Elkezdődtek a Bikemag csoportos kerékpárteszt eseményei! Mivel nem várt kora nyári időben lehetett részünk márciusban, így itthon, Visegrád környékén teszteltünk 10 országúti kerékpárt…
A szórás szokás szerint nagy volt, a felhasználási terület, az ár és a tömegadatok szempontjából is. Lettek kedvencek, találkoztunk furcsaságokkal is, a részletekkel majd a tesztekben jelentkezünk. Idén is sok-sok kerékpárteszt lesz a Bikemagon, jövő héten már folytatjuk az országúti bringák kivesézését a Balaton-felvidéken, aztán jön a cross/túra/gravel vonal megatesztje Balatonföldváron, ahová olvasóinkat is szeretettel várjuk!
Lesz csoportos mountain bike teszt és nem maradhat ki a jövő évi modellek bemutatója – ezúttal a Dolomitokban, majd a szokásos menetpróbák az Eurobike-on sem. De most lássuk mindenek előtt a Visegrádon hajtott kerékpárokat, érdekesség, hogy a tízből három kerékpár már tárcsafékes verzió volt, kezdjük is ezekkel a felsorolást:
Scott Solace 20 Disc
A Scott Solace 20 Disc egy nagyon menő országúti karbon hobbikerékpár, kényelmes pozíciót adva, tárcsafékekkel, masszív kerekekkel, ballonos gumikkal, minden részletre kiterjedő, ütős designnal!
Merida Scultura Disc 4000
A Merida Scultura Disc 4000 a tavaly próbált tárcsafékes versenygép „utcára szelídített” verziója, de szinte semmit nem veszített a varázsából, annak ellenére, hogy kimondottan jó ár/érték arányú kerékpár!
Cube Attain GTC SL Disc
A Cube Attain GTC SL Disc tipikus tárcsafékes komfort-országúti, kis túlzással mintha egy mountain bike-ra került volna fel a hajlított kormány. Ezt a karaktert vannak, akik nagyon fogják szeretni…
Cube Attain HPA Race
A Cube Attain HPA Race a fenti karbon komfort gép alumínium verziója kedvező áron, felnifékekkel, de már olyan „fícsörökkel”, mint a pressfit középrész, vagy a teljes Tiagra szett.
Dura Ace 2017
Ha már szettek, a hazai forgalmazó a mechanikus, felnifékes Shimano Dura Ace szettet is felszerelte nekünk egy noname karbon kerékpárra, hogy tovább ismerkedjünk a jelenlegi csúcs alkatrészcsaláddal.
Baddog Greyhound 10
A Baddog Greyhound 10 Tószegen készül és a magyar bringákra mindig különös figyelmet fordítunk. Fogyasztói ár szempontjából biztosan verhetetlen ez az alumínium kerékpár, ideális kezdés az országútizáshoz, Tiagra alkatrészekkel.
Lapierre Audacio 200
A Lapierre Audacio 200 is belépő kategóriás országúti alumínium vázzal, főleg olyanoknak, akiknek egyből fontos, hogy egy elismert márka termékét tudják magukénak, team-replika designnal.
Lapierre Aircode 500
A Lapierre Aircode 500 a legkomolyabb versenygépek látványát adja és a karbonváz ennek megfelelően aerodinamikus és merev, a hajtáshatékonyság kiváló. A design valódi egyéniséggé teszi, egyedül a felszereltség képviseli a középkategóriát.
KTM Revelator 3500
A KTM Revelator 3500 hozza a KTM karbonvázakra jellemző kimagaslóan jó tulajdonságokat és a védjegynek számító narancs designt. Szeretjük a sógorok bringáit és a Shimano 105 szettet, a bringa megkapta az „ajánljuk” címkét.
Colnago CLX
Kezdődött már úgy Colnago kerékpárteszt, hogy egy Colnago kerékpár egyik legvonzóbb tulajdonsága a nagyon kedvező ár? Nos a Colnago CLX esetében erről is szó lesz, amúgy egy tökéletesen definiálható komfortos országútival volt dolgunk.
Az olimpiai bajnok Nino Schurter irányításával a Scott-Sram két duója könyörtelenül kihasználta a dél-afrikai Cape Epic mountain bike maraton összetettjét eddig vezető Cannondale-páros defektjét, az 5. szakaszon gyakorlatilag kivégezték Manuel Fumic-ot és Henrique Avancini-t.
A 84 kilométeres etapon Fumicék viszonylag korán lyukadtak ki, aminek következtében leszakadtak az élbolytól, ahol akkor még összedolgozva haladtak a versenyzők. Később a Specialized menői közül Christoph Sausernek is gondjai akadtak, ma nem volt jó napja az Epic egyik legendás versenyzőjének.
Az 5. szakasz összefoglalója videón:
Eközben a Scott-Sram két párosa természetesen megpróbált minél több időt kiosztani az ellenfeleknek, Schurteréknek óriási segítség a két fiatalabb csapattárs, akik innentől úgy tűnik, végig támogatni tudják majd az olimpiai bajnokot és Matthias Stirnemannt az összetettért folyó csatában.
Végül tegnaphoz hasonlóan négy Scott-versenyző haladt át elsőként a célvonalon, ma azonban Schurter és Stirnemann jegyezték a szakaszsikert. Sauserben szerencsére ma Jaroslav Kulhavy tartotta a lelket, nem adták fel a küzdelmet, sőt, a végén még közeledni is tudtak, így nem veszítettek sok időt, csak 17 mp-t. A sárga trikót Schurterék vették át, a Specialized duója előtt 50 mp-vel vezetnek.
