Amikor nem a mínuszok tombolnak odakint, hanem a mostanában szokásos enyhe tél az úr akkor külső rétegként optimális viselet az 575 thermo felső, de fagyos időben is használható extra hőtartó rétegként a télikabát alatt.
Az 575 téli ruhakörképben szereplő ruhákat tartós teszteljük is, így nem csak egy rövid próba után mondunk róluk véleményt, hanem sok-sok kilométeren keresztül gyűjtjük a velük kapcsolatos tapasztalatokat. Az 575 ruhateszt sorozatunkat az egyik legtöbbet viselt darabbal, a thermo felsővel kezdem, melyet március óta használok a télies tavasztól kezdve, az enyhe őszön át, az újra dermesztő hideg télig.
A thermo mezek, felsők nem kifejezetten télre készült ruhadarabok, sokféle időjárási körülmény között lehet őket viselni attól függően, hogy milyen másik ruhával kombináljuk őket. Hordhatjuk őket magukban, nyári-téli aláöltözettel, mellénnyel vagy akár télikabát alatt, egyszóval ősztől-tavaszig mindig megtaláljuk a helyüket a bringás ruhatárunkban. Az 575 thermo felső anyaga puha, belülről bolyhos és a thermo anyagok jó hőtartóképességével rendelkezik, lényegében ettől thermo felső…
A tesztelt thermo felső a „céges” dizájnt kapta, ami kifejezetten nekünk készült, kereskedelmi forgalomban (még) nem kapható, de ezenkívül elég sokféle mintázattal elérhető még ez a ruhadarab az 575-nél, a vélemény szerint a miénknél jobban kinézőkben is. A szabás szokott kulcskérdés lenni nálam a hűvösebb időre tervezett, vastag mezeknél. Mellben széles vagyok és a vastagabb anyagok nem tágulnak úgy, mint a nyári mezek anyagai, de ennél a felsőnél nem volt ilyen probléma, az L-es méret úgy állt rajtam, mintha rám öntötték volna. Ahogy a gyártó is mondja a szabás kicsit lazább, de nem lobogós, kényelmesen aláfér egy másik réteg ruha is. A nyakrész jól illeszkedik, nem áll el, a mandzsetta puha, a derék hűvös időhöz is elég hosszú hátul és a 3 zseben felül a középsőn cipzárral záródót is találunk. Erről a zsebről el kell mondanom, hogy már több, mint fél éve megvolt a mez, de csak novemberben a fotózáskor vettem észre, hogy a belseje végig bikemag feliratokkal van tele, szeretem az ilyen apróságokat.
Na, de nézzük a gyakorlatban! A március elég hűvösen indult és ért is véget, nem szeretek rövid-röviden kívül mást is viselni bringán tavasszal, de most nem volt más választásom. A télikabáthoz már túl meleg volt, a nyári mezekhez pedig túl hideg, ezért kellett egy átmeneti felső a 8-12 fokos tavaszi „melegre”. Teljes membrános kabátom van, ami erre az időre készült, viszont száraz időben annyira nem szeretem, mert egy idő után belülről elázom benne, ezért jobban preferálom a jól szellőző felsőket. Éppen kapóra jött a frissen elkészült 575 thermo felsőm, amit azonnal szolgálatba is állítottam. Először 10 fokban egy szélálló mellénnyel vettem fel, teljesen jó választás volt, mindösszesen a vállam fázott néha egy kicsit, amit a későbbiekben egy rövid ujjú aláöltözet viselésével küszöböltem ki. Ennél hidegebben is simán viselhető, én 7-8 fokban még mindig inkább ezt vettem fel egy téli hosszú ujjú aláöltözettel és mellénnyel, minthogy egy télikabátot válasszak, amiben szétizzadom magam. Persze ez teljesen egyénfüggő, én mondjuk fázós vagyok és izzadós, ami annyira nem jó párosítás.
A télből gyorsan átváltott az időjárás késő tavaszba, így a thermo felső a szekrénybe került és várta az őszt, amire tényleg sokat kellett várni idén és rövid ideig tartott. Azért október végén, november elején már volt olyan idő, hogy a nyári mezben fáztam volna és így elővettem az 575 thermo felsőt. Ebben az időszakban rengeteg hordtam magában, nekem 12 fok körül felül ez az optimális viselet, hegyen kicsit beleizzadok, de síkra és lejtőkre már szükségem van a vastag anyagra. Egyébként meglepően gyorsan szárad, aláöltözet nélkül attól féltem, hogy kiizzadva nedves érzet lesz és hideg, de vizesen is elég jól tartja a hőt és nem éreztem, hogy tocsognék az izzadságban. Hosszú bringázásokat is simán bevállaltam benne, mindösszesen egy mellényt gyűrtem be a hátsó zsebembe, de pont nem volt rá soha szükség…
A télbe átváltás is gyorsan megtörtént idén, a 4-5 fok már nem a thermo mez pályája, viszont ahogy 0 fok alá hűlt a levegő vagy szelesebb idő lett, úgy a közepesen vastag télikabátomban elkezdtem fázni (csak egy réteg téli aláöltözetet szoktam alatta viselni). Próbaképpen alávettem az 575 thermo mezt, ami így pont jónak bizonyult a fagyos időben, a plusz thermo réteg hőtartása elég volt a hidegben és nem fülledtem be benne a kabát alá.
