverezhető.
A 650b montis kerékméret tehát az ideális kompromisszum a hagyományos 26”-os és a 29er „nagykerék” között, egyesíti a megnövelt kerékméret előnyeit a kompaktos pilótafülke-kialakítással, a gyorsíthatósággal és könnyed irányítással. A 650b tehát ideális választás alacsonyabb termetű kerékpárosok számára, mivel így akár 40-45 cm-es XS-es vázméretet is lehetővé tesz, mint ahogy a bemutató végén szereplő geometriai táblázatban is látható a Nila esetében.
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megdicsérjem a kerékpáripart, amiért egyre több fejlesztési kapacitást áldoz a hölgyek vagy alacsony termetű kerékpárosok testi adottságaihoz tervezett modellekre. A fejlett technikai megoldásairól és rendkívül precíz gyártásról méltán híres Ghost pedig ebben a tekintetben is az élen jár. Ráadásul a most bemutatott Nila 5 LC esetében a német specialista egy fejlett karbonvázat fejlesztett ki a fent vázolt speciális geometriával: azaz a kompaktos geometria ma már a legmagasabb technikai szinten is elérhető.
Felmerülhet a kérdés, hogy a Nila 5 LC árkategóriájában nem járnánk-e jobban hátsó felfüggesztéssel? Egy jól megtervezett, hatékony első felfüggesztést alkalmazó 650b kerékméretű „merevfarú” MTB nyergében a legtöbb terepakadály leküzdhető. Az alig 10 kiló feletti fejlett karbonvázas Nila 5 LC láttán pedig tényleg elgondolkodhatunk azon, hogy mi a fontosabb: a hátsó felfüggesztés bonyolultsága fokozott karbantartásigénnyel kell szembesülni, illetve azonos árszinten alacsonyabb szintű felszereltséget kapunk a „fully-val”, amely rontja a teljesítményszintet.
És a Ghost Nila 5 LC felszereltsége tényleg „fullextrás”: egy teljes Shimano XT szettel érkezik, a kerekek ugyancsak XT agyakon gördülnek, rajtuk pedig a világ egyik legjobb CC-maratonfelhasználásra tervezett gumiköpenye feszül. És nem utolsósorban, a Fox 32 Float Evolution CTD (mászó/trail/lejtmenet mód) távirányítású, bőséges 100 mm-nyi pihe-puha rugóúttal rendelkező levegős-olajcsillapításos telónál sem nagyon lehet jobbat kívánni!
A Nila váza is „megér egy misét”: Active Flex támvillái hatékonyan csillapítják a terep felől érkező rezgéseket, a túlméretes Pressfit középrésznek köszönhetően viszont a pillekönnyű tömeg ellenére kellően stabil, jól gyorsítható, a mászásokat is megkönnyíti. A kiváló Shimano XT hidraulikus fékrendszer közvetlen PM-rögzítéssel csatlakozik a vázhoz, amely a lehető legjobb fékhatást és hőelvezetést tesz lehetővé. A váz szépségét a finom, letisztult vonalaknak adják, amelyhez hozzájárul a jól megtervezett bowdenvezetés.
A Rod Dot Design díjas GHOST Lector ULC World Cup modellt kínáló német gyártó tudja, hogy mi kell egy csodálatos kerékpáros élményhez, és a Nila 5 LC esetében a pontos, lelkiismeretes tervezéssel és gyártással biztosan elégedettek leszünk. Egy ilyen géppel akár profi versenyen is el lehetne indulni, de nem feltétlenül szükséges velejáró a küzdelem. Rendkívül kellemes, élménydús tereptúrákat lehet tenni egy olyan magas szintű géppel, mint a most bemutatott Nila. Ideális választás hölgykerékpárosok számára, és ne lepődjünk meg, ha ezután kedvesünk könnyedén lépést tart velünk!