A „celebek” közül ma Joaquin Rodriguez és Jose Hermida vitte a pálmát, a Merida párosa abszolútban a 13. helyen ért célba, úgy tűnik Purito kezd ráérezni a rücskös gumis versenytempóra, a sorozatterhelés pedig messze nem idegen számára… Ahogy Cadel Evans és George Hincapie számára sem, a BMC „országútis” duója az eddigi legnagyobb különbséggel nyert a masterek között, ami abszolútban is az eddigi legjobb eredményre volt elég, 18. helyen végeztek.
Vegyespárosban Jenny Rissveds és Thomas Frischknecht (Scott-Sram) megingathatatlanok, a nők között ma Sabine Spitz és Robyn de Groot nyertek, de Ester Süss és Jennie Stenerhag szorosan vigyázták tetemes összetett előnyüket.
A dél-afrikai mountain bike maraton, a Cape Epic harmadik és negyedik szakaszán kiderült, hogy az összetettet vezető Manuel Fumic és Henrique Avancini sebezhető, ma a Scott-Sram versenyzői igencsak megdolgozták a Cannondale párosát.
Már tegnap, a 78 kilométeres harmadik etapon is sikerült egy percet hozni Fumicékon, a második szakasz után ismét a Specialized párosa, Christoph Sauser és Jaroslav Kulhavy nyert a Scott-Sram duó, Nino Schurter és Matthias Stirnemann előtt.
Videó összefoglaló a harmadik szakaszról:
Sauserék azonban két győzelem után – már mondhatni szokásuk szerint – ismét balszerencsések voltak, a mai 112 kilométeres táv második felében begyűjtöttek egy defektet és leszakadtak az élről. Nem csak ők kerültek azonban gondba, Manuel Fumic-nak már korábban nehézségei adódtak a hosszú emelkedőn.
Videó összefoglaló a negyedik etapról:
Több se kellett a Scott-Sram versenyzőinek, akik közül a fiatal páros is mára hegyezte ki magát, és Schurterék, Thomas Frischknecht fiával, Andrival és a holland Michiel Van der Heijden összedolgozva négyen próbáltak annyi időt adni a többieknek, amennyit csak lehet. A célvonalon aztán a „kis Frischi” és párja haladtak át elsőként. Schurter és Stirnemann ma újabb két és fél percet hozott Fumicékon, összetettben feljöttek a második helyre.
A győztes Scott-kvartett a célban
Hátrébb, a sztárpárosok közül remekül elkapta a fonalat a BMC „országútis” duója, Cadel Evans és George Hincapie a harmadik és negyedik etapon is megnyerték a masters kategóriát, és az abszolút versenyben is az első oldalon olvashattuk nevüket az eredménylistákon. Egyre javul a Meridás duó, José Hermida és Purito Rodriguez teljesítménye is, de ők „nem elég öregek” még, kénytelenek elitben nyomni.
Fumicék még mindig vezetik az összetettet
A nők között Sabine Spitz és Robyn de Groot tegnap srintbefutón legyőzték az összetettet vezető Esther Suss-Jennie Stenerhag párost, de ma ismét a svájci-svéd duó nyert, és összetettben már sziklaszilárd, 12 perc fölötti az előnyük. Vegyespárosban az olimpiai bajnok Jenny Rissveds-nek és a Scott-csapatfőnök Thomas Frischknecht-nek pedig már egy kávészünet is belefér, nem kevesebb, mint 24 perccel vezetik kategóriájukat, 100%-os mérleggel.
Ilyen még nem volt a Bikemagon! Az áprilisban esedékes cross/trekking/pedelec megatesztünkben szakítunk minden eddigi hagyományunkkal! Egy balatonföldvári teszthétvége keretében ti is kipróbálhatjátok a tesztjeinkben megjelenő kerékpárokat, és véleményetekre is számítunk a megjelenő cikkekhez!
Mivel a bringázások változatos körülmények között, aszfalton és dózerutakon is zajlanak majd, elsősorban a túra, hobbi célra alkalmas kerékpárok lesznek terítéken, partnereinktől a Cross-, Trekking-, Fitness-, Gravel bike-okra számítunk és női modelleket illetve elektromos rásegítéses Pedelec változatokat is várunk!
Április 21-én, 22-én és 23-án Balatonföldváron egy kerékpáros-barát vendégház lesz a főhadiszállás, félpanziós ellátással és minden szükséges infrastruktúrával, a környéken kipróbált bringás útvonalakkal. Nem egy átlagos hosszú hétvége vár rátok, a bringázások közben kitalálhatjátok, milyen a számotokra ideális hobbikerékpár, és akár kedvezményes áron még meg is vásárolhatjátok azt!
Az ILB Factory és a Bikemag jóvoltából minden résztvevő minőségi kerékpáros mezt is kap ajándékba!
A férőhelyek száma limitált, így jelentkezz idejében!
Vincenzo Nibali Tralyx szemüvegben és Racemaster sisakban
A UCI által kiírt WorldTour országúti kerékpárverseny-sorozat olyan, mint az autóknál a Formula-1. Itt jelennek meg sokszor legelőször az alkatrészeket és kiegészítőket gyártó cégek legújabb fejlesztései, melyek később mindenki számára elérhetővé válnak, mint a gyártók legjobb termékei, melyek a legszélsőségesebb körülmények között teljesítettek már.