Ha már tartós tesztről van szó akkor az 575 thermo felső tartósságáról is írnék. A mosások következtében a színe láthatóan nem fakult, a varrások mindenhol bírják, az anyag sem nyúlott ki és cipzárnak sincs semmi baja, tehát TARTÓS.
Az 575 thermo felsőt azoknak ajánlom, akik nem csak nyáron bringáznak, hanem az átmeneti és a téli hónapokban is kerékpárra ülnek és egy multifunkciós felsőt keresnek, amit enyhe időben önmagában, kemény hidegben pedig hőtartó rétegként is viselhetnek.
Ajánlott fogyasztói ár: 21 990 Ft További információkért keresd az 575 honlapját. Vagy menj be az 575 Shop-ba!
A Sky bejelentette, hogy 2020-tól kiszáll a kerékpársportból, így főszponzor nélkül marad az elmúlt években a nagy körversenyeket sorra nyerő csapat.
2019 végével a Sky befejezi a brit csapat szponzorálását, mellyel a legnagyobb befektetőjét veszíti el a Team Sky. Emellett a 21st Century Fox is kiszáll a kerékpársport támogatásából, mely szintén jelentős összeggel járult hozzá a Team Sky működéséhez. Ezzel az elmúlt években a Tour de France-okon sorra diadalmaskodó csapat anyagi biztonsága erősen meginog, bár a közlemény szerint csapat lesz, de még nem tudják, hogy milyen forrásból fogják finanszírozni.
Jó kérdés, hogy valójában miért döntött úgy a Sky, hogy kiszáll ebből a sikereket halmozó csapatból, hiszen minden nagy körversenyt megnyertek és folyamatosan uralták a mezőnyt… lehet az elmúlt időszakban a csapatot érő folyamatos doppingvádak és a zavaros helyzetek is erősen közrejátszottak ebben a döntésben?
8, Dahle Flesja, Gunn-Rita, Merida Gunn-Rita, , NOR
Már évek óta minden év végén előkerül a kérdés, hogy minden idők egyik legsikeresebb hegyikerékpárosnője mikor fejezi be versenyzői pályafutását, Gunn-Rita most végül döntött, visszavonul az aktív versenyzéstől és legfontosabb szponzora, a Merida márkanagykövete lesz.
8, Dahle Flesja, Gunn-Rita, Merida Gunn-Rita, , NOR
Gunn-Rita példátlan karriert tudhat maga mögött, ugyanis rajta kívül senki másnak nem sikerült több, mint 20 éven keresztül uralkodnia a kerékpársportban. De hogy is kezdődött ez a hosszú de annál inkább eredményesebb karrier számára?
Gunn-Rita mindig is egy sportos lány volt, aki a kerékpározás előtt több sportot is kipróbált. Ilyen sport volt a futball, az atlétika, a lovaglás, a futás, a motocross és a gyors korcsolya. A mountainbike egy véletlen folytán került az életébe, egy helyi klub invitálta meg az egyik edzésükre 1995-ben és indította el a siker útján.
16, Dahle Flesja, Gunn-Rita, Multivan Merida Biking Team, , NOR
„Nem tudtam semmit a hegyikerékpározásról, fogalmam sem volt, hogy mibe csöppentem. Az adrenalin löket ragadott meg, amit éreztem, az első lejtmenet után. Tudtam, hogy megtaláltam a sportomat, hogy ezt szeretném csinálni. Élveztem benne a fizikális kihívást, a sebességet és természetesen az adrenalint.” – mesélte Gunn-Rita.
40, Dahle Flesja, Gunn-Rita, Multivan Merida Biking Team, , NOR
Húsz évvel később az eredményei magukért beszélnek: 30 világkupa győzelem, 10 világbajnoki cím, egy olimpiai aranyérem és 20 további nemzetközi siker. Bátran kijelenthetjük, hogy Gunn-Rita nem hiába lett kerékpárversenyző, talán a sors akarta így.
203, Dahle Flesja, Gunn-Rita, Multivan Merida Biking Team, , NOR
Legemlékezetesebb eredményeként a 2002-es európai-bajnoki győzelmet (ez volt egyben az első Merida színekben aratott győzelme), az egy hónappal később rendezett világbajnokságon szerzett trikót, az olimpiai aranyérmet (Athén), a szülés utáni 2011-ben kapott európai bajnoki címet és a 30 világkupa győzelmét tartja számon.
Gunn-Ritának hosszú karrierje során rengeteg változással kellett szembenéznie. Karrierje kezdetén az XCO versenyek időtartama elnyúlhatott akár több, mint 3 órányira is. Idővel ez az időtartam lecsökkent 1,5 órára, viszont vele együtt a pálya nehézsége is megváltozott, ahol sokszor leginkább a technikai tudásra van szükség, mintsem a puszta erőre. Kitartását bizonyítja, hogy a mai napig fel tudja venni a versenyt a fiatalabb versenyzőkkel, akik már az efféle pályákhoz szoktak hozzá.