MŰSZAKI ADATOK:
váz: Nila 27.5 HM carbon
villa: Fox 32 Float O/C Evolution CTD távirányítás, 100 mm rugóút
kormányszár: GHOST AS-GH1 31,8 mm befogó
kormány: GHOST „Low Rizer” light, 700 mm szélesség, 31,8 mm
hátsó váltó: Shimano XT 10-fokozat
első átdobó: Shimano XT
váltókar: Shimano XT SL
hajtómű: Shimano XT, 38/24 fogszám
fogaskoszorú: Shimano CS-HG81, 11-36 fogszám
fékrendszer: Shimano XT Disc 180/160 mm-es tárcsák (SM-RT64)
A hazai kerékpársportot meghatározó vezetőktől, szereplőktől már többféle érvelés napvilágot látott a szövetségi struktúra reformjával kapcsolatban, helyettük most a sportági szövetség felett álló szervezet, a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatóját, az olimpiai bajnok Fábián Lászlót kérdeztük, hogyan látja a magyar kerékpársport jövőjét, melyek a MOB legfőbb elvárásai egy további gyümölcsöző szakmai munka reményében.
Fábián László -(Fotó: MOB Kovács Anikó)
Takács Tamás: A kerékpáros szövetség fontos közgyűlés előtt áll, alapszabály módosítás és a struktúra átalakítás szerepel a napirenden. A MOB részéről vannak-e elvárások ezen a téren az MKSZ felé a hatékonyabb közös munka érdekében?
Fábián László: Egyszerű az elvárás. Kezdjük azzal, hogy a MOB-on keresztül érkező állami támogatások felhasználását, a szakmai és pénzügyi tevékenységeket, elképzeléseket, javaslatokat, valamint a szövetség által beküldött terveket a Magyar Olimpiai Bizottság sportszakemberei ellenőrzik, kezelik, és egyeztetik a szövetségekkel. Ha egy adott sportágon belül több szövetség van, többféle szövetségi elképzelés is érkezhet, és a különböző érdekek egymásnak feszülhetnek. Ez nem szerencsés, mert az olyan több szakággal rendelkező sportágak esetében, mint a kerékpársport a MOB szakmailag nehezen tudja eldönteni, hogy az adott évben, időszakban, vagy hosszú távon melyik szakág az, ami fejlesztést igényel.
A sportágaknak maguknak kell elkészíteni a támogatás felhasználásának pontos szakmai tervét, hiszen a sportszövetségek érzékelik a legjobban, hogy a sportágnak mely területei igénylik leginkább a támogatásokat. Ennél fogva a szakágak kooperációja és egységes rendszerben kezelése elengedhetetlen ahhoz, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság tiszta képet lásson. A sportági támogatásoknak a kezelése és az elszámolása is az olimpiai bizottsághoz tartozik, értelem szerűen hatékonyabban lehet elszámolni egyetlen szervezettel, mint hárommal vagy néggyel, mert jelenleg ugye van három szakági és egy központi szervezet is a kerékpársportban. A támogatási pénzek felhasználása, és az egyes területeknek az elszámoltatása is egyszerűbb, ha egy szervezet koordinálja ezt, és nem a három szakági szövetség költi külön-külön a pénzt. Nem is kérdés, hogy ezt az irányt kell kijelölni a Magyar Kerékpársportok Szövetsége számára.
TT: Vannak, voltak problémái a MOB-nak a kerékpáros szövetségekkel abból adódóan, hogy per pillanat nem létezik az említett egységes struktúra?
FL: Mi hosszú idő óta az egységesség irányba próbáljuk terelni a szövetséget, és ez több évet, sőt évtizedet jelent. Folyamatosan problémája van a kerékpáros szövetségnek ebből a struktúrából kifolyólag az elszámolással. Ezek a problémák jelen pillanatban olyan szintre kulminálódtak, hogy az elszámolás elfogadhatatlan állapotban van, és ez nem csak a MOB-ban jelent problémát, hanem ugyanez a helyzet az EMMI irányába a kiemelt sportág támogatás elszámolásával is. Ez pontosan annak köszönhető, hogy a hármas vagy négyes tagozódásban ellenőrizhetetlen mind a szakmai tervek, mind a prioritások meghatározása, és mindennek az elszámolása. Ebből kifolyólag a kerékpáros szövetség olyan helyzetbe került, hogy nemcsak rövid, hanem hosszú távon is veszélyben van a kiemelt sportági támogatása, és az egyetlen megoldás ami ezt megakadályozhatja, hogy az egyszövetségi struktúra irányába mozdul el. A kerékpársportban ráadásul a nemzetközi szövetség, az UCI is egységes szövetségi rendszerben működik, nincs külön szövetsége az országútnak, a mountain bike-nak, vagy a BMX-nek.
