Home Blog Page 468

David Cachon Cáceres tartományban forgatta lenyűgöző videóját

david_cachon

A kétszeres triál világbajnok David Cachon amellett, hogy mostanában enduro versenyeken indul, lélegzetelállító helyeken is bringázik és minderről videókat is forgat.

david_cachon

Legutóbb Spanyolországban, Cáceres tartományban mutatta be ámulatba ejtő kerékpárkezelési tudományát, melyet a lenti videón mindenki átélheti vele.

David Cachon videóiban a bringázáson felül a tájegység bemutatása is fontos szerepet kap, egyfajta turisztikai promócióként is szolgálnak. Jelen képanyagban Sierra de gata és Sierra de Montánchez nevezetességeiből is kaphatunk egy kis ízelítőt.

david_cachon

Végezetül megnézhetjük David Cachon újévi köszöntő videóját!
2018-ban is érdemes figyelni Youtube csatornáját, gyakran jelentkezik új filmes anyagokkal.

 

Riccardo Ricco 12 éves eltiltása után visszatérne

A doppingbotrányairól híres, két Tour de France-t szakaszt is nyerő olasz hegyimenő azt nyilatkozta, hogy 2023-ban lejáró 12 éves eltiltása után újra versenyezne.

Riccardo Ricco nagy reménységnek indult, 2008-ban a Giro d’Italia-n megszerezte a legjobb fiatal versenyzőnek járó trikót és összetettben második lett Alberto Contador mögött. Még ugyanebben az évben a Tour de France-on két (a 6.-at és a 9.-et) szakaszt nyert, de a problémák itt kezdődtek, ugyanis a július 17.-i szakasz után harmadik generációs EPO-t találtak a vérében. Ezután a Tour-on szerzett győzelmeit elvették és 20 hónapra eltiltották.

A büntetés után visszatért, de 2012-ben újra eltiltották, mert otthon végzett vértranszfúziót, amibe majdnem belehalt. A bíróság visszaesőként 12 éves eltiltással sújtotta, ami gyakorlatilag Ricco pályafutásának végét jelentette. Dopping kapcsán 2014-ben újra hallani lehetett a botrányhősről, amikor kerékpáros rekordkísérletihez EPO-t és tesztoszteront akart venni Olaszországban.

A jelenleg Tenerifén fagyizót vezető egykori olasz versenyző továbbra sem mondott le kerékpáros álmairól, a letiltás lejártával, 40 évesen újra kezdené pályafutását, úgy érzi, hogy képes lenne felvenni a versenyt a többiekkel és ha nem kellene egyik csapatba sem akkor csinálna egy sajátot.

MITAS X-SWAMP cyclocross gumi teszt: A sáros versenyek királya

Ígéretünkhöz híven a Mitas mindhárom profi cyclocross gumiját leteszteltük, a gyors X-Road, az all-rounder X-Field után következzen a legdurvább körülményekre szánt modell, az X-Swamp.

Jól gondolta az egykori Rubena néven gumikat gyártó cseh márka, hogy egy típussal nem lesz képes lefedni a cyclocross gumik piacát, ezért 2017-ben három új csúcskategóriás gumival próbálja meg elhódítani a cyclocross versenyzők szívét. A három modell közül az X-Swamp készült a legkeményebb körülmények közé, kifejezetten sáros pályákra ajánlja a Mitas, ritka mintázatának köszönhetően nehezen tömődik el, gyorsan megszabadul a sártól. Ahogyan a másik két modell, az X-Swamp is az UCI szabályoknak megfelelő 33 mm szélességgel készül és tömege alapján is a versenykülsők közé sorolható.

A Mitas az X-Swamp-ot is TUBELESS SUPRA technológiával látta el, tehát tömítő folyadékkal és ha szükséges átalakító szettel, belső nélkül is használható, ezzel végleg száműzhető a felütéses defekt és csökkenő gördülési ellenállás mellett a nyomástól függően sokkal kényelmesebbé válhat a kerékpár. Szövetsűrűsége 127 TPI, ez is nagyban hozzájárul a külső kényelméhez és ellenálló-képességéhez. A CRX (CARBON RACE EXTREME LIGHT) gumikeveréket választotta a MITAS az X-Swamp futófelületének alapanyagául, mely egy aktív szén alapú, versenyzésre fejlesztett gumi anyag, ami a gyártó állítása szerint kifejezetten alacsony gördülési ellenállást és kiváló tapadást eredményez. A cseh gyártó legújabb fejlesztésű technológiája, a WELTEX, is visszaköszön a X-Swamp-ban, ami egy rendkívül tartós, gumírozott szövetréteg magas sűrűségű polimer szálakkal, mely a külső gumi peremét óvja, ez kifejezetten jól jön ha alacsonyabb nyomáson használjuk a guminkat, a karbon felni nem eszi meg olyan könnyen a külsőnk peremét.

Idén az X-Swamp volt a második pár Mitas cyclocross gumi, ami hozzám érkezett tesztelésre, az X-Field nagyon jó benyomást tett rám, az X-Swamp-tól is hasonlót vártam. Versenykülső lévén természetesen mérlegeléssel kezdtem az ismerkedést, a gyári adat 375 gramm helyett 333 és 345 grammot mért a mérlegem, ami átlagosan majdnem -10% a katalógusban szereplő tömeghez képest. A Mitas-nál már megszoktam, hogy ők nem akarnak csalni a tömeggel, mint más gyártók, de a kisebb súly az még mindig meglep, szomorkodni nem fogok miatta, az biztos.
A X-Field-nél már megtapasztaltam, hogy hogyan kell felrakni a Mitas cyclocross gumijait belső nélkül, ezért nem is játszadoztam pumpával, hanem egyből a kompresszorért nyúltam, azonnal a helyére ugrott az X-Swamp pereme és tömítő folyadékkal használva a teszt alatt végig tartotta a nyomást. Több szót nem is érdemes erre pazarolni, tökéletesen működő rendszert alkottak a felnivel.

Szerencsére (vagy éppen szerencsétlenségemre) volt lehetőségem sárban tesztelni az X-Swamp-ot, felénk az éjszakai fagyok ellenére a talaj mindennap kiolvadt és „kiváló” sárban bringázhat az ember, ha elhagyja az aszfaltot. A fagyott vagy kemény úton sem viselkedett rosszul az X-Swamp, de a laza talaj az ő világa, ahol a ritka minta bele tud harapni a földbe. Sárban a már említett ritka mintázat miatt jól tisztul, komolyabb sárban is könnyedén elboldogultam vele. Nekem leginkább az első keréken vált be, nagyon jól irányítható vele a bringa, hátra pedig nagyobb sárban használnám, ahová mindenképpen szükséges a plusz tapadás. A szemfülesek észrevehetik a képeken, hogy a fotózáskor a hátsó kerekemen az X-Field volt fent, elöl pedig az X-Swamp, az igényeimnek ez a párosítás felelt meg a legjobban.

Az X-Swamp a sáros versenyek egyik elengedhetetlen kelléke, agresszív mintázatával és könnyű súlyával az egyik legkedveltebb sáros pályákra való cyclocross gumi válhat belőle. Ára tudásához mérten elképesztően alacsony, egyértelműen kijelenthető, hogy a három új Mitas cyclocross külső ár-érték arányban jelenleg verhetetlen a piacon.

Ajánlott bruttó fogyasztói ár: 6.490,- Ft
További információ: www.mitas.co.hu vagy https://www.facebook.com/MitasHungary/

A kerékpároktól a T-modellig: Henry Ford titkos szenvedélye

Ford kerékpárral járt munkába!