A 2017-es szezonban két WorldTour csapat is kiemelt támogatást kap, a több mint 30 éves Rudy Project szemüveg- és sisakgyártótól. A Trek-Segafredo Team, és a TeamBahrain Merida teljes gárdája a márka topmodelljében teker, így például Antonio Nibali vagy épp Alberto Contador is Rudy Project Tralyx-ben feszül egymásnak.
SZEMMEL NEM LÁTHATÓ TUDÁS
A Tralyx modellben a gyártó három évtizedes sportszemüveg gyártásbeli tapasztalata és tudása összpontosul. Olyan különleges komfort- és szemvédelmet növelő technológiákat tartalmaz, mint a rendkívül rugalmas és strapabíró Grilamid alapanyagú keret, az arcra alakítható szárvégek és orrnyereg, a nedvességre is tapadó gumírozások, az optikailag tiszta és magas bázisgörbületű lencsék – melyek akár törhetetlen és fényre sötétedő kivitelűek is lehetnek, vagy épp a rendkívüli szellőzést nyújtó kialakítás.
A mindösszesen 26 grammos szemüveg kényelméről mi is meggyőződtünk már, teszteltük
ARANYOS
A Team Bahrain Merida csapatszínei között van az arany is, így nem csoda, ha az általuk viselt Tralyx szemüveg is aranyban pompázik. Sőt, a jó hír az, hogy pontosan a csapat által, így Nibali által is viselt modellt szériában elérhetővé tette a gyártó, melyhez színben megfelelő, szintén a csúcsmodellnek számító Racemaster sisakot is lehet kapni, hogy teljes lehessen a fej- és szemvédelmet ellátó felszerelésünk.
LIMITÁLT
A Trek-Segafredo csapat, így Alberto Contador által is használt piros színű, csapatlogózott modell korlátozott darabszámban kerül forgalomba, melyből itthon is elérhető lesz pár. A gyártó hazai forgalmazójának információi alapján ezeket április második felében lehet keresni a magyarországi Trek dealer üzletekben illetve a forgalmazó bemutatótermében és weboldalán.
A szemüvegek minden alkatrészére 2 év garanciát vállal a gyártó.
Így regenerálódik egy világ és olimpiai bajnok a hőségben
A vasárnapi prológ után két 100 kilométer fölötti szakasszal folytatódott (volna) a dél-afrikai mountain bike megamaraton, a Cape Epic, ma azonban a hőség győzött, a szervezők rövidítettek a távon…
Így regenerálódik egy világ és olimpiai bajnok a hőségben
Megoszlanak a vélemények, hogy extrém hőség miatt van-e helye a versenytáv rövidítésének, januárban az ausztráliai Tour Down Under országúti viadalon is volt ilyenre példa a közel 50 fokos melegben. Sokan azon a véleményen vannak, hogy a verseny az verseny, mindenkinek ugyanazok a körülmények, mindenkinek egyformán „fáj”. Mások szerint vannak ésszerű határok, melyek között nem szabad kockáztatni a versenyzők egészségét, biztonságát.
Az extrém hideg vagy a hóhelyzet talán sokkal egyértelműbb, hogy versenyzésre alkalmatlan körülményeket teremt, amikor megfelelő ruházat nélkül egyszerűen megfagy a sportoló, vagy a havas, jeges úton óriásira nő a baleset kockázata. A hőség talán más abból a szempontból, hogy a kiszáradás ellen megfelelő folyadékpótlással, a tempó ésszerű megválasztásával, vagyis jó taktikával lehet védekezni, nem azon múlik a siker, hogy ki a bátrabb a jégen… Persze aki versenyzett már igazi hőségben, ahol levegőt is nehéz venni, nem biztos, hogy osztja ezt a véleményt.
Az 1. szakasz videó összefoglalója:
Lényeg a lényeg, már a tegnapi etap is szedte az áldozatokat, nem lehet a hőségre fogni, de rengeteg volt a koncentrációvesztés miatti hiba, bukás. A nagy nevek közül is sokan estek, a legnagyobbat a pekingi olimpiai bajnok, Sabine Spitz, aki szó szerint megcsókolta az anyaföldet, majd leesett a hegyoldalon. De bukott az olimpiai és világbajnok Nino Schurter párja, Matthias Stirnemann is, a londoni aranyérmes Jaroslav Kulhavy pedig vezető pozícióban esett el, így Cristoph Sauserrel le kellett mondaniuk a szakaszsikerről. Az első etapot ismét Manuel Fumic és Henrique Avancini nyerték.
„összefújta a szemetet a szél”
Ma a szervezők megkönyörültek a mezőnyön, 60 kilométerre rövidítették az eredetileg 100 kilométer fölötti versenytávot. A Scott-Sram sztárja, Nino Schurter többször mutatta ma, hogy remek formában van, de Stirnemann nem tudott felnőni hozzá, többször várnia kellett honfitársát. Kulhavynak is voltak nehézségei a meredek emelkedőn, de magára talált, és a Specialized versenyzői felértek végül az összetettet vezető Cannondale-páros és a Scott duója mellé. Mi több, a befutón Kulhavyék voltak a leggyorsabbak, de az összetett nem változott, Fumicékat a Specialized és a Scott duója követik.