Olympische Sommerspiele in Athen, Wettbewerb Cross Country der Frauen, der von Gunn-Rita Dahle gewonnen wurde, am 27. August 2004 in Athen. Foto Martin Platter
Nem véletlenül kérték fel a Meridánál márkanagykövetnek, pont ugyanúgy, mint a pár évvel ezelőtt visszavonuló José Antonio Hermidát. Gunn-Rita a cégnél részt fog venni termékfejlesztésekben, tesztelésekben, promóciókban és meg fog jelenni bizonyos eseményeken is. Teljesen nem fog elszakadni a versenyzéstől, ugyanis a jövőben tervez maratonokon és többszakaszos versenyeken is indulni.
„Nagyon izgatott vagyok, hogy továbbra is dolgozhatok a Meridával. Az új szerepköröm számos újdonságot tartogat számomra és nagyon várom már, hogy megoszthassam tapasztalataimat és az évek alatt szerzett tudásomat, azokkal a versenyzőkkel, akik a Merida család tagjai lesznek a jövőben.” – Gunn-Rita Dahle Flesjå, Merida márkanagykövet.
Mészáros Bence, U17-es országúti magyar bajnokunk jövőre szintet lép, a Willebrord Wil Vooruit csapatában folytatja pályafutását.
Nyáron már beszámoltunk arról, hogy a magyar kerékpársport egyik nagy reménysége, Mészáros Bence a luxemburgi Criterium Européen des Jeunes versenyen a holland Willebrord Wil Vooruit csapatnak kölcsönadva vesz részt. Azóta eltelt pár hónap és ma érkezett a hír, hogy Bencét leigazolta a holland utánpótlás egyik fellegvárát jelentő csapat, melyben számos nemzeti bajnok és korosztályos világbajnok is versenyez. Magyar utánpótlás versenyzőnek még soha nem sikerült ilyen szintű csapatba bekerülnie, óriás lehetőség ez a fiatal bajnok számára!
Hosszútávon számolnak Mészáros Bencével Hollandiában, az elkövetkező 3 évben (U19 végéig) fog versenyezni a Willebrord Wil Vooruit csapatában. 2019-re holland edző irányítása mellett készül fel idehaza a magyar versenyző és fiatal kora miatt még nem fog kiköltözni Hollandiába (U17-es korosztályban egyébként sincsenek UCI versenyek, U19-ben indul be igazán a nemzetközi kerékpáros élet országúton, ahol a sok versenynap miatt már elkerülhetetlen a költözés) és a tervek szerint főként többnapos versenyeken fog indulni Európa-szerte.
Az eljegyzési gyűrű egyáltalán nem új keletű dolog, hiszen már az ókorban is használták, és onnantól kezdve majdnem minden korból vannak róla emlékek, feljegyzések. De lássuk is, hogy mi minden maradt ránk az eljegyzési gyűrűk divatja terén!
Egészen az ókortól
Az ókori Egyiptomban már ismerték a gyűrű fogalmát, bár ekkoriban még csak az ujjuk köré tekertek egy drótot az emberek. Ez már akkor azt jelentette, hogy valakihez kötődnek, hiszen azt tartották, hogy a bal kéz gyűrűsujjából egyenesen a szívbe vezet egy kis ér.
Később, a középkorból is akad írásos emlék, miszerint az első eljegyzési gyűrűt 1477-re datálták. Ezt Maximilian, Ausztria főhercege juttatta el Burgundiai Máriának, és a mintázata is egyedi volt. Ez egy arany gyűrű volt, melynek a kövei egy “M” betűt formáztak.
A XVI-XVII. századból is vannak már írásos emlékek az eljegyzési gyűrűkről, így tudhatjuk, hogy nagy divat volt már akkoriban is, hogy rövid költeményeket, verseket véstek a gyűrűkbe. Ekkor az eljegyzési gyűrű ezüstből, míg a házasságkötéskor használt karikagyűrű aranyból készült, így a szertartás előtt ki is cserélhették azt. Shakespeare drámáiban is megjelenik az eljegyzési és a karikagyűrű fogalma, így sokat megtudhatunk róluk.
A XIX. századtól a jövőbe
A XIX. század maga a romantika. Legfőképp azért is jellemző a korra, mert Viktória királynő romantikus boldogsága sokaknak példaként szolgált. Ez pedig az ékszerekben is megjelent, azaz rendkívül gyakori volt a virág, a szív, de még a kígyó minta is. A gyémánt is ekkoriban terjedt el igazán, mivel egy újonnan felfedezett gyémántbánya biztosította hozzá az utánpótlást.
A XX. század elején jöttek divatba igazán a gyémántgyűrűk. Ekkor szinte már elképzelhetetlen volt, hogy más kerüljön az ékszerbe, mint egy gyémánt. Általában az eljegyzési gyűrű alapanyaga már platina volt, és egyre szélesebb körben vált elérhetővé.