Habár Henry Ford neve hallatán a legtöbben az 1896-ban Detroit utcáin végig püfögő első automobilra, illetve a később beindított sorozatban gyártott T-Modell gépjárműre asszociálnak, Ford-ot ismerősei egyszerűen „biacjos Henry-nek” hívták…

„Bicajos” Ford kerékpárral járt munkába!

Igen, Henry Ford megszállott kerékpárrajongó volt! A fiatal gépészmérnök 1893-ban vásárolta első bicaját, megigézte annak mechanikai egyszerűsége és hatékonysága. Ez késztette arra, hogy az akkor elérhető kerékpáralkatrészekből géppel hajtott járműszerkezetet készítsen. Több kísérlet után 1996-ban gördült végig szülővárosának, Detroit utcáin az első Amerikában készült automobil. Az előfutárt 200 dollárért az egyik helyi kerékpár-kereskedőnek adta el, majd belefogott második, tovább finomított járművének elkészítésébe.

Az első amerikai automobil

Ekkortájt került kapcsolatba Detroit egyik tehetős vállalkozójával, Barton L. Peck-kel, akinek fia a város kerékpár egyesületének elnöki posztját töltötte be. Ford aktív tag lett a bicajos egyesületben, az idősebb Peck pedig segített neki a világhíres autógyártás beindításában. Abban az időszakban számos kerékpártúrát tett, a prominens tagokból álló egyesület például egy túra keretében látogatta meg Edison úr gyárát…

A továbbfejlesztett változatok egyike

Kicsi a világ, mondhatnánk, de akkoriban a technológia robbanásszerű fejlődését egy viszonylag szűk társadalmi réteg vezette, ráadásul Amerikában mindez döntően a szebb időket látott Detroit környékén ment végbe. Ford jó helyre és időben született, kapcsolatai tették lehetővé a legendás autómárka elindítását. Az üzleti sikerek ellenére a kerékpár iránti szeretet Henry Ford-ból soha nem veszett ki: élete végéig hajtott, még akkor is, amikor az Amerikaiak már a legendás T-Modell-en közlekedtek. A gyárba is előszeretettel érkezett kerékpáron. 1940-ben, 77 évesen a már milliárdossá vált Ford egy mindössze 7 kilót nyomó angol kerékpáron mozgatta át testét minden vacsora után.

 

Valahányszor egy felnőtt kerékpárost látok, aggodalmam az emberiség jövőjével kapcsolatban a ködbe vész.

H.G. Wells, angol regényíró

Cyclocross Világkupa Zolder: Magyarok a mezőnyben, ismét Cant és Van der Poel nyertek

van der poel

Karácsony másnapján, December 26-án, rendezték az UCI Cylocross Világkupa zolder-i futamát. Nem mindennapi eseménynek lehettünk szemtanúi, ugyanis a világelit mellett a Vas testvérek személyében magyar versenyzőkkel is találkozhattunk a mezőnyben. Az elit nőknél hatalmas csatában újra Sanne Cant nyert, a férfiaknál pedig a betegségéből visszatérő Mathieu Van der Poel volt a leggyorsabb.

Az U19-es fiúknál az elmúlt versenyek vegyes eredményei alapján szinte lehetetlen volt megmondani, hogy ki lesz a futam győztese, a Namur-ban könnyedén nyerő svájci Európa-bajnok Loris Rouiller, a cseh Kopeczky, a brit Tulett vagy a világranglistát vezető holland Pim Ronhaar is odaérhetett volna a dobogó legfelső fokára. A futam során a Tomas Kopeczky, Jarno Bellens páros tudott kisebb előnyre szert tenni, őket üldözte a Niels Vandeputte, Ben Tulett,  Loris Rouiller alkotta trió. A cseh az utolsó körben döntötte el a versenyt 3 másodperccel ért be a belga előtt, a harmadik helyet pedig a szintén belga Vandeputte szerezte meg. A versenyen magyar indulónak is szurkolhattunk, Vas Balázs küzdött keményen a világ legjobb versenyzői között, a 45. helyen 4 perc 25 másodperccel ért célba a győztes után, ami kiváló eredménynek számít az elmúlt időszak magyar eredményeit nézve.
Ma egy nagyon nehéz, de annál tanulságosabb versenyen vagyok túl. Pár napja küzdök egy betegséggel,amitől nem igazán kapok levegőt. De így is rajthoz álltam, mert annyira nem éreztem magam rosszul. A rajt egészen jól sikerült (nem csúsztam hátrébb) utána viszont ment a küzdelem a helyekért. A verseny első felében nagyon nem éreztem magam jól, de talán az utolsó két körben jobban lettem egy kicsit. Így végül a 45. helyen értem célba. A következő versenyem Azencross 28-án, addigra remélem sikerül magam összeszedni.-írta a magyar versenyző a facebook oldalán.

Az U23-as férfiak futamával folytatódott a nap, a verseny előtt a többség a fiatal brit tehetség, Thomas Pidcock, győzelmére fogadott volna, de a belga Eli Iserbyt vagy akár a holland Sieben Wouters is jelentős győzelmi esélyekkel vágott neki a futamnak. A verseny elején a hollandok lendültek támadásba, Sieben Wouters és Joris Nieuwenhuis voltak a leggyorsabbak az első körben, az utóbbi annyira kemény tempót diktált a futam során, hogy végül csak az utolsó előtti körben érte utol a Pidcock, Iserbyt páros. Az utolsó körben a brit és a belga versenyző együtt érkeztek a célegyenesbe, végül a sprint döntött az első hely sorsáról, ahol Pidcock gyorsabbnak bizonyult Iserbyt-nél. Nieuwenhuis előnye kitartott a többiekkel szemben így a 3. helyen ért célba.

Az elit nőknél a nem túl fényes namur-i szereplés után a világranglistát magabiztosan vezető Sanne Cant-nak kellett bizonyítania, hogy még mindig ő a legjobb női cyclocross versenyző. A verseny során sokáig együtt maradt az élboly, egyedül a holland Lucinda Brand tudott pár másodperces előnyre szert tenni, de miután Cant üldözőbe vette pillanatok alatt utolérték. A 3. kör második felében támadt a belga világelső, de az olasz bajnok Eva Lechner és az amerikai Katherine Compton tartották vele a lépést. Kis előnnyel a mezőny előtt ők hárman váltott vezetéssel haladtak a cél felé. Az utolsó kör utolsó emelkedőjén Cant újra a maximumra kapcsolt és pár másodperces különbséget tudott kialakítani Compton-nal és Lechner-rel szemben, az olasz közben lemaradt az amerikairól így kialakítva a végső sorrendet. Cant nyert (ezzel megszerezte karrierje 100. győzelmét), Compton második, Lechner harmadik helyen ért célba, a negyedik helyet pedig az utolsó körében leggyorsabb kört teljesítő Pauline Ferrand Prevot szerezte meg.

Magyar versenyző is rajthoz állt az elit nők a futamában, a még csak 16 éves Vas Kata Blanka mérte össze erejét a világelit nőkével. Blanka korához képest remek eredményt ért el, a 49. helyet szerezte meg 6 perc 13 másodperc hátránnyal a győztes mögött.