A 2. szakasz videó összefoglalója:
A többi kategóriát tekintve Sabine Spitz és párja Robyn de Groot a bukás után hátrányba került, az első és a második etapot is Esther Süss és Jennie Stenerhag nyerték. Vegyespárosban a Scott sztárduója, Jenny Rissveds és Thomas Frischknecht megingathatatlannak tűnnek. A „celebpárosok” közül Cadel Evans és George Hincapie (BMC) stabilan hozzák a master-dobogós helyezést, Purito Rodriguez és Jose Hermida (Merida) pedig javítottak a prológ után, tegnap és ma is harmincon belül érkeztek abszolútban. A cyclocross-menők, Sven Nys és Sven Vanthourenhout úgy tűnik, örömbringázásként fogják fel az Epic-et, összetettben az abszolút 84. helyen tanyáznak.
Ideális választás a "remek" hazai utakra, földutakra.
A Wilier Jaroon-t már az Eurobike kiállításon kiszúrtam magamnak. Nem csak a kinézete fogott meg, hanem a műszaki tartalom is, hiszen egy acél vázra épített komoly gravel/túra gép. Ennek a kistesóját kaptuk meg tesztre, ami kifejezetten az árérzékeny hazai piacon tarthat számot nagy érdeklődésre. Már a Wilier Montegrappa cikkben is írtuk, hogy mindig félünk az „olcsósítástól”, de ezt akkor is és most is zseniálisan oldotta meg az olasz cég!
Ideális választás a „remek” hazai utakra, földutakra.
Mire is jó a Jareen? Mindenre. Mindenre IS. Na jó ez így nem egészen igaz, hiszen sem az országúti versenyzőknek, sem komolyan edző bringásoknak nem ő lesz a nyerő választás. Előbbieknek a Zero.7 vagy a Cento10Air, utóbbiaknak inkább a GTR Team vagy GTR Team Disc az ideális. Azért ezen felül is maradt egy óriási halmaza azon kerékpárosoknak, akik szeretnek lendületesen haladni, de ezt nem csak asztfalton, hanem földutakon is tennék, sőt akár csomagokkal megpakolva abszolválnák túráikat. Meg sem merjük kockáztatni a kijelentést, hogy egyébként ideális téli bringa lenne akár napi ingázáshoz is…
Olasz elegancia
A Jareen ugyanis egy gravel bike és egy túra országúti keveréke, de sportos génekkel, mivel a geometriája nagyon közel áll a GTR SL Endurance-hoz, tehát egyáltalán ne egy lomha koskormányos trekking viselkedését várd a nyergében! Hazai utakra ideális bringa, nincs az a széttöredezett erdészeti bringaút vagy macskakő, ami zavarba hozná. Nem fogsz rajta kényelmetlenül hasalni, mert magas a homlokcsöve, és alumínium villája ellenére elnyeli az úthibákat, ami főleg a klasszikus fűzött kerekeknek, és a ballonos gumiknak köszönhető. Simán mentem vele földutakon, murvás, jelzetlen erdészeti csapásokon, meg sem kottyan neki. Persze azért ez utóbbit ne eső után próbáld, hiszen a Jareen nem cyclocross bringa! Felszerelhetsz rá sárvédőket és csomagtartót is, így túragéppé varázsolhatod. Vagy felfedezheted vele a hazai „Strade Bianche” útvonalakat. Nem egy pehelysúlyú gép, de a komfort feledteti veled a kilókat, arról nem beszélve, hogy a Jareen belépő felszereltségű kerékpár, de mégis olasz Wilier minőséget kapsz a pénzedért. És hát valahol, kinek mélyen, kinek nyilvánvalóbban, de mégiscsak számít, hogy min ülsz. Igen, a „matrica”.
Masszív fékkonzol a láncvillán
Persze a matrica alatt elég sok munkaóra lakozik a gyár mérnökei részéről. A váz alapanyaga 6061-es T6-os hőkezelt alumínium, méghozzá kétszer húzott csövekből építve. Ezek az eljárások szükségesek a könnyű, de merev aluváz építéséhez. Nyilván nem olcsó eljárás egyik sem, hiszen nagy az idő- és gépigénye, de a Wilier nem spórolt ezen. Festése szolid, de elegáns, viszont másik három színben is elérhető. Csak tárcsafék konzollal készül, amit a láncvillán alakítottak ki. Elöl-hátul átütőtengelyes kivitelű, mivel kell a merevség nem csak a tárcsafékek miatt, hanem akkor is, ha csomagokkal pakolod meg.
Majdnem minden a vázon belül fut
A váltóbovdenek szépen a vázon belül futnak, de sajnos a hátsó fék kábelét kívül vezették el. A papucsok masszív kivitelűek, rugalmasságot itt biztosan nem kell keresned. A támvillák a felsőcső/ülőcső csatlakozás alá futnak be, ami rezgéscsillapító és rezgéselvezető hatású. A csatlakozási pont egyébként olyan szépen elmunkált, hogy sokkal komolyabb gépeken is látunk egyszerűbb megoldásokat…
Az alumínium villa komfortos és merev egyszerre. Mindent ahol kell.
Villája is alumínium, de érdekes módon mégis komfortos, ami nem szokott jellemző lenni az ebből az alapanyagból készült darabokra. Így viszont szépen harmonizál a vázzal, amit egy karbon villával nehezebb megoldani. Természetesen a villa is 12 mm-es átütőtengellyel ellátott, nincsen gond a merevséggel fékezés közben sem.