Természetesen vannak más sportágak is, ahol több szakág tartozik egy szövetség alá, de például a tornaszövetség, a kajak-kenu szövetség vagy akár az úszószövetség képes több, olimpiai szinten is eredményes szakágat együtt működtetni, kezelni. Náluk a szakmai tervek, programok világosak, átláthatóak és nincsen gond az elszámolással sem, apró problémáktól eltekintve, amik rövid időn belül orvosolhatóak.
TT: Azt mondja nagy veszélybe került a kerékpársport kiemelt sportági támogatása. Mi erről a MOB hivatalos álláspontja vagy az ön véleménye?
FL: Az én saját véleményem az, hogy a magyar kormány a MOB-on és az EMMI-n keresztül ezeknek a kiemelt sportágaknak rendkívüli lehetőségeket biztosított az elmúlt években, és ez az elképzelés hosszú távon is folytatódik. Minden sportág elszámol szakmailag és pénzügyileg is, a lehetőségeiknek megfelelően szakmai terveket készítenek, a kerékpársport az egyetlen sportág, amely ezt nem tudja megtenni. A jelenleg életben lévő szabályozások, jogszabályok, EMMI-rendelet, belső utasítások alapján ez egyértelműen azt jelenti, hogy nagyon rövid időn belül ki fog kerülni ebből a támogatási körből.
Gondolom nem is kell tovább ecsetelni, mi történik, ha ezek a támogatási lehetőségek megszűnnek a sportág számára… A többi sportág elszakad tőle minden területen, akár utánpótlás, akár infrastruktúra tekintetében, és abban a pillanatban, hogy ez megtörténik, a kerékpársport egy olyan helyzetbe kerül, amit nem kívánhat magának. Számomra egyáltalán nem világos, hogy ezt az egyszerű képletet miért nem tudja a sportág megérteni, felfogni, és ez nem fenyegetés, hanem pusztán jogszabályokon és ezek alapján történő elszámolásokon alapuló tény. Amennyiben a sportág nem hajlandó mindezt felismerni, akkor nincs az a szabályzat, vagy az az ember, aki ezen változtathatna, vagy egyáltalán változtatni akarna.
TT: Aktuális kérdés még, hogy ismét napirenden van budapesti olimpia rendezésének lehetősége, ezzel párhuzamosan kerékpáros velodróm építésének tervei. Ezzel kapcsolatban mit vár el a MOB a kerékpáros szövetségtől? Vannak-e sarokpontok, amiket mindenképpen teljesíteni kell, vagy olyan elvárások, amiket már konkrétan meg lehet fogalmazni?
FL: Azt gondolom, hogy a kerékpársport legnagyobb problémája az olimpia rendezésétől független. Ha a sportág nem látja be, hogy az egységes szervezet az egyetlen lehetőség a hosszú távú fejlődéshez, ettől még lesz olimpia Budapesten vagy Magyarországon. A kérdés csak az, hogy a kerékpársport haszonélvezője lesz-e ennek a többi sikersportág mellett. Összefoglalva azt mondanám, egy lehetőség van: egy szövetség, egységes szerkezet, egységes elnökség, egységes közgyűlés, nem pedig különálló jogi személyek, akik saját érdekeik, és vélt vagy valós sérelmeik alapján próbálják meg befolyásolni a sportágat. Ez a jelenlegi helyzet semmiképpen nem járhat olyan szakmai konszenzussal, ami a sportág felemelkedését jelentheti.
Hozzáteszem, nagyon nagy a felelőssége a kerékpársportnak, hiszen a magyar sport számára nem csak az aranyérmek, a válogatott, vagy az élsport fontos, hanem a több tízezer hobbikerékpáros is, illetve mindazok, akik naponta munkába járnak kerékpárral. Az ő érdekeiket is képviselni kell, egyre többen vannak, és jogosan fogják számon kérni azt a szakmaiatlanságot, amit egy torz szerkezetben működő kerékpáros szövetség jelen pillanatban elkövet. Bízom benne, hogy ez a május végi közgyűlés után már másképp lesz!