A 20-as, 30-as évek nagy divatja volt a geometrikus gyűrű. Ez nagyon messze volt a nőiestől, hiszen geometrikus formái nem mindig emlékeztettek eljegyzési gyűrűre.
Az ezt követő 40-es évek divatja egészen más volt már, mert javában dúlt a második világháború, de az eljegyzési gyűrűk feltűnőek és izgalmasak voltak. Csupa ív, nőies motívumok és hatalmas gyémántok jellemezték. Ezeken felül persze megjelentek a színes köves gyűrűk is.
Az 50-es években Audrey Hepburn férje hozta divatba a többféle arany kombinációját, ami a mai napig ismert, és egyre többen választják.
A 60-as években a méret volt a lényeg, míg a következő évtizedben csillapodott ez a trend, és a princess csiszolás elnyerte végleges formáját. A 80-as évek slágere volt a zafír, hiszen Diana is ilyen eljegyzési gyűrűt kapott Charles hercegtől. A 90-es évek óta nincs egy nagy uralkodó trend, mivel ma már minden elérhető, a paletta színes, és így könnyű a választás.
Dévay Márk első helyen végzett a triatlon Európa-kupa összetett ranglistáján. A tehetséges, fiatal triatlonos kiváló úszó és kerékpáros tudásával hívja fel magára a figyelmet, ráadásul a kerékpárok technikai oldalához is ért. Ennek kapcsán beszélgettünk vele a triatlonozásról, a kerékpározásról és a kerékpárjáról.
Idén Dévay Márk nyerte az ETU sorozatot (triatlon Európa-kupa), Glasgow-ban az EB-n 7. lett és egy héttel ezelőtt jött a hír, hogy az európai szövetség az év triatlonistája díjra jelölte. De nem csak az eredményei miatt figyeltünk fel rá, hanem ő az, akit rendszeresen láthatunk szökni kerékpáron, szinte minden versenyen az úszás után ő bringázik az élen, ami kicsit átalakítja a triatlonról kialakított képet, hogy a triatlonisták csak „ellógják” a kerékpározást és kipihenik magukat bringán a futásra.
Bikemag: Kintről nézve eléggé támadó szellemben versenyzel, nagyon sokat látunk a többiek előtt kerékpározni, amit sokan nem értenek, mert sokszor megfog a mezőny és úgy tűnik, hogy feleslegesen fárasztottad magad miközben a többiek a bolyban jóval kevesebb energiát használtak el. Persze sokszor előfordul, hogy jelentős előnyt építesz ki a futásra. Miért ezt a taktikát választod versenyről versenyre?
Dévay Márk: A triatlonisták között jó úszónak számítok, gyakorlatilag mindig az elsők között jövök ki a vízből, így a főmezőnyhöz képest előnnyel kezdhetem meg a kerékpározást, viszont a futásban egy kicsit gyengébb vagyok, mint a legjobbak, ezért meg kell próbálnom egy olyan előnyt megszerezni a kerékpáron, amit a „futógépek” már nem tudnak ledolgozni. Sokszor vannak ehhez társaim, akikkel összedolgozva olyan előnnyel szállunk le a kerékpárról, ami kitart a verseny végéig. A pályák is egyre technikásabbak, sok a kanyar, ami kedvez nekem, mint pl az Európa-kupa utolsó fordulója Portugáliában, ahol a nehéz pályán megcsináltuk a szökést, amivel bebiztosítottam az összetett első helyemet. Természetesen gyakran nem jön be ez a taktika, amikor nincs társam kerékpáron, ilyenkor egy teljes mezőnnyel szemben esélytelen vagyok.
Bikemag: A pályák kapcsán beszéljünk egy kicsit a kerékpárodról, az sem egy megszokott full aero triatlon bringa. Bemutatnád nekünk?
Dévay Márk: Egy Cube Litening C:68 SL-t használok Dura Ace felszereltséggel a Cube Magyarország jóvoltából. A gyári modellhez képest a kereket cseréltem le karbon aero-ra és a hajtóművet watt-mérősre, máshoz nem nyúltam. (A Wanty-Groupe Goberts is ilyen kerékpárt használ – szerk.)
Bikemag: De miért nem valamilyen szuper aero „minden integrált” modellt választottál, amit sokan használnak?
Dévay Márk: Mert nekem fontos, hogy könnyű, merev és jól irányítható legyen a kerékpár, és mint már említettem nagyon sok a kanyarkombináció mostanában a versenyeken, ezért kell a fordulékony és jól gyorsítható bringa, aminek a Cube Litening tökéletesen megfelel. Ezenkívül rengeteg utazom repülővel a versenyekre és állandóan szét kell szednem a kerékpáromat, hogy beférjen a dobozába, így hiába tetszenek a letisztult külsejű integrált bovdenes bringák, a szétszedésük és az összerakásuk egy rémálom lenne.
Bikemag: Ha már ennyit utazol, elmesélnéd, hogyan csomagolod el a kerékpárodat? Biztos sokan kíváncsiak rá. (Márk éppen edzőtáborba készült az interjú idején, ezért jó alkalom képekkel is dokumentálni a kerékpárja bedobozolását – szerk.)