Az elit férfiak futamával zárult a zolder-i cyclocross világkupa. Az elmúlt két világkupán is győzedelmeskedő Wout Van Aert számított a verseny legnagyobb esélyesének, bár a betegségéből felépülő, a világranglistát vezető Mathieu Van der Poel-lal is mindenképpen számolni kellett. A verseny elején ők gyorsan az élre álltak, tudatosítva a mezőnyben, hogy másnak most nem lesz beleszólása a futam kimenetelébe. Van der Poel a 4. kör elején olyan kemény tempót kezdett diktálni, amit Van Aert nem volt képes tartani, a holland előnye folyamatosan nőtt, sejteni lehetett, hogy Zolder-ben ő lesz a leggyorsabb, ha nem jön közbe valamilyen technikai probléma. Közben Van Aert-ot az utolsó előtti kör elejére utolérte honfitársa, Laurens Sweeck, onnantól váltott vezetéssel üldözték tovább a hollandot, de közeledni nem tudtak hozzá, Van der Poel megőrizte az előnyét egészen a célvonalig. A célegyenes előtt Sweeck indította a hajrát, melyre Van Aert már nem tudott válaszolni, így a világbajnok csak 3. helyen ért célba.

Kerékpárt egy jobb életért!

Amíg a fejlett világban a kerékpár lehetőséget biztosít közlekedési szokások átalakítására, motivációt adhat a testmozgásra, új élmények megszerzésére, a fejlődő világban gyökeres változást hozhat az életben. Ott nem az autót vagy a tömegközlekedést cserélik biciklire, hanem a gyaloglást válthatja fel, a bicaj fényévekkel hatékonyabban szállítja embert vagy árut. Karácsonyi cikkünk a kerékpárt biztosító World Bicycle Relief programról szól…

A World Bicycle Relief szervezetet a SRAM alapítója és jelenlegi alelnöke F.K. Day, illetve a dokumentum-fényképész felesége, Leah Missbach Day hozta létre. Célja, hogy a fejlődő világban élő rászorulók számára kerékpárt biztosítson, lehetővé téve a mindennapi mobilitást, többek közt az iskolába járást és a munkavállalást. Az elmúlt 12 évben közel 400.000 speciális Buffalo kerékpárt „utalt ki” a szervezet, az esélyegyenlőség jegyében ennek nagyobb hányada lányokhoz, asszonyokhoz került.

A WBR-program elindítását a 2005-ben történt cunami idézte elő. Milliók kényszerültek otthonuk elhagyására, egy új élet megalapozására. A Day házaspár felismerte, hogy a mobilitás elősegítésével egyszerűbb az otthonteremtés, a munkavállalás, a települések külterületén otthont építők számára a lakhatás mellett a kerékpár lehet sikeres újrakezdés kulcsa. A kerékpár az életminőségben terén jelentős fejlődést eredményez. A cél kirajzolódott: kerékpárt biztosítani minél több rászoruló számára.

A kerékpár egyben hatékony eszköz az esélyegyenlőség biztosítására. A szegénységben élő ember számára lehetővé teheti az iskolába járást, az otthontól távolabbi helyen történő munkavállalást, a nők számára pedig a mobilitás elősegítésével az önállóság megteremtését, az anyagi függetlenséget vagy éppen a szabadabb párválasztást. Számos fejlődő országban a fiúk számára lehetőség van buszra szállni, „köztaxit” igénybe venni, ez lányoknak nem engedélyezett vagy tanácsolt…

Gyökeresen megváltoztatja az életet!

A WBR program nemcsak az afrikai kontinensre korlátozódik, immár Ázsia számos országában létesítettek társszervezetet. Ezen szervezetek pályázatokat írnak ki, amelyre a rászorulók jelentkezhetnek. Az iskolákban, településeken felmérik az igényeket, és a szervezet által megfogalmazott elvek szerint utalják ki a „Buffalo” névre hallgató, strapabíró, a harmadik világ infrastruktúrájához és igényeihez optimalizált masinákat. A természetes személyek mellett a kerékpárok szervezetekhez is kerülhetnek. Így például az orvosok speciális hordágy-utánfutós Buffalo kerékpárokkal mennek ki segíteni a betegeken sérülteken. Ha szükség van rá, ezzel a kórházba szállítást is megoldható.

 

A Buffalo kerékpár 24 kilót nyom (a váz maga 5 kg), teherbírása 100 kg, a fejlődő régiókban kapható silány minőségi bicajokkal ellentétben magas szintű alkatrészekből áll, amelyek minimális karbantartás mellett több 10 ezer kilométer megtételét teszik lehetővé. A kerékpárt a tajvani Giant márka gyártja, előállítási és szállítási költsége hozzávetőleg 400 dollár – azaz valamivel több, mint 120 ezer forint. Ha a boltokba kerülne, majdnem a kétszeresét kellene érte kifizetni. A WBR több mint ezer szervizállomást is létesített, ahol erre kiképzett szerelők végzik a Buffalo kerékpárok javítását, karbantartását. A munkadíj támogatott, az alkatrészek is beszerzési áron elérhetők.

A szerelés, karbantartás is megoldott…

A WBR jótékonysági szervezet, célját kizárólag adakozásból valósítja meg. Magánszemélyek és cégek egyaránt megtalálhatók a támogatók közt. A Day család oly fontosnak tartja a szervezet működtetését és továbbfejlesztését, hogy nemrég Kenyába költözött. Ez azt jelenti, hogy a SRAM alelnöke Afrikából irányítja a céget, amely – mint a kerékpárpiac meghatározó szereplője – jelentős mértékben járul hozzá a program sikeréhez.

A 400 ezer célba juttatott „Buffalo” megannyi életet változtatott meg a fejlődő világban. A több százezer élettörténetet lehet elmesélni, szerepeljen itt egyetlen ízelítőként!

Susan a kenyai Umoja-ból

A 18 éves Susan a kenyai Umoja kisváros középiskolájába jár. A falu, amelyben családja lakik,11 km távolságra van, korábban az utat gyalog tette meg – oda és vissza. Nem csoda, hogy fáradtan érkezett az órákra, otthon pedig már a sötét éjszaka várta a világítást nélkülöző házikóban. Számos osztálytársnőjét az iskolába menet megtámadják, bántalmazzák. Következésképpen sok család dönt úgy, hogy az iskoláskorú lányokat otthoni munkára fogja, amely meghatározza jövőjüket, lehetőségeiket. Susan esetében a WBR-től kapott Buffalo kerékpár lehetővé teszi, hogy bő fél óra alatt biztonságosan eljusson az iskolába, még világosban haza is érjen, majd nekiállhasson a lecke elkészítéséhez. Tanulmányi eredménye a bicikli használatával sokat javult, megmutatkozott tehetsége a nyelvek és a matematika iránt, tanárai szerint esélye van, hogy bejusson valamely felső oktatási intézménybe.

Érdemes végiggondolni, hogy a mit jelent számunkra egy kerékpár, és mit olyanoknak, mint Susan!

További információ itt található.

 

A legújabb magyar kontinentális csapat: Interjú a Pannon Cycling Team vezetőjével

A hazai országúti körökben hallani lehetett egy új kontinentális csapat alakulásáról és a közösségi médiát figyelők is láthattak pár képet, ahol egy új csapat versenyzői edzőtáboroznak, de semmi hivatalos információ nem került napvilágra, senki nem tudott semmilyen konkrétumot. Viszont most lehull a lepel, az edzőtáboruk után megkerestük a Pannon Cycling Team vezetőjét, Bálint Richárdot, aki örömmel mutatta be nekünk a csapatát.

Bikemag: Milyen céllal jött létre a Pannon Cycling Team?