Az új SORA gyors
és pontos
Ahogy már említettük, ez egy belépő felszereltségű gép, így 2×9 sebességes „új” Shimano Sora szett került rá, ami alól sajnos a hajtómű kivételt képez. Egyszerűen döbbenet, hogy mennyire jól, gyorsan és pontosan vált a majdnem legalapabb Shimano országúti váltórendszer is! Tavaly még a Tiagrát istenítettük, most pedig meg lehet ugyanezt tenni ezzel a szettel is. A fékváltókar fogása kényelmes, a váltáshoz szükséges erő minimális, de ezt a Shimano-nál már megszoktuk. Simán alkalmas a Sora hobby szintű sportolásra is, pedig mennyire messze áll a ranglétrán a 105-östől amit ugye először ajánl erre a célra a japán gyártó.
Itt is jobban mutatna egy Sora alkatrész
A hajtómű megint kilóg a sorból, lefelé. Az FSA Tempo nem az a szint ma már, mint a Sora, eljárt fölötte az idő minden tekintetben. Szerencsére a váltás teljesítményét érezhetően nem befolyásolja. Elöl 46/30-as tányérokat találunk, hátra 11-28-as sort tettek, így nem lesz gond a komolyabb emelkedők leküzdése sem.
Kényelmes váz, kerekek, gumik
A kerekeket imádtam, még ha nem is a súlyuk miatt, hiszen nyilván nem 1500 grammos kerékszett lesz egy alig több mint kétszázezer forintos bringában. Viszont a hagyományos fűzésükből adódóan nagyon kényelmesek, nincsenek agyonhúzott egyenes fejű küllők, ultramerev alkatrészek benne. Egy túra gépbe vagy hobbi szintű gravel bike-ba nincs is értelme. Jobb ha inkább elnyelik az út felől jövő rezgéseket, és ebben megfelelő partner a WTB Exposure tubeless ready külső is a maga 35 mm-es szélességével. Keményre fújva nagyon jól gurul, lejjebb engedve a nyomást pedig a földutakon is megfelelő a tapadása, akár kanyarban is, mivel némi mintát is találunk rajta.
Erre való! Bringázni vele mindenhol. Mindenhol IS
Sajnos fékekből nem a gyári specifikációnak megfelelő Tektro MC-510-es bovdenes féknyergek voltak rajta, hanem Promax Decode-R, amiből gyakorlatilag rendes fékerőt nem sikerült kicsikarni, pedig kétoldalról nyomja a betétet a tárcsához, mint a híres TRP Spyre. Volt aki azt ajánlotta, hogy próbáljam ki M515-ös Shimano fékbetéttel (elvileg jó hozzá), de ez nem volt itthon, így nem tudom változott volna-e a fékerő. Így ezt a részét gyenge közepesre értékelem, pedig nem kell temetni a bovdenes tárcsafékeket, volt nekem is, fognak azok rendesen (pl Avid BB7, vagy a már említett TRP), csak jól be kell állítani őket.
Ennyi! Így kell befejezni egy napot!
Ettől függetlenül nagyon megszerettem a gépet, a vázszett, a váltórendszer, és a kerekek komoly értéket képviselnek, lehet rájuk építeni! Egyszerűen lehetetlen egy „tökéletes” országútit építeni ennyiből, valahol spórolnia kell a gyártónak. Viszont ha megnézed a konkurenciát, akkor bizony ennyiért ilyen jót nem nagyon tudsz venni. Maradéktalanul megéri az árát, bár van rajta egy-két dolog, amit érdemes majd fejleszteni ha sokáig használod (hajtómű, fék), de belépőnek a gravel bike-ozás és az igazi mindenes túrázás világába telitalálat. Komolyan elgondolkoztam rajta, hogy megtartsam az országútim és az enduro montim közé, mert az év legnagyobb részében ezt tudnám a legjobban kihasználni.
Ha meg akarjuk szerettetni velük a bringázást, akkor ne szúrjuk el az első lépéseket!
Talán nincs is nehezebb dolog, mint a gyerknek kerékpárt választani. Ugyanis itt is számítanak a milliméterek, de nem úgy, mint egy időfutam bringánál, viszont az első kisbringák mindig maradandó nyomot hagynak a gyerkőcökben. Van akiben pozitívat és van akiben negatívat. Ezzel a cikkel megpróbáljuk egyszerűbbé tenni a döntést és megvilágítani olyan nézőpontokat, amire sokan talán nem is gondolnak elsőre.
Ha meg akarjuk szerettetni velük a bringázást, akkor ne szúrjuk el az első lépéseket!
Az elmúlt 25 évben sok helyen megfordultam már kerékpáros témában, és azt tapasztaltam, hogy két dologhoz hazánkban mindenki ért: a focihoz, és a gyerekbringákhoz…
-Nem kell drága, csak a gyereknek lesz!
-Ennyiért már felnőtt bringát veszek…
-Jó az a fék, nem megy gyorsan úgysem!
-És ha nehéz? Majd megerősödik!
-Igen, nagy egy kicsit, de majd belenő, nem lehet évente új kerékpárt venni!
Kerékpárboltban dolgozó olvasóink most biztosan felsírnak ezeket a mondatokat olvasva, mert nagyjából minden harmadik vásárló elejt ezek közül egyet, vagy többet. Tegyük hozzá, hogy sajnos. Még az sem vicces, amikor a férfiember a párjának „csak az asszonynak lesz” felkiálltással akar valami „óccsóosztjó” gépet venni, de a gyerekeknél sokkal nagyobb kárt okozhatunk a felelőtlenséggel. Hol lehet elszúrni a gyerekbringa vásárlást? Több helyen is, vegyük tehát őket sorra!