Dévay Márk: Idén annyit szedtem már szét, hogy szinte rutinból megy. Van egy nagy kerékpárszállító bőröndöm, amibe a kormányt, a nyerget levéve és a kerekeket kiszedve elfér a Cube, persze pár trükk azért van. A Litening C:68 direct mount rögzítésű hátsóváltót fogad, és ha csak a váltót veszem le akkor nagyon közel van a váltófül a doboz széléhez és a reptéri csomagkezelést ismerve könnyen megsérülhet, ezért az egész fület le szoktam szerelni a bringáról. A másik a kormány, ha a kormányt veszem csak le akkor minden egyes összeszereléskor állíthatom be a kormány szögét, viszont ha kormányszárral együtt akkor kicsúszik a villa vázból, ezért a stucni helyére a fogaskoszorúhoz adott műanyag elemet húzom rá a villanyakra, ami tökéletesen ellátja a távtartó feladatát. A lánctól és a hátsóváltól kell megvédeni a vázat, erre a célra egy rongyot használok. A kormány a képeken látható módon felfekszik a vázra és elfér a dobozban. A kerekeket a váz két oldalára szoktam behelyezni, és az üres helyeket is mindig kitöltöm valamilyen az utazáshoz szükséges tárggyal.
Bikemag: Még egy apróság kerékpárral kapcsolatban, látom, hogy peremes kerekeket használsz most, de régebbi fotókon szingós kerekek vannak. Miért váltottál?
Dévay Márk: Szingóból is próbáltam az egyik legjobbat használni, de a latexes belső miatt állandóan pumpálni kellett, sokszor verseny előtt is közvetlenül fel kellett fújni és mivel az utazásoknál erősen korlátozott, hogy mennyi csomagot vihetek magammal a repülőn, így a műhelypumpa állandóan kimaradt és mástól kellett folyamatosan kölcsönkérni. Ezenkívül sokszor a verseny előtt akár már egy héttel is megérkezünk a helyszínre és ott edzünk, ilyenkor elég kellemetlen tud lenni egy defekt a szingónál, míg egy belsős keréknél többnyire egy belsőcserével megúszom.
Bikemag: A kerékpárod után beszéljünk a terveidről! Nemsokára itt az olimpia, kvalifikáció, stb… mik a terveid a 2019-es szezont illetően, milyen versenyeken fogsz rajthoz állni?
Dévay Márk: Jövőre amennyire lehetőségeim engedik elsősorban világkupa és WTS versenyeken szeretnék indulni, amikkel pontokat gyűjthetek az olimpiai kvalifikációhoz, az ETU és a kontinentális kupasorozatok Rio után kikerültek a kvalifikációból. Sokat dolgozom azért, hogy jobb lehessek és kvalifikációt szerezhessek a 2020-as olimpiára.
Bikemag: Köszönjük az interjút és sok sikert kívánunk!
The 2019 Merida model range is already shipping! We had the chance to test the latest cyclocross bike from the Taiwanese giant, and found the 2019 Mission CX to be a very versatile bicycle. It can stand its ground at the toughest events of the demanding cyclocross racing circuit, while also offering its service as a sporty gravel bike or a commuter.
We first saw the Mission CX at Eurobike 2018 in Friedrichshafen, then a few weeks later Thommey had the chance to ride it in Germany. This autumn I continued the theme by writing an article comparing Merida’s Silex gravel bike to this very Mission CX cyclocross model (gravel vs. cyclocross Merida Silex vs Mission CX). I had plenty of time to test this bike – much longer than usual – which resulted in a lot of rides in many different circumstances, both weather and terrain wise. A vast amount of experience has been gathered in the process, and I enjoyed every minute of it. It has truly grown on me, and I have a hard time sending it back to the distributor.
The Merida Mission CX – as its name suggests – is a cyclocross bike, but in accordance with recent market demands it is designed to offer a much larger scope of application. Nowadays drop bar bikes are becoming ever more popular for off-road riding, predominantly on gravel country roads. Merida now offers not one, but two distinct model ranges to suit this riding trend: one being the new Silex gravel-specific model, and the other the Mission CX. The latter’s home turf is the cyclocross course, nevertheless it can easily double up as a gravel “grinder” with certain limitations.
The first 2019 Merida model to hit our shores was the new 600 from the Mission CX range. Soon it will be followed by the rest of the newcomers for next year, including the high-end carbon models in the fully revamped cyclocross bike line. The Mission CX 600 features a frame made of aluminum using PROLITE 66 premium triple-pulled tubes and smooth welding technology. Merida is considered an expert in aluminum technology and delivers most of its engineering competence for this mid-range frame model. The Mission CX 600 features a tapered (X-Taper) head tube, trouble-free internal cable routing, and thru axles for both front and rear wheels. The fork is made fully from carbon with a 12 mm bolt-through axle, tuned more for stiffness and efficiency than comfort. There are also some truly useful construction details like the F-mount fender (mudguard) signaling that this bike is intended for more than just cyclocross type of riding. As the manufacturer states: RACING, TRAINING, COMMUTING – ALL IN ONE!