Bálint Richárd: A történet Pannon Cycling Project néven indult útjára ez év júniusában, amikor Dr. Bátorfi Béla arra az elhatározásra jutott, hogy az idén meglehetősen nagy létszámúra duzzadt kerékpáros csapatát (Dr. Bátorfi-Agria KTK) a következő évtől inkább kisebb méretben, de nagyobb hatékonysággal szeretné versenyeztetni. A csapatvezető úgy gondolta, hogy ezt a tervet két másik sikeres és stílusos magyar csapattal (Epronex, DKSI) együttműködve, vagy akár fúzionálva lehetne a lehető leghatékonyabban megvalósítani, ám ezek a tárgyalások végül nem vezettek eredményre.

A magam részéről a rossz hírek ellenére sem láttam reménytelennek a dolgot, és szerencsére Bélát sem olyan embernek ismertem meg, akit a céljaitól ilyen könnyen el lehetne téríteni. Készítettem számára egy koncepciót, valamint egy üzleti tervet, amit frissnek és izgalmasnak talált és azt mondta próbáljuk megtölteni tartalommal. Ebből az anyagból készült egy nyomdai valamint digitális verzió, amivel elindult a munka.

A történetet azonnal több szálon kezdtük el futtatni, ami azt jelentette, hogy szakmai, üzleti és versenyzői oldalról is próbáltuk felmérni a reakciókat a prezentációk és tárgyalások során. Talán nem meglepő módon, a versenyzői oldalról jött a leghatározottabb igény, valamint a legpozitívabb visszajelzés azzal kapcsolatban amiről a projekt szól.

Sokan azt gondolják, ha versenyződ és pénzed van akkor minden rendben lesz. Nekem és Bélának erről más volt a véleménye. Mi úgy gondoltuk, hogy igazán profi, nemzetközi szintű szakemberek nélkül semmi értelme összegyűjteni a versenyzőket majd fizetést adva nekik egy itthon kirakatcsapatnak számító formációt létrehozni. Ez nem lenne más, mint koncepció és igazi perspektíva nélküli páváskodás. Egy csapatnál a versenyzők évről-évre jönnek és mennek, tehát a szilárd alapokat egy másik szinten kellett leraknunk, mégpedig a szakmai vezetőknél.

Egy kontinentális csapatnál a sportigazgató valamint a vezetőedző személyében kell a lehető legalkalmasabb személyeket megtalálni ahhoz, hogy érdemes legyen versenyzőket toborozni és versenyprogramot készíteni számukra. Az itthon szóba jöhető személyek listája sajnos annyira rövid volt, hogy szinte gondolkodnunk sem kellett rajta. Szerencsére a kapcsolatrendszerünkön keresztül néhány nap alatt eljutottam egy olyan személyhez, akinél alkalmasabb embert erre a feladatra szerintem most nem lehetne találni. Az illetőt Szabó Ádámnak hívják. A mindössze 28 éves magyar-szlovák szakember eddig Szlovákiában élt és dolgozott az ottani kerékpársportért. A kor ne tévesszen meg senkit, mert a fiatalember már ennyi idősen is tiszteletre méltó szakmai referenciákkal rendelkezik. Mindenek előtt több mint fél évig volt a svájci UCI Központ csapatának (Peák Barna jelenlegi csapata) az egyik edzője, majd egy ázsiai kontinentális csapatnak volt a vezetője, a mostani állását pedig Szlovákiában adta fel miattunk, ahol a szlovák U23-as válogatottat dirigálta.

Ádámot egyébként a csapat másik szakmai irányítója Kiss Áron vezetőedző ajánlotta a figyelmünkbe, akivel néhány nemzetközi szakmai rendezvényen sikerült barátságot kötnie. Áron talán legerősebb szakmai referenciáját egy itthoni ikon, a kétszeres olimpiai, világ- és Európa-bajnok magyar kardvívó Szilágy Áron eredménysora jelentette számunkra. Vannak akik ezt nem így gondolják, de mi hiszünk benne, hogy ez a két fiatal és ambiciózus szakember rengeteget tehet azért, hogy a magyar kerékpársport értékei ne vesszenek el és a csapatunkon keresztül olyan magasságokba jussanak, ahol eddig itthonról még csak nagyon kevesen jártak.

Ezen a ponton pedig elérkeztünk a kérdés lényegéhez: A Pannon Cycling Team célja, hogy minél előbb lecsökkentsük azt a hatalmas távolságot, ami jelenleg elválasztja a világ professzionális élvonalát a teljesen amatőr magyar kerékpársporttól. Az első évben a célokat nem helyezésekben vagy UCI pontok számában határoztunk meg, hiszen ennek nem sok értelme lenne. Számunkra sokkal fontosabb, hogy egy következetes szakmai munkát, egy erős, de nem kudarcra ítélt versenyprogramot, egy új szemléletet valamint egy jó közösséget alakítsunk ki a csapatunknál. Ha ezt stabilan elértük, akkor majd innen mehetünk tovább és kezdődhet a még keményebb munka és a még szebb álmok kergetése.

pannon_cycling_team_

Milyen kerettel vágtok neki a 2018-as szezonnak és milyen versenyeken fogtok szerepelni?

Bálint Richárd: A keretünk három Bátorfi-Agria KTK-s csapattag mellett, (Holló Botond, Ruttkay Zoltán, Zathureczky Márk) további 11 új versenyzővel bővült: Dina Dániel, Dina Márton, Filutás Viktor, Kovács Máté, Kriván András, Orosz Gergő, Simon Péter, Szabó Miklós, Szatmári András, Szöllősi Ferenc és Valter Attila.

A programunk számos érdekességet és valószínűleg jó néhány meglepetést is tartalmaz. Azt hiszem elég csak a január végi Mallorca Challange-et említenem, amire – tudomásom szerint – eddig még soha egyetlen magyar klub sem kapott meghívást. Az igazat megvallva vegyes érzelmeink vannak ezzel az erőpróbával kapcsolatban, mert amennyire nagy dolog ott lenni, pont annyira könnyen le is lehet majd égni… Fontosnak tartom leszögezni, hogy ezt a meghívást sokkal inkább tekintjük sportdiplomáciai sikernek, mint valós esélyeket rejtő versenynek. Jelen állás szerint a mallorcai koncerten többek között olyan zenekarok is fellépnek majd mint a Trek-Segafredo, a Movistar, a Lotto Sudal, a Bora-Hansgrohe és a Sky… Ez persze nem jelenti azt, hogy autogramokért és néhány közös selfiért utaznánk Mallorcára. Kíváncsiak vagyunk például arra, hogy egy ilyen helyzet kiből milyen reakciókat és teljesítménynövekedést vagy csökkenést hoz elő. Bízunk benne, hogy az a zenebona ami ott vár a srácokra, nem elveszi a kedvüket a versenyzéstől, hanem egy olyan élményben lesz részük, ami megsokszorozza az elszántságukat és akarásukat.

A négy versenynap négy egymástól függetlenül értékelt erőpróba lesz, amire bármilyen összetételben variálhatók a nyolc főből álló csapatok. Izgatottan várjuk, hogy Ádám a különböző karakterű szakaszokra milyen sorokat állít össze és taktikailag hogyan fogja felkészíteni a srácokat. Mallorca után három hét szünet következik majd irány két hétre Isztria. A szezon egyik legfontosabb eseménye természetesen számunkra is a Tour de Hongrie lesz, ahol biztosan nagyon erős csapatokkal találkozhatunk majd. Addig azonban még mi is sokat fogunk fejlődni és mindent meg fogunk tenni azért, hogy legyen magyar versenyző a dobogón. Lehetőleg Pannon mezben! 😉

pannon_cycling_team_

Montisok is vannak a keretben, ők mindkét szakágban, XCO-ban és országúton is fognak versenyezni?