Szombaton a Mountain Bike XCO Magyar Kupa második állomásának a Várgesztesi Villapark adott otthont, vasárnap pedig ugyanitt az Endura Villapark Vértes Maratonon 80, 57 és 23 kilométeres távokon mérhették össze tudásukat a mountain bike-osok.
Az XCO Magyar Kupa második állomásán első éves felnőttként Dina Márton szerezte meg a győzelmet a Cube-Csömör színeiben versenyző csapattársai előtt, a hölgyek között pedig a maraton bajnoknő, Poór Brigitta (Merida Maraton Team CST) nyert szombaton.
Férfi rajt
A vértesi cross-country kupafutam különlegességét adja, hogy a Villaparkban egész hétvégén vendégül látják a hegyi kerékpárosokat, hiszen vasárnap rendezik a maratont, így sokan szállnak meg az apartmanokban. A további részletekről a pályafelelős, Búr Zsolt nyilatkozott, aki maga is indult az elit futamban:
„Ötödik alkalommal került megrendezésre a Villaparkban a Vértes XCO, ami több szempontból is egyedülálló verseny itthon, hiszen kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy az egész család versenyezhessen, ráadásul egész hétvégén. Szombaton gyerekfutamokban próbálhatták ki magukat a legkisebbek, holnap pedig a maraton közben – amennyiben apu, anyu versenyezni szeretne – játszóházban gondoskodnak a gyerekekről, vagy anyuval ki lehet próbálni az élményfürdőt, minden opcióra gondoltak a szervezők. A környéken kijelölt 4,6 kilométeres, 170 m szintet tartalmazó pálya leglátványosabb részei a Villapark területén lettek kialakítva, így a nézők számára is látványos, követhető az esemény. A maratonozók közül sokan meg is tekintették a futamokat, melyeken nagyjából 150-en vettek részt, köztük nagyon sok gyerek – utóbbi jelenségnek nagyon örülnek a szervezők.”
Női rajt
A pályával és a szervezéssel a női győztes is elégedett volt, aki ráadásul duplázásra készült:
„Elsősorban a tereptriatlonra készülök a szezonban, a hegyikerékpár versenyeket is elsősorban edzésképpen iktattam be most „két futás között”, de természetesen – verseny lévén – megpróbáltam maximálisan odatenni magam. Végig jól éreztem magam a verseny közben, nagyon jó pályát tűztek ki, fölfelé jó forgatós volt, és lefelé is élvezhető a technikás részekkel. Természetesen szeretnék holnap is nyerni, de technikai sport lévén bármi megtörténhet, mindenesetre igyekezni fogok” – mondta Poór Brigitta, aki Cseh Veronikát (Alpinbike Team Endura Giant High5) és Balázs Beát (Bringabanda) utasította maga mögé.
Letörés
A férfiaknál négy körön át a Cube-Csömör „profi szekciójának” fiatal versenyzője, Dina Márton, a csapat veteránja, Buruczki Szilárd, valamint Búr Zsolt haladtak elöl. Végül Dina Márton ritmust váltott, és akciója nyomán szétszakadt a trió. Az utolsó előtti körben az emelkedőn az országútis múltjából adódóan nagyon gyors Simon Péter hagyta le Búr Zsoltot, így alakult ki a hármas csömöri dobogó. A Waberer’s versenyzői ezúttal Törökországban vadászták az UCI-pontokat, nem jöttek el a második magyar kupafutamra.
„Örülök, hogy sikerült megnyernem első elit felnőtt kupafutamomat, azon leszek, hogy ne az utolsó legyen, hanem minél több kövesse. Tetszett a pálya, a gyors lejtők, a csiki-csukik, jól szervezett verseny volt” – értékelte a versenyt Dina Márton.
Vasárnap az Endura Villapark Vértes Maratonon 80, 57 és 23 kilométeres távokon mérhették össze tudásukat a mountain bike-osok Várgesztesen, ahol a férfiaknál a pihent versenyző, Blazsó Márton (VKE Nelson) nyert, a hölgyek között duplázni tudott a tegnapi XCO-futam győztese, Poór Brigitta (Merida Maraton Team CST).