Ma már minden kapható. De széles a spektrum.
Cipőt a cipőboltból:
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy kerékpárt a kerékpárboltban kell venni, és a nagyáruházak sportosztályai főleg a felvágottak és mosógépek közötti űrt próbálják kitölteni, mintsem valós alternatívát kínáljanak a minőségi gyerekbringára áhítozóknak. Persze mára ez a kép is árnyalódott kicsit, hiszen éppen a napokban érkezett a hír, hogy a csak online árusító Canyon belépett a kisbringák bizniszébe. Persze nem a low budget szegmensben, hiszen a belépő 16”-os Offspring modelljük 500 EUR-ról indul.
Egy életre meghatározhatjuk a gyerek hozzáállását a bringázáshoz! Főleg ha minőségi gépet adunk neki.
Viszont ne soroljuk a Decathlon-t se a kerékpárboltok közé, pedig ár/érték arányban vannak egész jó gépeik, bár főleg a belépő kategóriában. Viszont a szakértelem hiányos, elég csak megnézni a weboldaluk gyerekbringa szegmensét, ahol típusra, nemre, színre és árra is lehet szűrni, csak éppen a legfontosabbra nem, a kerékméretre, vagy esetleg a testmagasságra. Az eladóikat ugyan belső képzéseken oktatják, mégsem adnám kezükbe a gyerekeim első lépéseit. Persze a „nagy” kerékpárboltok „szakemberei” között is vannak linkek, akik bármit eladnának csak vigyed. Titkos tipp, hogy a lakóhelyedhez legközelebbi bringaboltba menj bringát nézni a gyereknek (főleg ha te is oda jársz, ott vásárolsz), mert a legnagyobb eséllyel jót fognak ajánlani, hiszen a gyerekek lesznek a jövendőbeli törzsvásárlóik.
Nem csak Matt Hunter szoktatja korán a bringára a gyerekét 🙂
Csak a méret számít!
A második lépés szintén nagyon fontos, ez pedig a megfelelő méretű bringa kiválasztása. Itt még nem a vázméret szerint vannak kategóriákba sorolva a kerékpárok, hanem kerékméret szerint. A gyerek kerékpár méretek gyártónként eltérhetnek (ugyanazon kerékméret esetén), de ökölszabályként jó lehet az alábbi besorolás:
-futóbringa: 1,5-3 éves kor között
-12”-os kerékméret: 2,5-4 éves kor között
-16”-os kerékméret: 4-6 éves kor és 95-115 cm-es magasság között
-20”-os kerékméret: 6-9 éves kor és 110-125 cm között
-24”-os kerékméret: 7-11 éves kor és 120-153 cm között
-26”-os kerékméret: 11 éves kor illetve 150 cm-es magasság fölött, de itt kifejezetten a „junior” 26”-os kerékpárokra utalva, nem a klasszikus felnőtt 26”-os MTB kerékpárok közül választva
A futóbringa ideális kezdésnek
Ahogy látható, van átfedés az egyes kategóriák között testmagasságot nézve, így egészítsük ki a belső lábhosszal is:
-12”-os kerékméret: 35-42 cm
-16”-os kerékméret: 45-55 cm
-20”-os kerékméret: 55-63 cm
-24”-os kerékméret: 60-72 cm
Ezek között létezik még főleg a német piacon a 14”-os és a 18”-os kerékméretű gyerekbringa is, ami egyébként kiváló átmenetet kínálhat az éppen két méret között álló gyereknek. Előnye, hogy pontosan akkora bicajt tekerhet, ami ideális neki, hátránya, hogy nehezebb eladni később, mert itthon kevésbé ismertek ezek a méretek.
Vonórúddal az sem gond ha messzebbre megyünk. Főleg ha van egy kilowatt húzni 😀
A legjobb megoldás minden esetben, ha az előzetesen kiválasztott bringákat (legyen több választása színben, kinézetben a gyereknek) ki is lehet próbálni vásárlás előtt. Ez sok bringaboltban nem megoldható főleg a bolt adottságai miatt, de ha van rá lehetőség akkor éljünk vele! Szemmel látható lesz, hogy a gyerek melyiken érzi magát azonnal otthon, melyiken tud kényelmesen ülni, melyiket tudja biztosan kezelni. Két 20”-os kerékméretű gyerekbringa között felsőcsőhosszban, és átlépési magasságban is lehetnek különbségek a különböző gyártók modelljei között.
Gondolom szemre is megvan melyik a minőségi össztelós gyerekbringa?
A kevesebb néha több!
Tudjuk, hogy a gyereknek jobban tetszik az összteleszkópos gyerekbringa, de a végső döntést mégis neked szülőnek kell meghoznod. Óva intünk mindenkit a sárnehéz gagyi fully-któl. Annyira nehéz és főleg drága jó teleszkópos gyerekkerékpárt gyártani, hogy még az olyan világcégek mint a Merida, vagy a Scott is kivonult erről a területről, mivel a fejlesztési költségekhez képest alig lehet eladni belőlük a magas áruk miatt. Persze a legtöbb gyártó nem is izgul ezen, csak lematricáztat valami kínai gagyi, nehéz, irreálisan magas átlépési magasságú szemetet, mert így legalább olcsó, viszik is a népek! Higgyétek el, ennél jobban nem lehet a gyereketekkel kiszúrni, már ha cél lenne a kerékpározás megszerettetése. Gondolom látszik a képeken a különbség már szemre is? A jobb oldali az ipari hulladék kategória, a bal oldali pedig egy profi 20”-os össztelós bringa. Ezért is kerül több mint félmillió forintba.