The “600” model variant of the Mission CX range comes equipped with the SRAM Apex 1×11 components, a group set chosen by Merida for its single chainring simplicity and reliable hydraulic disc braking. Nevertheless the frame features a front derailleur tab, so the Mission CX can also be set up with a double chainring. The group set is a complete shift-brake-drive system, including the cranks and the 1X specific chainring, so we should expect no issues concerning component compatibility. The gear range is also cyclocross specific: a 40T front chainring is paired to an 11-speed 11-42T rear cassette. This will provide a more than sufficient range for all cyclocross courses, and should also work with other application, such as gravel riding, as long as there are no crazy steep gradients along the way. A strong rider could theoretically use the gears on the bike for MTB courses as well. By the way, the gravel-oriented Merida Silex model’s gear range is no greater than what we find here!
One doesn’t even have to mention the presence of disc brakes in this bike category, as they have become standard equipment on all cyclocross bikes in recent years. The Apex brakes employ the more advanced hydraulic brake technology which tends to provide better modulation and control of speed. The new Mission CX features flat mount brake mounting for a neat and flush positioning of the brake caliper. In the case of a single chainring drive system, only the right hand side brake unit contains shifting levers while the left has just one lever for moving the hydraulic brake pistons. There is an asymmetry in the system which may be a bit strange at first, but in general no one notices this while riding on the bike.
The wheels on the Mission CX both employ thru axes: it’s 100 × 12mm front and 142 × 12mm rear in accordance with modern standards. The rims are branded “Merida Expert CC” and come with an increased 23mm width. They are sturdier, harder to pinch flat and the tire is also laterally more stable than on a narrower rim. The rubber is a pair of Maxxis Mud Wrestlers, which may seem a mud tire by its designation, but in fact the tread lend itself to general riding. You can use this bike confidently on any terrain and weather condition. I wouldn’t even call the Mud Wrestler a cyclocross tire, since it measures 36mm wide, while the official UCI limit for tire width at competitions is 33mm. The rules are rules, so the rider might actually have to replace them for UCI-regulated competitions.
Okos „gyorszár”
Kihúzod
Elfordítod és már tekerheted is ki a tengelyt
Every single accessory component on this bike – such as handlebar, stem, seat post and saddle – bear the Merida logo, they are truly nice, high quality pieces. I must highlight the carbon seat post and the tacky handlebar tape, both reminds me of a premium bike in a much higher price range.
In the gravel vs. cyclocross comparative bike test I’ve described in length how the Mission CX handles in a variety of riding situations. In this article I would like to focus on the specific area which this bike model was actually designed for – that is cyclocross!
Since it’s a cyclocross bike, it seems foolish not to try the Mission CX on a bona-fide cross course. For better or worse we experienced a rather dry autumn, so I had a limited amount of mud to “play” with. I substituted the muck with deep sand which we have plenty in this neck of the woods. There are also some narrow paths and tight turns in the forest, so I had an almost ideal course to try out the Mission CX. To be honest, I do not like riding in sand, especially when there are turns in the trail. But on board the Mission CX sand didn’t seem to bother me all that much. After a good half an hour of practice, I succeeded nailing nearly every corner and could ride in a relatively straight line. I began to get the cyclocross bug, feeling the urge to take up racing again this winter. The Mission CX is truly inspiring, it makes riding on challenging cross terrain rather satisfying. The deeper the ground, the more the narrow tires have an advantage over MTB tread, while the front wheel is easy to control, and the rear follows the lines in perfect harmony.
Though far from lightweight, this is a fast bike! When I stomp on the pedals, it immediately shoots out, thanks to the very stiff and efficient frame and fork. This outmost rigidity has its drawback in comfort, as the Mission CX seems to transmit the unevenness of the terrain with the same efficiency as it responds to rider input. Both the front and rear of the bike behave this way, which at least provides some form of balance, and assumes a clear intension by the designers. It’s true that a one-hour cyclocross race is not an epic ride where comfort is an essential components of the ride experience. Nevertheless I was wishing for some more frame and fork compliance during much of my time with the Mission CX 600 – especially on rocky terrain which is quite common in our region.
I’m fortunate to have a „playground” next to our house, which has many features that is typical to a cyclocross event. Actually it wouldn’t be too hard to mark out a full course and organize an event! There is a short but steep hill above the water reservoir, some berms and many-many obstacles as part of the built infrastructure of the housing estate. Kids on bikes generally use these features to play and practice their skills, and I joined them to hone my cyclocross skills on board the Mission CX. This may seem an odd sight for the locals as I was doing my tricks, playing with the bike as a grown-up, but I learned a lot from this experience. The Merida cyclocross machine is a perfect tool for such an environment. On the other hand, I found the operation of Apex shift lever too slow when trying to get to the top of the “wall”. It demanded several shifts in one go but only 2-3 could be performed. And since there is no front derailleur, I was left with no option than to struggle or start is a very low gear. Cyclocross courses also have similar features, where you need to go from one end of the gear range to the other in a very short time.