A Várgesztesi Villapark környékén több körben versenyeztek a különböző távok indulói, a rövid táv 23 kilométeres (500 m szint) pályáját mindenki teljesítette, a középtávosok (57 km) ezt megtoldották egy 34 kilométeres 800 méter szintet tartalmazó nagyobb körrel, a hosszú távon pedig az 57 kilométert követően újra végig kellett tekerni a rövidebb, 23 kilométeres pályán, így jött ki végül a 80 kilométeres táv, 1800 m szinttel.
Poór Brigitta
A lebonyolítás és a verseny követhetősége szempontjából ez jó megoldásnak bizonyult, hiszen jobban el tudták látni a frissítőpontokat, az indulók segítőinek is egyszerűbb dolga volt, és még a nézők is többször láthatták a hegyikerékpárosokat. A három kategórián kívül a kezdők és a gyerekek – akár családi futamban – 13 kilométeres „mini távon” is próbálkozhattak, sőt, még az óvodásoknak is volt lehetőségük megmérettetni magukat.
Az XCO-t követően az időjárás előrejelzés sokakat elriasztott, de végül 330-an felsorakoztak a rajtvonalnál, és nem is bánták meg, hiszen pár pocsolyától eltekintve remek talajviszonyokkal találkozhattak. A legjobbak a díjazásnak is örülhettek, hiszen a Magyar Kupában kötelező (Férfi: 100-50-25 e. Ft; Női: 80-30-15 e. Ft) pénzdíjakon kívül a szervezők a hosszú távon az abszolút 6. helyezettig külön díjazták a versenyzőket.
Blazsó Márton
A 80 kilométeres, hosszútávon történteket a győztes, Blazsó Márton (VKE Nelson) foglalta össze:
“A három – rövid-hosszabb-rövid – hurokból álló pálya tetszett, a frissítés szempontjából kimondottan jó volt. Szerencsénk volt hogy megúsztuk az esőt, 20 fokban, ideális időjárásban, ideális talajon kerékpározhattunk. A szervezésre nem lehet panasz, rendben ment minden, időben voltak a rajtok és minden más, semmi negatívumot nem tudok mondani. Nekem itthon ez volt az első versenyem, bármilyen furcsán is hangzik, a mai volt a 19. versenynapom, de csak az első Magyarországon. Kíváncsi is voltam, hogy ki, milyen formában van, hogy állok a többiekhez képest. Nem indultam a tegnapi XCO-versenyen, a maratonra koncentráltam és ez meg is látszott a rajt után, frissebbnek éreztem magam azoknál, akik tegnap cross country-ztak. Fizikálisan Simon Peti (Cube Csömör) nehezítette meg a dolgom, amikor az első emelkedőn meg-megindultam, láttam, hogy ő lesz a legfőbb ellenfél. Az elő mászás végére öten maradtunk, Simon Petivel, Wouter Cleppével, Buruczki Szilárddal, Búr Zsolttal és Szalay Petivel. Az első kört így tekertük végig, majd a frissítőnél Búr Zsolt kiállt, Cleppe is lemaradt, a következő lankás emelkedőn pedig mentem egy erős tempót és szét is szakadtunk, egyedül Simon Peti jött velem. Meredek emelkedők és közepesen technikás lejtők váltották egymást, a lejtőkön kicsit mindig elhúztam, ami azért volt fontos, mert Peti nem tudott pihenni, mindig fel kellett zárkóznia. Amikor ez nem sikerült neki, ráálltam egy erős – 90%-os – tempóra és a célig folyamatosan növeltem az előnyömet.”
Sok kategóriában hirdettek eredményt
A nők 57 kilométeres versenyén megismétlődött a szombati cross-country végeredmény, Poór Brigitta (Merida Maraton Team CST) duplázni tudott, Cseh Veronika (Alpinbike Team Endura Giant High5) ezúttal sokáig tartotta vele a lépést, de meg kellett elégednie a második hellyel, a harmadik ma is Balázs Bea (Bringabanda SC) lett.
Juhász Zsolt kettős győzelmével zárult múlt hétvégén a válogatott olimpiai kvótafutó törökországi megmérettetése, miután a C2-es Salcano Bitlis MTB Cup olimpiai krossz futamot és az azt követő 3 napos S2-es olimpiai krossz futam összetettjét is magabiztos teljesítménnyel nyerte meg. Zsolt ezzel megszerezte a versenyen szerezhető legtöbb, 30+80 UCI pontot.