Bálint Richárd: Azt hiszem nem árulok el nagy titkot amikor azt mondom, hogy itthon sajnos nagyon kevés olyan versenyző van, akik köré vagy fölé egy nemzetközi színvonalú csapatot lehetne építeni. Ezért esélyünk sem volt arra, hogy egy színtiszta, csak országúti versenyzőkből álló sort állítsunk ki Pannon mezben 2018-ban. A kaput kicsit nagyobbra kellett nyitnunk és más szakágak tehetségeivel is felvettük a kapcsolatot. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy kimentünk egy monti versenyre és elkezdtük csalogatni magunkhoz a tehetségeket. Megnéztük kik azok, akik a közelmúltban már indultak országúti versenyeken és többé-kevésbé sikerült helytállniuk. Közülük a legjobbak szerencsére remekül érezték magukat aszfalton, (Valter Ati, Dina Marci, Szatmári Andris) és olyan is akadt, aki egy olyan lehetőségért, mint amilyet a Pannon Cycling Team kínált, örömmel cserélte fel az egyenes kormányt kos kormányra (Dina Dani).

A kérdésre adott választ kicsit még kibővíteném azzal, hogy a monti és a cyclocross szakágakon túl pályaversenyzőnk is van a csapatban Orosz Gergő személyében. A Pannon Cycling Team legfiatalabb versenyzője mellett a többszörös magyar bajnok, Filutás Viktor is szövöget olyan álmokat, amik csak velodromban teljesülhetnek be… Ebből a felsorolásból is látható, mennyire kényes az a helyzet ami most kialakult az új csapatunk megalakulásával. Ha mi az outi szakágban összegyűjtjük a legtehetségesebb/legerősebb versenyzőket, mert jobb feltételeket és körülményeket biztosítva messzebbre szeretnénk juttatni őket, könnyen két vagy akár három másik szakágat teljesen lehetetlen helyzetbe hozhatunk. Mindezt anélkül, hogy bármilyen rossz szándék vezérelne minket. Érezzük ennek a helyzetnek a súlyát és felelősségét, ezért szeretnénk olyan okos és vállalható kompromisszumokkal kialakítani a versenyprogramunk, amelyben valahol mindenki megtalálhatja a számítását. Vannak akik már most kételkednek abban, hogy egy ilyen vegyes programmal és csapattal igazán eredményesek lehetünk, de ennek a kérdésnek a tanulságaira térjünk vissza jövő karácsonykor.

Úgy gondolom, hogy a kételkedők elhallgattatásában nagy segítségünkre lesz majd Valter Tibor, aki az első pillanattól kezdve olyan hozzáállású ill. szemléletű partner amilyenből sokkal többre lenne szükség. A Cube-Csömör Team vezetője nem csupán a fiával közösen tesz meg mindent a közös ügyért, de például Dina Marcit és Szatmári Andrist támogatva, próbál hozzájárulni a közös célok eléréséhez. Mert ez itt a lényeg emberek két keréken! Ha a magyar kerékpárversenyzők közül bármilyen szakágban bárki sikeres tud lenni, akkor arra próbáljunk meg közös sikerként tekinteni. Osszuk meg egymással a feladatokat, az anyagi forrásokat és a sikereket! Ez a cél olyan összefogást igényel, amire eddig nem igazán volt még példa Pannóniában… Majd a Pannon! 😉

pannon_cycling_team_

A csapat egyik fiatal versenyzőjét, Szöllősi Ferencet, az edzőtáborról, a terveiről és az új csapatba történő igazolásról kérdeztük:

Bikemag: Milyen volt az edzőtábor? Kérlek mesélj róla egy kicsit!

Szöllősi Ferenc: November 26. és december 10. között Szicílián megkezdtük a téli felkészülést egy finomabb edzőtáborral, csapatépítőként és az aktuális erőnlétek felméréséért. Egy négyházas apartmanban laktunk és itt sütött-főzött ránk maga a csapat tulajdonosa nagyszerűen, így pár napot leszámítva amikor étteremben étkeztünk, mindent saját kezűleg oldottunk meg figyelve a változatos táplálkozásra és a rengeteg vitamin bevitelre. Nagyon jól éreztem magam, gyönyörű idő volt pár záporos napot leszámítva.

Minden egyes nap közös tornával kezdtünk, majd reggeli, egy rövidebb pihenő és 10-kor mentünk edzeni, visszaérve tisztálkodás után ebéd, majd mobileszközöket leadva csendes pihenő, uzsonna és újból egy rövidebb közös hengerezés-nyújtás valamint törzsizom erősítés. Letudva a napi rutint minden nap vacsora után közösen átbeszéltük az adott napot, edzésmunkát, mindenkinek szót adva, így senkiben sem maradhatott semmi.

A tábor első felében jó pár felmérésen mentünk keresztül, amelyek alapján a tábor második felébe már hosszabb edzésekre szét is lettünk osztva külön csoportokra, külön a hegyi erőfejlesztős és sík tempós edzésekre watt/kg-ban, vagy csak wattra, hogy mindenkinek meglegyen az adott intenzitás. A tábor folyamán elkezdtük, közel 2-3 heti mozgásbegyakorlás után a súlyokkal való konditermi edzéseket, amikhez külön elutaztunk Palermoba egy crossfit termet kibérelve.

pannon_cycling_team_

Bikemag: Miért váltottál 2018-ra csapatot?

Szöllősi Ferenc: Mindannyiunk számára a 2018-as évben a lehető legnagyobb lehetőség a Pannon Cycling Team, amely kontinentális szinten működne, így más csapatoktól nem elvárható felkészülést (meleg övi edzőtáborokat, magaslati edzőtábort, közös konditermi edzéseket, regenerációs wellnes központot) nyújt számunkra. Valamint remek versenyprogram áll előttünk közel 80 UCI nappal és ezt mind ránk koncentrálva tudnánk végig vinni, hisz csak magyar versenyzőkből áll a csapat (14 fő), ellentétben más külföldi kontinentális csapatoknál, ahol a magyar légiósok a külföldi fő emberért dolgoznak és az elért esetleges UCI pontok más nemzetet segítenek elő a világversenyekre való kvalifikációban.

Bikemag: A jövő szezonra nézve mik a terveid?

Szöllősi Ferenc: Sokunk számára a jövő szezonban a legrangosabb verseny a Tour De L’avenir, amely az U23-asok Tour De France-a, emellett még más U23-as világkupák, a Carpathian Couriers Race és persze az Európa-bajnokság valamint a világbajnokság, de nem titkolt vágyunk a 2020-as tokiói olimpiára való kvótaszerzés sem.

Crosskarácsony a Vas testvérekkel: 4 belga verseny a téliszünetben

Vas Balázs

Aki valaha indult hazai cyclocross versenyen, az már biztos találkozott Vas Kata Blanka, vagy Vas Balázs nevével, ráadásul szinte mindig a dobogó közelében. Sőt a Merida Maraton Team CST fiataljai a cseheknél, és szlovákoknál is nagyon jól teljesítettek idén. A közelgő két ünnep között még erősebb fokozatba kapcsolnak, hiszen karácsonytól újévig egy négy állomásos belgiumi versenyhét lesz a téli szünet programja. Cél, hogy a nemzetközi top mezőnyben is megmutassák magukat, akár annyira, hogy az egy jövő évi szerződést érjen valamelyik külföldi csapatnál.

Vas Kata Blanka
Kép: Schöff Gergely

Rögtön karácsony másnapján a zolderi világkupán kezdnek majd. Blanka U23 kategória hiányában a felnőtt nők között indul, míg Balázs juniorban fog versenyezni. Blanka az összes versenyen az elit nők között indul, hiszen női utánpótlás kategória C1-es szinten csak a világbajnokságon van, a WU23 formájában. Saját elmondásuk szerint a világkupa lesz a legfontosabb verseny a négy közül, itt szeretnének a legjobb helyen zárni.