Based on what we had heard back in summer, we first introduced the Mission CX as a bike which could be used for much more than just cross racing. There were clearly some characteristics of this aluminum frame model that point to the direction of the trendy gravel riding scene. This inspired me to test and compare Merida’s gravel bike with the Mission CX on both typical cyclocross and gravel terrain, supplemented by paved roads where I tend to do most of my training rides. You can read in detail about my experiences in the previously-mentioned comparative test. The main lesson I drew from the comparison that it was so much easier to set up the Mission CX as a road bike, than the Silex. I could just about replicate the saddle and handlebar position, so I was able to ride the bike with a very similar style. I also had the chance to take the Mission CX out to roads that are simply too harsh for a road bike while enjoying the riding style I’m accustomed to.
I’ll delve a bit more deep in these rides. First I mounted two bottle cages, faster 25mm wide tires, and set out to the forestry roads in the Bakony mountain range. The fire roads there are generally surfaced with either gravel or broken tarmac, and I was somewhat surprised that I could actually ride with a similar tempo as on my own high-end road bike. The semi-slick tires roll quite fast, and my body position was still aerodynamically efficient. This bike was also very quick on dirt roads, and as long as there is adequate traction, I’d be travelling with good confidence in the corners as well. This feeling lasted as long as there were no rocks in sight. As soon as the trail’s surface became uneven, the comfort and the traction went out the window. The rigid frame shook the bike and my body, and handling became compromised. So the moral of the story is that the bike’s capabilities extend quite beyond the original purpose, but it’s not without limits. I truly enjoyed riding the Mission CX on forestry roads – both dirt paths and gravel roads – since it was much quicker than my MTB rig. The frame geometry lends itself to those who come from a road riding background, as it provides similar body position and handling. There are a lot of spectacular biking routes in our neck of the wood where a mountain bike would be an overkill and way too sluggish to ride, while it would break my heart to take a delicate road bike on such road surface.
I have already mentioned that the Mission CX offers exceptional stiffness which unfortunately leads to a rather harsh ride. Yes, this is an unpleasant feature is on rocky roads, tractor trails, limiting the terrain where this bike could be ridden with pleasure. At the end of the test I was considering purchasing the Mission CX, since it fits well in the type of riding I do, and I was missing the bike which transitions the application of my road and MTB bike. On board the Mission CX I could ride on trails like a road rider, use it for training on quiet, remote roads, as well as having a dedicated machine for cyclocross races in wintertime. And I might one day take part in a gravel race, to see what the fad is all about. Of course I’d set up the bike a bit differently for each of these applications, maybe adding a comfortable carbon handlebar and wider semi-slick tires for trail and gravel riding, and even moving to a double chainring setup with 46-34T front to increase the gear range. As you can see, there is a lot of potential in this bike. If the versatility appeals to you, Merida has a new model that could hardly be bettered in this price range. The Mission CX is destined to steal the heart of many riders!
Fontos számodra az elégedett felhasználó és a precíz munkavégzés?
Otthon érzed magad a kerékpáros világban?
Csatlakozz hozzánk rész- vagy teljes munkaidőben!
Mindennapjaid során:
Megoszthatod a sportolás örömét és jótékony hatását a lehető legtöbb emberrel
Felelsz termékeink átvételéért, kihelyezéséért, kerékpárok szakszerű beállításáért,
a megfelelő polckép folyamatos fenntartásáért, termékeink leltárazásáért, valamint a gördülékeny kasszázási folyamatokért
Tanácsaiddal segítheted felhasználóinkat a megfelelő termék kiválasztásában
Saját ötleteid megvalósításával hozzájárulhatsz sportod kitűzött gazdasági céljainak eléréséhez (pl: polckép, termékválaszték kialakítása)
Köztünk a helyed, ha:
a bmx, mountain bike, országúti- vagy épp a városi kerékpározás szerelmese vagy
rendszeresen űzöd sportodat
szereted az innovatív eszközöket és az „okos”megoldásokat
felelősségteljes vagy és megtalálod a közös hangot mindenkivel
nyitott és vitális vagy
szívesen osztod meg véleményedet.
Az egyik legjobb munkahelyen az ország valószínűleg legjobb csapatában:
lehetőséget adunk, hogy azzal a sportággal foglalkozz, amelyet űzöl
ötleteiddel, véleményeddel segítheted áruházad vagy az összes áruház működését, fejlődését,
jó légkörben egy közvetlen csapatban dolgozhatsz,
bizalmunkkal támogatunk,
mindig elérhetőek vagyunk egymás számára,
hosszú távú, személyre szabott karrierutat és széleskörű fejlődési lehetőséget biztosítunk,
napi rutinfeladataidat okostelefonnal láthatod el,
Ha a leírtak alapján magadra ismertél és szívesen csatlakoznál csapatunkba heti 20, 30 vagy akár 40 órás munkaidőben (hétvégén is), JELENTKEZZ!
Pályázatodban kérlek oszd meg velünk, hogy mit sportolsz és azt milyen rendszerességgel teszed!