Hát igen! Így is lehet gyerekbringát gyártani!
Persze nem csak az össztelós gyerekbringa a pénzkidobás, hanem az elöl telósok többsége is. Először a 24”-os kategóriában fogsz a gyerek alatt is rendesen mozgó telókkal találkozni (Spinner Grind Air, és a Suntour egyes modelljei) alatta a papírnehezék a jó szó nagyjából mindegyikre. Egy huszonkilós gyerek alatt éppen hogy mozognak, de legalább 2 kilót nyomnak. Persze tudjuk, nehéz ellenállni a kísértésnek, és mondjuk egy merev villás kivitelt vásárolni, hiszen a gyerek „kevésbé lesz menő” a lakótelepen, de higgyük el, minél könnyebb bringát választunk nekik, annál többet teszünk azért, hogy megszeressék a bringázást.
Gyerekbringa ultralight
És ha már a súlynál tartunk. A gyerekbringák között brutális a szórás. Egy Islabikes Cnoc 16”-os méretben 6.1 kilót nyom, egy „olcsóbb” itthon is kapható modell súlya pedig simán kúszik 9 kiló fölé. Ami első hangzásra nem tűnik vészes különbségnek, a valóságban 60%-kal nehezebb! Egy átlagos 5 éves gyerek 20 kiló körül van, ami mondjuk egy 80 kilós felnőttre vetítve azt jelenti, hogy az egyik esetben egy 24 kilós bringával tekerünk, a másikban 36 kilóssal. Melyik lenne a jobb? Akár 1 kiló különbség is jelentős terhet ró a gyerekre, így ne a kinézet döntsön, hanem az észérvek!
A váltórendszer léte vagy nem léte szintén vitákat szokott szülni. 20”-ig szerencsére nincsen vita, hiszen a kerékméret miatt nincsen váltós kivitel, bár néhány prémium német gyártó belerakja a 2-3 sebességes agyváltót. A 20-as gépeknél már vegyesebb a kép. Az alsó szegmensben találni még kontrás, egysebességes gyerekbicókat, és persze nem csak előnyük hanem hátrányuk is van. Előnyük az egyszerűség. Egy gyerek nem vigyáz még a bringájára, ledobja, vagy persze el is eshet, ami a váltókat sem szokta kímélni (a váltóvédőt eleve felejtsük el). Ez a kontrásnál nem okoz gondot, ellenben a 6-8 éves gyerkőcök már lendületesen tudnak haladni, amihez az egy áttétel kevés lesz. Meg hát vannak olyan családok is, akik nem sík helyen laknak. Ott a gyerekből vagy Nino Schurter lesz mire felnő, vagy megutálja a kerékpározást. 24”-os mérettől pedig már elöl is lesz váltó, és ebben a méretben már akár komoly, versenyzésre kész verdákat is tudunk vásárolni.
Ilyen egy high-end 20-as gyerekbringa
Persze nem csak felgyorsulni jó, hanem megállni is! Messziről kerüljük a patkófékes, vagy a műanyag bevonatos V-fékes gyerekbringákat. Persze ha már V-fékkel szerelik az jó hír, mert aránylag olcsón le lehet cserélni egy rendesen működő szerkezetre ha esetleg a gyári kivitel gyenge lenne. Nem vagyok híve a kontrás agyaknak, ha lehet minél előbb elöl/hátul V-fékes kerékpárt vegyünk a gyereknek, mivel ezzel fog tudni rendesen megtanulni fékezni. Sajnos máig látni 20”-os kontrás bringákat. A tárcsafék nagyon menő tud lenni, de normálisan működőt 140 000 forint alatti fogyasztói árú modellekre nem nagyon tesznek. Speciális esetektől eltekintve akár feleslegesnek is mondható a tárcsafék egy gyerekbringára, hiszen két rendes V-fék még egy felnőttet is megállít bárhol.
Apa-fia fatbike-ozás? A Specialized Fatboy-okkal ez sem lehetetlen 🙂
Végül de nem utolsó sorban említsük meg a sznob faktort. Nagyon sokan elcsábulnak, és abból a márkából választanak gyerekbringát, amilyen nekik is van, vagy éppen a legnagyobb világmárkák színes-szagos gépei közül válogatnak. Nem árt azonban résen lenni! Komoly szórással gyártanak gyerekbringákat a nagynevű cégek, és bizony némelyik a szégyen kategóriába tartozik, mert az alkatrészeket megnézve igazából a matricán és a vaskos árcédulán kívül nem különb a bicajuk mint egy belépő szintű hazai gyártó terméke. Szóval célszerű körültekintőnek és hozzáértőnek lenni. Szerencsére üdítő kivételek is vannak, akik a specifikációkat is az árakhoz igazították.
Reméljük sikerült némi iránymutatást adni ebben az „egyszerű” kérdésben. Hamarosan jövünk több tucatnyi gyerekbringa bemutatójával, hogy kézzelfogható segítséget is nyújtsunk a leírtakon kívül!
Egy 26 kilométeres „prológgal” kezdődött a dél-afrikai hegyikerékpáros megamaraton, a Cape Epic, ahol nem csak az esélyesekre érdemes figyelni, szokás szerint igazi kerékpáros legendák is indulnak.