Vas Balázs
Kép: Schöff Gergely

Rövid pihenő után következik a DVV Trofee aktuális fordulója a legendás Azencross Loenhout-ból. Majd újabb pihenő, és 29-én a diegem-i Superprestige versennyel folytatódik a program. Érdekesség, hogy ezt az utóbbi versenyt késő délután, lámpafényben rendezik.

Vas Kata Blanka
Kép: Schöff Gergely

A testvérpár utolsó megmérettetése Baal-ban lesz, a GP Sven Nys névre keresztelt DVV Trofee fordulón.

A világkupáról a UCI a saját Youtube csatornáján élőben közvetít, míg a többi versenyt a Sporza adó online feedjein lehet követni.

Vas Balázs
Kép: Schöff Gergely

A versenyzők segítője édesapjuk, Vas Péter lesz.
Hazajövetel után pedig következik az országos bajnokság Kőbányán, majd másfél hét edzőtábor után a világbajnokság Hollandiában.

December 26. Heusden-Zolder világkupa
Balázs 10:00 (Junior fiú)
Blanka 13:30 (Elit nő)

December 28. Azencross Loenhout UCI C1 (DVV Trofee)
Balázs 11:00 (Junior fiú)
Blanka 13:40 (Elit nő)

December 30. Diegem UCI C1 (Superprestige Diegem)
Balázs 16:00 (Junior fiú)
Blanka 18:10 (Elit nő)

Január 1. GP Sven Nys Baal UCI C1 (DVV Trofee)
Balázs 11:00 (Junior fiú)
Blanka 13:45 (Elit nő)

Peter Sagan az edzője, Patxi Vila, szemszögéből

Nemrég betekintés nyerhettünk Peter Sagan edzéseibe, hogy hogyan készül a világbajnok a 2018-as szezonra. Most pedig edzője Patxi Vila, Sagan edzőjének szemszögéből kaphatunk információt, hogy milyen is együtt dolgozni a kerékpársport egyik legkiemelkedőbb alakjával.

Patxi Vila egykoron szintén egy profi kerékpárversenyző volt, legkiemelkedőbb eredménye a Párizs-Nizzán két szakaszgyőzelem után elért összetett második helyezése. 2008-ban viszont megbukott egy doppingvizsgálaton, melynek következtében 18 hónapos eltiltást kapott a versenyzéstől. 2012-ben vonult vissza és 2015-ben csatlakozott a Tinkoff-Saxo csapatához, mint sportigazgató és edző. A Tinkoff megszűnése után a Bora-Hansgrohe csapatát erősíti szintén sportigazgatói és edzői szerepben. 2015 óta lényegében ő a felelős azért, hogy az immár háromszoros világbajnokból a legtöbbet tudja kihozni.

A kezdet kezdetén

A közös munka lassan kezdődött el. Vila már a legelején tudta, hogy egy tehetséges sportolóval van dolga, de kíváncsi volt Sagan személyiségére, hiszen ez is fontos egy sportolónál. Az edzői feladat nehézsége, hogy ki tudd hozni a legtöbbet a versenyződből, ismerd az erősségeit, gyengeségei, a kerékpársportban nem elég a tehetség, itt bizony sokat kell dolgozni, mind az edzőnek, mind a versenyzőnek a siker érdekében, ez pedig csakis visszajelzések útján valósulhat meg. Így volt ez Vila esetében is, nagyon fontosnak tartotta, hogy meglegyenek a visszajelzések Sagan-tól az edzések után. Ezek a jelzések nagyon egyszerűek lehetnek bármelyik sportoló esetében: ment, nem ment az edzés, mit/hogyan érzett edzés közben stb. Sagan-tól megkapott minden szükséges információt ahhoz, hogy a megfelelő edzéseket vagy éppen pihenőnapokat tudja neki előírni.

Vila a versenyek előtti regenerációt is kulcsfontosságúnak tartja. Fontos, hogy a versenyző pihenten tudjon rajthoz állni és 100%-os teljesítményt tudjon produkálni. Ezenkívül szerinte előtérbe kell helyezni a gyenge pontokat és az edzéseken azokat kell fejleszteni, mert így nem érheti egyikőjüket se meglepetés a versenyek során.

Sok-sok kérdés, mindig van újabb

Biztos sokakban felmerült már az a kérdés, hogy vajon milyen is lehet a kerékpársport egyik legmeghatározóbb alakját edzeni… a válasz egyszerű: nehéz. „Mindig készen kell állnod 2-3 válasszal a zsebedben, mert Peter biztosan kérdezni fog. Nagyon sokat kérdez, tudni akar mindent és az okát annak, hogy miért is ilyen eredményes versenyző” – mondja Vila.

Wattmérővel vagy anélkül?

Vila szerint wattmérőre csak az azt igénylő speciális edzéseken van szükség (pl.: sprintek, intervallumos edzések). Fontosnak tartja, hogy versenyzője érzésből (de ez bármelyik kerékpárosra igaz), számok nélkül is el tudja végezni pontosan az edzést: „Regeneráló edzéseken nem szükséges. Fontos információ az edzőnek, de nem hiszem, hogy a versenyzőnek néznie kellene a számokat. Kb. 3 nap szokott lenni egy héten, amikor a wattmérő adatait kell figyelnie a versenyzőnek.” – mondja Vila.

Látható, hogy még a legnagyobbaknál is olykor-olykor háttérbe szorulnak a watt alapú edzések. Viszont ilyenkor sokszor előtérbe kerül a másik fontos adat, a pulzus. „Egy állóképesség edzés nem arról szól, hogy a teljesítmény 250-300 W között legyen egy 5 órás tekerés során. Sokszor több információt, tudok meg a versenyzőmről a pulzusértékeket látva, mint a teljesítmény adatok alapján.” – Vila

Étrend, avagy mi kell egy sportolónak?

Egy sportoló életében az edzések mellett a táplálkozás a legfontosabb (ha nem a legfontosabb). Ami Sagan-t illeti, ő különösebb diétát, étrendet nem követ, viszont megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékot visz be. A Boránál természetesen a táplálkozás megoldott, egy szakértő segít a versenyzőknek, hogy mit hogyan kellene fogyasztaniuk.

Versenyek: hogyan, mikor, miért?

Vila három szakaszra osztja Sagan 2018-as versenyszezonját: a tavaszi klasszikusokra, a Tour-ra és a Világbajnokságra. Mindegyik előtt és után vannak pihenő, illetve felkészítő időszakok, amikor a versenyző mentálisan és fizikálisan is felkészülhet az újabb megmérettetésekre.

Edzések szempontjából is fontosak a versenyek, a szezon mindegyik részében megvannak a sajátos képességfejlesztések, hogy melyik edzés, illetve verseny mire készíti fel. A szezont a Tour Down Under-rel nyitja és utána kezdődnek az intenzív és sebességfejlesztő edzések a klasszikusokig. Február számít a „legdurvább” hónapnak, ugyanis ilyenkor a világbajnok edzésórái elérik a 32-35 órát hetente.

Versenyek előtt

Egy versenyre való felkészülés mindig is nehéz, hiszen figyelni kell a verseny útvonalát, szintkülönbségét, távolságot. Például egy Tour-ra való felkészülés esetén, az edzéstervbe bekerülnek hegyi edzések, versenyek is, ilyen versenynek számít a Tour of California, ami még a magas hőmérsékletet is szimulálja. Ha esetleg verseny nincs, akkor a felkészülésben az edzések segítenek, ilyenkor hosszabb-rövidebb résztávokat kell végeznie különböző intenzitáson sok pihenővel.