December 9-én a kőbányai Sportligetben rendezték meg a Cyclo-cross Magyar Kupa sorozat 5. állomását, a Kőbányai Bringaparkban. A versenyre huszonhárom korosztályban 212 versenyző nevezett. A felnőttek között Vas Balázs (Yct Demer Dijle) és Szekeres Viktória (KTM Teszt Team) lett a verseny legjobbja.
Immár tizenkettedik alkalommal rendezték meg a Kőbányai Bringapark Kupát a Sportligetben. Reggel még napsütés várta a versenyzőket, majd egy nagyobb zápor után változékony időben rótták a köröket a versenyzők. A résztvevők véleménye alapján a pálya ismét jól vizsgázott: technikás izgalmas, látványos nyomvonalat jelöltek ki a szervezők – annak ellenére, hogy a park felújítási munkálatai miatt több szakaszt is ki kellett venni a régi nyomvonalból.
A reggeli gyerek futamok a legkisebbeknek egy rövidített, 400 méteres pályán zajlottak. Az U15, U17 és Master3 versenyzők viszont már a nagy körön, azaz mesterséges akadályokkal tűzdelt, közel 50 méteres szintkülönbségű, közel 3 km hosszú pályán versenyeztek. Ekkor érkezett a zápor, amitől korcsolyapályává váltak a füves szakaszok – bár a cyclo-cross szakágban ez senkinek sem szokatlan jelenség. A férfi felnőtt, a férfi U23 és Master1 kategóriák 14 órás rajtjára sem süllyedt fagypont alá a hőmérséklet, de a pálya még mindig csúszott. Biztatásukra a pálya mellett és a szánkó dombon lelkes szurkoló csapat gyűlt össze, óriási hangulatban, kolomppal, síppal, próbálták újabb erőfeszítésekre ösztönözni a versenyzőket.
Az elit férfi kategória óriási csatát hozott. A regnáló magyar bajnok, Búr Zsolt (Vialand Racing Team) évek óta nem talál komoly kihívóra a magyar mezőnyben, most azonban úgy tűnik, hogy egy fiatal versenyző felnőtt hozzá. Buzsó és Vas Balázs (Yct Demer Dijle) végig fej-fej mellett haladtak a kilenc kör alatt. A viadal utolsó körében végül Vas Balázsnak sikerült egy akadálynál 5 méter előnyre szert tennie, majd a következő gyors szakaszon ezt 30-50 méterre növelte, és ezt meg tudta tartani a célig, így végül 2 másodperc előnnyel nyerte a futamot. Az ezüstérmet Búr Zsolt, a bronzérmet pedig Buruczki Szilárd (Cube Csömör) vihette haza. Nőknél Szekeres Viktória (KTM Teszt Team) magabiztos előnnyel nyerte futamát: egy kört adott a dobogósoknak is. Kubik Csenge (Superior MTB Team) második, míg Vanek Margit (Budaörsi Triatlon Club) pedig harmadik helyen ért célba.
Külön érdekessége a versenynek, hogy más sportágak sztárjai is rajthoz álltak: a nőknél bronzérmet szerző Vanek Margit, „szabadidejében” világbajnoki bronzérmes triatlonista. Szintén a triatlon sportágból ruccant át egy kis bringás, technikai terep versenyre Lehmann Csongor, aki 2018-ban junior világbajnoki címet szerzett – Csongor végül kategóriájában negyedik helyen ért célba ezen a versenyen.
A Bringapark Kupát a már hagyományos kerékpáros magasugró verseny zárta, ahol új rekorddal, 60 centiméterrel Horváth Áron nyert.
A Gyöngyös-Mátra Turisztikai Közhasznú Egyesület kiemelt célja: Aktív turisztikai kerékpáros fejlesztések mielőbbi megvalósítása a Mátrában. Ennek keretében kerékpáros szervizpontot adtak át 2018. November 30-án.
Nem ez volt az első konkrét történés a projektben, hiszen már a TDM egy 30 km hosszú kerékpárút felfestést lobbizott ki. Ez a nyomvonal, folytatása lesz a már meglévő 90 km-es útvonalnak. Ez persze csak a kezdet, mert további 30 km útvonal engedélyezését tervezi a Gyöngyös-Mátra TDM, mellyel a mátrai településeket kötné be a hegyikerékpáros hálózatba.
Összesen 6 kerékpáros szervizpont is létesül a Mátrában: Gyöngyös, Farkasmály, Mátrafüred, Sástó, Kékestető, Szalajka lesznek a helyszínek. Sőt november 30-án átadásra került az első ilyen elkészült prototípus a Szalajkánál.
További 24 szervizpontot és egy kerékpáros térképet egy LEADER pályázatból tervez finanszírozni a TDM. Gyöngyösi kistérség minden településére kerül egy szervizpont a jövőben.
Egy-egy ilyen szervizpont igazából egy kb. egy méter magas komplex szerkezet, mely tartalmaz minden olyan eszközt, amely segíthet pl. egy defektnél, vagy kerékcserénél a kétkerekű túrázóknak.
Az ambiciózus bringás fejlesztéseknek az országhatár sem szabhat határt. Nagy Róbert, TDM elnök elmondta, hogy egy Füleket, Sirokkal összekötő kerékpáros útvonal létrehozása is tervben van.