Fumic és brazil párja, Avancini – Photo by Shaun Roy/Cape Epic
A 750 méteres szintkülönbséget tartalmazó 26 kilométeres távot a Cannondale párosa, a korábbi többszörös német bajnok Manuel Fumic és brazil partnere, Henrique Avancini teljesítette a leggyorsabban, alig több mint egy órára volt ehhez szükségük.
A címvédő Bulls páros 6. lett – Photo by Shaun Roy/Cape EpicFumicék a pályán – Photo by Mark Sampson/Cape Epic
Mögöttük az olimpiai bajnok Nino Schurter és a szintén svájci Matthias Stirnemann (Scott-Sram) érkeztek, míg a dobogó harmadik fokára az olasz Trek csapatból Samuele Porro és orosz partnere, Alexey Medvedev állhattak fel. A hosszú, igazán kemény maraton etapok csak ezután következnek és nem csak az emelkedők, az afrikai hőség is nehezíti majd a bringások dolgát…
Nézzük, hogyan teljesítettek a „sztárvendégek”… A BMC „öregfiú” párosa, azaz a két egykori országúti profi, „Big” George Hincapie és Cadel Evans a figyelemre méltó abszolút 27. helyen érkeztek, 9 perccel elmaradva a győztesektől. Master kategóriában pedig a dobogó harmadik fokára állhattak fel, mindössze 24 másodperc hátrányban a legendás holland mountain bike versenyző, Bart Brentjens és Abraoo Azevedo mögött. Esetükben tehát lesz miért drukkolni szurkolóiknak…
Jose Hermida és Purito Rodriguez – Photo by Sam Clark/Cape Epic
A hegyikerékpáron igencsak kezdő Purito Joaquin Rodriguez és annál rutinosabb párja, José Hermida a 45. időt hajtották 14:40 perc hátránnyal, de a katalán hegyi menő azt ígérte, egyre jobb lesz, ahogy szokja a terepet. Ismerve a GT-ken mutatott teljesítményét, elhihetjük neki, hogy nem a sorozatterheléssel lesz problémája, sőt… A Merida duójának a hosszú, kemény emelkedőkkel tűzdelt etapok mehetnek majd jobban.
Rissveds és Frischknecht – Photo by Hoshi JoshidaSven és Sven
Érdemes kiemelni, hogy a legjobb női páros, a német Sabine Spitz és a dél-afrikai Robyn de Groot az abszolút 36. helyen érkeztek, vagyis megverték például Puritóékat… A kiemelt figyelemmel kísért vegyespáros, az olimpiai bajnoknő Jenny Rissveds és az MTB sport ikonja, a Scott gyári csapat motorja, Thomas Frischknecht megnyerték kategóriájukban a prológot, abszolútban 51. helyen végeztek. Némi csalódást okozott a cyclocross-os veterán sztárpáros, Sven Nys és Sven Vanthourenhout, akik az 58. időt hajtották.
A Cape Epic-ről informácót, képeket, eredményeket és élő közvetítést a hivatalos oldalon érdemes keresni jövő héten egészen vasárnapig: https://www.cape-epic.com/
Ma került sor a szezon első „monumentumára”, a közel 300 kilométer hosszú Milano-Sanremo WorldTour viadalra Olaszországban. Végül világbajnokok küzdöttek a győzelemért.
Fotó: LaPresse – D’Alberto / Ferrari
Az utolsó 40 kilométeren és a verseny két utolsó emelkedőjén már iszonyú nagy tempót diktált a mezőny, sokat dolgozott a Bahrain-Merida, a Quick Step, a Sky és a Sunwebet egy személyben a peloton élén képviselő Tom Dumoulin is. Utóbbi főleg az emelkedőkön jeleskedett, tempójából még a Cipressán leszakadt többek között Mark Cavendish (Dimension Data).
A Poggio-n is rengeteget húzta a sort a holland, mögötte a Sky versenyzőivel, de végül a világbajnok Peter Sagan (Bora Hansgrohe) támadott, amikor látszott, hogy sok jó sprinter ott van még a mezőnyben az emelkedő tetejéhez közeledve. Sagan akciójára csak a francia Julian Alaphilippe és a lengyel Michal Kwiatkowski tudott válaszolni, a lejtmenetet megkezdve a triónak 10 mp körüli előnye volt.
Fotó: LaPresse – D’Alberto / Ferrari
Sagan úgy tűnik megörökölte a mezőnyben Fabian Cancellara szerepét, azaz senki nem akar érdemben vezetni neki egy támadását követően, így a világbajnoknak kellett diktálni a tempót 90%-ban. A francia egyáltalán nem, a lengyel párszor beállt forogni alibiből, a szlováknak meg kell barátkoznia ezzel a helyzettel a későbbiekre nézve is. A sprintet végül Sagan nyitotta elölről, de 50 méteren belül teljesen megállt a lába, Kwiatkowski be tudta lökni elé a bringát a célba.
A befutót követően így nyilatkozott a 108. Milano-Sanremo győztese: „A szerencsétlenül alakult 2013-as és 2014-es versenyek után hihetetlen jó érzés megnyerni ezt a versenyt. Nagyon köszönöm a segítséget a csapattársaimnak, akik nagyszerű munkát végeztek. Nem vártam, hogy Sagan a Poggión támad. Még utána is azt hittem, hogy mezőnyhajrá lesz, de képes volt tartani elöl a hatalmas tempót. Utána már csak a saját sprintemre fókuszáltam. El sem hiszem, hogy megvertem Sagant!”