Tényleg ő a leggyorsabb?

Sagan-t leginkább sprinterként ismerhettük meg, sokszor láthattuk, hogy „könnyedén” nyer az utolsó métereken és nagy teljesítményt tud leadni, okkal gondolhatnánk, hogy a titok a gyors lábakban rejlik. Vila szerint pedig pont az ellenkezője történik minden egyes alkalommal, Sagan nem számít gyorslábúnak, inkább erősnek és pihentnek. A győzelmeit úgy szerzi meg, hogy ő érkezik a sprintekre a legkipihentebben.
Ezalatt azt kell érteni, hogy csapata dolgozik helyette, amíg ő „pihen” a mezőnyben, reagálnak a támadásokra, szélárnyékot biztosítanak neki, hogy a lehető legfrissebben érkezzen az utolsó méterekre. Ez megtapasztalható versenyek alatt is, hiszen Sagan-tól nem láthattunk verseny közben lószokat, támadásokat, amikkel fárasztaná magát (persze az utolsó kilométerek ebből a szempontból már nem számítanak).
Vila egyébként Tom Boonen-hez hasonlította Sagan-t, bizakodóan tekint a jövőre, ugyanis hasonló karriert lát benne is.

Reméljük, hogy még sokáig láthatjuk Peter Sagan-t a képességeit villogtatni, bár a triplázás után már nehezen tudunk bármilyen meglepetést elképzelni. Vajon mit tartogathat még a tarsolyában a világbajnok az elkövetkező szezonokra?

Cube Stereo Hybrid 160 kerékpárteszt: te is átbringázol majd mindenen!

A hegyikerékpározás új formája van születőben napjainkban, amihez minden igényt kielégítő eszköz a Cube Stereo Hybrid 160 Action Team modell…

Lévén a Cube gyári tesztgépei a kipróbált specifikációval pontosan ebben a formában nem szerepelnek a 2018-as kínálatban, most inkább a születő hegyibringás stílusról írnék bővebben, amit a tesztelt all mountain/enduro e-bike is képvisel. A Cube waldershoffi központjában rendezett kerékpár bemutató és teszteseményen tudatosult bennem igazán, hogy miről szól ez a történet, hiszen a legkülönbözőbb erőnléttel és kerékpár-kezelési tudással rendelkező bringások indultunk el együtt túrázni, kb. húszan. A közös pont a Cube Stereo Hybrid 160 volt, elektromos rásegítéssel, 160 mm rugóúttal.

Ez nem a jövő, hanem a jelen: aki jár az Alpokba, Dolomitokba bringázni, rengeteget találkozhat pedelec mountain bike-okon túrázó riderekkel. Van olyan magyar ismerősöm is, aki nemrég élete első komolyabb kerékpártúráján – melyet céges eseményként szerveztek – ilyen kerékpárt próbálhatott ki az osztrák hegyekben. Arrafelé mások a léptékek. Személy szerint büszke vagyok rá, hogy egy alpesi bringatúrában benne van, hogy adott napon megmásszak hagyományos bicóval két kétezres csúcsot (és ami közötte van), s valószínűleg jó ideig meg is fogom ezt még tenni. A bringások – főleg az alkalomszerűen hegyikerékpározók – többsége azonban nem a napi 3000 m szintkülönbséghez van kalibrálva, főleg ha társasági programként szerepel a tervben a mountain bike-ozás. A technikai fejlődés kiváló megoldást szolgáltatott az elmúlt években nekik, hogy ugyanazokat a lenyűgözően szép és élvezetes útvonalakat bejárhassák, mint jobb kondícióban lévő társaik: az e-mountain bike-ot.

Megfigyelhető az alpesi terepeken, hogy a hybrid mountain bike-ok terén egyre kevésbé „kispályáznak”. Ha már úgyis ott a rásegítő motor, ami úgyis jelentősen növeli a bringa tömegét, akkor teljesen mindegy, hogy rápakolunk még egy kis – arányosan nem számottevő – plusz súlyt és legyen egyből fully! Össztelósból is legyen akkor már 140 vagy 160 millimétert mozgó, hiszen nem kell azon gondolkozni, hogyan szenvedjük fel magunkat a hegyre…

Azoknak, akik remekül kezelik a mountain bike-ot, egy ilyen bringa belépő a Kánaánba, és a kimondottan ügyetleneknek is hasznos, hiszen őket jó eséllyel megmentheti saját hibáikból adódó balesetektől. Ráadásul a pluszos, félpluszos gumiméretek is egyenesen a hybrid mountain bike-okhoz lettek kitalálva: a bringa megnövekedett tömegét a ballonosabb, alacsonyabb nyomású gumik kompenzálják, sőt… Több kevésbé képzett bringástól hallottam (a vadabb lejtőkön én is ezek közé tartozom), hogy új határok nyíltak meg számukra a kanyarodás terén.

Tehát: Az endurózás szerelmesei (akik szívesen töltik az egész napot a technikás alpesi traileken, de nem feltétlenül egy felvonókkal felszerelt bikepark környékén szeretnének leragadni) az elektromos rásegítésnek köszönhetően fel tudnak tekerni mondjuk három nagy hegyre egy napon belül a nagy rugóutas fullyval. A terepen kevésbé gyakorlott műkedvelők pedig olyan bringát kapnak a fenekük alá, amire szükségük is van az Alpok köves-gyökeres trailjein, ahhoz, hogy egyáltalán lejussanak a hegyről. Márpedig egy ilyen 160 mm-t mozgó össztelóssal egy hétvégi bringásnak egyszer is nehéz lenne felmenni egy komoly csúcsra – pláne ha a felfelé vezető út is technikás – így magától értetődő, hogy az e-bike-ot fogja választani. És szó sincsen itt arról, hogy számukra ez ne lenne igazi sportolás, igazi bringázás, éppen ellenkezőleg: sokan, akik napjainkban e-bike-ra ülnek az alpesi traileken, lehet sokkal kevesebbet tekernének, ha nem állna rendelkezésre ez a remek „hybrid” eszköz.

A mi teszttúránkon is jól megfigyelhető volt a jelenség, hogy egy ilyen pedelec fullynak társaságot összekovácsoló hatása van. Aki erős, síkon, felfelé próbálkozhat rásegítés nélkül, aki gyengébb, „felrepülhet” a TURBO fokozatban és nyilván a kettő között mindenki megtalálja a számára ideális opciót. TURBO módban azért vigyázni kell, mert nemhogy két, egy igazán nagy hegyet is nehezen bír ki az akkumulátor. Aki „sportolni” akar, az szenvedhet nyugodtan, hogy a 20 kilós dögöt önerőből, vagy ECO (gazdaságos) módban jutassa fel az emelkedőn. Érzésre annak is meglesz a kemény bringázás, aki gyengébb kondija miatt erősebb rásegítést használ, hiszen a pedelec a lábfordulat és nyomatékszenzoroknak köszönhetően minden módban érzékeli erőfeszítéseinket és annak megfelelően adagolja a rásegítést, megtartva az illúziót is, hogy pont olyan erősnek érezzük magunkat, amilyennek szeretnénk.

Nagy csoportban bringázva azért nagyon hasznos az e-mountain bike, mert mondjuk egy gyenge lányra normál esetben 10 percet kéne várni egy pár kilométeres mászás végén, pedelecek nyergében csak arra kell figyelni, hogy ő például SPORT, mi meg ECO módban közlekedjünk. A Bosch rendszernél van ugye a kikapcsolt állapot mellett ECO (gazdaságos), TOUR (túra), SPORT és TURBO fokozat, utóbbi egy 20%-os köves, gyökeres emelkedőn is könnyedén felrepíti a bringát. Lefelé már nincs semmi, ami kiegyenlítse a viszonyokat, de a nagy rugóút azért mégis segítség. Ha nem állítjuk túl nagy kihívás elé a kevésbé ügyes bringásokat, szépen lassan ráéreznek a montizás ízére, mert a 160 mm azért „megoldja” sokszor azt, amit ők biztosan nem tudnának bevállalni egy merevfarúval. Közben pedig folyamatosan ügyesednek. A végkövetkeztetés? El tud menni bringázni úgy egy társaság, hogy senki sem érzi rosszul magát azért, mert túl sokat kell várni a másikra, és be lehet járni szép tájakat, nagyobb távolságot is.

Elnézést azoktól, akik azt várták, hogy elsősorban a vadulásról fog szólni a teszt egy 160 mm-t mozgó fullynál, picit részünk volt abban is a tesztelésen, de azért nem ez volt a jellemző. Persze ebből a szempontból is jól vizsgázott a Cube Stereo Hybrid 160, de azért érezhető a plusz tömeg, amit mozgatni kell a technikásabb lejtmenetekben. A geometria a szögek és tengelytáv szempontjából kiadta, viszont kicsit mélynek éreztem a középrészt, ekkora rugóutas bringáknál nem szokott ilyen közel lenni a középtengely a talajhoz. Lehet már eleve gondoltak rá, hogy valaki még szélesebb gumikat tesz majd fel és azokkal lesz ideális. A pedál mégsem koppant fel gyakran, ugyanis a Cube 165mmes hajtókarokkal szereli a 160 Stereot, ami elsőre biztos furcsának tűnhet, mert csak a DH gépeket szokták ilyennel szerelni. Jobban belegondolva azonban nagyon praktikus, mert egy ilyen géppel a kifejezetten élmény a kemény köves-gyökeres emelkedők leküzdése, ahol nagyon könnyen leér a hajtókar. Nyilván lefelé se jön rosszul, de egy e-bike-nál az emelkedők miatt különösen hasznos.

A négyforgáspontos felfüggesztés kiforrott rendszer a Cube-nál, amihez szerintem az újabb generációs FOX DPX2 EVOL rugóstag adta hozzá azt a pluszt, amitől az egész bringa jobban kezelhető lett a lejtőkön. Túl sok idő nem volt állítgatni, de korábbi FOX tagokhoz képest a legfontosabb változás az volt, hogy a változtatásokra markánsan reagált. Ez amúgy az új FOX villákra is igaz, nem csak dísz a tekerő, hanem tényleg fokozatonként érezhetően más a viselgetése. Nekem régebben nem annyira adták ki a zárt és a nyitott közötti lehetőségek. Amivel én még tuningolnám ezt a gépet, a valóban pluszos (mondjuk 2,8”) gumik, nem mintha a teszttúrához nem lett volna elegendő a Schwalbe Magic Mary-Hand Dampf páros, de komolyabb vadulásokhoz jól jönne az a plusz fél inch, főleg mivel nem kerülünk bajba az emelkedőn miattuk.

Mivel a triplán húzott, Superlite alumínium csövekből épített vázra nagyban más specifikáció kerül majd a 2018-as Action Team modellen, az alkatrészeket nem taglalnám. A SRAM 1×11 hajtás helyett a 2018-as csúcsmodellre egy speciálisan e-bike-okhoz tervezett 8 sebességes (11-48) sor kerül majd, ennél jobb választás nincs egy ilyen bringára, hiszen a motor kárpótolja a hiányzó erőt, nem zavaróak az áttételek közötti nagy ugrások, a nagyobb nyomaték miatt viszont kell a vastagabb lánc. Az új Action Team Shimano Saint tárcsafékeket kap majd, ezekhez sem kell kommentárt fűzni, nem mintha a tesztbringára szerelt négydugattyús Magura MT7-esek nem dolgoztak volna jól. A 2018-as gép megkapja a FOX nemrég fejlesztett új dropper-post-ját, a Transfer „Factory” változatát. Ezt jó lett volna tesztelni, az kormányról vezérelhető nyeregszárak fontos elemei és kritikus pontjai egy all-mountain/enduro gépnek, de a tesztmodellekben Rock Shox Reverb volt.

Szintén fontos különbség, hogy jövőre a Cube-hoz kötődő Newmen cég kerekeit építik majd be a DT helyett, ezt a brandet a pehelysúlyú és strapabíró alkatrészeiről híres Syntace egyik alapító mérnöke, Michi Gratz hívta életre és a Cube sok csúcsmodellt szerel majd ilyen alkatrészekkel. A Newmen Evolution SL E.35 kerékszett kifejezetten ebikeokhoz készített modell, hihetetlennek tűnő, 180kg-os súlylimittel. 35mm belső szélességével tökéletes összhangban van a félplusszos és plusszos külsőkkel. Érdekesség még,

Pár szót még a Cube Stereo Hybrid 160 Action Team-ben dolgozó pedelec rendszerről. A bringa szíve maradt a Bosch csúcsmodellje, a Performance CX System, ami különbség, hogy az új vázat már úgy alakítják, hogy az akkumulátor belesimul az alsócsőbe. Utóbbi 500 Wh-s, üzemidő szempontjából vezető a piacon, ebben talán veri a már szintén tesztelt, menettulajdonságok szempontjából talán még jobb Shimano Steps E8000 rendszert is. A kerékpárra a Bosch puritán kijelzője, a Purion került, remek választás, hiszen bukásnál kevésbé sérülékeny, mint a nagyobb monitorok. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Cube is felnőtt a legkomolyabb e-bike gyártók közé, egyébként külön katalógusban böngészhetjük a pedelec kínálatot, melyben merevfarú és fully mountain bike-ok, országúti és túragépek, sőt, kimondottan nőknek dedikált modellek is szerepelnek.

A teszt végén arról szoktunk elmélkedni, kiknek ajánljuk az adott bringát, itt érdekes helyzetben vagyunk, mert több nagyon eltérő célcsoportot is említhetünk. Például a lejtők és az enduro bringázás szerelmesit, akik szívesebben abszolválnák az emelkedőket elektromos rásegítéssel, olyan terepeken, ahol nincs felvonó, vagy egyéb lehetőség a feljutásra, csak a lejtmenethez hasonlóan technikás, meredek mászások. Furcsa módon a nagy rugóút és az „all-mountain/enduró” címke ellenére tehetősebb hobbibringásoknak is jó választás, hiszen tuti egyre több időt fognak nyeregben tölteni egy ilyen gépen… Az ár is érdekes kérdés, hiszen ha nem a csúcsmodellről beszélünk, 140 vagy 160 mm-t mozgó Hybrid fullykat már nem sokkal egymillió forint felett is kínál a Cube. Ebben a kategóriában egy nem elektromos rásegítéses bringa is minimum 800 000 Ft körül van, így pedig arányaiban már nincs olyan nagy árkülönbség a pedelecekkel összehasonlítva, mint mondjuk a túrabringák esetében. Egy biztos, elmélkedni lehet sokat, de érdemes inkább kipróbálni egy ilyen gépet… Akik még nem tették meg, garantálom, hogy hamar megfeledkeznének az elméletről…

További információk:

Cube: https://www.cube.eu/hu/2018/e-bikes/mountain/fullsuspension/stereo/

Newmen: http://www.newmen-components.de/en/